Müpa Műsorfüzet - Az Amadinda és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara (2015. február 13.)

Az Amadinda és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

2015. február 13.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mupa.hu

Müpa10

Jubileumi hétvége 2015. március 14-15.

Az elmúlt 10 év neves magyar fellépői egyetlen hétvége alatt a Müpában!

2015. február 13.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Az Amadinda és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Vajda Gergely

Takemitsu: From me flows what you call Time Vajda Gergely: Drums, drums, drums – ősbemutató Gyöngyösi Levente: Sinfonia concertante négy ütőhangszer-játékosra és zenekarra

Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

3

4

Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

Takemitsu Toru Fotó © Schott Japan

A Művészetek Palotája által az évad együttesévé válaszott Amadinda műsora híven tükrözi a kvartett ars poeticáját: kortárs darabokat játszanak az új művek bemutatásában hagyományosan nagy szerepet vállaló Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara társaságában. A komponistákat és előadóművészeket a jeles zeneszerzőzenei szakíró, Hollós Máté mutatja be.

Takemitsu Toru (1931–1996) a 20. századi japán zene nemzetközi fesztiválokon legismertebb alakja. Zeneszerzőként több száz kompozíciót és kilencvennél több filmzenét jegyez, esztétaként húsz könyv őrzi munkásságát. Kisgyermekkorát Kínában töltötte. Autodidakta volt, majd társaival az akadémizmussal szembeszálló kísérleti műhelyt hozott létre. Hatott rá Messiaen, Debussy, kipróbálta magát a konkrét zenében és az aleatóriában, de legmeghatározóbban Cage inspirálta: az ő gondolkodása ébresztette rá Takemitsut zenei japánságára. A hatvanas évektől hazája hagyományos hangszereit is bevonta zenéjébe, szellemi célja pedig a keleti és nyugati filozófiák összekapcsolása lett.

A már világszerte ünnepelt Takemitsu műve a From me flows what you call Time című, félórás nagyzenekari kompozíció, amelyet a Carnegie Hall rendelt tőle fennállásának centenáriuma alkalmából, a Seiji Ozawa vezényelte Bostoni Szimfonikus Zenekar általi bemutatásra. A mű címe a zeneszerző költő barátja, Ooka Makoto Tiszta kék víz című verséből származó idézet, amelyben a víz ősi szelleme kiáltja e mondatot: „belőlem áramlik, amit időnek hívnak”. A premieren a torontói Nexus Ütőegyüttes működött közre.

Az előadó-apparátus középpontjában álló öt játékos a tibeti buddhista szélló egy-egy aspektusát képviseli. A szélló a sámánista hagyományban az emberi lélek allegóriája, a jólét és jószerencse jelképe. Az 1990. október 19-ei New York-i bemutatón az ütőszólistákat az elemek, természeti jelenségek jelképeként öt színes szalag kötötte harangjaikhoz: a vízé a kék, a tűzé a vörös, a földé a sárga, a szélé a zöld, az égé a fehér szalag volt. Az ütőhangszerek sok nemzet kultúráját képviselték, nagy hangsúllyal a japánt, az indonézt és a pakisztánit, rituális és ünnepélyes hangulatot árasztva.

Fuvola intonálja az öthangú motívumot, amely mintegy idée fixe-ként áramlik hangszerről hangszerre a mű folyamán. Az indító frázis „lélegzete” invokációvá változik, ez hívja a szólistákat a terembe. Amint elfoglalják helyüket, a csellók

Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

5

6 Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

és a bőgők tremolója alakítja ki az atmoszférát. Karibi fémdobok szakasza után ismételt marimba figuráció vezet a Hajlott horizont elnevezésű formai egységhez.

A szél fúvását hárfák leheletnyi glissandója kelti, majd egy arabos szólócsellótétel amolyan sivatagi délibábot fest elénk.

A darab előrehaladtával az ütősök lazán csoportosított hangjaikban mind több improvizációra kapnak lehetőséget. Az egyik ilyen rögtönzés vezet Az ígéret földje megjelölésű szakaszhoz. Itt az európai zenetörténet korábbi századaiban, mindenekelőtt a barokkban használt oboa d’amore kap markáns szerepet, amint Az élet örömei és bánatai megjelölésű formarészhez vezet, amelyben azután romantikus gesztusok tűnnek föl, de gyorsan el is párolognak. Török darabuka dobok és tomtomok további improvizatív anyaga vezet az egyszerű Imához.

Vajda Gergely (*1973) híres zenészcsalád (Kincses Veronika operaénekes és Vajda József fagottművész) gyermekeként klarinétozni, majd zeneszerzést és karmesterséget tanult. Utóbbi két téren meghatározó mestere Eötvös Péter, a Zeneakadémia karmester szakán Lukács Ervin növendéke volt. Ifjú tehetségként elnyerte a Fischer Annie- és a Kodály Zoltán-ösztöndíjat is. Karmesteri pályájának fő színterévé 2005-től Észak-Amerika vált. A Milwaukee Symphony Orchestra vezetőjeként kezdett, rendszeres vendége Calgary, Winnipeg, Louisville, Omaha, Seattle, Edmonton, Toledo zenekarainak. Idén tavasszal visszatér a Szilíciumvölgy szimfonikusaihoz, és a Rochesteri Filharmonikusoknál debütál, miközben évek óta Huntsville zenekarát irányítja, valamint művészeti vezetője a kaliforniai Music in the Mountains fesztiválnak. Jelentős fesztiválokon dirigált: Salzburgban (Bartóktól A kékszakállú herceg várát a Bécsi Filharmonikusokkal), Avignonban és a Mostly Mozarton a New York-i Lincoln Centerben. Operát máshol (Atlantában és Budapesten) is vezényel: az operairodalom ismert alkotásain kívül Eötvös több művét (Három nővér, Az álmok hídján mentem át, Lady Sarashina), Ránki Pomádé király új ruháját, Ligeti Le grand macabre-ját. Fellépett a Művészetek Palotája Wagner-napjain is. 2011 őszétől 2014 nyaráig a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karnagya volt, amely tisztet külföldi elfoglaltságai miatt nem tölthetett be tovább, de ma is visszatérő vendége az együttesnek.

Saját kompozíciói élén megemlítendők operái – Az óriáscsecsemő és a Barbie Blue (amelyet a Kékszakállú komikus párdarabjaként komponált) –, a Liszt-hommage Csárdás obstiné zongorára és zenekarra, illetve ensemble-ra, valamint a magyar népzenei alapokon nyugvó, Duevoe című zenekari mű és a Karinthy-novellából írt Gulliver in Faremido.

Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

7

Vajda Gergely

8 Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

A ma este ősbemutatóként felhangzó Drums, drums, drums terveiről Vajda Gergely évek hosszú során át sokat beszélgetett Rácz Zoltánnal.

A darab azt „feszegeti”, miként lehet könnyűzenei dob-kliséket kortárs zenei mű integráns részévé tenni, avagy miként kerülhet el egy komponista karakteres hangzásképekhez kötődő stiláris csapdákat. Amint a szerző beavat most nyilvánosságra kerülő alkotásába, mindeközben a mű valamennyi tétele az idővel mint a zene alapvető szervező erejével, azon belül is a repetíció (ismétlés) és az ostinato (makacs ritmus) időérzékelést befolyásoló hatásával foglalkozik.

Az első tétel címe: Intro, Dootsy-Dootsy, Outro. Az Intro és az Outro a bevezető és a kivezető szakasz – könnyűzenében általánosan használt – elnevezése. A középső hangutánzó szavak a zeneszerző tinédzser fiaitól, Balázstól és Vincétől származnak, akik „duci-duci”-nak hívják a dobgép-kíséretes dance (vagy house avagy rave) zenéket. (Mások tucc-tuccnak szokták nevezni, erre utal Balassa Sándor Tucc-tucc nélkül című művének címe is.) Így vall erről Vajda Gergely: „Amikor ilyen zenét hallgat az ember, a legerősebb, minden máson uralkodó zenei összetevő a (mindig!) páros lüktetésű dob-alap (innen a lábdobot és hi-hatet utánzó «duci-duci» hangzás). Olyan komplex zenekari anyagot komponáltam, ideértve a szóló üstdob és nagydob zenéjét is, amely folyamatosan igyekszik a hallgató figyelmét magához vonzani, miközben a «dobszerkó» repetitív lüktetése ezt mintegy megakadályozandó, egy pillanatra sem áll le. A zenei anyag ilyen «zavarása» arra is egyfajta kísérlet, hogy a közönség miként reagál, ha nem hagyják szabadon fülelni.”

Személyes megjegyzésként hozzáfűzi Vajda, hogy nagyon idegesíti, ha például a híreket zenei alap fölött olvassák föl. „Ha az ember a híreket hírekként hallgatja, érteni szeretné a mondatokat – teszi hozzá. – Amint egyfajta rap számként próbáljuk hallgatni az adást, az egész mindjárt egy sosem volt, nem e világi zenei anyaggá változik.”

A második tétel: Ghost Notes, Triple Cadence. Ghost notesnak – szellemhangoknak – hívják azokat a hangokat (zörejeket), amelyek a dobütést követően a verő további pattanásával jönnek létre. „Az én értelmezésemben – igazít útba Vajda Gergely – szellem-hang minden olyan hang, amely az aktuális dallamhang árnyékában maradva azt erősíti, vagy éppen zavarja.” A néhol horrorfilm zenéjére emlékeztető tétel voltaképpen folyamatos suttogás. Alapdinamikája

mindvégig ppp és p között mozog. Ez a fesztültség azután a három szólista eszeveszett kadenciájában oldódik föl, amely egymás után háromszor is lezárja a tételt.

A harmadik tétel: Time Stands Still (Az idő csendesen áll). Ez egy rövid, kíséret nélküli ütős trió, amolyan lazítás az iménti tobzódó hármas kadencia után John Dowland Harmadik daloskönyve azonos című dallamának felhasználásával.

A Timequake című zárótétel Kurt Vonnegut azonos címmel 1997-ben megjelent könyvéből került Vajda partitúrájába. Az „Időrengés” vonneguti tudományos fantasztikus ötlet: 2001. február 13-án időrengés, a tér–idő kontinuum egyfajta csuszamlása következik be, amely mindenkit arra ítél, hogy 1991. február 17-étől újraélje az eltelt mintegy tíz esztendőt. Mindent ugyanakkor és ugyanúgy kell végigcsinálnia minden emberfiának, s még nem is panaszkodhatnak emiatt, hacsak nem azt tették már az eredeti időpontban is. Olyan ez az egész, mint egy tíz évig tartó déjà-vu. „Az én Timequake-em olyan – meséli a zeneszerző –, mint amikor a lemezjátszó tűje váratlanul visszaugrik, és újrajátssza az egyszer már hallott zenét. Igaz, ami igaz, az én tudományos-fantasztikus LP-lejátszóm csodákra képes, mert az ismétlődő zenei anyag meg is változhat, ami lehetővé teszi, hogy ennek a tételnek is alternatív befejezései legyenek (mint a Ghost Notes, Triple Cadence esetében).”

Ebben a speciális hármasversenyben a zenekari hangzás a három – szóló pozícióban elhelyezett – ütős: nagydob, timpani, dobszerkó „szűrőjén” keresztül jut el a közönséghez. Kicsit olyan ez, mint amikor kifordítunk egy szőttest – magyarázza Vajda –, és az eredeti kép hátoldalán még izgalmasabb formákat látunk, meg persze a színek és formák közötti rejtett kapcsolatokra is fény derül.

Vajda Gergely és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

9

10 Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

Gyöngyösi Levente Fotó © Raffay Zsófi

Gyöngyösi Levente (*1975) a fiatal magyar komponistanemzedék egyik legkiválóbb és legkedveltebb alakja. Kolozsváron született, tizennégy éves korában került Budapestre, ahol a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Fekete Győr István, majd a Zeneakadémián Orbán György zeneszerző-növendéke lett. Minden műfajban megnyilatkozott már: a Magyar Állami Operaház millenniumi versenyén második díjat nyert A gólyakalifa című operától szimfonikus, oratorikus és kamaradarabok során át világszerte gyakran énekelt kórusműveiig. Az utóbbi években programatikus szimfóniáival ér el közönségsikert. 2005-ben Erkel Ferenc-díjjal jutalmazták, 2009-ben egy hét különbséggel vehette át a Márciusi Ifjak-, illetve és a Bartók–Pásztory-díjat. Az utóbbihoz hasonlóan szakmai elismerés a Magyar Zeneszerzők Egyesülete által adományozott Istvánffy Benedek-díj, amelyet negyven éven aluli komponisták az előző naptári évben bemutatott kompozíciójukra kaphatnak. Gyöngyösi kétszer is részesült e díjban, 2014 tavaszán épp a ma elhangzó Sinfonia concertante előző őszi premierje kapcsán.

A Muzsika folyóirat 2013. júniusi számában Gyöngyösi így beszélt az Amadinda Ütőegyüttes és a Pannon Filharmonikusok közös felkéréséről: „Rácz Zoltán vetette föl a gondolatot. Zavarba ejtett a próbatermükben sorakozó hangszerválaszték. Erős válogatásra késztet az is, hogy minél nagyobb hangszerparkot vonultatok fel a színpadon, annál inkább kiszorítja onnan a zenekart, nem csak térben, hangzásban is. Még egyetlen hangot sem írtam le a darabból, de úgy érzem, viszonylag kis zenekart fogok használni: vagy egyes fákat, vagy valamilyen mozarti összetételű fúvóskart alkalmazok majd a vonósokon kívül. Az üstdob kell a zenekar komplexitásához és a térérzethez. Az első tételben a dobok kerülnek túlsúlyba, a másodikban a vibrafon és «mallet» társai, a harmadik pedig mindezek kombinációja lesz. Az «apróságok» közül antik tányért, cintányért, triangulumot és efféléket, persze, nem nélkülözhetek. Ami különösen fontos számomra – I. szimfóniám írásakor szerettem bele – a talking drum, amellyel valamiféle félelmetes állathanghoz hasonlítható glissando szólaltatható meg. Zoliék megmutatták a vízbe merített gongot, amelyre ugyancsak ráharaptam.”

A háromtételes, hagyományos tételrendet követő kompozícióban – amely az ősbemutató másnapján a Művészetek Palotájában került először a fővárosi közönség elé – a dallamos ütőhangszerek dominálnak (marimba, vibrafon, xilofon, harangjáték). A pécsi ősbemutató alkalmából adott nyilatkozatában Gyöngyösi elmondta, hogy az első és a harmadik tételben a concerto-elv érvényesül, tehát a zenekar és az ütős csoport válaszolgat egymásnak. A nyitótételben a lassú bevezető időről időre visszatér, a gyors harmadikban pedig a szólisták megcsillogtathatják virtuozitásukat.

A középső tételben halljuk az említett „beszélő dobot”. Ez a tétel a hegymászó Erőss Zsolt emléke előtt tiszteleg, aki még Kolozsvárról volt a zeneszerző barátja, ahol alpinista édesapja volt a Kancsendzöngán hőssé vált Erőss első edzője. 5550 méterig Gyöngyösi Levente maga is megkóstolta a csúcsok ritka levegőjű, szikrázó szépségű világát.

A Sinfonia concertante második tétele azon kevés zenemű közé tartozik, amelyeket Gyöngyösi Levente „érzelmi felindulásból” komponált.

Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

11

12 Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

Az Amadinda Ütőegyüttest 1984-ben Rácz Zoltán, Bojtos Károly, Sárkány Zsolt és Váczi Zoltán alapította, később Sárkány helyébe Holló Aurél lépett.

Ráczot a Strasbourgi Ütősök játéka inspirálta, de míg ők hatan voltak, Ráczék kvartettet hoztak létre, amely tágítani serkentette az ütőegyüttes-irodalmat.

A kor legnagyobb zeneszerzői, John Cage, Steve Reich és Ligeti György láttak fantáziát az Amadindában, amely afrikai – onnan, az amadinda hangszerből származik a nevük – és óceániai népzenéktől az európai zenetörténet egyes műveinek ütőkre hangszereléséig sokféle muzsikát szólaltatott meg. Legszívesebben alighanem a minimal art irányzatait, közülük is a leginkább hatásos repetitív zenét játszották szinte a csápolásig lelkes közönségüknek.

Holló és Váczi komponálni is kezdett, s ma már több lemezre való saját darabjuk is hozzáférhető. A hangrögzítés terén csúcsteljesítményük a hat CD-n hallható Cage ütős összkiadás. Jubileumi évükben hazánk nagyvárosai mellett Litvániában és Kínában, valamint az USA-ban koncerteztek, ahol mesterkurzust is adtak a Kossuth-, Bartók–Pásztory és Prima-díjas együttes művészei.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara alapját adó szalonzenekart Dohnányi Ernő 1936-ban hozta létre, s az az ő keze alatt fejlődött nagyzenekarrá. A háború után Ferencsik János és Polgár Tibor vezette az együttest, amely 1964-től 1989-ig Lehel György irányítása alatt állt. Ebben az időben különös értéket képviselt ötvennyolc magyar kortárs zeneszerző kétszáznál több művének bemutatásával. Ligeti András és Kovács László sikereit követően Vásáry Tamás aranykora következett. Őt Fischer Ádám, Steven D’Agostino, majd Vajda Gergely követte. Jelenleg Kovács János áll a hézagpótló küldetést teljesítő, Bartók–Pásztory-díjas zenekar élén.

Az Amadinda és A MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

13

14

Amadinda and the MR Symphonics

Amadinda

Summary Japanese composer Toru Takemitsu (1930–1996) saw the amalgamation of Oriental and Western culture as his principal artistic goal. His work for five percussionists and symphony orchestra, entitled From Me Flows What You Call Time, evokes the wind horse, an allegory of the human soul in Tibetan Buddhism. The work’s title is a sentence cried out by the ancient water spirit in Clear Blue Water, a poem by the composer’s friend Makoto Ooka. The work was commissioned by Carnegie Hall to mark its centenary, and premièred by the Nexus percussion ensemble of Toronto with the Boston Symphony Orchestra. The percussion instruments represent the cultures of many nations, with a major emphasis on Japanese, Indonesian and Pakistani, radiating a ritualistic atmosphere.

The Hungarian conductor and composer Gergely Vajda (born 1973), who has worked in North America since 2004, was inspired to compose his concerto Drums, Drums, Drums by the Amadinda Percussion Group. The piece examines how drum clichés from pop music can become an integral part of a contemporary musical work, and how a composer can avoid the stylistic traps tied to a characteristic range of sounds. The first movement is entitled Intro, Dootsydootsy, Outro. The first and third words are derived from the vernacular of pop music, the middle word is an onomatopoeic word from drum machine-based pop. The second movement is entitled Ghost Notes, Triple Cadence. Ghost notes refer to the notes generated by the reverberation of the drumstick after striking the drum. The hushed undertones of this movement, sometimes redolent of horror film music, are resolved in the helter-skelter cadenza of the soloists, which finishes the movement three consecutive times. The third movement, Time Stands Still, is based on a melody from John Dowland’s Third Book of Songs, and the closing movement, Timequake, is the name of a sci-fi work by Kurt Vonnegut in which humanity must relive a decade repeating every action exactly.

The Sinfonia concertante by Levente Gyöngyösi (born 1975) was commissioned

by Amadinda and the Pannon Philharmonic Orchestra. The first and third movements follow the principle of a concerto, with the orchestra and percussionists responding to each other. In the opening movement the slow introduction periodically returns, while in the fast third movement the soloists show off their virtuosity. The middle movement showcases the composer’s favourite instrument, the talking drum, with its unusual capacity for glissando.

Amadinda and the Hungarian Radio Symphony Orchestra

15

Daniel Oren és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

2015. március 22.

Daniel Oren

SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK

Kohán István és a Győri Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Berkes Kálmán

2015. március 25.

Kohán István

Händel: Nagy Sándor ünnepe

Litván Nemzeti Opera és Balettszínház Fotó © Martynas Aleksa

Félig szcenírozott előadás Vezényel: Rolf Beck Rendező: Káel Csaba

2015. március 28.

Stabat Mater

Verdi és Rossini

Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar Vezényel: Carlo Montanaro

2015. április 2.

Carlo Montanaro

Baráti Kristóf és vendégei

Kim Kashkashian, Várdai István, Jean-Efflam Bavouzet

2015. április 8.

Baráti Kristóf Fotó © Strammer Jacqueline

BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Az Amadinda és a Muzsikás

2015. április 16.

Amadinda

előzetes,

AJÁNLÓ

G T

MÉ G

G T

dd

Ö B

dd

3

B M

1

B

5

M Ü

MÜ PA !

B

TÖ BB

y.in

_n

É

06

4_

M

Ö

dd

54 _0 6_ ny .in

14 _8 5x

20

Y

ya 20 14 _8 5x 5

se gk art

hu

a_

up

Y

CM

CY

MY

ya

CM

art

gk

se

hu

a_

M

C

É

54 _0 6_ ny .in

M

P

Ü

A

P

!

A !

/14

5/6

_0 6_

1P M

4:3

ld -n

f

pd

pd

y.

y.

-n

ld

1o

5o

1P M

4:3

6_

_0

4:3

/14

5/6

54

54

/14

5/6

5x

_8

14

20

ya

rt

ka

eg

us

_h

pa

Mu

5x

_8

14

20

ya

rt

f

1

1 .1 1.

.

05

05

1.

.1

14

14

20

20 .

3

:0

:0

11

11

1

Még több Müpa!

K

up

K

Y

CM

CY

MY

Y

20 14 _8 5x

M

art yCa

gk

se

hu

a_

up M

C

ka

us eg

pa _h

Mu

Élmény! Minden tekintetben.

Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, válassza ki az Önhöz illő müpa+ kártyát, és élvezze a kedvezményeket!

mupa.hu/mupaplusz

stratégiai partnereink:

stratégiai médiapartnereink:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

Kiadta a Művészetek Palotája Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter Tervezés: Hammer Advertising Kft. A Művészetek Palotája fotóit Csibi Szilvia, Pető Zsuzsa, Posztós János és Kotschy Gábor készítette.

ISO: 9001:2000