2025. JANUÁR 30.
30 January 2025
Béla Bartók National Concert Hall
JORDI SAVALL AND HIS ENSEMBLES
Featuring:
Giulia Bolcato, Elionor Martínez – soprano
Lara Morger – mezzo-soprano
David Fischer – tenor
Matthias Winckhler – bass-baritone
La Capella Nacional de Catalunya
Le Concert des Nations
Concertmaster: Manfredo Kraemer
Preparation of the vocal ensemble: Lluís Vilamajó
Assistant conductor: Luca Guglielmi
Conductor: Jordi Savall
Mozart: Mass in C minor, K. 427 (417a) – New version completed by Luca Guglielmi based on Mozart’s works and Jordi Savall’s revision
This production has been made possible with the support of the Departament de Cultura of the Generalitat de Catalunya and the consortium Institut Ramon Llull, as well as the financial support of the Direction Régionale des Affaires Culturelles Occitanie. Co-funded by the European Union.
The English summary is on page 15.
2025. január 30.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
JORDI
SAVALL ÉS EGYÜTTESEI
Közreműködik:
Giulia Bolcato, Elionor Martínez – szoprán
Lara Morger – mezzoszoprán
David Fischer – tenor
Matthias Winckhler – basszbariton
La Capella Nacional de Catalunya
Le Concert des Nations
Koncertmester: Manfredo Kraemer
A kórus betanító karnagya: Lluís Vilamajó
Asszisztens karmester: Luca Guglielmi
Vezényel: Jordi Savall
Mozart: c-moll mise, K. 427 (417a) – Luca Guglielmi új befejezésével, Mozart-művek
és Jordi Savall revíziója alapján
A Katalán Önkormányzat Kulturális Osztálya és a Ramon Llull Intézet támogatásával, valamint a Francia Kulturális Minisztérium Okcitániai Regionális Igazgatóságának pénzügyi hozzájárulásával. Társfinanszírozó: Európai Unió
FOGADALMI MŰ
Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) c-moll miséjével ismerkedve több olyan fogalommal találkozunk, amely szorosan összefügg a mű történetével és jellegzetességeivel. Az első a vallásos fogadalom. Ez a Keresztyén bibliai lexikon szerint „önként vállalt elkötelezés Istennek hálaáldozat bemutatására”, a Magyar katolikus lexikon pedig így határozza meg: „általános értelemben egy istenségnek tett ígéret valaminek elnyerése érdekében”. A két definíció között lényeges különbség, hogy az első esetben a hívő a múltban már elnyert javat köszöni meg, a másodikban azonban még csak reméli a jövőbeli jót, amelyért áldozatot ajánl fel.
Archaikus gesztusról van tehát szó, amelyre a Bibliában is számos példát találunk, és amelynek pogány gyökereit a primitív kultúrák áldozati rítusaiban találjuk meg. Mozart c-moll miséje kétszeresen fogadalmi mű: a zeneszerző először akkor tett ígéretet Isten előtt egy nagy ünnepi mise, missa solemnis megírására, amikor választottja, Constanze Weber megbetegedett, másodszor akkor, amikor Constanze első gyermeküket várta, és Mozart baj nélküli gyermekáldásban reménykedett.
KULCSFIGURÁK
Egy másik fontos kategória a kulcsfigura fogalma. Akadnak művek, amelyek megszületéséhez elég az alkotó belső késztetése és a művészi inspiráció. Más darabok genezisfolyamatának van „humán katalizátora”: valaki, aki ösztönzi a mű megszületését, netán befolyást gyakorol arra, hogy milyen legyen a kompozíció, esetleg olyan személy, aki nélkül a szóban forgó opus nem született volna meg. Bach nem írta volna meg a Musikalisches Opfert, ha Nagy Frigyes nem játssza le jelenlétében a billentyűkön a sorozat alapjául szolgáló „királyi témát”, Bartók Szólószonátája aligha jöhetett volna létre Yehudi Menuhin megrendelése nélkül, Brahms Német requiemjének több tételéből nem sugározna úgy a szeretet és a szinte simogató gyengédség, ha a zeneszerző nem édesanyja emlékének szenteli az alkotást.
A c-moll mise hátterében két kulcsszemély is áll. Az első természetesen maga Constanze Weber (1762–1842), hiszen miatta kezdett bele Mozart a mű komponálásába, a második a korabeli Bécs felsőbb köreinek nevezetes arisztokrata szereplője, a nagy műveltségű Gottfried van Swieten báró (1733–1803), aki mindhárom nagy
bécsi klasszikussal: Haydnnal, Mozarttal és Beethovennel egyaránt kapcsolatot tartott. Izgalmas egybeesés, hogy Mozart éppen a c-moll mise keletkezésének idején, az ő ritka értékeket őrző könyvtárában ismerkedett Bach és Händel műveivel, és a barokk elődök kottáinak lelkes tanulmányozása jelentős stiláris hatást gyakorolt a készülő egyházzenei alkotásra.
TÖREDÉK
A harmadik fogalom, amely a c-moll mise történetétől elválaszthatatlan, a töredék zenetörténeti kategóriája. Különös fintora a sorsnak, hogy Mozart éppen ezt a művét –amely személyes okokból volt igen fontos számára – végül mégsem fejezte be.
A komponálás 1782–83-ban történt, de a mű soha nem vált teljessé. Hiánytalanul elkészült a Kyrie és a Gloria, valamint a Credo zenéje az Et incarnatus est szakaszig, a Sanctusból és a Benedictusból azonban csak töredékes vázlatok maradtak fenn. Mai szóhasználattal úgy fogalmazhatnánk: Mozartot elsodorták egyéb kötelezettségei. A befejezetlenség miértjéről sok feltételezés fogalmazódott meg, biztosat azonban nem tud az utókor. A legnyilvánvalóbb magyarázat: a mű a zeneszerzés ma is jellemző gyakorlatával ellentétben nem megrendelésre készült – vagyis a befejezéshez a belső kényszer mellől hiányzott a külső ösztönzés mozzanata. Tény, hogy az ősbemutatón, 1783. október 26-án a salzburgi Szent Péter-templomban a hiányzó részeket más műveiből vett anyagokkal pótolta a zeneszerző. Később viszont éppen egy megrendelésre komponált mű „nyelte el” a c-moll mise legnagyobb részét, így téve immár végérvényesen lehetetlenné a befejezést: 1785-ben a bécsi TonkünstlerSocietät felkérésére írt Davide penitente (A bűnbánó Dávid) című kantátában Mozart a szöveget leszámítva szinte változtatás nélkül használta fel a teljes Kyrie és Gloria anyagát.
A ZENETÖRTÉNETI STÁTUS ÉS A
BEFEJEZÉS KÉRDÉSE
Mozart életművének két legjelentősebb egyházzenei kompozíciója, a Requiem és a c-moll mise tehát befejezetlen. Ennek ellenére mindkét alkotás rendkívüli megbecsülésnek örvend, sőt, részben keletkezésük történetével összefüggően, mindkét művet kultusz övezi. Ez a Requiem esetében nem igényel magyarázatot, hiszen Mozart halálos ágyán, az idővel torokszorító versenyben próbálta befejezni legutolsó munkáját, és a körülmények legendát szőttek a mű köré. A különleges presztízs azonban a c-moll mise esetében is adott, és ezt alighanem csak kisebb részben magyarázhatjuk a keletkezéstörténet részleteivel, a „magas árfolyamot” mindenekelőtt a zenei értékek indokolják, amelyek a befejezetlenség ellenére is hatnak, a darabot csonkán is Mozart egyik legmegrendítőbb művévé avatva.
Ilyenformán a c-moll mise egy zenetörténeti csoportba tartozik olyan, hasonlóképpen befejezetlen művekkel, mint Schubert VIII. vagy Bruckner IX. szimfóniája. A két mű különböző sorsa a befejezetlen kompozíciókkal kapcsolatos, két eltérő felfogást is illusztrálja: Schubert művét kizárólag befejezetlen alakjában játsszák, Bruckner alkotásához keletkeztek befejezések, de a három hiánytalanul elkészült tétel megszólaltatása (a csonkán ránk maradt negyedik nélkül) is teljességgel elfogadott. Hasonló kettősség érvényesül Mozart c-moll miséjének esetében is. A kompozíció gyakran szólal meg befejezetlen alakjában, de több kiegészítés is napvilágot látott. A mai hangversenyen a mű Jordi Savall (1941) által revideált alakját halljuk Luca Guglielmi (1977) kiegészítéseivel, amelyekhez Mozart más egyházzenei műveiből használt részleteket.
STILÁRIS KEVERÉK
A c-moll mise általános megbecsültsége nemcsak a kompozíció töredékességének ellenére érvényesül. Van a műnek egy másik olyan tulajdonsága is, amelyet régebbi korok meghatározó Mozart-kutatói még a kompozíció előnytelen vonásaként tartottak számon, a modern történeti szemlélet azonban már éppen ellenkezőleg: a mű
izgalmas és egyedi jellegzetességének tekint, és nemcsak elfogad, de a darab egyik vonzerejeként értékel.
Szó esett van Swieten báró könyvtáráról, amelyben Mozart éppen a c-moll mise komponálásának idején ismerkedett Bach és Händel műveivel, valamint arról, hogy a zeneszerzőnek ezek a tanulmányai nyomot hagytak a mise stílusán. Mindez azonban nem csupán azt jelenti, hogy a misében barokkos jellegzetességek bukkannak fel, sokkal inkább azt, hogy a műben két stílusréteg folyamatos váltakozására, egymással folytatott párbeszédére figyelhetünk fel, mégpedig az apparátushoz igazodó, következetes rendben.
Mozart a mise kórustételeiben engedi érvényesülni a német barokk mesterek hatását, míg a szólórészek: az áriák és a duettek nagyobbrészt az olasz opera seria megszólalásmódjának elkötelezettjei. Mindez értelemszerűen magával hoz egy másfajta kettősséget is: a kartételek által képviselt magatartás általában a zártságé és a fegyelemé, míg a szólószakaszok a virtuozitásnak is lehetőséget kínáló, individuálisabb fogalmazásmód területei.
SZEMÉLYES DRÁMA EGY ZENEMŰ
HÁTTERÉBEN
A c-moll misében a kórustételek német barokkos hangjának és a szólórészletek olasz operai intonációjának váltakozását akár zenei párbeszédként, a liturgikus alkotás műfaji kulisszái előtt lezajló „stiláris drámaként” is hallgathatjuk. Volt azonban egy valóságosabb, személyes dráma is, amely a „fogadalmi mű” történetének megindító felszíne alatt, nem kevésbé érzékeny második életrajzi rétegként húzódott meg, és amelyre az amerikai zenetudós, Maynard Solomon figyelmeztet alapvető jelentőségű Mozart-monográfiájában.
Solomon rámutat, hogy az ekkor már Bécsben élő Mozart a misével nemcsak választottja iránti odaadását akarta kifejezni, leróva háláját a házasságért Isten előtt, de azt is szerette volna, ha a mű salzburgi ősbemutatója alkalmat ad arra, hogy helyreállítsa a megbomlott harmóniát édesapjával, Leopolddal, és nővérével, Nannerllel. Ez a viszony a Constanze-szerelem és általában véve a Weber családdal való kapcsolat miatt romlott meg.
A kissé nyárspolgári Leopold féltette Wolfgangot a bohém Weber családtól, akiket kétes, jöttment pereputtynak tartott. A házasságot ellenezte, s amikor az mégis bekövetkezett, a viszony apa és fiú között elhidegült. Ezen szeretett volna Mozart a mise bemutatójával változtatni, remélve, hogy az alkalom újra közel hozhatja őket egymáshoz. E reményével kudarcot vallott. Solomon idézi Nannerl naplójának az eseményről szóló, ridegen távolságtartó sorait. Wolfgang ezen a napon látta utoljára nővérét, és apjával való kapcsolatát sem sikerült többé rendeznie.
AMIT MOZART BEFEJEZETT
A c-moll mise hallgatóját már a Kyrie kezdete is szembesíti a barokk hatással: tragikus hangvétel, lépő basszus, ellenpontos szerkesztés, kromatikus dallamformálás. A kórust foglalkoztató c-moll Kyriét Esz-dúr Christe követi: ebben szopránszóló kap főszerepet – tiszta, nemesen egyszerű dallamát színpadiasan nagy hangközugrások és díszítések tarkítják.
A Gloria zengő kórustablója ismét ellenpontos zenével, de a sötét c-moll után diadalmas C-dúr jubilációval indul, az in excelsis szövegrész megzenésítésében Händel Messiásának Halleluiáját idézve. Az et in terra pax hominibus bonae voluntatis hirtelen megszelídülést hoz, jelezve, hogy Mozart él a hangfestés lehetőségeivel.
Az F-dúr Laudamus te dinamikus és virtuóz szopránáriája az operai hangvétel világába kalauzol. Itt is találkozunk nagy ugrásokkal az énekszólamban.
A rövid Gratias kórustétel ismét Händelt idéző barokkos zene, a két szólószoprán duettjeként megfogalmazott Domine pedig újból az olaszos operai ideált képviseli. A magasztos Qui tollis nyolcszólamú kettőskórusának barokkos jellegét egyfelől a pontozott ritmika feszessége, másfelől a passacaglia-basszus hordozza magában. A súlyos komolyság után a Quoniam két szopránt és egy tenort foglalkoztató tercettje olaszos könnyedségével nyújt felüdülést. A rövid Jesu Christe után a Cum Sancto Spiritu archaizáló zárófúgája ékesen példázza, milyen magasrendűen dolgozza fel Mozart a barokk hatásokat.
A Credo mindössze két befejezett tételéből az első, a Credo in unum Deum egységét a tételen végigvonuló daktilikus ritmusú dó-szó ingadallam biztosítja. A második, a Krisztus emberré válásáról éneklő Et incarnatus est gazdagon díszített, idillien boldog hangulatú szopránária, szólisztikus fafúvós szólamokkal. A Gloriát berekesztő Cum
Sancto Spirituhoz hasonlóan a Sanctus tétel, és különösen annak Osanna kettősfúgája ismét a barokk hatásokat befogadó mesteri kontrapunktika példája. Az utolsó befejezett tétel, a Benedictus gazdag melódiavilágú szólistakvartett.
A KIEGÉSZÍTÉSRŐL
Luca Guglielmi így vall munkájáról: „Az új változat létrehozása során az az elv vezérelt, hogy minél kevesebb új anyagot komponáljak, minél többet használva fel Mozart eredeti zenéiből. A c-moll mise […] megalkotásának idejéből számos Mozart-vázlat áll rendelkezésünkre, és néhány tétel a későbbi, valószínűleg közvetlenül innen táplálkozó művekben is felbukkan.”
Jordi Savall asszisztense a két Mozart által megzenésített részt (Credo in unum Deum és Et incarnatus est) követően a Credo fennmaradó szövegét három további tételre osztotta. A Crucifixus és az Et resurrexit egy ária, az Et ascendit in caelum egy kórus alapanyagául szolgált. Az előbbi megalkotásához a Davide penitente egy áriáját használta fel (Fra le oscure ombre funeste), a régizenében gyakori átszövegezés (kontrafaktum) módszerét alkalmazva. A Credo záró kórusa, az Et in Spiritum Sanctum zenei anyagát egy olyan tételben találta meg, amelyet Mozart eredetileg a C-dúr mise (K. 337) számára írt, de végül nem használt fel. Luca Guglielmi kitér arra is, hogy a más művekből vett részleteket a c-moll mise anyagába illesztve természetesen a hangszerelést is a befogadó alkotás jellegzetességeihez kellett alkalmazni. Az Agnus Deit a Christe eleison, a Kyrie második megjelenése, valamint a K. 393-as F-dúr solfeggio zenei anyagát felhasználva, a Dona nobis pacem kettősfúgáját pedig Mozart vázlatai alapján rekonstruálta az olasz művész.
Írta: Csengery Kristóf
Jordi Savall 1941-ben született Igualadában. A katalán karmester, viola da gamba-játékos és zenetörténész az 1970-es évek óta a régizene nemzetközi historikus előadópraxisának egyik legjelentősebb alakja. Világszerte nagy sikerrel hangversenyezik, számtalan hanglemezfelvételt készített, nevéhez olyan együttesek alapítása és vezetése fűződik, mint az Hespèrion XX (2000-től XXI), a La Capella Reial de Catalunya és a Le Concert des Nations. 1998-ban Alia Vox néven létrehozta saját hanglemezcégét.
Giulia Bolcato a velencei Benedetto Marcello Konzervatóriumban végezte tanulmányait. Az olasz szoprán sokoldalú művész nagy repertoárral: énekel Monteverdi, Cavalli, Bononcini, Händel, Pergolesi, Mozart, Rossini, Donizetti, Bellini, Verdi műveiben, fellépett olasz, német, francia, svéd, lengyel operaszínpadokon. Érdeklődése a kortárs zene iránt is nyitott: több ma élő olasz szerző operájában szerepelt. 2015-ben két olaszországi, 2017-ben egy ausztriai nemzetközi énekversenyen aratott győzelmet.
Elionor Martínez 1996-ban született Barcelonában. A katalán szoprán szülővárosának konzervatóriumában tanult. Hangverseny-énekesnőként fellépett Händel Messiásában, Bach Magnificatjában, Vivaldi Gloriájában, Brahms Német requiemjében és Mozart c-moll miséjében. Operai repertoárján megtaláljuk Purcell, Cimarosa, Mozart és Rossini műveit. Rendszeresen közreműködik a La Capella Reial de Catalunya és a Collegium Vocale Gent koncertjein Jordi Savall, illetve Philippe Herreweghe vezényletével.
Fotó © Celeste Gaia
Fotó © Philippe Matsas
Fotó © Elisenda Canals
A svájci mezzoszoprán, Lara Morger hegedülni és fagottozni tanult, mielőtt érdeklődése az éneklés felé fordult. Tanulmányait Zürichben és Lipcsében végezte, 2016-tól a Freiburgi Zenei Egyetem hallgatójaként képezte tovább magát. Többek közt olyan művészek mesterkurzusait látogatta, mint
Emma Kirkby, Peter Kooij, James Gilchrist, Christiane Iven, Ulrike Hofbauer és Ton Koopman. Operaprodukciókban és hangversenyen rendszeresen fellép Svájcban, Németországban, Spanyolországban és Franciaországban.
David Fischer 2019 óta tagja a düsseldorfi Deutsche Oper am Rhein együttesének. A német tenor repertoárja igen változatos: énekel Mozart, Wagner, Verdi, Gounod, Csajkovszkij, Leoncavallo zenés színpadi műveiben. A koncertpódiumon olyan darabokban mutatta meg tudását, mint
Bach Máté-passiója és Karácsonyi oratóriuma vagy Haydn Nelson-miséje. Eddigi pályája során olyan karmesterekkel működött együtt, mint René Jacobs, Philippe Herreweghe, Sylvain Cambreling, Frieder Bernius és Teodor Currentzis.
Matthias Winckhler 1990-ben született Münchenben. A német basszbariton előbb a Bajor Vokális Akadémián, majd a Salzburgi Mozarteumban folytatta tanulmányait. Részt vett többek között Matthias Goerne, Markus Hinterhäuser, Christa Ludwig, Bejun Mehta, Peter Schreier és Bo Skovhus mesterkurzusain. 2014-ben első díjat nyert a salzburgi Nemzetközi Mozart Versenyen. Olyan karmesterek produkcióiban lép fel, mint Giovanni Antonini, Reinhard Goebel, Pablo Heras-Casado, Gianandrea Noseda, Helmuth Rilling.
Fotó © Cyrus Allyar
Fotó © Gisela Schenker
Fotó © Christian Palm
1987-ben a katalán szoprán, Montserrat Figueras és férje, Jordi Savall kamarakórust alapított Barcelonában. A La Capella Nacional de Catalunya számtalan koncertet ad hazájában és külföldön, a középkori, a reneszánsz, a barokk és a klasszikus repertoár remekműveiből. Az együttes kiváló szólistákat nevelt fel, jelentős szerepet játszva a katalán, a spanyol és az európai zenei örökség rejtett értékeinek népszerűsítésében.
Az Alia Vox hanglemezkiadó katalógusában több mint ötven felvételük szerepel.
Szoprán
Alexandrine Lerouge-Monnot, Rita Morais, Anaïs Oliveras, Anna Piroli*, Arantza Prats, Natasha Schnur, Baiba Urka, Lise Viricel *
Mezzoszoprán, alt
Anna Bachleitner, Mercè Bruguera, Lucija Ercegovac*, Anastasiia Erofeeva, Eulàlia Fantova, Mariona Llobera
Tenor
Martí Doñate, Oriol Guimerà, David Hernández, Ferran Mitjans*, Josep Rovira, Matthew Thomson
Bariton, basszus
Kevin Arboleda-Oquendo, Lluís Arratia, Noé Chapolard*, Joan Miquel Muñoz, Pieter Stas, Marek Opasca
Betanító karnagy
Lluís Vilamajó
Korrepetitor
Maria Mauri
*helyettesek
1989-ben Charpentier műve, a Canticum Beatae Virginis előadásakor szembesült
Montserrat Figueras és Jordi Savall egy olyan, kópiahangszereken játszó historikus hangszeregyüttes megalapításának igényével, amely alkalmas a barokktól a romantikáig, 1600-tól 1850-ig terjedő repertoár korhű tolmácsolására. Így született meg a Le Concert des Nations, amelynek névadója Couperin Les Nations című alkotása.
A főként latin ajkú muzsikusok zenekara világszerte turnézva ritkaságok sokaságát szólaltatja meg.
Koncertmester
Manfredo Kraemer
1. hegedű
Elisabet Bataller, Guadalupe del Moral, Catalina Reus, Paula Sanz
2. hegedű
Mauro Lopes, Santi Aubert, César Sánchez, Paula Waisman
Brácsa
David Glidden, Núria Pujolràs, Nina Sunyer
Cselló
Máté Balázs, Karasszon Dénes, Bianca Riesner
Nagybőgő
Xavier Puertas, Peter Ferretti
Orgona
Luca Guglielmi
Fuvola
Marc Hantaï
Oboa
Paolo Grazzi, Miriam Jorde
Fagott
Joaquim Guerra, Adrià Sánchez
Kürt
Thomas Müller, Federico Cuevas
Trombita
Jonathan Pia, René Maze
Harsona
Elies Hernandis (alt), Joan Marín (tenor), Hugo Alfos (basszus)
Timpani
Riccardo Balbinutti
A Buenos Aires-i születésű Manfredo Kraemer (1960) zenei képzése szülőhazájában kezdődött. Az argentin hegedűs 1984-től Németországban, a Hochschule für Musik Köln falai között tökéletesítette tudását Franzjosef Maier növendékeként. 1986-tól a Musica Antiqua Köln tagjaként muzsikált. Jordi Savallhoz fűződő szoros munkakapcsolata 1991-ben kezdődött: ekkor lett koncertmestere a Le Concert des Nations és az Hespèrion XXI zenekaroknak. 1996-ban
The Rare Fruits Council néven saját együttest alapított.
Lluís Vilamajó az Escolania de Montserrat és a Conservatori Superior de Barcelona hallgatójaként végezte zenei stúdiumait: hegedülni és énekelni tanult. 1992 óta tagja a La Capella Reial de Catalunya kórusának. Karvezetőként az énekkart olyan produkciókra készítette fel, mint Bach h-moll miséje, Magnificatja és Máté-passiója, Monteverdi Vespro della Beata Vergine című alkotása vagy Carl Philipp Emanuel Bach oratóriuma, a Die Israeliten in der Wüste. Karnagyként számos más kórus élén is működött.
Luca Guglielmi 1977-ben született Torinóban. Az olasz művész karmesterként Gesualdótól Stravinskyig terjedő repertoárt vezényel Európa-szerte, emellett operaprodukciók előkészítésében is részt vesz. Termékeny zeneszerző, aki szívesen komponál vegyeskari műveket. Sikeres billentyűs hangszerjátékos, aki egyforma otthonossággal szólaltatja meg a csembaló, az orgona, a klavikord és a fortepiano repertoárját. Jordi Savall mellett közel két évtizede dolgozik asszisztensi és continuojátékosi minőségben.
Fotó © Tatiana Daubek
Fotó © Marco Borggreve
SUMMARY
The most significant ecclesiastical works by Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791), his Requiem and his Mass in C minor, are incomplete. He wrote the Requiem in a losing race against time on his deathbed, while the completed parts of the Mass in C minor came into being almost a decade earlier in 1782 and 1783, yet the composer was unable to inscribe a bold double bar line at the end of the score. This despite the fact Mozart set about the piece as work of avowal: he first intended to write a missa solemnis in praise of God when his fiancée Constanze Weber fell ill and the recently betrothed composer was pleading for her return to good health, and later when the now-married Constanze was awaiting their first child and Wolfgang prayed to the Lord for the healthy delivery of the baby. In the end, the work was never finished, perhaps because its completion was not hastened by the pressures of a deadline.
Among the key figures in the process of creating the mass was Baron Gottfried van Swieten (1733–1803). It was during the time of writing the piece that Mozart studied the works of the great Baroque masters Bach and Handel in the huge library of the Viennese aristocrat and polymath of Dutch origin. The discoveries Mozart made there had a significant influence on the mass, the choral movements of which regularly take on Baroque influences, with the vocal solos and ensemble sections representing the decorative, virtuoso style of Italian opera seria. This exciting stylistic duality is one of the key characteristics of the Mass in C minor.
The mass is often heard as a torso, but there have been several attempts to reconstruct it over the centuries. For today’s concert, the audience will hear the work in a version revised by the great standard-bearer for historical interpretation, the Catalan Jordi Savall (1941), and supplemented by his assistant, Luca Guglielmi (1977). Guglielmi’s primary objective was to use as much of Mozart’s original music as possible in the course of the reconstruction, while composing as little new music as he could. Under the baton of Savall, the piece will be performed by two worldfamous ensembles he himself set up, La Capella Nacional de Catalunya, founded in 1987, and Le Concert des Nations, established two years later. The list of soloists is also of international renown: Giulia Bolcato and Elionor Martínez (sopranos), Lara Morger (mezzo-soprano), David Fischer (tenor) and Matthias Winckhler (bassbaritone).
KERESSE A MEGÚJULT
MÜPA
MAGAZINT a főváros kulturális csomópontjain!
× LU
KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL!
Müpa-jeggyel a Ludwig Múzeumba
Érvényes Müpa-jeggyel az előadás napjáig egy
tetszőleges alkalommal a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat.
2025. február 21.
RÉGIZENE FESZTIVÁL
WILLIAM CHRISTIE
ÉS A
LES ARTS FLORISSANTS
„Happy Birthday, Bill!”
Közreműködik: Ana Vieira Leite, Juliette Mey, Rebecca Leggett, Bastien Rimondi, Matthieu Walendzik – ének,
Les Arts Florissants
Vezényel: William Christie
2025. február 28.
RÉGIZENE FESZTIVÁL
AZ ACCADEMIA BIZANTINA
ÉS A PURCELL KÓRUS
Közreműködik: Benedetta Mazzucato, Arianna Vendittelli, Martin Vanberg, Riccardo Novaro – ének
Vezényel: Ottavio Dantone
2025. március 3.
KELEMEN BARNABÁS, ANDREAS OTTENSAMER ÉS MŰVÉSZTÁRSAIK
KAMARAKONCERTJE
Közreműködik: Kelemen Barnabás – hegedű, Andreas Ottensamer – klarinét, Kokas Katalin, Kelemen Gáspár – hegedű, brácsa, Fenyő László – cselló, Fejérvári Zsolt – nagybőgő
Benedetta Mazzucato
Fenyő László Fotó © Marco Borggreve
William Christie Fotó © Oscar Ortega
2025. május 9.
JOYCE DIDONATO ÉS AZ IL POMO D’ORO
Händel: Jephta
Közreműködik: Michael Spyres, Joyce DiDonato, Mélissa Petit, Cody Quattlebaum, Jasmin White – ének
Vezényel: Francesco Corti
2025. május 27.
THOMAS ADÈS ÉS A BÉCSI
FILHARMONIKUSOK
Közreműködik: Igor Levit – zongora
Thomas Adès Fotó © Marco Borggreve
2025. június 30.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
HŐSÖK ÉS HŐSNŐK –
NÉPSZERŰ WAGNERRÉSZLETEK
Közreműködik: Daniela Köhler, Láng Dorottya, Nyári Zoltán, Kiss Tivadar – ének, Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Fischer Ádám
Fotó © Joyce DiDonato
Láng Dorottya
Fotó © Marco Borggreve
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Központi információ:
Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu
Nyitvatartás
Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.
Címlapon: Jordi Savall Fotó © Philippe Matsas
A szerkesztés lezárult: 2025. január 7.
A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnereink:
A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.