Müpa Műsorfüzet - A Krilov-Knyazev-Luganszkij Trió Brahms-kamaraestje (2022. január 31.)

2022. JANUÁR 31.

A KRILOV–KNYAZEV– LUGANSZKIJ TRIÓ BRAHMS-KAMARAESTJE mupa.hu

31 January 2022 Béla Bartók National Concert Hall

THE KRYLOV–KNYAZEV–LUGANSKY TRIO: CHAMBER MUSIC BY BRAHMS Featuring: Sergei Krylov – violin Alexander Knyazev – cello Nikolai Lugansky – piano Brahms: Piano Trio No. 3 in C minor, Op. 101 1. Allegro energico 2. Presto non assai 3. Andante grazioso 4. Allegro molto Brahms: Piano Trio No. 2 in C major, Op. 87 1. Allegro moderato 2. Andante con moto 3. Scherzo: Presto 4. Finale: Allegro giocoso

Brahms: Piano Trio No. 1 in B major, Op. 8 1. Allegro con brio 2. Scherzo: Allegro molto 3. Adagio 4. Finale: Allegro

The English summary is on page 9.

2

2022. január 31.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A KRILOV–KNYAZEV–LUGANSZKIJ TRIÓ BRAHMS-KAMARAESTJE Közreműködik: Szergej Krilov – hegedű Alekszandr Knyazev – cselló Nyikolaj Luganszkij – zongora Brahms: c-moll zongoratrió, op. 101 I. Allegro energico II. Presto non assai III. Andante grazioso IV. Allegro molto Brahms: C-dúr zongoratrió, op. 87 I. Allegro moderato II. Andante con moto III. Scherzo: Presto IV. Finale: Allegro giocoso

Brahms: H-dúr zongoratrió, op. 8 I. Allegro con brio II. Scherzo: Allegro molto III. Adagio IV. Finale: Allegro

3

A Krilov–Knyazev–Luganszkij Trió Brahms-estje különleges alkalmat teremt arra, hogy a hallgatók elmerüljenek a zeneszerző zongoratrióinak szövevényes, érzelemgazdag és kivételesen sokszínű világában. A triók keletkezéstörténete és zenei felépítése sokat elárul Johannes Brahms (1833–1897) alkotóműhelyéről és arról a személyes kontextusról, amelyben művei születtek. Brahms szokása volt, hogy készülő műveit publikálás előtt elküldte zeneértő barátainak, akik megosztották vele észrevételeiket, személyes benyomásaikat. A zenéről szóló párbeszédek és levélváltások a kapcsolattartás elengedhetetlen formái voltak Brahms és az őt körülvevő barátok számára: a művek közvetítésével nemcsak zeneszerzés-technikai kérdéseket vitathattak meg, de felidézhettek közös emlékeket, múltbeli élményeket, kifejezhették egymással kapcsolatos gondolataikat, érzéseiket.

A koncertet nyitó c-moll zongoratrió partitúráján Brahms egy barátai körében eltöltött nyaralás idején, a svájci Thuni-tó partján dolgozott. A hegyekben tett séták és az alkotás kapcsolatáról egyszer így fogalmazott: „Ha ihleted támad, menj el sétálni; akkor felfedezheted, hogy mindaz, amiről azt hitted, egy teljes gondolat, valójában csak egy gondolat kezdete volt.” Ez a svájci környezet nemcsak a c-moll trió megírását inspirálta, Brahms többek között itt fejezte be II. (F-dúr) csellószonátáját és II. (A-dúr) hegedűszonátáját is.

A c-moll darab a zeneszerző legtömörebb zongoratriója, melyben a dráma és a kifejezés rendkívüli koncentráltsága uralkodik. Ahogy erre a tömörségre utalva Brahms egy közeli barátja, Elisabeth von Herzogenberg rámutatott: mások „aligha bízhatnak abban, hogy ilyen lakonikusan ki tudják fejezni magukat anélkül, hogy bármit is elveszítenének abból, amit mondani akarnak”. Clara Schumann lebilincselőnek találta a darabot, és így fogalmazott: „Micsoda mű ez; szenvedélyességében, gondolati erejében, kecsességében, költőiségében mindvégig ihletett.

Johannes egyetlen korábbi műve sem ragadott magával ennyire.”

Már a nyitótétel erőteljes indító gesztusai magukban hordozzák azt az energiát, amely a teljes darabot működteti. A zene folyamatosan halad előre, a tétel során csak a legritkábban tapasztalhatunk megnyugvást. Brahms olykor szinte kényszeresen ismétli a kezdetektől fogva ismerős, néhány hangos motívumokat, míg máskor líraibb dallamtöredékekkel ad pillanatnyi feloldozást a feszültségből. Végül a kóda kérlelhetetlen határozottsága zárja a tételt.

A második tétel zenéje az éjszakát, vagy legalábbis a világ árnyékos oldalát idézi meg. Alig merészkedik a piano hangzás fölé, a zongora rövid, dallamos frázisait a vonósok gyakran csak egy-egy hanggal vagy visszafogott, pizzicato akkordfelbontásokkal kísérik. A zene egyszerre mutatja kísértetiesen ismerős és félelmetesen idegen arcát, majd hamarosan a teljes csendig halkulnak a szólamok. A lassú harmadik tétel alapját háromhangos egységek adják, melyekből bölcsődalhoz hasonló téma bontakozik ki. A zongora és a két vonós hangszer finoman adogatja egymásnak a hangokat, vágyakozó dialógusuk csak ritkán válik szoros együttjátékká.

A finálé komor lendülete intenzív ritmikát és a zenei szövet folyamatos, megjósolhatatlan változását hozza magával. Könnyen az az érzésünk támadhat, mintha újra és újra kibillennénk

4

a megszokott ütemekből, és küzdenünk kellene, hogy visszanyerjük stabilitásunkat. A komorságot csak a kóda fényes, hirtelen érkező győzelmi hangja oldja fel.

Brahms ugyancsak egyik kedvenc nyaralóhelyén, az osztrák Alpok lábánál fekvő Bad Ischlben fejezte be C-dúr zongoratrióját, melyről 1881-ben így nyilatkozott kiadójának: „Ilyen gyönyörű triót még nem kapott tőlem, és nagyon valószínű, hogy az elmúlt tíz évben nem is publikált ehhez foghatót.” Elragadtatásában Clara Schumann is osztozott: „Minden pillanatát szeretem.

Milyen csodálatosak a feldolgozási részei! Milyen gyönyörűen válik le egy-egy motívum vagy figura, hogy aztán feltáruljon a következő! Milyen elragadó a Scherzo! Aztán az Andante, a maga bájos témájával, nélkülözve minden mesterkéltséget. És milyen friss az utolsó tétel!”

A c-mollhoz hasonló koncentráltság jellemzi a C-dúr triót is, melynek Brahms minden tételében bizonyítja, milyen végtelen kreativitással képes variálni és fejleszteni a legegyszerűbb motívumokat, témákat is. Az első tétel vonósokon megszólaló unisono nyitótémája nemcsak fontos motívumokat mutat be, de jelzi a két vonós hangszer közötti – a teljes darab során meglévő – egységet is. A zongora belépésével egyre bővül a tér, szélesebbé válnak a regiszterek, majd azt is megfigyelhetjük, mennyi lehetőség rejlik a vonósok és a zongora szólamainak ellenmozgásában. A nyitótéma az egyik pillanatban tökéletesen érzékelhető formában, míg máskor alig felismerhetően, szinte csak villanásként van jelen.

A lassú tétel a vonósok érzelemgazdag, áradó dallamával indul, mely a későbbi variációk alapjává válik. A hegedű, a cselló és a zongora mindvégig érezhető egységben játszik – hol melankóliát és szomorúságot, hol nosztalgiát vagy vigasztalást hozva. A Scherzo kromatikája, élénksége és nyugtalansága mintha Mendelssohn tündérzenéit idézné sötétebb hangulatban.

A tétel szívmelengető középrészében oldódik a feszültség, a szólamok gyengéden, mégis kitartóan ívelnek felfelé, míg vissza nem tér a Scherzo zakatolása. Az Allegro giocoso fináléban Brahms újra rendkívül gazdaságosan bánik a motívumokkal, és sokfelé ágazó hálózatot teremt belőlük, amelyben aligha tudjuk megkülönböztetni az új témákat azoktól, amelyeket különböző formákban vagy álruhákban már hallottunk korábban. A játékosság lényeges alapeleme a tételnek, visszafogottabb átvezető részeiben éppúgy, mint a hangszerek erőteljesebb összjátékában.

A koncert záródarabjaként megszólaló H-dúr trió Brahms első publikált kamaraműve, utolsó partitúraoldalán a következő aláírással: „Hannover. Januar 54. Kreisler jun.” A Kreisler kézjeg�gyel Brahms egyértelműen utalt E. T. A. Hoffmann szövegeinek romantikus művészfigurájára, aki az 1850-es évek elején különösen fontossá vált számára. A zeneszerző számos fiatalkori művét szignálta Kreislerként, a vele való erőteljes azonosulás alkotómunkájában, művészi útkeresésében és barátaival való kommunikációjában is tetten érhető. A kézirat tanúsága szerint Brahms 1854 januárjában komponálta a H-dúr triót, nem sokkal azután, hogy személyesen megismerkedett a Schumann házaspárral. A kézirat, amelyet júniusban küldött tovább a Breitkopf & Härtel kiadónak, novemberben jelent meg nyomtatásban.

5

Több mint három évtizeddel később a zeneszerző arra az elhatározásra jutott, hogy revideálja a triót. Ennek apropója az volt, hogy az 1880-as években több korai művének publikációs joga is Fritz Simrockhoz került, aki az új kiadás előtt lehetőséget adott Brahmsnak, hogy változtasson a darabon. Brahms élt is a lehetőséggel, és olyan mértékben átdolgozta a H-dúr triót, ahogyan azt egyetlen más, kiadott művével sem tette. A két változat sokrétű viszonya tükröződik Simrocknak írt levelében, melyben így fogalmazott: „Úgy gondolom, az op. 8-ra elég, ha annyit ír: új kiadás. A hirdetésében hozzáteheti, hogy teljesen átdolgozott és megváltoztatott, és amit csak akar. Hogy mi történjen a régi kiadással: semmi értelme beszélgetni vagy dönteni róla – bár nem hiszem, hogy az új kiadással egy időben jól tudná hirdetni. Ha valaki igényli, küldje el neki, és ha majd egy nap úgy látja szükségesnek vagy ajánlatosnak, hát nyomtassa újra (akár úgy is, hogy az új kiadást helyettesítse)!”

Ugyancsak egy Simrocknak szóló levelében Brahms „kasztrációként” hivatkozott a szerkesztés folyamatára – ezzel érzékeltetve, milyen lényegi beavatkozásokat és változtatásokat hajtott végre a zenei anyagon. A Scherzo kivételével jelentősen átdolgozta a trió valamennyi tételét: új témákat komponált, hosszabb egységeket kihúzott vagy újrafogalmazott. Az újraírással az 1854-es darabból egy olyan kései művet teremtett, melynek csupán kiindulópontja a korábbi kompozíció. Mindezt megerősíti Clara Schumann-nak írt, 1889 szeptemberéből származó közlése is: „Még egyszer megírtam H-dúr triómat, és inkább op. 108-asnak nevezném az op. 8 helyett.” A koncertéletben elsősorban az 1891-ben megjelent, újraírt változatot játsszák – ezt hallhatjuk ma a Krilov–Knyazev–Luganszkij Trió előadásában is.

Indító gesztusában és első néhány percében egyébként a két változat szinte tökéletesen azonos: Brahms megtartotta a korai darabból az első tétel főtémáját, melynek líraisága, gyengéd ereje és koncentráltsága az újraírt első tétel hangulatát is meghatározza. Új melléktémaként a zeneszerző ereszkedő terceit halljuk, melyek szinte a névjegyévé váltak. Különböző formákban Brahms több darabjában is fontos szerepet játszanak a tercláncok, melyek nemcsak zeneszerzés-technikai eszközként működnek, de olykor költői tartalmat is közvetítenek. Dalaiban például az elmúláshoz, a melankóliához, az idő visszafordíthatatlanságának gondolatához kötődnek – mindezek az újraírás kontextusától sem idegenek. A Scherzo az egyetlen, amelyet Brahms harmincöt év távlatából is lényegében változatlanul hagyott. Talán ő maga is elégedett volt a tétel lendületével, erejével és azzal, ahogyan a középrész mindezekkel a karakterekkel érzékeny kontrasztot alkot.

Az Adagio magját egy méltóságteljes, mélyen érzelmes korálhoz hasonlítható első téma adja, melynek szólamait Brahms a tétel folyamán egyre sűrűbbé szövi. Dallamát megosztja a különböző hangszerek között, és kreatívan játszik a szólamok egymáshoz való viszonyával, mozgásával. A középrészként hallható melankolikus kantilénát követően ez a korálszerű anyag foglalja keretbe a tételt, utolsó ütemeiben együtt, egységet alkotva mozog mindhárom hangszer. A fináléban Brahms már csak ritkán ad teret az ábrándozóbb, reflektívebb hangvételnek. Ha líraibbá válik is a zene, lágyságát hamar visszaszorítják az erőteljesebb gesztusok, 6

a tételt uraló pontozott ritmusok. A melléktéma szinte indulószerű lendülettel, diadalmas hangvétellel érkezik, D-dúr hangneme is győzelmi karakterét erősíti. A visszatérésben ez a melléktéma az apoteózis lehetőségét is képes elénk vetíteni, a főtéma h-mollban visszhangzó motívumai ugyanakkor akadályt állítanak a világosabb, fényesebb befejezésnek. A H-dúr darab fináléjának h-moll befejezése mintha egy olyan út része volna, amely a győzelem magasságaiból a tragédia mélységeibe vezet.

A Krilov–Knyazev–Luganszkij Trió koncertjének további különlegességét az adja, hogy Brahms zongoratrióinak kitüntetett magyar vonatkozása is van: a c-moll zongoratrió, illetve a H-dúr trió újraírt változata is Budapesten hangzott el először, Brahms, Hubay Jenő és Popper Dávid előadásában. Brahms a Hubay–Popper vonósnégyes vendégeként 1886 és 1891 között öt alkalommal játszotta legfrissebb kamaraműveit Budapesten, közülük többet ősbemutatóként.

Fellépésének körülményeit jól érzékeltetik a Pesti Napló 1886. december 23-án megjelent sorai: „Brahms kiváló előszeretettel viseltetik fővárosunk iránt, s nem első eset, hogy közönségünket új, még sehol elő nem adott művei bemutatásával tiszteli meg. Ezúttal kiválóan megérdemli e szeretetreméltóságáért nagyrabecsülésünket, mert az új trió (c-moll) egyike legszebb alkotásainak. Világos, átlátszó forma, dallamosság, hangulat tükröződik vissza minden hangszerének hálás játékából. Minden tétele más és más jelleggel lép elő; a második és harmadik kedves zeneképeket nyújt, igen tetszetős formában. Ez határozottan Brahms legszebb triója, mely rövid idő alatt bizonyára nagy népszerűségre fog szert tenni.” A H-dúr triót bemutató koncertről pedig a következőképp számolt be a Fővárosi Lapok 1890. január 11-én: „A jeles művésztársaság legbuzgóbb népszerűsítője nálunk Brahms műveinek, s az ő előadásuk sokkal közelebb is hozta a bécsi mestert közönségünk ízléséhez, könnyítette megértését. Brahms viszonzásul minden esztendőben vendége a vonósnégyes társaságnak, melynek hangversenyein több új művét mutatta már be először. Tegnap csak teljesen átdolgozott H-dúr zongorahármasa kéziratát hozta magával, mely az új fogalmazásban tömörebb, kifejezőbb lett.” Írta: Belinszky Anna

7

Fotó © Mary Slepkova

Fotó © Andrei Mustafayev

Fotó © Jean-Baptiste Millot

8

Pezsgő muzikalitás, intenzív líraiság és elbűvölően szép hangzás teszi Szergej Krilovot napjaink egyik legnevesebb előadójává, hegedűművészévé. Szólistaként olyan kiváló karmesterek irányításával játszott és játszik rendszeresen, mint Mihail Pletnyov, Vaszilij Petrenko, Valerij Gergijev, Vladimir Jurowski vagy Marin Alsop. Sokoldalúságát jelzi, hogy 2008 óta a Litván Kamarazenekar zeneigazgatója, ahol előszeretettel tölti be egyszerre a szólista és a karmester kettős szerepét – a klasszikus zene igazán széles repertoárját játszva a barokktól a kortárs zenéig.

Alekszandr Knyazev Oroszország ma élő legkiválóbb csellistái közé tartozik – nem hiába tartják őt Msztyiszlav Rosztropovics méltó utódjának. Luganszkij és Krilov mellett kamarapartnerei között tudhatja Jevgenyij Kiszint és Borisz Berezovszkijt, Vagyim Repint és Gyenyisz Macujevet is. Knyazev nemcsak csellistaként nyűgözte már le a közönséget: tehetséges orgonista, és Moszkvában nemrég zongoristaként is színpadra lépett. A Le Monde de la Musique újságírója szerint „kivételes, elbűvölő személyiség, aki mindenekelőtt a nyitottság híve, és aki minden hang mögött a lélek kifejezését keresi”. „Nem egyszerűen a modern kor legcsodálatosabb orosz zongoristája; ő korunk egyik legkiemelkedőbb művésze.” „Lenyűgöző érzékenységű zongorista, aki nem magát, hanem a zenét helyezi előtérbe.” Ahogy a Le Monde és a The Daily Telegraph kritikusainak idézett sorai is mutatják, a moszkvai születésű Nyikolaj Luganszkij a világ élvonalába tartozó zongorista, aki szólistaként és kamarazenészként is a legnagyobb presztízsű koncerttermek állandó fellépője. Kamarapartnerei és zenésztársai között Krilov és Knyazev mellett Yuja Wangot vagy Vagyim Repint éppúgy ott találjuk, mint Mischa Maiskyt vagy Anna Netrebkót.

SUMMARY The Krylov-Knyazev-Lugansky Trio’s Brahms recital offers an outstanding opportunity for listeners to immerse themselves in the intricate, emotional and exceptionally diverse world of the composer’s piano trios. Another special feature of this concert at Müpa Budapest is the fact that the Brahms piano trios also have a distinguished connection to Hungary: it was in Budapest that the C minor trio and the revised version of the B major trio were performed for the first time, played by Brahms himself, Jenő Hubay and David Popper.

Johannes Brahms (1833–1897) worked on the score of the Piano Trio No. 3 in C minor, which opens the concert, during a holiday with friends on the shores of Lake Thun in Switzerland.

Describing the relationship between walking in the mountains and artistic creation, he once said, “When ideas come to you, go for a walk; then you will discover that the thing you thought was a complete thought was actually only the beginning of one.” The C minor is the composer’s most concise piano trio, dominated by an extraordinary concentration of drama and expression.

Clara Schumann found the composition wonderfully riveting, writing, “What a work it is; inspired throughout in its passion, its power of thought, and its grace and poetry. No other work by Johannes has so entirely transported me.”

Brahms completed his Piano Trio No. 2 in C major at one of his favourite holiday destinations: Bad Ischl, in the Austrian Alps. “You have never received such a beautiful trio from me,” he informed his publisher in 1881, “and it is very likely that you have not published anything comparable in the last ten years.” Employing a degree of compactness on a par with that of the C minor trio, Brahms proves with each movement how infinitely creatively he can vary and develop even the simplest motifs and themes.

The Trio No. 1 in B major, the piece to close the concert, is the composer’s first published chamber work. It dates from January 1854, shortly after he met Robert and Clara Schumann in person for the first time. More than three decades later, he decided to revisit the piece: with the exception of the Scherzo, he substantially reworked each movement, composing new themes and removing or reformulating longer sections. It is primarily the revised version, published in 1891, that is played at concerts nowadays, and this is what we will be hearing tonight at this performance by the Krylov-Knyazev-Lugansky Trio.

9

ELŐZETES AJÁNLÓ

2022. február 7.

KRISTĪNE OPOLAIS ÁRIAESTJE Közreműködik: Teodor Ilincăi – tenor, a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Asher Fisch

Fotó © Tatyana Vlasova

2022. március 4.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

ROLANDO VILLAZÓN ÉS AZ ENSEMBLE L’ARPEGGIATA Koncepció, műsorösszeállítás, átiratok és zenei vezetés: Christina Pluhar

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

Rolando Villazón Fotó © Harald Hoffmann, DG

2022. március 9.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

CHERUBINI: LES ABENCÉRAGES KONCERTSZERŰ ELŐADÁS

Szereplők: Anaïs Constans, Edgaras Montvidas, Thomas Dolié, Artavazd Sargsyan, Philippe-Nicolas Martin, Tomislav Lavoie, Douglas Williams, Najbauer Lóránt, Kalafszky Adriána Közreműködik: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György Douglas Williams Fotó © Juan Camilo Roa

2022. március 10.

FELFEDEZÉSEK

SAVARIA SZIMFONIKUS ZENEKAR Közreműködik: Luis Aracama – cselló, Vida Monika Ruth – zongora Vezényel: Thomas Kornél Vida Monika Ruth Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2022. március 13.

RÉGIZENE FESZTIVÁL

LULLY-MOLIÈRE: A KÉNYTELEN HÁZASSÁG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS

Közreműködik: Lucie Edel – mezzoszoprán, Yannis François – basszus, Les Malins Plaisirs Színtársulat, L’Eventail Tánctársulat, Le Concert Spirituel Koreográfus: Marie-Geneviève Massé Koncertmester: Olivier Briand Vezényel: Hervé Niquet Rendező: Vincent Tavernier

Hervé Niquet Fotó © Eric Manas

2022. március 14.

CHICK COREA: CONCERTO FOR TRIO – PREMIER

JOHN PATITUCCI, DAVE WECKL, SZABÓ DÁNIEL, BEKA GOCHIASHVILI, GADI LEHAVI Chick Corea Fotó © Toshi Sakurai

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapon: Szergej Krilov @ Evgeny Evtukhov A szerkesztés lezárult: 2022. január 25.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu