Müpa Műsorfüzet - A Takács Kvartett és a Muzsikás (2015. február 12.) by Müpa Budapest

A Takács Kvartett és a Muzsikás Quartetto – Bartók és a népzene

2015. február 12. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

G T

MÉ G

G T

Ö B

B M

M Ü

MÜ PA !

TÖ BB

y.in

54 _0 6_ ny .in

14 _8 5x

ya 20 14 _8 5x 5

se gk art

art

54 _0 6_ ny .in

A !

/14

5/6

_0 6_

1P M

4:3

ld -n

-n

1P M

4:3

/14

5/6

/14

5/6

1 .1 1.

20 .

Még több Müpa!

20 14 _8 5x

art yCa

up M

us eg

pa _h

Élmény! Minden tekintetben.

Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, válassza ki az Önhöz illő müpa+ kártyát, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/mupaplusz

2015. február 12. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Takács Kvartett és a Muzsikás Quartetto – Bartók és a népzene Takács Kvartett Edward Dusinberre – első hegedű Schranz Károly – második hegedű Geraldine Walther – brácsa Fejér András – cselló Muzsikás Együttes Sipos Mihály – hegedű, citera, ének Porteleki László – hegedű, koboz, tambura, ének Éri Péter – brácsa, kontra, mandolin, furulyák, ének Hamar Dániel – bőgő, gardon, dob, ének Közreműködik: Petrás Mária – ének

A Takács Kvartett és a Muzsikás

4 A Takács Kvartett és a Muzsikás

A Colorado állam szívében található Aspen nemcsak a környékbeliek kedvelt turistaparadicsoma, hanem az Amerikai Egyesült Államok egyik rangos, immár hat és fél évtizedes múlttal büszkélkedő zenei fesztiváljának és workshopjának (Aspen Music Festival and School) helyszíne is. 2001-ben e fesztiválon született meg a magyar muzsikusok által alapított, de hosszú ideje Coloradóban székelő Takács Kvartett és a külföldön szintén rendszeresen megforduló Muzsikás Együttes együttműködésének gondolata.

Az ötlet a többek között Wagnerről, Toscaniniről és az amerikai szimfonikus zene történetéről is publikáló neves történésztől, Joseph Horowitztől származik, aki úgy vélekedett, hogy egy klasszikus vonósnégyessel fuzionáló népi együttes a lehető legközvetlenebb formában képes a szélesebb közönség elé tárni a 19–20. századi magyar vagy magyaros művészi zene népzenei forrásait, és megmutatni a népi eredetű dallamok műzenei felhasználásában rejlő lehetőségeket. Minden adott volt Horowitz elképzeléseinek megvalósulásához. A Takács-Nagy Gábor által 1975-ben alapított Takács Kvartett akkorra már nemzetközi összehasonlításban is jelentős vonósnégyesnek számított. Az eredeti felállásból a hegedűs

Takács Kvartett Fotó © Keith Saunders

Schranz Károlyt és a csellista Fejér Andrást még soraiban tudó formáció ráadásul – többek közt – éppen Bartók hat vonósnégyesének koncertelőadásaival és felvételeivel vívott ki magának világszerte elismertséget. A hetvenes évek legelején kezdődött a Muzsikás Együttes története is, amelynek tagjai – a ma is aktív Sipos Mihály és Hamar Dániel, valamint a hozzájuk később csatlakozó Éri Péter és Porteleki László – aktív szereplői voltak a Magyarországon akkoriban kibontakozó táncházmozgalomnak, és saját tanuló- és gyűjtőútjaikkal maguk is előmozdították a népzene akkori reneszánszát. Munkájukra az országhatárokon kívül is felfigyeltek, és Bartók Béla a tagok sokirányú zenei érdeklődése, valamint képzettsége miatt ma már nemcsak táncházaktól keresik meg őket, hanem más zenei irányzatok képviselőivel, például dzsessz- és rockegyüttesekkel, sőt szimfonikus zenekarokkal is rendszeresen vannak közös produkcióik. Horowitz eredetileg kétrészes műsorban gondolkodott: az első rész a cigányzene Johannes Brahmsra és Liszt Ferencre gyakorolt hatására, míg a második Bartók Béla és a magyar népzene kapcsolatára kívánt rámutatni. A koncepciót megvalósító zenészek egyértelműen az utóbbiban láttak inkább fantáziát, s erről az ötletgazdát is sikerült meggyőzniük. Így a rövidesen egész Amerikát, majd Nyugat- és Dél-Európát is meghódító produkciójuk immár Bartók és a hagyomány munkacímmel indult útjára, mindenekelőtt azt tűzve ki célul, hogy a mai hallgatók is képet kaphassanak arról, felfedező- és gyűjtőútjai során Bartók milyen formában találkozott a folklórral, és közvetlenül, a zene segítségével tapasztalják meg, hogy milyen csatornákon keresztül vált a parasztzene a komponista zenei anyanyelvévé. A „professzionális” és „falusi” játékmód (előadói stílus) újszerű kombinációit kutató muzsikusok azóta is következetesen kitartanak a népies műzene (például a városi cigányzene, a csárdás, a verbunkos) és – a zeneszerző szóhasználatával élve – a tiszta népzene bartóki megkülönböztetése mellett. Műsorukban arra törekednek, hogy a Bartók által, archív felvételen rögzített vagy autentikus környe-

A Takács Kvartett és a Muzsikás

6 A Takács Kvartett és a Muzsikás

zetben – például Erdélyben – megismert dallamkincset kapcsolják össze Bartók kompozícióival, így jutva közelebb az imént említett célkitűzéshez. Köztudomású, miként forrt egybe a 20. század talán legjelentősebb magyar zeneszerzőjének munkássága a Kárpát-medencében élő népek zenei tradíciójával. Az e téren gyűjtőként és teoretikus munkák szerzőjeként is jelentőset alkotó Bartók zeneműveinek tekintélyes hányadát teszik ki a népdalfeldolgozások vagy az olyan darabok, amely tartalmaznak népdaltémájú tételt. A komponista nemcsak a magyar, de a szlovák, a rutén, a román, a délvidéki, sőt az arab folklór iránt is érdeklődött. Az életmű minden szakaszában találkozunk népzenei ihletésű opusokkal: az elsőt még az 1905-ben megkezdett módszeres gyűjtés előtti időszakból, az utolsót Bartók halálának évéből ismerjük. Különbözzenek bár oly sok mindenben a feldolgozás és az interpretáció mikéntjét illetően, e művekben egyvalami mindenképpen közös: Bartók (az 1910-es évektől legalábbis) csak olyan dalokkal és dallamokkal dolgozott, amelyeket személyesen vagy mások által készített fonográf-felvételekről ismert. Meggyőződéssel hitte ugyanis, hogy a folklór lényegét az írásos gyűjtemények nem képesek pontosan rögzíteni. Mint mondta: annak érdekében, hogy valóban érezzük ezt a zenét, meg is kell élnünk, tapasztalnunk azt. Bartókot tehát csaknem négy évtizeden át intenzíven foglalkoztatta a népzene műzenei integrációjának gondolata. A megvalósítással kapcsolatos stratégiái azonban az idő előrehaladtával meglehetősen sokat változtak. Eleinte rendszerint változatlanul vett át dallamokat, vagy alkalmazta csupán kis módosítással azokat, és többnyire pontosan meg is jelölte forrásait. Később, amikor már a feldolgozás mozzanata vált döntővé, kevésbé tartotta fontosnak, hogy hallgatója tudomására hozza a darabjait inspiráló dalok címét és származását, sőt alkalmanként „fiktív” anyaggal dolgozott, tehát saját maga által komponált népi dallamokból építkezett.

Miután végül saját kutatásai során a zenei folklór legmélyebb rétegeibe is betekintést nyert, s már nem elsősorban a dallamkölcsönzések és a különböző tradíciók egymásra gyakorolt hatásai foglalkoztatták, saját zenéje is egyre kevésbé kereste a „külső” hatásokat. A népzenei elemek Bartók művészetének immanens részévé váltak, vagyis az általa megtalált új zenei nyelv minden paraméterében magában kezdte hordozni az autentikus környezetben szerzett tapasztalatok emlékét.

A mai műsor gondos tervezettségére utal, hogy a népzene felhasználásának több itt jelzett módszere is „megelevenedik” a hallgató előtt. Az első csoportba két 1915-ben született, eredetileg zongorára írott mű, a Szonatina és Román népi táncok tartozik, amelyekben a zeneszerző öt, illetve hat román hangszeres táncot dolgozott fel. A Szonatina az első, Dudások című tételben egy Hunyad megyei ardeleanára és egy bihari táncra, a másodikban egy máramarosi medvetáncra, illetve végül (a fináléban) egy török eredetű mărunțelre és egy torontáli babaleucára épül. Mielőtt a Takács Kvartett előadásában felcsendülne a mű Gertler Endre által jegyzett 1931-es átirata, a Muzsikás Együttes prímása, Sipos Mihály ad ízelítőt abból, miként imitálja egy falusi banda hegedűse a duda hangját, de – a Szonatina apropóján – ugyanebben a blokkban egy hegedűre és ütőgardonra (húros ütőhangszerre) hangszerelt tradicionális gyimesi medvetáncot is meghallgathatunk a Muzsikás tolmácsolásában. Értelemszerűen a műsort záró Román népi táncok esetében sem az eredeti változat, hanem Arthur Willner vonószenekari átirata szólal meg, amelyhez Sipos Mihályék Bartók gyűjtéséből szemelgetnek: a bottánc (bota) és az invertita az első, míg a furulyán előadott topogó (pe loc) az azonos című harmadik tétel forrásait mutatja be. Ezek a példák még inkább kidomborít-

Muzsikás Együttes Fotó © Opitz Tamás

A Takács Kvartett és a Muzsikás

8 A Takács Kvartett és a Muzsikás

hatják, hogy a komponista a táncok dallama mellett a kísérethez is rendkívüli innovációval közelített, s hogy milyen ritmikai-hangszerelési megoldásokkal vetett véget a monotóniának.

Az est egyik legkülönlegesebbnek ígérkező pillanata is a Román népi táncokhoz kapcsolódik: az utolsó, hatodik tétel (Mărunțelul) megszólaltatására a két együttes közösen vállalkozik, ténylegesen egyesítve az addig egymással inkább kontrasztot alkotó, vagy egymást kiegészítő professzionális és népi játékmódot, a művészi zene és a népzene közötti évszázados határvonalak újragondolására késztetve egyúttal a hallgatót. Hasonló okokból eshetett a választás az eredetileg pedagógiai célzattal komponált, vagyis a kamaramuzsikálás fortélyainak elsajátítását segítő 44 hegedűduóra is, bár a vonósnégyes második hegedűse, Schranz Károly és a már említett Sipos Mihály közös játéka alighanem elsősorban a klasszikus és népi hegedülés közti különbségeket hivatott megmutatni. Az 1931-ben publikált sorozat darabjainál – amelyekből ezúttal a harmadik füzet harmadik és hetedik (No. 28, Bánkódás; No. 32, Máramarosi tánc), valamint a negyedik füzet utolsó tétele (No. 44, Erdélyi tánc) hangzik el – Bartók már nem a Szonatinában és Román népi táncokban megismert pontossággal jelöli meg a származási helyet, hiszen olvasójával csak annyit közöl: kettő kivételével e duók mindegyikében egy-egy parasztdallam szerepel (fő)témaként. Az egyes tételek címei legfeljebb azt erősítik meg, hogy e miniatűrök megalkotásakor és ciklusba rendezésekor a szerzőt az egyes népzenék közötti kölcsönhatás is élénken foglalkoztatta: e művében Bartók a magyarországi és erdélyi mellett „tót”, „oláh”, „rutén”, „szerb” és „arab” dallamokat is feldolgozott. Mindezeknek megfelelően itt a bejátszott archív felvételek és a Muzsikás Együttes kiegészítései is lazábban illeszkednek a két hegedűs által elővezetett három tételhez. A mai programban szereplő Bartók-művek közül minden kétséget kizáróan az 1928-as keltezésű IV. vonósnégyes távolodik legmesszebbre a népzenei idiómától, mégis már a kezdetek óta jelen van a Takács Kvartett és a Muzsikás közös műsorában. A zenekedvelők körében e kompozíció gyakran szerkezeti sajátosságai miatt kerül szóba: a darab öt tétele különös – bár az életműben korántsem egyszer megjelenő – hídformába rendeződik, amelyet a komponista a harmincas évek olyan jelentős műveiben tökéletesít majd, mint az V. vonósnégyes vagy

a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára. A hídforma sajátossága, hogy kitüntetett szerep jut a „középen”, önmagában álló harmadik tételnek, amelyet az egymással rokon első és ötödik, illetve második és negyedik tételek héjként kereteznek. A Bartók-recepcióban gyakorta „éjszaka-zenének” nevezett harmadik tétel (Non troppo lento) az egész mű egyik legérzelmesebb, legkarakteresebb, már-már énekbeszédszerű dallamára épül, amely ellentmondást nem tűrve tör utat magának a környező zajkulisszában. Ezt a cselló által „énekelt” dallamot sokan – köztük a Muzsikás egyik alapítója és jelenlegi bőgőse, Hamar Dániel is – egy népdalhoz hasonlítják, ahogy népi eredetűnek mondják a scherzo-szerű negyedik tételben hallható, úgynevezett Bartók-pizzicatókat is, melyeknél a hegedű húrjainak a fogólapra való visszacsapódása eredményez csattogó hangzást. Az ilyen egyértelmű népzenei utalásokban azonban a IV. vonósnégyes nemigen bővelkedik; a zenei folklór jelenléte valójában a „sorok közül”, a kompozíció mélyrétegeiből olvasható ki. Ennek megfelelően az előadók itt sem direkt analógiákat kerestek; szándékuk szerint e műsorrész népzenei betétei sokkal inkább az elhangzott tételek hangulatára, feltételezett mondanivalójára reflektálnak majd. Különösen érdekesnek ígérkezik a második tétel hangtompítók és glisszandók által formált neszeinek találkozása a jól ismert Madárka, madárka kezdetű népdallal, amelyet a Muzsikás gyakori vendégelőadója, a moldvai csángó származású Petrás Mária énekel majd el. Írta: Ignácz Ádám

A Takács Kvartett és a Muzsikás

Takács Kvartett Fotó © Keith Saunders

A Takács Kvartettet négy zeneakadémista hozta létre 1975-ben. Két évvel később már megnyerték az Eviani Nemzetközi Vonósnégyes-verseny első díját és a kritikusok díját is Franciaországban. Számos további nemzetközi siker és tagcsere után, 2003-ban Grammy-díjat kaptak. 2005-ben a kvartett a South Bank Centre társult művésze lett, amelynek eredményeként több rangos hangfelvételük is született. 2006-ban lemezre játszották Beethoven, majd Bartók összes vonósnégyesét, ami újabb nemzetközi elismerést és díjakat jelentett. Az összes Brahmsvonósnégyes felvétele Grammy-jelölést eredményezett 2010-ben.

Muzsikás Együttes Fotó © Opitz Tamás

A Kossuth-, Liszt-, Prima Primissima-, Magyar Örökség- és WOMEX-díjas Muzsikás együttes 1973-ban alakult abból a célból, hogy elfogadtassák a magyar népzenét mint önálló, minden más műfajjal egyenértékű zenei stílust. Sikerrel ötvözte a 20. századi magyar komolyzenét és a hagyományos népzenét, rendszeresen fellép a világ legrangosabb koncerttermeiben. A nagy hangversenyek mellett a Muzsikás rendkívül fontosnak tartja a legkisebbeknek tartott rendszeres gyerektáncházat és az összevont rendhagyó iskolai ének-zeneórákat.

Summary The idea of collaboration between the Takács Quartet, formed by Hungarian musicians long based in Colorado, and the Muzsikás Ensemble, a group which regularly appears abroad, was raised at the Aspen Music Festival in 2001. The idea came from music historian Joseph Horowitz, who expressed that fusing a classical string quartet with a folk music ensemble would be the most direct way possible of presenting folk music sources in Hungarian or Hungarian-style classical music of the 19th and 20th centuries to a broader audience, as well as revealing the inherent possibilities in using folk-derived melodies in classical music. The primary goal of the production – which toured under the working title Bartók and Tradition and quickly went on to conquer the United States, as well as Western and Southern Europe – was to provide modern listeners with an idea of the form in which Béla Bartók encountered folk traditions on his exploratory field trips collecting folk music. It also offered the audience a direct experience of the channels through which peasant music became a part of the composer’s musical mother tongue. It is common knowledge how the work of perhaps the most significant Hungarian composer of the 20th century came to be fused with musical traditions of the Carpathian Basin. A substantial portion of the musical output of Bartók, whose achievements as a collector and author of theoretical studies were considerable in this field, is comprised of arrangements of folk tunes or pieces with movements that contain folk themes. However, significant differences exist among these works with respect to the mode of the given arrangement or interpretation. It shows through the careful planning of this evening’s performance that several of the methods that Bartók applied in his use of folk music will “come to life” before the audience. Besides works that both borrow melodies in unchanged form and adapt the traditional source material, we will hear another composition, the String Quartet No. 4, which instead contains hidden references to folk music. Our journey also leads us through original archive recordings, as well as a good number of folk tunes and dances learned within an authentic context.

Takács Quartet and Muzsikás

Söndörgő & Mostar Sevdah Reunion

2015. március 1.

Söndörgő

Daniel Oren és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

2015. március 22.

Daniel Oren

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Kohán István és a Győri Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Berkes Kálmán

2015. március 25. Kohán István

Händel: Nagy Sándor ünnepe

Félig szcenírozott előadás Vezényel: Rolf Beck Rendező: Káel Csaba

2015. március 28.

Stabat Mater

Verdi és Rossini

Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar Vezényel: Carlo Montanaro

2015. április 2. Carlo Montanaro

Baráti Kristóf és vendégei

Kim Kashkashian, Várdai István, Jean-Efflam Bavouzet

2015. április 8.

előzetes,

AJÁNLÓ

Élmény! Minden tekintetben.

Müpa jeggyel még több élmény!

mupa.hu

stratégiai partnereink:

stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Kiadta a Művészetek Palotája Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Tervezés: Hammer Advertising Kft. A Művészetek Palotája fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

ISO: 9001:2000