2021. DECEMBER 7.
FELFEDEZÉSEK
ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR 1
mupa.hu
7 December 2021 Béla Bartók National Concert Hall
DISCOVERIES
DANUBIA ORCHESTRA ÓBUDA Featuring: József Balog – piano Conductor: Holly Hyun Choe Prokofiev: Symphony No. 1 in D major (“Classical”), Op. 25 1. Allegro 2. Larghetto 3. Gavotte: Non troppo allegro 4. Finale: Molto vivace Ravel: Piano Concerto in G major 1. Allegramente 2. Adagio assai 3. Presto
Donghoon Shin: Of Rats and Men Shostakovich: Symphony No. 9 in E-flat major, Op. 70 1. Allegro 2. Moderato 3. Presto 4. Largo 5. Allegretto – Allegro The concert takes place in collaboration with the Péter Eötvös Foundation. The English summary is on page 10. 2
2021. december 7. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
FELFEDEZÉSEK
ÓBUDAI DANUBIA ZENEKAR Közreműködik: Balog József – zongora Vezényel: Holly Hyun Choe Prokofjev: I. („Klasszikus”) szimfónia, op. 25 I. Allegro II. Larghetto III. Gavotte: Non troppo allegro IV. Finale: Molto vivace Ravel: G-dúr zongoraverseny I. Allegramente II. Adagio assai III. Presto
Donghoon Shin: Of Rats and Men Sosztakovics: IX. (Esz-dúr) szimfónia, op. 70 I. Allegro II. Moderato III. Presto IV. Largo V. Allegretto – Allegro A koncert az Eötvös Péter Alapítvánnyal együttműködésben valósul meg.
3
Szergej Prokofjev (1891–1953) kacskaringós életutat járt be, kijutott neki sikerből, kudarcból egyaránt. A bolsevik forradalom után pár hónappal, 1918 májusában, huszonhét esztendősen emigrált, mondván, „Oroszországnak ebben a pillanatban nincs szüksége zenére”. Először az Egyesült Államokba ment, ahol anyagi gondokkal küszködött, majd Párizsban telepedett le a tartós siker és elismerés reményében. A tengerentúlon azonban Rachmaninovval hasonlítgatták össze, Párizsban pedig Stravinskyval, aki mellett nehezen tudott érvényesülni, így az időszakos sikerek ellenére 1936-ban visszatért Moszkvába. Abban igaza volt, hogy szülőhazájában talán jobban megbecsülik, de a sztálini diktatúra szeszélyeit, kegyetlenségeit ő sem tudta kivédeni. Halála is mintha a sors fintoraként esett volna egybe napra pontosan Sztálin halálával, jelezve, élete bővelkedett a rosszul időzített döntésekben. A vezető szovjet zenei folyóirat a 116. oldalon közölte halálhírét, az azt megelőző 115 oldal Sztálin haláláról szólt. Temetésén mindössze harminc fő vett részt, egyikük Sosztakovics volt. Pályáján üstökösként, az orosz zene fenegyerekeként indult, mégis csak néhány műve lett repertoárdarab. Egyszer talán eljön az idő, hogy nemcsak a Péter és a farkas, a Három narancs szerelmese című balett indulója vagy a Rómeó és Júlia egy-egy részlete, hanem gazdag életművének más darabjai is méltó elismerésben részesülnek. A választék széles, hiszen írt zongora-, hegedű- és csellóversenyeket, operákat, kamarazenét, tíz zongoraszonátát, valamint hét szimfóniát – utóbbiak közül éppen az lett a legnépszerűbb, amelyet elsőnek, egyfajta kísérletként fiatalos lendülettel írt húszas éveinek közepén. A későbbi, komolyabb művészi szándékkal komponált szimfóniák ismertsége ma már eltörpül a Klasszikus szimfóniáé mellett, noha ez a legrövidebb mind közül. Megkülönböztető jelzője a zeneszerzőtől származik, tiszteletadásként Haydn és Mozart előtt. Konzervatóriumi karmester-tanára, Cserepnyin szerettette meg Prokofjevvel a bécsi klasszika zenéjét, ő hívta fel figyelmét annak szépségeire, a kiegyensúlyozott, áttetsző hangzás, az arányosság, a mértékletesség, a kis léptékek, a visszafogott gesztusok, a világos tagolás nem is olyan könnyen elsajátítható művészetére-mesterségére. Elsőnek a híres, tenyeres-talpas tánclépésekkel tarkított Gavotte tételt komponálta meg 1916-ban, a barokk tánc a 20. század első évtizedeiben divatos, a 18. század zenéjét újragondoló neoklasszicizmus hatására került a műbe. A szimfónia első tétele szabályos, háromrészes szonátaforma expozícióval, kidolgozási résszel és visszatéréssel, bennük jól elkülöníthető főtémával, fricskázó mellék- és tömbszerű zárótémával. Az utolsó tételt Prokofjev kétszer is megkomponálta. Az első változat azért nem elégítette ki, mert kortársa, Aszafjev nézetét igazolta, mely szerint az orosz zene soha nem tud felhőtlenül örömteli lenni, ezért másodszorra olyan zenét írt, amely e vélekedés cáfolata. Életörömtől duzzadó, virtuóz, szellemes muzsika, ráadásul – a játékosság iránti szenvedélyének hódolva – kizárólag dúr hármashangzatok szerepelnek benne, nyoma sincs a szomorúságot szimbolizáló moll hangzatoknak.
4
Maurice Ravel (1875–1937) és Prokofjev jól ismerte és kölcsönösen tisztelte is egymást, nemcsak azért, mert évekig ugyanabban a városban éltek, hanem mert egyformán kedves és fontos volt számukra az orosz zene, például Muszorgszkij eredeti stílusa. Ha Prokofjev könnyed szimfóniát írt, Ravel könnyed zongoraversennyel, az 1932 elején bemutatott G-dúrral gazdagította a műfaj hagyományát. A felkérés a Bostoni Szimfonikusok zeneigazgatójától érkezett: Serge Koussevitzky a zenekar fennállásának 50. évfordulóját kívánta megünnepelni egy új Ravel-mű bemutatójával. A neves, orosz származású karmester és mecénás 1928-ban nagyszabású, négy hónapos amerikai turné részeként vezényelte Ravel korábbi műveit, többek között New Yorkban, a zeneszerző közreműködésével, ünneplő, állva éljenző közönség előtt. A francia mester – aki Prokofjev szerint nem szerette, ha mesternek szólítják – huszonöt amerikai városban járt, vezető zenekarok adták elő műveit, és ekkor ismerkedett meg a szimfonikus jazz atyjával, George Gershwinnel. Hazatérése után két zongoraverseny komponálásába is belefogott, és bár a G-dúrt előbb kezdte el, később fejezte be, mint a balkezest. A bemutatón maga akarta játszani a szólót, ezért éjt nappallá téve gyakorolta Liszt és Chopin etűdjeit, hogy formába hozza magát, de – bár kivételes tudású zongorista volt – az egyre erőteljesebben jelentkező kimerültség következtében képtelen volt megbirkózni saját művének zongoraszólamával. (Hanyatló egészségi állapota miatt életének hátralevő hat évében már csak egyetlen művet tudott befejezni.) A bemutatón végül a karmesteri pulpitusra állt, régi barátja, Marguerite Long zongoraművésznő ült a hangszernél. Világ körüli turnén akarta volna népszerűsíteni a darabot Amerika, Japán, sőt Jáva érintésével, de orvosai javaslatára Európában maradt; e három hónapos koncertkörút során, április 18-án csendült fel a mű először Budapesten. „Egyetlen célom az volt – nyilatkozta Ravel egy interjúban –, hogy igazi versenyművet írjak, vagyis olyan csillogó darabot, amely a szólista virtuozitását helyezi a középpontba anélkül, hogy keresnünk kellene benne a mélységet. (…) A nyitó Allegro tömör, klasszikus szerkezetű, ezt követi az Adagio, amelyben a skolasztika előtt kívántam tisztelegni, és igyekeztem – szó szerint: – megírni, olyan jól, ahogyan csak tudtam. A harmadik tétel élénk tempójú zene, a klasszikus rondóformában, a legszilárdabb hagyományok szellemében. Hogy ne terheljem túl a zenekari hangzást, redukált együttest alkalmaztam: a vonósok mellett egy-egy fuvola, piccolo, oboa, angolkürt, trombita, harsona, valamint két-két fagott és kürt kapott helyet.” (Ravel felsorolásából kimaradt a hárfa, a klarinét és az ütőhangszerek.) A fúvósok fontos szerepet játszanak a műben, akárcsak egy Mozart-versenyműben, hírhedt részlet például a fagottok szinte lejátszhatatlan tizenhatod-sorozata a perpetuum mobile-szerű harmadik tételben. A második tétel komponálásakor Ravel Mozart klarinétötösének lassú tételét tekintette modellnek. Mint láttuk, nem egyforma sors adatik a zeneszerzőknek: Prokofjev szinte folyamatosan küzdött az elismerésért, Ravelt halálakor a kor egyik legnagyobbjaként tisztelték – a harmincnyolc éves, Londonban élő Donghoon Shin (1983) jelenleg azon kevés zeneszerzők közé tartozik,
5
akiknek pályája sikerek szüntelen sorozata. A dél-koreai komponista számára az utóbbi időszak minden bizonnyal legnagyobb elismerése, hogy elnyerte a Berlini Filharmonikusok által adományozott Claudio Abbado-díjat, a világhírű zenekar ehhez kapcsolódóan mutatja majd be gordonkaversenyét is 2022 májusában. Szintén a Berlini Filharmonikusok muzsikusképzője, a Karajan Akadémia rendelte Of Rats and Men című kompozícióját, amelynek 2019-es premierje ugyancsak ehhez az együtteshez kötődik. A bő tízperces alkotást két irodalmi mű inspirálta. Az első tétel alapja Kafka utolsó, Josefine, az énekesnő, avagy az egerek népe című novellája; oboaszólóval kezdődik, amely Josefine, az egér-énekesnő dalát szimbolizálja. A tételen végigvonul ez a gyengéd dallam, miközben durva zenekari tömbhangzások minduntalan félbe akarják szakítani. A szünet nélkül következő második tétel a halálos betegségével versenyt futó, világhírű chilei író, Roberto Bolaño Rendőrpatkány című novellájához kapcsolódik, amely az előbbi Kafka-elbeszélés képzeletbeli folytatása. „A főhőse, Pepe, Josefine unokaöccse, a történet pedig a világunkat betöltő félelemről és erőszakról szól. Ahogyan az első tételben az oboadallam, itt a fagott jeleníti meg a csatornában élő főszereplőt. A dallam a mély regiszterben járja a maga útját, közben különböző zenei töredékek és foszlányok szólalnak meg felette kontrasztként, a két zenei anyag kölcsönösen hat egymásra” – nyilatkozta művéről a szerző. Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) IX. szimfóniája szintén olyan mű, amely valószínűleg csalódást okoz annak, aki beethoveni minták alapján írt, monumentális kilencedik szimfóniát vár. Ráadásul a zenetörténeti babona szerint a kilencediken átok ül, mert jó eséllyel utolsó lesz az életműben – mutatja ezt nemcsak Beethoven, hanem Dvořák, Mahler, Bruckner példája is –, Sosztakovics azonban majdnem kétszer ennyit írt. Ő is azzal a szándékkal fogott hozzá, hogy grandiózus kompozíciót alkot szólistákra, kórusra és zenekarra, ünnepelve a Szovjetunió Németország feletti győzelmét, tisztelegve „a szovjet nép nagysága és a Vörös Hadsereg előtt, amely megszabadítja szülőföldünket az ellenségtől”. Tanítványainak 1945 januárjában említette, hogy előző nap elkezdett dolgozni egy új szimfónián, egy héttel később pedig már javában elmerült a kompozíciós munkában, mert arról értesítette őket, hogy kemény, erőteljes akkordokkal kezdődik majd a mű. Sosztakovics közeli barátja, a 2003-ban elhunyt Iszak Glikman állítólag áprilisban már hallott az első tételből tízpercnyi részletet, amelyet nagyszabású, pátosszal teli, lélegzetelállítóan mozgalmas zeneként írt le. Ezután azonban eltelt három hónap anélkül, hogy a zeneszerző foglalkozott volna a darabbal, közben Európában vége lett a háborúnak. Sosztakovics július végén megint hozzálátott – és újraírta az egészet, az augusztus végén befejezett műben már se kórus, se szólisták nem szerepelnek. A szerző jó előre figyelmeztette hallgatóságát: „A Kilencedik élesen különbözik előző szimfóniáim hangulatától. Ha a Hetedik és a Nyolcadik tragikus-heroikus karakterű, a Kilencedik áttetsző, világos, és a könnyedség benne az uralkodó hangvétel.” A darabot még abban az évben, november 3-án bemutatta a Jevgenyij Mravinszkij vezette Leningrádi Filharmonikus Zenekar, a második világháború utáni első koncertévad nyitóestjét a rádió is közvetítette. „Az előadók szeretni fogják, 6
a kritikusok pedig átkozni” – mondta művéről a zeneszerző. Igaza lett, mert ugyan a bemutató után kedvező visszhangot keltett a helyi lapokban, a mű Mozartra utaló jellegét, formásságát is említették, egy évvel később megérkezett a lesújtó kritika. Szerzője az az Izrail Nyesztyev volt, akinek Prokofjevről írt könyve angolul is megjelent, de a Bartók és Prokofjev zenéje közti párhuzamokról, valamint Bartók a Szovjetunióban címmel egy magyar zenetudományi folyóiratban is olvashatók voltak tanulmányai a hatvanas-hetvenes években. „A Kilencedik szimfónia egyfajta nyugalmas, könnyű és szórakoztató közjáték Sosztakovics jelentős alkotásai között; a nagy és komoly problémák pillanatnyi elodázása játékos, ügyesen megmunkált semmiségek kedvéért. De valóban ez a megfelelő időpont arra, hogy egy nagy művész szabadságra menjen, és szünetet kérjen a kortárs művészet problémáinak megoldása közben?!” A Prokofjev Klasszikus szimfóniájára is rímelő, a történelmi helyzettel ellentétes hangulatvilágú, öt tömör tételből álló és a zenekari zenészektől rendkívüli virtuozitást igénylő művet a tengerentúlon is némi értetlenség fogadta. Az egyik New York-i lapban így summázta benyomásait a kritikus: „Az orosz zeneszerzőnek nem lett volna szabad ilyen gyerekesen kifejeznie érzelmeit a nácizmus veresége kapcsán.” Bár 1946-ban Sosztakovicsot a szimfóniáért Sztálin-díjra jelölték, nem kapta meg, sőt, a zsdanovi ideológia jegyében 1948 februárjában – saját és Prokofjev más kompozícióival együtt – betiltották a művet, s a tilalmat csak 1955-ben oldották fel. Írta: Várkonyi Tamás
7
A Liszt-díjas Balog József 1979-ben született Budapesten, a magyar zongoraművészek középgenerációjának kiemelkedő tehetségű képviselője. Zeneakadémiai tanulmányait Krause Annamária és Jandó Jenő irányításával végezte, és már diákévei alatt több hazai és nemzetközi versenyen nyert díjat, többek között a lengyelországi Nemzetközi Alexandre Tansman Zenei Verseny nagydíját (2002) és a pécsi Nemzetközi Liszt Ferenc Zongoraverseny 1. díját (2007). Pályakezdőként számos hazai és külföldi versenyen vett részt sikerrel. Sokat foglalkoztatott szólista és kamaramuzsikus, repertoárjában központi helyet foglal el Beethoven, Chopin, Liszt, Bartók zenéje. Hanglemezkészítő tevékenységének egyik csúcsa Liszt Tizenkét transzcendens etűdjének felvétele. Kitüntetett érdeklődéssel fordul magyar zeneszerzők művei felé: 2018-ban jelent meg Lajtha László kompozícióiból összeállított CD-je. A jazz világa iránt is nyitott: emlékezetes sikert aratott Gershwin-albuma, amelyen a zeneszerző művei Earl Wild rendkívüli technikai nehézségű feldolgozásaiban szólalnak meg. A klasszikusok mellett a kortárs komponisták műveinek népszerűsítésében is rendszeresen részt vesz.
Fotó © Hrotkó Bálint, Eötvös Péter Alapítvány
8
Holly Hyun Choe Dél-Koreában született, de Kaliforniában nőtt fel, jelenleg pedig a zürichi Tonhalle Zenekar asszisztens karmestere Paavo Järvi mellett. Idén nyáron debütált a hamburgi Elbphilharmonie koncerttermében, a Schleswig-Holsteini Zenei Fesztivál keretében, az előző évadban az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány mentorprogramjában is részt vett. A svájci székhelyű Orchesterverein Wiedikon élén 2018 óta áll, valamint ő vezeti a Szent Galleni Egyetem Öregdiákjainak Zenekarát is. A zene lélekemelő és gyógyító erejében hívő muzsikusként vezényléskurzusokat tartott amerikai általános iskolákban, idősotthonokban, fogyatékkal élőknek és haiti bevándorló családokat segítő intézetben is, kiterjedt művészi tevékenysége mellett a zene egészségügyben hasznosítható lehetőségeit kutatja.
Az Óbudai Danubia Zenekar a klasszikus zene szenvedélyes szeretetét kívánja átadni minél több embernek. Közel harmincéves múltra tekint vissza, ám továbbra is az egyik legfiatalosabb hivatásos együttes az országban, igyekeznek mindig friss szemmel tekinteni a klasszikus zene sokszor megmerevedett formáira. Különleges program-összeállításaik és ifjúsági, illetve közösségi projektjeik nyomán az egyik legkarakteresebb együttessé váltak az elmúlt években Hámori Máté művészeti vezetésével. Profiljuk meghatározó eleme a műfaji kísérletezés, a huszadik századi és kortárs művek műsorra tűzése és az erőteljes online jelenlét.
Fotó © Posztós János
9
SUMMARY The works being performed at this concert, particularly those of Sergei Prokofiev, Maurice Ravel and Dmitri Shostakovich, are interwoven with fascinating biographical and stylistic similarities in several respects. Prokofiev wrote his mellow and youthful symphony, premièred in 1918, in the spirit of Haydn and Mozart and the musical aesthetics of the 18th century. The 1932 piano concerto written by Ravel, who had already got to know Prokofiev and his music after the Russian composer settled in Paris in the intervening years, is also connected to Mozart. The symphony by Shostakovich – one of the few mourners to attend Prokofiev’s funeral owing to the nation period of mourning following the death of Stalin – is an “easygoing” ninth, which is quite astonishing, as it was written in 1945, an apocalyptic period in world history. At first glance, the composition by Donghoon Shin, a young composer from South Korea who lives in London and has recently won one of the Berlin Philharmonic’s prestigious awards, appears to be an odd addition to the programme. Nevertheless, it is also indirectly linked to the other music being played at the concert, as it is based on two short stories: Franz Kafka’s final such piece, dating from 1924, and another one rethinking Kafka’s work by the world-famous Chilean writer Roberto Bolaño. The soloist for the evening is one of the outstanding figures in the Hungarian music world, József Balog. Born in 1979, he is the perfect interpreter of Ravel’s concerto, which is strongly influenced by jazz. The symphonic ensemble playing this evening, the Danubia Orchestra Óbuda, is one of Hungary’s youngest, with a still-youthful outlook. They emphasise experimentation with genres, playing 20th-century and contemporary works, and maintaining an intensive online presence. Conducting them will be Holly Hyun Choe, who currently serves as the assistant conductor to Paavo Järvi with the renowned Tonhalle-Orchester Zürich. Only recently she made her debuts with the Sinfonieorchester Basel, the Tonhalle-Orchester Zürch, and at Hamburg’s Elbphilharmonie concert hall for the Schleswig-Holstein Music Festival.
10
VARÁZSLATOS TÉLI ÉLMÉNYEK
JÉGPÁLYA / KÜLTÉRI SZÍNPAD / ÉLŐ KONCERTEK
MÜPA SÁTOR:
november 30. – december 5.
ÉGIGÉRŐ MUZSIKA mesekoncert
december 12. – január 9.
RECIRQUEL: KRISTÁLY
Téli újcirkusz-mese január 14.
OPERASZELÍDÍTŐ
#FIGARO
Részletes műsorunkat keresse a mupa.hu-n!
mupa.hu11
ELŐZETES AJÁNLÓ
2021. december 12.
KARÁCSONYI ORATÓRIUM I. Közreműködik: Núria Rial – szoprán, Kristina Hammarström – mezzoszoprán, Julian Prégardien – tenor, Samuel Hasselhorn – bariton, Insula orchestra, Accentus Vezényel: Laurence Equilbey Laurence Equilbey Fotó © Julien Benhamou
2021. december 21.
KARÁCSONYI ORGONAKONCERT
PÉTERY DÓRA ÉS AZ AURA MUSICALE Közreműködik: Theodora Raftis – szoprán, Romain Bockler – basszus Művészeti vezető: Máté Balázs Pétery Dóra Fotó © Felvégi Andrea
2021. december 27.
EMIR KUSTURICA & THE NO SMOKING ORCHESTRA Emir Kusturica
2022. január 1.
ÚJÉVI KONCERT FIATALOKNAK HAYDN: A TEREMTÉS- RÉSZLETEK Közreműködik: Rácz Rita – szoprán, Megyesi Zoltán – tenor, Bakonyi Marcell – basszus, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán), Danish Chamber Orchestra Vezényel: Fischer Ádám
Rácz Rita Fotó © Bellányi Tímea
2022. január 1.
ÚJÉVI HANGVERSENY
HAYDN: A TEREMTÉS Közreműködik: Mojca Erdmann – szoprán, Rab Gyula – tenor, Bretz Gábor – basszus, Danish Chamber Orchestra, a Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán) Vezényel: Fischer Ádám Fischer Ádám Fotó © Nikolaj Lund
2022. január 6.
KARÁCSONYI ORATÓRIUM II. Közreműködik: Baráth Emőke – szoprán, Balogh Eszter – alt, Bernhard Berchtold – tenor, Najbauer Lóránt – basszus, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Fotó © Raffay Zsófi, Zeneakadémia
Kultúráról
SOKOLDALÚAN
BUDAPEST |
ELDUGOTT
H E LY E K
|
PROGRAMÖTLETEK
VÁMHÁZ KÖRÚTI VÁSÁRCSARNOK Fedezze fel Budapest éléskamráját! Hatalmas választékkal és mindennap friss termékekkel várjuk Önöket! A Vásárcsarnokban való vásárlás és kirándulás igazi élménnyel szolgál mind a turisták, mind a helyi lakosok számára.
Látogasson el Ön is Európa egyik legszebb piacára!
Európa legszebb piaca! CNN Travel, 2013
1093 Budapest, Vámház krt. 1-3. Nyitvatartás: H: 6:00–17:00 | K-P: 6:00–18:00 | Szo: 6:00–15:00 Bővebb információkért kövessen minket online! www.facebook.com/Nagycsarnok www.budapestvasarcsarnokai.hu
15
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu A címlapon: Holly Hyun Choe © Hrotkó Bálint, Eötvös Péter Alapítvány Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A szerkesztés lezárult: 2021. december 2. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu