Parti Nagy Lajos: Testékszerek
Parti Nagy Lajos MŰVEI
Di gi táli s
©
Iro d almi
A k ad émi a
P ető fi
Iro d almi
Mú zeu m
•
Bu d ap es t
•
2 0 11
Míves HonlapKiadó™ 1
Parti Nagy Lajos: Testékszerek
Testékszerek *17 Ha felrobban egy gimnáziumi kólagyár, illetve melléküzem, azt úgy kell elképzelni, mint egy sóhajt, mint ha valami irdatlan, világvégi böfögést teleraknak kővel, vasreszelékkel, beélesített mikrofonnal. Mobilok, táskák, testrészek, pink notebookok szállnak szerteszét. Hullik belőlük a pezsgő, barna vér. Mint kiderül, az esemény ugyan rendkívüli, a körülmények ismeretében mégsem váratlan. Legföljebb a robbanás középfokú intézményhez képest hatalmas méretén lehet csodálkozni. Ilyenkor egyesek, szülők, politikusok, diákjogi aktivisták rendre felvetik az Ipartanügy-minisztérium (IPTAÜM) felelősségét, s hogy rendeletben kellene szabályozni: olyan termelő üzemben, ahol szubverziós dúsító van, illetőleg szénsavreaktor, csak saját felelősségre működhet oktatási intézmény. Ezt más szülők és más politikusok képmutatásnak nevezik, mondván, a szabályok be nem tartásából nem az következik, hogy más szabályokat kéne hozni. Föltéve, hogy a szabályok jók, márpedig jók. Meg kell mondjam, olyan felelős tényező is van, aki nem a száját jártatja, hanem cselekszik, s mint tudjuk, aki gyorsan ad, kétszer ad. Egy hét se telik el, és a cég szíves hozzájárulásával osztályunk emlékére fellőnek egy gyászműholdat. A „Sic 149itur ad astra” projekt nem elsősorban reklámhordozó, sokkalta fontosabb, hogy minden tanulóról ott legyen a kis (jellemző) videoklip, név, kereszt- és vezeték-, fogyasztási szokások, kabalaállat, kedvenc szín, telefonszám, melyre bármeddig (!) küldhető emelt díjas esemes. Egy interaktív, előrehozott tabló, kedves barátaim, mondja majd a píárfőnök meghatott, komoly hangon, hisz maga sem tudja kivonni magát a szülők és hozzátartozók keltette hangulat alól. A vizsgálat nemzetgazdagsági érdekből nem fejeződik be, ennél a sebek begyógyítása fontosabb, s az, hogy visszatérjen a termeléshez szükséges béke és bizalom. Ha nincs mihez képest, idővel a találgatások szépen kioltják egymást, s az igazság a feledéssel karöltve elfoglalja megérdemelt helyét a múltban. Ha valaki ragaszkodna az esetleges történtekhez, annyit mondhatok, beosztott tanulótársaim hirtelen megrendelés, netán valami privát üzlet következtében valószínűleg megint niagaráztak, azaz kiiktatták a securitomatákat, a kézivezérlésről pedig tudjuk, hogy életveszélyes. Egy érettebb gondolkodás ezen úrrá tud lenni, de az ifjú lelkeket gyakran elkapja a kólamámor, gyerünk, mondják, még, még, előre, és bizony ilyenkor ütközésig nyomjuk a karokat, pirosban az érzékelők, villog a monitor, recseg és sír a rendszer, aztán egyszer csak nincs visszaút. A két gyanúsított negyedikes napok óta sápadt volt, és kialvatlan, s a kérdésekre, hogy mi ez az extra meg 150rendelés, kitérőleg válaszolt. Tanulmányi feladatait nagy ívben elhanyagolta, noha a gépterembe diszponált tanulók számos könnyítést kapnak. És nem tagadható, hogy főleg az éjszakás, kisebb részben a délutános műszakok alatt gyanúsan, baljósan megremegett öreg alma máterünk épülete. Igazgatónőnk a társastánc iránti bizalom visszaállítását, valamint a romok eltakarítását állítja a jövő homlokterébe, egyébként úgy csinál, mint aki nem tud és nem hallott semmiről. Jobb is, ha nem tud, az egész várost és az agglomerációt
Míves HonlapKiadó™ 2
Parti Nagy Lajos: Testékszerek
ez a gimnázium látja el kólával. El lehet dönteni, mi a fontosabb. Ha az ember, márpedig ezen nincs mit vitatkozni, akkor kell az üdítő. Ha ideje engedi, fitneszt tanít és júeszéjt. Alapjában rendes asszony, mosolya, mint a szájkosár, alacsony, gumírozott cipőkben közlekedik a folyosókon, besurran a fizikai szertárba, ahol a palackozót rendeztük be, hunyorít, sóhajt, fejet csóvál, óva int. Nem az iskolának, az életnek tanultok. Éjjel persze sírógörcsök, szívritmuszavarok látogatják, ha végül elalszik, villamosszékkel vagy a nyugdíjazásával álmodik. Ő tudja a legjobban, hogy egyszerűen nem lehet eleget termelni. Az üdülőtelepek ki vannak emelve, hasonlóképpen a wellnesskommandók, harmad-, de nem utolsósorban pedig ott van a lakosság. Az üres pillepalackokat kötelező 24 órán belül beszolgáltatni, ellenkező esetben igazgatói intő jár, három intő pedig egy automatikus rendőrségi feljelentés. Nyár van, a napi kö 151telező két literen túl is kólát iszik mindenki. Trendi a dobhas. Olyan a hasunk, mint az afrikai gyerekeknek. Épp a társastáncverseny kellős közepén robbanunk fel, a parkett kis ördögeinek megállni sincs idejük, a zabolátlan sziszegést azonnal követi a csattanás és a nagy, puha bumm. Úgy hajlik meg a padló és a plafon, mint a nedves tortalap. Azután csak a bugyborgás, és az égből jövő sikoltozás hullámai, szabályos lökésekben, mint a szívdobogás vagy a sziréna. Kimegyek kólázni, s visszamenet épp megállok az ajtóban, még odakint a folyosón. Így úszom meg némi sokkal, légnyomással, fülvérzéssel. Állok ott és nézem, ahogy elrepül két emelet, kezemben összelapul a papírpohár, aztán repülök én is. Váratlanul egy szellőzőaknában találom magam, közepesen lejt, vígan csúszdázhatnék lefele, de másfél méterenként fönnakadok, így az egész menekülésem csak kínlódás. A megrogyott épület csúnyán káromkodik mögöttem, nagyokat böfög, ha utánam mászna, s föl akarna falni, nem lepődnék meg. Az akna száz méterrel lejjebb, a haszonjármű-parkoló mellett éri el a felszínt. Kirúgom a rácsot, sokáig állok a lapulevelek közt, nagyon sírok. Szürkéspirosban látom a tájat, a hegyoldalt, a fákon fityegő színes kis testékszerekkel. Egyedül a menetrend szerinti autóbusz zöld. A szállítóautók-elgyötörte úton imbolyog felém, hámozza le magát lassan, mint az almahéj. 152
A sofőr rögtön megáll az intésemre. Tele a busz napsütötte apácákkal, egy ütemre, mindig nyugat felé forgatják a fejüket, a lebukó vörös napkorong irányába. Nem tűnik fel nekik, hogy kinőtt zakóm, fehér ingem, sötétkék nadrágom csupa vér a fülemtől. Meleg empátiával veszik tudomásul, hogy csak tátogok, mutogatok fölfelé. Igen, kicsi öcsénk, szép gondolat, Ő valóban örökkévaló, közli az egységes, komoly bólintásuk. Lent a városban a rendőrök se mennek velem semmire. Lázasan, csatakosan ébredek másnap. Nem emlékszem, hogy mit álmodtam, de mikor ránézek egy pillepalackra a multikantinban, erős hányingerem támad. S úgy jut aztán lassan eszembe az egész balul sikerült táncverseny. Nagyon sötéten nézhetem a rekeszeket, mert a szeplős, vörös hajú eladólány megszólít. – Vedd csak meg az adagodat előre! – Adagomat?
Míves HonlapKiadó™ 3
Parti Nagy Lajos: Testékszerek
– Ja. A fejadagot is, meg a prájvitodat is. Nagyon is előfordulhat, hogy sokáig nem hoznak üdítőt. Két hétig is. Mert fölrobbant a gimnáziumban a kólagyár. Zumm. Ráadásul épp táncversenykor, csezmeg. Lassút táncolt az egész harmadik bé, senki nem élte túl. Egyszer csak mind elrepültetek, szépen, matrózblúzban.
Míves HonlapKiadó™ 4