Nachtmusik II

A Bécsi Filharmonikusok különösen szoros szálakkal kötődnek Gustav Mahlerhez (1860–1911) és zenéjéhez. Kapcsolatuk fontos mozzanata volt, amikor a demokratikusan működő együttes 1898-ban Mahlert bízta meg bérletes koncertjeinek irányításával. A zeneszerző ekkoriban már a bécsi Császári és Királyi Udvari Operaház igazgatója volt – többek között ez is hozzájárult ahhoz, hogy néhány éven belül, 1901-ben lemondjon a filharmonikusok hangversenyeinek vezetéséről. Együttműködésük ugyanakkor nem szűnt meg, Mahler 1905-ben a Bécsi Filharmonikusok élén mutatta be V. szimfóniáját, 1907-ben pedig egyfajta búcsúként vezényelte a II. szimfóniát. Az azóta eltelt több mint száz évben a legnagyobb Mahler-karmesterek működtek együtt a zenekarral a szerző műveinek előadásában, és joggal számíthatunk rá, hogy Andris Nelsons keze alatt is éppúgy életre keltik Mahler zenéjének lírai, lágy vagy épp játékos vonásait, mint grandiozitását és érzelmi kitöréseit. Mahler 1904 és 1905 nyarán komponálta VII. szimfóniáját. Év közben érdemben nem maradt ideje zenét szerezni, nyaranta azonban rendszerint belevetette magát az alkotómunkába. Kiszakadva a város nyüzsgéséből, a Wörthi-tó partján fekvő maierniggi villájában talált menedéket. Egy fák között megbújó erdei házikó szolgált számára zeneszerzői műhelyként, a VII. szimfónia mellett itt fejezte be IV., V. és VI. szimfóniáját, valamint a VIII. szimfónia egyes részleteit is. 1904-ben először a második és a negyedik tétellel, a VII. szimfónia éjszakazenéivel készült el. Feleségének, Alma Mahlernek írt levele tanúsága szerint a következő évben rengeteget küszködött a folytatással, szinte beleőrült a tehetetlenségbe. Elmenekült a Dolomitokba, hátha ott inspirációt nyer, ám újra csalódnia kellett, és úgy tűnt, egy időre feladja a művel kapcsolatos küzdelmet. Ahogy azonban visszaindult Maierniggbe, és csónakba ült, hogy átkeljen a Wörthi-tavon, elkapta az ihlet. Később arról számolt be, hogy az első evezőcsapásoknál eszébe jutott az első tétel bevezetőjének témája – pontosabban a téma ritmusa és megszólalásának módja. Alig telt el négy hét, és elkészült az első, a harmadik és az ötödik tétellel is. A premierre három évvel később, 1908. szeptember 19-én került sor Prágában. Mahler a Cseh Filharmonikus Zenekart vezényelte, a koncertet pedig egy olyan fesztivál részeként rendezték meg, amellyel Ferenc József trónra lépésének 60. évfordulóját ünnepelték. A VII. szimfónia komponálása, illetve bemutatója között több jelentős változás is bekövetkezett Mahler életében: 1907-ben lemondott a bécsi Opera igazgatói posztjáról, 1908. január 1-jén pedig már a New York-i Metropolitan Operában debütált. 1907 nyarán személyes tragédiákat is el kellett szenvednie: elveszítette első gyermekét, Anna Maria Mahlert, és ugyanekkor diagnosztizálták súlyos szívbetegségét. Mindezek ellenére, amikor 1908 nyarán visszatért Európába, nagy erővel fogott a VII. szimfónia bemutatójának előkészítéséhez. A zenekarral több mint húsz próba állt rendelkezésére, és még ez idő alatt is rengeteget dolgozott a hangszerelésen. Néhány nappal a premier előtt is formálta, tökéletesítette az arányokat, és e munkájával a bemutatót követően sem hagyott fel.