Kovács Gergely: Imaliga a Népek Békéjéért

Imaliga a Népek Békéjéért

Április 1-jén emlékezünk meg Boldog Károly király égi születésének 100. évfordulójáról. A világ minden részéből várják a szent életű uralkodó tisztelőit Madeira szigetére, ahol a száműzött uralkodó 35 évesen elhunyt. Népes zarándokcsoporttal képviselteti magát a megemlékezésen a Károly Király Nemzetközi Imaliga a Népek Békéjéért, melyet nemegyszer emlegettünk már folyóiratunkban. Az imaliga története egészen különleges. Károly nyolcéves kisfiú volt, amikor személye körül elkezdett szerveződni egy kis imacsoport, egy soproni orsolyita nővér tanácsára. Vincentia anyát már életében a szentség híre övezte. Károly édesanyja, Mária Jozefina főhercegnő és hitoktatója, P. Norbert Geggerle domonkos szerzetes is a tisztelői közé tartozott. Gyakran felkeresték a nővért, amikor a főhercegi család Sopronban élt. Vincentia nővér Geggerle atyának mondta el, hogy sokat kell imádkozni Károlyért, mert az a sorsa, hogy császár lesz, de nagyon sokat kell majd emiatt szenvednie. A soproni zárda és Mária Jozefina főhercegnő környezetében csendben formálódott az első kis imacsoport azzal a szándékkal, hogy havonta egyszer részt vegyenek a Károlyért bemutatott szentmiséken és imádságaikkal tá‐mogassák őt. Ez az imaközösség hosszú éveken át teljesítette küldetését, különösen buzgón Károly nevelője, gróf Wallis György és felesége, Zsófia vezetése alatt. A soproni apácák és a csatlakozó világi hívők csoportja megsokszorozták imáikat 1914-ben, amikor Károly trónörökös, majd 1916-ban, amikor császárkirály lett. Lelki közelségükkel kísérték Károlyt egyre tragikusabbá váló élet‐útján. Az imakör tagjai Károly halála után úgy érezték, hogy akiért eddig imádkoztak, most ő lett hathatós égi közbenjárójuk a mennyben. Amikor a király halálhíre eljutott a soproni orsolyita zárdába, a főnöknő az akkor érvényes napi három szentségimádási szándék mellé beillesztette negyediknek a Károly boldoggá avatásáért szóló imádságot. Geggerle atya, a Wallis házaspár és a kis csoport többi tagja eleinte csak maguk végezték imádságaikat, de a Szentlélek arra indította őket, hogy indítsanak szélesebb körben is engesztelést a Károlyt ért igazságtalanságokért. Egyre többen csatlakoztak hozzájuk, ezért 1925. június 9-én jogilag is meg‐alakították az Imaligát, egyházi, úgynevezett kegyes társulatként. Az Imaliga első elnöke Wallis Zsófia grófnő lett, a vezetőség világiakból és egyháziakból állt. 1928 húsvét vasárnap a bécsi Szent Mihály-templomban emlékeztek meg Károlyról, „aki a békét kereste és Istenben megtalálta azt”. Ekkor avatták fel Hans Schwathe szobrász Károly-emlékművét is, melynek ihletője az osztrák nép imádsága volt új égi patrónusáért, akinek földi pályafutását sok szenvedés kísérte. Ettől kezdve a Szent Mihály-templomban havonként szentmisét mutattak be az Imaliga szándékára.

Az egyesületnek 1938-ban világszerte már 25 000 tagja volt. A tagság feltétele az imádságban és az áldozatvállalásban megmutatkozó engesztelés volt, és rendszeresen imádkoztak Károly boldoggá avatásáért. A tagok azért imád‐koztak, amiért Károly az I. világháborúban átélt borzalmak hatására az életét is felajánlotta: a népek békéjéért és lelki megújulásáért. A II. világháború után a nácik által betiltott Imaliga újjászületése lehetővé tette, hogy a különböző országokban megalakuljanak a helyi referatúrák és végre elkezdődhessen a boldoggáavatási eljárás. A szervezet 1948. szeptember 13-i ülésén egyhangúlag elfogadta az eljárás bevezetésére tett javaslatot, és az Ügyet a Fatimai Szűzanya oltalmába ajánlották. IV. Károly égi közbenjárásába ajánlották a világbékét, amelyet azokban az években a hidegháború fenyegetett. 1949. február 2-án kinevezték az eljárás posztulátorát, Magyary Gyulát. 1949. november 3-án a Vatikáni Rádió közölte a hírt, hogy elkezdődött Isten Szolgája, az Ausztriai Házból való Károly szenttéavatási eljárása. 1954. május 22-én az egyházmegyei eljárás aktáit átadták az – akkori nevén – Rítuskongregációnak. Európában sorra alakultak az imaliga-csoportok, a legnagyobb létszámú referatúrák 1952-ben Ausztriában, Svájcban, Németországban (NSZK), Angliában és Hollandiában voltak. A Kelet- és Közép-Európából menekültek körében számos csoport jött létre, hiszen Isten Szolgája is a száműzetés és a meghur‐coltatás elszenvedője volt. 1955-ben újabb három országban, Belgiumban, Írországban és Spanyolországban alapítottak referatúrákat. Ettől az évtől kezdve – egy sor rendezvénynek köszönhetően, amelyek elősegítették Károly személyének mélyebb megismerését – az Imaliga óriási fellendülésnek indult. Számos új tagot vettek fel Brazíliában, Floridában, Formosában, Madagasz‐káron és Bolíviában. Havonta egyszer azóta is szinte valamennyi központban szentmisét mutatnak be az Imaliga szándékára. 1955. október 1–2. között a bajorországi Altöttingben tartották meg az első Imaliga-találkozót a szervezet megalapításának hatvanadik (a nem hivatalos, 1895-ös kezdetektől számított) évfordulója alkalmából. Az elnökséghez ren‐geteg levél érkezett Isten Szolgájának tulajdonított égi közbenjárásokról. Az irattárban 1964 augusztusában 2339 ilyen imameghallgatás-közlést őriztek. 1964-ben az imaligának már 32 000 tagja volt, referatúrái megkezdték mű‐ködésüket az Egyesült Államokban, Kanadában, Brazíliában, a Fülöp-szigete‐ken, Ausztráliában, Indiában és Jeruzsálemben is. Ez a fejlődés magával hozta a szervezeti megújulás igényét, miáltal nemzetközi szinten könnyebbé és hatékonyabbá vált a szervezet tevékenysége. Az új szabályzatot Franz König bécsi bíboros érsek hagyta jóvá. Az imaliga ekkori kezdeményezései közül a legsikeresebb a „posztulátori levelek” nevű akció volt: egy széleskörű aláírásgyűjtés Károly király boldoggá avatásáért. A hatvanas évek második felére 50 000 aláírás gyűlt össze. Az aláírók között voltak püspökök, szerzetesek, plébánosok, családok, a tár‐

sadalom minden rétegét képviselő személyek. Az akcióval nem csak az Imaliga tagjait mozgósították, de az ügy iránt korábban közömbös rétegeket is sikerült érzékenyíteni. A visszajelzésekben a leggyakoribb motívum Károlyról: a béke barátja, keresztény uralkodó és politikus, példaadó családapa. Nagy hatást tett az emberekre hősiessége, mellyel az élet próbatételeit elfogadta. Lelki‐ségéből a Krisztus-követést, az Eucharisztia és a Szűzanya tiszteletét értékelték a legtöbben. Erényei között sorolták fel személyes és mély hitét, megingat‐hatatlan reményét, végtelen szeretetét még ellenségei iránt is, az alázatosságot, az irgalmasságot és a szerénységet. Mindezeket a Katolikus Egyház a legmagasabb szinten ismerte el, amikor Szent II. János Pál pápa (aki csecsemőként róla kapta a Karol nevet) 2004. október 3-án boldoggá avatta Károlyt. Rómában az Imaliga magyar referatúrája is képviseltette magát az ünnepségeken. A kisszámú, de annál lelkesebb magyar szervezet azóta is rendszeresen bekapcsolódik a nemzetközi rendez‐vényekbe, és itthon szervezett eseményekkel, kiadványokkal ápolja utolsó, békevágyó apostoli királyunk emlékét. Legújabb centenáriumi kiadványainkról mostani lapszámunkban külön is beszámolunk.

ORATIO ET SATISFACTIO – IMÁDSÁG ÉS ELÉGTÉTEL

Aki az Imaliga nemes célkitűzéseihez csatlakozni szeretne, kérjük, jelezze ilyen irányú szándékát és a Népek Békéjéért felajánlani kívánt imáit és áldozatait a Mindszenty Alapítvány valamelyik elérhetőségén! Béke Királynője, könyörögj érettünk! Boldog Károly király, könyörögj érettünk!

Károly 100

császár és király

A Mindszenty Alapítvány legújabb kiadványa képes album formájában az éppen száz esztendeje, 1921. április 1-jén, fiatalon, emigrációban elhunyt osztrák császár és magyar király, Károly életútját és boldoggá avatását mutatja be. Az uralkodóról az utóbbi években – a különböző évfordulók miatt – több kiadvány is megjelent, részben a magyar királyi koronázás történetét feldol‐gozva, részben éppen a Mindszenty Alapítvány gondozásában, a fiataloknak szóló interaktív blogkönyv formájában. Azonban olyan igényes ismeretterjesztő kiadvány, amely nézegethető, lapozgatható albumként foglalkozna a háború idején békevágyó császár és király egész életútjával, s amit történészi bemu‐tatás egészít ki, eddig nem jelent meg.

A 2004-ben boldoggá avatott uralkodó születésekor csak egy gyermek volt a népes Habsburg-uralkodócsaládban. Trónörökössé és uralkodóvá váratlan halálesetek és egy morganatikus házas‐ság következményeként vált. Gyermek‐korában erős hitbéli nevelést kapott, de kevés családi szeretetben volt része. Azonban 1911-ben kötött szerelmi házassága Bourbon–Pármai Zita herceg‐nővel élete további esztendeire megadta neki a harmonikus családi élet békéjét, a biztos háttér nyugalmát, a hitbéli egyezés és az összetartozás érzését. Károly 1916 utolsó hónapjaiban, az I. világ‐háború vérfolyama közepén került az Osztrák–Magyar Monarchia élére, ami hihetetlen próbatétel elé állította. Ural‐kodóként, a hadsereg vezéreként, kato‐naként kellett parancsnokolnia a soknem‐zetiségű birodalmat, míg hívő keresztény‐ként, családapaként a béke minél előbbi megteremtésére kívánt törekedni. A po‐litikai játszmák, tervek, elképzelések bo‐nyolult világába sem dédnagybátyja, Fe‐renc József, sem a Károlyt megelőző trón‐örökös, a rangon aluli házasságot kötő Ferenc Ferdinánd nem avatták be. Kitűnő oktatók tanították, de végül mégis ta‐pasztalatlanul kellett az 1914-es szarajevói merényletben elhunyt Ferenc Ferdinánd helyébe lépnie. Trónörökösként két év alatt meglátta a háború értelmetlensé‐gét, kegyetlenségét, és uralkodóként megpróbált véget vetni a vérontásnak. Regnálása két évében megtapasztalta, hogy az évtizedes megoldatlan problé‐mák, a külső és belső erők hogyan feszítik szét a Monarchiát. Egyszerre zúdultak trónjára a háború következményei, a kül‐politikai mozgástér beszűkülése és a régi megoldatlan nehézségek. Ezek együtt

késztették a politikai segítőtársak nélkül maradt Károlyt az államügyektől való hivatalos visszavonulásra. Emigrációjából két ízben próbálkozott meg visszatérni Magyarországra, sikertelenül. Végül a győztes nagyhatalmak Ma‐deira szigetére száműzték, ahol halálával hét gyermeket és egy várandós édesanyát hagyott hátra. A kötet elején ifj. Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója ad rövid összefoglalót Károly életéről, lehetséges uralkodói lehetőségeiről, választásairól, döntéseiről. A képtári fejezeteket Kovács Gergely életrajzi ösz‐szefoglalói vezetik be, majd a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben őrzött fotográfiák, festmények, érmek mutatják be a teljes életutat. Megele‐venedik a fiatal Károly alakja éppúgy, mint a szerető családapáé, az uralkodói kötelességeket ellátó császáré és királyé, vagy a magyar királyi koronázás és a boldoggá avatás legfontosabb pillanatai. A képszerkesztő Lengyel Beatrix, akit a tartalmas képaláírások elkészítésében Baji Etelka és Gödölle Mátyás, a Nemzeti Múzeum munkatársai segítettek. A kötet külön fejezetben foglalkozik a boldoggá avatás történetével, amit Kovács Gergely állított össze, aki egyúttal a kötet szerkesztője is. A borítót és a kötet grafikai munkálatait, valamint a tör‐delését Gajdács Péter készítette, a nyomdai munkákat a PrimeRate Nyomda végezte.

Lengyel Beatrix

az MNM Történeti Fényképtár osztályvezetője

2022 fontosabb eseményei

Február 25. Budapest

Február 25-én 14 órakor a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján – az immár szokásos Conti utcai börtönvezetéseinket követően – időszaki kiállítást rendeztünk és közös megemlékezést tartottunk a volt börtön előtti Mindszenty József téren a Józsefvárosi Önkormányzat és a történelmi felekezetek helyi vezetőivel, és a Szent Efrém Férfikar közreműködésével. „Ez a hely minden magyar emlékhelye, aki valamely zsarnoki rezsim áldozata lett, vagy akit elnyomó rendszer fogvatartott” – fogalmazott Balogh Margit (MTA BTK Tör‐ténettudományi Intézet). A megemlékezés szónoka, Földváryné Kiss Réka (Nemzeti Emlékezet Bizottsága) Sára Sándor filmrendező Feldobott kő című

alkotásából idézett: „kérjük számon a történelemtől az embert”. Amikor a diktatúra áldozataira emlékezünk, akkor Mindszenty bíborossal szólva azt is üzenjük, hogy „minden néppel és országgal barátságban akarunk élni”, s ez az üzenet most, a szomszédunkban dúló háború idején különösen is időszerű – mondta Cserháti Ferenc püspök. A megemlékezés végén Ukrajnáért és a békéért imádkoztunk.

Március 25. Zalaegerszeg Olvasóink már többször olvashattak a #Mindszenty – Életkapuk, életajtók című vándorkiállításunkról, amelynek roll up része játékos vetélkedő formá‐jában ismertet meg Mindszenty bíboros legfontosabb életeseményeivel. Ta‐valy november óta a zalaegerszegi Mindszenty József Általános Iskola és Gimnázium diákjai törhették a fejüket a tablókon feltett kérdéseken. A kiállításon szerzett ismereteiket tavasszal Kovács Gergely alapítványi kép‐viselőnk előadásán és egy szombathelyi zarándoklaton mélyíthették tovább. A roll up kiállítást szívesen tovább vándoroltatjuk, érdeklődni az alapítványi irodában lehet: +3614451548, info@mindszentyalapitvany.hu. Március 26. Szombathely

A tiszteletreméltó bíboros születésének 130. évfordulója alkalmából szervezett szombathelyi Mindszenty-zarán‐doklathoz kapcsolódóan „Anyácska” – Mammula cím‐mel előadást szerveztünk az MMIK Színházban. A PARASTUDIÓ most először színpadra vitt művészi montázsa a mindannyiunk életében meghatározó sze‐repet betöltő édesanyákról és a gyermekeikhez fűződő