A víz az úr by mm_mag

MINIMAX MAGAZIN • XIV. ÉVFOLYAM /150. SZÁM

2014. július ára: 500 Ft, 11,4 Lei, 295 Dinar, 2,95 Euro előfizetéssel: 400 Ft

Júliusi

sorral tévémű

Ma M aUGL a UGLii, UGL

AZ oSERDO Gy ERMEKE

A víz az úr Vízcsepp mester Az elemek

harca társassal!

Sta

Az elemek

harca Társasjáték négy fő részére.

A víz, a föld, a fa és a fém eleme, azaz Vízcsepp mester, Niwa, Shao Yen és Jun Huo küzd az akadályokkal, hogy végül eljusson Yun mesterhez, aki egy különleges ketrecben vár az életmentő elemek segítségére.

Bozótos terep, Shao Yen átsöpör rajta bónusszal kiegészülve, de a többi elem itt reked egy körre.

A ketrec feltöréséhez mind a négy elemre szükség lesz! A játék befejezéséhez játékosonként két darab bónusz megszerzése szükséges. Ragasszátok a szereplők matricáit egy-egy apró tárgyra (pl. egy nagyobb gombra vagy parafa dugóra), és már meg is kaptátok a bábukat, amikkel játszanotok kell. Már csak egy dobókocka kell, és indulhat a játék!

Bónuszpontgyűjtő

Jun Huo, az aranysárkány most neked kedvez, tiéd a bónusz! Mindenki más egy körből kimarad.

Indákkal továbblendülni könnyű, ha te vagy a fa eleme. A bónusz is a fa elemnek jár. A másik három elem kimarad a körből.

Vigyázat, óriási eső! Vízcsepp, azonosulj a víztömeggel, és megkapod a bónuszt! A többiek itt várnak a következő körig.

Niwa, ez a te bónuszod, süllyeszd el ezt a hatalmas akadályt, és lépj tovább! A többi játékos csak egy kör alatt jut keresztül itt.

Bu tábornok az utadat állja, egy körön át itt kell várnod.

A fém elemének nem akadály ez a gép, és bónuszhoz is jut, de a többiek itt várnak egy körön át.

Shaolin póz, utánozd egy körön át!

Flamo két körön át fogva tart. Ha te vagy Vízcsepp mester, tiéd a bónusz és továbbléphetsz.

A föld eleme színezze ki ezt a homokvárat a föld színével megegyezőre, hogy továbbléphessen,és megkapja a bónuszt! A többiek ebből a körből kimaradnak.

Mágneses tér, ami a Jun Huo-t továbbrepíti egy bónusszal megtoldva, a többiek kimaradnak.

Shaolin póz, utánozd egy körön át!

Shaolin póz, utánozd egy körön át! © 2006 BIG Communications Pte. Ltd. / Flux Animation Studio Ltd./ Flying Bark Productions Pty. Ltd. / Media Development Authority of Singapore © 2014 Studio 100 Media GmbH, www.studio100.de

Kollár-Klemencz László:

Felhős

(részlet)

Keresd minden hónapban a legjobb meséket a Minimaxban! Ha kíváncsi vagy a folytatásra, irány a könyvesbolt!

Rajzolta: Igor Lazin

(…) – Milyen hideg van! – bóbiskolt fel a Nyúl. – Fázol, kicsim? Odaadom a kiskabátom – ébredezett a Vadász. – Nincs is kabátod. – Kóborló, itt mászkál egyedül az égen – dörmögött Tete. – De szép, de jó lenne megsimogatni! – mondta a Nyúl. A kis fehér pamacs megállt a nagy álmélkodás felett. Szó benn, hang sehol, lett nagy csodálkozás. Egy rövid időre még a légy sem akart elszállni felettük visszafelé jövet. – Megáll a vadész, ez megállt – szólt a Vadász. – Lehet, hogy esni fog? – Éppen fölöttünk van. Szaladjunk ki alóla, nehogy ránk essen! – kiáltotta Kistehén. – Meneküljünk!!! – durrantott a levegőbe a Vadász, és rohanni kezdett. A felhő elkápráztatta őket fodraival, hullámaival; kicsit jobbra pördült, kicsit balra, majd egészben leesett a földre. – Nyekk – szólt Tete egy bokor mögül. – Nyokk – folytatta a Kistehén egy bokor mögül. – Ez leesett – jegyezte meg a Nyúl a Vadász mögül. – És pont ide? – csodálkozott a Vadász. – Hát, hová esett volna, csak mi vagyunk itt – mondta Kistehén. – És milyen kicsi! Mit csináljunk vele? Hozzá sem merek nyúlni, én, akinek a neve Nyúl. Kistehén meg szerette volna fogni, a Vadász óvatosságból először bele akart lőni. A Nyúl nem tartotta jó ötletnek, ő inkább észrevétlenül belerúgott volna, mint egy küszöbbe. A felhő nem mozdult. Tete meg akarta kóstolni, de a Vadász mondta, hogy ez nem vattacukor. Na, ekkor már lendült is a lába a Nyúlnak, alig bírták visszafogni. Kistehén a kezébe adott egy fűszálat, hogy inkább azzal csikizze meg. A felhő ezalatt mozdulatlanul feküdt tovább a réten. Tetemaci olyan izgatott lett, hogy elaludt, és rádőlt a Vadászra. A Nyúl leszedte róla. – Ilyen fontos pillanatban is aludni akarsz? Leesett egy felhő és itt van közöttünk, banyek – akadt ki a Nyúl. Tete megszeppenve ásítozott. Milyen kedves felhő, már nem haragszom rá. Nem is haragudtam, csak nem ismertem, és azért haragudtam. A Vadász megrázta magát, és a felhő mellé állt, majd mint egy oktató, rámutatott. – Ezt hívják égszakadásnak. – Én szeretnék kiülni a szélére, és onnan lógatni a lábamat – mondta Tete. – Én meg szeretnék átrohanni rajta, mint egy repülő és kipróbálni, hogy tényleg ráz-e – lihegte izgatottan a Nyúl. – Akkor álljatok sorba! – irányította őket a Vadász, és egymás mögé állította a jelentkezőket. Elöl állt Tetemaci, aki óvatosan megközelítette a felhőt, hátat fordított neki, majd mintha egy karosszék lenne, ráült. A nagyra nőtt medve ekkor eltűnt a felhőben.

Mindenki kiabálni kezdett, hogy „Tete, hol vagy?”, de Tete nem válaszolt. Ezután a Nyúl következett. Berregve nekifutott a felhőnek, és szintén eltűnt. Hangja rozsdásan visszhangzott még egy darabig, aztán azt sem lehetett tudni, merre jár. A felhő úgy elnyelte őt is, mint postás a krokettet. Hosszú kínos csönd következett, majd a Vadász felkiáltott: – Én Nyuszikám, jövők, megmentelek! – és bátran beugrott a felhőbe. Végül csak Kistehén maradt kint. Megvonta a vállát és besétált. Semmit sem látott. Előre nyújtott kezekkel tapogatózva lépkedett, és nevükön szólongatta a többieket. – Tete! Nyuszi! Vadász! Merre vagytok? Soha nem gondolta, hogy a felhő belül visszhangzik. Nagyon messziről síró hangot hallott, a Nyuszi hangja volt az. Egy tisztább részen ült, ölében a remegő Vadásszal. Pityergett: – Vadászmamika, vadászpapika, vadászmamika, vadászpapika, segítsetek! Nem olyan messziről Tete hangja derengett át a ködön. Énekelgetett, de nem a megszokott hangján, hanem egy egészen furcsa magas mezzón, mint egy sarokba szorított egér: TETE A NEVEM, VANNAK BARÁTAIM, BUTA IS VAGYOK, DE NEM SOKÁIG, NEM FÉLEK, LÁTOK, NEM LÁTOK, JAJ FÉLEK, BUTA MARADOK, NINCSENEK MÁR BARÁTAIM, NEM IS TETE A NEVEM. Amikor szegény Tetéhez értem, láttam, hogy ő van a legrosszabb állapotban. Visszaénekeltem neki, az mindig segít. ÉN VAGYOK A KISTEHÉN, A TETE A BARÁTOM, AKI OKOS, ÉS NEM FÉL, MERT MÁR ITT VAGYOK. – Jaj Kistehén… hova mész? – Érted jöttem, fogd meg a kezem, és gyere utánam! Kistehén kivezette őket a felhőből arra, amerre jött, így szépen kijutottak a rétre. Nyúlék addigra már lenyugodtak, bár a Nyúl még mindig nem volt biztos benne, hogy nem a túlvilágon jártak, emiatt a Vadásznak sokszor meg kellett csípnie. – El sem hiszem, újra itthon! – nézett körül Tetemaci. – Ismerős ez a vidék! Csípj meg Vadász, biztosan álmodom! – mondta a Nyúl. – Most már nem csíplek meg többet, mert nem foglak felismerni. – Csak eltévedtetek a felhőben, de már itthon vagytok – magyarázta Kistehén a három zavartnak. Esteledett Senkiföldjén. A nap már lemenőben volt, egyre hűvösebb lett a dombokon az idő. – Most mit csináljunk vele? – mutatott a felhőre a Vadász. – Hagyjuk itt, és ha majd jobb lesz az idő, akkor szépen elmúlik – tanácsolta a Nyúl. – Szerintem ne, inkább vigyük a Kistehén fája tetejére, aztán eldöntjük holnap, hogy mi legyen vele – okoskodott a Vadász. – Én soha többé nem kívánkozom a felhőbe. – Nem hagyhatjuk itt – aggódott Kistehén. Vigyük be inkább egy barlangba, ott meg se ázik, meg se fázik! – mondta a Nyúl, de a Vadász elmagyarázta, hogy Senkiföldjén nincs semmilyen romantikus barlang. (...)

Kollár-Klemencz László – Igor Lazin: Felhős Manó Könyvek Ismered ezt a jókedvű, sárga lényt, Kistehenet? Még nem? Akkor épp ideje! Kistehén és barátai, Vadász, Nyúl és Tetemaci Senkiföldjén élnek. A Manó Könyvek most induló sorozatában a mesék kiinduló pontja minden esetben egy idillikus állapot, amibe befurakodik egy probléma, amit a barátok a szeretet útján megoldanak.