ÚJ MŰFAJ BÖLCSŐJÉNÉL: A CIRQUE DANSE

Míg a tánc absztrakt módon mesél történeteket, a cirkusz jóval szigorúbb forma. Megköveteli a koncentrációt, a szám tökéletes kivitelezését, hiszen az artista élete van veszélyben. A tánc, a táncos azonban sokkal szabadabb, könnyedebb. A mozgás szabadságának és a cirkusz emberfeletti mutatványainak ötvözete Vági Bence alkotásaiban bontakozik ki.

A cirque danse új előadó-művészeti zsáner, melynek első darabja a 2015-ben bemutatott Non Solus volt, folytatása és kiteljesedése pedig a 2018-as My Land, új dimenziókba emelése a Solus Amor, míg a 2022 tavaszán bemutatott IMA még újabb utakra, az immerzív színházi produkciók világába viszi tovább a társulat nevével összefonódott műfajt.

A Non Solus egy cirkuszművész és egy táncművész közös utazása, melynek során test és lélek viszonyáról gondolkodhatott Illés Renátó és Zsíros Gábor. Útjuk fantasztikus magasságokba vezette őket: 2019 februárjában Joseph V. Melillo meghívására a világ egyik legjelentősebb befogadó színháza, a New York-i Brooklyn Academy of Music látta vendégül három estén a magyar artistákat.

Ha a Non Solus az előétel, a My Land a főfogás: az ott kipróbált színpadi gondolkodás itt már teljes pompájában jelenik meg. A táncművészet, azon belül is leginkább a balett és a kortárs tánc, illetve a cirkusz találkozása érett alkotói állásfoglalást jelez.

A My Land úgy tud nagyon személyes lenni, hogy eközben univerzális, mindenki számára érthető, átérezhető történetet mesél el. Vági Bence erősen támaszkodott a hét ukrán artista személyiségére. Az ő anyaföldhöz, anyanyelvhez, dalkincshez fűződő viszonyuk jelentette a legfőbb inspirációt, amely köré konzekvens és összetett látvány- és hangzásvilág épült.

Az előadásban a Recirquel újra olyan témákat vizsgál, melyekről színpadon friss kijelentéseket tenni komoly kihívás: az est epizódjai a hagyományok, a szabadság, a szerelem köré rendeződnek. A My Land azért is jelentett új fejezetet a társulat életében, mert ez volt az első alkalom, amikor külföldi előadóművészek csatlakoztak a csapathoz, egészen más élményeket és emlékeket hozva a színpadra és az együttes hétköznapjaiba.

A Vil G A Mi Porondunk

Van ebben valami sorsszerű: Vági Bence annak idején Edinburghban látta az első, benne igazán mély nyomokat hagyó cirkuszi előadásokat. Amikor 2017-ben az edinburghi Fringeen a Párizs Éjjel levette a lábukról a nézőket és a kritikusokat, talán még ő sem álmodott az izgalmas folytatásról. A fesztivál menedzsmentje ugyanis látatlanban hívta meg a Recirquel új produkcióját 2018-ra: ez lett a My Land.

„Arra, ahogyan a My Landet fogadták Edinburghban, nem lehet felkészülni” – meséli a rendező. A My Land ugyanis a kritikusok értékelése szerint a legjobb produkció volt a 2018-as, 4200 (!) előadást felvonultató Edinburghi Nemzetközi Fesztiválon, amelynek a Fringe csupán az a része, ahol a feltörekvő, kísérletező, formabontó előadásokkal lehet találkozni. A szakírók úttörő alkotásként beszéltek a My Landről. Alessandro Serena cirkusztörténész, a milánói egyetem professzora szerint az előadás igazi mestermunka, mérföldkő az újcirkusz történetében. A The Voice magazin kritikusa nagyra értékelte, ahogyan a lassú, méltóságteljes indítást követően az előadás egyre jobban beszippantja nézőjét, míg a The Edinburgh Reporter az artisták technikai tudásának feltétlen elismerése mellett a látványvilágot értékelte igazán nagyra: „...az ezüstösen tükröződő talaj szinte túlvilági fénybe vonja az artisták testét”. A meghatározó skót lap, a The Scotsman kritikusa az előadás lecsupaszított, kimért, szinte rituális hangulatát dicsérte, külön kiemelve, ahogy a legváratlanabb pillanatokban felszikrázik a dráma. Az Edinburgh Guide szakírója beismeri saját tanácstalanságát: „A »cirkusz« bármely definíciója