Müpa Műsorfüzet - Orgona-sztorik IX. (2021. október 31.)

2021. OKTÓBER 31.

ORGONA-SZTORIK IX. 1

mupa.hu

VÁMHÁZ KÖRÚTI VÁSÁRCSARNOK Fedezze fel Budapest éléskamráját! Hatalmas választékkal és mindennap friss termékekkel várjuk Önöket! A Vásárcsarnokban való vásárlás és kirándulás igazi élménnyel szolgál mind a turisták, mind a helyi lakosok számára.

Látogasson el Ön is Európa egyik legszebb piacára!

Európa legszebb piaca!

CNN Travel, 2013

1093 Budapest, Vámház krt. 1-3.

Nyitvatartás: H: 6:00–17:00 | K-P: 6:00–18:00 | Szo: 6:00–15:00 Bővebb információkért kövessen minket online! www.facebook.com/Nagycsarnok 2 www.budapestvasarcsarnokai.hu

31 October 2021 Béla Bartók National Concert Hall

2021. október 31.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

ORGAN STORIES IX ORGONA-SZTORIK IX. Featuring: László Fassang – organ Pál Mácsai – actor Franck: Pièce héroïque Franck: Prélude, Fugue et Variation, Op. 18 Franck: Final in B-flat major, Op. 21

Közreműködik: Fassang László – orgona Mácsai Pál – színművész Franck: Hősi darab Franck: Prelűd, fúga és variáció, op. 18 Franck: Final, op. 21

Franck: Fantasy in A major

Franck: A-dúr fantázia

Franck: Chorale in A minor

Franck: a-moll korál

The English summary is on page 9.

3

Egyéni hangú zeneszerző, bámulatba ejtő orgonavirtuóz, iskolateremtő tanáregyéniség: César Franck (1822–1890) munkássága korábban elképzelhetetlen távlatokat nyitott Franciaország zenei életének számos területén. Alkotóműhelyének jelentős terméséből kiemelkedik kamarazenéje és orgonaműveinek tizenkét darabot magába foglaló korpusza, főként ezekben alapozta meg ugyanis azt az új francia zenei tradíciót, mely a hangszeres zene klasszikus formáinak művelését a romantika harmóniai invenciójával ötvözi. Az orgona azért is válhatott e hagyományteremtés fontos eszközévé, mert a 19. század derekán a Franckkal szoros munkakapcsolatot ápoló briliáns orgonaépítő, Aristide Cavaillé-Coll (1811–1899) radikális mértékben kibővítette a hangszer technikai lehetőségeit, megnövelve ezáltal kifejezőerejét, s ennek következtében az egykori szerény templomi hangszer a koncerttermek lenyűgözően sokoldalú szereplőjévé vált. Ebbe az izgalmas, hangszer- és művészettörténeti kölcsönhatásokkal teli korszakba, továbbá a Franck orgonaműveinek magával ragadó hangzásvilága mögött rejlő összetett alkotófolyamatba enged betekintést az Orgona-sztorik kilencedik programja.

A belga származású César Franck a liège-i konzervatóriumban kezdte zenei tanulmányait, majd mindössze tizenöt évesen, 1837-ben felvették a legendás hírű párizsi Conservatoire-ba: Pierre Zimmermann-nál zongorát, Aimé Leborne-nál ellenpontot tanult, majd François Benoist orgonatanítványa lett. 1872-től egykori tanára utódaként foglalhatta el a Conservatoire orgonaprofesszori állását, ahol oktatási módszerének alapját az előadó-művészetének is emblematikus részét képező improvizáció jelentette. Tanári működésének jelentőségét mindennél látványosabban támasztja alá híressé vált tanítványainak sora: a reprezentatív lajstromban megtalálhatjuk többek között Vincent d’Indy, Guillaume Lekeu, Louis Vierne, Henri Duparc, Gabriel Pierné vagy Ernest Chausson nevét. A bande à Franck néven ismertté vált tanítványi körből kikristályosodó iskola egyesítette magában a tradicionális műfajok – a szimfónia, a vonósnégyes és a szonáta – iránti hagyománytiszteletet, a formai letisztultság igényét, valamint a romantika korának érzelmes, invenciózus harmóniakezelését. Jelentős fórumát jelentette e csoportosulásnak az 1871-ben megalapított Société Nationale, pontosabban az általuk szervezett koncertek, melyeken hangsúlyos szerep jutott az úgynevezett „modern klasszikus” francia zeneszerzők – közöttük Franck – népszerűsítésének.

Franck érdeklődése 1840 után fordult hangsúlyosan az orgona felé. 1847-ben nyerte el a párizsi Notre-Dame-de-Lorette-templom orgonistaállását, ahol a nagy múltú hangszerkészítő családból származó Aristide Cavaillé-Coll orgonaépítő első, 1838-ból származó hangszerén játszott. Franck és Cavaillé-Coll kapcsolata évtizedeken át töretlenül fennmaradt: a hangszertechnika megalkuvást nem ismerő fejlesztése és a kreatív zenei alkotómunka számos ponton összefonódott, és egymásban kölcsönösen megújuló inspirációs forrásra talált.

Cavaillé-Coll reformjainak legfontosabb eredménye abban állt, hogy kiszabadította az orgonát abból az igencsak szűkre szabott skatulyából – a templomi hangszer szerepéből –, melybe a francia forradalom óta visszavonulni kényszerült. Az új építésű orgonák a romantika korának szimfonikus igényeit messzemenően szem előtt tartva készültek, így téve alkalmassá 4

a hangszert a korszakban uralkodó esztétikai elvárásoknak való megfelelésre. A technikai eszközök árnyaltabb dinamikát tettek lehetővé, könnyebbé vált a dús felrakású akkordmenetek játszhatósága, a regiszterek számának növekedése új hangszín-kombinációkra csábított, és a pedálhasználat is gazdagodott.

1851-ben Franckot a Saint-Jean-Saint-François-templom orgonistájává nevezték ki, ahol ismét egy Cavaillé-Coll által épített kétmanuálos orgonán játszott. Az igazi áttörésre azonban csak néhány esztendővel később került sor: 1858-ban Franck a frissen befejezett Szent Klotildbazilika orgonistája lett, és ebben a minőségében 1859. december 19-én ő avathatta föl a templom új orgonáját, Cavaillé-Coll addigi legnagyobb szabású hangszerét. Az élményszerű találkozásnak hosszú távú hatása lett, mivel Franck – mint fennmaradt kéziratai és a kiadott művekben előírt regisztrációk alapján valószínűsíthető – még évtizedekkel később is nagyrészt ennek a hangszernek az adottságait tartotta szem előtt orgonaműveinek komponálása során. A 2484 sípot és 40 regisztert tartalmazó instrumentum három manuálján 54 billentyű kapott helyet, 27 pedállal – a nagyságrend érzékeltetése céljából érdemes itt megjegyeznünk, hogy a budapesti Zeneakadémia közel három évtizeddel később, 1883-ban felavatott orgonája, melyről Liszt Ferenc is kedvező véleményt formált, szintén 54 billentyűt, azonban csupán két manuált és mindössze 22 regisztert tartalmazott.

A gazdagabb kifejezési lehetőségek Franck kivételes improvizációs készségével társulva forradalmi dimenziókba emelték az orgonajáték művészetét. Bár Franck a Szent Klotild-bazilika szertartásaihoz a hagyományoknak és szokásoknak teljes mértékben megfelelő zenét szolgáltatott, mégsem kellett sok idő ahhoz, hogy híre menjen az istentiszteletek után mintegy ráadásképpen felcsendülő rögtönzéseinek. A hamarosan népes hallgatóságot vonzó improvizálások hangzó anyagának zeneművekké rögzített formája néhány évvel később a Six pièces címet viselő kiadványban jelent meg, mely Franck első jelentős kompozíciója is egyben. Sokatmondó adalék Liszt Ferenc e mű apropóján tett kijelentése, miszerint a darabok „Bach mesterművei mellett” érdemelnek helyet az orgonaművek kánonjában.

Liszt művészete és szűkebb értelemben orgonazenéje érezhetően hatott Franck orgonakompozícióira, ami a hangzás szempontjából a szimfonikus igényű megfogalmazásokban érhető tetten. Franck alkotásainak jellemző vonása a korábban elhangzott témákra visszautaló ciklikus forma, mely egyrészt Beethoven kompozíciós módszerét idézi föl, másrészt a monotematikus szerkesztéssel mutat rokonságot, melynek jól ismert példája Schubert műve, a Wanderer-fantázia. Mindeme eszközök ugyanakkor Liszt művészetébe is beépültek, és modellként szolgálhattak a francia mester számára. A szintén Liszt alkotómódszerére jellemző tématranszformáció eszközével állítható párhuzamba Franck zeneszerzői stílusának egy további jellemző vonása, mégpedig az, ahogyan egy-egy téma karakterének variálásából, egyazon matéria különféle megvilágításaiból bontja ki a zenei folyamatot. E törekvések első igazán meggyőző művészi megformálását Franck éppen egy orgonaművében, a Six pièces második darabjaként komponált Grande pièces symphonique-ban valósította meg.

5

A 2021-es Orgona-sztorik programjának összeállítása során egyfelől fontos szempont volt, hogy Franck minden alkotóperiódusából hangozzanak el kompozíciók, és így munkásságának fontos sarokköveivel ismerkedhessenek meg a hallgatók. Másfelől a program szerkesztői azt is szem előtt tartották, hogy a művek zenetörténeti jelentőségüktől elvonatkoztatva is magukkal ragadó hangzásélményt garantáljanak, ezzel szólítva meg a szélesebb közönséget.

A zeneszerző korai korszakát az 1860-as évek első felében komponált Six pièces (op. 16–21) képviseli, melyből a h-mollban írt Prelűd, fúga és variációk (op. 18), illetve a sorozatot záró Final (op. 21) csendül föl. A Hősi darab (Pièce hëroique) és az A-dúr fantázia a következő nagy sorozat, a Trois pièces (op. nélk.) részét képezi, mely 1878-ban a párizsi Trocadero koncertterem Cavaillé-Coll orgonájának felavatására készült. Az a-moll korál Franck egyik utolsó alkotása, az 1890-ben befejezett, három korált magába foglaló műcsoport záródarabja.

Az egykori hangszeres rögtönzések zenei gondolataiból született Six pièces 1860 és 1862 között készült, első előadására a Szent Klotild-templomban került sor 1864. november 17-én, 1868-ban pedig nyomtatásban is megjelent. A sorozat harmadik darabja a Prelűd, fúga és variációk címet viseli, ajánlása Franck egykori iskolatársának, a szintén Benoist Conservatoirebeli orgonaosztályában végzett Camille Saint-Saënsnak szól. A műből a zeneszerző négykezesátiratot, valamint harmóniumra és zongorára készült átdolgozást is készített – ez utóbbi verziót 1874-ben tanítványa, Vincent d’Indy közreműködésével a Société Nationale által rendezett koncertek egyikén adta elő. A három részből álló, egybekomponált darab formai felépítése és tematikus megoldásai Liszt hatását tükrözik: a prelűdben az oboaregiszteren felbukkanó, érzelmesen áradó dallam a művet záró variációk alapjául szolgál, a két szakaszt összekötő fúgában a darab elején és végén hallható téma jelenik meg.

A Six pièces-t záró Final ajánlásának címzettje a rendkívüli pedálhasználatáról ismertté vált orgonavirtuóz, a Szent Klotild-templom orgonájának avatásán Franck mellett közreműködő Louis Lefébure-Wély (1817–1869) – nem véletlen tehát, hogy a tétel nagyszabású pedálszólóval indul. Ez a szakasz ugyanakkor nemcsak Lefébure-Wély képességeit, hanem ezzel együtt az új Cavaillé-Coll orgona pedálregiszterének gazdagságát is hivatott volt demonstrálni. A tételt záró, dúsan felrakott akkordokból építkező, fortissimo harmóniamenet szintén a Cavaillé-Coll orgonák fontos újítására hívja fel a figyelmet. Hasonló akkordmenet a nagyobb hangerővel arányosan egyre nehezebbé váló billentés miatt korábban játszhatatlannak bizonyult volna, és csak az úgynevezett Barker-emelő alkalmazása tette lehetővé, aminek köszönhetően a játékosnak nem volt szüksége többlet-erőkifejtésre a dúsabb hangzás eléréséhez.

A közel két évtizeddel később komponált Trois pièces zenei megfogalmazásán tagadhatatlanul nyomot hagytak keletkezésének impozáns körülményei. A Párizsban megrendezett 1878-as világkiállítás alkalmából épült ugyanis föl a Trocadero-palota, melynek ötezer férőhelyes koncertterme, a Salle des Fêtes adott otthont annak a hangversenysorozatnak, melynek keretében Cavaillé-Coll új hangszerének felavatására is sor került. A négymanuálos, nem kevesebb mint 66 regisztert tartalmazó hangszer Franciaország első olyan nagy méretű orgonája lett, 6

mely nem egyházi szolgálatra, hanem kifejezetten koncertterembe készült. Méreteit tekintve sem meglepő, hogy az orgona számos új kombinációs lehetőséget rejtett magában, és éppen ez a gazdag hangzásvilág tette úttörővé a Trois pièces darabjait, annál is inkább, mivel a monumentalitás sohasem öncélú bennük, mindig a zenei kifejezést szolgálja. Mindazonáltal az itt alkalmazott megoldások kevésbé különleges orgonákon kivitelezhetetlennek bizonyultak. Ez magyarázza, hogy a Trois pièces 1883-as első kiadásában a kézirattól eltérő, inkább a Szent Klotild-templom hangszerének adottságait tükröző regisztrációk szerepelnek.

Az a-moll korál Franck egyik utolsó műve, melyet 1890-ben, később végzetesnek bizonyuló balesetéből lábadozva komponált. A darabot Augusta Holmès-nak ajánlotta, aki az 1870-es években kevés számú magántanítványainak egyike volt. Bizonyos találgatások szerint romantikus kapcsolat is szövődött kettejük között – Ronald Harwood 1978-ban megjelent, César and Augusta című regénye Franck zeneszerzői kibontakozását egyenesen e románc ihlető erejével magyarázza.

A koncerten – mint azt az Orgona-sztorik Fassang László által szerkesztett sorozatának törzsközönsége már jól tudhatja – nemcsak maguk a zeneművek csendülnek fel, hanem a kompozíciók keletkezésének körülményeit és zenetörténeti jelentőségüket megvilágító, ismeretterjesztő szövegrészletek is elhangoznak. A zenetörténészként is kiváló orgonista, Szabó Balázs állította össze az ismertetéseket, melyek a színpadon a Kossuth-díjas színművész, Mácsai Pál jóvoltából elevenednek meg. A próza és a zene nem marad független egymástól: egyes jelenségek vagy bizonyos zenei összefüggések magyarázataképpen az adott zenemű részletei és egyéb zenei asszociációk is elhangzanak, kreatív párbeszédet hozva létre. Mindennek eredményeképpen egy olyan, végtelenül személyes légkört teremtenek meg az alkotók, amelyben a művek befogadása kivételesen élményszerűvé, megértésük pedig mélyebbé válik a közönség számára. Írta: Ozsvárt Viktória

7

Fotó © Raffay Zsófi

Fotó © Dömölky Dániel

8

Fassang László orgonaművész generációjának egyik legsokoldalúbb képviselője. A budapesti Zeneakadémián és a párizsi Conservatoire-on egyaránt kitüntetéssel diplomázott, mára pedig már mindkét intézmény professzora. A világ legrangosabb orgonaversenyeinek győztese és díjazottja, világszerte koncertezik, tanít és ismeretterjesztő előadásokat tart. Mélyen és sokrétűen érdeklődik a billentyűs hangszerek iránt, legyen szó akár egyes hangszerek történeti állagmegóvásáról, akár az improvizálás lehetőségeiről. Klasszikus kamarazenei formációk mellett rendszeresen részt vesz világzenei és jazzprodukciókban is. Munkásságát többek között 2006-ban Liszt-díjjal és Prima díjjal, 2013-ban Gramofon-díjjal ismerték el. 2016-ban Érdemes Művész kitüntetésben részesült.

Mácsai Pál színész, rendező négy évtizedes pályája során megfordult Magyarország legjelentősebb színházaiban: 1983-tól a Nemzeti Színházban, 1989-től a Madách Színházban játszott, 2001-től a Madách Kamara, 2004-től az Örkény Színház művészeti vezetője, majd 2010-től ügyvezető igazgató ugyanitt. Tevékenységét számos díjjal ismerték el, ezek közül csupán néhány: Jászai Mari-díj, 1991; Gregussdíj, 1995; Érdemes Művész, 2008; Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 2013; Kossuth-díj, 2014. Színházi repertoárja Shakespeare-től a 20. századi szerzőkig terjed, képernyőn az HBO Terápia című sorozatában nyújtott alakításáért 2015-ben a Televíziós Újságírók Díjában részesült.

SUMMARY A composer with a unique voice, an amazing organ virtuoso and a teacher who established his own school of playing, César Franck (1822–1890) opened up with his work previously unimaginable perspectives in many areas of French musical life. Standing out among the significant fruits of his creative output are his chamber music and his body of 12 major organ pieces, as it is primarily through these that he founded the new French musical tradition combining the cultivation of the classical forms of instrumental music with the inventive harmonics of Romanticism. Another reason why the organ became an important tool in this tradition is because the brilliant organ builder Aristide Cavaillé-Coll (1811–1899), who enjoyed a close working relationship with Franck around the middle of the 19th century, radically expanded the instrument’s technical capabilities and, by extension, its expressive power, which resulted in the once modest church instrument taking on an astonishingly diverse role in the concert hall. The ninth Organ Stories programme offers a glimpse into this exciting era full of interactions between instrumental and art history, as well as into the complex creative process behind the captivating sound world of Franck’s organ works.

In compiling the concert programme, it was an important criterion, on the one hand, to feature compositions from each of Franck’s creative periods, thus acquainting listeners with the true cornerstones of his work. On the other hand, the programme’s curators also took into consideration the need for the works, even disregarding their significance in music history, to guarantee a captivating acoustic experience, thus addressing a wider audience.

The composer’s early period is represented by two works from the series Six pièces pour Grand Orgue (Op. 16–21) from the first half of the 1860s: the B minor Prelude, Fugue and Variations (Op. 18) and the concluding composition Final (Op. 21). Pièce hëroique and Fantasy in A major belong to the next large organ series, Trois pièces, which was written to inaugurate the monumental Cavaillé-Coll organ built in the Trocadero Concert Hall for the 1878 Paris World Fair. Completed in 1890, making it one of Franck’s final works, the Chorale in A minor was dedicated to the composer’s former student Augusta Holmès. Guiding the audience through the exciting world of Franck’s organ works with both music and discussion will be László Fassang and Pál Mácsai.

9

ELŐZETES AJÁNLÓ

2021. november 1.

MINDENSZENTEK

ELGAR: GERONTIUS ÁLMA Közreműködik: Andrew Staples – tenor, Láng Dorottya – mezzoszoprán, James Rutherford – bariton, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Vezényel: Markus Stenz Markus Stenz Fotó © Kaupo Kikkas

2021. november 5.

CZIFFRA 100

BALÁZS JÁNOS ÉS A FRANCIA RÁDIÓ FILHARMONIKUS ZENEKARA

GÁLAHANGVERSENY CZIFFRA GYÖRGY 100. SZÜLETÉSNAPJA TISZTELETÉRE Közreműködik: Lukács Miklós – cimbalom Vezényel: Mikko Franck

2021. november 8.

SZONJA JONCSEVA ÁRIAESTJE Közreműködik: Marin Joncsev – tenor, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Francesco Ivan Ciampa Szonja Joncseva Fotó © Victor Santiago

Balázs János Fotó © Emmer László

2021. november 18., 20.

DONIZETTI: LUCREZIA BORGIA – FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS

Szereplők: Alfonso d’Este, Ferrara hercege – Bretz Gábor, Lucrezia Borgia – Yolanda Auyanet, Maffio Orsini – Cecilia Molinari, Gennaro, fiatal velencei nemes – Stefan Pop Vezényel: Andrij Jurkevics Rendező: Anger Ferenc Yolanda Auyanet Fotó © Miguel Barreto

2021. november 19.

RISING STARS

SIMPLY QUARTET Műsorvezető-házigazda: Tóth Endre

Fotó © Lukas Beck

2021. november 28.

ADVENTI KONCERT

A TENEBRAE KÓRUS HANGVERSENYE Közreműködik: Tabajdi Ádám – orgona Vezényel: Nigel Short

Tabajdi Ádám Fotó © Kérges Máté

11

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapfotó © Nagy Attila, Müpa A szerkesztés lezárult: 2021. október 22.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu