Müpa Műsorfüzet - Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara (2015. január 16.) by Müpa Budapest

Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara

2015. január 16. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

G T

MÉ G

G T

Ö B

B M

M Ü

MÜ PA !

TÖ BB

y.in

54 _0 6_ ny .in

14 _8 5x

ya 20 14 _8 5x 5

se gk art

art

54 _0 6_ ny .in

A !

/14

5/6

_0 6_

1P M

4:3

ld -n

-n

1P M

4:3

/14

5/6

/14

5/6

1 .1 1.

20 .

Még több Müpa!

20 14 _8 5x

art yCa

up M

us eg

pa _h

Élmény! Minden tekintetben.

Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, válassza ki az Önhöz illő müpa+ kártyát, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/mupaplusz

2015. január 16. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara Közreműködik: Szergej Leiferkusz – bariton

Muszorgszkij: Éj a kopár hegyen (eredeti változat) Muszorgszkij: Borisz Godunov Koronázási jelenet Borisz monológja (II. felvonás) Borisz halála Csajkovszkij: I. (g-moll) szimfónia („Téli álmodozás”), op. 13 I. Allegro tranquillo II. Adagio cantabile, ma non tanto III. Allegro scherzando giocoso IV. Andante lugubre – Allegro moderato – Allegro maestoso

A Borisz Godunov részleteiben a harangozás, valamint a kórus éneke felvételről hangzik el a szentpétervári Mihajlovszkij Színház Zenekara és Kórusa előadásában, Vlamidir Jurowski vezényletével.

Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara

Vladimir Jurowski Fotó © Roman Goncharov

Images of Russia, azaz Képek Oroszországból – Londonban ezzel a címmel hirdette meg A Felvilágosodás Korának Zenekara azt a programot, amely ma este a Művészetek Palotájában hallható. Muszorgszkij és Csajkovszkij művei talán meglepően hathatnak az 1986-ban alapított londoni historikus együttes műsorán, ám a zenekar rendszeresen átlépi a nevében jelzett korszak határát: ezúttal éppenséggel az 1860-as és 1870-es évek fordulójáig merészkedve. A művekhez való közelítésük és interpretációjuk jellege azonban e kirándulások során is historikus marad, ahogyan erről két éve, az együttes legutóbbi budapesti fellépésének apropóján Stephen Carpenter, a zenekar igazgatója is beszélt, Fazekas Gergely kérdésére felelve. – Amikor kilépnek a 18. század végi repertoárból, a zenészek más hangszereket használnak? – Igen, és ez alapvető az együttes filozófiáját illetően. Mindig korabeli hangszereken játszanak a muzsikusaink, de mindig olyanokon, amelyek az adott korszakban és repertoárban voltak használatosak. Nagyon kíváncsiak voltak a zenészek például arra, hogy Debussy vagy Ravel milyen hangszerekre írta a darabjait. A fuvolásoknak és az oboásoknak rengeteg hangszerük van: német, francia, olasz, barokk, klasszikus, kora romantikus, késő 19. századi és így tovább.” A Felvilágosodás Korának Zenekara akkor, 2013 januárjában Sir Simon Rattle vezényletével adott koncertet a Művészetek Palotájában. A zenekari demokráciát kezdetektől a legkomolyabban érvényesítő, önkormányzó együttesnek nincs sem fő-zeneigazgatója, sem vezető karmestere, ehelyett időről időre néhány kiválasztott művésszel (Principal Artist) lép munkakapcsolatra. Jelenleg Sir Simon Rattle mellett Sir Mark Elder, Fischer Iván és a ma esti hangverseny dirigense, Vladimir Jurowski tartozik a karmesterek e megtisztelő és rangos körébe (valamint a zenekar tiszteletbeli karmestere, Sir Roger Norrington). Az együttes szerteágazó és roppant innovatív működésében mindnyájuknak fontos szerep jut, így közreműködésüket azok az új típusú kezdeményezések, sorozatok és koncertformák sem nélkülözhetik, amelyekről a zenekar igazgatója két esztendeje így beszélt:

„Különös paradoxon a zenekarral kapcsolatban, hogy miközben többnyire két-háromszáz éves zenéket játszunk, 21. századi eszközöket használunk e zenék tálalásában, a közönséggel való kapcsolattartásban, s azt hiszem (remélem), hogy úttörők vagyunk e téren a historikus együttesek körében.”

Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara

6 Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara

„Aktívan jelen vagyunk a közösségi oldalakon – a Facebookon, a Twitteren –, és különféle eszközökkel próbáljuk becsalogatni koncertjeinkre az ifjabb generációt. Még 2006-ban indítottuk útjára The Night Shift (Éjszakai műszak) című sorozatunkat a tizennyolc és harmincöt év közötti korosztályt megcélozva, s évente három-négyet rendezünk az ilyen estekből Londonban. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a hagyományos közönségünknek tartunk egy rendes koncertet, mondjuk a Queen Elizabeth Hallban héttől kilencig. Megvárjuk, hogy a hangverseny közönsége hazamenjen, közben átrendezzük a termet, beállítjuk a fényeket, és este tíztől újra előadjuk a műsort más közegben, lazább keretek között. Ilyenkor nemcsak a darabok hangzanak el, hanem valaki beszélget is a muzsikusokkal, a karmesterrel, kommentárt fűz a művekhez.” „A vezénylés zen-mestere”, írta a londoni The Times az 1972-ben született Vladimir Jurowskiról, aki az utóbbi két évtized egyik leglátványosabb karmesteri pályafutását tudhatja a magáénak, s aki, ha tehetné, mégis inkább láthatatlan karmesterré válna. Az önmagát egyszerű közvetítőnek, a zenei interpretáció bábájának tekintő Jurowski többgenerációs zenészfamília tagja: nagyapja filmzeneszerző, édesapja karmester, öccse, Dmitri ugyancsak egyre sikeresebb fiatal dirigens, húguk, Maria pedig zongoraművész. A Moszkvában, majd Drezdában képzett karmester számára az 1995-ös év hozta meg az elismerést, méghozzá egy orosz mű révén: Rimszkij-Korszakov Májusi éj

A Felvilágosodás Korának Zenekara

című operáját vezényelte a Wexfordi Fesztiválon. A következő évben már operát vett fel az egyik legnevesebb lemezkiadónál, és egy Nabucco-produkcióval debütált a Covent Gardenben. Jurowski azóta vezényelt a New York-i Metropolitanben, rendszeres vendégkarmestere a Philadelphia Zenekarnak, működésének súlypontja azonban mindmáig Nagy-Britanniában van. Így 2001-től 2013-ig ő volt a Glyndebourne-i Fesztivál zeneigazgatója, s miután éveken át tevékenykedett a Londoni Filharmonikus Zenekar első vendégkarmestereként, 2007 óta a Thomas Beecham és Malcolm Sargent által alapított zenekar vezető karmestere. Már csak a glyndebourne-i produkciók révén is régóta munkakapcsolatban áll A Felvilágosodás Korának Zenekarával, hiszen az együttes állandó közreműködője a világraszóló Kelet-sussexi Fesztiválnak. A karmester, aki egyik interjújában a Mumin-könyvek Vándorát nevezte meg kedvenc fikciós hősének, a már idézett beszélgetésben így válaszolt arra a kérdésre, hogy mit élvez leginkább A Felvilágosodás Korának Zenekarával való közös munkában:

„Az elkötelezettséget és az érdeklődést, amelyet a muzsikusok az előadott zene iránt tanúsítanak. Hogy akármit is játszanak – az FONTOS számukra.” Az orosz programot Mogyeszt Muszorgszkij (1839–1881) Éj a kopár hegyen című műve indítja, méghozzá az eredeti, ám mindmáig igen ritkán felhangzó formájában előadva. Ahogyan több más Muszorgszkij-alkotásnak, ennek a műnek is változatokban, átdolgozásokban gazdag a története, miután az 1867-es zenekari darab befejezett, letisztázott partitúrája elsüllyedt a fiókban. Ez az eredeti változat ugyanis nem nyerte el Muszorgszkij zenei felettes énje, Milij Balakirev tetszését. Az ekkor éppen állástalan fiatal zeneszerző önérzetesen fogadta mestere kedvezőtlen ítéletét: „Én ezt a darabot jelentékenynek tartottam, tartom és fogom tartani, olyan műnek, amelyben először álltam elő önállóan

Mogyeszt Muszorgszkij

Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara

8 Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara

nagyobb formátumú darabbal a sok apróság után. […] Akár beleegyezik abba, hogy boszorkáimat előadják, akár nem, azaz meghallom-e a darabot vagy sem, én nem változtatok semmit a darab felépítésén és kidolgozásán.” Az eredeti változat mégis előadatlan maradt, zenei anyagát Muszorgszkij később két operában is felhasználta (a Mlada című, többekkel együtt jegyzett operabalettben, illetve A szorocsinci vásárban), ám a koncerttermekben ma leginkább Nyikolaj Rimszkij-Korszakov hangszerelése-átdolgozása hangzik fel, amely Muszorgszkij halála után öt esztendővel készült. Az eredeti zenekari darabról, amelynek első hanglemezfelvételét épp egy brit együttes (a Londoni Szimfonikus Zenekar) készítette el a múlt század hetvenes éveiben, Muszorgszkij így írt egy barátjának még a komponálás esztendejében: „A Boszorkák – ez a darabom köznapi elnevezése, hogy úgy mondjam, beceneve, valójában »Szentivánéj a kopár hegyen« – mint látja, megkeresztelt darabocska. Ha emlékezetem nem csal, a boszorkák ezen a hegyen gyülekeztek, pletykálkodtak, fondorkodtak, és várták a legnagyobbat – a Sátánt. Megérkezésekor ők, tudniillik a boszorkák, kört alakítottak a trón körül, amelyen ott trónolt hatalmas kecskebak képében a Legnagyobb, s dicsőítő énekeket énekeltek neki. Amikor a Sátán a boszorkák dicsőítésétől kellőképpen felgerjedt, parancsával megnyitotta a boszorkányszombatot, miközben kiválasztotta a neki tetsző boszorkákat, hogy kedvét lelje bennük. Így is csináltam meg.

Goya: Boszorkányszombat (részlet)

A címlapon feltüntettem a tartalmat: 1. A boszorkányok gyülekezése, tereferéik, pletykáik, 2. A Sátán érkezése, 3. A Sátán pogány dicsőítése és 4. Boszorkányszombat.” „Vas Leiferkusz”, művésztársai és rajongói így emlegetik a hatvannyolc esztendősen is kirobbanóan energikus orosz baritont, Szergej Leiferkuszt. 1972-ben debütált – akkor éppen Leningrádnak hívott – szülővárosában, s 1977-ben csatlakozott az akkor éppen Kirov nevét viselő Mariinszkij Színház operatársulatához, ahová azóta is diadalmasan visszajár. A színészi játékban is erős Leiferkusz agresszív Scarpia, démoni Jágó (e szerepében Myung-Whun Chung Otello-lemeze és egy Solti György által vezényelt, emlékezetes londoni előadás felvétele is megörökítette), s természetesen az orosz operák területén is számos nagy szerep (Anyegin, Igor herceg, Mazeppa stb.) autentikus megformálója odahaza és világszerte egyaránt.

Szergej Leiferkusz

Leiferkusz Claudio Abbado ezredvégi Borisz Godunov-produkciójában a jezsuita Rangoni szerepét alakította lidérces megjelenítő erővel, ám a mostani hangversenyen a címszereplő kitüntetett pillanatait idézi majd elénk. Az énekes, aki úgy tartja, hogy hazájának zenéje hozzásegítheti a világot az orosz kultúra és történelem mélyebb megértéséhez, ezúttal azt a szólamot énekli, amely valósággal az orosz történelem, irodalom és zene – egyáltalán, az orosz sors sűrűsödési pontjának vélhető.

Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara

„Mire jó a folyamatos harangzúgás felvonulás nélkül? […] Megismétlem, ez a jelenet nem eléggé zenei, de színpadon, díszletekkel és szereplőkkel mély hatást válthat ki, bár a hangversenyen rám nem tett kielégítő benyomást.” 1872-ben így írt Cezar Kjui, az Ötök zeneszerzői csoportjának másik tagja Muszorgszkij operájának Koronázási jelenetéről, amely ekkor hangversenyszerű előadásban került bemutatásra. A ma esti hangverseny közönsége nem csupán megcáfoltnak érezheti ezt az ítéletet, de eme „baráti” kritika olvastán akár azt is megsejtheti, hogy ennek az operának sem volt könnyű útja a közönséghez. Mert bár 1874-ben, azaz még Muszorgszkij életében bemutatta a szentpétervári Mariinszkij Színház, ám az már a második változata volt az 1868 óta készülő Borisz Godunovnak, amelyet azután 1896-ban Rimszkij-Korszakov, a múlt század negyvenes éveiben pedig Dmitrij Sosztakovics is újrahangszerelt. Borisz Godunov „Enyém a cárok trónja, hatalmam tündököl” – kezdődik Nádasdy Kálmán klasszikus magyarításában Borisz második felvonásbeli monológja, amelyben a bűntudattól gyötört uralkodó már személyiségének és hatalmának széthullását vizionálja. Az ott megsejtett végzet beteljesedéséről az opera ma este harmadikként megszólaló nagyjelenete, Borisz halála tudósít, az operatörténet egyik legmegindítóbb búcsúmonológjával – ezúttal bariton hangon.

„Ez egy színtisztán orosz szimfónia. Minden egyes ütemén érződik, hogy csakis orosz írhatta. A zeneszerző orosz tartalommal töltötte meg a tőlünk távol, idegen földön kifejlődött formát.” Így írt 1883-ban a Rosszijszkaja Gazeta kritikusa Pjotr Csajkovszkij (1840–1893) I. szimfóniájáról, amely a „Téli álmodozás” melléknevet viseli. Ez volt az időközben átdolgozott szimfónia második, moszkvai megszólaltatása, tizenöt esztendővel az 1868-as szentpétervári ősbemutató után.

Pjotr Csajkovszkij

Az álmatlanság és elviselhetetlen fejfájások közepette megszületett szimfónia, amelynek kompozícióján a kortársak és egyes kutatók szerint is érződik a Mendelssohn- és a Schumann-hatás, dallamvilágát tekintve valóban félreismerhetetlenül orosz alkotás: a negyedik tételben például egy tavaszköszöntő orosz dalt dolgozott fel Csajkovszkij. A vigasztalanság és a ködök földjét megidéző, s a hallgatót téli utazásra hívó szimfónia méltán kap helyet a Csajkovszkij-felvételeivel jelentős szakmai és közönségsikert arató Vladimir Jurowski, illetve az orosz képek bemutatására vállalkozó londoni együttes, A Felvilágosodás Korának Zenekara programján. Írta: László Ferenc

Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara

12 Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara

A Felvilágosodás Korának Zenekara HEGEDŰ Margaret Faultless David Rabinovich Miranda Fulleylove Declan Daly Andrew Roberts Jane Gordon Iona Davies Simon Kodurand Claire Sansom Mary Hofman Julia Kuhn Anna Curzon Colin Scobie Nancy Elan Roy Mowatt Claire Holden Stephen Rouse Debbie Diamond Jayne Spencer Jacek Kurzydlo Silvia Schweinberger Catherine Ford George Clifford Flora Curzon

CSELLÓ Luise Buchberger Catherine Rimer Andrew Skidmore Helen Verney Richard Tunnicliffe Eric de Wit Penny Driver

BRÁCSA Max Mandel Nicholas Logie Martin Kelly Annette Isserlis Kate Heller Marina Ascherson Thomas Kirby Louisa Tatlow

KLARINÉT Antony Pay Katherine Spencer

BŐGŐ Chi-chi Nwanoku MBE Cecelia Bruggemeyer Christine Sticher John Henry Baker Matthew Gibson Carina Cosgrave FUVOLA Lisa Beznosiuk Katy Bircher Neil McLaren + piccolo OBOA Daniel Bates Michael O’Donnell

FAGOTT Jane Gower Philip Turbett

KÜRT Roger Montgomery Martin Lawrence Gavin Edwards David Bentley Nicholas Benz TROMBITA Paul Sharp Simon Munday KORNETT David Blackadder Phillip Bainbridge HARSONA Susan Addison David Whitson Stephen Saunders TUBA Lee Tsarmaklis TIMPANI Scott Bywater ÜTŐHANGSZEREK Matthew Dickinson Richard Horne Glyn Matthews Nigel Bates

Vladimir Jurowski és A Felvilágosodás Korának Zenekara

Vladimir Jurowski Photo © Sheila Rock

Summary Images of Russia is a programme of music presented in London by the Orchestra of the Age of Enlightenment and to be heard this evening at the Palace of Arts. Although it might appear surprising to find Mussorgsky and Tchaikovsky on the programme of this orchestra founded in 1986 as a period ensemble, the OAE is known for regularly stepping beyond the boundaries of the period set by its name. Opting for a democratic structure from the outset, the ensemble has no permanent music director, instead working with chosen conductors (Principal Artists) on an ad hoc basis. This prestigious circle currently includes Sir Simon Rattle, Sir Mark Elder, Iván Fischer and today’s conductor Vladimir Jurowski. Jurowski, from a musical family stretching back generations, first made his name when he conducted a performance of Rimsky-Korsakov’s opera May Night at the Wexford Festival in 1995. Since then, he has conducted at the Metropolitan Opera in New York and is a regular guest of the Philadelphia Orchestra, although he continues to work predominantly in the United Kingdom. From 2001 to 2013, he was music director of the Glyndebourne Festival Opera, and has been the principal conductor of the London Philharmonic Orchestra since 2007. He has also enjoyed a long working relationship with the Orchestra of the Age of Enlightenment through productions at Glyndebourne, where the ensemble is a permanent collaborator. Beginning with Modest Mussorgsky’s orchestral piece Night on Bald Mountain in its original 1867 form, the concert continues with three excerpts from the same composer’s opera Boris Godunov, featuring the still explosive energy of world-renowned 68-year-old Russian baritone Sergei Leiferkus as the titular tsar. The concert closes with Pyotr Tchaikovsky’s Symphony No. 1, premièred in 1868 under the subtitle “Winter Daydreams”. Contemporaries and certain scholars regarded the work as unmistakeably Russian, despite the influences of Mendelssohn and Schumann in its melodies: the fourth movement, for example, includes Tchaikovsky’s reworking of a Russian folk song welcoming the onset of spring.

Vladimir Jurowski and the Orchestra of the Age of Enlightenment

RÉGIZENE FESZTIVÁL

J. S. Bach: h-moll mise

Vezényel: Philippe Herreweghe

2015. január 21.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

J. S. Bach–Mendelssohn: Máté-passió

Vezényel: Vashegyi György

2015. január 22.

Baráth Emőke

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Concerto Armonico

J. S. Bach és C. Ph. E. Bach művei

RÉGIZENE FESZTIVÁL

Mendelssohn: Paulus

Vezényel: Philippe Herreweghe

Orgonapárbaj – új generáció

Ronny Krippner (GB) és Dirk Elsemann (D)

Műsorvezető: Tompos Kátya és Fassang László 2015. január 27. Tompos Kátya

Stravinsky-maraton

A Budapesti Fesztiválzenekar és a Művészetek Palotája közös produkciója

Művészeti vezető: Fischer Iván

előzetes,

AJÁNLÓ

A hír mindenkié – adja tovább!

137x80_5_mupa_musor_hu_ok.indd 1

TÖBB IDŐ EGYMÁSRA www.shopline.hu

2014.03.25. 10:33

napi gazdaság g

A Napi Gazdaság a művészetek elkötelezett támogatója! Napi Gazdaság – Ahol üzlet lesz a hírből

Magyarország InfoRádiójának reggeli hírmu´´sora

MOBILON IS > www.okosradio.hu TEGYE KI A FÔKÉPERNYÔRE!

stratégiai partnereink:

stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Kiadta a Művészetek Palotája Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Tervezés: Hammer Advertising Kft. A Művészetek Palotája fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette. A címlapon: Vladimir Jurowski Címlapfotó: Sheila Rock

ISO: 9001:2000