Tartalom 88. oldal
Mindenki volt kezdő Közösségi bringázás Az Ultrabalaton kihívása Kerékpáros szlengszótár Egy friss bringás félelmei
12. 82. 88. 96.
87. oldal
Pályán a nagyok Tour de Hongrie Giro d’Italia Tour de France Vuelta a Espana
34. 41. 70. 87.
78. oldal
Tippek a mindennapokra A kerékpár értékmegőrzése Országúti programajánló A hatékony tekerésért Szurkolás a képernyő előtt Imádott tárcsafékek A legjobb bringás könyvek Finomhangolás Telefonos alkalmazások
Tanácsok profiktól Szöllőssy István Lőrincz Olivér Bodrogi László
16. oldal
36. oldal
6. 26. 36.
Bírjuk sokáig erővel! Nyerő edzések Mire gyúrjunk? Hasznos és tiltott ételek
58. oldal
Ez már mountain bike! Parti András A Vas család MTB-programajánló Benkó Barbara
54. 58. 62. 66.
16. 22. 76.
30. 46. 51. 72. 78. 84. 90. 94.
6
Edzőszemmel
Rajt előtti
Szöllőssy István a hazai kerékpársport egyik legkiválóbb edzője, „csak” annyit róla, hogy vele készül háromszoros olimpikon hegyikerékpárosunk, Parti András is. A sportszakembert arra kértük, ossza meg velünk a hatékony versenyfelkészülés aranyszabályait.
Edzőszemmel
mesterfogások
Király Eszter
Kinek érdemes elindulnia amatőr kerékpárversenyen? Többféle versenytípus és -táv létezik, de alapvetően annak érdemes megpróbálkoznia a rövidebb távokkal, aki már legalább fél éve rendszeresen kerékpározik
és edz – válaszolta Szöllőssy István. – Az országúti verseny mindig könnyebb, hiszen – mivel nincsenek terepakadályok – nincs szükség olyan technikai tudásra, mint a hegyikerékpározásnál. A terepversenyek rövidtávjai is jó alternatívák lehetnek a kezdőknek. Aki egyelőre nem edzővel készül, miként érheti el, hogy éppen a versenyre legyen a legjobb állapotban?
7
8
Edzőszemmel
Először is fontos tudatosítani: illúzió, hogy egy teljes kerülünk. Ezután következik az erő növelése, az utolsó versenyszezonon keresztül mindig jól teljesítsen valaki. ciklusban pedig a gyorsaság, illetve a versenyspecifikus Ilyen még a profiknál sincs. Jellemzően egy vagy két erő-gyorsaság kombináció kerül előtérbe. Ezek ös�csúcsformát érünk el egy sportolóval egy szezonban. szessége adja ki a csúcsformát – ha jól csináltuk. A legjobb formánkat nem lehet hosszú időn keresztül fenntartani. Meg lehet próbálni, de annak túledzettség lesz a vége. Az adott versenyre pontosan időzített csúcsformát egy saját szakállára készülő amatőr sportolónak nagyon nehéz összehoznia, hiszen számos buktatója van. Kell egy szakértő külső szem ahhoz, hogy biztonsággal el lehessen kerülni a hibákat. Amatőrök esetén pedig bejön a képbe, hogy a sport mellett van nyolcórás munkájuk és családjuk Profik és komois, ezért nehéz tökéletesen sakkozni a lyabban sportoló terhelés és pihenés arányával. Pedig ez a amatőrök is formaidőzítés kulcsát jelenti. A profiknak szokták alkalviszont nincs más dolguk, mint az edzésre, mazni a vizualimajd a regenerációra összpontosítani. A záció elnevezésű csúcsformát legalább egy féléves, tervszemódszert. Ennek rű edzésmunka előzi meg, amely szépen az a lényege, egymásra épített, tudatosan összeállított, hogy elképzeljük az edzés különböző szempontjait – mint az a versenyig vezeállóképesség, erő és gyorsaság – kiemelő tő eseményeket, blokkokat tartalmaz, benne pihenőhetekmajd magát kel. a versenyt is, Hogyan épül fel a versenyig elvezető egészen edzésfolyamat? részletesen. Az edzésmunka alapvetően mindig az állóSzöllőssy István képesség fejlesztésével kezdődik, hiszen a kerékpározás minden formáját tekintve a mentális felkészülésről aerob sport, állóképesség nélkül bajba
Edzőszemmel Hogyan érdemes táplálkozni a versenyt közvetlenül megelőző időszakban? Kritikus jelentősége van a verseny előtti háromnégy napnak. Egyrészt a hidratációt kell folyamatosan szinten tartani vagy emelni, a folyadékbevitelt jelentősen megnövelni – és most vízre gondolok, nem üdítőkre vagy mesterséges termékekre. Fontos az is, hogy egy-két nappal a rajt előtt töltsük fel maximálisra a glikogénraktárainkat. Ezen kívül vannak olyan táplálékkiegészítők is, amelyek még hozzá tudnak tenni a teljesítményünkhöz. Ezeket adott esetben már három-négy nappal a verseny előtt el kell kezdeni szedni, mint például a béta-alanint. Természetes „erőnövelő” a céklalé, amely nagyon jól növeli az izmok oxigénfelvevő képességét. Mit tegyünk a rajt előtti utolsó órában? Sok múlik azon, hogy milyen versenyen vagyunk. A nagyobb megméretéseken akár már negyvenöt perccel a rajt előtt is ott kell ácsorogni a rajtzónában, s ez igen megterhelő lehet. Táplálkozás szempontjából izotóniás italt érdemes kortyolgatni, és ha nagyon üres a gyomrunk – mert az izgalom miatt például nem tudtunk rendesen reggelizni –, akkor célszerű egy energiaszeletet megenni. De épp csak annyit, hogy legyen valami a gyomrunkban. Éhes érzéssel semmiképp se induljunk neki a távnak.
Szöllőssy István szerint tilos…
• a versenyt megelőző napon
nagyon intenzív edzést végezni
• meggondolatlanul dönteni
arról, hol alszunk a verseny előtti éjszaka (hotelben, kockáztatva a nem kívánt zajos társaságot és az elégtelen pihenést, vagy otthon, ezzel vállalva, hogy csak aznap indulunk a versenyre) • nehéz ételeket enni a verseny előtti napokban, amelyek felszívódása órákig is elhúzódik • túlzásba vinni az egyébként sok esetben előnyös koffein fogyasztását, ugyanis vízhajtó hatása van • új alkatrészt, ruhadarabot, kiegészítőt, bringabeállítást és sporttáplálékot a versenyen kipróbálni – kísérletezni az edzéseken kell!
Mi a helyzet a bemelegítéssel? Ez is annak a függvénye, hogy milyen távon indulunk, illetve mennyit kell ácsorognunk egy helyben a rajt előtt. Nyáron is, de különösen hűvös időben fontos, hogy az izmokat minél alaposabban bemelegítsük. Minél intenzívebb egy versenyszám, annál intenzívebb és hosszabb bemelegítésre van szükség. Ahogy haladunk a hosszabb távok felé, úgy enyhülhet és rövidülhet – de sosem maradhat el – a bemelegítés. Egy maratonon nem olyan nagy probléma, ha az életkorunk vagy az alkatunk miatt nehezen melegszünk be. Akár az első néhány kilométeren is elérhetjük a megfelelő állapotot, és ha jó volt a felkészülésünk, könnyedén utolérhetjük azokat, akik az elején elhúztak mellőlünk. Én sokkal célravezetőbbnek tartom a görgőn végzett bemelegítést. Egyrészt mert ott kiszámíthatóbbak a körülmények, könnyebb összpontosítani, másrészt pedig nem kell elmennünk a rajthelyszínről, így kicsi az esélye, hogy lemaradunk valamilyen fontos információról. Görgőn könnyebb megtervezni és kivitelezni a bemelegítési protokollunkat, hiszen ott „labortiszta” körülmények vannak. A bemelegítés során folyamatosan emeljük az intenzitást egészen a maximum közeli terhelésig, majd jöhet a levezetés, s csak utána állhatunk be a rajtzónába. Ha sokáig kell várakoznunk a rajt előtt,
9
10
Edzőszemmel sokat segíthetnek a különböző bemelegítő krémek, amelyek fokozzák az izmok – a bemelegítés által már egyébként is megnövelt – oxigénellátottságát. Vannak olyan bevált gyakorlatok, amelyek a mentális ráhangolódást segítik? Igen, profik és komolyabban sportoló amatőrök is szokták alkalmazni a vizualizáció elnevezésű módszert. Ennek az a lényege, hogy elképzeljük a versenyig vezető eseményeket, majd magát a versenyt is, egészen részletesen. Elképzeljük előre, mit csinálunk majd a felkeléstől a rajtig, majd a startpisztoly eldördülésétől az első kanyarig, aztán végiggondoljuk a pályát, a fontosabb emelkedőket, technikás lejtőket, kanyarokat, hogy mikor és hogyan frissítünk, miből mennyit eszünk, iszunk és a többi. Ezzel a gondolatjátékkal felkészítjük az agyunkat és a testünket arra, mi vár rájuk, így amikor odaérünk a valós szituációba, már nem ismeretlen ingerekkel szembesülünk, és sokkal könnyebben tudjuk a váratlan helyzeteket is kiküszöbölni. Sokaknak segít, ha bemelegítés közben zenét hallgatnak, vagy akár becsukják a szemüket és úgy összpontosítanak. Értelemszerűen ez csak görgőn kivitelezhető.
Kettős ösztönző erő Szöllőssy István tíz éve foglalkozik edzéselmélettel, edzői tevékenységgel. Fő sportága a kerékpár, de triatlonistákkal és futókkal is dolgozik. Az amatőrtől a profi szintig terjed tanítványainak széles skálája, de az ő munkája áll – más kiváló kerékpárosok mellett – a háromszoros magyar hegyikerékpár-olimpikon Parti András teljesítménye mögött. Országos bajnoki címek tömkelege, az elmúlt évtizedben hatvan-hetven bajnoki érem fűződik a nevéhez. Az utóbbi időben az utánpótlássportban is aktív szerepet vállal. Bevallása szerint nemcsak a sportolói teljesítményorientáltak, hanem ő maga is – olyan jelentős célok hajtják, amelyek a vele készülő kerékpáros mellett őt magát is előreviszik. Mit lehet kezdeni a lámpalázzal? A vizualizáció és a versenyrutin segít. Minél több versenyen veszünk részt, annál gyorsabban múlik a lámpalázunk, és tudatosul bennünk, hogy ez nem vészes, hiszen ez „csak egy verseny.” Manapság rengeteg edzésterv, információ, fórum és blog elérhető néhány kattintással. Miért bölcsebb döntés mégis edző felügyeletével készülni? Amennyire áldás az internet, annyira átok is: rengeteg félrevezető információ van fenn, sokszor ellenőrizetlen forrásból. Boldog-boldogtalan rakhat fel edzéssel kapcsolatos tanácsokat akár végzettség vagy jelentős tapasztalat hiányában is. Nagyon nehéz kiszűrni a valóban hiteles és hasznos információkat. Még egy rutinos edző is tévútra kerülhet, amikor például új trendek alakulnak ki vagy bukkannak fel az edzésmódszerekben. Ezek könnyen félrevezethetik a szakembert, az amatőrt meg még inkább. Velem is sokszor előfordult, hogy „vissza kellett térni a kályhához”, az edzéselmélet és -módszertan alapjaihoz, mert sok dologról csak évek során derül ki, valóban működik-e, vagy jobbára több kárt okoz, mint amennyit használt. Egy edző dolga, hogy naprakész legyen a bevált módszerekkel, az új trendekkel kapcsolatban. Egy amatőr sportoló, aki találomra böngészi a netet, nem biztos, hogy a kívánt eredményre jut. Az edző viszont, aki végigjárta az utat, már tudja, hogy milyen hibalehetőségek, zsákutcák, vargabetűk vannak, és segít azokat elkerülni, kiküszöbölni. Egy szakember – teljesítménydiagnosztikával, edzéselméleti tudással, edzésfelügyelettel, szakértelemmel – akár két-három év alatt is kihozza a sportolóból azt, amit saját maga mondjuk csak kétszer annyi idő alatt tudna.
Promóció
Örökzöld környezetben Rogla a Szlovéniában magasodó Pohorje-hegység királynőjének számít, amely – a mindig zöldben pompázó lucfenyőknek és az 1517 méter tengerszint feletti magasságának köszönhetően – a legjobb választás azoknak, akik a természetben, a tűlevelek illatát árasztó friss levegőn szeretnének feltöltődni. Nyáron a gyönyörű természet és a kellemes hőmérséklet keveredik a kulináris élvezetekkel, valamint a számos sportolási lehetőséggel. Télen legalább száznapnyi hóesés garantált a síelés szlovén központjában, amely a családok igényeit szem előtt tartva kínál gyönyörű kilátást a hófödte téli lankákra. Az erdei utak és a Roglát keresztező ösvények megszámlálhatatlan választási lehetőséget kínálnak. Szeretné meglátogatni az erdőt és a vízeséseket? Szívesen kipróbálná a turistafarm különleges húsételeit? Esetleg Szlovénia legmagasabban fekvő farmjára kíváncsi? Vagy egyszerűen csak szeretne elmélyedni az erdők szépségében? Ha az erőnléte nem teszi lehetővé a hosszabb utakat, nyugodtan béreljen e-biciklit. De ha duzzad az erőtől, megtalálta a megfelelő helyet, Rogla bicikliparkja az adrenalinfüggők és a hegyikerékpárosok paradicsomának számít. Biztosítjuk a szükséges felszerelések kölcsönzését, hogy a lejtőkkel, kanyarokkal, ugratókkal és egyéb akadályokkal teli pályán szórakozhasson. A kirándulókat legtöbbször a festői szépségű Lovrenctavak vonzzák. A Lovrenc-gyöngyökként elhíresült területen húsz apró tó, valamint az ország legmagasabban fekvő, törpefenyvesekkel díszített lápvidéke várja
35
méteres magasságban lehet túrázni az idei nyár újdonságaként
az érdeklődőket, miközben a tavakban gyönyörű tavirózsák pompáznak. Nem meglepő, hogy a tóvidék számít a legnépszerűbb kirándulóhelynek, amelyet magas, fából készült kilátók ölelnek körbe. Kihagyhatatlan! A gyermekeknek a Rogla széles mezőin elterülő lehetőségek tehetik izgalmassá a kirándulást. Pohorje falu, a Jezernik ösvény, a vízi park, a Törpék oktató ösvénye, a szabadban történő almasütés, az Érzékek ösvénye, a tejeskannákkal folytatott memóriajáték és egyéb szórakozási lehetőségek egyaránt a szüleink gyermekkorába kalauzolnak minket. A mostani nyár augusztusában és szeptemberében nagyszerű újdonság várható: az első Lombkorona séta, amelynek keretében 560 méter hosszú sétányon kaptathatunk fel 20 méter magasra, majd a 35 méteres kilátótoronyba is betekinthetünk, az út pedig a 440 méter hosszú, kanyargós ösvénnyel válik teljessé. A fenyvesek tetején sétálva madártávlatból figyelhetjük a szemünk előtt elterülő világot, a toronyból pedig csúszdák vezetnek lefelé. Akár nyáron, akár télen – Roglába mindig visszatérünk.
11
30
Felújítás
Ne mondj le a bringádról!
Felújítás Régóta félretett kerékpárunkat nem feltétlenül kell lecserélnünk, olykor tökéletesen elegendő, ha saját kezűleg rendbe tesszük, és ismét úgy használhatjuk, mint fénykorában.
Nagy Zsolt
30
ezer forintból már kijöhet a felújítás
Sokan garázsokban, raktárakban és egyéb tárolóhelyeken pihentetik az országúti bringájukat. De amikor felvetődik, hogy használni is kellene, könnyen lemondanak róla. Hosszú hónapok, sőt akár évek is eltelhetnek így, a kerékpáron pedig egyre inkább meglátszódik az idő vasfoga. A kerekekben már régen nincs levegő, por lepi be a vázat, a küllők között pókok szövik senkitől sem zavartatva a hálóikat. Egyszer aztán a tulajdonos öntudatra ébred. Rájön, hogy nem normális, ha két lépcsőfok után fújtatva vesz levegőt. Futni fárasztó és unalmas – gondolja –, soha nem is szeretett, jöjjön tehát a bringázás! Vagyis… Hol van az a kerékpár? A régi kedvenc, az évek óta sutba dobott vasparipa új esélyt kap, alapos tisztogatáson esik át. A kerékbe friss levegő kerül, a váz régi fényében csillog, a pókok sikoltva menekülnek, s új lakhely után néznek. A bringán azonban jól látszik, hogy nincs túlságosan jó állapotban. Mire figyeljünk oda, s hogyan érhetjük el, hogy kerékpárunk ismét régi fényében tündökölhessen? „Ha régóta nem használt kerékpárunkat elővesszük a garázsból, a gumikra, a felnire és a küllőanyák állapotára, illetve a fékekre feltétlenül érdemes ránézni, mielőtt nyeregbe szállunk – foglalta össze a legfontosabb tudnivalókat Gönczy Gergő, országúti kerékpárversenyző. – A keréken érdemes megnézni a küllőanyákat, hogy nem repedtek-e meg, a felni fékfelületét, hogy nem túl homorú vagy elhasznált-e a fékfelület. Hogyha a gumikat fel tudjuk fújni, nagy baj már nem lehet, de érdemes repedések után is keresgélni, hogy nem tud-e kibújni valahol a belső. Ezeken kívül inkább csak a »kényelmi berendezések« mehetnek tönkre a hosszabb pihenőtől. Ajánlott kicserélni például a markolatot, mert ragacsossá válhat, s meglehetősen kellemetlen érzés, amikor a kezünkhöz tapad.” Hiába tettük félre kerékpárunkat tökéletes állapotban, a hosszú évek semmittevése az olyan alkatrészeket sem kíméli, mint a váltók és a fékek. Ameddig ezeket nem néztük át, jobb, ha nem is szállunk fel a kerékpárra. Hogyha szállítani kell, inkább toljuk vagy tegyük be az autóba. Az alapvető rendbetételhez olyan segédeszkö-
31
32
Felújítás
Így nem nyúlhatunk mellé Milyen egy jó országúti kerékpár? Az elsődleges választási szempont a legtöbb esetben az ár, ezért Gönczy Gergőt arra kértük, hogy mutasson kategóriánként néhány kerékpárt, amellyel jó eséllyel nem nyúlhatunk mellé. 200 ezer forint alatt Vitus Razor 2019 – Díjnyertes váz, magas minőségű anyagokból áll. Szabadidős célra, de kisebb versenyekre is kiváló, az egész napos kerékpározáshoz is hű társunk lehet. Giant Contend 2 2018 – Gyors, kényelmes, igazi élmény vele a kerékpározás. Alumínium váz, Shimano váltó, Tektro fékek. Liv Avail 1 2018 – Könnyű, mégis erős és nagyon gyors kerékpár. Alumínium váz, Shimano váltó, Overdrive kormány, amely kicsit túlméretezettnek tűnhet, de nagyon kényelmes. 200 és 500 ezer forint között Giant Contend 1 2018 – Alumínium váz karbon kompozit villával, Shimano váltóval, Tektro fékekkel, Overdrive kormánnyal. Sokoldalú, fürge kerékpár. Cube Attain black’n’red – Nagy kényelem, könnyű kezelhetőség, meggyőző teljesítmény. A váz kialakítása a márka felső kategóriás darabjaiból merített ihletet. Rose PRO SL – Az alumínium váz súlya csupán 1280 gramm, a teljes kerékpár sem több 8.6 kilogrammnál. Ár-érték aránya kiváló, kerékpáros magazinok tesztgyőztes darabja. 500 ezer forint felett Radon Sage Carbon Ultegra – Sokoldalú karbon kerékpár, felszereltsége alkalmas arra, hogy triatlonversenyeken is nyugodtan indulhassunk vele. Súlya kevesebb 8 kilogrammnál. Cube Attain GTC SL Disc carbon’n’grey – Nagy megméretésekre tervezett versenykerékpár, karbon vázzal és a legújabb tárcsafékes technológiával. Elegáns és pokolian gyors. Rose Team GF Six Disc – Karbon váz, első osztályú alkatrészek. A nyeregcső hatékonyan nyeli el az út rezgéseit, így hosszú távon is kényelmes marad.
zök is elegendőek, amelyekért nem kell boltba mennünk, mert jó eséllyel megtalálhatjuk azokat a ház körül. „Mindig mérjük fel a váltók állapotát. Ha a kerékpárunk huzamosabb ideig állt, egy bovden- és bovdenházcsere nem árthat, mert ezek az alkatrészek képesek lehetnek berozsdásodni, »összenőni«, s így nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk váltani. Ugyanez igaz lehet a fékekre is, hiszen – hacsak nem hidraulikus féket használunk –, azt is bovden mozgatja. A váltók és a fékek forgáspontjaihoz nem árthat egy kevés kenőanyag, a WD-40 tökéletes arra, hogy a felületi rozsdát feloldja, és így megfelelően mozoghassanak az alkatrészeink. Ezekhez a műveletekhez nem kellenek komoly szerszámok, sőt remek videókat találni az interneten, amelyek segítenek elvégezni a munkálatokat. De ha nem vagyunk magunkban biztosak, inkább forduljunk szerelőhöz.” Bármilyen állapotban is legyen a kerékpárunk, hajtani szinte mindig lehet – igaz, van az a pillanat, amikor nem érdemes. Egy több éve porosodó bringával különösen óvatosan kell bánnunk, hiszen bármennyire is jó szándékúak vagyunk, néhány óvatlan mozdulattal olyan károkat okozhatunk az alkatrészekben, hogy azokat rögtön le is kell cserélnünk. A teendők között a zsírtalanítás és az olajozás mindig az első helyeken szerepeljen, az ápolással érdemes kicsit előre is gondolkodni. „A lánc- és hajtásrendszer sarkalatos pont: érdemes zsírtalanítással kezdeni, mert elsőre nem feltétlenül jön le egy ronggyal való áttörléstől az évek alatt rászáradt zsíros por. Ha ezen túlvagyunk, várjunk legfeljebb
Felújítás
egy napot, hogy kiszáradjon, és kenhetünk rá egy kis láncolajat. Egy-egy alkatrészt rögzítő csavart – gondolok elsősorban azokra, amelyek a pedált, a hajtókart, HIRDETÉS
a kormányszárat, a kormányt, a nyerget és a váltót rögzítik – szintén érdemes lehet kicsavarni és egy kis zsírt kenni rájuk. Egyrészt azért, hogy a csavarok biztosan meg legyenek húzva, másrészt pedig azért is, hogy a jövőben könnyen kitekerhessük azokat.” Attól függően, mennyi időt töltött kerékpárunk kényszerpihenőn, előfordulhat, hogy a gondos ápolással és karbantartással már nem érünk célt, s a megfelelő működéshez mindenképpen cserére van szükség. Ha ezzel a helyzettel szembesülünk, akkor sem kell feltétlenül megijednünk. Az eddig felsorolt valamennyi tétel cseréjét a töredékéből megúszhatjuk annak, mint amennyiért manapság egy új országúti kerékpárt kapni. Nem beszélve arról az élményről, hogy korábbi hűséges kerékpárunkat hozzuk vissza az életbe, és állítjuk ismét hosszú időre a szolgálatunkba. „Ha az említett alkatrészek egytől egyig cserére szorulnak, egy alapszintű kerékpár esetében harmincezer forint körüli költséggel számolhatunk. Ez abban az esetben alakulhat másként, ha nem egy-egy alkatrész, hanem mondjuk a teljes váltó vagy fékrendszer cseréje szükséges. Ez már drágább lehet. Így ha hasonló helyzet áll fenn, érdemes mérlegelni: megéri-e a régi kerékpárt felújítani, vagy inkább vásároljunk újat? Ezt mindenkinek egyénileg kell eldöntenie.”
33
34
A magyar verseny
HĂŠt okbĂłl is: Tour de Hongrie!
A magyar verseny Felmérések szerint nem csak sportrajongók követik figyelemmel a világ nagy kerékpárversenyeit, vagyis a Tour de France, a Giro d’Italia vagy a Vuelta a Espana eseményeit. A turisztikai szempontból ugyancsak látványos közvetítések másokat is képernyők elé szegeznek. Nekünk is van körversenyünk, amely ráadásul egyre nagyobb rangot vív ki magának a világ kerékpársportjában. Hét okból ajánljuk olvasóink figyelmébe a magyar országúti kerékpáros körversenyt, a 2019. június 11-én rajtoló Tour de Hongrie-t. 1. A történelem Több mint kilenc évtizeddel ezelőtt, 1925. június 27-én indult útjára először a Tour de Hongrie mezőnye – a versenyt a már akkor is világhírű Tour de France mintájára hívták életre (francia nevét is ekkor kapta). A Magyar Körversenyt nem kímélték a történelem viharai, a II. világháború, az 1956-os forradalom, majd a „profi kerékpározást” nem támogató kommunista rendszer egyaránt megakasztotta, a sportág magyarországi szerelmesei viszont időről időre újra életre keltették. Szervezői napjainkban mindent megtesznek, hogy a világ legrangosabb kerékpárversenyei közé verekedje magát. 2. A győztesek A patinás körverseny története során a hazai kerékpárosok szerezték meg a legtöbb győzelmet, tizennyolc alkalommal nyert magyar versenyző összetettben. Négyszer osztrák, háromszor szlovák, kétszer német, olasz, illetve ukrán kerekes vitte haza a fődíjat, egyegy alkalommal győzött Oroszország, Ukrajna, Svájc, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Luxemburg, Észtország vagy Kolumbia versenyzője. A legutóbbi magyar sikernek már tizennégy esztendeje örülhettünk: 2005-ben Lengyel Tamás diadalmaskodott. 3. A városok A verseny több mint kilenc évtizedes történetében eddig összesen 229 szakasz volt. A leghosszabb Tour-t 1962-ben rendezték meg a maga 1393 kilométerével, amíg a legtöbb szakaszt (10) 1994-ben írták ki. A legtöbbször, 76 alkalommal Budapest volt a rajt vagy a cél helyszíne, a fővárost Miskolc (31), Debrecen (24) és Szombathely (23) követi. A Magyar Kör négy évben lépett át a jelenlegi határainkon, 1942-ben és 1943ban a visszacsatolt erdélyi területeken járt, 2007-ben és 2008-ban pedig Szlovákiában vendégeskedett a Tour de Hongrie. 4. Az útvonal Ebben az évben hat nap alatt 890 kilométert tesznek meg a Tour de Hongrie résztvevői. A program június
11-én, kedden a siófoki 4 kilométeres egyéni indítású prológgal kezdődik, majd a Velence–Esztergom (194 km), a Balassagyarmat–Miskolc (201 km), a Kazincbarcika–Tiszafüred (115 km), a Tiszafüred–Hajdúszoboszló (69 km), a Karcag–Gyöngyös/Kékestető (138 km) és a Kecskemét–Székesfehérvár (169 km) szakaszokat rendezik meg. 5. A karaván Húsz csapat – köztük négy pro kontinentális klub – kapott meghívást a 9 millió forintos összdíjazású első kategóriás körversenyre, összesen 140 kerékpáros tekerhet a mezőnyben. Olyan ismerős mezeket is láthatunk majd, mint a Tour de Franceról ismert Cofidis, vagy éppen az idei Giro d’Italián is induló lengyel CCC, amelynek színeiben teker az egyik hazai esélyes, Valter Attila is. A magyar színeket rajta kívül Rózsa Balázs (Differdange–GeBa), az egyetlen hazai profi országúti csapat, a Pannon Cycling Team, továbbá a magyar országúti válogatott képviseli. 6. Amatőröknek is A profik látványos versenye mellett a szervezők a hobbikerékpárosoknak is lehetőségeket kínálnak arra, hogy próbára tegyék felkészültségüket és kitartásukat akár a legnehezebb emelkedőkön is. Amatőr futamot rendeznek Esztergom környékén (Dobogókő), a Bükkben, valamint a Kékes tetőre vezető emelkedőn is. A részletekről a verseny hivatalos honlapján, a www.tdh. hu oldalon érdemes tájékozódni. 7. Lehetőség A Tour de Hongrie kiváló lehetőséget kínál arra, hogy megmutassuk Magyarország legszebb tájait, történelmi és turisztikai látványosságait a nagyvilágnak. Magyarországon az idén is minden nap élő közvetítéssel jelentkezik az M4 Sport, de – akárcsak 2018-ban – az Eurosporton ugyancsak megjelenik a Tour de Hongrie: keddtől vasárnapig naponta egyórás esti összefoglalót láthatnak a nézők. Sőt az utolsó két szakaszon másfél órás élő közvetítés lesz a nemzetközi sportcsatornán – a sportág hazai történetében először.
35
36
A profi szemével
Kohán Gergely
Nyilván senki sem születik profi bringásnak – Magyarországon meg aztán főleg –, de azért sok olyan fiatal van, akiben a szándék és a tehetség adva lenne, mégsem jut el odáig. Miért? Azt látom a fiataloknál, hogy sokan tizenhat és tizennyolc éves koruk körül abbahagyják, mert jönnek a barátok, a barátnők, a szórakozás, s ez végső soron mégis csak egyszerűbb, mint a profi sport. Ezért ha valaki tényleg tehetséges, és el akar jutni a profi szintig, annak tapasztalatból azt tudom tanácsolni, hogy kellő eltökéltséggel túl kell jutnia ezen a kritikus két-hároméves időszakon, mert cserébe életre szóló élmények várják. De akkor komolyan kell vennie az edzéseket, a megfelelő táplálkozást és a versenyeket. Nem aszkéta életmódot kell élnie, de ezekre igenis oda kell figyelnie, mert ezek hozzák meg azokat az eredményeket, amelyek adott esetben felkelthetik egyegy nagyobb csapat figyelmét. Mikor döntötte el végleg, hogy innentől csakis a kerékpározásnak szenteli az idejét? Valamikor 1996 előtt, tizenkilenc éves korom körül határoztuk el a szüleimmel, hogy feladom főiskolai tanulmányaimat a kerékpározás miatt, és megpróbálom a feljebb jutást. Ekkor már túl voltam sok regionális versenyen, ahol jobbára az élbolyban végeztem, és édesapám révén francia kapcsolataim is voltak, ezért odaköltöztem, s egy ideig továbbra is amatőr versenyeken indultam. Bár a versenyek színvonala egyre emelkedett, az eredmények változatlanul jöttek, így megvolt a folytonosság. Az lett a vége, hogy már megvolt a megállapodás, hogy aláírok profinak a nagy nevű Festinához, amikor kilencvennyolcban kitört a doppingbotrány az istálló körül, így meghiúsult a szerződésem. Úgyhogy a szüleimmel összekészítettünk egy dokumentumot az addigi eredményeimmel, és mint valami önéletrajzot, elküldtük több csapatnak is. Végül az olasz Mapei és a francia Cofidis jelzett vissza, én az előbbit választottam, s itt töltöttem el pályafutásom talán legszebb három évét. Főként miben más a profi lét az amatőrhöz képest? Itt csak bicikliznem kellett, semmi mást. Kaptam ruhákat, az egyiket verseny közben kellett viselnem, a másikat utána, a harmadikat az utazáshoz, és így tovább. A biciklikkel sem nekem kellett foglalkoznom, hanem a szerelőknek. Voltak masszőreink, csapatorvosaink – több is –, ha bármi probléma volt, meg lehetett velük beszélni, mi a gond. Egész évben figyeltek minket: nyilván nem úgy, mint a rendőrök, hanem nézték, hogyan alakul a formánk, milyen a szellemi, fizikai állapotunk. Szóval, tényleg profi körülmények közé kerültem. Minden apróságra nagyon ügyelt a stáb.
Hogyan juthat el egy mai magyar fiatal bringás a legjobbak közé? Sok munkával és persze szerencsével, írhatnánk. A legismertebb profi országúti kerékpárost, Bodrogi Lászlót arra kértük, hogy saját élményein keresztül mutassa be, valójában milyen is a profi világ.
A profi szemével
Ne aszkéta legyél, hanem eltökélt!
37
A profi szemével
Bodrogi László
Született: 1976. december 11., Budapest Magasság/súly: 187 cm/79 kg Állampolgársága: magyar, francia Profi csapatai: Mapei–Quick-Step (2000–2002), Quick-Step– Davitamon (2003–2004), Credit Agricole (2005–2008), Katyusa (2009–2010), Team Type 1–Sanofi Aventis (2011–2012) Kiemelkedő eredményei: világbajnoki ezüstérmes (országúti időfutam, 2007, Stuttgart), világbajnoki bronzérmes (országúti időfutam, 2000, Plouay), Tour de France-szakaszmásodik (2002, 19. etap), Tour de Luxembourg-győztes (2005), Tour of Austriagyőztes (2006), GP Eddy Merckx-győztes (2002), 3x magyar bajnok (országúti mezőnyverseny, 2003, 2004, 2006), 4x magyar bajnok (országúti időfutam, 2002, 2006, 2007, 2008), olimpiai 27. (országúti időfutam, 2008, Peking), a mai napig az egyetlen magyar Tour de France-résztvevő
NÉVJEGY
38
Pontosan hogyan kell elképzelni ezt a stábot? Kikből állt a személyzet? Mostanában a nagy háromhetes körversenyeken – mint például a Tour de France –, már csak nyolc versenyző indulhat csapatonként. Az én időmben még kilencen voltunk. Na most, ehhez a kilenc versenyzőhöz tartozott tizenöt személy, akik egyfolytában csak körülöttünk sürögtek-forogtak: három-négy szerelő, ugyanennyi masszőr. Rajtuk kívül a két csapatvezető az első és a második csapatautóban, továbbá az orvosok és egy buszsofőr. Többen alkották a személyzetet, mint ahányan versenyzők voltunk, míg amatőr szinten egy segítő jóformán egyedül viszi el a hat bringást. Ég és föld a különbség. Hogyan nézett ki egy hetük, amikor verseny volt, és amikor „csak” edzés? Ha sima, verseny nélküli hét vagy edzőtábor volt, akkor minden nap tréningeztünk, de úgy, hogy mindenkinek megvolt a saját, személyre szabott programja. Olaszországban laktam, sok csapat-, illetve versenytársam is a környéken élt, tudtunk együtt edzeni. Ez szinte kizárólag tekerést jelentett. Általában napi egy edzés volt, de akkor elindultunk kilenc-tíz óra felé és délután értünk haza. Konditeremre a kerékpárosoknak nemigen van szükségük, hiszen azok az izmok, amelyek a bringázáshoz kellenek, éppen eléggé megerősödnek a többórás tekerések alatt. Ha megfelelően táplálkozunk, biztosan nem hízunk el. Ez pedig nem az a sportág, melyhez olyan alkat szükségeltetik, mint amilyen Arnold Schwarzeneggeré vagy Sylvester Stallonéé. A nagyobb versenyek pedig legtöbbször szombaton rajtolnak, ez azt jelenti, hogy szerda este már megérkezünk a helyszínre, értünk jönnek a reptérre, a biciklik, a szerelők, a
A profi szemével masszőrök, a csapatautók már ott várnak minket. Másnap edzés, aztán csapatbemutató – mindenki a saját mezében –, szombaton pedig kezdődik a verseny. A versenyek előtti és alatti „logisztikát” hogyan kell elképzelni? Volt egy csapatbuszunk, s mellette egy nagyobb lakóautó, csapatkocsiból pedig volt hat vagy hét – ebben utaztak a csapatvezetők, a masszőrök, az orvosok és a szerelők. A hotelből a rajthoz vittek minket, előző este már mindig össze kellett pakolni, lenyomtuk az adott napi szakaszt, a célnál újra ott várt minket a busz. Csak gyorsan átöltöztünk, és már mentünk is tovább a következő szállodába, a buszokban is tudtunk zuhanyozni. A viadal Szüleimmel végén pedig valaki kivitt minket a legközeösszekészílebbi reptérre, ahonnan mindenki hazarepült, tettünk egy ahol a saját kocsija várta, mert előzőleg az dokumentumot indulásnál otthagyta. De még a repülőjegyek az addigi eredintézésére is volt egy külön ember. ményeimmel, Egy-egy szakasz alatt hogyan néz ki a és mint valami frissítés és a tápanyagpótlás? önéletrajzot, elMár a rajtnál adják egy tarisznyából az első küldtük több csafrissítő adagot. Ebben vannak cukros, illetve patnak is. Végül sós apróságok, tényleg kis méretűek, egyrészt, hogy elférjen a zsebeinkben, másrészt, az olasz Mapei és a francia Cofidis hogy ne kelljen túl sokáig rágcsálni őket. Azjelzett vissza, tán általában fél távnál van a következő frisén az előbbit sítési vonal, ahol kulacsok vannak, egy-két választottam, s kis szóda, és szintén édes vagy sós falatok. itt töltöttem el Amire szükségünk van, elvesszük, ami nem pályafutásom kell, azt meg eldobjuk az út szélére, a nézők talán legszebb úgyis felszedik. Kulacsot egyébként verseny három évét. közben is lehet venni, a csapatautóban van Bodrogi László egy 150 literes hűtőtáska tele italokkal: sima vízzel, energiaitallal, szódával, szénsavas korábbi profi kerékpáros narancslével, kólával meg ilyesmivel. Csak akkor oda kell hívni az autót, le kell jönni a mezőnytől. Biztosan tréfásnak tartja a kérdést, de alighanem sokakat érdekel: hogyan oldják meg a vécészünetet a többórás tekerés alatt? Egyszerű. Van, aki meg sem áll, a bicikliről is tud pisilni. Akinek ez nem megy, mint például nekem sem, azok meg szépen megállnak az út szélén, leszállnak, s úgy végzik el a dolgukat. De ez általában úgy működik, hogy nemcsak egy ember áll meg, hanem többen egyszerre, mindenki szépen könnyít magán. Ilyen „technikai” szünetek alatt értelemszerűen nem illik támadást indítani. Mi segíti a regenerációt? Hiszen másnap már egy újabb kétszáz kilométer körüli szakasz vár a versenyzőkre. Továbbá mire szolgál a célba érést követően a tévében látott „letekerés”?
39
40
A profi szemével Vannak különböző szponzori italok, amelyek segítik a regenerálódást, azokat isszuk, illetve olyan ételeket eszünk, amelyek energiát adnak. Nem cukros dolgokat, inkább valami szendvicsfélét. Vacsorára pedig egy nagy tányér tészta van, teljes menüvel, azaz hússal, zöldségekkel, előtte salátával, utána desszerttel. A letekerést meg csak a nagymenők csinálják, amíg ott várnak a pódiumoknál, hogy addig is csináljanak valamit. Persze egy többórás tekerés után sosem rossz a levezetés, de sokszor nincs rá idő. Mi általában igyekeztünk csak a lehető leggyorsabban visszajutni a hotelbe, hogy minél hamarabb átessünk a masszázsokon. Ha összegezni kellene, mi a legszebb és a legnehezebb része a profi létnek? Tény és való, sok mindenről le kell mondani, de ezek később mind bepótolhatóak. Például családot alapíthat az ember a pályafutása után is. Cserébe a pályafutása során szenzációs tapasztalatokat szerez. Én például valamennyi kontinenst többször bejártam. A versenyeken pedig olyan lélegzetelállító helyeken tekerünk, hogy azt elmondani is nehéz. Szóval, semmihez sem fogható élményekkel gazdagodunk, és ez nagyon keveseknek adatik meg.
Az egyetlen magyar a Tour de France-on Minden idők legeredményesebb magyar bringása, Bodrogi László a kerékpározás előtt cselgáncsozott, valamint iskolai szinten atletizált és kosárlabdázott. Ám miután rögtön az első bringaversenyén harmadik lett, szülei Mahó László kezei alá adták a Ferencvárosba. Sőt 1990-ben már egy francia csapatnál versenyzett, és ezzel párhuzamosan Szlovákiában is foglalkoztatta egy istálló. 1996 óta életvitelszerűen Franciaországban él, de 2008-ig magyar színekben versenyzett (akkor vette fel a francia állampol-
gárságot). Első profi szerződését a híres olasz Mapei istállónál kapta meg 2000-ben, a mai napig az ott eltöltött három évére emlékszik vissza a legszívesebben. Ugyanebben az évben óriási sikert ért el, a plouay-i világbajnokságon bronzérmet nyert a férfiak országúti időfutam versenyében. Pályafutása legnagyobb sikerét 2007-ben könyvelhette el, amikor a stuttgarti vb-n ezüstérmet nyert a számban, csak a műfaj legendája, a svájci Fabian Cancellara tudta legyőzni. Ezután a pekingi olimpián jelentős éremesélyesként számoltak vele, de a felkészülése nem sikerült, végül a csalódást keltő 27. helyen ért célba az időfutamon. A kerékpározástól 2012-ben vonult vissza, családjával a franciaországi Ney kisvárosban él, esztergagépeket kezel egy acélipari cégnél. Gyermekei is bringáznak, ő maga pedig néhány éve újra versenyez kisebb regionális viadalokon. A mai napig az egyetlen magyar Tour de Francerésztvevő, sőt, ha úgy tetszik, szakaszgyőztes, hiszen a 2002-es Tour 19. szakaszán kedvenc műfajában, az időfutamon harmadik lett, ám később az első két helyen végzett Lance Armstrongról és Raimondas Rumsasról is bebizonyosodott, hogy doppingoltak. Más kérdés, hogy végül hivatalosan csak az előbbi eredményeit törölték.
42
Promóció
Nagy tókerülő
A Villachból induló és ott is végződő többnapos kerékpártúra Karintia öt tóvidékét köti össze. A Béke hídtól kezdve a kört több mint háromszáz kilométert tekerhetünk. Szívesen részt venne egy élményekben gazdag, izgalmas kerékpártúrán? Fedezze fel Ausztria napfényes délvidékét két keréken! Kerékpározzon kristálytiszta vizű tavak mentén, járja be az olasz, valamint a szlovén határ közelében lévő lenyűgöző domb- és hegyvidéket. A rendelkezésre álló idő és az erőnlét függvényében tetszőleges számú szakaszra osztható a 340 kilométer hosszú, változatos útvonal. A legjobb, ha legalább egy hetet szánunk a kerékpártúrára. Ebben az esetben elegendő időnk marad arra, hogy élvezzük a hegyi tavak kellemes vizét és megcsodáljuk az útba eső látnivalókat. Aki szeretné, elektromos kerékpárral is teljesítheti a túrát. Ha valakinek nincs saját e-biciklije, annak több mint 50 karintiai kerékpárkölcsönző áll a rendelkezésére, ahol modern elektromos kerékpárt bérelhet minden szükséges tartozékkal együtt, ráadásul a kétkerekűt adott esetben egy másik kölcsönzőben is vissza lehet adni. A nyolcast leíró, többnapos kerékpártúra egyik lehetséges kiindulópontja a Dráva mentén található Villach városa, amely autóval és vonattal egyaránt könnyedén megközelíthető, s Karintia földrajzi középpontjának számít. A túra túlnyomórészt jelzett kerékpárúton vezet, illetve egybeesik az Alpok–Adria kerékpárút és a Dráva menti kerékpárút néhány szakaszával. Az enyhe klímának köszönhetően az Alpok fő vonulatától délre eső Nagy karintiai tókerülő túra áprilistól egészen októberig várja a kerékpárosokat. 1. szakasz: Villach–Millstatt Hossza: 67 kilométer Szintkülönbség: 690 méter A nagy karintiai tókerülő túra kiindulópontja Villach keleti részén, a Dráván átívelő piros Béke hídnál (Friedensbrücke) található. Az északi irányba vezető kerékpárúton alig öt kilométer múlva érhető el az Ossiachitó, amelyet az óramutató járásával ellentétes irányban, a vízre és a környező hegyekre nyíló csodás kilátás
!
Különleges látnivalók és élmények a közelben: • Bleistatti-láp slow trail az Ossiachi-tónál • Kaslabn sajtkészítő műhely Radentheinban • az első karintiai fürdőház a Millstatti-tó partján
közepette kerülhetnek meg a kerékpárosok. Ossiachban érdemes megállni és megcsodálni az apátságot, valamint a XI. századi barokk templomot. A tó megkerülése után következik az első hosszabb emelkedő. Az útvonal csaknem 15 kilométer hosszan kanyarog az Afritzi patak mentén, fel a kristálytiszta vizű Afritzi-tóhoz és Feldsee-hez. Ezt követően a kerékpárosok Radentheinon át juthatnak le a Millstatti-tó keleti partjára, majd Dellach településen át Millstattba. 2. szakasz: Millstatt–Techendorf Hossza: 49 kilométer Szintkülönbség: 732 méter A nagy karintiai tókerülő túra második napja kényelmesen indul, napközben, szép lassan azonban a hét legnagyobb szintkülönbségét hagyják hátuk mögött a kerékpárosok. Kezdetben a Millstatti-tó partján vezet az útvonal Seebodenbe, majd tovább a Dráva völgyé-
Promóció
túra Karintiában ben található Spittalba. A tókerülő túra itt a híres Dráva menti kerékpárútba torkollik, amely Karintia legnagyobb tavát kíséri végig a tartományon. Neuolsachnál kell letérni a kerékpárútról nyugati irányba, ezután egy hosszú emelkedőn feltekerni Zlanba, majd az idilli Weißenbach mentén haladva érhető el Stockenboi települése. Innen már csak tíz kilométerre található a festői Weissensee keleti partja. Itt véget ér a kerékpárút, csak hajóval kelhetünk át a hegyek között megbúvó, leginkább egy fjordra emlékeztető tavon. A 30 perces hajózást követően a kerékpárosok Ronacherfels kikötőjében szállnak ismét partra, hogy megtegyék a Techendorfig hátralévő utolsó öt kilométert.
Különleges látnivalók és élmények a közelben: • utazás hegyi felvonóval a Goldeckre • hegyikerékpáros ösvények a Weissensee Naturparkban – kezdőknek és haladóknak egyaránt • mágikus pillanatok: tutajozás a Weissenseen • sétahajózás a Weissenseen
!
3. szakasz: Techendorf–Pressegger-tó Hossza: 30 kilométer Szintkülönbség: 246 méter Az első két napot és a megtett 1400 méternyi szintkülönbséget követően a rövid harmadik szakasz majdnem felérne egy pihenőnappal – ha nem lenne ott az 1074 méter magas Kreuzberg-nyereg. A Weissensee azonban már 930 méter magasan fekszik, így a különbség nem
340
kilométer hosszú a nagy karintiai tókerülő túra útvonala
info
Bővebb tudnivalók a kerekpar.karintia.com oldalon olvashatók.
43
44
Promóció
!
Különleges látnivalók és élmények a közelben: • a helyi gasztronómia, valamint a világ első slow food travel régiójának élményprogramjai – például a Lerchenhof-kastélyban vagy a hermagori Bärenwirt fogadóban • kaland, játék és szórakozás a tóparton: karintiai élménypark a Pressegger-tó partján olyan nagy. A hegymenetet követően hosszú lejtmenet következik Gitschtalon át Hermagorba. Innen sík terepen folytatódik a túra a Gail-völgyi kerékpárúton a Presseggertóhoz. Ezen a napon egészen biztosan marad elegendő idő a kellemesen meleg vizű tóban való fürdőzésre. 4. szakasz: Pressegger-tó– Egg am Faaker See Hossza: 49 kilométer Szintkülönbség: 295 méter Szintkülönbség tekintetében a nagy karintiai tókerülő túra javát már megtették a kerékpárosok. A negyedik napon kényelmes tempóban tekerhetnek a Gail-völgyi kerékpárúton egészen az olasz és a szlovén határig, majd onnan keleti irányban visszafelé. A kristálytiszta vizű Gail folyó csendesen csörgedezik a kerékpárút mellett, amelyről lélegzetelállító kilátás nyílik az adótornyáról könnyedén felismer-
!
Különleges látnivalók és élmények a közelben: • citromkert több mint 280 különböző citrusfélével Faak am Seeben • kenutúra a Faaki-tavat körülölelő nádrengeteg között
hető Dobratsch-ra. A nap célállomása a türkiz színű Faaki-tó. Az útvonal kezdetben a tó déli végén vezet, kilátást engedve a szigetre és az ott lévő romantikus hangulatot sugárzó szállodára. A túrázók végül a keleti partszakasz mentén haladva juthatnak el Egg am Faaker See településre. 5. szakasz: Egg am Faaker See–Sankt Kanzian am Klopeiner See Hossza: 58 kilométer Szintkülönbség: 369 méter A Faaki-tó északi végéről, a Karavankákra és a Mittagskogel piramis alakú hegytömbjére nyíló
!
Promóció
Különleges látnivalók és élmények a közelben: • koktél a veldeni sétány egyik kávézójában, kilátással a tóra • kulináris felfedezőtúra a klagenfurti bencés piacon • erdei élménypark Sankt Kanzianban számtalan játékkal és programmal, valamint kötélparkkal • tóparti szabadstrandok a nyári felfrissüléshez
varázslatos kilátásban gyönyörködve juthatunk vissza a Dráva völgyébe, majd tovább a Wörthi-tó partján lévő Veldenbe. Karintia legnagyobb és legismertebb tavának északi partján haladva érintik a túrázók a kastélyairól és villáiról, valamint stílusos tóparti házairól is ismert Pörtschachot. A Klagenfurtban található tóparti sétánytól a kerékpárút a tartományi főváros óvárosán vezet tovább. Délutánra érik el a túrázók Európa legmelegebb tavának, a Klopeini-tónak partján lévő Sankt Kanziant. 6. szakasz: Sankt Kanzian am Klopeiner See–Velden am Wörthersee Hossza: 69 kilométer Szintkülönbség: 493 méter
Különleges látnivalók és élmények a közelben: • Tscheppa-szurdok, amely különleges természeti látnivaló Ferlachnál • EXPI: a jövő múzeuma telis-tele fizikai érdekességekkel és kísérletekkel Gotschuchen/ St. Margareten településen • sétahajózás a Wörthitavon, esetleg kirándulás a Pyramidenkogel kilátóhoz
!
A Klopeini-tó megkerülését követően a hatodik szakasz
a Dráva jegyében telik. Az útvonal javarészt a híres Dráva menti kerékpárúton vezet, amelyet 2016 óta ötcsillagos kerékpárútként ajánl a Német Kerékpáros Szövetség (ADFC). Ezen a szakaszon vizek és hegyek, várak és víztározók mentén tekerhetnek a kerékpárosok. A túraútvonalakkal átszőtt Rosental régióban az útvonal érinti a puskagyártásról ismert Ferlachot. A Dráva számos kanyarulatának egyikében fekszik a hatalmas kerttel, labirintussal és vadasparkkal is büszkélkedő Rosegg kastély. Innen már csak néhány kilométerre található Velden am Wörthersee települése. 7. szakasz: Velden am Wörthersee–Villach Hossza: 18 kilométer Szintkülönbség: 113 méter
Az utolsó nap búcsút vesznek a túrázók a karintiai tavaktól. A veldeni tóparti sétánytól a Dráva menti kerékpárúton kell még néhány kilométert megtenni, mielőtt ismét Villachba érnénk. A nagy karintiai tókerülő túra a mögöttünk hagyott 340 kilométer után, valamint a számtalan feledhetetlen pillanatot követően a Velden keleti részén található piros Béke hídnál (Friedensbrücke) ér véget.
45
A hegyikerékpározás is népszerű sportág, sőt életforma: bár magazinunk főleg az országúti bringázással foglalkozik, egy 16 oldalas mellékletet a mountain bike szerelmeseinek állítottunk össze. Parti András, Benkó Barbara, a Vas család és remek montis programok a következő oldalakon!
!
A dombok, hegyek szerelmese
Sztártippek Három olimpián vett részt eddig Parti András, most éppen a negyedik ötkarikás részvételéért küzd. Kérésünkre saját élményeiből merítve összefoglalta a hegyikerékpározás szinte minden csínját-bínját, hogy senkit se érjen meglepetés, és valóban élményt jelentsen a tekerés.
Rác Benedek
A bringa felkészítése. Amikor elindulok, megnézem a guminyomást – ez terepen nagyon fontos –, aztán ellenőrzöm a rugós tagokat, és ha nem is minden alkalommal, de megvizsgálom a fékrendszert. Ami engem illet, nem nagyon szeretem edzés után koszosan hagyni a bringát, jobb érzés tiszta gépre felülni, és a hajtást is kíméli, ha nem hagyjuk koszosan, porosan. Ráadásul a sérüléseket is könnyebb észrevenni, ha tiszta a bringa. Ezek mellett természetesen kötelező kellék a bukósisak és a kesztyű, az utóbbi is fontos, sok kellemetlenségtől véd meg. Sokat számít esésnél, hogy nem a tenyered horzsolod le, hanem megvéd a kesztyű. Úti csomag. Az edzésekre mindig viszek magammal pótbelsőt, pumpát, imbuszkulcsot, gumileszedőt. Fontos, hogy állandóan tartsunk magunknál pénzt, iratot, valamint telefont, mert így tudunk segítséget hívni. Továbbá mindig van nálam egy-két energiaszelet és kulacs. Rendkívül változó, hogy mennyi ideig tart egy edzés, másfél és hatórás is lehet. Elővigyázatosság. Mindenki a maga rutinjának és tudásának megfelelő terepet válasszon. Nem érdemes kockáztatni, ha pedig egyedül vagyunk, végképp nem. Inkább hanyagoljuk azokat a lejtőket, ahol nem érezzük magunkat komfortosan. Nagyjából magam előtt látom a Budai-hegység térképét, tudom, hogy merre indulok, de a különböző alkalmazások segítségével is megtervezhető az alkalmas útvonal. Állatok az erdőben. Nem mondom, hogy tartok tőlük, és az elmúlt húsz évben nem is volt olyan eset, hogy bármi gond adódott volna. Előfordult persze egy-egy vaddisznó vagy őz, de nem volt probléma, a bicikli ráadásul rázkódik, így zajt kelt, amelyet az állatok is hallanak. Inkább azt tartom veszélyesnek, hogy ha megyek lefelé egy ösvényen, és hirtelen kiugrik elém egy állat – de szerencsére ilyenre sem volt még példa. Előfordulhat, hogy megkergetnek a kutyák, ám nekem is van kutyám, tudom tehát, hogyan kell őket kezelni. Nem menekülök, az a rosszabb megoldás. Bringával általá-
ban lehagynám, felfelé azonban a négylábú gyorsabb. Szerencsére még egyetlen kutya sem harapott meg. Egyedül vagy csapatban? Inkább magányos farkasnak számítok, akkor tudok a legjobban edzeni, ha egyedül vagyok. Olykor az öcsémmel megyek, de különleges edzéstervem van, jelentős terheléssel. Ezt nehéz másokkal összeegyeztetni, ezért az esetek jelentős részében egyedül tréningezem. Ha külföldön több versenyző is egy helyen edzőtáborozik, időnként előfordul a társas út, javarészt viszont akkor is egyedül tekerek. A pihenőnapokon szoktam másfél-két óra laza bringázást beiktatni, ez esetben megesik, hogy másokkal együtt megyek. Kávézás. Ha nem is kötelező a kávézás, de szerves része a kerékpározásnak. A bringások túlnyomó többsége szeret kávézni. Edzés előtt én is szívesen megiszom egy jó eszpresszót, de az öt-hat órás gyakorlás során is megállok útközben még egy kávéra. Ha nem iszunk belőle túl sokat, pozitív hatása van. Én napi kettőt-hármat fogyasztok el. Útvonalak. A Pilist és a Budai-hegységet is nagyon szeretem, sokat járok a János-hegyen, a Hármashatárhegyen. A Mátrát is kedvelem, ám mivel Budapesten élek, oda ritkábban jutok el. Több olyan ösvény van, amelyet amatőröknek nem ajánlanék, én azonban nagyon szeretem őket, mert izgalmasak és jó útvonalak. A Pilisben sok olyan erdőgazdasági út van, ahol nyugodtan lehet tekerni, még különösebb technikai tudás nélkül is. A Budai-hegység hétvégenként, főleg tavasszal tömve van, a Pilis nyugodtabb. A hegyekben megtanulja az ember, hogy merre érdemes menni, mikor vannak többen arrafelé. Vasárnap,
55
56
Sztártippek
szép időben például biztosan nem megyek a János-hegy felé, illetve a kilátóhoz, mert tudom, hogy sokan lesznek. Húsz éve készülök ezen a környéken, rengeteg útvonalat bejártam már, tudom, hogy merre érdemes menni, de olykor még én is szoktam egy-egy új ösvényt, útvonalat találni. Igaz, olyan is előfordul, hogy elindulok egy úton, amely egyszer csak véget ér, és fordulhatok vissza. Ugratás, egykerekezés. Egyiket sem könnyű elmagyarázni. A lényeg, hogy a súlyponttal játszik az ember. Fél évembe került, mire megtanultam egykerekezni. Sokat kell gyakorolni, a súlypont megtalálása mellett a fék adagolása is fontos. A lényeg, hogy erősebben beletekersz, majd hirtelen felhúzod a kormányt. Óvatosnak kell lenni, amatőröknek nem ajánlom, mert könnyű hanyatt esni. Ne patentpedállal próbálkozzunk, hanem simával, ez esetben könnyebb leugrani a bringáról. Ami az ugratást illeti: lépésről lépésre kell gyakorolni, az elején akár egy
Két jó olimpia között volt egy fájdalmas is Parti András a legjobb magyar hegyikerékpáros, ezt bizonyítja, hogy három olimpián pattanhatott nyeregbe: Rióban a 23., Pekingben pedig a 24. helyen végzett, ezek kifejezetten jó eredménynek számítanak. A londoni megméretése azonban a nagy bukásáról maradt emlékezetes: ijesztőt esett, kórházba vitték, de nem lett nagyobb baja. A 36 esztendős sportoló 21-szeres magyar bajnok, világbajnoki 29., Európa-bajnoki 18. helyezett, 1997 óta hegyikerékpározik, okkal írhatjuk tehát, hogy a magyar mountain bike egyik legjelentősebb alakja, aki valóban mindent tud a szakágról.
Sztártippek
Csodálatos szabadságérzet Mi a legjobb a hegyikerékpározásban? Parti András nem sokat gondolkozott a válaszon. „A szabadság. Nem vagy az aszfalthoz kötve, mehetsz ott is, de terepen is. Csodás érzés, amikor elhagyod az utat, nincsenek autók, kisebb a forgalom, nyugodt a környezet. Sokkal gyorsabban lehet haladni, mint gyalog, nagyobb távolságokat lehet megtenni, jól bejárható egy-egy környék. Szeretem a lejtőket, a technikásabb részeket, amelyek nekem is kihívást jelentenek, hiszen kell az embernek egy kis adrenalin. Ha tehetem, a hétköznapokon is bringával járok, mert nem szeretek autózni.”
kisebb járdaszegéllyel. Áshatunk magunknak ugratót is, és ahogy fejlődünk, egyre nagyobbra építhetjük. Ha az ugrató után van egy lejtő, ott finomabban landolhat a bringa, kisebb az esély az esésre. Ez esetben kicsit hátrább kell helyezni a testsúlyt. Ez is olyan, mint az egykerekezés, sokat kell gyakorolni, és menet közben ráérez az ember. A világkupákon akár egy-másfél méter magas ugratók is vannak, és négy-öt métert is lehet repülni. Sérülések. Nem szabad megfelelő védőfelszerelés nélkül elindulni. A bukósisak és a kesztyű fontos, de hogyha technikásabb részen akarunk gyakorolni, nem baj, ha a térd- és a könyökvédő is a táskában van. Gyakori sérülés
a kulcscsonttörés. Ez ellen nem lehet védekezni, esésnél óhatatlanul is letesszük a kezünket. A downhillesek gerincvédőt viselnek, nekik nagy szükségük van rá. A kulcscsonttörést eddig megúsztam, volt már azonban kisebb agyi bevérzésem, két csigolyám sérült, kificamodott az ujjam, valamint eltörött a vállam. Horzsolások. Egy-egy kisebb esés után már másnap bringázni szoktam, sőt ha nincs nagy gond, az aznapi edzést is befejezem. Igaz, volt már olyan, hogy hatvannal elvágódtam az aszfalton, és úgy néztem ki, mintha valami horrorfilmben lettem volna. Egyébként nem is a bringán kellemetlenek a horzsolások. Az elején rossz, de aztán bemelegszel, nem veszel róluk tudomást. Az már kevésbé jó, hogy lefekszel pihenni, és nem tudsz úgy feküdni, hogy az ne fájjon. Fejlődés. Az életkortól is függ, hiszen a fiatalok néhány év alatt is rengeteget fejlődhetnek, és egészen élvezetes, jó kis amatőr szintre juthatnak el. Persze, minél idősebb az ember, annál több idő szükséges, ám három év után bele lehet lendülni. Ilyenkor már egyre jobban érzed magad a bringán, s kezd megjönni az erőd is. Igaz, ehhez tudatos és folyamatos felkészülés szükséges, nem elegendő csak úgy, ímmel-ámmal biciklizni. Árak. Háromszázezer forinttól már jó bringák kaphatók, de ezen a téren is érdemes lépésről lépésre haladni. Vagyis akár százezressel is kezdhetjük, s utána lehet fejleszteni vagy újat venni. Az enyém persze más szint, különlegesebb, kisebb a súlya, kimagasló a teleszkópok minősége. Fontos, hogy mennyire tudod a bringán keresztül átvinni az erőt az útra, ám az is számít, zárható-e a teleszkóp. Amikor az ember átül egy jobb bringára, akkor érezhető a különbség. Még a csúcs és a csúcs között is van árbeli különbség, de az eltérések inkább a márkán és a kialakításon múlnak.
57
82
Új közegben
Sztárfutó
Kerékpáros kísérőként vesz részt az idei Ultrabalatonon a háromszoros UB-győztes futó, Maráz Zsuzsanna, aki tavaly rendszeresen kerékpározott kiegészítő sportágként.
Rác Benedek
A Spartathlon-győztes Maráz Zsuzsanna ott is lesz az Ultrabalatonon, meg nem is. A talány megfejtése az, hogy a háromszoros Ultrabalaton-nyertes az idén kerékpárral vág neki a megméretésnek az amerikai színekben 24 órás világbajnoki címet szerző Nagy Katalin kísérőjeként. „Aki megfelelő állóképességgel büszkélkedik, szerintem futóként is körbe tudja tekerni a Balatont – mondta kérdésünkre Maráz Zsuzsanna. – Emlékszem, amikor először indultam egyéniben a versenyen, megkértem Ági barátnőmet – akivel korábban párosban futottam –, hogy kísérjen. Ő korábban talán négy kilométert tekert, és mégis, zokszó nélkül, nagyon szépen végigjött velem a versenyen.” Most pedig Maráz Zsuzsanna teljesíti két keréken a viadalt. Áprilisban Japánban indul a Sakura Michi elnevezésű futóversenyen, ezért nem fért bele a felkészülésébe az Ultrabalaton. A futónő hozzátette, nem most pattan először bringára. „Márciusban, az egyik futásom után nyeregbe szálltam, és ötven kilométert tekertem – emlékezett Maráz Zsuzsanna. – Akkor még lefagytak a lábujjaim, pedig futás közben nem különösebben éreztem hűvösnek az időt, a biciklin azonban nagyon is. Már tavaly is rendszeresen kerékpároztam, egész nyáron bringáztam keresztedzésként. Az Ultrabalaton ötlete Nagy Katalintól jött, nagyon jó viszonyban vagyunk, szinte minden nap csetelünk, és megkérdezte, kísérném-e biciklivel. Nagy megtiszteltetés, ráadásul a szívem csücske a verseny, és szerintem Kata
megdönti majd a pályacsúcsomat, a rekorddöntésnél pedig ily’ módon én is ott leszek.” Maráz Zsuzsannától megtudtuk, tavaly, a jó időben hetente háromszor bringával járt be a munkahelyére, így naponta hatvan kilométert tekert. A csúcsa egy 250 kilométeres hét volt. Egészen szeptemberig biciklizett, amikor az edzője már rászólt, hogy hagyja abba, vigyázzon magára, hiszen akkor már vészesen közeledett a Spartathlon rajtja. Az ugyanakkor egyértelmű, hogy a kerékpározás jó hatással van az izomzatára. „Nagyon jól ellazít, a regenerációban is segített – folytatta Maráz Zsuzsanna. – Természetesen megbeszéltük az edzőmmel, hogy milyen pulzustartományban tekerek, nagyon élvezem, de nincsenek bringás ambícióim, nem tudom például országúti kerékpárosként elkép-
a bringán
Új közegben
Kényelmes, anyukás bringám van, nagyon jó üléssel. Egyedül a nyakam szokott fájni néha, erre fel kell majd készülnöm, hogy bírjam az Ultrabalatont. Maráz Zsuzsanna Spartathlon-győztes futó
zelni magam. Az eddigi leghosszabb távom a Fertő tó körbetekerése volt: olyanokkal mentem, akik rendszeresen bicikliznek, én pedig nem készültem külön, s nem akarok nagyzolni, de erőben talán még jobban bírtam, simán vettem a százhúsz kilométeres kanyart. Kényelmes, anyukás bringám van, nagyon jó üléssel. Egyedül a nyakam szokott fájni néha, erre fel kell majd készülnöm, hogy bírjam az Ultrabalatont. Érdekesség, hogy ahol lakunk, ott lankásabb a vidék, ezért nem mindig kívánom annyira a bringázást. A Balatont viszont mindig is körbe akartam tekerni. A családnak is mondtam, de egyelőre nem jött össze. Velük persze nem egyben tudnám le az egészet, hanem két-három napra széthúzva, kellemes, aktív kirándulásként. Majd meglátjuk, meg tudom-e őket győzni – mindenesetre nem adom fel!”
83