Andragógiai eszközökkel az elítéltek reintegrációjáért by Attila Károly Molnár

ANDRAGÓGIAI ESZKÖZÖKKEL AZ ELÍTÉLTEK REINTEGRÁCIÓJÁÉRT Molnár Attila Károly Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar, személyi segítő, www@molnarattila.hu Absztrakt A magyarországi büntetés-végrehajtási intézetek igen nagy telítettséggel működnek. A szabadságvesztés-büntetésüket már kitöltők között több mint 50%-os arányban tapasztalható az ismételt bűnelkövetés, így az egyre nagyobb számú fogvatartotti populáció a változtatás problémáját veti fel. A börtönügyben zajló fejlesztések arra utalnak, hogy a szervezet nyitott az újabb, a reintegrációt támogató módszerek kidolgozására. Andragógusként nem a fogvatartotti férőhelyek számának növelésében, hanem az ismételt börtönbe kerülés megelőzésében látom a megoldást. Felvetődik a kérdés, vajon az andragógia által kidolgozott módszerek alkalmazhatók-e a börtönökben. Terepkutatásommal az életsegítő andragógia ideológiájával közelítek a fogvatartottak reszocializációjának megvalósításához, amely az önfejlesztésen keresztül segíti az egyént a társadalomba visszavezető helyes út megtalálásában. Empirikus kutatásomat a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben, a fogvatartottak egy húszfős csoportjával végeztem. A rendszeres látogatással és a személyes kapcsolattartással arra kerestem a választ, képesek-e a csoporttagok önsegítő módon személyiségfejlesztő gyakorlatokat végezni, s ha igen, milyen eredménnyel teszik azt. A 2013-ban és 2014-ben tartott tréning jellegű csoportfoglalkozásokat beszélgetésekre alapoztam, mely beszélgetések az egyéniség pozitív irányú befolyásolásán keresztül vezettek a továbbiakban végzendő munkához: önfejlesztő mentális gyakorlatok alapjainak megértetéséhez, megtanításához. A kipróbált, majd rendszeresen végzett relaxációs és meditációs gyakorlatok eredménye nyilvánvalóvá tette, hogy érdemes ebben az irányban tevékenykedni a fogvatartottak gondolatvilágának formálása céljából. A módszert önkéntesen kipróbáló elítéltek kivétel nélkül pozitív visszajelzést adtak a relaxáció és meditáció rájuk gyakorolt hatásáról – a hétrőlhétre megtartott foglalkozások igen nagy vonzerővel bírtak számukra. Kutatásom során meggyőződtem arról, hogy a börtönökben a fogvatartottak rendszeres meditációja jó módszer lehet a személyiségfejlődés terén, s általa a kriminálandragógia egy új lehetősége bontakozhat ki a szabadságvesztés-büntetésüket töltők reszocializációs folyamatában. Kulcsszavak: kriminálandragógia, személyiségfejlődés, önfejlesztés, reintegráció, meditáció 1. Bevezető Tanulmányomban egy, a börtönök világát érintő empirikus kutatásom összefoglalására vállalkoztam. E kutatás gyakorlati elemei 2013-ban és 2014-ben zajlottak a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. Bár azóta több ízben végeztem az alább leírtakhoz hasonló munkát ugyanezen a helyszínen, jelen írásomban mégis a témámhoz történő első közelítésem eredményeit dolgozom fel, különös figyelemmel azok gyakorlati vonatkozásaira. Magyarországon a büntetés-végrehajtás (továbbiakban: bv.) rendszere közel 18 ezer fogvatartottat számlál. Az emberek e speciális populációja egyrészt előzetesen letartóztatottakból, másrészt jogerősen elítéltekből áll. A bv. céljainak megfelelően azok, akik megkezdték szabadságvesztés-büntetésüket, egyben egy reszocializációs folyamatnak is részeseivé váltak; a rendvédelmi szervezet felkészíti őket a büntetésük kitöltése utáni életre. E törekvés ellenére a szabadulók közül igen sokan válnak ismét bűnelkövetővé. Az utóbbi években tapasztalható bűnelkövetési aktivitás oda vezetett, hogy napjainkban átlagosan 150%-os telítettséggel működnek a börtönök. 56

A szabadságvesztés-büntetés mint büntetési forma az elítélteket elsősorban a szabadságuktól, ezen keresztül az idejüktől fosztja meg, így az idő (büntetési idő, a szabadulásig hátralévő idő) mindennapos tárgya a fogvatartottak gondolatainak. Ennek az időnek az egyén (tágabb értelemben a társadalom) számára hasznos eltöltésének lehetőségeit kutatva, szükségesnek tartottam megvizsgálni, milyen andragógiai lehetőségek találhatóak a börtönben folyó reszocializációs gyakorlat kiegészítésére. Feltételeztem, hogy az andragógia speciális alkalmazásán keresztül [1] a fogvatartottak, motivált állapotuk elérésével módot találhatnak a börtönben töltendő idő hatékony kihasználását, a társadalomba történő visszailleszkedést elősegítő tevékenység végzésére. A pszichológiai elméletek szerint az egyén képes saját belső energiáinak, kompetenciáinak önfejlesztő célú felhasználására. Mentális gyakorlatokon – relaxáción és meditáción – keresztül elérhető számos, az élet minőségét növelő cél: az egészség megőrzése, a személyiség egyéni kezelése, az emberi kapcsolatok ápolása és a tanulás fejlesztése. E mentális tevékenység alapja a tudatos gondolkodás elmélyítése, valamint annak pozitív irányba mozdítása. Azzal a céllal kerestem fel a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben élő fogvatartottak egy csoportját, hogy önfejlesztő gyakorlatok megismertetésén keresztül megkönnyítsem számukra a morális életvitel eszméjének befogadását, a szabadulásukkal aktuálissá váló társadalmi reintegrációjukat. 2. A kutatási probléma és annak társadalmi jelentősége A bv. intézeteiben élők büntetésük idejére kivonódnak a társadalom színtereiről. Ennek következtében ők maguk is, és a közeg is, ahonnan érkeztek, változást szenved el. Ezzel együtt megnövekszik az állami feladat, amely az elítéltekkel való törődésben nyilvánul meg – tehát egy kényszerhelyzet kezelése válik mindennapos feladattá. Ebből a kényszerhelyzetből bizonyára mindenkinek érdeke kijutni, tehát kézenfekvő, ha nemcsak a szervezeti kötelességről beszélünk, de az egyén (esetünkben a fogvatartott) lehetőségeit is figyelembe vesszük. Cole és Cole [2] pszichológiai kutatási eredményei azt a feltevésemet igazolják, miszerint az emberek keresik a társadalmi szerződés minőségén történő javítás lehetőségét. E gondolat mentén előremutatónak és természetesnek látszik az, hogy ha egy adott állapot az egyén számára nem megfelelő, akkor annál jobbat kíván. E pozitív változás megvalósításának egyik támogatója a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának azon alaptézise, hogy a szervezet segítse az elítéltek társadalomba történő visszatérését [3]. A segítségnek azonban némiképp specializálódnia is kell, hiszen jelen gondolatkörünk olyan közegben szélesedik ki, amely közvetlenül érinti a társadalmat: egyéni, munkaerőpiaci, családi vonatkozásai vannak. A börtönbe került személyek távol kerülnek a munkaerőpiactól, a személyes kapcsolatok meglazulnak, a családok – ha csak egy időre is – elveszítenek egy keresőképes családtagot. A börtönben élők száma az előző években jelentősen növekedett (1. ábra). A visszaesés fent említett mértéke az, ami cselekvésre szólít. Megfogalmazódik annak az igénye, hogy a felnőttek fejlesztésével foglalkozó tudományterületek több figyelmet fordítsanak a fogvatartottak reintegrációjának előkészítésére azzal, hogy preventív eszközöket fejlesztenek ki a büntetésüket kitöltők társadalmi helytállásának elősegítésére.

2. ábra: A fogvatartotti létszám alakulása 2010-2015 között [4] Témám szempontjából elengedhetetlen annak számba vétele, hogy az új célok elérése irányába mutató lehetőségek közül választhatjuk saját személyiségünk fejlesztését, amely önmagunk megismerésén keresztül valósulhat meg. Az ilyen módon elérhető eredményekhez rejtett képességeink fejlesztésén keresztül vezet az út [5]. Azzal a feltevéssel, hogy az önfejlesztés megoldás lehet egy olyan életút kialakítására, amelyben az egyénnek természetes a bűncselekményektől való tartózkodás, kézenfekvőnek látszik az elítéltek aktív bevonása saját reintegrációjukba. Ha az elítélteknek lehetőséget adunk az önfejlesztésre, remélhetjük, hogy személyes kompetenciáik fejlesztése eredményeképpen könnyebben megtalálják helyüket a társadalomban. E szemlélet fényében végeztem tehát gyakorlati terepmunkámat a már említett Nógrád megyei börtönben, ahol egy húsz főből álló, önkéntes jelentkezésen alapuló csoporttal dolgoztam együtt három hónapon keresztül abból a célból, hogy mentális önfejlesztő gyakorlatok alapjainak megismertetésével és annak rendszeres gyakoroltatásával segítsem reintegrációs folyamataik sikerességét. 3. Elméleti kutatás: kriminológia és kriminálandragógia A büntetések történetéről szóló szakirodalom állást foglal a börtönügy modernizációja mellett. E szerint a XXI. század társadalma korszerű módszereket alkalmaz a régi korok büntetéseihez képest [6]. A bv. célja a reintegráció, tehát a bűncselekmény elkövetőjének nevelő célú segítése, a társadalmi normák elfogadtatása, s ezzel a büntetés alanya számára az emberi életközösségekbe történő reintegráció megkönnyítése. Korábban ugyan a büntetés módszereiben meghatározó volt a megszégyenítés, az emberi test feletti korlátlan fizikai hatalom gyakorlása, de ezek az eszmék nem vezethettek sem az egyén, sem a társadalom igényeinek kielégítéséhez [7]. Kutatási témám az európai börtönnevelés összefüggéseiben jól elhelyezhető, hiszen a magyar reintegrációs tevékenységre hatottak a különböző európai börtönnevelési irányzatok. Feltétlenül megemlítendők a társtudományok eredményei is, amelyek e téma interdiszciplináris jellegére mutatnak rá. A kriminológia a bűnözés okainak feltárásával, a bűncselekményekben található törvényszerűségek meghatározásával, továbbá a bűnelkövetések elleni harc feladatainak kimunkálásával foglalkozó tudomány. Fő céljai között szerepel az elítéltek reszocializációja, tehát a társadalomba történő visszavezetése [8]. A kriminológia elkötelezi magát a fogvatartottak kompetenciáinak fejlesztése, a tudás-átadás mellett, továbbá támogatja a kriminálpedagógia törekvéseit. 58

A kriminálpedagógia a büntetőjog és a pedagógia határterületén működő tudomány (2. ábra). Célja ugyancsak az elítéltek reszocializációja, reintegrációja. Ruzsonyi [9] a kriminálpedagógiát egyrészt tudományterületnek, másrészt a konstruktív életvezetés megalapozását támogató pedagógiai rendszernek tekinti.

2. ábra: A kriminálpedagógia helye a tudományok rendszerében [10] A fogvatartottak társadalmi visszavezetését támogató további nagy tudományterület az andragógia. Andragógusként e tudomány eszközeinek a segítségével vizsgáltam a börtönben folyó reszocializációt. Az andragógia – napjaink elfogadott felfogása szerint – a neveléstudomány felnőttek nevelésével foglalkozó ága, mely többek között magába foglalja a felnőttek oktatásának, képzésének, egyéni művelődésnek szervezését [11]. Ha a felnőttnevelést említjük, egy olyan társadalmi folyamatot érintünk, amely egyszerre viseli a társadalmi, a történeti, a politikai, a gazdasági, az eszmei, a tudati, az interperszonális, a társas, a lelki, a kommunikációs, a személyiségfejlődési, a fejlesztési, a művelődési, a nevelési, valamint a csoporttervezési jelzőket [12]. A fogalom tisztázásakor azonban felvetődik a kérdés: milyen mértékben beszélhetünk a felnőttek nevelhetőségéről? Hiszen a felnőtt olyan autonóm lény, akinek csupán irányokat, útmutatást adhatunk az életvezetés terén. Tehát kellő körültekintéssel érdemes beszélnünk a felnőttek „neveléséről”, különösen egy olyan speciális helyszínen, mint a börtön. 4. Kitekintés a börtönnevelés néhány európai irányzatára Ha a hazai büntetés-végrehajtási módszereket kontextusba kívánjuk helyezni, érdemes odafigyelni az Európa különböző országaira jellemző reintegrációs felfogásokra. A drillközpontú irányzat feszes, a kiszolgáltatottságot hangsúlyozó büntetés-végrehajtási típus. Jellemző Angliára, Franciaországra és Törökországra. Az elítéltek elszigeteltségét nagymértékben közvetíti a börtönépületek külsejének kialakítása: az elrettentés erejével ható falak, rácsok, a pengedrót. Ezek az építészeti/biztonsági felszerelések együttesen erősítik a fogvatartottakban annak az érzetét, hogy bűnt követtek el. A volt szocialista blokk országainak büntetés-végrehajtási gyakorlata Bulgáriában, Lengyelországban, Romániában és a történelmileg hasonló közép-kelet-európai államokban

honos. A rendszer még napjainkban is igen nyomasztó hatású, ugyanis a II. világháborút követő ideológiai változások csak lassan mennek végbe. A porosz iskola (Ausztria, Németország) fő ismertetője a szakképzés, a környezettel való szoros együttműködés, valamint a sport. Ezen országok bv.-rendszereiben az elítélteknek kötelező a tanulás és a munkavégzés. Lehetőség van általános és középiskolai tanulásra, emellett a fogvatartottak a levelező oktatásba is bekapcsolódhatnak. A rehabilitációs irányzat főként Hollandia és Írország büntetési felfogására jellemző. A nevelés a büntetés-jutalmazás elvére épül. Ebben a rendszerben magas szintű a nevelést és az oktatást támogató kulturális felszereltség. A lelkészek, a nevelők, a szociális munkások, valamint a pszichológusok tevőleges részvétele is meghatározó. A neo-treatment irányzat a skandináv országokban jellemző büntetés-végrehajtási mód. A reintegráció a büntetés-visszavezetés-gondozás elvét követi. A börtönök környezete igyekszik hasonulni a civil élet jellemzőihez. Ennek a rendszernek a célja, hogy „segítsen a fogvatartottban kialakítani az önmegfigyelés és önmaga mérlegelésének képességét.” [13] 5. Résztvevő-központú kooperatív munka a börtönben A felnőttek életmódbeli változásainak tudatos elősegítése tervezett tanulási folyamatokban valósul meg. Feketéné [14] kifejti: amikor az emberi elme adta lehetőségekkel foglalkozunk, mélyebbre hatolunk a megértés és tanulás tágabb lehetőségeinek megismeréséhez. Munkám során (tehát a fogvatartottak személyes kompetenciáinak fejlesztésével) nem tévesztem szem elől, hogy a felnőtt fogvatartottak öntevékenysége elengedhetetlen az életvezetési problémáik megoldásához. A reintegrációt segítő munka tekintetében egy olyan andragógiai irányzatot tekintek alapnak, amely a felnőttek belső erőforrásaira fókuszál. Sz. Molnár [15] összefoglalása szerint a humanisztikus irányzat a tanulási környezet kedvező pszichoszociális légkörére épülő személyközi energiát tartja a legfontosabbnak – a szerző szerint a hatékony tanulás az azt koordináló személy magatartásából fakad. Ha a tanár az együttműködésre épít, hatékony interakciók sorára számíthat. Terepmunkám elméleti megalapozásában a kooperatív tanulásról szóló kutatások eredményei segítettek [16]. A kooperatív tanulás alapja a cselekvő, aktív, a társakkal megvalósuló tanulás elve, ahol fontos a folyamatos együttműködés, a tanulók kölcsönös tudásmegosztása, valamint a csoporthatáson alapuló motiváció. 6. A meditáció bemutatását segítő elméleti alapok Az általam kipróbált, az önfejlesztést segítő meditáció ugyan már bizonyította hatékonyságát a személyes kompetenciák fejlesztésében, de teljes beágyazódása még nem valósult meg a tudományok világába. A hétköznapi értelemben vett tanulási folyamatok általában éber állapotban, tehát a teljes tudatosság kontextusában zajlanak. Azonban a pszichológia olyan tanulási módokat is tárgyal, amelyek az éberségtől eltérő állapotunkban folynak. Léteznek mentális módszerek, amelyek segítségével elmélyíthetők, individualizálhatók és hatékonyabbá tehetők a tanulási folyamatok, és vannak olyan technikák is, amelyek elősegítik a személyiség fejlődését. E módszerek a tudatszintek szabályozásán keresztül hatnak. A tudatszintek fogalmi tisztázásához Bányai és Varga [17] pszichológiai témájú munkájából merítettem, az alábbiak szerint. A tudatos szint a mindennapokban megélt tapasztalatokkal kapcsolatos. Ezen a szinten az észlelt dolgokat természetesnek vesszük anélkül, hogy bizonygatnunk kellene azokat. A nem tudatos szinten zajló folyamatok nem reprezentálódnak a tudatban (például az emberi test szabályozási folyamatai).

A tudatelőttes szinten olyan információk találhatók, amelyeknek ugyan birtokában vagyunk, de mégsem gondolunk éppen rájuk – csak akkor jutnak eszünkbe, ha valami felkelti irányukban az érdeklődésünket. Ugyancsak a tudatelőttes szinten tárolunk bizonyos automatizmusokat, amelyek végzéséhez nincs szükségünk tudatos erőfeszítésre – ezeket a cselekvéseket begyakoroltuk, rutinszerűen végezzük. A tudatalatti szinten is vannak olyan információk, amelyek elérése közvetlen módon nem lehetséges – ezek tudatossá tételéhez speciális feltételek szükségesek (ilyen feltétel lehet például a hipnózis, mely a tudatalattiban kutat, s melynek célja a rejtett információk felszínre hozása – a hipnózis és hatásainak vizsgálata nem témája kutatásomnak). Vizsgálódásom területén elegendő lesz csupán az éberség és a módosult tudatállapot közötti különbség rövid magyarázata. Éberségnek nevezzük azt az állapotot, amikor valaki teljes tudatában van környezetének, cselekvése az adott helyzetnek megfelelő. Módosult tudatállapotban akkor van az egyén, amikor viselkedése ezektől a jellemzőktől jellegzetesen eltér [18]. Témám szempontjából fontos, hogy az éberség állapotából önállóan is képesek vagyunk elérni egy olyan állapotot, amelyben – testünk és elménk ellazítása után – aktiválhatjuk önfókuszáló készségünket. Ennek az ellazulási folyamatnak a neve: meditáció. A meditáció állapotában a gyakorlatot végző személy ún. közvetlenélmény-szinten jut hozzá mentális folyamatainak (gondolatok, érzések) megismeréséhez. Bizonyított, hogy a meditáció jótékony hatású módszer lehet a stressz, a depresszió csökkentésére, a koncentrálóképesség javítására, azonkívül képes különböző belső értékek (például az empátia és a tolerancia) növelésére [19]. A meditációt számos probléma megoldása érdekében hatékonyan alkalmazza a pszichológia tudománya is. 6.1 A meditáció magyarországi gyakorlata Mivel a meditációt alkalmazó önfejlesztő technikáknak igen széles választéka van, változatos e módszer elnevezése is az alkalmazó területtől, kultúrától, illetve korszaktól függően. Fő irányvonalként mégis megneveznék egy irányzatot. Ez az irányzat a pszichológia eredményeire támaszkodik. A módszer José Silva, a technika kifejlesztője után a Silva Mind Control (továbbiakban: SMC) elnevezést kapta. Eme irányzaton keresztül az önfejlesztés rendszerének fontosabb elvei megismerhetők [20]. Szarka [21] a módszert elmefejlesztő és stresszkezelő metódusként említi. Felveti az SMC és az egészséges életmód közötti korrelációt, továbbá az SMC-nek az egyén tanulmányi eredményeire gyakorolt jótékony hatását. A felnőtt fogvatartottak segítése szempontjából fontosnak tartom azt a feltételezést, hogy az SMC és a neveléstudomány között is van kapcsolat. A hazánkban 1990 óta jelen lévő mentális önfejlesztő módszer célja többek között a stressz csökkentése, a szokások kontrollálása, a memóriafejlesztés, a gyorsabb és hatékonyabb tanulás elősegítése, a helyes döntésekre való készség fejlesztése. Az SMC-gyakorlatok végzése feltételezi, hogy az egyén képes önmagát ellazítani, tehát relaxálni. Az ellazult, nyugodt állapotban lévő személy olyan aktivitást mutat, amely eredményeképpen önismeretének bővítése, képzeletvilágának fejlődése valósulhat meg. A relaxáció jótékonyan hathat továbbá a társas kapcsolatokra, ami előnyt jelenthet az élet számos területén. Például a tanulás előtti ellazulás alkalmazása hasznos lehet a bevésés, a tudás bővítése területén. Az SMC által kidolgozott gyakorlatok – további lehetőségek mellett – segíthetik az önbizalom erősödését, valamint az önkorlátozó hiedelmek elhagyását is [22]. A mentális önfejlesztő gyakorlatok hasznossága, hatékonysága kizárólag azok kipróbálása után ítélhető meg. A tapasztalat minden alkalommal (valamint egyénenként) más és más lehet, valamint az eredmények értékelése is a módszer kipróbálójának értékrendje szerint alakulhat.

A metódussal kapcsolatos elvárásaim tekintetében azzal a feltevéssel kezdtem el a fogvatartottak számára a meditáció alapjait bemutatni, hogy bárkinél, aki kipróbálja ezt a technikát, pozitív visszajelzések születnek. Érdemesnek tartottam tehát kutatni, hogyan alkalmazhatók e gyakorlatok a börtönön belüli csoportfoglalkozások keretei között. 7. A terepmunka elkezdését megelőző információgyűjtés Munkámmal kapcsolatos előzetes teendőim felmérése érdekében a bv. néhány kompetens személyiségét kérdeztem meg arról, hogy milyen szempontok figyelembe vételével zajlik a reintegrációs munka a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. Dr. Budai István intézetparancsnok válaszait összefoglalva, az alábbiakkal jellemezhetők a bv. reintegrációs törekvései. Alapvető feladatok között szerepel az oktatás, a képzés, a személyiségfejlesztés, valamint az elítéltek jövőbeni bűnelkövetésének megelőzése. A reszocializáció egyik alapjának tekinthető a B-Terv, egy olyan új program, amely a bv. háttérintézményei (átmeneti ház, védett munkahely) kiépítését szorgalmazza. A külső kapcsolatok tekintetében nő azon civil szervezetek száma, amelyek segítik a bv. munkáját. Ugyanakkor hiányoznak azok a szervezetek, amelyek a bv. által elkezdett kontrollt tovább tudnák vinni a szabadult személy reintegrációjában. A bv.-t érintő jogszabályi változások kapcsán a parancsnok elmondta, hogy az új büntetésvégrehajtási kódex megalkotása olyan úttörő jellegű tevékenység, amelyen keresztül maga a bv. dolgozhatja ki a rá vonatkozó szabályokat. Az új törvényben néhány fogalom átalakul. Ilyen például a nevelés és a nevelő, mely kifejezések helyett a reintegráció és a reintegrációs tiszt fogalmak kerülnek használatba. A Balassagyarmati Fegyház és Börtönben folyó reintegrációs munka hatékonyságát illetően azt az információt kaptam, hogy az intézetben dolgozó 160 fő fogvatartottakat érintő tevékenységének sikeressége attól is függ, ki mennyire hagyja, hogy segítsenek neki. A parancsnok említette a Központi Kivizsgáló és Módszertani Intézet 2016-ban várható felállítását, valamint a kockázatkezelési rendszer kiépítését. Utóbbi kidolgozza azokat a kockázat-felmérési módszereket, amelyek alapján be lehet azonosítani az elítéltek körében, kinél mennyire várható a szabadulása utáni újabb bűncselekmény elkövetése. Ezenkívül megalakul a jövőben egy kérdőíves rendszer, melynek célja a jól működő programok igazolása. Erről az intézet parancsnoka úgy vélekedett, hogy ha sikerülne ezt a rendszert kiterjeszteni országos szintre, az értékes visszajelzésekkel szolgálhatna a bv. számára. Kovács Mihály, a Büntetés-végrehajtási Osztály osztályvezetője kérdésemre elmondta, hogy a Balassagyarmati Fegyház és Börtön a befogadóképességének határai felett működik. Az intézet névlegesen 321 fő számára biztosít férőhelyet, azonban jelenleg 526 elítélt tölti itt szabadságvesztés-büntetését. Problémát jelent, hogy az említett telítettségi ráta folyamatosan növekszik, ami jelentősen megnehezíti a hivatásos állomány munkáját, valamint beszűkíti a fogvatartottak életterét. A nevelő munka jellemzése kapcsán a szakértő elmondta, hogy a körülményektől függetlenül az intézetben elsődleges fontosságú a személyes példamutatás, a jó szó. Prcsity Violetta börtönpszichológus kérdésemre azt válaszolta, hogy egy börtönpszichológusnak igen sokrétű a feladata. Általánosan megfigyelhető, hogy a fogvatartottak szeretik, ha figyelnek rájuk, ha meghallgatják őket, ha együtt éreznek velük. Sokan csak beszélgetni szeretnének az élet értelméről, a családról, az érzéseikről. A szakember elmondta továbbá, hogy a pszichológusi munka leginkább egyéni foglalkozások keretein belül zajlik, bár vannak csoportfoglalkozások is. Az interjúból kitűnik, hogy a nevelés a felnőttek esetében igen nagy kihívás; sok idő, megfelelő szakember, kitartás és megannyi energia kell hozzá. A pszichológus úgy gondolja, fontos lenne többek között feltérképezni a civil kezdeményezéseket, lehetőségeket, és ezeket össze kellene kapcsolni a büntetés-végrehajtási szervezet tevékenységével. 62

8. Terepmunka a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben A Balassagyarmati Fegyház és Börtön Büntetés-végrehajtási Osztályának osztályvezetőjével, továbbá a börtönpszichológussal folytatott egyeztetés után háromlépéses foglalkozástervet készítettem abból a célból, hogy a fogvatartottak programom iránti érdeklődését felkeltsem, és a csoportlégkört támogató bizalom kialakítását elősegítsem. 8.1 Első lépés: a bizalom kialakítása – a program korlátainak felmérése Börtönbeli kutatómunkám során a fogvatartottak önkéntes jelentkezésen alapuló csoportjával végzett foglalkozásokon a börtönpszichológus is jelen volt, aki figyelemmel kísérte tevékenységemet. Az első három foglalkozáson a megfigyelésre helyeztem a hangsúlyt. Különösen érdekelt a fogvatartottak viszonyulása a kínált programhoz, hozzám, valamint egymáshoz. A személyes kontaktus elmélyítésére, Berényi Ildikó módszeréből tanulva, a filmvetítést választottam. A vetítésekre az alábbi filmeket válogattam: 1. Eladó a családom (rendező: Derrick Borte); 2. Ördögi út a boldogsághoz (rendező: Alec Baldwin); 3. Egy nap alatt (rendező: Evan Richards); 4. Életrevalók (rendező: Eric Toledano és Olivier Nakache); 5. A boldogság nyomában (rendező: Gabriele Muccino); 6. Hétköznapi mennyország (rendező: Kay Pollak); 7. A bakancslista (rendező: Rob Reiner); 8. Lesz ez még így se! (rendező: James L. Brooks); 9. Fapofa (rendező: Harris Goldberg).

1. kép: Csoportfoglalkozás a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben [23] 63

A filmes programokon résztvevőkkel a vetítések után elbeszélgettünk az alkotások üzenetéről. A fogvatartottak érdeklődéssel fordultak a téma felé: szívesen kérdeztek, őszintén nyilvánultak meg. Nemcsak velem kommunikáltak, hanem egymással is – ezt a helyzetnek megfelelő módon tették. A beszélgetések során többször megfigyelhető volt, hogy a filmbeli történetek kapcsán a fogvatartottak saját sorsukon keresztül érezték magukat érintettnek. Ilyenkor elbeszélték saját életükben megtörtént, a filmhez kapcsolható élményeiket. A beszélgetések alatt többször szóba került a megváltozás fogalma. E kérdésben mindnyájan elfogadták a jobbá válást mint elvet, de megjegyezték, hogy a börtönben olykor nehéz a szabadulás utáni életszakaszra gondolni, ugyanis azt homályosnak, messzinek és bizonytalannak látják. Amikor az egymás segítése került szóba, a fogvatartottak azt jelezték vissza, hogy a segítségre igen nagy szükségük van. Hozzátették azt is, hogy a börtön hatása a mások segítését korlátozza, ezért az egymásnak történő segítségnyújtás jóformán elvi keretek között marad. A fogvatartottak a beszélgetésekben számos olyan kifejezést használtak, amelyeket figyelemre méltónak tartok a jövővel, a szabad élettel kapcsolatos gondolkodásuk megítélhetőségének vizsgálatában: család, emberi kapcsolatok, közösség, egymás segítése, tolerancia, pozitív energia, pozitív gondolkodás, egészség, anyagi függetlenség, kitartás a nehéz helyzetekben, harmónia a környezettel, nyugalom, feszültségmentesség, békesség, szeretet, változás. A fenti kifejezésekkel kapcsolatban megfigyeltem, hogy az elítéltek egyéni módon és különböző mélységben használták azokat. Abból, ahogyan kimondták, egyértelműnek látszott, hogy e pozitív töltésű szavak egyrészt mindenkit az önkifejezés igényének magasabb szintje felé mozdítottak, másrészt a számukra szervezett andragógiai programot egy lehetőségnek tekintették magára az önkifejezésre. A csoport kulturális szempontból heterogén volta több ízben megmutatkozott, ugyanakkor látható volt az is, hogy a kulturálódás gyakorlatában alacsonyabb pozícióban lévők hamar átvettek néhány beszéd-, gondolkodás- és kifejezésbeli elemet az ebben gyakorlottabbaktól. A felmérés időszakában arra is kíváncsi voltam, kik azok a résztvevők, akik szívesen megismernének olyan könnyen megtanulható és könnyen végezhető gyakorlatokat, amelyek elsajátításával jobban érezhetik magukat börtönbeli helyzetükben, amelyek használatával önmaguk segítőjévé válhatnak a reintegráció folyamatában. A filmvetítés és a hozzá kapcsolódó beszélgetés már kezdetben jó módszernek látszott úgy a csoporttal alakuló kapcsolat személyesebbé tételére, mint a további módszerek várható befogadásának felmérésére. Minden arra utalt, hogy a filmklub alkalmas megalapozni a csoport eredményesebb kooperációját. A közös program részeként írásban is megkérdeztem a jelenlévőket néhány, a társadalmi és a közösségi színtereken tapasztalható helyzetekkel kapcsolatos preferenciáikról, így némi statisztikát is összeállíthattam a fogvatartottak morális életvitelt érintő véleményéről (3. ábra). Megkértem e kísérleti program résztvevőit, hogy egy tíz kérdésből álló űrlapon nyilatkozzanak a társadalmi normákat megfogalmazó állítások értékítéletük szerinti elfogadhatóságáról. Mivel e kérdőív kitöltésében minden csoporttag (önkéntesen) részt vett, 20–20 értékelhető válaszsorhoz jutottam. Az igen/nem válasszal megjelölhető állítások Balogh [24] fogalmazásában a következők voltak: 1. A változás életem természetes rendje. 2. Saját világom egyetlen gondolkodója én vagyok. 3. A siker feltételei eleve adottak bennem. 4. Az egészséget és a szabadságot választom. 5. Teremtő erőmet a közösség javának szolgálatába állítom. 6. Örömmel tölt el, ha másokért valamit tehetek. 7. Tudom, hogy ideális társam békéjét és boldogságát gyarapíthatom.

8. Azért születtem a világra, hogy egész életemet bőségben, boldogságban, szabadon és sugárzó módon éljem. 9. Pozitív gondolkodással érem el mindazt, amit akarok. 10. Segítek magamon, és az élet is megsegít.

3. ábra: Fogvatartottak prioritásai a morális gondolkodás kérdéseiben [25] A kitöltött űrlapok értékelése az alábbi eredményt hozta. A válaszadók 63%-a egyetértett azzal, hogy a siker feltételei eleve adottak bennük, valamint kinyilvánították, hogy alkotó erejüket felajánlják a közösség szolgálatára. 88%-uk úgy nyilatkozott, hogy elfogadja a változást, gondolatai fontosságát, a boldogság felé való orientálódást és az önsegítés lehetőségét. Minden megkérdezett egyetértett abban, hogy az egészség, a szabadság, az egymás segítése, az emberi kapcsolatok ápolása és a pozitív gondolkodásmód egyaránt a morális életvitel fontos elemei. 8.2 Második lépés: a relaxáció elméleti alapjainak ismertetése Egy rövid prezentációban mutattam be a relaxáció elméleti alapjait. Csupán arra szorítkoztam, hogy kontextusba helyezzem a közösen végzendő gyakorlatokat, elmondjam a reálisan kitűzhető célokat, felkeltsem a résztvevők érdeklődését. Prezentációmmal e heterogén csoport minden tagját informálni szerettem volna, ezért mind a diaképeken, mind a verbális módon történő információátadásban az egyszerűségre alapozó fogalmazásmódot választottam. Gondos tervezésemnek és a résztvevők osztatlan figyelmének eredményeképpen gyorsan megértette mindenki a prezentáció lényegét – szembetűnő volt, hogy a foglalkozás fokozott érdeklődést váltott ki az elítéltekből. 8.3 Csoportos relaxációs gyakorlatok bemutatása Miután a résztvevők együttműködésében végzendő gyakorlati munka elkezdését illetően minden csoporttag egyetértőleg nyilatkozott, elkezdtem néhány meditációs gyakorlat alapjainak átadását. Ehhez megbontottuk a helyiség tantermi elrendezettségét: a résztvevők körben helyezték el a székeket, majd ülő testhelyzetben, becsukott szemmel követték az általam mondottakat. E mondatok tartalmát az előzetesen kérdőívben felvett adatok alapján 65

állítottam össze, hogy azok minden résztvevő számára könnyen befogadhatóak legyenek. A háttérben a meditációt segítő zenét játszottam le, amelynek célja a pszichológia által alfa állapotnak nevezett tudatszint elérésének megkönnyítése, valamint az e szinten való stabil állapot fenntartása volt. Az 5–15 perces alapgyakorlatok során a börtönön kívüli környezetben végzett gyakorlatomból már ismert jelenségeket tapasztaltam: az ellazulást kísérő csendet, nyugalmat, mozdulatlanságot. A gyakorlatok után a csoport tagjai a meditáció alatti érzések és érzékelések tekintetében kizárólag kellemes élményekről, valamint az éberség és az alvás mintegy egyszerre történő átéléséről számoltak be. A gyakorlatok alatt eltelt időt tekintve voltak, akik a valóságosnál rövidebbnek, s voltak, akik hosszabbnak becsülték azt. A rövidebb bevezető alapgyakorlatok után hosszabb meditációkat is végeztünk. Ezek végén láthatóak voltak az elmélyülés általam már ismert jelei: az ébredés utáni állapotban levő ember jellegzetes arckifejezése, nyugodt, csendes volta. A hosszabb gyakorlatok után a csend is hosszabb volt; mindenki még a gondolatainak, érzéseinek a hatása alatt volt, idő kellett a hétköznapi, béta tudatszintre való visszatéréshez. A fogvatartottakkal végzett közös meditációs gyakorlatok minden résztvevő számára az elégedettség érzésével zárultak. A csoporttagok visszajelzései azt mutatták, hogy érdemes lenne további, a fent leírt foglalkozásokhoz hasonló programokat szervezni a börtönökben, hiszen a filmklub és a meditáció jól kiegészíthetik egymást egy programon belül. 9. A terepmunka eredményei A fogvatartottakkal végzett munkámat segítette, hogy (kétirányú) őszinte elfogadás, partneri viszony alakult ki a résztvevőkkel. A Balassagyarmati Fegyház és Börtönt tekintve olyan terepre találtam, amely több oldalról támogatta gyakorlati kutató munkámat: ahogy a szervezésben, úgy a kivitelezésben is a börtön szakemberei igyekeztek igazodni igényeimhez, tanácsaikkal segítették tevékenységemet. E segítő környezetnek fontos szerepe volt munkám minőségi kivitelezésében. A tíz foglalkozás nemcsak alkalmanként, de együttesen is egységes képet alakított ki bennem az elítéltekkel való programszervezés gyakorlati lehetőségeiről. Kutatásom során meggyőződtem arról, hogy létezik olyan andragógiai eszköz, amely motiválja a fogvatartottakat a segítőkkel történő együttműködésre. A tréning jellegű csoportfoglalkozásokkal sikerült elérni az elítéltek programban való aktív részvételét. A résztvevők nyitottságot, érdeklődést tanúsítottak az általam tartott foglalkozások iránt. Olyan gyakorlatokba sikerült bevonnom a fogvatartotti csoportot, amelyeket a szabad életben azelőtt már számtalanszor sikerrel alkalmaztam. Eredménynek tekintem, hogy a szabad életben bevált speciális fejlesztő gyakorlatok a börtön keretein belül éppúgy alkalmazhatók voltak, tehát a két környezet a végzendő gyakorlatok tekintetében nem bizonyult különbözőnek. 10. Javaslatok A jelen tanulmány alapjául szolgáló empirikus kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy az időbeli korlátok (a tíz foglalkozás időbeni keretei) miatt nem volt lehetőség a téma további, mélyebb vizsgálatára. A megfelelő kriminálandragógiai módszerek továbbfejlesztéséhez célszerű lenne ugyanennek a témának további kutatása. Javaslom, hogy a bv. kezdeményezzen párbeszédet az andragógia, a pedagógia, a pszichológia, a szociológia és az antropológia szakembereivel a reintegrációt segítő speciális módszerek területén végzendő további kutatások folytatása érdekében. 11. Összefoglalás A hazai és nemzetközi szakirodalom és a terepen tapasztaltak alapján kimondható, hogy a reszocializáció a bv. intézeteiben speciális andragógiai munkát igényel. A felnőttek tanulása 66

segítésének fontosságáról, a lehetőségek széles spektrumáról kaptam képet, amikor a fogvatartottak magatartás- és viselkedésbeli normáiról, valamint a számukra szervezett andragógiai foglalkozások fogadtatásáról szereztem tapasztalatokat. Azok a fogvatartottak, akikkel rendszeresen együtt dolgoztam, megtanulták az általam bemutatott önfejlesztő relaxációs gyakorlatok alapjait, képesek voltak alkalmazni a technikát. A meditációs gyakorlatokat kipróbáló elítéltek visszajelzései azt igazolták, hogy a módszer a bv. intézeti körülményei között éppolyan jól használható, mint intézeten kívüli környezetben. Az elítéltekkel történő személyes kapcsolattartás, a kooperatív munka során szerzett tapasztalataim azt mutatják, hogy az alkalmazott kutatási módszerek helyesek és hatékonyak. Az eredmények azt a feltevésemet is megerősítették, hogy az ezen a területen való munka továbbfolytatása szükséges a fogvatartottak reintegrációjának elősegítése céljából. Kutatásom eredményeit figyelembe véve kimondható, hogy több energiát kell fektetni a felnőtt fogvatartottakkal végzendő, együttműködésen alapuló munkára, bevonva a kriminálandragógia és a társtudományok területén működő szakembereket. Kutatásom során meggyőződtem arról, hogy különleges figyelmet kell fordítani a büntetésvégrehajtási intézetekben szabadságvesztés-büntetésüket töltő fogvatartottak mentális energiáinak pozitív, fejlesztő irányú felszabadítására, hogy képesek legyenek önerőből is technikákat alkalmazni sikeres reintegrációjuk érdekében. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondok az alábbi személyeknek kutatómunkámban és e tanulmány elkészítésében nyújtott segítségükért. Szabóné dr. Molnár Annának a tanulmány elkészítése során adott tanácsaiért, a tartalom és a stílus koordinálásáért, lektori munkájáért. Kriminálandragógia oktatómnak, Berényi Ildikónak a kriminálandragógia irányába történő figyelemfelkeltésért. Deák Ferenc István ny. bv. alezredesnek, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Szakkönyvtára vezetőjének a szakirodalmi háttér biztosításáért. Balogh Zsolt bv. főhadnagynak, a BVOP Sajtó Osztálya kiemelt főreferensének gyakorlati kutatásomhoz a terep kiválasztásában és a kapcsolatok kiépítésében nyújtott segítségéért. Dr. Budai István bv. ezredesnek, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnokának a fogvatartottakkal való kutató munkám engedélyezéséért, valamint az adatszolgáltatásért. Kovács Mihály bv. alezredesnek, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön büntetés-végrehajtási osztályvezetőjének a gyakorlati kutatás szervezésében nyújtott segítségéért, valamint az adatszolgáltatásért. Prcsity Violettának, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön pszichológusának tanácsaiért, munkám folyamatos értékeléséért, valamint az adatszolgáltatásért. Irodalomjegyzék [1] Knowles, M.: The Adult Learner: A Neglected Species. American Society for Training and Development. 1973. Letöltve 2016. április 27-én, az ERIC Institute of Education Sciences weboldalról: http://files.eric.ed.gov/fulltext/ED084368.pdf [2] Cole, M., Cole, S. R.: Fejlődéslélektan. Budapest: Osiris. 2006 [3] Szabó, Z.: A büntetés-végrehajtás központi ellátási tevékenysége. Börtönügyi Szemle, 3, 2013. 39–47. [4] Somogyvári, M. (főszerk.): Fogvatartottak száma és demográfiai adatai. Börtönstatisztikai Szemle, 2, 2015. 4. Letöltve: http://bv.gov.hu/download/5/cd/21000/B%C3%B6rt%C3%B6nstatisztikai_Szemle_2_2. pdf

[5] Rudas, J.: Delfi örökösei. Önismereti csoportok: elmélet, módszer, gyakorlatok. Budapest: Gondolat. 1990 [6] Foucault, M.: Felügyelet és büntetés. A börtön története. Budapest: Gondolat. 1990 [7] Mezey, B.: Régi idők tömlöcei. Büntetések. Börtönök, bakók. Budapest: Rubiconkönyvek. 2010 [8] Pál, L.: Nevelés a büntetés-végrehajtásban. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1976 [9] Ruzsonyi, P.: A kriminálpedagógia lehetősége a börtönadaptáció és a társadalmi integrálódás érdekében. Börtönügyi Szemle, 2, 2006. 21–33. [10] Ruzsonyi, P.: A kriminálpedagógia lehetősége a börtönadaptáció és a társadalmi integrálódás érdekében. Börtönügyi Szemle, 2, 2006. 28. [11] Kraiciné Szokoly, M., Csoma, Gy.: Bevezetés az andragógia elméletébe és módszertanába. Budapest: ELTE. 2012 [12] Durkó, M., Szabó, J.: Az ezredforduló kihívása: az integráló andragógia. Magyar Pedagógia, 3, 1999. 307–321. Letöltve: http://www.magyarpedagogia.hu/document/Durko_MP993.pdf [13] Ruzsonyi, P.: Európai börtönnevelési irányzatok. Börtönügyi Szemle, 4, 2003. 54. [14] Feketéné Szakos, É.: Innovatív irányok az ezredforduló utáni andragógiában. Budapest: Eötvös József Könyvkiadó. 2014 [15] Sz. Molnár, A.: A tanuló felnőtt. 2009. Letöltve 2016. április 27-én, a Diral weboldalról: http://www.diral.hu/publikaciok/A_tanul%C3%B3_feln%C5%91tt.pdf [16] Kraiciné Szokoly, M., Csoma, Gy.: Bevezetés az andragógia elméletébe és módszertanába. Budapest: ELTE. 2012 [17] Bányai, É., Varga, K.: A tudat kérdésköre a pszichológiában. In A. Oláh (szerk.), Pszichológiai alapismeretek. Budapest: Bölcsész Konzorcium. 2006 pp. 395–465. Letöltve: http://mek.oszk.hu/05400/05478/05478.pdf [18] Bányai, É., Varga, K.: A tudat kérdésköre a pszichológiában. In A. Oláh (szerk.), Pszichológiai alapismeretek. Budapest: Bölcsész Konzorcium. 2006 pp. 395–465. Letöltve: http://mek.oszk.hu/05400/05478/05478.pdf [19] Schlosser, K.: Mindfulness, meditáció és klinikai hatékonyság – áttekintés. In Gy. Mikonya (szerk.), Vallásos mozgalmak nézetei a családi életről és az oktatásról. Budapest: Elte Eötvös Kiadó. 2012 pp. 143–156. Letöltve: http://old.tok.elte.hu/kutatokozpont/upload/publikacio/mikonya_korr4_NYOMDA.pdf [20] Silva, J., Miele, Ph.: Agykontroll Silva módszerével. Magánkiadás. 1990 [21] Szarka, E.: Az agykontroll mozgalom tanfolyamainak üzenete – nevelési és oktatási koncepciók. In Gy. Mikonya (szerk.), Vallásos mozgalmak nézetei a családi életről és az oktatásról. Budapest: Elte Eötvös Kiadó. 2012 pp. 115–130. Letöltve: http://old.tok.elte.hu/kutatokozpont/upload/publikacio/mikonya_korr4_NYOMDA.pdf [22] Szarka, E.: Az agykontroll mozgalom tanfolyamainak üzenete – nevelési és oktatási koncepciók. In Gy. Mikonya (szerk.), Vallásos mozgalmak nézetei a családi életről és az oktatásról. Budapest: Elte Eötvös Kiadó. 2012 pp. 115–130. Letöltve: http://old.tok.elte.hu/kutatokozpont/upload/publikacio/mikonya_korr4_NYOMDA.pdf [23] Kovács, M.: Filmterápia elítélteknek. Világ a rácsok mögött, azaz gondolatok a börtönről… 2013. Letöltve 2016. április 28-án, a Prisonunited weboldalról: http://prisonunited.blogspot.hu/2013/12/filmterapia-elitelteknek.html [24] Balogh, B.: A tudatalatti tízparancsolata. Budapest: Bioenergetic. 2010. 90–98. [25] Saját készítésű grafikon a kérdőívben felvett adatok alapján Lektorálta: Szabóné Dr. Molnár Anna PhD., ny. egyetemi docens, Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar