MDI_2024-06-27 by Mediaworks

Jobbos kilátások, balos padlófogás

KACSOH DÁNIEL

Miközben Magyar Péter Brüszszelben széles, polgárinak szánt mosollyal az arcán pózolt vadiúj európai parlamenti mandátumával, itthon a BRFK közölte, garázdaság, rongálás, illetve a listavezető által elszedett telefon Dunába hajítása miatt is nyomoz. Lépésről lépésre.

A Tisza Párt arca pestiesen szólva nagyot ment: fiatal lányokkal enyelgett, balhézott, agresszívan viselkedett, majd miután kirakták a biztonságiak a szórakozóhelyről, még egy villamosmegállóban dühöngött. Aztán némi szundi, bocsánatkérés a rajongóktól, s hoppá, Magyar Péter már megint Manfred Weber kedvenc européer politikusa lett, fehér ingben, szűk naciban.

Lehet, hogy a Puzsér Róberteket, Nagy Ervineket ez sem érdekli majd, ahogy azt is benyelték tőle, hogy ígérete ellenére beül az EP-be, mondván, onnan is lehet pártot építeni. Az sem zavarta őket, hogy piramisjátékos csalás miatt elítélt aktivistával dolgozik, titokban rögzítette felesége szavait, vagy épp újságírókat aláz meg vállalhatatlan módon. Nem számít semmi: akiben szemernyi esélyt lát az O1G-tábor, annak bármit elnéz. És akármit benéz.

„Marad az ellenzéknek egy önimádó Magyar Péter meg egy kudarcbajnok Karácsony Gergely”

Kunhalmi Ágnes, Donáth Anna és Komjáthi Imre már belebukott a bukásba, Gyurcsány Ferenc is megingott picit, s alighanem Gyöngyösi Márton sem marad a székében. A Párbeszéd nem is létezik, ott minek felelősöket keresni? Túl azon, hogy a parlamenti frakciók lélegeztetőgépen tartják a zombipártokat, a baloldalon aratott a kaszás. A DK és szoros pajtásai nyilván bírnak

annyi tartalékkal és tapasztalattal, hogy némileg visszakapaszkodjanak, de a domináns szerepnek alighanem annyi, ahogy a Mi Hazánk is kénytelen visszavenni. Hiába, a harmincszázalékos támogatottságot bezsebelő „lufi” elvette előlük a levegőt, ami újratervezésre vagy feladásra szorítja az ellenzéki formációkat.

A pakliban benne van, hogy az érdemi politikai döntéseket és a protesten túlmutató üzeneteket eddig kerülő „slim fit” projekt nem éli túl a valódi megméretést, azaz az érdemi politizálást, és kiderül, hogy az egész egy nagy kamu. Láttunk már ilyet. Ám az sem zárható ki, a szürreális Magyar Péter-jelenség velünk marad. Ebben az esetben a kormányoldalnak is újra kell gondolnia az ellenfél-menedzsmentet, netalántán saját politikáján is korrekciót kell végrehajtania. Az alapvetések, a no war, no migration, no gender nyilván maradnak, de a hangsúlyokon és a fókuszon lehet, hogy módosítani fog. A gyurcsányozástól például alighanem elbúcsúzhatunk, s akár újra előtérbe kerülhetnek az olyan szakpolitikai témák, mint az otthonteremtés vagy az energiahatékonyság. A Fidesz sosem volt gyenge az alkalmazkodásban, sőt.

Szóval az egyértelmű, ám nem tanulságok nélküli jobbos győzelmet hozó választás a kormányoldalt kihívás elé állítja, míg a baloldalt lényegében legyalulta. Marad az ellenzéknek egy önimádó Magyar Péter meg egy kudarcbajnok Karácsony Gergely. Egészségükre!

6 | Fókusz

KÖZÉLET

8 | Mi lesz veled, Budapest?

Októbertől szinte képtelenség lesz irányítani és működtetni a fővárost, emellett a kormány szerint a csődhelyzet réme is fenyeget

14 | Magyarországra költözik az Európai Unió

Jövő héten rajtol a magyar soros elnökség

18 | Már nem a szelektív a helyes döntés

Júliustól szinte csak olyan üdítőt, sört, ásványvizet és energiaitalt vásárolhatunk, amely visszaváltható palackba van töltve

22 | Nemet mondtak a baloldalra

Egerben, Baján, Miskolcon és Salgótarjánban is leváltották a választók az előző voksoláson még egy zászló alatt masírozó szivárványkoalíciót

Li Mengyi gasztroblogger családi örökségről, gasztronómiáról és politikai kapcsolatokról 56. oldal

26 | Mégsem voltak forradalmárok az ókeresztény szerzők

SZILVAY GERGELY könyvajánlója

27 | Kein Millimeter nach Rechts!

LÁNCZI ANDRÁS

28 | Brüsszel a szuverenista fordulat ellen

DORNFELD LÁSZLÓ

KÜLHON

30 | Új vezető a legmagyarabb erdélyi város élén

Nagy fölénnyel választották meg Székelyudvarhely polgármesterének az RMDSZ-es Szakács-Paál Istvánt

KÜLFÖLD

32 | Politikai földcsuszamlás jöhet az Egyesült Államokban

Patrick Gray, az Austini Egyetem dékánja Trump esélyeiről és a woke mozgalomról

36 | Európai Trónok harca

Megkezdődött a lókupecekhez méltó alkudozás a legjobb székekért és a befolyásosabbak támogatásáért Brüsszelben

|36| |44|

39 | Ennyi morál kell VECZÁN ZOLTÁN

MAKRONÓM

40 | A németek nagyban játszanak

A labdarúgó-Európa-bajnokság megrendezésétől várt 4 milliárd eurós közvetlen turisztikai bevétel igen jól jön a bajban lévő gazdaságnak

SPORT

44 | Magyar örömkönnyek Érzelmi hullámvasúton utaztak a játékosok és a szurkolók az Európa-bajnokságon

46 | Milák Kristóf és Kós Hubert is olimpiai bajnok lehet

Beszélgetés Hargitay Andrással, a magyar úszósport első világbajnokával

Impresszum

ÉLET

56 | A főzés számomra szeretetnyelv

Beszélgetés Li Mengyi gasztrobloggerrel

PATCHWORK

62 | Kulturális ajánló

FILM

64 | Kaszkadőrnek született TÁRCA

65 | Fin de race

LEIMEISZTER BARNABÁS UTOLSÓ FIGYELMEZTETÉS

66 | Futballdráma három felvonásban

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Címlap: Mandiner-grafika

Lapigazgató-főszerkesztő: Szalai Zoltán | Főszerkesztő-helyettes: Kereki Gergő, Szalai Laura | Lapszerkesztő: Őry Krisztina | Főmunkatárs: Maráczi Tamás, Sal Endre, Szilvay Gergely | Rovatvezetők: Kacsoh Dániel (Közélet), Rajcsányi Gellért (Külhon, Külföld, Meta), Santo Martin (Makronóm), P. Fülöp Gábor (Sport), Muray Gábor (Élet – együttműködésben a Magyar Krónika magazinnal) | Művészeti vezető: Keczeli Zoltán | Tördelőszerkesztők: Kónyi Zoltán, Krix Bettina Vezető fotós: Földházi Árpád | Fotó: Ficsor Márton | Munkatársak: Ádám Rebeka Nóra, Baranya Róbert, Constantinovits Milán, Farkas Anita, Győrffy Ákos, Hajdú Tímea, Kemenes Tamás, Kiss B. László, Kohán Mátyás, Konopás Noémi, Leimeiszter Barnabás, Nagy Gábor, Nagy Kristóf, Pálfy Dániel Ábel, Szalai Piroska, Vámos Tamás, Veczán Zoltán, Veszprémy László Bernát | Vezető olvasószerkesztő: Póla Gergely | Olvasószerkesztők: Gulyás Orsolya, Weisz Teodóra Adatelemző: Nagy Kristóf | Kiadó: Mediaworks Hungary Zrt. 1082 Budapest Üllői út 48. | Felelős kiadó: Kálmán Erika | Nyomda: Mediaworks Hungary Zrt., 6729 Szeged, Szabadkai út 20. | Felelős vezető: Marancsik Roland ISSN 2676-9298 | MANDINER.HU – főszerkesztő: Kereki Gergő | főszerkesztő-helyettes: Kacsoh Dániel | Előfizethető: telefonon: a helyi tarifával hívható 06-1/99-99-850-es számon hétköznapokon 7–17 óráig; e-mailben: elofizetes@mandiner.hu; honlapon: elofizetes.mandiner.hu. | Lehetséges fizetési módok: bankkártya, csekk, banki átutalás. Előfizetési díj belföldre: 1 évre 41 880 Ft, 6 hónapra 20 940 Ft, 3 hónapra 10 470 Ft, 1 hónapra 3 490 Ft.

5 www.mandiner.hu | 2024. 06. 27. – 07. 03.

fókusz

A győztes gólt szerző Csoboth Kevin és Marco Rossi szövetségi kapitány a labdarúgó-Európa-bajnokság

A csoportjának harmadik fordulójában játszott Skócia–Magyarország mérkőzésen a stuttgarti MHP Arenában június 23-án. A magyar válogatott a 90+10. percben szerzett góllal 1-0-ra győzött.

FOTÓ: MTI / ILLYÉS TIBOR

Mi lesz veled, Budapest?

ALMÁSI B. CSABA

Az önkormányzati választási eredmény azt vetíti előre, hogy októbertől szinte képtelenség lesz irányítani és működtetni a fővárost. A kormány szerint a csődhelyzet réme is fenyeget Budapesten.

Karácsony Gergely pürroszi győzelmet aratott június 9-én, ha győzött egyáltalán, mert lapzártánkig nem derült ki, hogy a Kúria elrendeli-e a főpolgármesterválasztás megismétlését az egész fővárosban. Ezt a hivatalban lévő főpolgármester kérte, mondván, az érvénytelen szavazatok újraszámolása során derült ki, hogy „sérültek azok a törvényi garanciák, amik kizárnák a választási visszaélést”. Először az érvénytelen voksok átnézésekor vetette fel az új választás lehetőségét, tartva attól, hogy megfordul az eredmény. Nem fordult meg, de utána már kínos lett volna megmásítania a szavát. Pedig nem idegen tőle a pálfordulás, emlékezzünk csak a villamosra, amely nem ütötte el, pedig visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől.

Előfordulhat az is, hogy a bírói testület a riválisa, Vitézy Dávid indítványának ad helyt, ez esetben a IV. és a VII. kerületben kell a szavazóknak újra az urnákhoz járulniuk. A politikus szerint az ezekben a kerületekben módszeresen elkövetett visszaélések indokolják a jogorvoslatot, mivel a szavazólapokon csak vékonyan húzták át az időközben visszalépő fideszes Szentkirályi Alexandra nevét, ami a szavazók megtévesztésére adhatott okot.

Ha a jogi eljárások, illetve az esetleges részleges vagy teljes új választás után marad is a székében Karácsony Gergely, lesújtó kritikaként könyvelheti el, hogy az ellenzék fő bázisának tartott Budapesten – ahol a Fidesz a néhány sikeres polgármestere ellenére jóval gyengébb, mint országosan – mindössze 41 szavazattal tudta legyőzni a csupán pár hónapja ringbe szálló Vitézy Dávidot. Ennek számos prózai és elvi oka van. A fővárosban élők jelentős része tisztában van azzal, hogy Budapest utóbbi közel öt éve minden volt, csak nem diadalmenet. Az emberek azzal kénytelenek szembesülni, hogy a közterületek katasztrofális állapotban vannak,

az utak minősége a hatvanas-hetvenes esztendők romániai viszonyaira emlékeztetnek, az utcák, terek, aluljárók koszosak, szemetesek, ráadásul elözönlötték őket a hajléktalanok, a közbiztonság érezhetően megromlott, s ami a legszembetűnőbb és a legtöbb lakót leginkább frusztrálja, hogy közlekedési káosz alakult ki. A Nagykörútra megalapozott koncepció nélkül felfestett kerékpárutak, valamint a „Karácsony-karók” abszurditását talán urbanisztikai előadásokon is tanítani fogják elrettentő példaként.

A főpolgármesternek arról sem sikerült meggyőzni a fővárosiak egy részét, hogy a méhlegelők, rovarhotelek és hasonló ötletek az ökoszisztéma részét képezik, s nem egyszerűn arról van szó, hogy gazosak, elhanyagoltak bizonyos területek.

Mindemellett fejlesztések alig voltak Budapesten. A Blaha Lujza teret sikerült rendbe tenni, ám ennek sikerességéről is megoszlanak a vélemények – csakúgy, mint arról, jó ötlet volt-e kitiltani az autósokat a felújított Lánchídról. Ám a híddal kapcsolatban ennél sokkal nagyobb a probléma, súlyos korrupciós botrány árnyéka vetül a beruházásra. Budai Gyula fideszes országgyűlési képviselő április közepén hivatali vesztegetés gyanúja miatt feljelentést tett, miután a munkálatokat végző A-Híd Zrt.-től felettébb gyanús körülmények között landoltak százmilliók magánszámlákon.

Az sem növelte Karácsonyék renoméját, hogy gyakorlatilag „végigsírták” a lassan véget érő ciklust, a kormányzati megszorítások miatt állandóan csődhelyzetre panaszkodtak, különösen a szolidaritási adó drasztikus megemelését vették zokon. Az nem vitás, hogy a kabinet kemény intézkedést hozott az önkormányzatokkal szemben, ám a 2020 elején berobbanó koronavírus-járvány, a két évvel később kitörő ukrajnai háború, illetve a vele járó energiaválság és infláció miatt nem nagyon tehetett mást,

KARÁCSONY GERGELY

Párbeszéd–DK–MSZP

szavazatszám: 371 578

szavazati arány: 47,51%

VITÉZY DÁVID

Vitézy Dáviddal Budapestért – LMP

szavazatszám: 371 537

szavazati arány: 47,50%

GRUNDTNER ANDRÁS

Mi Hazánk

szavazatszám: 38 995

szavazati arány: 4,99%

A FŐVÁROSI KÁOSZ KÜSZÖBÉN –NAGY ATTILA TIBOR POLITIKAI ELEMZŐ

A Fidesz szempontjából összességében sikeresnek minősíthető az a tavalyi politikai-jogi manőver, amellyel visszahozta a Fővárosi Közgyűlés közvetlen megválasztását, vagyis a kerületi polgármesterek már csak abban az esetben tudtak bejutni a közgyűlésbe, ha a listák valamelyikén befutó helyre kerültek. A régi-új rendszerben a mindössze 41 szavazattal újraválasztott főpolgármester mögötti koalíció vereséget szenvedett, mert elveszítette többségét, a 18 mandátumából 7 maradt a 33 tagú közgyűlésben. Nem tűnik valószínűnek új többségi koalíció létrehozása. Bár szűkösen meglenne a többség, a tíztagú Fidesz-frakció hivatalosan nem léphet koalícióra a Karácsony-féle héttagú csapattal, hiszen a most véget érő ciklusban a kormánypárt folyamatosan és keményen támadta a főpolgármester politikáját, időnként magát a személyét is, lásd például a nyelvvizsgabotrányt. Ráadásul a Karácsony-féle csoportban – ha megfogyva is – jelen van a Demokratikus Koalíció, márpedig a Fidesz és a Gyurcsány-párt közötti szövetségkötés eladhatatlan lenne politikailag. A másik – szintén inkább csak elméleti, semmint reális – lehetőség, hogy a Tisza Párt tízfős frakciója szövetségre lép Karácsony Gergelyékkel, de ez esetben Magyar Péter a DK-val való szövetség gyanújába kerülne, az összegyurcsányozódás pedig igencsak veszélyes, erről Márki-Zay Péter egykori ellenzéki miniszterelnök-jelölt is szokott mesélni. A főpolgármester megpróbálhatna a Magyar Kétfarkú Kutya Párttal és Vitézy Dávidékkal összefogni, de velük még éppen nem lenne meg a közgyűlési többség, ráadásul az MKKP eddigi identitásához hozzátartozott „a nem fogunk össze senkivel” hozzáállás, ebbe nem illeszkedne egy hivatalos koalíció. Karácsony Gergely emberi kapcsolata a kampány során megromlott Vitézy Dáviddal, a listájukhoz tartozó három közgyűlési képviselő ezek után aligha köt hivatalos koalíciót a városvezetővel. Akkor mit lehetne tenni? Ellentétben a miniszterelnökkel a főpolgármester hivatalba lépéséhez és maradásához – egy-két kivételtől eltekintve – nem szükséges a közgyűlés többsége. Innentől kezdve a főpolgármester szavazásról szavazásra, előterjesztésről előterjesztésre szerezheti meg a közgyűlési többséget. Ebben van gyakorlata Karácsonynak, hiszen zuglói polgármesterként sem volt többsége, csakhogy az ottani munkáját nem övezte akkora figyelem, mint a főpolgármesteri tevékenységét. Sajnálatos módon az országos pártpolitikai szembenállás könnyen megfojthatja még az észszerű együttműködést is a közgyűlésben, különösen a fontosabb napirendi pontok esetében, mint például a költségvetés. Ezeknél nehezen volna politikailag eladható, ha mondjuk a Tisza Párt együtt szavazna a Fidesszel és a DK-val. Fenyeget a veszély, hogy mivel egyik fél sem elég erős a másik legyőzéséhez, későn születnek meg döntések, sok lesz a botrány és a vita, a városházi apparátus elbizonytalanodik a vezetési zűrzavar miatt. Ennek a nehéz helyzetnek a feloldására két lehetőség kínálkozik: vagy mégsem lesz ciki a Tisza, a Fidesz, a DK és mások együtt szavazása a Fővárosi Közgyűlésben, vagy pedig a közgyűlés feloszlatja önmagát, és egy előre hozott választás talán tisztább viszonyokat teremt.

„Nem tűnik valószínűnek új többségi koalíció létrehozása”

valahogy el kellett osztani a terheket az országban. A Pénzügyminisztérium szerint a fővárosnak nem lehet túl sok oka panaszra, hiszen az eltelt öt évben több mint 1200 milliárd forint adóbevételhez és állami támogatáshoz jutott, és 188 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást kellett (volna) fizetnie a szegényebb települések támogatására.

ELLENZÉKI ÖSSZTŰZ ALATT

Karácsony tevékenységével a mögötte álló politikai erők jelentős része sem volt elégedett. Legerősebb támogatója, a DK nem a főpolgármesteri tevékenységét kritizálta, hanem azt, hogy nem csinált a fővárosból ellenzéki bázist. Gyurcsány Ferenc tavaly tavasszal azt nyilatkozta, hogy úgy látja, a 3-as metró, a Blaha Lujza tér felújításával, két új zebra létrehozásával véget ér Karácsony Gergely ambíciója, a politikus nem teljesíti feladatát, hazafias kötelezettségét azzal, hogy nem száll szembe az „önkény hatalmával”, és nem megy neki „ezerrel” a kormánynak. A DK elnöke be is lengette, hogy esetleg saját jelölttel indulnak a főpolgármester-választáson, végül azonban viszszakozott. Ez a kritika érzékenyen érinthette Karácsonyt, hiszen a Gyurcsány pártjának jelentős befolyása van a városházán. Szentkirályi Alexandra

(Nagy Attila Tibor) 10,1

Forrás: Magyar Államkincstár, Főpolgármesteri Hivatal

A FŐVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT PÉNZÜGYI TARTALÉKA

(milliárd forint)

„Harmincmilliárd forinttal nőtt Budapest adósságállománya”

számos alkalommal úgy fogalmazott a kampánya során, hogy a DK valójában a saját embereivel irányítja Budapestet.

Ungár Péter, az LMP társelnöke viszont éppen azt vetette tavaly óta többször Karácsony Gergely szemére, hogy a város üzemeltetése helyett az ellenzéket akarja megszervezni, és az számít neki, hogy a Facebookon milyen módon tudja magát Orbán Viktor áldozataként beállítani. Ekkor már lehetett sejteni, hogy a zöldpárt kihátrál a főpolgármester mögül. Karácsony mikroadományos története pedig már szinte az egész ellenzéki tábor józanul gondolkodó tagjaiban ellenérzéseket keltett. Nem véletlen, hiszen nehéz elhinni, hogy adománygyűjtő ládikákban összegyűlhetett 506 millió forint a politikus miniszterelnök-jelölti előválasztási kampányára gründolt 99 Mozgalom támogatására. Különösen

A FŐVÁROSI KÖZGYŰLÉS ÖSSZETÉTELE

Fidesz–KDNP

szavazatszám: 227 285 szavazati arány: 28,69% mandátumszám: 10

Tisza Párt

szavazatszám: 216 609

szavazati arány: 27,34% mandátumszám: 10

Párbeszéd–DK–MSZP

szavazatszám: 131 696

szavazati arány: 16,62% mandátumszám: 7

Vitézy Dáviddal Budapestért – LMP

szavazatszám: 80 402 szavazati arány: 10,15% mandátumszám: 3

MKKP

szavazatszám: 62 541

szavazati arány: 7,89% mandátumszám: 3

attól válik hiteltelenné a sztori, hogy a befizetések jelentős része valutában érkezett; mint kiderült, 2021 augusztusa és 2022 szeptembere között tizenkilenc részletben 917 ezer eurót és 3900 angol fontot fizetett be Perjés Gábor, a Párbeszéd II. kerületi önkormányzati képviselője, az egyesület ügyvezető igazgatója a számlájukra.

MEGJÖTT A RIVÁLIS

De a leginkább az csökkentette Karácsony Gergely választási esélyeit, hogy március közepén színre lépett Vitézy Dávid. A saját civil szervezete és az LMP által támogatott szakpolitikus a kampánya során szakmailag kiérlelt, átgondolt, konkrét, életszerű és megvalósítható ötleteket mutatott be arról, miként kellene vezetni a fővárost, milyen fejlesztéseket kellene végrehajtani, hogyan lehetne gazdaságosan, észszerűen működtetni Budapestet. Ezzel arra is rámutatott, hogy vetélytársának mennyire koncepciótlanok, szegényesek a víziói, és annak ellenére sincs jövőbe mutató elképzelése, hogy főpolgármestersége előtt öt évig Zuglót vezette, emellett másfél évtizedes nagypolitikai tapasztalata is van.

A két politikus programja közötti különbség még inkább égbekiáltó, ha figyelembe vesszük, hogy a főpolgármesternek rengeteg ideje lett volna elkészíteni egy alaposan kidolgozott anyagot, ráadásul hatalmas létszámú hivatal, továbbá több

párt szakértői álltak rendelkezésére, Vitézynek ezzel szemben csak néhány hónapja volt, és az LMP-n kívül csupán néhány lelkes civil szakértő dolgozott vele. A korábbi közlekedési államtitkár 101 pontos programot tett le az asztalra, amely a budapestiek életének megkönnyítését, a főváros fejlődését célozta. Karácsony és csapata irigykedve olvashatta, s verhette a fejét a falba, hogy ezek nekik nem jutottak eszükbe. Különös vita robbant ki az egyik programpont körül, ami jól szemlélteti a két politikus közötti felfogásbeli különbséget. Vitézy felvetette, hogy létrehozna egy BKK-rendészetet, mert elfogadhatatlan, hogy ittas, drogos, másokat zaklató, erőszakos emberek, hajléktalanok miatt sokan nem mernek tömegközlekedési eszközökkel utazni. Karácsony ebből emberjogi kérdést csinált, nekiment riválisának, elküldte a fenébe, és kijelentette, hogy a kijelölt hajléktalanmentes övezet káros, a lelkek legmélyébe belehatoló és pusztító propaganda. (Egy választás után kikerülő hangfelvételen pedig az hangzik el, hogy Karácsony lapáttal verné agyon Vitézyt, amiért később bocsánatot kért.)

Azt még Karácsony szimpatizánsai is elismerték, hogy a Partizánban és az ATV-ben megtartott főpolgármester-jelölti vitákon egyértelműen kirajzolódott a két politikus közötti kvalitásbeli különbség Vitézy javára.

MEGBÉNULHAT A FŐVÁROS

Bár az is lényeges, tudunk-e nyugodtan, kulturáltan utazni a tömegközlekedési eszközökön, Budapest következő öt évének van egy sokkal fontosabb kérdése: képes lesz-e egyáltalán talpon maradni az önkormányzat? Alig több mint egy héttel a választás után Varga Mihály pénzügyminiszter

Vitézy Dávid nem kis fejfájást okozott a főpolgármesternek

Facebook-posztban közölte, a Fővárosi Ítélőtábla elutasította a főpolgármester újabb azonnali jogvédelmi kérelmét, így a kincstár 2 milliárd forintot inkasszált a főváros számlájáról. Ezzel már több mint 30 milliárd forint be nem fizetett adót kellett behajtani az önkormányzattól, s további 5 milliárd forinttal még mindig tartozik. Ennél ijesztőbb, amit ezt

A Fővárosi

Közgyűlés

ülése április 24-én. Ősszel megbénulhat az irányítás

„Karácsony tevékenységével a mögötte álló politikai erők jelentős része sem volt elégedett”

követően írt a pénzügyminiszter, miszerint Budapest csődben van: bár 102 milliárd forint adót szedett be az év első négy hónapjában, pénzeszközei április végére 9 milliárd forintra csökkentek, adósságállománya pedig 30 milliárd forinttal nőtt. Kiss Ambrus általános főpolgármester-helyettes tagadta, hogy csődhelyzet lenne, érvelése szerint éppen azért inkasszózhatott a kincstár, mert továbbra is fizetőképes az önkormányzat. Azt is állította, ha a kormány „rendezné tartozásait” a fővárosi vezetéssel szemben – példaként említette a Lánchíd felújítására ígért teljes támogatást és az új trolibuszokra szánt összeget –, akkor pozitív lehetne a városháza pénzügyi mérlege, sőt kamatot is kapnának. Varga és Kiss nézeteltérése azonban nem változtat azon, hogy gazdasági szempontból nagy nehézségekkel küszködik a főváros, s ezt a helyzetet a még a jelenlegi, Karácsony számára kedvező összetételű, baloldali többségű közgyűlés sem tudná egyszerűen kezelni. De októbertől már más lesz a felállás a testületben. Karácsony a sajátjával együtt hét politikus szavazatára számíthat, hiszen a DK–MSZP–Párbeszéd koalíció ennyi mandátumot

szerzett, ami édeskevés a harminchárom tagú közgyűlésben. Elviekben támogatja őt a Momentum, de ezzel nem megy sokra, hiszen a külön induló párt által begyűjtött 39 471 szavazat 4,98 százalékos támogatottságot jelent, ami nem jogosít mandátumra.

A koalíció mindhárom pártja katasztrofális állapotban van, pedig elvileg abban is megállapodtak, hogy a 2026-os parlamenti választáson is szövetségben indulnak. A Párbeszéd eddig is csak papíron működött, a választás estéjén pedig az egyik legpotensebb politikusa, Tordai Bence társelnök is elhagyta a süllyedő hajót. A DK vezetői képtelenek tudomásul venni, hogy január végén még az ellenzék legerősebb pártja volt az övék, mára pedig a „futottak még” kategóriába került, legfeljebb az vigasztalhatja őket, hogy az 5 százalékot egyedül talán képes lesz megugrani. Az MSZP két társelnöke, Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre lemondott, lassan már csak az a kérdés, ki kapcsolja le a székházukban a villanyt.

A főpolgármester tehát béna kacsaként fogja irányítani Budapestet. Bár az elmúlt csaknem öt évben sokaknak volt olyan érzésük, hogy a meglevő közgyűlési többség dacára is így politizál.

A FŐVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT

IPARŰZÉSIADÓ-BEVÉTELÉNEK ALAKULÁSA

(milliárd forint)

Forrás: Budapest Főváros Önkormányzata

Magyarországra költözik az Európai Unió

KOHÁN MÁTYÁS

A jövő héten elrajtoló magyar soros elnökség kapcsán áttekintjük hazánk ügyeit.

Fél évre helyreáll a világ rendje: a „Tegyük újra naggyá Európát!”, azaz „Make Europe Great Again” szlogen alatt hazánk július 1-jével hat hónapra átveszi az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztségét, s bizonyíthatja, hogy a sokszor sok helyen euroszkeptikusnak vagy „Európa-ellenesnek” elhordott magyar politika hogyan képes egy erős Európáért dolgozni. Az Európai Unió Tanácsának elnöksége egyszerre jár sok hatalommal és kevéssel: mind az idő, mind a jogkör kevés egy elnökséget adó ország számára ahhoz, hogy kifordítsa sarkaiból az EU politikáját – ám az egymás után elnökséget adó három országnak (az úgynevezett elnökségi triónak) és a fél-fél évet a kormányrúdnál töltő tagállamoknak óriási szerepük van abban, hogy az ő hat hónapjukban miről tárgyal, dönt, állapodik meg és hoz törvényt az Európai Unió. A soros elnök prioritásai mentén irányt szab az EU-nak, és elnökli az Európai Unió Tanácsának üléseit. Emellett országimázsépítésre sem akármilyen lehetőség a féléves időszak: a legkülönfélébb formális és informális tanácsi ülések, projektek, konferenciák, tanácskozások és értekezletek alkalmával a soros elnök a hazájába invitálhatja az EU vezetésének apraját-nagyját a miniszterelnököktől a minisztériumi szakértőkig, s így lesz mód arra is, hogy az eurokraták széles körben megismerhessék az országot, melynek megbüntetését a főnökeik már-már rutinszerűen kérik tőlük.

A Brüsszel működésében kulcsszerepet betöltő szaklap, a Politico talán most írt először pozitív kontextusban Bókáról, elismerve „akasztófahumorát” – a miniszter ugyanis a Trump-áthallást firtató újságírói kérdésre úgy talált reagálni, hogy nem tud arról, hogy „Donald Trump valaha is nagy Európát akart volna csinálni”. A hullámokat verő szlogen mellett egyébként az uniós elnökségnek szimbóluma is van, mégpedig a magyar leleményességre utaló Rubik-kocka.

„A szlogent egyértelműen Donald Trumptól kölcsönözte a kormány”

A magyar elnökség, amelyért tartalmi oldalról Bóka János EU-ügyi miniszter, a lebonyolítás tekintetében pedig Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációs államtitkár felel, rögtön egy magyaros huszárvágással indult: a szlogent egyértelműen Donald Trumptól kölcsönözte a kormány. Bár az elnökség átvételéről szóló sajtótájékoztatón Bóka és Kovács is határozottan tagadták, hogy a jelmondatnak bármi köze lenne az amerikai exelnökhöz, azért mindenki értette a viccet.

A magyar tanácsi elnökségre turbulens időszakban kerül sor: a június eleji EP-választást követően elnökségünk alatt alakul majd meg az új Európai Parlament, s bár a négy legfontosabb uniós tisztségviselő, az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács elnöke, valamint a külügyi főképviselő személyéről várhatóan az e heti brüsszeli EU-csúcstalálkozón döntés fog születni, az új Európai Bizottság összeállását bizonyosan a magyar elnökség kíséri majd végig. Eközben Kelet-Európában csillapodni nem akaró háború zajlik, délről erős a migrációs nyomás, s érezhetők az öregedő, fogyatkozó kontinens demográfiai kihívásai, valamint a klímaváltozás hatása is. Erre a helyzetre reflektálva fogalmazták meg a magyar elnökség programját és prioritásait – az összes tagállammal, uniós intézményekkel, civil szervezetekkel való, Bóka János elmondása szerint az elnökségek történetében példa nélküli, 250 tárgyalásból álló egyeztetési folyamat eredményeképpen.

A prioritás nem túl meglepő módon az EU versenyképességének javítására irányul – ez ügyben a baj akkora, hogy nemcsak a magyar kabinet, de Európa józanabb néppárti kormányai is hónapok óta kongatják a vészharangot. Az Eurostat adatai szerint az Európai Unió gazdasága 2024 első negyedévében 0,4 százalékkal növekedett a múlt év azonos időszakához képest, míg az Egyesült Államoké 3, Kínáé 5,3, Oroszországé

„Magyarország

azt ígéri, az elnökség alatt minden nyugat-balkáni tagjelölt csatlakozási folyamatában lépünk egyet előre”

5,4, Indiáé pedig 8,4 százalékkal. Ennek hátterében számos ok azonosítható az örök érvényűektől az aktuálisabbakig: a világ legfejlettebbjei közé tartozó európai gazdaságok magas bázisáról nehezebb növekedni, mint a szegényebb országok alacsonyabb bázisáról; Kínában sikerül súlyos gazdasági károk nélkül kivitelezni a zöldátállást, az unió gazdasága viszont látványosan megszenvedi az európai zöldmegállapodást; a szankciók által nem drasztikusan, de tartósan megnövelt energiaárszint miatt folyamatos az ipar elvándorlása az EU-ból; a döntőrészt exportvezérelt gazdaságok igencsak megsínylik azt, hogy Ursula von der Leyen Európai Bizottsága gyalázatosan teljesített a szabad-

kereskedelmi egyezmények terén, s a még az előző ciklusban kitárgyalt, volumenét tekintve nem túl jelentős EU–Vietnám megállapodáson kívül érdemben semmi nem jött össze, elakadtak a tárgyalások Dél-Amerikával, Ausztráliával és Délkelet-Ázsiával egyaránt. A magyar elnökség ambíciója nem kevesebb, mint hogy ciklusa alatt sikerüljön elfogadni az EU gazdasági növekedésének elősegítésére egy új európai versenyképességi megállapodást – ha ez sikerül, azzal máris nagy szolgálatot tettünk a kontinensnek.

Emellett a háborús helyzetben kiemelt cél az európai védelmi ipar megerősítése és a tagállami védelmi beszerzési együttműködés – azzal a nem titkolt céllal, hogy a háború

Mi fán terem

az Európai Unió Tanácsa?

Az Európai Unió Tanácsában nem a miniszterelnökök tanácskoznak – az az Európai Tanács –, hanem az egyes szakterületeket felügyelő miniszterek tízféle formátumban. Az Agrifish tanács mezőgazdasággal és halászattal foglalkozik (a legutóbbi ülésen februárban Feldman Zsolt mezőgazdasági és vidékfejlesztési államtitkár képviselte Magyarországot), a Compet belső piaccal, iparral és versenyképességgel (márciusban Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter vett részt), az Ecofin gazdaságpolitikával, adózással és pénzügyekkel (májusban Varga Mihály pénzügyminiszter volt ott), az ENV klíma és környezetvédelemmel (júniusban Raisz Anikó környezetügyért és körforgásos gazdaságért felelős államtitkár képviselte hazánkat), az Epsco munkaüggyel, szociálpolitikával, egészségüggyel és fogyasztóvédelemmel (áprilisban Hornung Ágnes családügyi államtitkár volt kint), az EYCS oktatással, ifjúsággal, kultúrával és sporttal (májusban Hankó Balázs felsőoktatási államtitkár, Maruzsa Zoltán közoktatási államtitkár és Hornung Ágnes voltak ott), a FAC külpolitikával (áprilisban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter képviselte hazánkat), a GAC a miniszterelnökök tanácsára kerülő ügyek előkészítésével (februárban Bóka János EUügyi miniszter volt kint), a JHA igazságüggyel, migrációval és belbiztonsággal (júniusban Pintér Sándor belügyminiszter személyesen vett részt), a TTE pedig közlekedéssel, telekommunikációval és energiával (a legutóbbi, májusi ülésre Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkárt küldtük).

„200 hivatalos EU-s rendezvényre kerül majd sor a Várkert Bazárban, a Bálnában és a Puskás Arénában, ahova az EU-csúcsot tervezik”

miatti európai fegyverkezési lázból lehetőleg a helyi ipar profitáljon, ne az unión kívüli szereplők. Emellett az EU–Tunézia, illetve az Olaszország–Albánia egyezséghez hasonló partnerségi megállapodásokat tervezünk kötni az illegális migráció kezelésére, javítandó az elutasított menedékkérők deportálásának sikerességi rátáját. Magyarország mint a Nyugat-Balkán legjobb barátja emellett azt is ígéri, hogy elnöksége alatt minden nyugat-balkáni tagjelölt csatlakozási folyamatában lépünk egyet előre: Bóka szerint reális Szerbia esetében egy újabb klaszter megnyitása a

tárgyalási fejezetek közül, Montenegró tekintetében a cél a lehető legtöbb tárgyalási fejezet lezárása, ÉszakMacedónia és Albánia esetében pedig a kormányközi konferencia összehívása lehet a reális cél. Ez az a lépés, ami után az Európai Bizottság elkezdi a tagjelölt ország jogrendszerének átvilágítását, s csak ezt követően indulhatnak el a valódi tárgyalások. Ezért nem várható egyébként a magyar elnökség alatt Ukrajna csatlakozása kapcsán előrelépés: e hat hónap alatt minden bizonnyal az ukrán jogrendszer átvilágítása fog még folyni.

Orbán Viktor miniszterelnök állam- és kormányfõkkel egyeztet a rendkívüli EU-csúcs elõtt Brüsszelben 2024. február 1-jén

A magyar elnökség emellett stratégiai vitára készül a kohéziós politika jövőjéről, s ez ügyben a célja az, hogy a kohézió megmaradjon területi alapon – azaz továbbra is a fejletlenebb tagállamokat segítse –, és ne kerüljön át szociális alapra, ami a fejlettebb tagállamoknak is megengedné pénzek lehívását. További fontos cél, hogy az európai agrárpolitika a magyar elnökség alatt gazdaközpontú irányt vegyen, a demográfiai megfontolásokat pedig minden szakpolitika megalkotásakor figyelembe vegyék.

A lebonyolítási tervet megtekintve egyébként egyáltalán nem túlzás kijelenteni, hogy a magyar elnökség idejére az EU három hagyományos fővárosa – Brüsszel, Strasbourg, Luxembourg – mellé növeszt egy negyediket is: Brüsszelben 135, Magyarországon 200 hivatalos EU-s rendezvényre kerül majd sor féléves elnökségünk során. Ezek zöme Budapesten zajlik majd, a fő helyszínné kinevezett Várkert Bazárban, a Bálnában, a Liget-projektben megépült világklasszis épületekben és a Puskás Arénában, ahova EU-csúcsot és az Európai Politikai Közösség csúcstalálkozóját tervezik. A városban akkora lesz a sürgés-forgás, hogy az elnökség idejére újból üzembe áll a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér 1-es terminálja, és kizárólag a magas szintű vendégek

kiszolgálását végzi majd – ez piaci keretek között igen drága volna, már csak ezért is megérte visszavásárolni a repülőteret.

A tervek szerint szóhoz jut majd a vidéki Magyarország is. Látványosan sok, hat elnökségi rendezvényt tervez a kormány Balatonfüredre, bízva abban, hogy a magyar tenger fenséges látványa meglágyítja majd a zordon uniós bürokraták szívét. Két eseménynek ad majd otthont Veszprém, egy katonai és egy várospolitikai természetűnek, talán Navracsics Tibor lobbierejétől nem függetlenül. Emellett egy-egy rendezvény erejéig ellátogatnak majd az európai vezetők, szakértők és diplomaták Szegedre egy bevándorláspolitikai ülésre, Hévízre környezetvédelemről tárgyalni, Debrecenbe az európai katonai középiskolák fórumára, Lakitelekre az erdészet, Vásárosnaményba a vadászat, Tatára a természetvédelem ügyeit megbeszélni. Emellett Baján vízgazdálkodási rendezvényre, Pécsett konferenciára kerül majd sor, a versenyképességről és a gazdasági növekedésről tárgyaló munkacsoport pedig Herceghalmon fog összeülni. Nem túlzás tehát kijelenteni: politikai értelemben olimpiát rendez most Magyarország, rajtunk lesz Európa szeme – ráadásul nem két hétig, hanem hat hónapig.

„Magyarországon az italosüvegek mindössze 40 százalékát hasznosítják, Németországban már 98 százalékát”

Már nem a szelektív a helyes döntés

Júliustól vége a türelemnek: már szinte csak olyan üdítőt, sört, ásványvizet, energiaitalt vásárolhatunk az üzletekben, amelyek visszaváltható palackba vannak töltve. Ennek az árát is megfizetjük, ám visszajár, ha felelősek vagyunk.

A gyártók, az üzletek és a felmérések szerint a lakosság is felkészült a januárban bevezetett, ám féléves türelmi idő után júliusban élesedő új visszaváltási rendszerre. Az árak is emelkednek, ám a drágulás mértéke nem biztos, hogy megegyezik a petpalack, üveg és fémdoboz általános, 50 forintos ellenértékével. Az italospalackok visszaváltása nem új keletű, jelenleg is vannak betétdíjas termékek, például üveges sörök és üveges szörpök. A legfontosabb változás, hogy júliustól csak visszaváltható palackba töltött italok lehetnek a boltok polcain, amennyiben űrtartalmuk 1 deciliter és 3 liter között van. Kivételt jelentenek a tejek és a tejalapú italok, a papírdobozos gyümölcslevek, valamint azok a kis palackszámú italok, amelyekből kevesebb mint ötezer darabot gyártottak, jellemzően ilyenek az egyedi üvegbe töltött kézműves sörök.

Korábban a „tapossa laposra!” szlogennel tanultuk meg, hogy mit kell tenni az üdítősüveggel, mielőtt kidobjuk a szelektív hulladékgyűjtőbe. Az új rendszer ennek ellenkezőjére nevel, a visszaváltható palackokat nem szabad összetaposni, sőt csak ép állapotukban tudjuk visszaváltani.

Az üres italosflakonokat tehát már nem a szelektívbe dobjuk, hanem az országszerte négyezer helyen kialakított repontok visszaváltó automatáiba. Ezeket a kormányrendelet alapján a 400 négyzetméternél nagyobb alapterületű élelmiszerüzletekben, vagyis a nagyobb kiskereskedelmi láncokban találhatjuk, és a legalább ezerfős településeken is vannak automaták. A gépek üzemeltetéséért és a rendszer kiépítéséért is felelős Mohu Zrt. Repont elnevezésű mobilapplikációja segítségével tájékozódhatunk a legegyszerűbben arról, hogy a közelünkben hol van visszaváltó automata.

Magyarországon az italosüvegek mindössze 40 százalékát hasznosítják, Németországban ez az arány már 98 százalék. A környezetünk szempontjából jelentős előrelépés lesz, hogy a gyártók a begyűjtött palackokat újratöltik vagy anyagukban hasznosítják.

Az italgyártók az utóbbi hónapokban már átalakították a palackjaikat, és a címkéken is megtalálható a figyelmeztetés arról, hogy vissza kell váltani. A fogyasztók pedig vagy élnek a visszaváltás lehetőségével, vagy megfizetik a környezettel szembeni felelősségüket.

NAGY KRISTÓF

Az italok árába az utóbbi hónapokban beépült az új rendszer költsége, aminek nem emelkedett az ára, annak júliustól bizonyára emelkedik legalább a visszaváltás díjával. Egyedi díjat is megállapíthatnak a gyártók: amennyiben nem 50 forint jár vissza a palackért, a pontos díjat fel kell tüntetni a termék címkéjén.

Noha az 50 forint elsőre nem tűnik jelentős összegnek, ha egy háromfős család naponta fejenként másfél liter ásványvizet fogyaszt, akkor a palackok visszaváltásával egy év alatt mintegy 55 000 forintot kap vissza akkor is, ha semmi más egyszer használatos üvegbe töltött italt nem fogyasztott – vagyis alapesetben ennél több pénzt adnak vissza az automaták. Ha a példában említett háromtagú család nem fáradozik a visszaváltási procedúrával, akkor az 55 000 forintot kidobja az ablakon.

Az automatákat nagy kapacitásra tervezték, néhány perc alatt akár 50 palackot is be tudnak fogadni. A visszakapott összeget a fogyasztók levásárolhatják az automatát üzemeltető üzletben, kérhetik a jóváírását bankszámlájukra, illetve felajánlhatják jótékony célra. Idén az összeget gyermekek kórházi kezelésére lehet felajánlani, a pénzt a Bethesda Gyermekkórház, a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet és a Semmelweis Egyetem gyermekklinikái kapják.

ELLUSTULT A GYÁRTÓ ÉS A FOGYASZTÓ IS

A visszaváltási rendszer évekkel ezelőtt is működött Magyarországon, ám az idők során csökkent a visszaváltási hajlandóság, és a gyártók sem erőltették a drágábban előállítható csomagolást. Ennek meg is lett a következménye: a műanyag, fém és üveg italtároló edény több mint fele a szemétben landol, nagy része ráadásul nem is a szelektív gyűjtőbe kerül. Az új visszaváltási rendszerről készült felmérések viszont azt mutatják, az emberek fontosnak tartják a hulladék megfelelő elhelyezését.

A Debreceni Egyetem és a Pénzcentrum közös, több mint nyolcezer fő részvételével zajló felméréséből kiderül: az emberek szükséges rossz intézkedésnek tartják az új rendszert. A válaszadók több mint fele szerint nagyobb figyelmet kell fordítani az üres italosüvegek megfelelő kezelésére, ami bár több nehézséggel jár, a környezeti szempontok miatt fontos. Az egyszer használatos üvegek megfelelő hulladékkezelését kevésbé tartják fontosnak az általános iskolai vagy legfeljebb szakmunkás-végzettségűek és meglepő módon a 18 és 29 év közötti fiatalok. Nincs érdemi különbség a nők és férfiak hozzáállása között, és az üres italcsomagolások megfelelő elhelyezése éppen ugyanakkora figyelmet kap a kistelepüléseken, mint a megyeszékhelyeken vagy a fővárosban. A rendszer gyakorlati működésével kapcsolatban a válaszadók 58,3 százaléka fejezte ki aggodalmát. Többségük az

automatáknál kialakult sorok miatt aggódik, illetve nehézséget okoz az üres csomagolás tárolása és szállítása sértetlen állapotban. A válaszadók egy része szerint sok gyártónál megjelenhet a 3,1 literes kiszerelés, mivel arra már nem vonatkozik az előírás. Sokan nehezményezik, hogy a kormányrendelet nem teszi kötelezővé a visszaváltó automaták üzemeltetését az ezer főnél kisebb településeken.

A Debreceni Egyetem és a Pénzcentrum kifejezetten kedvezőnek tartja, hogy sokan vettek részt a felmérésben, és jelentős volt azoknak az aránya, akik önkéntes alapon egyedileg megfogalmazott véleményüknek is hangot adtak. Mindez azt bizonyítja, hogy érdekli az embereket az új rendszer.

Lapunk munkatársai is kipróbálták az új visszaváltási szisztémát, a januári induláshoz képest több hónap késéssel, mivel csak nemrég jelentek meg a visszaváltandó palackok a boltokban. Tapasztalataink szerint egyszerű az új rendszer használata, s az automatát nem lehet átverni, mivel a régi palackokat nem fogadja el. A levásárlás lehetőségével élve bizonylatot kaptunk.

DRÁGA, DE ELKERÜLHETETLEN

A nemzetközi tapasztalatok kedvező, előremutató eredményeket jeleznek. Szlovákiában például a bevezetés után egy évvel 70 százalékra nőtt a visszaváltási arány. Németországban annyira bevált a rendszer, hogy röviddel a bevezetése után már jelentősen bővítették is a visszaváltható termékek körét. Ott a magyarországi pontokéhoz megszólalásig hasonló gépekben lehet visszaváltani a műanyag és egyéb anyagból készült dobozokat, illetve az üvegeket.

Tavaly a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer bevezetése miatt az előállító cégeknek jelentősebb költség-

növekedéssel kellett szembesülniük. Ráadásul ez egy olyan időszakban következett be, amikor a kereslet a magas infláció miatt érezhetően visszaesett.

A Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége szerint akár 25 ezer árucikket is érinthetett a palackok áttervezése. Ez a szám elsősorban az új címkék bevezetése miatt ilyen jelentős, mivel korábban nem volt feltüntetve az italokon, hogy visszaváltható csomagolásról van szó. A szakmai szervezet szerint a gyártóknak négyszeres költséggel kellett számolniuk. Az átállással járó teljes költséget egyelőre nem ismerjük, de az előzetes várakozások szerint az érintett italgyártók 25 milliárd forintnyi plusszal számoltak.

MÉG CSAK MOST JÖN A JAVA

„A visszakapott összeget a

fogyasztók levásárolhatják, kérhetik a jóváírását, illetve felajánlhatják jótékony célra”

Az Európai Unió májusban döntött több fontos hulladékcsökkentő intézkedésről, ezeket belátható időn belül bevezetik. A legfontosabbak között szerepel az egyszer használatos csomagolások visszaszorítása, a termékek, elsősorban műszaki cikkek kötelező megjavítása, valamint a hulladékexport szigorú szabályozása.

Az egyszer használatos csomagolások visszaszorítására a közelmúltban is fontos szabály született. Ennek következménye, hogy ma már fizetnünk kell az eldobható zacskóért.

Kedvező fejlemény, hogy egyre több vásárló a zöldségeket és gyümölcsöket, illetve a péksüteményeket többször használatos, jóval praktikusabb csomagolásba teszi. Az új szabályok szerint 2030-tól tilos lesz egyszer használatos műanyagba csomagolni a friss gyümölcsöket és zöldségeket, a kávézókban és éttermekben felszolgált ételt és italt, valamint az egyadagos ízesítőket, például szószokat, tejszínt, cukrot. Emellett betiltják a miniatűr piperecikkek szállodai csomagolását is, a boltokban pedig a nemrég fizetőssé tett könnyű műanyag zacskókat. Szintén előírás, hogy az Európai Unióban 2030-tól a csomagolások jelentős része újrahasznosítható legyen.

Az uniós hulladékcsökkentési előírások szigorítása az utóbbi évek egyik legnehezebben meghozott, legtöbb kompromisszumot igénylő döntése volt, mivel a gyártók szeretnének minden költségnövekedéssel járó lépést elkerülni. Ezeknek az intézkedéseknek a fogyasztók sem igazán örülnek, gondoljunk az italosüvegek levehetetlen kupakjára vagy a magasabb árakra. Az emberek túlnyomó többsége azonban a környezetéért vállalja ezeket a kényelmetlenségeket. Azt viszont senki nem tudja, hogy a bolygó szempontjából megéri-e ez a sok erőfeszítés, erre évtizedek múlva kaphatunk választ.

HIRDETÉS

MEGJELENT A SPAR MAGYARORSZÁG MÁSODIK

A SPAR Magyarország vállalatfilozófiájának fontos részét képezi a környezeti fenntarthatóságra való törekvés, a társadalmi felelősségvállalás, a munkatársak megbecsülése, az élelmiszerbiztonság, valamint az egészségmegőrzés támogatása. Ezek mentén előremutató programokat indított az elmúlt évben is a vállalat, melyeket fenntarthatósági jelentésében mutat be.

További részletek: sparafenntarthatojovoert.hu/jelentes

Nemet mondtak a baloldalra

BARANYA RÓBERT, NAGY GÁBOR

Jobboldali fordulatot hozott a választás számos vidéki településen: Egerben, Baján, Miskolcon és Salgótarjánban is leváltották a választók az előző voksoláskor még egy zászló alatt masírozó szivárványkoalíciót.

Múlt heti lapszámunkban annak jártunk utána, miből épültek a jobboldal önkormányzati bástyái. Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője felhívta a figyelmet az inkumbenshatásra, arra, hogy a hivatalból induló politikusok előnnyel vágnak neki a soron következő választásnak. Különösen igaz ez a helyhatósági voksolásokra, amikor erős polgármesterek kívánnak újrázni.

2019-ben a kormánypártok a huszonhárom megyei jogú városból tizenhármat húztak be, 2024-ben a huszonötből – időközben Esztergom és Baja is visszanyerte címét – tizenötöt. Sikerült visszahódítaniuk Egert, Miskolcot és Salgótarjánt, Győrt, Nagykanizsát és Szolnokot azonban elvesztették. Az idén véget érő ciklusban több ellenzéki vezetésű városban felbomlott a szivárványkoalíció, ennek hátterében a lokális érdekellentétek mellett a közös értékrend hiánya, illetőleg a 2010 előtti világ balliberális kádereinek aktivitása áll.

SZÉTAPRÓZÓDOTT ELLENZÉK

Eger volt az első olyan megyei jogú város, ahol felbomlott az ellenzéki összefogás. Nem véletlen, hogy a 2019-ben az Egységben a Városért Egyesület által indított, akkor még jobbikos Mirkóczki Ádám mögé felsorakozó tömörülések idén már külön polgármesterjelölttel mérették meg magukat. Vágner Ákos, a Fidesz–KDNP jelöltje relatív többséggel, bő 35 százalékos eredménnyel, de képviselő-testületi többséget maga mögött tudva győzött. 9 százalékpontos hátránnyal futott be másodikként a Civil Közéleti Egyesület színeiben induló Mirkóczki Ádám, 13 százalék alatt végzett a baloldali jelölt, Pál György, majd következett a Magyar Kétfarkú Kutya Párt által indított Domán Dániel, a független Tarsoly József, a korábban a Fideszben, most az Egerért Most Egyesületben politizáló Oroján Sándor, a Mi Hazánk részéről rajthoz álló Pápai Ákos és a független Orosz Lászlóné.

„Akármennyire is 21. századi egy kampány, semmi nem pótolja a személyes találkozást a választókkal”

Mi vezetett ehhez a szétaprózott eredményhez, az ellenzék széteséséhez, a városvezető elszigetelődéséhez?

Többek között az, hogy igencsak véleményes hangfelvételek szivárogtak ki a polgármesterről az Ungár Péter LMP-társelnök érdekeltségébe tartozó Egri Ügyek portálon. Ezek egyikén Mirkóczki arról beszél, hogy miként nem adná ki a lényeges adatokat az önkormányzattól, márpedig erre kötelezve van. Egy másikon helyi, polgármesteri média kiépítéséről esik szó. Több más hanganyagon képviselőtársait minősíti. A politikust kizárták a miatta összehozott Egységben a Városért Egyesület frakciójából, és lemondásra is felszólították.

Az is borzolja a kedélyeket, hogy több büntetőeljárás zajlik olyan ügyekben, amelyekről Mirkóczkinak akár tudomása lehet. Az pedig hab a tortán, hogy olyan aljegyzője lehet most a településnek, akit a bíróság jogerősen elítélt magánokirat-hamisításért.

„Mi a saját üzeneteinkre fókuszáltunk, arra, hogy ötévnyi városházi belharc után békés építkezés és fejlődés következhessen” – fogalmaz portálunknak Vágner Ákos. A leendő polgármester leszögezi: az illegálisan lehallgatott beszélgetésektől távol tartották magukat, nem kommentálták őket. A fideszes politikus nyitott városházát, kormánnyal való együttműködést és több tízmilliárd forintnyi pluszforrást is említ.

BAJAI BALOLDALI BELHARCOK

Baján 2019-ben Nyirati Klára a Sikeres Bajáért Egyesület polgármesterjelöltjeként tizenhárom év után közel 50 százalékos eredménnyel győzte le a Fidesz–KDNP-t. Pártja, a Momentum, és támogatói, a DK, az MSZP, a Jobbik és a Mindenki Magyarországa Mozgalom egyéni képviselői mandátumokat is szereztek, biztosítva ezzel a testületi többségét. Elméletileg.

Ez a támogatás azonban hamar megingott. Az új városvezetést több kétes ügy övezte, többek között adatokkal való visszaélésre lehetőséget adó konzultáció, illetve a Halfőző fesztivál kiszervezése. Vitát szült a polgármester személyzetpolitikája – maga mellé vette Keszthelyi Andrást, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc miniszterelnöki főtanácsadóját, illetve Lamperth Mónika korábbi belügyminisztert –, a vidéki embereket sértő megnyilvánulása, illetve az a botrányos levél, amelyben többedmagával románul gratulált Marosvásárhely magyar polgármesterének. Mindez oda vezetett, hogy az ellenzék többséget adó kilencfős csoportjából négyen kiváltak: két független, egy jobbikos és egy DK-s képviselő. Nyirati Klára ellen tavaly fegyelmi eljárás indult a Momentumban, miután nemtetszésének adott hangot, hogy Donáth Anna pártelnök kritizálta a DK-t és Gyurcsány Ferencet; nem sokkal később ki is lépett a Momentumból.

Ősztől kormánypárti polgármestere lesz Bajának Kámánné Bari Bernadett személyében, aki majd 10 százalékot vert a hivatalban lévő városvezetőre. A Fidesz–KDNP az összes egyéni választókerületet is megnyerte. A leendő polgármester lapunknak azt mondja, hatalmas eredménynek

Kámánné Bari Bernadett majd 10 százalékot vert Nyirati Klárára, a Momentum egyetlen vidéki polgármesterére

VISSZAHÓDÍTOTT VÁROSOK KÖZÉLET

ZSOLT ellenzéki összefogás

Az idei önkormányzati választáson a megyei jogú városokért folyó küzdelmet a kormánypártok nyerték. Négy városban is sikerült a fordítás a 2019-es ellenzéki összefogás sikere után, három várost azonban nem sikerült megtartania a Fidesz–KDNP-nek.

tartja, hogy a 2019-es voksolást követően együtt maradtak, s megerősödve jöttek ki a helyzetből. Sikerének okait abban látja, hogy Baja megállt a fejlődésben, és a város közéletét eluralták a baloldali politikusok egymással való, személyeskedő pártpolitikai vitái.

A MÚLTÉ A SZOCIALISTA IPARVÁROS BÉLYEGE

Miskolcon a Pont Mi Egyesület és a Fidesz–KDNP által indított Tóth-Szántai József a szavazatok több mint 40 százalékával szerezte meg az első helyet. Az egymással kakaskodó ellenzék alaposan lemaradt: Barkai László, a DK, az LMP-Zöldek, az MSZP és a Párbeszéd-Zöldek jelöltje mindössze 22 százalékot szerzett, a Jobbik és a Momentum által támogatott Varga Andrea Klára pedig még ennél is kevesebbet, nem egész 14 százalékot tudott összekaparni. A két baloldali aspiráns együtt sem tudta volna megverni Tóth-Szántai Józsefet. A borsodi vármegyeszékhelyen évek óta tart a baloldali belháború. Az ellentét leginkább Veres Pál polgármester és a DK, illetve az LMP között feszült. A Gyurcsány Ferenc vezette párt azzal vádolta a polgármestert, hogy túl jó viszonyt ápol a helyi Fidesszel, az LMP-nek pedig nem volt elég zöld a városvezető. A konfliktus kenyértöréshez vezetett, a DK ősszel

önálló polgármesterjelölttel rukkolt elő Hegedűs Andrea személyében. Veres Pál belefáradt a harcba, és áprilisban bejelentette, hogy nem indul újra. Ezután Hegedűs Andrea visszalépett Barkai László javára. Csakhogy a Momentum és a Jobbik nem állt be a sorba, helyette a Függetlenek a Szinva Városáért Egyesület által indított Varga Andrea Klára alpolgármester mögé sorakoztak fel.

„Igencsak véleményes hangfelvételek szivárogtak ki az egri polgármesterről”

A baloldali megosztottság nyilván a kormánypártok malmára hajtotta a vizet, de ez persze nem elég, hogy valakit polgármesterré válasszanak. Ahogy Tóth-Szántai József a Mandinernek hangsúlyozza: akármennyire is 21. századi egy kampány, semmi nem pótolja a személyes találkozást a választókkal. A politikus februártól 178 lakossági fórumot tartott piacon, utcán, lépcsőházban vagy éppen lakásban. Elmondása szerint a lakosoktól érkező visszajelzések nagymértékben segítették a jövőtervezést, s az észrevételeket be tudták építeni a kampányba. Tóth-Szántai József elmondása szerint Miskolcon a három legfontosabb téma a tömegközlekedés, a közbiztonság és a köztisztaság. Ez kiegészül azzal a vízióval, hogy miként képzelik el a települést a helyiek az elkövetkező időszakban, hogyan tud Miskolc kilépni az acélvároskliséből, amely a mostani korosztálynak már semmit

Forrás: Nemzeti Választási Iroda

„Miskolcon a DK azzal vádolta a polgármestert, hogy túl jó viszonyt ápol a helyi Fidesszel, az LMP-nek pedig nem volt elég zöld a városvezető”

nem jelent. Tóth-Szántai József határozott igennel válaszol arra a kérdésre, hogy szerepet játszott-e a győzelmében, hogy a politikán kívülről érkezett. Sokat hozzátett persze a városról szerzett tudásához, hogy itt született, Miskolc minden városrészében élt, és harminc éve helyi újságíró. Más fontossági sorrend alakulhat ki abban a tekintetben, hogy mely ügyek mellé rendel politikai akaratot egy politikus, illetve egy civil – vélekedik. Tóth-Szántai József szerint a választók díjazták ezeket az eltéréseket.

Kicsit hasonló volt a helyzet Salgótarjánban, amely 2014 óta állt baloldali vezetés alatt. Itt is az történt, hogy az eddigi polgármester, az MSZP-s Fekete Zsolt váratlanul úgy döntött, nem indul újra a posztért. Maga helyett alpolgármesterét, a szintén szocialista Huszár Mátét ajánlotta, aki mellé felsorakozott a DK, a Párbeszéd és a Jobbik is. A Hajrá, Salgótarján! Egyesület és a Fidesz–KDNP közös jelöltje, Kreicsi Bálint azonban több mint 10 százalékpontos előnnyel verte őt.

A megválasztott polgármester értékelése szerint „nem biztos, hogy a népszerű leköszönő polgármester támogatói megfelelő alternatívát találtak a baloldalon. A másik tényező, hogy az elmúlt nyolc-tíz évben a lehetőségekhez viszonyítva kevés sikert könyvelhetett el a város. Ilyen például a döcögősen haladó piacfelújítás, ami sokak szemét szúrta”. A siker egyik összetevőjének nevezi, hogy csapata jelentős munkát fektetett a kampányba, rengeteg információt gyűjtött a lakosságtól, a vállalatoktól, intézményektől.

„Egy sor konzultáció előzte meg a programalkotást, amely ezek után jól illeszkedett az emberek akaratához, gondolataihoz” – fogalmaz.

Úgy véli, az, hogy a politikán kívülről jött, nem egyértelműen előny, többen is úgy érveltek, hogy politikai jártasság hiányában kevésbé alkalmas a szerepre. Viszont nyitottak is voltak az emberek az újdonságra azok után, hogy az utóbbi évtizedekben rendre valamelyik párt közeléből kerültek ki a szereplők – mondja Kreicsi. Szerinte az is újszerűnek hatott, hogy egy civil szervezet és a Fidesz–KDNP közös jelöltjeként indult.

Ahogy Miskolcon Tóth-Szántai József, úgy Salgótarjánban Kreicsi Bálint is biztos jobboldali többséget tudhat majd maga mögött a helyi közgyűlésben.

Tematikus cikk

„Elegük lett a bajaiaknak a személyeskedő vitákból, a békére és a fejlődésre szavaztak”

– A leendő városvezetőt kérdeztük

Krupincza Mariann írása a mandiner.hu-n

„Ötévnyi városházi belharc után békés építkezés következik” – Eger megválasztott polgármestere a Mandinernek

Krupincza Mariann írása a mandiner.hu-n

Mégsem voltak forradalmárok az ókeresztény szerzők

Jézusról és az őskeresztényekről azt gondolja a baloldal, illetve bizonyos idealista szerzők, hogy utópista szociális forradalmárok voltak: elvetették az erőszak minden formáját, megvetették a magántulajdont, és őskommunista vagyonközösségben éltek, ellenezték a gazdagságot, és esetleg még anarchisták is voltak, elítélve az államhatalmat. Eszerint az álmodozó forradalmár Jézus elképzeléseit Pál apostol forgatta ki és csinált belőle intézményes egyházat, de azért az ókeresztényekkel kapcsolatban is élnek téves, őket egyenlősítő pacifista anarchistának gondoló elképzelések a köztudatban. A kereszténység végső „eltérítése”, „ártatlanságának elvesztése” eszerint a 312-es konstantini fordulattal, a kereszténység legalizálásával, majd államvallássá tételével következett be. Ez a felfogás teljes tévedés. Jézus híres mondása, hogy „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené”, ezzel a zsidó politikai forradalmárok ellen lépett fel, akik nem akartak adót fizetni.

„A konstantini fordulat nem a kereszténység eltérítése volt, hanem a betetőzése”

Sáry Pál Az ókeresztény állambölcselet vázlata című munkája szépen helyre teszi mindezt. A szerző az első ötszáz évre koncentrál, a konstantini fordulat előtti és utáni keresztény politikai gondolkodást bemutatva. Nagy érdeme, hogy nem pusztán Szent Ágostont, a korszak kétségkívül legnagyobb hatású gondolkodóját tárgyalja, ő csak egy a sok közül.

Kiderül a kötetből, hogy az őskeresztényektől kezdve a közösség nagyrészt rendes állampolgárokból állt, akik nem álltak elő semmiféle tervvel a Római Birodalom felforgatására vonatkozólag. A bűnbeesés következtében, az ember esendő állapotának megfelelően szükségesnek tartották az államhatalmat, az ideális államformát pedig a királyságban találták meg. Sőt, a birodalmi eszme is közel állt hozzájuk, mivel a

mennyei birodalom földi változatának gondolták el. Ettől Szent Ágoston tért el kissé, aki szerint a Római Birodalom nem eszköze Krisztus országa eljövetelének. A keresztény szerzők egyetértettek abban, hogy eleve a hatalom mint olyan isteni eredetű, s még a rossz uralkodónak is engedelmeskedni kell, amennyiben nem követeli meg isteni és természettörvények áthágását.

Az első kétszáz év keresztényei megosztottak voltak a katonai szolgálat meg egyáltalán az erőszak tekintetében. Egységesen az őskeresztények sem utasították el az indokolt, szuverén által gyakorolt erőszakot, s az apostolok is számos katonatisztet kereszteltek meg. Elfogadták a halálbüntetést és a jogos háborút. Sőt, mint megtudjuk, „az egyházatyák műveiben sokszor visszatér az a gondolat, hogy önmagában a gazdagság nem bűn, mint ahogy a szegénység sem erény”. A lényeg a helyes lelki viszonyulás. Az egyházatyáktól távol állt a tulajdonviszonyok megváltoztatásának gondolata. Aranyszájú Szent János, aki a negyedik század elején volt Konstantinápoly pátriárkája, úgy fogalmazott: „jobb semmit sem adni, mint másét másoknak adni”. Az alattvalóknak engedelmeskedniük kell, és jó polgárként kell élniük. Az egyházatyák kritizálják a hatalmat, ha szembekerül az egyház tanításával, vagy zsarnoki, de a középkorban elterjedt zsarnokölési tan távol állt tőlük. Még az üldöző birodalmat is arról igyekeztek meggyőzni, hogy fogjon össze a keresztényekkel az üldözés helyett. A konstantini fordulat tehát nem a kereszténység eltérítése volt, hanem a betetőzése.

Sáry Pál: Az ókeresztény állambölcselet vázlata.

Szent István Társulat, 2023

SZILVAY GERGELY

Kein Millimeter nach Rechts!

| LÁNCZI ANDRÁS | FILOZÓFUS

Még pontosabban: „Nie wieder! Kein Millimeter nach Rechts!” Azaz „Soha többé! Egyetlen milliméterrel sem jobbra!” Az európai parlamenti választási kampányban volt olvasható ez a felszólítás valahol Németországban. Mit is üzentek? „Soha többé!”, azaz a második világháborúért a jobboldal a felelős, mi több, aki jobboldali, az fasiszta. Következtetés: egyetlen milliméterrel sem szabad jobbra menni. Látva a választás eredményeit és főként a néppártiak és a szocialisták összeborulását, a minta könnyen felfedezhető: mindegy, ki nyer egy választást valamely európai országban vagy uniós szinten, baloldali színezetű erők nélkül nem lehet kormányt alakítani. A jobboldal legjobb esetben is megtűrt szereplője a második világháború utáni választásoknak.

nek morális kiterjesztése is létezik); az emberi jogok egyetemesek; ami nem progresszív, az mind radikálisan irtandó; ami nem relatív, az beletartozik a történelmi múlt összes, általa negatívnak bélyegzett jelenségeinek egyikébe; ami régi, az rossz, ami új, és a mostban gyökerezik, az jó.

„A jobboldal legjobb esetben is megtűrt szereplője a második világháború utáni választásoknak”

Ma már minden ténylegesen jobboldali politikai erő „szélsőséges”, lényegében „fasiszta”, jobbik esetben „populista”. Ezért aztán egy alávaló antifa verőleány nemcsak legálisan bekerülhet az Európai Parlamentbe, még morális fölényt is kifejezhet egy „populista” jobboldali kormánnyal szemben. Egyetlen bűntevő baloldali is jobb, mint egy jobboldali kormány.

A politikai viták reménytelensége, hogy soha nem tudja meggyőzni egyik a másikat. A sokféleségünk természeti adottság, ezért nem is lehet rajta változtatni – legfeljebb erőszakkal, időlegesen. Ami viszont hosszabb távon eldönt vitákat, az a meggyőződések mögött meghúzódó filozófiai felfogás, még akkor is, ha valakinek fogalma sincs, hogy neki egyáltalán van filozófiai meggyőződése. A ma uralkodó liberalizált baloldal meggyőződése a következő filozófiai alapokon nyugszik: az egyén előnyt élvez a közösséggel szemben, minden politikai konstrukció szerződéselvű, azaz csak az individuális egyéni racionalitás számít; az egyenlőség mindenek felett, még a szabadsággal szemben is; mindenkit be kell fogadni, nincsenek határok (azaz a politikai birodalom elvé-

A progresszívnak beállított liberalizált baloldal fő filozófiai érve, hogy minden, amit állít, az univerzális, azaz megkérdőjelezhetetlenül jó. Ha a jobboldal meg akarja változtatni a közvélekedést, akkor ezzel az univerzalista retorikával szemben kell a saját egyetemes állításait koherensen megfogalmaznia. Ez filozófiai feladat, amit nem lehet napi taktikai politikai harcokkal kiváltani. A tét az, hogy ki tudja meggyőzőbben meghatározni, mi is a legfőbb politikai jó. A nem progresszivista oldal számára az örök elvek és erények készlete kínálkozik. Örök, mert a bölcsességen, nem csupán tudáson alapulnak. Ebben az összevetésben a konzervatív felfogás ajánlja a tágabb dimenziót mind időben, mind térben. Kiindulópontja, hogy az egyén biztonsága mint legfőbb szükséglet a közösség biztonságából ered. Minden döntés alapelve, hogy a tapasztalat megelőz bármiféle konstruktív okoskodást. Az emberek közti viszonyt a tisztelet, a hűség, az együttérzés szabályozza, az egyén számára pedig a jól ismert kardinális erények mérvadók. Mivel minden közösség belső és külső feltételei állandóan változnak, a versenyszellem, az erőfeszítés és az érdemelv meghatározó a konzervatív felfogás szerint. Nem a határtalan birodalom, hanem a struktúrákat biztosító határok jellemzik a világot; a progresszívok csodafegyvere, az értékek helyett az elvek (principii) és a természetjogi megalapozású erények adnak útmutatást az emberek számára. Az oly sokat használt „értékek” kifejezés valójában a céljait és értelmét vesztett modern nihilizmus elfedését szolgálja.

Brüsszel a szuverenista fordulat ellen

| DORNFELD LÁSZLÓ | AZ ALAPJOGOKÉRT KÖZPONT

VEZETŐ ELEMZŐJE

Semmibe veszik az európai választók akaratát Brüsszelben, különösen az Európai Néppárt (EPP), amikor a baloldallal elosztják egymás között a pozíciókat, az EU történelmében még sosem látott gyorsasággal. Ennek számos oka van, például a meghatározó nyugati liberális kormányok választási gyengesége, de azt sem lehet kizárni, hogy a július 1-jén kezdődő magyar elnökség kiüresítése is szerepet játszott a döntésben. Ám a legfontosabb tényező talán az, hogy megijedtek a szuverenista előretöréstől, és most meg akarják akadályozni, hogy olyan áttöréssé váljon, amely aztán fordulatot hozhat az európai politikában. Márpedig ha a szuverenista jobboldal nem kap pozíciókat, nem is tudja érdemben befolyásolni az EU politikai irányvonalát az elkövetkező években. Ehhez az Európai Néppárt árulása nyitotta meg az utat, ami Manfred Weber előéletét és politikai krédóját elnézve talán nem is olyan meglepő.

Az EPP mint huszonöt éve legnagyobb európai parlamenti frakció előtt hatalmas lehetőség kínálkozott arra, hogy a megerősödött Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) és Identitás és Demokrácia (ID) csoporttal közösen végrehajtsa a jobboldali, szuverenista fordulatot. Ehelyett inkább balra fordult, és a baloldallal paktált le, hogy biztosítsa Ursula von der Leyen újraindulását. Bár hivatalos bejelentés még nem volt, szinte borítékolható, hogy az e heti európai tanácsi ülésen sor kerül rá. Ugyanis a még mindig ellenkező Olaszország, Magyarország és Szlovákia egységének megtörése érdekében kedvezményeket ajánlottak Giorgia Meloninak, sőt az Európai Bizottság még egy rá nézve kritikus jogállamisági jelentést is jó mélyre elsüllyesztett a fiókban. Ez nemcsak kedvezmény, de egyúttal fenyegetés is: az irat bármikor előkerülhet.

a Fidesz–KDNP tizenhárom voksa is. A szocialisták mintegy harmada ellene szavazott, és nem úgy tűnik, hogy az azóta eltelt időben Von der Leyen képes lett volna őket meggyőzni, főleg, ha figyelembe vesszük, mennyit udvarolt az utóbbi időszakban az Európai Konzervatívok és Reformisták Pártot vezető Meloninak a támogatásért cserébe. Kérdés, hogy Meloni és az ECR esetleges – nyilvánvalóan nem nyílt – támogatása hoz-e annyi szavazatot, hogy a jelölés sikerre vezessen.

„Ha a jobboldal nem képes véget vetni a megosztottságnak, úgy eltékozolja a lehetőséget a változásra”

A szavazás ugyanis titkos, és a frakciók álláspontjától függetlenül lehet voksolni. Márpedig amennyiben a jelölt nem tudja megszerezni a támogatást, más aspiránsok előtt is megnyílhat a lehetőség. Ursula von der Leyen politikai karrierje pedig épp úgy ér véget, mint a családja nevét adó Leyeni Hercegség, amit Napóleon hozott létre kliensállamként: eltűnik a történelemben. Az EB-elnök eddigi eredményeit – pontosabban azok hiányát – nem kell alaposan részletezni, működését félrekezelt válságok sorozata jellemzi, legyen szó a pandémiáról vagy éppen a szomszédban dúló háborúról, és akkor még ott van a vakcinabotrány is.

A jelölés az Európai Bizottság elnöki tisztségére azonban még nem jelent újraválasztást, hiszen ez az Európai Parlament feladata lesz. Bár az Európai Néppárt képes volt erősödni, és a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) frakció is megőrizte pozícióját, a liberális Újítsuk Meg Európát csoport a képviselői mintegy harmadát elveszítette, s nagyjából hasonló mértékben bukott a Zöldek – Európai Szabad Szövetség is. 2019-ben Ursula von der Leyen jelölése kilencszavazatos többséggel ment át az EP-n, és ebben benne volt

Más csúcspozíciókra is megneveztek jelölteket, így érdemes áttekinteni, kik vezethetnék az EU-t az elkövetkező öt évben. Az Európai Parlament élén újrázna a néppárti Roberta Metsola. Ő elkötelezetten háborúpárti vezető, úgy fogalmazott, hogy „Ukrajna biztonsága egyben Európa biztonságát is jelenti”, és így támogatja a fegyverek küldését. Az Eva Kaili nevéhez fűződő brüsszeli korrupciós botrány kirobbanása idején vallott be 142 nagy értékű ajándékot, amelyet korábban „elfelejtett”. Az Európai Tanács élére azt a portugál szocialista António Costát szeretnék megválasztani, aki tavaly belebukott egy korrupciós botrányba, miután a rendőrség a kabinetfőnöke irodájában több tízezer eurónyi készpénzt talált. Ami politikai kvalitásait illeti, hazájában az egyik lap a demokratikus Portugália legrosszabb miniszterelnökének nevezte. Az EU új közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője pedig az az észt liberális Kaja Kallas lenne, aki miniszterelnökként legutóbb katonák Ukrajnába küldését se ellenezte, és számos alkalommal támadta hazánkat a kormány békepárti álláspontja miatt. Mindeközben a férje a szankciókat kijátszva kereskedett Oroszországgal, olyan technológiát adva el, amely katonai célokra is használható.

Kallas azzal védekezett, hogy ő erről nem tudott – úgy tűnik, a családi asztalnál ilyen témák nem kerülnek elő.

Vajon nem találtak Brüsszelben egyetlen tisztességes embert sem ezekre a pozíciókra? Vagy csak sietni kellett a kiválasztásnál, hogy mindenkinek jusson valami? Ráadásul e személyek mögött felsejlik Manfred Weber is, aki az európai politika egyik meghatározó alakja marad, a Soros-féle hálózat és ideológia kulcsembereként. Ő teljesen magáévá tette a migráció, a genderideológia és a háború támogatását, és a mai napig nem felejtette el azt a magyar kormánynak, hogy 2019ben megakadályozta őt az Európai Bizottság elnöki székének elfoglalásában. Az ő személye a legnagyobb gátja annak, hogy az EPP együttműködjön a jobboldali formációkkal, hiszen a háború támogatása számára alapvető kérdés.

Ide csatlakozott be Magyar Péter és a többi globalista képviselő, s a Politico beszámolója alapján számukra nem lesz elvárás a nyílt háborúpártiság, tanulva Márki-Zay Péter bukásából. Magyar arról beszélt, hogy „a néppárt megértette a különleges, érzékeny magyar helyzetet a háborúban”, az EPP szóvivője pedig arról, hogy érthető az óvatosság, hiszen Magyarországon nem népszerű a háborúpártiság. Előre bejelentik, hogy hazudni fognak: ez is nóvumnak tűnik a politikai színtéren.

Mindeközben a Meloni-féle ECR felvette tagjai közé a szélsőséges Románok Egyesüléséért Szövetséget (AUR), ami kérdésessé teszi a Fidesz és az azóta az EPP-ből szintén kiváló KDNP viszonyát a formációhoz. Nehéz jó arcot vágni ahhoz,

hogy olyanokkal kelljen egy frakcióban ülni, akik betiltanák a kisebbségi nyelvhasználatot Erdélyben. Ráadásul olyan sajtóhírek is napvilágot láttak, hogy Meloni Ukrajna melletti kiállást szabott a csatlakozás feltételéül. Hogy ez miként befolyásolja az ECR és az ID együttműködését, esetleges közös frakcióját, az szintén fontos kérdés. További mozgás figyelhető meg a jobboldal szélén: úgy tűnik, hogy az ID-ból kizárt Alternatíva Németországért (AfD), a lengyel Konföderáció, a magyar Mi Hazánk és mások harminckét képviselővel saját frakciót hozhatnak létre, az előzetes hírek szerint Szuverenisták néven.

A jobboldal megkapta június 9-én a választói felhatalmazást arra, hogy Brüsszelben változás legyen, s ezekben a napokban dől el, ki hogyan él ezzel. Az EPP már a rajtvonalon elbukott, így Európa józanabbik felének most a többi a versenyzőn a szeme. Függetlenül a képviselőcsoportokkal kapcsolatos döntésektől – ahol napi politikai érvek is szólnak a több frakció megtartása mellett –, ha a jobboldal nem képes véget vetni a megosztottságnak és közösen fellépni, úgy eltékozolja a mostani lehetőséget. Magyarországon a kormány világosan cselekedett: megígérte, hogy kimaradunk az ukrajnai kalandból, és a választás után erről megegyezés is született a NATO-val. Bízzunk benne, hogy az európai jobboldal Orbán Viktorról vesz példát, nem pedig Manfred Weberről.

HIRDETÉS

Új vezető a legmagyarabb erdélyi város élén

A helyiekkel közösen írt választási programot, a minapi önkormányzati választáson pedig nagy fölénnyel szavazták meg Székelyudvarhely polgármesterének az RMDSZ-es Szakács-Paál Istvánt. A városvezető bizakodva tekint a most kezdődő munka elé.

A harmincezres lakosú városban a választópolgárok 76,7 százaléka szavazott bizalmat a Harghita Business Center vállalkozói inkubátorház menedzserének. Példátlan sikert ért el az RMDSZ huszonnégy fős listája is: a szavazatok 80,8 százalékát kapta meg. Az ősszel hivatalba lépő tizenkilenc tagú képviselő-testületben tizenhat RMDSZ-es tanácsos kap majd helyet.

„Bizonyos szempontból könnyű dolgunk van, hiszen az utóbbi hetekben megalkottunk egy részletes választási programot, így már adva van annak a kerete, ahogyan vezetni fogjuk a várost” – mutat rá a meg választott polgármester. A program különlegessége – amire először volt példa Székelyudvarhelyen –, hogy a város lakóival közösen készült. „Április végén konzultációt tartottunk: több mint ezer ember küldte, illetve hozta el nekünk a konzultációs íveket. Ezekben renge teg problémára rámutattak, és javaslatokat tettek olyan kisebb-nagyobb beruházásokra, amelyek lényegesen javítani tudják az életkörülményeiket” – idézi fel a Szinusz becenéven is ismert Szakács-Paál István.

programba így olyan témák és tennivalók kerültek be, amit maguk a székelyudvarhelyiek ítéltek fontosnak és sürgetőnek.

A kampányidőszakban a magyar párt stábja tizennégy lakossági fórumot tartott, mindegyik lakónegyedbe ellátogatott. „Azt hiszem, a legfontosabb következtetés, hogy az udvarhelyieknek már nagyon hiányzott, hogy a városvezetés figyelmesen meghallgassa őket, és reagáljon arra, amit mondanak. A nyitottságra az emberek nyitottsággal válaszoltak, és ez kivételes alapot ad nekünk a városunk vezetéséhez.

SZAKÁCS-PAÁL ISTVÁN

Ez fontos tapasztalat, folytatni fogjuk a lakosokkal a konzultációt, párbeszédet” – hangsúlyozza a leendő városvezető.

A székelyudvarhelyiekkel folytatott párbeszéd nem most kezdődött, az RMDSZ városi szervezete már bő két éve elindította. 2022-ben új elnökség került a szervezet élére, amelynek célja volt minél több időt tölteni az emberek között, meghallgatni a mondanivalójukat és megoldást kínálni a problémáikra. „Úgy fogalmaztuk meg, hogy az RMDSZ helyi szervezete tágra nyitotta a kapuit. Az egyik lakónegyedben megnyitottuk a KözTér irodánkat, ahová bárki betérhetett a város ügyeiről beszélgetni – és be is jöttek, jönnek azóta is, több ezren” – magyarázza a győztes jelölt. A választási

Az RMDSZ megújult csapata mindenekelőtt azt ígérte a közösségnek, hogy marakodás és belső konfliktusok helyett – amelyek az utóbbi nyolc évben jellemezték az önkormányzatot – a fejlődés és haladás településévé teszik a legmagyarabb romániai várost. „Rengeteg értéke van Székelyudvarhelynek: az emberek összetartók, empatikusak, és kérés nélkül segítenek egymásnak a szükségben, egy emberként tudnak örülni és ünnepelni is. Gyönyörű helyen fekszik a város, elképesztő természeti kincsek vannak karnyújtásnyira. Az épített örökség felbecsülhetetlen értékkel bír. Ha minőségi szórakozásról és kikapcsolódásról van szó, az udvarhelyiek kreativitása és vendégszeretete nem ismer határokat” – részletezi.

A megválasztott elöljáró szerint aki turistaként járt már a székely anyavárosnak is nevezett településen, annak talán elsőként a Mini Erdély Park ugrik be. Marosvásárhely felől érkezve gyakorlatilag ez a város kapuja: egy különleges turisztikai

VERESS CSONGOR BALÁZS

„Székelyudvarhely rengeteg értékkel bír, gyönyörű helyen fekszik”

látványosság, ahol a látogató koncentráltan találja meg mindazt az épített örökséget, ami Erdélyt és a Partiumot világszinten egyedülállóvá teszi. „Talán kevesebben tudják, hogy Székelyudvarhely gasztronómiai szempontból a térségben kiemelkedő választékkal várja a látogatókat. Számos olyan étterem működik a városban, amely akár Budapesten is az élmezőnybe tartozhatna, az étkezés élményszámba megy itt, a kiszolgálás pedig úgy általában az egész városban a legmagasabb szintet képviseli” – fejti ki a politikus. Mindez pezsgő és minőségi kulturális kínálattal egészül ki: Székelyudvarhelyen nagyszerű színház, néptáncműhely és filharmónia működik. Aki pedig a szabadban keres programot, annak megszámlálhatatlan túrázási, kirándulási, kerékpározási lehetőség áll rendelkezésére.

„Korábban arról beszéltem, hogy bizonyos szempontból könnyű dolgunk lesz, más tekintetben viszont kemény munka vár ránk. Sok területen vissza kell építenünk a bizalmat” – említi a megválasztott polgármester. Mint kifejti: mindenekelőtt a helyiek bizalmát kell visszanyernie a városvezetésnek. A lakosokkal folytatott kommunikáció az utóbbi években leépült, a bizalmatlankodás és az ellen-

ségeskedés uralkodott el a közbeszédben. Ezt Szakács-Paál István szerint sürgősen vissza kell fordítani, hiszen a város csak a csapatmunka révén állhat a fejlődés útjára. „Mi úgy fogalmaztunk, hogy a városvezetés kissé karanténba került, elszigetelődött az utóbbi időszakban. Nem látogattak meg minket vezető politikusok, és nem kapott meghívást a város fontos találkozókra. Kiemelt célunk ezen változtatni: meg fogjuk nyitni Székelyudvarhely kapuit, hogy az itt élők és az ide látogatók egyaránt otthon érezzék magukat” – magyarázza Szakács-Paál István.

A politikus hangsúlyozza: Székelyudvarhely – ahogyan egész Erdély – számára kulcsfontosságú, hogy a magyar kormány töretlenül támogatja anyagi, erkölcsi és lelki szempontból is a kisebbségi magyar közösséget. „Nekünk nagy szívfájdalmunk volt, hogy magyarországi barátaink nem látogattak el a városunkba az utóbbi években. Tudniuk kell, hogy Székelyudvarhely és a székelyudvarhelyiek nagy szeretettel várják őket, már nagyon várjuk, hogy újraépíthessük a kapcsolatokat. És természetesen mindig számíthatnak ránk, amikor a magyar érdekek védelmét célzó törekvésekben szükségük van ránk.”

Politikai földcsuszamlás jöhet az Egyesült Államokban

BAKODI PÉTER

Mekkora esély van Donald Trump győzelmére? Hogyan lehet megállítani a woke mozgalmat? A Danube Institute meghívására Budapestre látogató Patrick Grayt, az Austini Egyetem dékánját kérdeztük.

Budapesti előadásában arról beszélt, hogyan használják a jogi eszközöket a szélsőbaloldali aktivisták az Egyesült Államokban. Mennyire hatékonyak?

A szakterületem a felsőoktatás. Az amerikai egyetemeken elterjedt az a mentalitás, hogy a világon mindenki felosztható elnyomókra és elnyomottakra. Ez a marxizmus kulturális változata. Ugyanúgy, ahogyan a marxizmus fel akarta osztani az emberiséget burzsoáziára és proletariátusra, ők megosztják az embereket faj, nem, szexuális irányultság vagy éppen vallási hovatartozás szerint. Azt mondják, hogy vagy a kiváltságos osztályba tartozol – azaz mert például fehér, heteroszexuális, keresztény vagy zsidó férfi vagy –, vagy pedig a marginalizált osztályba. A magatartási kódexeket úgy érvényesítik, hogy a „privilegizált osztályokat” diszkriminálják a „marginalizált osztályok” javára. Ha valaki bármi negatívat mond mondjuk feketékről, homoszexuálisokról vagy nőkről, akkor problémákkal szembesülhet. Másrészt teljesen elfogadott dolog, ha valaki nagyon kritikus a „felsőbbrendűséget képviselő” fehérekkel vagy a férfiakkal szemben. Ilyet bármelyik professzor mondhat a hallgatói között, és senki sem húzza fel a szemöldökét. Ez a kettős mérce kérdéseket vet fel a tekintetben, hogy milyen normákat követünk a szólásszabadság kapcsán az egyetemeken. Ez a közelmúltban a Hamasz terrorja után indított izraeli akció nyomán csúcsosodott ki. Az amerikaiak kollektív rémületére hirtelen rengeteg kampuszon tiltakozások törtek ki, amelyek tagadják az október 7-ei eseményeket, kollektíve elítélik a zsidókat, felszólítanak

„Trump szuperereje abbanáll, hogy őszintén tiszteli az Egyesült Államok kisembereit”

az izraeli állam megszüntetésére, és így tovább. A helyzet odáig fajult, hogy a kongresszus behívta meghallgatásra az érintett egyetemek vezetőit, hogy magyarázzák el, miért hagyják ezeket a tiltakozásokat, amelyeken akár erőszakos módon zaklatják a zsidó hallgatókat. Az egyetemi vezetők a véleménynyilvánítás szabadságára, az alkotmány első kiegészítésére és a chicagói elvek néven ismert dokumentumra hivatkoztak. Azt is mondták, hogy az amerikai szólásszabadság szerint rendben van minden zsidó halálát

követelni, mert ez politikai beszéd, és mindaddig, amíg nem fenyegetnek konkrétan egy egyént, addig elhangozhatnak. Politikai elemzők és véleményformálók hamar rámutattak arra, hogy ez kettős mérce. Felmerül tehát a kérdés, hogy melyik normát alkalmazzák, a szólásszabadságét vagy a gyűlöletbeszédét, és miért. Egyértelműen látszik, hogy politikai játékszerként használják ezeket a kategóriákat azért, hogy előnyhöz juttassák a baloldalt, és hátrányba hozzák a jobboldalt.

Már maga a privilegizált csoport is politikai fogalom. Igen. Az ő döntésükön alapszik. A kiváltságos és marginalizált csoportok egész fogalma Herbert Marcuse hatására alakult ki a marxizmusból. Ő egy német gondolkodó volt, aki az Egyesült Államokba menekült, Kaliforniában vált elismert filozófussá. Marcuse rájött, hogy a munkásosztályt nem nagyon érdekli a kommunizmus, így a társadalmat nem lehet felosztani gazdagokra és szegényekre, illetve tőkés osztályra és munkásosztályra. Újra kellett gondolniuk a kommunizmust

„A korábbi amerikai elnök a béke képviselője volt”

a faj, a nem és a szexuális irányultság szempontjából, és szembe kellett állítaniuk ezeket a csoportokat. Innen, a marxizmus intellektuális átcsatornázásából ered az egész, amit ma wokeizmusnak gondolunk. Innen származik a világ felosztása elnyomókra és elnyomottakra, csak most már nem gazdasági, hanem identitáspolitikai értelemben.

A jogi eszközök megoldást jelenthetnek ennek megállítására, vagy valami másra lenne szükség? Szerintem a jogalkotás a megoldás. Az egyik dolog, amiről beszéltem az előadásomban, az az akadémiai szabadság természete és határai. Ez Magyarország szempontjából lényeges, mert a magyar diákoktól megtagadták az Erasmus programban, a magyar egyetemektől pedig a kutatási programokban való részvételt a jogállamiság, különösen a tudományos szabadság megsértése miatt. Ezt a helyzetet leginkább egy hasonlattal tudnám érzékeltetni. Képzeljük el, hogy a katonák előállnak valamivel, amit katonai szabadságnak neveznek, mert többet tudnak a harckocsikról és a fegyverekről, mint mi. Ez alapján nekik kellene eldönteniük, hogy, teszem azt, megszálljuk Ukrajnát vagy sem? Természetesen nem, nem szabad összekeverni az egy adott területen szerzett szakértelmet az általánosabb bölcsességgel; világosan meghatározott politikai rendszerünk van, amelyre az ehhez hasonló döntések tartoznak. Ugyanez a helyzet a közigazgatással

is. Az államtitkárok, a honvédelmi miniszter, a gazdasági miniszter mind a miniszterelnöknek felelnek. Nincs joguk ahhoz, hogy maguk határozzák meg a legmagasabb szintű célokat. Azt hiszem, a nyugati hadseregek és kormányok azért voltak sikeresek, mert nagy rugalmasságot engedtek a tisztségviselőknek a parancsok végrehajtásában, de nem engedték meg nekik, hogy meghatározzák a saját céljaikat. Így gondolom az egyetemeknél is: ha egy egyetem állami támogatást kap, akkor az államnak meg kell engedni, hogy a választott képviselőin keresztül meghatározza az intézmény felső szintű céljait. Az, hogy genderelméletet és posztmodernizmust vagy inkább Arisztotelészt és Platónt tanítsanak, olyan magas szintű döntés, amelynek a kormányzattól kell származnia, nem pedig az egyetemi karoktól. Szerintem ez az EU vezetésének azért nem tetszik, mert tisztában van vele, hogy az egyetemi oktatói kar – legalábbis a közelmúltig –általában baloldali beállítottságú, progresszív. Tehát minél nagyobb hatalmat akarnak adni a tantestületeknek.

Ha már szóba került a jog mint a politikai hadviselés egyik eszköze: több vádat emeltek Donald Trump ellen, s úgy tűnik, nem egy közülük politikai indíttatású. Érzékelik az amerikaiak azt az ellentmondást, hogy egy jelölt indulásának jogi eszközökkel való megakadályozása nem áll összhangban a jogállamiság fogalmával?

Teljesen. Azt hiszem, azzal állunk szemben, hogy az ország egy kis partvidéki, nagyvárosi része, amelyet egyetemi végzettségű elit vezet, rá akarja kényszeríteni az akaratát az ország többi részére. Valamikor ezeknek az eliteknek nagyobb volt a legitimitásuk. Az emberek azt gondolták: ó, a Harvardra jártál, Washingtonban dolgozol, akkor nagyon bölcsnek kell lenned, olyasvalakinek, akiben megbízhatok. Amit a The New York Times régen megjelentetett, mindenki elhitte. Amit Walter Cronkite, a híres híradós elmesélt az embereknek arról, ami a világban történt, mindenki elhitte. Ám most ez a legitimitás válságban van. Az emberek az Egyesült Államokban már nem bíznak a The New York Timesban, a Harvardban vagy a washingtoni választott tisztségviselőkben.

A művelt városi elit most erőszakkal próbálja rákényszeríteni akaratát a többségre. Már nem alkalmazhat közvetlen erőszakot, ezért a törvény közvetett erejével próbálja megkárosítani és lejáratni a jelölteket. Azért teszi ezt, mert elvesztette mandátumát. Elvesztette azt a tiszteletét, amit korábban élvezett. Tudja, hogy a jelenlegi politikai rendszerben tisztességes választáson nem képes legyőzni Trumpot. Tehát más módon akarja legyűrni.

„A városi elit most erőszakkal próbálja rákényszeríteni akaratát a többségre”

Az Austini Egyetemet a woke mozgalom elburjánzásával szembeni reakcióként hozták létre. Hogy halad ez a projekt? Mit tudnak ajánlani a felvételizőknek?

Remekül halad a projekt. Körülbelül 300 millió dollárt gyűjtöttünk adományok és egyéb hozzájárulások formájában. Austin belvárosában van a kampuszunk. Egyre többen jelentkeznek, nagyon intelligens, motivált diákokat vonzunk. Ősszel várhatóan százfős belépő évfolyamunk lesz. Körülbelül húsz alapító professzort vettünk fel, és összeállítottuk a tananyagot. Izgatottan várjuk az indulást. Úgy gondolom, hogy mind a hallgatók, mind az oktatók számára izgalmas a részvétel egy olyan új projektben, amely időszerű, és felkelti a nyitottságot az új ötletek iránt, amit manapság nehéz más egyetemeken megtalálni.

A novemberi választás közeledtével egyre nagyobb a feszültség az Egyesült Államokban. Létezik visszaút a normalitáshoz, vagy legalább az udvariassághoz a nyilvánosságban?

Az Egyesült Államok problémáinak nagy része abból fakad, hogy sok ember élete – különösen a munkásosztálybelieké – gazdasági szempontból

kifejezetten nehézzé vált, és emellett még azzal is kénytelenek szembesülni, hogy nem tisztelik őket. Az USA elitje hozzászokott ahhoz, hogy kigúnyolható és megvetendő rétegként tekint a vidékiekre, a kevésbé képzettekre, a gazdákra, a munkásokra. Úgy gondolom, az egyetlen megoldás az, ha a politikai elit végre több tiszteletet tanúsít az egyszerű emberek iránt. Trump szuperereje abban áll, hogy őszintén tiszteli az ország kisembereit. Igen, ő is elkövet hibákat jelöltként, de nagy erőssége, hogy el tud menni egy állami vásárra, kezet fog egy vízvezeték-szerelővel, beül egy McDonald’s étterembe, és őszintén boldognak tűnik, és figyelmesnek azok iránt, akikkel találkozik. Orbán Viktor nagyon hasonló. A lakosság értékeli az alázatot, ami megvan benne. Sok politikusból ez hiányzik, a jobboldalon is, de főleg a baloldalon. Szerintem azért, mert az amerikai baloldal úgy tekint magára mint a műveltek pártjára. „Mi a felvilágosultak és a kozmopoliták pártja vagyunk, és el kell mondanunk nektek, kisembereknek, hogyan éljétek az életetek. Csak csendben kell maradnotok, és hagynotok kell, hogy megszabjuk, milyen legyen az életetek.” Amíg nem adják fel ezt a hozzáállást, addig nyugtalanság lesz. És azt hiszem, az egyetlen módja annak, hogy feladják ezt a hozzáállást, ha ismét vereséget szenvednek a választáson.

Milyen várakozásokkal tekint a közelgő választás elé, és mire számít az ország politikai helyzetével kapcsolatban?

Valószínűnek tartom, hogy Trump nyer. Azt hiszem, a legtöbben egyetértenek abban, nem zárható ki, hogy a demokraták végül kedvelhetőbb jelöltre cserélik Joe Bident, de még akkor is valószínűnek tartom, hogy Donald Trump nyer. Trump a kisebbségi szavazókat is kezdi megnyerni, a munkásosztálybelieket is, akik hagyományosan demokrata pártinak vallották magukat. Úgy gondolom, van esély a politikai földcsuszamlásra, mint ahogy az Ronald Reagan esetében is történt Jimmy Carter után. Nem gondolom, hogy egy újabb Trump-elnökség tökéletes lenne, de mindenképp jó lenne, hiszen helyre kell állítani az egyensúlyt. Minden hibával együtt kijelenthető, hogy Trump a béke képviselője volt – ezt még azok is elismerhetik, akik nem szeretik őt. Remélhető, hogy ha ő és az emberi visszatérnek a hatalomba, akkor a világ is visszatér arra a pályára, amelyen az elnöksége a világjárványt megelőző időszakban haladt, a stabilitás és a béke irányában.

Az EPP-nél volt minek örülni

június

9-e éjjelén: a párt visszaszerzett valamennyit eltékozolt népszerűségéből

Európai Trónok harca

VECZÁN ZOLTÁN

Az európai parlamenti választás végeztével szokás szerint megkezdődött a lókupecekhez méltó alkudozás a legjobb székekért és a befolyásosabbak támogatásáért. Háború közben, francia gerillaválasztás előtt – izgalmas időket élünk.

„Folytatjuk a harcot a szélsőjobboldallal szemben, amely belülről akarja lerombolni Európát. (…) Ismét leszögezném: nem lesz egyezség az ECR-ral!” A harcias szavak Valérie Hayertől, a liberális Újítsuk Meg Európát (Renew) képviselőcsoport decens frakcióvezetőjének szájából hangzottak el a számukra mindenféleképpen kudarcosnak nevezhető európai parlamenti választás után. Emlegette még a cordon sanitaire-t is, amit az úgymond szélsőjobboldallal szemben fel kell húzni. Aztán a cseh Andrej Babiš fogta magát, és 7 EP-képviselőjét kivonta a Renew-ból. Ils n’ont rien appris, ni rien oublié – semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek; a Bourbonokra illő mondás a Renew-ra is meglehetősen találó lenne.

A kincstári optimizmus persze nem a liberálisok privilégiuma, noha sokat elmond az őszinteségéről, hogy Hayer sem a konkrét választási eredményeket nem citálta, sem azt nem említette, hogy a Renew immár a negyedik helyre szorult vissza. És csak azért nem az ötödikre, mert időközben az Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoportot vezető Marine Le Pen a kínaikém-botrány és az SS-ről szóló támadható mondatok miatt kiakolbólította az Alternatíva Németországért (AfD) pártot 15 képviselőjével egyetemben. Szóval innen azért erős olyanokat mondani, hogy a liberális csoport nélkül nem lehet koalíciót alkotni az EP-ben, meg hogy emelt fővel készülnek beleülni a következő Európa-párti

koalíció vezetői székeibe. A választási eredmények ugyanis kiadnak egyfajta matekot: eszerint a még mindig egykori nagysága árnyékában botorkáló, eredetileg jobbközép Európai Néppárt (EPP) a belépésekkel már 189 mandátumnál tart, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) 136-ra csúszott vissza, ezt követi a liberálisokat lenyomó, Giorgia Meloni vezette Európai Konzervatívok és Reformisták 83 székkel, majd az alaposan, 28 székkel megkopasztott Renew 74-gyel. Az ID 58 plusz ki tudja, hány mandátummal következik – ugyebár örömmel látná a Fidesz–KDNP-t a maga 11 képviselőjével –, mögötte 51 helylyel a szintén nem kis elvárásokkal és arccal kampányoló

jobboldali paletta minden szereplőjét összeadva megvan a szűk, 362 széknyi többség, s ha emellé odatesszük például a Fidesz–KDNP 11 képviselőjét, már nem is olyan kényelmetlen ez a különbség.

Persze az EPP korábban is fenntartotta saját „centrális erőterét”, balközép és mérsékeltebb liberális pártokkal állt össze, s nem a jobbra álló formációkkal. Így most is elsősorban a szocialistákkal, liberálisokkal és zöldekkel keresik az együttműködést, ahogy Thanaszisz Bakolasz főtitkár is közölte, azonban az ügyek mentén való együttműködést nem zárta ki legalábbis az ECR-ral. A Katar-gate néven elhíresült korrupciós botrány után, amely elsősorban a szocialisták reputációját zúzta porrá, de azért kövéren érintette az Európai Néppártot is, úgy tűnt, Manfred Weber EPP-elnök is nyit Meloniék felé, kétszer is találkoztak, s egyeztettek „valamiféle” együttműködésről.

„Az EPP korábban is fenntartotta saját »centrális erőterét«, balközép és mérsékeltebb liberális pártokkal állt össze”

Zöldek – Európai Szabad Szövetség, amely arányaiban még nagyobbat vesztett, mint a Renew, s végül az Európai Parlamenti Baloldal nevű szélsőséges formáció 39 székkel. No meg a függetlenek és újak, köztük az AfD és lehetséges szövetségesei, amelyek egy új, ezúttal nem csak papíron és részeiben, hanem egészében radikális jobboldali csoportot akarnak létrehozni Szuverenisták névvel, zászlajuk alá terelve számos ország pártjait, köztük a magyar Mi Hazánkat is, és 32 mandátum erejét egyesítenék a 720 fős testületben. Ha már matekozunk, azt a forma kedvéért érdemes hozzátenni, hogy az Európai Parlamentben ismét jobboldali többség van. S bár egy teljesen jobboldali koalíció összeállása jelenleg a fantasy kategóriájába tartozik, a matek az matek, a fenti

S az EPP-n belül is volnának még az összefogásnak támogatói, például nem meglepő módon a Hajrá, Olaszország párt főtitkára, Antonio Tajani, Giorgia Meloni kormányfő helyettese és külügyminisztere. Ő nemrég azt javasolta, hogy a pártcsalád cserélje le szövetségesei sorában a Zöldeket az ECR-ra. És ott van Ursula von der Leyen, az első ciklusa utolsó perceit élő európai bizottsági elnök, akinek, bár még mindig ő a favorit, és március óta a párt csúcsjelöltje, azért valamivel nehezebb lesz kitárgyalnia második mandátumát, mint azt a februári bejelentéskor gondolta. Emlékezetes: 2019-ben is hosszas alkudozások végén, az abszolút többségnél csupán kilenccel több vokssal választották meg. Az újrázáshoz 361 voksra lenne szüksége. A fő kérdés, hogy kitől tudja összekanalazni, s ehhez bizony ügyesen kell egyensúlyoznia a pártcsaládok programjai között. Ilyen szempontból, bár ő nyitottabb volt rá, elképzelhető, hogy összeszokott koalíciós partnerei számára megemészthetetlen lenne az ECR-ral való megegyezés.

Mindeközben az emberek – szép magyar szóval –tesznek a szélsőjobboldallal való riogatásra, akár a Zöldek zárja ki kategorikusan az együttműködést az EPP-vel az ECR felvétele esetére, akár a Renew képviselői hangoztatnak mindenféle dehumanizáló

Emmanuel Macronnak van miért szorítania

Ursula von der Leyen és Giorgia Meloni udvariasan kerülgetik egymást

szöveget a fertőző betegséggel azonosított úgymond szélsőjobbról meg a karanténról. A közvetlenül a választás előtt készített Eurobarométer felmérés alapján az öt legnagyobb és legnépesebb tagállam polgárai sokkal jobban aggódnak a gazdaság helyzete, a migráció és a háború miatt, mint akár például a klímaváltozás miatt, ami nagyjából megmutatja a Zöldek által erőltetett, az EPP-n belül eleinte főként Von der Leyen által támogatott európai zöldmegállapodás népszerűségét is.

Mindemellett szakértők szerint az EPP és az ECR között bizonyos ügyekben, például a migrációs és külpolitikai kérdésekben, ideértve Ukrajna támogatását is, meglenne az összhang, de rengeteg az ellentét is. Az ECR protekcionistább, az EPP piacpártibb gazdasági intézkedéseket hozna, ellenben az EU bürokráciáján megint izmosítana egyet, megerősítené a brüsszeli jogköröket és a jogállamiság európai intézmények általi felügyeletét. Ironikus, hogy pont Von der Leyen volt az, aki mindeközben az ECR-nak tett gesztusként igyekezett elsikálni egy Olaszország, így Meloni számára kedvezőtlen sajtószabadság-jelentést.

A székek harca közepette tehát tombol a trónoké. A legvalószínűbb lapleosztást azért már az alkudozások kezdetén, a választás másnapján az asztalra terítették: eszerint Ursula von der Leyen az Európai Bizottság, António Costa portugál szocialista exkormányfő az Európai Tanács elnöke, az észt

liberális miniszterelnök Kaja Kallas a tömb külügyi és biztonságpolitikai főképviselője lehet. S közülük Von der Leyen helyzete messze a legszilárdabb, noha az ő újraválasztását EPP-n belül is ellenezték például a francia Köztársaságiak soraiból és pár szlovén képviselő is. Costa már eggyel problémásabb, ő a kabinetfőnökét érintő korrupciós botrány miatt mondott le, s most sem örvend osztatlan népszerűségnek. Kallas kapcsán pedig maga Meloni jelezte a múlt hét derekán elég nyilvánvalóan, hogy nem támogat az észt kormányfő személyében egy baltikumi hangsúlyáthelyezést az unió külügyei kapcsán, amikor hazájának a migrációs problémák kezelése és a Földközi-tenger a fontos.

A fő pozíciók leosztása a június 27–28-ai EU-csúcson valószínű. Mindeközben a vigyázó szemek Párizsra vetülnek éppen, miután a francia liberálisokat, vagyis Emmanuel Macron államfő Újjászületés nevű pártját irgalmatlanul elkalapálták Marine Le Penék az EP-választáson. Az elnök az ellenzéki pártok bizalmatlansági indítványát megelőzve előre hozott választást írt ki, remélve, hogy addig a Nemzeti Tömörülés nem tud túlságosan megerősödni – az eddigi felmérések alapján valószínűleg tévedett. Sokat nem kell már addig aludni: a francia nemzetgyűlési választás június 30-án és július 7-én esedékes.

Aztán jöhet újra az osztozkodás, az alkudozás és a matek.

Ennyi morál kell

| VECZÁN ZOLTÁN | A MANDINER MUNKATÁRSA

George Simion és bandája öt éve még magyar sírokat gyalázott, pártja pedig bezáratná a magyar iskolákat, és betiltaná az RMDSZ-t.

A politika sokszor kemény, kíméletlen és amorális üzem. Barátok összekapnak, majd korábban egymást nyilvánosan a pokol legmélyére kívánó politikusok hízelegnek egymásnak, világnézetileg összeegyeztethetetlen csoportok borulnak össze, apró Molotov–Ribbentrop-paktumok köttetnek Európa-szerte. Az újabb felállásnál aztán borul minden, cserélődjenek a szerepek, szövetségesek, és tegnaptól fogva már megint Eurázsiával álljunk hadban.

Ursula von der Leyen és Giorgia Meloni, a papírjobboldali Európai Néppárt (EPP) és a keménykonzervatív Európai Konzervatívok és Reformisták Pártja (ECR), a kontinens nettó befizető motorját jelentő németek és a fülig eladósodott olaszok – nos, az ő közeledésük példája is mutatja: nincsenek elsikálhatatlan ellentétek és áthidalhatatlan szakadékok. Akárhány „szélsőjobboldali” bélyeget sütnek is rád, mindig van visszatérés, sőt invitálás középre.

S ha visszatértél, elsikálják a dolgaid. Von der Leyen személyesen igyekezett a választás utánig elsuvasztani a fiókok mélyére az olasz sajtószabadság helyzetéről szóló bizottsági jelentést – amely valószínűleg éppolyan minőségi sajtpapír lehetett, mint amilyen az időnként Magyarországról legyártott Médiapluralizmus-monitor, ettől függetlenül jobb helyütt volt az a fiókban.

A németeknél a tartományi miniszterelnökök nyomására harmadik országokba akarnák toloncolni a migránsokat menedékkérelmük elbírálásáig. A jobbközép Kereszténydemokrata Unió jelezte, hogy partner lesz ebben. Úgy tűnik, ha a sör még nem olcsóbb is a német lelátók közelében, a kitoloncolás legalább ingyen van – ugyanis hazánknak ugyanez most 200 millió euróba fáj.

Eközben a Fidesz minden taktikai igyekezet ellenére nem lett tagja az ECR-nak. Most már egyre valószínűbb, hogy nem is lesz az. Noha a nagyok – a lengyelek és az olaszok – támogatták, a kicsik döntöttek: a finnyás csehek és belgák a Fideszt nem akarják az ECR-ba. A kormány – és minden jóérzésű magyar – meg a szélsőjobboldali Románok

Egyesüléséért Szövetséget (AUR). Pedig milyen szépeket írt George Simion elnök! Tudniillik Kocsis Máté, a Fidesz szóvivője az AUR felvétele után azt posztolta: „Szó sem lehet arról, hogy a Fidesz ilyen (szélsőségesen magyarellenes) párttal üljön egy frakcióban az Európai Parlamentben!”, mire Simion úgy reagált: „Sziasztok, magyar barátok! Nem gyűlölünk, hanem együtt akarunk harcolni az európai bürokraták ellen.”

A történet innen groteszkbe hajlik. Emlékszünk, Simion és bandája öt éve még magyar sírokat gyalázott az úzvölgyi osztrák–magyar temetőben, az AUR pedig bezáratná a magyar iskolákat, és betiltaná az RMDSZ-t. A párt olykor az orosz titkosszolgálattal is össze-összefonódik, ideológiailag a neo- és a klerikofasizmus közé tehető, antiszemita megnyilvánulásai voltak, nemcsak a Mi Hazánkat, hanem a Betyársereget is jobbról előzi. Mégis bekerült az EP jobbközép felé tendáló pártjába, az ECR-ba. Eközben a nagyobbik magyar kormánypárt, vagyis egy tényleges jobbközép párt, nem lehetett az. Abszurdum.

S miközben az ember igyekszik felocsúdni a helyzet méltatlanságából – és bízik az Alternatíva Németországért (AfD) párttól elzárkózó, Marine Le Pen vezette Identitás és Demokrácia (ID) csoport józanságában, illetve abban, hogy nem csinálják meg ugyanezt a manővert az AUR-szakadár SOS Romániával –, máris ott vannak az újabb csapdahelyzetek. A szövetkezéseké. Mert hát biztosan lesznek ügyek – bevándorlás, szuverenitás, Ukrajna –, amelyekben az AUR együtt fog szavazni a magyarokkal, mert kell, sőt muszáj. S biztosan nem maradnak ezek a helyzetek egy kis Simion-törleszkedés nélkül – amire remekül rímelne Mr. Teufel véleménye Von Schwarz kedvességéről. De ebbe nem szabad, nem lehet többet belelátni ennél egy olyan párt részéről, amely a Tiszától a Dnyeszterig képzeli el Nagy-Románia határait. Ők nem a barátaink, és nem is lesznek azok soha. Ennyi morálnak muszáj maradnia. Még a politikában is.

A németek nagyban játszanak

– AZ EB VÁRHATÓ GAZDASÁGI HATÁSAI

HALASKA GÁBOR, PÓSA TIBOR A MAKRONÓM INTÉZET ELEMZŐI

Kilenc-tíz millió helyi nézőt, a képernyők előtt pedig több milliárd szurkolót mozgat meg a labdarúgó-Európa-bajnokság. A várt 4 milliárd eurós közvetlen turisztikai bevétel és a legalább ilyen fontos közvetett hatások igen jól jönnek a bajban lévő német gazdaságnak.

A nyár végére jobbára csupán sporttörténelem marad a mérkőzések izgalma. Lényegesebb kérdés a jövőre nézve, hogy miként hat a német gazdaságra – és akár a némettel szoros kapcsolatban lévő magyarra – közép- vagy hosszabb távon a helyszínen milliókat, a képernyők előtt pedig milliárdokat lázba hozó kontinenstorna.

A szakértők egyetértenek abban, hogy az Európa-bajnokság a rendezés alatt és az azt követő hónapokban jelentős közvetlen hatással lehet a német turizmusra, ezen keresztül a gazdaságra, a munkaerőpiacra. Július 14-éig sok millió látogatót vonz Berlin, München, Köln és a másik hét mecscseket fogadó város. Amellett, hogy helyi szinten fellendül

a turizmus, a vendéglátás és a kiskereskedelem, globálisan megnő a sör, a televízió és a hűtőgép forgalma, ahogyan az lenni szokott.

A becslések szerint a stadionokban több mint 2,7 millió néző tekinti meg a mérkőzéseket, további 7 millióan lesznek a nyilvános vetítéseken a Németország-szerte kialakított szurkolói zónákban és az egyéb kapcsolódó rendezvényeken. Csak Berlinben körülbelül 2,5 millió látogatóra számítanak az Eb ideje alatt a belföldiekkel együtt.

AZ AZONNALI HATÁS

A német turisztikai szövetség, a statisztikai hivatal és a 2006-os németországi világbajnokság adatain alapuló szakértői becslések szerint a várható látogatók körülbelül 4 milliárd eurót költhetnek el szállásra, étkezésre, belépőjegyekre és egyéb turisztikai szolgáltatásokra. Ez a 2023-as német beutazó turisztikai bevétel mintegy 12 százaléka. E közvetlen nyereség nem kevés, de nem is kiemelkedő, különösen ha hozzávesszük, hogy a fenti számban a belföldi látogatók is benne vannak, illetve hogy az Eb idejére a rendező városok a foci iránt nem érdeklődő potenciális turisták jó részét elveszítik.

A múlt évben a Németországba irányuló beutazó turizmusból származó összes bevétel nemzetközi becslések szerint 38 milliárd dollár volt, ami az utóbbi évek legjobb adata, de még mindig jóval alacsonyabb a 2019-es, pandémia előtti szintnél, akkor 43,3 milliárd dolláros eredményt ért el. Azaz a német turizmus várhatóan az Eb-vel tud majd közel akkora bevételt hozni, mint a világjárvány előtti utolsó békeévben.

A beutazók számából az látszik, hogy az első járványhullámok időszakában, 2020-ban és 2021-ben a harmadára zuhant az országban legalább egy éjszakát eltöltők száma. 2022-ben 31-32 millióról 68 millióra ugrott vissza ez a szám, tavaly pedig 80,9 millió külföldi turista érkezett. Ez még mindig kevesebb, mint a covidjárvány előtti években jellemző közel 90 milliós szint. Fontos adat, hogy tavaly a beutazó turizmus, valamint a kapcsolódó vendéglátás, szállás és étkeztetés Németország bruttó hazai össztermékének a 9,8 százalékát tette ki az Utazási és Turisztikai Világtanács (WTTC) adatai szerint.

A közvetett hatásokkal együtt a turizmuságazat 2023-ban több mint 350 milliárd eurós bevételt generált, különösen a nagyobb városokban és

„A német turizmus várhatóan az Eb-vel tud majd közel akkora bevételt hozni, mint a világjárvány előtti utolsó békeévben”

SIKERÜL AZ EB-N A

REKORDDÖNTÉS?

Németországban 1993-tól 2019-ig 55,2 millióval nőtt a külföldi turisták által eltöltött vendégéjszakák száma.

A koronavírus-járvány okozta visszaesés után 2024 lehet az első év, amely meghaladja a 2019-es csúcsot.

(millió fő)

Forrás: Szövetségi Statisztikai Hivatal

turisztikai régiókban, például Berlin, München, Köln, Hamburg, Frankfurt és a Fekete-erdő térségében. Csak Berlin 31 millió, München 14 millió, Hamburg 13 millió, Frankfurt közel 9 millió, Köln pedig csaknem 6 millió látogatót vonzott.

A LECSENGÉS SEGÍTI A FELLENDÜLÉST

Az Eb közép-, hosszú távú, áttételes, közvetett hatásai természetesen nehezen számszerűsíthetők és pontatlanul becsülhetők, de az biztos, hogy az esemény idején megnövekedő nemzetközi érdeklődés növeli a városok ismertségét és vonzerejét, vagyis működésbe lép a soft power. Ez azt jelenti, hogy Németország és a rendező városok világszerte sokkal ismertebbé, vonzóbbá válnak nemcsak kulturális, de gazdasági szempontból is, ezáltal elősegítve újabb rendezvények, befektetések és egyéb fontos üzletek megvalósulását.

A német ipar az utóbbi egy-két évben gyengélkedik, különösen a 2022. őszi energiaválság óta, ám egy ilyen rangos esemény javíthatja az

ország nemzetközi megítélését. Ez különösen fontos most, amikor a külföldi befektetések amúgy csökkenőben vannak – állapítja meg a Kiel Institut für Weltwirtschaft gazdaságelemző intézet. Az országmarketing ugyanis nemcsak a turizmust serkenti, de a rendező városok számára remek lehetőség a globális színtéren való megjelenésre, ez pedig később is gyümölcsözhet. Azok a turisták, akik az Eb idején ellátogatnak egy városba, idővel visszatérhetnek, az erősödő nemzetközi kapcsolatok és az egymásra találó helyi közösségek szintén hozzájárulnak a kedvező hatásokhoz. Számos példa van erre: a 2012-es olimpia után Londonban megnövekedett a turizmus, és a gazdaság is erősödött. Az olimpiai helyszínek, mint az 560 hektáros Queen Elizabeth olimpiai park, a mai napig népszerű turisztikai célpontok. Hasonlóan a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnoksághoz: akkor több mint 3 millió külföldi érkezett, így a rendezvény után számos város, például Berlin és München is markáns látogatószám-növekedésről számolt be. Felidézhetjük a magyarok számára emlékezetes 2016-os franciaországi Európa-bajnokságot is, amelynek során több mint 2 millió külföldi látogató érkezett az országba.

LUSTÁK LENNÉNEK

A NÉMETEK?

A német gazdaság gyengélkedéséről mi, magyarok is sokat hallunk, hiszen a két ország szorosan kapcsolódik iparikereskedelmi szinten. A munkaerőpiacon nem csak a sok-sok betöltetlen álláshely a gond. A németországi foglalkoztatásról szóló friss Gallup-tanulmány szerint a munkavállalók mindössze 14 százaléka érzi úgy, hogy erősen kötődik a cégéhez és a munkájához. A legtöbben csak tessék-lássék elköteleződéssel dolgoznak, és készek váltani, ha lehetőségük adódik, a megkérdezetteknek majdnem a fele aktívan keres új munkát, kedvező ajánlat esetén egyszerűen távozna. A felmérésből az is kiderül, hogy az alkalmazottak ma kevésbé lojálisak, mint a múlt évtizedben, csupán 10 százalékuk számolt be érzelmi kötődésről vagy arról, hogy kedveli a főnökét.

A 83 milliós országban közel 46 millió dolgozó aktív a munkaerőpiacon, és 1,7 millió állás betöltetlen. A felmérés konklúziója, hogy a 46 millióból 7,3 millió munkavállaló amolyan „csendes kilépő”, minimális teljesítményt nyújt, azaz a „lusták” az összes dolgozó 16 százalékát adják. A termelékenység rossz munkamorál miatti kiesésének a költségét

132–167 milliárd euróra becsülik. A Gallup felmérése szerint a jobb vezetők kiválasztása, kinevelése mindezt enyhítheti. Összetett problémáról van szó, hiszen nem csak a hozzáállással van gond. Nő a betegszabadságok mértéke: a dolgozók évi átlagos 30 nap fizetett szabadság mellett 15 napot betegszabadságon vannak. A részmunkaidős foglalkoztatás magas arányának szintén kedvezőtlen hatásai vannak, s a nők fele ilyen formában dolgozik. A kormányzat azért is növelte az óvodák és az iskolák finanszírozását, hogy több nőt segítsen a munkába való visszatérésben. A fentieknek szerepe lehet abban, hogy Németország recesszióba csúszott, és az átlagos éves munkaidő az egyik legalacsonyabb az EU-ban. Christian Lindner pénzügyminiszter és Christian Sewing, a Deutsche Bank vezérigazgatója e mutatókra is hivatkozva

„A stadionokban több mint 2,7 millió néző tekinti meg a mérkőzéseket, további 7 millióan lesznek a nyilvános vetítéseken”

változást sürget. A szakszervezetek persze elutasítják, hogy a németek munkakerülők lennének, és hangsúlyozzák, hogy sokan másodállást vállalnak.

A Bloomberg egyik friss elemzése szerint a németek nem lusták, de a gazdaságpolitika sokkal jobban kihasználhatná a munkaerő-tartalékokat, különösen a nőkben és nyugdíjasok-

ban rejlő potenciált. Igaz, hogy közben a siker tényezői közül az olcsó orosz gáz és az erős kínai kereslet a múlté.

A termelékenység csökkenése és az 1943 és 1965 közt született nemzedék tömeges nyugdíjba lépése érdemben ronthatja a növekedési potenciált. A kormányzat kitolná az idősebb generáció munkában töltött éveit: 2031-re 67 évre emelné a nyugdíjkorhatárt, igaz, sokan a korábbi jogszabályok miatt már 64 évesen nyugdíjba vonulnak. Ezt a korhatárt az átlagos várható élettartammal kellene összekapcsolni – ez 78 év a férfiak és 83 a nők esetében –, de ennek nyilvánvaló politikai akadályai vannak, elég csak arra gondolni, hogy a franciáknál a nyugdíjreform mekkora elégedetlenséget szült.

A német termelékenység növekedése látványosan megtorpant. Felmerült a túlórák adóterheinek csökkentése, de az adórendszer továbbra is súlyosan bünteti a béreket, a vagyont pedig enyhén adóztatja. Emellett közel sem biztos, hogy a mesterséges intelligencia által ígért termelékenységnövekedés elég lesz az életszínvonal fenntartásához. A németeknek többet kellene dolgozniuk a jólétük finanszírozásához, különösen, hogy az olcsó energia kora véget ért az orosz gáz szankcionálásával és az atomerőművek bezárásával. Az elöregedő társadalom súlyos terhet jelent, a nyugdíjkorhatár emelése nélkül pedig aligha van realitása a munkát terhelő adók csökkentésének. Magyarország keleti nyitása, sikeres kapcsolatai és a zöldátállásban betöltött szerepe révén kedvezőbb növekedési kilátásokkal bír, mint Németország. Ám ettől még hagyományos kulcspartnere lévén megérzi a német ipar problémáit is. Hazánk előnye, hogy az adózási környezet, a munkaerő költsége és a munkatermelékenység itt inkább javuló tendenciát mutat. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter májusban Bajorországban járt, és látogatásán kiemelte, hogy Németország a legnagyobb tőkebefektetőnk 18,7 milliárd euróval. A közvetlen tőkebefektetések profitja meghaladja a 9 százalékot, és a német vállalkozások többsége újra hazánkat választaná. E cégek több mint 220 ezer embert foglalkoztatnak Magyarországon, főként az autógyártásban. A német gazdaság enyhe bővülésre számít a második negyedévben. Az év első három hónapjában 0,2 százalékkal nőtt a német GDP a tavalyi utolsó negyedévhez képest. Az építőipar gyenge volt, a munkaerőpiac feszes maradt, de a gyors bérnövekedés inflációs kockázatot jelent. A második negyedévi adatokat július 30-án közlik.

Magyar örömkönnyek

P. FÜLÖP GÁBOR

Érzelmi hullámvasúton utaztak a játékosok és a szurkolók az Európa-bajnokságon. Szubjektív helyszíni beszámoló.

„Szerintem izgalmas volt a második félidő, mindkét csapat eldönthette volna a mérkőzést” – összegzett vasárnap a stuttgarti éjszakában Marco Rossi szövetségi kapitány. Az nem kifejezés, hogy izgalmas: igazi dráma volt a Skócia elleni meccs, elképesztő fordulatokkal, mélységekkel és magasságokkal, hogy a végén, a 100. percben bevigyük az egyetlen, győzelmet és – reméljük – továbbjutást érő találatot.

A történelmi tettre hajtó skótok az elején levegőt sem hagytak, 73 százalékban birtokolták a labdát, de zártan, egymást kisegítve, az ellenfélnek helyzetet sem engedve átvészeltük ezt az időszakot. Azt is, hogy Sallai Rolandot – ha már tartani nem tudták – ott rúgták, marták, harapták, ahol érték, az első félidőben mégis csak mi kaptunk sárga lapot, méghozzá hármat. A szünet után fokozódott a feszültség a pályán, a lelátón viszont csodálatos atmoszférát teremtett a magyar és a sportszerű skót tábor. A lélektani fordulópont Varga Barnabás sérülése volt, a Gunn kapus által letaglózott csatárunk arccsonttörést szenvedett, elsőre nagyobbnak tűnt a baj, az eszméletét is elvesztette. Akkora riadalom keletkezett, hogy csapatkapitányunk rohant a hordággyal, és a játékosok körbeállták a magatehetetlenül fekvő bajtársukat. Az európai szövetség illetékesei szerint szakszerű volt, hogy az orvosi stáb tagjai sétálgattak gyors, szakszerű beavatkozás helyett… Nem túlzás állítani, ez a trauma még inkább összekovácsolta a mieinket: Vargáért is harcoltak. A kényszerű szünetet követően mindent egy lapra feltéve nemcsak küzdöttünk, jobban is futballoztunk, mint a szintén győzelmi kényszerben lévő riválisunk. Több helyzetet dolgoztunk ki, többet tettünk a sikerért. Indokolt a királyi többes szám, a közönség együtt lélegzett a fiúkkal. Persze Gulácsi Péternek is be kellett mutatnia bravúrokat, egy büntetőgyanús szituáció is kialakult a kapunk előtt, az más kérdés, hogy skót rántotta le a tanárian játszó Orbánt. A hajrára jöttek a friss embereink, és csereként beállva azonnal felvették a fordulatszámot. Csoboth Kevin előbb még a kapufát találta telibe, a legvégén pedig lekontráztuk a skótokat. A szögletük után 7 méterről lőhettek kapura,

„A trauma még inkább

összekovácsolta a mieinket: Vargáért is harcoltak”

„Az egész meccsben benne volt a magyar történelem kicsiben”

de a csatár Ádám Martin önfeláldozóan mentett, a sérülten játszó Szoboszlai Dominik kivágott egy utolsó nagy sprintet, Csobothot lerántani sem tudták a kezdőkörben. Sallai, a meccs legjobbja okosan – és némi szerencsével az egyik védő lábai között – visszagurított, Szoboszlai nem érte el, ám két védőt elvitt, és Csoboth Kevin az egyetlen lehetséges sávban, a becsúszó védő mögött és a hiába repülő kapus mellett a jobb alsó sarokba lőtt. Sírtunk örömünkben, nem szégyen! Még az élményeket leírva is könnybe lábad az ember szeme. Ebben az akcióban, az egész meccsben benne volt a magyar történelem kicsiben, 100 percbe sűrítve. A focink utóbbi néhány évtizede biztosan.

Vannak, akik megmosolyogják mindezt, nem értik, hogy lehet ennyire lelkesedni. Ha ezt valakinek magyarázni kell, akkor feladom, erre képtelen vagyok… Akik viszont belülről jövő indíttatásból, a sport, a foci szeretete és a nemzeti összetartozás érzése miatt ünnepként élik meg ezeket a napokat, heteket, de még a selejtezők hónapjait is, azok igazi csodát tapasztalhattak. Magyar futballcsodát Stuttgartban és mindenhol, ahol nézték.

Marco Rossi a 66. mérkőzésén a 33. győzelmét aratta. Az olasz–magyar szakember ismét bravúrt vitt véghez nemzeti csapatunkkal, amelyet romjaiból támasztott fel,

épített újjá 2018 őszétől. A finnországi vereség, egy év múlva a cardiffi kapituláció után megváltoztatta a status quót, a válogatottsági rekorder Dzsudzsák Balázstól is elköszönt. Diadalra vezette a gárdát a magasabban jegyzett horvát, török és szerb válogatott ellen, feljutott a Nemzetek Ligája A divíziójába, s ott csupán szülőhazája, Olaszország akadályozta meg, hogy Magyarország együttese a kontinens legjobb négy csapata közé kerüljön. A legutóbbi Európabajnokságon döntős Angliát oda-vissza vertük, idegenben 4-0-ra, és a németeket Lipcsében múltuk felül Szalai Ádám sarkazásával. Lehet, hogy ezek nagyobb hőstettek a képzeletbeli rangsorban, mint a világranglistán 12 hellyel mögöttünk jegyzett Skócia felülmúlása, érzelmi oldalról megközelítve azonban nem biztos.

„Ötvenkilenc éves vagyok, lehet, hogy több Európabajnokságon már nem veszek részt, de most roppant boldog vagyok, hogy végre megvan az első Eb-győzelmem. A szurkolóknak ajánljuk, nem a billentyűhuszároknak” – szúrt oda a szakember az állandó fanyalgóknak. S ha valaki azt hiszi, feledékeny a 2025 végéig szerződéssel rendelkező maestro, akkor csak az élményei csapják be. Korábban tényleg nem nyertünk Európa-bajnoki meccset Rossival – összességében is mindössze háromnál tart Magyarország. 2021-ben a portugálok elleni 0-3-as vereség után elért két világraszóló eredmény ugyanis döntetlen volt: Franciaországgal 1-1-et, Németországgal 2-2-t játszottunk. A skótok elleni katartikus győzelem azért is különleges, mert labdarúgóink kiélezett téthelyzetben mutatták meg igazi sportemberi mivoltukat. Ráadásul azok után, hogy az évek óta szisztematikusan épített képet negyvenöt perc alatt lerombolták a Svájc elleni, 1-3-ra végződő meccsen, hiába kapartak a második játékrészben. Majd hogy még mélyebb legyen a gödör, a játékvezetők által megtámogatott Németország is taszított egyet rajtuk. Mondják, hogy innen szép nyerni. Nos, a magyar csapat megszerezte a létfontosságú három pontot és a csoport 3. helyét, a sorsunk innentől mások kezében van. A hat csoportharmadikból a legjobb négy jut az egyenes kieséses szakaszba. Akárhogy alakul a matekozás, a fociláz újra fellángolt Magyarországon, és még lehetne fokozni…

MILÁK KRISTÓF ÉS KÓS HUBERT IS OLIMPIAI BAJNOK LEHET

VÁMOS TAMÁS

Hargitay András, a magyar úszósport első világbajnoka többek között arról mesél, mi mindent köszönhet Széchy Tamásnak, hogy miként éli meg az olimpiai bajnoki cím hiányát, elárulja azt is, ki ma a kedvence, és mit gondol a Milák-jelenségről.

Ahogy tudom, tulajdonképpen kényszerből lett úszó. Ez igaz vagy legenda?

Sem az úszás, sem a vízilabda nem érdekelt különösebben, ezért a mai napig nem tudom megmagyarázni, hogy amikor az általános iskola harmadik osztályában bejöttek hozzánk, és megkérdezték a KSI úszó- és vízilabda-szakosztályának utánpótlásedzői, kinek lenne kedve lemenni az uszodába, miért is tettem föl a kezem. Talán erre szokták azt mondani: eleve elrendelés. Ahogy az első találkozásom is az Öreggel, Széchy Tamással.

Hogy látja, rutintalan volt, amikor a müncheni olimpián 16 évesen bronzéremmel nyitott 400 méter vegyesen?

Teljesen. Ezt próbáltuk ellensúlyozni azzal a kísérlettel, hogy a legendás Csanádi Árpád közbenjárására rendszeresen az Egyesült Államokba jártunk edzőtáborba, ami sokat segített a fejlődésemben. Amit kevesen tudnak: már az 1968-as mexikói olimpiára is neveztek, de mivel még nem töltöttem be a 14. életévemet, nem állhattam a rajtkőre…

17 évesen viszont már robbantott, amikor a sportág első világbajnokságán világelső lett. Mi történt egy esztendő alatt?

Csupán annyi, hogy még többet dolgoztunk, hiszen az Öreg csak az elvégzett munkában hitt. Persze az is sokat számított, hogy ekkor már túl voltunk az első olimpiámon, egyre jobban megszoktam a felnőttversenyek légkörét. Nem tagadom, elfogult vagyok Széchy Tamás iránt, de ő is így volt velem: hiába múltam csak 17 éves, olyannyira biztos volt a sikeremben, annyira ismert engem és a mezőnyt is, hogy a verseny előtt megjósolta a magyar úszósport első vb-aranyát. Ez is magyarázza, hogy 300 méternél felállt, és már a következő versenyzőjével foglalkozott.

Kamaszsrácként, a kommunizmus közepén mennyire változtatta meg az életét ez a diadal? Innentől kezdve már senki nem vehette el tőlem, hogy én, Hargitay András lettem a magyar úszósport első világbajnoka. Visszaemlékezve az akkori újságcikkekre és történésekre, csak azt mondhatom, hogy sok ember számára egyfajta üzenet volt a világbajnoki cím: igenis van kitörési lehetőség a munkahelyi robot, a Trabant és a hétvégi ház alkotta szocialista háromszögből. S ami számomra szívet melengető: ezzel a győzelemmel nemcsak a belföldi, hanem a határainkon túli magyaroknak is óriási örömöt és biztatást adtam. Hadd meséljek el ezzel kapcsolatban egy történetet! A közelmúltban egy színházi előadás előtt teljesen

„Nyilván lehet kritizálni azért, ahogyan a versenyzőtársakhoz és az újságírókhoz viszonyult, de ha újra olimpiai bajnok lesz, senki nem emlékezteti majd erre”

„Kós Hubert az egyik nagy kedvencem”

véletlenül találkoztam a Ghymes együttes énekesével. Bemutatkoztam neki, mondtam, hogy mennyire szeretem a zenéjüket. Erre azt válaszolta, fölösleges bemutatkoznom, hiszen a győzelmeim rendkívül sokat jelentettek a felvidéki embereknek, így ő tartozik nekem nagy köszönettel. Nem tagadom, rendkívüli módon elérzékenyültem… Az állatorvosi praxisom során is előfordult, hogy egy felvidéki ember elmesélte, a világbajnoki és Európa-bajnoki győzelmeim után rendre hatalmas ünneplést tartottak.

Meséljen kicsit Széchy Tamásról! Tényleg annyira nehéz ember volt?

Milák Kristóf visszatért

Európa csúcsára

Én csak jókat tudok mondani róla. Néhány szóval nem is tudom összefoglalni, milyen sokra tartom. A jelenlegi és a korábbi szövetségi kapitánnyal, Sós Csabával és Tóth Ákossal hármasban írunk is egy könyvet róla. Talán mi voltunk az utolsó korosztály, amely valóban hitelesen tud róla mesélni, hiszen Darnyi Tamásék, Szabó Joe-ék vagy éppen Rózsa Norberték kevésbé ismerték őt, mint mi. Vagy talán helyesebb, ha úgy fogalmazok: mi még nem a kitaposott utat jártuk, másrészt az utánunk következő nemzedéknek már nem is volt annyi közös élménye az Öreggel. Erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy az utolsó pillanatig ott legyek a halálos ágyánál, hiszen még ha nem volt is mindig sétagalopp a közös pályafutásunk, rendkívül sokat köszönhetek neki. Azzal együtt, hogy nekünk is kijutott a strandpapuccsal fegyelmezésből; de tudomásul kell venni: ha nem lett volna ennyire kemény, következetes és szigorú, ma nem beszélgethetnénk a sikereimről…

Mennyire okoz hiányérzetet, hogy a sok munka és lemondás ellenére sem jött össze az olimpiai aranyérem?

Mit tagadjam, ez a mai napig fájó pont. Vannak az életben olyan dolgok, amelyek nem úgy alakulnak, ahogy eltervezzük, ezzel együtt is azt mondom, ez így volt jó. Hiszen az embernek szembe kell tudni néznie az erényeivel és a hibáival is. Nyilván nem véletlen, hogy az olimpiai döntőkben nem volt bennem annyi, hogy aranyérmes legyek. Ez valahol mélyen érzékenyen érint, de együtt kell tudni élni vele.

Miért pont állatorvosi diplomát szerzett?

Azzal már fiatal élsportolóként tisztában voltam, hogy csak egy ideig élünk burokban, muszáj „megtámasztani” az életet egy diplomával, Széchynél pedig alapkövetelmény is volt, hogy jó tanuló legyen az ember. Eredetileg erdész szerettem volna lenni, de egyetemi képzés csak Sopronban működött, és ott akkoriban nem volt még versenyuszoda. Az úszóválogatott csapatorvosa, Kausz István viszont Budakeszin, az erdő és a vadaspark közvetlen közelében dolgozott, gyakran bejártam hozzá. Később mixeltem a természetet és a sebészetet, így lettem állatorvos.

A közelgő párizsi játékok kapcsán beszéljünk a mai versenyzőkről is: mit szól a Milák-jelenséghez? Tényleg akkora klasszis, hogy több hónapos kihagyás után is visszatérhet a csúcsra?

Kristóf úgy tért vissza, hogy el sem ment… Mondhatjuk, hogy igazán speciális felkészülést választott, amelybe nem vonta be a nyilvánosságot. Szinte senki nem tudta, mit csinált az eltelt időszakban, hogyan és kivel készült. Egyébként meggyőződésem, hogy akiknek tudniuk kellett róla, azok tisztában voltak vele, miként telnek a hétköznapjai. A kiemelkedő eredményeket – bármekkora klasszis valaki – nem lehet nagyon hosszú kihagyás után abszolválni. Az Európa-bajnoki győzelme is azt bizonyította, hogy edzett a teste, a formája pedig biztató. Nyilván lehet kritizálni azért, ahogyan a versenyzőtársakhoz és az újságírókhoz viszonyult,

FANTASZTIKUS MAGYAR ÉREMESŐVEL ZÁRULT BELGRÁDBAN AZ

ÚSZÓ-EB

de ha újra olimpiai bajnok lesz, senki nem emlékezteti majd erre. Mindenki őt akarja megverni, ezért sem mutatja meg az összes lapját, még ha ezzel nem lesz is sokak számára szimpatikus.

A magyar úszócsapat másik, nem is annyira titkos aranyvárományosa Kós Hubert, a 200 méteres hátúszás Európaés világbajnoka, aki a közelmúltbeli Eb-döntőn hajszállal maradt alul Milákkal szemben 100 méter pillangón. Nem tagadom, ő az egyik kedvencem. Már évekkel ezelőtt, amikor először találkoztam vele a Jövő bajnokai program keretében, látszott, hogy egy karmait meresztgető kis oroszlán, akiből klasszis versenyző válhat. S hogy ez megvalósult, nagyban köszönhető a szülei hihetetlen pozitív hozzáállásának. Nem tartoznak az átlagos sportszülők közé, hiszen nemcsak mindent megtesznek a gyermekükért, és megteremtik neki a legjobb körülményeket, hanem jól is csinálják, amit vállaltak. Egyetlenegy aggályom Hubert amerikai edzőjével, Bob Bowmannel kapcsolatos: még nem hallottam olyan magyar férfi úszóról, aki egy amerikai szakember útmutatásai alapján olimpiai bajnoki címet szerzett volna.

Ezzel együtt elképzelhetőnek tartja, hogy Milák Kristóf és Kós Hubert is olimpiai bajnok lesz?

Előfordulhat, ahogy az is, hogy egyik versenyző sem szerez aranyérmet.

Széchy Tamás és Hargitay András az Elektroimpex ’83 nemzetközi úszóverseny döntőjén a Komjádi Béla uszodában, ahol az esemény végén búcsúztatták el a válogatott úszót

Minden attól függ, hogy végig tudják-e járni azt az utat, amit helyesnek gondolnak – és persze hogy a szerencse sem hagyja el őket.

Szoktuk mondani, egy meglepetésarany minden olimpián összejön. Lehet ez egy úszóé is, akár az Eb-n 800 méteres gyorsúszásban aranyérmes Késely Ajnáé vagy az 1500 méteren győztes, 400 vegyesen ezüstérmes Jackl Viviené?

„Nem tagadom, elfogult vagyok Széchy Tamás iránt”

Előfordulhat, de azért régóta tudjuk: egy Európa-bajnokság más, még akkor is, ha olimpián sem áll össze mindig a legerősebb mezőny. Hiába van az olimpia évében világés Európa-bajnokság – ami a mi időnkben elő sem fordulhatott volna –, mindenki Párizsra fókuszál, és biztosak lehetünk benne, hogy a riválisok is beleadnak apait-anyait.

Mit vár az év legjelentősebb sporteseményétől?

Annak drukkolok, hogy mindenki az elvárásoknak megfelelően szerepeljen. Bármilyen érdekesek is az előzmények, Milák Kristóf esetében például nem örülnénk annak, ha a legjobb helyezése csupán egy negyedik pozíció lenne…

Abban bízom, hogy azok az álmok valósulnak meg, amelyeket nemcsak a sportvezetés és a szakma, hanem a magyar közvélemény is remél, és olyan teljesítményt látunk, amilyet a sportolók elvárnak maguktól. Egy biztos: ma minden a versenyzőkön áll, nem százötven éves, korhadt létesítményekben készülnek, az állam mindent megad az eredményes szerepléshez, nem lehet a külső körülményekre hivatkozni. Arra kell koncentrálni, hogy mindenki kiadja magából a maximumot. Az úszók mellett a belső viharok ellenére bízom a kajakozókban, a vívókban és persze a vízilabdázókban is. Abban is reménykedem, hogy mivel az olimpia mindig is a béke jelképe volt, Párizsban sem lesz másként, és nem kell tartanunk semmiféle szélsőséges eseménytől, nem a gépfegyverek árnyékában

zajlik majd az esemény. Amikor 1977-ben életemben először Párizsban jártam, az maga volt a világ csodája, ma már a francia főváros is viharokkal teli életét éli. Ami pedig örök szívfájdalmam marad, hogy elszalasztottuk a mi életünkben talán soha vissza nem térő esélyt: a 2024-es olimpiát Magyarországnak kellett volna megrendeznie. Biztos vagyok benne, hogy képesek is lettünk volna rá.

HIRDETÉS

A mentális birodalom

Aki azt hiszi, hogy a felmelegedés miatt összeomló civilizáció valamiféle posztmodern rémkép, súlyosan téved. Elöljáróink az ókor óta használják a klímát politikai céljaik és ideológiáik megalapozásául – s mindenekelőtt saját felelősségük áthárítására.

Geography is destiny (a földrajz maga a végzet) – hangzik az angolszász politikumban jól ismert bölcsesség. Magam – a gazdaságföldrajz-tudós Cséfalvay Zoltán tanítványaként – politikai eszmélésem első pillanatától úgy tekintek a hegyekre és a folyókra, az ásványkincsekre és a sajátos helyi kultúrákra mint az eleve elrendeltség, a közéleti hírek és események mögött húzódó determinizmus forrásaira.

David Livingstone a Queen’s University Belfast földrajzprofesszora, tudományágának egyik legjelesebb élő képviselője Európában. Korábbi köteteiben olyan izgalmas témákkal foglalkozott, mint hogy miként befolyásolja a földrajz a forradalmak kitörését és lefolyását vagy éppen a tudományos ismeretek felhalmozását és elterjedését. Új könyve, a The Empire of Climate (az éghajlat birodalma) sem kevésbé érdekes: a nagypolitika klímához fűződő viszonyát elemzi Hérodotosztól a globális felmelegedésig.

Mindannyian ismerjük azokat a civil és politikai szlogeneket, amelyek a hőmérséklet emelkedésével, a hőhullámok és egyéb időjárási szélsőségek szaporodásával összefüggésben az emberi civilizáció végét hirdetik. Aki azt hiszi, hogy a klímaapokalipszis valamiféle posztmodern félelemforrás, súlyosan téved: legkésőbb az ókortól fogva tartja a kollektív képzeletet, a Homo sapiens különféle rendű s rangú elöljárói azóta használják tudatosan az éghajlat változását a politikai döntések és a történelmi események magyarázatául. Ez a környezeti determinizmus, a biológiai gondolkodás és a geológia társadalomtörténete.

I. e. 400 körül a görög orvosdoktor, Hippokratész az elsők között vetette fel a betegségek és az időjárás közötti összefüggést, amely később számos önálló tudásterület, köztük az orvosföldrajz kanonizációjához vezetett. Az éghajlat, a társadalmak és az egészség komplex megközelítése olyannyira elterjedtté vált, hogy az európai országok saját hódításaik

igazolására is alkalmazni kezdték. Tudósok már a 14. századtól írtak arról, hogy az éghajlatnak az egyének jellemére gyakorolt hatása lehet a magyarázata a civilizációk gazdagsága közötti különbségnek. 1748ban Montesquieu egyenesen úgy fogalmazott, „az éghajlat birodalma az első és a legerősebb az összes birodalom közül”. Arnold Guyot 19. századi svájci geológus azon érvelését, miszerint az északi éghajlaton uralkodó zord tél előrelátásra, a trópusi kánikula pedig nemtörődömségre ösztönöz, még az újvilági rabszolgaság legitimálására is felhasználták.

Livingstone rámutat, hogy napjainkban épp az inga ellenkező irányú kilengését éljük. A klímadeterminizmus mint idea több ezer éves történetének új fejezetében az éghajlatváltozás a baloldali politikai céloknak és programoknak szolgál közös talapzatul – miközben a globális nyilvánosság megszületésével a mentálhigiénés hatása immár egyetemes. Ironikus módon napjaink világvégeizmusának balos prófétái – retorikájuk elsősorban s leginkább tudat alatt – a korábbi évszázadok keresztény képzeletéből, biblikus jövőképeiből merítenek. A különbség, hogy a vallásos gondolkodásban nem egymás között, hanem önmagunkban keressük az okokat a bennünket sújtó csapásokért, a mai megközelítés alapja pedig az emberi közösségen belüli, civilizációs alapú bűnbakképzés. Mi a gond ezzel? A felelősséghárítás, ami aligha visz közelebb minket a nagyon is valóságos ökológiai kihívások megoldásához.

Szerzőnk monumentális történelmi áttekintése újabb bizonyíték azoknak, akik a Homo sapiens természetét lényegileg adottnak, gyarlóságainkat állandónak tartják – akik szerint a jövő a múlt ismeretén keresztül térképezhető fel leginkább. Klímaapokalipszis? Nincs új a nap alatt.

David N. Livingstone: The Empire of Climate – A History of an Idea. Princeton University Press, 2024

Riadó!

BÉRES SÁNDOR

„Intézem” – mondja az egyik ügyeletes katona a másiknak, amint beérkezik az első riasztás. Álmosan rápillant a megfigyelőkamera infravörös képet mutató monitorára, majd valószerűtlenül nagy tempóval kapja föl felöltőjét, lábbelijét, és rohanni kezd. A riasztás helyszínének közelébe érve a katona szíve a torkában dobog, a félhomályban alig látja át az objektumot, minden mozdulatán érződik: nem sok bevetése volt még. A protokoll azonban világos: meg kell indítani a helyszíni felmérést. A vészjelzés közben erősebb fokozatra kapcsol, a kiskatona egyre feszültebb. Türelmetlenül botorkál az objektum keleti sarkáig, ahonnan a vészjelzés érkezik, amely közben még egy fokozattal feljebb kapcsol.

„O-á! O-á! O-á!” – visszhangzik a kiskatona fülében a minden kételyt elsöprő hang, és nem teketóriázik: megnyomja a kapcsolót, amely az egész laktanya számára világos üzenetet küld: erősítés kell, lehetőleg azonnal! A fényárban úszó szobában az újszülött angyali kis arcán azonnal látni: komoly dolgok zavarták fel éjjeli álmából. Apuka iménti bizonytalansága köddé válik, a gyermek fejének tartására rutinosan koncentrálva a pelenkázóra helyezi a még vigasztalhatatlannak tűnő kisdedet. „O-á! O-á! O-á!” – üzeni apukájának sírva a kisfiú, amiről tudja, hogy apukája tudja: ő éhes. Ő nagyon. És a pelust sem ártana csekkolni valakinek, mert kényelmetlen. De a legfontosabb, hogy éhes. Nagyon! Apuka szó nélkül teszi félre a kis nacit, pattintja szét a „bádit”, majd hatja fel. Nyúl a popsitörlőért, dobja a kukába az elhasználódott védőfelszerelést és törlőkendőket. Utóbbiból sokat. Veszi elő az új pelust, intézi a krémezést, a pelus lezárását, a köldökcsonk kezelését, majd miközben „bádi” vissza, naci vissza, vagyis teszi, amit kell, már egy kis csevej is belefér a kisfiával arról, hogy aludt, valamint néhány megnyugtató szó is arról, hogy „Anyu mindjárt hozza a hamit. Csak pár perc. Megmelegszik, és eszünk. Jó?”. Mert Apuka egy mosollyal már meg is köszönte a közben hátát

a konyhába tartva megsimogató Anyukának az erősítést, aki a protokollnak megfelelően intézi a pelusozást követő, mindenható hamit, amelynek szakértője.

Aztán minden a helyére kerül. Kisded a karba, indul a hami, s a kisfiú a friss pelusnak és a tökéletes hőmérsékletű tejecskének örvendezve cuppogással jelzi: az élet szép! Büfi után aztán valaki ismét megnyomja a kapcsolót, jön a félhomály, és jóval alacsonyabb fokozaton a riadó – noha immár más okból – újraindul. Ugyanis jön a nehéz rész: az altatásos küldetés, amely akkor válik aktuálissá, amikor a picike nem hamizta magát álomba. Vagyis gyakorlatilag bármikor előfordulhat. És a protokoll itt már cserben tudja hagyni a katonát.

Hiszen minden szülő tudja: van úgy, hogy az altatósnak szánt séta közben a kisbaba órákig is képes csendben, elégedetten figyelni; vagy hogy miként libben meg Apa haja kicsit jobban a szokottnál, mikor véletlenül elkapja kislábujjával az ágy sarkát, és a babára való tekintettel közben egy mukkot sem nyikkan, nehogy felriassza vele, pedig közben belül, némán Apunak fáj az ágy sarka. Nagyon. De téged „mindennél jobban imád, kisfiam”. Szóval semmiség. Mert „Apu nagyon szeret”.

Tudvalevően még akkor is tud kapufa lenni Micimackó, ha amúgy „ismert erdei körökben, az az általános nézet”, hogy Micimackó a király, és ebben amúgy nincs vita. És olyankor Apa néha legszívesebben autóba ülne, mert tudja, hogy nemcsak ő, de kisfia is imád autókázni, mert Apu jót vezet, a baba pedig jót szundít közben. Hála Istennek! De hajnali órákban ezt ugye nem lehet. Szóval maradnak a versek, mondókák, dalocskák és Apa napi lépésszámának növelése. Amiért Apu egyébként utólag nagyon hálás, mert jó lesz rá megint az ingje, de hajnal négykor azért aludni csak jobb. De vigyázat! Hopp! Ágyláb… A… „Semmi baj kisfiam! Apu nagyon szeret!”

Paloták népe

NIZALOWSKI ATTILA

Rákospalota, Pestújhely, Nyír-, sőt Újpalota. Nincs még egy kerület, melyben ennyi új és palota lenne. S rengeteg a derékszög és a téglalap is, ahogy a nyílegyenes, párhuzamos utcák sorban keresztezik egymást.

Babits Mihály nem látta meg Amerikát a négyzetrácsos utcahálózatban. Lógó orral panaszolja Május huszonhárom Rákospalotán című versében, hogy a belvárost felborogató népszavások nem tették tiszteletüket nála: „Ám most alszik a táj: egy döglött villanyos állong. / Ó bús villanyosom! bús ez a néma világ!” Fontos tisztázni továbbá a szüttyögés szó jelentését, ami naplopást jelent. Az Animal Cannibals ugyanis ezt a helytörténeti érdekességet énekelte: „Én Rákospalotán ülök a csúcson a csajokkal / Küzdök napi bajokkal, mellette elszüttyögök.” Napi bajokon talán nem emésztési dolgot értett a daloló ifjúság. De költő ne költözzön Palotára, nagyokat bukdácsol ott a múzsa.

A hosszú, egyenes országutakról már a 18–19. század utazói is megemlékeztek. Egy Dicey nevű angol író siralmas képet festett: rossz, homokos út, koszos házak, nincstelen emberek. Palota mentségére legyen mondva, hogy a krónikás a felvilágosult Károlyi grófot nem volt hajlandó felkeresni, hiába invitálták – parasztokkal szeretett hálni, akik az angolt alig bírták, 1860 táján viszonylag kevés gyarmattal bírt a királyságunk. Mai helytörténészeink is nehezen emésztik a falusias múltat, oppardon: cottage-rendszert. Oldalakon át taglalják a dűlőket, mezsgyéket, alig írva az emberről. Pedig az első emlékek egy templom alapozásában az 1200-as évekből valók, és a palota név is arra utal, hogy menő hely lehetett Nyír és Palota már a reneszánsz idején.

Egy városrész arculatát nem csak a természeti és épített érték adja. Az utcanévadó is, még ha nem tudatosodik is. A Sztárai Mihály tér a horvát származású, első magyar nyelvű drámaíróra emlékezik. Aki egyben az akkoriban induló magyar–lengyel iszákosságnak is jeles alakja volt, legalábbis Bornemisza Péter szerint. Drámáját az utóbbi egy évben tizennégyszer töltötték le az MTA weblapjáról. Kevesebben, mint ahány bölcsészkar létezik.

A Szentmihályi út ősi, 1335-től említik. Marhahajtó út volt, talán ezért is települt mellé az Asia Center és második plázánk, a Pólus. Mi is itt vásároltuk a kiscipőt, az iskolatáskát, amíg nem nyílt másik közelebb. Rejtély, hogy miért nem Klondike-nak nevezték. Hozta a countrystílust, sőt szezonban a 100 Folk Celsiust is.

A Hubay Jenő tér minden idők egyik legbriliánsabb hegedűművészéről kapta a nevét, akit szépen elfelejtettünk. Pedig hosszú életet élt, és nem vesztett tudásából idősen, így szuper felvételek maradtak utána lemezen és filmen a harmincas évekből. Az a néhány száz nyugati, aki nézegeti a megosztón, odavan érte.

Egy másik névadó, Józef Wysocki 1848 tábornoka volt, bár kevésbé ismert Bemnél. Az életútjuk tipikus. Lengyelországot az 1772 és 1795 közötti hármas felosztásban bekebelezték a szomszédai. Szabadságharc 1831-ben és 1864-ben folyt, 1848-ban ezért jött hozzánk annyi emigráns. 1831-nek sokat köszönhet Európa. Ekkor indult el a nagy emigráció: Bem, Dembinszky, Wysocki vagy a Patek Philippe svájci óráscég

Életkép Palotáról 1943-ból, háttérben a Régi Fóti úti zsinagógával

alapítója, Antoni Patek. Bem szabadsághős társa, a Virtuti Militari érdemrend birtokosa, aki megkomolyodva azért a Magyar Péter-félékre is gondolt. Érdekesség, hogy az 1854-es krími háborúba nem sikerült Czartoryski hercegnek magyar légiót szerveznie, a szkeptikus Kossuth ellenállt. Mickiewicz nem élte túl a kalandot, Wysocki igen. Ferenc József viszont hátba támadta ott 1848 leverőjét, a cárt, így aztán szegény lengyelek semmit nem kaptak az áldozataikért nyugati pajtásaiktól. A kerületi Szabadság téren viszont igen szép Kossuth-szobor díszlik. Itt található Madarász Viktor múzeuma. Ő a 19. századi történelmi festészet nagy alakja volt, megfestette Dózsa, Zrínyi, Frangepán, Hunyadi László, Thököly tragédiáját. Nem itt élt, csupán egy rokona, aki halálakor a kerületre hagyta a festő személyes tárgyait. Ha felépül egyszer a Ligetben az új Magyar Nemzeti Galéria, egész közel kerülnek hozzájuk a képek.

„Itt élt Antall József miniszterelnök. S meglepő módon a társadalmi lét másik pólusáról Dalnoki Jenő”

Szintén lengyeles emlék, hogy itt élt Antall József miniszterelnök. S meglepő módon a társadalmi lét másik pólusáról Dalnoki Jenő. A megtestesült Fradi, mert nem csak az Üllői úton nyílhat virág, azaz sasszárny.

Kevesen élnek a kerületben, nincs 40 ezer lakosa. Családi házas övezet, bár az ötvenöt éves, 15 ezer lakást számláló újpalotai lakótelep ad némi munkát a vonuló madaraknak. Közepén áll a Víztoronyház, az ország harmadik legmagasabb, 18 emeletes lakóépülete. A tetején már nem használt víztartállyal, panorámás, kétszintes művészlakásokkal, mert a tervezők ezt a lakótelepet szánták a legnagyobbnak, legkorszerűbbnek, legszebbnek annak idején. A kevés lakos miatt meglepő, hogy mennyi a templom, és 1990 után két új is épült. A legkülönlegesebb a harmincas évekből való evangélikus templom, ami szerényen az isztambuli Hagia Szophiára hajaz. Sajnos jó magyar szokás szerint fákat ültettek elé, takarva a pazar látványt.

A másik különös templom Boldog Salkaházi Sára, a Dunába lőtt embermentő nevét viseli. 2008-ban építették, alapkövét Szent II. János Pál pápa szentelte. Próbáltam leírást találni, hogy mit akart az építész kifejezni a bunkerszerű, lőrésablakokkal szerelt épülettel, de hiába. Marad a feltételezés, akárcsak a fák mögé rejtett evangélikus esetében, hogy nem igazán bíznak az itteniek az európai kontinens lelkes kolonizációjában. Salkaházi Sára egyébként együttműködött a lengyel származású, keresztényszocialista Slachta Margit politikussal, így talán idősebb Antall József lengyelmentőhöz is volt köze.

A nemrég zajló önkormányzati választás egyik színfoltja volt, hogy Vitézy Dávid beemelte programjába a peremkerületek ügyét. Meglepő, hogy a turizmusban, a rekreációban, a kultúrában mennyire nem számolunk a külvárossal. Vitézy egyszerűbb közlekedést ígért a külső kerületek között, továbbá a „kreatívipar” fejlesztését. Talán vidámparkot, zenés szórakozóhelyeket értett ez alatt. A polgárok viszont egyelőre nem kértek az ugrabugrából, a tévé is megteszi nekik.

A szőlőár-paradoxon

JÁSDI ISTVÁN

Miközben Magyarországon évről évre csökken a borfogyasztás, az uniós támogatásaink jelentős részét a bortermelő képesség növelésére, új üzemek létesítésére fordítjuk. Az ezredforduló óta megfeleződött szőlőterületekhez – jórészt ennek következtében – megnövekedett feldolgozókapacitás tartozik. A csökkenő kínálat mellett a nagyobb feldolgozókapacitásnak növekvő szőlőkeresletet, a nagyobb keresletnek elvben magasabb árakat kellene eredményeznie. Ezzel szemben a szőlő reálára évről évre csökken. Alacsonyabb, mint Szlovákiában vagy Romániában, hogy az osztrák vagy a francia összehasonlítással ne is kísérletezzünk. A múlt és gyakran komolyan vehető üzleti tervek nélkül, támogatással piacra lépő üzemek versenye elsősorban a csökkenő fogyasztói bázisért zajlik, és mivel a szereplők az árverseny miatt költségeik csökkentésére kényszerülnek, lenyomják a legkiszolgáltatottabb résztvevő, a szőlőterme-

„A

szőlőtermelők viselik változatlanul a termelési folyamat legnagyobb költségeit”

lő árait. Azok a termelők, akik nem rendelkeznek saját feldolgozóval, régen lemondtak arról, hogy munkájuk, befektetésük megtérüljön a felvásárlási árakból. Hiába épültek a Hegyalján – elvben a szőlőtermelőknek – közösségi szőlőfeldolgozók és bővítették országszerte kapacitásaikat a többszörösükre egyes magántulajdonú üzemek, ezek az új lehetőségek gyakran kihasználatlanok, mert a termelőknek nincsen tőkéjük a folyamat további finanszírozásához, nem értenek a borászathoz; más új üzemek építésének fő célja nyilvánvalóan nem is a bortermelés, hanem egyszerűen az építési támogatások megszerzése volt. A pályázati teljesítményvállalásokat nem mindenkin egyformán kérik számon.

A szőlőtermelők viselik változatlanul a termelési folyamat legnagyobb költségeit, a növekvő éghajlati és növényegészségügyi kockázatokat. Befektetett munkájuk soha nem térül meg. A szőlők felújítására már se pénzük, se kedvük nincs. Fogynak a termő szőlőterületek, egyre több irodista, fogalmazó, jogász, programozó és pályázatíró él egyre kevesebb ember munkájából. A szőlészetben és a borászatban nem valósult meg a munkaalapú társadalom.

Közélet, gazdaság, átfogó elemzések, vélemények és viták

Magyarország vezető konzervatív

hírportálján

A főzés számomra szeretetnyelv

ÁDÁM REBEKA NÓRA FOTÓ: FÖLDHÁZI ÁRPÁD

Megfontolt üzletasszony, pörgős gasztroblogger vagy családcentrikus anya?

Li Mengyi sokáig vívódott, melyik is valójában. Végül rájött, nem kell választania – ez mind ő. Pekingi gyermekkorról, családi örökségről, kínai és magyar gasztronómiáról, politikai kapcsolatokról, itthonról és otthonról beszélgettünk.

Miben különbözik a mai Peking attól, amit gyermekkorában látott?

Építészetileg például teljesen más volt, a globalizáció Kínára is nagy hatást gyakorolt. Főleg a 2008-as olimpiára való előkészületek során változott meg Peking karaktere, akkor nőttek ki azok a felhőkarcolók, amelyek manapság jellemzik a várost. Mikor kicsi voltam, még biciklivel át tudtunk menni a Tienanmen téren, ma viszont már csak gyalog, biztonsági átvilágítás után lehet bejutni, foglalt időpontra. Gyermekkoromban sokkal lazább volt minden, pedig már akkor nagyon sok ember élt a fővárosban. Most még több ember él ott. Akkoriban Peking még csak egy nagyváros volt, mára viszont metropolisszá nőtte ki magát.

Mit lehet tudni a családjáról?

A szüleim Pekingben születtek. Apukámnak hat, anyukámnak két testvére van, és mindkettőjük legfiatalabb gyermek volt. Én a teljes rokonságon belül a legkisebbnek számítottam, mindenki engem próbált védeni. A szüleim egy állami cégnél dolgoztak. Édesapámnak voltak barátai Magyarországon, akik kereskedelemmel és étterem-üzemeltetéssel foglalkoztak, és kicsalogatták. Akkoriban egyértelmű volt, hogy a nyugati életminőség sokkal színvonalasabb, Európában több pénzt lehetett keresni; apukám úgy érezte, ha Magyarországon szerencsét próbál, jobb jövőt tud majd teremteni nekünk édesanyámmal. Bátor ember volt. Az első hullám idején indult el, 1992-ben, amikor még nem élt ennyi kínai Magyarországon. Kölcsönkért némi pénzt a rokonoktól, és

nekivágott. Nagyon ritkán láttam a következő négy évben. Szorgalmas, céltudatos tanuló voltam, küzdöttem azért, hogy én is vigyem majd valamire.

Kínában a neveknek jelentése van. A Li Mengyi mit jelent? Kínában nincsenek fix nevek, hanem van több ezer írásjel, és a szülők a vezetéknév mellé kitalálhatják, egy vagy két darabból álljon a gyermek neve. Az enyém eredetileg három jelből áll, csak Magyarországon kettőt összevontak, így itt Mengyi lett a keresztnevem. Annak az első fele, a Meng álmot, álomszerűt jelent, a második fele pedig egy közmondásból ered, nagyjából úgy tudnám leírni, hogy mindenki megszereti, aki meglátja. A szülők általában mindig szerencsés jeleket válogatnak össze, ezzel kívánva minden jót a gyereknek.

Ön mikor érkezett Magyarországra?

1997-ben. Akkor adták vissza Hongkongot az angolok a kínaiaknak. Nagy történelmi esemény volt, de már nem vártuk ki, július előtt eljöttünk. Sok beleszólásom nem volt, a szüleim úgy látták, Magyarországon sok lehetőség van, és úgy döntöttek, jobb lenne itt élni. Anyukám már egy évvel előttem kijött, és ketten építették tovább az üzletet édesapámmal, én pedig egy évig a nagyszüleimmel éltem.

Hová érkezett?

Édesapám eredeti terve az volt, hogy összegyűjt ötezer dollárt, és hazamegy. Ez óriási pénznek számított. Először

„Mi voltunk Tatán a második kínai család, eleinte nagyon megnéztek minket”

LI MENGYI

1988-ban született Pekingben. Építész, üzletasszony, gasztroblogger. Kilencévesen költözött Magyarországra szüleivel. A Cardiffi Egyetemen szerzett építészdiplomát,

majd a Magyar Nemzeti Kereskedőház, később a HEPA Magyar Exportfejlesztési Ügynökség Kínáért és Délkelet-Ázsiáért felelős kirendeltségének a vezetője lett. 2021-ben ezüstérmesként végzett A konyhafőnök című gasztroműsorban, ez hozta meg számára a hazai ismertséget. Három éve a Street Kitchen oszlopos tagja, tavaly jelent meg szakácskönyve Ázsiai kaják címmel.

szakács volt, majd elkezdett piacozni, kereskedni, s utóbbiban nagy lehetőséget látott. Amikor megérkeztem, úgy éreztem, nagyon mély vízbe dobtak. Egy mukkot sem tudtam magyarul, az ábécét sem ismertem, ezért a nyári szünetben magántanárokhoz jártam, akikkel eleinte nem tudtam kommunikálni. Egyébként Tatán éltünk, tehát vidéki lány vagyok. (Nevet) Kultúrsokk volt ez, folyton azt néztem, hol vannak az emberek. A húszmilliós Pekingből egyszer csak a húszezres Tatára csöppentem. Este hat után üresek voltak az utcák, mintha egy szellemvárosban sétáltam volna. Mi voltunk Tatán a második kínai család, eleinte nagyon megnéztek minket. Hatalmas változás volt ez egy kilencéves gyereknek. Később megszerettem Tatát, szép város, az Öregtó fölött volt az iskolám.

Amikor azt mondja, hazamegy, melyik országra szokott gondolni?

Attól függ, milyen kontextusban beszélünk róla: hazamegyek Kínába, és hazajövök Magyarországra. Azt hiszem, mind a kettőre. Most már nem tudnék dönteni, főleg, hogy itt alapítottam családot, és a lányaim félig magyarok.

Mennyire jellemző, hogy egy kínai nem kínai párt választ magának az itteni közösségből?

Attól is függ, honnan jött a család. Ha vidéki, akkor általában kínai párt választ, mert ők hagyományosabb nézeteket vallanak, viszont akik nagyvárosból érkeztek, vagy már itt nőttek fel, másként gondolkodnak. Kicsit európaiasodott a mentalitásunk, a szülők már nem szólnak bele a párválasztásba.

Hogyan nevelik a kettős identitású gyermekeiket?

Igyekeztünk utánajárni a témának, de sok tanulmány nincs ezzel kapcsolatban. Egy dolgot tartunk be: egy szülő, egy nyelv. Én igyekszem kínaiul beszélni hozzájuk, a férjem pedig magyarul. Néha nem könnyű, főleg, hogy a bölcsiben és az óvodában magyarul beszélnek, így a nagyobb lányomon látom, hogy a magyar komfortosabb neki. Viszont a tudása megvan, bármit mondok kínaiul, megérti, csak magyarul válaszol. Mivel már mindkét nyelv jól megy neki, elkezdtük bevezetni az angolt is. Mi azt tudjuk ajándékozni nekik, hogy mire iskolába mennek, három nyelven beszélnek majd.

A kínai ünnepeket tartják?

Csak a kínai újévet, a többit nem igazán. Inkább a kínai családi értékeket tartom fontosnak átadni.

Azaz?

Tisztelet a szülők és nagyszülők iránt, illetve, hogy a családfogalom nemcsak négyünkről szól, hanem a tágabb családról. Szeretném, ha látnák, hogy a szülőkről gondoskodni kell, illetve hogy minden családtaggal foglalkozni kell. Sokat beszélgettünk a férjemmel arról, hogyan neveljük őket. Szeretnénk, hogy ne legyenek elkényeztetve, úgy látjuk, a mostani külső hatások miatt elég korán eltunyulnak a gyerekek. Mivel hatalmas különbség van a mi és az ő nemzedékük között, annyit tudunk tenni, hogy megmutatjuk nekik,

„Az első perctől imádom a magyar konyhát. Sok olyan eleme van, ami hasonlít a kínai konyháéhoz, már ami az ételek fűszerességét, intenzitását illeti”

milyen családi értékekben hiszünk. Például most, hogy már megalapoztam a saját életemet, elkezdtem a szüleimről is gondoskodni. Ők felneveltek, mindent megadtak, most én jövök. Szerencsére a férjem ugyanilyen mentalitású, az anyósomat például anyunak hívom. Kínában az a szokás, hogy amikor összeházasodik egy pár, a két félnek két anyja és két apja lesz. Onnantól kezdve mind egy család.

Milyennek látta, látja a magyarokat?

Változó. Függött attól is, melyik időszakomat éltem. Amikor Angliából hazaköltöztem Magyarországra, az a kérdés fogalmazódott meg bennem: miért ilyen depresszív és pesszimista mindenki? Mintha mindenben a problémát látták volna, Nyugat-Európa után ez szokatlan volt. Mostanra viszont én is kicsit visszacsiszolódtam, visszaléptem a problémaorientált gondolkodás felé; mivel elég magas optimizmusszintről indultam, úgy érzem, most megvan a balansz. Egyébként pedig imádom az embereket, és ők is elfogadók velem.

Mi volt az angliai kitérő?

Tizenhat évesen úgy döntöttem, Angliába költözöm, mert Cambridge-ben vagy Oxfordban szerettem volna tanulni. Azt akartam, hogy a kínai klán büszke legyen rám. Mivel korán önállósodtam a nyelvtudásomnak köszönhetően, a szüleim támogattak. Végül ott fejeztem be a gimnáziumot, és onnan mentem egyetemre. Cardiffban végeztem építészként.

Miért nem a szakmában helyezkedett el, miután elvégzett egy jó egyetemet?

Amikor elkezdtem a mesterképzést, és bejöttek a gyakorlati tárgyak, elmentem Kínába egyéves gyakorlatra. Akkor jöttem rá, hogy nem akarok építész lenni, mert sajnos ez a hivatás nem arról szól, hogy kreatív lehetsz, hanem hogy van egy pénzes kliens, aki elmondja, mit szeretne, mennyit akar spórolni, neked pedig éjjel-nappal rajzolnod kell, hogy teljesítsd a vágyát.

És honnan jött a gasztrovonal? Édesapja szakácsmúltja inspirálta?

Biztosan az is hatott rám, illetve azt tudni kell, hogy a kínai kultúrában az étkezés, a gasztronómia központi eleme a családi életnek. Mi egyfolytában eszünk. (Nevet) Fogalmam sincs, hogy maradnak ilyen kicsik a kínaiak, pedig tényleg mindig eszünk. Ha valamilyen ünnep van, egy nagy asztalnyi kaját kell készíteni, összegyűlünk, beszélgetünk, és eszünk. Kocsmázás helyett is inkább éttermezni járunk. Tizenhat éves korom óta főzök magamra, de mindig azt szertettem a legjobban, ha másoknak főzhettem.

Kínában kezdett vállalkozni?

Igen, de az még nem a gasztrokarrierem része volt. Amikor Kínában voltam gyakornok, a főnököm olyan munkát adott, amelyben ügyfelekkel kellett tárgyalnom. Mivel jól beszéltem angolul és kínaiul, rájöttem, hogy jól átlátom a nyugati és a kelet-ázsiai kultúra közti különbségeket. Innen jött az ötlet, mi lenne, ha nemcsak nyelvi, hanem kulturális

kommunikációban is segíteném az embereket. Találtam egy piaci rést, ezért huszonnégy évesen megalapítottam az első cégemet, és elkezdtem hálózatot és ügyfélkört építeni. Egy évvel később megtalált a Magyar Nemzeti Kereskedőház, és felajánlott egy Kínáért felelős vezetői pozíciót. Ekkor huszonöt éves voltam. Mivel az ember nem utasít vissza egy ilyen ajánlatot, visszaköltöztem Magyarországra. Annyira jól sikerült a közös munka, hogy a következő évben megkaptam az egész távol-keleti régiót – Kína mellett a teljes délkelet-ázsiai piac hozzám tartozott. Úgyhogy huszonhat éves koromtól fogva itt ragadtam. Azóta is a kulturális, nyelvi és időzónák okozta nehézségeket áthidalva segítek a cégeknek megérteni egymást.

Kína világhatalommá nőtte ki magát azóta, hogy édesapja lehetőséget látva megérkezett ide. Nem vonzza vissza a szülőhazája?

Már nem, megváltoztak a prioritásaim, amióta megszülettek a gyerekeim. Kamaszkorom óta hajtok és dolgozom, azóta nem telt el olyan hónap, hogy ne kerestem volna pénzt. Mára sikerült megteremtenem az életszínvonalunkhoz szükséges anyagiakat. Talán kicsit furán hangzik, de harminchat évesen már nem akarok annyit küzdeni, hogy elhanyagoljam a családomat. Ráadásul most Magyarországra rengeteg kínai befektető érkezik, óriási szükség van a tudásomra. Már szelektálhatok, így sok munkát le is mondok, nem akarom túltolni. Nem szeretném, hogy felboruljon a munka-család egyensúly.

Itthon A konyhafőnök című műsorból ismerte meg a nagyközönség. Honnan jött az ötlet, hogy megpróbálja?

Ez az első szülésem utánra esett, az az időszak nagy változást hozott, ahogy általában minden nőnek. Főleg azoknak, akik már elértek egy magasabb szintet a karrierjükben. Nekem törést jelentett, hirtelen lelassult az életem, eltűnt minden pörgés, és a szülés utáni hormonális hatásokkal párosítva nem volt felhőtlen időszak. Ekkor talált meg ez a lehetőség, gondoltam, mi baj lehet, kipróbálom. Valószínűleg megtetszettem a show-biznisznek: jól beszélek magyarul, jól főzök, jó a megjelenésem. Végül egészen a második helyig meneteltem.

Majd jött Fördős Zé és a Street Kitchen? Igen. Hagyomány náluk, hogy a top öt versenyzőt meghívják a Street Kitchenbe főzni, hogy a YouTube-ra is gyártsanak tartalmat. Tőlem is megkérdezték, szeretném-e, de akkor még nem voltam biztos benne, hogy folytatni akarom a show-bizniszvonalat. Mégiscsak az üzlet volt a fő profilom. De annyira élveztem, hogy a gasztronómián keresztül tudok adni valamit az embereknek, hogy végül ez is az életem része lett. Egyszer egy tanárom azt mondta, ha eljutunk valameddig az életben, el kell kezdeni adni az embereknek. Ez lett az a szelete az életemnek, ahol adni tudok. A főzés számomra szeretetnyelv.

A szereplés mennyire áll közel önhöz? Nem ez jellemző a kínai társadalomra.

Mindig is extrovertált voltam, szóval megvolt bennem a szereplés iránti vágy. Az igaz, hogy Kínában régebben ellenez-

ték a művészeti irányú szakmákat, kommunista ország lévén nem volt módi az arcoddal vagy a testeddel pénzt keresni. Úgy tudom, apukámnak is felajánlottak egy főműsoridős hírmondói munkát, anyukám pedig bejutott egy színésziskolába, de végül lemondtak az álmokról, mert nem engedték a szüleik. Úgy tűnik, nekem szánta a sors, hogy elsőként meglépjem ezt.

Mit gondol a magyar konyháról?

Az első perctől imádom a magyar konyhát. Sok olyan eleme van, ami hasonlít a kínai konyháéhoz, már ami az ételek fűszerességét, intenzitását illeti. Eleinte a saláta volt szokatlan, mert Kínában sosem ettünk nyers dolgokat, gondolom, az akkori higiéniai állapotok miatt. Amikor láttam, hogy itt nyersen eszik a salátát és a zöldségeket, azt gondoltam: fuj! (Nevet)

Családi étkezések alkalmával a magyar vagy a kínai konyha dominál?

Általában nem főzök magyar ételeket, bár a férjem szerint jól készítem az európai fogásokat is. A magyaros ételeket inkább az anyósomra bízom.

Mik a kedvenc magyar ételei?

A csülkös pacal a kedvencem, és nagyon szeretem a halászlevet és a hízott kacsacombot is lilakáposztával.

Milyennek látja Magyarországon a kínai éttermeket?

Régen kevés volt, és nem is voltak olyan jók. Aztán kinőtte magát ez a piac, igaz, inkább a gyorséttermekből lett rengeteg. Én ezekben sosem ettem, de mostanra sok remek autentikus hely nyílt. Még egy Chinatown-féleség is kialakult Kőbányán, ahol a célközönség elsődlegesen kínai, így értelemszerűen sokkal autentikusabbak az ételek.

Tényleg inkább a kínai gyorséttermek terjedtek el nálunk. Nem jelent gondot, hogy sokan a gyorskajával azonosítják a kínai konyhát?

Szerintem ez érthető, globálisan is így van. Az első kínai klán, amely bejött, valószínűleg úgy gondolta, kell egy kis áthidalás az ázsiai és európai konyha közt, hogy a vendégek könnyebben elfogadják. Szoktatni kell az embereket az ízekhez, nem szabad ajtóstul rontani a házba.

„A családi értékeket és az összetartást átvehetnék a magyarok”

Melyik kínai éttermeket ajánlaná Magyarországon?

Ételtől függ. Ha pekingi kacsát enne az ember, akkor a Taiwan éttermet, ha szecsuáni halat, akkor a Spicy Fisht, ha hot potot, akkor a Mimóza éttermet vagy a Három Királyságot. De ma már vannak átmenetek is, úgynevezett autentikusabb gyorséttermek, például a Shan Dong, amely szintén nagyon jó.

Más ázsiai országok gasztronómiájából vannak kedvencek?

Amikor az ázsiai igazgatói pozíciót megkaptam az exportfejlesztési ügynökségnél, évente hét-nyolc alkalommal utaztam Délkelet-Ázsiába: jártam Thaiföldön, Malajziában, Szingapúrban, Laoszban, Dél-Koreában és a Fülöp-szigeteken is. Volt szerencsém mindegyik ország ételeit elég jól megismerni. Kína, Dél-Korea, Thaiföld, Japán – talán így van a sorrend nálam.

Gyakran jár haza Kínába?

Mostanában sajnos évente csak egyszer, de amint nagyobb lesz a második kislányom, többször is szeretnék, hogy ismerje meg a másik kultúráját is.

Egyébként milyen a magyarországi kínai közösség?

Összetartó, de zárt közösség. Mindig segítünk egymáson.

Milyennek látja a két ország kapcsolatát?

Kínában nagyon szeretik a magyarokat, a sajtóban is pozitív az ország megítélése. Hszi Csin-ping elnök közelmúltbeli látogatása meghatározó esemény volt. Ha fogalmazhatok így, elég csordaszelleműek vagyunk mi, kínaiak: amikor egy ilyen szintű vezető idejön, és elmondja, mit tapasztal, akkor megindulnak az emberek, fellendül a turizmus, a kereskedelem, a befektetések. Ez most hatalmas löketet kapott, aminek nagyon örülök. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen kicsi, tenger nélküli országban is látják a lehetőséget. Nem kell ahhoz Nyugat-Európába menni, hogy EU-s kereskedelmi tevékenységet folytasson az ember, hiszen Közép- és Kelet-Európában ugyanolyan lehetőségek vannak, sőt. Magyarországnak pedig azért jó mindez, mert rengeteg pénz áramlik az országba, fellendül a kereskedelem és a turizmus.

A gasztronómia mellett lát még hasonlóságokat a magyarok és a kínaiak között? Ó, nagyon is. Például a kiskapuk megtalálásában mindkét nép ügyes. (Nevet) Leleményességben a kínai és a magyar ember hasonló. Nem vagyunk határok közé zárva. Angolul úgy mondják: think outside the box – ebben mindkét nép erős. Illetve még a barátságosságot emelném ki. Ebben is hasonlítunk.

Mit tanulhatnának el a magyarok a kínaiaktól, és fordítva? Nehéz kérdés. Talán a családi értékeket és az összetartást átvehetnék a kínaiaktól a magyarok. Illetve, hogy a család tágabban értelmezett, generációkon átívelő fogalom legyen. Tudom, hogy Magyarországon is így volt valaha, de azt tapasztalom, a magyarok körében egyre inkább gyengülnek a családi kapcsolódások. Például a testvérek családjai alig járnak össze, nem gondoskodnak kellőképpen a szülőkről, nagyszülőkről. Szerintem ezeket fel kellene eleveníteni. A kínaiaknak pedig talán a nyugodtságot kéne átvenni, mert azt tapasztalom, hogy mindent azonnal akarnak. Meg kell találni az egyensúlyt: a pörgés mellett a lelassulás is szükséges.

Katharina Roters: Kádár-kocka-kollázs

A megszokott ösvényeken túl

GYŐRFFY ÁKOS FARKAS

A 2020-ban elhunyt Tornai József a 20. századi magyar költészet egyik legnagyobb alakja volt. Akkor többek között ezt írtam róla a Mandiner.hu-n: „Olyan mélyre ásott, hogy az olvasó néha tényleg beleszédül, és elgondolkodik azon, hogy képes-e követni a szerzőt az emlékezés és a fájdalom sötét ösvényein. Tornai költészetében egyébként is van valami szédítő, delejes hatás. Az archaikus költészet elemi ereje élt benne, a ráolvasások, a varázsformulák mágikus tartalmai. Versei bizonyos értelemben egyáltalán nem voltak modernek, inkább az látszott általuk, hogy milyen lehetett a költészet kezdete, amikor még nem is költészetnek nevezték, hanem tisztán szakrális aktus volt.” Ha kézbe vesszük a költő összegyűjtött verseit tartalmazó Csillaganyám, csillagapám című köteteket, szám szerint négyet, azt kell látnunk, hogy az életmű valóban nemcsak méreteiben, de mélységeiben is szédítő. E szédületet csak fokozza, hogy Tornai költészetét mindenestül átjárta a transzcendencia. Nem a vallások tételes dogmáit látjuk itt viszont, inkább a Kelet spiritualitása adja a versek legjavának alapját. Vagy inkább a keresztény misztika és a buddhizmus sajátos keveredéséről van szó. Ennek járt utána a költői fia, Tornai Szabolcs filozófus, író a nemrég megjelent Az Egy álma a Kettőről című kötetében. Neki könnyű, mondhatnánk, mert a legközelebbről látta e költészet alakulását. Holott ez a közelség ilyenkor inkább nehézség, mert könnyen az elfogultság csapdájába vezethet. Tornai Szabolcs nem sétált bele a csapdába, nem hallgatott az elfogultság szirénhangjaira, hanem – szinte buddhista kedéllyel – olyan könyvet írt, amely elhagyja az irodalomtörténet megszokott ösvényeit. Olvasmányosan és szuggesztív hangon arról beszél, hogy miben is áll Tornai József költészetének végtelensége. Mert ami e költészet lényegét jelenti, az a szavakon túl van, az „egészben”. Tornai Szabolcs kötetének nagy erénye, hogy elvezeti olvasóját ennek a költészetnek a forrásvidékére, a „létezést túlragyogó semmi” közelébe

(Tornai Szabolcs: Az Egy álma a kettőről – Tornai József keletisége. Gondolat Kiadó – MMA MMKI, 2024)

„Az utcafronton két szoba, az udvari részen a konyha, gyakran egy újabb szoba, valamint a kamra és a fürdőszoba kapott helyet. Az ablakok mérete jól érzékelhetően növekedett, de ebben a modernizáló szándék mellett legalább akkora szerepe volt annak is, hogy a nyílászárók rendszerint egy méretben […] voltak kaphatók. A korábbi téglalap alaprajz 8 × 8 méteres vagy 10 × 10 méteres négyzetre változott” – 2013-ban megjelent, Magyar hétköznapok című könyvében Valuch Tibor társadalomtörténész így írta le a Kádár-kockák fő jellemzőit. És kínos vagy sem, gyerekkoromban nekem éppen ez a hatvanas-hetvenes években gombamód szaporodó, a magyar vidék látképét alaposan átalakító, modern háztípus volt álmaim netovábbja. Persze akkor még nem tudtam, hogy ez a neve, csak nagyon

szerencsésnek láttam, aki ilyenben élhet az első emeleti két szoba helyett. A kisvárosban, ahol felnőttem, a mi lakótelepünket egy effajta épületsor szegélyezte, amelyben a házak egyszerre voltak egyformák és nagyon is különbözők; különösen szerettem például figyelni a kerítések gyakran egészen elképesztő és a tulajdonosokról sokat eláruló mintázatait. Kádár-kockában lakni ugyan a mai napig nem volt szerencsém, a Ludwig Múzeum Kis magyar kockológia tárlata rögtön megnyert magának. És nem csak a nosztalgiafaktor miatt. Hanem mert e tárlat esetében egész jól sikerült a nagy múzeumi komolykodásban gyakran elvétett mutatvány: abszolút befogadható módon tenni fel olyan messzebbre mutató kérdéseket, mint hogy mit jelent számunkra a közös kulturális emlékezeti térben felbukkanó kockaház vagy hogy milyen lélektani, szociológiai, kulturális antropológiai összetevői voltak a térhódításának. Ennek jegyé-

ben egyfajta szórakoztató, önmagától és önmagában működő vegyes felvágottat kapunk, amiben a legóházikó-variációktól (Tekerd! csoport) a festményeken át (mások mellett Birkás Ákos és Bukta Imre munkái) a fotókig minden van; utóbbiak között mindenképpen megemlítendő a német Katharina Roters „a gulyáskommunizmus furcsa ornamentikáját” feltérképező sorozata. A legmeghökkentőbb és legbeszédesebb tárgy mégis Schmied Andi Egy békés ház című óriásmakettje, amely Rajk László 1977-es híres, feje tetejére állított kockaháztervének háromdimenziós változata – az egykori legvidámabb barakk abszurditásainak kiváló szimbóluma. (Kis magyar kockológia – A modernitás hajlékai a Kádárkorszakban. A Ludwig Múzeum időszaki tárlata. Kurátor: Készman József. Megtekinthető augusztus 18-áig)

AZ ÖRÖK FIATALSÁG BALLADÁJA

Vajon mi kapcsol össze sok évtized különbséggel, valamint több ezer kilométer távolságban készült fotográfiákat? Milyen megdöbbentő hasonlóságok és rejtett különbségek figyelhetők meg a hetvenes évek bulizó békéscsabai fiataljai és a mai London éjszakai élete között? Apa és lánya egymással kölcsönhatásba lépő anyaga, a Martin Wanda & Martin Gábor: Az örök fiatalság balladája című kiállítás a Mai Manó Házban a térre és az időre fittyet hányva, korszakoktól és nyelvi határoktól függetlenül vall a mindenkori fiatalok kollektív identitásának kérdéseiről. A hasonlóságok sok más mellett frizurákban és öltözékekben, csókokban és ölelésekben manifesztálódnak, a különbségek között viszont hol egy függöny mögül felsejlő Lenin-portré, hol pedig egy laptop vagy egy mobil zökkent ki az objektív időből. Martin Gábor a hetvenes években a Békés Megyei Népújság fiatal fotóriportereként önszántából döntött úgy, hogy elkezdi fotózni a kies viharsarki város szórakozó fiataljait. A negatívok évtizedekre tartójukban maradtak, néhány éve kezdte el publikálni szerzőjük a képeket saját közösségi oldalán. Lánya, Martin Wanda, aki nemzetközi jelentőségű divatlapok, zenekarok és lemezkiadók fotográfusa, addigra már nemegyszer merült alá filmes kompakt kamerájával a bulizó londoni fiatalok közé, amíg el nem érkezett a felismerés nagy pillanata: apa és lánya fotográfiái hasonló regisztereken szólnak fiatalságról, szeretetről, szenvedélyről és szerelemről. A tárlattal párhuzamosan, annak vizuális esztétikáját színekben és tipográfiában egyaránt tükröző album is meg fog jelenni a közös képanyagból, hogy Az örök fiatalság balladája kilépve a kiállítás keretei közül reflektáljon a ma oly sokat hivatkozott youth culture kérdéseire.

(Martin Wanda & Martin Gábor: Az örök fiatalság balladája. A kiállítás augusztus 19-éig látogatható a Mai Manó Házban)

KÉRI GÁSPÁR

Kaszkadőrnek született

FARKAS ANITA

Titanic, Terminátor, Az emlékmás, Thor, Hamis a baba, Kincsem és még vagy négyszáz külföldi és magyar produkció – Piroch Gábor nevét az egész világon jól ismerik. Hazánk első számú kaszkadőre, illetve szakértője hetvenen felül is keresi az új kihívásokat; első filmje álomszerű vázlat a varázslatos csillaghegyi gyerekkorról.

„Kérlek, ne halj meg!” – mondja egy aggódó kislány a hídról magát egy óriás napernyővel a Dunába vetni készülő kisfiúnak. Ezzel a jelenettel indul az Égig érő álmok című kisjátékfilm, aminél jobb felütés aligha akadhatna; legalábbis laikusként az ember többnyire úgy képzeli el, hogy aki felnőtt fejjel kaszkadőrnek áll, annak már szükségképpen gyerekként is igen bátornak és kalandos kedvűnek kell lennie. Vagy, ahogyan Piroch Gábor mondja, rossznak: „én pedig az voltam, és talán éppen amiatt vagyok most itt”.

Az itt pedig az ő esetében egy páratlan életutat jelent. Azért az nem éppen megszokott pálya, hogy valaki Csillaghegyről néhány év alatt Hollywoodig jusson, és ott olyan sztárokkal forgasson együtt, mint Arnold Schwarzenegger. Igaz, az alap már korán megvolt mindehhez. Tizenévesen cselgáncsosként kóstolt bele a szakmába, amikor Várkonyi Zoltán egyik filmjéhez stramm fiatalokat kerestek. Nagyjából tizenöt évvel és számos hazai munkával később a Vörös zsaru budapesti forgatásán összebarátkozott a mozi három vezető kaszkadőrével, majd egy év

múlva „egy sporttáskával, kölcsönpénzből” Amerikába ment, hogy ott, immáron az egész világnak bizonyítva, elölről kezdjen mindent. Hogy sikerült, ahhoz a szerencsén kívül sok minden kellett, a sportos alap mellett „fontos, hogy az ember kitartó legyen, és szorgalmas, alázatos, szerény. De a legeslegfontosabb a megbízhatóság. Hogy ha bármikor felhívják az embert munka miatt, akkor ne kifogásai legyenek, hanem csak egyetlen kérdése: Mit segíthetek?”.

Minderről egyébként, a kulisszák mögötti történeteket is beleértve, Piroch Gábornak már két könyve (Kaszkadőrnek születtem, Hollywoodland) is született, de hogy a hetvenedik születésnapját kis csúszással saját kisjátékfilmmel is megünnepelheti, sokáig maga sem gondolta volna. Az Égig érő álmok, aminek Piroch Gábor nemcsak a rendezője, a forgatókönyvírója is volt, azonban – bármilyen kézenfekvő lenne – nem a szakmában megélt történetekről, pláne nem a sztárok titkairól szól. Helyette vicces-kedves pillanatképek villannak fel arról a varázslatos csillaghegyi gyerekkorról, amikor még nem volt szokás a szülőknek helikopterként körözni a gyerekeik körül, hanem – ahogyan egy korábbi interjúban elhangzott – „pecáztunk a Római-parton, igazi vagány csávók között. Nem kellett a szomszédba mennünk a hülyeségért. Ment a műsor, egész nap az utcán voltunk. Igazi külvárosi csibészség volt minden percünk: üde és felszabadult”.

A félórás mozi, amelyben mások mellett Jordán Adél, Szacsvay László, Mészáros Máté és Rudolf Szonja is feltűnik kisebb-nagyobb szerepekben, ugyanilyen üde, felszabadult, sokszor mosolyra fakasztó néznivaló – mintha egy régi fényképalbum elevenedne meg előttünk álomszerűen szürreális módon. Amiben ráadásul abszolút benne rejlik az egész estés mozi csírája, és ahogy a bemutatón elhangzott, ennek elkészítésére határozott szándék is van az alkotóktól. (Égig érő álmok. Rendezte Piroch Gábor)

Fin de race

| LEIMEISZTER BARNABÁS |

Bajmóc várkastélya a századforduló főúri passzióinak, hóbortjainak emlékműve. Mai képére Pálffy János, a dúsgazdag arisztokrata és nagy műgyűjtő formálta – már élete alkonyán – a középkorban emelt várat, Csák Máté, Corvin János hajdani erősségét. Felvidéki Neuschwanstein, Loire menti atmoszféra, kavargó román, gótikus meg reneszánsz hatások, várárok, hetyke tornyok, bástyák, titkos átjárók, rejtett szobák, csigalépcsők, lovag- és tükörtermek, kápolna, fényűző szalonok, pazar kilátást nyújtó teraszok, cseppkőbarlang. Egyik szárnyból ki, a másikba be, le-föl caplatunk az emeletek között, meg is izzadunk kicsit, nem találnánk vissza, ahonnan indultunk, a zordon hangulatú udvarokon A pármai kolostor Fabrizio del Dongója jut eszünkbe, amint a börtöntoronyba zárva, a zsalugáterbe vájt lyukon keresztül próbálja felhívni magára az átellenben énekesmadarakat ápolgató szerelme figyelmét. Könnyen el lehet veszni a Pálffykastélyban, vagyis el lehetne: de a látogató csak csoportos idegenvezetésen tekintheti meg az épületet, a kísérők pedig szigorúan fogják a turistát, ha a gobelineket, szentképeket a többiektől lemaradva – már csak azért is, mert a szlovák szövegelést nem érti, a kezébe nyomott, magyar nyelvű prospektust pedig már átolvasta – hosszabban szemlélné, a csoport végén lépegető gyezsurnaja neheztelően pislangat felé. Mit kell annyit nézni, haladjunk már!

Ezt a dekadenciába hajló gazdagságot, ezt a szerepjátékos neoromantikát, ezt a temérdek, már-már baljósan ható giccset magányos kalandozások során lehetne igazán megérteni, befogadni. Bárcsak kicsit magunkra maradhatnánk a kastélyban, magunkénak érezhetnénk egy valaha messze földön ismert és tisztelt, mára többé-kevésbé feledésbe merült főúri egyén hóbortját s még inkább azt a hóbortos egyéniességet, aminek abban a pillanatban, hogy Bajmóc elkészült, „történelmileg” vége volt! Ha belepillantunk a múlt szakadékába, furcsa közelségben egymásnak teljesen ellentmondó jelenségeket észlelünk. Ezek az anakronizmusok igazán izgalmasak a történelemben, ezek indítják be úgy a képzeletünket, mint semmi más. Miközben a kortársak által más-más néven leírt tömegember készült arra, hogy elfoglalja a történelmi események színpadát, excentri-

kus, fin de race alakok, mint Pálffy János, arra áldozták pénzüket, energiájukat, hogy visszavarázsolják magukat a nagy hősök idejébe. Hogy ezeknek a hősidőknek minden törekvésük dacára is csak szépelgős díszleteit voltak képesek újrateremteni, azzal nyilván ők voltak a legjobban tisztában. Az a hatalmas erőfeszítés, amelynek Bajmóc az egyik példája, akkor érint meg igazán bennünket, ha tudatosítjuk ezt az illúziótlanságot. Akkor érezzük csak hősiesnek, ha tudjuk, ahogyan ők is tudták: az, ami valaminek az értékét adja, ami ebben a valamiben igazán és jelenvalóan él, nem „menthető”. Csak az „menthető”, ami már meghalt, a história holt tömege. Néhány évvel azután, hogy befejezték a kastély átalakítását, Pálffy János pedig elhunyt, kitört az első világháború, s a régi rend, amelyben egy övéhez hasonló egzisztencia még egyáltalán elképzelhető volt, végérvényesen elenyészett. A Bauhaust meg a „lakógépekről” szőtt, kollektivizáló fantáziákat alig két évtized választja el a szertelen és romantikus individualizmus olyan különös alkotásaitól, mint amelyet most járunk be. Nem akarok semmilyen igazságra kilyukadni, tanulság nincsen, csupán a rendellenesség bűvös tényét írom körül újra és újra. De mintha ez a rendellenesség volna a történelem voltaképpeni „anyaga”. Mintha az lehetne itt – mégiscsak – tanulság, hogy a történelemben minden mindig túl későn vagy túl korán van.

Teremről teremre bandukolva hamar fárasztóvá válik az idegenvezetés. Nemcsak az itteni, de minden hasonló vezetett túrán néhány perc után unatkozni kezdek, várom a végét, akkor is, ha éppen nem szlovákul magyaráznak. A kápráztató bútorok, festmények, dísztárgyak helyett inkább turistatársaimat veszem szemügyre. Leginkább egy újgazdag család ragadja meg a figyelmemet: atlétatrikóban, rövid mackónadrágban feszítő apuka, plasztikázott mellű, szájú anyuka ugyancsak melegítőben, hozzájuk képest viszonylag kifinomultan öltöztetett kisfiú, kislány. Mérsékelt érdeklődés fejeződik ki arcukon, de azért tartják magukat, jobban, mint én. A férfi vállán tetoválást veszek észre, női portré, nem más persze, mint kedves párja, egy közepes tehetségű tetoválóművész kissé naiv stílusában. Ki mondhatná, hogy kiveszett a világból a romantika? Ami igazán él, éppen úgy nem menthető, mint valaha.

Futballdráma három felvonásban

RAJCSÁNYI GELLÉRT

Három a magyar igazság, és tíz perc a ráadás.

Az ordítás valahogy bennem maradt az éjszakában a tévé előtt ülve: kislányom már rég az igazak álmát aludta, így némán kezdtem irányíthatatlan, körkörös karlendítésekbe, hogy valamiképp kifejezzem az ilyenkor kifejezendőt. Mit is? Kitörő örömöt? Könnyebbülést, de nagyot? Katarzist? Igen, katarzist. Használjuk csak ezt az emelkedett, ókorból származó irodalmi fogalmat! A katarzis egy mű hősének lelkében végbemenő megtisztulás, amikor a feszültséget okozó érzések feloldódnak. Mi is volt itt a mű? A foci, a futball maga. A dráma: a skót–magyar meccs. A hős? Csoboth Kevin, egy sokak által még nem is ismert, szerénykedő csereember, sötétke lovacska. A legkisebb fiú. Aki arra várt, hogy egyszer a kellő pillanatban ő lépjen elő a színre, és ő teljesítse azt a rendkívüli próbatételt, amire tudatlanul és tudatosan egész életében készült, és ami nemcsak őt magát, hanem hőstársait és velük együtt egy egész közösséget emelt át a próbatételen, kiteljesedve, a katarzisba, egy igaz pillanatba – legalább egy pillanatra.

A tökéletes történet, az ősmítoszok nyomán, ugye. És a foci mennyi ilyen tökéletes történetet tud szállítani! Nemzetközi bajnokságok idején akár minden napra egyet. Ez a csodálatos

a futballban. Ez is. Közhely, hogy a foci olyan, mint maga az élet, de hát tényleg így van. Egyéni életutak felemelkedésekkel és elbukásokkal, kitartóakkal és könnyelműekkel, sikeresekkel és csalódottakkal. És a közösségek kavalkádja: összeállók és széthullók, egyívásúak és bábelien zűrzavarosak, sztárok bandái és szolid iparosok munkaközösségei. A legamatőrebb szintű focizgatás is az élet leképeződése, bárhogy nézzük is. Beszállni a nagy játékba, helyet találni a csapatban, bele-belerúgni a labdába, aztán egyszer csak magunkhoz ragadni a kezdeményezést egy nagy közös cél érdekében. Hol az események középpontjában lenni, hol a csapat érdekében csendben tenni a dolgokat. Megtanulni feldolgozni a sikereket és a kudarcokat, testben és lélekben edződni, edződni és edződni. A foci az individualizmus és a közösségiség legszebb erényeit tudja ötvözni: hol ez, hol az domborodik ki, ahogy a meccsek eseménysora hozza. De ez is csak a leképeződése az életnek, az egyéninek és a társadalminak egyaránt. Nem csoda hát, hogy ez az első számú, legnépszerűbb, legvarázslatosabb sport a világ nagy részén, az afrikai falvaktól a nyugati metropoliszokig, az Andok túloldalától Közép-Európán át a Távol-Keletig. És most itt van az Európa-bajnokság, ami megint csak ontani kezdte a nagybetűs történeteket – köztünk a miénkét, magyarokét is. Ejj, de nagyon kellett Csoboth Kevin gólja! Ha az nem történik meg, és egy semmit nem érő 0-0-val, összesen 1 ponttal és 1 rúgott góllal távozunk az Ebről, az szomorú lett volna. És nem lett volna új történetünk. Ne tagadjuk: az első két meccs összképe alapján a skótokkal együtt tán a leggyengébb válogatottnak tűntünk az összes résztvevő közül. A svájci meccs csőd volt, a német pedig egy jobb játékot mutató, de végső soron elkerülhetetlennek látszó vereség. A dráma már alakult, csak katarzis nélkül. De jött még az első két felvonás után a harmadik is.

Kellett a skót meccsen a századik perces feltámadás, kellett a vérrel-verítékkel, foggal-körömmel és idegborzoló arccsonttöréssel kiharcolt győzelem. Megszületett a magyar válogatott legújabb, megint csak drámai története: nem világverő tehetségű csapatunk egyénenként és közösségként is meghaladta önmagát, túllépett gyengeségein, felemelte a fejét, berúgta a gólt, elérte a katarzist, s velük együtt mi is. Akár továbbjutunk az Eb-n, akár nem (lapzártakor még nem tudhatjuk, a lap megjelenése után már igen).

Előre hát az újabb próbatételek, az újabb nagy történetek felé! Rengeteg katarzisra van még szüksége ennek a sokat látott és szenvedett, töredezett, jobbra vágyó, sikerre éhes népnek. És nem csak a fociban. De most a foci ideje van. Hajrá, magyarok; hála és köszönet, Rossi mester; sok erőt és gyógyulást és még sok-sok gólt, Varga Barnabás!

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata

MDI_2024-06-27

Jobbos kilátások, balos padlófogás

KÜLHON

KÜLFÖLD

MAKRONÓM

META

ÉLET

fókusz

Mi lesz veled, Budapest?

A FŐVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT PÉNZÜGYI TARTALÉKA

A FŐVÁROSI KÖZGYŰLÉS ÖSSZETÉTELE

A FŐVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT

IPARŰZÉSIADÓ-BEVÉTELÉNEK ALAKULÁSA

Magyarországra költözik az Európai Unió

Mi fán terem

az Európai Unió Tanácsa?

Már nem a szelektív a helyes döntés

DRÁGA, DE ELKERÜLHETETLEN

MÉG CSAK MOST JÖN A JAVA

MEGJELENT A SPAR MAGYARORSZÁG MÁSODIK

Nemet mondtak a baloldalra

SZÉTAPRÓZÓDOTT ELLENZÉK

BAJAI BALOLDALI BELHARCOK

VISSZAHÓDÍTOTT VÁROSOK KÖZÉLET

Mégsem voltak forradalmárok az ókeresztény szerzők

Kein Millimeter nach Rechts!

| LÁNCZI ANDRÁS | FILOZÓFUS

Brüsszel a szuverenista fordulat ellen

| DORNFELD LÁSZLÓ | AZ ALAPJOGOKÉRT KÖZPONT

VEZETŐ ELEMZŐJE

HIRDETÉS

Új vezető a legmagyarabb erdélyi város élén

SZAKÁCS-PAÁL ISTVÁN

Politikai földcsuszamlás jöhet az Egyesült Államokban

Európai Trónok harca

Ennyi morál kell

| VECZÁN ZOLTÁN | A MANDINER MUNKATÁRSA

A németek nagyban játszanak

– AZ EB VÁRHATÓ GAZDASÁGI HATÁSAI

AZ AZONNALI HATÁS

SIKERÜL AZ EB-N A

REKORDDÖNTÉS?

A LECSENGÉS SEGÍTI A FELLENDÜLÉST

Magyar örömkönnyek

MILÁK KRISTÓF ÉS KÓS HUBERT IS OLIMPIAI BAJNOK LEHET

FANTASZTIKUS MAGYAR ÉREMESŐVEL ZÁRULT BELGRÁDBAN AZ

A mentális birodalom

Riadó!

Paloták népe

A szőlőár-paradoxon

A főzés számomra szeretetnyelv

A megszokott ösvényeken túl

AZ ÖRÖK FIATALSÁG BALLADÁJA

Kaszkadőrnek született

Fin de race

Futballdráma három felvonásban