10 minute read
Habsburg-Lotharingiai Eduard: Miért fontos nekünk Mindszenty bíboros?
tevékenységét, hosszú évek óta az ő hűséges munkatársa Nagy Brigitta és nemrég dolgozik velük fiatal és lelkes munkatársunk, Török Janka. A jövőben is együtt szeretnénk tovább vinni Mindszenty bíboros ügyét. Életem legszebb feladata volt, hogy az elmúlt harminc évben a Kardinal Mindszenty Stiftung és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány elnökeként tevékenyen részt vehettem ebben a munkában, és dolgozhattam ezekért a nagyon szép ügyekért. És most hálás vagyok, hogy az Alapítvány kuratóriuma 2020 októberében nagykövet fiamat választotta utódomul ebben a tisztség‐ben. Amennyire korom és egészségi állapotom megengedi, továbbra is támogatom őt ebben a felelős munkában. Isten áldását kívánom Alapítványunk tagjaira és a Vértanúink-Hitvallóink minden kedves Olvasójára! 2022. február 12.
Habsburg-Lotharingiai Mihály
Advertisement
életműdíjas ny. alapítványi elnök
Egy interjú a sok közül HabsburgLotharingiai Mihály főherceg úrral:
Miért fontos nekünk Mindszenty bíboros?
Meglepő tény, hogy akárhányszor közzéteszek egy Mindszenty bíborosról szóló bejegyzést a Twitteren, legyen az egy kép, vagy egyszerűen csak a neve (például a születésnapján, pappá szentelésének vagy halálának évfordulóján), szó szerint a világ minden részéről lelkes válaszokat, hozzászólásokat kapok, és nem csak magyar emberektől. Mégis, hogyan vált ki egy fél évszázaddal ezelőtt elhunyt katolikus bíboros ilyen pozitív reakciókat napjainkban? Miért van az, hogy oly sokan imádkoznak a boldoggá avatásáért? A válasz számomra egyértelmű. Úgy nevelkedtem, hogy apám és az általa elmesélt történetek révén megismertem ezt a bátor embert. Elolvastam emlékiratait, amely a legtöbb magyar ember otthonában ott van a könyves‐polcon. Mindszenty mindenekelőtt egy hihetetlenül egyenes ember volt. Nem volt kérdéses számára, hogy kiálljon a nácik ellen, tudva, hogy börtönbe zárják. Nem sokkal később a kommunistákkal kellett szembeszállnia, amiért hosszú
és szenvedéssel teli börtönbünte‐tésre ítélték, miután kegyetlen val‐latási módszereknek vetették alá egy hamis vádakra épített kirakat‐perben. Az is világos volt, hogy ami‐kor az 1956-os forradalom végigsö‐pört Magyarországon, Mindszenty szimbólummá vált, akit a változás jeleként, az elsők között szabadí‐tottak ki fogságából. A bíboros azonban sokkal több volt egy történelmi szimbólumnál vagy egy nem mindennapi bátor ember‐nél. Ferenc pápa soha nem nyilvá‐nította volna Isten Tiszteletreméltó Szolgájává pusztán azért, mert a magyar forradalom jelképes sze‐mélyisége volt. Mindszenty bíbo‐ros mindenekelőtt buzgó pap, igazi jó pásztor volt, akiről diák‐koromban ezt hallottam egy idős atyától: „Amikor láttam őt szent‐misét bemutatni, megértettem, hogy szent ember volt.” Tízezres zarándoklatokat vezetett különböző kegyhelyekre. Mély tisztelet élt benne Szűz Mária iránt és a legnehezebb időkben egy teljes esztendőt a Boldog‐asszony évének nyilvánított. Mély lelki életet élt, minden nap csendes szeretettel imádkozta a papi zsolozsmáskönyv és a Szentírás lapjait. Em‐lékirataiban gyönyörű sorokat lehet olvasni börtönfogsága idején megélt eucharisztikus életéről. Egyszóval, Mindszenty bíboros nemcsak egy kiemelkedő és bátor ember, egy szimbólum, akit minden magyar tisztel, de egy olyan keresztény is, aki hiteles példát mutat számunkra. Ezek után mi tart vissza bennünket attól, hogy a pénztárcánkban egy kis imakártyát hordoz‐zunk a Tiszteletreméltó bíboros arcképével? Legyünk Mindszenty bíboros barátai, és vele az életünk is megújul és megváltozik majd.
Habsburg-Lotharingiai Eduard
a Mindszenty Alapítványok elnöke, Magyarország szentszéki nagykövete
Deo gratias
Alapítványunk vaduzi anyaszervezete idén ünnepli fennállásának 50. évfordu‐lóját, hiszen Mindszenty József bíboros 1972. május 31-én alapította meg vaduzi székhellyel a Kardinal Mindszenty Stiftungot. Az elnöki bevezetők után én is az örömömet és a hálaadásomat szeretném kifejezni, hogy az elmúlt húsz évben – ki-ki a maga tudásának és lehetőségeinek legjavát beleadva – együtt dolgozhattunk Mindszenty bíboros tiszteletének és szenttéavatási eljárásának előmozdításán. Az én alapítványi kötődésem 20 éve változott nagyot, akkor vált az addigi egyéni kutatómunkám egyre intenzívebb közös feladatvállalássá. Élénken emlékszem arra a napra, amikor elődöm, Szőke János szalézi szerzetes 2002. március 15-én meghallgatta a Szent István Bazilikában tartott Mind‐szenty-előadásomat, és utána felkért, hogy segítsem a munkáját. Még abban az évben a Habsburg Mihály elnök úr által biztosított ösztöndíjjal elkezdhettem Rómában a Szenttéavatási Kongregáció speciális kurzusát, ahol 2003-ban posztulátori diplomát szereztem. Az első 10 évben János atya munkatársaként elsősorban a Mindszenty Ügyet kísérő szakmai feladatokkal foglalkoztam, valamint a közönségkapcsolatok részeként előadásokat tartottam és cikkeket írtam. Főherceg úrral főként a Mindszenty-tárgyhagyaték rendezését és minél több helyszínen történő kiállítását bonyolítottuk, ezzel is segítve és ösztönözve a Mindszenty-tisztelet helyi kezdeményezéseit. Éppen 10 éve vettem át az alapítvány hivatalos magyarországi képviseletét, ezzel összefüggésben 2012. július 18-án a Mind‐szenty Ügy viceposztulátora lettem (az eljárás római szakaszának ugyanis ott élő római posztulátora kell legyen). Császár István szombathelyi püspöki helynök atyával ekkor kaptunk meghívást a magyarországi kuratóriumba. A vaduzi kuratórium tagjai – a tiszteletbeli elnök Erdő Péter bíboros atya és Semjén Zsolt mellett Cserháti Ferenc püspök atya, Gábor Bertalan szepsi plébános atya – Ugron Imre mb. elnökünkkel együtt azóta is folyamatosan segítik az alapítványi célok megvalósítását. Az elmúlt időszakban a magyarországi – csehimindszenti, zalaegerszegi, szombathelyi, veszprémi, sopronkőhidai, esztergomi, budapesti stb. – és külföldi (római, bécsi, latin-amerikai, nigériai stb.) Mindszenty-tisztelő körökkel valódi közösséggé váltunk, ezt tartom a legfontosabb közös sikerünknek. Egymás figyelemmel kísérése és segítése, az egyházi, tudományos és művészeti körökkel fenntartott szívélyes együttműködés alapítványunkat megszólítha‐tóvá tette és ezáltal részeseivé váltunk ennek a személyes szálakkal kapcsolódó közösségnek. Sok örömteli emberi tapasztalat és istenélmény teszi gazdaggá ezt a folyamatos kapcsolattartást. Ezek közé tartozott 2019. február 12-én Mindszenty bíboros életszentségének pápai elismerése. Ahogy Mindszenty atya mondta egykor zalaegerszegi híveinek, mi is elmond‐hatjuk: „nagyon összefonódott a lelkünk”. „Az Úr megkérdezte Kaint: »Hol
van a testvéred, Ábel?« Ő így válaszolt: »Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?«” (1Móz 4,9) Bizony igen. Istennek hála mi valóságos őrzői lettünk egymásnak és a Mindszenty-tisztelet számunkra kedves, szívünket melengető fáklyájának. Hálaadásunk ezért túlnő a mi kis irodánkon! Ahogy a XXVIII. évfolyamába lépő Vértanúink-Hitvallóink cikkei is bizonyítják: sokan tettük hozzá a magunkét ehhez a lelki-szellemi örökséghez. Megfogadtuk Mindszenty bíboros egyik személyes tanítását: „Tudod, azt a téglát, amit te magad nem tettél a templomnak vagy az iskolának a falába, azt utánad soha senki oda nem teszi.”
Habsburg Mihály főherceg úr 1992. május 8-án lett a Mindszenty Alapítvány elnöke, 1992. október 19-én volt az első általa vezetett kuratóriumi ülés. Az ő mindenkori figyelme, gondossága, jelenléte és támogatása nélkül a Magyar‐országi Mindszenty Alapítvány munkája soha nem válhatott volna olyan termékennyé és gazdaggá, mint amilyenné az eltelt 30 évben lett. Elnök urak, a két alapítványi kuratórium minden tagja, Nagy Brigitta iroda‐vezető munkatársam és a magam nevében szeretnék köszönetet mondani azoknak a Testvéreinknek, akik folyamatosan kitüntetnek minket érdeklődé‐sükkel, érdemi visszajelzéseikkel, imáikkal, erkölcsi és anyagi támogatásukkal. Nélkülük nem lehetnénk ez az együtt érző, gondolkodó és munkálkodó közösség. „Akik jó járatban vannak, azokat az Isten megsegíti” – mondta Mindszenty atya egy közeli munkatársának. Mi is ebben bízunk! És továbbra is azért dolgozunk, hogy mindnyájan megérhessük azt a napot, amikor hivatalosan is kimondhatjuk végre, amivel 20 éve a bazilikai előadásomat is zártam: Mindszenty (Szent) József, könyörögj érettünk!
Kovács Gergely
a Mindszenty Ügy viceposztulátora, a Magyarországi Mindszenty Alapítvány hivatalos képviselője
A Mindszenty bíboros életszentségét elismerő szentszéki dekrétum:
Kettő (az) egyben
Nem mindenki tudja, hogy amikor ma Mindszenty Alapítványról beszélünk, jogilag tulajdonképpen két szervezetről van szó. Az „anyaszervezetünket” maga Mindszenty bíboros alapította 1972. május 31-én.
Amikor a bíboros 1971. szeptember 28-án elhagyta Magyarországot, az a remény segítette a döntésében, hogy külföldön kiadhatja emlékiratait és ezen keresztül bemutathatja Magyarország történelmét és a kereszténységért évszázadokon át vállalt áldozatait. Az amerikai követségen töltött másfél évtized alatt ugyanis nemcsak saját élettörténetét vetette papírra, hanem egy történeti munkán is dolgozott „Egy különös sorsú nemzet” címmel. A bíboros emlékiratai iránt számos nagy kiadó érdeklődött, ezért az volt a szándéka, hogy a saját történetét csak e történeti mű utolsó köteteként publikálja, hogy a nyugati olvasók „akarva, akaratlanul” betekintést nyerjenek a magyar nép évezredes történetébe is. Ehhez egzisztenciális biztonságra volt szüksége, hogy szabadon tárgyalhasson a kiadókkal, és ne kelljen engednie ebből a számára fontos elhatározásából. Végül azonban a rengeteg szerkesztési nehézség miatt az Egy különös sorsú nemzet kiadása nem valósulhatott meg (jelenleg a kézirat egy részét képező Trianon téma történészi feldolgozása van folyamatban). Bécsi letelepedése után többen meglátogatták őt, akik segítségére voltak különböző tervei megvalósításában. Werenfried van Straaten premontrei atya, az Ostpriesterhilfe alapítója 1972 elején felkereste a bíborost és felmérve a helyzetet, 384 000 osztrák schilling adománnyal járult hozzá a boltzmanngassei háztartás működtetéséhez. Az anyagi biztonság hosszabb távú megoldására egy alapítvány létrehozása tűnt a legmegfelelőbbnek. Batthyány Iván gróf, a 2003-ban boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László fia, volt az, aki rokonai és barátai segítségével mintegy 91 000 svájci frankot gyűjtött össze és a jogi keretek kialakítását is segítve nagyban hozzájárult a vaduzi székhelyű Kardinal Mindszenty Stiftung létrejöttéhez. Az alapító okirat, alapszabály és működési szabályzat aláírására 1972. május 31-én került sor. Mindszenty bíboros névaláírását Opilio Rossi bécsi apostoli nuncius hitelesítette. A liechtensteini cégjegyzékbe 1972 szeptemberében vették fel a Stiftungot. A Stiftung képviselő szerve az alapítványi tanács, vagyis a kuratórium. Az alapító bíboros mellett az első tanácstagok neveit – akiket a bíboros hívott meg erre a tisztségre – az alapító okirat rögzítette (zárójelben a tagság megszűnésének éve): gróf Batthyány Iván (1985), őrgróf Pallavicini Hubert máltai lovag (1975), őrgróf Pallavicini Frigyes máltai lovag (1975), dr. Gregor Steger vaduzi ügyvéd (1989) és gróf Josef Meran (1989).
A Stiftung első kuratóriumi ülését 1972. december 12-én a
Pázmá-neumban tartották. Mindszenty bíboros halála után a helyszín legtöbbször Vaduz vagy Máriacell volt. Az első budapesti ülésre 1995. május 6-án került sor, majd 2001. óta minden évben itt volt a találkozó (kivételes esetként került sor 2008. október 7-én a Stiftung székhelyén, Vaduzban megtartott ülésre). A kuratórium összetételére vonatkozóan az alapszabály annyit rögzített, hogy egy tag a katolikus papságot képviselje, egy tag a nagy‐mester javaslata alapján a Szuverén Máltai Lovagrendet (lehetőleg a magyar szervezetet), egy tag a pénzügyi és bankszektorból kerüljön ki, egy tag pedig liechtensteni jogász legyen. Az alapító bíboros halála után Batthyány Iván vette át az elnöki szerepet 1985-ig. Őt Habsburg Rudolf főherceg követte, akit a tisztségről való lemondása után Habsburg Mihály főherceg követett. Ő az 1992. május 8-i kuratóriumi ülésen vállalta a Stiftung elnökségét, 1992. ok‐tóber 19-én tartották meg az első általa vezetett tanácskozást, tisztsége ezt követően vált hi‐vatalossá 1993. március 20-án. A szervezet célját az Alapsza‐bály 3. §-ában fogalmazták meg: „Az alapítvány célja ma‐gyar, keresztény, karitatív és kulturális intézmények és szervezetek segítése és támo‐gatása; az Alapító írói munkásságának se‐gítése és támogatása, különös tekintettel Em‐lékiratai kiadásának előmozdítására.”
Az Emlékirataim kiadásának történetéről külön ta‐nulmányok születtek, de érdekes a Stiftung karitatív tevékenysége is. Vecsey József, a bíboros egyik bécsi titkára feljegyzései között szerepel, hogy a háztartás legnagyobb kiadási tételét mindig az jelentette, hogy „mihelyt a bíboros pénz felett rendelkezhetett, megkezd‐te a segélyek kiosztását. 1972 első felében ilyen célokra 202 000 osztrák schilling ment el”. A bíboros különösen
szívén viselte a magyar iskolák és ifjúsági szervezetek támogatását. A Magyar Cserkész Szövetség vagy a kastli magyar gimnázium támogatása az alapító halála után is visszatérő napirendi pont volt a kuratóriumi jegyzőkönyvekben. Számos külhoni magyar lelkész is részesült támogatásokban, az 1980-as évektől pedig magyarországi és erdélyi plébániákra is sikerült támogatásokat juttatni. Mindszenty bíboros halála után a szervezet fő feladata az alapító tárgyi és írott hagyatékának gondozása, illetve méltó elhelyezése lett. Az archívum 1975 novemberétől 1984-ig Vaduzban, majd 1984 és 1995 között Máriacellben kapott elhelyezést. Itt – később Esztergomban, majd számos magyarországi helyszínen – Mindszenty emlékhelyeket létesített vagy segített létrehozni (jelenleg a zalaegerszegi állandó Mindszenty-életútkiállítás idei megvalósítását segítjük). Ma a szervezet legfőbb célja Mindszenty bíboros szenttéavatási eljárásának előmozdítása – az ezzel kapcsolatos tényleges tevékenységet az 1994-ben életre hívott Magyarországi Mindszenty Alapítvány végzi, szorosan együttmű‐ködve az „anyaszervezettel”. 1995-ben hazakerült Máriacellből a bíboros iratés tárgyhagyatéka, melynek gondozását azóta szintén a magyarországi ala‐pítvány végzi. A hazai szervezet alapítója hivatalosan a Magyar Szalézi Rendtartomány volt, 2012 óta az alapítói jogokat a Stiftung mindenkori elnöke gyakorolja. Ebben az évben lett Kovács Gergely okl. posztulátor a magyarországi alapítvány hivatalos képviselője. A jelenlegi tevékenységünket három törekvés határozza meg: 1. Mindszenty bíboros életszentségének, keresztény lelkiségének és magyar szellemiségének minél szélesebb körű megismertetése; lelki, szellemi, fénykép-, irat- és tárgyhagyatékának ápolása és megosztása. 2. A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával összefogva (ún. szenttéavatási pertársaság‐ban) a hercegprímás kanonizációs eljárásához az anyagi fedezet és a szükséges háttérmunka biztosítása, tiszteletének magyarországi előmozdítása. 3. A Vértanúink-Hitvallóink című folyóirat, online felületeink, partner- és sajtókapcsolataink, előadások, cikkek és egyéb kiadványok segítségével a XX. századi magyar vértanúk és hitvallók emlékének, tiszteletének és szenttéavatási eljárásainak promotálása. 4. A Károly Király Nemzetközi Imaliga a Népek Békéjéért magyar tagozatának képviselete és ennek keretében Boldog IV. Károly tiszteletének előmozdítása. A két Mindszenty Alapítvány tehát lényegében egy testvérszervezet, a hagyo‐mányos májusi esztergomi Mindszenty-zarándoklat előestéjén a kuratóriumi üléseinket is minden évben közösen tartjuk meg. A legfontosabb közös célunk Isten Tiszteletreméltó Szolgája Mindszenty József bíboros mielőbbi boldoggá és szentté avatása. Ezért dolgozunk, és ezért imádkozik velünk együtt az Egymillió Imádkozó Magyar lelki-szellemi közössége.
