Müpa Műsorfüzet - Dvořák: Stabat Mater (2017. november 1.)

MINDENSZENTEK

Dvořák: Stabat Mater 2017. november 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

PONTOK, KEDVEZMÉNYEK, EXTRA ÉLMÉNYEK

Csatlakozzon Ön is!

mupa.hu/husegprogram

3

1 November 2017 Béla Bartók National Concert Hall

2017. november 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ALL SAINTS’ DAY MINDENSZENTEK Dvořák: Stabat Mater Dvořák: Stabat Mater 1. Quartetto e coro: Stabat Mater dolorosa 2. Quartetto: Quis est homo, qui non fleret 3. Coro: Eja, Mater, fons amoris 4. Bass solo e coro: Fac, ut ardeat cor meum 5. Coro: Tui nati vulnerati 6. Tenore solo e coro: Fac me vere tecum flere 7. Coro: Virgo virginum praeclara 8. Duo Soprano e Alto: Fac, ut portem Christi mortem 9. Alto solo: Inflammatus et accensus 10. Quartetto e coro: Quando corpus morietur Featuring: Anastasia Shchegoleva – soprano, Szilvia Vörös – mezzo-soprano, Paolo Fanale – tenor, Liang Li – bass, Hungarian Radio Symphony Orchestra and Choir (choirmaster: Zoltán Pad) Conductor: Riccardo Frizza The English summary is on page 11.

1. Kvartett és kórus: Állt az anya keservében 2. Kvartett: Van-e oly szem, mely nem sírna 3. Kórus: Kútja égi szeretetnek 4. Basszusszóló és kórus: Engedd, hogy a szívem égjen 5. Kórus: Oszd meg, kérem, kínját vélem 6. Tenorszóló és kórus: Jámborul hadd sírjak véled 7. Kórus: Szűzek szűze! Légy szívedben…

8. Szoprán és tenor kettős: Add hogy sírván Krisztus sírján…

9. Altszóló: Feltüzelve, buzgóságban 10. Kvartett és kórus: És ha testem meghal, adjad…

Közreműködik: Anasztaszija Scsegoljeva – szoprán, Vörös Szilvia – mezzoszoprán, Paolo Fanale – tenor, Liang Li – basszus, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Riccardo Frizza

4

I. Stabat Mater. Nem kétséges, hogy a keresztfa mellett álló Mária fájdalmát megjelenítő siralomének a középkori itáliai irodalom legnagyobb hatású, legtöbbet idézett és legtöbbször feldolgozott latin nyelvű himnusza. Mitől annyira egyedülálló, mi indokolja megingathatatlan spirituális és művészi tekintélyét? Talán az az erő és plaszticitás, amellyel ismert-ismeretlen szerzője ábrázolta a Fiúval szenvedő Szűzanyát, s rajta keresztül a passió állomásait, a megváltás művének beteljesülését. Az áldozathozatalt, amelynek a szülő is részévé vált. Mária bánatának képe aztán egy ponton „fordul”, és a mindenkori bűnbánó fohászává, könyörgésévé válik. Krisztus sebeinek „elfogadása”, a közös kereszthordozás megtisztító kegyelme az, ami utat nyit az örök élet, a paradicsomi boldogság felé.

Jóllehet ma már a legtöbb irodalmi és művészettörténeti forrás megkérdőjelezi, a hagyomány mégis úgy tarja, hogy a Stabat Mater dolorosa és a Stabat Mater speciosa himnuszok szerzője Jacopo dei Benedetti, ismertebb nevén Jacopone da Todi (1230 k.– 1306). Bolognában tanult vagyonos ügyvéd és jogtudós volt, aki felesége, Vanna korai halála után szétosztotta vagyonát, „Isten komédiásaként” járta a városokat, vezekelt, majd belépett a ferences rendbe. Szókimondó, vehemens költeményeiben pellengérre állította a pápa és az egyház gazdagságát, VIII. Bonifác ezért börtönbe is záratta, ahonnan csak öt évvel később szabadult az új pápának, XI. Benedeknek köszönhetően.

Szerb Antal A világirodalom történetében az Assisi Szent Ferenc nyomán kivirágzó ferences líráról szólva megjegyzi: „legkimagaslóbb költője Fra Jacopone da Todi, »Isten bolondja«, ahogy a sírfelirat nevezi Todi városában; franciskánus alázatból az utcai énekes és bohóc, a joculator megvetett szerepében járta a világot, bukfencezve és tollakban meghemperegve; így énekelte furcsa laudáit, amelyekben a misztikus elragadtatás áhítatos dadogása váltakozik az érzelmek teljes skáláján a politikai szatirikus hangján át a tréfacsináló nyerseségével”.

Az egyház nem nézte jó szemmel Jacopone da Todi leplezetlen őszinteségű, kritikus költői stílusát. A ferences lelkiséget tükröző, de karakteres hangvételű Stabat Mater személyéhez kötésével talán azt akarták sugallni, hogy a zabolázhatatlan, „öntörvényű” szerzetes megszelídült, és e tiszta, szinte misztikus elragadtatású himnusszal érte el sokrétű vallási-hitbeli önkifejezésének teljességét. A 14. század végére széles körben elterjedt, körmeneteken és ájtatosságokon énekelt Stabat Mater szövegének szerzőjeként később III. Ince pápát és Szent Bonaventurát is emlegették.

Jóllehet e szekvencia hamar beépült a liturgiába, a tridenti zsinat (1545–1563) kihagyta a revízió alá vett Missale Romanumból. 1727-ben viszont helyet kapott a római

breviáriumban és a misekönyvben. A Hétfájdalmú Szűz ünnepe a nagyböjt ötödik vasárnapját követő fájdalmas pénteken volt, majd 1913-ban átkerült szeptember 15-ére.

Kevés (vallásos) irodalmi mű ihletett meg annyi zeneszerzőt, mint a Stabat Mater. Közülük Palestrina, Vivaldi, Pergolesi, Haydn, Boccherini, Rossini, Schubert, Liszt, Verdi, Dvořák, Szymanowski, Poulenc és Pärt mindenképpen említést érdemel.

II. „A kis nemzetek egy »másik Európát« alkotnak, amelynek fejlődése ellentétes a nagy nemzetek fejlődésével. A megfigyelő bízvást elképedhet kulturális életük gyakorta meglepő intenzitásán. A kicsinység előnyei nyilatkoznak meg ebben; a kulturális események gazdagsága »emberi léptékű«; bárki felölelheti ezt a gazdagságot, részt vehet a kulturális élet teljességében; ezért egy kis nemzet élete legjobb pillanataiban egy ókori görög város életére emlékeztethet” – írja a cseh Milan Kundera (Réz Pál fordításában) az Elárult testamentumokban a 19–20. század fordulójának közép-európai művészeti „boomjáról”.

Zenei szempontból Kunderát elsősorban Leoš Janáček, az újító, egyéni hangú és senki máshoz nem hasonlítható komponistazseni érdekelte. Az „átmenetet” képviselő, európai műveltségű, közös kultúrkincsből merítő, a hagyomány kötelmén mégis lazító és saját stílusra talált Dvořákról látszólag tudomást sem vesz. Csakúgy, mint a zenetörténet hivatalos ítészeinek zöme, akik klasszikus alapokon nyugvó „szépségkultuszát” kénytelen-kelletlen elnézve vagy elfogadva – Csajkovszkijhoz vagy Rachmaninovhoz hasonlóan –, évülhetetlen népszerűsége miatt sorolták be a megkerülhetetlen és kihagyhatatlan szerzők közé.

De honnan indult e zord, szúrós tekintetű, ám galamblelkű komponista? Milyen utat járt be a világhírnevének utat nyitó Stabat Materig? Antonín Leopold Dvořák 1841. szeptember 8-án született a Prágához közeli Nelahozevesben. A helyi Szent Andrástemplomban keresztelték meg; vallásos neveltetése, egyre mélyülő hite egész életét és világlátását meghatározta. Kiválóan citerázó, népes családját kocsmárosként és hentesként eltartó édesapját követve először inasnak szegődött el egy mészárszéken.

Zenei tehetségét azonban korán felfedezte a kántortanító, aki hegedűt adott a kezébe, és a templomi szolgálatba is bevonta.

Dvořák képzése Zlonicében folytatódott, ahol Antonín Liehmann tanította orgonálni és zongorázni. A zeneelméletet, zeneszerzést is oktató Lehmann rábeszélte Dvořák szüleit, hogy szépreményű fiukat küldjék Prágába. Az ifjú muzsikus elvégezte az ottani orgonaiskolát, majd brácsásként zenekarokban játszott. Ebben a minőségében szerződtette az 1862-ben megnyílt Ideiglenes Színház is. Az együttesben eltöltött évtized

DVOŘÁK: STABAT MATER

5

6

szakmai tapasztalata, az előadott művek sokasága és különösen az operazenekart gyakran vezénylő Bedřich Smetana szellemisége, ösztönző hatása nagyban hozzájárult Dvořák zeneszerzői valójának kibontakozásához.

1873-ban megnősült, Anna Čermákovát vette feleségül. Ezen alkotói szempontból is lelkes időkben születtek első önálló munkái: vegyes karra és zenekarra írt nemzeti hangvételű himnuszával elismerést aratott, a következő évben pedig Smetana mutatta be Májusi éj című noktürnjét, illetve a III. szimfóniáját. Dvořák sikerrel pályázta meg az 1875-re szóló osztrák állami ösztöndíjat, amelyre tizenöt művet nyújtott be. E bécsi kaland a bemutatkozási lehetőségen túl meghozta számára a nemzetközi ismertséget és Brahms támogató barátságát is.

Az 1870-es évek végére a pánszláv gondolat által megérintett, a legkülönbözőbb műfajokban helytálló, beérett mester Európát és az Újvilágot is meghódította. Az áttörést pedig éppen a Stabat Maternek köszönhette. Az oratórium prágai ősbemutatóját Adolf Čech vezényelte 1880. december 23-án. Zenetörténeti szempontból a következő fontos állomás 1882. április 2., Brno, ahol a Dvořákért rajongó ifjú Janáček felelt a Stabat Mater előadásáért. Londonban 1883. március 10-én Joseph Barnby dirigálásával szólalt meg a mű. Egy évvel később, március 13-án Dvořák maga vezényelte a Royal Albert Hallban százötven tagú zenekar és kilencszáz fős kórus élén. A siker óriási volt, a hatalmas koncertteremben tizenkétezren ünnepelték. Szeretettel fogadott visszatérő vendég lett Angliában, és az immár világhírű cseh komponista útja megnyílt az Amerikai Egyesült Államok felé is.

III. Dvořák 1874 és 1877 között a prágai Szent Adalbert-templom orgonistája volt, így a komponálás mellett ideje jelentős részét a liturgikus szolgálat és az egyházi zene tanulmányozása töltötte ki. 1875 novemberében született meg benne a „Fájdalmas Anya” megírásának gondolata, amelyhez indítást adott, hogy – harmóniumon játszva – közreműködött Franz Xaver Witt Stabat Materének prágai bemutatóján. Dvořákot megihlette a téma és a költői szöveg mélysége. 1876. február 19. és május 7. között vázlatokat készített, ám aztán egyéb munkái elvonták a figyelmét, és csak a következő ősszel tért vissza a „siratóének” hangszereléséhez. Ezúttal gyorsan haladt, a hangjegyekbe oltotta-oldotta fájdalmát. 1877 augusztusában ugyanis tragikus körülmények között, foszformérgezés következtében elvesztette egyéves lányát, Růženát, néhány héttel később pedig hároméves fia, Otakar hunyt el himlőben. A család 1875 nyarán már átélt egy hasonló traumát, a kis Jozefa születése után két nappal halt meg. Dvořák Stabat

DVOŘÁK: STABAT MATER

7

8

Matere lelki megfoganásának első pillanatától a bánat és a reménység gyümölcse volt.

Meg nem erősített angol nyelvű források utalnak arra, hogy a világon az elsők között, 1882-ben Budapesten is elhangzott a Stabat Mater. (Van, ahol az szerepel, hogy a magyarországi bemutatóra a már említett brnói előadás után három nappal került sor.)

Csáth Géza egy 1906-os koncertjegyzetében meglehetősen kritikusan fogalmazott a kompozícióval kapcsolatban: „Nem kelt ez a mű nagy emóciókat, hiányzik belőle Dvořák kedélyessége. Akik egységet, drámaiságot, vagy akár tiszta lírát keresnek benne, nem találják; tiszta, elvont formák, szinte építészileg konstruált hideg architektúra – ez Dvořák Stabat Matere.”

Különös, számos kérdést felvető ítélet, amely mintha nem is az adott szerzőről és művéről szólna. Nem kelt érzelmeket? Hm... Dvořák kedélyessége? Sok minden eszünkbe juthat róla, de a kedélyesség mint alapjellemző kevéssé. Az „egység” talán valóban hiányzik a műből, de a (benső) dráma és a tiszta líra biztosan nem. Az is furcsa, hogy a jegyzetíró „szinte építészetileg konstruált hideg architektúrát” emleget. Éppen az ellenkezője igaz. Dvořák műve őszinte, érzékeny, melankolikus hangulatváltások sora.

A Stabat Mater nemcsak a passiójelenet zenei ábrázolására ad alkalmat a szerző számára, hanem személyes hitvallásra is. A több mint negyedórás nyitótétel hosszú expozíció. Iniciálé, mottó. Messziről közelítünk a „témához”, lassan élessé válik a kép: a kereszt alatt könnyező Anya alakja. Dinamikai fokozással kibontakozik az isteni világdráma, a legszemélyesebb történet, amelybe egyszer csak a kórus, majd a szólisták által a mindenkori „szemlélő”, a hallgató is bevonódik. Dvořák érintetté tesz. A Stabat Mater végtelen érzelmi hullámzását a kettős érzés és tapasztalás adja: kétségbeesés és elfogadás, fájdalom és enyhülés, borongás és felderülés. Az oratórium végkicsengése nem lemondás vagy szenvtelen belenyugvás az isteni akaratba. Az utolsó szó, a dicsőséges Ámen a remény beteljesülése.

Dvořák személyes tragédiájára, a veszteség feldolgozhatatlanságára adott zenei válasza összecseng a hasonló sorshelyzetbe került Janáček üzenetével. Azzal, amit Jenůfa lekottázott imájának széljegyzeteként kisgyermeke koporsójába zárt: „…és mégis hiszek”. Írta: Pallós Tamás

Anasztaszija Scsegoljeva az oroszországi Lipeckben született, s az ottani művészeti főiskolán először zongorázni, majd a moszkvai Maimonidész Állami Klasszikus Akadémián énekelni tanult. 2011 és 2016 között több jelentős nemzetközi énekversenyen ért el előkelő helyezést. Szólistapályafutása 2011/12-ben, szülővárosában indult. 2013-ban a moszkvai Csajkovszkij Koncertteremben Mendelssohn II. („Dicsőítő ének”) szimfóniájának egyik szopránszólóját énekelte, a következő évtől pedig a moszkvai Bolsoj színház visszatérő vendégművésze lett. Fontosabb szerepei: Grófné (Figaro házassága), Donna Anna (Don Giovanni), Margit (Faust), Micaëla (Carmen), Tatjána (Anyegin), Mimì (Bohémélet).

Vörös Szilvia a budapesti Zeneakadémián szerzett diplomát. 2014-ben megnyerte az I. Marton Éva Nemzetközi Énekversenyt, idén pedig megosztott első díjat kapott a portofinói nemzetközi énekversenyen. A Magyar Állami Operaház magánénekese, ottani szerepei közül említést érdemel Fenena (Nabucco), Főpapnő (Aida), Siebel (Faust), Suzuki (Pillangókiasas�szony), Bersi (Andrea Chénier), Rómeó (Rómeó és Júlia). Tavaly a Salzburgi Ünnepi Játékokon Puccini Manon Lescaut-jában Anna Netrebkóval, Massenet Thaïsának hangversenyszerű előadásában pedig Marina Rebekával és Plácido Domingóval lépett fel.

Fotó © Sandro Scalia

Paolo Fanale 1982-ben Palermóban született, és az ottani Vincenzo Bellini Konzervatóriumban tanult. 2007-ben Padovában a Don Giovanni Don Ottaviójaként debütált. Fellépett már többek közt a milánói Scalában, a Bécsi Staatsoperben, a barcelonai Liceu-ban, a párizsi Operában és a Châtelet Színházban, a berlini Deutsche Operben és a londoni Covent Gardenben. 2013-ban a Falstaff Fentonjaként a New York-i Metropolitanben is bemutatkozott; a Robert Carsen által rendezett nagy sikerű, élőben is közvetített előadás később DVD-n is megjelent.

Liang Li Kínában született. Tiencsinben, valamint Pekingben tanult, s nemzetközi versenyeken számos díjat nyert. 2006 óta a stuttgarti operaház társulatának tagja, ahol Kammersänger címmel ismerték el. Repertoárján előkelő helyet foglalnak el a Verdi- és Wagner-szerepek, s rendszeresen énekli Dvořák Stabat Materének basszusszólóját. Az oratórium közreműködésével készült, Mariss Jansons által vezényelt 2015-ös müncheni előadásának felvétele CD-n és DVD-n is megjelent.

Liang Li visszatérő vendég Budapesten: a Müpában Rossini Stabat Materét, az Erkel Színházban Verdi Reqiuemjét énekelte.

DVOŘÁK: STABAT MATER

9

10

Riccardo Frizza Bresciában született. Rossini Stabat Materének vezénylésével debütált 2001-ben a pesarói Rossini Fesztiválon, s ettől kezdve Rossini-specialistaként emlegetik. Azóta is rendszeres vendége a pesarói fesztiválnak csakúgy, mint a Párizsi Operának, a Veronai Arénának, a milánói Scalának vagy a New York-i Metropolitan Operának. Diszkográfiája is jelentős: több világhírű énekes szólólemezén vezényel, s a vezényletével készült lemezek között Rossini-művek, valamint Verdi és Mozart operái mellett olyan különlegességet is találhatunk, mint Martinů Mirandolinája.

Fotó © Posztós János, Müpa

Fotó © Posztós János, Müpa

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Dohnányi Ernő kezdeményezésére alakult meg 1943-ban, s azóta nemzetközi rangot és tekintélyt szerzett számtalan bel- és külföldi hangversenyével, lemezeivel, valamint rádiófelvételeivel, amelyeket világszerte sugároznak a rádióállomások. Az együttes a kezdetektől közreműködik a Budapesti Wagner-napokon, és itt az operaprodukciókban is jelentős sikereket arat. A zenekar állandó karmestere jelenleg Kovács János.

A Magyar Rádió Énekkara 1950-ben alakult, karigazgatója jelenleg Pad Zoltán. Az együttes repertoárja felöleli a klasszikus kórusmuzsika minden területét, beleértve az opera- és oratóriumirodalmat is. A világ szinte minden jelentős dirigensével felléptek már, s 2006 óta a Budapesti Wagner-napok Parsifal- és Ring-előadásaiban is közreműködnek.

Summary Steeped in church music as the organist of Prague’s Church of Saint Adalbert, Antonín Dvořák (1841–1904) resolved to compose a Stabat Mater in November 1875 after finding inspiration in the profundity of both the subject itself and the poetic medieval Latin text. In August 1877, Dvořák tragically lost his one-year-old daughter, Růžena, to phosphorus poisoning, and a few weeks later his three-year-old son Otakar died of smallpox.

The family had already experienced a similar tragedy in the summer of 1875 when his little daughter Jozefa died two days after birth. From the first moment of its spiritual conception, Dvořák’s Stabat Mater was the fruit of sorrow and hope.

The oratorio’s world première took place in Prague on 23 December 1880, and it was played in London for the first time on 10 March 1883, with the increasingly famous Czech composer himself conducting it at the Royal Albert Hall a year later. The great acclaim led to more visits to England and, eventually, the United States.

The Stabat Mater gave Dvořák a chance to depict not only a passion scene, but his entire personal confession of faith. The opening movement is a long – more than a quarter hour – exposition: with rising dynamics, the divine-human drama unfolds as the most personal of tales, into which the listener is drawn first by the chorus, and then by the soloists. Stabat Mater derives its endless emotional flow from the dualistic feeling and experience of despair and acceptance, pain and relief, brooding and brightening.

The glorious “Amen” that ends the oratorio is the consummation of hope.

Conducting the Hungarian Radio Symphony Orchestra and Choir in an All Saints’ Day concert (the day before All Souls’ Day) is the globe-trotting Italian opera and concert conductor Riccardo Frizza. The soloists – Russian Anastasia Shchegoleva, winner of multiple competitions, Hungary’s own Szilvia Vörös, Italian Paolo Fanale, whose triumphs extend to the Met in New York, and Liang Li, a Chinese “Stabat Mater specialist” – are internationally renowned luminaries of a new generation of singers.

SUMMARY

11

RISING STARS

Pálfalvi Tamás – trombita

Közreműködik: Eloïse Bella Kohn – zongora, Gyulai Júlia – tánc

2017. november 3.

Pálfalvi Tamás Fotó © Dominic Odenkirchen

Kocsis Zoltán-emlékkoncert

Közreműködik: Gyenyisz Kozsuhin, Bizják Dóra, Zentai Károly – zongora, Nemzeti Filharmonikusok Vezényel: Hamar Zsolt, Dobszay Péter

2017. november 6.

Kocsis Zoltán Fotó © Kotschy Gábor, Müpa

Prunyi Ilona és kamarapartnerei

Hommage à Dohnányi 2017. november 9.

Fotó © Posztós János, Müpa

FELFEDEZÉSEK Kodály Filharmonikusok Debrecen

Közreműködik: Juhász István – tenorharsona, Veér Mátyás – basszusharsona Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona

2017. november 19.

Dobszay-Meskó Ilona Fotó © Réthey-Prikkel Tamás

KARÁCSONYI HANGVERSENY

J. S. Bach: Karácsonyi oratórium

Vezényel: Marc Minkowski

2017. december 13.

Marc Minkowski Fotó © Benjamin Chelly

KODÁLY-ÜNNEPI HÉTVÉGE

Kodály-ünnepi koncert

Vezényel: Hamar Zsolt

2017. december 17.

Hamar Zsolt Fotó © MTI / Balogh Zoltán

előzetes,

AJÁNLÓ

MÜPA KULTÚR KÜLTÉR

JÉG–ZENE–ÉLMÉNY

Minden tekintetben.

December 2-től ismét a Müpánál!

A tél és a zene varázsa! Forralt bor, minőségi programok, egy 400 m2-es valódi jégpálya, valamint egy fűtött sátor. Ez a Müpa Kultúr Kültér, ahol könnyűzenei és gyermekműsorok, látványos újcirkusz-előadások és felejthetetlen élmények várják.

mupa.hu

Müpa Rádió Élmény minden pillanatban.

Hallgassa a Müpa Easy és Müpa Symphony csatornákat a mupa.hu-n vagy okostelefonon!

mupa.hu

Stratégiai partnerünk:

Stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Riccardo Frizza Címlapfotó: Joan Tomás A szerkesztés lezárult: 2017. október 20.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!