Müpa Műsorfüzet - Omo Bello, Michael Petrov & Ashley Fripp (2015. március 5.)

RISING STARS

Omo Bello, Michael Petrov & Ashley Fripp

2015. március 5.

Fesztivál Színház

mupa.hu

Müpa10

Jubileumi hétvége 2015. március 14-15.

Az elmúlt 10 év neves hazai fellépői egyetlen hétvége alatt a Müpában!

5 March 2015 Festival Theatre

2015. március 5.

Fesztivál Színház

RISING STARS RISING STARS

Omo Bello – soprano Omo Bello – szoprán

Featuring: Közreműködik: Clément Mao-Takacs – piano Clément Mao-Takacs – zongora Pergolesi-Parisotti: If You Love Me Rossini: Soirées musicales, No. 1, No. 6 The Promise The Alpine Shepherdess Catalani: What a Beautiful Dream Bellini: Three Ariettas, No. 2 Go, fortunate rose Bellini: Reminiscences Respighi: Notturno, P. 74 Donizetti: Eternal Love and Faithfulness Donizetti: The Boatman Verdi: You Say You Don’t Love Me… Verdi: Six Romances, No. 3 – In an empty room Castelnuovo-Tedesco: The Green Ray Tosti: Four Songs of Amaranta, No. 2 The dawn divides the darkness from the light Tosti: A Sweet Mouth Puccini: La rondine – Who could guess the beautiful dream of Doretta?

Pergolesi–Parisotti: Ha szeretsz Rossini: Zenés esték, No. 1, No. 6 Az ígéret Az alpesi pásztorlány Catalani: Az álom Bellini: Három arietta, No. 2 Menj, szerencsés rózsa Bellini: Az emlékezés Respighi: Éji zene, P. 74 Donizetti: Örök szerelem és hűség Donizetti: A csónakos Verdi: Azt mondod, nem szeretsz…

Verdi: Hat románc, No. 3 – Egy üres szobában Castelnuovo–Tedesco: A zöld sugár Tosti: Amaranta négy éneke, No. 2 A hajnal elválasztja a fénytől az árnyat Tosti: Édes ajkaidhoz Puccini: A fecske – Ki tudná elképzelni Doretta szép álmát?

Michael Petrov – cello, Michael Petrov – cselló, Ashley Fripp – piano Ashley Fripp – zongora Stravinsky: Suite italienne C. Franck: Sonata in A major The English summary is on page 13.

Stravinsky: Olasz szvit C. Franck: A-dúr szonáta

RISING STARS – Omo Bello, Michael Petrov & Ashley Fripp

3

Omo Bello

A nigériai születésű, Franciaországban élő Omo Bello celluláris biológiát és genetikát tanult, mielőtt a zene kedvéért otthagyta az egyetemet. Hogy mennyire jó döntés volt pályát módosítania, azóta megannyi sikere igazolja. A fiatal szoprán 2011-ben fejezte be tanulmányait a párizsi Conservatoire-on, ám addigra már számos versenygyőzelmet tudhatott magáénak, többek közt a 2010-ben Vercelliben megrendezett Luciano Pavarotti Nemzetközi Énekverseny első helyezését, valamint a 2011-es Anselmo Colzani Verseny fődíját. Ezt követően olyan jelentős sikerek következtek, mint az Arca d’Oro-díj 2013-ban, majd a Párizsi Nemzetközi Operaverseny, amelyen az első díj mellett a Francia Opera-díjat és a közönségdíjat is megkapta. Tanulmányai során olyan jelentős muzsikusok egyengették pályáját, mint Teresa Berganza, Thomas Quasthoff és Grace Bumbry.

2012-ben a Verbier-i Fesztiválon és a montpellier-i operaházban Mozart Figaro házassága című operájának Grófnéját formálhatta meg, a következő évadban pedig a Don Giovanni Donna Annájaként debütálhatott Tours-ban és Reimsben, valamint az Olasz nő Algírban Elvirájaként a párizsi Théâtre des Champs-Élyséesben. Repertoárja igen széles, az operaszerepektől kezdve az oratóriumokon át a dalokig terjed. Első lemezét, amelyen Mahler A fiú csodakürtje ciklusának dalait énekli, a Harmonia Mundi adta ki. Ebben az évadban Párizsban színpadra lép Rameau Castor és Pollux című operájában, továbbá Ravel A gyermek és a varázslat című darabjában is. A Rising Stars-sorozatba a párizsi Cité de la musique delegálta, a budapesti hangverseny turnéjának tizenegyedik állomása, még hét koncert vár rá a legnagyobb európai hangversenytermekben. Mostani koncertjéről a következőket mesélte el: „Bel canto: tegnap és ma című programom ötlete a teljes bel canto repertoár alapos felfedezése, megismerése iránti olthatatlan vágyamból született. Énekelni és hallgatni egyaránt szeretem ezeket a zenéket. Szerintem ez a zenei stílus hozza ki leginkább az énekes hangjából a legjobbat és a legszebbet, és senkinek nincs szüksége igazán komoly énektechnikára a megvalósításhoz. Vagyis ez a legnagyszerűbb énekes iskola a művésszé válás folyamatában.

A bel canto zenéjének története egészen a 16. századig nyúlik vissza, Itáliából eredeztethető, de leginkább Bellini, Donizetti és Rossini idején vált igazán ismert és kedvelt stílussá. Az volt a szándékom, hogy zenei utazást tegyek ezeken a korszakokon át, így mutatva meg a bel canto alakulását. Miután intenzíven kutattam számos itáliai zeneszerző munkásságát, kiválogattam azokat a műveket, amelyek

RISING STARS – Omo Bello, Michael Petrov & Ashley Fripp

5

6

zeneiségükben és karakterükben leginkább illenek a hangomhoz és a személyiségemhez. Számos komponistának adtam helyet, s minden egyes zeneszerző másmás fényt és színt visz a programba. Úgy érzem, egyetlen unalmas pillanat sincs e »felfedezőút« során. Mivel ezek a dalok nem annyira ismertek, mint ugyanezen szerzők áriái, többen megkérdezték tőlem, hogy miért énekelek ilyen, kevésbé ismert zenéket. Nagy öröm volt számomra, hogy mindjárt az első koncerteken hatalmas sikert arattak a közönségnél, amelynek tagjai nagy érdeklődéssel tartottak velem ezeknek a gyönyörű alkotásoknak a felfedezésében.”

Az est során Omo Bello zongorista partnere Clément Mao-Takacs lesz, aki karmesterként és zeneszerzőként is tevékeny.

A breton név mellett a magyaros hangzású Takacs valóban a mi Takácsunkra utal, hiszen a művész dédanyja hazánkból költözött Franciaországba. A mai koncert kapcsán a közös munkáról az énekesnő ezt mondta nekünk: „Hogy teljes legyen az utazás, megkértem Clément-t, hogy játsszon néhány »zongorára írott dalt« a bel canto szerzőktől. Mindketten nagyon szeretjük az olasz muzsikát általában, és mindkettőnknek van tapasztalata is benne, így kézenfekvő volt az együttműködés.”

Clément Mao-Takacs A Ha szeretsz (Se tu m’ami) kezdetű dalt sokáig Fotó © Denys Clerval Pergolesinek tulajdonították, de a zenetörténészek ezzel kapcsolatban nem találtak kéziratot vagy korabeli kiadványt. A dal csak a 19–20. század fordulóján élt Alessandro Parisotti Arie antiche (1885–1888) című gyűjteményében volt fellelhető, így nagy valószínűséggel maga Parisotti írta.

A szöveg a 18. századi költő, Paolo Antonio Rolli gyűjteményéből származik.

Miután Rossini harminchét évesen visszavonult az operakomponálástól, az elkövetkező negyven évben időnként tollat ragadott, és rövid dalokkal, zongoradarabokkal rukkolt elő. Zenés esték című, 1835-ös sorozata az otthonában heti rendszerességgel tartott zenés összejövetelek termése, Pepoli és Metastasio költeményeire: a gyűjtemény dalokat és duetteket tartalmaz. Rossini késői stílusának

humoros, elegáns, de gyakran ironikus szalonzenéi ezek a darabok, amelyek közül most kettőt hallunk. Az ígéret (La promessa) egy barcarola hangvételű, gondolázást idéző canzonetta, amelyben a szerelmes örök hűséget ígér kedvesének. Az alpesi pásztorlány (La pastorella delle Alpi) című dalban a pásztorlány szenvedése felszínesnek tűnik, de a fülbemászó dallamot hamarosan akkordok szakítják félbe, hogy kifejezzék az Aminta hűtlensége feletti fájdalmat.

Alfredo Catalani, a híres La Wally című opera szerzője 1889-ben Impressziók címmel írt egy sor szalondarabot, amelyek közül rezignált, ábrándos hangulatával Az álom (In sogno) az egyik legjelentősebb.

Bellini 1829-ben írta Hat ariettáját régi stílusú szövegekre, és maguk a dalok is többnyire elégikusak, melankolikusak.

A Menj, szerencsés rózsa (Vanne, o rosa fortunata) játékos Giacchino Rossini repetíciói mintha azt érzékeltetnék, hogy a szerelmes élvezi a helyzetet, melyben irigyli a szeretett nő keblén található rózsát. Bár erre a korra már nem volt jellemző, hogy a halál az orgazmus metaforájaként szerepeljen, a régi stílusú szöveg, a zenei megvalósítás mégis erre a képzettársításra utal. Az olasz komponista szerette többször is felhasználni dallamait, így az operakedvelők számára a Carlo Pepoli szonettjére 1834-ben írt Az emlékezés (La ricordanza) című dal ismerős lehet Bellini híres operájából, A puritánokból, ugyanis a dal zenei anyaga megegyezik Elvira őrülési jelenetének Qui la voce kezdetű áriájával. Az operának szintén Pepoli volt a librettistája, de nem állíthatjuk biztosan – a tyúk vagy a tojás kérdéséhez hasonlóan –, hogy a dalból lett-e az operabetét, vagy fordítva.

A szimfonikus műveiről ismert Respighi rövid alkotásában, az 1903 és 1905 között írt Hat zongoradarab harmadik, Éji zene (Notturno) című darabjában a tercelős és akkordikus kíséret felett lírai, hol sötétebb, hol világosabb dallam formálódik, helyenként Grieg stílusát idézve.

Rossini dalához, Az ígérethez hasonlóan örök hűséget esküdve vall szerelmet a lírai én Donizetti Örök szerelem és hűség Vincenzo Bellini (Eterno amore e fè) című ariettájában. A kíséret és a dallam is

RISING STARS – Omo Bello, Michael Petrov & Ashley Fripp

7

8

operaszerű, színpadi mű betétjeként is helytállna. A csónakos (Il barcaiolo) ismét a velencei gondoladalok 6/8-os lüktetésével ringat el bennünket az egyes periódusok elején, majd cabaletta-szerű gyorsabb részekbe és drámaibb szakaszokba csap át, érzelmek sokaságát vonultatva fel néhány perc alatt.

Verdi csipkelődős-staccatós kísérettel ellátott, Azt mondod, nem szeretsz (Stornello) című dala 1869-ből ismeretlen szerző versét zenésíti meg, amelyben egy indulatos, ám annál humorosabb szakításnak lehetünk fültanúi. Jacopo Vittorelli verse az alapja az 1838-as Hat románc harmadik dalának, melynek címe: Egy üres szobában (In solitaria stanza). Az előzővel ellentétben lírai hangvételű dalt hallhatunk az elmúlásról, amelyben hatásos kromatikus fordulatokkal találkozunk.

Mario Castelnuovo-Tedesco neve elsősorban a gitárosok körében ismert, de a filmek szerelmesei is hallhattak már róla, hiszen 1939-ben az USA-ba emigrált, ahol több mint kétszáz hollywoodi mozi zenéjét szerezte. 1916-ban, huszonegy évesen írta késő romantikus és impresszionista színekben pompázó kis zongoradarabját, A zöld sugár (Il raggio verde) című kilencedik opusát.

Nápolyi dalok és népszerű szalonmuzsikák szerzőjeként ismerjük Francesco Paolo Tostit, aki élete jelentős részét Londonban töltötte. 1907-es sorozatából, az Amaranta négy énekéből hallunk egyet, A hajnal elválasztja a fénytől az árnyat (L’alba separa dalla luce l’ombra) kezdetűt. Az Édes ajkaidhoz (A vucchella) az egyik legismertebb nápolyi dal Gabriele D’Annunzio versére 1900-ból, amelyet Carusótól Pavarottiig, Tebalditól Gheorghiuig minden jelentős énekes műsorára tűzött.

Amikor Puccini megírta A fecske című művét Adami librettójára, egy bécsi operettfelkérésnek tett eleget. Ennek ellenére nehéz beskatulyázni a darabot a műfajba, inkább könnyed lírai operaként tartják számon. Annyira mostohagyermeke szerzőjének, hogy Puccini nem engedte Olaszországban bemutatni, sőt szokásától eltérően nem utazott el a premierre sem, amelyet Monte-Carlóban tartottak 1917-ben.

A Ki tudná elképzelni Doretta szép álmát?

(Ch’ il bel sogno di Doretta) A fecske talán leghíresebb áriája.

Giacomo Puccini

9

Michael Petrov csellista 1990-ben Bulgáriában született. Már tizenkét évesen részt vett a híres németországi Kronberg Akadémia mesterkurzusain, majd a Yehudi Menuhin Iskolában folytatta tanulmányait. Ötödik éve tanul a londoni Guildhall School of Music & Drama zenei osztályában, tanára Louise Hopkins. Olyan nagy művészek és jeles tanárok kurzusain játszott, mint Msztyiszlav Rosztropovics, Bernard Greenhouse, Franz Helmerson és David Geringas.

2011-ben első díjat nyert a portói Nemzetközi Suggia Versenyen, a rá következő évben második helyezett lett az ausztriai Nemzetközi Brahms Versenyen, tavaly pedig elnyerte iskolája értékes Arany Medálját. A legjelentősebb londoni koncerttermek és zenekarok szólistája: fellépett a Wigmore Hallban és a Barbicanben is, többek közt az Angol Kamarazenekarral, a Philharmonia Zenekarral és a Royal Filharmonikus Zenekarral. Koncertezett az Egyesült Államokban is: szólóestet adott a Los Angeles-i Csellófesztiválon és hallhatták a New York-i Carnegie Hallban. Jelenleg egy 1740 körül készült Testore-hangszeren játszik.

Zongorista partnerével, Ashley Fripp-pel együtt a Barbican Centre jelölte a Rising Starssorozatba.

Michael Petrov Fotó © Kaupo Kikkas

10

A brit Ashley Fripp szintén elmondhatja magáról, hogy megfordult az Egyesült Királyság legjelentősebb pódiumain, de az európai kontinensen, Észak-Amerikában, Ázsiában és Ausztráliában is fellépett már. Ő szintén birtokosa a Guildhall School Arany Medáljának, s számos hazai és nemzetközi verseny sikeres szereplője. Zongorázott az Edinburghi Fesztiválon és a City of London Fesztiválon, s a BBC televízióban és rádióban is visszatérő vendég. 2011-ben diplomázott a Guildhallban, ahol jelenleg posztgraduális képzésen vesz részt Ronan O’Hara irányítása mellett. Nemrég megjelent lemezén Chopin zongoraversenyeit játssza.

Szergej Gyagilev 1919-ben Pergolesi hagyatékában talált addig ismeretlen dallamokat, amelyeket rögtön megmutatott Igor Stravinskynak. Az orosz Ashley Fripp komponista elkezdte tanulmányozni az Fotó © Studio 1B, London itáliai mester műveit, s azokat alapanyagként használta fel egy táncjáték megírásához, melyben az olasz commedia dell’arte figurái elevenedtek meg. A neoklas�szicizmus egyik eklatáns darabja született meg 1920-ban: a Pulcinella, amelyből a szerző nemsokára kamarazenei szvitet alakított ki. Ezt 1922-be mutatták be Párizsban Ernest Ansermet vezényletével. A barokkos és 20. századi elemeket elegyítő műből Stravinsky 1932-ben készített átiratot hegedűre és zongorára, majd csellóra és zongorára Olasz szvit címmel. Ezt hallhatjuk a mostani koncerten.

Claude Debussy állítólag azt szerette legkevésbé César Franckban mint zeneszerzéstanárban, hogy állandóan modulálni kellett nála egyik hangnemből a másikba.

Ez nyilvánvalóvá válik, ha meghallgatjuk Franck műveit, melyek között az A-dúr szonáta jó esélyekkel pályázhatna a valaha írt legnépszerűbb hegedű–zongora szonáta címre. Eredetileg ugyanis erre a két hangszerre íródott, csak később születtek változatok csellóra, fuvolára – ezeket játsszák a leggyakrabban –, vagy épp szaxofonra, esetleg tubára.

A darab minden idők legszebb zenei nászajándéka: Eugène Ysaÿe az esküvőjére kapta 1886-ban. A kompozíciót a belga hegedűs tette világhírűvé, hiszen élete hátralévő negyven évében mindvégig repertoáron tartotta.

Az első tétel mintha lassú bevezető lenne mindahhoz, ami majd a másodikban történik, immáron szonátaforma keretein belül: szenvedélyes, mozgalmas tételt hallhatunk. A harmadik tétel fantáziaszerű recitativo, jellegében improvizatív, rapszodikus. A záró rondóban a téma imitációs, Franck egyik leginkább fülbemászó dallama. Írta: Tóth Endre

Igor Stravinsky

César Franck

RISING STARS – Omo Bello, Michael Petrov & Ashley Fripp

11

12

Amadinda and the MR Symphonics

Summary The European Concert Hall Organisation (ECHO) continues its Rising Stars series in the 2014/2015 season. Concert halls that comprise the organisation delegate talented young soloists and chamber music ensembles for a concert tour in which they can show off their skills on the stages of Europe’s prestigious venues including Amsterdam’s Concertgebouw, the Bozar in Brussels, the Musikverein in Vienna, London’s Barbican Centre and Budapest’s Palace of Arts.

Taking the stage first is French-Nigerian singer Omo Bello, who gave up her studies in cell biology and genetics for a career in music. Tonight will confirm that she chose wisely: this young soprano graduated from the Conservatoire de Paris, which is proof enough. She has won numerous international competitions, most recently first prize at the Paris Opera Competition, where she also netted the French Opera and Public prizes. She was chosen for the Rising Stars series by the Cité de la Musique in Paris. “The idea for my programme Bel Canto: Yesterday and Today was born of my unquenchable desire to thoroughly explore and acquaint myself with the bel canto repertoire as a whole. I love to both sing and listen to this music. I think that this musical style brings the best – and most beautiful – out of a singer’s voice, and it does not really require a major singing technique to carry it off. In other words, this is the most wonderful school of singing in the process of becoming an artist.” (Omo Bello) This year the Barbican Centre chose a cello and piano duo for the Rising Stars concert series, namely the Bulgarian-born Michael Petrov and Britain’s Ashley Fripp. Both are graduates of the Guildhall School of Music & Drama, and winners of the school’s Gold Medal. Both musicians have performed in numerous prestigious concert halls in the United Kingdom and Europe, as well as giving concerts both separately and together in the United States, at Carnegie Hall among other venues. At this evening’s concert they will perform Stravinsky’s Italian Suite, adapted by the composer himself based on his Pulcinella suite, as well as César Franck’s famous Sonata in A major.

RISING STARS – Omo Bello, Michael Petrov & Ashley Fripp

13

Bach24

Bach összes orgonaműve tizennégy koncerten

2015. március 20–21.

Daniel Oren és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

2015. március 22.

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Kohán István és a Győri Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Berkes Kálmán

2015. március 25.

Kohán István

Daniel Oren

Händel: Nagy Sándor ünnepe

A Litván Nemzeti Opera és a Művészetek Palotája közös produkciója, félig szcenírozott előadás Vezényel: Rolf Beck Rendező: Káel Csaba

2015. március 28.

Litván Nemzeti Opera és Balettszínház Fotó © Martynas Aleksa

Stabat Mater

Verdi és Rossini

Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar Vezényel: Carlo Montanaro

2015. április 2.

Carlo Montanaro

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Kirill Petrenko és a Bayerisches Staatsorchester

Kirill Petrenko Fotó © Bayerische Staatsoper, Wilfried Hoesl

2015. április 19.

előzetes,

AJÁNLÓ

Élmény! Minden tekintetben.

Bach24

Éjjel-nappal orgona

2015. MÁRCIUS 20–21.

mupa.hu

stratégiai partnereink:

stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Kiadta a Művészetek Palotája Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Tervezés: Hammer Advertising Kft. A Művészetek Palotája fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

ISO: 9001:2000