2025. MÁRCIUS 3.
ANDREAS
3 March 2025
Béla Bartók National Concert Hall
CHAMBER CONCERT WITH BARNABÁS KELEMEN, ANDREAS OTTENSAMER AND COLLEAGUES
Featuring:
Barnabás Kelemen – violin
Andreas Ottensamer – clarinet
Katalin Kokas, Gáspár Kelemen – violin, viola
László Fenyő – cello
Zsolt Fejérvári – double bass
Mendelssohn: Lieder ohne Worte, Op. 67, No. 5
Mendelssohn: Lieder ohne Worte, Op. 30, No. 6 (‘Venetianisches Gondellied’)
Dvořák: String Quintet No. 2 in G major, Op. 77
1. Allegro con fuoco
2. Scherzo. Allegro vivace
3. Poco andante
4. Finale. Allegro assai
Brahms: Clarinet Quintet in B minor, Op. 115
1. Allegro
2. Adagio
3. Andantino
4. Con moto
The English summary is on page 12.
2025. március 3.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
KELEMEN BARNABÁS, ANDREAS OTTENSAMER ÉS
MŰVÉSZTÁRSAIK KAMARAKONCERTJE
Közreműködik:
Kelemen Barnabás – hegedű
Andreas Ottensamer – klarinét
Kokas Katalin, Kelemen Gáspár – hegedű, brácsa
Fenyő László – cselló
Fejérvári Zsolt – nagybőgő
Mendelssohn: Dal szöveg nélkül, op. 67, No. 5
Mendelssohn: Dal szöveg nélkül („Velencei gondoladal”), op. 30, No. 6
Dvořák: II. (G-dúr) vonósötös, op. 77
I. Allegro con fuoco
II. Scherzo. Allegro vivace
III. Poco andante
IV. Finale. Allegro assai
Brahms: h-moll klarinétötös, op. 115
I. Allegro
II. Adagio
III. Andantino
IV. Con moto
– Várható volt, hogy előbb-utóbb te leszel az évad művésze a Müpában. Természetesen fogadtad-e, meghatottan, esetleg magadban készültél, hogy ha erre sor kerül, milyen programokat valósíts meg? – Amikor először adta ki ezt a címet a Müpa, gondoltam rá, hogy szép lenne, ha egyszer engem is érne efféle megtiszteltetés. Szerencsére annyi minden zajlik az életemben, hogy nem volt időm előre tervezni… Már a jelen sorozat első hangversenyén felemelő volt sok nagy zenésszel színpadra lépni. Elsőként Perényi Miklóst emelném ki, aki a diplomakoncertemen is ugyanazt a Brahms-zongoranégyest játszotta velem a Zeneakadémia Nagytermében. Aztán a felvidéki magyar szülők gyermekeként Izraelben született, most New Yorkban élő Shai Wosnert, akihez húszéves barátság fűz. Amikor bemutattam Kocsis Zoltánnak, ő örömmel négykezesezett vele, és a zenekarához is meghívta Beethoven-zongoraversenyt játszani. Akivel pedig huszonnyolc éve tégláról téglára építkezünk, feleségem, Kokas Katalin. A zongoranégyesben brácsázott, előtte Shaijal duóztunk és Miklóssal trióztunk. Azt hiszem, ez méltó indítása volt a sorozatnak, amelyben még két különleges koncertlehetőség áll előttem, kamarapartnerekkel és zenekarral. Az utóbbin a Müncheni Filharmonikusokkal Mendelssohn e-moll hegedűversenyét fogjuk előadni a kiváló litván Mirga GražinytėTyla vezényletével.
– A mai est közreműködőit kezdjük családtagjaiddal. Milyen jelentőséggel bír a pályádon, hogy szakmai életedet kamaszkorotok óta Katival közösen építed? Miben alakult másképp, mint ha nem lett volna ilyen társad? – Ne is a kezdeteket nézzük, hanem a jelent. A családunk mellett – hiszen nem csak már két nagy, az Egyesült Királyságban tanuló gyermekünk van, hanem két kicsi is, ennek minden szépségével, felelősségével és időigényével – együtt vezetjük a Fesztivál Akadémia Budapestet, ami nyári rendezvényként indult, de mára egész éves, tehetségkutatásra és -gondozásra, zeneoktatásra, alapfokú tanárok felkarolására vállalkozó intézménnyé vált. Művésztársaink az év során ezernél is több egyéni órát tartanak az akadémia égisze alatt. Ennek gyümölcse a mai hangverseny is, amely egyébként Gáspár fiunk születésnapjára esik. Pályám indulásakor, amikor beneveztem a Nemzetközi Szigeti József Hegedűversenyre, és végül második helyen végeztem, óriási inspirációt kaptam Katitól. Viszonoztam ezt, amikor ő készült versenyekre, például a 2002-es Szigetire, amit meg is nyert. A nagy megmérettetésekre való felkészülésben messzemenően támogattuk egymást akkor is, amikor nem együtt
léptünk fel. Ez a vonósnégyesben csúcsosodott ki. A kvartettünket is szerettük volna bevonni a Müpa-sorozatba, de a másik két tag elfoglaltságai ezt végül nem tették lehetővé, sokszor két évre előre kell a periódusokat rögzítenünk. Gáspár idén a Concerto Budapesttel, a Rádiózenekarral, a Debreceni Filharmonikusokkal, a Szent István Király Szimfonikus Zenekarral, az Erkel Kamarazenekarral Sibelius, Mendelssohn, Beethoven hegedűversenyét és A négy évszakot játssza. Elképesztő csomagot kap a világ egyik legjobb zenei iskolájában, a Menuhin Schoolban, ami attól különleges, hogy a hegedűoktatáson kívül az intézmény holisztikus látásmódjának köszönhetően sok másban is részesül: zeneszerzést, magánéneket, karmesterséget, improvizációt, zongorás kamarazenét, zenetudományt tanul, kórusban énekel, kamarazenekarban, vonósnégyesben játszik.
– Feleségeddel való támogató együttműködésetek során előfordulnak szakmai viták? Koncepcióbeli vagy alkati különbségek?
– Immár három évtizede játszunk együtt. Nézeteltérés megközelítőleg sincs már annyi, mint régen, s ami akad, azt is sokkal jobban tudjuk kezelni. Az a szép, hogy látjuk, a végcél – s ez a tanításról is elmondható – azonos, csak az oda vezető út különbözik. Ma már inkább hagyjuk egymás elképzeléseit érvényesülni, kipróbáljuk őket. Segít a tapasztalat: tudjuk, miből mi kerekedik, így könnyebben kiválasztjuk azt az irányt, amerre érdemes elindulni. Az együttélés közös élményvilága nagy kincs, talán feleslegesnek hitt, bár néha nem hiábavaló feszültségeket meg tudunk takarítani. A zenélésnél nincs őszintébb együttműködés, ott nem lehet köntörfalazni.
– Gáspár zenei nevelésében zavartalan volt-e az együttműködésetek, s vajon ő maga hogyan fogadta a szülők iránymutatását?
– A gyereknek valamibe beleszületnie természetes. Amikor kinyílt a szeme, látta, mi minden van még a világon. E beszélgetésünk utáni héten játssza A négy évszakot, amit nagyon sokszor adtunk elő Kati szólójával, s most érdekes látnunk, mit vesz át édesanyja interpretációjából meg az enyémből, s mit épít bele saját maga. Sokat számítunk neki mi is, a nagyszülei is, az én szüleim [Pertis Zsuzsa és Kelemen Pál, akikkel a Liszt Ferenc Kamarazenekar tolmácsolásában hallhatta a művet – H. M.], a dédapja, a cigányprímás Pertis Pali – ezekből mind profitál. S persze az egyéb hatásokból is, mint Pál István „Szalonna” vagy Sárközy Lajos példája. A népzene-cigányzene ugyanannyira fontos, mint az, hogy Radosnak és Kurtágnak is játszott. Ez mind
építi az egyéniségét. Ezért lesz számomra is izgalmas újra együtt szerepelni vele, akár duóban, akár kvartettben, bármilyen kamaraműben. Hangversenyünk napján immár tizenhetedik évébe lép. Az az érzés merül fel bennem, hogy milyen lehetne saját magammal kamarázni. Talán éppen ilyen…
– A többi közreműködővel milyen a kapcsolatod? Andreas Ottensamerre hogy esett a választásod? – Tulajdonképpen ő választott minket. Berlinben volt egy koncert, amelyen lemezének műsorát adta elő, Brahms és Mozart klarinétötösei mellett Brahms Magyar táncainak átiratát, valamint egyéb magyaros zenéket, talán a Monti-csárdás is köztük volt. Lehet, hogy a koncerten ráadásként felidézünk valamit ezek közül. Kezdettől nyilvánvaló volt számunkra, hogy ezt a kapcsolatot építenünk kell, a lehető legszélesebb repertoárt kell együtt játszanunk. Azóta a Kontrasztokkal, Hacsaturján Triójával s az említett két kvintettel szerepeltünk fesztiválokon. Kvintettezésnél nem feltétlenül saját kvartettünkkel lépünk fel, így sokakkal összehozott ez a barátság. Zeneileg és emberileg egyaránt egymásra tudunk hangolódni, sőt, vele mint karmesterrel is sikerrel dolgoztunk együtt Bartók 2. hegedűversenyén. A Fesztivál Akadémiának is oszlopos tagja.
– A két további magyar fellépőhöz mi fűz?
– A kamarazenélés mindig az alapokon nyugszik. Ezen az estén a világ legszilárdabb alapját fogja hallani a közönség Fejérvári Zsolttól és Fenyő Lászlótól. Azt hiszem, ilyen bőgő- és csellószólam nincs még egy a világon. Külön-külön is lenyűgözőek, hát még ketten együtt. A Dvořák-kvintettben nagy jelentősége van a nagybőgőnek, s a Mendelssohn-darabok mellett – ha sor kerül rá – alighanem a ráadásban is élvezhetjük Zsolt játékát.
– Gondolom, te döntöttél a műsorról. Miért épp e műveket választottad? – Egyik következett a másikból. Andreas édesanyja magyar, így folyékonyan beszél magyarul. De ahogy az anyanyelve magyar, némiképp a zenei anyanyelve is az, ez egyértelműen érezhető, amikor Bartókot vagy Brahmsot játszik. A Brahms-klarinétötös mellett ő javasolta még a két Mendelssohn-művet, amelyek átiratában nélkülözhetetlen a bőgő. Ha pedig már bőgő is, vonósnégyes is volt, adta magát, hogy a varázslatos Dvořák-vonósötöst is eljátsszuk, ami ugyanilyen együttest foglalkoztat.
– A Mendelssohn-átiratokat nem ismerem…
– Mi is most játsszuk őket először, de elragadóak, megadják a koncert alaphangulatát.
– Mit jelent számodra a Müpa mint helyszín? Fiatalkorod óta, s a Müpa újszülöttkora óta állsz a deszkáin, sőt, már az építés idején bejártad.
– Valóban, Kocsis Zoltánnal való barátságunk során korán megismerkedtünk Zoboki Gáborral, Russell Johnsonnal, s amikor a Müpa még csak a tervezőasztalon létezett, mi már összeültünk az Andrássy úton, hogy a teremről beszélgessünk. Arról, hogy mire van szüksége a budapesti közönségnek, és hogy miben köthető esetleg kompromisszum. Világos volt, hogy Bruckner, Mahler nagy apparátusú művei előadására nem állt addig rendelkezésre igazán megfelelő helyszín, de gondolkoztunk a kamarazene, például egy klarinétötös megszólaltatásának kívánalmairól is. Az akusztikai elemek és a színpad fölötti hangvető nagyon sokat segít mind a művészeknek, mind a közönségnek. Hiába jó egy terem, ha a zenészek nem érzik benne jól magukat, de megesik, hogy a zenész ugyan jól érzi magát, a terem mégsem szól igazán megfelelően. Okozhatja ezt, ha túl száraz az akusztika, de az is, ha minden cseng és bong. A Müpa hangolása, a legfinomabb beállítások megkeresése több éven át tartott. Nem terveztem, de az akusztika kapcsán most mégis megemlítenék valamit. Vannak termek, amelyekben kényesen érezhető a köhögés hatása, így a Müpában is kristálytisztán hallható. Megeshet, hogy valakire koncert közben hirtelen tör rá a köhögés, de általában előre érzi annak biológiai szükségét, esetleg tudja is magáról, hogy köhögős típus. Ráadásul miként az ásítás, úgy a köhögés is ragadós. Szakemberek megfigyelték, hogy ha egy koncert rádióközvetítésében meghallanak egy köhögést, öt másodperccel későbbre megjósolható egy következő, és így tovább. Tudatosítani kellene: köhögni zsebkendőbe, ruhaujjba kívántatik, ezzel a zavaró hatás nagymértékben csökkenthető lenne. Emlékszem, Schiff András is kiszólt a közönségnek egy Müpa-beli hangversenyén, hogy már őt is zavarja a köhögés. Márpedig ha a színpadon játszó zenészt zavarja, elképzelhetjük, hogy a köhögő közelében ülőket mennyire kizökkentheti a zene élvezetéből. Érdekes, hogy sem a Kongresszusi Központban, sem a Zeneakadémián nem volt ilyen feltűnő a negatív impulzus.
– Ez fölvet egy kérdést: milyen kapcsolatod van előadás közben a közönséggel?
A figyelem, a jelenlét érzékelése mennyire hat rád lelkesítően vagy zavaróan?
– A közönség természetesen figyel. De milyen „minőségben” s arányban? Ha száz százalék ösztönzően, már-már támogatóan figyel, az nagyon inspiráló, de ha mondjuk csak hetven, azt bizony megérezni!
– S mit teszel ilyen helyzetben?
– Földobott labdaként, kihívásként érzékelem. Nem adom fel, halkabban játszom, csöndeket teremtek. Élő koncerten a csend ragadja meg leginkább a közönséget.
A mai világban, amikor szinte minden megszerezhető online, felértékelődik a koncertélmény. Ha sok ember gyűlik össze egy helyen, és csönd van – akár a zenemű előtti csend, amely megadja az alaphangulatot, akár egy generálpauza vagy a tételek közötti szünet –, az semmi máshoz nem hasonlítható. Ezt lehetőségnek tekintem… Az ember rögtön érzi, milyen fajta közönség fogadja. A taps pillanatának is van energiája, más, amikor visszatérő művészként üdvözölnek, és az is, amikor először állok egy publikum elé. A taps utáni csend pedig támogató, ösztönző lehet. A mi dolgunk, hogy ezután minél többször elálljon a lélegzet, megálljon az idő.
Az interjút készítette: Hollós Máté
A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Kelemen Barnabás sokoldalú és nyitott egyéniség: szólista, kamarazenész, fesztiválok művészeti vezetője és neves intézmények pedagógusa, néhány éve pedig karmesterként is tevékenykedik. A világ legnevesebb koncerttermei, többek között a Carnegie Hall, a Concertgebouw, a Berlini Filharmónia rendszeres fellépője. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Lorin Maazel, Neville Marriner, Vladimir Jurowski, Marek Janowski, Kocsis Zoltán, Eötvös Péter és Fischer Iván. 2010-től nyolc éven át vezette az általa alapított Kelemen Kvartettet, mely három év szünet után, 2021 májusában debütált újra Bartók hat vonósnégyesének előadásával. Kokas
Katalinnal együtt alapítója és művészeti vezetője a Fesztivál Akadémia Budapest kamarazenei fesztiválnak. Jelenleg az 1737-es „Ex-Rolla” Guarneri del Gesù mesterhegedűn játszik, melyet a magyar államtól kapott használatra.
Andreas Ottensamer (1989) négyévesen zongorázni, tízévesen csellózni tanult, tizennégy évesen tért át a klarinétra. A Berlini Filharmonikusok valaha volt legfiatalabb klarinétosa, olyan zenészek rendszeres partnere, mint Leonidas Kavakos, Sol Gabetta vagy Yuja Wang, szólistaként a Berlini, a Bécsi, a Londoni, a Szöuli Filharmonikusok, a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Gstaadi Menuhin Fesztivál és az Aix-en-Provence-i Húsvéti Fesztivál vendége. Néhány éve karmesterként is működik, 2021-ben elnyerte a Gstaadi Fesztivál karmester-akadémiájának Neeme Järvi-díját. Ebben az évadban debütál a Mozarteum Zenekarával, a Tonkünstler Zenekarral, a Grazi és a Nápolyi Filharmonikusokkal, a Baseli és az Izlandi Szimfonikusok együttesével, visszatér a Tokiói és az Isztambuli Szimfonikusokhoz, a Müncheni Kamarazenekarhoz és a Sinfonietta Cracoviához. 2013 óta a Deutsche Grammophon exkluzív művésze.
Kokas Katalin hegedű- és brácsaművész zenész-pedagógus családban született. A szólóhangversenyek mellett kiemelt helyen szerepel életében a kamarazene, a vonósnégyes, s nem utolsósorban a tanítás. A nemzetközi zenei élet kiemelkedő személyiségei hívták meg fesztiváljaikra: Gidon Kremer Lockenhausba, Steven Isserlis Prussia Cove-ba, Isabelle van Keulen Delftbe, Elena Bashkirova Jeruzsálembe vagy Schiff András Ittingenbe. Olyan művészekkel dolgozott együtt, mint Joshua Bell, Pekka Kuusisto, Menahem
Pressler, Nicolas Altstaedt, Szergej Nakarjakov, Kocsis Zoltán, Rados Ferenc vagy Várjon Dénes. Alapító-művészeti vezetője volt a 2010-ben indult KaposFestnek, 2016 óta Kelemen Barnabással közösen irányítja a Fesztivál Akadémia Budapestet, melynek égisze alatt a tíznapos nyári kamarazenei fesztivál mellet egész évben szerveznek mesterkurzusokat, zenei versenyeket, pedagógustalálkozókat és továbbképzéseket országszerte, valamint a határon túl.
Kelemen Gáspár Ácsné Szily Éva növendékeként kezdte
hegedűtanulmányait, majd édesapjához hasonlóan tizenegy éves korában nyert felvételt a Zeneakadémia Rendkívüli Tehetségek Képzőjébe, ugyancsak Perényi Eszter osztályába. Tanulmányait 2022 ősze óta a londoni Yehudi Menuhin School ösztöndíjasaként folytatja, az intézmény történetének első magyar növendékeként. A 2015-ben
Szicíliában megrendezett Gianluca Campochiaro Nemzetközi Versenyen 1. helyezést ért el, 2016-ban a Virtuózok című tehetségkutató verseny döntőse volt, 2019-ben elnyerte a XVI. Országos Koncz János Hegedűverseny nagydíját. 3. helyen végzett az I. Hubay Jenő Nemzetközi Hegedűversenyen, illetve 1. díjat és több különdíjat kapott a IV. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűversenyen. A 2023-as Bartók Világversenyen egyetlen magyarként, valamint a legfiatalabb versenyzőként került be a döntő mezőnyébe.
A Liszt-díjas Fenyő László a 2004-es kronbergi Nemzetközi Pablo Casals Versenyen elért győzelmével, valamint a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarának szólócsellistájaként hívta fel magára a nemzetközi zenei élet figyelmét. Lélegzetelállító technikájának és erőteljes, érzelmekben gazdag kifejezőkészségének köszönhetően a világ legmeghatározóbb koncerttermeinek állandó vendége – rangos zenekarok szólistájaként és kamarazenészként egyaránt.
2009 és 2012 között a Frankfurti Zene- és Képzőművészeti
Főiskola docense volt, 2012 óta a karlsruhei Zeneművészeti Egyetem professzora. Fenyő László csellója egy 1695-ben készült Matteo Goffriller mesterhangszer.
Fejérvári Zsolt Tibay Zoltán és Kubina Péter tanítványaként szerzett kitüntetéses diplomát a Zeneakadémián, 1996-ban a cremonai Bottesini Nemzetközi Nagybőgőverseny második helyezettje volt. 1994 óta a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezetője, közben három évig a svájci Suisse Romande Zenekarban folytatta pályafutását. Rendszeres vendége a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak és az UMZE Kamaraegyüttesnek. A BFZ versenymű-szólis-
tájaként Fischer Iván, Lukács Ervin, Mark Wigglesworth és Leonidas Kavakos vezényletével lépett fel. Több alkalommal is meghívást kapott a Schiff András vezette Cappella Andrea Barcába és Takács-Nagy Gábor genfi székhelyű Camerata Bellerive kamarazenekarába. Kamarazenei fesztiválok (Lockenhaus, Ernen, Kaposfest, kamara.hu, Fesztiválakadémia) visszatérő szereplője, nemzetközi versenyek zsűritagja, a Zeneakadémia docense.
