VISSZA A TÁRSADALOMBA – BÖRTÖN ÉS ANDRAGÓGIA
Molnár Attila Károly, www@molnarattila.hu ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskola
Bevezetés Az andragógia célja többek között a felnőttek tanulásának támogatása, a személyiség fejlődésének elősegítése és a kultúraközvetítés (Feketéné, 2014). E tudomány képviselői minden olyan területen jelen vannak, ahol a felnőttek tanulási folyamataival kapcsolatos problémák merülnek fel. Ilyen terület a büntetés-végrehajtás, hiszen a csaknem 18.000 főt számláló magyar börtönpopulációnak több mint 99%-a felnőtt.12 A bűnözés és annak következményei az egész társadalmat érintik, ezért a büntetés-végrehajtási rendszer igyekszik felkészíteni a fogvatartottakat a szabadulásuk utáni életre, a társadalomba való visszailleszkedésre (Szabó, 2013). A reintegrációt támogató erőfeszítések ellenére azonban a börtönt elhagyók között sokan ismét bűncselekményt követnek el, és ismét börtönbe kerülnek. Ennek eredményeképpen egyre növekszik a börtönökben élők száma13, így az intézetek magas telítettséggel kénytelenek működni. E tanulmány arra fókuszál, milyen innovatív elemekkel lehetne bővíteni a magyar büntetés-végrehajtás reintegrációs módszereit. Doktori kutatásom megoldást keres a visszaesések megelőzésére, a szabadulók társadalmi beilleszkedésének elősegítésére. A tanulmányban e kutatás elővizsgálatának lépéseit és eredményeit foglalom össze. A kutatás során a börtönökben olyan résztvevő-központú andragógiai eszközöket kívánok használni, amelyeken keresztül elérhető a fogvatartotti célcsoportok motiválása felnőtt-tanulási folyamatokban való részvételre. E tanulás célja annak elérése, hogy az elítéltek a szabadságvesztés-büntetésük idejét a
1;2
Börtönstatisztikai Szemle, 2016 (2), p5
108
társadalmi reintegrációjukat elősegítő tevékenység végzésére használják fel. Feltételezhető, hogy a büntetés-végrehajtás reintegrációs eszköztára bővíthető, így az andragógia eszközeivel is részt vehetünk a fogvatartottak társadalomba való visszavezetésének fejlesztésében, hogy a börtönökben élők problémái több irányból feldolgozásra kerüljenek (Mankó, 2002). Doktori kutatásom az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskola Andragógia programja keretein belül zajlik. A kutatás elővizsgálatában gyűjtött adatok a 2013 és 2016 közötti időszakból származnak. Az előzetes információgyűjtés helyszíne a Balassagyarmati Fegyház és Börtön. 1. A börtönlét problémái Akik szabadságvesztés-büntetésüket töltik, idővel egyre távolabbra kerülnek a társadalomtól, eltávolodnak a munkaerőpiactól, a családtól. A börtönben megjelennek a fogvatartottakra negatív hatást gyakorló börtönártalmak. Minél hosszabb időt tölt az egyén a börtönben, annál nagyobb problémát jelenthet szabadulása utáni visszatérése a társadalomba (Fliegauf, é. n.). Maga a büntetés, a börtönben töltött hónapok, évek a fogvatartottakat az idő fogalmának újraértelmezésére késztetik. Elgondolkoztatják az embereket az életükön, a börtönben eltöltendő időszakon (Ruzsonyi, 2003). Kutatásom arra keresi a választ, hogy a börtönben eltöltött időt a fogvatartottak miként használhatják ki saját reintegrációjuk elősegítésére. Kulcsgondolat az önfejlesztés lehetőségének kutatása. Az önfejlesztés támogatására olyan résztvevő-központú andragógiai módszereket használhatunk, mint a fókuszcsoportos beszélgetés vagy a tranzakcióanalízis (Berne, 1984; Gordon, 2001) – mindezekkel cél a fogvatartottak motiválása az önsegítés irányába. E résztvevő-központú eszközök alkalmazásától azt várjuk, hogy a fogvatartottak csoportjai megtanulják hatékonyan kihasználni a börtönben töltött időt, olyan tevékenységet folytassanak, amely elősegíti reintegrációjukat. 2. A börtönlét változásának lehetősége A büntetés-végrehajtás ideológiája folyamatos változáson megy keresztül. A büntetések manapság azzal a felfogással születnek, hogy képviselniük kell az egész társadalom érdekét. Ebben a gondolkodásban előtérbe kerül 109
az egyén ösztönzése arra, hogy képes legyen a társadalmi normák elfogadására, egy jogkövető életmód folytatására. Megjelenik tehát a reintegrációban a szociális gondozás, a szakképzés, a felnőttoktatás (Pál, 1976; Mezey, 2010). Ezt a törekvést a tudományok rendszere támogatja, ezen belül kiemelkedően a konstruktív életvezetés megalapozásának pedagógiai rendszereként, a rendszerszervezési alapelvként értelmezhető kriminálpedagógia (Ruzsonyi, 2006).
1. ábra A kriminálpedagógia helye a tudományok rendszerében (Forrás: Ruzsonyi, 2006. 28. old.)
A büntetések fejlődése ugyanakkor országonként eltérő gondolkodási irányt mutat. Európa különböző területein más és más reintegrációs ideológiával találkozhatunk. Ha áttekintjük a külföldi felfogásokat, rálátásunk nyílik a módszerek sokféleségében rejlő lehetőségekre. A drillközpontú irányzat az angliai, franciaországi és törökországi büntetésvégrehajtásra jellemző. Ez egy feszes reintegrációs irányvonal, melyben már maga a börtön építészeti megoldása, az épületek külső megjelenése sugallja a fogvatartottak kiszolgáltatottságát, a zártságot. A szabályokat úgy alakították ki, hogy a büntetettek mindenkor tudatában legyenek helyzetüknek. Ebben a büntetés-végrehajtási irányzatban nagy szerepe van az elrettentésnek. A volt szocialista blokk országai intézményrendszerében az oktatás ugyan nem kiterjedt, de jelentős az egyház szerepe a reintegrációban. A porosz iskola rendszerében, mely Ausztriában és Németországban ismert, meghatározó a szakképzés, a munkavégzés, a sport, valamint jellemző az intézetelhagyás gyakorlata. A 110
rehabilitációs irányzatban (főként Hollandiában és Írországban) megtalálható a büntetés-jutalmazás metódusa. Ezekben az országokban jellemző a kultúraközvetítés és a lelkészek, szociális munkások, pszichológusok szerepe a reintegrációban. A neo-treatment irányzat szerinti reintegráció (skandináv országok) a büntetés-reszocializációgondozás mentén működik. A társadalomba való visszavezetést segíti maga a börtön környezete, mely környezet hasonlít a börtönön kívüli világhoz. A skandináv börtönökben igyekeznek elősegíteni a fogvatartottakban az önmegfigyelés és a mérlegelés képességének kialakulását. Ebben az irányzatban fontos szerepet játszik az elítéltekkel fenntartott valós partneri viszony (Ruzsonyi, 2003). Fentiekből látható, milyen sokféle gondolkodás mentén zajlik Európában a reintegráció. Ugyanakkor vannak még ki nem aknázott lehetőségek, léteznek új ötletek a reintegráció gyakorlatának bővítésére. Az andragógia és társtudományai reintegrációban való mélyebb részvétele elősegítheti a szakterületek módszereinek ötvözését. 3. Innovatív eszközök a reintegrációban Az emberi értékek növekedésére kihat az egyén kulturális fejlődése. Ugyanakkor az értelmi, erkölcsi növekedéshez meglévő képesség ki nem használtsága negatív hatással jár: oda vezet, hogy az egyén műveltségi szintje annak korábbi minőségénél is alacsonyabb lesz. E negatívum oka gyakran az, hogy az egyénben nem tudatosul önfejlesztésére használható képessége, vagy nem tudja megfogalmazni életcéljait. A hatékony tanulásnak, az egyéni értékek minőségi fejlesztésének feltétele az önismeret, amely a másokhoz való viszonyunkban fejlődhet ki. Az önfejlesztés olyan képességekre támaszkodik, mint az önállóság, az önértékelés, az önellenőrzés (Maróti, 1994). Ha figyelembe vesszük, hogy a börtön tényezői között meghatározó a szabadságvesztés időtartama és az intézet zártsága, a börtönt a személyiségfejlődés és az önfejlesztés tekintetében támogató helyszínnek és időszaknak tekinthetjük. A reintegráció andragógiai úton történő megközelítése – az andragógia multidiszciplináris voltának köszönhetően – több tudomány által támogatott. A pszichológia kimondja, hogy a személyiség fejlődése egy olyan folyamat, ami a felnőttek esetében is jelen van: személyiségünk egész életünkön át változhat, képes a megújulásra. Ezekhez a változásokhoz arra van szükség, hogy az egyén tisztában legyen céljaival és képes legyen figyelmét problémájára összpontosítani. A felnőttek 111
tanulásának lehetőségeire nézve biztató, hogy a személyiségfejlődés felnőttkori folytatódására ma nagyobb az esély, mint korábban (Buda, 1995). Amikor fogvatartottak andragógiai módszereken keresztül történő fejlesztését tűztük ki célul, figyelembe vettük, hogy célcsoportjainkat felnőtt fogvatartottak alkotják. Azt tekintettük kiindulási pontnak, hogy a börtönökben élők által végzendő, a sikeres reintegrációt elősegítő cselekvés felnőtt-tanulási folyamat, mely folyamat támogatása az andragógia célkitűzése. Olyan tanulási elemek börtönbeli bemutatását terveztük, amelyeket a kinti világban már kipróbáltunk, s amelyekkel már pozitív eredményeket értünk el. A tanulás börtönön belüli kivitelezését tekintve kedvező, hogy a büntetés-végrehajtási intézetek lehetőséget biztosítanak különböző tanulási folyamatokban való részvételre. A fogvatartottak számos formális, nem-formális és informális tanulási folyamatban vehetnek részt. Szakmát tanulhatnak, abszolválhatják addig be nem fejezett tanulmányaikat (Csukai, 2015). A törvény előírja, hogy a büntetés-végrehajtás a fogvatartottak reintegrációjának elősegítését többek között az elítéltek „általános iskolai, illetve középfokú iskolai oktatása, felsőfokú tanulmányok végzése, szakképzése, szakmai gyakorlat megszerzése, valamint egyéb reintegrációs programok által biztosítja.‖14 A fogvatartottak tanuláson keresztül történő fejlesztésének szükségessége jól látszik az alábbi két számadatból: a magyar börtönpopulációnak csupán 2,42%-ának van felsőfokú végzettsége, ugyanakkor 0,75%-uk (139 fő) analfabéta.15 A tanulási folyamatokat a tudomány több megközelítésben tárgyalja. Ezek között jelentős a humanista nézőpont, amely a tanulást az önmegvalósítást segítő tevékenységnek tartja. Jelentős andragógiai elmélet az önirányított tanulás elmélete, amely szerint a tanulási igények és célok megfogalmazásától kezdve a tanulás strukturálásán keresztül a tanulási eredmények értékeléséig minden folyamat a tanulóra hárul. A szociális kognitivizmus eszméje arra épül, hogy a tanulás az egymás közötti információáramlásban nyilvánul meg. A konstruktivista felfogásban az egyén a külső és belső világ szemben állásának felismerésével önmaga építi fel saját valóságát (Tough, 1997; Atkinson et. al., 2005). Ezekhez az 14
2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról 15
Börtönstatisztikai Szemle, 2016 (2), p20
112
elméletekhez olyan formák, módszerek kapcsolhatók, amelyek a börtönökben élők fejlesztésére is alkalmazhatók. A felnőtt fogvatartottaknak a szabadulás utáni életmód-változásra való felkészülése olyan tervezett tanulási folyamatként értelmezhető, amelyben számottevő az önállóság. Az öntevékeny tanulást az andragógia azon irányzatai támogatják, amelyek a felnőttek belső erőforrásainak fejlesztésére fókuszálnak. Ilyen felnőttoktatási formát valósít meg a résztvevőközpontú szemlélet, amely segíti a tanulót a tanulási elemek megtervezésében, összehangolásában. A résztvevő-központúság hangsúlyozza a tananyag személyes értelmezését, elősegíti a már meglévő tudásra építést (Sz. Molnár, 2009). Kutatásomban elengedhetetlen annak szem előtt tartása, hogy a reintegráció támogatása a fogvatartottakkal végzendő kooperatív munka keretein belül valósuljon meg. A tanulás e formájára jellemző, hogy a tanulók a tanulást a társakkal közösen végzik. E tevékenység mögött megtalálható a tanulók kölcsönös tudásmegosztása, valamint a csoporthatásra épülő motiváció (Kraiciné és Csoma, 2012). Doktori kutatásomban olyan új elképzelés jelenik meg a reintegrációs célok megvalósítása érdekében, amely nagyobb hangsúlyt helyez az önfejlesztésre. Ezt támasztja alá az andragógiát támogató humanisztikus pszichológia, amely kimondja, hogy az egyén megfelelő fejlődési szintre való emelkedéséhez olyan emberi kapcsolatokra van szükség, amelyekre többek között a feltétel nélküli elfogadás, a segítő hitelessége, empátiája jellemző (Rogers, 2013). Egy megfelelő segítő, mivel rendelkezik e tulajdonságokkal, hatékonyan képes befolyásolni a tanulókat a tanulási célok elérése érdekében (Kraiciné, 2008). E gondolatoktól vezérelve kezdtük el a kutatás elővizsgálatát, amely a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben az önfejlesztés új módszereivel való megismerkedés iránt érdeklődő fogvatartottakkal való kooperatív csoportmunkában zajlott. A foglalkozásokon a fókuszcsoportos beszélgetésre, a filmklubra és a meditációra helyeztük a hangsúlyt. 4. Egy doktori kutatás elővizsgálata, eredmények Azzal a feltevéssel végeztem három szakaszból álló kutatási elővizsgálatomat, hogy a fogvatartottak önfejlesztő tevékenységre való ösztönzése elősegítheti normakövető életmódjuk kialakítását. E munkát az elítéltek saját reintegrációjukba történő aktív bevonásával képzeltem el, olyan módon, hogy vizsgálatom alanyai személyes aktivitásukkal, belső 113
kompetenciáik fejlesztésével megtalálják a társadalomba visszavezető utat. E célok megvalósítása érdekében pszichológus jelenlétében zajló terepmunkát végeztem a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben. Mivel az önkéntesség lényeges a csoportdinamika pozitív befolyásolásában, a foglalkozássorozatok önkéntesen jelentkező fogvatartottakból álló csoportokkal zajlottak (Langenfelder, 2007). A tíz-tíz foglalkozás időtartama alkalmanként 3 órát, a foglalkozások közötti időszakok 2–3 hetet vettek igénybe. A foglalkozássorozatok 3–5 hónapig tartottak. A terepmunka előkészítése érdekében, a reintegráció szempontjairól kérdeztem meg a büntetés-végrehajtás néhány olyan személyiségét, akik hozzá tudtak járulni az elővizsgálat, majd a kutatási terv elkészítéséhez. Dr. Budai István, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön parancsnoka a legfontosabb feladatok között említette a fogvatartottak oktatását, képzését, személyiségük fejlesztését, valamint jövőbeni bűnelkövetésük megelőzését. A parancsnok a reintegrációs módszerek fejlesztését napi feladatként nevezte meg. Elmondta, hogy olyan új programok születnek, amelyek a büntetés-végrehajtás és háttérintézményei kooperatív tevékenységében valósulhatnak meg. Növekszik a büntetés-végrehajtási munkát támogató civil szervezetek száma, ugyanakkor szükséges olyan szervezetek létrehozása, amelyek a büntetés-végrehajtás által elkezdett kontrollt tovább tudnák folytatni a már szabadult személyek társadalomba történő reintegrációja érdekében. Kovács Mihály, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Büntetésvégrehajtási Osztályának vezetője elmondta, hogy az Intézet túllépte befogadóképességének határát. Mivel ez a telítettség folyamatosan növekszik, egyrészt egyre nehezebb a hivatásos állomány munkája, másrészt beszűkül a fogvatartottak élettere. A szakember hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a reintegrációs munka hatékonyságát minden eszközzel növelni kell – ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy a fogvatartottak igen érzékenyek a személyes példamutatásra, a jó szóra. Prcsity Violetta, az Intézet pszichológusa elmondta, hogy nap mint nap sokrétű feladattal áll szemben. Noha munkája leginkább egyéni foglalkozások keretein belül zajlik, vannak csoportfoglalkozások is. Jellemző a fogvatartottakra, hogy igénylik a személyes odafigyelést, a meghallgatást, az együttérzést. A börtönpszichológus kifejtette, hogy a reintegrációs munka igen nagy kihívás: sok időre, jó szakemberekre, kitartásra és energiára van szükség. Igen fontos lenne a megfelelő civil 114
kezdeményezések feltérképezése, és ezeknek a kezdeményezéseknek a büntetés-végrehajtás tevékenységével való összekapcsolása. Az interjúkban felvett adatok figyelembe vételével kezdődött el börtönbeli andragógiai munkám, mely fogvatartottakkal végzendő résztvevőközpontú csoportmunkával indult. A csoportok megalakulásakor aktív együttműködésre szerződtünk a résztvevőkkel. Felnőtt-tanulási keretek között tekintettük át, milyen, csoportban végezhető tevékenységet folytathatunk, és meghatároztuk, hogy benyomásaink alapján közösen formálunk véleményt együttes munkánk eredményéről. Az első foglalkozás formája kötetlen beszélgetés volt. Ebben a formában a csoporttagok megosztották gondolataikat, a társas tanulásra jellemző módon fejezték ki a téma iránti érdeklődésüket. Minden résztvevő törekedett az aktivitásra a beszélgetések során. A csoportlégkör pozitív alakulását kihasználva, felkértem a résztvevőket, igyekezzenek úgy alakítani a programot, ahogy azt érdeklődésük diktálja. Kifejeztem, hogy egy ilyen csoportmunkában nagy a jelentősége a partneri viszonynak, amire a résztvevők visszajelzései azt tükrözték, hogy már a foglalkozások első alkalmával elfogadták a kialakult helyzetet, valamint a csoportvezető személyét, és élni kívántak a foglalkozások kínálta lehetőségekkel. A későbbi foglalkozások megtervezésének előkészítése céljából már az első beszélgetések alkalmával kikérdeztem a csoporttagokat, mi a véleményük az önsegítés lehetőségéről. Arra voltam kíváncsi, kik azok, akik szívesen megtanulnának néhány olyan gyakorlatot, amellyel javíthatnak közérzetükön. Kérdőíveket osztottam ki, melyek a fogvatartottak életvitellel kapcsolatos véleményére fókuszáltak. A csoporttagoknak a tíz pontból álló, kijelentő mondatokat tartalmazó lapokon csupán azt kellett eldönteniük (igen/nem kiválasztásával), hogy egyetértenek-e az egyes állításokkal. A kérdőívek az alábbi állításokat tartalmazták: A változás életem természetes rendje. Saját világom egyetlen gondolkodója én vagyok. A siker feltételei eleve adottak bennem. Az egészséget és szabadságot választom. Teremtő erőmet a közösség javának szolgálatába állítom. 115
Örömmel tölt el, ha másokért valamit tehetek. Tudom, hogy ideális társam békéjét és boldogságát gyarapíthatom. Azért születtem a világra, hogy egész életemet boldogságban, szabadon és sugárzó módon éljem.
bőségben,
Pozitív gondolkodással érem el mindazt, amit akarok. Segítek magamon, és az élet is megsegít (Balogh, 2010). A válaszadók több mint 50%-a azt felelte, a siker feltételei eleve adottak bennük, valamint alkotó erejüket felajánlják a közösségek szolgálatára. Több mint 75%-ban a változás elfogadásáról, a saját gondolatok fontosságáról, a boldogság célként való kijelöléséről, valamint az önsegítésben rejlő lehetőség elfogadásáról érkezett válasz. Minden válaszadó elfogadta az egészséget, a szabadságot, az egymás segítését, a kapcsolatok ápolását és a pozitív gondolkodásmód fontosságát. A válaszokból arra lehet következtetni, hogy a csoport tagjai nyitottak a morális társadalmi értékek befogadására, igénylik a szabad életben rájuk váró elvárásokról való beszélgetést.
116
117
2. ábra Fogvatartottak preferenciái életvitellel kapcsolatos kérdésekben
118
A második foglalkozási forma a filmklub jellegzetességeit hordozta. Életszerű eseményeket feldolgozó játékfilmeket tekintettünk meg, melyekben megtalálhatók voltak a problémamegoldás lehetséges alternatívái.
3. ábra Filmklub a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben
A filmek után folytatott beszélgetésekben a résztvevők érdeklődve szólaltak meg a filmek története kapcsán, valamint felmerültek bennük kérdések a problémamegoldás terén. A beszélgetésekben érezhető volt a személyes érintettség azáltal, hogy egy-egy résztvevő megtalálta a párhuzamot a filmbeli történet és saját élettörténete között. Elbeszélték saját élményeiket, melyből kihallható volt az az érzelmi töltöttség, amivel részt vettek a vetítéseken. Ezt jelezte a megnyilvánulásaikban használt kifejezések minősége. A fogvatartottak nem egyszer fókuszáltak a család, az emberi kapcsolatok, a közösség, az egymás segítése, a tolerancia, a pozitív energia, a pozitív gondolkodás, az egészség, az anyagi függetlenség, a nehéz helyzetekben való kitartás, a harmónia, a nyugalom fogalmára. E kifejezések használatakor az elbeszélők önkifejezésüknek egy magasabb szintjére léptek, egyre több választékos kifejezést használtak, bőbeszédűbbekké váltak, amikor saját elgondolásaikból merítettek (Zrinszky, 2000). A filmklubban kialakuló konstruktív csoportlégkör nyilvánvalóvá tette, hogy ez a foglalkozási forma alkalmas a csoport eredményesebb kooperációjának megalapozására és a további programelemek tervezésének előkészítésére. 119
A harmadik foglalkozási formában a relaxáció került sorra. E programrész keretében a pszichológiai kutatások azon eredményeire építettünk, amelyek megerősítik, hogy az emberek képesek saját belső energiáik felhasználására önmaguk fejlesztése céljából (Schlosser, 2012). Abból a célból mutattam be a Balassagyarmati Fegyház és Börtön fogvatartottjainak néhány önfejlesztő mentális technika elméleti és gyakorlati alapjait, hogy e technikák elsajátításával könnyebben megvalósítsák a társadalom normáinak befogadását, hatékonyabban fel tudjanak készülni a társadalomba való visszatérésre.
4.ábra Meditáció a Balassagyarmati Fegyház és Börtönben
A meditációs technikák széles választékából a pszichológia eredményeire támaszkodó Silva Mind Control-t (SMC) választottuk. Az SMC egy olyan elmefejlesztő, valamint stresszkezelő módszer, amely alkalmas az önfejlesztésben történő előrehaladás megvalósítására. Megtalálható az SMC és az egészséges életmód közötti kapcsolat, továbbá ennek a módszernek jótékony hatása lehet az egyén tanulmányi eredményeire. Feltételezhető tehát, hogy a módszer hatékonyan alkalmazható a börtönökben is. A börtönbeli alkalmazás során az SMC alábbi céljaira fókuszáltunk: stressz csökkentése, szokáskontroll, memóriafejlesztés, gyorsabb és hatékonyabb tanulás elősegítése, a helyes döntésekre való készség elérése. Az SMC-gyakorlatok végzéséhez az egyén aktivitására van szükség, mely aktivitás az ellazulásban, a gondolatok feldolgozásában 120
nyilvánul meg. A gyakorlattól a fentieken kívül az önismeret bővülését, a képzeletvilág fejlődését várhatjuk (Szarka, 2012). A gyakorlatban figyelemmel voltunk arra, hogy a meditáció hatását csak tapasztalataink alapján értékelhetjük. Ez a tapasztalat pedig minden gyakorlatvégzés alkalmával és egyénenként is különböző lehet. Maga az értékelés is a gyakorlat végzőjének egyéni értékrendje szerint alakulhat. Magával a gyakorlattal szemben minimális elvárásaink voltak: csupán azt kívántuk elérni, hogy a fogvatartottak – a napirendjükbe beiktatott rövid pihenési szakaszok által – felismerik a lehetőséget a pillanatnyi ellazulásra, a stressz-szint csökkentésére. 5. Egy doktori kutatás Az elővizsgálat eredményei alapján feltételezhető, hogy a börtönökben folyó reintegrációs gyakorlat bővítése elősegítheti a büntetés-végrehajtási problémák hatékonyabb megoldását. Doktori kutatásom arra keresi a választ, miként illeszthetők a magyar büntetés-végrehajtási rendszer reintegrációs módszertanához az andragógia módszerei, továbbá hogyan motiválhatók a börtönökben élők néhány innovatív technika alkalmazására. A kutatás módszereibe ágyazott tevékenységek között szerepel a dokumentumelemzés, a csoportfoglalkozások szervezése, a programfejlesztés, a hatásvizsgálat. A kutatás célja egy, a reintegrációt támogató program kifejlesztése. Ehhez a fogvatartottakkal végzendő folyamatos csoportmunkára van szükség. Ebben a csoportmunkában nagy figyelmet kell fordítani a felnőttek tanulással kapcsolatos jellemzőire, így a tanulás többféle eszközét, módszerét kell nyújtani a felnőtt fogvatartottak számára. A kutatás keretében végzendő fejlesztő munka eredménye várhatóan pozitív hatást gyakorol a fogvatartottak reintegrációjára. Ha a börtönökben élők aktívan részt vesznek felnőtt-tanulási folyamatokban, felismerik a társadalmi beilleszkedésre kihasználható lehetőségeiket. Az elvárt eredmények között szerepel, hogy csökken a börtönökből szabadultak általi ismételt bűnelkövetések száma, s ezzel pozitív változás tapasztalható a társadalomban: javul a családok helyzete, többen jelennek meg a munkaerőpiacon. Kutatási céljaim megvalósítása érdekében komplex módszertani stratégiát alkalmazok. Az alábbi tervezett munkafázisok mentén képzelem el a kutatást. Dokumentumelemzés: adatgyűjtés a büntetés-végrehajtás által 121
jelenleg alkalmazott reintegrációs módszerekről, az eredményesség fényében. Szóbeli kikérdezés: interjúk készítése a büntetés-végrehajtás szakembereivel, illetve fogvatartottjaival annak érdekében, hogy láthatóvá váljanak a fejlesztendő területek. Írásbeli kikérdezés: kérdőíves adatfelvétel fogvatartottak és szabadultak körében az eddig használt módszerek hatékonyságának feltárására. Résztvevő megfigyelés: hospitálás más szakemberek által szervezett börtönbeli foglalkozásokon a fogvatartotti csoportokkal végzett munka részleteinek megfigyelésére. Tranzakcióanalízis: a saját foglalkozásokon a résztvevők felnőtt énállapotának aktiválása az interakciók hatékonyságának növelése érdekében (Berne, 1984; Gordon, 2001). Programfejlesztés: a reintegrációs módszerek innovatív elemekkel való bővítése, mellyel növeljük a társadalmi reintegráció esélyét. Hatásvizsgálat: saját foglalkozások fogvatartottak viselkedésére gyakorolt hatásának vizsgálata, visszajelzések gyűjtése, ezzel a kutatás céljainak és az elért eredményeknek az összehasonlítása.
Összegzés A börtönökben élők az intézetben eltöltött idővel, a börtönártalmak hatására eltávolodnak a társadalomtól, a családtól, a munkaerőpiactól, így a szabadulásuk utáni visszailleszkedésük támogatást igényel. A reintegrációs folyamat elősegítése alapjában véve a büntetés-végrehajtás feladata. A szervezeti munka mellett azonban lehetőség van arra is, hogy maguk a büntetés-végrehajtás alanyai is tegyenek sikeres reintegrációjuk érdekében. Az Európában és hazánkban alkalmazott módszereknek, a különböző országok reintegrációs felfogásainak a sokszínűsége arra enged következtetni, hogy a fogvatartottak társadalomba való visszavezetésének módszerei tovább bővíthetők. Olyan elgondolás alapján végeztünk vizsgálatot börtönben lebonyolított csoportfoglalkozásokon keresztül, amely andragógiai módszerekre, ezen belül részvevőközpontú felnőttoktatási formákra épült. Három tevékenység mentén szerveztünk munkaformákat: fókuszcsoportos beszélgetés, filmklub, meditáció. Önkéntesen jelentkező fogvatartottakkal dolgoztunk, akik vállalták a foglalkozások kínálta ismeretek elsajátítását. E tevékenységükkel egyrészt motiválttá váltak a résztvevők egy felnőtt-tanulási folyamatban való részvételre, másrészt ismereteket szereztek a börtönben eltöltendő idő hatékonyabb kihasználására. E munka egy doktori kutatás elővizsgálatát 122
valósította meg, mely kutatás célja a fogvatartottak reintegrációját elősegítő program kifejlesztése. Irodalomjegyzék 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról.
egyes
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1300240.TV (letöltve: 2016.11.10. 08:51) Atkinson, R. C., Hilgard, E., Smith, E. E., Nolen-Hoeksema, S., Fredrickson, B. L., Loftus, G. R. (2005): Pszichológia. Osiris, Budapest Balogh Béla (2010): A tudatalatti tízparancsolata. Bioenergetic, Budapest Berne, E. (1984): Emberi játszmák. Gondolat, Budapest Buda Béla (1995): A személyiségfejlődés és szociálpszichológiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
a
nevelés
Csukai Magdolna (2015): Iskolaelhagyás és újraiskolázás bűnelkövetőknél – fejlesztési lehetőségek. Börtönügyi Szemle, 34 (4), p86–96. Feketéné Szakos Éva (2014): Trendkutatás és felnőttképzési innováció. Neveléstudomány, 2014 (1), p30-39 http://nevelestudomany.elte.hu/downloads/2014/nevelestudomany_2014 _1_30-39.pdf (letöltve: 2016.12.29. 07:38) Fliegauf, G. (é. n.): Börtönártalmak (prison harms). Scribd. https://www.scribd.com/document/11523046/Bortonartalmak-prisonharms (letöltve: 2016.10.22. 13:09) Gordon, T. – Burch, Noel (2001): Emberi kapcsolatok. Hogyan építhetjük. Hogyan rontjuk el. Assertiv Kiadó, Budapest Kraiciné Szokoly Mária (2008): Felzárkóztató felnőttképzés. In: Harangi, L. – Kelner, G. (szerk.): Az egész életen át tartó tanulás szerepe a felzárkóztatásban, a foglalkoztatás fejlesztésében és megerősítésében. Magyar Pedagógiai Társaság Felnőttnevelési Szakosztálya, Budapest, p47– 66 Kraiciné Szokoly Mária – Csoma Gyula (2012): Bevezetés az andragógia elméletébe és módszertanába. ELTE, Budapest. 123
http://kraicineszokolymaria.hu/wp-content/uploads/2012/12/modszertar2.pdf (letöltve: 2014.12.29. 16:18) Langenfelder, B. (2007): H wie Häf'n - Basisbildung im Strafvollzug. Magazin Erwachsenenbildung. 2007 (1) http:erwachsenenbildung.at/magazin/07-1/meb07-1_12_langenfelder.pdf (letöltve: 2016.12.27.) Mankó Mároa (2002): „Sorsom a bűn”. Tanulmányok a bűnről, a börtönről, a büntetésről. Euroqualitas, Sopron Maróti Andor (1994): A művelődéselmélet alapjai. Janus Pannonius Tudományegyetem, Pécs Mezey Barna (2010): Régi idők tömlöcei. Büntetések. Börtönök, bakók. Rubicon-könyvek, Budapest Pál László (1976): Nevelés a büntetés-végrehajtásban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Rogers, C. R. - Freiberg, H. J. (2013): A tanulás szabadsága. Edge, Budapest Ruzsonyi Péter (2003): Európai börtönnevelési irányzatok. Börtönügyi Szemle, 22 (4) p43–56 Ruzsonyi Péter (2006): A kriminálpedagógia lehetősége a börtönadaptáció és a társadalmi integrálódás érdekében. Börtönügyi Szemle, 25 (2) p21– 33 Schlosser, K. (2012): Mindfulness, meditáció és klinikai hatékonyság – áttekintés. In: Mikonya, Gy. (szerk.): Vallásos mozgalmak nézetei a családi életről és az oktatásról. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, p143–156 http://old.tok.elte.hu/kutatokozpont/upload/publikacio/mikonya_korr4_NY OMDA.pdf (letöltve: 2014.11.09 12:16) Somogyvári Mihály (főszerk., 2016): Börtönstatisztikai Szemle, 2016 (2) http://bv.gov.hu/download/a/05/91000/B%C3%B6rt%C3%B6nstatisztikai %20Szemle%202016%202.pdf (letöltve: 2016.12.18. 10:46) Sz. Molnár Anna (2009): A tanuló felnőtt. Pedagógusképzés, 7 (2-3), p199–220 http://www.diral.hu/publikaciok/A_tanul%C3%B3_feln%C5%91tt.pdf (letöltve: 2014.10.26. 07:25) 124
Szabó Zoltán (2013): A büntetés-végrehajtás tevékenysége. Börtönügyi Szemle, 32 (3), p39–47
központi
ellátási
Szarka Emese (2012): Az agykontroll mozgalom tanfolyamainak üzenete – nevelési és oktatási koncepciók. In: Mikonya, Gy. (szerk.): Vallásos mozgalmak nézetei a családi életről és az oktatásról. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, p115–130 http://old.tok.elte.hu/kutatokozpont/upload/publikacio/mikonya_korr4_NY OMDA.pdf (letöltve: 2014.11.09 12:16) Tough, A. M. (1997): Az önálló tanulás: elmélet és gyakorlat. In: Maróti, A. (szerk.): Andragógiai szöveggyűjtemény II. Válogatás a felnőttoktatás elméletének külföldi szakirodalmából. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, p110–118 Zrinszky László (2000): A felnőttképzési és befolyásolási célú kommunikáció. Felnőttoktatási közlemények I. ELTE Tanárképző Főiskola Művelődésszervezési Tanszék, Budapest
125