Parti Nagy Lajos: Zártlánc
Parti Nagy Lajos MŰVEI
Di gi táli s
©
Iro d almi
A k ad émi a
P ető fi
Iro d almi
Mú zeu m
•
Bu d ap es t
•
2 0 11
Míves HonlapKiadó™ 1
Parti Nagy Lajos: Zártlánc
Zártlánc *16 Nem tud olyat álmodni, amin ne tenne túl az úgynevezett valóság, ezzel együtt minden reggel csatakosan ébred, és hullasápadt, bár ez nem igazán tűnik fel. Átbillenti magát függőlegesbe, de még délután se tér magához teljesen, fullasztó párna arca előtt a levegő, a hypós verítékétől piros a szeme, és megmozdul a lift a gyomrában, valahányszor arra az édes, zsíros szagra gondol. Hangtalan, egyenletes émelygés a nyári égbolt. Vagy a téli. A Kombinát magasabban fekszik, mint a város, szinte a hegyoldalban, elvadult meggyliget közepén. Föld alatti vasúton érkeznek a szállítmányok, az expedíciós termek kürtői felérnek majdnem a gerincre, a kilátó fölé. A nagy teljesítményű hűtők, mellesleg, jelentős mennyiségű havat csinálnak. Sporthó, csákányos felvonóval a vendégeknek. A vendégek szervezett buszokon jönnek, a szerencsésebbje vonattal távozik. Van, aki hosszú heteket eltölt itt, hajnalban besétál a külvárosig, utána reggelizik, majd kilenctől este hatig a puritán, de kényelmes 141szobájában mered a képernyőre. Azután a reggeli szerzeményével, olykor öt-hat kazettával is a hóna alatt, kimegy a folyosóra, beáll a sorba. Takarodóig ott kanyarog minden vendég, kettesével, hisz zömmel házaspárok. Félhomály van, a videolejátszó fénye megvilágítja a szürkéspiros lópreparátumokat a folyosók tárlóiban. Ez, a mutyitévé, ahogy viccesen nevezik, nem hivatalos, de eltűrik, a hangulat javítása itt létkérdés. Szép Róza étkeztetési szakácsné az átalakított Lókonzervgyárban. A szakszemélyzet tartozik hozzá, semmi egyéb, a föld alatt, hála istennek, nincsen dolga. Viszonylag sok alkalmazottat számol meg, gépészek, lovászok, cinkforrasztók és asztalosok, azután szőrzetfodrászok, szakácsnék, koszorúsfiúk, szobaasszonyok, a két süketnéma videotechnikus, valamint a bádogarcú nő a Tourist Bürótól, ezeket tudja hamarjában felsorolni. Munkahely egy más világban. Álmomban minden ház szálloda, suttogja Szép Róza, ez is. Kavicsszürke, nem különösebben piszkos épület, látszatra leginkább irodaház vagy munkásszálló, hajdani munkásőrlaktanya. Kívül legföljebb három emeletes, belül viszont legalább tíz, a liftgombokból gondolja, hogy ennyi, mindenhová nem mert és nem is szabadott lemennie. Nem mintha lett volna titok, a fáradt, rutinszerű titkolódzáshoz viszont ragaszkodtak. A hányinger, mint 142a higany, áttetszett alkalmazotton és hadituristán egyaránt. Pár nap alatt itt mindenki áttetsző lett, nejlonzsákba húzott kétségbeesett perisztaltika. Fogvacogás ellen leszedték az összes bakelitfedőt a konnektorokról, hogy legalább pár órát tudjanak aludni, hisz másnapra is kell az erő, s ki tudja, hány napra, míg eredmény lesz, ha lesz. Elhiszem-e, hogy szinte nem volt súrlódás? Úgy értve, hogy minden azonnal lecsúszott mindenről, védőkötény és főzőüst, pisztolytáska és tekintet, a maga módján olyasmi volt ez, mint a súlytalanság, csak pont az ellenkezője, egy elszabadult súlyosság és síkosság. Ami feltétlenül össze kellett tartozzon, azt a karbantartók felszerelték tépőzárral. És mázsaszám használták a mosószódát, de hiába, bőrt, fát és fémet, mint a teflon, percek alatt bevont a lubrikus penész, a faggyú, a velőzsír, ki tudja, mi még. A meleg uzsonna volt rendeletben. Ennek megfelelően ő maga édes zsírban sütött ki bizonytalan dolgokat. Formára hús, állagra kocsonya, technológiájára Míves HonlapKiadó™ 2
Parti Nagy Lajos: Zártlánc
nézve leginkább fánknak mondaná. Bedobta húszasával, mikor szalagos lett a peremük, kihalászta acélhálóval. A feketekávéhoz osztották ki papírtálcán. Jöttek teherlifttel a lovászok, a kegyeleti mosók, a cinkforrasztók, ki a nyárból jött épp, ki a télből, ha levették a vegyvédelmi ruhát, látszott, melyik honnan, egyiken egy szál zubbony, a másikon pufajka. A remegő, néma uzson 143nák ott folytak a szeme láttára a hosszú, lebetonozott asztalnál. Némelyik alsómunkás összejátszott a vendégekkel, jó pénzért kölcsönadta nekik az azonosítókártyát, a védőruhát és a maszkot, így egy-egy civil hozzátartozó, általában az apa, lemehetett az ipari szintre, de ez ritka volt és veszélyes. Egy szeplős forrasztó hadbíróságra került emiatt. Szép Rózát szerették a dolgozók is, a vendégek is. Többek között nagyon jól tudta fogni a fejüket, néha bizony órákig fogta, és dudorászott nekik. Oda se nézett. Némelyik delikvens a keze között aludt el a kimerültségtől, úgy, ahogy volt, tátott szájjal, meg se törölte a lehányt állát, mackófölsőjét. Idővel kialakultak a kapcsolatai, címet cseréltek, a szegényebbje felkérte siratóasszonynak. Éjszakánként a földszinti presszó átalakult ravatalozóvá. A Tourist Büró kék szemű képviselőnője összetolta az asztalokat, vételezett fekete krepp-papírt. Szép Róza sokáig azt hitte, hogy ez a nő is süketnéma, mint a technikusok, akikkel jelbeszéd által érintkezett. Járt a keze sebesen, mintha horgolna, még az arca is megrándult néha, ez a lukas tepsi, melynek két hasítékán besütött a hideg ég. Pihenőidőben összeszorított foggal Puskint olvasott. Viaszkosvászon kiskosztümöt hordott, szinte csinosat, csoda-e, ha néha megkörnyékezték egyes férfidolgozók? 144
Az álomban Szép Róza, ha kimenőt kapott vasárnap, fölsétált a kilátóhoz. Patagranulátummal szórták föl az ösvényt, hogy ne csússzon. Ha kedvező volt a széljárás, kiszellőztette a tüdejét, és szinte nézelődött. Nem volt csúnya táj, a meggyfák piros tengeréhez jól illett az ipari hó. Jobbra csákányos sípályák, balra lent a hajdani Lókonzervgyár, a szállodai tetőterasz a nyugágyakkal, a hobbilőtérrel. A Hotel Főnixet kifejezetten a frontkatonák hozzátartozóinak tartják fenn. Ha sokáig nem jön levél a frontról, a család pénzzé teszi, amit lehet, és társasút keretében elutazik ebbe a rájuk szakosodott szállodába, ahol zártláncú tévén naponta ismétlik a hullákról készített videofelvételeket. Ha valaki ráismer a gyerekére, viheti. A faládába foglalt cinkkoporsót úgy hívják, 200-as számú teheráru. Ha mégse az van benne, aminek kéne, akkor sincs mit csinálni, azt is eltemetik. Amit kapnak, azt, ha fiú, ha lány. Aki le van videózva, előbb-utóbb el lesz temetve. Kering, mint a repülőtéri szállítószalagon a bőröndök, fölötte a kamera, olyan nincs, hogy egy idő múlva ne vinnék el, sok a hozzátartozó, és viszonylag kevés a test, amit egy darabban lehet ravatalozni. A szeplős cinkforrasztó, mielőtt kivégezték, beleszeretett a Tourist Bürós nőbe. Mivel Szép Rózával kollegiális viszonyban volt, őt kérdezte, mit csináljon, hogyan bonyolítson le egy ilyen intim dolgot, sajna nincs 145az ilyesmiben gyakorlata. Hozzon neki virágot, ajánlotta a szakácsné. Vagy hívja meg vacsorázni. Köszönöm, ez jó lesz, mondta a hegesztő, és beletúrta az uzsonnás kezét a zsírszódába.
Míves HonlapKiadó™ 3
Parti Nagy Lajos: Zártlánc
De végül úgy döntött, nem meghívja, hanem elhozza neki a vacsorát a városból, a Vegetáriusoktól. Három tetszetős fogás, plusz aperitif, egy négyosztatú ételhordóban. „Nem mertem meghívni magát, valahogy nem jött a számra, hát elhoztam, tessék majd nyugodtan elfogyasztani. Van hozzá aperitif, minden.” Aperitif, motyogta a képviselőnő, azt mondja, hogy aperitif? Igazán nagyon kedves. Zajlott a száján a rúzs, akár a jégtáblák. Huzigálta a két szürke copfját. Majd minden átmenet nélkül sikítani kezdett. Megmerevedett, mint egy furulya, nem lehetett vele mit csinálni, bezubbonyozták, megcsípették a kéziárammal, de hiába. Kivitték a hóra, dörzsölték, gurigázták. Nem egy esetben, ha megszaporodtak a szállítmányok, a sípályáról egész a díszudvarig csúszott le a hó. Ilyenkor nem tartották meg a zászlófelvonást. Reggelre a képviselőnő halálosan berekedt, de megnyugodott. Még megvárom a pingpongversenyt, azután fölmászok a kilátóba, és kiugrok, suttogta Szép Rózának. Folyt a széles, lapos orrából a könny. Megértheti, rengeteg munkám van benne. Ha már megszerveztem, megvárom. 146
„Gyülekezés ütővel a 200-as tároló előtt.” Egyébként eseménytelen álom, mondja Szép Róza, melyben épp ez, az üresség a legborzalmasabb. Hogy néha percekig csak a táj, a meszelt fák küllői. Vagy a szürke gumicsík odalent, de az órákon át. Mert rengeteg a sikerületlen kazetta. Ezeket tessék-lássék összetörik a biztonságiak, aztán zárt tartályban kiszállítják a városi szeméttelepre. Persze reggelre lába kél töröttnek és érintetlennek egyaránt, a lakosság kineveti a sugárveszély-táblát, és baltával feltöri az ólomzárat. Ami használhatónak tetszik, azt zsákba tömködik, vagy csak amúgy pucéron, sérvesen és hasadtan felhányják kézikocsira. Fényes kazlakon szikrázik a hajnal, meztelen gyerkőcök csippentenek ki egy-egy szálat, s rohannak vele a néma utcákon kilométerszám. És minden lakásban videoszalagból van a légyfüggöny. Egész kis feketepiac épült erre, sokan élnek belőle, illetve az elkeseredett hadituristákból, kik minden pénzt megadnak az épnek látszó kazettákért, viszik a szállodába haza. Csak megvenni tilos, hazavinni nem. Minden szobaszinten van lejátszó, a folyosó végén, a cipőtisztító apparát mellett. És este hat után, mikor a technikusok beszüntetik a zártláncon a hivatalos adást, és mikor lehull a hosszú, sűrű éjszaka, ott állnak a vendégek a folyosón, várnak a sorukra félájultan. Ne legyenek illúzióim, ez így van máig is, ki tudja 147mikoráig is, suttogja Szép Róza. Ő már rég fölébredhet, de akkor is így van odabent, csomagolhatja ő azt múlt időbe, rálegyintésbe, beteges fantáziába, akkor is egyetlen, néma zártlánc az égbolt.
Míves HonlapKiadó™ 4