Irodalom 21 - December by Medgyessy Ferenc

I RODALOM A debreceni magyartanárok lapja 110 éve született Illyés Gyula

Verselemzés A ház végén ülök...

2012. december

Próbálják megtanítani azt a keveset, amit tudnak Beszélgetés a tankönyvíró Mohácsy Károlyról

14.

oldal

135 éve született Ady Endre

tanulmány A költő korszerűségéről

oldal

80 éve halt meg Krúdy Gyula (1933)

vers és próza Ordenáré fogadó Evőnovelláiról

12.

oldal

IROMkonferencia

29–31. oldal

„A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, / s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.” Juhász Gyula: Karácsony felé

Ötödéves hallgatóként Mohácsy Károly és társai odamentek Horváth Jánoshoz, s megkérdezték: „Professzor úr, hogyan, milyen módszerrel tanítsunk?” A híres irodalomtörténész csupán ennyit válaszolt: „Kolléga urak! Próbálják böcsületesen megtanítani azt a keveset, amit maguk tudnak!” Interjú Mohácsy Károly lányával, Mohácsy Magdolnával a 4–5. oldalon.

Tartalom NAT-fórum S. Pásztor Judit a Nemzeti Alaptantervről 2. o. Kiálts, város! Szabó Anna Viola a Kiss Tamás-kiállításról 28. o. Meddő órán Illyés Gyula, Németh László, Nagy Zsuka versei 8–9. o. / Farkas Gábor Pilinszky-esszéje 27. o. Kréta Mohácsi Ágnes Krúdy evőnovelláiról 10. o. / Mercs István Juhász Gyula „vidékiségéről” 12. o. / Kulin Borbála Illyés-verselemzése 14. o. S. O. S., Érettségi! Bertha Zoltán Ady korszerűségéről 6. o. / Borbély Szilárd egy József Attila-sorról 18. o. Debreceni Ekhó Kelemen Erzsébet Pósa Zoltán kötetéről 16. o. / Kozákné Király Etelka Petőfiről 20. o. / Imre László Borbély Szilárd drámájáról 22. o. / Könyv- és filmklubok 24., 28. o. Régimódi történet A „próféta” Csokonai 21. o. Főnix és Bárány Szűk Balázs regényrészlete 23. o. Gerundium Minya Károly a szómagyarításról 25. o. / Lajtos Nóra a Csongor és Tündéről 26. o.

NAT-fórum

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

Értékek és kompetenciák „Gondolkodni és beszélni: nem lehetne rövidebben és mégis teljesebben megjelölni egész középiskolai tanításunk célját” – fogalmazta meg Babits fogarasi tanárként irodalmi nevelésünk célját. Amióta szervezett oktatásról beszélünk, az mindig feladatának tekintette, hogy megtanítson helyesen beszélni és írni. A történelem tudatosítja bennünk, hogy egy nemzet tagjai vagyunk, s hogy ez mit jelent előnyökben, kötelességben, felelősségben. Az irodalom ugyanennek a folyamatnak a szubjektív oldalát mutatja be, téren és időn át összekapcsol minket másokkal, az ismeret mellett valóságos emberi tapasztalatok átés újraéléséhez vezet. Ha a nemzetet emlékezetközösségnek tekintjük, ennek az emlékezetnek az alapjait nem kis mértékben irodalmi művek tartják, ezért a nemzeti identitás alapszövegeit alaposan meg kell ismertetni a tanulókkal. Az anyanyelv a helyes és világos közlés eszköze, de egyben a nemzet történelmének lenyomata is. Ha anyanyelvünk és irodalmunk működésébe iskolásaink nem nyernek beavatást, illetve erről nem kell számot adniuk, újabb lépést teszünk az önfeladás felé. A sikeres alkalmazkodás feltétele az önazonosság szilárd váza lehet csak. „A saját köveidet gyűjtsd, a magad bányáiból: e bányák nemzeted nagy költőinek művei.” (Babits) Különösen az ezredforduló óta az anyanyelv és az irodalom tartalmi részeinek fokozatos háttérbe szorítását figyelhettük meg: egyre inkább ún. kereszttantárgy lett, amelynek kitüntetett feladata a többi stúdiumhoz szükséges alapképességek fejlesztése (szövegértés, tanulásmódszertan, kommunikáció). A nemzetközi, s ennek hatására a hazai oktatási reformok a funkcionalitás felé fordították az anyanyelv és irodalom tanítását: irodalmi „szövegek” és nem irodalmi (döntően média-)műfajok kommu-

nikálása került előtérbe. Ez viszont a magas esztétikai igényektől való eltávolodást vonja maga után. (Pedig pl. egy Arany-balladában vélhetően több művelődési és személyiségfejlesztő erő működik, mint egy folyamatleírásban vagy használati utasításban.) Alapvetően más a súlya az irodalomnak nemzeti tudatunk építésében, mint például a nyugati országokban. Az angolszász pragmatikus-retorikus pedagógia többet foglalkozik a mindennapi élethez kötődő szövegekkel, mivel ez jobban megfelel saját hagyományainak. Innen került át a magyarországi gyakorlatba, s ezt a megközelítést kérik a szövegértő tesztek. Nyilván a változtatások egy része megkerülhetetlen volt, a szakma is támogatja például a készségfejlesztés hangsúlyosabbá válását, de nem kell az irodalomtörténet ellenében szorgalmazni ezeket. Ezek a hasznos technikák ugyanolyan jól alkalmazhatók az irodalomtörténet, a poétika, stilisztika, verstan tanítása során is. A nyelv megértése a nyelvi alakok, viszonyok, szerkezetek rendszerszintű

S. Pásztor Judit 1956-ban született Budapesten. A PPKE BTK adjunktusa, pedagógusképzéssel és -továbbképzéssel foglalkozik. Pedagógiai szakértő. A NAT Magyar nyelv és irodalom műveltségterület bizottságának elnöke.

ismeretét, vagyis a nyelvismeretet is jelenti, másfelől ezek tudatos használatának képességét, a nyelvkészséget. Tapasztaljuk, hogy – sokféle okból – éppen a tanulók teremtő nyelvkészsége hiányzik, éppen ez az, amire ma már nem hagyatkozhat a pedagógus, a magyartanár. Nem a grammatika teljes kiküszöbölése, hanem a nyelvi és irodalmi alkotásokon való tudatossá tétele, és főleg e tudatosításnak a tanuló fejlődéséhez alkalmazkodó elosztása a helyes megoldás. Ezért a grammatika tanítása nem zárulhat le a 8. osztállyal! A két alapelvnek (tárgyi tudás versus kompetencia) a szembeállítása sem szerencsés: minden kompetencia a korábban elsajátított ismeretek alapján alakul ki. Az építkezés a hagyomány és az újítás összhangjának megteremtését kívánja. „Apáidtól örökölted őket, apáid gondolkodásmódját örökölted velük. Örököse vagy őseid szellemi kincseinek, és rajtad a sor megőrizni őket.” (Babits) Nemzeti értékeink egyik legna-

IRODALOM21

NAT-fórum

www. irodalom21. hu

fogalmazható gondolat sem. A magyar irodalmi tanítási kánon alapelve, hogy az olvasmányok népszerűsége nem feledtetheti az érték szempontjának perdöntő súlyát. A kortárs irodalom kérdésében a tantervek a szabad választás elvét hangsúlyozzák, mert erősen függ az adott iskola és a tanulócsoport sajátosságaitól. A NAT csupán tanterv: mindenki szükségleteinek elegendő, de nem elegendő mindenki vágyainak. Csupán csak kotta: a magyar irodalom átörökítése a magyartanárok feladata. Mert tanítványaink tudása, értékrendje a következő generáció normája lesz.

gyobbika, szellemi termékünk, igazi hungarikumunk a magyar nyelv és irodalom. A 90-es évekig megmaradt a tantárgy kultúraközvetítő szerepe, a NAT a szövegértést és szövegalkotást mint a műértő olvasás alapját állította a középpontba. 1995-ben még közölt egy fél oldalas, minden iskolában kötelezően tanítandó műlistát, de ezt a 2003-as változat törölte. A NAT maradt, aminek szánták: irányelv, de eltűnt a közös, a nemzeti, az egykor még fontosnak tartott szabályozás. Holott az irodalmi nevelés művek olvasásával, irodalomismerettel veszi kezdetét. Ha a valóságos szükségletek és az előírások közötti szakadék túlságosan tágra nyílik, módosításokra van szükség annak érdekében, hogy a tananyag arról szóljon, ami fontos, ami releváns. A magyartanárok 73%-a fele-fele arányban olvastatna hagyományos „kötelezőket” és „maiakat”. 97%-uk a régi olvasmányokat ma is alkalmasnak tartja erkölcsi-esztétikai kérdések felvetésére. (Valaczka, 2006) A Nemzeti alaptanterv újrafogalmazásakor az volt a cél, hogy egyensúlyt teremtsünk a fejlesztési feladatok és az ismeretanyag, valamint a klasszikus és a korszerű tartalmak között. Központi fejlesztési feladat az anyanyelvi kommunikáció, a beszédértés, a

beszédprodukció, az írás, a szövegértő olvasás és a gondolkodás együttes fejlesztése. Az 1970-es évek óta sokat változott a szóbeliség-írásbeliség aránya a tanítási órákon, eluralkodott az írásbeli ellenőrzés. A 2012-es NAT nagyon fontosnak tartja, hogy a tanítási órán előtérbe kerüljön a szóbeliség. Minden képzési szinten megjelenik a drámajáték, a memoriter, mint a tudás személyessé tételének, az élményszerzésnek az eszköze. Fontos fejlesztési területté vált az információgyűjtés technikáinak (internetes adatgyűjtési technikák, linkek használta, tartalomfeltöltés, tartalommegosztás stb.) megismerése és kritikus alkalmazása különböző forrásokból, ezzel összefüggésben a kulturált kapcsolati kultúrára (közösségi oldalak!) nevelés. Faludy György („Lassanként elhamvad / Gutenberg szikrázó galaktikája”) költői megközelítéssel jellemzi azt a napjainkban zajló folyamatot, amelynek során a kézírás, majd a nyomtatott írás helyét egyre inkább átveszi az elektronikus írásbeliség. A klasszikus retorikák azt tanácsolták a szónoknak, hogy írjon sokat, s akkor megtanul jól beszélni. Vagyis írni csak az tud, aki ír, azaz sokat gyakorolja az órán is, otthon is. Másrészt írni csak az tud, aki tud, vagyis az ismeretek elsajátítása nélkül nincs meg-

(VALACZKA ANDRÁS: Kötelező a kötelező? Mit gondolunk a házi olvasmányokról ma?, Könyv és Nevelés, 2006. 2., www.tanszertar.hu/ eken/2006_02/va_0602.htm)

Irodalom21 A II. évfolyam 3. szám szerzői: Bertha Zoltán egyetemi docens, Borbély Szilárd egyetemi docens, Farkas Gábor tanár, költő, Farkas Evelin egyetemi hallgató, Imre László professzor emeritus, Kelemen Erzsébet tanár, irodalomtörténész, Kozákné Király Etelka tanár, tehetség-koordinátor, Kulin Borbála tanár-szerkesztő, Lajtos Nóra tanár, felelős szerkesztő, Mercs István irodalomtörténész, tanár, Minya Károly főiskolai docens, szótáríró, Mohácsi Ágnes Toldy-díjas tanár, Nagy Zsuka költő, tanár, Őry Katinka tanár, S. Pásztor Judit egyetemi adjunktus, Szabó Anna Viola muzeológus, Szabó Csilla könyvtáros pedagógus, Szűk Balázs tanár, média-kommunikátor

Impresszum

Irodalom21 / 2012. december A debreceni magyartanárok lapja Felelős kiadó: Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola Cím: 4031 Debrecen, Holló László sétány 6. Honlap: www.irodalom21.hu E-mail: irodalom21@gmail.com

Ecce homo

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

Próbálják megtanítani azt a keveset, amit tudnak

Mohácsy Károly (1925–2008) első szakközépiskolai tankönyve 1978-ban jelent meg. Azóta ezek a kiadványok számos átalakításon mentek keresztül, de változatlanul népszerűek és korszerűek. A négy esztendeje elhunyt szerzőről Siófokon élő lányával, Mohácsy Magdolnával beszélgettünk. – Mohácsy Károly saját elhatározása volt, hogy tanár, irodalmár váljon belőle, hiszen a szülei bányamérnöknek szánták. Megbánta-e valaha a döntését? – Sohasem bánta meg. Nagyon sok szeretettel, dús élményekkel, és meglepően sokrétűen emlékezett első iskolájára, a tokodaltárói bányatelepi iskolára. Eleinte valóban mérnöknek készült, hiszen otthon is csak azt hallhatta szüleitől, hogy „mérnök, mérnök, mérnök”. Ez számított a társadalmi ranglétra csúcsának. Mindez akkor változott meg, amikor a gimnázium (pontos nevén az Esztergomi Szent Benedek-rendi Szent István Katholikus Főgimnázium) hatodik évfolyamában egy új magyartanár, dr. Rozmár Erik – Horváth János tanítványa – megváltoztatta az ad-

digi szemléletét. Ekkor lett a magyar irodalom szerelmese, s ebből nőtt ki később az az elhatározása, hogy irodalomtörténész szeretne lenni. Végérvényesen az érettségi felé közeledve döntötte el, hogy nem mérnök, hanem bölcsész, s ha nem is tanár, de legalább irodalomtörténész szeretne lenni. Horváth Jánosra is sokszor emlékezett. Mint írta, legendás tanár volt, valósággal csodálták őt: „A sors legnagyobb adománya számomra, hogy megismerhettem és szorosabb tanítványi kapcsolatba kerülhettem vele.” Nála doktorált 1948-ban. Dolgozatának címe, illetve témája nekem „hátborzongató”: „Károlyi Gáspár zsoltárfordításának viszonya korábbi fordításokhoz”. – A Tanár Úrról tudjuk, hogy rajongott a vitorlázórepülésért. Ezt hol, és milyen gyakorisággal művelte? – Keveset tudok erről a hobbijáról. Az tudható, hogy 16 évesen letette a „C” kategóriájú vitorlázórepülő vizsgát. A „Nemzetközi Légjáró Szövetség Magyarország” 1941. augusztus 30-án ismerte el motornélküli repülőgépvezetőnek. Egyébként a Pázmány Péter Tudományegyetemnek is volt Sportrepülő Egyesülete. Valószínű, hogy tömegsport lehetett akkor. Aki szeretett repülni, és megfelelt, meg-

bízhatónak tartották, ingyen tanulhatott, és érhetett el szép eredményeket. Utána a támogatás hiánya miatt megszűnt ez a lehetőség. Repülési helyszínként akkoriban leginkább a Hármashatár-hegy és a Farkas-hegy jöhetett szóba. – Volt más hobbija is? – Élete második részében a kert, a szőlő, a borkészítés. Sikerült Székesfehérvártól 12 km-re, Sukorón egy telket vásárolnia. Úgy emlékszem, hogy ezt az 1979. június 3-án kapott Apáczai Csere János-díjból vásárolta. Lassan az évek alatt szőlőt ültetett, nyaralószerű épületet építtetett, majd borospincét. Egyedül tanult meg minden kertészkedéssel és gazdálkodással kapcsolatos teendőt. Az irodalom után Sukoró volt a mindene. Mindig próbált újabb és újabb szőlőfajtákat telepíteni, és büszke volt rá, ha szép termés lett. Édesapámat ez a fajta fizikai kikapcsolódás sokszor teljesen „rendbe hozta”. Nem mellékes az sem, hogy ide ki tudott menni, és egyedül volt. Fontos volt neki a magány. Zavartalanul tudott dolgozni is, például tankönyveket írni, és friss levegőn lenni, az ülőmunkát ellensúlyozni egy kis görnyedéssel, kerti munkával. – Tanárként ki, illetve mi volt a kedvenc korszaka, írója, költője? Miről beszélt, tanított a legszívesebben? – Sajnos, erre kevésbé tudok válaszolni. József Attilát szerette, arra emlékszem. Halála előtt több Jávor Ottókönyvet és -tanulmányt tartott magánál, illetve olvasott. Székesfehérváron talál-

Példaképek

Horváth János irodalomtörténész

Zsirai Miklós nyelvész

Pais Dezső nyelvész

IRODALOM21

Ecce homo

www. irodalom21. hu

ható egy Jávor Ottó tér, az író és tanár Székesfehérvár szülötte volt. – Mi ösztönözte arra, hogy tankönyvírásba fogjon? Elavultnak, rossznak tartotta a korabeli anyagokat? Vagy ez inkább belső késztetés volt nála? – A tankönyvírásba barátai, kollégái unszolására kezdett bele. Persze, belső késztetés is volt benne. Szeretett alkotni, írni. – Ön mint gyermek mennyit fogott fel a tanár úr munkájából? Gyakran vonult félre a dolgozószobájába, kellett neki a magány az íráshoz, a tanórai felkészüléshez? – Mint gyermek arra emlékszem, hogy sokat kellett csendben lenni otthon. Sokat nélkülöztem édesapámat. Anyukámmal úgy kellett a napi dolgainkat rendezni, hogy egyáltalán ne zavarjuk munkájában. Sokat dolgozott.

„Az irodalom volt az első szerelme.” Csak az irodalomnak élt. Nem vitt minket sehová, se játszótér, se kirándulás, alig voltak közös családi programok. Egyedül szeretett lenni, akkor tudott felkészülni, és alkotni. Édesanyámmal tudomásul vettük, hogy ő dolgozik. Egy kanál, vagy villa csörömpölése már zavarta, és ennek hangot is adott. Főleg este 10-től hajnal 2–3-ig tudott igazán alkotni, amikor mi aludtunk. Mindenben maximalista volt. Velünk is szigorú volt, nemcsak önmagához és tanítványaihoz. Szinte félelmetes légkör alakult ki otthon. Tőlem is elvárta, hogy tanuljak, sokat olvassak, jó jegyeket hozzak az iskolából. Mindig azt mondta, hogy csak tanulással, szorgalommal vihetjük valamire. És tulajdonképpen igaza lett. Tőle tanultam meg a szorgalmat, a kitartást, s hogy ha kudarc ér, akkor se keseredjek el. Sok munkájának gyümölcsét ugyanakkor nagyon szerényen prezentálta. – A tanár úr szépírással is foglalkozott? Verseket, regényeket nem írt? – Szépírással nem foglalkozott,

sem verset, sem regényt nem írt. Őt inkább az motiválta, hogy a feltörekvő ifjúság jobban megszeresse az irodalmat, talán az ő könyvei által is. Fő jelszava az volt, hogy az ifjúság olvasásszeretete a legfontosabb, mert ezáltal mások, műveltebbek, „jobb érzésűek” lesznek. Az én gyermekeimnek is állandóan mondta, hogy olvasni, olvasni, olvasni kell. – Híres tanárai voltak, Horváth Jánostól Zsirai Miklóson át Pais Dezsőig. Milyen értékeket, hitvallást örökölt tőlük? – Horváth János volt a legmeghatározóbb számára. Szenvedélyes rajongást mutatott iránta, érthetően, hiszen apukámnak örök irodalomszeretetet, értékeket, életszemléletet adott. Mint ahogy Horváth János, ő sem szeretett a támadásokra reagálni. Kerülte a konfliktusokat. Van Orosz Lászlónak (akit apukámmal több alkalommal meglátogattuk Kecskeméten) egy Horváth János emlékére született írása. Abban olvasható, amit a jövendő tanárok lelkére kötött: „…azon tárgyon és anyagon keresztül közlekedünk lelkileg, amelyet meg akarunk ismertetni velük, amelyre meg akarjuk tanítani őket. Ha az magunkban nem hevít át, tanítványainkat sem fogja”. – Köszönöm a beszélgetést! – Én köszönöm, hogy az interjú által is feleleveníthettem édesapám emlékét, munkásságát.

Névjegy.

Zima Szabolcs

Mohácsy Károly 1925ben született Esztergomban. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (a mai ELTE) Bölcsészettudományi Karán végezte magyar–latin tanári szakon. 1949-től Székesfehérvárott tanított gimnáziumi tanárként. Munkásságáért Apáczai Csere János-díjat, Toldy Ferenc-emlékérmet, Székesfehérvártól pedig Pro Civitate-kitüntetést és Díszpolgári címet kapott. 1997. október 23-án a Magyar Köztársaság Érdemkereszt kitüntetést vehette át Göncz Árpád köztársasági elnöktől. 2005-ben „Érdemes tankönyvíró” címmel jutalmazták. 2008-ban hunyt el Székesfehérváron.

Levélrészlet Mohácsy Károlytól Vasy Gézának, 65. születésnapja alkalmából „…S most szeretnék nyomatékosan köszönetet mondani azért, hogy voltál oly szíves és önfeláldozó bekapcsolódni a tankönyvíró szakmunkások közé. A befejező, 4. osztályos (ma 12. évfolyamos) középiskolai könyvünk nélküled nem születhetett volna meg. Nekem, hajlott korú, vidéki köztanárnak sem erőm, ítélőképességem, de főleg érkezésem sem volt már ahhoz, hogy ezt az irdatlan tömegű anyagot áttekintsem. Mégis leszálltál közénk, s ezzel vállaltad az iparos munkát, kitetted magad az örökösen elégedetlen kritikai megjegyzéseknek. Mert nem lehet igazán jó tankönyvet írni, amely mindenkinek tetszik, és megfelel. A tankönyvírónak óhatatlanul szelektálnia kell, különösen a kortárs irodalomban. Szükségszerűen megkapod, hogy ezt vagy azt miért hagytad ki, vagy miért nem magasztaltad a kritikusan vizsgálódó tanárok kedvenceit. Mégis vállaltad – egyetemi tudományos munkásságod mellett – ezt a sokak által lenézett műfajt. (Egy egyetemi tanárrá lett évfolyamtársam azzal dicsekedett, hogy sohasem vett kezébe tankönyvet.) Évek óta találkozgattunk: hol az én vidéki városomban, ahol előadásokat szoktál tartani, hol a Krónika Nova Kiadó otthonosan kedves, barátságos légkörű szerkesztői szobáiban. Remélem, ha az égi és ninivei hatalmak nem szólnak közbe, a jövőben is össze-összefutunk még ilyen bensőséges beszélgetésekre (…)” Székesfehérvár, 2006. december (Forrás: „De sosem mondta, most már elég”, ünnepi kötet, Ráció Kiadó, Budapest, 2008)

Vasy Géza irodalomtörténész, kritikus, az ELTE BTK oktatója, a Magyar Írószövetség egykori elnöke.

S. O. S., Érettségi!

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

„Dala ma is friss élettel tele” Ady Endre korszerűségéről

Ady Endre költészetének halhatatlan géniusza átragyog a teljes huszadik századon – de immár a huszonegyediket is éles fénnyel világítja be. Ez azonban egyáltalán nem tekinthető magától értetődőnek, ha mégoly közhelyszerűnek tetszik is. Hiszen a későromantikus vétetésű váteszi, prófétikus hangzásvilág megszólító ereje mára kétségkívül megfogyatkozott, hatástörténeti értelemben a régi klasszikusoknak kijáró tiszteleten túli poétikai kapcsolódásmódokat viszonylag kevéssé ösztönöz. (…) Napjaink társadalmi értékválságának közegében, a posztmodern értékrelativizmus jegyében és nevében, s a jellegzetesen nemzeti sorskérdések iránti fogékonyság apályának időszakában olykor már nemcsak az adys tónusok, hanem a látásmód távlatainak az érvénytartalmai is elavultaknak minősülhetnek – akkor mégis mi adhat jelzést e kolosszális líramű idők fölött állóságáról, mindig revelációszerű aktualitásáról: a fénysugárzó fárosz iránymutatásának feltétlen tisztaságáról és eligazító állandóságáról? Egyrészt talán e versvilág hallatlan esztétikai és poétikai összetettsége, amelyben bármikor előtérbe kerülhetnek korábban alábecsült sajátosságok, kielemzésre és újraértelmezésre váró

tényezők; bizonyos legújabb irodalomelméleti szempontok szerint például a látomásos, hallucinatív szimbólumformákat megrétegző gondolati-retorikai többszólamúság, jelentéssokszorozódás elemei és alakzatai. Másrészt a modernség egész korszakát bevezető, korokon átnyúló alaphangulatokat és életérzéseket sugalló döntő felismerések biztosíthatnak máig és tovább ható közlésképességet ennek a beszédmódnak: azok a „minden Egész eltörött” típusú megnyilatkozásokban rejlő feszültségek, amelyek a végletes és végzetes fragmentáltság emberiségtörténeti dimenziójába nyilallanak és világítanak be, s amelyek a létezés lebírhatatlan változásairól (és változékonyságáról) hoznak hírt. Mert Ady éppen nem kerüli meg az emberi egzisztencia fundamentális ellentmondásosságát, lételméleti és antropológiai problematikusságát, a véges és a végtelen, a test és a lélek, a természet és a természetfölötti horizontjain kifeszülő ellentéteit és feloldhatatlan kettősségeit (sőt „ellentett indulatok egész kis kozmoszát hordja magában” /Németh László/). Eruptív, drámai ajzottságban csatázik, birkózik szerelem és mindenség, egyén és közösség, az Én és a Másik, élet és halál, ember és Isten egzisztenciális adottságaival és sorsszerű késztetéseivel,

Bertha Zoltán 1955-ben született Szentesen. Debrecenben élő irodalomtörténész, egyetemi docens, könyvtáros, kritikus. A Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.

nekigyürkőzve s így samanisztikus médiumává is válva a megoldhatatlanságban való megoldáskeresésnek, a világtalánynak, a teremtésrejtélynek, a „Minden-titkoknak”. Költői univerzuma – a ciklikusan szervezett jelképi és fogalmi rendszerekben forgó, a létezés egészét a tudatalatti tárnáktól a globális földi történelmen és kulturális emlékezeten át az eszkatologikus perspektívákig hiánytalanul átfogó világteljesség – mintha a teremtett kozmikus univerzum analogonja volna: részjelentések törvényszerű összességéből kibontakozó, végtelen árnyalatosságában mozgósított, szellem alkotta mindenség. Ady az örök művészet és költészet nyelvén, állandó szakrális hangoltsággal folyvást a legvégső létkérdések, őstények és ősigazságok felfogása, megragadása, kimondása felé tört. A lehető legszemélyesebb, legszubjektívebb átéltséggel, a legdrámaibbá ajzott önfeltárással és öntanúsítással közvetíteni, fejezni ki a legáltalánosabb emberfölötti létfilozófiai lényegvalóságokat: páratlan kísérlet ez a lelki univerzumnak a világmindenséggel egylényegűvé, homológ formátumúvá tágítására, abszolút expanziójára. Szembesülni minden lehe-

IRODALOM21

S. O. S., Érettségi!

www. irodalom21. hu

tetlenséggel, megvívni minden töredékességgel, hiánnyal és relatívummal, átérezni a végesség és viszonylagosság meghaladhatatlan létszerkezeti kínját, megmerítkezni minden valószerű apóriában és létparadoxonban, s közben mégis sejteni és tudni a végokok transzcendens abszolútumát és rejtelmes primátusát. „Mert szörnyüséges, lehetetlen, / Hogy senkié vagy emberé / Az Élet, az Élet, az Élet.” Élet és halál együtt mérendőségében az egység és a különbözés, az ellentét és az összetartozás, a paradox egymásból következés minden változata feltárulkozik („Lehet: Élet se volna, / Hahogyha nincs Halál, / Holott ott van mögöttük / Titokzatos Uruk, / Valami ős és vad, szörnyű / Szabálytalan Szabály”). Vonzás és taszítás, érzéki és szellemi, vágy és teljesülés megrétegződő és egybefonódó paradoxonözöne egy lírai (a vitalizmustól a halálmisztikáig feszülő és gomolygó) szerelemfilozófia demonstratív, felkavaró példatárává összegződik és lényegül. A szerelem mulandóságában is a végtelent ostromló, az időt legyőzni szándékozó, a szakadatlanul újraéledő lázas vágyakat és a beteljesülés halálos („víg halott”-i) vágytalanságát egyszerre és utolérhetetlenül hajszolókergető személyiség a tusakodás minden stációját végigjárja – az „elfogyni az ölelésben” kívánalmától a „lelkeddel hálni” óhajáig, a „meg akarlak tartani”féle eltávolító megőrzéskísérlettől a „csókokban élő csóktalanok” reménytelen reménykedéséig, vagy az „add nekem a szemeidet” individuumhatárokat lebontó kívánságáig. És Ady Isten-élményében pedig – az ember–Isten-kapcsolat számtalan módozata révén – olyan vallásfilozófia boltozódik föl, amelyben a pszichikum érzelmi konvulziójától az egymásnak szükségképpen ellentmondó Istenképzetek sokaságáig úgyszintén minden bennefoglaltatik. Makkai Sándor a személyes bűnvallás és bűnbánat katartikus mélységeire irányította a figyelmet, Barta János a misztikus, magyar és egyetemes ősmítoszi Istenlátás rejtett pszicho-ontológiai dimenzióira, Németh László a „teológus

Ady” értelmi-gondolati erőfeszítéseire és teljesítményére, Vatai László a keresztyén egzisztenciális átvalósulás fájdalmas folyamataira. S csakugyan, minden regiszter valóságos és autentikus viszonymódokat szólaltat meg: a perlekedéstől az önátadásig, a hálaérzettől a könyörgésig, a fohászos imádságtól a „hiszek hitetlenül” hitparadoxonáig, a közönyös Mindenható képétől a könyörületes, részvevő, Krisztus-arcú Úr megtalálásáig, el egészen a bölcseleti istenbizonyítékok logikai szofisztikájáig. Mert Ady lírai axiómái, gnómikus tételmondatai és szentenciózus megfogalmazásai az emberi gondolkodástörténet során felhalmozott végső kérdések és válaszlehetőségek drámai erejű sűrítményei. A ráció határainak innenső és túlsó oldaláról

származó megkísértései az ésszel felfoghatatlannak. Nemcsak a hangulatok: a tömör gondolatok nyelvi-eszmei katedrálisai is. Az, hogy „Te vagy ma a legvalóbb Nem-Vagy”, „létlenül is leglevőbb”, nem puszta aforisztikus szójáték: hanem (minden egyéb határtalan jelentéstartomány mellett) annak a hiparchológiai alapigazságnak is a pontos megfelelője, miszerint léttel, egzisztenciával a véges létező bír, a végső, abszolút valóságnak, a legfőbb valónak pedig érvényessége, fennállása, szub-

szisztenciája van. Vagyis ami nincs, ami „létlen” egzisztenciálisan, az fennálló valóságában ősörök. S amilyen eleven az Isten-kérdés minden vetülete, épp olyan nyugtalanító az Ady-féle magyarságproblematika összes vonatkozása is. Megdöbbentően érvényes sorstörténelmi és karakterológiai látleletek sorakoznak a „magyar Ugar”-ról, a „magyar Messiások”-ról, akik „Ezerszer is meghalnak / S üdve nincs a keresztnek, / Mert semmit se tehettek, / Óh, semmit se tehettek.” A magyar tragédia, hogy „nekünk senki sem örül”, hogy „Mi nagy szépségünknek / Sohase volt ismerője / És merője, / Mert a magyar mindig dőre. // Voltunk páriái / Nagy és pénzes oknak, / Gazdagoknak / S befogó hatalmasoknak.” Ehhez képest sürgető a magyar megmaradás és a magyar értékidentitás kiteljesítése: „Van-e célja és nagy akarata, / Hoz-e valamit, ami övé, / Ami magyar, ami igaz maga?” „Most pedig jöjj, jó magyarság, / Nomádságnak szabad élte, / Nyugat ellen Nyugatot hozz / S csörtess új erőt a vérbe: / Sokáig nem tarthat ez a zavar.” S ez az eltorzítatlan keleti és nyugati értékminőségeket (szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, „poétás” szellemiséget) egyeztető, új, vérátömlesztő nagy kísérlet volt és még inkább lehetett volna: 1956 harmadikutas, nemzeti demokratikus forradalma és szabadságharca. Ady grandiózus műve tehát igazító és igazoló energiaforrásunk. Abban az értelemben is, ahogyan képkapcsoló nyelvi mágiája velőtrázó ráébredésekre vezethet. S ez a transzformált Adyszuggesztió sugárzik későbbi korok lírájának sok-sok darabjából is. Áthallások, reminiszcenciák, idézet-parafrázisok, allúziós hangütések utalnak rá mindmáig; „Dala ma is friss élettel tele” – citálhatjuk napjainkban is érvényesen Szentimrei Jenő Ady-ódájából. Ady hagyománya, minden körülmény ellenére: élő örökségünk. Korszerűsége pedig nem más, mint örök időszerűsége. (Az írás egy testes tanulmány részlete. Magyar Napló, 2007/11.; Várad, 2007/11–12.)

Meddő órán

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

Örökségeink. Írók, akiknek életműveit utó-

daik ma is hűségesen gondozzák: a 110 éve született Illyés Gyulának lánya jóvoltából idén jelenhetett meg az a kötete (Ráadás élet, Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2012), amely az író eddig ismeretlen verseit adta közre. Németh László versei – szintén lányainak köszönhetően – A feltámadt költő (Kráter, Pomáz, 2004) című kötetben kaptak helyet. Ezekből közlünk most lapunkban az utódok szíves felajánlásával.

„Most jelent meg a Magyar Napló kiadónál Ráadás élet címmel egy Illyés Gyula vers-antológia, amelyben több, kötetben eddig még nem közölt Illyés-vers kap helyet. Közöttük szerepel a „Tompán ragyog...” kezdő sorú vers is, ahol a kezdősor alatt, ahogy a másolaton is látható, apám kézírásával az 1938-as dátum áll, hiszen a vers élménye arra az évre utal. Ez azonban egy „emlékező” vers. A vers kézirata az „Emléksarjasztó” feliratú füzetben van, ide pedig Illyés Gyula az 1940-es évek végén, az 1950-es években írt verseit jegyezte le. (Pl. a „Jegyzőfüzet” egyes verseit is.) Ez magyarázza, miért szerepel ez a verse két különböző évszámmal.” (Illyés Mária)

Németh László (1901–1975)

Tél Ereszről apró jégcsapfüggöny, fehér virágpihék a fára; kopácsolás egy messzi üllőn nagy süppedt hallgatás utána, ilyen volt a fájós téli táj, s e tájak, régen fájós, mégse fáj, nagy a csönd. Ma jó révedni, várni bambán, pihenni, bízni végre vége, puhába búva dívány sarkán, gondolatban, szép a béke, ma nappalokból hulló éjvarázs, varázspohárból hull a lankadás, ma gyógyít a csönd. Ma állnak gondok, vágy remények: szívem kuckóján eljárt inga, ma alszik bódéjában az élet, e hajszás, őrült vad palinta, s úgy érzem, fáradt lelkem téli táj, de tája régen fájó, mégse fáj, ma gyógyít a csönd.

Illyés Gyula (1902–1983)

[Tompán ragyog...] Tompán ragyog lent a Duna jegén, tompán ragyog a szivemen a fény; tél van, hideg van, csikorog a fagy s ha süt is tiztől háromig a nap semmi nem olvad, minden csontkemény Föl-fölragyog édes arcod szivemben s jó, százszorosan jó e hidegben. Jó tudnom, hogy – ha külön is, de – egy város eleven testében keringünk: egy vérrendszerben két egy-sorsu csepp. Boldoggá tesz, hogy egy az anyanyelvünk, hogy egy időben, egy bolygón születtünk, hogy ha nem is vagy vélem, mégis itt vagy oly közel-messze, mint az esti csillag. Elmondhatatlan boldogságnak érzem, hogy létezel, – ily kevéssel beérem, annyira te vagy már a mindenségem.

Németh László

Harangszó Szeretem a csöndességet, A magasban elhallgatott tompa órát, Szeretem az utcakövek elhalt neszét, S a magasban verő hangos órát. Szeretem a kisváros esti csöndjét, Az elhalkuló lépteket, Szeretem a város megállt szívét, S a magasból lezúgó harangütéseket. Szeretem a néma csöndet, Az úttest-köveknek elhalkuló neszét, S a magasban bim-bam-bim-ban, Az éjszaka üzenetét.

IRODALOM21

Meddő órán

www. irodalom21. hu

Szindbád Fesztivál Krúdy-napok 2012 októberében a modern magyar prózaírás egyik legkiválóbb mesterére emlékeztek Nyíregyházán. Kiállítás, irodalmi és zenés előadás, filmvetítés, sőt webfejlesztő verseny idézte meg Krúdy emlékét, aki maga is igen sokoldalú volt, hiszen félszáznál több regényt, 3000 elbeszélést, több ezer cikket és 7 színdarabot hagyott hátra. Nagy Zsuka verse erre a rendezvényre született.

ordenáré fogadó

Nagy Zsuka 1977-ben született Nyíregyházán. A József Attila Kör tagja, a Kölcsey Társaság elnökségi tagja és a Szabolcsi Írók Társaságának titkára.

pongyolában dülöngél az este, parfümje ablakod alatt, kezében pezsgős üveg, kibontja száz szerető, betört ablakok zaja, minden éjjel más illat keveredik akáccal, így megismersz minden nőt – …

nyíregyháza, miskolc, kassa, podolin, nagyvárad, debrecen minden állomáson és megállóhelyen velős piritós fehér kenyéren

szöktetik az aranybányásznét, hajában fésű a vágy, simítja szőke haját, mint mohó szerető szeméremajkát –

és a deszkafalba vésett monogram egy rég felszámolt kuglizóban hologramja letűnt időknek,

a nyíri vínó a hibás, tirpák, tős és gyökeres, nyírségi részeges, aki bírta hát, itt foglalt hont, szalmatetőt, itt lesi a kancsal szeretőt mint szajha fülében ócska klipsz, látszik csak a hold, az egész utca, egy kétes hírű kocsma, sok habbal csapol éjfél után a kocsmáros -

földön és égen utazó, postakocsikba búvó, hűtlenkedés, vagy szerelem -

bujtos áztatta fehérneműk tűnnek, és rákezdi nótáját egy emlék a sarokban, melletted lépked krúdy, fekete zakóban, nézz hátra, látod, a szekéren, még most is itt kering egy halott, kit egy szeretője sem vallott sajátjának a busi nők, mint a halálnak nagyasszonyai, menyasszonyai, szeretői mormolják a feloldozást,

és úgy ütöd az időt, mint a kondás a részeg disznó jelent, teljen, múljon, történjen

örök búcsújárásra ítélt halotti kocsiját, mint bölcsőt, kisdedet ringatják,

a párnák alatt ősöktől fennmaradt reskontók száz éves perek…

itt kering egy rossz ló tehát, ezeregyéjszakát hoz, szerelmet, reményt és vele reménytelent –

a nyírségben ilyentájt részeg kurjant az utcán. mindnek benczi húzza, vonóját kíséri hajnali szél, beleakad zöld, vörös, sárga levél, és egy tücsök ciripel a kállói házon hiába, omnibuszra várva óbudára, és itt vannak mind florentina, fáni, imola, lenke, fruzsina, anna, paula, amélia, judit, majmunka, mária és minden női név a naptárba -

akácost égetnek, sóstón kiömlött temperák, szivárványszínű szemfedelet sző penelopé és majmunka, de két múlt sem tesz ki egy jelent… sötét szobában hívatlak elő, színek és szeretők valaki mindig jobban szeret, valaki mindig vár, valaki mindig sző -

www. irodalom21. hu

Kréta

IRODALOM21

Krúdy evőnovellái

IRODALMI ÉTELEK–ITALOK Az egyesülés, a történelmi feltámadás reményével kapcsolódik össze a köz- és magánéleti étvágy/ életvágy Levesek: éhínség idején Varjúleves, Betekintés a naptárba Fő ételek: 1920 után keletkezett művek Történelmi ételek: „Bécsi csonthús” ~ az OMM egyben tartása a határok tudatosításával “Mit ebédelt Ferenc József?”; bécsi tányérhús ~ a trianoni Magyarország állapota A kidobott vendég Nemzeti ételek: – francia: aszpik, kocsonya, mártás, szósz, majonéz, tartárFarsagi és böjti örömünk: a hal; A kidobott vendég – magyar: kenyér, só, paprika, pecsenyezsír A nagy étvágyú ember, Delikátesz – rácos (paradicsomos), tótos (krumplis), tokány (román) ételek nemzeti színei ~ a kisantant országaira való utalás A fogadósné, vagy az elvarázsolt vendégek; A gábli… Útonjárók kedvencei: a vasúti csomópontok emlékeztetnek a trianoni határon túl rekedt állomásokra is A jó étvágy titka; Akik azért utaznak messze földre, hogy jól megebédeljenek Kímélő ételek: a megváltozott, rosszul működő életfunkciókat a régi állapot visszaállításával lehet gyógyítani ~ Ulrik-novellák Delikátesz Asszimilált ételek: magyar sólet ~ alkalmazkodás-sorozat A pénteki vendég Tartósított ételek: savanyított káposzta ~ a történelmi helyzet időben történő befolyásolása A fogadósné vagy az elvarázsolt vendégek Disznótoros: a szétosztott, feláldozott Magyarország transzformációja ~ Kis Dániel napja Böjtös ételek: kiemelik a péntek fontosságát ~ a békediktátum aláírásának gyásznapja A pénteki vendég; A böjtölés tudománya Farsangi étel: elevenen megfőzött csíkok ~ Csík vármegye (Erdély); nyúzott pisztráng ~ Felvidék elvesztése miatti fájdalom Egy farsangi leves története; Farsangi és böjti… Húsvéti étek: a nemzethalál utáni feltámadás reménysége vagy elmaradása A húsvéti sódar titkai Zónaételek: kis és fél adagok ebéd helyett, éhínség idején Agábli története; Villásreggeli Nincstelenek ebédje: ~ Krúdy kora Egy koplalóművész emlékkönyvébe, Régi magyar író ebédje Ételkülönlegesség: virsli helyett kisujj zaftban ~ bizarrfogás, a közélet írói kommentje a megcsonkított Magyarországról Villásreggeli Desszertek: Bihari pontok ~ Tisza Kálmán önállósodási törekvéseinek ideája Delikátesz Italok: bor ~ amegváltozott országhatárokat nem ismerő magyar lelkesedés, reménytárgyiasulása Újbor; Asszony, aki szőlőfürt lett víz a vasúton utazók „lakomájának” zárása ~ a hontalanok józanságra intése A jó étvágy titka fekete(kávé) ~ a trianoni magyar és a török vesztesek szimbolikus itala Kérek egy feketét! primőrök (frissek/fonnyadtak): ~ a tavaszi nemzeti feltámadás reménysége vagy elmaradása A hónapos retek kalandjai; Pesti gasztronómia, vagy a forgalmi adó muladozása Áldozati ételek-italok: hal ~ Magyarország mint áldozat A pénteki vendég; Farsangi és böjti örömünk: a hal kenyér és bor~ megváltásra várva A kidobott vendég

IRODALOM21

Kréta

www. irodalom21. hu

Krúdy evőnovellái

Mohácsi Ágnes A „Szigeti remete” étlapja címmel Krúdy Gyula evőnovelláit helyezte új megvilágításba a Dr. János István Emlékkonferencia egyik előadójaként Nyíregyházán, 2012. október 4-én. A szerző arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi lehetett az író szándéka e művekkel. A téma 1920 körüli felbukkanásától egészen a pálya végéig Krúdy nemzeti történelmünk tragikus változásaira reagál ezekkel az álarcos Trianon-novellákkal. Az elemzett művek fiktív étlapjának László János grafikusművész adott hangulatos keretet. A tanulmány megjelenés előtt áll.

Diákkonferencia

A DBVK VI. Diákkonferenciájára került sor 2012. november 15-én a Petőfi Emlékkönyvtárban. Témája Ajánlom, hogy olvasd el te is! 9–11 éves gyerekek irodalomról, olvasásról, írókról , könyvekről volt. 21 negyedik és ötödik osztályos gyerek mesélt meghatározó könyvélményéről, kedvet csinálva másoknak is. A Kincskereső kisködmöntől egészen A Szent Johanna gimiig sokféle magyar és külföldi műalkotás került bemutatásra. Az előadásokat több esetben saját készítésű illusztrációk színesítettek. Az ott készült képek megnézhetők a könyvtár honlapján (www.dbvk.hu).

Bocskai Bölcs Böngészői

2012. november 22-én Bocskai Bölcs Böngészői címmel megyei olvasási-szövegértési versenyre gyűltek össze az ötödik és hatodik évfolyamos gyerekek a Bocskai István Általános Iskolában. A csapatoknak nyolc állomáson kellett bizonyítaniuk, hogy a legjobban ismerik az olvasott regényeket. (5. osztály: Paul Stewart –Cris Riddel : Erdőmélye, Elisabetta Gnone: Az ikrek titka; 6. osztály: Walter Scott: Oroszlánszívű Richard, Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány) Készítettek illusztrációt, menetlevelet, és egységes öltözetben jelentek meg a versenyen. Természetesen ez is számított a végeredmény kihirdetésekor. A következő tanévben már a hetedik és nyolcadik évfolyamosokat is szeretettel várjuk. A versenyen készült fotók megnézhetők az iskola honlapján (www.bocskai-debr.sulinet.hu).

Kréta

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

A nyugat népe keleten: Juhász Gyula fogadtatása a Kelet népében

Valószínűsíthető, hogy nem Ignotusnak a Nyugat első száma elé illesztett programcikke járt a három fiatal, paraszti származású író, Barsi Dénes, Sinka István és Szabó Pál eszében, amikor 1935 szeptemberében Komádi közelében, a Sebes-Körös hídján elhatározták, hogy Kelet Népe címmel folyóiratot indítanak. Pedig annak végső konklúziójával kétségtelenül egyetértettek volna: „S így van megírva, hogy égen és földön, tudásban, szépségben és munkában mindenütt honfoglaló legyen kelet népe.” Sokkal inkább járt eszükben Széchenyi Kossuthtal polemizáló röpirata, s a szalmaláng-lelkesedés helyett tettekben megnyilvánuló tartós tüzet éreztek magukban. Barsi Dénes programadó beköszönő írásában öntudatosan vállalja a „legnagyobb magyar” szellemi örökségét: „A magyar Írás nagy szintézisén át akarjuk szemek tág horizontú rányitását a végzetes magyarság összes meztelen problémáira, ezért választottuk címül az első bátran, megdöbbentően, modernül látó magyarnak, Széchenyi igéjét: KELET NÉPE. És azért, mert Keletről indultunk, ahol legvigasztalanabbul áll és tesped

a magyar élet: az anyagban és lélekben sivatagos Tiszántúlról.” (1) Kelet és Nyugat, avagy Verecke és Dévény: pólus és ellenpólus, de ugyanannak a magyarságnak végpontjai, sőt végzetes determinálói. A fogalom- és egyben szimbólumpár tagjai mint minden nagy és mély ellentét nem definiálhatók csupán egymás ellenében, mivel egymást kölcsönösen feltételezik. Atavisztikusan szemben állnak és szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Nincs ez másként a XX. század első felének két emblematikus folyóiratának, a Nyugatnak és a Kelet Népének esetében sem, ennek belátására elég csak Móricz Zsigmond, Németh László vagy Illyés Gyula életútjára és munkásságára tekintünk. E bonyolult kapcsolatrendszert bölcsészettudományi és társadalomtudományi kutatások számos szemszögből világították már meg. Dolgozatban egy újabb aspektust bevonva a vizsgálódás terébe azt kívánom felvázolni, hogy a Kelet Népe hasábjain miként viszonyultak a Nyugathoz, egész pontosan annak első nemzedékéből Ady Endréhez, Babits Mihályhoz, Juhász Gyulához és Kosztolányi Dezsőhöz. *** Az első nemzedék tagjai közül a századfordulón többen a Négyessyféle stílusgyakorlatokon erősödtek. Közülük legszebb reményekkel Juhász Gyula hagyta el az önképző kört, aki azonban évek múlásával egyre inkább háttérbe szorult a korszak arculatformáló személyiségeinek rangsorába. Életében megjelent utolsó, Fiatalok, még itt vagyok kötetéhez Babits Mihály írt előszót. A Nyugatban Rédey Tivadar írt róla melankolikus hangvételű ismertetőt, melynek lezárásában idéz az épp a szegedi költő által a nyilvánosság elé rángatott pályatárs bevezetőjéből. (2)

Mercs István 1977-ben született Kisvárdán. Irodalomtörténész, a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium tanára. Az MTA Irodalomtudományi Bizottságának tagja.

A Kelet Népében Galyasi Miklós írt ismertetőt Juhász Gyula 1935-ös kötetéről (3), s egészen más előjellel idézi ide Babits szellemének nevét és hevét. „A szemlélődés igaz költője Juhász Gyula. Az ember, az úr, aki minden leírt soráért keserves árat fizetett, önmagának, lelkének egy-egy súlyos, értékes darabját, – a magányos tölgy, akit szégyenteljesen igyekezett eltakarni a mostoha »Nyugat«, a Babits-kartell susnyóerdeje, fűzfadzsungelje. (Igaz, egyszer odalöknek neki egy Baumgarten-díjat, – s új könyve elé a pesti poéták koronázatlan királya ír előszót, vállveregető szerénységgel és csodálkozik, hogy Juhász Gyula előbb eltávolodott aztán elhallgatott.) Nem: Juhász Gyula nem hallgatott el, de agyonhallgatták, féltek (…): az egyszerűségtől mindíg fél a kókler csillogás.” A Németh László Égető Eszter című regényében Gyenes alakjához mintát jelentő, hódmezővásárhelyi illetőségű Galyasi cikke után az ország másik szegletéből, Szombathelyről származó Bárdosi Németh János versben idézi meg Juhász Gyula alakját. (4) Szonettjének első strófájában pontosan megragadhatjuk, hogy miért épp hozzá dedikálja költeményét: Vidéki költő, árva, bús elődöm, A végek ölén magamban tengődöm,

IRODALOM21

Kréta

www. irodalom21. hu

Miként te hajdan, álmatag merengtél, Úgy lát itt engem: poros nyár, hideg tél. A Nyugat és a vidéki Magyarország kapcsolatáról, vagy helyesebben fogalmazva ennek a kapcsolatnak az akadozásáról Péter László írt a viszony alakulását pontosan dokumentáló tanulmányt. (5) Ebben óvatosságra int, mondván, nem lehet pontosan megmondani, hogy egy-egy alkotó esetében a nem közlésben milyen szerepet játszott vidékisége illetve az író-költő és a szerkesztők esztétikai, művészetfelfogásbeli különbsége. (Tegyük hozzá, hogy e kettő az esetek többségében szétválaszthatatlanul összefonódott.) Azt viszont a mármár statisztikai pontosságú katalógus segítségével tényként regisztrálja, hogy a vidéki illetőségű művész publikálási esélyeit jelentősen rontotta Budapesttől való távolsága. A vidékiség az egyik központi gondolata Bárdosi Németh János Az ismeretlen Juhász Gyula című cikkének is, amiben a posztumusz kötet kapcsán a szegedi költő Katona József-i sorsáról ír.(6) Ebben a kortársi látószögön túllépve már történeti perspektívából tekint a négy éve eltávozott alkotóra. „Amíg a vidéki költősors Juhász Gyula korában és esetében még egy panaszos kultúr-nosztalgia lírai lecsapódása volt a »nagyváros« felé: addig ma már, nemcsak a magyar vidék tisztább és haladottabb – a néppel több közösséget mutató – képe alakult ki, hanem az a biztos ítélkezés is, hogy Juhász Gyula lírájának éppen ez a vidéki sors adta legmélyebb, legigazibb hangját.” Galyasi érzelmek fűtötte indulatos intonációjához képest letisztultabb hangot üt meg ez az 1941. augusztus 1-jén leközölt ismertető. Emögött a szemléletbeli és hanghordozásbeli váltás, eltolódás mögött nem ok nélkül fedezhetjük fel Móricz Zsigmond személyét. Általánosságban kijelenthető, hogy miután az író átvette a szerkesztést a Nyugattal szembeni kritikai hang vesztett nyers hevességéből, ugyanakkor nagyvonalú, fölényes bírálatba csúszik át. Jelzi ezt a mentalitást a következő párhu-

tében a hátrahagyott versek nem a kötetekből elsősorban esztétikaiművészi okból kimaradt költemények publikálására szolgált, hanem többségében a kötetben megjelentekkel egyenértékű. A kritika írójának kiszólását, amiben a „jól szelektált kötetek salakja” meghatározást használja a versgyűjteményekkel rendszeresen jelentkezők posztumuszkönyveinek minősítéseként, okkal érthetjük Kosztolányira, és ez egyben a fővárosi és vidéki költői sors kontroverziájának szimbolikus kifejezője is.

zamállítás is: „Ezúttal nem a szokásos »posthumus versek« kiadásáról van szó, amely az asztalfiókok halálraítélt mélységéből került elő, s a legtöbb esetben alig változtat a költői mű anyagán s a költő értékelésén. (Lásd Kosztolányi Dezső »Szeptemberi áhítat« c. posthumus kötetét.)”. [Itt jegyezném meg, hogy Kosztolányi hátrahagyott verseinek gyűjteményeiről közel hasonlóan vélekedett és vélekedik az utókor is. Lengyel Balázs például 1985-ben Babits posztumusz verseiről írva kitérésként csak egy rövid, zárójeles megjegyzésben minősíti a Szeptemberi áhítat című verseskönyvet: „(Egyetlen nagy vers, sok ilyen olyan mellett.)” (7) Bárdosi Németh és Lengyel értékelésében csupán egyetlen költemény jónak minősítésében tapasztalhatunk eltérést. De hát pont Kosztolányi kapcsán tudjuk, hogy ez mekkora eltérést is jelent, hisz ahhoz, hogy valaki a „selejtes, időtlen és modoros” költemények mellett maradandót alkosson, elég néhány – mondjuk úgy harmincnegyven – vers is. Feltéve, ha egy pályának vannak „szerencsés termékei”…] Bárdosi Németh tézise alátámasztásaként arra a tényre hivatkozik, hogy Juhász Gyula anyagi és kiadói háttér hiányában verseinek jelentős részét kis hatósugarú vidéki újságokban volt kénytelen közölni, így ese-

(Az írás egy testesebb tanulmány részlete: Nyugat népe keleten: Ady, Babits, Juhász Gyula és Kosztolányi fogadtatása a Kelet Népében, Irodalomtörténet, 2012/2, 235–249.)

Jegyzetek BARSI Dénes, Kelet Népe, 1935. október, 3. 2 Juhász Gyula szerepéről Babits nyilvánosság elé „rángatásában” ld.: SIPOS Lajos, Babits Mihály pályakezdése és a Holnap irodalmi mozgalma = „Nyugat csapatjának keleti zászlója”: Tanulmányok a Nyugat kelet-magyarországi kötődéseiről, szerk. MERCS István, Nyíregyháza, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület kiadása, 2010, 9-23. 3 Juhász Gyula, Fiatalok, még itt vagyok, ism. GALYASI Miklós, Kelet Népe, 1936. április, 44. 4 BÁRDOSI NÉMETH János, Juhász Gyulához, Kelet Népe, 1941. június 15, 13. 5 Péter László hozzászólása = Vita a Nyugatról: Az 1972. április 27-i Nyugat konferencia, szerk. KABDEBÓ Lóránt, Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 1973, 114-120. 6 BÁRDOSI NÉMETH János, Az ismeretlen Juhász Gyula, Kelet Népe, 1941. augusztus 1, 8. 7 LENGYEL Balázs, Menteni minden értéket: Babits Mihály Aki a kékes égbe néz, = UŐ, Zöld és arany: Válogatott esszék, Bp., Magvető Kiadó, 1988, 363. 1

Kréta

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

„Hadd bekanalaznom e békés igéket” Illyés Gyula A ház végén ülök... című versének elemzése Tanulmányomban Illyés Gyula A ház végén ülök... című versét elemzem a szóbeliség-írásbeliség kutatások eszköztárával. Elképzelésem, hogy Ilylyés népisége és költészetének tárgyiassága a szóbeli kultúrákra jellemző sajátosságok poétikai formációival írhatók le a „legtakarékosabban”. A vers ima-szakaszában (az „Isten...” kezdetű szövegrésztől) egy hétköznapi ebéd jelenete az archaikus „világbekebelezés” és a keresztény úrvacsora rítusával mosódik egybe. Az eucharisztia átlényegítő erejét a szöveg szintjén egytagú metaforák jelzik. „hét tányér levesből száll fehér áldozat”: itt a metafora mozgásának „hagyományos” irányát megfordító képpel van dolgunk, hiszen nem az elvont-fogalmi tevődik át egy konkrét képbe, hanem épp ellenkezőleg, a konkrétat-képit (a levesek gőzölgését) helyettesíti az elvont fogalom, az áldozat. Két sorral lejjebb az elliptikusan megjelenő konkrét, fizikailag érzékelhető (gőzölgés vagy illatozás) helyét a hit absztrakt fogalma foglalja el: „meleg hittől ára-

doznak”, később pedig a „békés igék” szerepel a leves metaforikus behelyettesítéseként. A hagyományos, a metaforát a szó szintjén értelmező behelyettesítés-elmélettel közelítve meg e költői képeket, a szövegnek arra az intenciójára lehetünk figyelmesek, mely az érzékiből a nem-érzékibe való átvitel irányának megfordításával az elvont jelentés elsőségének hangsúlyozására és a metaforikus törlésére törekszik. A metafora egytagúsága, azaz a konkrétérzéki elliptikus megjelenítése vagy a szöveg szintjén való meg-nem-jelenítése még erősebbé teszi ezt a hatást. A húszas-harmincas évek Illyés lírájára igen jellemző az auditív, taktilis, olfaktorikus, ízlési ingereken alapú költői képek alkalmazása, s jellegzetes (ám a harmincas évektől kezdve eltűnő) költői eszköze az egytagú fogalmi metaforák alkalmazása is, melyekben a kihagyásosan megidézett konkrétság egy nem-vizuális érzéki ingeren alapszik. Ez a költői eljárás izgalmas feszültséget teremt az értelmezésben: egyszerre támogatja azt a kognitív

Kulin Borbála 1979-ben született Budapesten. A DE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. A Vörös Postakocsi folyóirat szerkesztője.

nyelvészet által hangsúlyozott elméletet, miszerint a testi, a tapasztalati az elsődleges az elvont fogalmi metaforák megalkotásában , ugyanakkor a metaforát predikatív jellegű, nagyobb szövegegység szintjén ható trópusként tekintő szemléletben ezek az egytagú metaforák a mondat, a szöveg egész kijelentéstartamának művészi megteremtettségére világítanak rá, a költői nyelv azon teremtőerejére, mely – ricoeuri értelemben – „a létben szunynyadozó minden lehetőség” kibontását célozza, s a „rejtett lehetőségek” ténylegesként való megjelenítésére képes. A ricoeuri „rejtettség” említése kétszeresen is megalapozott: egyrészt a metaforák fentebbi elemzése kapcsán, másrészt, mert magának a szövegnek is központi szava, kulcsfogalma a rejtettség. „Mosolyognak s rejlő szavaidnak őrzői” – a szövegben a levest tartalmazó, „őrző” tányérok megnevezése ez. Első megközelítésben tehát a metafora a levest azonosítja Isten mosolyával és szavaival, az őrizőt a tányérral. Abban a szövegkörnyezetben azonban, melyet az eucharisztia rítusának megidézése biztosít, nem állhatunk meg e metafora ilyen egyszerű „megfejtésénél”. Az úrvacsora rítusa olyan értelmezői mezőt hoz mozgásba, melyben az értelmezés tétje forma és lényegiség, tárgyi-fizikai és transzcendens jelentés viszonya. Ebből a szemszögből tekintve a szöveghelyre különösen jelentős az, hogy a szöveg egy tárgyat, egy fizikai objektumot az isteni szó őrizőjeként aposztrofál. A fizikai világ jelentésességéhez való viszonyulás azon határhelyzete jelenik meg ebben a kijelentésben, melyet a szóbeliség és az írásbeliség közötti kulturális átmenet kapcsán fentebb említettem: a fizikai tárgy jelként értelmeződik, egy elhang-

IRODALOM21

Kréta

www. irodalom21. hu

Fotó: Molnár Edit

réttal egyenrangúan vagy dominánsan jelenik meg, képalkotása tehát a népdalokéhoz képest inverz irányú tendenciát mutat. Pomogáts Béla az avantgárd hatás „vakmerő társítás”aiként magyarázza e jelenséget. Ez a képalkotás szemléletében rokon a népi-archaikus világszemlélettel, amennyiben forma és szubsztancia megbonthatatlan egységét érzékelteti, kifejezésmódjában azonban merőben eltér a népi, az archaikus költői nyelv hagyományaitól.

zott szóbeli megnyilvánulás fizikai reliktumaként, akárcsak a betűk, az írás által fizikaivá, testivé vált hangzó szavak. A leves „békés ige”, testivé vált szó. E jel jelentéséhez való viszonya ugyanakkor (még) abszolút és meghatározott: őrzi a formájában rejlő jelentését, melyet egy egyszeri aktus (a kimondás, a teremtés aktusa) végérvényesen meghatároz. Ennek fényében a versben kifejezésre jutó ars poetica, azaz költői hivatásvállalás a hétköznapi-profán világ szövegként való olvasásában, a rejtett, transzcendens és abszolút jelentés feltalálásában és artikulálásában nevezhető meg. Felvetődik a kérdés, hogy a világ szövegként, jelentéssel bíró jelként való olvasása mennyiben rokon a népdalok világszemléletével. A szakirodalom közismert megállapítása, hogy Illyés, avantgárd vonzalmai révén is „szívesen élt a folklorizálás lehetőségével”, melyet avantgárd stíluselemekkel vegyítve alkalmazott költészetében. Szintén közismert, hogy a népdal szimbólumaiban és metaforáiban is a konkrét képi elem az elsődleges. A szimbólumban csupán a konkrét képi jelenik meg a szöveg szintjén, az elvont tartalom egyezményesen „hozzáértendő” vagy helyettesítendő az interpretáció folyamatában. Illyés metaforáiban azonban sokszor épp ellenkező tendencia figyelhető meg: az elvont fogalom igen gyakran a konk-

Példák a húszas-harmincas évek verseiből: „Mint meleg állat-lehelet / Érte jóság a szívemet” (Mint a harmat); „Ültem s fülemen át fürge gondolatok / sürögtek mint fényes halak és madarak/ néha-néha majd elnevettem magamat,/ egyik-másik oly víg volt, úgy csiklandozott.” (Három öreg); „szabadság veri bennem fényes szárnyát. Vívná a friss eget, mint a síkos madár” ” (Dunántúli reggel); „hozom terhét a kigúnyolt / emberszeretetnek” (Sarjurendek), „illatával hitet tett egy téli alma / a szegények rejtő, halk szeretetéről” (Három öreg); „madarak, madarak, madarak, madarak, / Ha több vagyok, mint test: lelkem a csicsergésetek!” (Szárnyak); „Hosszú gondolatim (…) / Szállnak viszsza, mint vásárra/ Vert csorda bőgése” (Szerelem 6); „mint gondolat száll rajtam át / lombsusogás, fürjek füttye, bugyborékoló madárdal” (Szerelem 4).; „Fölnevettem: öröm hullt rám, fölébredtem!” (Szülőföldem 3); „A kémény füstjében Dózsa György sercegő bőrére / emlékezik orrom, / Mintha haraptam volna belőle, gyomrom felkavarog.” (Énekelj, költő); „A patyolat mész illata / Tisztítja emlékeimet” (Szerelem 2). E nyelvészeti nézet legkarakteresebb hazai képviselője Kövecses Zoltán: KÖVECSES Zoltán, Metaphor in Culture, Cambridge, Cambridge University Press, 2005. Paul RICOEUR, Az élő metafora, Osiris, Bp., 2006, 72. Az első közlésben (Nyugat, 1929) így szerepel a sor: „Mosolyodnak és rejlő szavaidnak őrzői” POMOGÁTS Béla: Ellentétek keresztezési pontján. Két Illyés-jelkép: a puszta és Párizs. In: POMOGÁTS Béla, Öt költő, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005, 168.

Hírkrajcárok Bemutatták Hajdú-Bihar megye tíz tankerületi igazgatóját. A debrecenit Pappné Gyulai Katalin, a polgármesteri hivatal korábbi oktatási osztályvezetője fogja irányítani. A további vezetők: Püspökladány – Bartháné Balogh Anna, Balmazújváros – Bényei Sándor, Hajdúnánás – Éles Béláné, Berettyóújfalu – Kapornai Judit, Derecske – Köles Krisztina, Hajdúhadház – Nagy Csaba, Hajdúböszörmény – Riczu Julianna, Hajdúszoboszló – Szandai Kázmér, Nyíradony -Tóth Lajos Árpád. 2012-ben Mo Jen nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A kínai író Kuan Moje néven született 1955-ben. Művészneve, melyet első regénye írásakor választott magának, azt jelenti: nem beszél. Munkásságára nagy hatással voltak Gabriel Garcia Márquez művei, a mágikus realizmus legmeghatározóbb kínai képviselőjnek tartják. A budapesti Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gimnázium és a Szent István Gimnázium vezeti a középiskolák összesített rangsorát. A DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma a 13. helyre került. 86 éves korában elhunyt Simor Ottó Jászai-díjas érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja. Az 1980-as évek elején szerződött a „szomszédvárba”, majd 1991-ben tért vissza a Csokonai Színházhoz. Kisebbnagyobb karakterszerepek után 2008ban búcsúzott a színpadtól. Hamvait a Szent Anna-székesegyház altemplomában helyezték örök nyugalomra.

Kiálts, város!

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

A lét metafizikus feltárása Pósa Zoltán A fehér bohóc feltámadása című kötetéről (Írók Alapítvány – Széphalom Könyvműhely, 2011) Az írás „az a képesség, amit az ember nem kiharcol […], nem kiküzd saját magának, hanem megadatik. […] Az Istentől kapott talentumokat nem herdálhatjuk el” – vallja Pósa Zoltán egy interjú alkalmával. A debreceni születésű költő a kapott isteni adományt valóban megsokszorozta: immár húsz önálló kötettel (regényekkel, versekkel, monográfiával) és több mint négyezer tanulmánnyal, kritikával rendelkezik. Irodalmi pályáját versírással kezdte, s ez az alkotói

kifejezésmód végigkíséri életművét. Lírájának tematikus szervezőelemei a hit és az ehhez kapcsolódó bibliai allúziók, a magyarság sorskérdései, a szenvedés motívumával a halál, a szorongás és a groteszk létmeghatározás, valamint a hitvesi szerelem. Ezek a szervezőelemek jelen vannak az ötödik verseskötetében, A fehér bohóc feltámadásában is. A hat részre tagolt kötet Fehér bohóc ciklusának emberi léthelyzetet meghatározó műve a Múlt és jövő metszéspontján című Borges-hommages, amely két ellentétes pólusú strófában lakonikusan sűríti az időbe (s hozzáfűzhetjük: a térbe) zárt lét végtelenre nyitottságát: a halál nem lezárása, hanem kezdete az életnek, egy olyan örök és új dimenziónak, amelyben megszűnnek az időés térbeli korlátok. Pósa Zoltán szerint az „igaz költészet a lét metafizikus lényegének föltárására törekszik. Meghatározza helyünket a világegyetemben. Nem szűnik meg kutatni a választ az örök kérdésre: mi végre vagyunk e világon élet és halál pólusai közé szorítva.” „Múlt és jövő metszéspontján” a jelent megragadni próbáló költői attitűd a pillanat és a végtelen paradox összekapcsolásával jelzi az új dimenziónak idő- és térkorlátokat eltörlő lényegét. S a kötet címadó versében is erre az „új életminőségre”, „az emberen túli ősi tiszta tájra”, a „másik világra” vágyik. Ebben a feltárulkozásban nyilvánul meg a bohócmotívummal való azonosulás is, ami a művészettörténetben gyakori alkotói attitűd: a bohóc alakja a művész önarcképévé válik, s a bohóc metafora a legmélyebb üzenet hordozója lesz. S itt különbséget kell tennünk két ellentétes karakter között: a Whiteface- és az Augusta-típus között. Federico Fellini szerint a fehér bohóc (Whiteface) „maga az elegancia, a báj, a harmónia, az intelligencia, a bölcsesség, a morális, kikezdhetetlen,

vitathatatlan, szentségszerű”, még ellentéte, a csetlő-botló, piros orrú, tarka és rendezetlen ruházatú buta, ügyetlen August Schöplin Aladár meghatározásában olyan tükrökbe nézeti az embereket, amelyek a soványakat kövéreknek, a kövéreket soványaknak mutatják. A két karaktertípust ezért szívesen használják az emberi jellem két archetípusának megjelenítésére. Pósa Zoltán a fehér bohóc alakját választja, s a gyermeki látásmódú harlekinkaraktert pontosítja: a bohóc az őszinteség mellett a valódi érzéseit, a legbelsőbb fájdalmait el is tudja takarni azért, hogy örömöt fakasszon. Ilyen karakter Bruno Ferrero hőse is: az ideggyógyászhoz forduló bánatos beteg a fél világot megnevettető híres bohóc, akinek az orvos gyógyulásként (mivel nem ismeri fel a betegben magát a művészt) a bohóc estjét ajánlja. Az ember és az általa megformált szerep így forrhat teljesen eggyé. Olykor olyan erősen hozzánk nőhet ez a maszk, hogy már nem is merjük (vagy nem is tudjuk) levetni. A lírai énben a vágy, hogy a szerepekhez ne csak idomuljon, hanem arcává is formálja azokat, ezért

IRODALOM21

Kiálts, város!

www. irodalom21. hu

VERSÍRÓ PÁLYÁZAT

törhet fel az Öreg ripacsban. S a három verset ezzel a vonzó bohóc-karakterrel össze is köthetjük. Kárász Eszter szerint ugyanis „a bohóc mindig a jelenben él”. A múlt nem befolyásolja cselekedeteit, s nincsenek a jövőre vonatkozó félelmei sem. Erre az örök jelenre támad fel a Pósa-kötet fehér bohóca is. Még a 2011. május 25-ei híradásban (MTI) Aki megölte a fehér bohócot címmel hívják fel a figyelmet az ünnepi könyvhétre megjelenő kötetre. A harmadnap viszont meghozta a feltámadást: A fehér bohóc halála helyett A fehér bohóc feltámadása lett a kötetcím, ami Credo is egyben, a költői hitvallás kifejezője. „Pósa Zoltán, mint a mindenkori költők a mindent úgy vállalta, mint a lehetségeset, és ebbe a lehetségesbe úgy pakolta bele nemzete gondjait, akár egy költői képbe a világmindenséget” – írja Czegő Zoltán (1997). Az Erdély! Erdély! Erdély! ciklusba ez a világmindenség, a megcsonkított ország „ősfájdalma” íródik bele, a határon túli magyarsággal vállalt sorsközösség nemzetféltő és nemzeterősítő emberi magatartása. Az erdélyi és partiumi éden után a Hévíztől az Etnáig világjárásra hívó harmadik ciklusa, a Szmog pedig egyedülálló a magyar költészetben. A természetről és természetjárásról szóló költészetnek gazdag tárháza van Balassi Bálinttól kezdve napjainkig. Ezeket a verseket össze is kapcsolhatjuk napjaink aktuális kérdésével, a természetvédelemmel. S bár a téma egyre inkább jelen van a kortárs irodalomban, teljes ciklust, kötetrészt azonban még nem szentelt neki senki. Pósa Zoltán ciklusa tehát unikális: a teremtőjével dacoló balga embert mutatja be, a jövő nemzedékével kapcsolatos társadalmi felelősség problémáját érinti. S a kötet záró ciklusaiban a hitveshez fűződő érzelem mellett transzcendens kérdések is foglalkoztatják. Pósa Zoltán alkotói küldetése ugyanis az, hogy hidat verjen „a földi paradicsomban-pokolban vergődő ember és a mindenre végső választ adó Isten birodalma, e világ és túlvilág között.” Kelemen Erzsébet

A debreceni Szent József Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, valamint a Magyar Írószövetség Hajdú-Bihar Megyei Írócsoportja közös szervezésben

megyei versíró versenyt hirdet az általános iskolák felső tagozatos tanulói és a középiskolások számára.

Tematikai megkötés nincs. A versenyen valamennyi pályázó legfeljebb három művel vehet részt. Nevezési határidő: 2012. december 20. A versenyre való jelentkezést e-mailen, faxon vagy postai úton kérjük jelezni. A jelentkezési lap az iskola honlapjáról is letölthető: www.szjg.hu. Nevezési díj nincs. A költeményeket elektronikus úton a következő e-mail-címre kérjük elküldeni: szentjozsefgimn@gmail.com Az elküldési határidő: 2013. január 10. Valamennyi beküldött pályamunkán kérjük feltüntetni a pályázó nevét, iskoláját, osztályát és felkészítő (patronáló) tanárának nevét. A versenyre a következő korcsoportokban lehet pályázni: I. kategória: az általános iskola 5-6. osztályos tanulói II. kategória: 7-8. osztályos tanulók III. kategória: 9-10. évfolyamos gimnáziumi és szakközép-, szakiskolás tanulók

IV. kategória: 11-13. évfolyamos gimnáziumi és szakközép-, szakiskolás tanulók A zsűri elnöke: Szentmártoni János József Attila-díjas költő, a Magyar Írószövetség elnöke A zsűri tagjai: Ködöböcz Gábor irodalomtörténész, főiskolai docens, az Agria folyóirat főszerkesztője, Papp-Für János költő, a HajdúBihar Megyei Írócsoport titkára. Ünnepélyes eredményhirdetés: 2013 februárjában (A pontos időpontot idejében jelezzük!) A díjkiosztó ünnepségen a tárgy- és könyvjutalmak, valamint egyéb ajándék-meglepetések mellett a díjazottak verseit Juhász Árpád színművész előadásában hallgathatják meg a résztvevők. Helyszín: Szent József Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, 4024 Debrecen, Szent Anna utca 17. Elérhetőség: Szent József Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, 4024 Debrecen, Szent Anna utca 17. Telefon: 06-52-349-849 Fax: 06-52-534-025 E-mail: szentjozsefgimn@gmail.com A verseny szervezője: Kelemen Erzsébet költő, író, drámaíró, a Szent József Gimnázium tanára

Könyvajánló Farkas Gábor: Táncol a téllel a nyár (gyermekversek)

Farkas Gábor: Vallását kereső hit (tanulmányok)

Napkút Kiadó Budapest, 2012

Hungarovox Kiadó Budapest, 2012

S. O. S., Érettségi!

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

[A’] nagy semminek ágán Egy elhíresült sorról (tanulmányrészlet) tönzéseket. Azonban az a képrendszer, amelyhez a „semmi ága” metafora tartozik, nemcsak véletlenszerűen és mintegy filozófiai olvasmányok lehetséges hatásaként merül fel József Attila költészetében, hanem mélyen beágyazódott, és épp a harmincas évek idején rokon megfogalmazásokra lelhetünk. Ezekre utal Szabolcsi Miklós is, amikor – elsősorban Szigeti Lajos Sándorra hagyatkozva – összegyűjtve azokat a költői képi elemeket, amelyek lírai logikája közel látszik lenni az általunk vizsgált megfogalmazáshoz. Mindenek előtt a Téli éjszaka egyik részlete tartozik ide, ahol ennek a képszerkezet először nagy hatású nyelvi alakot öltött: A ma Reménytelenül címmel ismert József Attila-vers első, akkor még önálló műként szereplő része (Lassan, tűnődve) 1933. április 1-jén jelent meg. (...) A vers szinte emblematikus jelentőségre tett szert. József Attila halála után alig egy évvel Németh Andor A semmi ágán (1) címmel ír a tragikusan meghalt barát költészetének egészéről. (...) Joggal keltette fel az irodalomtudósok gyanakvását, hogy az ág, méghozzá épp a semmin ága mint egyszerre organikus és kozmikus metafora honnan származhat, és milyen lehetséges jelentéseket lehet vajon a szóhoz rendelni. József Attila poétikai eszközei között előfordul hasonló megoldás, talán a szegedi népköltészeti hatásoknak és az avantgard nyelvekkel való kísérletezésnek betudható módon, hogy egy egészen archaikus képkincset kapcsolt össze költeményeiben elvont jelentéskörökkel. Organikus természeti jelentések miként válnak a tudat, a szemlélet tárgyaivá, ennek elsajátításához és alkalmazásához, a pszichoanalízis is szolgáltatott József Attila számára ösz-

A lég finom üvegét megkarcolja pár hegyes cserjeág. Szép embertelenség. Csak egy kis darab vékony ezüstrongy – valami szalag – csüng keményen a bokor oldalán, mert annyi mosoly, ölelés fönnakad a világ ág-bogán. A képszerkezet felmutatása érdekében fontos volt hosszabban idézni, mivel így válik láthatóvá, hogy annak megfogalmazását keresi ez a versrészlet, amely érzékíteni képes a kozmikus, ember nélküli szervetlen végtelen és a szerves alakzatként felfogott emberi világ összekapcsoltságát. Amióta személyes – ám hangsúlyozandó, hogy mindenkor az olvasói énnel behelyettesíthető – jelenlét jegyében létrejövő nyelv jelenti a költői megszólalás alaphelyzetét, azóta a legtöbb poétika beleütközik a személyes jelenlét és kozmikus világ elgondolhatóságát megragadni akaró nyelv személytelenségébe. Az emberi jelentések, az emberi jelenlét nyomai a részvétlen és érzéketlen nyelv összetettségén válnak elbeszélhetővé. Ez az a közeg, amelyen „fennakad-

Borbély Szilárd 1964-ben született Fehérgyarmaton. József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, egyetemi docens, az irodalomtudományok kandidátusa.

nak” azok a semmi kis nyomok. Itt is a kallódó, a pszichoanalízisből ismerős tudat alatti, tudattalan vagy tudatelőtti fogalma alatt ismert jelenség érzéki megjelenítésére lehet asszociálni, amely az emberi világ széthulló, kallódó jelenségeire, az emberi személy esendő, inkonzisztens történetére és emlékezetére mutat rá. (...) Túl már a karteziánus én elgondolásán, a kor költészete az ember esendőbb megjelenítésére vállalkozott inkább, a költészetfelfogás terén pedig a szövegek emlékezetének elkötelezettebb használatára tett kísérletet. József Attila ennek jegyében a magyar költői hagyomány – persze tendenciózus és nem ideológiáktól mentes – újraolvasására és újraírására tett kísérletet. (...) A harmincas évek elejétől József Attila költészetében megerősödő kozmológiai érdeklődés a költői nyelv hagyománya jegyében nyer képi alakzatokat. A fa a telítettség és az üresség kapcsolatát teszi érzéki kép által felfoghatóvá, a tér szétszórt pontjait összekötő hálózatot, amely a kozmosz diszkrét jellegét a hiány és a telítettség hasonlata jegyében láttatja. Még inkább igaz ez az elemzők által a most vizsgált sor másik József Attila-i előzményeként számon tartott Háló című vers esetében: Kiterített fagyos hálóm az ég ragyog – jeges bogai szikrázón a csillagok. És a csillagok, József Attila oly ismerős csillagai e dal végén kiscsibékként veszik körül, „s nézik szeliden” – ez ad űrtávlatot a dalnak. (2) (...)

IRODALOM21

S. O. S., Érettségi!

www. irodalom21. hu

Könyvajánló Bertha Zoltán: Erdély felé (esszék, tanulmányok, vallomások) Napkút Kiadó, Budapest, 2012

A Reménytelenül első részének ismert szövege így hangzik: Lassan tűnődve Az ember végül homokos, szomorú vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok. (3) Azonban messzebbre nyúlik vissza József Attila versének megfogalmazása. Hosszan foglalkozik a verssel Szigeti Lajos Sándor(4) is, aki rámutat a vers magyar költészettörténeti beágyazottságára, és az 1582-es Bornemisza-énekeskönyv 39. zsoltárfordításáig vezeti vissza a világon– ágon rímtoposz jegyében a sor szemléleti mintáit. A rímtoposz jelezte hagyomány inkább az ember egzisztencializmus jegyében elgondolt, ám üdvtörténetileg is épp oly jól ismert „világba vetettsége” irányába mutat. A József Attila-i kép szerkezete tekintetében inkább közelebbi nyelvi alakzatot rejt a Szigeti Lajos Sándor által bevont Csokonai-vers, a Dr. Főldiről egy Töredék című vers. A vers motívumszerkezetét vizsgálva írja Szigeti Lajos Sándor: „József Attila az ég ’jeges bogait’ kapcsolja össze

a csillagokkal – a háló, a szerkezet, a szerkesztett rend jegyében: »Kiterített fagyos hálóm, az ég ragyog, / jeges bogai szikrázón a csillagok.» Ugyanez, ág-bog: kusza szövevény, élesség, szorongatottság – a Reménytelenül élethelyzete. Nagyon valószínű, hogy a vers első részének végén az életművében már korábban érlelődőformálódó „világ ágán” képzetet helyettesítette be a „semmi ágán” metaforával. A semmi – bár jellegzetesen 20. századi életérzés kifejezője – itt nem az egzisztencialista gondolkodás szótárából kölcsönzött fogalom, itt a világ minősült át, lett mintegy önmaga tagadásává: az emberidegen, lebomló, széthulló világon vacogó létet szemlélik József Attila szelíd csillagai.” (5) A semminek azonban Csokonai korában egészen más jelentése létezett[...] (Forrás: Borbély Szilárd: Árkádiában, Csokonai Kiadó, Debrecen, 2006, 132-140.) (Folytatás a következő számban.)

Jegyzetek Németh Andor: A semmi ágán, in Szép Szó, 1938 2 Szabolcsi Miklós: Kész a leltár, Bp., 1998, 315–318. 3 József Attila összes versei, 2., 1928– 1937, Kritikai kiadás, Közzéteszi Stoll Béla, Bp., 1982, 165. 4 Szigeti Lajos Sándor: „A csöndbe térnek a dalok” in Uő.: A József-Attila-i teljességigény, Bp., 1988, 283–288. 5 Szigeti Lajos Sándor, i.m., 287. 1

Bertha Zoltán: Székely Homérosz (Tanulmányok Tamási Áronról) Kairosz Kiadó, Budapest, 2012

Bertha Zoltán: Sorsmetszetek Kortárs Kiadó, Budapest, 2012

helytörténet

Tizenháromváros Akik gyakran járnak a debreceni autóbusz-végállomás közelében, azoknak valószínűleg már szemükbe ötlött a különleges táblanév: Tizenháromváros. Ez annak a tizenhárom szepesi városnak az emlékét őrzi, amelyeket még 1412-ben adott zálogba Luxemburgi Zsigmond II. Ulászló lengyel királynak 185 000 forintért, így szerezvén pénzt a Velence elleni háborúra. Debrecen jó kapcsolatokat ápolt ezzel a vidékkel, a városok kalmárai rendszeresen megjelentek a nagyvásárainkon. Szálláshelyük a mai Szepességi utca környékén volt, amelyet 1912-ig Tizenháromváros utcának hívtak.

Régimódi történet

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

Egy visszatérő állomás Petőfi Sándor Debrecenben „Oly jól esik nekem, ha rád emlékezem”

1842 Október 15-20. között járt először Petőfi Debrecenben. Megtekintette a Református Kollégiumot és Csokonai síremlékét. Egyik este a hortobágyi csárdában írta igazi népdalát, Hortobágyi kocsmárosné címmel.

1843 Október 7-8. A költő e napok valamelyikén érkezett ismét Debrecenbe, Erdélybe indult, hogy színész legyen. Október 9. Petőfi beírta a nevét a Polgári Casino vendégkönyvébe. Október 9-14. A színtársulat tagjaként élt Debrecenben, de fellépésére nem került sor. November 26-27. Petőfi Erdélyből érkezett vissza Debrecenbe, Pákh Albertet, régi barátját kereste fel. November 28. Ezen a napon barátjától átköltözött özv. Fogas Józsefné színházi jegyszedőnő házába. A ház ma a Petőfi téren áll. November 29-december vége. Petőfi betegen töltötte napjait, szállásadónője viselt rá gondot. Decemberben 7 verset írt pl. A virágnak megtiltani nem lehet, Temetésre szól az ének.

1846

November 7. Erdélyből indult Debrecenen át Pest felé. A városban megpihent, Telegdi Lajos könyvárus meghívását fogadta el. Telegdi könyvesboltjában összetalálkozott Emődy Dániellel, aki később a márciusi ifjak egyike, költő, majd jogakadémiai tanár lett. Ő viszi el Petőfit Kovács János természettudóshoz. Szomszédjában lakott Könyves Tóth Mihály református lelkész, akivel csakhamar meleg barátságot köt a költő. A pap a szabadságharc idején tábori lelkész lesz, amiért várfogságra ítélik és meghurcolják. November 17. Este a színházban Szigligeti Ede Két pisztoly című darabját játszották. A női főszerepet Prielle Kornélia alakította, aki az egyik dalbetét helyett Petőfi tiszteletére A virágnak megtiltani nem lehet című dalát énekelte el. November 18. Petőfi megkérte Prielle Kornélia kezét valószínűleg arra a hírre válaszul, hogy Szendrey Júlia férjhez megy.

1847 Május 14. Pestről érkezik Debrecenbe a költő a Hortobágy felől. Erdődre indul Júliához, de az éjszakát a Bika vendégfogadóban tölti.

1844 Január 15. Ezen a hétfői napon lépett fel először - s minden bizonnyal utoljára - a debreceni Nánássy-féle színkörben. Shakespeare A velencei kalmár című színművét adták elő. Január második fele A Kollégium könyvtárának mindennapos vendége lett. Február 11-12. Petőfi elindult Debrecenből Pestre, hogy ott első kötetének kiadót találjon.

1848 Szeptember 26. Petőfi átutazott Debrecenen. Feleségét, Szendrey Júliát vitte Erdődre. Október 22. A költő elindult Erdődről, hogy bevonuljon zászlóaljához Debrecenbe. Október 23. Petőfi a 2. század parancsnoka lett. Feladata: az önkéntes legénység kiképzése. A laktanya a régi Salétrom-kaszárnya volt. November 30. Petőfi és családja- Júlia, Szendrey Ignác és felesége- Debrecenbe menekült a fellázadt románok elől, akik Erdődöt fenyegették. A mai Batthyány utca 16. szám alatt vettek ki lakást. December 4-9. Arany János és felesége meglátogatta Petőfiéket Debrecenben. December 15. Megszületett Petőfi Zoltán. December 16. A Szent Anna utca 21.szám alatti plébánián megkeresztelték az újszülöttet.

1849 Január elején Szendrey Ignác két házat is vásárolt Debrecenben. Egyet a Varga utcán Petőfiéknek, egyet a Péterfia utcán magának. Január közepén a költő Debrecenből Bem tábornokhoz indul. Feleségét és kisfiát Vörösmarty Mihályra és feleségére bízza. ( Csapó utca 16. ) Február 14. Petőfi Debrecenbe érkezett Bem futáraként, február 23án indult vissza Erdélybe. Március 16-án ismét levelet hozott a kormánynak Debrecenbe, a Bika fogadóban szállt meg. Másnap elutazott Nagyszalontára, mert felesége és fia ekkor már Aranyéknál lakott. Május 6. Petőfit Bem őrnaggyá léptette elő, és Kossuthoz küldte. A költő feleségével együtt indult Debrecenen át Pestre 7-én. Soha többé nem tért vissza a városba. Összeállította: Kozákné Király Etelka

Orlai Petrics Soma: Petőfi Sándor Debrecenben, 1844

Felhasznált irodalom: Bényei Miklós: Petőfi Sándor és Debrecen, Debrecen, 1973., Várhelyi Ilona: Hej, Debrecen, ha rád emlékezem…, Debrecen, 1999.

IRODALOM21

Régimódi történet

A „próféta”(?) Csokonai Rejtélyes jövendölések a XIX. századról A Csokonai Vitéz Mihály személyéhez kapcsolt jövendölések érdekes színfoltjai a néphagyománynak. Ezek többsége a XIX. század nagy eseményeire vonatkozott, s főleg népi kéziratokban és ponyvanyomtatványokon terjedt. A debreceni Déri Múzeum Néprajzi Adattára számos kéziratos Csokonai-jövendölést őriz. Közülük a legteljesebb az 1811–1896 közötti időszak eseményeit sorolja fel. Bizonyos, hogy van valami régi, Csokonai előtti alapja a költő és a jövendőmondó azonosításának. Niklán például Berzsenyinek tulajdonítanak olyan jóslatokat, hogy a szekerek ló nélkül fognak menni az utcán, és emberek röpködnek majd a levegőben. Ha a jövendölés képességét ismert költőkkel hozzák kapcsolatba, a hiedelmeknek feltehetőleg valami irodalmi forrása lehet. Literátus emberektől, diákoktól, tanítóktól, papoktól kerülhetett a parasztokhoz értesülés Csokonai jóstehetségéről. Ezt a feltevést magának Csokonainak a művei nem erősítik meg. Sem a műveiben, sem a róla szóló visszaemlékezésekben nem leljük annak nyomát, hogy a tréfái között szerepelt volna a jövendőmondás. Az egész legenda Csokonai halála után keletkezett. Forrása egy jövendöléssorozat, amely talán nem is Magyarországról származott, s amely először kéziratban terjedt el 1820–1830 körül. 1850 körül találunk olyan kéziratos változatot, amely már Csokonainak tulajdonítja a jövendöléseket. Az 1870-es években verses ponyvafeldolgozások jelennek meg (szintén a költő nevével), attól kezdve egészen az I. világháború végéig sokféle ponyvaváltozatban találkozunk „Csokonai csalhatatlan jövendöléseivel”. Ady Endre például ezt írta a Zilahon megjelenő Szilágy című hetilapba: „A tavalyi szűk esztendő s az ideihez fűződhető silány kilátások aktuálissá tették Csokonai állítólagos jóslását a világ végének közelségéről. Múltkori utamban a mezőtúri állomáson én is

vettem egy ’népies irodalmi termékeket’ árusító embertől ilyen Csokonai-jóslatféle lapot, s azóta valóságos ostromokat állok ki a tudakozóktól, kiket igyekszem megnyugtatni, hogy a koszorús költő akkor jósolhatta ezt, mikor »szívhatott borocskát, s gondjai csúcsúltak«.” Ady 1898-ban a mezőtúri vasútállomáson vásárolta meg a ponyvakiadványt. S hogy kitől, arra a nyomdász, könyvgyűjtő, bibliofil Kner Imre (a híres gyomai Kner Izidor fia) visszaemlékezéseiből következtethetünk, aki a következőket írta Kodály Zoltánnak 1938 áprilisában: „Gyermekkoromból emlékszem egy emberre, aki a nótákból élt, azokat terjesztette. Mikor 1899–1901 között a szomszédos Mezőtúron voltam diák, ott élt ez az ember, akkor kb. 40–50 közötti korú, szőke, zömök, szemüveges bácsi, aki egy pici szatyorban cipelte magával a nótáskönyveket és ’históriákat’. A nép csak a ’túri istóriásnak’ hívta. Megjelent a környék összes piacain és vásárain, hétköznapokon pedig reggel felült a felfelé menő vonatra, s délben átszállott visszafelé az ellenvonatra, este pedig esetleg lefelé, Arad felé tette ugyanezt.” Ami a jövendöléseket illeti, a leírás, vagy megjelenés időpontjában az évszámok egy része már elmúlt. Ezeknek a múltbeli, s már beteljesedett jöA legérdekesebb jóslatok 1811: Pénz változás és szükség lészen. 1814: a Francziák megveretnek. 1815: Bonaparte fogságba vitetik. 1823: Uj Pápa választatik. 1825: A muszka fejedelem megöletik. 1831: Az ország gyűlése Pozsonyban tartatik. 1843: Földindulás és üstökös csillag. 1848: Uj király választatik az ausztriai házból. 1856: A törökök Constantinápolynál megveretnek. 1867: Uj király választatik az ausztriai házból. 1896: Rettenetes romlás lészen az Egész világon. VÉGE A VILÁGNAK.

www. irodalom21. hu

vendöléseknek az volt a szerepe, hogy bizalmat keltsenek a később következő évek jóslatai iránt. Valódi összeállítója talán egy német személy lehetett, aki szándékos játékot űzött az elmúlt és leendő dátumokkal. A XIX. században keletkezett jövendölések a század végére világvégét ígérnek. Ennek előzményei közt nemcsak biblikus motívumok szerepelnek, hanem naiv forradalmi és antiklerikális jóslatok is. Például: „Egy koronás fejedelem sem lesz Európában. Sem pap, sem pápa nem leszen.” A jövendölés-sorozatot eleinte kedélyes szkepszissel másolták bele a mindenes gyűjteményükbe irodalombarát úriemberek. A későbbi évekből azonban már primitív helyesírású, paraszti kéztől származó másolatokra is bukkanunk. Az igényesebb ponyvaszerkesztők nem elégedtek ennyivel, hanem verses jóslatokat, sőt históriákat írtak a jövendölésekhez. Csokonai költő-híre is így kívánta, de a ponyva olvasóközönsége is igényelte a verses ráadást. Az ismert legkorábbi nyomtatvány 1876-ban jelent meg ilyen címmel: „Csokonay Vitéz Mihály utazása az égbe és jövendölése. Írta Ördögároki János”. A hangzatos álnevet használó szerző vérfagyasztó és kedélyes motívumokat kever össze verseiben. A haldokló Csokonai ágyánál megjelenik csontváz alakban a halál, de Csokonai kívánságára huszárruhára cseréli át jelmezét. A Göncölszekéren felkocsiznak a mennybe, itt Mihály arkangyal megvendégeli újonnan érkezett vendégét. Csokonai az ismeretlen mennyei étkek helyett füstölt sonkát, túrós bélest, és hasonló földi jókat kér, s meg is kapja a csikóbőrös kulaccsal együtt. Lelke aztán fenn maradt a mennyországban, testét, amely ott feküdt a halálos ágyon, eltemették ,,nagy cantussal”. A leírás szerint a jövendöléseket a fiókjában találták. Később a próféciákat XX. századi történésekkel egészítették ki, s némelyikük az I. világháborúról is hírt adott. (Cikkünket Lukács László könyve – Csokonai a néphagyományban, Ráció, Bp., 2007 –, illetve Vargha Balázs Csokonai Vitéz Mihály csalhatatlan jövendölései – 1960 – című írása alapján állítottuk össze.)

Debreceni Ekhó

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

Imre László

Klasszicista tézisdráma és vásári bohózat Borbély Szilárd Istenasszony Debrecen című drámájáról

Az Istenasszony Debrecen megtörtént események referenciális bemutatása. A főszereplő Kazinczy (részben ő mondja el Debrecenhez és Csokonaihoz fűződő viszonyát), de a címbe emelt Debrecen legalább enynyire centrális témája a műnek, mely nem is nagyon szól másról, mint a debreceniségnek s ellenfeleinek a véleménykülönbségéről. Borbély Szilárd ezúttal nagy mértékben használ fel eredeti Kazinczy, Csokonai stb. szövegeket. Ezáltal némileg háttérben maradva engedi, hogy a magyar kultúra két szembenálló vagy inkább egymást kiegészítő princípiuma kapjon hangot: magyarság és egyetemesség, Európa és vidék, népies és urbánus szemlélet. Ezúttal az érzékletesség, a „szemünk előtt elvonuló”, kézzelfogható valóságosság maga a dokumentumszerűség. Az elvonatkoztatás irányába pedig a két szembeállított felfogás szüntelen összefüggése, majdhogynem helycseréje mutat. Az, hogy a debreceniek (a kollégium nyugat-európai kap-

csolatai révén) európaibbak, mint Kazinczy köre, hogy maga Csokonai debreceni létére világpolgár is, hogy a jozefinista Kazinczy a magyar nyelv hegemóniáját, államnyelvvé válását szorgalmazó programjával olyan egynyelvű nemzetállamnak vetette meg az alapját, melytől egyenes út vezetett Trianonhoz. A gyakran kedélyes, időnként nyersen szabadszájú dialógusok hátterében tehát ezúttal is történelembölcseleti általánosítás láthatára dereng föl. Az Istenasszony Debrecen egzisztenciális perspektívája (részben legalábbis) Csokonai betegségével és halálával (az értékpusztulással) van összefüggésben. Értékválság, értékfenyegetettség azután a többi drámának is alapkérdése, de nem feltétlenül az emlékezet vagy a történelmi távlat jegyében. A fülszöveg utal is rá, hogy Borbély Szilárd drámái a világirodalom nagy műfaji típusaihoz igazodnak: a sorstragédiához (Az Olaszliszkai), a misztériumjátékhoz (Akár Akárki), a

parabolához (Szemünk előtt vonulnak el),valamint a klasszicista tézisdráma és a vásári bohózat keverékéhez (Istenasszony Debrecen). A költőként induló (és be is érkező!) Borbély Szilárdot éppen ez mozdítja el mindinkább a dráma irányába. A drámában ugyanis az emberi lét szükségképpen térben láttatható, s ez a szobrászattal rokon plaszticitás nemcsak eseményeket, embereket, gondolatokat jár körül, hanem egymástól távol eső megszólalásmódok, szókincsrétegek, gesztusok, stíluselemek látszólag szervetlen együttesét is. A magyar és világirodalmi szövegtér áthallásai valami tágas univerzum imitációjához vezetnek el. Az Istenasszony Debrecenben ez olyanynyira érzékelhető, hogy Kufstein és a Partium, Debrecen és Patak, a puszta és a hegyek változatossága ad színteret nyelvújítási, stiláris, ízlésbeli és egyéb variációknak, élményeknek, politikai szimbólumoknak. Manapság többen tesznek kísérletet arra, hogy halottnak hitt műfajok (verses regény, sorstragédia) életre keltésével briliáns költői képességeket bizonyítsanak, s talán nem is gondolják végig, mily nagy dologra vállalkoznak. Költői megszólalásmódok rekonstruálásával az emberi önértékelés, önismeret stációit ismétlik meg, s mindezzel a jelen élményét teszik frissé és gazdaggá. A nyelvnek egy-egy műfajhoz kötődő terrénumait bejárva az eltelt idő tapasztalatát „szippantják fel” parodikus vagy ismétlő-imitáló gesztusokkal. Az pedig az ilyesfajta kísérleteknek még sokáig megfejtetlen titka maradhat, hogy ilyen tömérdek műfaji hagyományelem halmozása mellett is miért válhat a szerző megfoghatóbbá és jelenlevőbbé, mint bármely lírai megnyilatkozás alanya. (A fenti írás részlet egy hosszabb kritikából: Hitel, 2012/8, 119-125.) Imre László (1944) a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának professzor emeritusza, akadémikus. Kutatási területe a XIX. századi magyar és orosz irodalom.

IRODALOM21

Főnix és Bárány

www. irodalom21. hu

Szűk Balázs

aki elmondta, hogy egy rendőrségi autóval két rendőr és egy megyei pártbizottsági ember kereste Szűk mérnököt, felmentek a technológiára fél három körül, és megbilincselve lehozták édesapámat, akit nem engedtek kiszállni az autóból, csak kiadta a rendésznek a kulcsot, és elhajtottak vele. Később világossá vált, hogy ez az összehangolt akció tulajdonképpen emberrablás volt egy nagypofájú „jogállamban”, hiszen a párt-rendőrség trojkája pontosan

’56-os vádlott ügye miatt bent kellett tartani a volt ÁVO épületében. Ez idő alatt nem engedtek be hozzá senkit, csak némi házi kosztot, tiszta fehérneműt vihetett be édesanyám húga, amikor az egri kollégiumba utazott hétfőnként. (Édesapámnak erről az egy hónapról egész életében hallgatnia kellett, pedig napokkal később is látszódtak hátán és vese tájékán a mély zúzódások, ahogy édesanyám mosdatta. Aláírattak vele egy papírt, hogy „soha, sehol, senkinek” nem szól a történtekről, még feleségének sem, ugyanúgy, mint a kulák bérencnek nevezett anyai nagyapám, akit azért vittek el egy napra raportra, hogy „beléptessék” az állami gazdaságba. Ő is hallgatott félve magától, most már Istent a porban keresve, a szégyenben egészen a sírig. )

tudta, hogy édesapámat egyedül találja, mert a munkahelyről a hat órakor kezdők kettőkor eltávoztak, s ebben az elsődlegesen hadiüzemben (Koreának gyártottak ágyúlövedéket), ha a dualista hatalom küldöttei megjelentek, még az Isten is haptákban állt. Ekkor édesanyám telefonon hívta a járási és megyei rendőrséget; természetesen ők letagadták, hogy Szűk mérnök ott lenne bármelyik helyen is. Másnap bement Egerbe a Legfelsőbb Bíróság végzésével az Elsőfokú Bíróságra: ők derítették ki, hogy a Megyei Rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte, mert Sz. B. ’56os ellenforradalmár volt, s egy másik

E politikai bűntényre azért volt szükség, hogy megfélemlítéssel, veréssel édesapámat a perújrafelvétel visszavonására kényszerítsék. Az akkori rendelkezések értelmében a Rendőrség minden indok nélkül bárkit letartóztathatott és egy hónapig előzetes „megfigyelésben” tarthatott. Az Elsőfokú Bíróság most már nem várt: kitűzte a tárgyalás időpontját, akaratlanul is kimondva ezzel, hogy akkor ki kell, hogy engedjék Szűk mérnököt, a munkahely is feszegette a dolgot. Tehát édesapámat kiengedték, s a kieső egy hónapi bért a rendőrségnek kellett megtérítenie[…]

[…]A Legfelsőbb Bíróság határozata után a megyei szakszervezet idősebb, jóindulatú vezetője, 1960 novemberében felkereste édesapámat Szilvásváradon elhelyezkedése ügyében, s a megbeszélés értelmében elhelyezte az egri Finomszerelvénygyár (Berva völgy) Műszaki Osztályára, gyártástechnológusként, 1961 májusától. Időközben megjelent a 155/1961-es rendelet, amely feloldotta az ’56-osokra vonatkozó tiltásokat, így édesapám hozzákezdhetett a diplomavédéshez szükséges vizsgák letételéhez. Igen nehéz körülmények között járt be dolgozni; mindig a vonaton tanult. Ekkor még Szilvásváradon laktunk nagyszüleimnél, 40 km-re Egertől. Reggel 4-kor kelt, másfél óráig tartott a vonatút. Felnémet közelében, Almárnál szállt le, s onnan gyalogolt át a dombokon, földeken többedmagával a Berváig. Héttől három óráig tartott a munkaideje, tehát mindig egy órával később ment el, mint az egriek vagy a környékbeliek. A falu vége a házunktól két lakás után következett, ott vártuk édesapámat nyár lévén minden nap. Testvéremmel akkor már tipegtünk, s igen örültünk, amikor az utca végén megjelent édesapám. Mindig hozott valamit: egy kavicsot, amire rárajzolt egy vonatkereket, vagy egy pici pauszpapírt, amin rajz volt, betű, virág, levél, katicabogár. Egyszer hiába vártuk, nem jött. Édesanyám kiment az utolsó vonathoz is, akkor sem jött. Más jármű és telefon nem volt. Másnap édesanyám elment a Postára, hogy telefonáljon a gyárba. Munkatársai nem tudtak semmit, mert ők 2 órakor már hazamentek; édesapám zárta egy óra múlva az ajtót. Rendes ember volt a személyzetis és édesapám osztályvezetője, megígérték: kiderítik, mi történt vele, csak maradjon a telefonnál. Ők behívatták az előző nap délután szolgálatot teljesítő rendészt,

Regényrészlet

Fotó: családi archívum

Gyémántdiplomát édesapámnak...

Debreceni Ekhó

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

Könyv- és Filmklub a Kazinczy iskola könyvtárában

Öt évvel ezelőtt azzal a céllal hoztam létre ezt a klubot, hogy a gyerekek hasznosan, értelmesen töltsék az idejüket péntek délutánonként, és létrehozzak egy olyan gyerek közösséget, ahova jó tartozni. Kapcsolatok, barátságok születnek, egyáltalán, jó együtt lenni, és mindenképpen fő célom az olvasás megszerettetése, minél több irodalmi mű, film megismerése, elemzése, véleményalkotás, indoklás. Cél a beszédkészség fejlesztése, a helyes, választékos stílus kialakítása. Írásaik kapcsán megfogalmazzák saját képzeletük által teremtett világukat. Legfőbb célom az értékközvetítés: olyan klasszikus szellemi értékek megőrzése és továbbvitele, melyeknek ismeretét fontosnak tartok a magyar és a világirodalomból egyaránt. Szeretném, ha lenne saját értékítéletük, kialakult önálló világképük. Elsősorban felső tagozatos gyerekek járnak rendszeresen kb. tizenketten, immár öt éve változatlan érdeklődéssel. Ez egy tehetséggondozó szakkör irodalmat kedvelő, alkotó fiatalok

számára. Miről is szólnak ezek a délutánok? Először mindenki elmondja mi történt vele az elmúlt héten, milyen jó és rossz dolgok érték, amit velünk is szívesen megoszt. Utána van egy aktuális könyvajánló: vagy én mutatok be egy új könyvet, vagy egy klubtag szá-

mol be egy olvasmány élményéről, ami felkeltheti a többiek érdeklődését is. Ezt követően megnézünk egy filmet, ami lehet egy éppen „futó” bestseller pl.: Alkonyat, Avatar, de lehet egy kölelező olvasmány vagy az ajánlott olvasmányok filmadaptációi. Mindig megemlékezünk az aktualitásokról is, pl.: a magyar kultúra napja, évfordulók (Charles Dickens, Liszt Ferenc, Karinthy stb.), a költészet napja stb. Volt, amikor virtuális múzeumlátogatást tettünk a D’Orsay Múzeumban Párizsban, a Van Gogh Múzeumban, vagy a new yorki kortárs művészeti galériában, ti. van egy nagy LCD tv-nk, ami számítógéppel van összekapcsolva. Szeretném, ha fogékonyak lennének a művészetek iránt is. A résztvevők rendszeresen bemutatják és közösen elemzik saját alkotásaikat is, melyeknek ihletője egy-egy festmény, vers stb. Vannak olyan foglalkozások, amikor az általános műveltségüket kvíz formájában kell kipróbálni a gyerekeknek. A legjobbak jutalomban részesülnek. Ezenkívül megemlékezünk minden tagunk névnapjáról, születésnapjáról kis teadélután formájában, kötetlen beszélgetés, halk zene kíséretében. Jól érezzük magunkat ezeken a péntek délutánokon. Szabó Csilla könyvtáros pedagógus

IRODALOM21

Gerundium

www. irodalom21. hu

Minya Károly 1963-ban született Kisvárdán. Szókincskutató, a Nyíregyházi Főiskola docense, szótáríró. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának tagja.

Az internet a szókincsvizsgálatban is új lehetőségek sorát adja. Az alábbiakban ezek közül kívánok néhányat bemutatni. Közismert, hogy a nyelvhasználat során a beszélt nyelvi forma aránya többszörösen meghaladja az írottét. Némileg módosítja ezt a tényt az internet megjelenése, hiszen az e-mailek, beszélgetőcsatornák (csetek), blogok stb. formájukat tekintve mind írottak, még ha a beszélt nyelv sajátosságait tükrözik is. Ezért is nevezi a szakirodalom ezt a kommunikációs formát írott beszélt nyelvnek. Tehát az íráshasználat megnövekedett, igaz, ez nem a kézírást, hanem a klaviatúrával történő írást jelenti. Az internet a szókincskutatásban is új lehetőségeket nyitott, most egyszerűen rákeresünk egy szóra, és látjuk, hogy milyen intenzív a használata. A neologizmusok több szempontú vizsgálata során meg lehet állapítani az elterjedtségüket. A továbbiakban a neten történő szókincskutatásnak a címben ígért lehetőségét mutatom be a Szómagyarító honlap segítségével. A világhálós közösségi (web2-es) szómagyarító honlapot (portált) 2010 februárjában indította el a Magyar Nyelvi Szolgáltató Iroda (www.szomagyarito.hu). Mi sem bizonyítja jobban ennek sikerességét, mint az, hogy 2011. április 22-ig 2692 magyarítás érkezett 1492 szóra. Balázs Géza a bevezetőben így fogalmazta meg a célkitűzést és az alapelveket: „A szómagyarító honlapot azért hoztuk létre, mert sok országgal ellentétben Magyarországon nincs hivatalos fóruma az idegen szavak honosításának, új hazai szavak keletkezésének. Szómagyarítások, új szavak így is keletkeznek, de ezek egy része támogató közeg nélkül nem tud elterjedni. Külön-külön sokan

Avatár, arcmány, netarc Új lehetőségek a szómagyarítás vizsgálatában

próbálkoznak a szómagyarítással (pl. orvosok, műszaki értelmiségiek), de éppen a legtöbbek által használt köznyelvnek nincs ilyen fóruma. A szómagyarítás hívei támogatni szeretnék a magyar nyelv folyamatos, spontán megújulásának jogos igényét – immár modern műszaki lehetőségekkel, számítógépes programmal, világhálós kiterjesztéssel.” A honlapra bárki beírhatja magyarítását egy illusztráló példamondattal együtt, vagy akár csak szavazhat arra, hogy az adott magyarítás tetszike neki, vagy sem. A továbbiakban nézzük meg az avatar jelentését és magyarításait! Az avatar jelentése Minya Károly a mai magyar nyelvújítás, neologizmusok elkötelezett dokumentálója és kutatója. A témában két könyve jelent meg eddig a Tinta Könyvkiadónál (a Mai magyar nyelvújítás 2003-ban, az Új szavak I. 2007-ben). Ez a kötet elméletileg jelent újat: a stilisztikában, szókészlettanban régóta tárgyalt neologizmusok új megközelítését adja. Ilyen új szempontú osztályozás a szándékoltság, a gyakoriság, a kommunikációs forma, a fogalmi tartalom, a kialakulás, a szófaj, valamint a helyesírás szerinti csoportosítás. Azonosulva a funkcionális-kognitív stilisztika elképzeléseivel, a neologizmust mint viszonyfogalmat tekinti. Különösen érdekes, nem nyelvészek számára is, a könyvhöz kapcsolódó nyelvi adattár. Ebben akár azok is elkalandozhatnak, akiket a nyelvészeti elemzés nem érdekel. (Minya Károly: Változó szókincsünk. Tinta Kiadó, Budapest, 2012)

a következő: „Valamely élő személy webes reprezentációja. Maga választja, hogy milyen arca legyen a világhálós társadalom előtt. Az avatar általában ikon, fotó, kép. Van, aki a saját arcát használja, van, aki egy kitalált arcot, amellyel azonosulni tud.” A honlapon olvasható magyarításokat több szempontból is megvizsgálhatjuk. Mindenekelőtt a szóalkotás módját tekintve. Szóösszetétellel jöttek létre a következők (5): világhálarc, webarc, netarc, hálómás, arcmás. Szóképzéssel (2): hálóc, arcmány. Ritkább szóalkotási móddal, azaz szándékos szóferdítéssel, illetve szóvegyüléssel (1): hálca (háló + álca). Jelentésbővüléssel (1): megjelenítő. Fonetikus átírással (1): avatár. A 10 kifejezést górcső alá vehetjük abból a szempontból is, hogy hány szavazatot kapott. De ennél tanulságosabb az a sorrend, amely az elfogadottságot, a tetszésindexet tükrözi. A plusz előjelű számok az „igen”-ek számát jelölik – ebből kivontam a „nem” szavazatok számát –, a mínusz előjelűek pedig a „nem” szavazatokét, az „igenek” kivonása után. 1. arcmány +399 2. avatár +15 3. arcmás +1 4. hálca –1 5. hálóc –1 6. hálómás –2 7. megjelenítő –5 8. netarc –9 9. webarc –9 10. világhálarc –15 Jól láthatjuk, hogy az arcmány a leginkább elfogadott magyarítás a honlapon. Ugyanakkor a rangsor azt is mutatja, hogy minél inkább mínuszos előjelű a kifejezés, annál inkább tekinthető alkalmi neologizmusnak; az ilyenek elterjedése már igen kétséges.

Gerundium

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

Egy többszörösen megkomponált tündérmese A Csongor és Tünde zenei feldolgozásai Az, hogy a két zenemű (Weiner Leó: Csongor és Tünde-1958, Bozay Attila: Csongor és Tünde - 1984) különböző műfaji kategóriákat képvisel (szvit és opera ) csak egyfajta, mégis talán a legfőbb megnyilvánulási módja annak, ahogyan egy zeneszerző hozzányúl Vörösmarty tündérdarabjához. Az időben korábban komponált Csongor-szvitben (sőt, az 1935-ös kísérőzene , ami a mesejátékhoz született) Weiner Vörösmarty verszenéjére való zseniális ráhangolódásáról tesz tanúbizonyságot. Hiába marasztalja el a nagyhangú kritika Weinert, amiért a jellegzetesen magyaros-verbunkos ritmusanyagtól nem tud elszakadni.(1) De gondolnunk kell arra is, hogy hol, mely helyen és hogyan tartson fenn valamilyen rokoni kapcsolatot és imitálandó szálat egy „pusztán” zenekari mű a drámai alkotással, ha annak szövegritmusát, metrumát sem utánozhatja a maga harmóniai és formatani-ritmikai eszköztárával? Weiner hat tételbe sűrítve fogalmazza meg a maga zenei viszonyát a Vörösmarty-műhöz, és tudatos zeneszerzői tapasztalattal és műgonddal válogat, majd dönt a legkarakterisztikusabb alakok és drámai mozzanatok mellett. (2) Ami figyelemre méltó, hogy Weinernél is kitüntetett szerephez jut a zárókar, (ahogyan azt majd Bozaynál is látni fogjuk), amelyet a női kar szoprán szólama szólaltat meg négy szólóhegedű kíséretében. Amire még mindenféleképpen érdemes felfigyelnünk (feltéve, ha a partitúra is rendelkezésünkre áll), hogy a mű egy nyolcadhang kivételével teljes ütemnyi – a zeneműhöz hozzátartozó, abba belekomponált – szünettel ér véget és nem egy tartott zenei hanggal, vagy úgynevezett hatásszünettel zárul a zenei műalkotás, amely irodalmi ihletettsége

miatt egyben a szöveg szünete is: meganynyi kép és el nem hangzott hang, melyet a lezajlott hangok és frázisok idéznek fel a hallgatóban ezek után. Ilyenkor az elhallgatás mindig telítve van szemantikus tartalommal. És ez a tartalom nem más, mint ami minden műalkotás lényege: egy „palackba zárt üzenet”, amely minden befogadói tudatot eltérő „hullámverésben” képes érinteni.

A Bozay-műre irányítva tekintetünket megállapíthatjuk: valamely drámai alkotás operaváltozatának megírása a legáltalánosabb zeneszerzési módok egyike, és valójában a gazdag zeneirodalmi múlttal rendelkező gyakorlat sok esetben meg is könnyíti a szerző munkáját. Már csak azért is, mert a libretto – kisebb változtatásokkal, amely főként stilizáló vagy sűrítő szándékot jelent – a drámai szöveggel adott. Hogy mennyire sikerül megőrizni egy tisztán zenei ihletettségű irodalmi szöveg eredeti, művészi funkciójú voltát, azt jól példázza Bozay Attila operája. Az opera szövegkönyvének és a Vörösmarty-műnek sorról sorra történő összevetése után megállapíthatjuk, hogy az átstilizált részektől eltekintve (amelyek főként érzelmeket kifejező felkiáltások elhagyásában vagy szóhasználatban merülnek ki, és döntő módon egyetlen esetben sem ejtenek „metrikai csorbát” a szövegtestben), a szövegmű

adekvát zenei adaptációjával találkozhatunk az opera hallgatásakor. (3) Bozay végig megtartotta az úgynevezett nagyáriák zárt számát és a történetmondás linearitásán egyedül ott változtatott, hogy művét azzal a kórussal indítja (és formahűen egyben zárja is), mellyel a Vörösmarty-dráma végét veszi. („Éjjel van…”) Ez a zenei nyitókép olyan zenei mottónak minősül, amelynek hangulata rávetül az egész drámaizenei dikcióra és meghatározza minden utána következő hang alaptónusát. Az opera legkülönösebb részlete azonban az Éj nagyáriájának tisztán prózai szerepeltetése. Hogy miért nem keresett a zeneszerző zenei tartalmat és formát a szöveg tartalmához és formájához, és hogy helyesen cselekedett-e, amikor meghagyta az Éj magánbeszédét a maga vörösmartys prózai valóságában, vitatható kérdés. Mivel sem zenekritikusok, sem zeneteoretikusok nem vagyunk, válaszadásunk – ez ügyben – esetleges lehet csak. Mégis azt kell gondolnunk, hogy kétféle szándék működhet ilyenkor egy zeneszerző tudatában. Egyrészt: hangsúlyozni akart valami nagyon eredetit és fontosat – az Éj filozofikus, világmagyarázó és létértelmező beszéde méltán hivatott erre; másrészt: minek az Éj verszenéjéhez újat kitalálni, amikor azt már Vörösmarty oly példaértékű metrummal és hanganyaggal már egyszer „megkomponálta?”(4) Lajtos Nóra

Jegyzetek (1) „Az ilyen magyaros-verbunkos karakter azonban ebben a szvitben magányos vendég.” Kecskeméti István, Weiner Leó, Csongor és Tünde, in: A hét zeneműve, (Szerk.: Kroó György),Bp., Zeneműkiadó, 1972, 29. (2) A tételek címei: I. Éj, II. Balga, III. Tündértánc, IV. A bánkódó Tünde, V. Boszorkánykonyha, VI. Aranyalmafa (3) Fodor Géza: Operai napló, tervek, Magvető, Bp., 1986. 401-403. (4) „Bozay imponáló értéssel és leleménnyel teremtette újra zeneileg Vörösmarty darabjának ’testét’, találta meg a formát a dramaturgiájához, a hangot figuráihoz.” Uo.

IRODALOM21

Meddő órán

www. irodalom21. hu

Farkas Gábor 1977-ben született Miskolcon. Költő, kritikus, szerkesztő, a Baross Gábor Középiskola tanára. A Partium művészeti folyóirat szerkesztője.

Pilinszky János lírája mélységesen keresztény és mélységesen huszadik századi. A végidők költészete. Biblikus esztétikai szemlélete egyszerre sugalmazza az emberi lét határainak tragikumát, a bűn és a bűnhődés ontológiai jellemrajzát, és az isteni gondviselés megvalósulását az egyén küzdelmeiben. A sorsot, mint a krisztusi keresztet értelmezi eszszéiben, publicisztikájában úgy, hogy az általános érvényű teológiai okfejtéseken túl figyelembe veszi a huszadik századi történelem apokaliptikus jelentésrétegeit is. A fasizmus így válik írásaiban a bűnhődés metaforájává, a közöny pedig az emberi lét határának párhuzamaként értelmeződik. Pilinszky esztétikája evangéliumi. Nemcsak abban az értelemben, mint ahogy a vallásos költészetet általában interpretálja az irodalomtudomány, hanem abban is, ahogy a teológia értelmezi a művészetet és az ünnepeket szent időként. Vagyis Pilinszky számára

A tér alkalmatlansága Pilinszky János teológiája „a teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb” a művészet sors, kereszt, bűnhődés, metafizikai és etikai értelmű létezés. Négysoros című – talán egyik legismertebb – versében e gondolati fonálon végighaladva jut el az evangéliumi feltámadás biblikus magányának kifejezésétől az emberi lét határának megfogalmazásáig. A közönnyel, hiúsággal telt emberi lét ábrázolása az üdvözülést teszi kérdésessé, az individuális létezés magában rejti a magány és a kifosztottság érzetét. E gondolatokat – Pilinszky saját prózájával is reflektálva fejezik ki – a vers középső sorai: „Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt.” A látvány csak sejtető, mégis végérvényességet hordoz magában: éjszakai séták az esőben – egyedül; az égve felejtett lámpa, mint a közöny allegóriája. Ezeket építi fel a vélhetően a Golgota képét rejtő első sor, amely ezen túl a huszadik századi egzisztenciális filozófiák bírálatát is magában rejti („Alvó szegek a jéghideg homokban.”), vagyis – Pilinszkyt idézve –: „A mindenség modelljét egyedül omlatag anyagból, didergő limlomokból lehet fölrakni” A vers utolsó sora („Ma ontják véremet.”) reflexió minderre; nem annyira a halált jelenti az előzőek tükrében, inkább megerősíti, értelmezi azok jelentését: a huszadik századi egzisztencialista individuum szabadságának filozófiája nem helyettesítheti az evangéliumi üdvtörténet ígéretét, az üdvözülést. Mit jelent ma – a huszonegyedik században – Pilinszky János gondolatvilága, esztétikai szemlélete? Látjuk, világunk a végidők felé halad, tehát az individuális szabadság-filozófiák nem jelentenek megoldást. Az ember szociális érzékenysége jelentősen nem változott, tehát a közöny, a hiúság

továbbra is, sőt, egyre inkább a mindennapok meghatározói. Az irodalomban – még ha érvényesül is itt-ott az alapvető etikai szemlélet – a nyelvi destrukcióra épülő ironikus játékosság jellemzőbb, mint az evangéliumi érzékenység. Mégsem mondható, hogy a ma költészetére ne lenne hatással Pilinszky lírája. Megkerülhetetlen. Munkásságában olyan mélységes erővel tárta fel az emberi lét terének jelenkori alkalmatlanságát az Evangélium tükrében, hogy közben a kiszolgáltatottságból merítő, a szánalmon túllépő krisztusi szeretet megrendítő erejét is megfogalmazta rámutatva az örök igazságra: vezérelhetik az ember életét vágyak, behálózhatja a közöny és a hiúság, megtörhet a sors próbatételeitől, léte mégis az isteni tervet teljesíti be – az üdvözülést. (Farkas Gábor fenti írása a Vallását kereső hit című tanulmány-gyűjtemény egyik darabja. Hungarovox, Budapest, 2012) Nádas Péter felvétele Pilinszkyről. Nádas Péter fotókiállítása a PIM-ben 2013. február 5-ig tekinthető meg.

Kiálts, város!

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

„A fény hátára vesz és fölemel” Emlékkiállítás Kiss Tamás születésének századik évfordulójára a Medgyessy Múzeum Kortárs Galériájában Egy irodalmi kiállítás készítője mindig szembesül azzal a szinte áthághatatlan akadállyal, hogy az irodalmat nem lehet kiállítani. Az író személyes tárgyaival és fényképeivel be lehet mutatni az élettörténetet, a családot, fel lehet vázolni a korabeli irodalmi és társadalmi életet – de ez még mindig nem az irodalmi műről szól, csak az azt létrehozó személyről és közegről. A kiállítások az irodalomórák szerepét veszik magukra, amikor nem a szöveg élménye, hanem az életrajz és a tankönyv felől közelítenek a művekhez. A Kiss Tamás századik születésnapjára készült tárlat megpróbálta elkerülni ezt a csapdát: nem akar tanítani, magyarázni, értelmezni, a verseket önmagukért és önmagukban mutatja be. Arra biztat, hogy Kiss Tamás tanári ars poeticájának megfelelően, a látogató hagyja a lelkét a művek által megrezdíteni, az átélés során a költeményt önmagában mintegy újraalkotódni. A látogatói útvonal érintőlegesen követi ugyan az életutat, de ez egyrészt csak felkínált lehetőség, másrészt inkább a költői lélek fejlődésének,

a poézis mindinkább bensővé válásának, a vers természetének megismerése során bejárt belső útnak a vonala, amely szükségképpen időbeli. A kiválasztott versek sem a kronológiához, hanem az általuk megteremtett otthonokhoz, a lélek tájaihoz illeszkednek. Mindennek közegéül, a kiállítást átfogó egységes metaforaként a fény és árnyék játékát választottuk, amely nemcsak a tiszta költői és emberi karakternek lehet szimbóluma, de megvilágítja a magyar irodalmi

Helyszín: Carpe Diem teaház Debrecen, Batthyány u. 8. December 3. Aranypolgár December 4. Amarcord December 10. Szigorúan ellenőrzött vonatok December 11. Tükör December 17. Zsebtolvaj December 18. Zabpriskie Point 2013. Január 7. Jelenetek egy házasságból Január 8. 451 Fahrenheit Meghívott vendég: dr.Győri Zsolt, a DE tanára (Ray Bradburyről) A filmklub ingyenesen látogatható. Kezdések: 18 órától.

kánon alakulásának egyoldalúságát is, s a mindennek ellenére létrehozott, nemcsak a debreceniek számára érvényes életművet. A kiállítás azonban minden értelmezői szándék nélkül, csupán a fény és a versszövegek játékában elmerülve is élvezhető. Kiss Tamás, a már huszonkét évesen a Babits szerkesztette Nyugatban publikáló költő verseit kezdettől

a hűség jellemzi leginkább: hűség a szülőföldhöz, a pusztához, a családhoz, az ősökhöz, Debrecenhez, a választott hazához, az itt megtalált irodalmi családhoz és a barátokhoz; s a bizalom, az okos kétely és a remény, hogy a költők nem halnak meg. S nem halnak meg, ha olvassuk őket. Szabó Anna Viola A kiállítás 2013. január 13-ig tekinthető meg.

IRODALOM21

Debreceni Ekhó

www. irodalom21. hu

irom

Az Irodalomtanítás Innovációjának Országos Műhelye

Az első IROM-konferenciát 2012. november 23−24-én rendezték meg Debrecenben, Bodrogi Ferenc Máté projektfelelős és több debreceni kolléga összehangolt szervezési munkájának köszönhetően. A nyitónapon a beszélgetések hol szorosabban, hol lazábban rendeződtek a megadott téma − az irodalomtanítás megújulásának záloga: a tanárképzés − köré. A résztvevők kerekasztal-beszélgetések során főként az irodalomtanítás jövőjéről és innovációs lehetőségeiről mondták el véleményüket. Már a konferencia kezdetét jelentő köszöntőbeszédek is különböző irányvonalakat jelöltek ki a későbbi diskurzusnak. Ahogyan azt köszöntőbeszédében Debreczeni Attila, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet vezetője is kiemelte, a debreceni vendéglátás csupán jelképes, hiszen a vendéglátó IROM igazából egy Szombathely–Budapest–Debrecen tengelyen életre hívott kezdeményezés, ami azonban a magyarság egészét érintő kérdésekkel foglalkozik. Éppen ezért a rendezvény céljaként Debreczeni Attila a kollektív gondolkodást jelölte ki. A közös gondolkodás produktív voltát igyekezett hangsúlyozni Kaposi József, az OFI (Oktatáskutató- és Fejlesztő Intézet) igazgatója.

Közösen az irodalomtanítás megújításáért IROM-konferencia Debrecenben

Fűzfa Balázs megnyitójában az irodalom és az irodalomtanítás fontosságát kiemelve hozzátette, hogy a irodalom az emberi világ elengedhetetlen része és – Margócsy István kifejezésével élve – magának a művészeti ágnak is meg kell találnia a helyét a harmadik évezredben. A fórum középpontjába a szervezők a magyartanárképzés problémáit és megújulási lehetőségeit helyezték, és már itt megtapasztalhatta a közönség, hogy az IROM komolyan veszi saját törekvéseit, hiszen a Debreczeni Attila által emlegetett egész magyarságot érintő probléma megvitatására kü-

lönböző egyetemekről különböző titulussal, munkakörökkel és korral rendelkező felszólalókat választottak, akiknek a tapasztalatcseréje nagyon produktívnak bizonyult. A beszélgetés során kiderült, hogy igen nehéz helyzetben vannak az irodalomtanítással foglalkozók, hiszen néhány esetben gyakorlatilag nincs már beleszólásuk a tanárképzést érintő változásokba, ám Czimer Györgyi (DE) kiemelte: bár az osztatlan képzés és a tanári-diszciplináris szétválasztásról talán már nem dönthetnek, a szerkezetváltás esélyt adhat egy nézőpontváltásra is.

Debreceni Ekhó

IRODALOM21

www. irodalom21. hu

A beszélgetők közül Knausz Imre (Miskolci Egyetem) és Cserjés Katalin (Szegedi Tudományegyetem) is megfogalmazták, hogy ha lenne lehetőségük, a tanárképzés helyzetén egyszerűen a tanári fizetés és presztízs növelésével javítanának. Emellett természetesen felmerültek olyan kérdéskörök, amelyekre gyökeresen eltérő válaszok születtek, gyökeresen eltérő felfogásokat villantva föl. Ilyen volt például az egyetemi alkalmassági vizsga visszaállításának ötlete, mellyel a tanári képzésbe való felvétel színvonalának növelését kívánják elérni, és az irodalomtanításhoz elengedhetetlen tárgyi tudással nem rendelkezőket kiszűrni. Kucserka Zsófia (Pécsi Tudományegyetem) polemizált a felhozott érvekkel és a szűrés lehetetlenségéről beszélt. Hiszen mi a helyzet azokkal, akik beszédhibásak? Ők alkalmatlanok tanárnak? És a hátrányos helyzetből érkezők nem is lehetnek tanárok? Vitás pontnak bizonyult a közvélemény tudós-tanár oppozícióba állítása is, hiszen Kucserka Zsófia szerint a köztudatban éles ellentét alakult ki a szemüveges és „poros”, passzív tudással rendelkező tudós prototípusa, és a gyerekekkel foglalkozó, bohóckodó, kevésbé nagy tudású tanár között. Szerinte nincs ekkora szakadék a két foglalkozás közt, sőt közös vonásaikként a bátorságot, a kreativitást és a „csakazértis” hozzáállást emelte ki, amelyet a moderátor, Fazakas Gergely Tamás (Debreceni Egyetem) is említett, mondván: a jelenlévők gyakorlatilag önkéntes társadalmi munkát végeznek és elfogadják, hogy „jutalmuk, hogy tehették”. Czimer Györgyi szerint azonban elsősorban nem azokkal a kutatókkal van gond, akik kutatók és tanárok is, hanem azokkal a gyengébb képességű hallgatókkal, akik azért érkeznek ma-

KULTer.hu

kortárs kultúrportál

gyar szakra, mert máshová nem vennék fel őket. Mind ő, mind pedig Knausz Imre a kompetencia bevezetése mellett érveltek, amit például kooperatív csoportmunkák, drámacsoportok alakításával oldanának meg, mindenekelőtt a gyakorlatias képzést tartva szem előtt. A konferencia második tervezett programja, a TAN-NAT-TAN kerekasztalbeszélgetés is hasonlóan érdekesnek és sok szempontúnak bizonyult: a diskurzus a tankönyvek, a Nemzeti Alaptanterv és a Kerettanterv kérdéseit járta körül. A beszélgetők között bár több eltérő álláspont is felmerült, mégis úgy tűnt, alapvetően Dobszay Ambrusé (OFI) került szembe a többi meghívott véleményével, akik a Kerettantervet többnyire alapjaiban rossznak minősítették. Hajas Zsuzsa szaktanácsadó például számadatokkal bizonyította, hogy még a 90%-os teljesítési elvárás mellett is egyszerűen tarthatatlan a tervezet, ráadásul az innovációs törekvéseknek végképp nem enged teret. Dobszay Ambrus szerint azonban a kerettanterv csak „megkínálja” a pedagógusokat egy egységes lehetőséggel, de szerinte a becsukott ajtók mögött egészen más is történhet. Sajnos arra még nem tudott választ adni, vajon milyen következményekkel járhat mondjuk a tervezet mellőzése. A programpontot Károly Frigyes (Szombathely) zárta, aki az IROMkönyvek első kötetét mutatta be, mely-

ben – ahogyan ő fogalmazott – minden benne van, ami az irodalomtanítás innovációját érinti. A kötet az IROM előzményét jelentő 2012. február 10−11-én megrendezett szombathelyi konferencia szerkesztett és bővített anyagát tartalmazza. A konferenciát egy meglepetés előadás zárta, melyben Varga Richárd és Rozmán Kristóf József Attila Eszméletének és más alkotásainak egyedi feldolgozását mutatta be, a versek és a zene médiumainak sikeres együttműködési lehetőségét bizonyítva. Nyitóbeszédében és a programok során Fűzfa Balázs többször is a Titanichoz hasonlította a magyartanítás ügyét és hangsúlyozta, hogy ők, az utolsókként maradt zenekar, a hajó oldalának dőlve igyekszenek megakadályozni a süllyedést. A beszélgetések során azonban egyre inkább tudatosulhatott a hallgatóságban, hogy itt – ahogyan Fazakas Gergely Tamás említette − valóban a dzsungelmisszionáriusokhoz hasonló elszántsággal rendelkező emberek vannak jelen, így bátran remélhetjük, hogy az általuk megmozgatott erők nem csak hogy nem hagyják elsüllyedni a hajót, de általuk elérhető a part, s képesek lesznek közös nyelvet kialakítani a fiatal generáció tagjaival, ezáltal sikerre vinni az irodalomtanítás ügyét. Szöveg: Farkas Evelin Fotók: Áfra János

IRODALOM21

Debreceni Ekhó

www. irodalom21. hu

innováció a gyakorlatban Az IROM-konferencia második napja Az IROM első konferenciájának két napos programsorozata következetesen és hatékonyan egészítette ki egymást: míg első nap az egyetemen megtartott szakmai fórum és kerekasztalbeszélgetés adott lehetőséget a jelenlegi magyartanítás és tanárképzés alapvető problémáinak megvitatására, addig az egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumában megrendezett második nap teljes egészében az innovációk gyakorlati megvalósításáról szólt. A workshop az Irodalom21 bemutatkozását követően rögtön egy nagyon is gyakorlati bemutatóval vette kezdetét: Sinka Andor az interaktív tábla (Smart Board) használatának lehetőségeit mutatta be a hallgatóság számára. A tábla ezernyi hasznos funkcióját megfelelő útmutatás mellett bárki (életkorra való tekintet nélkül) villámgyorsan megtanulhatja kezelni, s velük egyrészt nagyban megkönnyítheti saját tanári munkáját, másrészt az elsajátítandó tananyagot sokkal színesebbé, érdekesebbé és ezáltal jóval könnyebben elsajátíthatóvá teheti. A folytatásban továbbra is a bemutatóké maradt a főszerep. A Kossuth Gimnázium két tanára, Kovács Szilvia és Czimer Györgyi egy-egy bemutatóóra keretében prezentálták, hogyan váltható fel a klasszikus frontális tanítási módszer a gyerekeket mozgósító kooperatív technikákkal. Kovács Szilvia Az ember tragédiája tanításához készített egy látványos bevezető órát, melyben a korábban már bemutatott aktív táblát is felhasználva ösztönözte a diákokat közös munkára. Czimer Györgyi órája az osztályában jelenleg is zajló tanítási folyamatba illeszkedett. A gyerekek a legutolsó órán írtak témazáró dolgozatot Csokonai és Berzsenyi költészetéből, a bemutató óra tárgya pedig e két klasszikus költőnk hagyományának napjainkban való továbbélése lett. A tanárnő a gyerekek

Őry Katinka 1985-ben született Budapesten. A Medgyessy Ferenc Gimnázium tanára. A DE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának hallgatója.

személyes véleményére, benyomásaira rákérdezve indította a beszélgetést, melyet a paródia és karikatúra fogalmainak bevezetésével szinte észrevétlenül irányított tovább az elemzendő kortárs szövegek felé. Kovács Szilvia órájához hasonlóan a gyerekek itt is csoportokban dolgoztak, s egy-egy kérdés segítségével kellett megragadniuk a szövegben felvetett problémákat. Az órát játékos kreatív szövegalkotási feladat zárta. A harmadik mikro-órára rövid ebédszünet után került sor. Mohácsi Ágnes, a Medgyessy Ferenc Gimnázium tanára a verstan tanításának lehetőségeire hozott példát. Órájának középpontjában az az alaptétel állt, melyről nemcsak sok tanár, de sok tankönyv is megfeledkezik néha: a forma és ezzel együtt a verstani sajátosságok az értelemképzés szerves részét képezik.

nagyváradi középiskolákból érkezett kollégák arra vállalkoztak, hogy röviden összefoglalják, a romániai kerettanterv milyen irányokat szab, és milyen lehetőségeket teremt a magyar irodalom helyi oktatásában. A konferencia második napja az elsőhöz nagyon hasonlóan zárult. A két utolsó előadó Varga Bence és Varga Richárd volt, akik előadásukat zene és irodalomtanítás összefonódásáról stílszerűen egy újabb megzenésített vers előadásával kezdték. Kerekasztalbeszélgetéssé szélesedett előadásukban kiemelték, hogy a mai fiatalok életében is állandó és fontos szerepet játszik a költészet, hiszen olyan

A gyakorlati jellegű bemutató órákat nem kevésbé gyakorlatias előadások követték. Elsőként Hajas Zsuzsa, városunk szaktanácsadója vázolta fel a szövegértés-fejlesztés néhány sarkalatos problémáját. Szihay Mónika a Nyugat-magyarországi Egyetem hallgatója egy lehetséges új tankönyv tervezetét mutatta be. Darnai Zsolt előadása a régióismeret és az irodalomoktatás összekapcsolásának egy már megvalósult és sikeres módozatát mutatta be, míg a

előadókat hallgatnak, akiknek a dalai minden tekintetben kimerítik a költészet fogalmát. A slam poetry műfaja hatalmas sikereket ér el napjainkban, és sorra jelennek meg közkedvelt zenészek klasszikus verseket megzenésített formában előadó albumai, melyek óriási népszerűségnek örvendenek. Ez lehet az a híd, amely összekötheti a diákok és magyartanárok néha nagyon távolinak tűnhető horizontjait – ez a híd pedig nem más, mint a költészet közös nyelve.

Tizenegyedik szín

Londonban. A Tower és a Temze közt vásár. Tarka sokaság hullámzik, zajong. Ádám mint élemedett férfiú Luciferrel a Tower egyik bástyáján áll. Estve felé.

KAR (a zsibongó sokaság morajából eggyéolvadva, s halk zenétől kísérve) Zúg az élet tengerárja, Mindenik hab új világ, Mit szánod, ha elmerűl ez, Mit félsz, az ha feljebb hág? -

Zichy Mihály (1887) Buday György (1935)

Illusztrációk Az

ember tragédiájához ÉVA Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál! / Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: / A por hull csak belé, e föld szülötte, / Én glóriával átallépem azt. / Szerelem, költészet s ifíuság / Nemtője tár utat örök honomba; / E földre csak mosolyom hoz gyönyört, / Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.

Kass János (1980)

Réti Zoltán (1982)