Parti Nagy Lajos: Hóvaku
Parti Nagy Lajos MŰVEI
Di gi táli s
©
Iro d almi
A k ad émi a
P ető fi
Iro d almi
Mú zeu m
•
Bu d ap es t
•
2 0 11
Míves HonlapKiadó™ 1
Parti Nagy Lajos: Hóvaku
Hóvaku *8 Elébe senkinek és semminek nem szaladunk, de tény, hogy a kifejező, ám szűkszavú felvételen két férfi látható havas, városi tájban, pillanatnyilag minden egyéb csak feltevés, alapos gyanú. A hely Budapest, az idő egy későtéli délután, ama tompa és süllyedékeny óra kezdete, mikor a kommunális szénszag megszorul az alacsony ég alatt, s hamar sötétet csinál, torokkaparó, néptelen homályt. Embereink a helyükön, túl eligazítás- és vizelésen, túl a fél négy órai teán, s némán, mint a sír. Troli se jár, madár se. A Városligetben, szegényes, de hókotrásban részesült parkban vagyunk murvasétánnyal, fehéren bundázott padokkal. Kissé jobbra, a piszkossá összetúrt havon rendetlenül fölvert sátor oldalponyvája, részlet. Megjegyezzük, de nem kezdünk vele semmit. Ahogy a hóhatáron álló kandeláber modern, s a járdán álló trolivezeték régies oszloprészletét is figyelmen kívül hagyhatjuk a reábilincselt, hósipkás szemetesedénnyel. Díszre nincs szükségünk, szökésre, elrejtőzésre alkalmatlanok. 62
Miképp alkalmatlan a háttér ritkás bokorzata is a hó alatt, mely megtévesztő, szinte műtermi világosságot produkál, mintha csupán az expozíció idejére lobbanna föl, előzmény és következmény, homály és homály között, arra a villanásnyi időre, melyben célszemélyeinket néhány kakaslépés választja el és köti össze mindörökre. Egyikük tudja, másikuk hamar megtudja, hogy úgy morálisan, mint praktikusan e pózban s távolságban kéne megmaradni, a felhúzódó lapockák, ölelésre kitárt karok ideiglenességében, mozdulatlanul. Lótnak. Mert ez még nem bűn. Ez az egy felvétel pro forma, igaz, jogállamban, még nem bizonyíték. A szemközti férfit fehér színű személygépkocsiján a délelőtti órákban érkeztetjük Budapestre. Bejelentkezését maga végzi, melyet követően a Vörös Csillag szálló portása néma bólintásunkra Herr Daruh névre szóló borítékot nyújt át neki. Benne levél, mely egy erős rajzú, gyermektenyér nagyságú kérdőjelet, aláírásként I. vagy E. betűt, továbbá egy hüvelykujjal szétnyomott, nagy testű legyet tartalmaz minden külön értesítés helyett. A friss légymaradványban azonosításra alkalmas állapotban látszanak az ujjlenyomat barázdái. Nevezett szobáját nem hagyja el, cipőit s ruházatát rendbe hozzuk. A napot elég nyugodtan, írással tölti, bizonyos ellentmondások tisztázásában együttműködést mutat fel. Vacsora (felhozatva) után szívgyógyszert kér. Nem sokra rá rövid telefonhívást kap, néme 63tül jelentkezik be, ezenkívül a kagylóban egy szó el nem hangzik, a hívást kezdeményező személy kurta, dühös nevetése után, melynek komolyságában se nevezettnek, se nekünk nincs okunk kételkedni, a vonal hirtelen megszakad. Éjjel szemmel láthatóan nem alszik, a diszkrét, már-már civil csizmakopogást figyeli az ajtaja előtt, bolondulásig. Reggel injekcióban részesül, majd tanúk jelenlétében, a szálloda halljában található nyilvános készülékről felhív egy bizonyos kapcsolási számot. Tárgyszerűen, rébuszmentesen beszél (magyarul), szóváltásba nem keveredik, s bólintásunkra tudomásul veszi a felajánlott helyszínt és időpontot. Ezt itt, a Városligetben.
Míves HonlapKiadó™ 2
Parti Nagy Lajos: Hóvaku
A keskeny karimájú kalapoktól, a háromnegyedes ballontól, illetve klasszikus szabású bőrkabáttól, az öltönynadrágoktól, vagyis a kortalan viselettől, mely a hatvanas éveket idézi, akár Bécsben is lehetnénk. Onnan való a színpadiasan túltömött sporttáska, melynek tartalmát előre, és kirendelt ügyész jelenléte nélkül nem nevezzük meg. Legyen elég emlékeztetnünk bizonyos „orkán” kabátok finom susogására, s a vérizgalomra, mely valósággal vonzza a bűnt, csencseléstől hazaárulásig. S hogy akár életfogytigban is mérheti jóindulatú figyelmeztetését a Munkáshatalom. Ámbár a bőrkabátos férfit e ponton, a puszta háta alapján, hivatalosan, még úgyszintén nem nevez 64zük nevén, annyit leszögezhetünk, hogy Daruh Kálmán arc-, illetve nevetőizmainak állásából a „Csiíz Ede” hangsor olvasható ki. Mondott arckifejezés őrizetest védtelenné és előnytelenné eltorzítja, az ütközésig széthúzódó ajkak erős, gyerekesen szétálló metszőfogakat kénytelenek kitakarni, miáltal a kellemetlenül megkeményedő pofazacskók a szemüveg mélyére préselik emberünk tekintetét, annyira, hogy e kifejezést őszintének nem ítélhetjük, sőt, nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, Daruh Kálmán vigyorgása, hiába tárja ki ölelésre a karjait, kétségbeesett fondorlat, egy betojt arc igyekezete egyszerre jelt adni és jelt nem adni. És bár megállapodásunk szerint az ominózus nevet hangosan, érthetően ki kell mondani, idegbeteg, taknyos visításként száll át a mondat a zebrán: Csiíz Ede, hát te vagy az, Csiíz Ede? Holott persze, hogy ő a testes férfi, ki más. Na végre, baszki, szuszogta reggel e háttal álló illető a kagylóra szorított zsebkendőjébe, na végre, a húrenmutteredet! Napokat késtél, Kálmus pubi. Szép dolog ez? Hát hol a túródban bujkáltál te a te Ede bátyád elől? Csak továbbra is az eszednél légy, hogy össze ne találjalak nyomni! Érted, Kálmus pubi! S akkor ismét a rekedt, mindenre elszánt nevetése, meg hogy itt és itt, ekkor és ekkor. És taxival jöjjön Daruh Kálmán, valamint egyedül, már úgy értve, azzal a kis dologgal egyedül. 65
Túl a becsatolt hangfelvételen, ugyanezt mondja nekünk a disznóbőr kabát beszédes háta is, e szárnyas, sötét masszívum, melyben legyűrhetetlen erő van, a va banque ereje és nyugalma, s ezt mondják a fekete bőrkesztyűk: kedvellek, de bármikor belédfojtom a megrohadt levegődet, te fúvós strici. Paradox módon valami síkos öröm, a megkönnyebbülés öröme sem idegen a két férfitól, noha Csiíz Ede húsos, sörétes arcát e konkrét felvételen nem látjuk, a többin meg már nem is láthatjuk ellágyulni. Annyira, hogy nevezett hangszerkészítőt egyáltalában nem látjuk majd évekig, a vizenyős öregember, ki engedélyünk nyomán 1970 szeptemberében szalámis zsömlét vásárol a szegedi vasútállomáson, s a száját a májszínű orkánkabátjába törli, az már nem e nagyvad és nagymenő, ki képünkön makulátlan félcipőben, divatos sörtéskalapban rohan a zebrán a járda, Daruh Kálmán és annak kitömött, bécsi illetőségű táskája felé. Utolsó szabadlábi lépései ezek. Anno, az úgynevezett ellenforradalmi események után Csiíz Ede maga hányta kofferbe Daruh Kálmán kottáit és gatyáit. Mivel dörömbölésére senki se válaszolt, egyszerűen benyomta a pénzügyőrségi fúvószenész Hernád utcai lakásának ajtaját, pakolni kezdett, s a vécéből előkászálódó házibarátnak
Míves HonlapKiadó™ 3
Parti Nagy Lajos: Hóvaku
megparancsolta, eldisszidáljon.
hogy
nyugati
irányban
az
országból
haladéktalanul
66
Most azt ne játsszuk el, Kálmus pubi, hogy férfi a férfival, mondotta neki, egyelőre nem vágom le a kis faszodat, arra most nincsen idő, hanem kitörlöd a segged, felöltözöl és kiviszed magaddal az Icát Bécsbe, kofferestül, hangszerestül. Vártok a lágerban, nem mozdultok. Felőlem azt a lukát kúrod, amelyik épp szabad, de vigyázol rá. Nekem itt még dolgom van, ha kiérek, elszámolunk. Tény, hogy a fuvolista Lemén Ilona már ott ült a ház előtt a teherautón, mikor Csiíz Ede föltolta a félholt Daruh Kálmánt a ponyva alá. Szevasz, cincogta Csiízné a szeretőjének, ölében a nehéz zenekari kürttel, melybe a hangszerkészítő egy szorgos élet minden aranyholmiját belefémöntötte, mitől az beszédesen néma lett, s bizony ölni lehetett érte. S még ma is lehet, ma, mikor – Daruh Kálmán szerint hangszerestül, Csiíz Ede szerint épp ellenkezőleg – Lemén Ilonát rég elnyelte a Fertő-tó sekély, sárba hajló vize. Engem, másokkal ellentétben, nem érdekel, hogy megfojtottad a kurvát vagy csak hagytad megfulladni, de te az életed végéig lejsztolsz nekem az aranyamért, vizesnyolcaskám, mert az voltál, húgyperec a hóban, és az is maradsz, ha minden faszodra kötsz is egy Opel Recordot, mondotta Csiíz Ede nyolc év utáni első találkozásukkor Sopronban, mit a mai napig több követett. A jegyzőkönyv szerint a két év leforgása alatt öt, s ugyan nem barátság, de annál szorosabb és ördö 67gibb kapocs képződött közöttük. Csiíz Ede szolid, viszont folyamatos ellentételezést kért, bizonyos „ártatlan” szállítmányok formájában, melyek tartalmát és eredetét Daruh Kálmán hol tudta, hol nem. Esetünkben tudja, s rettegését a szemközti bokrok mögött várakozó fehér Warszava, kétségtelen rendőri többesünk sem csillapítja számottevően. Tudja, és immár mi is tudunk mindent, mit a vaku-rövidségű téli délután tudni enged, s akár le se írjuk, hogy Kalman Daruh osztrák állampolgár, csempészet vétségét követve el, Hegyeshalomnál ellenőrzésünkön fennakad. Elég a kicsavart hüvelykujján elnyomni egy cigarettát, hogy cipőit levizelvén belássa, nincs más választása, mint lebuktatni magyar kapcsolatát, atyai jóbarátját, volt (és a mi pillanatnyi verziónk szerint egyszerű balesetben elhunyt) szeretője volt férjét, Csiíz Ede hangszerkészítő kisiparost, jelenlegi raktáros-segédmunkást. Ezt látjuk a képen, Sóhay Frigyes főhadnagy, állambiztonsági fényképész gonddal és szeretettel exponált felvételén.
Míves HonlapKiadó™ 4