RÉGIZENE FESZTIVÁL
Simone Kermes: Vihar 2017. március 1. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
RÉGIZENE
Fesztivál 2017 2017. február 19.– március 4.
2017. február 19., 19.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Philippe Jaroussky és az Ensemble Artaserse
Koncertmester: Alessandro Tampieri Händel-est
2017. február 27., 19.30 / Fesztivál Színház
Europa Galante
Vezényel: Fabio Biondi Hasse: Pyramus és Thisbe • Desirée Rancatore, Vivica Genaux, Emanuele D’Aguanno
2017. március 1., 19.30 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Simone Kermes: Vihar
Közreműködik: Cappella Gabetta • Művészeti vezető: Andrés Gabetta 2017. március 2., 19.00 / Fesztivál Színház
Bach Consort Wien
Vezényel: Rubén Dubrovsky Monteverdi: Selva morale e spirituale – részletek • Marini: Per ogni sorte di strumento, op. 22 – részletek
2017. március 3., 17.00 / Üvegterem
Barokk szonáták
Lachegyi Róza, Szabó Zsolt, Szokos Augustin Veracini, Leclair, Bach
2017. március 4., 19.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Rameau: Naïs
Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György
3
1 March 2017 Béla Bartók National Concert Hall
2017. március 1. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
EARLY MUSIC FESTIVAL RÉGIZENE FESZTIVÁL Simone Kermes: Tempest Simone Kermes: Vihar Featuring: Cappella Gabetta Artistic direcor: Andrés Gabetta
Közreműködik: Cappella Gabetta Művészeti vezető: Andrés Gabetta
Gluck: Don Juan – Dance of spectres and furies Porpora: Mitridate – Vedrà turbato il mare Vivaldi: Violin concerto in G minor (“L’Estate””), RV 315 Albinoni: Eraclea (instrumental) – Dopo i nembi e le procelle Hasse: Euristeo – Vede il nocchier la sponda Telemann: Wassermusik overture, TWV 55:C3 – Der stürmende Aeolus Porpora: Adelaide – Nobil onda
Gluck: Don Juan – Szörnyek és fúriák tánca Porpora: Mitridate – Vedrà turbato il mare Vivaldi: g-moll hegedűverseny („A nyár”), RV 315 Albinoni: Eraclea (zenekari részlet) – Dopo i nembi e le procelle Hasse: Euristeo – Vede il nocchier la sponda Telemann: Vízizene nyitány, TWV 55:C3 – A viharos Aeolus Porpora: Adelaide – Nobil onda
Sellitto: Nitocri – Scenda dal cielo irato Zavateri: Violin concerto in G major („A tempesta di mare”), op. 1, No. 12 Vivaldi: Griselda – Dopo un’orrida procella Giacomelli: Scipione in Cartagine nuova – Villanel la nube estiva Hasse: Viriate – Come nave in mezzo l’onde
Sellitto: Nitocri – Scenda dal cielo irato Zavateri: G-dúr hegedűverseny („Tengeri vihar”), op. 1, No. 12 Vivaldi: Griselda – Dopo un’orrida procella Giacomelli: Scipione in Cartagine nuova – Villanel la nube estiva Hasse: Viriate – Come nave in mezzo l’onde
The English summary is on page 11.
4
A vihar kétségkívül a legnépszerűbb zenében ábrázolt meteorológiai jelenség, és nem véletlenül az. Az érzelmi zaklatottság, feldúltság, az eget-földet megmozgató tragédiák megtestesítőjeként évszázadok óta foglalkoztatja a zeneszerzőket, legyen szó a romantika nagyzenekari műveiről vagy barokk concertókról és drámai operaáriákról, melyek Simone Kermes és a Cappella Gabetta mai koncertjének is gerincét képezik. Az erőteljes üstdobütések, a vad kromatikus futamok, a morajló tremolók mind hatásos eszközei a viharzenéknek, melynek megalkotásában a hagyományos hangszerek mellett gyakran a szél vagy mennydörgés hangját imitáló
Simone Kermes Fotó ©Sandra Ludewig
speciális eszközök is segítették a barokk zeneszerzőket. Bár brit tudósok kimutatták, hogy ha viharról van szó, az angol zeneszerzők bizonyultak a legtermékenyebbnek, ezúttal elsősorban az olasz viharokat ismerhetjük meg. Simone Kermes határtalan energiájához és elsöprő drámai erejéhez kitűnően illik a vihar tematikája. „Éneklése tiszta intenzitás.” „Megdöbbentő: korábban ismeretlen barokk áriákkal képes viharos tetszésnyilvánításra késztetni a mai közönséget.” Így élteti a kritika az énekesnőt, aki Európa, az Egyesült Államok, Ázsia és Ausztrália legnagyobb operaházai és koncerttermei – köztük New York, Párizs, Moszkva és Peking legnagyobb presztízsű zenei intézményei – után nem először érkezik Magyarországra. Legutóbb 2014 decemberében hallhatta őt a Müpa közönsége, amikor Vivica Genaux-val és ugyancsak a Cappella Gabetta közreműködésével adták elő nagy sikerrel az 1726-os londoni opera évadzáró sztárénekes-párbaját felelevenítő estjüket. Ahogyan azt a Barokk dívák párbaján is megmutatta, Simone Kermes az új kihívásokat különösen kedvelő előadók közé tartozik. Vagy ahogyan ő fogalmaz: ha kell, örömmel vállal kockázatokat is azért, hogy megnyissa az utat a közönség felé, és boldoggá tegye őket. Néha tapsolni kezd, és erre inspirálja a hallgatókat is, de arra is volt már példa, hogy az első sorból felhívott két lányt a színpadra, akikkel rock and rollt kezdett táncolni a barokk zenére. A koncertezés mellett a szoprán rádió- és tévéadások szereplőjeként és lemezstúdiókban is rendkívül aktív, felvételeit a legnagyobb elismerésekkel, köztük Deutsche Schallplattenkritik, Diapason d’Or és Choc Le Monde de la Musique díjakkal jutalmazták, az Echo Klassik pedig 2011-ben az év énekesnőjének választotta. „Barokk zene nélkül nem tudnék élni – fogalmazott egy korábbi interjúban. – Számomra a barokk zene jelenti az alapját minden más stílusnak. Ha valaki érti a működését, érteni fogja Mozart, Verdi, Rossini, Mahler vagy Strauss zenéjét is. A barokk zenében minden egyes hangot különlegesen kell megformálnunk, minden hangnak meg kell találnunk a saját színét. A barokk zene mindig megindít, úgy érzem, mindent ki kell próbálnom benne.” Több neves régizenei előadóhoz hasonlóan Simone Kermes is nagy figyelmet fordít a kevéssé ismert barokk mesterek zenéinek feltárására és szélesebb közönséggel való megismertetésére. A legtöbb esetben ez a törekvés kiadatlan kották utáni nyomozással jár, a különböző könyvtárakban fellelhető kéziratok ráadásul gyakran zenekari hangszerelés nélkül maradtak fenn. A szopránnak azonban mindenre „megvannak az emberei”, akikkel együttes erővel dolgoznak azon, hogy az évszázadokra elfelejtett áriák színpadra kerülhessenek.
RÉGIZENE FESZTIVÁL — SIMONE KERMES: VIHAR
5
6
Az énekesnő mellett egy hatásos barokk estnek legalább olyan fontos szereplője a zenekar és a koncertmester is. A világhírű testvérpár, Sol és Andrés Gabetta alapította, kiváló barokk játékosokat összefogó Cappella Gabetta Simone Kermes tapasztalt partnereként állhat a Müpa pódiumára. Az Andrés Gabetta vezette együttes 2010-es megalakulása óta olyan helyszíneken nyűgözte már le játékával a közönséget, mint az amszterdami Concertgebouw, a párizsi Salle Gaveau, a Théâtre des Champs Elysées, a hamburgi Musikhalle, a Theater an der Wien vagy a Berlini Filharmónia. A kritikusok gyakran dicsérik a Cappella Gabetta zenészeit kifejező játékukért, precíz artikulációjukért és spontaneitásukért. Vivaldi-játékuk „tüzét és ragyogását” több díjazott lemezen is megmutatták már. Simone Kermes és Sol Gabetta mellett az együttes rendszeresen dolgozik együtt Boldoczki Gáborral és Vivica Genaux-val is. Mondják, hogy egy város kultúrája gyakran akkor éli aranykorát, mikor politikailag már hanyatlófélben van. Nagyon is igaz ez a ma esti programhoz különleges szálakkal kötődő, a politikai viharok folyamatos kereszttüzében működő Velencére, amely
Cappella Gabetta Fotó © Holger Talinski
7
város a 18. század elején hét operaházat tartott fenn – nem több mint százhatvanezer lakosra. Az örömök fővárosa, „Európa Las Vegasa” volt Velence ebben az időben: itt folyt a legnagyobb tétekért a szerencsejáték, itt működtek a leggyakorlottabb és egyben legdiszkrétebb kurtizánok is a kontinensen, az évente három hónapon át zajló karneválon az ikonikussá vált maszkok segítettek tovább oldani a gátlásokat. Igazi Kánaán volt ez a környezet az operajátszás számára, sorra mutatták be az új műveket. A legjobb zenei előadásokért gyakran azonban nem volt elég az operaházakig vagy a Szent Márkszékesegyházig elmenni, a bennfentesek tudAndrés Gabetta ták, hogy a zeneoktatásra elképesztő hangsúlyt Fotó © Holger Talinski helyező árvaházak, köztük elsősorban a Pio Ospedale della Pietà működését is figyelemmel kell kísérniük. Az árvaház hallatlan népszerűségéről árulkodik, hogy nemesek komoly tandíjakért „íratták be” oda lányaikat, azok ellen pedig külön (mennydörgéssel és villámlással fenyegető) rendeletet kellett hozni, akik törvényes gyermeküket árvának álcázva akarták bejuttatni az intézménybe. A Pio Ospedale della Pietà tanáraként működött sokáig Antonio Vivaldi, aki műveivel egy időben több mint ötvenezer dukátot keresett, extravaganciájának köszönhetően mégis szinte koldusként helyezték örök nyugalomba egy Bécs melletti temetőben. Nem kevesebb mint ötszáz versenymű komponistájaként életében jelentős hírnévre tett szert Európában, ez a hírnév mégsem élte őt túl: művei közel két évszázadra feledésbe merültek. Darabjainak újrafelfedezése máig a zenetörténet egyik legizgalmasabb fejezete, 1926-ban ugyanis nem kis szerencsével, komoly detektívmunka eredményeképp találtak rá egy piemonti szaléziánus kolostorban tizennégy kötetnyi zenéjére. A szálak Genováig vezettek, ahol egy nagy gyűjtemény további darabjai kerültek napvilágra. A kötetek több száz concertót rejtettek, és kezdetét jelentették a Vivaldi-reneszánsznak. Az olasz mester hegedűversenyeinek legismertebb sorozata a tizenkét darabból álló op. 8, mely II cimento dell’armonia e dell’inventione, azaz A harmónia és a találékonyság erőpróbája címmel vonult be a zenei köztudatba. Míg a harmónia itt a zeneszerzés szigorú szabályaira és racionális természetére utal, addig a találékonyság a szabad fantáziát és a határtalan inspirációt testesíti meg.
8
A sorozat nyitódarabjai, a Négy évszak-hegedűversenyek a maguk korában egyszerre számítottak ízléstelennek, felületesen magamutogatónak és őrült, de egyben utat mutató jövő-zenének. Az előszóként és a hangszeres szólamokban is szerepeltetett „program” és a zene viszonyának értelmezése mindmáig megosztó témája a zenetudománynak és a zeneértő közönségnek. Vajon állíthatjuk-e, hogy a ma este elhangzó Nyár hegedűverseny a „könyörtelen hőségről”, egy „zokogó pásztorról” vagy a „vad viharról” szól? Vagy egyetérthetünk-e Vivaldi olyan szkeptikus kortársaival, mint Geminiani, aki szerint „a kakas, a kakukk, a bagoly és más madarak utánzása, és a hegedű fogólapjának egymástól távol álló pontjai közt ugráló kezek valójában csak a bűvésztudományok professzorainak trükkjei, és semmi közük a zene művészetéhez”? Bár Geminianinál sok kortárs fogadta lelkesebben Vivaldi műveit, A négy évszak soha nem volt olyan népszerű, mint a modern kultúrában. Az op. 8 darabjai közül A nyár mellett egy másik darab is kapcsolódik a vihar tematikájához: a La tempesta di mare (Tengeri vihar) címmel ismertté vált hegedűverseny hasonlóan gazdag invencióval teremti meg a zenében a vihar magával ragadó természeti képeit. A Cappella Gabetta előadásában ezúttal rendhagyó módon Vivaldi helyett egy másik szerző, Lorenzo Zavateri A tempesta di mare című hegedűversenyét ismerhetjük meg, mely 1735-ben ugyancsak egy tizenkét darabból álló sorozat részeként látott napvilágot. Vivaldi operaszerzőként és impresszárióként is elképesztő befolyással bírt, volt olyan év, amelyben négy-öt új operáját is bemutatták. (A bemutatók körüli előkészületek Vivaldi korában sem voltak konfliktusmentesek, ezek a konfliktusok gyakran odáig vezettek, hogy a zeneszerző inkább saját vagyonából finanszírozott komplett előadásokat.) Griselda című operája az első olyan darabja, melynek librettója Carlo Goldonival együttműködésben született. És bár a Griselda Vivaldi újrafelfedezésével sem vált részévé az operai kánonnak, bizonyos részletei – köztük a ma elhangzó „Dopo un’orrida procella”– különösen kedvelt koncertdarabjai a maihoz hasonló esteknek.
Christoph Willibald Gluck
„A föld mélye megnyílik, lángok törnek elő. A vulkánból kísértetek és fúriák bújnak ki, akik Don Juant kínozzák. Leláncolják, rettenetes kétségbeesésében más szörnyekkel együtt elnyelik őt, majd egy
földrengés az egész helyszínt romhalmazzá varázsolja.” Gasparo Angiolini, a darab koreográfusa jellemezte így Christoph Willibald Gluck Don Juanjának Szörnyek és fúriák tánca címet kapott zárójelenetét. Az 1761-ben bemutatott balett korábban soha nem látott kifejezőeszközökkel keltette életre a legendás történetet, olyannyira, hogy sokan egyenesen az első modern balettnek tekintik a művet. Ma este Don Juan pokolba ereszkedésének drámai zenéje a koncert nyitányaként vetíti elénk az elkövetkező viharokat. Velence mellett kitüntetett szerepe volt a 17.–18. századi operajátszás történetében Nápolynak is, konzervatóriumai hatalmas hírnévnek örvendtek szerte Európában. A Velencéhez hasonlóan pezsgő kulturális élet számtalan utazót csábított a városba, és ebben nem kis szerepet játszottak azok a kasztrált énekesek, akik a mai rocksztárokhoz hasonlóan vonzották magukhoz rajongóikat. Nápoly konzervatóriumaiban tanított a 18. század első évtizedeiben Nicola Porpora, akinél valószínűleg senki sem értett jobban a kasztráltak énektanításához. A kor legzseniálisabb, azóta legendássá vált kasztráltjai kerültek ki keze alól, köztük Farinelli, Caffarelli és Salimbeni. Porpora énekgyakorlatai állítólag egyetlen papírlapon elfértek, olyan gyakorlatokról volt azonban szó, amelyeket növendékeinek gyerekkoruktól fogva a lehető legnagyobb fegyelemmel, nap mint nap ismételniük kellett. Olyan egyedülálló légzéstechnikát kellett ugyanis elsajátítaniuk, amellyel a legextrémebb áriákat is természetesen tudták interpretálni. Habár ma elsősorban tanárként ismerjük, Porpora zseniális hangszerelési képességgel rendelkező zeneszerző is volt. Embert próbáló áriái közül Simone Kermes ma este kettőt is megszólaltat. A „Vedrà turbato il mare” kezdetű ária a Mitridate, a „Nobil onda” pedig a Farinelli főszereplésével bemutatott Adelaide része. Albinoni neve mára szinte eggyé vált azzal az Adagióval, melyet nem is ő, hanem – legalább részben – egy 20. századi olasz zenetudós, az Albinoni-specialista Remo Giazotto komponált. A vagyonos papírkereskedő fiaként világra jött Albinoni az Adagio problematikus kézirat-töredékénél azonban sokkal többet tett le az asztalra: legalább nyolcvan operát, több mint ötven concertót és közel száz szonátát komponált. Bár legidősebb fiú gyermek volt, apja végrendeletében felmentette a családi vállalkozás átvétele alól, és öccseire ruházta ezt a feladatot. Albinoni így a komponálásnak szentelhette magát; a korban Vivaldiéhoz és Corelliéhez hasonlított darabjait – Európa jelentős nemeseinek támogatásával – Olaszország mellett Amszterdamban és Londonban jelentették meg. „Dopo i nembi e le procelle” kezdetű áriája Eraclea című operájának részeként keletkezett.
RÉGIZENE FESZTIVÁL — SIMONE KERMES: VIHAR
9
10
„Kövesd a szabályokat, és mindig tudd, hogyan értékesítsd a portékádat. Add minden hangszernek azt, amit a leginkább játszani szeret. Így a muzsikusok örömüket lelik majd a zenédben, és te is elégedett lehetsz.” Georg Philipp Telemanntól származik az idézet, aki hihetetlen aktivitással szinte minden elképzelhető műfajban komponált. Händel egyszer azt mondta róla, hogy olyan könnyen írna meg egy nyolcszólamú motettát, mint más egy levelet. 1723-ban egy hamburgi ünnepségsorozat apropóján írta Vízizene (Wassermusik) címmel ismertté vált zenekari szvitjét, melynek ma elhangzó, Aeolus nevét viselő tétele a szelek urának viharos táncát jeleníti meg. Simone Kermes vihar-estjének második felét a Nápolyban elhunyt Giacomo Sellitto „Scenda dal cielo irato” kezdetű áriája nyitja. Ugyanebben a félidőben a parmai hercegi udvari karmestereként aktív Geminiano Giacomelli is képviselteti magát egy darabbal: a „Villanel la nube estiva” kezdetű ária Scipione in Cartagine nuova (Scipio Új-Karthágóban) című, 1730-ban Parmában bemutatott operájának részlete. Johann Adolph Hasse a Brunswick-udvarban szolgált, amikor huszonegy évesen megkomponálta első operáját. Később hat évig Nápolyban élt, ahol Alessandro Scarlattitól tanult. 1730-ban Velencében mutatták be első, Metastasióval közösen írt operáját. Később ugyancsak Velence adott otthont Euristeo és Viriate című operái bemutatójának, melyekből a „Vede il nocchier la sponda” és a „Come nave in mezzo l’onde” című részletek hangzanak el ma este Simone Kermes és a Cappella Gabetta előadásában. Írta: Belinszky Anna
Cappella Gabetta Oboa: Thomas Meraner, Marguerite Elisabeth Humber Kürt: Antonio Lagares Abeal, Silvia Centomo 1. hegedű: Andrés Gabetta, Boris Begelman, Roberto Rutkauskas 2. hegedű: Francesco Colletti, Anaïs Soucaille, Lucia Giraudo Brácsa: Ernest Braucher, Alice Bisanti Cselló: N. N., Mara Miribung Bőgő: Ján Krigovsky Csembaló: Giampietro Rosato Teorba: Rosario Conte
Summary Storms are without a doubt the most popular meteorological phenomenon to be depicted in music, and this is no coincidence. Composers have long been fascinated by these embodiments of emotional unrest and turmoil and overwhelming tragedy, whether for use in Romantic orchestral works or Baroque concertos or dramatic opera arias. Tonight’s concert by Simone Kermes and Cappella Gabetta focuses on the latter. Kermes’s boundless energy and sweeping dramatic power are perfectly suited to the tempestuous theme. Critics have showered praise on the soprano, calling her singing “pure intensity” and “astonishing... capable of winning boisterous approval from a modern audience with previously unfamiliar Baroque arias.” As she herself put it in an earlier interview, “I could not live without Baroque music. For me, it is the basis for every other style of music. Understanding how it works enables one to understand the music of Mozart, Verdi, Rossini, Mahler and Richard Strauss. In Baroque music, we have to shape every single note individually – every note has to have its own colour. It never fails to move me. I feel that I have to try out everything it has to offer.” This evening’s programme is partly linked to Venice: at the start of the 18th century, the city was thought of as a sort of “European Las Vegas” and – with a population of 160,000 – boasted seven opera houses. Venice was also the place to go to gamble for the highest stakes and to find the continent’s most experienced – and discreet – courtesans, while the now-iconic masks worn during the three-month carnival season helped further dispel inhibitions. The role of opera, however, was at least as important in Naples, where the era’s most brilliant castrati – including now legendary names like Farinelli, Caffarelli and Salimbeni – were trained. Adored like today’s rock stars, these singers ensured that Naples would rival Venice’s elite position in 18th century opera. Vivaldi, Gluck, Porpora, Albinoni, Sellitto, Telemann, Hasse, Giacomelli and Zavateri will each be represented by an aria or a concerto in a programme compiled by this singer who always places great emphasis on promoting the music of less familiar Baroque composers. Several arias will get their Hungarian début on the Müpa Budapest’s stage, whisking us back to the first decades of 18th century Italian opera performance.
SUMMARY
11
phil Blech Wien
Zenei vezető: Anton Mittermayr
2017. március 12.
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
René Jacobs és az Akademie für Alte Musik Berlin
Bach: Máté-passió
2017. április 15. René Jacobs Fotó © Molina Visuals
BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL
Daniele Gatti és a Mahler Chamber Orchestra
2017. április 17.
Daniele Gatti Fotó © Marco dos Santos
Bellini: A puritánok
Közreműködik: a Kolozsvári Opera Énekkara, Pannon Filharmonikusok Vezényel: Riccardo Frizza
2017. május 18., 21.
Jessica Pratt
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
Wagner: Parsifal
Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
2017. június 8., 21. Violeta Urmana Fotó © Ivan Balderramo
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
Dorottya Láng dalestje
Közreműködik: Helmut Deutsch – zongora
2017. június 10.
Fotó © Shirley Suarez
előzetes,
AJÁNLÓ
PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK
Csatlakozzon Ön is!
mupa.hu/husegprogram
Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.
mupa.hu
Stratégiai partnereink:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Simone Kermes Címlapfotó: Sandra Ludewig A szerkesztés lezárult: 2017. február 23. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000