Más lesz az ipar a Covid–19 után

Mindannyiunk közös reménye, hogy nemsokára együttes erôvel legyûrjük a koronavírust! Egyelôre a jövô feladata annak feltárása, hogy ténylegesen mi is volt Kína magatartása a világjárvány kirobbanásakor, illetve azt követôen, a világ fejlett és elmaradottabb régiói hogyan reagáltak és ennek mik voltak a következményei. Az elmúlt hónapok eseményeinek tükrében annyi azonban már ma is biztos: a világ gazdasága nem lesz, nem lehet ugyanolyan, mint 2020 elôtt volt! Vajon milyen változások, trendek jöhetnek a világgazdaság egészében és ezek hogyan hatnak az elektronikai iparra – erre próbálunk néhány lehetséges választ találni

A globalizáció jövôje, a jövô globalizációja

A holland Lidewij Edelkoortot a világ egyik legnagyobb hatású trendkutatójának tartják. A szakember a koronavírus-járványt háborúhoz és katasztrófához hasonlítja. Ugyanakkor meggyőződése, hogy a katasztrófák az üzleti gyakorlatok átalakításának a motorjai is. Szerinte sok ország fog abba fektetni, hogy visszahozza a termelést, a kiszervezés pedig változatosabb lesz és kevésbé kiszolgáltatott.

A világjárvány rémének már csak az első árnyéka is megmutatta, hogy a globális értékláncok, termelési és logisztikai rendszerek, szorosan összekapcsolódott piacok világa igencsak sebezhető. A minimális raktárkészletre alapozott just-intime rendszerek miatt egymás után állt le a termelés a legnagyobb és legfontosabb gyárakban. A multinacionális vállalatok, amelyek az amerikai–kínai–európai kereskedelmi villongások miatt eleve az ellátási láncaik újraszervezésén gondolkodtak, most újabb lökést kapnak ahhoz, hogy változtassanak a jelenlegi rendszeren: központjukhoz közelebb telepítsék az egységeiket, csökkentve ezzel a kitettségüket a mostanihoz hasonló helyzetekben. Ez az átrendeződés végső soron biztonságosabb és rövidebb beszállítói láncokat eredményezhet. A vállalatoknak a jövőben érdemes lesz diverzifi kálniuk a partnereiket, a termelési ráfordítások helyett pedig inkább a kockázati költségek mérséklésére kell majd a jövőben többet költeni. A járvány következtében eljöhet a részleges relokalizáció, ezzel együtt pedig az általunk ismert globalizáció végének kora.

Sokan máris deglobalizációról beszélnek, vagy legalábbis egyfajta „lokalizációs” korrekcióra számítanak. Ebben nemcsak kormányok fognak a kontinensek közötti technológiai interdependencia tudatos csökkentésére törekedni, hanem éppen azok az óriásvállalatok is, amelyek létrehozták ezeket a pénzügyi hatékonyságra optimalizált, de fi zikailag sebezhetőnek tűnő rendszereket. Ha ez bekövetkezik, annak meglesz az ára. A termelés nem véletlenül települt egyre távolabb a centrumországoktól olyan helyekre, ahol jóval olcsóbb a munkaerő. Részben ennek a folyamatnak köszönhettük világszerte az infl áció aránylag alacsony szinten maradását az elmúlt egy-két évtizedben. Ha a termék-előállítás újra közelebb jön, akkor nőni fognak a gyártási költségek is, ami vagy a profi tráta csökkenését, vagy a fogyasztói árak emelkedését fogja maga után vonzani – vélik sokan.

Ők elfelejtkeznek arról, hogy ebben a folyamatban megjelenik egy olyan tényező, amely a legutóbbi válságban még nem létezett: a robotizáció. A robotok, az MI a nagy sorozatok gyártásában már ma is versenytársai a humán munkaerő-

nek. Így egyre kevesebb értelme van a távoli és bizonytalan politikai-gazdasági berendezkedésű, ámde olcsó munkaerőt kínáló országokba vinni a termelést. A politikai vezetők által annyira támogatott reshoring tehát egyre több értelmet kap. A globalizációval szemben szkeptikus szakemberek szerint ajánlatos kialakítani azokat a lokális kompetenciákat, amelyek a járványokhoz hasonló veszélyhelyzetek leküzdésében elengedhetetlenek. Úgy vélekednek: a távol-keleti gyártás segített alacsonyan tartani a költségeket, azonban mostantól kezdve más tényezőket is fi gyelembe kell venni. A költségek közé kell sorolni például a járvány elleni védekezésre kiadott pénzeket is. Mivel ezek fedezetére az államok extra adókat vetnek ki a gazdálkodókra, így azok végső soron megjelennek a termelési költségek között, ha viszont nincs járvány, nincs különadó sem. Érdemes ezt tehát előre beárazni, és ráadásul gazdagabbak leszünk nagyobb termelési biztonsággal is – vélekednek. Ez kifejezetten jól hangzik, azonban egyet nem szabad fi gyelmen kívül hagyni: a teljes izoláció, a világgazdaság vérkeringésétől való elszeparálódás egyet jelent a versenyképesség elvesztésével!

Nyomul a home office

A munka világát azzal is átalakíthatja a vírus, hogy a fent elmondottak következményeként teret nyerhetnek a munkavégzés alternatívái. Így például a járvány globálisan az otthondolgozás fejlesztésére kényszeríti a cégeket a fehérgalléros munkakörökben alkalmazottak esetében. A távmunka a mai technológiai fejlettség mellett sokkal szélesebb körben alkalmazható, mint azt a munkáltatók korábban akár csak elképzelték volna. A cégvezetők rá fognak jönni arra, hogy nem szükséges hatalmas székházakat építeni, és azzal csökkenteni a munkavállalók idejét, hogy reggel és délután hosszas ingázásra kényszerítik őket. Ha időnként szükséges is a személyes jelenlét a munkahelyen, az irodai munkakörök nagy részében a mindennapos bejárás teljesen értelmetlen. A felmérések szerint a home offi ce-t bizonyos mértékig a munkavállalók is favorizálják. Ugyanakkor a cégvezetők egy része úgy érzi, hogy kisebb a kontroll a dolgozókon, és ettől csökkenni fog a termelékenységük.

Elmondhatjuk, hogy a home offi ce egy világméretű teszt alatt áll. Aránylag rövid időn belül ki fog derülni, mennyire jogos ez az ódzkodás, a munkavállalók mekkora része tud így is hatékony lenni, és hogy melyek az otthonról dolgozást segítő legjobb módszerek. A végeredmény akár az is lehet, hogy kevesebb irodahelyre lesz szükség, mert nem kell mindig mindenkinek bent ülnie a munkahelyen. Láthatóvá válik, mi az összefüggés az iroda bérleti díja és a hatékony munkavégzés között. Kell-e annyi papírt nyomtatni, mint korábban, vagy mennyi időt, pénzt emésztettek fel a személyes találkozók, repülőutak? A cégvezetők láthatják a valódi előnyöket-hátrányokat, és a mérőszámok nem érzelmi, hanem racionális érvek lesznek. Lehet, hogy az aggodalmak valósak, azonban napjaink kihívásai mindenféleképpen ebbe az irányba terelik a munkavégzést. Ezért kénytelenek a munkaadók a home offi ce-t a lehető legjobban kialakítani. Ha viszont ez sikeresen megtörténik, úgy nem lesz könnyű visszatérni a megszokott, irodai munkához.

A nyertes az lesz, aki másként folytatja

Egy biztos: a gazdaságtörténelem megmutatta, hogy a válságidőszakból azok az országok, iparágak, gyárak tudnak győztesen kikerülni, amelyek valami újat tudnak felmutatni. A már említett Edelkoort állítja, hogy: „…az emberek nem akarnak oda visszamenni, ahol a koronavírus előtt voltak”. Szerinte a koronavírus egy „fogyasztási karantén”, és a mostani helyzet tiszta lapot nyújt számunkra egy új kezdethez, mert a válság alatt az emberiség sok mindent átértékel. Úgy látja, hogy a legtöbb vállalat, dizájner és vezető érzi ezt a változást, és nem kellene elszalasztaniuk annak a lehetőségét, hogy átstrukturálhassák a működésüket.

Sok vállalat arra kényszerül majd, hogy egyszerűbben termeljen vagy szolgáltasson és számos gyártósort leállítanak – olyanokat, amelyeket már nem tartanak alapvető fontosságúnak. Edelkoort szerint egy mértékletesebb üzletmenet fog bekövetkezni és jóval pontosabban fogják az igényeket kiszolgálni. A holland trendkutató – némileg idealista módon – a Világgazdasági Fórum ellensúlyozására egy „Világremény Fórum” megalkotását javasolja. Úgy véli, a COVID–19-vírus okozta pandémia alatt sok ember megértette, hogy változtatnia kell a viselkedésén: nem utazhat, fogyaszthat és termelhet annyit, mint eleddig, hiszen túl sok erőforrást használunk fel. Véleménye szerint az otthonmaradás és a távmunka sok embert megváltoztathat abban a tekintetben, hogy elfordulnak attól, hogy tárgyaktól függjenek, és a megosztás, a törődés és az alkotás irányába fordítja őket.

Az IKT pályaíve töretlen

Egyelőre talán mégis korai földet hányni a globalizáció megatrendjére. A koronavírus-válság élesen rámutat a globalizáció árnyoldalaira, ám ebből még nem következik annak alkonya. Beláthatatlan alkalmazkodási potenciál van benne, és egyáltalán nem biztos az sem, hogy egy másképp szerveződő világgazdaság jobban reagálna egy járvány idején. Ami pedig a gazdaság fenntartásához szükséges információáramlás hálózatait és mintázatait illeti, talán még sosem volt ennyire kicsi a világ, mint a járvány hónapjai alatt.

A globalizáció és az új technológiák korszakunk olyan jellemzői, amelyek nem visszaszoríthatók. A mindenkori járványveszélyre tekintettel valószínű, hogy a globalizáció virtuális formái fognak nagyobb súlyt kapni, de ez az eddigi folyamatoknak is jellemzője: amikor emberek, áruk, alkatrészek, nyersanyagok mozgása, szállítása helyett egyre inkább az információ „utazik” a világrészek, országok, telephelyek között. Az IKT-iparban a fejlődési trend törésének esélye minimális, a felgyorsulás valószínűsége viszont annál nagyobb: az információtechnológiai forradalom minden bizonnyal újabb lökést kap a járványtól, ezer és egy hatáson keresztül. A járvány elleni küzdelemben minden eddiginél nagyobbra nő az adattudomány, a gépi tanulás, a mesterséges intelligencia dicsősége, a karanténintézkedések nyomán pedig egyik pillanatról a másikra az információtechnológiai alkalmazások váltak a szervezeti innováció meghatározó tényezőivé, kulturális, életmódbeli változások legfőbb katalizátoraivá.

Ne felejtsük el azt sem, hogy az emberi természet része, hogy szükség van mások társaságára. A lakáskaranténokkal az is kiderült, hogy a digitális technológiák az esszenciális kapcsolattartásra is alkalmasak az emberek között. Amikor baráti társaságok osztott képernyőn teáznak vagy söröznek egymással virtuálisan, az azt mutatja, hogy az ember szociális igényei még az ilyen rendkívüli időkben is megtalálják a kiteljesedés módjait.

A globalizációhoz kapcsolható szemléletváltást elsősorban a kínai kereskedelmi partnerekkel rendelkező elektronikai, elektrotechnikai termékeket gyártó vállalkozásoknak (valamint a gyógyszeripari vállalatoknak, az autógyáraknak) érdemes megfontolniuk. Az elektronikai ipar különösen kitett az ellátási lánc épségének. Egy példa: mire egy okostelefon a fogyasztóhoz kerül, a rengeteg alkotóeleme sok országon és több ezer kilométernyi beszállítói láncon utazik oda és vissza. (Az autóiparra is jellemző a hosszú ellátási lánc, de ott egy-egy nagyvállalatnak több országban is vannak összeszerelő üzemei, beszállítói partnerei.)

DR. SIPOS MIHÁLY

Az IMF szerint Magyarország jól jön ki a válságból

Magyarország kifejezetten nyitott gazdaságú ország, aminek a hátrányai a krízis kitörését követően elég hamar megmutatkoztak. Ez azonban hasznunkra lehet a válság leküzdésében. A nálunk megtelepedett és a nemzetgazdaság gerincét jelentő nagy multinacionális cégek gyárudvaron belül végrehajtott változtatásai akarva-akaratlan át fognak tevődni az egész nemzetgazdaságra. A kormányzat által megfelelő módon meghozott gazdaságélénkítő intézkedések ezt tovább gyorsíthatják. Nem véletlen, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke V alakúnak gondolja hazánk esetében a válság formáját: amilyen gyorsan mélypontra süllyedtünk, olyan gyorsan ki is lábalunk.

Mint arról az MTI beszámolt, hasonlóképp gondolkodik az IMF is. A Nemzetközi Valutaalap 2020–2021-es világgazdasági növekedési prognózisa szerint idén az Európai Unióban a magyarországi bruttó hazai termék Málta után a legkevésbé fog csökkenni a járványvédelmi korlátozások miatt. Az IMF a tavalyi 4,9 százalékos növekedés után az idén a magyar GDP 3,1 százalékos csökkenésére számít (a szomszédos országok közül a horvátországi GDP 9,0, a román 5,0, a szlovén 8,0, a szlovák 6,2, az osztrák pedig 7,0 százalékkal esik vissza), 2021ben viszont ismét növekedésre számít, 4,2 százalékosra. A munkanélküliségi ráta az IMF előrejelzése szerint hazánkban az idén a tavalyi 3,4 százalékról 5,4 százalékra emelkedik, 2021-ben pedig 4,0 százalékra mérséklődik. Így legyen!