OLIMPIKONOK A SZÍNPADON

2017-ben Vági Bencét kérték fel a FINA-világbajnokság záróünnepségének megrendezésére. Korán világos lett, hogy egy ilyen méretű produkció csak nemzetközi előadóművészi gárdával valósítható meg. „Mintha a világ minden színe, formája, hangja hirtelen rendelkezésünkre állt volna” – emlékezett Vági Bence. Az artistacsapatba számos ukrán vendégművész került be. „Már akkor tudtam, hogy akarok még velük dolgozni. Bámulatos szakmai tudásról tettek tanúbizonyságot, miközben olyan szenvedéllyel voltak jelen a színpadon, amilyet ritkán tapasztal az ember.”

Az első lépés egy közös workshop volt Andrii Spatarral, akinek kivételes tehetsége megihlette a rendezőt. Andrii a legnagyobb ukrán mesterektől tanult Kijevben, specialitása a hajlékony akrobatikával kombinált kézenállás, jelenleg ő a világ egyik legjobb handstandartistája. Sokat mesélt moldáviai gyermekkoráról, földműves szüleiről és arról, hogy kisgyermekként el kellett hagynia otthonát, mert csak így tudott tanulni és artistává válni. „Többről volt szó, mint egy fantasztikus fizikai adottságokkal és világszínvonalú szakmai tudással rendelkező fiatalemberről. Azt éreztem, hogy egy teljes előadás van Andriiban” – idézte fel Vági. Kijevben, az Ukrán Nemzeti Cirkuszban rendezett szereplőválogatáson Vági Bence és az előadás létrejöttét cirkuszszakmai tanácsadóként segítő Kristóf Krisztián olyan fiatalokat keresett, akik a tradicionális cirkusz világán túl nyitottak voltak arra, hogy színházi közegben dolgozzanak. „Ezekben a fiatalokban van valami egészen különleges szenvedély, amely minden közép-európai szívében ott lüktet. A rideg felszínt látjuk, belül viszont annál forróbb tűz lángol: ez érintett meg – mesélte Vági Bence. – Eközben a saját zsánerszámukban ők a legjobbak a világon. Fel sem fogjuk, de valóságos olimpikonok.”

Mindannyiunk T Rt Nete

A My Land az artisták saját történeteiből indul ki. A kijevi szereplőválogatás során videók készültek róluk, melyekben életükről, származásukról, álmaikról, céljaikról meséltek. Arról, hogy honnan jöttek és hová vágynak. A szülőföld mitikus történetei voltak ezek. Álmaiban az Ukrajna egyik távoli szegletének földműves közösségében élő kisfiú az egekre tört. A cirkusz, a hozzá való tehetsége és az erő, amellyel képes minden elképzelhetőnél keményebben dolgozni: ez jelenti számára a kitörést. Ezt a történetet éljük meg, amikor handstandszámában Andrii Spatar széthúzza a földet, és a feltörő fény körülöleli a testét, miközben felemelkedik a porból, melyből vétetett.

„Ott voltak ezek a csodálatos artisták, a sorsuk, a történeteik, amelyeknek egy bizonyos pontján összefonódott az életünk. Aztán amikor elkezdtem írni a My Landet, rájöttem, hogy ez az én történetem is, sőt mindannyiunk története. Mindenütt érvényes gondolatok arról, mit jelent az anyaföld, a gyökerek, a származás.”

Minden jelenetben más-más történet bontakozik ki előttünk, miközben ott lebeg a térben, egymásba fon minden mozdulatot az emberiség közös históriája. A létről gondolkodunk, a születésről, az élet kisebb-nagyobb háborúiról, szerelmi csatákról, megkérdőjelezhető győzelmekről, a mindent felülíró elmúlásról és ezek elviselhetetlen gyönyörűségéről.

MIRE KÉPES AZ EMBER?

A produkció kapcsán szinte minden kritikus kiemelte az elképesztő fizikai teljesítményt, amellyel a My Landben találkozunk: „…a kezein támaszkodva csavarja át magát egyik bravúros pozícióból a másikba, minden izma, minden csigolyája külön táncot lejt, mintha nem szorítaná őket korlátok közé a koherens test körvonala…” (Dohy Anna, Revizor). De hogy néz ki mindez belülről? „Ez sokkal összetettebb, mint a cirkusz” – jegyezte meg Yevheniia Obolonina, a produkció egyetlen női szereplője. Akrobatatréner édesanyja és világbajnok akrobata nővére révén Yevheniiának születése óta második otthona a cirkusz. Amikor a monte-carlói cirkuszfesztiválon őt és társát meglátta, Vági Bence tudta, hogy női karakter is kell a My Landbe. „Régóta ki akartuk próbálni, milyen lehet egy igazi színházi produkcióban dolgozni. Arra vágytunk, hogy a cirkuszi életünk ne csak abból álljon, hogy megcsinálunk egy számot, és hazamegyünk”

– tette hozzá Yevheniia társa, Roman Khafizov, akivel hat éve dolgoznak együtt. Roman a sporttól indult a tánc, majd a színház és a cirkusz felé: Yevheniia Obolonina édesanyjánál tanult akrobatának. A fiú álmából valóság lett, Yevheniiával közös számuk született, amellyel sorra nyerték az érmeket a nemzetközi cirkuszversenyeken. A My Land legmaszkulinabb karaktere, a többek között a darabot záró létraszám lenyűgöző előadója, Sergii Materynskyi így fogalmazott: „Szeretem, hogy a hősöknek itt lelkük van, éreznek. Amit csinálunk, nem pusztán a technikai felkészültségről szól, nem csak szimpla zsonglőrködés.” Sergii egy moldáviai faluból jutott el a Kijevi

Cirkuszakadémiára, majd húszévesen egy hagyományos olasz utazócirkuszhoz csatlakozott. Andrii Maslov, az előadás zsonglőrszámának ifjú harcosa is ugyanabban a faluban nőtt fel, sőt, Sergii inspirálta, hogy a zsonglőrködés mellett „létrázzon”. Tizenegy évesen már ő is a Kijevi Cirkuszakadémián tanult, majd dolgozott a Cirque du Soleil-nél, a Crazy Horse-nál Párizsban, valamint a Flic Flacnál.

Andrii Spatar szintén e moldáviai falu szülötte, már kisgyermekként a helyi cirkusziskolában tanult, majd Kijevben folytatta cirkuszi tanulmányait a legjelentősebb ukrán mestereknél. A vele végzett közös munka adta Vági Bencének az ötletet a My Land létrehozására. „Az előadásban ott a lelkem, az érzelmeim. Minden belülről jön.”

A darab történetei minden artista számára mást jelentenek: „A bátyámmal korábban komikus jelenetekben dolgoztunk, de a My Landben megváltozott az előadásmódunk. Ha a testvérem a test, én vagyok a lélek” – foglalta össze Andrii Pysiura, aki testvérével, Mykolával nyűgözi le a közönséget. Mykola

Pysiura hozzátette: „Bencének köszönhetően először szerepelünk együtt egy komoly, mély tartalommal bíró, lassú mozgáson alapuló számban.”

A lengyel határ mellől származó ikreket édesanyjuk kifogyhatatlan energiáik lekötése céljából vitte el cirkusziskolába hatéves korukban. Kijevbe kerülve rengeteg akrobatikát tanultak, majd világszerte utaztak és dolgoztak. A My Land porondján minden mozdulat jelentést kap. A jól ismert zsonglőrszám sosem látott arcát mutatja: az artisták harcosokká válnak, a labdák reptetése a földért zajló háborúvá válik. A létra az egekre törő ember ingatag kifutója, a bűvésztrükkről eszünkbe sem jut a bűvészkedés, mert magával sodor az elmúlás fájdalma...