Müpa Magazin 2010/2011 évad 1. szám

magazin i n g y e n e s i d ô s z a k i k i a d v á n y • V . évf o l y a m 3 . s z á m • 2 0 1 0 . a u g u s z t u s – o k t ó b e r

Komolyzene/opera Balog Biondi Érdi Farkas Gielen Király Mandel Vásáry Widmann Zsoldos Jazz/Világzene/KönnyÛzene Borlai Lukács Mitsoura Nawal Palya Peplowski Snétberger SzendÔfi Vaché Vukán Tánc Egerházi Magyar Állami Népi Együttes Kuneš Kylián Családi/Ifjúsági Babakoncert Cifra Palota Hangár Hangulatkoncertek KöltÔk a zongoránál Minimatiné Kiállítások Malina Megyik Munkácsi Kepes Sekula

A zene atombombája Daniele Gatti A hang elÔlép Piaf hangja – Jil Aigrot Gyöngyszem a kincsestárból Cseh táncpaletta

T e n o r c s i l l a g o k fé l h o m á l y b a n

Ian Bostridge

Sorsok sÛrÛjében Költôk a zongoránál Sokhangú világ Zenél a világ

n y i t á n y A r k a d i u s z

B e r n a s

A Müpa Lengyelország-szerte jól ismert a kritikusok, zenekarok, mûvészek és igényes zenerajongók körében. Páratlan akusztikája, ízléses és nagyvonalú belsô terei, építészeti-technikai megoldásai mellett legfôbb sikere, hogy határozott mûködési stratégiájának, kiérlelt zenei profiljának és kemény szervezési munkájának köszönhetôen szinte példátlan gyorsasággal vált Európa egyik legjelentôsebb zenei színterévé. Ezért különös megtiszteltetésnek tekintettük, hogy a magyar kulturális élet zenei fellegvára a magáénak érezte a Nemzetközi Chopin-év magyarországi promócióját.

A világszerte zajló több ezer rendezvény között számos magyar eseményt is találunk.

A kétszáz éves évfordulót ünneplô Nemzetközi Chopin-év egyik legkiemelkedôbb koncertjére 2010. március 1-jén – pontosan a zeneszerzô születésnapján – a Mûvészetek Palotájában került sor, a hangversenyen a bydgoszczi Pomerániai Filharmónia Szimfonikus Zenekara, valamint Szilasi Alex zongoramûvész lépett fel.

A romantikus zeneirodalom egyik legkiemelkedôbb alakjának páratlan öröksége, zenéjének halhatatlansága, inspiráló ereje Chopint kortársunkká avatja.

A színvonalas klasszikus zenei koncertkínálat mellett – számos magyar mûvész és intézmény jóvoltából – könyvbemutatók, plakátpályázat, Chopin-kiállítások és egy internetes kvízjáték színesítették a jubileumi évet. De ne felejtsük, hogy a Chopinemlékévbôl még jó néhány hónap hátravan: az ôsz egyik legfontosabb eseménye számunkra a fiatal Kossuth-díjas mûvész, Bogányi Gergely kétnapos maratoni koncertprogramja lesz, amely nemzetközi mércével mérve is páratlan mûvészeti kezdeményezésnek minôsül. Tudtommal eddig még soha senki nem vállalkozott rá, hogy mindössze két nap alatt Fryderyk Chopin valamennyi szólózongorára írt alkotását eljátssza.

Arkadiusz Bernas A Lengyel Intézet igazgatója

Az ôsz folyamán olyan kiváló lengyel mûvészekkel találkozhatunk a Müpában, mint Piotr Anderszewski, vagy a Budapesti Fesztiválzenekar „lengyel napjain” fellépô világhírû karmester, Antoni Wit. A november-decemberi eseményekhez Chopin-kiállítások is társulnak a Lengyel Intézet, valamint a Francia Intézet szervezésében. A Chopin-év magyarországi zárókoncertjére is a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben kerül sor: december 12-én a Sinfonia Varsovia, Farkas Gábor zongoramûvész, valamint George Csicsinadze karmester lépnek fel. A koncert mûsorán Chopin mellett Liszt mûvei szerepelnek, megelôlegezve ezzel a 2011-es Liszt-évfordulót. Befejezésül pedig hadd hívjam fel figyelmüket a Chopin élete címû könyvre, amely majd száz év után idén ôsszel ismét teljes terjedelemben és magyar nyelven lesz elérhetô az olvasók számára. E különleges kötet szerzôje olyasvalaki, aki személyes érintettségének köszönhetôen talán mindenki másnál hitelesebben és érdekesebben írt Chopinrôl: Liszt Ferenc.

MÜPA Magazin A Mûvészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft., Kiss Imre vezérigazgató

14 Hírek, érdekességek Ôk ajánlják Tenorcsillagok félhomályban Kötelesség és hajlam A párizsi sáskaraj Egy hÔsi rigó

28 6 8 10 14 16 18

Nem élhetek kihívások nélkül Letaglózó hangszercsodák A zene atombombája A jazz felsÔbb osztályba lép

20 22 24 26

52 Harmónia 5-ben?

A kortárs hungaricum A névben hordott szabadság Az elektronikától a fotel nyugalmáig Örömzene és jubileum

28 30 32 38 40

54 A hang elÔlép Tüzet tÛzzel Nawal Folytassa, MÁNE! Gyöngyszem a kincsestárból Sorsok sÛrÛjében

42 44 46 48 52 54

Szerkesztô: Filip Viktória Olvasószerkesztô: Papp Tímea Szerkesztôség: Fidelio Média Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 23.

Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu Felelôs kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetôje

58 Sokhangú világ Mindent egy pillanatért BillentyÛk és pedálok kavalkádja Teatro Colón Ajánló Echo

56 58 60 62 64 66

Nyomdai elôkészítés: Gróf Róbert

58

A Mûvészetek Palotája fotóit Petô Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Nyomda: Pauker Nyomda Arculat: Mátai és Végh Kreatív Mûhely Megjelenik 15 000 példányban.

HU ISSN 1788-439X Mûvészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

mm4

Ugró foxi (fotó: Martin Munkácsi)

Felelôs szerkesztô: Csonka András

Ugró foxi (fotó: Martin Munkácsi)

várjon dénes

Cseh táncpaletta

Borlai GergÔ

Michael Gielen (fotó: Wolfram Lamperter)

Fôszerkesztô: Zsoldos Dávid

mm5

h í r e k ,

é r d e k e s s é g e k

h í r h o z ó

K i s s I m r e k a p t a a z ISPA é l e t m û d í j á t Kiss Imrének, a Mûvészetek Palotája vezérigazgatójának ítélték oda Zágrábban az életmûdíjat a Nemzetközi Elôadó-mûvészeti Társaság (ISPA) éves konferenciáján. A világ legrangosabb elôadó-mûvészeti intézményeit és meghatározó személyiségeit tömörítô szervezet elôször ítélt oda díjat közép-európai szakembernek.

T e l j e s j o g ú ECHO - t a g s á g a M ü p a s z á m á r a Az újabban csatlakozott úniós országok közül elsôként hazánk, pontosabban a Mûvészetek Palotája lett teljes jogú tagja az Európai Hangversenytermek Szövetségének, amelyet angol megnevezése alapján (European Concert Hall Organisation) a rövidítés ECHO mozaikszavával jelölnek nemzetközi fórumokon.

Az ECHO-t 1989-ben alapította Thomas Angyan (Musikverein Wien), Martijn Sanders (Concertgebouw Amsterdam) és Karsten Witt (Konzerthaus Wien) Amszterdamban. A mindeddig 16 taggal (köztük a londoni Barbican Centre-rel, a párizsi Cité de la Musique-kel és Salle Pleyellel, a barcelonai L’Auditorival, a BadenBaden-i Festspielhausszal, valamint – természetesen – a bécsi Musikverein patinás termével) mûködô szervezet szûk körben, kizárólag szakmai alapon tevékenykedik az információ csere és a különbözô együttmûködések területén.

Az egymás munkájának elôsegítését, közös projektek létrehozását alapfeladatnak tekintô szakmai szövetség tagjai az adott intézmény azon vezetôi közül kerülnek ki, akik ott a mûvészeti koncepció kialakításáért és megvalósításáért is felelnek. A szakterületén minden tekintetben mértékadó véleménnyel rendelkezô szervezet összejövetelein a Mûvészetek Palotáját Csonka András vezérigazgató-helyettes képviseli.

A szervezet júniusi konferenciáján rendezett díjátadón a méltatást Kovács Géza, a Nemzeti Filharmonikusok fôigazgatója tartotta, akit 2007‑ben választottak be az ISPA elnökségébe. A fôigazgató kitért Kiss Imre munkásságának sokszínûségére, arra, hogy „mint a Budapesti Tavaszi Fesztivál alapító igazgatója korát megelôzve vert hidat kelet és nyugat között, gyakran visszacsábítva hazánkba az innen többnyire politikai okokból távozott magyar világsztárokat és nyitott ablakot Magyarország számára a világ szabadabb tájaira. Késôbbi posztjain, a Nemzeti Filharmóniánál, a Magyar Állami Operaháznál, majd a Vígszínháznál, mindenütt biztosította az alkotó légkörhöz elengedhetetlen nyugalmat és távozásakor mindig átlátható rendet hagyott maga után. Pályáját a Mûvészetek Palotája koronázta meg.

Az a mûvészeti központ, mely a régióban a posztszocialista országok közül elsôként épült és nyílt meg, mint komplex mûvészeti intézmény, és mely Kiss Imre irányítása révén pillanatok alatt Európa élvonalába került.” A díjat egészségi okok miatt Zágrábban a kitüntetett leánya vette át.

Az ISPA (International Society for the Performing Arts, Nemzetközi Elôadómûvészeti Társaság) a világ legnagyobb és legátfogóbb nemzetközi szervezete az elôadó-mûvészet területén, székhelye New Yorkban található.

Közgyûléseit és ezekhez kapcsolódó konferenciáit félévente tartja, a januári ülésre mindig New Yorkban, a júniusira pedig változó helyszíneken kerül sor. Ezek mellett egyéb regionális találkozókat is szervez; a Mûvészetek Palotája 2006-ban fogadta a nemzetközi elôadó-mûvészeti élet vezetôit egy háromnapos találkozóra

K o n f e r e n c i a a M ü p á b a n Közép-Kelet-Európai Regionális Konferenciát rendeznek a Mûvészetek Palotájában 2010. szeptember 23. és 25. között.

A Mûvészetek Palotája, mint a konferencia kezdeményezôje és rendezôje elsôsorban Közép- és Kelet-Európa elôadómûvészeti életének képviselôit szólítja meg azzal a céllal, hogy a régió kulturális együttmûködéseit elemezze és segítse. Az elôadók között ugyanakkor olyan nyugat-európai szakemberek is részt vesznek, akik behatóbb ismerettel rendelkeznek a fenti területrôl.

A konferenciára nyolcvan-kilencven fôt várnak, fele-fele arányban külföldi és magyar résztvevôkkel.

A rendezvény fôelôadója Dr. Dragan Klaic kulturális elemzô, az amszterdami Leiden Egyetem professzora lesz, a plenáris ülések panelbeszélgetései és a szekcióülések pedig a régión belüli és kívüli intézményi kulturális együttmûködéssel, valamint a régió kiemelt fesztiváljaival foglalkoznak. mm6

A L a b i r i n tu s T r e n t ó b a n A Bartók-trilógia második koreográfiáját, amelyet Kovács Gerzson Péter és Mihályi Gábor a magyar népzenét integráló és a kortárs absztrakció irányába mozduló Sáry László-zenére alkotott, 2008. október 29-én mutatták be a Müpa Fesztivál Színházában.

A Magyar Állami Népi Együttes a képet (tánc, design, jelmez, világítás) és a zenét egymás mellé rendelô, és mindezek trónjára az elôadót, a táncost és a zenészt ültetô koreográfiája jelentôs hazai és nemzetközi sikert tudhat maga mögött. A produkciót nemrég megvásárolta az olaszországi Trento kulturális központja, a Centro Servizi Culturali S. Chiara, ahol a Bartók-trilógia elsô darabjával, a Kincses Felvidékkel együtt decemberben ismerheti meg a közönség. Az impresszáriót a produkciók bartóki hagyományokat a kortárs táncmûvészetben feloldó, egyedülálló mûvészi egysége ragadta meg.

mm7

ö k k i

a j á n l j á k . . .

m i r e

hirado.hu

m e n n e

S z a l ó k i

telesport.hu

mtv premier

tvarchivum.hu

Á g i

énekes Furcsa, vagy inkább meglepô, hogy Borlai Gergô húsz éve van a pályán, és ez lesz az elsô önálló koncertje a Müpában. Ô egy zseni, és a zsenikre érdemes figyelni, bármit is csinálnak. Régóta figyelem a munkásságát, és most tavasszal végre dolgozhattunk is együtt. Erre a koncertjére fantasztikus zenészeket hívott, köztük Dresch Mihályt is, akit a példaképemnek tartok.

Nitin Sawhney-t néhány évvel ezelôtt a Youtube-on ismertem meg, ezúton is mindenkinek szeretettel ajánlom a Nadja címû számát. Ô egy Angliában élô, indiai származású zenész, sokat dolgozott együtt autentikus indiai zenét éneklô énekesnôkkel. Ezért is lehet érdekes találkozásuk Mitsou-val, akit tizenöt évvel ezelôtt hallottam elôször énekelni az Ando Drommal, aztán késôbb zenéltünk együtt a Besh o droM-ban. Nagyon becsülöm a mûvészetét, a dalait, az elhivatottságát, az elszántságát. A Müpa méltó helyszíne lesz ennek a koncertnek, és remélem, hogy Nitin felfigyel Mitsou-ra, ha még eddig nem tette meg…

Szalóki Ági (fotó: Hajdu András)

Borlai Gergô: Divided Concert Szeptember 27. 19:30

Gállné Gróh Ili évek óta csinálja a Ringató programot. Több Ringató foglalkozás vezetôjével is összehozott már a sors, és mondhatom, mindegyikük egy tündér. Óriási hiányt töltenek be ezek a foglalkozások.

Mivel ma már külön élnek a generációk, nincs idô otthon énekelni, kikopik az a tudás, amit a nagyszülôk adtak át: a mondókák, a hangok, a szavak, amelyek elindítják a gyerekeket a beszédtanulás, az anyanyelv megismerésének az útján.

Fesztivál Színház

Nitin Sawhney; Mitsoura Október 8. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ringató – zenés foglalkozások kisgyermekeknek Szeptember 8. – december 22., szerdánként 09:00, 09:45,10:30, 11:15 Kék terem

K e r e k e s

Év a

az Örkény Színház színmûvésze Szeretem a swing mûfaját, jó lehet ezt három estén át hallgatni, ennyire különbözô elôadókkal. Mert persze a mûfaj adott, de mindenki hozzáteszi a saját világát. Django Reinhardt és Benny Goodman pedig két emblematikus figura, jó ötlet összehozni ôket.

Egyszer dolgozhattam Vásáry Tamással, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon vezényelte Britten Szentivánéji álom címû mûvét, melyben a három prózai szereplô közül én voltam Puck. Nagyon megszerettem ôt, csodálatos volt nézni azt az erôt, ahogy vezényelt. Sokat beszélgettünk, nagyon jó a humora. Azóta mindig felkapom a fejem, ha hallom a nevét. Így mindenképp meghallgatnám a Beethoven-estjét. Persze valószínûleg fôpróbahetem lesz, de aki el tud menni, ki ne hagyja!

Kerekes Éva (fotó: Gordon Eszter)

New Orleans Swingfesztivál – Django 100, Benny Goodman Augusztus 27., 28., 29. 19:30 Fesztivál Színház

Edith Piafot nagyon kedvelem. Szuggesztív, ahogy létezik a színpadon.

Tele vannak a dalai fájdalommal, de mégsem lehet megunni. Amikor megnéztem a filmet, szinte el sem hittem, hogy nem ô énekel. Jil Aigrot biztosan a reinkarnációja…

Vásáry Tamás zenekari Beethoven-estje Október 2. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Piaf hangja – Jil Aigrot Október 15. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mm8

EGY KLIKKBE TARTOZUNK www.mtv.hu

mtv teletext

T e n o r c s i l l a g o k f é l h o m á l y b a n

2010. október 22. 19:30

M o l n á r

„Tenorok a 18. században” – Francesco Borosini, Annibale Pio Fabri és John Beard emlékére

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ian Bostridge és az Europa Galante

Sz a b o l c s

Az opera barokk korszakának elsôszámú sztárjai a kasztráltak voltak. Az 1720-as évektôl kezdôdôen azonban feltûntek azok a tenorénekesek, akik – bár a férfiszopránok és férfialtok hegemóniáját megtörni nem tudták – részesültek a Senesinók, Farinellik és Caffarellik népszerûségébôl és elismertségébôl.

Scarlatti: „Se non qual vento” Vivaldi: La tiranna Caldara: Lo so con periglia Händel: Scorta siate Händel: „From celestial seats descending”, HWV 60 Boyce: „Softly Rise, O Southern Breeze” Áriák Händel, Gasparini, Vivaldi, Arne, Boyce mûveibôl Händel: Concerto grosso op. 6 No. 3 Telemann: Ouverture à quatre Vivaldi: Részlet az „Ercole sul Termodonte” címû operából Corelli: D-dúr concerto grosso op. 6 No. 4

Fotó: Simon Fowler

Vez.: Fabio Biondi

Ian Bostridge

Ugyan a hôsszerelmes tenor diadala és a heréltek alkonya még egy évszázadig (a bel canto opera divatjáig) váratott magára, egy-egy énekesnek sikerült felülírni a kora 18. század szereposztási automatizmusait. Benedetto Marcello a korszak színházi szokásairól írva szatirikusan jegyzi meg, hogy a tenor csak olyan kisebb szerepeket kaphat meg, mint az ôrség parancsnoka, a király barátja, a pásztor vagy a hírnök.

Tegyük még hozzá, hogy nem ritkán kifejezetten komikus figurákat keltett életre: egy öregurat, egy ellenszenves, mm10

törtetô cselszövôt vagy a hôs dadogó tanácsadóját. Jellemzô, hogy kasztrált énekest csak nagyon-nagyon ritkán pótoltak tenorral, csak akkor „fanyalodott rá” a szorult helyzetû színházvezetés, ha már énekesnôvel sem tudták a helyettesítést megoldani. Éppen ezért különösen ritkák és feltûnést keltôek azok az esetek, amikor egy-egy opera fôszerepét, a központi hôst tenor alakítja; amikor egy virtuóz kasztráltszerepet átdolgoznak tenorra; vagy – egészen egyedi megoldásként –

nadrágszerepet ültetnek át tenorra.

Utóbbira példa Händel Julius Caesar Egyiptomban címû darabjából Sesto szerepe. Az 1724-es elsô változatban még az ünnepelt szoprán, Margherita Durastanti énekelte, egy évvel késôbb, a darab felújításakor azonban a zeneszerzô egy éppen Londonban tartózkodó itáliai tenor kedvéért átírta a szerepet. Az eredetiben szereplô öt áriából kettôt érintetlenül hagyott, egyszerûen csak egy oktávval mélyebben kellett énekelni. Két másik ária helyett Händel újakat komponált, a fennmaradó egyet pedig kihagyta

a darabból. Sesto Corneliával énekelt duettjét viszont egy új áriával helyettesítette. Összesen tehát három új számot írt a „Londonban tartózkodó itáliai tenornak”: Francesco Borosininek.

ezúttal sem csalta meg, biztos lehetett abban, hogy Francesco Borosini – ahogy az utókor emlékszik majd rá: az Elsô Tenor – felülvizsgáltatja a londoniakkal az operai hôsökrôl alkotott elképzeléseket.

Borosini 1724-ben érkezett Londonba.

Tenor korábban még soha nem énekelt fiú (Sesto) szerepét, és ritkán emlegették egy opera fôszereplôjeként. Borosinivel az utóbbi is gyakran elôfordult. Jellemzô, hogy a londoni debütálás hírének elôzetes kommentárja még mennyire egybevág a Marcello által leírt szereposztási sztereotípiával: „Híreket hallottunk az Opera felôl, a Haymarket Színházban új darab, nevezetesen a Tamerlano próbái zajlanak. A zenét Händel úr szerezte és az Itáliából újonnan érkezett Borosini énekli majd Bajazet szultán szerepét.

Megjegyezzük, hogy úgy tartják, ez az úriember nem igazán született énekes”. Tehát nem kasztrált, s mégis a szultán szerepét énekli.

Borosini a legnagyobb barokk zeneszerzôk kortársa volt, valamikor 1686 és 1690 között látta meg a napvilágot, utolsó szerepét pedig 1747-ben énekelte, feltehetôleg ugyanabban az évben halt meg, amikor Johann Sebastian Bach, 1750‑ben. Édesapja, Antonio Borosini is kiváló énekes volt (tenor), a velencei San Marcóban énekelt egészen 1686-ig, amikor meghívást kapott a modenai hercegi udvarba. Itt, Modenában született meg Francesco Borosini. 1692-ben Antonio a bécsi udvari társulathoz szerzôdött, énekesi pályája (rendszeresen játszott még Rómában, Genovában, Velencében és Nápolyban is) és kapcsolatrendszere bizonyosan kedvezôen hatott fia karrier-elképzeléseire. Természetes, hogy a fiú elsô és egyetlen tanára az apa volt, aki az éneklést afféle családi vállalkozásnak tekintette.

Jól elôkészítette Francesco debütálást (Velence, 1708), és saját visszavonulása után (1712) a fiút szinte azonnal kinevezték a bécsi császári udvar énekesévé.

Persze Händel tudta, hogy Borosini több mint énekes: született muzsikus, aki a kontinensen már rendkívül fényes karriert tudhat magáénak.

Valószínû, hogy Händel már 1707–8ban, Velencében hallotta énekelni Borosinit, egy évtizeddel késôbb, az 1719-es társulattoborzó út során pedig a lehetséges tagok között az olasz tenor neve is felmerült. Händel tehát nagyon is jól tudta, hogy egy fantasztikus énekest szerzôdtet, akit a londoni közönség is „kénytelen lesz” majd elismerni. Kiváló szimata

A bécsi énekeseknek operákban, oratóriumokban és különbözô kamaramûvekben kellett közremûködniük. Elsôsorban az udvari szerzôk (Johann Josef Fux, Antonio Caldara, Francesco Conti, Giuseppe

Porsile) darabjaiban szerepeltek.

Francesco a nyúlfarknyi szerepektôl a fajsúlyosabb, nagy feladatokig mindent elénekelt, utóbbiak közé sorolják például Fux darabjából (Orfeo ed Euridice, 1715) Aristeo szerepét.

Ebben az idôszakban a legnagyobb sikereket Conti darabjaiban érte el, tizenhat operájában énekelt, nem egyszer fô- vagy címszerepet. A korabeli feljegyzésekbôl kitûnik, hogy Borosini a társulat legmagasabb fizetési besorolású énekesei közé tartozott, s jövedelmét gyakran egészítette ki a különbözô világi és egyházi eseményeken vállalt fellépések honoráriumával.

Az egyik legkorábbi külföldi útja Reggio Emiliába vezetett. Az 1719-es tavaszi ünnepségek idején Francesco Gasparini Bajazet címû darabjának címszerepét énekelte. A közkézen forgó történet (és Agostino Piovene librettója) alapján Gasparini már írt egy operát 1711-ben Tamerlano címmel, ám ekkor, nyolc évvel késôbb egy modenai udvari költô, Ippolito Zanella szövegkönyvét – minden bizonnyal Borosini kedvéért – újra megzenésítette.

Az új változatban a címszereplô a nyílt színen hal meg (az újítás egyértelmûen Borosinitôl származik), s ez precedens nélküli a tenor fôszerepek históriájában.

Borosini – akár a figura zenei súlyát, akár a drámai eseményekben betöltött szerepét nézzük – elfoglalta a primo uomo pozícióját. Amikor Borosini Händel Tamerlanójában mutatkozik majd be Londonban, ezt a saját maga által kimunkált hagyományt viszi tovább, s nyilvánvaló, hogy maga Händel

mm11

Europa Galante (fotó: Ana de Labra)

is számított erre a hagyományra.

A következô londoni operában, a Rodelindában Borosini Grimoaldo szerepét játszotta, Händel – számítva Borosini elképesztô sokoldalúságára – hat áriát komponált számára.

Borosini, sikerei csúcsán, a színházi vállalkozásba is belekóstolt. Társával, Josef Karl Sellierrel (bécsi udvari táncos és balett-szerzô) húsz évre szóló kizárólagos jogot szerzett arra, hogy Bécs újonnan épített színházában, a Kärtnertortheater-ben intermezzókat (jelen esetben az udvari színház népszerû darabjainak átdolgozásait) mutasson be (1728).

Sajnos Borosini éneklésérôl kevés kortárs beszámoló maradt fenn. A legértékesebb Johann Joachim Quantz leírása. A neves királyi fuvolistazeneszerzô jelen volt azon a prágai ünnepségen, melyet Erzsébet Krisztina hercegnô születésnapján rendezetek (1723). A szabadtéri események egyik csúcspontja a bécsi udvari társulat „vendégjátéka” volt. Fux nagysikerû darabját a Costanza e fortezza címût mutatták be, szokatlanul nagy erôkkel felvonulva. Quantz száz énekesrôl és mintegy kétszáz hangszeresrôl számolt be. Elragadtatott jelzôkkel méltatta Borosini fantasztikus teljesítményét, nagyszerû énekesnek és elragadó színésznek nevezte, akinek hangja „különösen rugalmas és tüzes”.

Borosini hangterjedelme (a neki írt áriák alapján) nem volt extrém. Két

mm12

oktávot uralt magabiztosan (G-g’), ám mindez összhangban állt a korszak notációs szokásaival is. Ám ezt a két oktávot igen szapora skálázással tudta kitölteni, számos példa (Fux, Conti) van arra, hogy a szólam a legmélyebb hangtól két ütem alatt jut el a legmagasabbig. Borosini kedvelhette a nagy ugrásokban mozgó dallamokat, Gasparini (Il Bajazet) egyik oktávokkal teletûzdelt áriája például már-már ál-polifonikus hatást ér el. Borosini (és általában a korszak tenorja) nem magasságaival tündökölt (felesleges lett volna versenyezni a kasztráltakkal), épp ellenkezôleg, szívesen tartózkodott a mélyebb regiszterben. Conti és Fux darabjaiban például nem egyszer találkozni olvasást könnyítô kulcsváltással, a tenor szólamát basszus-kulcsban írták le.

pótolható. Fabri 1732-ben Bécsben telepedett le, s olyannyira közeli, bizalmas kapcsolatban állt VI. Károllyal, hogy egyik fiának a király lett a keresztapja. 1750-ben visszavonult a színpadtól és a lisszaboni királyi kápolna tagjaként tevékenykedett tovább, elsôsorban zeneszerzôként.

Lisszabonban hunyt el.

Borosini példája nyomán néhány tenornak sikerült kibújni a kasztráltak árnyékából. Közéjük tartozott a bolognai születésû Annibale Pio Fabri (1697–1760). A Balino néven ismert énekes is szoros kapcsolatban állt Händellel. Sikeres itáliai esztendők után (például Vivaldi-operában énekelt címszerepet) 1729-ben két szezonra a londoni társulathoz szerzôdött, és a Lotarioban debütált. Händel olyan sikeres darabjainak felújításába állította be, mint a Giulio Cesare, a Tolomeo, a Rinaldo vagy Rodelinda, a kasztrált szerepeket Fabri transzponálva énekelte. Fabri sokat tett azért, hogy a nézôkkel elfogadtassa: a hôs szerepkörében a kasztrált tenorral is

A zenetörténet és az elôadómûvészet némileg megfeledkezett ezekrôl a jeles férfiakról. A letûnt idôk legendás énekeseinek, a kasztráltaknak, a szopránoknak olyan sztárok állítanak napjainkban emléket, mint Ceciliai Bartoli, Vivica Genaux, Philippe Jaroussky vagy Andreas Scholl.

A tenoristák úttörôi ezidáig valahogy kimaradtak a megemlékezés, megidézés sorából. Egy kifogástalan angol úriember, Ian Bostridge azonban úgy gondolta, hogy a korszak muzsikájából és az „ôstenorok” repertoárjából válogatva pótolja ezt a hiányt, és felidézi Borosini, Annibale Pio Fabri és John Beard szellemiségét és alakját.

Már a következô generációt képviselte az angol John Beard (1717–1791), aki leginkább Händel oratóriumaiban aratott nagy sikereket. Különösen jól illettek alkatához az olyan hôsök, mint Sámson, Judás Makkabeus vagy Jephta. Neki már jóval kisebb ellenállással kellett szembenézni, mint Borosininek vagy Pio Fabrinak. Elég csak egy pillantást vetni Beard halálának évére: ô már Mozart kortársa.

K ö t e l e s s é g F a z e k a s

é s

h a j l a m

G e r g e l y A Mahler-ünnep alkalmából Mozarttal, Mahlerrel és Jörg Widmann-nal érkezik Budapestre az NDR Szimfonikus Zenekar és Michael Gielen.

A II. világháborút követôen alapítják a zenekart, a karmester ekkor 18 éves, Buenos Airesben kelt feltûnést, mint zseniális ifjú muzsikus.

Mindkettôt ugyanaz a szellemi tradíció határozza meg: a német felvilágosodás eszmerendszere és ennek zenei vetülete a bécsi klasszikától a német romantikán át a schönbergi új zenéig és tovább.

1950-tôl Európában él. Kezdetben a Bécsi Állami Opera korrepetitora Karajan, Karl Böhm, Clemens Krauss és Dimitri Mitropoulos mellett. Egyre többet vezényel, majd 1960-ban Stockholmba költözik, ahol alig harminchárom évesen a Svéd Királyi Opera zeneigazgatójává nevezik ki.

A rendkívüli pozíciót továbbiak követik: az amszterdami Holland Opera, majd a Frankfurti Operaház zeneigazgatói

Budapesti Mahler-ünnep 2010. szeptember 9. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Az NDR Szimfonikus Zenekar hangversenye

Michael Gielen (fotó: Wolfram Lamperter)

Jörg Widmann: Con brio – koncertnyitány Mozart: A-dúr klarinétverseny, K. 622 Mahler: IV. (G-dúr) szimfónia Km.: Jörg Widmann (klarinét), Christiane Oelze (szoprán) Vez.: Michael Gielen

1945 nyara, Hamburg. Az angol fennhatóság alá tartozó város ideiglenes katonai vezetése megbízza az 1930-40‑es évek legendás karmesterét, Hans Schmidt-Isserstedtet, hogy alapítson szimfonikus zenekart az ÉszakNémet Rádió (Norddeutscher Rundfunk) számára, tekintettel arra, hogy a hamburgi volt az egyetlen olyan rádióadó Németországban, amelynek épületeit nem rombolták le a szövetségesek bombái. A zenészek javarészt a náci alapítású Hamburgi Birodalmi Rádió zenekarának egykori tagjai voltak, s elsô koncertjükre még az év novemberében sor került, Schmidt-Isserstedt dirigálásával, Yehudi Menuhin szólójával.

Megalakult a „régi világ legfiatalabb nagyzenekara”, ahogyan egy újságíró jellemezte az együttest. mm14

Az alapításától kezdve a világ élvonalába tartozó zenekar élén olyan muzsikusok álltak SchmidtIsserstedt 1971-es visszavonulását követôen, mint Klaus Tennstedt, Günter Wand, John Eliot Gardiner, Christoph Eschenbach, illetve 2004 óta Christoph von Dohnányi. Az együttes repertoárja a 18. századtól a 21. századig terjed, s Beethoven-, illetve Bruckner-olvasataik mellett híressé váltak kortárs zenei bemutatóik: Luigi Nonótól Krzystof Penderckin át Ligeti Györgyig és Helmuth Lachenmannig hosszan volna sorolható azoknak a zeneszerzôknek a listája, akik az ô szimfonikus hangzásukkal a fülükben komponáltak.

Az NDR Szimfonikus Zenekar alapítása idején sok ezer kilométerre Hamburgtól, az argentin fôvárosban

tehetséges színésznôt vesz feleségül, családjával az 1930-as évek végén Buenos Airesbe emigrál. Michael Gielen zenei fejlôdésében az anyai ág is éppoly meghatározó, mint az apai: nagybátyja, a Busonitanítvány Eduard Steurmann korának ünnepelt zongoramûvésze volt, és Schönberg legbelsô baráti köréhez tartozott. A családi tradíció mellett Buenos Aires rendkívüli zenei élete gyakorol még döntô hatást az ifjúra: közelrôl figyelheti, hogy Erich Kleiber és Fritz Busch miként dolgozik a zenekarral, continuojátékosként pedig részt vesz Bach Máté-passiójának Wilhelm Furtwängler vezényelte elôadásban.

egy fiatal, német származású muzsikus tûnik fel. Az 1927-es születésû Michael Gielen már tizenegy évesen Schönberg-darabokat játszik, s huszonkettô, amikor Schönberg valamennyi zongoramûvét elôadja 1949-ben. A súlyosan beteg szerzô táviratban köszöni meg „zenetörténeti” tettét. Alig húsz éves, amikor a Teatro Colón korrepetitorként alkalmazza, de kivételes zongoristaképességei ellenére ôt elsôsorban a zeneszerzés és a vezénylés érdekli.

A zene iránti vonzódás az ô esetében családi hagyomány. Apja, Josef Gielen, nagyhírû színházi és operarendezô, még Európában Richard Strauss Arabella és A hallgatag asszony címû operájának ô az elsô színre állítója. Mivel azonban galíciai zsidó lányt, egy vonzó és

állása. Rendkívüli képességei, abszolút és a legapróbb részletek iránt érzékeny hallása, a legkomplexebb partitúrákban való otthonos tájékozódása egyre ismertebbé teszik a zenei világban, zenetörténeti helyét pedig számos ôsbemutató vezénylése teszi véglegessé. Ezek közül talán a legfontosabb két, áttekinthetetlenül komplex partitúra elsô megszólaltatása: Bernd Alois Zimmermann operájának, a Soldatennek a premierje, illetve Ligeti György Requiemjének elsô elôadása.

Michael Gielen számára az élô szerzôk mûveivel való foglalkozás éppoly meghatározó, mint a klasszikus zenei kánon legnagyobb kompozícióinak elôadása: ebben az esetben tökéletes harmóniában egyesül nála „hajlam és kötelesség” (Pflicht und Neigung), miként egyik programmatikus saját darabjának címében olvasható. Hiszen Gielen komponál is, ami nem csupán önálló alkotótevékenység, hanem a karmesteri munka számára elengedhetetlen háttér.

Az Ernst von Siemens Zenei Alapítvány évente kiosztott díját idén Michael Gielen kapta. A sokak által zenei Nobel-díjként aposztrofált megtiszteltetést a korábbi években olyan muzsikusoknak ítélte oda a kuratórium, mint Olivier Messiaen, Pierre Boulez, Ligeti György, Kurtág György, Claudio Abbado, Nikolaus Harnoncourt vagy Yehudi Menuhin.

A kérlelhetetlen igényesség, az elmélyült zeneiség és a mûvészi igazság kutatásának vágya a 20. század második felének egyik legfontosabb zenész-egyéniségévé teszik ôt. „Mindig azt gondoltam, s most is így érzem – írja a 2005-ben megjelent visszaemlékezéseiben –, hogy a mûvészet és a zene feladata, hogy paradigmatikus formában mutassa fel az emberiség számára az adott korszak és az ember életének problémáit, és csakis ezt tekinthetjük a mûvészet igazságának. Mostanában kezdem felismerni, hogy ezen túl is van valami, ami nem kevésbé fontos: hogy a zene mindenekelôtt azt az utópiát mutatja fel nekünk, amelyre bizonyos pillanatokban olyannyira vágyunk.”

Liszt és a zongora a Magyar Telekommal 2010. szeptember 21. 15:00 Fesztivál Színház

„Chopin és Liszt” – Érdi Tamás zongoraestje Chopin: Fantaisie-Impromptu, op. 66; Berceuse, op. 57 ; Barcarola, op. 60 ; g-moll ballada, op. 23, Liszt: A Villa d’Este szökôkútjai; Funérailles; Desz-dúr consolation; VI. magyar rapszódia

2010. szeptember 21. 19:00 Fesztivál Színház

„Chopin és Liszt” – Érdi Tamás zongoraestje Chopin: Fantaisie-Impromptu, op. 66; e-moll noktürn, op. 72, No. 1; g-moll ballada, op. 23; Barcarola, op. 60; Asz-dúr polonéz, op. 53 Liszt: Funérailles; Desz-dúr consolation; A Villa d’Este szökôkútjai; I. Mefisztó-keringô

2010. október 4. 19:00 Fesztivál Színház

„Liszt és az átiratok” – Balog József, Farkas Gábor és Zsoldos Bálint zongoraestje Gounod–Liszt: Faust-keringô, Chopin–Liszt: Meine Freude Schubert–Liszt: Ständchen, Verdi–Liszt: Rigoletto-parafrázis Km.: Balog József (zongora) Érdi Tamás

A

p á r i z s i

R á k a i

Schubert–Liszt: Der Jäger; Die böse Farbe Wagner–Liszt : Trisztán és Izolda – Izolda szerelmi halála Réminiscences de Don Juan Km.: Farkas Gábor (zongora)

s á s k a r a j

Z s u z s a n n a

Paul Cézanne egyik híres, 1866-ban festett képe szûk és sötét, a bútorok, a falikárpit és a szônyeg össze nem illô mintáitól zsúfolt szobabelsôt ábrázol. A festményen két szikár és magányos nôi alak (voltaképpen a festô két unokatestvére) látható, egyikük lehajtott fejjel kézimunkázik, míg másikuk merev jólneveltséggel játszik egy olcsó pianínón. A hétköznapok színtelenségét és jelentéktelenségét árasztó kép címe: A Tannhäuser nyitánya.

Hogy az alkotás valószínûsíthetô ihletôje, a Wagner-rajongó német zenetanár, Heinrich Morstatt mennyire volt elégedett Cézanne mûvével, legalábbis kérdéses, ha azt a meghökkentôen látványos szakadékot tekintjük, ami a festmény témájául szolgáló zenemû és annak szarkasztikus fanyarsággal ábrázolt társadalmi közege, a heroizmus polgári funkciója között tátong. Az azonban bizonyos, hogy hasonlóan ironikus, mégis mély asszociációkat keltô képek minden további nélkül készülhettek volna harminc évvel korábban is, ha a mûvészet valós társadalmi szerepével kapcsolatos reflexiók kritikai élét a korabeli ízlés nem látta volna jónak tompítani.

A második császárság, illetve a német egyesítés korának világa ugyanis semmivel nem állt távolabb a dicsôséges múlt és a hôsies nagyság Wagner-színpadot uraló eszméjétôl, mint a biedermeier praktikum a biztos világrendet megkérdôjelezô romantika transzcendentalizmusától, groteszket, mm16

félelmetest és nagyszerût hajhászó, önmagát állandóan más-más álcák mögé rejtô lírai én kultuszától.

Ugyanakkor persze, az ember kénytelen elismerni, hogy a romantika végletessége igazság szerint egyetlen társadalom mûködéséhez sem tudott volna maradéktalanul illeszkedni (az utópisztikus lehetôségeken kívül), mivel lényege éppen az emberi életen, tudaton és érzékszervi érzékelésen túlmutató összefüggések sejtése és feltétel nélküli, önfeláldozó csodálata volt, a „kötöttségek nélküli szépségé” és a „gyönyörû, emelkedett végtelenségé”, ahogyan Jean Paul 1804-es esztétikájában megfogalmazta. A 18–19. század fordulóján kibontakozó új stílusirányzat érzékeny lelkesültsége mégis valós társadalmi változások katalizátora lett, amennyiben megteremtette a transzcendens titkokba beavatott géniusz, az isteni közvetítôként szolgálatot teljesítô, zseniális alkotó képét, azét az alakét, akinek feladata,

születésétôl viselt terhe az, hogy embertársainak lelkét a hétköznapok nyûgösen apró gondjai helyett magasabb, szellemibb jelenségek felé irányítsa. Igaz ugyan, hogy az 1830–40-es évek arisztokráciája – a nemes eszmék dacára – jórészt nem a szakrális jelentôséggel felruházott kultúra prófétáit látta szalonjainak közkedvelt, szellemes és szórakoztató vendégeiben, sokkal inkább olyan tehetségeket, aki kiemelkedô képességeikkel, szemfényvesztô bûvészmutatványaikkal kellemes borzongást visznek a realitás banális szokásrendjébe, a zsenialitás és az emberi teremtôerô újkeletû tisztelete kétségkívül új korszakot nyitott a mûvészet és a mûvészek társadalmi megítélésében.

A divathullám nyomán korábban elképzelhetetlen számban bukkantak fel virtuózok Európa színpadain és tehetôs otthonaiban, énekesek, mint Angelica Catalani és María Malibrán, hegedûsök, mint az ördögi hírû

Bellini–Liszt: Réminiscences de Norma Csajkovszkij–Liszt: Polonéz, Schumann–Liszt: Widmung Km.: Zsoldos Bálint (zongora)

Paganini, vagy éppen zongoristák, akik – Heine kifejezésével élve – valóságos sáskarajként lepték el Párizst a 19. század elsô felében; olyannyira, hogy a Conservatoire-ról kormányrendelettel kellett kitiltani a külföldi születésû hallgatókat, és még magát Lisztet sem vették fel.

A korszak legnépszerûbb, legsikeresebb elôadómûvészei minden bizonnyal ez utóbbiak voltak, az átalakulóban lévô rendben azonban még a leginkább körülrajongott zongoravirtuózoknak is komoly feladatot jelentett az ihletettség különleges szellemi rangját összeegyeztetni az unatkozó sznobizmus, vagy éppen a tisztes szorgalom nagyon is valóságos korlátaival.

Abban a világban, amelyben az új, technikai részleteit és repertoárját illetôen is alakulóban lévô hangszer, a zongora egyszerre volt a romantikus esztétika lényegét kifejezni képes instrumentum és az eladósorban lévô lányok finom neveltetésének tárgyi bizonyítéka, vagyis amelyben Cézanne kicsit késôbbi képével élve

minden készen állt már arra, hogy a Tannhäuser nyitánya álmos vasárnap délutánok botladozva kivonatolt zenei aláfestése és metaforája legyen, egyetlen mûvésznek sem volt könnyû dolga, ha önnön emberi és szellemi értékét meg akarta ôrizni pártfogóinak változékony szórakozásigényével szemben.

Ennek következtében még Heine „sáskáinak” legnagyobbjai sem kerülhették el azokat a kizárólag türelemmel és humorérzékkel átvészelhetô, kínos szituációkat, amelyek a „világcsodát és világcsúfját” egyesítô, tudathasadásos státuszukból fakadtak, ahogyan Thomas Mann mondta volna. Chopin például, aki arisztokrata hódolóinak egyre növekvô száma mellett egész életében gondosan ügyelt ragyogó társasági fellépésére, exkluzív megközelíthetetlenségére, és aki fantasztikusan elegáns, költséges életmódját nagyrészt luxusárú zongoraóráiból fedezte (heti ötszáz frankot is megkeresett velük abban

az idôben, amikor tíz frankért ment házhoz az orvos, egy munkásnak pedig hetente 10–12 frankkal kellett beérnie), idônként kénytelen volt finoman figyelmeztetni vendéglátóját, ha az, mintegy a vacsora fejében a mûvész játékát kezdte volna sürgetni, hogy „de hiszen alig evett valamit”.

A postakocsin utazó virtuóz heroikus életmódját nyolc éven át tûrô Lisztnek pedig, akit egész Európa ünnepelt Lisszabontól Konstantinápolyig, a zajos sikerek és szervezetlen, hangszert és közönséget egyaránt nélkülözô koncertek mellett a rajongás legbizarrabb, korábban sosem látott megnyilvánulásaihoz, a hajtincs-, kávézacc- és szivarcsikkvadászokhoz is jó képet kellett vágnia.

Ilyesféle viszontagságok a jubileumi évad fellépôit, Balog Józsefet, Érdi Tamást, Farkas Gábort és Zsoldos Bálintot szerencsére nem fenyegetik.

Az ô feladatuk már „csak” az, hogy a zongora úttörôinek életmûvéhez való viszonyukat definiálják egy életen át – a közönség legnagyobb megelégedésére. mm17

e g y

h Ô s i

k ö n y v e s

r i g ó

k l a u d i a

„Hôsnek lenni annyi, mint a sorshoz hûnek maradni. Vállalni azt, ami szenvedés, küzdelem, véletlen, halál, bûn. Ha valaki ezt magában tudatossá teszi, és magára veszi, valamely magasabb fokozatra lép, egyedül akarja megoldani az egészet, vagy legalábbis átveszi a vezetést, önmagán kívül senkiben sem bízik, mert lehetetlen ebben a világban bármire is számítani. Ez a hérosz veleszületett önbizalma.”

2010. október 2. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vásáry Tamás zenekari Beethoven-estje Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84; III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37; III. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 Vásáry Tamás

E definíciót Hamvas Béla adja Patmosz címû esszéjében, s így folytatja a meghatározást: „A hôs élete a sikertôl teljesen független. A legtöbb hôs dicsôsége bukásában van. A tragikumot eleve beleszámította. De ez így van helyesen. Kétségtelenül ez a legszebb élet, alakra, fényre, nem mert a legmutatósabb, hanem mert minden egyébnél ragyogóbb. (…)

Hôsnek lenni annyi, mint küzdeni, éspedig eredménytelenül. Ezért a heroikus egzisztenda tragikus.”

Hamvas a hôs-hôsiességrôl való elmélkedés közepette Beethovenrôl sem feledkezik meg, és zenéjének egyik fontos elemét a heroikus rigómotívumokkal jellemzi. Bár köztudott, hogy Beethoven jó barátja volt a madaraknak, Hamvas nem pusztán a madarak zenei idézeteire gondol, hanem egyfajta transzcendentális vonatkozásra, a szerzô jellemének egy fontos aspektusára: azt kutatja, Mozart zenéje miben és mennyiben rokon mm18

Napóleon, a III. szimfónia hôse és a szabadságért életét áldozó Egmont hangnemei a férfias Esz-dúrhoz köthetôek, a tragikus, tépelôdô, küzdelemmel teli alkotások pedig Beethoven leggrandiózusabb c-moll opuszai (V. szimfónia, op. 111-es c-moll szonáta, c-moll zongoraverseny). A sötét tónusú és olykor patetikus c-moll a végzet hangneme, a sorsszerû küzdelemé, melyben ott rejlik a végkifejlet fényes, gyôzelmi C-dúr változata. Beethoven legdrámaibb hangvételû zongoraversenye az egyetlen mollban írt koncertje, a c-moll zongoraverseny is ezt az üzenetet hordozza. Ez a tipikus beethoveni dramaturgia a sötétségbôl a fénybe való út zenei megrajzolása, a küzdelmes élet kiváltsága, a hôsök megérdemelt jutalma, ahogy Beethoven egyetlen operájának fôhôsnôje, Leonóra is a sötétségbôl vezeti ki kedvesét, Florestant a fényre, a szabadság és igazság eszméinek zászlaja alatt.

Hogy a Beethoven által annyira kedvelt, feszültséggel teli, markáns karakterû c-moll darabok a

legjelentôsebb alkotásai a mesternek, vitathatatlan, ám a zeneirodalom c-mollban írt mûvein végigtekintve hasonlóan súlyos, drámai hangvétellel találkozhatunk Bachnál (c-moll passacaglia és fúga), Mozartnál (c-moll fantázia, c-moll mise, c-moll zongoraverseny), Chopinnél („Forradalmi” etûd), Brahmsnál (1. szimfónia), Mahlernél, és még sorolhatnánk. Így különösen ebben a vonatkozásban meghökkentô, hogy mintegy száz év elteltével Csáth Géza Tavaszok címû novellájában ekképpen vélekedik errôl a hangnemrôl: „A c-mollt hallom újra és újra.

Nálam ez a tavasz hangneme. Ez foglalja össze és olvasztja egybe a sok különbözô zenét. Csak így történhetik, hogy íme a lassú tempójú és gyors ritmusú muzsikák egyaránt egy csodás zenei kaleidoszkópba olvadnak össze. Különös, bolondítóan tökéletes, teljes és szakadatlan zene ez. Mint maga az élet.”

Beethoven számára a c-moll egyáltalán nem hordoz tavaszi karaktert, ellenkezôleg, olykor a gyász hangneme, akárcsak az Eroica

szimfónia 2. tételének gyászindulója.

Az eredetileg Bonaparte Napóleon nevét viselô szimfónia tisztelgés egy olyan hôs elôtt, akit Beethoven a legnagyobb római hadvezérekhez hasonlított. A szimfónia története ismert: amikor Beethoven értesült arról, hogy Napóleon császárrá koronáztatta magát, csalódott, mert a piedesztálra emelt hôsérôl kiderült, hogy csupán gyarló megtestesülése volt forradalom-eszményének, és akit talán erkölcsi értelemben temet el a szimfónia 2. tételében.

Egmont egészen másfajta hôsnek bizonyul Beethoven számára: a küzdelmes és tragikus sors ellenére – melyet a nyitány elején megjelenô fájdalmas dallam jelez – Egmontot egy gyôzelmi fináléval emeli a magasba a szerzô. Sok szenvedésrôl, belsô és külsô harcról szól a mû, de végül a diadalmas befejezés azt üzeni számunkra, hogy ha a hôs életét is áldozza a harcban, az eszme, amiért küzdött, minden szenvedés felett áll, és a szabadságharcos mintegy túllépve saját történelmi szerepén egy egyetemes eszme hôsévé válik.

Km.: Savaria Szimfonikus Zenekar Zongorán km. és vez.: Vásáry Tamás

a fülemilével, Beethoven zenéje pedig a rigóval. „Mozart zenéjében az emberi lény közbeiktatása nélkül a lét szól, mint álom, a világ elsô állapotáról, amikor a világosság és a sötétség még nem vált el. A rigó a világból kivált, szemben áll, felébredt és megszületett. A fülemüle nem akar megszületni és felébredni” – írja végkövetkeztetésként.

Valóban, a moralista és forradalmi eszmékért lelkesedô Beethoven zenéjének egyik újdonsága elôdeihez képest a hôsi téma, a hôsi hangvétel, és az ezzel összefonódott küzdelem zenei ábrázolása, amely különösen az 1800-as évek környékén keletkezett mûveit jellemzi.

A zeneszerzô 1802 októberében írt Végrendelete tanúskodik egy új hôsi ideál megszületésérôl, aki próbálja legyôzni testi gyötrelmeit, és megküzd a számára legfontosabb érzékének, a hallásának elvesztésével, miközben ráeszmél saját küldetéstudatára és magasabb szférákba tekint.

Szintén egy új és különös momentum, hogy a Végrendelet hivatalos címzettjei a szerzô testvérei, mégis az emberiséget szólítja meg, és az egész világ elé tárja azt a sorsával való küzdelmet, amely életformájává vált. Mikor hallásának esetleges elvesztése már az öngyilkosság gondolatáig vezetik, akkor fordul zenéjében azokhoz a hôsökhöz, akik akár életüket áldozván, szinte emberfeletti küzdelmet tanúsítva harcolnak valamely eszméért és akikben Beethoven saját hôsi jellemét véli felismerni: ilyen Leonóra, Egmont, Prométheusz, Napóleon és Coriolan is.

Ekképpen kapcsolódik össze Beethoven zenéjében a küzdelem és a hôsiesség, a két elválaszthatatlan társ, ahogy ezek hangnemei, az Esz-dúr és a c-moll is, melyek már a mester elsô opuszában is megjelennek (Zongoratrió op. 1., no. 1, 3), és e határozott karaktert hordozó hangnemek dominanciája egyébként az életmûben is nyilvánvaló válik.

mm19

N e m é l h e t e k n é l k ü l G u r m a i

k i h í v á s o k

É v a

Október 14-én kerül sor Király Csaba orgonamûvész nagyszabású hangversenyére. A mûvész repertoárjára jellemzôk a Guinness-rekordok közé illô vállalkozások, a nagyszabású koncertsorozatok és a grandiózus orgonaátiratok.

2010. október 14. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Király Csaba: Orgonaátiratok Beethoven: IX. szimfónia, op. 125 – II. tétel; VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92 – II. tétel; V. (c-moll, „Sors”) szimfónia; Egmontnyitány, op. 84 Verdi: Requiem – Dies Irae Stravinsky: Petruska

Király Csaba

– Hogyan jött létre a koncert ámulatba ejtô zenei anyaga?

– A mûsorválasztás része annak a nagy vállalkozásnak, melyben célul tûztem ki, hogy Beethoven valamennyi szimfóniájából orgonaátiratot készítek. Tervem Fassang László barátom fülébe jutott, s meghívást kaptam a Mûvészetek Palotájába.

A mûsor összeállításánál stílusban, karakterben, színvilágban egyaránt a változatosságra törekedtem. Így kapott helyet a Beethovenmûvek mellett három tétel Stravinsky Petruskájából, valamint a Dies Irae Verdi Requiemjébôl.

– Hogyan szólítja meg a mû az átirat készítôjét? Van olyan darab, amit semmiképp nem próbálnál meg átültetni orgonára? mm20

– Hallgatva a nagy szerzôk szimfonikus remekmûveit, ámulatba ejtô, milyen zseniális módon hangszereltek, s hogy így mûveik egy jó része mennyire orgonaszerû.

Verdi teljes Requiemjét hálás feladat volt átdolgozni, amiben a zenekari anyag mellett a szólisták és a kórus szólamait is egybekomponáltam.

Munkám során mindvégig sikerült megôrizni a „hangszerszerûséget”, s végeredményként egy új orgonamû született. Tudjuk, hogy az átirat sose lesz egyenértékû az eredetivel. Mégis érdekes teljesen más aspektusból megközelíteni egy mûvet anélkül, hogy lényegesen veszítene zenei értékébôl. Mindig arra törekszem, hogy az „átdolgozott” mû – lehetôleg a legkisebb kompromisszumokat alkalmazva – új orgonadarabként

tökéletesen életre keljen. Hogy kérdésed második felére is válaszoljak, például Liszt Ferenc h-moll zongoraszonátája kifejezetten rosszul hangzik orgonán, melyet személyesen is volt alkalmam hallani.

A mûvet – mely száz százalékban zongoradarab – technikai megoldásai, dinamikai árnyaltsága, billentésbeli követelményei, zongoraszerûsége miatt kifejezetten felelôtlen magatartásnak tartom orgonára erôltetni. Természetesen még sok más darabot is ide sorolhatnék…

– Miben különbözik egy orgonaátirat a zongoraátirattól, és milyen zenei követelményeket támaszt a feladat a szerzôvel szemben?

– Az átiratkészítés komoly zeneszerzôi teljesítmény. Hangról hangra ismerni

kell az eredeti kompozíciót úgy, mint a jó karmester. Átíráskor természetesen megvannak a korlátok, az összes hangjegyet ugyanis lehetetlen beépíteni. A zenekar létszámához képest az orgonista tíz ujja és két lába meglehetôsen kevésnek bizonyul. Kellôen elszántnak kell lenni ahhoz, hogy történetesen Beethoven bármelyik szimfóniájából elfogadható színvonalú orgonamû születhessen.

De egyben ez adja a vállalkozás izgalmát is. Ez a munka fantasztikus élmény, hajtóerô, ám olykor kínlódás is. Hónapokat, éveket vesz el az életembôl. Konokul rabul ejt a mû varázsa. Óriási elônye viszont, hogy ez az elemzô-újrateremtô munka fejlôdésre, szakmai tökéletesség elérésére ösztönöz.

– Sok szó esett a hangszerelésrôl.

Mennyire törekedsz hûen visszaadni az orgonán a szerzô eredeti elképzeléseit?

– Alapvetôen hûséges próbálok maradni az eredeti mûhöz. A partitúrában leírtakat viszont nem mindig lehet és célszerû hangról hangra visszaadni. Ahhoz, hogy

az eredeti mû zenei tartalmának, hangzásának lényegét szem elôtt tartva jól meg tudjon szólalni orgonán, rugalmasan kell kezelni a partitúra zenei anyagát. Figyelembe kell venni az orgona méretét, az akusztikai adottságokat, valamint a billentyûk, a sípmegszólalás fürgeségét.

Ezek a körülmények tökéletesen adottak a Mûvészetek Palotája ötmanuálos orgonáján. Itt meg lehet valósítani a legmerészebb álmokat, a legelképesztôbb vállalkozásokat is. Habár az akusztika kicsit száraz, ez viszont a virtuóz elôadásnak kedvez, ellentétben a templomi visszhanggal, ahol a gyors és tisztán érthetô orgonajáték további kihívást, sok esetben újabb zenei kompromisszumokat jelent az átírónak és egyben elôadónak is. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem orgonája nagyszerû terep minden vállalkozó szellemû orgonistának, olyan, mint a gladiátorok számára a küzdôtér.

– Zongoramûvészi pályád párhuzamosan fut orgonista karriereddel. Aki valaha is játszott e két hangszeren, megtapasztalhatta,

hogy mennyire eltérô billentéssel kell játszani az egyiken és a másikon, ez pedig rendkívül zavaró lehet. A te esetedben viszont épp az ellenkezôje tapasztalható. Hogyan lehetséges ez?

– Hatévesen kezdtem zongorázni, majd tizenkét évesen ehhez társult az orgona. Ez hasonló ahhoz, mint amikor valaki több nyelven tanul beszélni. Ahhoz, hogy anyanyelvi szintre fejlôdjék mindkettô, gyermekkorban kell kezdeni. Már korábban zongorista és orgonista diákként könnyen leküzdöttem az orgonamûvek technikai nehézségeit.

Tapasztaltam, hogy az orgonajátékban a különbözô traktúrákból adódó billentéstechnikai nehézségeket csak jó zongoratechnikai tudással lehet tökéletesen kezelni. A plasztikus billentés, a ritmikus játék, az egyenletesség gyakran hiányzik a kizárólag csak orgonán nevelkedettek játékából, a kar megfelelô használatáról nem is beszélve. Végsô soron a nagy formátumú orgonamûvek, szimfonikus orgonaátiratok igényes elôadásához nélkülözhetetlen a megfelelô zenei és technikai felkészültség.

L e t a g l ó z ó K o l o z s i

h a n g s z e r c s o d á k

L á s z l ó

Mandel Róbert remek mesélô. Tulajdonképpen sajnálni tudom csak, hogy a számos történet és anekdota közül, melyeket megosztott velem, csak keveset tudok belevenni ebbe az interjúba, ahogy azt is, hogy nem faggathattam tovább. A hangszereirôl – legyenek azok elektrofon hangszerek vagy régi hangszer-különlegesességek – ugyanolyan színesen és érdekesen mesél, mint a híressé lett pályatársakról. A két évvel ezelôtti nagysikerû hangszertörténeti koncertet idén két újabb követi.

2010. október 17. 19:30

Fesztivál Színház

600 év Hangszercsodái – Mandel Róbert sorozata Középkori hangszercsodák Al-Andalus és Cantigas de Santa Maria – Andalúz lantzene és Mária-énekek Bölcs Alfonz gyûjteményébôl Von Pfeiffen, Trommeln und Saitenspiel – Virtuóz osztrák, cseh és német középkori zene Trubadúr- és trouvère-énekek eredeti, okcitán nyelven Chominciamento di gioia – Olasz és francia középkori táncok Km.: Ahmad Al-Khatib (oud), David Kuckhermann (bendir, tar, ghaval, daf, riq), Catalina Vicens Jéldrez (portatív orgona), Miquèu Montanaro (ének, galoubet), Michael Posch (középkori fúvóshangszerek), Reinhild Waldek (gótikus hárfa), Thomas Wimmer (fidel, laud), Guillermo Perez (organetto), Carlo Rizzo (riq és bendir), a Magyar Középkori Együttes Mandel Róbert vezetésével Mandel Róbert

– Min dolgozol most? Mire számíthatunk majd a koncertjeiden?

– A Klasszikus és romantikus hangszercsodák (Classical and Romantic Instrument Marvels) címû magyar és angol nyelvû könyvemen dolgozom, ami meglehetôsen nagy terjedelmû és igen nagy méretû lesz, mivel a szöveg mellett a különleges minôségû képanyagra, így az archív képekre és a hangszermúzeumok „legutolsó utáni” termeibôl és raktáraiból összeszedett hangszerekrôl készült fotográfiákra is koncentráltunk.

– Hol szedted össze a hangszeranyagot?

– Részben a világ leghíresebb múzeumaiból, így többek között a New York-i Metropolitan Museumból, a brüsszeli hangszermúzeumból (Musical Instruments Museum of Brussels) vagy akár a budapesti Iparmûvészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum páratlanul gazdag gyûjteményeibôl. Elindult világszerte a hangszertalálmányok szabadalmi leírásainak digitalizálása, így a két tanúval is ellenjegyzett korabeli dokumentumok immár kutathatók, tehát többé nem lehet ködösíteni bizonyos technikai találmányok kapcsán. Az eredeti szövegek és mm22

rajzok alapján Puskás Tivadartól Jedlik Ányosig számos magyar tudós találmányáról is kiderült, hogy bár munkásságuk érdemes volt a legmagasabb elismerésre, mégsem egészen úgy mûködtek szabadalmaik, ahogy eddig hittük. Az amerikaiak olyan kitûnô minôségben szkennelték be a korabeli hangszertalálmányok korábban nem látott mûszaki rajzait, hogy a legutolsó apró alkatrészig belemélyedhettem a terpódiumok, omnitonophoniumok, acoucryptophoneok és még közel száz elképesztô zeneszerszám tanulmányozásába.

– Mióta foglalkozol a különleges hangszerekkel?

– Másodikos gimnazista korom óta.

Míg osztálytársaim fizikusok, építészek esetleg jogászok vagy orvosok akartak lenni, engem töretlenül csak a zene és a hangszerek érdekeltek.

– Ybl-díjas építész édesapád tervezte a mai Zenetudományi Intézet megújult épületét. Oda álmodott egy mûhelyt a hangszer-restaurátoroknak is.

– A mûhely végül sajnos nem valósult meg. A család barátja volt dr. Falvy Zoltán, a Zenetudományi Intézet egykori igazgatója, és apám az ô elképzelései szerint tervezte meg az

épületet. Falvy Zoltán jóvoltából kaptam egy rendkívüli ösztöndíjat a nürnbergi Germanisches Nationalmuseumba is, amely múzeumé máig a világ legjobban felszerelt és legkomolyabb hangszergyûjteménye. Így eshetett meg, hogy az 1980-as évek elején dr.

John Henry van der Meer (Hangszerek címû könyve magyarul is megjelent – a szerzô) és dr. Friedemann Hellwig tanítványaként hosszú és elképesztôen hasznos idôt tölthettem többek között Bach és Telemann korának hangszerei között. Az ott megszerzett tudást szerettem volna Magyarországon kamatoztatni, de legnagyobb meglepetésemre idôközben arról döntöttek itthon, hogy restaurátorkodásra nincs pénz....

Jobb híján egy darabig a saját pénzembôl összekovácsolt mûhelyben dolgoztam, de miután akkoriban egyetlen fellépésért több pénzt ígértek, mint amennyit egyhavi fizetésként az MTA nyújtani tudott, maradtam a zenélésnél. Ma már nem tudom, hogy helyesen döntöttem-e, de akkor nem volt más választásom.

– A Ki mit tud? címû televíziós mûsor döntôjébe kerülésed gondolom még több meghívást hozott magával, hiszen e mûsor nézettségével ma már egyetlen mûsor sem vetekedhet.

– 1977. február hetedikén, pénteken este hétkor kezdôdött a mûsor az egyetlen nézhetô csatornán. Mindenki nézte, egész pontosan négy és fél millióan. Illés Gergely barátom, aki azóta híres hangmérnök lett, szépen behangolta a csellóját, de vesztére bejött egy teniszlabdákkal zsonglôrködô bûvész: egy rossz mozdulat, és eltört a cselló lába.

Sajnálkozott a mûsor vezetôje, hogy mekkora kár történt, mire én meg elmondtam, hogy a kár mindössze 37 forint, mert emlékeztem, hogy éppen annyiba került egy a csellóláb akkortájt... Ezzel akkor több millió embert nevetettem meg.

Bemondták, hogy akinek van a Pataki tér környékén egy használható gordonkája, jelentkezzen. Egy kedves néni azonnal telefonált, és behozták a csellót, amelyet állítólag a második világháború elôtt hangoltak be utoljára. A patinás hangszer fogólapján valamikor lekvár csoroghatott végig, ami olyan kiválóan konzerválta a húrokat, hogy a hangszer további hangolás nélkül is tökéletesen szólalt meg, sôt még ütemesen cuppogott is. Másnap a

villamoson már mindenki mosolyogva tekert egyet a levegôben... (a tekerôlantjátékot imitálja – a szerzô) Nagyon bizsergô élet indult be akkoriban, több együttes megkeresett, a magyar komoly- és könnyûzenei sztárokkal turnézhattam együtt, ami nagyon sokat lendített a pályám kezdetén.

– A Müpa-beli koncertsorozat ismét hangszerközpontú lesz?

– Az alapkoncepció szerint ez egy organológiai koncertsorozat lesz. Azt gondoltam, ha már olyan különleges hangszereket mutatunk be, amilyeneket nem hallhatunk minden nap, akkor azokat szólaltassák meg a világ legjobb elôadói. A középkor és a reneszánsz irdatlan nagy terület. Olyan instrumentumokon is zenélünk majd, amilyeneket koncertjeire még Jordi Savall sem hozott eddig el. Ilyen különlegesség az organistrum nevû kétszemélyes tekerôlant, amit magam készítettem egy 11. században készült Santiago de Compostela-i templomban látható faragvány alapján. Izgalmas pillanatok lesznek, amikor Ahmad

Al-Khatib csap az oud, az arabok által használt lant húrjaiba, amely ezúttal nem a világzenei együtteseknél megszokott módon, hanem az eredeti Al-Andalus technikával szólal majd meg. Hallhatjuk – hazánkban talán elôször – az igazi gótikus hárfa hangját is, ezt Reinhild Waldek bûvöli.

A középkori furulyák is meglepôen szólnak majd Michael Posch kezeiben, hiszen ezek egészen más hangszerek, mint amiket mi furulyaként ismerünk, és biztos vagyok abban, kivételes élményt nyújt az itáliai Carlo Rizzo, aki a riq, tambourin és bendir nevû ütôhangszerek világbajnoka. De a reneszánsz, barokk és klasszikus hangszereket bemutató további koncerteken is felcsendül néhány ritkán vagy talán soha nem hallott zeneszerszám hangja, mint akár a fura szöghegedû, a csodás lirone, az elegáns lantcsembaló, az üvegharmonika, a királyi musette vagy a trombula, melyekre már ismertebb zeneszerzôk is komponáltak mûveket.

A sorozat folytatása valódi csodákat tartogat, így ha minden jó megy, ezek a fellépôk valósággal elvarázsolják majd a magyar közönséget.

mm23

megijedt, s utasította az ügyelôt, hogy kapcsolja le a világítást. Rosszabbat nem is tehetett volna. A tombolás fokozódott, amikor ismét kigyulladtak a fények. Nyolcvanéves korában Stravinskyt egy tévéstáb visszavitte a helyszínre. „Itt ültem” – mutatott rá botjával a Champs Elysées színház egyik székére az idôs mester. – Aztán azon az ajtón kimentem, hátra a színpad mögé.” Hogy a továbbiakban mi történt, homályba vész. Az elôadás végül lement, s Gyagilev állítólag örült a botránynak.

Daniele Gatti (fotó: Marco Dos Santos)

A

z e n e

K o v á c s

a t o m b o m b á j a

S á n d o r

Az idôs Arthur Honegger nevezte így jó négy évtized távolából pályatársa, Igor Stravinsky Le sacre du printemps címû mûvét. Zenei bombák szerencsére nem követelnek emberéletet, csak az összhangzattan és formatan addig szentnek hitt szabályait robbantják szét.

2010. október 28. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Daniele Gatti és az Orchestre National de France

Ha valóban így történt, neki lett igaza. Hiszen egész Párizs napokig errôl beszélt, sokan lettek kíváncsiak a produkcióra. Az persze megválaszolhatatlan kérdés, hányan értették meg, hogy a kezdet valójában a teremtés zenéje. Méghozzá egy akkoriban divatos elmélet szerint a kettôs teremtésé. Eszerint Isten útjára indította az élôvilágot, de hagyta, hogy az alakuljon a maga útján. Burjánozzék, szaporodjék.

Ezt jeleníti meg a kaotikusnak tetszô bevezetô. Egysejtûek, ázalagok tenyésznek, növekednek és elnyelik egymást. Majd jön a második fokozat, amikor a teremtô ismét beavatkozik és megalkotja az emberi szellemet és társadalmat. A korábbi koordinálatlanság után éppenséggel a tökéletes koordináció jelenik meg a zenében a fagott másodszori hívó szavára: az akkord-ostinato, amelyet csak a hangsúlyok tesznek némileg változatosabbá. Az emberi világ a törvény világa – még ha ez a törvény eleinte végletesen egyszerû is…

Az ôsi rítus színpadra vitelének ötletét Stravinsky vetette fel, még röviddel a

Tûzmadár premierje után, 1910-ben.

A szüzsé részletesebb kidolgozására Nicholas Roerichet kérték fel. Roerich különös figura lehetett: kettôs kémként – hol az orosz cárnak kémkedett, hol ellene – tett szert tisztes vagyonra, és a régészet volt a hobbija, így jól ismerte a vonatkozó szakirodalmat.

A 19. század utolsó évtizedeiben az európai értelmiség alapvetô élménye volt az, hogy „zsugorodik a föld”. Már nyolcvan nap alatt körbe lehet utazni, vonaton, hajón, olykor, például Verne Gyula szerint, elefántháton. Kutatók kôkorszaki körülmények közt élô embercsoportokat fedeztek fel. Íme, így élhettek ôseink. Véres áldozatokat mutattak be a démonoknak, a föld szellemének, különösen a tél végén – ha ugyanis elmarad a tavaszi újjászületés, vége az életnek. Roerich olyan cselekménysort vázolt fel, amely még a legmodernebb kutatások fényében is megállja a helyét.

A tavaszünnepre összegyûlnek a vidék törzsei. Az eredeti balettprodukció szerint elôször a fiatal lányok jelennek meg – ôk a tavasz hírnökei. Ezután kezdôdik az „elrablás játéka”. Roerich itt alapvetô szokást vitt színpadra: ôseink hamar rájöhettek, hogy ha csak szûkebb környezetükbôl választanak a férfiak párt, az a törzs elkorcsosulásához vezet. A rablást körtánc követi, majd játékos vetélkedô. Ezt az agg bölcs bevonulása szakítja félbe, aki rituálisan megcsókolja a földet. (Ne ôsz tudóst képzeljünk magunk elé, inkább magatehetetlen öregembert, akit behurcolnak a fiatalabbak és a földre ejtenek.) Minden korábbinál egzaltáltabb ugrándozás zárja az

Beethoven: VI. (F-dúr, „Pastorale”) szimfónia, op. 68 Stravinsky: Tavaszi áldozat Az Orchestre National de France és Daniele Gatti (fotó: Christophe Abramowitz) A Tavaszi áldozat vagy A tavasz megszentelése (így is, úgy is fordítják nálunk) e tekintetben valóban nagy pusztítást végzett. Párizsi premierje 1913 május 29-én a zenetörténet egyik, ha nem éppen a legnagyobb botrányát provokálta. A Tûzmadár és a Petruska frenetikus sikere után óriási várakozás elôzte meg a Gyagilev vezette Orosz Balett újabb elôadását.

A nézôsereg eleinte csak zavartan figyelt. Fagottszólóval kezdôdik a mû, mégpedig a basszushangszertôl mm24

szokatlan, magas regiszterben.

Aztán újabb fúvósok csatlakoznak a fagotthoz. Ki-ki fújja a magáét, tekintet nélkül a többiekre. Mi fog ebbôl kisülni – kérdezhette magában a párizsi polgár.

A furcsa burjánzásnak a fagotttéma másodszori megjelenése vet váratlanul véget. Az újabb invokáció ezúttal egészen másféle muzsikához vezet: egyetlen disszonáns akkordot ismételget az együttes makacsul. Itt

ment fel a függöny és szabadult el a pokol.

A színpadon ugyanis a lányok kara táncolt, Vaclav Nizsinszkij koreográfiája szerint igen magasra emelve a lábukat, kifelé rugdalózva.

A kánkánra emlékeztetô mozdulatok a tisztes családapákat, asszonyaikkal, süldô leányukkal az oldalukon felháborították. Elvégre ezúttal nem a mulatóba váltottak jegyet. Nyávogás, üvöltözés kezdôdött. Gyagilev

elsô részt. A második rövid bevezetô után a „lányok misztikus köreit” láttatja. Kiválasztják maguk közül az áldozatot. Újra megjelennek, valósággal berobbannak a férfiak, és közösen dicsôítik az áldozatot.

A féktelenül vad orgiát csendesebb részlet követi: az ôsök szellemének megidézése, illetve az ôsök szertartása (ismét olyan mozzanatok ezek, amelyek Roerich tájékozottságát bizonyítják). Végül a kiválasztott áldozat táncol, amíg a kimerültségtôl összerogyna; az utolsó pillanatban megölik, hogy vére megszentelje a megújuló földet.

Kegyetlen történet, de alapjában véve igaz. Ne feledjük: az ókori görög dráma is egy tavaszszentelô szertartásból bontakozott ki. Stravinsky zenéje is kegyetlen. Disszonáns, vad, erôteljesen ritmikus – de nem úgy, ahogy a mai könnyûzene. Nem örökké 4/4; ellenkezôleg: kiszámíthatatlan.

Annyira az, hogy a zárótánc állandóan változó metrumai még magának a zeneszerzônek is némi gondot okoztak mûve dirigálásánál. A zenei anyagon ugyan nem változtatott, de az ütembeosztást utóbb némileg módosította.

A negyvenes évek elején készült egy filmprodukció Walt Disney irányításával. Ez sok tekintetben megengedhetetlen erôszakot tett a mûvön: húztak belôle, toldozgatták hangszerelését. A kezdetet azonban a Fantáziának nevezett, és hamar népszerûvé vált film is a teremtésnek láttatta egysejtûekkel, vulkánokkal, ôsállatokkal. A maga módján a Hamupipôke és Hófehérke alkotója is megértett valamit a zene üzenetébôl.

belmagassága és kiváló akusztikája is lenyûgözte Goodmanéket. Amikor elérkezett az este háromnegyed kilenc, a muzsikusok a függöny mögött topogtak, és mindenki igyekezett úgy helyezkedni mintegy alkalmi elôzékenységgel, hogy valaki más legyen az elsô, aki kilép a reflektorfénybe.

Budapest Jazz Orchestra

A j a z z f e l s Ô bb o s z t á l y b a l é p bé r c e s i

b a r b a r a

1938. január 16-án Benny Goodman klarinétos, zenekarvezetô, zeneszerzô és csapata közel háromezer nézô elôtt adott nagysikerû koncertet a New York-i Carnegie Hallban. Korszakos jelentôségû esemény volt ez, hiszen jazz-zenész azelôtt nem játszott a legnagyobb presztízsû amerikai koncertteremben.

1946. november 23-án Django Reinhardtnak is megadatott ez a lehetôség.

NEW ORLEANS SWING 2010 2010. augusztus 27. 19:30 Fesztivál Színház

Ken Peplowski (USA) és a Budapest Jazz Orchestra Km.: Ken Peplowski (klarinét), Budapest Jazz Orchestra

2010. augusztus 28. 19:30 Fesztivál Színház

Warren és Allan Vaché (USA) & The Hungarian Swing All Stars Km.: Warren Vaché (trombita, szárnykürt), Allan Vaché (klarinét), Szalóky Béla (harsona), Gyárfás István (gitár), Korb Attila (zongora), Oláh Zoltán (bôgô), Cseh Balázs (dob)

2010. augusztus 29. 19:30 Fesztivál Színház

Joscho Stephan Trio (DE) – Django 100 Km.: Joscho Stephan (gitár), Günter Stephan (gitár), Max Schaaf (bôgô) mm26

Bár Annemarie Ewing, a Down Beat magazin korabeli újságírója szerint 3900 ember látogatott el a Carnegie Hallba az 1938. januári estén – melyre már jóval korábban elfogyott minden, a kor viszonyaihoz képest drága jegy, sôt még a színpadon is helyet kapott vagy száz érdeklôdô –, az esemény jelentôsége a pontos számadat rögzítését mellôzve is megfelelôen felmérhetô.

A jazz a szving stílusának kialakulása idején csak úgynevezett báltermekben, bárokban, klubokban kaphatott helyet, ahol többen táncoltak rá. A húszasharmincas évek fordulóján a többnyire vonósokkal elôadott dallamos, lágy muzsikát játszó zenekarok helyett fokozatosan megjelentek a pezsgôbb ritmusú, fúvósokat alkalmazó és az improvizációnak egyre nagyobb teret engedô szvingbandák. Ez a kísérlet, elsôsorban a fehérek körében, eleinte fanyalgással találkozott, a decens szórakozási lehetôséget adó sweet bandek zenéje „izgágává torzult”, melyre csak „ugrabugrálva” lehetett

táncolni. Benny Goodman azonban, mondhatni, egymaga megváltoztatta ezt a viszonyulást részben Let’s Dance címû rádiómûsora által, végérvényesen pedig azzal, hogy a klasszikus zene szentélyébe hívta szvingre fogékony rajongóit.

A Carnegie Hall-beli koncert elôtt ô és muzsikustársai is – Harry James, Gene Krupa, Babe Russin, Teddy Wilson, Gordon Griffin meg a többiek – olyan izgatottak voltak, mint még soha. Krupa tréfásan kérdezte, vajon ülnek-e egyáltalán a széksorokban.

Korábban bejárták már az épületet, mert Goodman helyszíni próbákat szervezett, hogy lélekben minél jobban felkészülhessenek a nagy kihívásra.

Ahogy végigjárták a belsô termeket, köztük a Philharmonic Symphony Society klubtermét, ahol általában a komolyzenészek társalogtak, sakkoztak vagy cigarettáztak pihenésképp, megérintette ôket az emelkedettség aurája. A falakon nagy zeneszerzôk és karmesterek képei függtek. A nagyterem öt szintje, óriási

Az elôadás néhány Goodmanszámmal indult, majd végigszaladtak a jazztörténeten, hogy a nagy elôdöknek is tisztelettel adózzanak.

Ekkor jött egy csemege: a Goodmanzenekar tagjai Count Basie és Duke Ellington muzsikusaival és további vendégekkel egészültek ki, hogy fergeteges jam sessiont kerekítsenek.

Martha Tilton énekesnôt ötször is visszatapsolta a lelkes New York-i közönség, amelyet közel sem csak szvinghitûek alkottak. Volt köztük számos fiatal értelmiségi, de ôszülô gentlemanek és lornyonos úrhölgyek is helyet foglaltak a bársonyszékekben; amikor a Bei mir bist du schön címû szám felhangzott, a fehér kesztyûs kezek egyszerre tapsolták a ritmusát. Talán érezték, hogy ezeket a perceket még évtizedek múlva is emlegetni fogják – azok is, akik ott sem voltak.

A száz éve született Django Reinhardt, máig az egyik legnagyobb hatású európai jazzgitáros, számtalan jazzstandard szerzôje, Stéphane Grappelli hegedûssel a Quintette Du Hot Club De France alapítója pályája csúcsán érkezett el oda, hogy meghívást kapott az Egyesült Államokba, mégpedig a szving

legnagyobb komponistájától, Duke Ellingtontól. A meghívás egy rövid amerikai turnéra szólt, ennek köszönhetôen Django, az utánozhatatlan stílusú és virtuozitású gitáros a Duke Ellington-zenekar vendége volt 1946 októberében és novemberében.

Akadtak ugyan nehézségek, melyeket csak több-kevesebb sikerrel tudott leküzdeni, de mindent egybevetve meghatározó jelentôségûnek bizonyult a tengerentúli kiruccanás Django számára. Mivel nem tudott angolul, sôt a kottát sem ismerte, kénytelen volt pusztán a zenén keresztül kommunikálni Duke-kal.

Ellington énekelve vagy a zongorán mutatta, mit szeretne hallani a gitáron, Reinhardt pedig mosolyogva válaszolt a megfelelô futamot vagy akkordot lejátszva, s bármit csinált, az djangós volt. A vérmérséklete tette számára göröngyössé a sikerhez vezetô utat, mert a zenén túli idôkezelése értékelhetetlennek bizonyult.

November 23-án este már régen a Carnegie Hall felé kellett volna vennie az irányt, amikor nagy meglepetésére az utcán összefutott honfitársával, Marcel Cerdan profi bokszolóval, és úgy belemelegedtek a beszélgetésbe, iszogatásba, hogy Reinhardt csak több mint egy órával késôbb ocsúdott fel és indult el végre a fellépésre. Egyes források szerint a másnapi koncertre el sem ment – noha két estére várták a Carnegie Hallba –, amit az amerikai közönség igen fájlalt. Az idô azonban mindent szebbé tesz, és utóbb mindenki csak arra emlékezett, milyen

nagyszerûen játszotta a Tiger Raget vagy a Honeysuckle Rose-t. „Benny Goodman halála óta nagyon kevés klarinétos tudta csak betölteni az ûrt, amit maga után hagyott. Ken Peplowski egész biztosan egy közülük.

Varázslatos fickó!” – mondta egyszer Mel Tormé. Peplowski 1984-ben kapott meghívást a hetvenöt éves klarinétóriástól új zenekarába, aki a tenorszaxofonosi posztot szánta neki.

Rengeteget tanult legendás mesterétôl zenérôl, következetességrôl, maximalizmusról. Warren Vaché trombitás még a hetvenes évek közepén lett a Benny Goodmanzenekar tagja a veterán gitáros, Bucky Pizzarelli javaslatára. Társai Goodman mellett Hank Jones, Urbie Green, Zoot Sims és Slam Stewart voltak. Az egész világot bejárta velük.

Bár az eltelt évtizedek alatt egyre megszokottabbá vált, hogy jazzmuzsikusok koncertet adnak a Carnegie Hallban, ez a lehetôség máig megtiszteltetést jelent minden zenemûvésznek; s Ken Peplowskinak és Warren Vachénak egyaránt része volt már ebben. Hogy az elképesztô technikájú és a djangói stílust lenyûgözô hûséggel játszó német roma gitáros, Joscho Stephan és triója eljut-e valaha a Carnegie Hallba, nem érdemes találgatni, bár felkészültsége alapján érdemes lehetne rá. Magyarország Carnegie Halljában, a Mûvészetek Palotájában mindhármuknak ott lesz a helye augusztus végén, a New Orleans Swing 2010 fesztiválon.

Ken Peplowski

Joscho Stephan Trio (fotó: Manfred Pollert)

mm27

adta elô. A zene a modern skandináv jazz hagyományainak szellemét idézte, és meglepô módon úgy tûnt, mintha Mazurt a komponálás során jobban foglalkoztatnák a harmónia, mint a ritmus megoldásai. A francia Mino Cinelu néhány éve Flame & Co névre hallgató zenekarát mutatta be nálunk: a karibi hangszertárat képviselô mûvész a flamencót választotta fô ihletforrásként, amelyet eleve meghatároznak az egyedi, és rendkívül feszes metrumok. És persze nem lehet szem elôl téveszteni két nemzetközi nagyágyú, Dave Weckl és Trilok Gurtu zenekarait.

Az amerikai Dave Weckl dobolására gazdagon díszített játék jellemzô, a groove-ok cizellált, burjánzó artikulálása. Zenéi erôsen grooveközpontúak, témái pedig feszesek.

Weckl nagyon sokat merít a 80-as évektôl nagy ívet befutott fusion, straight ahead, funky és latin jazz zenékbôl, amit elsô kézbôl tehet, hiszen számos ekkori csúcszenekar ritmusszekciójának aktív tagja volt.

Weckl dobkurzusait Szendôfi Péter is figyelemmel kísérte amerikai ösztöndíjas tanulmányai során.

Borlai Gergô

H a r m ó n i a H .

M a g y a r

5 - b e n ?

K o r n é l

Különleges perspektívát jelent, amikor egy ütôhangszeres mûvész szerzeményeit saját zenekaruk szólaltatja meg: a ritmus, a dallam és a harmónia kapcsolatának egészen egyedi vonásai kerülhetnek így elôtérbe.

Szeptember és október folyamán két olyan hazai együttest is bemutat a Fesztivál Színház, amelyek vezetôi élvonalbeli magyar dobosok, akik saját szerzeményeik elôadásához önálló zenekart alapítottak vagy neves külföldi elôadókat hívtak.

Szeptember 27-én Borlai Gergô tárja a közönség elé legújabb szerzeményeit, amelyek eddig még nem voltak hallhatók sem lemezen, sem más koncerten, kifejezetten a Müpa felkérésére készült hangszerelésben szólalnak meg Divided Concert címmel, október 18-án pedig a Szendôfi Péter alapította Fusio Group mutatja be legújabb lemezének dalait Soulfood címmel. Mindkét mûvész a magyar jazz és könnyûzene állandó résztvevôje, dobosként a mûfaj szinte minden zenei formációjában közremûködtek. Ütôhangszeres elôadóként sokoldalúság és stílusgazdagság jellemzi ôket, mm28

saját zenéjük pedig jellegzetes, márkaszerû önálló stílusjegyekkel rendelkezik, amelyek alapján könnyen felismerhetôek önálló kompozícióik.

Dobosok, ütôsök zenekarai igen kényes, vékony mezsgyén egyensúlyoznak: természetes, ha kidomborodik a ritmika, és ennek következménye, hogy az ilyen együttesek ritmusszekciója és szólistái is olykor a lebilincselô dobszólók kíséretének feladatát töltik be. Az igazán izgalmas zenei pillanatok mégis akkor alakulnak ki, ha a szerzô egyenrangú, kreatív tényezôként kezeli a ritmust, a dallamot és az azt

kísérô akkordokat. A legnagyobb dobos zenekarvezetôkre elképesztô hangszeres alázat jellemzô, aminek nyomán alárendelik saját szólamukat a zene egészének, és hagyják, hogy a kompozíció folyása vegye át tôlük, szerzôjüktôl az irányító szerepet.

Jó néhány példa van arra, amikor ütôhangszeres elôadó saját szerzeményei elôadásához állítja össze zenekarát. Nemrég a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége is élvezhette a dán ütôhangszeres, Marilyn Mazur zenekarát, amely a szaxofonra, gitárra, bôgôre és ütôkre írt darabokat

Trilok Gurtu zenei pályája az indiai klasszikus zene közegébôl indult, ami alapvetôen meghatározza stílusát. Gurtu hangszertára teljesen egyedi invención alapul, amely sajátosan ötvözi az indiai tradicionális ütôhangszereknek a szerepét a nyugati jazzdobhangzással.

Szerzeményeinek számos darabja izgalmas kísérlet arra, hogy az indiai dallamot és ciklikus ritmikai megoldásokat amerikai vagy európai kamarahangzással, hangszereléssel és harmóniakísérettel ruházza fel.

Témáiban a páratlan metrumok ugyanolyan természetességgel vannak jelen, mint más, nálunk megszokottabb ciklus. Az, hogy Gurtu tehetsége nem hagyományos jazzközegben bontakozott ki, gyakran segíti hozzá a zenei klisék átlépéséhez; Joe Zawinul, Jan Garbarek vagy John McLaughlin hatása pedig döbbenetesen elevenné teszi zenéjében a két távoli hagyomány közti párbeszédet. Trilok Gurtu játszott Borlai Gergôvel közös produkcióban magyarországi fellépései során, Borlai játékára különösen abban az idôben gyakorolt nagy hatást, amikor különbözô akusztikus etnozenei formációkban, így a Tin-Tinben és a Makámban mûködött közre.

Hétfô esti jazz 2010. szeptember 27. 19:30 Fesztivál Színház

Borlai Gergô: Divided Concert Km.: Borlai Gergô (dob), Dresch Mihály (szaxofon), Oláh Tzumo Áprád (zongora, billentyûs hangszerek), Tátrai Tibor (gitár), Ladányi Andrea (tánc) Vendég: Nguyên Lê (gitár), Hadrien Feraud (basszusgitár)

2010. október 18. 19:30 Fesztivál Színház

Fusio Group: Soulfood Km.: Szendôfi Péter (dob), Elek István (szaxofon), Kormos János (gitár), Romhányi Áron (billentyûs hangszerek), Barabás Tamás (basszusgitár)

BORLAI GERGÔ Édesapja hobbizenekarának dobfelszerelésén kezdett háromévesen tanulni. 1984-ben Nesztor Iván tanítványa lett, majd 1990 és 96 között Szanyi Jánostól vett órákat. Zongorán és basszusgitáron autodidakta módon tanult meg játszani. Zenei mentorai közé sorolja Presser Gábort, Babos Gyulát és Tátrai Tibort. John McLaughlin, Allan Holdsworth, a Weather Report, Frank Zappa és Jaco Pastorius zenéit tartja fô külföldi ihletforrásnak. 12 éves kora óta ír dalokat, 1995-ben készítette elsô lemezét, amely 1998-ban jelent meg 17 címmel. 2001 márciusában megalakította saját zenekarát European Mantra néven. Második szólólemeze 2004-ben jelent meg Sausage címmel, amelyen Borlai széles érdeklôdésének megfelelôen rengeteg különféle zenei stílus képviselteti magát. 2010-ben jelent meg harmadik szólólemeze, amely a német Meinl dobcéggel létrejött szoros együttmûködés során született szerzemények gyûjteménye.

SZENDÔFI PÉTER Viszonylag késôn, 16 éves korában kezdett zenével foglalkozni. A Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fôiskola jazztanszakán végzett 1992-ben. A diploma évében megalapította saját zenekarát, a Fusio Quartetet. Az azóta töretlenül mûködô zenekar saját kompozíciókat játszik, amelyeket Szendôfi ír és hangszerel. Elsô megjelenô lemezük a Life Rhythm 1995ben. Ugyanebben az évben ösztöndíjat nyert a New York-i Drummers Collective iskolába. Itt játszott elôször amerikai muzsikusokkal, illetve többek között Dave Weckl, Dennis Chambers és Steve Smith mesterkurzusait hallgatta. Rendszeres magánórákat vett Jojo Mayertôl is. Magyarországi hazatérése óta folyamatosan közremûködik a hazai zenei életben stúdió- és koncertzenészként egyaránt. A Fusio Grouppal öt nagylemezt készítettek, elsô szólólemezét pedig 2005-ben vette fel TriAngel címmel.

A H .

k o r t á r s M a g y a r

h u n g a r i ku m

K o r n é l

Lukács Miklós és hangszere egyaránt kiemelt figyelmet érdemel: a cimbalom a magyar hangszeres zene történetének egyik olyan büszkesége, amely egyszerre rendelkezik óriási hagyományokkal, és hihetetlen gazdag megújulási kapacitással. Lukács Miklós elôadói tevékenysége pedig ennek a történetnek az egyik legfontosabb mai mozgatórugója.

2010. október 1. 19:30 Fesztivál Színház

Jazz a cimbalom körül Vukán György: 5 Pictures for Cimbalom and Strings Oláh Kálmán: Concertino for Cimbalom and Strings Km.: Lukács Miklós Quintett & Szakcsi Lakatos Béla, Eclectic Strings Koncertmester: Gabora Gyula Vez.: Werner Gábor

Lukács Miklós

A cimbalom fantasztikus reneszánszát éli az elmúlt tíz év magyar zenei életében. Ám ugyanez a hangszer része volt a legôsibb mediterrán civilizációk kultúrájának is, fontos mai zenei hagyományok képviselôje, divatot teremtett a rokokó Európában, elemi része a cigányság autentikus zenéjének és a magyar kortárs zenének, sôt legújabban a magyarországi jazznek mm30

is. Ennek a hangszernek a rendkívüli sokoldalúsága megnyilvánult már abban, ahogy indiai klasszikus zenészek kezei között szólal meg, vagy ahogy száz évvel ezelôtt az európai zenetörténet legszebb darabjai csendültek fel rajta.

A cimbalom a magyar cigányzene egyik meghatározó hangszere, de eredete perzsa gyökerekhez nyúlik

vissza. A cimbalomhoz hasonlóan trapéz formájú, verôvel megszólaltatott húros hangszerek elsô leírása a 13. századi Perzsiából származik.

Ugyanakkor különbözô formájú, verôvel vert húros hangszerekrôl ugyanerrôl a területrôl több, mint ötezer éves régészeti nyomok is tanúskodnak. A hangszer különbözô formái szinte a teljes közép- és délkelet-ázsiai régióban elterjedtek

Grúziától Iránon át Észak-Indiáig, és leginkább szantir vagy szantur néven ismertek. Fontos párhuzam, hogy a szantur az észak-indiai klasszikus zenének, az úgynevezett hindusztáni dialektusnak egyik különleges képviselôje. A szantur Ázsiából késôbb különbözô karavánés diaszpórautakon keresztül átkerült a Mediterráneumba, ahol a 14. századtól kezdve változatos nevekkel tûnt fel. A 17–18. század fordulóján kezdôdött elsô nagy divatja, amikor Nyugat-Európában számos versenymûvel és szonátával bôvült repertoárja. A cimbalom mai változatát az 1870-es évek OsztrákMagyar Monarchiájában építette meg Schunda József hangszerész, és sikerére jellemzô, hogy a 20. század elején már negyvennél is több gyár készített Schunda-féle cimbalmot.

A hangszer pedál- és hangfogómechanikáját Bohák Lajos fejlesztette tovább.

A cimbalom kultikus mesterének számít a 20. század elsô felében élt Rácz Aladár. A kiváló cigány cimbalmos kiemelkedô érdeme, hogy a hangszert asszimilálta a modern klasszikus hangszerek sorába: nemcsak német és francia barokk szerzôk mûveinek átiratait készítette el és játszotta nagyon magas szinten, de maga is számos darabot komponált, illetve Igor Stravinsky és Bartók Béla az ô hatására szerzett zenét cimbalomra.

Kortárs magyar zeneszerzôink közül pedig immár kevesebb van, aki nem írt még cimbalomdarabot, mint aki igen.

Ha akár csak sommásan végigtekintjük a magyarországi jazz alakulását a 90-es évek elejétôl kezdve, akkor a cimbalom megjelenése a budapesti klubokban és jazzpódiumon szinte természetes folyamat eredményének számít.

Ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb eredôje Dresch Mihály zenéje. Lukács Miklós nevét a szélesebb jazzközönség a Dreschklubkoncerteken ismerte meg a 2000es évek elsô felétôl kezdve, pedig a fiatal cimbalmos ekkor már nem állt pályája legelején. 1990-ben került sor elsô külföldi fellépésére: Brüsszelben az UNICEF szervezésében adott szólókoncertet. 1997-ben szólistaként szerepelt a Budapesti Fesztiválzenekar lemezén, amelyen Liszt Hat magyar rapszódiáját rögzítették. 1999-ben

Vukán György

megszerzett mûvészdiplomája után szinte azonnal a hangszer improvizatív lehetôségeire összpontosította figyelmét.

Mûvészetének jelentôsége hangszerében és személyes stílusában egyszerre rejlik. Lukács az autentikus magyar népi hangszer hagyományos játékmódjának és a hangszerre írt klasszikus repertoárnak egyszerre kiváló ismerôje. Ám mindez csupán az alapja összetéveszthetetlen stílusának, amellyel megteremtette ennek a hangszernek a presztízsét a jazz- és a kortárs improvizáció birodalmában. Lukács 2005-ben készített duólemezt Szakcsi Lakatos Bélával, amely teljes egészében a két mûvész rögtönzött játékát örökíti meg. A Check it out, Igor címû korong szellemesen utal a cimbalomnak arra a modern pályafutására, amely Rácz Aladár újításaival vette kezdetét, és amely Stravinsky alkalmazott darabjain keresztül nagy hatást gyakorolt az európai zene egészére.

Vukán György szvitszerû darabja, az 5 kép cimbalomra és vonósokra, illetve Oláh Kálmán tömör versenydarabja, a Concertino cimbalomra és vonósokra egyaránt elsô alkalommal csendül fel a Müpa október 1-jei koncertjén.

Fontos tudni, hogy két jazzmûvész szerzeményeirôl van szó: Vukán és

Oláh egyaránt az elôadói szabadság elkötelezett hívei, akik komponálási technikáik alkalmazása során is megteremtik a versenyhangszer számára a szabad színpadi kreativitás széles kereteit. Az este második felében pedig Lukács Miklós saját szerzeményei hallhatók, amelyeket saját öttagú zenekarára szerzett.

A Lukács Miklós Quintet vérbeli modern zenei vállalkozás, különleges hangzásvilággal és zenei megoldásokkal. A zenekar a cimbalomnak szerteágazó örökségét tükrözi szerzeményeinek szerkezetében, hangszerelésében.

Ez a merôben újszerû fúzió úgy jöhet létre, hogy Lukács a magyar zenemûvészek olyan tagjaival vette körül magát (Bacsó Kristóf – szaxofon, Szandai Mátyás – bôgô, Szalai Péter – tablá, Dés András – ütôhangszerek), akik mind valamilyen módon kitekintenek a zene itthoni keretei közül, vagy külföldi tanulmányokkal gazdagítják a magyarországi hagyományokat. A zenekar kompozíciói radikálisan szakítanak az európai zenében megszokott formakeretek jó pár elemével; ritmikájukra az indiai tálarendszer összetettsége, gazdagsága, dallamvilágukra ugyanakkor a progresszív jazz feszült ébersége a jellemzô.

mm31

könyvelhettek el, belsô feszültségek miatt az együttes mégis feloszlott 1985‑ben.

Eleftheria azonban eddigre már elkészítette elsô saját albumát, az együttes feloszlásával szólókarrierje pedig üstökösként kezdett felfelé ívelni. Bár addig rembétiko- és laikiénekesnôként könyvelték el, ô mégis rizikót vállalt, és új utakra lépett. Görög zenei gyökereit a nyugati modern zene, valamint más népek zenéivel igyekezett megtermékenyíteni.

E filozófia egyik legfontosabb állomása rögtön második albuma, a Stamatis Spanoudakisszal készült Kontrabanto, mely népzenei alapokból építkezô, de nyugati szemléletû, szintetizátor alapú dalokat tartalmaz, ami akkor radikális újításnak számított, és a görög zenetörténet egyik fordulópontját jelentette. Hatalmas siker lett, százötvenezer példány fogyott belôle, mely platinalemezt jelentett, amit azóta minden albumával megismételt.

Eleftheria Arvanitaki (fotó: Exofillo Mirame)

A n é vb e n h o r d o tt s z a b a d s á g K o v á c s

B o r i

Eleftheria, vagyis görögül: szabadság. Akit ilyen névvel ajándékoznak meg szülei, törvényszerûen meg kell valósítania azt. Eleftheria Arvanitaki gyökereit mindig tiszteletben tartva harminc éve járja az öntörvényû, újító mûvészek útját, elévülhetetlen érdemeket szerezve a tradíciók modernizálásában, valamint a görög és más népek zenéinek összeházasításában.

2010. október 5. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Eleftheria Arvanitaki Visszafogott színpadi jelenlét, mégis szuggesztív, átütô erejû és érzelem gazdag elôadásmód jellemzi az egyik legszebb görög hangot, aki még azokhoz is eljuttatja dalai üzenetét, akik nem értik a nyelvet.

Ez bûvölhette el azt a három hosszú hajú, amatôr hippizenészt is 1979ben a kis tavernában, ahol Eleftheria a barátainak énekelt, és akik pár évvel késôbb a rembétiko stílus újravirágzásának legsikeresebb elôadóivá váltak Opisthodromiki Kompania néven – ettôl az estétôl kezdve immár az aranytorkú Eleftheria oldalán.

A rembétiko eredete a múlt század húszas éveire nyúlik vissza, mikor az elsô világháború után a görögök megtámadták Törökországot, az invázió azonban sikertelen volt, a törökök bosszújától tartva pedig mm32

kétmillió, addig Anatóliában élô görög nemzetiségû menekült csatlakozva a visszavonuló sereghez, majd Pireusz és Thesszaloniki menekülttáboraiban telepedtek le. Új hazájuk fölösleges tehernek tartotta ôket, szegénységben, reménytelenségben és a hasis bûvkörében éltek, mely a zenéjükben is visszatükrözôdött. A buzuki hangjai, a Kis-Ázsiából hozott tradicionális énektechnikák, dallamok és ritmusok így teltek meg a szegénység, a fájdalom, a drog, a bûnözés, a szerelem és az árulás témakörével.

Megszületett a görög blues. A dalok hamarosan beszivárogtak a tavernákba és a kávézókba, ahol popularizálódott változatuk a laiki gyûjtônevet kapta.

A rembétiko és a laiki sokáig virágzott az underground kultúra elemeként, majd a különbözô diktatórikus

rendszerek megpróbálták elnyomni, vagy kilúgozni és átpolitizálni.

Sikerrel. Az eredeti mûfaj az 1970es években kezdett újra felszínre törni az értelmiség és a diákok segítségével, akik újra felfedezték a tradíciót és modernizálva ismét visszahozták a köztudatba. Szerepük hasonló volt, mint Magyarországon a táncházmozgalom, a Muzsikás, a Vízöntô vagy a Sebô Együttes korai munkássága.

Ebbe a vonulatba illeszkedett az Opisthodromiki Kompania is, akik 1981-ben robbantak be a köztudatba egy tehetségkutató mûsor által.

Bár az egyszerûségükben is mély jelentéstartalommal bíró rembétiko-, valamint az 1950-es, ’60-as évek laikiklasszikusaiból összeállított, illetve ezek feldolgozásait tartalmazó albumaikkal hatalmas sikert

A különleges együttmûködések a kezdetektôl fogva kísérik pályáját.

A sorból kiemelkedik az 1994-ben

megjelent Ta Kormaia Ke Ta Maheria (A testek és a kések) címû album, melyet Eleftheria a new-age/etnojazz Night Ark együttes egyik tagjával, az örmény-amerikai oudjátékos és zeneszerzô, Ara Dinkjian segédletével készített. Erre az albumra már az egész világ felkapta a fejét, 1998as WOMAD-fellépésével pedig Eleftheria megváltotta belépôjét a világ legismertebb koncerttermeibe és fesztiváljaira.

Amerika, Ausztrália, Európa és Dél-Afrika, a Queen Elizabeth Hall, a Madison Square Garden, a La Cigale, a Palau de la Música, a Montreaux-i Jazzfesztivál, a SFINKS vagy a Jeruzsálemi Nemzetközi Jazzfesztivál közönsége mind ismerôsként köszöntheti. 2004-ben az athéni olimpia záróceremóniájának résztvevôjeként énekelt a világnak, és egyedüli európai elôadóként részt vett Philip Glass az olimpiához kapcsolódó, az öt kontinens zenei tradícióit bemutató Orion projektjében.

Az immár világszerte ünnepelt énekesnô legutolsó, Mirame címû

albumát a Grammy-díjas spanyol zeneszerzôvel, Javier Limonnal készítette, mely a görög és kubai zene, a latin ritmusok valamint a szenvedélyes flamenco gitár összefonódásából született, és amelyen ismét található egy nagyszerû duett, ezúttal Buikával.

A szenvedély fûti át Eleftheria koncertjeit is, melyek bár színpadképben mindig visszafogottak, kristálytiszta, virtuóz hangjának, beleélô képességének, közvetlen, maníroktól mentes természetének, valamint az érzelmeket átadó elôadásmódjának köszönhetôen mindig intenzív élményt jelentenek a közönségnek és a göndör fekete szépségnek egyaránt. Görögországban például a nézôk gyakran végigéneklik az egész koncertet, ettôl rendkívül bensôséges hangulat alakul ki, a nézôtér és a színpad szinte eggyé válik, a zenész és a nézô egy közösséget alkot. Remélhetôleg ez az intim légkör teremtôdik meg majd a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is, ahol a harminc éve ragyogó csillag nem csak a hazai görög közösség érdeklôdésére tarthat számot.

2010. augusztus Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

Jazz a Palotában Ünnepi örömzene délutántól a tûzijátékig

Jazz a Palotában Ünnepi örömzene délutántól a tûzijátékig

Félreérthetetlen mondatok • máj. 26-tól

17.00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

17.00

Augusztus 20. péntek

28. szombat

NEW ORLEANS SWING 2010 • Warren és Allan Vaché (USA) &The Hungarian Swing All Stars

19.30

29. vasárnap

NEW ORLEANS SWING 2010 Django 100 – Joscho Stephan Trio (D)

19.30

NEW ORLEANS SWING 2010 Ken Peplowski (USA) és a Budapest • Jazz Orchestra

19.30

Allan Sekula • júl. 9-tôl 27. péntek

2010. szeptember Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

1. szerda

Deutsches Theater Budapest Erkel: István király

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

20.00

Szeptember

2. csütörtök

Tárlatvezetések

1

Kepes György és Frank Malina Kiállítás-megnyitó 2

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Babakoncert

1

7. kedd

Hangulatkoncert

2

Ringató

3 LumiMini

Budapest Jazz Fesztivál 2010 – Nyitókoncert

9. csütörtök

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP NDR Szimfonikus Zenekar / Michael Gielen Jörg Widmann, Christiane Oelze Jörg Widmann, Mozart, Mahler

10. péntek

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Melis László, Mahler

11. szombat

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Melis László, Mahler

12. vasárnap

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Melis László, Mahler

14. kedd

Continental Singers and Orchestra

Mûhelybeszélgetés BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Gustav Mahler és Bécs Mahler IV. és VII. szimfóniája Szeptember 9 – 27.

19.30

8. szerda

19.30

6. hétfô

19.30

19.45

Ghymes

Széchenyi-est

3 LumiMini

Hangulat Extra

2

1

Családi Délelôtt

2

MINIMATINÉ • Csinnadratta

4 Tárlatvezetések

1

Zenebona – Ne csak hallgasd!

5 Allan Sekula – a kiállítás zárónapja

Cifra Palota

Tárlatvezetések

Babakoncert

1

Ringató

3 LumiMini

Hangulatkoncert

2

1

Nyári Károly „Love Story” Koncert Show

Honvéd Táncszínház Fekete piros… tánc

19.00

LISZT ÉS A ZONGORA A MAGYAR TELEKOMMAL „Chopin és Liszt” • Érdi Tamás • 15.00 és 19.00 20.00

22. szerda

1

Tárlatvezetések

20. hétfô 21. kedd

Tárlatvezetések

Ringató

10.00

19. vasárnap

Magyar Nemzeti Balett Zorba

1

2

19.00

Egy este Jon Lorddal

Tárlatvezetések

19.00

18. szombat

EXPERIDANCE és Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

2

Hangulatkoncert

19.30

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Peskó Zoltán • Várjon Dénes Bach-Schönberg, Bartók, Beethoven

19.30

17. péntek

20.00

Gálakoncert Óbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos, Jandó Jenô • Erkel, Dohnányi, Liszt, Kodály

19.30

16. csütörtök

Családi Délelôtt

18.00

15. szerda

Cifra Palota

10.00

19.30

19.45 15.30 19.00

Budapest Jazz Fesztivál 2010 – Zárókoncert

1

2

Hangulatkoncert Új Harmónia Fúvósegyüttes Gounod, Adam Saygun, Mozart, Lendvay Kamilló, Dvorˇ ak

Tárlatvezetések

10.00

Péterfy Bori & Love Band: 2B Lemezbemutató

10.00

5. vasárnap

10.00

Családi Délelôtt

4. szombat 20.00

3. péntek

EXPERIDANCE és Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

Családi Délelôtt

2

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán • Nemzeti Énekkar • Liszt, Bartók

Magyar Fesztivál Balett Siratófalak / Egy faun délutánja / Seherezádé

Tárlatvezetések

1

26. vasárnap

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Schiff András • Brahms, Bartók

MATINÉKONCERTEK Költôk a zongoránál 200 éve született Robert Schumann és Fryderyk Chopin

Tárlatvezetések

1

MR Szimfonikusok / Stephen D’Agostino Wagner, Bartók

Kosóczki Balázs orgona DLA-koncertje 30. csütörtök

„A ZONGORA” 1.

Piotr Anderszewski

Szegedi Kortárs Balett A hattyúk tava - gyermekelôadás 10.30 és 15.00

19.00 19.30 19.00

19.45

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

Cifra Palota

Hangulatkoncert

2

19.00

Méhes Balázs orgona DLA-koncertje

19.30 16.00

29. szerda

Frenák Pál Társulat • Seven

19.30

28. kedd

HÉTFÔ ESTI JAZZ Borlai Gergô: Divided Concert

6

Ringató

3 LumiMini

Hangulatkoncert

2

Tárlatvezetések Martin Munkácsi Kiállítás-megnyitó

10.00

25. szombat

10.00

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Schiff András • Brahms, Bartók

Hangulatkoncert

19.30 19.45

24. péntek

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Schiff András • Brahms, Bartók

1

19.30

Concerto Budapest / Keller András Ránki Dezsô • Brahms, Mahler

27. hétfô

2 Tárlatvezetések

15.30

23. csütörtök

19.30

Mûhelybeszélgetés

1

Október

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

1. péntek

RegiON live nyitókoncert

20.00

Jazz a cimbalom körül Lukács Miklós Quintett, Szakcsi Lakatos Béla

19.30

Hangszertalálkozó Október 1 – 3.

Családi Délelôtt

2

2. szombat

Vásáry Tamás zenekari Beethoven-estje • Savaria Szimfonikus Zenekar / Vásáry Tamás

19.30

Magyar Balett Színház „Bumm…”

19.00

2010. október MINIMATINÉ • Csinnadratta

4 Tárlatvezetések

1

Zenebona – Ne csak hallgasd!

5

Szegedi Kortárs Balett Unisono A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Wagner: A Rajna kincse

10.00

3 LumiMini

Színpadképek Október 7 – 28.

Tárlatvezetések

1

Budapesti Vonósok

Családi Délelôtt

2

Zenél a világ!

Október 9. – december 19.

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

Mûhelybeszélgetés

10.00

Ringató

17.00

Snétberger Ferenc

2

19.00

9. szombat

19.30

Nitin Sawhney; Mitsoura

19.30

Magyar Állami Népi Együttes Álomidô

8. péntek

Hangulatkoncert Díszletek - makettek Október 5 – 28.

Magyar Állami Népi Együttes Álomidô

7. csütörtök

1

19.00

6. szerda

Babakoncert

1

19.00

Eleftheria Arvanitaki

Csillagszemû Táncegyüttes és vendégei Tímár Sándor 80 éves

Tárlatvezetések

19.00

5. kedd

LISZT ÉS A ZONGORA A MAGYAR TELEKOMMAL „Liszt és az átiratok” • Balog, Farkas és Zsoldos

19.30

4. hétfô

19.00

Cifra Palota

19.30

3. vasárnap

Magyar Balett Színház és South Bohemian Ballet Cseh Táncpaletta II.

1

Családi Délelôtt

2

Zenebona – Ne csak hallgasd!

5 Tárlatvezetések

1

MINIMATINÉ • Tekergô

4

16.00 19.30

1

Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

Hangulatkoncert

2 Tárlatvezetések

1

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

Ringató

3 LumiMini

29. péntek

170 éves a „Nemzeti Conservatorium” Ünnepi hangverseny

30. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar / Mihail Pletnyov Stephen Hough • Csajkovszkij, Rachmaninov, Sosztakovics Budapesti Fesztiválzenekar / Mihail Pletnyov Stephen Hough Csajkovszkij, Rachmaninov, Sosztakovics

1 Babakoncert: 10.15, 11.30 2 Hangulatkoncert és Hangulat Extra: hétköznap 17.00, hétvégén 11.00 3 Ringató: 9.00, 9.45, 10.30, 11.15

19.00 19.00 15.00 19.00

2

Ringató

3 LumiMini

Hangulatkoncert

2

30 éves a Gyôri Balett Adiemus / A halál és a lányka / Kakas Magyar Fesztivál Balett Menyegzô / Siratófalak / Egy faun délutánja / Bolero Magyar Nemzeti Balett Zorba EXPERIDANCE és Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

MINIMATINÉ • Tekergô

4

Zenebona – Ne csak hallgasd!

5

Balázs Elemér Group 10

Cifra Palota

10.00

Daniele Gatti és az Orchestre National de France Beethoven, Stravinsky

Bozsik Yvette Társulat Varázsfuvola

Hangulatkoncert

MET+ Muszorgszkij: Borisz Godunov

18.00

28. csütörtök

Bozsik Yvette Társulat Varázscirkusz

Cifra Palota

19.30

Palya Bea

1

6

19.30

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar, Debreceni Kodály Kórus, Capella Savaria J.S. Bach

Tárlatvezetések

MATINÉKONCERTEK Tiszta forrás • Bartók és a népzene

19.30

26. kedd

1

19.45

A 25 éves Bohém Ragtime Jazz Band

2 Tárlatvezetések

Hangulatkoncert

15.30

24. vasárnap

2

19.30

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Muszorgszkij: Borisz Godunov

Családi Délelôtt

19.30

23. szombat

1

20.00

Nawal

Tárlatvezetések

4 MINIMATINÉ: 10.30 és 12.00 5 Zenebona – Ne csak hallgasd!: 11.00 6 MATINÉKONCERTEK: 11.00 és 15.00 Mûhelybeszélgetés: 17.30

19.00

„Tenorok a 18. században” Ian Bostridge és az Europa Galante

Pécsi Balett Giselle

Mûhelybeszélgetés

19.00

22. péntek

19.30

Berlioz: Faust elkárhozása Nemzeti Filharmonikusok / Kocsis Zoltán

19.30

Babakoncert

19.30

21. csütörtök

31. vasárnap

600 ÉV HANGSZERCSODÁI Középkori hangszercsodák

Cifra Palota

Tárlatvezetések

1

19.00

MR Szimfonikusok / Kovács János Erkel, Chopin, Berlioz

20. szerda

27. szerda

1

Családi Délelôtt

2

Tárlatvezetések

1

Tárlatvezetések

1

19.30

19. kedd

Tárlatvezetések

HÉTFÔ ESTI JAZZ Fusio Group: Soulfood – Lemezbemutató koncert 19.30

18. hétfô

600 ÉV HANGSZERCSODÁI Középkori hangszercsodák - gyerekeknek

18.00

20.00

Fire and Fire Cigány és fekete zenei almanach

10.00

2 Tárlatvezetések

Erkel Ferenc: Bánk bán Káel Csaba filmje 17. vasárnap

10.00 2

Hangulatkoncert

10.00

Hot Jazz Band 25. Jubileum

3 LumiMini

Hangulat Extra

10.00

16. szombat

Magyar Balett Színház és South Bohemian Ballet Cseh Táncpaletta I.

Ringató

19.00

Piaf hangja – Jil Aigrot

19.00

15. péntek

20.00

Király Csaba: Orgonaátiratok Beethoven, Verdi, Stravinsky

19.30

14. csütörtök

19.30

13. szerda

18.00

HANGZÓ HELIKON Gerendás Péter – Faludy

10.00

Concerto Budapest / Keller András R. Strauss, Brahms

Cifra Palota

10.00

11. hétfô

EXPERIDANCE és Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09 20.00

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar / Bogányi Tibor • Berlioz

18.00

10. vasárnap

19.30

HANG-SZER-SZÁM Varázslatos India

11.00

A MET a Müpában Október 9. – december 12.

15.00 és 19.00 1 Tárlatvezetések: 17.00 és 19.00 2 Családi Délelôtt: 10.30

tehet autentikus népdalokat – persze megfelelô hangszereléssel és énekhanggal kombinálva. Noha mára Magyarországon egyre többen próbálkoznak az amúgy is népszerû autentikus cigány folkdalok elektronikus „felpörgetésével”, a Mitsoura együttes továbbra is egyedülálló utat és hangzást képvisel az itthoni, s mondhatjuk, a nemzetközi világzenei térben.

Palya Bea

A z e l e kt r o n i k á t ó l n y u g a l m á i g V ö r ö s

a

f o t e l

E s z t e r

A flamencogitáros DJ, aki szimfonikusoknak komponál, nem számít meghökkentônek manapság, amikor a világzenében már-már feltétel a meglepô zenei és hangszerpárosítás, illetve a különleges egyéniség. Az említett személy éppen egy brit-indiai fiatalember, azonban itthon is bôven találunk a világra nyitott, eredeti ötletekbôl építkezô nagyszerû zenészeket. Ilyen Palya Bea énekesnô, aki most éppen egy nyugodtabb, meditatív idôszakát éli, és a világon mindenütt ismert hangú Miczura Mónika együttese, a Mitsoura is.

2010. október 8. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nitin Sawhney; Mitsoura Km.: Miczura Mónika (ének), Monori András (szaxofon, kaval, gadulka, szitár), Moldvai Márk (computer, keyboard, live surround), Szalai Péter (tabla, kalimba, ütôshangszerek), Lukács Miklós (cimbalom), Mandula Éva (élô videoanimációk)

2010. október 27. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Palya Bea Km.: Szokolay Dongó Balázs (fúvós hangszerek), Bolya Mátyás (koboz, citera), Dés András (ütôhangszerek), és más vendégmûvészek mm38

Ôsi roma énekek és London lüktetése egy estén Bár a londoni utcák és földalattik által ihletett zene és a roma autentikus dalok modern feldolgozása érdekes párosítás volna egy közös koncerten, a Mitsoura zenekar és Nitin Shawney csak egymás után mutatkozik be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A két fellépô közötti stafétabot a mindkettôben erôteljesen jelenlévô elektronika.

A brit fôváros zenei világának fenegyereke, az indiai-brit Nitin Shawney kezdeti tanulmányai után nem ragadt le a klasszikus zongorázás mellett, hanem a flamenco gitártól kezdve a Dj-pulton át a producerkedésig számtalan területen kipróbálta alkotókedvét, ráadásul magas színvonalon.

Zenekari mûveket komponált

például olyan megrendelôknek, mint a Londoni Szimfonikusok, a Kínai Nemzeti Balett, vagy a Playstation 3 alkotói. Saját zenekara mellett számos formációban játszik, két koncert között pedig olykor beugrik a televízióba közéleti mûsort vezetni. Shawney lenyûgözô tehetséggel gyúrja össze a legkülönfélébb stílusokat, s alkot egy sajátos világot, melyben ugyanúgy megfér a klasszikus, a világzene, az elektronika, a pop, és még több más zenei stílus. Nyolc stúdióalbumot készített eddig, a legutóbbit a londoni földalattiban történt merényletek emlékére alkotta. A könnyû- és világzene nagy neveit is vonzotta már, így Paul McCartney vagy Natacha Atlas is szerepelt legutóbbi albumán.

Az elektronika azonban nemcsak a modern város hangjaival párosulhat.

Izgalmasabbá és talán befogadhatóvá

A zenekarban meghatározó kétségtelenül Mitsou, vagyis Miczura Mónika egyénisége és hangja. Ô már gyerekkora óta a roma zenében él, rengeteg dalt tanult meg az itthoni cigány közösségben, illetve a nemzetközi fesztiválok inspiráló forgatagában. Ezt a különleges repertoárt tárta négy nagyon különbözô irányból érkezett zenész társa elé: kezdjenek velük valamit úgy, hogy a népdalok ôsi energiája megmaradjon, de a modern, illetve más népek hangjait magába olvasztó zene egy új hangzásvilágot teremtsen.

A dalok többsége abban is eltér a hazai cigány népzene repertoárjától, hogy az énekesnô személyiségébôl fakadóan is jóval több úgynevezett „hallgatót”, azaz lassú, kesergô, sokszor tragikus témákkal foglalkozó énekeket dolgoznak fel. A közös hangszerelés, az együttjátszás nem ment mindig zökkenômentesen. „El kellett telnie egy kis idônek – mondta el a zenekar egyik zenei vezetôje, Moldvai Márk –, míg összeszoktunk annyira, hogy megbízzunk egymás játékában, hogy elfogadjuk, a másik ötlete jobb lehet, mint az enyém.

Annyira más területekrôl jöttünk, hogy ezt nem is volt olyan könnyû megvalósítani.”

A négy zenész – Monori András, Moldvai Márk, Szalai Péter, Lukács Miklós – és Miczura Mónika mellett a zenekar munkájának szerves része Mandula Éva videoanimációja.

Zenéjük pszichedelikus jellege szerintük segít a közönségnek a képi asszociációkban, s erre építve a koncerteken kész képeket kapunk: a cigány festôk mûveibôl, cigány mesék képi világából összeállított videó vetítés egy komplexebb és egységesebb hatást közvetít a közönség felé. S hogy miben más a Müpa nagytermében egy Mitsoura-koncert? Moldvai Márk szerint: „Egy klubban vagy egy fesztiválon az emberek állva

hallgatnak minket, így sodróbb lendületû, dinamikus koncertekkel készülünk. A Müpa színpada számunka egy színházi tér, amelynek a közönsége is más. Így ezen a zenekar történetében is különleges estén inkább egy kamarazenekari, koncentráltabb, mélyebb zenélésre készülünk”.

Hátradôlni biztonságban Palya Bea nem bújik el az emberek elôl. Blogot ír, videoüzenetet küld a mexikói tengerpartról, a nyári fesztiválszezonban a Mûvészetek Völgyében tíz napon át „Palya-udvart” mûködtet Kapolcson, és persze az év többi részében koncertezik és utazik.

Ma már elterjedt gyakorlat, hogy énekesek, zenészek honlapjukon keresztül önmagukba is betekintést adnak híveik számára. Palya Bea ebben is többet ad: megnyílik. Szól vívódásairól, örömeirôl, a világhoz való viszonyáról, és annak folyamatos változásairól.

Nitin Sawhney Népszerûségének azonban pont ez a nyitottság és ôszinteség, és az ezeken keresztül kibontakozó megkapó személyiség az egyik fô hajtóereje.

Az a zene, ami ugyanilyen ôszintén, nyitottan árad az énekesnôbôl, s amely, ahogy maga Palya Bea is, folyton változik. Énekelt már ô magyar, cigány, bolgár dalokat, megzenésített verseket, s most mindezeket más, nem csak zenei impulzusokkal összegyúrva ismét egy új szakaszban ereszti ki saját szûrôjén – dal formájában.

Bevallása szerint eljött a hátradôlés ideje. A Müpa színpadára ezért fotelek kerülnek, szimbolizálva számára azt a biztonságot, amely az élet bármely területén a „hátradôlésekhez” kell. „Az egyetlen biztos, amit ígérni tudok: hogy mindig változom, és ezzel együtt változik a zene is, amit játszom. De azért ami most van legbelül – ahonnan a zene feltör belôlem –, az engem is meglep. Igazán lelassulni, igazán csak játszani vágyom, hátradôlni, megnyugodni, lerakni a magam által magamra aggatott terhek egy jó részét. Annyit mentem (megyek is még), annyit rezegtem kifelé (rezgek is még), de most van valami, ami befelé húz: intimitásban lenni, akár egy koncert közben is.” Ezt az intimitást hat remek zenész osztja majd Palya Beával a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán.

Mitsoura (fotó: Micu)

2010. október 9. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Snétberger Ferenc Snétberger Ferenc – akusztikus gitár Km.: a Nádor Quartett és Barcza Horváth József (nagybôgô) Snétberger Trió Km.: Snétberger Ferenc (akusztikus és elektromos gitár), Paolo Vinaccia (percussion), Barcza Horváth József (bôgô)

Snétberger Ferenc

Ö r ö m z e n e Z i p e r n o v s z k y

é s

jub i l e u m

K o r n é l

Snétberger Ferenc szívesen látott törzsvendégként a Nádor Quartett és Barcza Horváth József közremûködésével játssza saját mûveit, majd trióban is muzsikál október második hetében. A hónap végén az egyéni hangzású Balázs Elemér Group ünnepli tízéves fennállását az összes eddigi taggal.

Ha van kedvence a Müpa közönségének, akkor az Snétberger Ferenc. Szerencsére ez a viszony nem egyoldalú, mert a gitáros megbízható rendszerességgel hozza el Pestre újabb és újabb projektjeit. Azt, hogy mennyire szeret a Mûvészetek Palotájában játszani, el is mondta a ház megnyitásának ötödik évfordulója alkalmából. Egyik utolsó pesti koncertjén Richard Bonával és Paulo Vinacciával lépett a nagyterem színpadára, és arra emlékezett vissza, hogy ezt a nehéz hangosítási feladatot milyen magas színvonalon oldották meg a Mûvészetek Palotája munkatársai. A Müpában érzése szerint az emberek a zenét egész testükkel fogadják be, nem csak a fülükkel hallgatják, és ezt ô máshol nagyon ritkán tudja csak átélni.

Talán ennek is lehetett szerepe abban, hogy Snétberger ezúttal – legalább húsz éve elôször – elôveszi elektromos gitárját is. Érdeklôdésünkre elmondta, hogy színpadon ugyan tényleg nagyon régen vette kezébe az elektromos hangszert, de otthon, fia kedvéért, aki fiatal zenészként inkább ilyen irányba tájékozódik, igenis mm40

gyakran játszanak együtt úgy, hogy Ferenc is elektromos gitáron játszik. A koncert második részében Snétberger megint valami új dolgot próbál ki. Az olasz ütôs, Vinaccia, Norvégiában él harminc éve. Snétbergerrel trióban szokott fellépni, ilyenkor általában Arild Andersen a harmadik tag, ezúttal azonban új tagot avatnak Barcza Horváth József bôgôs személyében.

A budapesti bôgôs fölényes tudását klasszikus szakon szerezte. Tagja Oláh Kálmán triójának, valamint felesége, Szôke Nikoletta együttesének, emellett rendszeresen játszik Kaltenecker Zsolt és Lantos Zoltán társaságában.

Sokoldalúságára jellemzô, hogy utóbbiakkal fôleg basszusgitározni szokott. Vinaccia már négy-öt nappal a koncert elôtt Pestre érkezik, hogy legyen elég idejük összepróbálni a mûsort, amelyben elsôsorban Snétberger és nem mellesleg Vinaccia darabjai szerepelnek majd.

Míg a második részben felhangzó darabokat inkább a world music, az elsô részt inkább crossover kategóriába lehet sorolni. Snétberger mûveit a Nádor Quartett itthon még nem játszotta, tehát magyarországi

bemutatóra kerül sor. Csak azért nem ôsbemutatóra, mert ezt a mûsort elôször a berlini koncertjükön, a Filharmóniában adták elô, és az ottani közszolgálati rádió rögzítette is. A vonósnégyes nemzetközi versenyek helyezettje és fesztiválok rendszeres vendége, repertoárjuk a bécsi klasszikusoktól a kortárs magyar zeneszerzôkig terjed.

Nagyon lelkesen vesznek részt ebben a produkcióban, amely az improvizációra épül, de Snétberger ezeket a darabokat kifejezetten nekik írta. Azért is szokatlan feladat ez számukra, mert a klasszikus vonósnégyes ritkán kísér szólistát, legfeljebb kvintettet vagy szextettet alkot egy-egy egyenrangú partnerrel, ám Snétberger tapasztalata szerint nyitottságuknak és lelkesültségüknek köszönhetôen azonnal felnôttek a feladathoz. Ráadásul ez a produkció ez sem kvintett lesz, mert Barcza Horváth József ebben a részben is bôgôzik, tovább gazdagítva a húros hangszerek hangzását.

Három héttel a Snétberger-koncert után Balázs Elemér és együttese lép a Fesztivál Színház pódiumára,

hogy megünnepeljék megalakulásuk tizedik évfordulóját. Balázs Elemért és Snétbergert a korábbi közös fellépéseken kívül több minden összeköti, elsôsorban az, hogy a világzenével átitatott dallamos jazzben érzik jól magukat. A már régebben feloszlott Trio Stendhal szaxofonosa – melyben Snétberger gitározott –, Dés László, Elemérék vendége lesz. A Dés család és a Balázs Elemér Groupot még az is összeköti, hogy az egykori BEG-tag, Dés András példaképe a trióból Horváth Kornél ütôhangszeres.

A Balázs Elemér Groupot, Magyarország egyik legnépszerûbb zenekarát, 2000-ben alapította névadója, a nemzetközileg is elismert és keresett jazzdobos. Sokáig érlelte ezt a koncepciót. Két zenei alapgondolatát valósította meg: egyrészt erôs melodikus tartalmat képzelt el, amihez elsôsorban az alapító tag Winand Gábor egyedülálló orgánuma segítette hozzá. De a nôi énekhang társításával különösen gazdag lehetôségeket teremtett a zenekarban eleinte

Czerovszky Henriett, majd Hajdu Klára meghívásával. A jellegzetes BEG-hangzás ugyancsak melodikus árnyalását öccsére, az egyre többet fejlôdô Balázs Józsefre bízta, aki egyszerre romantikus egyéniség és bravúros jazz-zongorista.

A world music felé hajló, de jazzes megszólaláshoz tartozik egy ütôhangszeres is, elôbb Dés András, jelenleg Czibere József személyében.

Sokat tett hozzá a zenekarhoz egyegy intellektuális alapállású gitáros, elôször Juhász Gábor, majd késôbb Lamm Dávid. A bôgôs szólamban korábban Szandai Mátyás és Glaser Péter is játszott, jelenleg a náluk fiatalabb Soós Márton bôgôzik, akik mindhárman jelen lesznek az október végi koncerten.

Balázs Elemér, aki a Trio Mindighttal húszéves jubileumot is ült idén, több generáció között találja meg a leginkább a helyét, így nem csoda, hogy a fôleg nála fiatalabb tagok mellé tapasztalt, sôt világhírû szólistákat igyekszik meghívni.

Sajnos a BEG-lemezek eddigi talán

legnagyobb sztárja, az amerikai szaxofonos, Charlie Mariano már nem lehet velük. Viszont éppen erre a díjnyertes lemezre hívták meg édesapjukat is, hogy néhány számban klarinétozzon. Itt lesz viszont ugyancsak az Elemérék elôtt járó generációból két nagynevû szólista. Dés Lászlóval Balázs Elemér a Groupon kívül is sokat dolgozik, de Dés szerepelt több BEG-lemezen és -koncerten is. Dresch Mihály, mint a magyar etno-jazz kiemelkedô alakja, ugyancsak példaképnek nevezhetô a zenekari tagok számára.

Ritka esemény, hogy ôk ketten egy koncerten szerepelnek, de Balázs Elemér együttesérôl éppen ez a tény sokat elárul. A dallamos jazz, a hagyományokat tisztelô, azt inkább a tonalitáson belül megújító irányzat szaxofonosa Dés, aki a Trio Stendhallal sokak számára mutatott meg addig ismeretlen világokat.

Dresch és mások törekvéseit viszont ugyancsak követendô példának érzik Elemérék, amikor magyar népdalok adják zenéjük kiindulópontját.

A

H a n g

e l Ô l é p

Z i p e r n o v s z k y

K o r n é l

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Piaf hangja – Jil Aigrot Piaf negyvenhét évesen, 1963-ban halt meg. Valóban filmvászonra illô, nehéz életének tragikus fordulatai csak tovább növelték hírnevét. A temetésén negyvenezer ember tolongott, mintha valamit még egyszer utoljára ki akarnának fejezni, mintha valami tragikusan kisiklottat helyre akarnának hozni. Piaf legendája ugyanolyan hatalmas az azóta eltelt közel ötven évben is, hiába a számtalan sztárcsináló gépezet zakatolása, az ô hangját nem tudták elnyomni, minden mûvelt zenehallgató azonnal felismeri.

Van valaki, aki hozzá hasonlóan nagyon messzirôl jött, nem baldachinos ágyban aludt csecsemôkorában, és ô is sokat köszönhet valakinek, aki felfedezte, aki hitt benne, amikor még nem ismerte szinte senki. Lényükben, sorsukban is vannak közös mozzanatok. Piaf tehetségét Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója fedezte fel. Ô adta neki a Piaf mûvésznevet, és törékeny, alacsony testalkatára utalva a Kisveréb becenevet is.

Jil Aigrot zenei pályáját Piaf követésének jegyében indította el, világhírét pedig a Piafról szóló 2007-es filmnek, és a Piaf-dalokat feldolgozó elsô saját lemezének köszönheti. A magyar mozikban Piaf (eredetileg La Môme – magyarul körülbelül úgy hangzik: A kis veréb) címû filmben Aigrot fontos szerepet kapott annak ellenére, hogy nem látható a vásznon: azokban a dalokban, amelyeket felvettek a film hangja számára, Aigrot énekelte a felejthetetlen sanzonokat.

(Igaz, a hitelesség kedvéért néhány archív Piaf-felvétel eredeti formájában is bekerült a moziba.) A forgatáson Cotillard és Aigrot hosszasan dolgoztak azon, hogy a kép és a hang szinkronban legyen, méghozzá lehetôleg Piaf híressé vált gesztusaihoz mm42

is hûen. Elôször a hangfelvétel készült el, majd erre „szinkronizált” Cotillard a kamerák elôtt. Ez nem ment minden nehézség nélkül. Talán ez is az egyik oka, hogy a film elkészülte után inkább Cotillard-t tolták elôtérbe, ô kapott Golden Globe- és Oscar-díjat az alakításáért. De Aigrot ezzel nem sokat törôdött, és szinte a filmmel egy idôben megjelentette saját Piaf-tiszteletadását, Les Mots d’Amour címû lemezét.

Aigrot Algériában született, de Cannes-ben nôtt fel és ott él azóta is.

A filmfesztiváljáról és zenei vásáráról híres francia tengerparti üdülôhelyen pezseg a zenei és színházi élet, nem csak májusban és januárban. Aigrot itt csatlakozott egy zenés színházi társulathoz, musicalekben és zenés vígjátékokban szerepelt. Már két évvel a filmforgatás elôtt elhatározta, hogy Piaf-mûsort állít össze. A könyvtárban kezdett utánanézni alaposabban ideálja életének és mûvészetének.

De nem a polcon találta meg amit keresett, hanem egy szórólapon, amely a könyvtári olvasók számára volt odatéve: ezen egy dedikálást hirdettek, az Edith Piaf, a barátnôm címû könyvet dedikálta szerzôje, Ginou Richer, aki Piaf személyi titkára és bizalmasa volt.

Aigrot nem volt rest, elment a dedikálásra, és rögtön meg is mondta a szerzônek, amikor sorra került, hogy szeretne egy Piaf-mûsorral színpadra lépni. Richer rögtön kérte, hogy énekeljen valamit. Néhány taktus után a szerzô megköszönte, folytatta a dedikálást, Aigrot meg hazament.

Jó néhány hónap is eltelt, mire Jil és Ginou újra találkoztak Cannes-ban, és Ginou elkérte a telefonszámát.

Nem titkolta, hogy azért, mert Oliver Dahan rendezô keres hangot ahhoz a Piaf-filmhez, amit nemsokára elkezd forgatni. Már vagy ezer jelentkezôt meghallgattak, de egyiküket sem

választották. Ginou viszont meg volt gyôzôdve arról, hogy Aigrot a megfelelô jelölt. Azt mondta újsütetû védencének: „A hangszíned olyan, mint Piafé, és a lényed is.”

Lezajlott az Olivier Dahan által személyesen tartott meghallgatás, de nem mondtak semmi különösebben biztatót Aigrot-nak. Amint egy amerikai lapnak az ottani filmbemutató alkalmából elmesélte, már a hazafelé tartó vonaton ült, amikor Dahan felhívta telefonon, hogy a legjobb három közé választották, és menjen azonnal vissza. Végül ô kapta a munkát, a film pedig hatalmas siker lett.

J i l

2010. október 15. 20:00

A i g r o t

Az Edith Piaf életérôl szóló játékfilm fôszereplôje, Marion Cotillard Oscar-díját tulajdonképpen az énekesnô dalait a filmben tolmácsoló Jil Aigrot is magáénak mondhatja. De az ô azonosulása példaképével, Piaffal, nem csak a film forgatása alatt tartott.

A Piafhoz méltó Les Mots d’Amour (A szerelem szavai) címû lemezét Aigrot jegyzi producerként, az tehát a filmtôl teljesen független produkció.

A bátorságot, hogy valaki szinte a teljes ismeretlenségbôl bele mert bújni Piaf bôrébe, az amúgy finnyásságra is hajlamos francia sajtó igazi elismeréssel fogadta.

A következô lemezén – amint azt a Rockwirednek nyilatkozta nemrég – egészen egyszerûen csak jazz- és bluesdalokat fog énekelni, mert azt is régóta tervezi. E téren is ígéretesnek mutatkozik Aigrot, mert egy rádióinterjú során, mikor jazzel kapcsolatos tervei szóba kerültek, beéneklés, minden különösebb elôkészület vagy hangszeres kíséret nélkül belekezdett a cseppet sem könnyû Nature Boy címû örökzöldbe. A felvételen sugárzik a természetesség, az eszköztelen báj, a parázsló, majd fel-fellángoló tûz, amellyel méltóvá vált Piafhoz. A budapesti koncerten viszont fôleg olyan sanzonok hangzanak majd el, mint az Hymne à l’Amour, a film amerikai címéül is szolgáló La Vie en Rose, a Mon manège à Moi vagy a Non, je ne regrette rien, Piaf életének utolsó nagy slágere. mm43

T ü z e t S e r fôzô

tû z z e l M e l i n d a

Különleges élményt ígér a Mûvészetek Palotája ôszi kínálatának egyik legérdekesebb programja, a Fire + Fire – Cigány és fekete zenei almanach címû est, amelyen afro-amerikai és magyar cigányzenészek és táncosok jelenítik meg a két kultúra színeit. Az elôadást elôször tavaly mutatták be New Yorkban, a budapesti változat azonban kissé eltér majd az eredetitôl.

Fotó: (c) Beowulf Sheehan

2010. október 17. 20:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fire and Fire - Cigány és fekete zenei almanach Km.: Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Szalóki Ági (ének), Farkas Mihály (cimbalom), Farkas Richárd (nagybôgô), Farkas Róbert (hegedû, tangóharmonika), Farkas Zsolt (ütôhangszerek, tánc), Balogh Gusztáv (ének, gitár), Valerie June (Delta blues gitár, bendzsó, ének), Mazz Swift (hegedû, ének) Látvány: Kiégô Izzók Milyen lehet az a kultúra, amelynek képviselôi évszázadokon át elnyomásban, szegénységben, nap mint nap hátrányos megkülönböztetéstôl szenvedve éltek, s csupán mûvészetükben lehettek igazán szabadok? Milyen lehet az az elôadás, amelyen nem egy, hanem mindjárt két ilyen népcsoport képviselôi találkoznak egymással, egy közös felkérés alkalmával? „Nagyon izgalmas produkció volt, mert úgy született meg, hogy korábban nem ismertük egymást, de még csak egymás kultúráját vagy nyelvét sem.

Csupán egyetlen összekötô kapocs volt köztünk, a zene, illetve az a közös mm44

cél, hogy nagyon erôs mûsort kell összeállítanunk” – mondja Szalóki Ági énekesnô, aki részt vett az eredeti, 2009 ôszén New Yorkban bemutatott Fire + Fire projektben is, az egész éven át tartó Extremely Hungary elnevezésû fesztivál keretében.

A rendezvény­sorozatot a New York-i Magyar Intézet és annak igazgatója, Orsós László Jakab szervezte azért, hogy megmutassa, milyen sokszínû és érdekes a magyar kultúra napjainkban. A minden mûfajra kiterjedô fesztivált egészen különleges, egyedi programmal szerették volna zárni – végül egy New York-i mûvészekkel Budapestre tett utazás során kezdett formálódni a záró

esemény ötlete, amikor Orsós László az amerikai zenészeknek szeretett volna valamit átadni a magyar cigányzene és kultúra élményébôl, gazdagságából.

Visszatérve New Yorkba formálódni kezdett a projekt, végül kilenc magyar cigányzenészt, énekest és táncost, valamint hét afro-amerikai mûvészt tereltek egy próbaterembe, bármiféle kötöttség, vagy utasítás nélkül.

Kicsivel több, mint egy hetük volt arra, hogy elôálljanak egy egész estés programmal. „Elôször meghallgattuk egymást, mindenki mutatott valamit magából” meséli Szalóki Ági. „Aztán kialakult, kinek mi lesz a fô száma,

mindenki kiválasztotta, kikkel szeretne együtt dolgozni, ki szimpatikus, kinek a hangszere illik az ô produkciójához, habitusához. Fantasztikus volt látni, ahogyan egy-egy mûfajnak a városi, és az autentikusabb, „eredeti” verziója találkozik – például Valerie June és Balogh Gusztáv zenéje, akik mindketten énekes-gitárosok, vagy Mezz Swift és Szakcsi Lakatos Béla két különbözô stílusú, fantasztikus jazze.

Persze a közös munka eleinte nem volt zökkenômentes, de hamar felismertük nemcsak azt, hogy közös a célunk, de a zenénkben, a kultúránkban, az életünkben lévô párhuzamokat is. Így a végeredmény valami olyasmi lett, mintha valamelyikünk nappalijában, kötetlenül szórakoztunk volna: szabad volt jönni-menni a színpadon, átkiabálni egymásnak, igazi bulihangulat alakult ki az elôadásra. Ôsszel a Mûvészetek Palotája impozáns színpada persze kicsit más lesz, mint az eredeti helyszín, de biztos vagyok benne, hogy itt is különleges élmény lesz fellépni.

Nekem azért is, mert épp aznap lesz a születésnapom.”

A prózát, a táncot, a multimédiát és a jazz, rock, rap és folk elemekkel színesített cigány- és néger zenét ötvözô produkciónak ugyanis akkora sikere volt, hogy a szervezôk úgy gondolták, kár lenne nem folytatni.

Hogy mi lehet a siker oka? Egyesek például abban látják, hogy a magyar zenészek közül többen cigány családból származnak, s miközben törekedtek arra, hogy megôrizzék az autentikus cigány hagyományokat, hatottak rájuk más irányzatok is, mint a jazz vagy a rap, s az amerikai mûvészek hasonló sokszínûséget hoztak magukkal a projektbe.

A siker oka lehet az is, hogy a magyar mûvészek (Szakcsi Lakatos Béla – zongora, Szalóki Ági – ének, Fatima – ének, Farkas Mihály – cimbalom, Farkas Richárd – nagybôgô, Farkas Róbert – hegedû, tangóharmonika, Farkas Zsolt – ütôhangszerek, tánc, Balogh Gusztáv – ének, gitár, és a látványról gondoskodó Kiégô Izzók nevû formáció) és amerikai (Melvin Gibbs – basszusgitár, Valerie June – delta blues gitár, ének, Mazz Swift – hegedû, ének, Latasha Nevada Diggs – ének, David Pleasant‑–

ütôhangszerek, dob, Ayodele Maakheru – gitár, Marilys Ernst – látvány) mellé megnyerték rendezôkoreográfusnak az ismert táncost és filmkészítôt, Gabri Christát, az est alapját képezô narráció pedig nemrég Pulitzer-díjra jelölt Eisa Davis író, rendezô és színész nevéhez fûzôdik.

Vagyis minden adott volt a sikerhez, ami nem maradt el: a közönség és a kritika lelkesen fogadta a produkciót.

A folytatás nem lehetett kérdéses, csak épp a helyszínt áttették Budapestre, a Mûvészetek Palotájába. A magyar közremûködôk névsora szinte változatlan, egyedül Fatime hiányzik a névsorból, a tengerentúliakat pedig a tennessee-i, a Mississippikörnyéki és az arkansasi balladák, népdalok és spirituálék ihletett, szuggesztív, felejthetetlen stílusú elôadójaként számon tartott Valerie June, valamint Mazz Swift képviseli, aki tizenkét évesen már a New York-i Filharmonikus Zenekarral, felnôttként pedig többek között Whitney Houstonnal és Kanye Westtel játszott együtt – a mûfaji sokszínûségre tehát igazán nem lehet panasz.

E l s z i g e t e l v e V é g s ô

Z o l t á n

Nawal (fotó: Akwa Betote)

Európa szívébôl szemlélôdve a közeli és távoli szigetvilágok kulturális sajátosságai összemosódnak; a világ ezen eldugott szegleteirôl az iskolában nem tanulunk és még a hírekben is csak ritkán hallunk róluk. Amit tudunk, ami eljut hozzánk onnan, azt a zene révén ismerhetjük meg és a hangok varázsa folytán így különös módon igen közel kerülhetünk a vízzel körbeölelt élet érzéseihez.

Nawal (fotó: Tonia Hafter)

2010. október 22. 20:00 Fesztivál Színház

Nawal Nehezen fogalmazhatunk meg általánosságokat a szigetvilágok zenéirôl, mert a lokális fejlôdés minden esetben más volt.

Bizonyossággal csupán azt állíthatjuk, hogy egy-egy szigetcsoport olyan olvasztótégely, ahol a környezô szárazföldi kulturális hagyományok az olykor kimutathatatlan eredetû, ôsi helyi kultúrákkal keverednek, gyakran meglepô szimbiózisokat létrehozva. A vallás, a tradíciók, a hétköznapi élet és nagy hangsúllyal a megélhetést biztosító halászat mm46

mindenütt jelen van a megénekelt témák között, ám a piacfüggô zenefogyasztó elsôsorban a modern világ kapaszkodóit keresi. Hiába térképezték fel kiváló antropológusok a világ tájait, hiába foglalkoznak teljes tudományágak a legkisebb szigetek nyelvi alakváltozataival, vagy etnomuzikológusok éppen a zenei hagyatékokkal, az így megszületett mikroszkopikusan pontos eredmények csakis a szakmai folyóiratok szûk közönségét érdekli. A zene barátait a csodálatos környezetbe ültetett

történetek ragadják magukkal, arról akarunk mesét hallani, hogy egy-egy elôadó miként emelkedett magasba és arról, hogy a magával hozott dallamok vajon mi mindent jelentenek a számunkra mégoly megközelíthetetlen, apró helyszíneken.

A nyolcvanas évek végi világzenei robbanásra volt szükség ahhoz, hogy még jóval az információs forradalom elôtt úgy érezhessük, hogy a világ bejárható. Ennek következményeképpen

szembesülhettünk az ezerszínû kubai sonnal, a Zöld-foki-szigetek keserédes mornájával, újra felfedezhettük a francia impresszionistákat közel egy évszázaddal korábban megbabonázó bali és jávai gamelánt, sokak számára ekkor vált világossá, hogy a jamaicai reggae az addig popzeneként számon tartott skából fejlôdött ki, az pedig a szomszédos karibi szigetek calypsójából. Ma már nem csodálkozunk az ausztrál didgeridoo hangján, felismerjük a japán shakuhachit és azt is tudjuk, hogy a karibi térségben elterjedt marimbula fémes hangját a hangdobozra szerelt fémlapok adják. Részben érthetô, hogy a világ egyik legszegényebb és igencsak nehezen megközelíthetô régiója késôn kapcsolódott be a világzenei körforgásba.

Az Indiai-óceán nyugati oldala földrajzilag még Afrikához tartozik, kulturálisan azonban az arabperzsa és a délkelet-ázsiai hatások, valamint persze a gyarmati idôk hagyatékai dominálnak. A Mozambiki-csatornában, a kontinens és Madagaszkár északi csücske között félúton fekvô Commoreszigetek területe egy kisebb magyarországi megye területéhez hasonlítható, függetlenségét az afrikai államok közül a legutolsók között, 1975-ben nyerte el. Az Afrikától részben szeparált zenei hatásokat alátámasztják a helyi hangszerek

(például a valiha, ami egy nádból készített citerafajta), amelyeknek a Távol-Keleten is megtalálunk változatait, ugyanúgy, ahogy egyes gyászénekekbôl és hagyományos dalformákból kicsendülnek az ÚjGuineában és Indonéziában hallható dalok visszhangjai. Az Arábiából KeletAfrika partjain dél felé terjeszkedô iszlám befolyás a hangszerek kialakulására volt hatással: innen eredeztethetô az ud (az arab lant) helyi rokona, a bundok nélküli gambusi, valamint az iráni keretes dob, a daf jelenléte is. A késôbbi századok során természetesen az afrikai kontinens zenéje is nyomot hagyott a szigeteken, amire a portugál felfedezôk, késôbb a holland, majd francia kereskedôk és gyarmatosítók befolyása rakódott rá.

A változatos múlt azonban sokáig nem volt elegendô ahhoz, hogy hangok szivárogjanak ki a Commoreszigetekrôl. Elôször Abu Chihabi története nyomán hallott a nemzetközi közvélemény a szigetek zenéjérôl, mikor is a reggae-énekes egyik dala a friss köztársaság állami himnusza lett. Ezután Chihabinak mégis el kellett hagyni az országot, mert dalaiban a diktatorikus-hajlamokat mutató új kormány távozását kezdte követelni és végül Franciaországban telepedett le a nyolcvanas években.

Azóta a commore-i zenészek hazája Franciaország, a szolid nemzetközi ismertségnek örvendô muzsikusok,

többnyire a Zanzibár szigetérôl átszivárgó twarab képviselôi (Taanchik; Sambeco; Hiyari Nour; Zainaba; Belle Lumiere) java részben itt keresik kenyerüket – nyilvánvalóan a hosszú ideig kiszámíthatatlan politikai rendszer miatt. Így van ezzel Nawal is, aki Abou Chibabi után az elsô igazi commore-i zenei szenzáció.

Nawal nôként vált zenekarvezetô muzsikussá. Ez a tény önmagában is forradalmi tett egy iszlám országban. A társadalmi konvenciók ellen fordulva, és errôl a világ elôtt énekelni komoly megbecsülést eredményez: Nawal ma az egyik legnépszerûbb commore-i. Karrierjét húsz esztendeje kezdte, gitáron, gambusin és dafon kíséri a helyi és francia nyelv mellett arabul és angolul énekelt dalait. Elsô lemeze 2001-ben jelent meg Kweli (Igazság) címen; ekkor figyelt fel rá a kiváló világzenei válogatásokat készítô Putumayo kiadó és így került rá Hima címû dala a Women of Africa válogatásra. Legutóbbi, Aman címû lemezén a tradíciók találkoznak a kortárs törekvésekkel, a perzsa-arab zene a bantu többszólamúságba oltva termékenyíti meg a szinkópált ritmusokat és mindezt áthatja a Commore-szigetek legendás vallási vezetôjétôl, El-Maarouftól örökölt szufi szellemiség. Nawal dalaival a megértésre és a békére tanít, és ezt egy forradalmártól el kell fogadnunk!

mm47

F o l y t a s s a , P a pp

Á l o m i d Ô

MÁNE !

F o t ó :

T í m e a

A Magyar Állami Népi Együttes produkcióinak köszönhetôen a néptánc a táncházak falain kívülre került.

A gyökereket azonban nem tépték el, mindössze az új kor új követelményeihez igazodtak, s ezáltal a megalakulás óta eltelt 59 évben létrejött néptáncszínházi elôadásaikkal széles közönségrétegekhez jutottak el.

A Mûvészetek Palotája és a Hagyományok Háza közös produkciója 2010. október 6., 7. 19:00 Fesztivál Színház

Álomidô – a Magyar Állami Népi Együttes elôadása Zene: Nikola Parov Kor.: Orza Calin, Gera Anita, Juhász Zsolt, Katona Gábor, Kökény Richárd, Mihályi Gábor Jelmez: Szûcs Edit Látvány: Kovács Gerzson Péter Rend.-kor.: Mihályi Gábor Km.: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara Szólót énekel: Herczku Ágnes Tánckarvezetô: Kökény Richárd Asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Varga Péter Mûv. vez.: Mihályi Gábor

Mihályi Gábor

Ennek az ambíciónak legutóbbi példája az épp tíz éve bemutatott eszmeiségében és látványában is monumentális Naplegenda, amelyben a Nap ôsi idôktôl élô kultusza, életünkben betöltött szerepe, az égitest és az emberi élet útja közti párhuzam elevenedik meg a magyar néptánc és népzene motívumainak esszenciájára. A négy kontinens közel félszáz országában járt, mûfajában újszerû formavilágával hazánkban stílust teremtô, s e stílusteremtésért a koreográfus-rendezônek, Mihályi Gábornak számos díjat hozó produkció századik elôadását idén nyáron ünnepelték a Margitszigeten. És ahogyan a Naplegendával utazta be a világot az együttes, úgy utazhat az Álomidôvel a nézô a Kárpát-medence, a Balkán és a magyarral rokon népek tájain.

Az új elôadásban – csakúgy, mint a Naplegendában – Nikola Parov zenéjére táncolnak. A több évet a Riverdance zenészeként eltöltött Parov eredeti, ám szándékoltan eklektikus muzsikájában a Kárpát-medence motívumai, a Balkán zenei világa és a magyarral rokon népek dallamkincse, valamint a jazz keveredik, így érkezzék bárhonnan a nézô, egyszerre csöppen ismerôs közegbe, és vár rá a felfedezés öröme.

A tíz évvel ezelôtt készült elôadás a megjelent kritikák szerint nagyon fontos momentuma a magyar színpadi néptáncmûvészetnek, ám a bemutató óta az alkotókban annyi gondolat, inspiráció gyûlt össze, hogy az formát kell, kapjon. Az Álomidô – amelynek címe és dramaturgiai felépítése Mihályi Gábortól származik – bizonyos szempontból folytatása a Naplegendának, hiszen a folklórra támaszkodik, ugyanakkor mai hangzású, a jelenkori elvárásoknak megfelelô, nagyszabású, látványos elôadás létrehozása a cél, és az alkotók is összekapcsolják a két

produkciót. Ám míg a Naplegendában az erôs szimbolika ellenére összeáll egy kvázi-történet az emberrôl, a természetrôl, az évszakok változásáról, addig az Álomidô szavakra nehezen lefordítható, az érzelmek nyelvén beszél meg- és meg nem valósult álmainkról, a vágyainkról, a gondolatok középpontjában az emberrel, a táncoló emberrel.

Az Álomidôvel tehát a Mihályi Gábor vezette koreográfuscsapat ismét egy misztikus dimenzióba repít. Bár a Freud utáni modern idôkben jó okunk lehet arra, hogy emlékezzünk álmainkra, a tudatalattiból feltörô képek már jóval a pszichoanalízis megjelenése elôtt is foglalkoztatták az embert, és amióta tudunk írni, azóta jegyzik le és próbálják értelmezni a laikusok, és használják a kreatív energiákkal rendelkezô mûvészek ihletforrásul. „Az álomban minden megtörténhet. Az álom varázslat. Átjárót nyit az élet és a halál, a valóság és a fikció között. Az álom elfojtott vágyaink tükre. Az álom: utazás” – fogalmaznak az alkotók.

S valóban: az álmoktól nem tudunk megszabadulni, azok megjelenését nem tudjuk kontrollálni. Talán emiatt is tekintünk rájuk különös fontossággal. Szeretünk és félünk is hinni álmainkban. Amikor álmodunk, a tudat kikapcsol, realitásérzékünk, az egyébként kritikus, ironikus vagy épp cinikus énünk kikapcsol, ezért vélhetjük figyelmeztetésnek, üzenetnek, jó vagy rossz elôjelnek ôket. Álmainkban ott a jövô, amit kívánnánk, ám bennük van az elmúlt idô is, amire egyébként ébren lehet, hogy nem is emlékezünk. Ebbôl a múltélménybôl, a mindannyiunkban akaratlanul is élô tradíciókból táplálkozik az Álomidô.

Mihályi Gábor, aki az együttes mûvészeti vezetôje is, vallja, hogy a MÁNE nem lehet egyetlen alkotó privilégiuma, s erre példa az elmúlt

d u s a

évtized rendkívül változatos, gazdag repertoárja, ami Mihályi szerint annak is köszönhetô, hogy a táncosok több koreográfussal dolgozhattak, tôlük sokféle inspirációt gyûjtöttek. Ennek is tudható be, hogy az utóbbi tíz évben felnôtt egy tehetséges generáció, amelynek tagjai a tradicionális folklórra másképp néznek. Ôk már bizonyítottak a MÁNE keretein belül és kívül is, így természetes volt, hogy a mûvészeti vezetô ôket hívta maga mellé. S hogyan folyik a munka ebben a kalákában? „Hol Nikola adott olyan zenéket, amiket gondolatébresztônek szánt, hol ô kapott tôlem egy szinopszist, és arra komponált, hol pedig elkészítettem egy koreográfiát, amit megnézett, és azt fogalmazta meg a zene nyelvén, tehát rendkívül összetett módon, egymással folyamatos kölcsönhatásban dolgozva születik az elôadás. A közremûködô

Fotó: Dusa Gábor

mm50

koreográfusok egy-egy jelenetet készítenek el, aminek az alapötletét megkapják, hiszen a történet hiánya ellenére dramaturgiai ívet követ az Álomidô, az alkotás folyamatában azonban szabadkezet kaptak.

Nekem rendezôként ’mindössze’ az a feladatom, hogy ezeket a jeleneteket egységbe rendezzem” – avat be a munka gyakorlati részleteibe a rendezô.

Az álom – legyen a mûalkotásnak akár formája, akár tartalma – hatalmat, sôt szabadságot ad, az álombeli teremtésbe belefér a valós(nak tûnô) történetektôl a rémálombeli metamorfózisok fantáziavilágáig, a kellemes élményektôl a horrorig, a múltidézéstôl a próféciákig bármi. Miközben lesznek sötét pillanatok az elôadásban, hiszen álmainkban rémisztô és komor

dolgok is történnek, az Álomidô szándéka szerint humanista üzenetet közvetít, és ambíciói szerint a táncoló ember dicsérete. Az alkotók álmaiból táplálkozik, egyszerre profán és szakrális; következésképp Orza Călin, Gera Anita, Juhász Zsolt, Katona Gábor, Kökény Richárd és Mihályi Gábor koreográfusok, Nikola Parov zeneszerzô, valamint az elôadásban énekesként közremûködô Herczku Ágnes az elôadásban egyszerre nyújtják át az interkulturális folklórsûrítményt és a zsigerbôl táplálkozó személyest.

A tudományosan elemezhetôt és a nyerseségében közvetlent. A nemesen szórakoztatót és az absztrakt jelentéssel bírót. Mindazt, aminek elmondásához a szó nem elég, hanem a tánc és a zene nyelvén kell fogalmazni. Hiszen a szó épp olyan gyorsan illanó, mint maga az álom.

csapata, a fiatalos energiák, a kísérletezés szabad terepe, egyfajta inkubátor. Az NDT III pedig egy keserû táncmûvészeti sztereotípiára igyekszik sikeres cáfolatot adni: senior együttes ez, mely tagadja, hogy a táncosi lét a negyedik x-en túl örökre véget ér. Az 1991-ben létrehozott, legendás NDT III óriási szerepet vállal a pálya elismertetésében, a tudás megôrzésében, az elôadó-mûvészi kiteljesedés megmutatásában.

Amikor a Hollandiában minden létezô szakmai és közéleti díjjal elismert, hatalmas tekintélyû Kylián 1999-ben távozott a mûvészeti vezetô posztjáról, majd 2004-ben a vezetô koreográfusi és mûvészeti tanácsadói megbízatását is visszaadta, egy világhírû együttes búcsúztatta ôt. A búcsú azonban nem teljes, hiszen rezidens koreográfusként továbbra is kötôdik az együtteshez.

Fotó: www.jiritvaroh.cz

G y ö n g y s z e m a k i n c s e s t á r b ó l H a l á s z

T a m á s

A Magyar Balett Színház és a South Bohemian Ballet két, egymást követô napon mutatja be Cseh táncpaletta címû estjét. A programban Egerházi Attila egy-egy mûve jelenti a „változót”, míg Vaclav Kuneš és mestere, Jirˇ í Kylián koreográfiái az „állandót”. Kylián a világ táncmûvészetének egyik legnagyobb hatású alkotója, Un ballo címû munkáját pedig most láthatjuk elôször hazai színpadon. Az alkalom fontosságát egyszerûen nem lehet túlértékelni.

2010. október 15., 16. 19:00 Fesztivál Színház

Cseh táncpaletta I. és II. Egerházi Attila: Tékozló fiúk (I.) Zene: Dvorˇák: Stabat Mater Látványterv: Egerházi Attila Egerházi Attila: Tûzmadár (II.) Zene: Stravinsky Rendezô-koreográfus: Egerházi Attila Václav Kuneš új koreográfiája (I. és II) Jirˇí Kylián: Un ballo (I. és II.) Zene: Ravel Látványterv: Jirˇí Kylián

mm52

A cseh táncmûvészet világszerte legismertebb alkotójának pályája – hasonlóan számos, Kelet-KözépEurópában feltûnt társához – a nyugati világban bontakozott, majd teljesedett ki. Erôs, hazai alapokra építkezô tudását igen fiatalon bizonyíthatta a politikai és kulturális tekintetben is szabad világban, ahol rövid idô alatt méltó közeget, elismerést és mestereket, majd társakat talált magának. Az 1947-ben, Prágában született Kylián húszévesen nyert ösztöndíjat a londoni Royal Ballet Schoolba, majd egy évvel késôbb, 1968-ban már az aranykorát élô Stuttgarti Balett tagja. A társulatot korának egyik legnagyhatásúbb koreográfusa, John Cranko vezette az évtized elejétôl; BadenWürttemberg fôvárosában egész estés, cselekményes balettek sora született, a népes társulatban Kylián páratlan klasszisokkal dolgozhatott.

Stuttgartban olyan világhírességek is alkottak, mint Maurice Béjart vagy Mans van Manen, akit – Kyliánhoz hasonlóan – a 20. századi holland táncmûvészet egyik apostolaként tartanak számon, s ki 1970-ig a Nederlands Dans Theater (NDT) mûvészeti vezetôje volt. Öt évvel

késôbb, ugyanerre a posztra az ifjú Kyliánt kérték fel, aki negyedszázados mûködése során halhatalan mûvek sorát alkotta meg a holland együttesnek, mely a Manen távozását követô öt évben sokat vesztett jelentôségébôl, amit az aranykort elhozó cseh koreográfus vezetése alatt szerzett vissza.

Kylián elsô, jelentôs koreográfiai munkáit 1970-ben hozta létre Stuttgartban, ezek egyike a Bartók zenemûvére készített Kommen und Gehen. Amikor 1975-ben, még mindig csak huszonnyolc évesen megvált a német társulattól, már közel egy tucat alkotás, köztük olyan remekmû, mint a Debussy azonos címû darabjára komponált Az elsüllyedt katedrális – La Cathédrale Engloutie volt a tarsolyában.

Az NDR társulat szerkezete Kylián mûködése idején átalakult, gazdagodott: az 1959-ben alapított „nagy” együttes mellett 1978-ban létrejött az az NDT II, amely számára a koreográfus, 1991-ben megalkotta a most Budapesten is látható Un ballo címû munkáját. Az NDT II huszonhárom év alatti fiatal mûvészek

„Semmi több, mint tánc a zenéhez: a muzikalitás és érzékenység gyakorlata férfiak és nôk között” – így jellemezte az 1991-ben született Un ballo címû koreográfiáját Jirˇ í Kylián. Az alkotás Maurice Ravel két mûvére készült:

a Couperin sírja (Le tombeau de Couperin) címû zongoraszvitet 1919ben mutatták be (érdekesség, hogy a kiadott mû címlapját Ravel maga rajzolta). A Couperin sírja színpadi változatára készült táncmûvet elôször a Svéd Balett mutatta be Párizsban, Jean Börlin koreográfiájával.

A darab századik elôadását maga a zeneszerzô vezényelte. A másik Ravelalkotás a Pavane egy infánsnô halálára (Pavane pour une Infante défunte), melynek zenekari változata 1910-ben született meg, balettelôadás céljaira – az eredeti mûvet 1899‑ben komponálta akkor mindössze huszonnégy esztendôs szerzôje. A Pavane talán leghíresebb balettfeldolgozása Frederick Ashton nevéhez fûzôdik (London, Mercury Theatre, 1933).

Az 1991-ben bemutatott Un ballót a Kylián-mûvek kronologikus jegyzékében olyan világhíres remekek által közrefogottan találjuk, mint a Sarabande és a Petit Mort.

A pompás mûveket négy évtizede ontó mester pályáján nehéz volna kijelölni úgynevezett csúcspontokat, vagy az alkotói nagylét aranykorait.

Az Un ballo, keletkezése után közel két évtizeddel, Új-Zélandtól Franciaországig világszerte számos rangos együttes repertoárján megtalálható.

A C˘esky Krumlovban, Egerházi Attila mûvészeti vezetésével mûködô South Bohemian Ballet az egyetemes táncmûvészet egyik remekével szerencsélteti a magyar közönséget, s a Cseh táncpaletta estjein a magyar-cseh táncmûvészeti együttmûködés e jelentékeny mûhelyérôl, mûhelyeirôl is tudósítást ad. A társulatvezetô Egerházi munkái (Tékozló fiúk, A tûzmadár) mellett a Kylián mûhelyében beérett, s onnan önálló útjára lépett Václav Kuneš is bemutatkozik friss alkotásával.

Az Európa neves színpadai mellett a tengerentúlon is jelentôs sikereket elért, fiatal koreográfus táncmûvészként az NDT II-ben indult, majd pályafutását az NDT1-ben folytatta. Kylián számos mestermûvét állította már színpadra világszerte.

Személyében, munkájával a legendás mester hatását, üzenetét, keze nyomát is megismerhetjük.

S o r s o k F i l i p

s û r ûj é b e n

V i k t ó r i a

Bár Fryderyk Chopin és Robert Schumann is épp kétszáz éve született és késôbb a romantikus stílus meghatározó alakjává vált, kettejük összefonódó és sok hasonlóságot mutató életútja számos ponton igen lényeges különbséget mutat. Például Chopin kizárólag zongorára, míg Schumann más hangszerekre, több formai mûfajban is komponált. Chopin francia, Schumann német nyelvterületen ért el pályája csúcsára.

Egy dolog azonban mindenképp azonos: a minden addiginál árnyaltabb, intimebb, érzékenyebb zongorastílusuk a zenetörténet halhatatlanjai közé emelte ôket

Matinékoncertek 2010. szeptember 26. 11:00 Fesztivál Színház

Költôk a zongoránál – 200 éve született Robert Schumann és Fryderyk Chopin Schumann: Album für die Jugend, op. 68 (részletek); Karnevál, op. 9 No. 7 – Coquette; Fantasiestücke, op.

12 – Des Abends; Kreisleriana, op.

13 (részlet); C-dúr fantázia, op. 17; Gyermekjelenetek, op. 15 No. 13 – Der Dichter spricht Chopin: Asz-dúr mazurka, op. 59 No. 2; Berceuse, op. 57; B-dúr mazurka, op. 7 No. 1; F-dúr noktürn, op. 15 No. 1; F-dúr ballada, op. 38; Don Giovanni-variációk („Là ci darem la mano”), op. 2 (részlet) Várjon Dénes Km.: Szilasi Alex, Várjon Dénes (zongora), Vida Péter színmûvész

Eltérések már a kezdetektôl megmutatkoztak, mert míg Chopin francia származású édesapja országos hírû pedagógus volt a Varsói Líceumban, addig Schumann édesapjának kiadóvállalata Szászország egyik haladó irodalmi és politikai központja volt. Míg Chopin édesanyjától örökölte mûvészi hajlamát és zenei tehetsége már igen korán megmutatkozott, addig Schumannt elsôsorban az apja könyvkereskedésében fellelhetô könyvek varázsolták el és csak hétévesen fordult a zongora felé. Hasonlóság, hogy mindkét zeneszerzô intenzív érdeklôdést mutatott az irodalom iránt, olyannyira, hogy Schumann számos zongoradarabjában köszön vissza irodalmi ihlet, Chopin pedig minden bizonnyal a színháztörténet lapjaira írta be volna magát kiváló színészi képességeivel, ha végül nem a zongorát választja. Persze ez a lehetôség fel mm54

sem merült, hiszen akinek bimbózó tehetségét Mozartéhoz hasonlítják, annak egész biztosan a fekete-fehér billentyûk mellett a helye.

A kis Fryderyk mindössze hatéves volt, amikor már olyan ügyesen zongorázott, hogy hallás után lejátszott minden dallamot, újakat is kitalált, sôt, improvizált is. Hétévesen már önálló szerzeményekkel állt elô, amiket édesanyja jegyzett le; ezek pedig olyan nagy sikert arattak a barátok körében, hogy 1817-ben nyomtatásban is megjelentek – ez volt a g-moll és a B-dúr polonéz. A mai fülnek is igen kellemesen hangzó mûvekrôl a Pamie˛tnik Warszawski címû lap kedvezôen nyilatkozott, ennek köszönhetôen nyíltak meg a kis zseni elôtt az arisztokrácia szalonjainak ajtajai, és lett Chopin a varsói teadélutánok és estélyek rendszeres és szívesen látott vendége. Azonban a mozarti példából

tanulva apja, Nicolas Chopin nem engedélyezte, hogy fia pénzért lépjen fel, de a szegények javára rendezett jótékonysági koncertek természetesen más latba estek. Az egyik ilyen jócélú hangverseny után otthon meg is kérdezték tôle, hogy szerinte mi tetszett a legjobban a közönségnek, mire gyermeki ártatlansággal csak azt felelte: „Tudja, édesanyám, mindenki a galléromat leste!”

Nem volt ilyen felhôtlen kisgyermekkora Schumannak, aki csak hároméves koráig nevelkedik otthon, mert édesanyja betegsége miatt egy ismerôs család gondoskodik róla. Hat és fél évesen kerül vissza szülôvárosába, Zwickauba, ahol tehetségét a filológiában, a címertanban és a nyelvtanulásban kamatoztatja: görögül, latinul, franciául, angolul beszél és fordít is. Elsô mûvei nem is zenemûvek, hanem színdarabok, regények,

versek. Hétévesen kezd el ismerkedni a zenével, majd beleveti magát ebbe a világba. Zongorázni, komponálni kezd, zenekart szervez. A nagy lendület azonban megtörik: tizenhat éves, amikor édesapja, Friedrich August Gottlob Schumann meghal. Nagy dilemma elé kerül, hiszen édesanyja jogászként képzeli el jövôjét, ô maga pedig képtelen dönteni a zene és az irodalom között. Végül 1828-ban beiratkozik a lipcsei egyetem jogi fakultására, ahol szerény szorgalommal látogatja az elôadásokat – inkább komponál és Friedrich Wiecknél, a kor egyik neves zongorapedagógusánál folytatja zongoratanulmányait. Itt ismerkedik meg Wieck lányával, Clarával, akit késôbb feleségül is vesz.

Chopint tanulmányai Varsóhoz kötik.

A líceumban, majd a konzervatóriumban csiszolja tudását, nyaranként pedig vidéki uradalmaknál vendégeskedik, gyógyfürdôbe utazik, hogy így erôsítse törékeny szervezetét és így pihenje ki a tanév fáradalmait. Zeneszerzéstanára mindvégig Jozef Elsner, aki tanulmányai végeztével „különleges tehetség, zenei géniusz” minôsítéssel bocsátja

útjára. Ekkor, 1929-ben indul útnak Bécsbe, hogy tágítsa zenei horizontját.

Megismerkedik Carl Czernyivel, a legfontosabb kiadóval, Haslingerrel tárgyal mûvei kiadásáról és két nagysikerû koncerteket is ad, ahol saját szerzeményét, a Don Giovannivariációkat és a Rondo-Krakowiakot játssza és improvizál is. Hazatérve az öröm és a lelkesültség a szerelem lángját is fellobbantja: Konstancja Gładkowska, a varsói opera fiatal énekesnôje iránt táplál gyengéd érzelmeket, amelyek több mûvében – de legfôképp az f-moll zongoraverseny Adagiójában – is megjelennek.

Chopin hírneve ekkor már bejárja Lengyelországot, így elérkezettnek látja az idôt egy hosszabb tanulmányútra.

Bécsbe érve nem tudja megismételni elsô látogatásának sikereit, ezért Stuttgartba, Münchenbe, majd Párizsba utazik.

Schumann és Chopin életének eddig párhuzamos szálai ekkor gabalyodnak egymásba. Schumann számára idôközben nyilvánvalóvá válik, hogy a zenével szeretne foglalkozni és otthagyja az egyetemet. Olyan rohamtempóban

kezd el zongorán gyakorolni, hogy jobb kezének középsô ujja lebénul, ezért a zeneszerzésre koncentrál és közben zeneírói munkásságba fog. Elsô kritikáját 1831-ben épp Chopinrôl írja. 1834-ben – saját lapja, a Neue Zeitschrift für Musik alapításának évében – kerül személyes kapcsolatba azzal a Chopinnel, akinek párizsi karrierjét talán az ô cikke alapozta meg. Chopin 1832 januárjában adott koncertje ugyanis meghozza számára az áttörést és ezzel egyenrangú tagjává válik a legnagyobb párizsi mûvészek társaságának: Liszt, Berlioz, Delacroix és Heine fogadja barátai közé.

Az életpályák ezután szétválnak.

Schumann Bécsben, majd ismét Lipcsében, késôbb Drezdában próbál boldogulni, Chopin pedig sokat koncertezik szerte Európában, de Párizshoz mindvégig hû marad.

A hosszan elhúzódó tüdôbaj itt végez vele 1849-ben. Schumann-nak még hét éve adatik, az utolsó kettôt már az endenichi ideggyógyintézetben tölti elmebaja miatt.

1856-ban ô sem kerülheti el a végzetét. Így teljesedett be a kétszáz éve indult két sors, hogy a jelenben és a jövô emlékezetében folytassa megkezdett útját.

S o k h a n g ú L á s z l ó

v i l á g

F e r e n c

A családi matinékoncertek rákfenéje az unatkozó felnôtt. Nos, a Zenél a világ négy koncertje, s a hozzájuk kapcsolódó hangszerkiállítás most a nagykorúakra is kiterjeszti a felszabadult rácsodálkozás élményét, hiszen a távoli kontinensek megannyi hangszere, dallama és ritmusképlete sokunk számára az elsô találkozás gyermeki izgalmát ígéri.

2010. október 9.

– december 19.

Elôcsarnok

Zenél a világ! – A HANG-SZER-SZÁM programjaihoz kapcsolódó hangszerkiállítás Október 9. Varázslatos India November 6. Marokkó – NyugatAfrika November 27. A sokszínû Kolumbia December 18. Harangok a szultán udvarából

A világzene immáron több évtizedes, egyszerre gyönyörködtetô és ismeretterjesztô mozgalma természetesen minálunk is érezteti jótékony hatását, s néhány egzotikus instrumentum legalább névrôl vagy látásból már okvetlenül ismerôsnek tetszik a középeurópai zenekedvelô számára is.

Például és kiváltképp a szitárt, ezt a majd’ nyolcszáz éves indiai húros hangszert, hála Ravi Shankar és a tôle leckéket vevô Beatles-tag, George Harrison mûködésének, jó ideje a nyugati világban is komoly, olykor szinte már szakrális tisztelet övezi, s hasonlóképpen kijár az elismerô bólintás a Claude Debussy lelkesedése nyomán a modern komolyzenében is vendégszerepléshez juttatott indonéz gamelánegyüttesek hangzásvilágának. Ám más hangszereket és más távolról mm56

idehangzó élményeket – leszámítva a world music meghitt hazai vájtfülûit – még éppen csak kóstolgatunk, s hogy mennyi meglepetés érhet még minket a muzsika e messzi világtájain, azt éppenséggel az idei dél-afrikai labdarúgó világbajnokság körül támadt, inkább nagyobb-, mint kisebbfajta vuvuzelamánia érzékeltetheti.

A Hang-szer-szám négy ôszi-téli matinéja, s az eseményeket kísérô tárlat – amelynek létrejöttét a Fehér Károly vezette Ethnosound világzenei hangszerbolt segítette – ilyesformán megannyi felfedezéssel kecsegtet, s úgy lehet, az India, Nyugat-Afrika, Kolumbia és Indonézia hangszereivel és zenei kultúrájával barátkoztató szándék – amiként a world music egész jelensége –, több is, mint „pusztán” zenei misszió”. Mert bizony a zavarba ejtôen közhelyes,

isteni szerelem táncában a bansurinak is jut kísérôszerep, s a hagyomány szerint a hangszer a nôkre csakúgy lenyûgözô hatást gyakorol, amiként a vadállatokat is megszelídíti. Ôseredeti kultúrájában az eseménysorozat és a kiállítás megannyi más hangszerének jutott hasonló feladat: közvetíteni a transzcendens világ felé, megszentelni az élet ünnepi pillanatait, jelenvalóvá tenni a láthatatlan, csak sejtett szellemeket.

Nyugat-Afrika, azon belül is fôként a mande népek tradicionális ütôhangszere, a november 6-i koncerten megszólaló és megcsodálható ôsi djembe is ilyen – már az elkészítése során a szellemvilággal lép közösségre az alkotó. Nemcsak az alapanyagul kiszemelt fa korát kell mérlegelnie ugyanis, de annak szellemét is ildomos megnyernie a feladat számára, hiszen a dobon keresztül majdan a szellemvilág hangja és egész ereje fog megjelenni.

A jellegzetes hangzású, lentrôl fölfelé szûkülô, majd hirtelen kiöblösödô djembében voltaképpen nem is egy, de mindjárt három szellem

s egyszersmind mélyen igaz szólás, miszerint ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy, alkalmasint a zene univerzumára is kiterjeszthetô: ahány zenei kultúra lesz ismerôsöddé, épp annyi vidék, nép és civilizáció kerül érinthetô közelségbe számodra.

A befogadói nyitottság, vagyis az ideális gyermeki attitûd ilyeténképp nemcsak újfajta esztétikai élmények alapjává válik, de a zene mögötti világ, régen divatjamúlt szóval a néplélek is fölsejlik általa.

Az elsô, indiai matinén megszólaló bambuszfuvola, a bansuri például mindjárt a mítosz gazdagságát tárja fel, hiszen a hangszer az indiai vallástörténetben oly kiemelt szerepet játszó Krisna istenség kedves tárgya, képi ábrázolásainak gyakori eleme. Krisna és szerelmese, Radha táncában, a szent szövegekben sokhelyütt felbukkanó Rasa lilában, az

Fotó: Rick Zsófi

lakozik: a fa szelleme, amelybôl a dobot faragták, az állat (kecske vagy borjú, régebben akár zebra vagy antilop) szelleme, amelynek bôre az ütôfelületet adja, valamint a dobot elkészítô mesteré. Térhódítása a nyugati zenében egészen imponáló: a Beatles éppúgy felfedezte magának a hangszer kifejezô erejét, mint Paul Simon vagy a U2.

A dobok, méghozzá az igen változatos természetû dobok verik majd a sorozat harmadik, az afro-kolumbiai folklór hangzásvilágát idézô matinéjának alapritmusát: tölcsérforma férfi- és nôi dobok – míg a nôies, a magasabb tambora alegre a szólót adja, addig a kisebbik, a férfi tambora llamador a tempót tartja. S a nemi elkülönülés a ritmusszekció határain túl is érzékletessé válik, hiszen a fúvós hangszerek között a kaktusztestû kolumbiai gaita ugyancsak két nemre oszlik: a férfi gaita, vagyis a macho az alaphangért felelôs, a nôi gaita (hembra) pedig a dallam és a díszítés érzéki kimunkálásáért.

Claude Debussy az 1889-es párizsi világkiállításon rácsodálkozott az ott felléptetett jávai gamelánegyüttes

játékára, s ez a rácsodálkozás azzal együtt is a nyugati zenekultúra szimbolikus gesztusaként értelmezhetô, hogy közvetlen gamelánidézet nem került be Debussy életmûvébe. Utóbb aztán Bartók Bélától Ligeti Györgyig európai és amerikai zeneszerzôk sora tisztelgett a túlnyomórészt gongokból és verôkkel ütött, hangolt hangszersorozatokból összeállított, de gyakorta bambuszfuvolával, húros hangszerekkel és énekszóval is gazdagodó gamelán hangzáskultúra elôtt. Mely zenei világ eredete ugyancsak a mitológia ôsidejéhez kötôdik. A történet szerint az egykoron Jáva felett uralkodó Sang Hyang Guru istenség hegyi palotájába kívánta összehívni a többi istent, s e célra alkotta meg a gongot, majd aztán bonyolultabb hírközlési feladatok megoldásához további két gongot helyezett üzembe – életre hívva ezzel a legelsô gamelánegyüttest.

Eredetileg tehát isten és isten között közvetített ez a zene, ám hogy ember és ember, felnôtt és gyermek között is eminens módon képes kapcsolatot teremteni, az a karácsonyt megelôzô zárókoncerten válik majd élményszerûvé.

M i n d e n t Sz a n y i

e g y

p i l l a n a t é r t

E r i k a

A magyar fotográfia egyik újabb kiemelkedô alkotójának, Martin Munkácsinak az életmûvét láthatjuk ôsszel a Ludwig Múzeumban.

Munkácsi megörökítette azt a pillanatot, amikor Hindenburg átadta a hatalmat Hitlernek, sôt Hitler lieblingjét, Leni Riefenstahlt is fényképezte. Az erôsödô nácizmust látva azonban egyre bizonytalanabbnak látta a helyzetét, így amikor egy amerikai fotósorozata után a Harper’s Baazar szerkesztôje, Carmel Snow, szerzôdést kínált neki, nem habozott, elfogadta az ajánlatot és 1934-ben az Egyesült Államokba költözött. Amerikában leginkább divatfotósként lett elismert, amit egy – ma már kézenfekvônek tûnô – ötletnek

Fénykép bármi áron

A Ludwig Múzeumban az elmúlt bô évben több kiváló fotókiállítást is láthattunk. Elég csak Anton Corbijn nem kevés hírességet felvonultató tárlatára vagy az amerikai szociofotót bemutató kiállításra gondolnunk. És természetesen meg kell említeni Friedmann Endrét, vagy ahogy minden bizonnyal ismerôsebben cseng, Robert Capa fényképeit, amelyek ilyen bôségben tavaly voltak elôször láthatóak Magyarországon. Ôsztôl pedig egy újabb magyar származású, de itthon kevésbé, pontosabban a nagyközönség körében nem olyan régóta ismert alkotó, Martin Munkácsi (1896–1963) életét és persze fantasztikus képeit ismerhetjük meg. Bár kétségtelen tény, hogy a 20. század eleje több nagyszerû magyar fotóst is adott a világnak, akik többször dolgoztak együtt is – Capa és Munkácsi mellett nem feledkezhetünk meg Lucien mm58

1927-ben Berlinbe ment, ahol az Ullstein Kiadó több lapjának, köztük a Die Wochénak, a Die Daménak és a mai szemmel is lenyûgözô számot produkáló, kétmilliós példányszámú Berliner Illustrierte Zeitungnak dolgozott. Ehhez az idôszakhoz köthetôek elsô utazásai és az elsô legendás képek születése. Az a tény, hogy Zeppelin léghajón jutott el Rio de Janeiróba, akkor is lázba hozná az embert, ha egy fia képet sem készített volna. De természetesen készített, és a képek között találunk jó pár, ennek az útnak az izgalmaihoz mérhetô alkotást. Ekkor fotózta le a Tanganyikatóba szaladó három fekete fiút, ami eldöntötte Henri-Cartier Bresson pályaválasztását.

Hervérôl, André Kertészrôl, MoholyNagy Lászlóról és Brassairól sem –, ez szerencsére nem jelentette azt, hogy ezek a mûvészek ugyanolyan a szakmai utat jártak volna be, így minden egyes újabb alkotóval a fényképezés egy újabb, különleges szeletét ismerhetjük meg.

Míg Capa haditudósítóként, Lucien Hervé pedig Le Corbusier és a 20. század építészetének fotósaként, addig Munkácsi mint a divatfotó megújítója vált méltán híressé, akinek tevékenysége meghatározó hatást gyakorolt az európai és az amerikai divatfotózásra. Azonban nem érdemes ennyire elôre szaladnunk, mert egy izgalmas életutat és csodás képeket ugranánk át.

A Kolozsváron született Munkácsi családjával együtt 1911-ben költözött Budapestre, ahol elôször szobafestônek tanult, de emellett

verseket írt és sporteseményekrôl tudósított, amiket saját készítésû fotókkal illusztrált. Ennek az illusztrálási hajlamnak köszönhetôen kapta meg elsô állását a Színházi Életnél, ahol nemcsak írásai jelentek meg, hanem fotóriporteri munkákat is vállalt. Pesti hírnevét azonban egy különös eset hozta meg: 1923-ban lefényképezett egy öregurat, aki a villamoson veszekedett egy katonatiszttel.

Munkácsit szimplán a két ember közötti feszültség fogta meg, ami – mint pár nappal késôbb kiderült – odáig fajult, hogy az öreg megölte a katonatisztet. Ennek a véletlennek köszönhetôen megnyíltak elôtte a pesti szerkesztôségek kapui, s ez nem is csoda, hiszen képei már ekkoriban is kiválóan szerkesztettek voltak, és nagyszerûen visszaadták az adott téma hangulatát.

2010. október 7. – 2011. január 9.

köszönhetett: kivitte a modelleket a szabadba. A korábban mûtermekben bábként pózoló modellek egyszer csak mozgásba lendültek, futottak, hajoltak, tengerparton, szélben mosolyogtak.

Amellett, hogy a divatfotósok valószínûleg mind a mai napig áhítattal ejtik ki Munkácsi nevét ezért a húzásért, a magazinok olvasóinak is sokat adott ezzel.

Munkácsinak ezen a képein üt át leginkább az az elegancia, derû és játékosság, ami annyira kedvessé és ellenállhatatlanná teszi képeit.

Ráadásul nem túlzás azt állítani, hogy azzal, hogy megmozdította a modelljeit, példát mutatott és hatással volt a 20. századi modern, dinamikus nô és nôkép kialakulására.

A Bazaar mellett dolgozott a Look és a Life magazinoknak, ez utóbbi címlapján jelent meg a Fred Astaire-rôl készített fotója, de mellette számos hírességet lencsevégre kapott, például Marlene Dietrichet, Louis Armstrongot és Katharine Hepburnt.

A Ladies’ Home Journaltôl egy egészen testhezálló és különleges megbízást kapott: mutassa be az amerikai hétköznapokat. Így született meg a 78 képbôl álló How America Lives (Hogyan él Amerika) sorozat, amelyen 1940 és 1946 között

dolgozott.

Bár nem csak szakmailag, de anyagilag is elismert fotós volt, nem volt rá jellemzô sem a takarékosság, sem a rendszerezés. Ebbôl kifolyólag dolgozott élete utolsó percéig, és ez az oka annak is, hogy képei szétszóródtak a világban. A mostani kiállítás sem jöhetett volna létre az Ullstein Kiadó archívuma és az F. C. Gundlach Alapítvány nélkül, amely különös hangsúlyt fektet a divatfotográfia emlékeinek összegyûjtésére. Hogy az Alapítvány mennyire fontosnak mutatja Munkácsi életmûvét, azt jól mutatja, hogy maga az alapítvány tulajdonosa, a szintén fotós F. C. Gundlach látta el a Munkácsi 1923 és 1963 között készült mûveibôl válogatott tárlat kurátori teendôit.

A falakon minden fontosabb képét megtalálhatjuk majd köszönhetôen a több mint háromszáz darab vintage (a negatív elôhívását követô egy-két éven belül készült, szignózott nagyítás) kópiának, a fotókat pedig a Pesti Napló, a Berliner Illustrierte Zeitung, a Harper’s Bazaar és a Ladies’ Home Journal korabeli példányai egészítik ki, eredeti környezetükben nézhetjük meg a képeket. Így nem csak mûvészetként tehetjük próbára Munkácsi mûveit, hanem alkalmazott tudományként is, bár sejthetôen egyik szemponttal sem lesz semmi probléma.

A góllövô

Ludwig Múzeum – Kortárs Mûvészeti Múzeum

Martin Munkácsi: Think while you shoot

A világhírhez azonban a külföldi munkákon keresztül vezetett az út. mm59

K u l i s s z a

B i l l e n t y ûk é s p e d á l o k k a v a l k á d j a V é g h

D á n i e l

A Müpa orgonáját szinte mindenki ismeri, hiszen a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben mindig szem elôtt van. Ám a házban számos további billentyûs-pedálos hangszer lakik, igaz, némelyikük sohasem mutatkozik a nagyközönség elôtt.

A látogatótérben két hangszerrel találkozhatunk nap mint nap. Az elôcsarnok emeleti szintjén, a mozgólépcsôkkel szemben áll 2009 májusa óta az orgonaszimulátor, mellette pedig egy Steinway D típusú hangversenyzongora várja a hangulatkoncerteket és más, elôcsarnokban tartott rendezvényeket.

Ez a hangszer a Nemzeti Filharmonikusok tulajdona, és a Fesztivál Színházban szolgáló társával együtt fôszerepet játszott a Müpa mûködésének elsô hónapjaiban.

A Mûvészetek Palotája megnyitásakor nem rendelkezett ugyanis még saját zongorával, és csak 2005 ôszén érkezett meg a két kiválasztott Steinway-csúcsmodell.

Minden müpás hangszer szakmai felügyelôje és felelôse, Sörös István vezérigazgatói szaktanácsadó szerint „mindkét hangszer nagyon jó, de hangzás- és színvilágában eltérô darab. Az egyik inkább Mozart, Beethoven és Chopin zenéjének elôadására alkalmas, míg a másik tónusában Liszt, Bartók és a 20. századi zeneszerzôk mûveihez illik.”

A világ koncerttermeiben standardnak számító hangversenyzongora-típusból nem sokkal késôbb egy harmadik is érkezett. Ez a példány a Nemzeti Filharmonikusok próbatermében, az elsô kettô pedig a hangversenyterem színpada alatt kialakított klimatizált süllyesztôben lakik. A helységen 2006 óta egy kifejezetten a modern, nagy befogadóképességû termekhez tervezett Fazioli F308 hangversenyzongorával osztoznak.

A három eltérô karakterû zongorával tehát a legkülönbözôbb igényekkel elôálló mûvészeknek tud választási lehetôséget kínálni a Müpa. Sörös István elárulta, hogy a Faziolimm60

hangszert többek között Bogányi Gergely, Hegedûs Endre, Kárászy Szilvia és Vásáry Tamás részesítik elônyben; más mûvészek viszont – így legutóbb Schiff András vagy Daniel Barenboim – saját Steinwayükhöz ragaszkodnak.

A hangversenyzongorák mellett csak statisztaszerepet játszik, és a nagyközönség elôl mindig rejtve marad a próbatermekben szolgáló három Boston pianínó, valamint a szólistaöltözôben elhelyezett Steinway B zongora. Régizenei koncerteken találkozhatunk a kétmanuálos Merzdorf csembalóval, vagy a pécsi manufaktúra által épített ládaorgonával. Ez az íróasztal méretû hangszer a Müpa egyik legkényesebb zeneszerszáma, ugyanis minden mozdítás után hangolást kíván.

Hasonló igényei csak annak a 47 húros Lyon & Haely gyártmányú aranyozott óriáshárfának vannak, ami legutóbb a Wagner-napokat játszotta végig.

A hangversenyzongorákat ehhez képes ritkán, „csak” minden próba és minden elôadás elôtt hangolják.

A zeneszerszámok egységes hangmagasságát kijelölô 440 herzes normál zenei a-hanghoz képest ugyanis egyes szimfonikus zenekarokhoz alkalmazkodva két, vagy akár négy Herzzel is magasabbra kell „felhúzni” a zongorákat. Amikor pedig könnyûzenei és jazzelôadók ülnek a billentyûkhöz, ismét „le kell tornázni” a hangolást. A fáradságot azonban nem sajnálja Sörös István és csapata, hiszen a koncertek mûfajától és helyszínétôl függetlenül a lehetô legjobb körülményeket szeretnék biztosítani minden fellépô mûvésznek.

H á z r ó l

S í n e n P a pp

h á z r a

építésére eredetileg két évet szántak, az volt a cél, hogy 1892. október 12-én, Amerika felfedezésének 400. évfordulóján közönséget fogadhasson a ház. Ezt azonban több szerencsétlen véletlen akadályozta meg: a beruházást finanszírozó Angelo Ferrari halála, az ebbôl adódó pénzügyi nehézségek, illetve az, hogy Meanót 1904-ben meggyilkolták. Az épületet végül Jules Dormal, egy belga származású, Párizsban tanult építész fejezte be, aki ragaszkodott az eredeti tervekhez, de a végeredményen a kor eklektikájának megfelelôen felfedezhetôk a görög klasszika, az olasz reneszánsz, és Dormal tanulmányai miatt a francia BeauxArts stílus jegyei is.

v a n n a k

T í m e a

Valószínûleg kevés olyan épület van a világon, pláne operaház, amelyért a város vagy a kormány vezetôi képesek lennének elrendelni egy forgalmas, az ország iparának történetében szimbolikus jelentôségûnek tartott vasúti pályaudvar bezárását és lerombolását. A Buenos Aires-i Teatro Colónért még ezt is megtették.

Argentína a 19. század második felében, a 20. század elején páratlan gazdasági növekedést mutatott.

A világ tíz leggazdagabb országa közé tartozott a marhahús- és a gabonaexportnak köszönhetôen, ám az iparon és a kereskedelmen kívül a kultúra is virágzott arrafelé.

Az operának olyan hatalmas rajongótábora volt, az 1850-es évek közepére akkora népszerûséget ért el – 1854-ben például 53 darabot mutattak be Buenos Airesben –, hogy a mûfaj saját színházat igényelt.

Az elsô Teatro Colónt Carlos Enrique Pelligrini, a késôbbi argetin elnök, Carlos Pellegrini apja tervezte, és az építkezés kezdete után egy évvel, 1857. április 27-én át is adták a közönségnek. A nyitóelôadáson Verdi Traviatáját adták Violetta szerepében Sofia Vera Lorinivel, míg Alfredót Enrico mm62

Tamberlik énekelte. Ez az épület jó harminc évig mutatta a független Argentína erejét és kultúrájának gazdagságát, és szolgálta sikerrel esténként két és fél ezer nézô igényeit.

A Kolumbusz Kristófról elnevezett operaháznak egyébként több riválisa is akadt a városban, köztük a korszak egyik legmodernebbjének számító Teatro Ópera, amelyet egy helyi üzletember, bizonyos Antonio Petalardo alapított, és ahol szintén egy Verdi-operával, A trubadúrral nyitották meg a kapukat. A társulat erôsségét mutatja, hogy ôk vonultak át az újonnan megnyíló Teatro Colónba, s adták az együttes magját. Az 1908. május 25-i estéig azonban sok, meglehetôsen zavaros víz folyt le a Río de la Platán.

Az új épület tervezésére a Plaza Parque pályaudvar helyén Francesco

Tamburini irodája kapta a megbízást.

Tamburini Nápolyban tanult – nem véletlen tehát, hogy a Teatro Colón aranyban és bíborban pompázó, patkó alakú, hétszintes nézôtere hasonlóságot mutat a San Carlo auditóriumával –, és 1881-ben érkezett Argentínába, két évvel késôbb pedig nemzeti fôépítésszé nevezték ki. (Az ô nevéhez fûzôdik a Központi Katonai Kórház, a Casa Rosada, azaz az államelnöki és egyéb kormányhivataloknak otthont adó épület bôvítése is.) Az operaház alapkövét még az ô jelenlétében, 1890. május 25-én tették le, ám egy évvel késôbb Tamburini meghalt.

A munkálatokat az építész egyik munkatársa, a szakmát Torinóban elsajátító Vittorio Meano folytatta, aki Buenos Aires városképén az Argentin Nemzeti Kongresszus épületével hagyott nyomot. A Teatro Colón

Két évtized építkezése után, 1908. május 25-én megnyílt végül a Teatro Colón, amelynek nézôterén 2847-en foglalhatnak helyet.

A nyitánynak ezúttal is egy Verdioperát választottak: az Aidát a Teatro Óperából átköltözô Gran Compañía Lírica Italiana elôadásában, Luigi Mancinelli rendezésében adták, az elôadás címszerepét Lucia Crestani énekelte. Az elsô évad második elôadása a Hamlet volt a korszak egyik legnépszerûbb baritonjának, Titta Ruffónak a felléptével, ezt követte a szezonban még 16 opera, köztük

egy argentin komponista, Hector Panizza darabja, az Aurora, és az éra sztárjai közül Fjodor Saljapin és Antonio Paolit is megnyerték vendégszereplésre.

Hosszú lenne azoknak a nemzetközi hírnévnek örvendô operaénekeseknek, hangszeres elôadóknak, baletttáncosoknak, zenekaroknak és karmestereknek a névsora, akik a Teatro Colón, a világ öt legjobb akusztikájú operaházának egyikének színlapjain feltûntek, így csak azokat az argentinokat említsük meg, akiknek pályáján fontos momentumot jelentett az itteni fellépés: Daniel Barenboim, Gabriel Garrido, Miguel Ángel Veltri, Delia Rigal, Luis Lima, Raúl Giménez, Ana María González, Renato Cesari, Ricardo Cassinelli, Gian-Piero Mastromei, Ángel Mattiello, Carlo Cossutta, Carlos Guichandut, Cecilia Díaz, Paula Almerares, Marcelo Álvarez, José Cura, Darío Volonté, Virginia Tola, María Ruanova, Olga Ferri, Michel Borovsky, José Neglia, Norma Fontenla, Wasil Tupin, Esmeralda Agloglia, Jorge Donn, Julio Bocca, Maximiliano Guerra, Paloma Herrera. Igazán impozáns névsor...

Megnyitását követôen a Teatro Colón – magát a Scala és a Met riválisává kinôve – hamar rákerült a nemzetközi

operatérképre, és folyamatos bôvítésre volt szükség. A harmincas években lett a különbözô mûhelyekbôl komplett kis város a föld alatt, 1937-ben pedig megnyílt az iskola, ami 1960-ban mûvészeti fôiskolai rangot kapott.

Az épület modernizációja az utóbbi hetven évben folyamatosan zajlott; az 1970-es években készítette el a kupola freskóját egy helyi képzômûvész, Raúl Soldi. A Teatro Colón legutóbbi rekonstrukciójára 2005 és 2010 között került sor. Eredetileg három évre tervezték a felújítást, a ház végül 2010. május 24-én, argentin forradalom bicentenáriumát ünneplô eseménysorozat keretében nyitott meg régi-új fényében pompázva.

Azt, hogy ez az operaház mit jelent Argentínában, mutatja, hogy 1989 óta nemzeti történelmi mûemlék, 2008. szeptember 11-én pedig Buenos Aires városa rendeletben deklarálta a Teatro Colón önálló jogi személyiségét, szervezeti, pénzügyi függetlenségét, missziójaként a színház- (prózai és zenés), a tánc-, valamint a zenemûvészet terén új mûalkotások létrehozását, bemutatását, e mûvészeti ágak formálását, elômozdítását, a kísérletezést jelölte meg, hiszen a jelennek a múlt tradícióit kell követni.

a j á n l ó

n o v e mb e r – d e c e mb e r i

e l ôz e t e s

J a zz - á l o m k o n c e r t Brad Mehldau

K e t t e n

a

Világhírû amerikai jazzduó várja a mûfaj fanatikus rajongóit a zenepalota hangversenytermében, amelynek tagjai a negyvenes éveik elején járnak. Brad Mehldau korunk egyik legkiemelkedôbb jazz-zongoristája, aki filmzenéivel is nevet szerzett magának. Elôadóstílusának fô jellemzôje az improvizáció, ami különlegessé teszi interpretációit.

Klasszikus és rockos gondolatokkal fûszerezett produkciói valódi kalandozásnak tekinthetôk a jazzben. Partnere, Joshua Redman karrierje 1991-ben indult, és rövid idôn belül a legnevesebb jazz-zenészek társaságában találta magát.

Az ô közremûködésével szintén számos album készült, és az ô nevéhez is fûzôdnek sikeres filmzenék. Tenor- és szopránszaxofonon játszik, és a mainstream jazz mellett a groove és a soul mûfajai sem ismeretlenek számára.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 25.)

p á r b a n

A fiatal Stravinsky baletthôsének, az orosz népmesék világából való Petruskának története annyira megtetszett Szergej Gyagilevnek, a cári orosz balett-igazgatójának, hogy annak kibôvítésére biztatta a zeneszerzôt.

A Paprikajancsi szenvedéseirôl szóló teljes táncjátékot 1910-ben mutatták be óriási sikerrel. A cselekmény egy vásárban játszódik, ahol minden van, ami a történethez tartozik: csôdület, zsivaly, kis színház, bûvész, megelevenedô bábuk, balerina és természetesen Petruska. A színen szenvedélyes dráma zajlik, amely a fôhôs halálával zárul. Kilenc évvel késôbb az igazgató – több közös produkció után – újabb megbízást adott a komponistának: Pergolesi zenéjének felhasználásával írjon balettet a korabeli vásári komédiák közkedvelt bohócfigurájának, Pulcinellának történeteibôl. Ez a két, orosz és itáliai história elevenedik meg a Bozsik Yvette Társulat közremûködésével. Az Óbudai Danubia Zenekart Kesselyák Gergely vezényli.

(Fesztivál Színház, december 19.)

Bozsik Yvette (fotó: Kállay Tóth Anett)

C h o p i n - m a r a t o n Bogányi Gergely

mm64

Frédéric Chopin születésének bicentenáriumának alkalmából világviszonylatban is egyedülálló teljesítményre vállalkozik Kossuth-díjas zongoramûvészünk, Bogányi Gergely: két nap alatt megszólaltatja a lengyel zeneszerzô összes szólózongorára írt kompozícióját. Negyvennyolc óra alatt, kétóránként kezdôdô, szinte folyamatos játékkal és intenzitással zongorázni – ilyen párját ritkító koncertmaratonra még nem volt példa a zenei világban. A fiatal mûvész vállalkozása egyedülálló. Fizikai képtelenségnek tûnô szándékával nem elégszik meg a mûvek egyszerû „eljátszásával” hanem intenzitásban és szuverenitásában is maradandót kíván nyújtani. A maratoni koncertre beülô közönség pedig gyorstalpaló, szuperintenzív tanfolyamon ismerheti meg a fiatalon elhunyt lengyel komponista életmûvét. A kétnapos monstre koncert a Chopin-év csúcspontja, méltó tisztelgés a zeneszerzô elôtt.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 27., 28.)

E c h o

–

V i s s z h a n g o k

a

M ü p a

e s e mé n y e i r ô l

rémületét feledve feladta eredeti szándékát, s nem tiltotta meg a további bemutatókat. Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra lendületes lélekelemzését nézve az motoszkálhat a fejünkben, vajon a darabjával zenészként újjászületésre vágyó komponista számított-e egy eszmeiséggel ily mértékben átszôtt megvalósításra.

V é g s ô

Z o l t á n

Azok a csodálatos nôk! – Lila Downs (Élet és Irodalom, 2010. június 11.)

Andreas Scholl

M a l i n a

J á n o s

Andreas Scholl és a Stuttgarti Kamarazenekar hangversenye (Új Zenei Újság, 2010. május 23.)

Scholl nagyszabású jelenségként mutatkozott be, akinek hangja kiemelkedô és kifejezetten érzéki szépségével azonnal megragadja a hallgatót. Ez a hang ráadásul minden regiszterben szép és kiegyenlített, mélységei és magasságai egyaránt kidolgozottak. Mûvészetének ez azonban csupán a kiindulópontja. Scholl éneklése mindenekelôtt és mindenek fölött expresszív, a szöveg, illetve a szövegen túl az adott lelkiállapot, az adott drámai helyzet kifejezését szolgálja. A barokk figurák, a konvencionális kifejezôeszközök teljes frissességgel, mint a pillanat szülöttjei szólalnak meg elôadásában, s ez teszi éneklését igazán expresszívvé és átütôvé.

zé t a Csillagos pesti éjszaka – Anne-Sophie Mutter és a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar (Cafe Momus, 2010. május 31.)

Mi addigra már rekedtre kiabáltuk magunkat, pirosra vertük a tenyerünket, leghangosabban tán épp a harmadik emeleten tobzódó teljes zeneakadémiai hegedû tanszak. És irigyeltük a zenekart, a távoli Pittsburgh Európában turnézó együttesét, hogy együtt muzsikálhatott vele, és irigyeltük a végtelenül készséges Manfred Honecket, hogy a produkció után – rogyasztott térddel, alattvalói pózban – elsônek csókolhatott kezet Anne-Sophie Mutternek.

T e i m e r

G á b o r

A menekülô ember – Wagner: Trisztán és Izolda (Fidelio.hu, 2010. június 3.)

Nagy szerencsénk, hogy Wagner a Trisztán és Izolda korabeli négy elôadása közül az utolsó alkalmával érzett mm66

A melankólia ellenére a dalok végtelen kedélyességet árasztanak, és éppen ez, a tartalom és forma közötti feszültség adja Downs mûvészetének lényegét. Csak a legnagyobbak képesek elérni, hogy az ellentétes hatásokból egyensúly szülessen. Klarinét, szopránszaxofon, hegedû és az ütôsdoboz, a cajón, valamint a hárfa szokatlan hangszerelés, de Downs produkciója nem ettôl összetéveszthetetlen. Lila Downs alapvetôen alt színezetû énekhangja bô három oktávot ölel át: van, hogy füstös bluest énekel, van, hogy Yma Sumacként meghódíthatatlan magaslatokban visít, közte pedig nagyon stabilan uralja a dallamokat. A Kahlo utáni kor új mexikói nagyasszonya járt nálunk.

F a r k a s h á z y

T i v a d a r

Ez elment vadászni… – Budapesti Wagner-napok (Hócipô, 2010. június 12.)

„EZ ELMENT VADÁSZNI. Zoboki Gábor megtervezte, Demján Sándor felépítette, Kiss Imre igazgatta, Fischer Ádám vezényelte, Christian Franz elénekelte. A Mûvészetek Palotájáról beszélek, annak is utolérhetetlen Wagnerciklusáról. A Ringet itthon harmincévesen láthattam elôször, s ötvenesen jutottam el Bayreuthba. Újabb tíz évet kellett várnom, hogy Pesten hasonló színvonalú és akusztikájú elôadásokat láthassak.

Zoboki máig nap mint nap feltûnik a Müpa koncertjein, mintha vigyázna rá, össze ne dôljön Valhallaként, de más veszélyek is leselkednek az épületre, mert az idei Trisztán elsô felvonásában a padló szakad be, a másodikban az elsô emelet roskad szét, a harmadikban pedig egyre feljebb kúszik a repedés. De mindehhez az is kellett, hogy Kiss Imre itthon is akkora lehetôségeket teremtsen Fischernek, amelyeket a nagyvilágban már kivívott magának, de ezt a sorrendet megszoktuk Marton Évától Markó Ivánig. (…) A walkürt az Operaházra kiszemelt Holender úr mögött élvezhetem, ám a Ring bizarr ötletei nagyszerûen mûködnek, a lófejes, hollós táncosok a vörös frakkos narrátorral mindig a legjobbkor jelennek meg, remekül lendítve tovább a történetet, hiszen nem várható el testes énekesektôl, hogy a hatalmas teret be is játszszák. De legalább nem tornáztatják ôket, mert a Ring, a Trisztán és a Parsifal a közhiedelemmel ellentétben nem csupán törpés, sárkányos mese, hanem a valaha zenére írt legnagyobb drámai összecsapások sora, s minden perce tele szenvedéllyel. Ezekért az elôadásokért ezer kilométert is utaznék, de a HÉV-vel csak egy megállót kell.

Ez egy magyar csoda.