ETNO-POGÁNYOK by MAGMA

A konferencia szervezési költségeit, valamint az elektronikus kiadvány megjelentetési költségeit a Sapientia Alapítvány Kolozsvári Kutatási Programok Intézete támogatta

Lektorálta: Bakó Rozália Klára © a szerzők / 2012.

Kiadja az Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár

Descrierea CIP a Bibliotecii Naționale a României Etno-pogányok: Retorikai fogások a hálón innen és túl/ ed.: Hubbes László Attila. - Cluj Napoca: Societatea Muzeului Ardelean, 2012 ISBN 978-606-8178-55-4

I. Hubbes, László Attila (ed.)

Borítóterv: Kispál Ágnes-Evelin

Tartalomjegyzék Előszó ....................................................................................................................................................... 4

Bakó Rozália Klára: Online retorika mítoszon innen és túl............................................. 11 Csáji László Koppány: Az egyéni és közösségi sokszínűség megragadásának

vallás-antropológiai nehézségei ........................................................................................... 17

Endes Ábrahám Ibolya: A magyar etno-pogányok és a jobboldali eszmék.............. 67 Gyöngyösi Csilla: Krisztusban nincs zsidó és görög. Evangélium kontra

nacionalizmus és újpogányság .............................................................................................. 82

Schlezák Krisztina: Modernkori táltosok világa. Újtáltosság és az internet ........... 88 Hubbes László Attila: Lázadó ősök – pogány �iatalok? Magyar újpogány

közösségek kommunikációs rítusai a világhálón........................................................... 95

Az előadások diasorai .................................................................................................................. 115 A műhelybeszélgetés szerkesztett felvétele........................................................................ 115

Előszó Közép-Kelet-Európában, és közelebbről a Kárpát-medencében a kommunista rendszer bukása után kezdett újra felerősödni a vallásosság. Különös figyelmet érdemelnek a főáramú egyházakon belüli vagy azokkal szembeforduló vallásos szabadúszók és kisközösségek, amelyek az őstörténet, a népi hagyományok felé forduló, azokból táplálkozó újpogány eszmeiséget vallják. Az etnikai jellegű újpogányság egyre nagyobb rokonszenvező tábort vonz magához, és jelenléte a társadalmi nyilvánosságban mind szembetűnőbb, áthatva a magyar politikai vagy a vallási közéletet. A kanonizált (hivatalos) nemzettörténeti diskurzusokat vitató alternatív narratívák vallásos retorikával ötvöződnek és tényleges vallási mozgalmakban, kisegyházakban életre kelő változatos mitológiákat eredményeznek. Magyar történelmi egyházak

hagyományaiból

építkezve,

vagy

éppen

keresztény

tanokkal

szembeszállva táltosok és sámánok hirdetik az Arvisura, a Yotengrit, a Tamana és más mítoszok tanait. Az internet világában a kapuőrzés viszonylagos hiánya folytán (f)elszabaduló diskurzusok révén ezek a szubverzív, etnikai színezetű újpogány eszmék nemcsak gyorsabban és határtalanabbul terjednek, de folyamatosan keveredve egyre nagyobb vonzerővel bírnak a virtuális térben szocializálódó fiatalság körében. Olyan kérdésekről került szó a műhely során, mint hogy mennyire (azaz milyen vonatkozásokban) fonódik össze az újpogányság az internettel. Továbbá, létfontosságú-e az internet az újpogány eszmék terjedésében, (tér)hódításában, népszerűségében? Cardone (2007) azt állította, hogy az apokalipticizmus szorosan függ az internettől, és a kettő összefüggéseit a közös szubverzív jelleg biztosítja. Az újpogány jelenségekre ugyanez elmondható. (-e?) Vajon befolyásolja-e (és ha igen, hogyan, milyen mértékben) az internet az újpogány mozgalmak form(aliz)álódását, szerveződését, intézményesülését? Hogyan hatnak egymásra a reális társadalmi

formációk

és

virtuális

személyközi

hálózatok

újpogány

mozgalmak

viszonylatában? Milyen összefüggések tételezhetők a nemzeti jellegű újpogány mozgalmak és különböző politikai vagy ideológiai mozgalmak között – magyar, regionális és globális vonatkozásban? A jelenségkör vizsgálatára a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE)

csíkszeredai

Társadalomtudományi

Tanszékén

működő

Szemeisztosz

Webszemiotikai és Online Kommunikációs kutatócsoport egy előzetes felderítő tanulmány

nyomán

(Bakó–Hubbes

2011)

összehasonlító

kutatási

projektet

kezdeményezett „Magyar és román újpogány csoportok web-retorikája” címmel, amely elnyerte a kolozsvári székhelyű, Sapientia EMTE keretében működő Kutatási Programok Intézetének támogatását a 2011-2012 tanévre. Miután azonban a kutatási program rövid lejárata miatt (egyéves program) kevés kivétellel a csoport tagjainak nem volt alkalma olyan szakmai fórumra jelentkezni, ahol a sajátos kutatási téma releváns módon kerülhetett volna bemutatásra és szakmai megvitatásra, felmerült egy saját szakmai

fórum

megszervezésének

szükségessége,

hazai

és

magyarországi

szakemberek részvételével. A kutatási terület magyar vonatkozásokban viszonylagos felderítetlen volta, a témával foglakozó kevés számú szakember egymás előtti ismeretlensége ugyanakkor kívánatossá és sürgetővé tette egy ilyen alkalom megszervezését. Viszont a rendelkezésre álló idő rövidsége és a költségvetési konferencia-keret szűkössége nem tette lehetővé egy nagyobb mértékű, és jobban szervezett, formálisabb intézményi konferencia megrendezését, így az online részvétellel tartott szakmai műhelybeszélgetés formája tűnt a legkézenfekvőbbnek. Ugyanezek a korlátok és megfontolások vezettek arra, hogy a tervezett konferenciát csak a magyar vonatkozások területére szűkítsük, elhagyva a kutatási program eredeti összehasonlító jellegét, román vonatkozásait. A több alkalommal is megkeresett hazai

és magyarországi szakember közül azonban kevesen válaszoltak felkérésünkre, mások, bár jelentkeztek, később objektív okokból visszaléptek. Végül így került sor a kutatási projekt keretében a nyilvánosnak meghirdetett, a skype-kapcsolatra alapozott online

műhelykonferenciára

magyar

újpogányság

internetes

jelenlétéről

Szemeisztosz csoport szervezésében a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Közeg kiállítóterében, 2012. május 22-én érdeklődő közönség jelenlétében, hat előadóhozzászóló részvételével. A powerpoint-bemutatókkal kísért hozzászólásokat és az őket követő vitát előre meghirdetett „live video streaming” módszerrel élőben közvetítették – nemcsak a hozzászólóknak, hanem internetes audiencia számára is. A műhelybeszélgetés

szerkesztett

hozzászólásait,

rendezvényen

bemutatott

diavetítésekkel együtt, az Erdélyi Múzeum Egyesület Kiadója jóvoltából elektronikus szakmai publikációként is nyilvánosság elé tárhatjuk. A kiadvány diasorai elérhetők a Szemeisztosz Webszemiotikai és Online Kommunikációs kutatócsoport virtuális felületén is (http://virtualteritas.wordpress.com/). Ugyanitt, valamint a házigazda MAGMA Kortárs Közeg felől is: (http://www.livestream.com/magmalive) továbbra is követhető az élő közvetítés felvétele. A

jelen

elektronikus

kiadványba

műhelybeszélgetés

hozzászólásait

szerkesztettük egybe, törekedve arra, hogy a különböző előadásoknak egységes formai keretet nyújtsunk, és az akadémiai szakmaiság igényeinek megfeleljünk. A kiadvány multimediális jellegére való tekintettel a tartalom három részre oszlik: az első részben az előadások szövegének megszerkesztett, kibővített és hivatkozásokkal ellátott, vagy szaktanulmányokká átdolgozott változatait találja a kedves olvasó, a második rész az előadások értékes képanyagát bemutató diasorozatokat tartalmazza, a harmadik részben egy hiperlink a műhelybeszélgetés és az azt követő vita teljes rögzített felvételéhez vezet. A tanulmányok sorrendjét a műhelybeszélgetésen

elhangzott előadások rendje szerint hagytuk. Bakó Rozália Klára az etno-pogányok online retorikáját bemutató hozzászólását Csáji Koppány László nagyobb ívű összehasonlító, módszertani újítással jelentkező tanulmánya követi, majd Endes Ábrahám Ibolya elemzését olvashatják az etno-pogányság és a jobboldali radikalizmus összefűződéséről, amely után Gyöngyösi Csilla esszéje következik a református egyházban észlelhető nemzeti-pogány eszmeiség okairól, azután Schlezák Krisztina kutatási összefoglalója mutatja be az újtáltos mozgalom jellegzetességeit, végül Hubbes László Attila írása igyekszik rávilágítani a nemzeti újpogány mozgalom online jelenlétének néhány kommunikáció-etikai sajátosságára. Az alábbiakban bemutatjuk néhány szóban ezeket az írásokat, hogy átfogó képet nyújtsunk a tájékozódni kívánó olvasónak. Bakó Rozália Klára szervezetszociológus, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Társadalomtudományi Tanszékének munkatársa Online retorika mítoszon innen és túl című előadásában azt vizsgálta, hogy az újpogány szellemiségű csoportok esetében hogyan működik a szervezeti retorika a virtuális térben. Meglátása szerint virtualizálódó szervezeti társadalomban élünk, a szervezetek azonban még nem zárkóztak fel az interaktív világháló kívánalmaihoz. A szervezetek online felületei inkább kirakatként működnek, és ez fokozottan érvényes az újpogány csoportok internetes oldalaira. Az előadás a magyar újpogány csoportokra általában jellemző online kommunikációs gyakorlatokat vázolja fel, az alacsony interaktivitást és multimedialitást, valamint a legitimációs gyakorlat informális jellegét. Csáji Koppány László, a Pécsi Tudományegyetem Néprajz és Kulturális Antropológia szakán másoddiplomázott független kutató, aki korábban a sztyeppei civilizációk kultúráját is kutatta, ezúttal az új vallásos mozgalmak területén végzett komplex vizsgálatainak eredményeit mutatta be. Kiadványunk számára átdolgozott

tanulmányában

egy,

antropológiában

kiválóan

alkalmazható

interpretatív

módszertant ismertet: a vektoriális elemzési eljárást. A műhelybeszélgetésen elhangzott előadása A New Age, a neopogányság és a keresztény megújulási mozgalmak

eszmerendszereinek

keveredése

egyes

új

vallási

mozgalmak

jelképrendszerében és az internet szerepe közösség-konstrukciójukban címet viselte, a kötetben, módosított témájának megfelelően, Az egyéni és közösségi sokszínűség megragadásának vallásantropológiai nehézségei cím alatt jelenik meg. Ebben, akárcsak a műhelybeszélgetésen, elsősorban a neopogányság, a New Age, vagy az újkeresztény szemszögből,

szellemiségek a

egyes

mozgalmait

közösségkonstrukció,

mutatja legitimációs

vallásantropológiai technikák

és

közösségszerveződés dinamikájára is tekintettel; olyan jelenségekkel példázva, mint az erdélyi dénes Próféta, Bolyapó, Tokmak Karaul táltos személye, az Arkaim közösség, vagy a baranta mozgalom. Az ismertetett esetek példáján vizsgálta az internet szerepét is, amit alapvető jelentőségűnek tart: elsősorban nem a résztvevők általi informálódás miatt, hanem a távollévők közvetlen és gyors, a teret átívelő kommunikációs lehetőségeként és a csoportok bemutatkozási lehetőségeiként. Még fontosabb azonban az a problematika, amelyet a hasonló vallásantropológiai jelenségek vizsgálatában használt konceptualizációs és operacionalizálási eljárások hatékonysága és érvényessége mentén kérdőjelez és bírál, javasolva egy új elemzési módszer, a vektoriális analízis – konkrét példákkal kipróbált – áthidaló megoldását. Endes Ábrahám Ibolya, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Társadalomtudományi Tanszékének kommunikáció és közkapcsolatok szakán diplomázott hallgató, a „Magyar és román újpogány csoportok web-retorikája” kutatási projekt keretében végzett kutatásának magyar vonatkozású eredményeit mutatta be A magyar etno-pogányok és a jobboldali eszmék címmel. Ebben azt

elemezte, hogy a magyar újpogány csoportok miként kapcsolódnak a jobboldali, esetenként radikális politikai ideológiákhoz, és hogyan nyilvánul ez meg. A szakirodalom ismeretében, mely szerint az újpogány csoportok erősen függnek az internettől, hiszen elsősorban ebben a közegben szórják az információikat, a kutató online tartalmakra összpontosította vizsgálatát. Két magyar újpogány vonatkozású honlap, a Dobogó és a Nimród fiainak-rendje felületén megjelenő kiválasztott mintaszövegek tartalomelemzésével vizsgálta meg az etno-pogányok és a politikai ideológiák kapcsolatát.

Gyöngyösi Csilla, református lelkész, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Filozófiai Intézetének doktorandusza „A Krisztusban nincs zsidó és nincs görög. Evangélium kontra újpogányság” című esszéjében az egyházban is érzékelhető pogányozó jelenséget vizsgálja, annak okait keresve. Teológiai érvekre, egyháztörténeti tényekre támaszkodva, keresi a választ arra, hogy miként válhat uralkodóvá az egyetemes küldetésű egyházban a nacionalizmus, és ennek örve alatt hogyan törhet utat magának az újpogányság szellemisége. Arra a következtetésre jut, ha ma a keresztény alapú nacionalizmus és újpogányság ilyen népszerű, az annak a jele, hogy képviselői erőtlennek és időszerűtlennek tartják az evangélium üzenetét, amit meg kell "támogatni" valamivel, ami vonzó üzenettel bír.

Schlezák Krisztina, a Budapesti Zsigmond Király Főiskola Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézetének vallástudományi szakán végzett hallgató, Hoppál Mihály irányítása alatt készített szakdolgozatának Újtáltosság és az internet című összefoglalásával jelentkezett a műhelybeszélgetésre. Ebben, négy kortárs újtáltos személyiséggel folytatott interjúi mentén rávilágít a régi, tradicionális táltosság, és a városi sámánság által (is) erősen meghatározott modern táltosság különbségeire.

Hangsúlyozza, hogy a jelenség éltetésében, terjedésében, az „e-toborzásban” kiemelkedő szerepe van az internetnek, különösen a Facebooknak és hasonló közösségi oldalaknak. Jellemzőnek tartja a táltos közösségek megnyílását, és ezáltal a rejtett tudások publikussá válását. Megfogalmazása szerint a XXI. századi táltosság halad a korral, előnyére fordítja az internet, mint kommunikációs médium széles körben elérhető funkcióit, valamint közösség-összekovácsoló előnyét. Hubbes László-Attila, a Sapientia EMTE Csíkszereda, Társadalomtudományi Tanszékének munkatársa, a Kutatási Programok Intézetének támogatásával végzett vizsgálódásainak tanulságait ismerteti hozzászólásában, amelynek címe Lázadó ősök – pogány fiatalok? A provokatív kérdés kapcsán a Magyar újpogány közösségek online kommunikációs rítusainak témáját járja körül. Ebben azt vizsgálja, hogy a magyar újsámánok/újtáltosok körül kibontakozó mozgalmak hogyan törekednek feléleszteni egy elveszettnek vélt nemzeti-vallási örökséget, miként illeszkedik be ez a folyamat a protokronizmus jelenségkörébe, és a jellegzetes nemzeti-pogány szellemiségben fogant világhálós közösségek milyen rituális web-narratívákat bontakoztatnak ki. Meglátása szerint a vallásos-őstörténeti regék a hozzájuk társuló szubverzív magatartással egyetemben radikális, egyértelmű erkölcsi tartást, összetartozást és biztonságérzetet kívánnak nyújtani a mozgalmak híveinek vagy rokonszenvezőinek. A műhelykonferencia tanulmányainak egyöntetű tanúsága szerint a magyar nemzeti pogányság nem elhanyagolható jelenség. Annak reményében kívánok a téma szakavatott kutatóinak, az érdeklődő olvasóknak építő olvasmányt, hogy úttörő kísérletünk az építő bírálatok mellett a továbbiakban hasonló, szélesebb körű szakmai fórumok megrendezésére ösztönöz.

A szerkesztő

Online retorika mítoszon innen és túl

Bakó Rozália Klára, Dr SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Társadalomtudományi Tanszék Csíkszereda SZEMEISZTOSZ Webszemiotikai és Online Kommunikációs Kutatócsoport bakorozalia@sapientia.siculorum.ro

Kivonat: Virtualizálódó szervezeti társadalomban élünk: ez azt jelenti, hogy a kommunikáció jelentős része a világhálón történik. A szervezetek azonban még nem zárkóztak fel az interaktív web kívánalmaihoz: online felületeik inkább kirakatként működnek, mintsem élő terekként. Ez fokozottan érvényes az újpogány csoportok, egyesületek internetes oldalaira: prezentációs retorikájuk megrekedt a passzívan fogyasztandó tartalmak szintjén.

Kulcsszavak: szervezeti retorika, virtuális tér, kirakat, újpogány diskurzusok

A Szemeisztosz (Semeistos) kutatócsoport számos izgalmas kérdést tematizál a web-retorika, illetve az online kommunikáció terén. A román és magyar újpogány csoportok internetes jelenlét-vizsgálatára egy kutatási projekt1 adott alkalmat, melyet a kolozsvári székhelyű, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem keretében működő Kutatási Programok Intézete támogatott a 2011-2012-es tanévben. Hubbes László-Attila

vezetésével,

egy

közösen

kidolgozott,

korábbi

tanulmányunkban

bemutatott koncepcióra alapozva (Bakó, Hubbes, 2011) azt néztük meg, hogy miként jelenítik meg eszméiket, szimbólumaikat, programjaikat és vezetőiket a román

http://semeistos.wordpress.com/projects/neopagans/

„zalmoxiánusok”, illetve a magyar sámánhit képviselői. Azzal szervezetkutatóként tisztában vagyok, hogy a szervezetek belső világába nehéz betekinteni, beavatkozni. Olyan ez, mintha egy családot kutatnánk, és annak kommunikációs gyakorlatát, rítusait szeretnénk a szakma könyörtelen szeme elé tárni. Voltaképpen egy szervezet is ilyen, és egy vallásos szervezet fokozottan érzékeny mindenfajta külső beavatkozásra. Nem az antropológus, nem a néprajzos, vagy a terepen kutató szociológus módszertanával, hanem a diskurzuselemzés, és ezen belül az online diskurzusok elemzésének eszköztárával közelítünk a témához. Ez egy nem beavatkozó kutatás: azt nézzük meg, amit a világhálóra többé-kevésbé szándékoltan a különböző szervezetek képviselői megjelenítenek virtuális kirakataikban, közölnek Facebook oldalaikon, megírnak a blogjaikon. Kutatásunkban nem a tudatosan szervezett kommunikációra fókuszálunk, hanem mindazokra az internetes jelenségekre, retorikai fogásokra, amelyekhez hozzáférhettünk a román és magyar újpogány csoportok elemzése során. A be nem avatkozó kutatás fő előnye az, hogy nem kell érintkezni a vizsgálódás szubjektumaival. Az sem mellékes szempont, hogy a kutatás anyaga rendelkezésünkre áll – igaz, hogy egy efemer közegben, hiszen egyik napról a másikra eltűnhetnek weboldalak, blogok, youtube-videók a világhálóról.2 Online retorika mítoszon innen és túl: hogyan jelenik meg a szervezeti diskurzus a webes világban, akár általában tekintjük, tehát mítoszon innen, akár az újpogány szervezetekre fókuszálva, azaz mítoszon túl? Előadásom célja az, hogy kulcsfogalmak mentén, mint például multimediális, interaktív kommunikáció, vagy legitimációs stratégiák, néhány kérdést felvethessek a szervezeti retorikáról általában, az etno-pogány csoportok kommunikációjáról szűkebb értelemben. Az etno-pogányság fogalmát Hubbes László vezette be 2011-ben 2

ami meg is történt: a Yotengrit egyház honlapja hetekig nem volt elérhető a kutatás időszakában, 2012 tavaszán.

(Hubbes, 2011, 102). Erről ő majd bővebben fog beszélni – hogy miért volt szükség erre az új szó-kapcsolatra, miért nem volt elégséges magyarázóereje a hagyományos újpogányság-fogalomnak. Kérdéseket szeretnék tehát felvetni és további – online és offline kommunikációt ihlető – kutatási irányokat felvázolni ezzel a témával kapcsolatban. Néhány, az internet kutatói számára ismerős fogalmat ragadtam meg ma. Miért fontos a multimedialitás? A korábbi, úgynevezett web-egyes kommunikáció korszakában az internetes tartalmak mintegy kirakatszerűen jelentek meg számunkra. A web-guruk jóindulatától függött, hogy mit látunk, mit hallunk, mit tárnak elénk, mikor frissítik az internetes tartalmakat. Ehhez képest a web-kettes korszak, vagyis a világháló interaktív, multimediális korszaka az, ami 2000 után bontakozott ki: ebben a szöveg, a kép, a hang, a videó több csatornán és többféle médiumban, azaz multimediálisan jelenik meg (Bakó, 2011). A felzárkózott, fiatal generációk könnyedén, míg a „digitális bevándorló” idősebbek nehézkesen mozognak a különböző virtuális tereken (Prensky, 2001, 2). Az interaktivitás ennek a web-kettes, újfajta internetkorszaknak a legfontosabb tulajdonsága. A legitimációs stratégiák a szervezeti önigazolás technikáira vonatkoznak, és kiemelt szereppel bírnak a társadalmi életben – főleg olyan szervezetek, csoportok és mozgalmak esetében, amelyek kevésbé ismertek vagy elfogadottak. Mindig a kicsinek kell magyarázni a bizonyítványát, sosem a nagynak. Szervezetkutató szemével nézve a román „dákológus” – a dák múltra visszakacsintgató, zalmoxiánus szervezetek, illetve az új-táltos, sámánhitű csoportok web-retorikájának összehasonlító vizsgálata a legérdekesebb. Miután több tucat online tartalmat megvizsgáltunk, a legsokkolóbb számomra az volt, hogy a magyar újpogány szervezetek sokkal inkább a tradicionális és karizmatikus legitimációs stratégiákat alkalmazzák, azaz úgy próbálják magyarázni

létüket, hogy egy guru áll a középpontban, egy spirituális vezető, és persze azok a hagyományok, amelyekre építik hitvilágukat. Ezzel szemben a román újpogány szervezeteknél, bár ott is a hagyományok fontos legitimációs szerepet töltenek be, van egy majdhogynem görcsös, bürokratikus önigazolási kísérlet: hivatalos oldalaikon megtaláljuk a bejegyzési okiratokat, a szervezet statútumát, programját. Sokkal kevésbé játszik szerepet a guru, bár – mint minden hagyományközpontú, spirituális mozgalom esetében – kiemelkedő szerepe van abban, hogy a hit doktrínáját, rítusait és értékrendjét meghatározza. A multimedialitás az a kommunikációs gyakorlat, amely a mai internetre jellemző, ahol szöveg, kép, hang és videó többcsatornás tereken jelenik meg – például blog, Twitter, Facebook, Youtube. Általában elmondható, hogy a szervezetek, legalábbis hivatalos honlapjaik, online kirakataik szempontjából még nem zárkóztak fel az interaktív web kívánalmaihoz. A legnagyobb amerikai szervezetek sem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy a felhasználó-barát alkalmazásokat beépítsék hivatalos honlapjaikba. Egy Facebook gombocska itt, egy Twitter amott, elvétve, de hogy ezt rendszeresen, módszeresen és professzionálisan művelnék, nem jellemző még a nagypályás szervezetek kommunikációjára sem – mit várjunk akkor a kicsiktől? Mindezek ellenére az interaktív web alkalmazásai gyorsan terjednek alternatív, kiegészítő tereken. Vannak már Facebook oldalak, ahol a különböző csoportok, szervezetek népszerűsítik magukat, szinkrón és aszinkron csatornák ötvözésével. Szinkrón csatornák azok, ahol az interakcióban résztvevő felek egyidejűleg jelen vannak az adott kommunikációs térben, és a visszajelzés rögtön bekövetkezik. Az aszinkron kommunikáció az, ahol – mondjuk úgy – „konzerv-üzenetekről” beszélünk: elhelyezzük azokat egy virtuális postaládába, például hírleveleket, e-maileket, de akár egy weboldalon megjelenő hozzászólásokat is. Az interaktivitás jelentős eleme,

katalizátora az online kommunikációnak, akár szinkrón, akár aszinkron jellegű a visszajelzés. Ezt tapasztalatból is állíthatom, hiszen nyolc éve vezetek blogot és tudom, hogy akkor van igazán látogatottsága, sikere egy bejegyzésnek, akkor beszélnek róla, adják tovább, ha többen is hozzászólnak. Minél provokatívabb egy virtuális felület tartalma, stílusa – erről Hubbes László kollegám a szubverzivitás kapcsán majd részletesebben beszámol –, minél inkább szembe megy egy csoport azzal a beidegződés- és gondolatvilággal, amit a többség képvisel, annál inkább támadhatják azok, akik ezzel nem értenek egyet. Az interaktivitás nyilvános szinkrón és aszinkron csatornákon erősödik fel, a különböző hozzászólások, tartalommegosztási lehetőségek segítségével, mint például a Facebook vagy a Twitter. Nem muszáj saját kezűleg verset írni: továbbadhatjuk mások kedvenceit. Ha nagyon sokan adják tovább, akkor virális üzenetekről, azaz járványként terjedő tartalmakról beszélünk, és nem a legszelídebb üzenetek szoktak virálissá válni. Néhány kérdést szeretnék tehát felvetni ezekből a kulcsfogalmakból, illetve az online elemzésekből kiindulva. Itt tudom, hogy vannak olyan szakértők, akik szakrális kommunikációval foglalkoznak, és ha nem is tudnak most bekapcsolódni a vitába, írott hozzászólásokban választ kaphatunk majd arra, hogy miképpen működik a térhasználat, a szakrális elemek strukturálódása virtuális környezetben? Milyen mértékben, illetve milyen formában különül el szakrális és profán az internetes oldalakon? Második kérdésem inkább az online retorika szakértőit célozza meg: hogyan nyilvánulnak meg a generációs különbségek ebben a kultúrában? Vajon az idősebb guru és fiatal követői másként kommunikálnak a világhálón, mint élőben? Itt is érvényesül az internet demokratizáló, nivelláló szerepe? Vajon az internet felfokozza-e a fiatalok lázadását, vagy ugyanúgy hallgatnak a gurura – mester és tanítványa közötti viszony ugyanúgy kőbe vésett és szent –, mint a vallási rítusok hagyományos terein?

Végül, de nem utolsó sorban, nyitott kérdés marad, hogy működik-e az, amit Angela Coco (2011) valláskutató hálózati individualizmusnak nevezett? Az internet lehetővé teszi azt, hogy sokkal egyénibb módon viszonyuljunk életvilágunkhoz. Kérdés, hogy miként köt össze (re-ligio) vagy választ szét (in-dividuum) egy olyan közeg, amely egyfelől közösségeket kovácsol egybe, másfelől pedig a rítusok individualizálódását támogatja.

Hivatkozások: BAKÓ Rozália Klára, (2011), A szervezeti retorika új média-terei, Reconect Working Papers, 1, 1-12. Internet, 2012.04.22. BAKÓ Rozália Klára – HUBBES László Attila, (2011), Religious Minorities' Web Rhetoric: Romanian and Hungarian Ethno-Pagan Organizations, Journal for the Study of Religions and Ideologies, 10, 30, 127-158 Angela COCO, (2011), Pagan Religiousness as Networked Individualism, Interdisciplinary.net, Internet, 2012.04.21. HUBBES László Attila, (2011), Ethno-pagan Groups’ web Rhetoric, BAKÓ Rozália Klára (szerk.), The Chair: Visual Encounters with Power. Székek: vizuális találkozások a hatalommal, Kolozsvár, Transylvanian Museum Society – Erdélyi Múzeum-Egyesület, 102-112. PRENSKY, Marc, (2001), Digital natives, digital immigrants part 1, On the Horizon, 9, 5, 1-6

Az egyéni és közösségi sokszínűség megragadásának vallásantropológiai nehézségei Néhány New Age, neopogány és keresztény megújulási mozgalom eszmerendszerének és közösség-konstrukciójának összehasonlító vizsgálata vektoriális módszerrel

Csáji László Koppány, Dr. független kutató csaji.koppany@gmail.com

Kivonat: A Pécsi Tudományegyetemen néprajz és kulturális antropológia szakán végeztem. Az internetes antropológiai adatgyűjtés mellett résztvevő megfigyelés és életútinterjúk segítségével a Homoródkarácsonyfalván és Székelyudvarhelyen élő Péter Dénes („dénes Próféta”) közösségkonstrukciójával, legitimációs technikájával és a közösségszerveződés dinamikájával foglalkoztam legkimerítőbben az utóbbi két évben, amely témáról monográfiát is írtam. E munkában az alapvetően nem lokális, sokkal inkább az interneten kommunikáló és csak részben lokálisan szerveződő közösség bontakozott ki előttem. Maga a lokális (homoródkarácsonyfalvi) társadalmi közeg elhatárolódásával párhuzamosan e közösség az interneten, majd újabb lokális gócpontokon hálózati jelleggel épült ki a Kárpát-medence több országában, főleg Szerbiában. Emellett több éve kísérem figyelemmel a részben internetes, részben személyes találkozásokra épülő, a New Age és az újpogányság metszetében elhelyezkedő „Bolya-fészek”, az őstörténet, a népi hagyományok felé forduló, azokból táplálkozni kívánó újpogány kör munkáját. Náluk a jelenségeknek a kiszebábutól a napköszöntésig, cédrustiszteletig a hagyományalkotás-hagyományápolás kettősségében az

internet

segítségével

szervezett

folyamatot

alkotnak.

Sokszor

nagyon

ellentmondásos tartalmú rendezvények adnak teret. Ezen kívül Oroszországban tanulmányoztam az Arkaim szakrális neopogány központ jelenségét két alkalommal (2009-2010), továbbá a somogyi neosámánizmus körébe sorolható „Horváth fia János, Tokmak Karaul táltos” személyét többszöri helyszíni terepmunkával. Az új egyházak alapításával, elismertetésével kapcsolatos társadalmi, de főleg magyarországi bírósági 17

gyakorlatot és a bírák attitűdjét, aspektusát és jelentőségét vizsgáltam eredeti bírósági iratok és interjúk segítségével. Az esettanulmányok alapján az újpogányság, a New Age és az új vallási mozgalmak, keresztény kisegyházak elhatárolási problémáira, sőt, kölcsönhatására figyeltem fel és fejtettem ki az ezzel kapcsolatos problémákat. A közösségek határának kérdése is foglalkoztatott, mivel az általam vizsgált közösségek személyi bázisa nem osztható fel egyértelműen tagokra és nem tagokra, az átmenet széles skálán mozog. Az internet szerepét az általam tanulmányozott esetekben alapvető jelentőségűnek tartom: elsősorban nem a résztvevők általi informálódás miatt, hanem a távollévők közvetlen és gyors, a teret átívelő kommunikációs lehetőségeként és a csoport(ok) bemutatkozási lehetőségeiként tartom fontosnak. Kulcsszavak: vallásantropológia, etnicitás, lokalitás, tolerancia, internet, New Age, újpogányság, keresztény megújulási mozgalmak, új vallási mozgalmak

1. Bevezetés A tudomány szeret kategóriákkal dolgozni, fogalmakat képezni. A fogalmak tartalma változó, és a tudományos kommunikáció során szerzőnként, irányzatonként azonos időpontban sem mindig egységes. A fogalmak definíciói sokszor komoly bizonytalanságot mutatnak, de a tudományos diskurzus kialakítja azokat az értelmezési síkokat, koherensnek tekintett kategória-rendszereket, azt a tudományos nyelvet (nyelveket), amelyek diszciplínánként is változhatnak. Ez a közeg az írásművek alapja. Néha azonban a kategóriák zártsága és a ki nem mondott homogenitás feltételezése gátolja a differenciáltabb gondolkodást, az ambivalenciákat is magába foglaló (azok létét elismerő) megközelítést. Ebben az írásomban néhány – a vallásantropológiában és vallásszociológiában jól ismert – kategóriát veszek induktív vizsgálat alá. Hat új vallási mozgalom és más közösség körében végzett résztvevő megfigyelésem és más „széles spektrumú” etnográfiai módszerekkel végzett terepmunka-kutatásom (életútinterjúk, félig strukturált tematikus interjúk, weblapok és blogok figyelemmel kísérése, sajtó-monitoring, akár napló, fényképalbum, levelezés

megismerése stb.) alapján egyes vallástudományi kategóriák alkalmazhatóságát, a mozgalmak, közösségek és tagjaik attitűdjeinek, értékeinek, viszonyulásainak, normáinak homogenitását illetve sokszínűségét tekintem át. Az általam vizsgált közösségek tagjainak képzetei, értékei, de attitűdje sem mutatott teljes koherenciát és homogenitást. Célom az, hogy egy lépést tegyek a bonyolultabb, de az egyének és közösségek viszonyulásait, értékrendjük összetevőit jobban megközelítő tudományos kép felé. Ebben induktív módszert követek. Olyan vallási és kvázi vallási jellegű közösségeket választottam ki, amelyek szerintem jól példázzák azokat a problémákat, amelyeket ki szeretnék fejteni. A közösségek tagjainak

egyéni,

ún.

„vernakuláris”

vallását

vizsgáltam,

és

próbálok

ebből

következtetéseket levonni a közösség egyes érték-viszonyulására és attitűdjeire. Ezzel kívánok túllépni a teljesen individualista megközelítésen. (vö. Primiano 1995, Bainbridge 1997) Mivel csupán néhány közösséget vizsgáltam vallásantropológiai módszerekkel, így eredményeim azzal a korlátozással olvasandók, hogy más közösségek esetén más következtetések is leszűrhetők, és e konkrét hat közösség nem számít „reprezentatív mintavételnek” a más hasonló vallási mozgalmakra nézve. Ugyanakkor szerintem példáim jól megvilágítják a probléma lényegét. Az általam vizsgált néhány mozgalom körében tapasztalt sokszínűség elgondolkodtató:

mennyire

szabad,

sőt,

mennyire

lehet

egyáltalán

homogén

vallástudományi vagy szociológiai kategóriákat felállítanunk, és hogyan jelennek meg ellentétes,

vagy

egymástól

nagyon

eltérő

értékviszonyulások

egyes

közösségekben? Hogyan árnyalható egyes gyakran használt kategóriák (etnicitás,

pluralizmus, internacionalizmus, globalizmus stb.)3 tartalma? A nagyon eltérő csoportés közösségtípusok (New Age közösségek, keresztény megújulási és új vallási mozgalmak, újpogány közösségek stb.) mennyire mutatnak átfedést egyes jelenségeik, közösség-konstrukciójuk,

viszonyulásuk

és

értékválasztásuk

terén?

Mennyiben

csoportosíthatók például olyan bináris kódok mentén, mint amelyeket Szilágyi Tamás, Kamarás István vagy Molnár Attila Károly alkalmazott? Néhány esetben bizonyosan. Máskor kevésbé. 2. A kutatás módszerei, az elemzett közösségek bemutatása A Pécsi Tudományegyetemen végeztem a Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszéken, ahol a vallásantropológia szakirányt választottam.4 Szakdolgozati témám egy kortárs, 21. századi székely népi próféta („dénes Próféta”)5 és a körülötte kialakuló vallási mozgalom és közösség-konstrukciója (egyelőre keresztény vallási megújulási mozgalom, és nem új vallási mozgalomnak tekinthető csoport) vallásantropológiai vizsgálata volt. Emellett figyelmem más vallási közösségekre is irányult és jelenleg is folytatom

vizsgálódásaimat

vallási

és

kvázi-vallási

közösségek

etnográfiai

módszerekkel történő kutatására. Jelen dolgozathoz egymástól sok szempontból

Egyes kapcsolódó fogalmak történetére és definíciós kísérletére ld. Eriksen 2008, Barth 1996, a

posztmodern „kor” értékekeivel kapcsolatos szakirodalmi bizonytalanságra, következetlenségre lásd pl. Szilcz 2003. 4

Korábban az ELTE-ÁJTK Filozófia Tanszékére írt szakdolgozatomhoz előzetesen a Filozófia Tanszék

számtalan óráját (kurzusát) kellett felvennem, és az egyetemi képzésben olyan szociológus tanáregyéniségek is oktattak, mint például Hankiss Elemér, Gombár Csaba és Karácsony András, így filozófiai és szociológiai orientációm megelőzte kulturális antropológiai és néprajzi képzésemet. Ezen dolgozatban azonban a szociológiai és axiológiai megállapításokat – a téma kapcsolódási pontjainak megállapításával – mellőzöm. 5

Nevét szándékosan írja kis d-vel és nagy P-vel.

nagyon eltérő vallási és vallási jellegű mozgalmat, közösséget választottam (az egyes csoportok

részletesebb

bemutatására

most

terjedelmi

korlátok

miatt

nem

vállalkozhatok, de röviden ismertetem őket). Az általam vizsgált közösségek a következők: 2.1.

Plejádok

2.2.

Arkaim közösség

2.3.

B. fészek

2.4.

Aranykopjások

2.5.

Baranta mozgalom

2.6.

Péter Dénes („dénes Próféta”) keresztény megújulási mozgalma

Korántsem egyszerű kérdés a New Age, az új vallási mozgalmak, a keresztény megújulási mozgalmak és a neopogányság elhatárolása, fogalmi megragadása. Egyik sem előzmények nélküli, (vö. Tarjányi 2002, Kis-Halas 2005, Klaniczay–Tóth G. 2005)6 bár a New Age kétségtelenül a 20. század utolsó évtizedeiben jelentkezett ilyen néven egyfajta újabb ezoterikus irányzatként. A magam részéről elsősorban a webhez és az etnicitáshoz fűződő viszonyon, továbbá a tolerancia és intolerancia attitűdjén kívül Szilágyi Tamás (2007), Molnár Attila Károly (1998) és Kamarás István (2003) egyes szempontjait alkalmazom. De mindenekelőtt röviden bemutatom az általam vizsgált közösségeket és terepmunkamódszereimet: 2.1.

Plejádok

A 19. századi és 20. század elei párhuzamokat és előzményeket elfelejtve sokan ezeket a

mozgalmakat és eszmeáramlatokat merőben új vallási jelenségeknek vélik. Kétségtelen, hogy jelenlétük az egyes társadalmakban és időszakokban korántsem konstans.

A Plejádok az internetet erőteljesen felhasználó New Age típusú ezoterikus mozgalom, akik angyalokban, azaz az ő szóhasználatukban Fénylényekben hisznek. Mintegy húsz éve indult, és az internettel robbanásszerűen megnőtt támogatottsága. Számos internetes oldal7 nagyon eltérő tartalommal hirdeti, hogy a Plejádok csillagkép (Fiastyúk) küldöttei időről-időre eljönnek a Földre (is), és segítenek a pozitív energiák felszabadításában, az emberiség megmentésében, egy jobb, harmonikusabb lét elérésében. A jóslás, az okkultizmus, a spiritizmus jellemzi,8 univerzalista vallás. A New Age mozgalmakra jellemző életigenlést, az univerzum egységét és az emberiség harmonikus állapotba lépésének üzenetét hirdeti. Ugyanakkor a régi Egyiptomban találják meg azt a kort és helyszínt, ahol még a plejádok (fényszerű lények) a mi korunknál teljesebb összhangban éltek a földlakó emberekkel, akik bizonyos szempontból tőlük származnak. Csoportjaik számtalan médium, jós, tanító és guru köré csoportosulnak, könyveket adnak ki, és az interneten az egyének megtalálhatják saját összetevőjű gondolati körüket, világnézeti csíráikat. Ebből aztán egy nagyon heterogén, közösség-jelleggel kevéssé bíró laza csoport keletkezik, akiket sokkal inkább néhány közös téma, néhány közös hittétel, néhány közös érdeklődési terület köt össze, mintsem valami állandó vallási közösség. Világszerte számtalan követőt számlálnak, akik azonban nem regisztrált, beavatott tagok, hanem sokszor más vallásokat (is) követő egyének, akik maguk számára alakítják ki az ideális tantételelegyet. Hitvallásuk szerint a fény, a pozitív energia képes bármely korban jobbá tenni az embert, kommunikálni transzcendens erőkkel (ennek szimbóluma a „fény”). Magyarországon is egyre gyarapodó számban találkozom a plejádokban hívő 7

pl. http://plejadok.blogspot.com, http://www.feny-angyalai.hu, http://tegyukszeppeavilagot.hupont.hu,

http://www.astronet.hu 8

A New Age eszmeáramlat egyfajta „előzményeként”, a spiritizmus gyökereivel kapcsolatban ld. Tarjányi

2002.

egyénekkel. 2011-2012-ben több tagjával készítettem félig strukturált interjút, és végeztem terepmunkát, internetes adatgyűjtést köztük. 2.2.

Arkaim közösség

Arkaim Oroszország egyik kultikus–spirituális központja. Arkaim – egy Kr. e. 2. évezred első felében az Urál keleti oldalán fennállt proto-városias kultúra első régészetileg feltárt települése. Az 1980-as évekbeli felfedezése, és az ásató régész (Gennagyij Zdanovics) megnyilatkozásai (Jones-Bley & Zdanovich 2002)9 megnyitották az utat a New Age, az ezotéria, az újpogányság és a pszeudo-tudományosság előtt. Az Aveszta civilizációját, az indoeurópai őshazát, és az indiai hindu kultúra, de egyúttal a szlávok bölcsőjét is keresik itt. Zdanovics szerint a közeli Szintastában kiásott nagy, bronzkori halomsír (kurgán) egyenesen Zarathusztra sírját rejti. Itt sejtik Oroszország energia-csakráinak központját is... Sokan jönnek ide feltöltődni. Megfigyelhető tűztánc, tűzpróba (tűznyalás) jelensége, és a felkelő nap köszöntése reggel, este pedig a lemenő

nap

köszöntése

Sámán-hegyen.

Nyaranta

szinte

folyamatos

fesztiválhangulat uralkodik; a sátor- és lakókocsi-tábort árusok és orosz guruk lepik el, az indoeurópai és szláv etnicitás jegyében az „energetikai őshaza” nyomán. A Sámánhegyen a zarándokok és résztvevők által kirakott kőspirál végigjárása, és egy kő hozzárakása (változó, hogy fel- vagy levitele) tölti el az ide látogatókat energiával. Főleg a napfelkelte és a napnyugta az erőteljes szakrális időszak (mint az átmenet, a „határ” megnyilvánulása), ilyenkor még mostoha időben is százával vágnak neki a felfelé vezető ösvénynek. A másik közeli domb, a Szerelem-domb az éjszakai meghitt együttlétek helyszíne. Az itt fogant gyerekek az ide látogatók szerint erősebbek, kreatívabbak és érzelmileg telítettebbek lesznek. A „tanok” azonban korántsem egységesek, sokkal inkább egyfajta átmenetet képeznek a New Age univerzalista 9

Valamint lásd ennek számos orosz nyelvű változatát.

eszmerendszere és a neopogány, etnopogány10 rítusok és közösségek között. Számtalan tanító tevékenykedik itt (de vannak ikon-árusok is), főleg nyáron, amikor a hely

igazi

kavalkáddá,

ezoterikus

kultuszközponttá

válik,

mintegy

„orosz

Glastonbury”, számos, egymástól igen eltérő guru, tanító és városi sámán jön ide, s találja meg az időszakos vagy vissza-visszatérő közösségét. Az ásatási helyszín közelében kisebbfajta bádogváros alakult ki, közepén kultikus tűzhellyel, számos kempinggel, kantinnal. A környéket mintegy közmegegyezésre szakrális és profán közösségi terekre osztják. 2009-2010-ben két alkalommal folytattam itt terepmunkát és a közösség tagjával készítettem félig strukturált interjút, és végeztem internetes adatgyűjtést. 2.3.

B. fészek

A társaság már a 34. évében jár (1978-tól létezik!), baráti társaságból nőtte ki magát egy karizmatikus és lelkes vezető laza szervezetű „fészkévé”. Legtöbb tagja Budapesten és környékén él, maga a központ is Terézvárosban van, B. apó lakásán. Nagyon kedves, nyitott emberek, akik különböző témájú előadásokat, kirándulásokat szerveznek, zarándokolnak cédrusfához, kiszebábút égetnek, szervezik a központi személy által koordinált tanítások internetes eljuttatását, és az utóbbi időkben blogokon is megjelenik interaktív kiállásuk a külvilág felé (addig az interneten linkek, információk továbbküldése volt csak jellemző belső körben). Az előadások CD, DVD formátumban is kaphatók. A meghívások, a szervezés zöme az utóbbi mintegy tíz évben már egyre inkább az interneten zajlik. A közösség testi-lelki jobbítást, megújulást, a hagyományok ápolását tűzte ki célul, de pluralista és toleráns módon. Nem a keresztény értékek mentén szerveződik, de tiszteletben tartja egyes tagjai keresztény meggyőződését. 10

Hubbes László által alkotott szakkifejezés az etnikai alapon, etnikus értékek mentén szerveződő, de

kifejezetten etnocentrikus újpogány közösségekre, kultuszokra (Bakó–Hubbes 2011).

Hagyományok felfedezése, ápolása és alkotása volt a fő motiváció a közösség kialakulásakor. Nem szerveződött szilárd közösséggé, bár egy szűk körű mag jól körülhatárolható. Erősen ezoterikus szellemiség figyelhető meg benne, és a nemzetinek tekintett hagyományok, értékek iránti fogékonyság. Ebbe beletartoznak a pszeudo-tudományos és a „kanonikus”, akadémikus nézetek is, ha az érdekes számukra és többé-kevésbé illeszkedik tanításaikhoz. Ugyanakkor politikailag nem homogén, és világnézetileg sem várja el a „kvázi tagoktól” az elköteleződést vagy hitvallást. Nem tartja magát újpogány közösségnek, sőt vallásnak sem. Toleráns, és inkább a New Age jellegzetességeit mutatja, de kultuszaiban, értékrendjében és közösség-konstrukciójában inkább újpogány kultuszközösség. 2003 és 2011 között a közösség több tagjával készítettem félig strukturált interjút, végeztem internetes adatgyűjtést, és többszöri terepmunkát is folytattam. 2.4.

Aranykopjások

Jellegzetes újpogány közösség, mely egy karizmatikus vezető, Horváth János György (aki magát Koppány nembéli Horváth fia János György, a Tokmak Karaul táltos néven nevezte) köré szerveződött. Neosámán volt, aki a tanítást – állítása szerint – örökölte, ennek ellenére ő maga csak nyugdíjas kora körül vált „őrző táltossá”. Nagy könyvtárat gyűjtött össze, és előszeretettel olvasott magyarországi, oroszországi régészeti, történeti és néprajzi szakirodalmat. A vezető (röviden Karaulnak nevezték) 2009 decemberéig, haláláig Somogyban, Buzsák-Tatárváron lakott, és kertjében közösségi tereket, továbbá szakrális tereket (pl. Koppány-emlékhelyet, áldozati tűzhelyet) alakított ki, ami zarándokhellyé és rendszeres kultusz-közösségi központtá vált. Sokat utazott, doboló szertartásaival, tanításaival bejárta Magyarországot. Szkíta– hun–türk–magyar azonosságot és kontinuitást tanított. A magyarság megmaradása, hagyományaink megőrzése, őseink tisztelete volt a fő mondanivalója. A közösség az

„Aranykopjások” nevet kapta, amelyen belül Karaul tisztségeket, feladatköröket határozott meg. Belső ellentétek és szakadások is voltak, és komoly holdudvar alakult ki a „kemény mag” körül. Az őrző Tokmak Karaul táltos szigorú, megalkuvást nem tűrő, komor ember volt. Az általa „zsidó-kereszténység” néven nevezett idegen hódítás tört szerinte a magyarság ellen, és szolgasorba akarja kényszeríteni. A kereszténységet a magyarság válságának, széthúzásának és gyengülésének egyik fő okaként élte meg. Az általa ősi, magyarnak állított szimbólumok (például szarvakkal ékesített abroncsos sámán-korona,

Árpádsávos

zászló,

szkíta

aranyszarvas)

erősen

átitatták

személyiségét és a köré csoportosuló, általa szervezett Aranykopjások Fővezérségét. Öröklött táltosnak vallotta magát, aki „több mint 2000 évre” vezette vissza családfáját, egész Ujguriáig, ahol őse nagy erejű sámán volt. A közösség tagjai közül többen is tagjai voltak más neopogány kultuszközösségnek is, például többen a Yotengrit tanítását is elfogadták, és kapcsolatban álltak Máté Imrével, aki a nyolcvanas évek közepe óta építi ki a rábaközi táltosok hagyatékára hivatkozva műveivel és előadásaival közösségét, terjeszti gondolatait. Karaul szintén egyfajta bináris oppozícióban, spirálisan, dialektikusan kibomló világképet tanított. Az internet lehetőségét nem, illetve alig használta ki a közösség. 2002-2010 között több alkalommal készítettem félig strukturált interjút tagjai között, és végeztem körükben internetes adatgyűjtést, de résztvevő megfigyeléssel járó terepmunkát is. 2.5.

Baranta mozgalom

Etnikus alapokon konstruált világnézet, máig élő ősi hagyományokban, ősvallásban való hit és a sport keveredik ebben a szerveződésben. A tagoknál is hol ez, hol az az oldala erősebb. A kezdeti hagyományőrzőnek állított sport-közösségek hamar egyfajta fegyelmezett, és az alapító, központi vezető, Vukics Ferenc katonatiszt ideológiáját meglehetősen hűen követő gárdává nőtte ki magát. Ezáltal félkatonai

jellegű szervezet lett. A szót Vukics Ferenc találta meg, aki állítása szerint ősi harcművészeti hagyatékot lelt fel (Vukics 2008), de autójából a dokumentumokat ellopták, így most csak ő emlékszik erre az egyedi, ősi tudásra. Szerinte ugyanis a barantát nem ő, hanem a „magyar nép” találta ki és őrizte meg évezredeken keresztül. A tradicionálisnak állított magyar harcművészet gerincén szerveződő tanok ugyanakkor a népművészet, a nemzeti hagyományok ápolását is célul tűzik ki, ebben is a vezetők által meghatározott tartalommal, hiszen például az írott hagyományt károsnak, a tudományt a nép ellenségének tekintik. Az etnikai alapon szerveződő, a vezetők kutatásai által konstruált szkíta–hun–magyar hagyományok is erőteljesen megjelennek benne. Kultuszaiban ősvallási elemekhez kíván visszanyúlni, ismét csak a vezetők által állított tartalommal. A keresztény eszméket nem utasítja el nyíltan (pl. Csíksomlyóra is elzarándokolnak), de a keresztény értékektől eltérő ideológia jellemzi. A közösség az internetet egyre intenzívebben alkalmazza11 kifelé irányuló kommunikációjában és belső koordinálásában is, hiszen immár – állításuk szerint – háromezernél több tagja van a Kárpát-medencei magyarok köréből. Közeli kapcsolata van a Magfalva mozgalommal. Nem tekintik magukat újpogány mozgalomnak, de több jellegzetesség alapján mégis oda (is) lehetne sorolni őket. 2007-2011 között több tagjával készítettem interjút

egyes

tagjaival,

megismerkedtem

vezetőjével,

és

végeztem

közöttük

terepmunkát, internetes adatgyűjtést is. 2.6.

Péter Dénes („dénes Próféta”) keresztény megújulási mozgalma

Péter Dénes 1951. június 8-án Homoródkarácsonyfalván született, édesanyja 16. gyermekeként. Korábban asztalos volt, de 2008 januárjától egyetlen hivatása van: próféta. Unitáriusnak keresztelték, de keresztény ökumenikus tanokat hirdet, vallásilag nagyon toleráns, pluralista. Nem etnocentrikusak a tanításai, sőt, elutasítja a nemzetek,

pl. www.baranta.gportal.hu, www.baranta.net, www.lovasharc.hu, http://versegi.hu/baranta.net

népek versengését, rangsorolását, mivel Isten szemében minden embert a maga élete, értéke határoz meg. Egyesek elmondása szerint már születését előjelek kísérték, s ő is beszámol arról, hogy gyermekkorától látomásai voltak, egy fénylényt látott, aki jóval később belé költözött, és kiderült róla, hogy ő a Szentlélek. Segítőszelleme, transzcendens látomása és beavatása párhuzamba állítható sámán-tradíciókkal is, de ő magát keresztény megújulást és értékeket hirdető prófétának, a 22. prófétának állítja. Tanításai a Biblia (annak Károli Gáspár féle fordítása) feltétel nélküli elfogadása, folyamatos olvasása (ismerete), és az, hogy ezt a mindennapjainkban is alkalmazzuk, amit megértünk belőle, azt tartsuk be, mivel a hit cselekedetek nélkül halott. Beszámol róla, hogy hosszú, a kívülállók számára betegségszerű titkos beavatását is a Szentlélek, a segítő szellem irányította, testen kívüli lélekutazásaival bejárta vele a Földet és az univerzumot, más bolygóra is eljutott, ahol földönkívüli lényekkel találkozott, de járt a Mennyországban és a Pokolban. Látta az Atyát, a Fiút (Krisztust) és a Szentlelket. Az Ószövetséget nem prédikálja, ugyanis a krisztusi tanításokkal állítása szerint az Ószövetség betelt, és aki még olvassa azt is, „annak szemére lepel borul”. A prófétai hivatást nyilvánosan 2008-tól vállalhatja, látomások azóta is kísérik útját. A Kárpát-medencében hosszú térítő-prófétáló és zarándokutakat tett, az utóbbi időben közössége tagjaival is (pl. a csíksomlyói pünkösdi búcsúra). Nemcsak a magyarok között prófétál, hanem romák és románok körében is. Tanításai nyomán a helyi unitárius közösség nem vált követőjévé, elfogadójává, de egyfajta türelmes status quo alakult ki közöttük, így közössége tagjai inkább hálózati jelleggel diaszpórákban Kárpát-medence szerte alakul ki. Ebben az internetnek is fontos szerepe van. Az így alakuló közösség lokális központjai: Temerin, Bácskossuthfalva, Topolya, kisebb részt Nagyvárad, Székelyudvarhely, Mende (Pusztaszentistván),12 Újszilvás, Budapest stb. 12

Az itteni tag és szimpatizáns korábban egyik vezetője volt a közösségnek, de 2011 őszén távozott.

Azok, akik a közösségből már „megkapták a Szentlelket”, egymást „fény”-nek nevezhetik. Bibliai tanításokra hivatkozva fehér vagy világos színű ruhát és fejpántot hordanak. Sajátos szentháromság-szimbolikát alkalmaznak. 2010-2011-ben sok tagjával készítettem mélyinterjút és félig strukturált interjút, és végeztem internetes és egyéb adatgyűjtést, illetve terepmunkát, résztvevő megfigyelést is. 3. Elméleti kérdések és módszertani alapok 3.1.

Elméleti kérdések

A gyakorlatban sokszor nagyon nehéz a megkülönböztetés, hogy mely tudományos kategória, érték, jelenség, szempont milyen arányban jellemzi az egyes csoportot, közösséget és/vagy annak tagját/tagjait. Gyakran egy szempont egyáltalán nem jellemző az egész közösségre, de annak több-kevesebb tagjára igen. Ilyen gyakori dilemmát okoz például az etnicitás kérdése: kikre és hogyan alkalmazzuk? (Eriksen 2008, 15-19) Ebben a kérdésben egy interjú, de főleg egy kérdőív eredménye alig mond valamit a valós viszonyulásokról. Az általam vizsgált közösségek esetében például a csoportok külső megjelenése (ha van honlap vagy hírlevél, akkor ott, vagy plakátok, szórólapok, körlevelek stb. esetében) általában moderáltabb, mint a belső kommunikáció. Ez természetes is, hiszen belső, baráti, tagi körben mindenki szabadabban beszél. Ettől még a tagok világképe, értékorientációja és hozzáállása más és más. Nem gondolja mindenki ugyanazt és főleg nem „ugyanúgy”. A tanításokból gyakran alig lehet következtetni a tagok valódi vallásosságára, életére, és arra, hogy a hitüket hogyan élik meg a gyakorlatban. Ráadásul a közösségek belső, kisebb közösségekre is bomolhatnak, akik saját hagyományokat alkothatnak. A tételes vallások kodifikált „nagy hagyománya” és az egyes kis, helyi közösségek népi vallási gyakorlata, sőt, néphite – az ún. „kis hagyomány” különbözőségére és kölcsönhatására már Robert Redfield (1965) felfigyelt. Egy másik megközelítési mód a Saussure által a 29

nyelvekre alkalmazott langue (nyelv, mint elméleti rendszer) és parole (az előbbinek a gyakorlatban – pl. az élő beszédben – történő megvalósulása) ellentétpárnak alkalmazása a kultúrára. Ezt a strukturalista megközelítést a 20. század második felétől széles körben alkalmazzák, főleg a strukturalista és a szimbolikus antropológiában. Az egyes kultúrákat, vallásokat, sőt, a kisközösségeket gyakran kommunikációs- és szimbólumrendszerként, egyfajta „nyelvként” fogják fel, amelyek az egyének egymás közötti és közösségi kommunikációjának alapjai. Ezt a szemiotikai rendszerelméletet később erős kritika érte (pl. Primiano, Apolito stb.), az interpretatív antropológia és más irányzatok új utakat keresnek. A kortárs antropológiában és filozófiában is egyre gyakoribb az az álláspont, hogy egyetlen szimbólumrendszer sem létezik objektív entitásként, az a közösség és tagjai diskurzivitásában nyeri – változó és nem homogén – „fiktív formáját”.13 Az

előbbi

nézetek

zöme

kultúrát,

vagy

egy

adott

közösség

szimbólumrendszerét, nyelvét az egyének feletti rendszerként tételezi fel, bár ahogy láttuk, egyre többen megkérdőjelezték, hogy az egyénektől „függetlenül” létezhet-e egyáltalán bármiféle „fölöttes” langue. A vernakuláris vallás kategóriái szerint a közösség minden tagjának vallásossága, sőt, Leonardo Norman Primiano (1995) fogalmai szerint „vallása” is más. Többé-kevésbé minden ember vallásossága, sőt: vallása eltér egymástól; még a pápa vallása sem egyezik meg tisztán a hivatalos katolikus vallással, annak is vannak egyéni jellegzetességei, eltérései az elvont „kanonikustól”, ami így tehát önmagában nem is létezik. Erre a „vernakuláris vallás” – a személyes, megélt, egyéni vallás – kifejezését14 máig egyre többen alkalmazzák Primiano (1995) nyomán. Az általam vizsgált vallási közösségekben is kisebb-nagyobb

vö. diskurzív etika (Foucault 2000)

vö. még Wittgenstein: Tractatus című, 1919-es munkájával.

különbségek tapasztalhatók a tagok attitűdjeiben, értékrendjében és világnézetében. Egyetlen általam vizsgált csoport, közösség sem volt homogén, a tagok „vernakuláris vallása” néha köszönőviszonyban sem volt egymással, valamiféle szimbolikája, sajátos „nyelve” azonban mégiscsak volt. A róluk szóló általánosító megállapítások bizonyos tagokra jobban, bizonyos tagokra kevésbé illenek, másokra egyáltalán nem. Ettől azonban nem lett a tagok vallásossága „teljesen” más. Az

egyének

saját,

vernakuláris

vallásossága

sem

áll

össze

valami

rendszerszerű, koherens egésszé, belső ambivalencia és dinamizmus (változás) jellemzi. Magatartásuk és megnyilatkozásaik sokszor kontextus-függők. Az egyénen belüli ambivalens képzetekkel kapcsolatban Hesz Ágnes a hidegségi lélek- és túlvilágképzetek egymásra rétegzettségével és ellenmondásosságával kapcsolatban megállapítja, hogy „Hidegségben a halállal és a halál utáni létezéssel kapcsolatos elképzelésekből lényegében kétfajta gondolkodásmódra, egy elvontabbra és egy konkrétabbra következtethetünk, amely megfelel a Nancy Caciola által spirituálisnak és materiálisnak nevezett lélek-, illetve túlvilágmodellnek. A két modell azonban nem feltétlenül jelent két, egymástól elkülönülő elképzelésrendszert. A lélek-képzeteket és a halott azonosságát illető ambivalencia sokkal inkább abból fakad, hogy az ember számára nehéz a világot elvont fogalmak alapján felépíteni.” (Hesz 2008, 68) Ez a konkrét adatokra épülő megállapítás relativizálja továbbá a néphit, a népi vallásosság és „hivatalos” vallási tanítások közötti határokat is. A néphit, a népi vallás és a hivatalos vallás elkülönítésével szemben már Bálint Sándor, majd az utóbbi időben például Pócs Éva is érvelt. Nemigen „áll össze” elkülönülő képzetrendszerré a néphit és a népi vallás; együtt, egymásra hatásában komplexebben kellene őket vizsgálni, hiszen az egyének világképét együtt alkotják.

A bináris kódok alkalmazása további következetlenséghez vezethet. Az egyes vallási mozgalmak, New Age közösségek tagjai sokszor viszonylag hasonló, egységesnek tűnő irányultságokkal rendelkeznek, ezért a vizsgált közösségek bizonyos szempontok szerint csoportosíthatók és összehasonlíthatók. Ekkor az antropológus értékeli őket, bár – mint minden értékelés – ez nehezen mérhető, alkalmazásuk gyakran túl szubjektív. Ilyen oppozíciós párokat, összehasonlítási szempontokat fogalmazott meg többek között Szilágyi Tamás (2007), Molnár Attila Károly (1998), Kamarás István (2003), Horváth Zsuzsa (1995) és sokan mások az új vallási mozgalmak (ÚVM, az angol szakirodalomban NRM), a neopogányság és a New Age eszmekör elkülönítése és vizsgálata vonatkozásában. Mások (Gelléri 2001, Wallace 2002, Vályi 2004, Apolito 2005) pedig az internet és a vallásosság, az internet és

társadalmi

viszonyulások

kapcsolatát

vizsgálták.

általam

használt

szempontokat, amelyeket az elemzési részben táblázatba is foglaltam, a már ismert és alkalmazott kategóriák közül választottam ki. Fontos megjegyezni, hogy egyik szempont eredménye sem mutatott teljes homogenitást az egyes csoportokon belül, bár néha valóban nagyfokú egyezőség volt tapasztalható az általam vizsgált vallási és pszeudo-vallási

közösségek

tagjai

közt.

Így

például

intoleráns

etnicitás

(etnocentrizmus) a Baranta mozgalom esetében nagyon nagy százalékban, míg a plejádok

esetében

elenyésző

százalékban

jelent

meg,

vagy

dénes

Próféta

közösségének keresztény értékek felé történő orientációja szinte kizárólagos volt, az Aranykopjásoké pedig szinte elenyészően. Ezek a kézenfekvő irányultságok sem voltak azonban kizárólagosak.15

Több plejád-hívő jár – alkalmanként – keresztény misékre, istentiszteletekre, és keresztelteti meg

gyermekét, és ilyen magatartást – bizonyára szocializációs okok miatt is – tapasztaltam még az Aranykopjások között is. Egyikük úgy fogalmazott, hogy „jól megcsinálta nekünk ez az István a

3.2.

Fogalmi alapok (kötődés, érték-orientáció, vektorok, eredők)

Egyes kategóriák tehát jobban, mások kevésbé határozottan rendezik ezeket a mozgalmakat fogalmak, értékek, attitűdök mentén. Inkább egyfajta viszonyulásként, vektorokként foghatók fel, és néha egymással ellentétes vektorok is jelen vannak ugyanabban a közösségben! A fogalmat a matematikából és a fizikából vettem, amelynek nyila az irányt, a hossza pedig annak erősségét fejezi ki. Ráadásul a „mit” kérdés mellett nagyon nem mindegy, hogy a „hogyan” kérdést vizsgáljuk-e, tehát milyen attitűddel vagy más viszonyulással kapcsoljuk a vizsgált szempontokat össze.16 Ezt a többdimenziós vizsgálatot vektoriális módszernek neveztem el. Az értékek, képzetek vagy jelenségek mellett az ezekhez való viszonyulások, és az attitűdök irányait, továbbá ezek intenzitását (sőt, akár ellentmondásosságát) is ábrázolni képes több dimenziós modellről van szó (1. ábra). Alternatív kulturális antropológiai vizsgálati lehetőségként fogalmazom meg ezt, ami a társtudományokban is hasznosítható. A vektorok feltűnése/eltűnése, intenzitásuk ereje egyénenként (is) változik. A változások eddigi tapasztalataim szerint általában a közösséghez való közeledéssel, a tagként történő belépéssel változnak leggyorsabb ütemben, s a már a közösség tagjának számítók körében a változás dinamikája kisebb. A sok egyéni, mondjuk úgy vernakuláris, akár egymással is ellentétes vektorok összesíthetők is, és ábrázolható a

kereszténységet, na, de aztán most már csak megkereszteltetem a gyereket, (…) ne mondják már rólam, hogy ateista vagyok, és úgy megyek be a templomba, szóval úgy, hogy kereszteletlen a gyerekem, érted!? Ez már nálunk a szokás.” (2005-ös adatközlés) 16

Elvileg végtelen összekapcsolódási lehetőség közül a kutatói célkitűzések, vizsgálati szempontok

adhatnak segítséget abban, hogy mely szempontot és attitűdöt vagy más viszonyt érdemes egymáshoz kapcsolni.

közösség saját vektoriális összetételeként (2. ábra). Ez a szintén a matematikából kölcsönzött szóval élve az „eredő” vektor.17 Ebben a tanulmányomban nem önmagukban a képzetekre, jelenségekre és szimbólumokra helyezem a hangsúlyt, nem az azok tartalmát adó „kognitív tényeket” vizsgálom, hanem a hozzájuk való viszony alapján „értékekként”, értékválasztásként kezelem őket, és a velük kapcsolatos attitűdöt külön is vizsgálom. Ezek között az értékek között írásomban az egyik központi szerepet az etnikai tudat, etnikus identitás, tehát az etnicitás fogalma kapta. A fogalomnak óriási szakirodalma van, bonyolultságát jól példázza, hogy az egyik irányzat atyja, Fredrik Barth néhány évtized elteltével merőben új szempontokat és tartalmat (is) tulajdonít neki. (Barth 1969; 1996) Az etnicitás fogalmát Eriksen eredetileg 2003-as meghatározása szerint fogadom el és használom.18 Az etnicitás szimbólumainak lehetséges egyfajta kognitív, vagy akár

Magát a szót metaforikusan már mások is használták, így például az etnikai tudattal, a

magyarságszimbólumokkal kapcsolatban Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor – miután sorra veszik az általuk főbb összetevőknek tartott irányultságokat – úgy fogalmaznak, hogy „a magyar nemzeti önazonosság-tudat ezen különböző identitások eredőjeként összeáll.” (Kapitány–Kapitány 2002, 10) 18

Eriksen szerint a főbb fogalmi elemei: az etnicitás „a másik csoport tagjaitól magukat kulturálisan

megkülönböztető emberek társadalmi kapcsolatainak egyik aspektusa, (…) a másikkal való szemtől szembeni elkülönülésen alapuló szociális identitásként is meghatározhatjuk, amelyet metaforikus vagy fiktív rokonság jellemez (…). Az etnicitás magában foglalja az interakció során keletkező valamennyi hasznot és veszteséget, (…) egyaránt vannak politikai, a társadalom szerveződésével összefüggő és szimbolikus vonatkozásai. Az etnikai csoportok általában ápolják a közös eredet mítoszát, és szinte mindig van endogámiát támogató ideológiájuk” (Eriksen 2008, 29); „az etnicitás lényege szerint egy viszonyt jellemez, és nem egy csoport tulajdonsága” (Eriksen 2008, 28). Némileg eltér ez a kontextusfüggő és diskurzív–interpretatív megfogalmazás a Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor általi szimbolikus rendszerelmélet alapján, amikor nem résztvevő megfigyelés, hanem kérdőíves módszer segítségével próbálják a „magyar önazonosság-tudat” szimbolikus kapcsolódási pontjait, tartalmát és viszonyulásait

szociológiai hátterét, tartalmi elemeit, összetevőit is kutatni, ahogyan azt Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor (2002) teszi. Náluk csak érintőlegesen jelenik meg az ezekkel a képzetekkel, fogalmakkal kapcsolatos érték, mint viszonyulás vagy attitűd.19 Engem ezzel szemben az érdekelt, hogy mi mentén (minek „vonzásában”) szerveződik az egyén lojalitása, értékrendje, hogyan „építi fel” magatartását, mi mentén rangsorolja a világ tényeit, választja értékeit. Ahogyan Eriksen (2008, 28) fogalmaz, „az etnicitást érdemesebb kapcsolatként értelmeznünk, amely valamik között és nem valamin belül

feltárni. Ez a szociológiai módszer merőben különbözik az antropológia terepmunkájától, bár rendkívül érdekes és tanulságos eredményekkel járhat ez is, az is. Ne feledjük azonban, hogy a szociológiai, kérdőíves módszer sokkal inkább az adatközlő kognitív hátteréből a „milyen képet akar az adott személy magáról/magyarságáról láttatni?” kérdésre ad választ, semmint arra, hogy „milyen a magyarok etnikus identitástudatához tartozó képzet- és szimbólumrendszer?”. Ezzel a módszertani kérdéssel a szerzőpáros is szembesül, és a kötet bevezetőjében vázolja a módszereit és ennek korlátait. (Kapitány– Kapitány 2002, 8-21) Az antropológus számára fontosabb, hogy az adott személyek mindennapi vagy kevésbé hétköznapi (akár traumatikusan egyedi) viselkedésében ez a képzetkör, szimbólumrendszer hogyan jelenik meg és milyenek a hozzá kapcsolódó értékek, ténylegesen milyen magatartásokat indukál, hiszen a verbális megnyilvánulások és a tényleges akciók között néha szakadék tátong (a közmondást nem ismerő kutyákról sem árulja el feltétlenül az ugatásuk, hogy utána/helyette fognak-e harapni). Egy alkalommal egy Vasas-szurkolóval tartottam, aki az oda úton kijelentette, hogy gyűlöli „a négereket”, mert „olyanok, mint a cigányok”. Aztán amikor a meccsen egy afroamerikai fiatalember mellé kerültünk, kedélyesen elbeszélgetett vele minimális angoltudásával, s a végén közölte „Te, ez a Pit jó srác volt. Fasza gyerek, mi?” 19

Ezt a módszertani eltérést a szerzőpáros is említi. A kérdőív válaszadói például nem nyilatkoznak

arról, hogy „szeretik-e” Petőfi verseit vagy a bort, amikor ezt a választ adják a jellegzetesen magyar költő vagy magyarokra jellemző ital kategóriára, és főleg nem derül ki, hogy magatartásukkal ezek a verbális megnyilvánulások mennyire adekvátak (pl. szavalják-e Petőfi verseit baráti társaságban vagy a gyerekeiknek stb.).

áll fenn.”20 Ebben a körben az etnicitásnak lehet az ellentétpárja a globalizáció, ami máskülönben nem ab ovo ellentétes fogalom vele. Etnikus identitása (etnicitása) ugyanis szinte mindenkinek van – az ehhez való viszony, az ennek tulajdonított értékek és attitűdök azonban rendkívül sokszínűek. Sokaknak különösnek tűnhet az a kijelentés, hogy az etnicitásnak nem ellentéte a globalizáció;21 e kijelentést azért teszem, mert a globalizáció önmagában nem jelenti az etnikai értékek elutasítását, csupán egy nagyobb (felettes szint) fontossági sorrendben való megjelenését, előretörését vagy akár előbbre helyezését,22 és az adott egyén, csoport által etnikainak tartott szimbólumok, értékek, képzetek helyett ennek tendenciaszerűen intenzívebb igénybevételét. A globalizáció fogalmát Roland Robertson (1994) fogalomalkotása óta az elmúlt negyed évszázadban sokféle értelemben használták. (Eriksen 2008, 228231) Én az etnikai lojalitásoktól eltérő, annál tágabb csoport-értékekhez, viszonyulási pontokhoz való tendenciaként, tehát az etnicitás fogalmához hasonlóan egyfajta „kapcsolatként” és „értékválasztási irányként” kezelem most, és megkülönbözetésként globalizmusnak hívom.23 Tehát szintén vektorként. Tekintettel a „glokalizáció” 20

Eriksen korántsem pusztán a kontextus-függőségre gondol, hanem magára az etnicitás lényegére.

Sokan az etnicitás-vitát összekeverik a hagyománydiskurzussal és ellentétbe állítják a globalizációval, mint folyamattal vagy a plurális társadalommal, ami mindkét esetben helytelen leegyszerűsítés. Eriksen inkább „kötődésekről” beszél (Eriksen 2008, 218), és mint ilyen az etnicitás a multikulturalitás része is lehet. 21

Sokan összekeverik ezt a fogalmat a multikulturalizmussal is, holott a globalizáció, glokalizáció és a

multikulturalizmus, illetve a többes identitás más tartalommal bíró fogalmak, amelyek bonyolult kognitív stratégiákban ölthetnek testet. Vö. pl., Vermeulen–Govers 1994, Guibernau–Rex 1997, Eriksen 2008 stb. 22

Attól függően, hogy dinamikus modellben vagy pillanatképben gondolkozunk. (Vö. Eriksen 2008, 25-

26) 23

A globalizáció fogalmát nagyjából Jonathan Friedman meghatározása szerint alkalmazom (Friedman

1990, 311-312), és hozzá hasonlóan korántsem tekintem egységesnek és homogénnek a globalizáció

fogalmának

összetettségére

ezúttal

nem

„lokalizáció–globalizáció

tengelyt”

választottam ki, hanem – éppen vektorjellege miatt – az etnicitással helyeztem párba.24 Természetesen elfogadom, hogy gyakorlatilag nincs olyan csoport – én legalábbis nem találkoztam ilyennel – vagy akár egyén, aki kizárólag etnikai alapon, ilyen kontextusban kívánná elrendezni maga körül a világot és ez kizárólagosan meghatározná értékrendjét. A radikális „globalista” és a leg-etnocentrikusabb személy is tartozik általában egy – vagy több – etnikai csoporthoz25 (tartozhatnak akár ugyanahhoz is), sőt, lehet kitüntetett hazafi is attól, hogy értékválasztásában – tehát a gyakorlatban – az etnikai alapon26 történő választás helyett lényegesen gyakrabban a globális szempontok (pl. európaiság, emberiség, kereszténység stb.) kerülnek előtérbe. Legtöbbünknél – talán mindenkinél – ezek a döntések, értékválasztások keverednek valamilyen arányban.27 Vektoriálisan ezek az irányultságok – etnicitás, globalizmus –

folyamatát. A globalizmuson (mint az eseti, vektoriális fogalompár egyik elemén) pedig az etnicitástól független, az értékválasztások során a globalizáció által jelen lévő értékek választásának dominanciáját értem. Az első modellben ezt értelmező, kiegészítő jelleggel az internacionalizmus fogalmát kapcsolom össze. 24

A lokalizációt egy másik fogalom, a hálózatiság mint közösségkonstrukciós elv fogalmával vetem

össze. 25

Ezek sokféleségére ld. Eriksen 2008, 30-31.

Nem könnyű azt sem meghatározni, hogy hol húzódik egy etnikai csoport határa: a „magot”, vagy akár

a „tagot” néha könnyű de facto elkülöníteni, de nem könnyű magát az etnikai csoportot definíció-szerűen megragadni – vö. Eriksen 2008, 27-28. 27

Ha tág perspektívát akarnék adni írásomnak, használhatnék olyan nagy szavakat, hogy az innováció

és a tradíció vitájában is valami hasonlóról beszélnek, de most nem erről van szó. Az identitás és az egyéni döntések etnikai szempontjai ugyanis szembeállíthatók akár a vallási szempontokkal vagy a lokalitás, esetleg a rokonság értékválasztási irányokkal is. Mindig az adott téma és a vizsgált közösség

csak az arányosságuk, szerepük alapján különíthetők el, merev szembeállításuk nélkül is. Ezért kerültek a modellemben ezúttal egymással ellentétes irányba.28 De hogyan lehet ezt ábrázolni, elemezni? 3.3.

Vektoriális ábrázolási lehetőség egy elméleti modellen bemutatva

A vektoriális ábrázolás során értékelni lehet az egymással ellentétes irányú – vagy az adott problematika szempontjából párba állított – viszonyulások, értékek súlyát. A vektorok személyenkénti ábrázolása azért is szerencsés, mert utat nyit az egyes személyek külön-külön vizsgálata felé, és a személyközi hálózati kapcsolatok külön elemzésének, ugyanakkor csoportosítási lehetőségeknek is. A személyek közötti viszonyrendszer

ábrázolása

és

elemzése

csoportszerveződés

dinamikája

szempontjából is alapvető jelentőségű, amihez az attitűdök és értékek ábrázolása fontos adalékot jelent. Itt lehet megragadni ugyanis, hogy mennyire egységes a csoport viszonyulása az adott kérdésben (mennyire szerveződik egy adott érték vagy viszonyulás mentén), de akár azt is, hogy az értékválasztási szakadék mentén kialakule belső hatalmi harc stb. Vannak értékek, amelyek egy-egy közösség esetében szervező erők, mások pedig kevésbé vagy egyáltalán. Engem nem az érdekelt terepmunkáim során elsődlegesen, hogy egy adott személy milyen tartalommal tölti meg saját etnicitását, hanem az, hogy az általa etnikus értékeknek vélt „irány”, vagy az ettől független más irány jellemzi-e inkább értékválasztását. Ilyen másik pólus lehet a vallási, a nemzetek feletti, a lokális stb. irány alapján lehet eldönteni, hogy milyen relációban célszerű vizsgálnunk fogalompárokat és azt kiegészítő attitűdöket, mértékeket stb. 28

De nem egymással ellentétes „oldalra” – a szó „bináris kód” értelmében semmiképp. Elképzelhető

olyan viszonyulási szempont is, ahol az etnicitás és a globalizáció akár „egy oldalra” kerülhet, és az ellenkező oldalon más értékválasztási irány, például vallási vagy rokonsági értékek állnak. (Vö. „lojalitáskonfliktusok” – Eriksen 2008, 232-233)

is. Nem az érdekelt például, hogy konkrétan mit tart valaki magyaros ételeknek, a krumplipaprikást, a töltött káposztát vagy a halászlét, hanem az, hogy megjelenik-e magatartásában, hogy törekedjen olyan ételek fogyasztására, amit ő magyarosnak tart (ebből a szempontból számomra mindegy, hogy mit tart „magyarosnak”), és értékválasztása szempontjából hogyan? Más etnikumoktól való megkülönböztetés szempontja mennyiben játszik szerepet mindennapi döntései során?29 Lehet, hogy valakinek van fogalma arról, hogy mi „lenne” etnikai alapon egy adott viszonyulási pont, de azt az adott esetben elutasítja.30 Tovább bonyolítja a képet, hogy elképzelhető: sem

Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor is felhívja a figyelmet arra, hogy az egyes etnikai csoportoknak

tulajdonított jellemzők, tulajdonságok gyakran megjelennek más csoportoknál is, az átfedés tehát olyan nagy lehet, hogy ugyanazon tulajdonsággal különbözteti meg magát a másiktól mindkét szomszédos csoport. (Kapitány–Kapitány 2002, 8-21) Eriksen szerint az „etnikusnak vélt” jelenségösszességek affinitása és ezzel párhuzamosan az identitástudat polarizálódása gyakori jelenség „Az etnicitás legfontosabb jellemzője a szisztematikus különbségtétel a kívülállók és hozzánk tartozók, azaz a mi és az ők között. (…) Ebből az alapelvből az következik, hogy két vagy több csoport, amelyek egymástól eltérőnek tartják magukat, a kölcsönös érintkezések gyakorisága folytán egyre jobban hasonlíthatnak egymásra, miközben egyre inkább meg vannak győződve a különbözőségükről.” (Eriksen 2008, 37) 30

A leg-fundamentalistább etnocentrikus személyek között sem találtam olyat, aki ne utasítana el néha

vagy néhány „saját”, jóllehet etnikusnak vélt értéket, jelenséget – egy példa: ismerek olyan „hungaristát”, aki be nem menne egy magyar zenét játszó táncházba, mivel irtózik a magyar népzenétől, helyette a közeli diszkóba jár. Egy másik gyakori jelenség az, hogy az etnikus értékek belső határvonalakat jelölnek ki az adott kérdésben az etnikai csoporton belül. Az etnikai csoport egyik része azért utasítja el az adott szimbólumot, értéket, mert a másik csoporthoz tartozik: ilyenkor az etnicitás ellenpontja nem a globalizáció vagy a globalizmus, hanem a belső, lokális, vallási vagy más csoport-lojalitások mentén történő szimbólum- és értékcsoportosítás. Erre a legkézenfekvőbb példa az utóbbi két évtizedben az Árpádsávos zászló szimbólumának használata, a hozzá való viszony polarizációja. Az adott szimbólumhoz való pozitív–negatív értékválasztástól függetlenül mindkét része a csoportnak ugyanahhoz az etnikai csoporthoz tartozik, a különbség nem a globalizáció, hanem a társadalom belső

az egyik, sem a másik pólus nemigen jelenik meg értékválasztásai során. Ekkor úgy ábrázolom a vektorokat, hogy mindkét irányba csak jelképes, vagy rövidke nyilat rajzolok. Ez tartalmában azt jelenti, hogy maga a szempont kevéssé érdekes, nem releváns az adott személy esetében. Az értékválasztás során tehát csak praktikusan kerül a globalitás értéke a másik pólusra, valójában nem feltétlenül áll oppozícióban vele. E fogalom ugyanis azt jelenti, hogy az egyén magatartását mennyire uralják a) az etnicitástól független vagy b) azt akár elutasító értékválasztási tendenciák.31 Az utóbbi két választásban azonban már az oldalirányú viszonyulások, tehát az attitűd tesz különbséget, ott lehet ábrázolni az etnicitást kifejezetten elutasító (intoleráns) attitűdöt is. Ezek az irányultságok, értékválasztások és attitűdök tehát szintén absztrakciók, de nem az etnicitás kognitív tartalmából, hanem az egyének értékválasztásaiból vonatkoztatom el őket. Lássunk egy konkrét példát!

tagolódása miatt áll fenn. A szimbólumok véges piacán minden egyén és csoport választások sora előtt áll: néha látszólag ugyanazt a szimbólumot más-más csoport más-más célra használja, más értékkel (akár egyik pozitív, másik pedig negatív értékekkel) ruházza fel. Ezt a rendkívül bonyolult kérdést azonban ebben az írásban nem kívánom kifejteni, hiszen nem a szimbólumokkal, hanem az értékválasztási irányokkal dolgozom. 31

Egy konkrét példa: a „magyar termék” megjelölésű élelmiszerekhez vagy iparcikkekhez való viszony

termékcsoportonként, egyénenként és szituációnként is nagyon különbözhet (pl. valaki magának Soproni sört vesz, de exkluzív alkalomra valamilyen belga vagy dán márkát). Ha a motivációk között az etnikus specifikáció igénye vagy elutasítása is megjelenik, a választása lehet az etnicitás vagy a globalitás felé mutató (itt: fogyasztói értékek a nemzeti értékek helyett/felett), ha nem, akkor ezektől független (etnicitás szempontjából neutrális), ami szintén lényeges az értékeléskor, a különböző irányok jelentőségének mérlegelésekor. Ez, ahogy írtam, a vektorok hosszát (irányát) befolyásolja.

1. Ábra. Egy futball-szurkolói csoport modell-jellegű etnicitás/internacionalizmus értékpárja és az intolerancia/pluralizmus attitűdpárja mentén ábrázolt viszonyrendszere.

Az első ábrán egy modell látható. Képzeljünk el egy budapesti fiatalokból álló Vasas

futballszurkoló-csoportot!

ábra

általam

meghatározott

érték-

viszonyulásaikat32 és ezzel kapcsolatos attitűdjeiket mutatja be. A vektor-nyilak nagysága az adott érték és attitűdök jelentőségével egyenesen arányos. Látható, hogy az etnicitás és annak ellenkezője, az internacionalizmus, globalizmus értékei, jelenségei iránti fogékonyság (kötődés) is jelen van a csoportban. Általában ugyanannak az egyénnek is vannak ide is, oda is húzó értékválasztásai, még ha

Az axiológiai idealizmussal ellentétben tehát itt nem objektív létezőknek veszem az értékeket, hanem

az egyes emberek és közösségek – folyamatosan változó, de akár tartósan állandó – viszonyulási pontjának. Nem az érték fogalmát kívánom tehát megragadni, tehát írásom nem axiológiai jellegű, hanem az egyes általánosságban értékként elfogadott fogalmakat és a hozzájuk való viszonyt vizsgálom.

nyíltan el is utasítja egyiket vagy másikat.33 Utóbbinak toleránsabb, pluralizmusra hajló változata a globalizmus esetében B és J személy, míg az intoleráns (internacionalista) változata a C, E, H személy esetében (a nemzeti értékek és viszonyulás elutasításával)

Például követi a nemzetközi trendeket a divatban, könnyűzenében, és elutasítja a „magyarosnak”,

népiesnek, vagy a társadalom által a nemzeti hagyományba tartozónak tartott zenei motívumokat beépítő zenéket, népdalt nem énekel, de emellett elutasítja a globalizációt is, diszkóba sem jár, és kifejezetten érdeklődik a magyarság rokonai, őstörténete iránt. Nagyon nehéz ilyenkor mérlegelni, hogy milyen irányba rakjunk nyilakat és milyen erősségűt, hiszen Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor könyvének egyik tanulsága is éppen az, hogy nem lehet csak a magát „hagyományőrzőnek”, az etnikus identitás letéteményeseinek tekintő csoporto(ka)t tekinteni magyarnak, mivel az etnicitás kognitív, identitási kategória (l. Kapitány–Kapitány 2002). Ilyen esetben úgy jártam el, hogy ha valaki adott, konkrét döntésében, értékválasztásában szerepet játszik az etnikus identitása, azt akkor is etnicitás felé irányuló döntésnek vettem, ha annak tartalma tudományosan nem köthető az etnikai csoporthoz, pl. történetesen bármilyen zenei irányt preferál, szerepet játszik-e ebben etnicitása? Másrészt, ha valakinél az értékválasztásban nem jut szerephez a magyaros zene, de általában magyar könnyűzenét szereti, azt csak de facto tényként kezeltem, és nem érték-választásként, nem soroltam az etnicitás vektorába. Az ilyen jellegű gyakorlati dilemmák nehéz helyzet elé állítják az értékelést végzőket. Sorolhatunk más példát is, más viszonyulással kapcsolatban, ahol azonban a nemzeti, vagy nemzetinek vélt szimbólumot az adott személy fennen hirdeti, identitása részét képezi (pl. szkíta aranyszarvas-motívumos övcsat, magyar mezőgazdasági termékek minőségének – így általánosítva – más termékeknél értékesebbnek tartása stb.), de gazdasági döntéseinél az egyéni, családi vagy a munkahelyi értékeket egyértelműen az etnikus értékek elé/fölé helyezi. Az értékválasztások tehát kérdőíves módszerekkel gyakran nem vagy nem kellően feltárhatók. Arra inkább adhatnak felelet, hogy milyen képet lát magáról az adott személy, vagy inkább: milyen képet akar sugározni. (Bizonyos szempontból arra is, hogy milyen szimbólum- és értékválasztási piac érhető el az adott csoportnál az adott időben.) Azonban, ha például a fogalmakkal sincs tisztában a személy, úgy már magát a kérdést sem érti. Ezért is szükséges a minél szélesebb spektrumú gyűjtőmunka, a résztvevő megfigyelés, a fényképek, naplók megismerése stb., a minél hosszabb terepmunka. Az antropológus vagy az etnográfus ennek megfelelően sokkal mélyebb bázisból vonhat le következtetést – természetesen a következtetés így is egyfajta általánosítás lesz.

van jelen. A csoportra több tagjára jellemző a nemzeti szimbólumok iránti fogékonyság is (A, E, F, G, I), de ennek toleránsabb, a pluralizmust elfogadó változata kevésbé (a B személyt még kiforratlan értékrendjéből fakadó útkeresés jellemzi), a fanatikus változat (etnocentrizmus) annál inkább: A, E, F, G, I személynél. A vektorok intenzitása, ereje természetesen időben folyamatosan változik. Az ábra egy adott pillanatra vagy rövid időszakra jellemző. 3.4.

A vektoriális ábrázolás további lehetőségei, használata

Természetesen számtalan érték, szimbólum és jelenség mentén lehet vektorokat és ellentétpárokat képezni, és nem csupán értékek, hanem pl. képzetek, jelenségek, az ezekhez való viszonyok is megjelenhetnek a vertikális koordinátán. Az ezeket árnyaló, befolyásoló „oldalirányú”, horizontális tényezőket is többféleképpen lehet figyelembe venni, nem csupán attitűdök, hanem más mérték vagy tényező alkalmazásával. Az 1-es számú ábra egy ilyen lehetséges érték-attitűd koordinátát mutat. Látható, hogy az értékek, képzetek, tehát az irányok tartalmának kiválasztása a modell esetében alapvető jelentőségű. Ha pl. a szülőkhöz való viszonyt vagy az intergalaktikus űrlényekben való hitet (bizalmat) vizsgálnám, más és más modellt kellene ábrázolnom. Az 1. ábrán látható, hogy a nemzeti szimbólumok, értékek iránti fogékonyság, elköteleződés párosulhat a más népek, nemzetek, vallási közösségek stb. értékeit elfogadó, tisztelő, a pluralitás és a tolerancia felé mutató vektorral, de épp ellenkezőleg, kisebb-nagyobb, akár fanatikus intoleranciával is. Az 1. számú modellben vizsgált szurkolói csoportban – talán éppen a fanatikus sport-szurkolókra jellemző módon? – inkább az intoleráns attitűd volt jellemző. A függőleges síkon tehát az értékek jelennek meg, míg a vízszintes síkon a viszonyulások jellege, az attitűdök. Így

horizontális

és

vertikális

sík

együttes

ábrázolása

bonyolultabb

belső

összefüggésekre világíthat rá. Az értékek és viszonyulások változásai egy dinamikus hálózati modell megértéséhez is közelebb visznek minket. A tagok közötti kapcsolat, illetve viszonyuk a külvilághoz ugyanis még a legfanatikusabb és elkülönülő csoport esetében is relatív, nem válhatnak le teljesen a külvilágról. A belső és külső viszonyulások az értékek és attitűdök mentén is vizsgálhatók – sok egyéb tudományos szempont és kategória mellett. A tagok egymás közötti viszonyában nem hagyható figyelmen kívül az adott személyek értékválasztása és attitűdje, amelyet rávetítve a hálózati modellre annak értelmezéséhez és további elemzéséhez is közelebb kerülünk. A csoport által elvárt írott, vagy a guru, a tanító általi élő tanítás kodifikált vagy nem kodifikált normáitól való eltérés kisebb vagy nagyobb fokú, de minden személyben tapasztalható. Az általam vizsgált egyetlen közösség esetében sem tapasztaltam valamiféle „agymosás” miatti homogenitást a közösségek tagjainál. A tagokat a közösség értékorientációja, a vezető(k) által vallott értékek, normák befolyásolják, de nem színezik egységesre. Máskor éppen értékorientációk vonzzák a tagokat, és így eleve hasonló érdek vagy érdeklődés mentén szerveződnek csoportok. Homogénekké azonban az általam vizsgált esetek egyikében sem válnak. Többek között azért sem, mert nagyon-nagyon sok érték, nagyon sok képzet, sokszor ambivalens érték és viszonyulás jelenik meg az egyes egyénekben. Ezt teljesen homogenizálni (mintegy „átmágnesezni”) lehetetlen – ha jól sejtem, a történelem során még a legfundamentalistábbnak, legfanatikusabbnak tartott mozgalmaknak sem sikerült. Ettől még az az „erő”, ami egységesíteni, átszínezni vagy egy irányba vonzani kíván, létezhet a csoportban, amit szintén a vektorok, mint erővonalak (irányok és intenzitások) alapján ismerhetünk fel. Ez a vektoriális modell természetesen nem nélkülözheti más módszerek, más vizsgálatok eredményeit, így a

hálózatelméletet, a strukturális antropológiában használt bináris vagy más kódok alkalmazását, az emberi viszonyok és szokások kutatását és megannyi más szempontot. Ezeket csak kiegészíteni – árnyalni – kívánom e strukturális modell jellegű gondolattal. A vektorok összesítésével a csoporton belüli irányultságok, attitűdök „eredőjét” is meghatározhatjuk; ahol az ellentétes irányok levonódnak egymásból, akár ki is oltják egymást. Ha teljesen kioltják egymást, az azt jelenti, hogy az adott értékviszonynak a csoportszerveződésben nincs, vagy alig van jelentősége, de ugyanakkor – ha két erőteljes egymással ellentétes vektor „oltja ki egymást” az komoly belső feszültség, egymással ellentétes értékrendek, viszonyulások jele lehet.34 Tehát a vektorok iránya és intenzitása is jelentőséggel bír. Az etnicitás és globális értékek közötti választás, ennek toleránsabb vagy intoleráns attitűddel való párosulásai összegezhetők. Az etnicitás–globalizmus/tolerancia–intolerancia

koordinátában

ábra

alapján

„kiszámítható” eredőjét mutatja a következő, 2. ábrán látható példa. Az eredő kiszámítására itt mutatis mutandis alkalmazhatónak tűnik elvileg a hálózatelmélet néhány számítási és fogalmi módszere, például a sajátvektor (eigenvector) és az ezek alapján számított központiság (centrality) fogalma, amelyet akár Phillip Bonacich (1987) szociológiai-hálózatelméleti számítási módszere alapján ki is számíthatunk.35 A

Egy konkrét példa: a csoport egyes tagjai (C, E, H, J) hisznek a plejádok létezésében, és ez a csoport-

kommunikációban növekvő szereppel bíró jelenség. A csoport nem vallja magát a plejádok követőjének, csak egyes tagjai, a csoportidentitásnak ez – egyelőre? – nem része. Sőt, elképzelhető, hogy a jövőben éppen a szakadáshoz vezető új értékorientációt jelenti a csoportban. 35

Ehhez azonban faktorelemzésre épülő algoritmus szükséges, amit most mellőzök, hiszen a már az

általam ábrázolt vektorok hossza is szubjektív becslés eredménye, az pontosan nem mérhető, így az ebből levont következtetésnél sem szükséges a súlyozás és a faktorelemzés által a matematikai

vektoriális elemzés célja azonban nem az antropológia matematizálása, hanem egy sokrétűbb szempontrendszer kialakítása, ami nem nélkülözi a kutatói korlátozottság (adatgyűjtők száma, az alkalmak és események reprezentativitásának problémája) és a kutatói értékelés szubjektivitásának belátását. Önámítás lenne tehát, ha ennek alapján matematikai pontosságot tulajdonítanánk „méréseinknek”, véleményünknek.

ábra. Az eredő vektor kiszámítása és tartalma az 1. ábra konkrét példái alapján

Azt is be kívánom azonban mutatni, hogy nem csupán értékeket lehet a vektorok irányaként megjelölni, hanem például egyes jelenségeket is. Az internet szerepét a kortárs társadalomban sokszor túlértékelik, bár tény, hogy rendkívül növekvő szereppel vesz részt társadalmunk formálódásában és a kortárs kultúrában. Az internet az általam vizsgált közösségek esetében különböző mértékben jelentett kirakat, interakciós vagy csupán hirdetőtábla-felületet. Néha, mint például a Tokmak Karaul pontosság mérésének és egzakt adatának látszatát kölcsönözni hozzá – jelen tanulmányomban ezért a számításokat mellőzöm.

táltos esetében (Aranykopjások) nem jelent meg a közösség életében aktív „szereplőként”. Máshol azonban (pl. plejádok) gyakorlatilag az interneten terjedő gondolatokról és a webes interakciókban testet öltő diskurzív hálózati közösségről van szó. Ezek azonban átszivárogva az egyénekbe a személyes kapcsolatok során is újabb, kisebb személyes kapcsolathálókat alapozhatnak meg. Az internet általában érdeklődés mentén szerveződő közösség-konstrukciós modellt jelent, azonban ez alól is van kivétel: attól függően, hogy az internet interaktív kommunikációs csatorna-e vagy csak egy „kirakat” (esetleg hirdetőtábla), a közösségek viszonya is más hozzá. Paolo Apolito szerint az internet merőben új teret nyit a vallásosságnak, a látomások, a kinyilatkoztatások és a pezsgő kommunikáció az értelmezések és jelenségcsoportok bonyolult világhálózatát hozza létre, ahol az egyes szimbólumok, jelrendszerek interakciója révén új viszonyulás figyelhető meg, és közösségi tér nyílik.36 Elemzésem során kitérek az egyes közösségek internethez fűződő viszonyára is. A vektoros ábrázolási módszer ilyenkor az adott jelenségek szerepének mértékével és a velük kapcsolatos attitűdökkel képez koordinátarendszert (az internet, mint vertikális irány esetében lehetséges horizontális attitűdök: fejleszteni kívánja tudását, növelni az internet alkalmazását vagy elutasítja azt, károsnak tartja stb.). A csoportoknak saját nyelvezete, szabály-rendszere van, aminek norma jellege miatt hatása van (lehet) a közösség tagjainak formálódására. Így ezek az eredővektorok, mint normák az egyes tagok „vektorait”, ezek irányát, intenzitását, összetételét különböző mértékben befolyásolják (interakció). Valamiféle „tagoktól

Mint Apolito kifejtette (2005, 6) – 1987 és 1997 között az USA-ban az emberek az internet létrejöttével

párhuzamosan egyre többen, sőt, 1997-re már többségében hittek a jelenkori világunkban tapasztalható isteni és egyéb csodákban.

független” nyelv azonban egyetlen esetben sincsen,37 e nyelv a tagok vektoriális értékorientációjával párhuzamosan változik. Egyes általam vizsgált közösségek esetében a befolyásolás kisebb fokú, mint például a plejádok esetében, ahol nagyon személyfüggő, hogy mennyiben fogadja be, teszi magáévá az egyes egyén a honlapokon, blogokon és más internetes kommunikációban rendelkezésére álló információkat. Ezért ez a közösség illik legjobban bele a New Age eszmekörbe és az erre a heterogén irányra alkalmazott kategóriákba. Más esetben a közösség normáinak érvényesülése főszabályszerűen erős, amit a szakirodalom leginkább az új vallási mozgalmakra tart jellemzőnek., a legkevésbé pedig a New Age típusú mozgalmakra. Azonban itt is akadnak kivételek: néhány guru a New Age mozgalmai közé sorolt közösségek esetében is erős befolyást gyakorol a tagokra. A vektoriális ábrázolás bemutatja, hogy az eredő, a csoport, a közösség vektorainak összessége, a kioltások és összeadódások által nyert közös vektorábra gyakorlatilag soha sem egyezik meg egyetlen tag ábrájával sem. A közösségről alkotott képünk egy-egy jelenség tekintetében lehet „jellemző” a közösség tagjainak akár elsöprő többségére, de az általam vizsgált közösségek közül egyetlen esetben sem vonatkozhat mindenkire ugyanolyan mértékben.

A keresztény szimbólumok, a vallási kommunikációban, a keresztény nyelvezetben használt szavak

jelentésének változása a vallástörténészek és vallásfilozófusok kedvelt témája. A „Mit jelentett ez és ez a példabeszéd, ez és ez a szimbólum, ez és ez a magatartás – akkor?” kérdésre adott válaszok, az értelmezések persze befolyásolják a jelenlegi diskurzusokat, de egyben azt is illusztrálják, hogy most „másképp” van, hiszen különben nem kellene magyarázni. „The past is a foreign country; they do things differently there.” – bizonyos szempontból valóban más ország a múlt (Leslie Poles Hartley 1953-as The Go-Between című könyvének nyitósora, és azóta az antropológiában számtalanszor idézett és elemzett kijelentés nyomán).

A kutató nem nélkülözheti szubjektív megítélését, véleményét akkor, amikor egyes kategóriákat alkalmaz egy adott jelenségre, főleg akkor nem, amikor azok súlyát, szerepét

határozza

meg.

Dolgozatomban

ezért

kategóriák,

fogalmak

alkalmazhatóságának mértékét bevallottan szubjektív, saját értékelésem alapján határoztam meg. A vektorok erejének, intenzitásának meghatározása tipikusan ilyen szubjektív mérés eredménye. Maguk az értékek azonban viszonylag könnyen felismerhetők,

ettől

még

érték-

és

attitűd-kategóriák

tudományos

kommunikációban jelenlévő „ideális” fogalmak általában. Saját tapasztalataim alapján végeztem el az egyes értékrendekbe sorolást és ezek mértékének meghatározását. Ezt a fajta szubjektivizmust sajnos egyetlen szociológiai, vallásantropológiai munka sem nélkülözi, de szándékaim szerint részrehajlásmentesen és nem az egyes közösségeket degradáló, főleg nem elítélő szándék vezérel, amikor az etnicitás, intolerancia vagy más, negatív konnotációval bíró, és a tudományos szakirodalomban is negatív értékítélettel használt fogalmakat, azok mértékét többé vagy kevésbé alkalmazhatónak

tartom

egyes

közösségek

tagjaira

–

esettanulmányaim

eredményeképp. Nézzünk most egy ábrát, ami az általam vizsgált közösségek közül a Baranta mozgalom néhány tagjának érték- és attitűdábráját szintén az előbbi irányok alapján az etnicitás–internacionalitás, tolerancia–intolerancia tengelyén elemzi és ábrázolja az eredő-vektort.

számú ábra. A Baranta mozgalom néhány tagjának érték-attitűd ábrája és eredővektora

vertikális: etnicitás–internacionalitás, horizontális: intolerancia–tolerancia tengely mentén.

Nagyon érdekes eredményre jutottam a Plejádok közösség két eltérő csoportjának kutatása során. Ugyanezen érték- és attitűd koordináták alapján meglepően eltérő irányokat mutatott az eredővektor a közösség két eltérő csoportjának vizsgálatában. Terjedelmi okokból nem tudom itt bemutatni e konkrét példában az „idősebb” generáció (40~60 éves) és a „fiatalabb” generáció (15~40 éves) tagjai között tapasztalt hasonlóan markáns eltéréseket. Az egymást nem ismerő két csoport a plejádok internetes közösségéhez tartozik, de nem tudnak egymásról, személyesen nem ismerik egymást. Eredővektoruk nagy eltérést mutat, ez látható a következő, 4. számú ábrán. A különbség elsősorban az etnicitáshoz való viszonyban, a közös vonás a tolerancia attitűdjének jelentőségében figyelhető meg, de nagy belső szórással.

számú ábra. A Plejádok két csoportjának érték – attitűd ábrája, szintén a korábban alkalmazott

horizontális és vertikális irányok alapján.

Szerencsére nem az én dolgom az elhatárolódás vagy elítélés, sem az elfogadás. Nem magának a közösségeknek a félig-meddig kodifikált, vagy a vezető által kinyilvánított „nagy hagyományát” vizsgáltam tehát, hanem az egyes tagok viszonyait és értékrendjét. Ezt fontos tisztázni, ugyanis más módszerekkel, más tudományterületek

által

vizsgálhatók

tanok,

azok

koherenciája

vagy

ellentmondásossága, viszonya más tanításokhoz, eszmerendszerekhez, az eszmék történetisége, átfedése, kapcsolódása és azok értékelméleti besorolása, és megint más tudományterületek segítségével az általuk használt szimbólumok és az adott közösség társadalmi helye, hatása. A tanok, az eszmék megítélését a vallástudomány más területeire bízom (teológia, vallásszociológia, axiológia stb.), és megkísérlek a lehetőségeimhez mérten nem értékítéletekre hajló álláspontot képviselni, és az elemzést ilyen, ún. „antropológiai” nézőpontból elvégezni.

4. Elemzés (a vizsgált közösségek egyes kategóriák szerinti vektoriális eredői alapján az ábrázolási kísérletek, lehetőségek) Az általam vizsgált közösségeket a jelen dolgozatban négy kérdéskör mentén vizsgálom. Egy-egy táblázatban a tagok egyedi vektorainak eredőjét, tehát egyes értékek,

viszonyulások,

jelenségek

felé

mutató

jellegzetességeit

(kötődéseit)

összegeztem, tehát az egyes oszlopokban az ún. „eredő” vektort ábrázoltam. A táblázatok horizontális síkján minden esetben az általam vizsgált egyes közösségek jelennek meg. A vertikális síkon ábrázolom az egyes értékek, attitűdök, viszonyok és jelenségek „összesített” mértékét. Egyes értékek, képzetek, jelenségek kiegészítik egymást, mások pedig ellentétes irányúak lehetnek: ekkor egyetlen vertikális oszlopban ábrázoltam megjelenésük mértékét. Ilyen például az első táblázat (5. ábra), amelyik az adott közösség konstrukciójában az internet–lokalitás szerepét mutatja meg. Más esetekben egymás mellett, párhuzamosan ábrázoltam az irányultságokat és azok mértékét az oszlopok nagyságával – mivel egymást nem feltétlenül kizáró lehetőségekről, hanem egymással összefüggő szempontokról van szó. Az első összefoglaló táblázat tehát a közösség-konstrukció lokalitás–hálózatiság kétdimenziós koordinátájában értelmezi a közösségeket. Az az állapot, amelyet ez a táblázat tükröz, a korábban bemutatott vizsgálati időszakok végére kialakuló elképzelésem egymástól eltérő időpontja, de alapvetően az elmúlt évekre tehető. Ez a későbbiekben bemutatott táblázatokra is igaz.

hálózati jelleggel való szerveződés, pl. internet, posta

ba ra nt a

dé ne sP ró fé ta

ar an y

ko pj ás ok

és ze k B. f

ar ka im

pl ej ád ok

lokális alapon szerveződés, személyes találkozásokkal

5. ábra. A hálózati jelleggel vagy lokalitás alapján való szerveződés mértéke

A második esetben (6. ábra) az egyes közösségeket a külvilággal fennálló és a tagok egymás közti kapcsolatának értékrendje szerint vizsgáltam. A vertikális síkot a közösségen és a tagon belüli, a horizontálist a tagok és a külvilág közötti relációban mértem. A külvilággal való kapcsolat konfliktusossága, a többes hovatartozás tilalma vagy ennek megengedése, a ki- és belépés nehézsége, a taggá válással járó változások és a csoportszolidaritás szempontjából jelennek meg az ábrán az egyes mérték-oszlopok. Ez tehát ún. összesítő elemzést tartalmaz. Láthatjuk, hogy a hatos skálán mozgó (0-tól 5-g) „egyáltalán nem/elenyészően–kevéssé–közepesen–erősen– döntően–teljes mértékben” vízszintes vonalak alapján a legmagasabban lévő „teljes mértékben” vonalat egyetlen esetben sem érik el a közösségek „mutatói”. Ugyanakkor a 0 szint több esetben megjelenik (az oszlop ekkor nincs ábrázolva), amikor az adott jelenség/mérték nem (vagy elhanyagolható mértékben) jellemző a közösségre.

6. ábra. A csoportok, közösségek belső viszonyai és viszonyulása a külvilághoz

A következő, 7. ábra a közösségek belső kommunikációjának csatornáit (közegét) vizsgálja. Nyilvánvaló, hogy több éves résztvevő megfigyeléssel sem lehetne ezt a szempontrendszert tökéletes precizitással ábrázolni, ráadásul személyenként és a közösség absztrakciós szintjén is folyamatosan változnak az értékek, dimenziók, akár minden más hasonló mérés esetén. Ezért mérték hozzárendelését természetesen a kutatói – szubjektív – tapasztalatom, véleményem és nem igazán számszerűsíthető mérések

alapján

határozom

meg.

Itt

sem

bináris

kódot,

hanem

hármas

szempontrendszert alkalmaztam (lehetett volna még több, vagy kevesebb – pl. lokalitás

vagy virtuális közelség – mentén is csoportosítani őket). Az általam vizsgált közösségek körében gyakorlatilag hálózati jellegű közösség csak a nemzetközi mozgalom, a plejádok körében figyelhető meg, mások inkább a már meglévő tagok és érdeklődők közötti kommunikációs csatornaként, és nem aktív közösség-szervező erőként alkalmazzák az internetet, nem a tagtoborzás elsődleges formája, inkább csak informálódás miatt fontos. A második „leghálózatibb” közösség sem újpogány közösség, hanem egy keresztény megújulási mozgalom, Péter Dénes próféta (dénes Próféta) közössége, míg a harmadik a csupán „pszeudo-vallási” mozgalom, a baranta. Az interneten elérhető információk, az információ-dömping is nagyon eltérően hat a közösségekre: a New Age jellegűeknél a legerősebb, de a keresztény mozgalmakban is erős. Valószínűleg más eredményeket kaptam volna, ha ezeket a magyarországi Wicca közösségekkel vagy nyugat-európai újpogány mozgalmakkal hasonlítom össze.

7. ábra A közösségek kommunikációjának csatornái

Ebből következik, hogy nem csupán egymással ellentétesnek tűnő értékeket ábrázolhatunk táblázatos formában. Egyes attitűdökkel összekapcsolódó értékeket is ellentétbe állíthatunk más attitűdökkel és/vagy értékekkel is. Egy ilyen kísérletet láthatunk a következő, negyedik összefoglaló táblázatban (8. ábra). Azt mutatja, hogy az egyes közösségek értékében az intoleráns etnicizmus, azaz etnocentrizmus milyen arányban van jelen a tagok viszonyulásában. A tolerancia önmagában nem érték, hanem attitűd38 (bár némely esetben az utóbbi évtizedekben önállósodását, értékké válását is megfigyelhetjük). Ennek megfelelően az etnocentrizmusnak kétféle típusú „ellentéte” lehet: egyrészt a toleráns, a pluralitást elfogadó etnicizmus és az internacionalizmus/globalizmus toleráns attitűddel bíró „változatai”;39 másrészt az intoleráns internacionalizmus, az agresszív globalizmus is ellentétpárjául választható. Ez az elemzés témájáról, vizsgálati célkitűzésétől függ. Ezért abban az esetben, ha az ellentétpárokat az 1. ábrához hasonlóan fogalmazzuk meg (vertikálisan: etnicizmus– globalizmus/internacionalizmus, horizontális: intolerancia–tolerancia/pluralizmus), akkor a 360 fokos körben bármilyen irányban (összetételben) elhelyezkedő értékválasztás és 38

Az attitűdök közül is kiválaszthat az adott közösség, a vallásfilozófus vagy az értékelméleti filozófus

pozitív és negatív, helyes vagy helytelen „értékkel” bírót. Az attitűd „értéke” azonban általában attól függ, hogy mivel kapcsolatos: lehet toleráns attitűdje valakinek a nemzeti mássággal, és intoleráns a szexuális beállítódással kapcsolatban, egy közösség elvárhat toleráns attitűdöt bizonyos bűncselekményekkel kapcsolatban, míg más szabályszegést nagyon nem tolerál. Amennyiben egy attitűd pozitív vagy negatív szerepe szinte állandósul, úgy az adott attitűd önálló értékké válik az adott kontextusban, vagy akár kontextus-függetlenné is válhat. Valami ilyesminek lehetünk tanúi a tolerancia tekintetében. Az értékek szintén nem „általánosak”. Az értékek is társadalmanként, közösségenként, sőt, egyénenként változhatnak. Ugyanahhoz a fogalomhoz, szimbólumhoz, jelenséghez társított értékelés ráadásul nagyon eltérő értékkel ruházhatja fel azt, ezek akár ellentétesek is lehetnek. 39

Tehát a toleráns attitűddel párosuló globalizmus vagy a pluralitást és a nemzeti értékeket is tisztelő

internacionalista értékrend.

attitűd két félre osztaná a kört. Amennyiben a vektorok eredője az ÉK-DNY tengelytől (lásd 2. ábra) erre vagy arra az oldalra esik, ebbe nagyon sokféle különböző, néha egymással is majdnem „ellentétes” irányulások tartozhatnak az egyik és a másik félkörtartományba is. Ez a tény is relativizálja a bináris kódok alkalmazhatóságát. A toleráns etnicizmus éppen az ellenkező oldalon szerepel, a sötétebb oszloprészben, a toleráns internacionalizmussal együtt, tehát itt egy bizonyos „ellentétes attitűd” és nem egy „ellentétes érték” mentén hasonlítom össze egymást kizáró viszonyulásokat. Egy másik lehetséges „osztása” lehetne a körnek, ha az etnicitás lenne a fő ellentét-alap (az 1. és 2. ábra szerint választó ez esetben a K-Ny tengely), és a másik oldalra a toleráns és intoleráns internacionalizmus/globalizmus különböző irányai kerülnének. Ez azért nem szerencsés, mert egy kategóriába teszi a teljesen ellentétes irányokkal bíró toleráns, pluralista etnicizmust és az intoleráns fanatikus sovinizmust. Ezért nem ezt alkalmaztam. Álláspontom szerint az előbbi csoportosítás – már ha egyáltalán van értelme a kör irányai helyett egy bináris kódot alkalmazni – használhatóbb, ezért a követező ábrában ezt az oppozíciós kódot szerepeltetem.

8. ábra. Az intoleráns etnicizmus (etnocentrizmus) és a pluralizmus aránya az adott közösségben

Ismétlem, sokkal differenciáltabbnak tartom a 360 fokos körben elhelyezhető vektoriális ábrákat, mint a bináris vagy tripoláris kódolású táblázatokat. Azt szerettem volna csupán bemutatni, hogyan transzformálható a vektoriális antropológia értékattitűd vektora táblázati ábrává és melyek ezeknek a nehézségei, buktatói. Visszafelé azonban ez nem működik: az ábrák és bináris kódok nem „fordíthatók át” a kör 360 fokos irányát lefedő vektoriális modellre. A két vizsgálat nem kompatibilis. Láthattuk, hogy már ez az egyes tagok irányultságának „eredő vektora” is milyen problematikus, ha a tagok egyenkénti érték- és attitűd-rendszerét vesszük számításba! El lehet játszani az értékek egymáshoz való viszonyával. Egyes vélemények szerint a keresztény tanok és az ezotéria (ide értve a New Age eszmekört) tartalmilag kizárják egymást, sőt, a nemzeti/etnikai értékek elfogadását is. Jómagam ezt a kizárást ugyan nem fogadom el, de eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha a csoport tagjait 100%-nak véve a belső arányokat választanám széjjel az „ezotéria–etnicitás– keresztény értékek” tripoláris relációjában. A következő, 9. táblázat egyes közösségek

tagjai körében az értékek elsődleges értékválasztásának arányát mutatja. Azt tehát, hogy a tagok milyen arányban választják az egyik, a másik vagy a harmadik általam kiválasztott eszmekört értékorientációjukban (fontos megjegyezni, hogy itt a tagok megoszlása nagyon heterogén volt a vernakuláris megközelítés alapján is).40 A tagok több eszmekör irányába is orientálódhatnak, így ezek külön-külön eredője és az eredővektorok egymáshoz viszonyított arányát próbáltam itt bemutatni. Első ránézésre egy, a 9. ábrán megjelenő arányossági táblázatot kaptam:

Néhány konkrét példa: dénes Próféta egyik tanítványa, aki ugyan még nem „kapta meg”, hanem csak

„várta” a Szentlelket, kijelentette, hogy neki minden „jöhet”, ami ezoterikus, ő magát „teljesen ezoterikus” emberként határozta meg, és valóban, értékorientációjában még a keresztény értékrendet is megelőző szerepet játszott az ezotéria. Ugyanakkor elfogadva dénes Próféta „meghívását” a Szentlélek beleköltözését és adományait várta, tehát tudatos (kognitív) értékorientációjában megjelent a keresztény tanításoknak megfelelés is. Egy más másik személy, az arkaimi csoportból MN. kijelentette, hogy minden nemzet és az emberiség, sőt, az egész univerzum egyetlen organizmust alkot, és minden nemzeti konfliktus a politikusok „játszmája”, ugyanakkor határozottan állította, hogy az oroszok képviselik a nemzetközi „megújulás” és az ősi tradíciók általi gyökerek egyedüli helyes útját. Sorolhatnám a példákat arra, hogyan fonódik össze akár egyéneken belül is e három kötődés, azonban itt próbáltam belső arányokat – azok összesítését – felállítani. Látható, mennyire nehezen csoportosíthatók az egyes vallási és pszeudo-vallási közösségek ezeknek a „klasszikusnak” tűnő értékorientációk mentén (sem).

ezotéria, New Age eszmekör iránti fogékonyság

fé ta sP ró

ba ra nt a

keresztény jelképek, értékek iránti fogékonyság

dé ne

ar an y

ko pj ás ok

ze k és B. f

aim ar k

pl ejá do k

etnicitás

9. ábra. Egyes értékek közül az elsődleges értékválasztások egymáshoz viszonyított aránya az egyes közösségek tagjai körében A 9., egyben utolsó táblázat azt mutatja, hogy az egyes közösségek körében milyen arányban jelenik meg az ezoterikus világkép, az etnicitás alapján szerveződő értékrend és a kereszténynek tartott értékrend viszonyulása az egyes tagok, és általuk az eredő vektor tekintetében. Itt tripoláris modellről van tehát szó, ahol nem horizontális és vertikális, hanem háromirányú viszonyulási erőteret képezek. Az egyes irányok (a Mercedes-Benz logójához hasonlóan) 0/360, 120, 240 fokban térnek el egymástól. Ezek az ábrák, diagramok csupán egy-két-három értékpárt és attitűd-koordinátát dolgoztak fel. Azonban számtalan, hacsak nem végtelen szempontrendszert vehetnénk figyelembe. A lehetőségek tárházából a kutató célkitűzésein, rátermettségén múlik, hogy mennyire adekvát érték- és attitűdpárokat vesz figyelembe, mennyire jól „méri be” az adott személyek attitűdjét és értékrendjét (ezt az alapul fekvő vektorok irányával ábrázoltam), ezek fontosságát, intenzitását (ezt a vektor hosszával arányosan ábrázoltam). Terjedelmi okokból ebben az írásban a vektoriális elemzés módszerének és egy modell jellegű példának a bemutatásával csak néhány összesítést tudtam 60

vázolni. Ebből is kiderül azonban néhány érdekes tanulság, amit az alábbiakban szeretnék összefoglalni.

5. Következtetések (többdimenziós vektoriális elemzés) Vizsgálatom egyik fő eredménye az, hogy kizárom az egyes közösségek egyöntetű, homogén megközelítésének lehetőségét, és az egyes tagokra, követőkre, szimpatizánsokra koncentrálva megkísérlem a velük való tapasztalataim arányában41 meghatározni, alkalmazni az egyes kategóriákat. Ezekből alakulnak ki a vektor-ábrák és a grafikonok. Következtetéseimet nem magának a közösségnek az értékeiből eredeztetem, hiszen ezzel azt feltételezném, hogy van a tagoktól, az egyénektől független „érték” a közösség körében. Ha van is, ez nem annyira antropológiai, hanem vallásfilozófiai, teológiai és axiológiai problematika lenne. Tapasztalatom szerint a legmarkánsabban etno-toleráns és a leginkább etnocentrikus közösség tagjai között is jelen vannak ettől eltérő viszonyulásokkal, értékekkel bíró személyek, akiket nem lehet kihagyni az elemzések közül a „kivételek” gumikategória alkalmazásával. Ráadásul a belső viszonyulások még egyénenként sem egyöntetűek, ugyanattól az embertől hallottam nagyon etno-toleráns és nagyon etnocentrikus kijelentéseket, tapasztaltam nagyon eltérő reakciókat. A kontextusfüggő értékválasztás és az egyéni ambivalencia

Eriksen kifejezetten azt a Nietzsche idézetet hozza egy helyütt mottóul, hogy „Az általában pontatlan

megfigyelés a természetben mindenütt ellentéteket lát (mint például „meleg és hideg”), ahol nem ellentétek vannak, hanem csupán fokozati különbségek. Ez a rossz szokás vezetett minket félre, ezért igyekszünk a belső világot, a szellemi-erkölcsi világot ezen ellentétek alapján felfogni és rangsorolni. Elmondhatatlanul sok érzékenység, követelőzés, keménység, elidegenedés, elhidegülés vert gyökeret az emberi lélekben, amiért tévesen ellentéteket látott ott, ahol átmenetek voltak.” (A vándor és árnyéka. ford. Romhányi Török Gábor), idézi Eriksen 2008, 223.

nagyon meggondolandóvá teszi azt, hogy egy-egy közösségre vagy mozgalomra hogyan, milyen mértékben általánosíthatunk egyes fogalmakat, értékmérőket vagy kategóriákat. Legegyszerűbb lenne az általánosítás merev elutasítása, ami a posztmodern tudományokban gyakran meg is történik (gondoljunk például a dekonstrukció irányzatára vagy Leonardo Primiano vernakuláris vallás fogalmára). Azonban a vektoriális ábrázolással mégiscsak kísérletet teszek egy olyan modell és olyan ábrázolásmód kidolgozására, és ezek összesítésével az egyes viszonyulásokat a binárisan

vagy akár

három-négy szempontból is

mértékük szerint

ábrázoló

diagramokban differenciáltabb megközelítést tesz lehetővé. Ez a megközelítés az egyénekből indul ki, de nem áll meg az egyének értékválasztásánál, attitűdjének bemutatásánál, hanem a vektorokat összesíthetővé teszi, amelyet a matematikából és fizikából kölcsönzött szóval eredő vektornak neveztem el. Az eredő vektor iránya és intenzitása jól mutatja, hogy milyen mértékben és milyen irányban orientálódik egy közösség, ugyanakkor megengedi azt a nyilvánvaló tényt is, hogy a tagok ettől szinte minden esetben kisebb-nagyobb belső eltérést mutatnak. Ez az általánosítás nem mondja azt, hogy az eredő vektor maga „a közösség érték-attitűd iránya”, csupán azt, hogy a közösség érték- és attitűd-viszonyulásainak átlaga ebbe és ebbe az irányba mutat, ilyen és ilyen erejű, intenzitású. A konkrét esetek elemzésénél láthattuk például, hogy – talán „várakozásoknak megfelelően” – az internet szerepe a New Age jellegű közösségeknél erőteljesebb, mint a vizsgált újpogány csoportoknál. Láthattuk, hogy a közösségszervező erők közül a lokalitás is inkább az újpogány közösségeknél domináns, bár lehetséges, hogy amennyiben nyugat-európai vagy amerikai újpogány kultuszközösségeket vizsgáltam volna, más eredményre jutok. Lehetséges, hogy amennyiben a hippi mozgalommal

összefüggő New Age közösséggel vetem össze az egyes modern neopogány közösségeket, éppen ellenkező következtetésre jutok. Ezért nagyon fontos, hogy a következtetéseimből nem kívánok általánosítani arra, hogy „tehát” a neopogány mozgalmak vagy a New Age mozgalmak ilyenek vagy olyanok, és megmaradok írásomban az esettanulmány megközelítésnél. Általános kategóriák kialakítását a szociológusokra hagyom. Azt kívántam bemutatni, hogy a bináris kódok néha olyan leegyszerűsítéseket takarnak és olyan választások elé állítanak minket, gyakorló antropológusokat, mintha egyetlen kérdőívet (pl. értékelést) kellene kitöltenünk egy iskolai osztály számára. Sokszor olyan kategóriákat kell ráerőltetni az adott jelenségre, egyénre, közösségre, amelyek sokkal pontatlanabbul adják vissza az egyének és így a közösség sokszínűségét és értékrendjét, mint azt tehetjük a vektoriális ábrázolás lehetőségével, amely természetesen szintén leegyszerűsít, absztrahál. A bináris kódok sokszor egymással szinte ellentétes irányultságokat zárnak egyetlen „gyűjtő-kategóriába”. Ez figyelhető meg sokszor az etnicitással kapcsolatban, annak toleráns, a pluralizmust elfogadó és az intoleráns, fanatikusan etnocentrikus vektorai ugyanis szinte ellenkező irányba is mutathatnak a vektoriális ábrázolás során; a bináris kódokból ez a differenciálás sokszor (bár nem mindig) hiányzik. Nem mindegy tehát, hogy milyen attitűddel párosul az etnicitás, a „mit?” kérdés mellett a „hogyan?” kérdése miként jelenik meg. Az általam alkalmazott módszer – bár szintén nem nélkülözi a kutatói véleményalkotást, leegyszerűsítést és absztrakciót – alkalmas arra, hogy egy sokrétűbb, differenciáltabb strukturális modellt, érték-attitűd dimenziót adjunk az értékelést végzők kezébe, és így a korábbi egydimenziós értékpárokat (igen-nem, pozitív-negatív, etnikus-globális) kétdimenziós modellé egy sokrétűbb ábrázolási,

vizsgálati lehetőséggé változtassuk át. Az idő-dimenzió – a vektorok időbeli változásai – által pedig ez természetesen három- vagy többdimenziós, dinamikus modellé is alakítható. Ezáltal könnyen elkülöníthető például az etnocentrizmus a pluralitást elfogadó, toleráns etnikus tudat jelenségeitől.

Hivatkozások: Paolo APOLITO, (2005), The Internet and the Madonna: religious visionary experience on the Web. Chicago – London, University of Chicago Press William Sims BAINBRIDGE, (1997), The Sociology of Religious Movements, London – New York, Routledge BAKÓ Rozália Klára – HUBBES László Attila, (2011), Religious Minorities' Web Rhetoric: Romanian and Hungarian Ethno-Pagan Organizations, Journal for the Study of Religions and Ideologies, 10, 30, 127-158 Fredrik BARTH, (1969), Introduction. Fredric BARTH (szerk.): Ethnic groups and boundaries. The social Organisation of Culture Difference, London, Allen&Unwin, 9-38 Fredrik BARTH, (1996), Régi és új problémák az etnicitás elemzésében, Regio/7. évf. 1, 3-25 Phillip BONACICH,(1987), Power and centrality: a family of measures, American Journal of Sociology, 92, 1170–1182. Anthony P. COHEN, (1985), The Symbolic Construction of Community, London, Routledge. Anthony P. COHEN, (1994), Self Consciousness: An Alternative Anthropology of Identity, London, Routledge. Thomas Hylland ERIKSEN, (2008), Etnicitás és nacionalizmus, Budapest, Gondolat Kiadó–TE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék. Michel FOUCAULT, (2000), A szavak és a dolgok: A társadalomtudományok archeológiája, Budapest, Osiris Kiadó. Jonathan FRIEDMAN, (1990), Being in the wold: Globalization and localization, Mike FEATHERSTONE, (szerk.), Global Culture. Sage, London, 311-328

GELLÉRI Gábor, (2001), Mit keres az antropológia a cyberben – és a cyber az antropológiában?, Tabula, 4, 270-286. Montserrat GUIBERNAU – John REX, (szerk.), (1997), The Ethnicity Reader: Nationalism, Multiculturalism and Migration, Cambridge, Polity. HESZ Ágnes, Néphit vagy helyi vallás: lélek- és túlvilág-képzetek Hidegségen, PÓCS Éva (szerk.), (2008), Vannak csodák, csak észre kell venni, Budapest, L’Harmattan, 15-72 HORVÁTH Zsuzsa, (1995), Hitek és emberek. Horváth Zsuzsa tanulmányai kisegyházakról, vallásos mozgalmakról, Budapest: ELTE Szociológiai - Szociálpolitikai Intézete. K. JONES-BLEY, D. G. ZDANOVICH, (szerk.), (2002), Complex Societies of Central Eurasia from the 3rd to the 1st Millennium BC. 2 vols, JIES Monograph sorozat, No. 45, 46, Washington KAMARÁS István, (2003), Kis magyar religiográfia, Pécs, Pro Pannónia Kiadó. KAPITÁNY Ágnes – KAPITÁNY Gábor, (1998), Értékválasztás. A választási vitaműsorok elemzése, Budapest, MTA Szociológiai Intézete – Új Mandátum KAPITÁNY Ágnes – KAPITÁNY Gábor, (2002), Magyarságszimbólumok. Európai Folklór Intézet, (harmadik, bővített kiadás). KIS-HALAS Judit, (2005), A wiccától a cyberboszorkákig, Rubicon, 7, 56-61. KLANICZAY Gábor – TÓTH G. Péter (2005), Végtelen történet. Boszorkányság, mágia, lélekutazás, Rubicon, 7, 4-5. MOLNÁR Attila Károly, (1998), Új vallási jelenségek, LUGOSI – LUGOSI (szerk.), Szekták – új vallási jelenségek. Tanulmányok, dokumentumok, Pannonica Kiadó, 16-28. Leonard Norman PRIMIANO, (1995), Vernacular Religion and the Search for Method in Religious Folklife, Western Folklore, 54, 37–56. Robert REDFIELD, (1965), Peasant Society and Culture, Chicago, University of Chicago Press SZILÁGYI Tamás – SZILÁRDI Réka, (2007), Istenek ébredése, A neopogányság vallástudományi vizsgálata, Szeged Vallástudományi Kutatóközpont, JATE Press. SZILCZL Dóra, (1996), Hazatalálók, Vigília, 4, 270-277. SZILÁRDI Réka, (2007), Posztmodern identitáskultúra a magyarországi neopogány

közösségekben, Erdélyi Társadalom, 5. évf., 1, 103-121. TARJÁNYI Eszter, (2002), A szellem örvényében. A magyarországi mesmerizmus, szellemidézés, teozófia története és művészeti kapcsolatai, Bp., Universitas Kiadó. VÁLYI Gábor, (2004), Közösségek hálózati kommunikációja. Szociológiai Szemle, 4, 47-60. Hans VERMEULEN – Cora GOVERS (szerk.), (1994), The Anthropology of Ethnicity. Beyond Ethnic Groups and Boundaries’, Amsterdam, Het Spinhuis. Patricia W ALLACE, (2002), Az internet pszichológiája, Budapest, Osiris Kiadó.

A magyar etno-pogányok és a jobboldali eszmék Endes-Ábrahám Ibolya SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetem Társadalomtudományi Tanszék Csíkszereda Kommunikáció és PR szak, végzős hallgató endes.a.ibolya@gmail.com

Kivonat: Napjainkban egyre inkább világossá válik, hogy a vallásszociológiában széles körben elfogadott szekularizációs tézis érvényessége, miszerint a vallás és az egyház fokozatosan kiszorul az emberek mindennapjaiból, már igencsak megkérdőjelezhető. „A globális változások és a vallási kérdéseken fellobbanó vita, a széles körben észlelhető konfliktusok mégiscsak kétségeket ébreszthetnek az iránt, hogy a vallás tényleg vesztett volna a jelentőségéből.” (Habermas, 2008) Ezt bizonyítja a számos újonnan megjelenő vallási mozgalom, mely archaikus vallási rituálékhoz nyúl vissza. Ezek közé sorolható az újpogányság is, mely a posztkommunista országokban sajátos formát ölt: a vallási öntudatot erős etnicitás szövi át. Tanulmányomban két magyar újpogány vonatkozású honlap, a Dobogó (www.dobogommt.hu), és a Nimród fiainakrendje (http://nimrod-rendje.lapunk.hu/) tartalomelemzésével vizsgáltam meg az etnopogányok és a politikai ideológiák kapcsolatát.

Kulcsszavak: újpogányok, etno-pogányok, politikai ideológiák, internet

Bevezető A hatvanas-hetvenes évektől kezdődően globális szinten megfigyelhető több olyan vallási mozgalom létrejötte, mely különböző archaikus, kereszténység előtti vallási tradíciókhoz nyúl vissza, és adaptálja azokat a mai kor kihívásaihoz. Bár ezek a tradíciók igen széles skálán mozognak, és gyakran keverednek is egymással, a belőlük létrejött vallási mozgalmak rendelkeznek olyan közös jellemzőkkel, melyek alapján az

újpogányság gyűjtőfogalmába sorolhatjuk őket. Ilyen közös jellemző a remitologizálás, a

környezettudatosság,

természetközpontúság,

politeizmus

(esetenként

monoteizmus), az ősi kultuszokhoz való visszanyúlás. Általánosan elfogadott etikai alapelveik közé tartozik a „tégy, amit akarsz, csak másnak ne árts” elvének betartása, a Földanya tisztelete, és a nemek közti egyenjogúság. (Szilágyi–Szilárdi 2007) Michael Strmiska (2005, 38-41) két csoportra osztja az újpogány rituálékat aszerint, hogy nyilvános vagy privát környezetben végzik őket. A nyilvános rituálék általában az évszakok körforgásához kapcsolódnak, kalendarisztikus rítusok,

mint

például a téli- illetve nyári napforduló. A privát rituálék szűk családi körben, otthon zajlanak. Ezeken gyakran kenyeret, gyümölcsöket, virágot, tejet, bort, sört stb. ajánlanak fel az isteneknek, ezzel helyettesítve a régi pogány vallás állatáldozatait. De mivel magyarázható a pogány vallások „feltámadása”? Tyrikian (1996) érdekes elméletet vázol fel, melyben némiképp vitatja Fukuyama közismert elméletét, miszerint a szovjet birodalom bukásával „véget ért” a történelem, és az ideológiák konfliktusa. Tyrikian szerint inkább csak történelmi „szünetekről” beszélhetünk. „A nyugati civilizáció sajátosságát több ilyen operációs rendszer egyidejű meglétében látom. Az a három, amelyik különös jelentőséggel bír a civilizációs változások dinamikájában, jobb híján így nevezhető: keresztény, gnosztikus, pogány. Valamennyi hegemóniára, ha nem totális dominanciára törekszik a kulturális szféra minden aspektusában, a történelem folyamán állandó harc és konfliktus állt fenn közöttük, egyes történelmi korszakokban némelyikük eltűnni látszott, majd egy későbbiben ismét visszatért. (…) Az elmúlt negyedszázadban a pogány metakultúra volt az, amely újra bevonult a nyilvános szférába és a populáris kultúrába. (…) A modernitás jelenlegi szakaszában a pogány

metakultúra jelentősen hozzájárul a keresztény metakultúrával való kulturális dacoláshoz és szembeforduláshoz.” (Tyrikian, 1996)

Ha elfogadjuk a szerző állítását, akkor kijelenthetjük, hogy a pogány metakultúra ismét megerősödni látszik, bár vitathatatlan, hogy még távol áll attól, hogy vezető ideológiává váljon. Strmiska (2005, 41-46) szerint a pogány eszmék újra népszerűvé válásának oka régiónként és nemzetenként különböző lehet. A kereszténység által elfogadott történelem, és a modern tudomány fejlődése elvileg ki kellene, hogy zárja a pogányság újraéledését. De úgy tűnik, a kereszténység és a racionális tudomány mégsem tud kielégítő válaszokat adni a mai világ kérdéseire és kihívásaira, ezért az emberek máshol keresik a megoldást. Egy másik szempont szerint a modern társadalom növekvő toleranciája, és a nagyobb vallási változatosság tették lehetővé ezen eszmék terjedését. Strmiska (2005, 41-46) ugyanakkor felhívja a figyelmet KeletEurópa posztkommunista államaira is, ahol 1989 után egy „vallási felszabadulás” következett be, amely elősegítetette az újpogány eszmék terjedését. Ez utóbbi szemponttal egybecseng egy Sorin Gog (2007) által végzett kutatás eredménye is, mely szerint Romániában a forradalom után bekövetkezett „vallási növekedés egyfelől a hagyományos vallási kifejezésformáktól való távolodást és új vallási formák (keleti hitek, buddhizmus, jóga es New Age mozgalmak) felé való közeledést jelentett; másfelől pedig az intézményesített vallási autoritás minden formájának erőteljes elvetését.” (Gog 2007, 51) A posztkommunista országokban létező újpogány csoportokra jellemző, hogy a vallási öntudat erős etnicitással van átitatva. A jelenség pontosabb definiálása érdekében Hubbes (Bakó, Hubbes, 2011) egy új kategóriát hozott létre, mely az etno-pogány elnevezést kapta. Az etno-pogány kifejezés azokra az újpogány

csoportokra vonatkozik, amelyek az adott nép saját ősi pogány vallási tradícióit próbálják újraéleszteni, és jellemző rájuk az erős etnicitás. Elmondhatjuk, hogy a magyar újpogány csoportok is az etno-pogányok kategóriájába sorolhatók, ami feltételezi, hogy erősen kapcsolódnak a jobboldali, esetenként radikális politikai ideológiákhoz. Ugyanakkor Michael Strmiska (2005, 45) szerint az újpogány csoportok erősen függnek az internettől, hiszen elsősorban ebben a közegben szórják az információikat.

A kutatás hipotézise Fentebb

már

általánosságban

említettem,

jellemző

erős

hogy

magyar

neopogány

nemzeti

öntudat,

vagyis

csoportokra etno-pogány

mozgalmakba sorolandók. Ebből következik, hogy az etno-pogányok szorosan kapcsolódnak a jobboldali politikai ideológiákhoz. Hogyan nyilvánul ez meg? Kutatásomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy mennyire érvényes ez a jelenség az egyes magyar újpogány csoportokra. Strmiska (2005, 45) megállapítja, hogy az újpogány csoportok erősen függnek az internettől, hiszen elsősorban ebben a közegben szórják az információikat. Az internet, viszonylagos szabályozatlanságának köszönhetően, jó táptalaj az etno-pogány csoportok számára az ideológiájuk terjesztésére, és az önszerveződésre (Bakó, Hubbes, 2011) Ezen okokból kifolyólag a kutatásom alapjául az internet szolgál, pontosabban az

egyes

etno-pogány

választottam,

Dobogót

csoportok

által

működtetett

(www.dobogommt.hu),

és

honlapok. a

Nimród

Két

honlapot

fiainak-rendjét

(http://nimrod-rendje.lapunk.hu/), melyeken a magyar újpogány csoportok és a politikai ideológiák kapcsolatát vizsgáltam meg tartalomelemzés módszerével.

A fogalmak konceptualizálása Az újpogányság egy olyan gyűjtőfogalom, melyet a különböző kutatók nagyon eltérően definiálhatnak. Gyakran olyan csoportokat is az újpogányok közé sorolnak, melyek esetében igencsak vitatható az archaikus tradíciókból való eredeztetése. (Szilágyi, Szilárdi 2007, 27) Szilágyi és Szilárdi ezért fontosnak tartja, hogy felhívja a figyelmet az újpogány és New Age mozgalmak elkülönítésére. Bár mindkettőnek fontos a természetközelség, a holisztikus szemléletmód, és mindkettő egyféle ellenkultúraként értelmezhető a racionális világgal szemben, mégis van néhány fontos különbség, melyek alapján világossá válik, hogy a kettő nem vonható össze. A szerzők egy táblázatban foglalják össze a főbb eltéréseket, de ezekből én csak néhányat emelek ki. Szilágyi és Szilárdi (2007, 27-28) rávilágít, hogy a New Age mozgalmak ritkán használják az Isten fogalmát, helyette inkább egy kozmikus energiáról, erőről beszélnek, míg az újpogányságnak konkrét istenei vannak, sőt több panteon is létezik. A New Age folyamatosan várja egy új kor eljövetelét, mely gyakran összekapcsolódik egy megváltó érkezésével, vagy akár egy apokalipszissel. Ezzel szemben az újpogányság alapvető elve a “carpe diem”, az a fontos, ami itt és most van. Az ünnepségek és szertartások szintjén is találunk különbségeket. A New Age-nek nincs saját ünnepköre, nyitott találkozókat tartanak, és a vallásgyakorlásukra jellemző az individualizmus. Az újpogányság ünnepei leginkább a természet ciklusaihoz, az évszakokhoz kapcsolódnak, ugyanakkor fontosak számukra az emberi élet fontos állomásaihoz kapcsolódó rítusok (születés, házasság, halál). Jellemzően zárt közösségekben gyakorolják a hitüket, ahová csak a beavatottak léphetnek be. A dolgozat során az újpogányság koceptualizálására Szilágyi és Szilárdi definícióját használom. Az újpogányság “összefoglaló elnevezése mindazon vallási csoportok

sokféleségének,

melyek

legváltozatosabb

archaikus

(jellemzően

természetközpontú)

vallási

hagyományokhoz

nyúlnak

vissza,

felelevenítve

és

rekonstruálva az egykoron volt hiedelmeket, szokásokat, és vallási gyakorlatokat, a modern világ kihívásaihoz igazítva azokat.” (Szilágyi, Szilárdi 2007, 32) Az etno-pogány fogalmának definícióját Bakó és Hubbes (2011) adja, akik szerint a kifejezés olyan újpogány csoportokra alkalmazandó, akik nemcsak rekonstruálják őseik vallási kultuszait, hanem erős nemzeti öntudattal is átitatják azt. A magyar újpogányság Ha a mai magyar viszonyokat nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar „pogányság esetében nem beszélhetünk egységes világképről, és a magyar újpogányság nem minden esetben ölt szervezett vallási formákat sem. Azonban létezik egy originálisan magyar újpogány szellemi orientáció (…)”. (Szilágyi, Szilárdi 2007, 63) A szerzők szerint az említett szellemi orientáció alapjául, néhány emblematikus személy által meghatározott, irányzat szolgál. Elsőként említendő a Badiny–Jós Ferenc, Bobula Ida, Baráth Tibor és Padányi Viktor nevéhez fűződő irányzat. (Szilágyi, Szilárdi 2007, 63) Ennek lényege, hogy „a szlovák és oláh ’őstörténelem’ – a hamisításokkal és valótlanságokkal is építő szándékú nemzetpolitika, mialatt a magyarságra erőltetett ’finnugor származáselmélet’-re ennek éppen ellenkezője mondható. Az igaz őstörténelem kutatásában tehát kötelességünk, amit azonnal teljesítenünk kell, a finnugorizmus végleges felszámolása” (Badiny Jós 1996, 14) Az irányzat követői a magyar népet a suméroktól származtatják, és ezzel egyidejűleg olyan dicső múltat tulajdonítanak neki, amely más népek fölé helyezi a magyar népet és kultúrát. De Badiny Jós ennél is tovább megy, és megalkotja a “Jézus király pártus herceg” teóriát, mely szerint Jézus a pártus népből származik, és Álmos – Árpádi királyok az ő egyenes ági leszármazottai. (Szilágyi, Szilárdi 2007, 64-65; Badiny Jós 2003, 457)

A második áramlat Szántai Lajos és Pap Gábor nevéhez köthető. Fontos jellemzője a szkíta–hun–avar–magyar folytonosság hangsúlyozása, és átveszik Heribert Illig “kitalált középkor” teóriáját, mely szerint a történelemben 300 év nem is létezett. Ez a teória segíti a hunok és magyarok közti kontinuitás alátámasztását. (Szilágyi–Szilárdi 2007, 65-66) Szántai és társai vallják, hogy a Pilis-hegység ősidőktől fogva szakrális helynek számít, a közepén elhelyezkedő Dobogókő pedig a Föld szívcsakrája. (Aradi, Szántai, 2002) Így nem véletlen, hogy az „ősmagyar vallási hagyományok titkainak őrzői és hordozói” (Szilágyi, Szilárdi 2007, 66), a pálosok is a Pilisbe építik fel az első templomukat. P. Imre Csanád OSPPE azonban határozottan visszautasítja az újpogányok által hangoztatott tézist, miszerint rendje, a Pálos rend táltosokból állna.42 A harmadik újpogány irányzatban az újpogányság elemei keverednek a New Age szellemiséggel és egyfajta ufó-hittel. Jellegzetes Alakjai Kisfaludy György, Kovács András, és Kozsdi Tamás. Követői hisznek abban, hogy a magyarok ősei, a hunok a „Szíriusz csillagképből” érkeztek a Földre. A hun-magyar rokonságot támasztja alá az is, hogy a hun őstörténet kinyilatkoztatásait, az Arvisurát, egy magyar ember, Paál Zoltán “rovósámán” jegyzi le. (Szilágyi, Szilárdi 2007, 68-69) A magyar újpogány csoportok egyre szélesebb körű elterjedésére a Magyar Katolikus Egyház is felfigyelt, és 2009-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevélben hívta fel a figyelmet az újpogány veszélyre, különös tekintettel, az “ősmagyar szinkretizmusra”. “Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek tűnő vallási nyelvezetet használ, és könnyen megtévesztheti még a vallásukat gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“–elmélet, vagy a táltosok,

42 Ld. a magyarországi pálos rend honlapján: http://www.palosrend.hu/taltos.htm

a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése.”43

Tartalomelemzés A tartalomelemzéshez Szilágyi és Szilárdi (2007, 87-97) hasonló témájú kutatásához használt módszertanát vettem alapul, ám az általuk végzett komplex vizsgálatot lényegesen le kellett egyszerűsítenem. Mindegyik választott honlapon olyan írásokat kerestem, melyekben valamilyen módon megnyilvánult a honlap politikai irányultsága. Némely esetekben ez egyáltalán nem okozott problémát, azonban egyes honlapokon nehéz volt ilyen írásokat találni. Terjedelemtől függően két, vagy három cikket választottam ki elemzésre. Elolvasás után megjelöltem azokat a kulcsszavakat, amelyek a legjellemzőbbek voltak a tárgyalt témára, majd a kulcsszavakat besoroltam az előzőleg felállított kategóriákba. Az eredményt táblázatba foglaltam, majd kielemeztem. A két magyar honlap eredményeit összevettem egymással, ezt alább bemutatom. Dobogó A Dobogó tulajdonképpen az azonos nevű folyóirat honlapja, melyen olvasható az eddig megjelent összes szám. A folyóirat kéthavonta jelenik meg, szerzői között találhatjuk Pap Gábort, Szántai Lajost és Aradi Lajost is. A névválasztás is elárulja, hogy a Pilisben található Dobogókőnek különleges szerepet tulajdonítanak, a Föld szívcsakrájának tartják. (Aradi, Szántai, 2002) A folyóirat számainak tartalomjegyzékét végignézve, a cikkekbe beleolvasva világossá válik, hogy a Dobogó a Szilágyi és Szilárdi-féle (2007, 65-66) osztályozásban a magyar újpogány irányzatok második csoportjába sorolható.

43 ld. http://uj.katolikus.hu/cikk.php?h=1386

1. ábra. A Dobogó honlap nyitóoldala 2012 februárjában

A Dobogó honlapjáról három írást választottam, amelyekben határozottan megnyilvánul a lap politikai irányultsága, ezek a következők: •

Ne bántsd a magyart! – I. évfolyam 5. szám

•

A liberalizmus kiválasztottjai – II. évfolyam 3. szám

•

Milyen rend száma a rendszáma? – III. évfolyam 3. szám

A cikkek elolvasása után felállítottam néhány fontosabb kategóriát, melyekbe esetenként több, látszólag egymással nem összefüggő, kifejezést is besoroltam, mivel a szövegkontextusból kiderült, hogy egyazon dologra vonatkoznak. A nemzet kategóriába olyan kifejezések kerültek, melyek a magyar népre, vagy annak szimbólumaira vonatkoztak: magyarság, nemzet, nép, haza, trikolór, piros-fehérzöld, hazájukat szeretők, magyar, hon, Magyarország, Hunnia, Hungary stb. A történelem kategóriába kerültek mindazon kifejezések, amelyek a magyarság őstörténetével, régészettel voltak kapcsolatban, mint például az ásatás, hazugság, Attila birodalma, hunok földje, és más hasonlók. Az EU kategória tartalmazza az Európai Unió, unió, Nyugat, kék alapú sárga csillagkör, sárga csillagkör kifejezéseket.

A liberalizmus kategóriában a szerepelnek a liberalizmus, liberális, szabadelvű, kisebbség, sokszínűség, homoszexualitás kifejezések. Az ellenség kategóriába soroltam a következőket: a haza ellenségei, ők, azok, akik kiárusítják az országot, egység-ellenes, nemzet-ellenes, közösségellenes, nemzetietlen, egybemosni akaró, majomkodók, díszbarom. Fontos azonban megjegyeznem, hogy bár az EU és a liberalizmus külön kategóriát kapott, azok szinte minden esetben összefüggtek a szövegekben az ellenség kategóriájával. A különböző kategóriák előfordulása cikkenként: Kategóriák

Ne bántsd a A liberalizmus Milyen magyart!

kiválasztottjai

rend Összesen

száma

rendszáma? Nemzet

Történelem

liberalizmus

Ellenség

A vizsgálatból kiderült, hogy bár a Dobogó legfőképpen történelmi, nyelvészeti, antropológiai, valamint vallási témákkal foglalkozik, mégis találunk olyan írásokat, melyek határozottan alátámasztják a lap politikai ideológiákkal való kapcsolatát. Az írások többsége a magyarság valós történetének, és ősi vallásának felderítésére koncentrál, ami már önmagában jelzi a nemzeti jobb oldalhoz való kapcsolódást. Az általam kiválasztott cikkek tartalomelemzése azonban megmutatja, a lap egyértelműen ellenzi az Európai Uniót, amely a nyugati civilizációban való feloldódás veszélyét hozza a magyarság számára. Ugyanakkor ellenzi a liberális eszméket is, mert azok az ősi magyar értékeket veszélyeztetik, és bátorítják a természetellenes életmódokat. Az

írások gyakran használják az egyes szám, és többes szám harmadik személyt, aki „kiárusít”, „ránk erőltet”, „összeugraszt”, de nem nevezik meg, kiről, illetve miről van szó. Csak sejteni engedik, hogy ez az „ő”/ „ők” idegen, nem igaz magyar, nemzetellenes. Nimród fiainak-rendje A honlap írásait áttanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy a Nimród fiainak-rendje Szilágyi és Szilárdi (2007, 68-69) osztályozása szerint leginkább a harmadik újpogány áramlatba sorolható be. Erről tanúskodnak a honlap olyan menüpontjai, mint az Arvisura, Ezotéria, Táltos, Magyarság, Régészet, Őstörténet, Nemzetünk dolgai. A szerkesztők jóformán semmit nem árulnak el magukról, hiszen álnéven szerepelnek a honlapon: Csaba királyfi, Árpád az Isten ostora, Sebián Hunyadi.

2. ábra A Nimród Fiainak Rendje honlap nyitóóldala

A honlapon tetemes mennyiségű írás olvasható a különböző menüpontok alatt, és szinte kivétel terjedelmes (több oldalas) írásokról van szó. Két írást választottam ki elemzésre, melyekben jelentős volt a politikai felhang:

•

Magunkról – a Magunkról menüpont alatt

•

Az eltiport és tönkretett magyarság védelmében – az Ideológia menüpont alatt.

A Dobogó elemzésénél használt kategóriák nagyon jól használhatónak bizonyultak, azonban a liberalizmus kategóriára nem volt szükség. Előfordultak ugyan kifejezések, amelyek a liberális eszmékhez kapcsolódtak, de a kontextusban annyira egyértelmű volt ezek negatív megítélése, hogy jobbnak látszott azokat az ellenség kategóriába integrálni. Nemzet: nemzet, nép, magyar, hazánk, elszakított terület, emigrációban élők, Csonkaország, anyaországi, Európa legősibb nemzete, a világ legszebb és legegységesebb országa, színtiszta magyar tömb, szülőföld, Szent Korona, véreink, fajtánk, nemzettudat, akik segíteni szeretnének, igaz szívűek, stb.. A történelem kategóriába került minden esemény, cselekedet, név, ami a magyarok történelmével, őstörténetével kapcsolatos: Trianon, diktátum, párizsi szerződés, kiszolgáltatták, elcsatolták, népcsere, állampolgárságától, nyelvétől, iskoláitól vallásától stb.

megfosztották,

történelemhamisítás,

bécsi politikai

döntés, foglyok,

bolsevik Hunor

birodalom, és

Magor,

délszláv hiteles

háborúk,

történészek,

hagyományok, hun rokonság, dicső múlt, Nimród, ősapáink öröke, ősi hitünk stb. Az EU kategória ezúttal kevés kifejezést ölel fel: Európa, nemzetközi szerződések, külföld, NATO, EU. Az ellenség kategóriájába soroltam minden olyan kifejezést, amely a magyar nép és kultúra megmaradását fenyegeti a szerzők szerint: elnyomóink, romlás, pusztulás, ellenségeink, akik gyengítik, elárul, aljas propaganda, hazaárulás, sovinizmus, genocídium, idegenek, pozitív diszkrimináció, neoliberális, neokonzervatív, bűnözők, lumpenek, nemzetellenes, nemzetromboló, kommunista, MSZP, SZDSZ, LMP, Munkáspárt, Kádár János Társaság, Partizán Szövetség, „antifasiszták”, cionisták, destruktív szekták, szabadkőműves páholyok, besúgó ügynökök, tartótiszt,

pufajkás, munkásőr, multi-cégek, magzatmészárlások, sterilizáció, külső erők, hatalmi erők, elit, média, TV, polaritás, és még sok más.

A különböző kategóriák előfordulása cikkenként: Kategóriák

Magunkról

eltiport

és

tönkretett Összesen

magyarság védelmében nemzet

100

történelem

ellenség

101

A Nimród fiainak-rendje fent említett két írásának elemzése folyamán kiderült, hogy a honlap szerkesztőinek nagyon fontos a magyar nép és kultúra megmaradása, és számtalan elemet találnak a mai világban, ami ezt veszélyezteti. A magyar Alkotmánybíróságtól kezdve a multi-cégekig mindenben és mindenkiben ellenséget látnak, akit meg kell semmisíteni, vagy ki kell zárni az országból. Bár az elemzett írásokban nem jelenik gyakran az Európai Unió, a honlap kezdőlapján olvasható üdvözlő üzenetben már egyértelműen megfogalmazódik az EU-ellenesség. Az írásokra jellemző a határozott, szókimondó stílus. A vizsgált szövegekben a magyarság történelméből az ország feldarabolását emelkedik ki hangsúlyosan, az őstörténethez kapcsolódó elemek sokkal ritkábban fordulnak elő.

Összegzés Mindkét vizsgált honlap egyértelműen kapcsolódik az újpogány mozgalmakhoz, és a nemzeti jobb politikai ideológiájához. A pogányságukat nyíltan felvállalják, és jól beazonosítható, hogy melyik áramlatba tartoznak. Mindkét honlap jelentős mértékű

nemzeti öntudatot sugall, és a magyar nemzet, valamint kultúra megőrzése mindenek fölött áll. Azonban míg a Dobogó jóval burkoltabban fogalmazza meg, hogy kikben látja a nemzet ellenségeit, addig a Nimród fiainak-rendje nyíltan megnevezi őket. Ebből kifolyólag

Nimród

fiainak-rendjét

határozottan

radikálisnak

nevezném.

történelemfelfogásuk szempontjából is voltak különbségek, hiszen a Dobogó számára a valós magyar őstörténet/eredet feltárása jelenti a prioritást, míg a Nimród fiainakrendje Trianont fájlalja. Természetesen ezek a megállapítások csak az elemzett írásokon belül érvényesek, hiszen mindkét honlap foglalkozik más írásaiban Trianonnal, és az őstörténettel is. Mindkét vizsgált honlapon fellelhetőek a xenofóbia jelei. Elutasítják a globalizációt, az Európai Uniót, a liberális elveket. A különbség inkább az írások stílusában rejlik. Véleményem szerint a Dobogó visszafogottsága azzal magyarázható, hogy egy nyomtatásban is megjelenő lapról van szó, melynek szerkesztői névsora bárki számára elérhető csakúgy, mint az egyes írások szerzői. Ugyanakkor a nyomtatott forma megkíván egyféle “színvonalat” ahhoz, hogy eladható legyen. A Nimród fiainak-rendje esetében azonban nincsenek ilyen korlátok. A szerkesztőgárda él az internet adta anonimitás lehetőségével, és a tartalmat sem kell szabályozniuk gazdasági okok miatt, hiszen a publikálás ingyenes. Összességében elmondható, hogy a Dobogó az újpogányság kulturális aspektusaira helyezi a hangsúlyt: a magyarság „valós történelmének”, és az „igaz magyar vallás” feltárására. Hellyel-közzel fellelhetők politikai állásfoglalást tartalmazó írások, de számuk elenyésző, és inkább csak konzervatív elveknek adnak hangot. A Nimród fiainak-rendje honlapján azonban a vallás és a történelem mellett nagyon fontos szerepet kap a politika is, és ezen írások egyértelműen túlmennek a konzervativizmus határán, erős radikális jobbos hangnem jellemző rájuk.

Hivatkozások: BADINY JÓS Ferenc, (1996), Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig, Budapest, Orient Press. BAKÓ Rozália Klára – HUBBES László Attila, (2011), Religious Minorities' Web Rhetoric: Romanian and Hungarian Ethno-Pagan Organizations, Journal for the Study of Religions and Ideologies, 10, 30, 127-158 Sorin GOG, (2007), Az ateizmus után: Románia a vallási újjászületés és szekularizáció között, Erdélyi társadalom, 1, 51-64, internet, 2012.04.13. Jürgen HABERMAS, (2008), A szekularizáció dialektikája, Lettre, 1, internet, 2012.04.13. HUBBES László Attila, (-), Romanian Ethno-Paganism: Discourses of Nationalistic Religion – with special regard to rhetorical and visual formations in the virtual space, Scott SIMPSON, Kaarina AITAMURTO (Szerk.), Modern Pagan and Native Faith Movements in Central and Eastern Europe – Anthology, Series: Equinox Studies in Contemporary and Historical Paganism, Sheffield, UK, Equinox Publishing, megjelenés előtt. MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA, (2009), Az Egyház élő hitével összhangban, Magyar Katolikus Püspöki Kar honlapja, internet, 2012.04.13. P. IMRE Csanád OSPPE, (s.d.) A magyarság és a keresztény hit: Avagy táltosok-e a pálosok?, Magyar Pálos Rend honlapja, internet, 2012.04.13. Michael STRMISKA, (szerk.), (2005), Modern Paganism in World Cultures. Comparative Perspectives, Santa Barbara, California, ABC-CLIO. SZILÁGYI Tamás – SZILÁRDI Réka, (2007), Istenek ébredése, A neopogányság vallástudományi vizsgálata, Szeged Vallástudományi Kutatóközpont, JATE Press. Edward A. TIRYKIAN, (1996), Keresztény, gnosztikus, pogány, Lettre, 23, internet, 2012.04.13.

Krisztusban nincs zsidó és görög Evangélium kontra nacionalizmus és újpogányság Gyöngyösi Csilla református lelkész, doktorandusz ELTE BTK Filozófiai Intézet gyongyosics@yahoo.com

Kivonat: A nacionalizmus és a kereszténység ellentmondásban áll egymással. Ha ma a keresztény alapú nacionalizmus és újpogányság ilyen népszerű, az annak a jele, hogy képviselői erőtlennek és időszerűtlennek tartják az evangélium üzenetét, amit meg kell "támogatni" valamivel, ami népszerű.

Kulcsszavak: teológia, népek angyalai, nacionalizmus, újpogányság

A probléma Az újpogányság az utóbbi húsz évben megjelent Erdélyben a Református Egyházon belül is. Baranta-táborok, Szent-Korona-szertartások, táltosok, rovásírás, és társaik nyíltan vagy kevésbé nyíltan megjelennek az egyházon belül, akár úgy, hogy a lelkész maga tagja valamilyen újpogány csoportosulásnak, és magán-emberként vesz részt a rendezvényeken, akár úgy, hogy a papi tevékenység keretein belül ilyen jellegű foglalkozásokat szervez. De ezek csak a nagyon szélsőséges jelei magának a jelenségnek. A kérdés akkor is felvethető, ha az istentisztelet végén történő Himnuszéneklésre gondolunk, mint mostanában szinte kötelező szertartási elemre. Mit keres egy, a dogmatikával nem igazán összeegyeztethető, a romantikus nemzetállameszmény jegyében fogant mű a templomban? De ugyanígy felvethető a kérdés, hogy pusztán dogmatikai szemszögből nézve hogyan lehet az egyház a nacionalizmus

szócsöve? Ravasz Lászlónak miért csak az egyházépítő szerepéről beszél, és a zsidótörvények meghozatalában betöltött szerepéről, és több helyen nyilvános antiszemitizmusáról miért nem? És miért nem esik szó arról, hogy milyen mélyen gyökerezik az erdélyi református gondolkodásban a román- és cigány-ellenesség? Miért nem esik szó arról, hogy a nacionalizmus, úgy is, mint nemzet-megmentés, vallás-szurrogátummá, pótlékká válik? És hol vannak az egyházon belül azok a hangok, akik ezzel nem értenek egyet? Vagy nincsenek?

Lehetséges-e nemzeti kereszténység? Mivel a protestáns egyházak jelentős része csak és kizárólag a Bibliát fogadja el dogmatikája alapjául, ezért ebben az esszében arra keresem a választ, hogy bibliai alapon miért nem lehetséges a nemzeti kereszténység. Létezik-e egyáltalán a fogalom?

teológia

ugyanis,

ami

keresztény

hit

alapjainak

rendszeres

összefoglalása, Istenről való beszéd. De vajon ugyanaz a „magyarok Istene” és a Biblia Istene? Lehetséges-e a teológiát nemzeti köntösbe öltöztetni? A protestáns gondolkodás meghatározó alapelve, hogy nincs más szentség, csakis a Biblia, mint Isten egyedüli kijelentése. Minden egyéb másodlagos, megváltoztatható, alakítható. „Mindenekelőtt kijelentjük, hogy bárki kérésére mindig készek vagyunk bővebben kifejteni mindazt, amit itt előadtunk. Sőt, ha valaki Isten igéjéből jobbra tanítana, annak szíves örömest engedelmeskedünk az Úrban, akinek legyen dicséret és dicsőség.” – írja Henrik Bullinger a II. Helvét Hitvallás bevezetőjében. Tehát még a kanonizálódott hitvallások is megváltoztathatók, egyedül a Biblia nem. Ez a Sola scriptura-tan tartalma. (Bullinger 2010, 4) Az, hogy valaki nemzetállamban él, szimpla akcidencia, és nincs igazából hatással a teológiára. Emellett a Biblia világosan beszél a teremtmények imádásának

tilalmáról, és minden olyan „isten”, aki nem a Név, idegen. A magyarok istene pedig semmiképp nem ugyanaz, mint a Biblia Istene, az Ószövetség nem behelyettesíthető a magyarok őstörténetével. Emellett ott van a választott nép teológiája is. Ezzel az elmélettel bővebben foglalkozik Geréby György Isten és Birodalom című munkájában, A népek angyalai, avagy lehetséges-e a nemzeti kereszténység című tanulmányában (2009, 58-83). Geréby a választott nép és a népek teológiai kategóriáiból indul ki, azaz a bábeli történetből. A Biblia gondolatrendszere számára egyáltalán nem természetes, hogy vannak népek, ez csak Bábel utáni állapot, azaz egy bűn eredménye. Ha az ószövetségi nép-fogalom és a modern nemzet-fogalom nem is fedi egymást sok mindenben, ebben az esetben mégis összevethető: a bábeli zűrzavar krisztológiai ellenpontja ugyanis Péter prédikációja, amikor eltűnnek a népek, Krisztusban eltűnnek a nemzetek, a nemzeti meghatározottság, nincs zsidó és görög, mert új teremtés az, aki Krisztusban van. Geréby magyarázatának második része az angyal-tanhoz kötődik. Isten angyalainak száma ugyanis hetven (mint szimbolikus szám), és a korai egyház és a rabbinikus hagyomány is úgy tudja, hogy a népek száma is hetven. Amikor Isten megállapítja a népek határait, az angyalok számra szerint állapítja meg (LXX, Dt.32,8). Az angyalok – Geréby szerint, aki a Naftáli testamentumára hivatkozik – egy-egy nép képviselői és megtestesítői, de teremtmények, akik Isten előtt is képviselik a népet. „Az Úrnak azonban Izráel az öröksége” (Dt.32,9), azaz Isten a zsidó népnek az „angyala”. A népek ott tévednek tehát, hogy az angyalaikat (a magyarok istenét) imádják Istenként, noha azok csak teremtmények. Ez az állapot szűnik meg Krisztussal, amikor a „pogány népek” kategória megszűnik, létrejön az egyház, az igazi Izráel, mint Isten népe, és a zsidók – legalábbis a keresztény teológia szerint – megmaradnak ugyan a

választott nép státusában, de az idők végén fognak megtérni. Ez a teológiai gondolat alapozza meg a későbbi egyház legalábbis idegenkedését a zsidókkal szemben: nem tud mit kezdeni ezzel a se kint se bent állapottal. Ha azonban sarkítva akarok fogalmazni: ha mélyebbre beleássuk magunkat a nép, a népek és a választott nép teológiájába, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy vagy Pál apostolnak van igaza, és a zsidó teológia téved immár kétezer éve, ami az antiszemitizmus egyik érve lehet, és ami elfogadhatatlan, vagy a zsidó teológiának igaza van, és akkor az, amit Pál mond, nem igaz, ami szintén elfogadhatatlan. Az, hogy van Krisztusban választott nép, és vele egyidőben a zsidóság is megmarad választott népnek, feloldhatatlan teológiai ellentmondás. Geréby mellett azonban más is, nevezetesen Vályi-Nagy Ervin, a magyar protestantizmus kiemelkedő 20. századi teológusa is teológiai érveket használ, amikor az egyház és az őt körülvevő világ viszonyáról beszél. Ő két nevezetes helyet idéz: „ennek a világnak az alakja (szkhémája) elmúlik” (1Kor.7,31), „és ne szabjátok magatokat a világhoz” (Róm.12,2). Azaz „nem ér annyit a világ, hogy kiszolgáltassuk neki magunkat” (Vályi-Nagy 1993, 198). A hit azt jelenti, hogy a világot nem kell annyira komolyan venni, hogy a hozzá való viszony döntően befolyásolja az Istenhez való viszonyt. Ez ugyanúgy érvényes mind a szocializmus időszakára, mind pedig a rendszerváltás utáni időszakra: egyrészt az egyház önmagába fordulása és elgettósodása a szocializmus alatt, majd aktív politikai szerepvállalása 1989 után. A teológiának ugyanis nem feladata az egyház/egyházak társadalmi pozícióiak legitimálása, és az egyháznak, már ha tartjuk magunkat a protestáns értelmezéshez, nem feladata egy politikai formáció, irányzat, múló szkhéma legitimálása. Emellett még egy igen erős vallásfenomenológiai jelenség is erőteljesen abba az irányba mutat, hogy a nemzeti eszmének nincs helye a teológián, illetve a

kereszténységen belül: az ószövetségi zsidóság egyesítette magában a vallás három aspektusát: a kultuszt, a zsinagógai vallásosságot és a prófétaságot. Ennek a három aspektusnak három örököse lett: a kultusz elemei szivárogtak át a katolikus liturgiába, a zsinagógai vallásosságot őrzi a judaizmus, és a prófétaságot a protestantizmus, illetve a neoprotestantizmus.

A reformáció egy nem várt fordulata Mindezek mellett a reformációnak volt egy nem várt fordulata, amelyre az „alapító atyák” semmiképp sem számíthattak: nevezetesen a reformáció nemzeti identitásképző szerepe. Az anyanyelvi istentisztelet, anyanyelvi Biblia, népoktatás, presbiteriánus rendszer mind-mind ellenpontozza a római pápaságot, ugyanakkor újra mozgásba hozza a „népeket”. Nem is telik el sok idő, amikor a vallásos lelkesedés helyébe a nemzeti lelkesedés kerül, és ennek, sok más egyéb tényező mellett, a reformáció is katalizátora volt. Így lesz egy másodlagos szempontból (érthető Biblia) elsődleges csoportképző tényező (nemzettudat). A felekezetesedés összefonódik a nemzeti alapokon szerveződő államegyházakkal, még akkor is, ha a nemzet szót használni a reformáció korban kissé anomáliának tűnik. Mégis, utólag visszatekintve úgy tűnik, hogy a kikristályosodás harcai után a német anyanyelvűek a lutheri, a svájci kantonok és Németalföld (és az hugenották) inkább a kálvini típusú protestantizmust teszik magukévá. Felvethető a kérdés, hogy ebben a választásban játszik-e szerepet maga a kultúrkör, és hogy a társadalmi preferenciáknak milyen szerepe van abban, ha egy egész közösség vesz fel egy eladdig idegen vallási formát. A protestantizmus tehát mindenképp ellentmondásba kerül: a teológiája kizárja a nemzeti kereszténységet, történelme, kultúrája viszont összefonódik azzal.

Hogyan tovább? A probléma tehát az, hogy a Magyar, vagy Erdélyi Református Egyház mennyire enged be saját magába olyan idegen elemeket, amelyek nem összeegyeztethetők a saját teológiájával, vagy másodrendűek. De a kérdés nem csak teológiailag tevődik fel. Úgy tűnik, hogy a nemzeti eszme képviselete hangsúlyosabbá válik a vallási identitásnál. Ez látszik a cigány etnikummal történő vitákban is, ahol az esetek jelentős részében nem a misszió és a befogadás, hanem az elhatárolódás, kirekesztés és elkülönítés igénye a meghatározó. Az Erdélyi Református Egyháznak a cigányság felé irányuló missziója súrolja az elhanyagolható kategóriát, illetve a lelkész lelkiismeretére van bízva. Ezt teológiailag megmagyarázni nem lehet, mert teológiailag a cigányság is egyenrangú: csakis a nemzeti ideológia alapján lehet őket kirekeszteni a református gyülekezetekből. Lehetséges-e ezeket a sokfelé húzó tendenciákat összehangolni?

Hivatkozások: Henrik BULLINGER, (2010), II. Helvét hitvallás, (ford. Buzogány Dezső, Juhász Tamás, Sipos Gábor), Kolozsvár, [digitális kiadás], internet, 2012.10.02. GERÉBY György, (2009), Isten és Birodalom. Politikai teológia, Budapest, Akadémiai Kiadó. VÁLYI-NAGY Ervin, (1993), Minden idők peremén, Basel-Budapest, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem.

Modernkori táltosok világa – újtáltosság és az internet –

Schlezák Krisztina vallástudomány szakos hallgató Zsigmond Király Főiskola Budapest krisztaschlezak@freemail.hu

Kivonat: „Ha az ember beüti a Google böngészőbe a táltos szót, Kovács Magyar András taltos7.hu honlapján kívül talál olyan oldalakat is, mint például a magyartaltos.info, ami magyarság központú előadások, cikkek gyűjtőhelye. Facebook oldaluk is van Magyar Táltos Honlap néven. A modern kor egyik jellegzetessége az is, hogy az új táltosok a közösségi portálokon is fellelhetők. Van profilja például a Yotengrit Egyháznak (Máté Imre), a Tűzmadár Táltos Dobkörnek (Fehérholló Öskü), az Ősforrás Iskolának (Sólyomfi-Nagy Zoltán), és Somogyi Istvánnak is. A video- és képmegosztáson kívül leginkább különböző ősmagyar hagyományokon alapuló programjaik toborzására használják ezeket az adatlapokat. Bárki értesülhet ezekről a programokról, aki ismerősnek jelöli a profilt, így még nyitottabbá vált a táltos közösségekbe bejutás, és ily módon az elvileg „bárki számára nem elsajátítható” tudás megismerése is. Tehát a XXI. századi táltos vonal halad a korral, előnyére fordítja az internet, mint kommunikációs médium széles körben elérhető funkcióját, valamint közösség-összekovácsoló előnyét.”

Kulcsszavak: Facebook, e-toborzás, táltos közösségek megnyílása, rejtett tudások publikussá válása

Alábbiakban megkísérlem ismertetni a honfoglalás korabeli táltosok világát a meglévő néprajzi szakirodalmak szemszögéből, felhívni a figyelmet a XXI. században divatját élő „neopogányság” jelenségére, illetve párhuzamot vonni a kettő között,

megvilágítva a hasonlóságokat és különbségeket. Saját empirikus kutatásommal szerettem volna hozzájárulni a téma ismeretanyagának bővítéséhez, melyhez módszerül személyes interjúk készítését választottam. A kiinduló felvetésem így hangzott: „Miben hasonlítanak, és miben különböznek a mai és a régi táltosok?” Négy táltossal (Somogyi István, Sólyomfi-Nagy Zoltán, Szemző Gábor, Fehérholló Öskü) készítettem interjút egy 23 pontból álló kérdéssor segítségével. Így négy különböző nézetből született beszámoló alapján elemeztem a felvetést.

A régi magyar falusi hiedelem szerint a táltos jóindulatú varázslatait a közösség érdekében végezte, például elűzte a jégesőt, a vihart, biztosította a jó termést, vagy éppen bika vagy ló formájában megküzdött a szomszédos falu táltosával. (Diószegi 1978) Az általam megkérdezettek többsége arra a kérdésre, hogy táltosnak nevezi-e magát, nem vágta rá egyértelműen az igen választ, sem a nem választ. Az tehát nem vált nyilvánvalóvá, hogy nevezhetjük-e őket ugyanabban az értelemben táltosnak, mint elődeiket. Általánosságban, ha nem is mondják önmagukat táltosnak, környezetük így nevezi őket. (Schlezák 2012, 28) A régi és a modernkori táltosok életvitelében természetesen a globalizáció, a gazdasági, politikai, történelmi változások kivédhetetlen szakadékot eredményeztek. A magyar népi kultúra, a szellemi értékek, tudáskincsek másképp vannak jelen a XXI. században. (Kertész–Takács 2006, Szathmári 2003) A honfoglalás korában más körülmények közt éltek a táltos emberek. Általában elvonulva, a falu szélén, a társadalmi közösségtől elszigetelten laktak, nem voltak aktív részesei a falu életének. Akkor keresték fel őket, s akkor léptek igazán működésbe, amikor szükség volt rájuk. (Diószegi 1978) Ezzel szemben ma a „városi sámán” elnevezés divatját éli, a táltos beilleszkedik a nagyvárosi társadalomba, a többi állampolgárhoz hasonló életformát

folytat, és aktív része a közösségnek. Leginkább értékrendjükben különböznek. A régiekhez képest tudásukban, elhivatottságukban, adottságaikban nem változtak; olyan módon állnak az emberek rendelkezésére, ahogyan azt a kor és a városi fejlődés megköveteli.

Mindenképpen újkori jelenség, hogy a táltosok köré közösség gyűlik. (Szathmári 2003) Míg évtizedekkel ezelőtt csak a néprajzkutatók, vallástudósok érdeklődtek a magyar ősi néphit fennmaradása, fejlődése, alakulása iránt, manapság a hétköznapi ember a nagy világvallási egyházakban és a létminőség iránti küzdelemben való csalódás következményeként saját gyökereit felkutatva jut el ehhez az újjáéledő „neopogány” hagyományhoz. Kutatásom alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a jelenkori táltosok ebben a lelki folyamatban segítik leginkább a hozzájuk eljutó embereket. Egyrészről feltárják előttük a természet közelében élő ősök tudását, másrészről megtanítják, de legalábbis rávezetik őket arra, hogyan hasznosíthatják mindezt saját életükben. A testi betegségek mellé felcsatlakozott a lelki zavarok problémája. Ezekben nyújtanak támaszt olyan csoportos élmények és hatások, mint a magyarság nevében tartott szertartások, a tűz melege, a dobolás ritmusa, az éneklés lélekemelő együttese. Tehát a XXI. században táltosok életében a közösség központi szerepet játszik.

Ha az ember beüti a Google böngészőbe a táltos szót, Kovács Magyar András taltos7.hu honlapján44 kívül talál olyan oldalakat is, mint például a magyartaltos.info,45

Eredetileg: http://www.taltos7.hu (2012. február) – a cím a jelen kötet szerkesztésekor (2012 októbere)

átirányít

Kovács

Magyar

András

azonos

tartalmú,

legújabb

utód-honlapjára:

http://www.csodalatosgyogyulasok.hu/ (szerk. megj. – lásd Hubbes László tanulmányát jelen kötetben.)

ami magyarság központú előadások, cikkek gyűjtőhelye. Facebook oldaluk is van Magyar Táltos Honlap46 néven. A modern kor egyik jellegzetessége az is, hogy az új táltosok a közösségi portálokon is fellelhetők. Van profilja például a Yotengrit Egyháznak47 (Máté Imre), a Tűzmadár Táltos Dobkörnek48 (Fehérholló Öskü), az Ősforrás Iskolának49 (Sólyomfi-Nagy Zoltán), és Somogyi Istvánnak50 is. A video- és képmegosztáson kívül leginkább különböző ősmagyar hagyományokon alapuló programjaik toborzására használják ezeket az adatlapokat. Bárki értesülhet ezekről a programokról, aki ismerősnek jelöli a profilt, így még nyitottabbá vált a táltos közösségekbe bejutás, és ily módon az elvileg „bárki számára nem elsajátítható” tudás megismerése is. Tehát a XXI. századi táltos vonal halad a korral, előnyére fordítja az internet, mint kommunikációs médium széles körben elérhető funkcióját, valamint közösség-összekovácsoló előnyét. Előtérbe kerül egy alapvető hasonlóság régi és modern táltos között. (Schlezák 2012, 31) Ez pedig az a tulajdonság, amivel már kisgyermek korukban rendelkeztek, vagyis hogy visszahúzódóak, befelé fordulóak, érzékenyek voltak, saját belső világukban éltek, nem annyira a társaságban, mint a többi gyermek. Néprajzi kutatások szerint (Diószegi 1978) is a táltos általában magának való, emberkerülő, szegény, magányos ember volt, ez tehát egy analóg jelleg. Ugyanígy a révülés. A táltos régen képes volt a külvilágot kizárva olyan mélyen önmagába merülni, hogy saját szellemét eltávolítva testétől túlvilági utazásokat tett. Ezen utazások során végezte el a közösség 45

http://www.magyartaltos.info (2012 októbere)

https://www.facebook.com/MagyarTaltos (2012 októbere)

https://www.facebook.com/pages/Yotengrit-Klub/ (2012 októbere)

https://www.facebook.com/tuzmadar.dobkor (2012 októbere)

https://www.facebook.com/ŐsforrásIskola (2012 októbere)

http://facebook.com/Istvan.Somogyi (2012 októbere)

érdekeit szolgáló varázslatokat, megvívott egy másik táltossal, illetve gyógyításai nagy részéhez is ez a módszert alkalmazta. A mai táltosok életének is része a révülés. Többféle módon érik el teljes elrévülésüket. Elvonulással, böjtöléssel, énekléssel, dobolással,

tudatmódosító

szerekkel,

meditációval.

önmegismerésen

kívül

feladatuknak tartják, hogy e révülések során egy-egy konkrét cél érdekében megküzdjenek a szellemvilág démonjaival, válaszokat kapjanak, tapasztaljanak, és visszatérvén a túlsó oldalról helyrehozzák, amit kell. Segítő eszközként a régiekhez hasonlóan ma is dobot használ a táltos. A megkérdezettek mindegyike maga is készít és díszít dobot, és nagy becsben tartja azt, hisz a táltos lóval való szimbolikáján túl gyógyító tevékenységénél alkalmazza. Elmondásuk szerint a dob ereje felfokozza az énekhangot, gyógyító energiává alakítja, ezáltal változtatják meg tudatállapotukat.

Abban a kérdésben, hogy megkülönböztető jeggyel a XXI. századi táltosok is rendelkeznek-e a régiek mintájára, testi egyezőséget nem találtam. Míg a szakirodalomban (Diószegi 1978, Hoppál 2010, Kertész–Takács 2006) fontos kitételként van megjelölve a fölös csont vagy fog, úgy interjúalanyaim (Somogyi István, Sólyomfi-Nagy Zoltán, Szemző Gábor, Fehérholló Öskü – ld. Schlezák 2012, 28-31) ezt a különlegességet nem tartják mérvadónak, és nem is rendelkeznek felmutatható példával. Szerintük a szellemi elhivatottság a lényeges, és ez mindegyiküknél megtörtént, ahogyan a régieknél is. Megfigyeltem, hogy mindkét korban ugyanolyan meggyőződéssel hittek és hisznek a szellemvilág létezésében, a szellemek általi elhivatottság tényében, a világ hármas felépítésében (földi világ, égi világ, alvilág) és a beavatási rítus jelentőségében. Ugyanaz a hordereje a gyógynövények ismeretének, a

természet

értékeinek

megbecsülésének,

állatok

szeretetének,

rítusok

végrehajtásának és a természetfeletti tiszteletének. A XXI. században újjáéledő szertartások sokak elmondása szerint a régiek szertartásaihoz hasonlatosak belehelyezve a mai kultúrába, modern körülményei közé, mégis természet-közeli keretekben. Mivel a táltos tudománya által képes befolyásolni akár földi, akár természeti eseményeket, jelenségeket, ezt meg is teszi jó szándékkal. Alázattal fordul a természethez, a szellemekhez, tiszteletéért cserébe pedig kérést intéz feléjük. Az ősmagyarság idejében ez ugyanígy történt. Ami azonban egyértelműen újszerű jelenség, az a dalok szerzése és éneklése. A régi táltosokról szóló szakirodalom sehol sem említi, hogy a táltosok énekeltek volna. Esetlegesen annyit, hogy szertartásaik során valamiféle különleges hangot adtak ki, de rögzült ritmusos dallamot sosem. Ahogy arra sem utalnak, hogy dalokat szereztek volna. A jelenkor hozta magával ezt a hozzácsatolást. A megszólaltatott négy férfi mindegyike egytől egyig gyönyörű énekhanggal rendelkezik, tehetséges dalszövegírók és dalszerzők egyben. Konklúzióképp megállapíthatom, hogy sikerült számos hasonlóságot és néhány különbözőséget felfedeznem a régi és a mai táltosok életében, ahogyan ezt részleteztem a fentiekben. Antropológiai módszerrel betekintést nyertem a honfoglalás korabeli

táltosok

XXI.

századi

megfelelőinek

tevékenységébe,

gondolataiba,

világképébe, olyan jelentős dimenziókat felismerve, melyek moderné alakították az ősi magyar néphit sajátosságait.

Hivatkozások: DIÓSZEGI Vilmos, (1962), Samanizmus, Budapest, Gondolat Kiadó DIÓSZEGI Vilmos, (1978), Az ősi magyar hitvilág, Budapest, Gondolat Kiadó HOPPÁL Mihály, (2010), Sámánok világa, Budapest, Püski Kiadó

KERTÉSZ Ágnes – TAKÁCS András, (2006), István után 1000 évvel: újtáltosság Magyarországon az ezredfordulón, Korunk, 2006, 1, internet, 2012. február 12. SCHLEZÁK Krisztina, (2012), Modernkori táltosok világa, Budapest, Zsigmond Király Főiskola, szakdolgozat SZATHMÁRI Botond, (2003), Táltosok a XXI. század hajnalán, Napút Online Kulturális Folyóirat, Napkút Kiadó, internet, 2012. február 11.

Lázadó ősök – pogány fiatalok? Magyar újpogány közösségek kommunikációs rítusai a világhálón Hubbes László-Attila, Dr. SAPIENTIA Erdélyi Magyar Tudományegyetem Társadalomtudományi Tanszék Csíkszereda SZEMEISZTOSZ Webszemiotikai és Online Kommunikációs Kutatócsoport hubbeslaszlo@sapientia.siculorum.ro

Kivonat: Előadásomban az interneten alakuló és terjedő magyar etnopogány narratívákkal foglalkozom. Ezek az új szellemi mozgalmak jellegzetes brikolázs– vallások, amelyek nemzetközpontú eszmékből és ősi pogány hiedelemvilág elemeiből épülnek fel, ötvözve a nosztalgikus revizionizmust, nacionalista ideológiát, morális felháborodást, összeesküvés-félelmeket a különböző vallásos hiedelmekkel, ezoterikus New Age eszmeiséggel és nép(rajz)i–történelmi hagyományokkal. E múlt századi nemzeti és vallási újraéledési mozgalmakban gyökerező új vallásosságoknak a közös vonása az ideológiai, politikai, vallási és akár akadémiai status quo-val, a főáramú doktrínákkal szembeni averzió vagy éppen konfrontáció; és mindemellett különböző valós vagy feltételezett ősökhöz való visszafordulás, ami gyakran együtt jár ezen ősök kereszténység előtti vallásának felélesztésével. A magyar újsámán, újtáltos mozgalmak esetében a cél egy, a magyar nyelv és műveltség legmélyebb rétegeiben még fellelhető és egymással versengő mitikus történetekben újraalkotott, feltételezett elveszett turáni hagyomány felélesztése. A vallásos-őstörténeti regék a hozzájuk társuló szertartásokkal egyetemben radikális egyértelmű erkölcsi tartást, összetartozást és biztonságérzetet kívánnak nyújtani a mozgalmak híveinek vagy rokonszenvezőinek. Mindezt gyakran a nemzeti vagy eszmei ősöknek a mai fogyasztói életelvektől vagy elvtelenségtől élesen különböző magatartásában ismerik fel és igyekeznek mintaként követni. Az ilyen – a digitális ifjúság számára rendkívül vonzó – szubverzív vallásos internet-retorikák vizsgálata közelebb vihet a Közép-Kelet-Európai etnopogány jelenség megértéséhez. Kulcsszavak: nemzeti pogányság, újsámánok / újtáltosok, elveszett nemzeti-vallási örökség, protokronizmus, web-narratívák, világhálós közösségek

Előadásom címe: Lázadó ősök – pogány fiatalok? Ez a kérdésfelvetés a magyar újpogány közösségek kommunikációs rítusait próbálja megközelíteni a világháló vonatkozásában. Szó kerül az etnopogányságról, a magyar etnopogány webnarratívákat fogom megemlíteni, megpróbálom nagyon röviden megmagyarázni a protokronizmus jelentőségét, kitérek az averzió és ellenállás kérdésére, és azt igyekszem kideríteni, hogy miért fordulnak az újpogány mozgalmak nagy előszeretettel az ősök kultusza felé, amit önmagában is egy vallásos jelenségnek lehet tekinteni. Nem térek most ki részletesen a techno-sámánok és városi táltosok jelenségére, annál is kevésbé, mert éppen az előző előadás világosan felvázolta az újkori sámánoknak, a jelenkori táltosoknak a tulajdonságait. Megpróbálok választ keresni arra, hogy miért fontosak az ilyen narratívákban a szubverzív elemek, mit jelent az, hogy újrakombinálódó szöveg, és végül a rituális deliberáció, azaz a szertartásos beszélgetés, érvelés, tárgyalás jelenségére is kitérek. Lévén, hogy újpogányságról szóló konferencián vagyunk, és az előttem beszélők már sokat elmondtak a pogányság jelenségének az újraéledéséről, én most nem térek ki erre részletesen. Annyit viszont elmondanék, hogy a kutatásunk során miért éreztük fontosnak az etnopogányság szakkifejezés bevezetését, és ehhez egy bekezdést idézek egy korábbi tanulmányból. (Hubbes, 2011a) „Az újpogányság, az ókori kultúrákból ismert történelmi pogány kultuszokkal szemben egy ernyőfogalom, amely egy sor evilági, tekintélyellenes, természetközpontú modern városi dac-vallási mozgalomra vonatkoztatható. Ezek elsősorban az európai misztikában, valamint a 18– 19.

századi

romantikában

gyökereznek,

és

különböző

ókori

kultuszokból,

kereszténység előtti vallásokból és törzsi hiedelemrendszerekből lettek rekonstruálva. (Adler 1979) A többnyire politeisztikus vagy feltételesen monoteisztikus jellegű vallási mozgalmak köre az inkább eklektikus, szinkretikus, “összebarkácsolt” (wicca, új-

druidizmus, városi/ új-sámánizmus) kultuszoktól egészen a kultúrafüggő, népi-nemzeti jellegű rekonstruktív vallásokig ér. (Grieve 1995; Kis-Halas 2005) Kutatásunk az utóbbi típusra összpontosul, tehát a rekonstruktív vallásokra: a rekonstruktív pogányság arra törekszik, hogy ’a régi szövegek, a népköltészet, a régészet és a nyelvészet meglehetősen tudományos vizsgálata révén’ részletes pontossággal újraépítsen egy adott hajdani vallásos hagyományt, elutasítva az eklekticizmust, hogy az ’ősi hit tisztaságát’ megőrizze. (Strmiska 2005) Ebből a törekvésből adódóan az ilyen típusú újpogány mozgalmak sajátosan népi jellegűek, de nem a népi vallásosság jegyében (amit Európában inkább a keresztény vallásgyakorlat népi változatára használnak), hanem inkább az etnikai értelmében, mert céljuk az, hogy valamilyen valós vagy feltételezett, kereszténység előtt nemzeti ősvallást élesszenek fel. Ez a germán, kelta, szláv és balti újpogány mozgalmaknál már bevált modell természetesen a magyar és román népi pogányság esetében is érvényes. Ugyanakkor az etnikai jelleg, a pogány szellemiséggel párosulva egy hangsúlyos etnocentrizmust jelent, sőt esetenként etnikai felsőbbrendűség vagy elsőbbség hangoztatását is, ami gyakran radikális nemzeti politikai mozgalmakhoz társul. (Shnirelman 2002, Ivakhiv 2005) Szükségesnek tartottam, hogy az etnopogányság meghatározását a pontosság kedvéért ilyen módon idézzem. (Hubbes 2011a)51 Idő hiányában nem részletezem a keleti és nyugati újpogányság különbségeit. Nagyon tömören fogalmazva, a nyugati újpogányság liberálisabb, femininebb, ökologikus jellegű, integratív, univerzalista, azaz egyetemes igényű (ilyen például a Wicca, az új-druidizmus, az Ásatrú). Ezzel szemben a kelet-európai inkább etnikus pogányság:

erőteljes

hagyományközpontúság, 51

nacionalista averzív

jelleg,

magatartás,

szigorú

tradicionalizmus

exkluzívizmus

vagyis

(kizárólagosság),

eredetileg angolul BAKÓ–HUBBES, 2011, 129.

partikularizmus, jóllehet előfordulhat feminizmus és ökologizmus is (példák erre a balti, a szláv pogány mozgalmak, a román zalmoxianizmus, a magyar új-táltos sámánizmus, vagy akár a törökös tengriizmus). Annyi fontos, hogy a Kelet-Közép-Európai pogányságokra jellemzőbb a nacionalista jelleg. (vö. Ivakhiv 2005, Povedák 2010, Shnirelman

2002,

Szilágyi

2008,

Wiench

1997)

Kárpát-Dunai

térségben

mindenképpen ez a jelleg a domináns. Kiemelendő, hogy a Kárpát-medencei különböző népek újpogány mozgalmai között a magyar újpogányság azért foglal el különleges helyet, mert egy feltételezett szibériai vagy közép-ázsiai hagyományhoz, vagy éppenséggel még élő hagyományhoz fordul vissza. (Szilágyi–Szilárdi 2007, Bakó–Hubbes 2011, Hubbes 2011b) Tulajdonképpen a jelenleg is élő, a néprajzban is sokszor leírt, hagyományos vidéki környezetekben is jól ismert táltos alakját eleveníti fel. Ezek a pogány narratívák jelennek meg nemcsak a magyar esetekben, hanem általában is az internet közegében, ahol nagyon nagy hatással terjednek, és nagyon vonzóak tudnak lenni, főleg a multimediális jellegük miatt. A magyar újpogány mozgalmak között többet is érdemes megemlíteni, különösen az Arvisura tanát és a Yotengrit tanát szeretném kiemelni. Az Arvisura Paál Zoltán, az ózdi rovó sámán alkotása, aki civilben vasöntő, kovács volt. Több évtizedes munkája: az Arvisura, egy egészen új mitológia, igen eklektikus jellegű. (Paál [1972], 1998) A Yotengrit viszont Máthé Imre nevéhez fűződik, (Máté 2004, 2005, 2006, 2007) egy ugyancsak nagyon érdekes, eklektikus, viszont saját magyar gyökereit erősen hangsúlyozó vallási tan és mozgalom. Az arvisura és a yotengrit mellett több kisebb vallási, új-táltos közösség tulajdonképpen egymással versengő tanai is nagymértékben jelen vannak a világhálón. Nemcsak intézményesült kisegyházi közösségekként kell ezt a jelenséget elképzelni, hanem többnyire diffúz és lappangó közbeszédként, diskurzusként, akár a főáramú, történelmi egyházak kebelében is. Szó volt az imént

Gyöngyösi Csilla előadásában, (Gyöngyösi 2012) hogy akár a református egyházon belül is léteznek sámánkodó tiszteletesek, és ugyanígy megtalálhatók a katolikus egyház kebelében is hasonló mozgalmak.52 A következőkben néhány jellemző táltos vagy új-pogány honlapot mutatok be dióhéjban. A szellemvilág hírnökeként bemutatkozó, gyógyító sámán Kovács Magyar András honlapja, a Táltos Online – gyakran költözik és nevet is többször változtatott már.53 A Sólyomhang a Tengri Babba újsámán Közösséget54 alapító és vezető Sólyomfi Nagy László személyes blogja.55 A Vérrel Pecsételve címet viselő igazszolas.hu honlap56 a Paál Zoltán Arvisurájának a népszerűsítésére szolgál. A Mária Országa egy hírportál-szerű blog57 – címe megtévesztően katolikus tartalomra utalhat, de megjelenése, ikonográfiai elemei és főszövegei első pillantásra világossá teszik, hogy a nemzeti-pogány eszmeiség az uralkodó. Néha nem világosan

Jó példa erre a Daczó Árpád (Lukács testvér) ferences rendi szerzetes Babba-Mária tanulmányai

(Daczó 2000, 2010) nyomán kibontakozó katolikus pogányozó-irányzat, ld. ehhez még Povedák „Bawu Mária” cikkét (Povedák, 2010), valamint erőteljesen hozzájárult az alábbiakban említett pártus Jézus gondolatkör (Badiny Jós 1998) is. 53

Az előadás bemutatása (2012. május 20.) óta az itt mellékelt honlap-képpel (1. ábra) megjelenő

www.taltosonline.hu már át is adta helyét (átirányít) a megközelítőleg azonos tartalmú, de nagyon eltérő, ezoterikus hangulatú, New Age megjelenésű www.csodalatosgyogyulasok.hu honlapnak. Korábban viszont a www.taltos7.hu volt a honlap neve (ld. jelen kötetben Schlezák Krisztina tanulmányát). 54

A Tengri Babba Közösség honlapja: www.tengri.hu. (A jelen kötet szerkesztésekor /2012 okt./

elérhetetlen cím.) A honlap elemzését lásd korábbi tanulmányunkban. (Bakó–Hubbes 2011) 55

Lásd a 2. ábrát. A blog elérhetősége: http://solyomhang.blogspot.hu/, utolsó elérés: 2012.10.29.

A mellékelt 3. ábra a www.igazszolas.hu (a jelen kötet szerkesztésekor /2012 okt./ elérhetetlen) lap

fejlécét mutatja. 57

Lásd a 4. ábrát, a honlap címe: www.mariaorszaga.hu. Részletesebb elemzés olvasható róla egy

korábbi tanulmányomban. (Hubbes 2012)

elválasztható a vallásos eszmeiség az esetlegesen radikálisabb vagy kevésbé radikális jobboldali mozgalmaktól vagy éppenséggel szervezetektől, mint például a Szkíta–Hun– Magyar Ellenállás portáljának58 esetében sem. Hasonló példával szolgál a kimondottan vallásos jellegű, az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház közösségét képviselő honlap,59 vagy a számtalan magyar–újpogány szellemiségű blogot vezető Lendvai Kati mintaértékű portál-blogja: a Magok Vagyunk.60 Közös jellemzője az említett webhelyeknek és a mögöttük álló szellemiségnek egy feltűnő,

erőteljes

egyoldalú

történelemszemlélet,

amelyet

némi túlzással

„ősimádatnak” nevezhetnénk. Ennek az etnopogány jelenségnek a leírására a protokronizmus kifejezés rendkívül kézenfekvő szakkifejezésként ajánlkozik. A protokronizmus egy román terminus, amely a ’70-es években született a nemzeti kommunista ideológia részeként,61 és azt az eszmét hivatott szolgálni, hogy a román nép a dák ősökön keresztül mindenféle szellemi téren, akár technikai téren is, időben messze megelőzi a többi európai kultúrákat, és azoknál sokkal felsőbbrendű. (Boia, 1999) A nemzeti-kommunista ideológusok azt ugyan nem állították, hogy a kereket is a románok ősei találták fel, viszont az írást, azt mindenképpen. (Manea 2011) Ez az érdekes elsőbbségi kérdés a tatárlaki koronghoz és más Kárpát-medencei és ÉszakBalkáni leletekhez fűződik – több nép is igényt tart a dicsőségre: a magyarok és románok mellett a déli szlávok meg az albánok is. Hiszen ugyanez a jelenség, bár nem ezen a néven, a többi Kárpát-medencei és egyáltalán különböző Kelet-Európai újpogány, vagy csak egyszerűen nacionalista mozgalmakban is nagyon hangsúlyosan jelen van. A magyar radikális gondolatkörben és etnopogány hitvilágban kiemelkedő 58

A honlap (www.maghar.gportal.hu) főoldalának az 5. ábrán látható képe egyértelmű bizonyíték.

Lásd a 6. ábrát. A lap címe www.arpadegyhaz.hu.

A www.magokvagyunk.blogspot.hu főoldalának képe a 7. ábrán látható. Az ideológiai kiindulópont elsősorban Edgar Papu címadó ideologikus munkája. (1977)

100

szerepet töltenek be a protokronista eszmék, gyakori esetekben mitopoiétikus rendszerekben öltenek formát, messianisztikus küldetéstudattal és néha apokaliptizáló próféciákkal ötvöződve. A kutatásunk során a protokronizmust, mint szakterminust kitágítottuk ennek az egész jelenségkörnek a lefödésére. Azt a gondolatot jelöli, hogy az adott nemzet vagy annak a nemzetnek az elődei felsőbbrendűek, és időben megelőzik a környező népek, vagy éppenséggel a teljes világ kultúráját. Ilyen példa magyar esetben többek között a tamana: a Kárpát-azonos nevek tana. A Tamana Vámos-Tóth Bátor nevéhez fűződik, aki abból a feltételezésből indul ki, hogy a magyar őskultúra terjedt el az egész világon, ezért találhatóak meg mind az öt földrészen a Kárpát-medencében található nevekkel azonos helynevek.62 Tekintettel arra, hogy ezek a gondolatok, ezek az eszmék elsősorban az alternatív, tehát a főáramtól eltérő, vagy azzal szembemenő vallásosság, szellemiség, tudományosság sajátos elemei, jellemző rájuk az averzió és szubverzió. Azonban, ismerve a kifejezések kettős élét, még mielőtt támadások érnének bármely oldalról, szeretném hangsúlyozni, hogy nem védelmezek semmilyen status quo-t vagy ideológiai rendet vagy irányultságot. Egyszerűen arra próbálok rávilágítani ezzel a két terminussal,

hogy

újpogány

narratívák

nagyrészt

arra

irányulnak,

hogy

megkérdőjelezzék, kritizálják, bírálják az éppen fennálló diskurzusokat akár egyházi, akár politikai, akár tudományos vonalon. Bizonyos módon ennek a jelenségnek a része az is, hogy az etnopogány szellemiség követői az ősök felé fordulnak. Valamilyen idealizált hősökhöz, akikben morális erősséget látnak a jelen korrupt voltával szemben,

Lásd a 8. ábrát – egy Tamana-honlap (http://www.maghar.hu/tamana/) nyitó oldala. Vámos-Tóth Bátor

egyik ismertebb tanulmánya: A név-szerkezetek világfüzére–minden út Tamanába vezet. (2010)

101

és ezeket az ősöket legtöbbször éppenséggel a kereszténység, vagy az általunk ismert, elfogadott kereszténység előtti ősökre vonatkoztatják. Az etnopogány honlapokon kibontakozó diskurzus morális és vallásos jelleggel bír: a direkt morál (ld. Hamvas 1992) és az őstiszteletben kicsúcsosodó civil vallás63 jegyeit egyaránt magán hordozó jelenség metaforikusan úgy jellemezhető, mint az ősök lázadása. Ez tulajdonképpen nem más, mint a ma ellenérzéseinek a kifejeződése ezekben a mozgalmakban. Azért fordulnak vissza a nemzeti ősökhöz, mert azokat a ma általánosan korruptnak érzékelt élethelyzetével, viselkedési normáival szemben, és egyáltalán a manipulatívnak ítélt domináns diskurzusok ellenében, a régieket tisztáknak érzik, dicsőségeseknek, és erkölcsileg felsőbbrendűeknek. Ezért is nagyon gyakori az ősöknek a mitizálása. Magyar vonatkozásban természetesen a szkíta, pártus, hun, avar elődök felvonultatása dívik, amihez gyakran hozzáadódik a sumér, vagy – újabb elméletek, például Cser Ferenc teóriája (Cser, Darai 2005) szerint – a Kárpát-medencei ősök feltételezése. Ezúttal csak rövid fölsorolásra kerülnek az etnopogány szellemiség főbb meghatározó személyiségei, nem kimerítő jelleggel, hiszen már korábban, az előző előadásokban volt róluk szó. (Bakó 2012, Csáji 2012, Gyöngyösi 2012, EndesÁbrahám 2012) A hosszú ideig Argentínában élő sumerológus Badiny Jós Ferenc a kidolgozója pártus Jézus elméletének, (Badiny Jós 1998) amihez Bobula Ida is nagymértékben hozzájárult a sumér ősöket előtérbe helyező kutatásaival. (Bobula 1961) Eszméik egy önálló vallás: a magyar egyház megalapozására szolgáltak. Paál Zoltánról már került szó, ő az Arvisura szerzője, amely több újtáltos csoport 63

Ld. ehhez a politikai vallás fogalmát Szilágyi idézett művében (2008), az ősök tiszteletének vallásos

kultuszként, „ősimádatként” való értelmezését pedig részletesebben a „plinul cel tanar” pszeudonim szakmai hozzászólásában a hasonló etnopogány jellegű román dakomán/trakomán jelenséget tárgyaló fórumon. (2006)

102

szellemiségének is szolgáltatja alapját, a legkülönbözőbb etnopogány irányultságú honlapokon örvend népszerűségnek.64 Máthé Imre főbácsa a Yotengritre épülő BÜÜN vallás felélesztője és a Tengervégtelen Ős-szellem Egyházának megalapítója, élesen tagadja a hasonló újtáltosok vagy sámánista csoportok hitelességét.65 (Máté [2007]) Pap Gábor művelődéstörténész és művészettörténész, iskolát alapított,66 maga is tevékenyen részt vesz egy bizonyos fajta újpogány szellemiségnek a terjesztésében, aminek nagyon fontos része a koronatan.67 Ugyanő bírálója (Pap 1990) és képviselője annak a tannak,68 amely a Kárpát-medencei szívcsakrát hirdeti: ez Magyarországon, a Pilis hegységben, Dobogókőn található – erre utal folyóirata, a Dobogó: Mitikus Magyar történelem címe is. Ezek

mítoszok

azért

fontosak,

mert

tulajdonképpen

egy

különös

reszakralizációs, azaz újraszentelési vagy újraszentelődési törekvésnek lehetünk tanúi. (Povedák 2011) Hogy mihez képest reszakralizáció? Ez az újraszentelési folyamat a negyvenévnyi vagy akár évszázadnyi ateizmussal, materializmussal szembeni ellenhatás. Ugyanakkor a szekularizált egyházakkal, akár történelmi, akár új 64

Csak néhány példával élve: Anyahita hunlapja http://www.arvisura.van.hu/, a Magyar Ellenállásért

Csoport honlapja: http://mecs.uw.hu/, a Nimród Fiainak Rendje: http://nimrod-rendje.lapunk.hu/, vagy akár a Terembura portál: http://xoomer.virgilio.it/terembura/startlapok/ujstartlap.html. 65

Ld. a Máté Imrével készült Duna TV riportot: http://www.magyarvagyok.com/videok/29-Oktato/74739-

Arvisura-Mate-Imre-riport.html,

további

részleteket

pedig

yotengrit

egyház

honlapján:

http://www.yotengrit.hu/ 66

Fő sajtókiadványa a Dobogó folyóirat (9. ábra), amely honlappal is rendelkezik: www.dobogommt.hu.

Részletesebb elemzését lásd jelen kötetünkben, Endes Ábrahám Ibolya tanulmányában. 67

Lásd az Angyali korona, szent csillag című munkáját (Pap 1996), továbbá a sok webhelyen, video-

megosztó

portálon

megtalálható

azonos

című,

népszerű

előadássorozatait

(pl.

Youtube:

http://www.youtube.com/watch?v=JicPf0qF1Pc, utolsó elérés ideje 2012. október 29.) 68

Jelzett folyóirata, a Dobogó azonban népszerűsíti az eszmét (ld. Aradi 2002).

103

egyházakkal szembeni ellenhatás is. Különösképpen magával a kereszténységgel szembeni, vagy azon belül ható, úgymond „megtisztító”, „helyreigazító” ellenhatás.69 Ez utóbbi tekintetben érdekes jelenség. Az etnopogányság a kereszténységet egyrészt, mint magyarságtól idegen és idegeneknek behódoltató eszmeiséget tekinti. Másrészt pedig, a több etnopogány irányzat által is vallott pártus Jézus féle elmélet70 a kereszténységet, mint a magyarság lényegéből fakadó, azonban az idegenek által eltorzított ősi hitnek tekinti, és ezért igyekszik visszatérni a forráshoz, az „eredeti” jézusi tanításhoz. A felsorolt újpogány eszmék, nemzeti és vallásos elemek, tanok, történetek, szóváltások élő mitológiává szövődnek a világhálón, a bemutatott honlapok, webhelyek erőteljes példái e jelenségnek. A kutatásunk során ezeket az általunk vizsgált etnopogány szellemű honlapokat web-retorikai elemzésnek vetettük alá, többek között abból a szempontból, hogy mennyire vonják be a közönséget vagy, hogy interaktív jellegűek-e. Mennyire multimediálisak az üzeneteik? Milyen a kommunikációs stílusuk? Többnyire azt a következtetést kellett levonnunk, hogy jóllehet a honlapoknak magas a látogatottságuk,

és

vonzzák

fiatal

netezőket,

mégis

viszonylag

alacsony

interaktivitással rendelkeznek; ritkán használják ki a multimedialitás adta lehetőségeket és nagymértékben szövegcentrikusak; végül retorikájuk nagymértékben szubverzív, propagandisztikus vagy apologetikus, erős legitimációs és autoritatív késztetéssel, diskurzusuk gyakran monologikus, ám dialogikus esetben is gyakran rituális jellegű. (Bakó 2011; Bakó, Hubbes 2011; Hubbes 2011b, 2012) 69

Ennek az irányzatnak markáns képviselője Pap Gábor és említett iskolája is – lásd az előző

jegyzeteket. 70

Lásd a fennebb hivatkozott Badiny Jós Ferenc tanait, amelyek nemcsak az általa alapított magyar

egyház hitelveit szolgáltatják, hanem affiliáció nélkül is rendkívül széles körben elterjedtek és népszerűek, különösen az interneten fellelhető, általunk is vizsgált alternatív honlapokon.

104

E legutóbbi kijelentés még kiegészítésre szorul: a rituális deliberáció jelensége tulajdonképpen tematikus csoportképződés függvénye, bárhol, nemcsak az interneten. A virtuális térben viszont nagyon jellegzetes, mert egymást nem ismerő személyekből alakul ki nagyon gyakran és nagyon gyorsan egy-egy rituális csoport, amelyek mind arra alapulnak, hogy a tagok egymással egybehangzó véleményeket fejtenek ki és ismételnek.

Howard

(2009)

szerint

ezek

szertartásos

tárgyalások

tulajdonképpen, azon kívül, hogy a csoport együvé tartozását, közös hitvallását erősítik, nem próbálnak semmilyen végeredményre jutni. Az ilyen szertartásos beszélgetésekben összeadódó, a belőlük kibontakozó nagy történet olyan elbeszélés, amit D. E. Cardone (2007) rekombinált narratívának nevezett.

újrakombinált,

hagyományokból,

tehát

tudományágakból,

az mint

újraötvözött az

elbeszélések

alternatív

különböző

történelem,

alternatív

nyelvészet, antropológia, néprajz, gazdaság, ökológia és természetesen, a vallás területéről

származó

narratív

elemek

újra-összeszerkesztése.

internet,

számítógépes technológia nagyon megkönnyíti ezt a folyamatot a digitális szerkesztési technikákkal, a narratív szövegek könnyen kiegészíthetők multimédiás elemekkel, videókkal, hangfelvételekkel. Az etnopogány eszmeiség online vizsgálata, a virtuális térben zajló szertartásos viták, újraötvözött elbeszélések, ősmagyar-újtáltos honlapok elemzésével arra is rávilágított, hogy a jelenség nem föltétlenül köthető és kötendő kizárólag formalizált közösségekhez,

intézményesült

(kis)egyházakhoz.

előadásban

bemutatott

webhelyek közül mindössze kettő kapcsolódik egy-egy szabályos etnopogány vallási közösséghez: az arpadegyhaz.hu honlap az Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház közösségét képviseli, a Sólyomhang blog (a vele említett tengri.hu lappal együtt) pedig a Sólyomfi-Nagy Zoltán táltos köré szerveződő Tengri Babba

105

Közösséget. A kimondottan vallásközösségeket képviselő honlapok ritkák, a nagyon kevés tényleges etnopogány mozgalom közül is alig néhánynak van kiépített online jelenléte. Maga az etnopogány jelenség inkább a fragmentált digitális mítoszokban és a körülöttük zajló online médiarítusokban ragadható meg: a jelzett honlapok rituális történetmondásaiban, szertartásos szóváltásaiban. Hasonlóképpen, az online médiára jellemző

gyakorlatban

–

hasonló

szellemű

webhelyek

kölcsönös

kereszt-

hivatkozásaiban, a valós világban zajló tematikus eseményekre, rendezvényekre, szertartásokra szóló meghívókban, híradásokban és beszámolókban. A világhálón elmosódnak a különbségek a ténylegesen gyakorló etnopogány hívők, a pogányos szellemiséggel

szimpatizáló

radikális

nemzeti

érzelműek

és

ősmagyar

hagyományok és hiedelemvilág iránti lelkes érdeklődők között. A jellegzetes, pogány ősöket dicsőítő diskurzusok kilépnek a sajátos honlapok keretei közül és szinte bármilyen közegben előfordulnak, átitatva a virtuális közbeszédet. Az etnopogányság viszont nem csupán a virtuális világ jelensége, az internet készségesen segíti az újrakombinálódó nemzeti-vallási diskurzusok formálódását éppúgy, mint ezeknek az eszméknek a terjedését a multimédiás technológiáknak köszönhetően is. A digitális térképek, videó felvételek, animációk, szövegek, a sokszoros kereszthivatkozások, virtuális közösségi hálózatok, az online beszélgetések egyre vonzóbbak mind több fiatal számára. A jelenség lassan visszaszivárog az offline társadalomba, és végső következtetésként a címben feltett kérdésre azt tudnám nagyon röviden válaszolni összefoglalásképpen, hogy a lázadó fiatalok a pogány ősökben azonosítják önmagukat. Ebben látják a megújulás lehetőségét, a szellemi és morális újjászületés lehetőségét.

106

Hivatkozások: Margot ADLER, (1979), Drawing Down the Moon: Witches, Druids, Goddess-Worshippers, and Other Pagans in America, New York, Viking, 436-437 ARADI Lajos, (2002), A Pilis rejtély, Dobogó, 1, 4; internet, 2012.10.29. BADINY JÓS Ferenc, (1998), Jézus király–A pártus herceg. Budapest, Ősi Örökségünk Alapítvány BAKÓ Rozália Klára, (2011), Computer-Mediated Identites: Ethno-Pagan Organisations on the Web, Proceedings of the International Conference on “The Role of New Media in Journalism”, Georgeta DRULĂ, Luminiţa ROŞCA, Ruxandra BOICU (szerk.), Editura Universităţii din Bucureşti, 171-180. BAKÓ Rozália Klára – HUBBES László Attila, (2011), Religious Minorities' Web Rhetoric: Romanian and Hungarian Ethno-Pagan Organizations, Journal for the Study of Religions and Ideologies, 10, 30, 127-158 BOBULA Ida, (1961), A sumér–magyar rokonság kérdése, Buenos Aires, Editorial Transsylvania. Lucian BOIA, (1999), Történelem és mítosz a román köztudatban. Bukarest, Kriterion Könyvkiadó Dino Enrico CARDONE, (2007), Programming the Apocalypse: Recombinant Narrative in Cyberspace, PhD Dissertation Presented to the Faculty of the Graduate School University of Southern California; internet, 2012.10.29. CSÁJI Koppány László, (2012), Az egyéni és közösségi sokszínűség megragadásának vallásantropológiai nehézségei, jelen kiadvány, pp. 17-66. CSER Ferenc – DARAI László, (2005), Magyar folytonosság a Kárpát-medencében, s.l., Fríg Kiadó DACZÓ Árpád, (2000), Csíksomlyó titka. Mária-tisztelet a néphagyományban, Csíkszereda, Pallas-Akadémia DACZÓ Árpád, (2010), Csíksomlyó ragyogása, Csíkszereda, Pallas-Akadémia ENDES ÁBRAHÁM Ibolya, (2012), A magyar etno-pogányok és a jobboldali eszmék, jelen

107

kiadvány, pp. 67-81. Gregory Price GRIEVE, (1995), Imagining a Virtual Religious Community: Neo-Pagans and the Internet, Chicago Anthropology Exchange, 7, 88; internet, 2012.10.29. GYÖNGYÖSI Csilla, (2012), Krisztusban nincsen zsidó és görög. Evangélium kontra nacionalizmus és újpogányság, jelen kiadvány, pp. 82-87. HAMVAS Béla, (1992), Direkt morál és rossz lelkiismeret, Patmosz, Szombathely, Életünk Könyvek Robert Glenn HOWARD, (2009), An End Times Virtual 'Ekklesia': Ritual Deliberation in Participatory Media, John W ALLISS and Kenneth G.C. NEWPORT (szerk.), The End is All around Us: Apocalyptic Texts and Popular Culture, London: Equinox Publishing, 198218. HUBBES László Attila, (2011a), Magyar és román újpogány csoportok web-retorikája, a Kolozsvári Kutatási Programok Intézetéhez benyújtott kutatási terv, kézirat HUBBES László Attila, (2011b), Ancient Voices: A Contrastive Study of Romanian and Hungarian Ethno-Pagan Blogs on the Net, Proceedings of the International Conference on “The Role of New Media in Journalism”, DRULĂ, G., ROŞCA, L. and BOICU, R. (szerk.) Bucureşti: Editura Universităţii din Bucureşti, 181-206. HUBBES László Attila, (2012), Ritual Deliberations around Mythic Narratives in Online EthnoPagan Communities, Argumentor: Proceedings of the third international conference on Argumentation and Rhetoric. Oradea, Partium Press – Debrecen, Debrecen University Press. 259-294. Adrian IVAKHIV, Nature and Ethnicity in East European Paganism: An Environmental Ethic of the Religious Right?, The Pomegranate, (2005), 7, 2, 194-196; internet, 2012.10.29. KIS-HALAS Judit, (2005), Újboszorkány-kultuszok a 20. században. A wiccától a cyberboszorkákig, RUBICONline, 14, 7, 56-57; internet, 2012.10.29. Irina MANEA, [2011], Dacomania sau cum mai falsificam istoria, Historia.ro; internet, 2012.10.29.; magyarul: Irina MANEA, [2012], Dákománia, avagy miként hamisítjuk még a történelmet; internet, 2012.10.29.

108

MÁTÉ Imre, (2004, 2005, 2006, 2007), Yotengrit I-IV, Budapest, Püski Kiadó. MÁTÉ Imre, [2007], [Máté Imre riport a Yotengrit kapcsán], Duna TV Sámán-táltos hétvége műsor keretében, [2007. június 23-24], elérhető számos Youtube archív felvételen; internet, 2012.10.29. PAÁL Zoltán, ([1972], 1998), Arvisura – Igazszólás, Budapest, Püski Kiadó. PAP Gábor, (1996), Angyali korona, szent csillag, Jászberény, Jászsági MűvésztelepTőtevény. PAP Gábor, (1990), A Pilis-szindróma, Országépítő, 2; internet, 2012.10.29. Edgar PAPU, (1977), Din clasicii noștri. Contribuții la ideea unui protocronism românesc, București, Editura Eminescu. [PLINUL CEL TANAR], (2006), “Teme Tracomanice” http://soltdm.com/tdman/teme.htm, bejegyzés időpontja: Fri. Sep 01. 2006. 11:50 am; internet, 2012.10.29. POVEDÁK István, (2010), ’Bawu Mária’ története. A napjainkban elharapódzó vallási szinkretizmusról, Új Ember, 66, 39; internet, 2012.10.29. POVEDÁK István, (2011), Transforming Sacred Places, Mare KÖIVA (szerk.) The Ritual Year 6. The Inner and the Outer. Estonian Literary Museum, Tartu, 27-42, 33. Victor A. SHNIRELMAN, (2002), ‘Christians! Go home’: A Revival of Neo-Paganism between the Baltic Sea and Transcaucasia (An Overview), Journal of Contemporary Religion, 17, 2, 198; internet, 2012.10.29. Michael STRMISKA (szerk.), (2005), Modern Paganism in World Cultures. Comparative Perspectives, Santa Barbara, California, ABC-CLIO, 19; internet, 2012.10.29. SZILÁGYI Tamás, (2008), Sacred Characteristics of the Nation: Hungarianism as Political Religion?, Contribution to the REVACERN Young Researchers Exchange Programme, 6-7; internet, 2012.10.29. SZILÁGYI Tamás – SZILÁRDI Réka, (2007), Istenek ébredése, A neopogányság vallástudományi vizsgálata, Szeged Vallástudományi Kutatóközpont, JATE Press. VÁMOS-TÓTH Bátor, (2010), A név-szerkezetek világfüzére – minden út Tamanába vezet; internet, 2012.10.29.

109

Piotr W IENCH, (1997), Neopaganism in Central-Eastern Europe, New Religious Phenomena in Central and Eastern Europe; internet, 2012.10.29.

MellĂŠkletek: 1. TĂĄltos Online

110

2. Sólyomfi Nagy Zoltán blogja

3. Vérrel Pecsételve

111

4. Mária Országa

5. Szkíta-Hun-Magyar Ellenállás

112

6. Árpád Rendjének Jogalapja Tradicionális Egyház

7. Magok Vagyunk blog

113

8. Tamana

9. Dobog贸

114

Az előadások diasorai Bakó Rozália Klára: Online retorika mítoszon innen és túl Csáji László Koppány: A New Age, a neopogányság és a keresztény megújulási mozgalmak eszmerendszereinek keveredése egyes új vallási mozgalmak jelképrendszerében és az internet szerepe közösség-konstrukciójukban Endes Ábrahám Ibolya: A magyar etno-pogányok és a jobboldali eszmék Gyöngyösi Csilla: Krisztusban nincs zsidó és görög – Evangélium kontra nacionalizmus és újpogányság Schlezák Krisztina: Modernkori táltosok világa – újtáltosság és az internet Hubbes László-Attila: Lázadó ősök – pogány fiatalok? Magyar újpogány közösségek kommunikációs rítusai a világhálón

A műhelybeszélgetés szerkesztett felvétele

115