Müpa Műsorfüzet - Don Juan / A négy évszak (2017. május 9., 10.)

Szegedi Kortárs Balett

Don Juan / A négy évszak 2017. május 9., 10.

Fesztivál Színház

mupa.hu

2

9, 10 May 2017 Festival Theatre

Szeged Contemporary Dance Company Don Juan

The Four Seasons

Don Juan: Tamás Hegedűs Sganarelle: Vencel Csetényi Donna Elvira: Flóra Zsadon Donna Anna: Brigitta Hortobágyi Don Ottavio: Gergely Czár Zerlina: Zsófia Takács Masetto: Lotár Vincze Further performers: Petra Bocsi, Anna Bujdosó, Kata Stáry, Szandra Szigyártó, Gergő M. Horváth, Róbert Kiss

Lili, the Girl: Szandra Szigyártó The young Lili: Noémi Pataki Death: Tamás Borovics Boy: Róbert Kiss Further performers: Petra Bocsi, Anna Bujdosó, Brigitta Hortobágyi, Kata Stáry, Zsófia Takács, Flóra Zsadon, Gergely Czár, Vencel Csetényi, Tamás Hegedűs, Gergő M. Horváth, Lotár Vincze

Music: Christoph Willibald Gluck Light: Ferenc Stadler Set: Balázs Cziegler Set construction: Scabello Bt. Customs: Bianca Imelda Jeremias Choreographer: Tamás Juronics

Music: Antonio Vivaldi Written by: Kriszta Nagy Tereskova Light: Ferenc Stadler Set: Balázs Cziegler Set construction: Scabello Bt. Customs: Bianca Imelda Jeremias Ballet director: András Pataki Choreographer: Tamás Juronics

Feminizma

The English summary is on page 11.

3

2017. május 9., 10.

Fesztivál Színház

Szegedi Kortárs Balett Don Juan

A négy évszak

Don Juan: Hegedűs Tamás Sganarelle: Csetényi Vencel Donna Elvira: Zsadon Flóra Donna Anna: Hortobágyi Brigitta Don Ottavio: Czár Gergely Zerlina: Takács Zsófia Masetto: Vincze Lotár továbbá: Bocsi Petra, Bujdosó Anna, Stáry Kata, Szigyártó Szandra, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert

Lili, a Lány: Szigyártó Szandra A kis Lili: Pataki Noémi Halál: Borovics Tamás Fiú: Kiss Róbert továbbá: Bocsi Petra, Bujdosó Anna, Hortobágyi Brigitta, Stáry Kata, Takács Zsófia, Zsadon Flóra, Czár Gergely, Csetényi Vencel, Hegedűs Tamás, Horváth M. Gergő, Vincze Lotár

Zene: Christoph Willibald Gluck Fény: Stadler Ferenc Díszlet: Cziegler Balázs Díszlet-kivitelező: Scabello Bt. Jelmez: Bianca Imelda Jeremias Koreográfus: Juronics Tamás

Zene: Antonio Vivaldi Írta: Nagy Kriszta Tereskova Fény: Stadler Ferenc Díszlet: Cziegler Balázs Díszlet-kivitelező: Scabello Bt. Jelmez: Bianca Imelda Jeremias Balettigazgató: Pataki András Koreográfus: Juronics Tamás

Feminizma

4

Az évad együttese: a Szegedi Kortárs Balett Máris harmincéves lenne Magyarország egyik legelső kortárstánc-együttese? Nehéz elhinni. Pedig ott voltunk a kezdetektől, vagyunk tanúk jó néhányan. És a Müpa 2016/17-es évadának együttesévé választott Szegedi Kortárs Balett még mindig friss, mai, a jelent reprezentáló, de már réges-rég elismert, felnőtt korú.

A pontosság kedvéért jegyezzük meg: e nevet a társulat csak 1993 óta viseli, amikor is két fiatal táncosa, Juronics Tamás és Pataki András szellemi és szakmai vezetőként az együttes élére állt, hogy új profilt, új szellemiséget hirdessen Szeged e különleges „különítményének”.

Egyedülálló történet az övék: nincs még egy olyan vidéki városunk, amelyben ennyiszer futottak volna neki egy új balett-társulat létrehozásának. Szeged adott otthont az első Budapesten kívüli balett-együttesnek 1945 és 1949 között, hála az akkori Szegedi Nemzeti Színház nyitott szellemiségű vezetésének. Ezt a korszakot Zsedényi Károly, Harangozó Gyula, majd Lőrinc György koreográfiái fémjelezték, ezután hosszabb szünet következett, hogy a hatvanas évek közepén néhány évig ismét legyen balettegyüttes Szegeden. Ekkor jelentkezett első alkotásaival Imre Zoltán, aki jóval később, mintegy húsz év nyugat-európai távollétet követően állt – az elsősorban vendég balettművészekkel, valamint végzős néptánc tagozatos főiskolásokkal – újraindított Szegedi Balett élére 1987-ben. Imre Zoltán nyitotta meg a lehetőségeket a fiatalok előtt: nyugati vendégoktatókat és koreográfusokat hívott a társulat technikai tudásának gazdagítására és a színpadi táncművészet terén szerzett tapasztalatainak kitágítására.

Ekkor, 1989 és 1993 között kapott olyan impulzusokat Juronics Tamás mellett Péntek Kata, Fekete Hedvig, Zarnóczay Gizella, Prepeliczai Annamária, Bodor Johanna és Kopeczny Kata, majd Nemes Zsófia is, melyek később a hazai kortárs táncélet élvonalába emelték őket. (1993-ban Bozsik Yvette is Szegeden koreografálta első önálló balettjét, a Giselle sajátos táncszínházi változatát.)

A társulat 1992-ben lett hivatalosan a Szegedi Nemzeti Színház önálló tagozata.

Nevébe a „kortárs” jelző felvétele (1993-ban) harcos kiállást jelent a „jelenidejűség” mellett. Erre a harcos kiállásra különösen szükség volt 2000-ben, amikor a társulat létét alapjaiban fenyegette a szegedi színháztól kapott támogatás megszűnése. A túlélést az együttes vezetésének találékonysága, a szakmai nyilvánosság és maga Szeged városa is segítette. Néhány hónappal a Szegedi Nemzeti Színház akkori vezetésének

máig indokolatlanul maradt döntése után a város újra szerződött az együttessel: munkafolyamataiknak továbbra is helyet kellett biztosítani a színházban, de bemutatóik túlnyomó többségének házon kívül kellett befogadót találniuk. Vidéki színházak (Kecskemét, Eger) is megnyitották előttük kapuikat, Budapesten pedig nemcsak a Nemzeti Táncszínház és a Thália Színház, hanem többek közt a Nemzeti Színház is játszott Juronics-bemutatót.

A strukturális „kanyarok” azonban a művészi munkán, a közönség előtti megjelenésen szinte egyáltalán nem érződtek, nem látszottak meg. Nagyszerű előadások készültek a nehéz időszakokban is, a folytatódó külföldi turnék pedig továbbra is jelezték: a méltatlan körülmények nem fogtak ki a minőségen. A társulat helyzete végül 2005-ben stabilizálódott: a szegedi Kisszínház felújítását követően a balett gyakorlatilag beköltözhetett oda.

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

SZEGEDI KORTÁRS BALETT

5

6

A repertoárt továbbra is Juronics Tamás termékeny vizuális fantáziáját, dramaturgiai készségének gazdagságát dicsérő koreográfusi/rendezői tevékenysége határozta meg, miközben folyamatosan teret engedett vendégek – elsősorban fiatal, de már bizonyított külföldi koreográfusok – számára is az éves műsor tervezésekor. A teljesség igénye nélkül említést érdemel néhány olyan külföldi vendégalkotó, akiknek a munkája nem csupán a társulat előadóművészei számára szolgált újszerű, gazdagító tapasztalat gyanánt, hanem áttételesen Juronics Tamás alkotói nyelvezetére is hatott.

Elsőként kell említeni azt a Matthew Hawkinst, aki a Cunningham-technika – akkoriban Magyarországon még teljesen ismeretlen – világába vezette be a társulatot. Őt 1990-ben még Imre Zoltán hívta meg, aki szintén óriási „ihletforrása” volt a csapatnak az általa képviselt vizuális és zenei kultúrával, valamint azzal a tudással, amelyet fiatal korától világjáró művészként felhalmozott. Az akkor világszerte a legkorszerűbb kortárs testtechnikaként számon tartott módszer nagy hatással volt a társulat – és későbbi vezető alkotója – mozgástechnikájára, de legalább ilyen erejű, ám egészen más típusú impulzust jelentett Roberto Galvan megjelenése is 1993-ban. Ő az organikus lendület, a zuhanások és visszalendülések inkább José Limón örökségének tekinthető irányzatát képviselte – szintén óriási mértékben járulva hozzá ezzel a társulat arculatához.

A későbbiekben érdekesen alakult a vendégalkotók összetétele: Bertrand d’At, Philippe Blanchard, Piet Rogie és Ben Craft mellett számos izraeli koreográfus – Itzik Galili, Amir Kolben, Uri Ivgi, Joseph Tmim érkezett. Ez nyilván nem véletlen: az izraeli kortárs táncművészet a kilencvenes években Európa-szerte markáns impulzussal gazdagította a szakmát.

A Szegedi Kortárs Balett vezetése természetesen hazai alkotóknak is lehetőséget biztosított a társulattal való munkára. A már említett Bozsik Yvette-en kívül többek közt Lőrincz Katalin, Fejes Ádám, Fodor Zoltán és Nagy Zoltán is alkotott később, de a társulat táncosai is kipróbálhatták magukat: a mára társulatvezető Barta Dóra, vagy a legutóbbi időszakban Hegedűs Tamás és Czár Gergely.

Az együttes arculatát azonban mégiscsak legkarakterisztikusabban Juronics Tamás vezető koreográfus munkái mutatják. És legyen bár sokféle, más és más ihletettségű az eddigi életmű megannyi darabja, néhány alapvető jellemző mindegyikre érvényes.

Az egyik: a nagyszínpadi látványban, a szinte tapintható – háromdimenziós – vizualitásban való gondolkodás. (Visszavezethető ez akár a nagyszínházi neveltetésre – hiszen tizennyolc éves kora óta ilyen terekben zajlott szakmai tevékenysége –, akár a mester, Imre Zoltán által átadott igényes, filmszakmai tudása eszközeivel is továbbfejlesztett képiségre.) A másik jellemző a muzikalitás, amelyben ott van a néptáncos-képzettség

hozománya: a rendkívüli ritmikai minőségek és a talajjal való dinamikus viszony.

A dramatizálás igénye szintén sajátja ennek az alkotói profilnak: a tiszta, önmagáért való mozgás Juronicsot kevéssé érdekli.

Nála a színházban, előadó-művészetben, összművészetiségben való gondolkodás az alap, darabjai dramatizálható gondolatokból indulnak ki – nyilván nem függetlenül attól, hogy táncos pályája elejétől fogva egy háromtagozatú színházban zajlott.

Ott, húszévesen készítette első (humoros, Juronics Tamás a néptáncos háttér-élményeiből is építkező) Fotó © Tarnavölgyi Zoltán számát (Szükségi táncok), amely nyomban jelezte a tehetséget. A már eddig is hatalmas életmű emblematikus alkotásai közé tartozik a Homo ludens (1996) – szellemes jelenetek montázsa, mely több felújítást is megért, s húsz év múltán is friss –, a Sárember (1996) a maga érzéki vizualitásával, A csodálatos mandarin (1999) puritán, tiszta szerkezetével vagy az utolsó jelenet óriási vörös anyagba költött, felejthetetlen hatásával. Aztán a másik nagy „örökzöld”, a Carmina Burana (2001): a lezuhanó láncfüzérek hangját és látványát nehezen felejti el, aki csak egyszer is látta a darabot.

Egy másik korszakban a klasszikus balettmesék újragondolása foglalkoztatta Juronicsot.

Nem volt ezzel egyedül: néhány évvel korábban világszerte mutatkozott adaptációs igény a kortárs előadóművészeti közegben. Mats Ek már az 1980-as években elkezdte a Giselle-lel, de talán a leghíresebb – a Billy Elliot című filmben is citált – adaptáció Matthew Burne kortárs Swan Lake-je. A Rómeó és Júlia-történet más szemszögből: Tybalt (2005), A hattyúk tava (2007), egy gyermekek számára külön is megfogalmazott változattal, majd a Csipkerózsika (2009) újraértelmezése, vagy a legfrissebb, a Diótörő (2012). Adaptált, korszerű tematikával, képi világgal és kortárs táncnyelvezettel.

Már a 2000-es évek derekán elindul egy folyamat is, melynek során Juronicsot a prózai és a zenés színházrendezői feladatok közepette találjuk. Hogy csak néhányat említsünk munkáiból: A vörös malom, Háztűznéző, Háry János, West Side Story, Evita, és számos opera rendezése is fűződik nevéhez, többek közt A kékszakállú herceg vára, a Traviata, a Rigoletto, a Hoffmann meséi vagy a Faust elkárhozása. Írta: Lőrinc Katalin

SZEGEDI KORTÁRS BALETT

7

8

Don Juan A család, szerelem, házasság, szexualitás fogalmak társadalmi jelentése, megítélése radikális változásokon ment át Don Juan alakjának megszületése óta, de férfi és nő szükségletei örökkön adottak, s egy jellem bármilyen időkben lehet olyan végletes, mint Don Juan.

Don Juan csupa szélsőség. Szentimentális, de a következő pillanatban szívtelen.

Gyengéd, amíg meg nem kapja vágya tárgyát, de máskor kegyetlen. Hiú, nárcisztikus, ugyanakkor azonban kitartó, hősies, magabiztos is. Vajon nem éppen ez vonzza a nőket oly végzetesen? Vagy talán épp a nőkben meglevő vágykép hozza létre egyes férfiakban a Don Juan-i karakter feléledését? A modern férfi már túl sokat tud szerepe megoldhatatlanságáról. Egyfelől a házasság prózai unalma, ismétlődése és egyhangúsága taszítja, másfelől pedig az erotikus ismétlődés, a szexuális aktusok monotóniájából adódó csömör, és ebből a kettősségből nincs kiút. Nincs nyertes életstratégia.

Don Juan szerint az a leosztás, hogy a férfihoz egyetlen nő tartozik, a férfiakat az örök és javíthatatlan hazudozó szerepébe kényszeríti, és végzetesen kiszolgáltatott helyzetbe hozza a nőket.

Az embernek gyönyör kell, és ha emiatt koronként normákat hág át, bűntudata támad.

A Don Juan-i jellem azonban nem számol a következményekkel, nem hajtja más, mint élni és élvezni a pillanatban a gyönyöröket. Csakis a mának él. Don Juanban nincs bűntudat.

A négy évszak Feminizma

Az évszakok múlása tavasztól télig szimbolikus párhuzamba állítható az emberi életút fejlődésével. Nem először inspirálja az alkotókat ez a párhuzam – jelen esetben azonban az erős női fókusz teszi különlegessé ezt az utazást, melyhez Nagy Kriszta Tereskova Feminizma című írása segített irányt mutatni.

A még gyermek leány félénken közelít a másik nemhez: számára titokzatos világ az.

Nem is nyer oda bebocsáttatást igazából később sem, hiába kapcsolódik bárkihez is.

Egyre inkább azt kell megtapasztalnia, hogy a férfiak világa kemény, zárt kör, ahonnan a nők eleve ki vannak zárva. Ez az erős akaratú nő azzal szembesül, hogy hiába próbálja ő is keményen, „férfihoz méltón”, férfias eszközökkel megállni a helyét, nem érdemel figyelmet, csak a teste, női mivolta „bevetésével”. Megpróbál tehát ennek a helyzetnek megfelelni, de a csömörből hamar gyűlölet lesz. Hiába a siker, hiába a véres győzelem, a végén egyedül marad önmagával, a még benne élő gyermeklánnyal. Végül legszebb táncát a Halállal táncolja el.

SZEGEDI KORTÁRS BALETT

9

10

Photo Š Szilvia Csibi, Mßpa Budapest

Summary It is hard to believe that Hungary’s first contemporary dance company is already 30 years old... It is, in fact, even “older” – as its hometown, Szeged, is the second Hungarian city (after Budapest) to possess a ballet company at all. With some intervals, the theatre has been around for some 70 years. Its last active period started in 1987, when it took remarkably radical steps forward. Artistic director Zoltán Imre made sure the young dancers of Szeged Ballet received plenty of new impulses from the west.

He invited dancers, teachers and choreographers from all over the world to introduce the methods of new dance that were not at all known in “communist” Hungary. During these first few years, these talented dancers were inspired and also given the opportunity to explore their own creativity as well. This is how Tamás Juronics’s choreography talent emerged early at the age of 21, and this is also how he and his young fellow colleague András Pataki took over the leadership of the group based at the Szeged National Theatre in 1993, adding the word “contemporary” to the name of the company. As of then, the years until 2000 were characterised by very active and successful activities, with wellknown pieces performed ever since, such as Homo Ludens (1996) and The Miraculous Mandarin (1999) – and even after that, when the group was forced to leave its home base, the town’s theatre. Following the principle that the “show must go on”, premières took place in Budapest and other cities throughout the country. Carmina Burana (2001) is proof positive of this survival. Since 2005, as the result of persistent efforts, the company has its own performing base in Szeged once again. Besides pieces from guest creators, the repertoire was based mainly on Juronics’s activity, whit his remarkably personal style. This consists of a special feeling for visual effects, musicality and a narrative dramaturgy in general. The last decade has found Juronics directing dramatic and musical performances around the country and abroad.

It is not surprising then that he has developed a new show now focusing on old music.

Christoph Willibald Gluck and Antonio Vivaldi: two icons of the 18th century, both giving providing fertile ground for new ideas... In the footsteps of Gluck’s Don Juan, the choreographer is following a man facing the expectations of the male roles of our times – and much more surprisingly: for Vivaldi’s The Four Seasons, he takes us through the destiny of a woman fighting the expectations that come with her gender.

SUMMARY

11

MusicOnStage

A zenés színpad világa III. – Bárók és borbélyok

Sorozatszerkesztő és játékmester: Selmeczi György

2017. május 25.

Fotó © Kotschy Gábor, Müpa

JAZZRAJONGÓK

Náray Erika vendége: Hajdú Steve és Fekete-Kovács Kornél

2017. május 25.

Hajdu Steve Fotó © Marton Szilvia

Sam Lee and Friends

2017. május 27.

Sam Lee Fotó © Frederic Aranda

Kiss Ferenc: Leánydicsérő

Közreműködik: Bognár Szilvia, Herczku Ágnes, Szalóki Ági – ének, Etnofon Zenei Társulás, valamint táncosok

2017. június 1.

Recirquel Újcirkusz Társulat

Cirkusz az Éjszakában

2017. június 23., 24., 25.

Fotó © Francesca Torracchi és Sarkozi Mariann

Recirquel Újcirkusz Társulat

Párizs Éjjel

2017. június 26., 27.

Fotó © Nagy Attila, Müpa

előzetes,

AJÁNLÓ

Müpa élmény gombnyomásra

Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:

mupa.hu

Csatlakozzon ingyenes hűségprogramunkhoz, gyűjtse a pontokat és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/husegprogram

Stratégiai partnereink:

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Szegedi Kortárs Balett Címlapfotó: Csibi Szilvia, Müpa A szerkesztés lezárult: 2017. május 2.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

ISO: 9001:2000