Müpa Magazin 2011/2012 évad 3. szám

magazin

Komolyzene/opera ChantiCleer DeviCh GooDe hollerunG Keller KoCsis KováCs Marriner ránKi rohMann selMeCzi szeCsőDi Jazz/Világzene/Könnyűzene herCzKu KowalsKy lajKó MarKović MonaMo roby laKatos wasilewsKi Tánc CauwenberGh juhász juroniCs Mihály vinCze családi/ifJúsági babaKonCert Cifra Palota hanG-szer-száM hanGulatKonCerteK MiniMatiné KiállíTásoK/mozi fábri frieDMan KoCsis tannhäuser

i n g y e n e s i d Ő s z a k i k i a d v á n y • v i i . é v f o ly a m 1 . s z á m • 2 0 1 2 . j a n u á r – f e b r u á r

a l e G j o b b r o s s z f i ú

Bryn terFel

MUPA 2012_1.indd 1

Cirkusz az egész világ le Poème harmonique Biharitól a világzenéig roby lakatos ensemble FelszaBadító alkotás – Felelősséggel mus-e – kreatív művészeti foglalkozás Szelíd noSzogatáS müpa mozi

12/15/11 2:20:03 PM

MUPA 2012_1.indd 2

12/15/11 2:20:20 PM

n y i t á n y C h r i s t o p h e r

M a t t h e i s e n

A Magyar Telekomot, mint a hazai vezetõ infokommunikációs vállalat és a Müpát, mint Magyarország egyik vezetõ kulturális intézményét, számos közös dolog köti össze immár évek óta– a minõség és a közösségi élmények létrejöttének támogatása melletti hosszú távú elkötelezettség ezek közül is kiemelkedõ kapcsok.

A Müpa arra törekszik, hogy válság idején is olyan horizontot mutasson, amelynek az értékei idõtállóak. Az intézmény küldetése, hogy falai között minél többen tapasztalhassák meg közösségben, hogyan gazdagíthatja az emberi életet a minõségi zenekultúra.

A Telekom a közösségi élmények megosztását támogatja, missziója, hogy ügyfelei bárhol, bármikor, bármely kis vagy nagy ,,képernyõn” keresztül magas minõségben jussanak hozzá információkhoz, élvezhessenek mozgóképes tartalmakat, oszthassák meg élményeiket és tarthassák a kapcsolatot egymással.

A telekommunikáció fejlõdése a kultúra-fogyasztásban is új horizontot nyitott, ma már a szupergyors mobil szélessáv, az okos eszközök és az interaktív televízió segítségével a közönség a világon bárhol elõállított, hangzó- és mozgókép tartalmakat valóban tértõl és idõtõl függetlenül élvezheti, akár otthon, akár útközben. A Müpa indulása óta hasonló szerepet tölt be, és hozza el - ugyan nem a közönség nappalijába vagy okos eszközére, hanem az intézmény kivételes akusztikájú hangversenytermébe és más tereibe- a zenei és más kulturális mûfajok vezetõ elõadóit.

Mind a Müpa, mint a Telekom számára fontos, hogy hazai értékek és nemzetközi vívmányok is eljussanak a magyar közönséghez. Minden magyar zenekedvelõ büszke lehet arra, hogy az Müpában megforduló nemzetközi sztárokhoz mérhetõ tehetségeket mutathat fel a magyar zenemûvészet is. A Magyar Telekom nemzetközi hátterû szolgáltatóként pedig arra törekszik, hogy a vezetõ telekommunikációs technológiákat ne csak elhozza Magyarországra, de minél szélesebb körben hozzáférhetõvé és élvezhetõvé is tegye a hazai közönség számára, eszközöket és ügyfelei számára az õ számukra itthon leginkább releváns tartalmat mellétéve- a zene terén is.

Ma már nem képzelhetõ el kommunikáció telekommunikáció nélkül a közösségben se társadalmi, se gazdasági téren - a zene és a mûvészet pedig a kommunikáció egyik legmagasabb, mindenkit összehozó nyelve és formája.

Christopher Mattheisen a Magyar telekom elnök-vezérigazgatója

A Müpa stratégiai partnereként a Magyar Telekom büszke arra, hogy a kommunikációt, a közösségi élményeket és a hazai zenekultúrát és tehetségeket ilyen módon is segítheti- s biztosak vagyunk abban is, hogy a Müpa a következõ években is minõségi és csodálatos zenei élményeknek ad majd teret a hazai közösségek és közönség számára.

mm3

MUPA 2012_1.indd 3

12/16/11 5:30:25 PM

HÍRHOZÓ 6 ŐK AJÁNLJÁK 8 SATO-SAN, A RÓZSASZÍN LÓ MEG A VÉGTELEN 10 INSPIRÁLÓ KÖTÖTTSÉGEK 12 LOVAGREGÉNY 14 EGY POPKARRIER A JAZZBEN 16

BAROKK KARNEVÁL

ROBY LAKATOS

FÁBRI ZOLTÁN

24

26 A MOSOLYFAKASZTÓ ELEVEN FOLK A SZERELEM HANGJAI SZELÍD NOSZOGATÁS BIHARITÓL A VILÁGZENÉIG A LEGJOBB ROSSZFIÚ LOVAGI TORNA AZ ORGONÁN

18 20 22 24 26 28

32 CIRKUSZ AZ EGÉSZ VILÁG 32 A MÓKUS MEG A MOGYORÓ NAGY KALANDJA 34 „A CRESCENDO BENNÜNK TÖRTÉNIK” 36 BEFOGADOTT PRODUKCIÓK AJÁNLÓJA 38

30

mm4

MUPA 2012_1.indd 4

12/15/11 3:08:07 PM

MÜPA Magazin A Művészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Művészetek Palotája Kft., Káel Csaba vezérigazgató

2

32 Ó 34 36 38

Szerkesztő: Filip Viktória

RITA ACKERMANN: TŰZ NAP NAP UTÁN

MUS-E - KREATÍV MŰVÉSZETI FOGLALKOZÁS

Főszerkesztő: Zsoldos Dávid

50 BÉCSTŐL A BOLATINIG 42 HERCZKU ÁGNES A SZÍVÉBEN HOZZA A TÜZET 44 AMADEUS? 46 FELSZABADÍTÓ ALKOTÁS – FELELŐSSÉGGEL 50 LEGYEN VÖRÖS! 52

Lektor: Fazekas Gergely Szerkesztőség: Fidelio Média Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 23.

Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Nyomdai előkészítés: Gróf Róbert

52 KULISSZA HÁZRÓL HÁZRA – MUSIIKKITALO AJÁNLÓ ECHO

56 58 60 62

A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Nyomda: Keskeny Nyomda Kft. Arculat: Mátai és Végh Kreatív Műhely Megjelenik 15 000 példányban.

HU ISSN 1788-439X Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

mm5

MUPA 2012_1.indd 5

12/15/11 3:08:29 PM

h í r h o z ó

P r i m a P r i m i s s i m a A mAgyAr szellemi élet, A művészet, A tudomány és A sport jeles képviselői vehették át A primA primissimA díjAt 2011 decemberében. köztük volt kiss imre, A müpA első vezérigAzgAtójA és Fischer iván kArmester, A budApesti FesztiválzenekAr igAzgAtójA is.

K i s s

i m r e

F o t ó :

F i s c h e r i vá n m a r c o B o r g g r e v e

kilencedszer csendültek fel a jellegzetes fanfárok december 2-án, hogy elkezdődjék az a gálaest, amelynek keretében átadják a harminc prima-kitüntetett közül a közönség által kiválasztott tíz primának a prima primissima-díjat. Az elismerés történetében először életműdíjat is adományoztak, amelyet kiss imre, a művészetek palotája tavasszal leköszönt első vezérigazgatója kapott. kiss imrét 2003-ban kérték fel arra, hogy legyen a művészetek palotája első vezérigazgatója. A felkérést elfogadta, majd tapasztalatát, személyes tekintélyét és kapcsolatait latba vetve kezdte el felépíteni a ma már nemzetközi márkanevet jelentő művészetek palotáját. A müpa rövid időn belül nemzetközi rangú fesztiválok és világsztárok fellépésének helyszíne lett és az ő, magyarországon mind a mai napig szokatlan menedzser típusú igazgatása következtében hazai viszonylatban páratlan csapat állt össze. vezetőként az értéket, a „mindenből a legjobbat” elvét tartja kiindulópontnak. Úgy pozicionálta a művészetek palotáját, hogy az közvetve a teljes magyar zenei életet is menedzselni tudja a legkisebbektől a legnagyobbakig.

2010-ben ő kapta az életműdíjat a zágrábban rendezett nemzetközi előadóművészeti társaság (ispA) éves konferenciáján.

A világ legrangosabb előadóművészeti intézményeit és meghatározó személyiségeit tömörítő szervezet először ítélt oda díjat közép-európai szakembernek. néhány hónappal később a Francia köztársaság művészeti és irodalmi rendjének lovagi fokozatával tüntette ki Frédéric mitterand kulturális és kommunikációs miniszter.

Fischer iván, a budapesti Fesztiválzenekar alapítója és zeneigazgatója is prima primissima lett. A világhírű magyar karmester számos új koncertformát talált ki és honosított meg, köztük a gyermekeknek szóló, népszerű kakaókoncerteket. A világ legrangosabb zenekarait vezényelte. zeneigazgatója volt a kent operának, a lyoni nemzeti operának, 2007 és 2009 között vezető karmestere volt a washingtoni nemzeti szimfonikus zenekarnak. 2011-ben kinevezték a berlini konzerthaus zeneigazgatójának. zeneszerzőként is aktív. lemezfelvételeit számos rangos nemzetközi díjjal tüntették ki. A magyar mahler társaság alapítója, a brit kodály Akadémia patrónusa, kossuthdíjas. Fischer iván a díjjal járó összeget a magyar zeneiskolák és művészeti iskolák szövetségének ajánlotta fel, a szegény sorsú, de nagyon tehetséges gyermekek támogatásáért. Az elismerést is a szövetség elnöke, ember csaba vette át a karmester helyett, aki a díj átadásának időpontjában berlinben tartózkodott.

mm6

MUPA 2012_1.indd 6

12/15/11 3:09:41 PM

k o s z t o l á n c z y

Ú j

v e z e t ő k

a

G á b o r

M ü p a

k o vá c s

á G n e s

é l é n

A Művészetek PAlotájA 2011-ben elkészített öt éves strAtégiAi tervében foglAlt új felAdAtok és célok hAtékony és sikeres MegvAlósítását segítik elő A vezetőségen belül létrehozott, vAlAMint új felAdAtMegosztást lehetővé tevő vezetői Pozíciók, illetve Az ezekhez kAPcsolódó, A szervezeti feléPítést is átAlAkító kinevezések és szeMélyi változások.

2011. november 7-én kezdte meg munkáját kosztolánczy gábor gazdasági és értékesítési vezérigazgató-helyettes, akinek közel másfél évtizedes színházi tapasztalatai és jogi szakokleveles közgazdász valamint mérlegképes könyvelő végzettsége kellő fundamentumot biztosít ahhoz, hogy a Müpában vállalt feladatokat magas színvonalon el tudja látni.

A jövőben az értékesítési és marketing területet, valamint a főkönyvelőséget és a főmérnökséget irányító kosztolánczy gábor ezt megelőzően a centrál színház (korábban vidám színpad) gazdasági igazgatójaként dolgozott, ahol 2004-től kezdődően jelentős sikereket ért el a komoly adósságállomány lefaragásában, a színház működésének újraszervezésében, a jelentős likvid tartalékok és a stabil gazdálkodás megteremtésében; 1997 és 2004 között 7 évig a Madách színház igazgatóságán dolgozott. szintén november 7-i hatállyal kezdte meg munkáját kovács ágnes a Művészetek Palotája értékesítési és marketing igazgatójaként. Az angol nyelvtanári és okleveles közgazdászi végzettséggel rendelkező kovács ágnes kilenc évet töltött a saatchi&saatchi és a jWt nemzetközi reklámügynökségeknél, ahol többek között regionális Procter&gamble kampányokat és a vodafone live hazai vezető kampányát irányította. Pályafutását a general Motors regionális marketing kommunikációs vezetőjeként folytatta, ahol először a chevrolet, majd az opel márkáért volt felelős közép- és kelet-európában. Mielőtt a Művészetek Palotája felkérését elfogadta, szintén az értékesítés és marketing területekért felelt az Akadémiai kiadónál.

A 2011. július 1. óta a Művészetek Palotája vezetősége munkájában kommunikációs tanácsadóként részt vevő szabóstein imre 2011. október 1-től a vezérigazgatóság stratégiai kommunikációs tanácsadójaként segíti az intézmény működését és a vezérigazgató munkáját. A Müpa új intézményi és teljes körű stratégiai kommunikációjának kidolgozásában, valamint működtetésében közreműködő, és más feladatok mellett az intézmény saját audiovizuális brandjeinek kifejlesztésével is megbízott szabó-stein kereskedelmi üzemgazdász és bölcsész végzettséggel rendelkezik. korábban dolgozott többek között a Magyar televízió film- és szórakoztató szerkesztőségének igazgatójaként, és kommunikációs igazgatóként az ő nevéhez is kötődik az rtl klub piacvezető pozíciójának megalapozása. bátor tamás 2011. október 1-től látja el a Művészetek Palotája koprodukciós programigazgatói teendőit. elsődleges feladata az opera, a színház, a tánc és a komolyzene területén a hazai és külföldi partnerek megkeresése és bevonása, ami meghatározó eleme a Müpa új stratégiai tervének. bátor tamás operaénekes a Miskolci nemzetközi operafesztivál augusztus végén leköszönő ügyvezető igazgatója, aki éveken keresztül meghatározó szerepet játszott a fesztivál hírnevének megteremtésében és a költséghatékonyan menedzselt – sok esetben európai Uniós pénzek bevonásával megvalósuló – nemzetközi, valamint hazai koprodukciók létrehozásában. mm7

MUPA 2012_1.indd 7

12/15/11 3:09:55 PM

ö k ő k i

a j á n l j á k . . .

m i r e

m e n n e

F u l l a j tá r

a n d r e a

a katona József színház színművésznőJe

Boban marković neve nekem egyet jelent a tánccal, a felhőtlen örömmel, szórakozással. nem emlékszem olyan koncertjükre, ahol az első öt perc után ne perdült volna táncra a közönség. kirobbanó életkedv és öröm sugárzik a zenéjükből, erre pedig nekem feltétlen szükségem van, ha jól akarom érezni magam. szeretem az újévet klasszikus zenével köszönteni. nagypapámtól ered ez a régi, családi hagyomány, és ezt a szokást már velem együtt a fiam is követi. egész másképp indul az új esztendő, ha egy hangulatos koncerttel köszöntjük. a Carmina Burana mindig megrázó és felkavaró élmény számomra. hihetetlen, hogy mennyi monumentalitás és szenvedély van benne jelen egyszerre.

Juronics tamásék társulata pedig lenyűgöző koreográfiát varázsol hozzá. a n d r e a

Újévi hangverseny – km.: orchestra la scintilla, vez.: fischer ádám január 1. 19:00 – Bartók Béla nemzeti hangversenyterem BoBan & marko marković orkestar, örömzene január 7. 19:30 – Bartók Béla nemzeti hangversenyterem szegedi kortárs Balett: carmina Burana január 19. 19:00 – fesztivál színház

k o l l á r - k l e m e n c z

l á s z l ó

énekes, szövegíró, dalszerző

szeretem a határokat összemosó-eltörlő, új utakat kereső, bátran progresszív és azt felvállaló dolgokat. veszélyes játék, könnyen bele lehet bukni, nem támogatott dolog a tömeg részéről, de jelentősége sokkal nagyobb, mint a pillanatnyi megítélése, és ez a lényeg. vannak, akiknek nincs más útjuk. a Portico Quartet is ehhez a körhöz tartozik, szerzői attitűddel, megalkuvás nélkül szárnyal. lajkó félixet már régóta szeretném megnézni. amit ismerek tőle, azt nagyon szeretem hallgatni, közel áll hozzám a személyisége, igazán sokszor gondoltam, hogy nekünk találkoznunk kéne, beszélni dolgokról, vagy csak hallgatni egymás társaságában és vágyam, hogy egyszer dolgozhassunk együtt, egy új anyagon, vagy közös fellépésen. a régizene a szívem csücske. vonzódom a barokk korhoz, azokhoz a hangszerekhez és hangulatokhoz. van egy mandolinom, amivel néha kiülök az erdő szélére egy farönkre, és kicsit visszautazom ebbe a korba. azt hiszem, én közvetlenül onnan jöttem ide, és nagyon hiányzik, hogy lóval járjak, patakban fürödjek, magam készítsek el mindent: zenét, ennivalót, házat…

matinékoncertek, mindent a dalról – a népdaltól a jazzig január 22. 11:00, 15:00 – fesztivál színház

literárium – kortárs írók a müpáBan, térey jános-est január 23. 18:00 – Üvegterem

győri Balett: Queen-Balett FeBruár 22. 19:00 – fesztivál színház

n a g y- k á l ó z y e s z t e r , F o t ó k l e B at t i l a

k o l l á r - k l e m e n c z l á s z l ó

F u l l a j tá r

portico Quartet január 25. 20:00 – fesztivál színház lajkó Félix FeBruár 2. 19:30 – Bartók Béla nemzeti

hangversenyterem

le poème harmoniQue: Barokk karnevál FeBruár 12, 13. 19:00 – fesztivál színház

n a g y- k á l ó z y e s z t e r az ÚJ színház színművésznőJe

ha nem színész, akkor biztosan táncművész lettem volna. mindig csodálattal nézem, mennyire kifejező tud lenni az emberi test. szavak nélkül is mindent képes elmesélni. a belga származású Ben van Cauwenbergh koreografálta előadást a nemzeti táncszínház produkciójában lehet megnézni. az egyik kedvenc zenei műfajom a jazz, de hogy hogyan jutunk a népdaltól a jazzig, izgalmas történetnek tűnik. ráadásul matinékoncertek keretében, tehát már a kisgyermekek is idejében megismerkedhetnek ezzel a témával. térey János irodalmi estjébe minden belefér. költészet, színház, és még a zene is, hisz harcsa veronika adja a zenei aláfestést. különleges estéket ígér a kortárs írók a müpában rendezvénysorozat is.

mm8

MUPA 2012_1.indd 8

12/15/11 2:21:47 PM

MUPA 2012_1.indd 9

12/15/11 2:21:57 PM

m a R c i n

W a S i L e W S k i

t R i o ,

F o t ó :

t o m a S z

S i k o R a

S a t o - S a n , a R ó z S a S z í n m e g a V é g t e L e n B é r c e s i

L ó

B a r B a r a

Nem, nem egy bestseller-gyanús meseregényt mutatunk be, a 2012. évi Jazz Showcase fiatal szereplői bújnak meg a címben. Némi egzotikumra azonban feltétlenül készülhetünk január 13. és 15. között, mert az ötödik alkalommal megrendezendő jazz-tehetségbörze kilép hazánk határain túlra, hogy saját ifjainkon kívül a Visegrádi Négyek országainak kiválóságait is bemutassa.

A Művészetek Palotája 2012. január 13-án Lengyelország, január 14-én Szlovákia, január 15-én pedig a Cseh Köztársaság leginkább figyelemre méltó feltörekvő jazzegyütteseit hívja termeibe azzal a céllal, hogy a szintén nálunk állomásozó európai jazz-szaktekintélyek – újságírók, oktatók, fesztiválszervezők, klubtulajdonosok – egy helyen ismerhessék meg őket, vigyék hírüket, szervezhessenek számukra újabb és újabb fellépéseket, bemutatkozási lehetőségeket. És persze az is cél, hogy a magyar fiatalok gyümölcsöző kapcsolatokat építhessenek ki lengyel, szlovák és cseh kollégáikkal, mert a zene általában, a jazz pedig különösen, nem ismer határokat.

A meghívott fellépők most is a legjobbak közül kerülnek ki, akik már

bizonyították, hogy érdemesek a figyelemre. Délutánonként két magyar csapat mellett két külföldi válogatott ad egyenként negyvenperces koncerteket. Kezdés 16:00 órakor a Zászlótérben, a negyedik fellépő 18:15-kor csap a húrokba az Előcsarnok színpadán, a közönség pedig a hagyománynak megfelelően vándorol a két helyszín között – erre öt perc áll rendelkezésére. Sűrű menet, de a választék várhatóan a székekhez, illetve a piros bársonyszőnyeghez szegezi majd a szakembereket és a civil jazzkedvelőket egyaránt.

A lengyeleket fókuszba állító pénteki nap szereplőiről annyi előre elmondható, hogy nem babonásak…

A január 13-án fellépő két magyar énekes hölgy közül az egyik visszatérő

vendége a Jazz Showcase-nek: Karosi Júliát épp a lengyelországi Voicingers Nemzetközi Énekversenyen tüntették ki különdíjjal, a Zeneakadémia EU-s tehetséggondozó pályázatán pedig 2010-ben kiemelt továbbképzési lehetőséget kapott. Júliáékhoz hasonlóan Csemer Boglárka kvartettje is saját számokat játszik; őt a hazai klubéletből többen ismerhetik. Lengyel részről itt lesz a Stryjó, melynek zongorista főnöke, Nikola Kołodziejczyk a Montreux Jazz Festival 2007-es zongoraversenyének elődöntőse volt, de kapott ösztöndíjat a Berklee College of Musictól is, és kompozíció-megrendelést a Filharmonia Wrocławskától. A Maciej Obara Quartet pedig „félnehézsúlyú” együttesnek számít, hiszen Obara 2006-os debütálása óta már négy albumot rögzített, s többek közt Tomasz

mm10

MUPA 2012_1.indd 10

12/15/11 2:22:11 PM

JAZZ SHOWCASE 2012. január 13., 14., 15. 16:00 Jazz-tehetségbörze Zászlótér, Előcsarnok

2012. január 13. 20:00 Fesztivál Színház

Marcin Wasilewski Trio (PL)

Km.: Marcin Wasilewski (zongora), Slawomir Kurkiewicz (bőgő), Michal Miskiewicz (dob)

2012. január 14. 20:00 Fesztivál Színház

David Hodek Group

Km.: David Hodek (dob), Casey Benjamin (szaxofon, vocoder), Corcoran Holt (bőgő), Andreas Varady (gitár), Sárik Péter (zongora) Vendég: Juraj Bartoš (trombita)

2012. január 15. 20:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Visegrád Gála

H O D E K

D á V I D

Stankóval, Joey Baronnal, Nasheet Waitsszel, illetve a Marcin Wasilewski Trió tagjaival is játszott. Utóbbiakkal most is találkozhat, hiszen ők lesznek a „lengyel nap” este nyolckor kezdődő koncertjének főszereplői. A Marcin Wasilewski Trio nem először jár nálunk, de az a jazzrajongó, aki nem hallotta őket a Sziget Fesztivál Müpa Jazzsátrában 2006-ban, biztosan ismeri az együttes ECM-nél megjelent valamely CD-jét, netán a Tomasz Stankóval közösen készítettek valamelyikét. Most legújabb, Faithful című albumuk anyagát játsszák a Fesztivál Színházban.

A már hagyományosan szakmai napként induló szombat – idén január 14. – számos újdonsággal szolgál.

Több, a visegrádi régiót érintő kérdést is megvitatnak a jazzszakma nemzetközi képviselői, majd ugyanők délután kötetlen formában ismerkedhetnek a fiatal zenészekkel az Üvegteremben berendezett Jazz Caféban. Aztán kezdetét veszi a „szlovák félmaraton”: hazai színekben itt lesz az Ávéd János Balance, amelynek tagjai szintén nem először járnak Showcase-en, összesített érdemeik közül pedig aktualitásával is kitűnik Fenyvesi Márton gitáros 2011-es Junior Prima Díja. Ő erősíti Meleg Tamás szaxofonos kvintettjét is, melyben a „veterán” Subicz Gábor

I. rész: László Attila és a Senior Big Band feat. Miroslav Vitous II. rész: Balázs Elemér Quintet feat. Tim Ries Km.: László Attila (gitár, zenekarvezető), Miroslav Vitous (bőgő), Senoir Big Band, Nicholas Payton (trombita), Tim Ries (szoprán- és tenorszaxofon), Balázs Elemér (dob), Balázs József (zongora, billentyűs hangszerek), Lakatos Pecek Krisztián (bőgő)

trombitál. E két csapat közt lép színpadra a címben említett Pink Horse Trio, akik Žilina, azaz Zsolna városából nyargalnak hozzánk. A zongorás trió egyéni hangzásvilágú saját szerzeményeket mutat majd be az egybegyűlteknek. A szlovák délutánt záró Martin Uherek Quartet tagjai a bebop nagymesterei, akik számos díjat kaptak e játékmód magas színvonalú, stílushű megszólaltatásáért, egyebek közt a lengyelországi Tarnow-ban, illetve hazájuk Jazzkarácsonyán. Este az a Hodek Dávid ül a dobok mögé a Fesztivál Színházban, aki egy évvel korábban még délutáni szereplőként kápráztatta el régebbi és újonnan szerzett híveit. Még 2012-ben is csak tizenöt éves lesz, de erre a szombat estére már olyan amerikai sztárokat sikerült zenekarába invitálnia, mint Casey Benjamin szaxofonos (Stefon Harris, Robert Glasper) és Corcoran Holt bőgős (Kenny Garrett, Benny Golson). Ugyancsak a csapatot erősíti a révkomáromi fiúval egykorú és szintén a nemzetközi hírnév felé kacsintgató Andreas Varady szlovák-roma gitáros, Sárik Péter zongorista és Juraj Bartoš trombitás (Bratislava Hot Serenaders, Vienna Art Orchestra).

A Jazz Showcase végén, január 15-én a „cseh nappal” csattan az ostor,

amikor a Londonban élő Jónás Vera énekes, gitáros, live electronica-bűvölő és a Creative Art Díjjal kitüntetett Pozsár Máté zongorista formációi után bemutatkozik a Sato-San To (a japán nyelvlecke által ihletett nevű trió szintén vastagon használja az elektronikát, miközben trombita-bőgő-dob triónak álcázzák magukat), illetve a modern mainstream jazzt európai és végtelenül egyéni módon megformáló Infinite Quintet. A Jazz Showcase történetében először a vasárnap esti koncertre a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben kerül sor – ez lesz a Visegrádi Négyek–USA Csúcstalálkozó. Részben a „cseh nap” megkoronázásaként tekinthetünk a László Attila vezette Senior Big Band és vendégük, Miroslav Vitous bőgős fellépésére. Vitous ugyanis cseh származású, de tehetsége és jó szerencséje révén pályája elején a Weather Report zenekart erősítette.

A szünet után aztán az est és a teljes Jazz Showcase betetőzéseként a dobos Balázs Elemér, a zongorista Balázs József és a bőgős Pecek Lakatos Krisztián, illetve két amerikai világsztár, Tim Ries, a Rolling Stones szaxofonosa és Nicholas Payton, a Grammy-díjas New Orleans-i trombitás kvintettje repíti majd magával a hallgatóságot.

mm11

MUPA 2012_1.indd 11

12/15/11 2:22:25 PM

I n s p I r á l ó V á r k o n y i

k ö t ö t t s é g e k

T a m á s

a zeneszerző szégyenlős. nem szereti a rivaldafényt. számára nem az a siker, ha neki tapsolnak, hanem ha művét ünneplik – Tóth Pétert abból az alkalomból kérdeztük, hogy a savaria szimfonikus Zenekar bemutatja Petrarca-versekre írott dalciklusát.

t ó t h

p é t e r

2012. január 18. 19:30 Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem

rohmann Ditta és a savaria szimfonikus Zenekar tóth péter: Ősbemutató kocsár Miklós: Csellóverseny sibelius: V. (esz-dúr) szimfónia, op. 82 km.: rohmann Ditta (gordonka) Vez.: kocsár Balázs

– Hogyan jött az ötlet, hogy éppen a 14. századi olasz költõ, Francesco Petrarca verseire komponáljon zenekari dalokat? a szombathelyi zenekartól kerestek meg azzal, hogy szeretnének bemutatni tőlem egy művet azon a koncerten, amelyen kocsár Balázs vezetésével sibelius V. szimfóniáját és kocsár miklós Gordonkaversenyét adják elő, rohmann Ditta szólójával (lásd keretes írásunkat – a szerk.). a kocsár-mű félórás, a szimfónia pedig egy teljes félidőt kitölt, tehát olyan zenére volt szükség, amely 10–12 perces; rám bízták, mit írok, de abban megállapodtunk, hogy ne hagyomá-

nyos, nyitány jellegű, hanem lírai, „ráhangoló” mű készüljön. mivel régóta terveztem kocsár Balázs olasz énekesnő feleségének darabot írni, elég gyorsan kitaláltam, hogy olasz nyelvű zenekari dalt komponálok. a zenekari dal amúgy is izgalmas dolog, hiszen kicsit opera, kicsit szimfónia; az énekelt beszéd műfaja pedig egyre jobban foglalkoztat. a következő lépés az volt, hogy olyan költőt találjak, aki nem jogdíjas, és akinek a művei magyarul és eredeti nyelven egyaránt hozzáférhetők. miután véletlenül a kezembe akadt otthon egy kétnyelvű Petrarca-kötet, már csak ki kellett választanom, hogy a költő főművének

mm12

MUPA 2012_1.indd 12

12/15/11 2:22:35 PM

számító Canzoniere szerelmes versei közül olyat találjak, amit női előadó is hitelesen szólaltathat meg.

– Figyelembe vette a Kocsárversenymû és a Sibelius-szimfónia hangzásvilágát, amikor a mûvet komponálta?

Nem szerettem volna, hogy bármelyik is befolyásoljon; egyedül azt tartottam szem előtt, hogy az előadógárda azonos legyen a két másik kompozícióéval, hiszen nem mindegy, hogy egy vidékről jövő együttes hány muzsikust utaztat. Egyébként nekünk, zeneszerzőknek is az az érdekünk, hogy kisebb együttes is elő tudja adni a kompozícióinkat, hiszen minél egyszerűbb egy művet előadni, annál nagyobb az esély, hogy többször is megszólaltatják.

– Ehhez képest beleírt egy gyermekkart is…

Számomra váratlanul jött az ötlet, hogy gyerekkarral zárjam a művet, egyfajta angyalok énekével emelve az egekbe a földi szerelmet. A Marcibányi téri Kodály Iskola Junior Prímadíjas leánykarának karnagyával beszélgettem egy fellépésről, amelyen egy Petrarca-versere írt gyermekkari kompozíciómat szóltatják meg. Mivel amúgy is gondban voltam a zenekari dalok formálásával, tagolásával és főleg a befejezéssel, beugrott, hogy a Stiamo, Amor című egyneműkari kompozíciómat egyszerűen beemelem a zenekari dalok végére. Természetesen nem a cappella, hanem meghangszerelve, és teret adva a szoprán szólistának is. Nem gondoltam a nagy elődök hasonló befejezésű alkotásaira – például Liszt Faust- és Dante-szimfóniájára –, arra viszont igen, hogy a kibővült előadógárdával a magam helyzetét nehezítem. Mert lehet, hogy akad majd zenekar, amely talál és kifizet egy énekes szólistát, de ha az előadásnak még egy leányvagy nőikarra is szüksége van, aligha ezt a művet választják. Egyszer élünk – ezzel a csábító jelmondattal védekeztem, legyen egy ilyen „pazarló” mű is az életemben!

– Meglepett, hogy többször utalt megkötésekre: idõtartam, a felkérõ személye, jogdíj, elõadók létszáma – hol van itt az alkotói szabadság?

Nem akarom magamat egy Michelangelóhoz, sem egy Bartókhoz hasonlítani, de azt látjuk, hogy a műalkotások

Egy ElkötElEzEtt művész A koncert szólistája, Rohmann Ditta a fiatal magyar csellistageneráció kiemelkedő tehetsége: melynek elismeréseképpen 2011-ben Junior Prima-díjban részesült. Kitüntetéses diplomát szerzett Budapesten Perényi Miklósnál, valamint Baselben, de tanult a bostoni New England Conservatoryban, továbbá mesterkurzusokon csiszolta tudását, olyan művészeknél, mint Steven Isserlis, Rados Ferenc, Schiff András és Borisz Pergamenscsikov. Szólistaként és kamarazenészként tizenéves kora óta koncertezik Európa-szerte, bel- és külföldi nemzetközi fesztiválok visszatérő vendége.

Az új zene és a zenei ismeretterjesztés elkötelezettje, a kortárs zenét játszó THReNSeMBle, illetve a zürichi Weinberger Kammerorchester alapító tagja, így Kocsár Miklós Antall József egykori miniszterelnök emlékére komponált Csellóversenyének szólistájaként avatott előadót tisztelhetünk benne.

története felkérések története. Az emberben folyton motoszkálnak gondolatok, foglalkoztatják témák, zenei kérdések. Amikor egy konkrét felkéréssel megkeresik, azt kell megvizsgálni, hogy ezek az elképzelések, ötletek összekapcsolhatók-e azokkal a megkötésekkel, amelyeket a megrendelő esetenként támaszt. A megkötés egyébként általában sokkal inspirálóbb, mint a korlátlan szabadság.

– Petrarca verseit a reneszánsz madrigálszerzõk tömegesen zenésítették meg a 16. században, késõbbi korok viszont csak elvétve találtak költészetében inspirációt: Haydn, Schubert, Liszt, Schönberg, Farkas Ferenc… Önt nem riasztotta a rendkívül összetett költõi nyelvezet?

Nekem most éppen erre volt szükségem. Ha nem olaszul írom meg, bizonyára szívesen megírtam volna magyarul is, olyan remek fordításokat, olyan gyönyörű költői képeket találtam. Nehézséget jelentett, hogy nem beszélek anyanyelvi szinten olaszul, az igazi probléma azonban a szonettek formavilágából adódott: miként oldható fel a zenében a versek kötött formavilága úgy, hogy a kompozíció ne váljék monotonná.

Minden megzenésítés egyik fő nehézsége az, hogy el tudunk-e szakadni a vers kötöttségétől, ritmusától, elérve azt, hogy az önálló zenei gondolatok vezessék az egész kompozíció ritmusát.

– A zeneszerzõ munkája a mû megírásával véget ér. A közönség többnyire az elõadókat ünnepli, az alkotó legfeljebb az õsbemutatón részesül a taps jelentette elismerésbõl. Ön hogyan viszonyul ehhez a hálátlan szerephez?

A zeneszerzésben van valamiféle szégyenlősség. Nyilván azért is lesz az ember zeneszerző, és nem előadóművész, mert nem, vagy legalábbis kevésbé vágyik rá, hogy rivaldafényben álljon. Engem legalábbis sosem vonzottak ezek a fények, sőt mindig is idegenkedtem tőlük. Zavar az ilyenfajta, túl nagy figyelem. Szívesen vagyok szürke eminenciás, aki a háttérből figyeli, hogyan alakulnak a dolgok. Persze boldogan meghajlok a pódiumon, de nem az az elsődleges szempont, hogy nekem sikerem legyen, hanem az, hogy a művemet szeressék; hogy amit mondani akartam, az eljusson a hallgatókhoz; hogy megérintse őket, ami engem is megérintett. mm13

MUPA 2012_1.indd 13

12/15/11 2:22:47 PM

S i r

n e v i L L e

M a r r i n e r

L o v a g r e g é n y R á k a i

Z s u Z s a n n a

A középkori epikus történetek, legendák és mesék tanúsága szerint az egykori lovagoknak nem volt könnyű dolguk. Elég csak fellapozni például Sir Thomas Malory viszonylag késői, de annál impozánsabb tervezésű, gondosan szerkesztett kötetét, a Kerekasztal lovagjainak történeteit csokorba szedő Le Morte d’Arthurt, hogy elismerjük: Arthur király, Sir Gawain, Sir Galahad vagy éppen Sir Lancelot élete javarészt veszedelmes kalandok végeláthatatlan sorából állt.

Útjukat lépten-nyomon mágikus erők keresztezték, amelyek rendszerint még azokban a ritka esetekben is megnehezítették a dolgukat, amikor valójában jó szándék vezérelte őket, az áthatolhatatlan, titokzatos erdőkben pedig megszámlálhatatlan próbatétel várt rájuk a hitük tisztaságát és szilárdságát kikezdő, sorsüldözött szüzektől és csábító boszorkányoktól kezdve a fizikai erejük és katonai rátermettségük bizonyításának lehetőségével kecsegtető, ellenséges harcosokig. Bár a valóságos lovagok élete

ehhez képest azért prózaibb szálak – szentföldi zarándoklatok, kereszteshadjáratok, örökösnő-rablások és birtokszerző háborúk – mentén zajlott, kényelmesnek és biztonságosnak azért kétségkívül nem volt tekinthető az sem. Az utódaikra sugárzó, hatalmat és vagyont biztosító családi dicsőség érdekében azonban, amely a korabeli társadalmi hierarchia szokásrendje értelmében rendszerint elengedhetetlenül megkövetelte valamilyen legendás tettet végrehajtó ősapa létét, érdemes volt vállalni a

kockázatot – legalábbis ha nem volt kéznél egyetlen rátermett írástudó sem, aki hajlandó lett volna megalkotni a családtörténet eredetének homályába vesző hős figuráját akár valóságos események hiányában is.

Mindezek felületes ismeretében feltétlenül nagy szerencsének tekinthető, hogy időközben enyhült a lovagi kiválóság kritériumainak szigora, és míg a rettenthetetlen harciasság és hűbéri hűség erényei háttérbe szorultak némileg (bár el nem tűntek, amint azt az

mm14

MUPA 2012_1.indd 14

12/15/11 2:22:57 PM

2012. január 25. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Academy of St. Martin in the Fields Glinka: Ruszlán és Ludmilla-nyitány Mendelssohn: II. (d-moll) zongoraverseny, op. 40 Dvořák: IX. (e-moll) szimfónia („Az Újvilágból”), op. 95 Km.: Martin Helmchen (zongora) Vez.: Sir Neville Marriner

Order of the British Empire tiszteletbeli tagjainak listája is világossá teszi), számos egyéb lehetőség nyílt arra, hogy egy közrendű születésű polgár a társadalomnak tett szolgálata fejében a nemesek sorába emelked­ jen. Liszt lovagi címe ugyan, amelyet magyar barátai lényegében jobb híján jártak ki neki, miután nemesi származását – érthető okokból – nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, még inkább szarkasztikus viccek tár­ gyául szolgált a 19. századi szellemi elit köreiben, a 20. század folyamán azonban végül ténylegesen elfogadott és valóságos megtiszteltetéssé vált, ha valakit intellektuális teljesítményé­ ért ütött lovaggá valamely uralkodó. Így kerültek Sir Neville Marriner pálya­ futásának összefoglalói is a lovagre­ gények azon modern megnyilvánulási formái közé, amelyek művészéletrajz alakját öltik magukra. Persze azt kép­ zelni, hogy egy koncerttermek között

ingázó hegedűs karrierje a középkori banyák ármánykodásának kiszolgál­ tatott lovagokéihoz képest veszélyte­ len életút, naiv gondolat. A modern kor művészeinek lelki üdve ellen törő sötétség semmivel sem fakóbb és jelentéktelenebb a Kerekasztal vitézei­ nek állhatatosságára leső gonosznál, éppen csak fellépésének módja vál­ tozott meg. Szofisztikált lett, fanyarul okos és hűvösen számító, türelmes és minden patetikus gesztust nélkülöző üzletember, már ha hihetünk Thomas Mann és Stravinsky ábrázolásának.

Marrinert azonban nem riasztotta el a fenyegetés, és fényes sikerrel telje­ sítette be lovagi küldetését. Noha a Royal College of Musicon megkezdett hegedűtanulmányait kérlelhetetlenül félbeszakította a II. világháború, szá­ mára még ez az alig húszévesen át­ élt, sosem látott mértékű pusztítás is a jövő ígéretét rejtette. Egy sérülés miatt ugyanis kórházba került, ahol megis­ merkedett az akkor a Royal Air Force kötelékében szolgáló muzikológussal és billentyűsjátékossal, Thurston Darttal. Ez a kapcsolat Marriner egész további pályafutására alapvető hatást gyakorolt, mivel a háború végén, ta­ nulmányai befejezése után (a párizsi Conservatoire­on képezte tovább magát), közös vállalkozásba kezdett néhány évvel idősebb pályatársával: megalapították a Jacobean Ensemb­ le­t, amelynek repertoárja elsősorban barokk művekre koncentrált, tükrözve Dart historikus zenei ismereteit és érdeklődését.

Marriner, persze, a maga részéről sosem vált kifejezetten historikus muzsikussá. Éveken át hegedült a Philharmonia Zenekarban és a Londoni Szimfonikus Zenekarban, Pierre Monteux­nél folytatott karmes­ teri tanulmányai után pedig olyan nagyszabású, neves amerikai együt­

tesek dirigenseként dolgozott, mint a bostoni vagy a clevelandi zenekarok.

Megdöbbentően széles közönséget rabul ejtő hírnevét azonban mégsem ezeknek, hanem a Darttal szerzett tapasztalatokat kamatoztató, 1959­ ben alapított kamaraegyüttesének, az Academy of St. Martin in the Fieldsnek köszönhette. A londoni Trafalgar Square­en álló furcsa, klasszikus oszlopsorral és kackiás torony­ nyal egyaránt rendelkező templom kamarazenekarának neve rendkívül gyorsan fogalommá vált, Marriner szerint nem utolsó sorban azért, mert apparátusának korlátozott méreteivel és repertoárjának feltáratlan kincse­ ivel egy korábban alig észrevehető piaci rést használhatott ki – szinte vetélytársak nélkül. Valójában, persze, a sikernek ennél sokkal artisztiku­ sabb okai voltak: az Academy olyan elegáns és kifinomult hangzást hozott létre, Marriner tökéletességre törekvő irányítása pedig olyan természetesen formálódó interpretációkat szült, ame­ lyek mind a mai napig azt az érzést keltik a hallgatókban, hogy mindezt nem is lehetne másképp csinálni.

A zenekart hangzásának erőteljes tisztasága, formálásmódjának finom, értelmes nyíltsága még az utóbbi évtizedekben alakult, elhivatottan historikus szellemű együttesek okosan kidolgozott gesztusrendszerének kamarazenei térhódítása mellett is megóvja attól, hogy a korszerűtlenség átkának fenyegetésével foglalkoznia kelljen. Ugyanaz a keresetlen, egysze­ rű és vitathatatlan muzikalitás tartja távol tőle, amely Marriner pályafutá­ sának nyolcvanhét évre visszatekintő, modern lovagregényének egyenletes dicsőségét is biztosítja, igazolva, hogy a rátermett lovagok igenis teljesítik a küldetésüket. Mert nem minden háborúból visszatérő hegedűst visz el az ördög.

mm15

MUPA 2012_1.indd 15

12/15/11 2:23:07 PM

E g y V é g s ő

p o p k a r r i E r

a

j a z z b E n

Z o l t á n

nem minden nap érezhetjük magunkat a világ zenei körforgásának középpontjában, ám a Portico Quartet koncertje olyan esemény, amely jó irányba befolyásolhatja kulturális közérzetünket.

A húszas éveik elején járó dél-angliai srácokból verbuválódott együttest rögtön első bemutatkozásuk után heves ünnepléssel fogadta a sajtó és nem kellett sok idő ahhoz sem, hogy a szakma pozitív ítéletét a közönség rajongása is hitelesítse: a Portico Quartetnek jazz-zenekar létére a pop-együtteseknek fenntartott listákon is bérelt helye van.

2012. január 25. 20:00 Fesztivál színház

portico Quartet (gb) Km.: jack Wyllie (szoprán- és altszaxofon), Duncan bellamy (dob), Milo Fitzpatrick (bőgő), keir Vine (hang, ütőhangszerek)

Amikor a lemezeladások hanyatlófélben vannak, a zeneipar új utakat keres és az arra képes előadók egyre inkább koncertezésbe, a turnék megszervezésébe fektetik energiáikat, semmint egységes hangzóanyagok csiszolgatásába, akkor különösen nagy szó az otthoni zenebarát közönséget is megérinteni egy ezüstös korong formájában. A Portico Quartettel ezügyben is szerencsénk van: lemezeik a maguk alkotta stíluson belül kikezdhetetlenek, ugyanakkor koncertjeiken is a maximumot nyújtják a fiúk. Karrierjük sok elemében hasonlít a Beatles felemelkedésére. A legszembetűnőbb, hogy

mindkét csapat légüres térbe érkezett és bár nem közvetlen előzmények nélküli, mégis addig nem hallott zenét kezdtek játszani. nem nehéz megállapítani, hogy a jazz területén nagyjából Miles Davis halála óta az újítások parciális jelenséggé váltak; lényegében nem született olyan nagy hatású produkció, amely ne korábbi irányvonalak mentén haladt volna. Inkább az előadói technika látszott fejlődni, ami persze a jazz esetében szükségszerűség, ugyanakkor a jazz kétségkívül az egyetlen olyan élő zenei hagyatékunk, amely a 20. századból az új évezredbe átnyúlva is magában hordozza az

mm16

MUPA 2012_1.indd 16

12/15/11 2:23:17 PM

új színek megjelenésének lehetőségét.

A Portico Quartet frissessége elsősorban egy megvalósult csodának, egy új hangszernek köszönhető, másodsorban pedig a kortárs- és a popzene jazzbe oltott termékeny házasságának.

A Portico néhány nappal legújabb, harmadik albuma megjelenése előtt érkezik Budapestre, és bár éppen a „hang” nevű hangszer mellett történt az elmúlt évben személycsere, legfrissebb, Ruins című klipjük alapján ugyanazt a vonalat folytatják, amit hét évvel ezelőtti megalakulásukkor elkezdtek. A kvartett első lépései is a „hang”-hoz kötődnek, amelyről hamar kiderült, hogy nem pusztán játékszer Nick Mulvey számára, miután először megpillantotta egy hangszerüzletben. A hangszert 2000-ben fejlesztették ki Bernben, és elnevezése is ide köthető: berni német dialektus szerint a „hang” kezet jelent. Az instrumentumról legegyszerűbb azt mondani, hogy UFO-alakja van, fémes felépítményű idiofon hangszer (olyan hangszer, amelynek hangzóképessége saját anyagának minőségén és rugalmasságán alapul; a legtöbb ütős hangszer ilyen), a gyanútlan szemlélődő pedig minden bizonnyal egy kifordított trinidadi steel drumhoz, vagy az indonéz bonanghoz fogja hasonlítani.

Talán Mulvey és az őt váltó új tag, Keir Vine is ezért használ ütőt a gamelán együttesek varázsos csengését idéző hangszer megszólaltatásához, holott a hangmagasságokat jelölő hét vagy

nyolc, körben elhelyezkedő horpadást a tervezők szándékai szerint tenyérrel kell megütni. A gamelán hatás rögtön visszavezet bennünket a múlt századelő francia impresszionista zeneszerzőihez, akik a párizsi világkiállításon ismerkedtek meg a távoli zenekultúra addig Európában ismeretlen vonásaival, az ütős alapok pedig a közelmúlt kortárs tendenciáit idézik meg: Steve Reich és más minimalista szerzők műveire érdemes itt gondolnunk.

Nevezhetjük „jól strukturált instrumentális pop”-nak, vagy „kamara jazz”-nek a formáció zenéjét, a lényeg az, hogy megéreztek valamit a kiüresedőfélben lévő korszellemből és mágikus erejű szerzeményeikkel egyfajta szertartást varázsolva vezetik a hétköznapi valóságtól immár elrugaszkodott hallgatóságukat. Nem véletlenül jelölték a 2007-ben megjelent első albumukat (Knee-Deep in the North Sea) a Nagy-Britannia és Írország legjobb produkciójának járó, húsz éve kiosztásra kerülő Mercury-díjra. A vissza-visszatérő ostinató alapritmusok, a fokozatosan kiteljesedő hangszerelés, a hol dúr, hol moll tonalitásban megforgatott repetitív motívumok egységes alapként szolgálnak a rendkívül széles érzelmi skálán mozgó szopránszaxofonnak (Jack Wyllie). A kompozícióknak folyamatzene jellege van, mégis, önálló, slágeres karaktereikkel felkeltették a többek között Paul McCartneyval és a Radioheaddel is dolgozó John Leckie producer érdeklődését, és a következő lemezt (Isla) már

vele készítették el 2009-ben. A producer angolszász területen gyakran nem kizárólag menedzserként, hanem újabb tagként funkcionál egy zenekar mellett. Leckie radioheades múltja erőteljesen visszaköszön a vonós futamokkal és digitális hangkeltő szerkezetekkel megtűzdelt anyagon, ami a „hang”-gal, a természetes gyökerekre nem visszavezethető hangszerrel kiegészítve így már tényleg egy soha nem volt világot vizionál. A szavak különös játéka, hogy a lemez megjelentetésében a kiadóként a világzene gurujának számító Peter Gabriel Real World (Igazi világ) nevű lemezkiadója látott fantáziát; talán azért, mert a „hang” etnikus hangszerként is felfogható és az új darabok bővelkednek a keleties hatású és az exotica stílusáig visszavezető fordulatokban. És hogy a tudatosan felépített virtuális világ kerek legyen, a producer a Beatles legendás Abbey Road Stúdiójában készítette el a felvételeket, majd a Portico készített egy négy számot tartalmazó EP-t is Abbey Road címmel.

A „hang”-gal kiegészülő dob, bőgő, szaxofon felállás nem forradalmi, és az általuk játszott zene sem az.

Ugyanakkor apró elemekből ilyen magas várat manapság kevesen építenek úgy, hogy még a csúcs közelében is azt érezzük, bőségesen akad muníció a folytatáshoz. Pár évtized múlva a Portico Quartetet bizonyosan a 2010-es évek egyik jellegzetes zenekaraként fogjuk visszaidézni.

F o t ó k :

J a m i e

L e i t h

mm17

MUPA 2012_1.indd 17

12/15/11 2:36:10 PM

k o w A l s k y

A

m e g

A

V e g A

m o s o l y f A k A s z t ó

K o v á c s

B o r i

A popzene színpada tele van karizmatikus személyiségekkel, akik világlátásukkal, a dalszövegekbe szőtt gondolataikkal, vagy viselkedésükkel önkéntelenül is befolyásolják közönségüket. számtalan intelligens ember van közöttük, ám mégis ritkaság számba megy az olyan énekes és dalszerző, aki az élet nehézségeinek ellenére kizárólag pozitív üzenetek megfogalmazására törekszik, és rajongóit egy boldogabb életérzés felé próbálja vezetni.

2012. január 26. 20:00 Fesztivál színház

kowalsky meg a Vega: A Big Band!!

A hétköznapok apró örömeinek és szépségeinek hiteles tolmácsolójára, az 1971-ben született Kowalsky Balázs Gyulára széles körű érdeklődésének köszönhetően akár modern polihisztorként is tekinthetünk. Fiatal korában szobrászkodott, valamint Békéscsabán az NB i. utánpótlásban focizott.

Bár ezeket a tevékenységeket idővel

háttérbe szorította a zene, a festészet azonban végigkísérte az életét. olajképeinek gyakori témája a portrék mellett a spiritualitás, valamint a jóga, melynek Kowa több éve aktív művelője és jelenleg már jóga oktatóként saját órákat is tart. A védikus, keresztény és buddhista írások tanulmányozása, a vallásban és annak filozófiájában

mm18

MUPA 2012_1.indd 18

12/15/11 2:36:41 PM

dosító szerek használatával önpusztító életet kezdett élni. Egy idő után szerencsére észbe kapott, kimászott a gödörből, és bár a Black-Outnak 2007-ig énekese maradt, illetve 2010től ismét csatlakozott a csapathoz, a gitáros Jávorszky Béla szűnni nem akaró unszolásának hatására megalapította a Kowalsky meg a Vegát, és ezzel elindult egy új úton.

Az 1999-ben baráti bulik során hobbizenekarként indult, majd 2002 táján összeállt formációban – bár a rock megmaradt – a hard eltűnt, és helyette a dob, gitár, basszusgitár alapú felállás a popos hangzás felé orientálódott.

Ezt egy kis hangszerelési fogással, játékossággal, pár vendéghangszerrel bolondították meg, ami kiemelte őket az átlagból. Az ének stílusa is megváltozott a Black-Outban megszokotthoz képest, a dallamok leegyszerűsödtek, sokkal rapesebbek lettek, a szövegközpontúság miatt sokszor szinte már énekbeszédbe hajlanak.

való elmélyedés pedig az írói vénát is előhozta belőle: Le Renard-ral karöltve 2005-ben Holnap elõtt címmel egy regényt írt, 2007-ben pedig már saját tollából jelent meg a keleti filozófiai alapokon nyugvó Jéglanka meséi. Életének vezérfonala és egyetlen állandó szerelme azonban mindig is a zene volt. Már egészen fiatal korában zenei karrierről álmodott, mely 1992-ben fordult komolyra, amikor a hard-rockot játszó Black-Out énekesfrontembere lett. A banda hamar népszerűvé vált, Kowa pedig belefutott a rockzenészek gyakori csapdájába, mert hamarosan különféle tudatmó-

Kowa dalszövegeiben sokszor humoros rímekbe szedve, tudatosan pozitív üzenettel jelenik meg a hétköznapok bölcsessége és élettapasztalata, melyre jó példa a Fonogram-díjas Ötcsillagos lemezen található Ki van ez találva című szám. Erről a szokatlan dalszövegírói hozzáállásról Kowa így nyilatkozott 2009-ben, a Nők Lapja Cafénak adott interjújában: „Más az atmoszférája ennek a zenének. Úgy beszél a hétköznapi életről, a világ dolgairól, hogy közben hihetetlenül pozitív attitűdje van. Néha mindenkinek jólesik olyan zenét hallgatni, amely odasuhint, keményebben kritizálja a valóságot vagy a társadalmat.

Mégis úgy gondolom, hogy az igazán előremutató dolgok azok, amikkel pozitív üzeneteket fogalmazunk meg.

A mi szövegeink olyan problémákat feszegetnek, melyek minden embert érintenek, ráadásul úgy, hogy mindig egy reményt keltő szlogennel zárulnak.” Az üzenet pedig célba talál, és arra, hogy mennyire ki vannak éhezve az emberek a magvas gondolatokkal és intelligenciával fűszerezett pozitív beállítottságú popzenére, nem is kell más bizonyíték, mint a szinte mindig teltházas koncertek, vagy a videó megosztó csatornákon található számtalan lelkes bejegyzés.

A hét év alatt négy lemezük (Pimasz Grimasz – 2003, Vegasztár – 2005,

Forradalom Rt. – 2006, Szemenszedett Igazság – 2008) és a Petőfi Csarnokban tartott ötéves jubileumi koncertet megörökítő, riportokat is tartalmazó DVD (5 Év Forradalom – 2009) jelent meg.

2011 elején a zenekar nagy átalakuláson ment át: a már három éve fix felállásnak számító Csanádi Krisztián (ChaCha) – gitár, Szórád Csaba (Jimmy) – basszusgitár, Vajda Péter (Sóder) – dob trió távozott Kowa mögül, és helyüket kilenc zenész vette át.

Az átalakulást részben előre vetítette az ötödik album (Ötcsillagos – 2010), melyeken a gitár alapú popzenét sokszor vendég hangszerekkel egészítették ki. A Nem igaz című, kissé elektronikus alapú, de népi és roma zenei elemekkel operáló darabban például hegedű hallható, csakúgy, mint a Hotel Eufóriában; a lemez egyik legszimpatikusabb és leghangulatosabb dalában, a Nyisd ki a tudatodban pedig szájharmonika vendégeskedik, nem véletlenül.

Ugyanis Kowalskyban az ez igény fogalmazódott meg, hogy ezeket a hangszereket a fellépések során ne csak gépről játsszák be, hanem hús-vér emberek szólaltassák meg, hiszen a kémia mégiscsak jobban működik ember és ember között. Így került az elektromos hangszerek mellé trombita, tangóharmonika, hegedű és számos ütőhangszer. Az új eszközökkel a hangzás rendkívül széles spektrumban teljesedhetett ki, számos régi sláger kapott új, izgalmas formát: egy kis reggae köntöst, lábroggyantós skát, vérpezsdítő salsát vagy flamencót. A 2011-es dupla albumon, „Az évtized lemezén” található tíz új dal már ebben a színes felállásban készült, és a válogatáskorongra a rajongók által megszavazott tizenöt dalból is több átdolgozásra került. A fellépéseken a közönség hamar elfogadta az új felállást, és az eddig megszokotthoz hasonlóan a koncert elején fáradt és meggyötört arcok a műsor végére mindig örömtől sugárzóvá változnak.

A Müpában a zenekar még megpróbál rátenni egy lapáttal erre, hiszen vonósnégyessel és vokalistákkal egészül ki, így igazodva a Fesztivál Színház különleges, intim atmoszférájához, megteremtve egy csendesebb, bensőségesebb, közvetlen este alapjait. mm19

MUPA 2012_1.indd 19

12/15/11 2:36:51 PM

x x x x x

E l E v E n M a t i s z

f o l k

L á s z L ó

a negyedik rendezvény már hagyományosnak mondható. A népzene ünnepét ugyanis 2008 óta rendezik meg, évente, Boldogasszony havának harmadik hetében a Művészetek Palotájában. az ünnepi alkalom rangját 2012. január 27-én is a meghívott fellépők tekintélyes névsora garantálja, ahogy az a hely szelleméhez, azaz a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem tiszteletet parancsoló atmoszférájához is illik. ám ezúttal úgy tűnik, a korszellem sem kap kisebb hangsúlyt; ugyanis a kissé elcsépelt „élő népzene” fogalma tágabb és talán kozmopolitább felfogása tükröződik a tervezett programban.

Beharangozónk címe alapján egyesek akár azt is hihetnék, hogy tizenegy, netán angolszász ihletettségű, de mindenképp nemzetközi hatásoktól átitatott népzenei eredetű produkció kerül színpadra – és nem is tévednének túl nagyot. annak dacára sem, hogy ezeknek a koncerteknek a fellépői általában valamennyien magyarok, és ezúttal szám szerint csak tíz zenekar vagy szólista lesz láthatóhallható. Viszont a fellépők névsorát böngészve tényleg erős, legalább felerészt más kultúrák (sőt, műfajok)

hatását is tükröző koncertekben lesz részünk, nem csekély mértékben tapasztalva így a népzenék globalizációját is, illetve kölcsönösen ható mai, eleven formáit. Ebből adódóan nem csodálkozhatunk nagyon, ha azt tapasztaljuk, hogy A népzene ünnepén elengedhetetlen kellékké kezd válni a dob és a basszusgitár.

De – magunk közt szólva – kiknek lenne az ilyesmihez, vagyis a népzene bátrabb, innovatívabb felfogásához több joga, mint nekünk, magyaroknak, akiknek a világ Bartók egyedülálló harmóniarendszerét, a Kodálymódszert, a táncházmozgalmat vagy a népzenei eredetű világzenét is köszönheti. a world music fogalmának nyugati megjelenése előtt ugyanis Magyarországon már évtizedek óta játszottak népzenei eredetű versmegzenésítéseket, improvizatív- vagy rockzenét, bár 2011-ben épp nem volt okunk durcás arcot vágni. a legjelentősebb világzenei expón Koppenhágában, a Womex nyitógáláján

élő produkciókkal reprezentálhatott Magyarország is. Úgy tűnik, mifelénk lehetnek bármilyen körülmények, nem létezhet olyan nehéz helyzet, ami elvenné a kedvét kísérletező kedvű fiatal (és kevésbé fiatal) muzsikusainknak attól, hogy kivételes népzenénkből kiindulva, vagy bármely más, izgalmasnak ígérkező kultúra hatásának is engedve ne próbálkoznának töretlenül valami új, csak rájuk jellemző egyedi hangzással. tehát januárban, A népzene ünnepén a vegytiszta magyar muzsika (ha létezik ilyen egyáltalán), csupán egy lesz a sok közül, vagyis az „élő népzene” mellé egyenrangú partnerként csatlakozik az „eleven folk” is – hogy korra, nemre, zenei nyelvre, etnikai hovatartozásra tekintettel se maradjon ki senki se a jóból. s most lássuk, hogy kik a 2012-es ünnep főszereplői. az autentikus népzenét és táncházi muzsikát egy nagyon patinás, kiforrott formáció,

mm20

MUPA 2012_1.indd 20

12/15/11 2:38:59 PM

2012. január 27. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A népzene ünnepe Km.: Téka Együttes, Guessous Majda Mária, Fonott Zene, Parno Graszt, Meszecsinka, Herczku Ágnes és zenekara, Bognár Szilvia, Oláh Annamária, Enyedi Ágnes, Ferenczi György és a Rackajam T é k A

E G y ü T T E S

a 35 éve aktív Téka együttes képviseli.

Tagjai, Ökrös Csaba, Soós András, Tárnoki Beatrix, Lányi György és Havasréti Pál, valamennyien avatottjai, sőt, kiemelkedő mesterei a „magyarok muzsikájának”. Nem véletlen, hogy az idézett címmel missziónak is betudható ismeretterjesztő koncertsorozattal, alkalmi táncházakkal járják a világot; az egyöntetű siker mellett elkötelezetté váló híveket is gyűjtve így a magyar népzenének.

A félig magyar, félig marokkói Guessous Majda Mária 2011-ben, csupán 22 évesen robbant be a honi népzenei élet élvonalába, abban az évben szám szerint öt díjat, vagy egyéb elismerést kapott – köztük a Junior Prima Díjat –, ami példátlan szakmai sikersorozat ebben a műfajban. Mária legtöbbször szólóban, vagy egy-két partnerrel szerepel. Tiszta, erős énekhangján nemcsak magyar, hanem török népdalok is megszólalnak (kiválóan beszéli is a török nyelvet).

A Fonott Zene elnevezésű program, vagy formáció több mint különlegesség; talán, egyesek számára meghökkentő is lehet. A magyar népzene jelenét jobban ismerők körében talán nem szükséges külön bemutatni Kelemen Lászlót, aki a szóban forgó zenei kalandot kitalálta és elindította.

(Nem mellesleg Székelyföldről származó muzsikusról, népzenekutatóról, a Hagyományok Háza vezetőjéről van szó.) A nem kevésbé tekintélyes partnerekkel – Balogh Kálmánnal, Doór Róberttel, Both Miklóssal, Pál István Szalonnával és Enyedi Ágnessel – kiálló zenekar a Kárpát-medence archaikus népzenéjében és a chicagói bluesban fedezte fel a közös gondolati szálat, sőt, a szellemi egylényegűséget, melynek hallható bizonyítására

F O n O T T

vállalkoztak. Várhatóan az amerikai underground ikon, az énekes-költő Tom Waits szép számú hazai hívei is erősen meg lesznek lepve…

A szabolcsi roma-folk leghitelesebb tolmácsolója, a Parno Graszt simán minősíthető sztárzenekarnak. Az együttes produkciója abba a kategóriába tartozik, amelyet nem kell (nem is lehet) magyarázni; hallgatni kell, és ha lehetséges, nem mozdulatlanul – de ezt már sokan tapasztalhatták, akik nem először találkoznak velük.

A nagyhatású Korai Öröm zenekarból megismert billentyűs, Biljarszki Emil és a Fókatelepből ismert énekesnő, Oláh Annamari a frontemberei-szerzői a Meszecsinka (bolgárul holdacska) nevű, három éve működő formációnak. Saját jellemzésük alapján intim, akusztikus és szenvedélyes hangütést várhatunk tőlük, népzenei utalásokkal.

A műfaji kategóriákban járatosak egyszerűen csak pszichedelikus newwave folknak mondanák a zenekar stílusát.

Z E n E

Ez utóbbi együttes, valamint a Fonott Zene énekesnője, azaz Oláh Annamária és Enyedi Ágnes külön-külön, szólóprodukciókkal is hallható lesz A népzene ünnepén. Rajtuk kívül még két másik kiemelkedő, évek óta ünnepelt énekesnő lép fel a koncerten: Bognár Szilvia és Herczku Ágnes, aki saját zenekara élén lesz hallható.

A koncertest slusszpoénjának is mondhatnánk Ferenczi György és a Rackajam fellépését, de az esetükben ennél többről van szó: izgalmas, szöveg és hangszeres megoldásait tekintve is rendkívül színvonalas és egyedi produkcióról. Az énekes-hegedűs-gitáros, de mindenekelőtt szájharmonikás Ferenczi játéka utánozhatatlan – talán nem véletlenül kapta 1993ban Trossingenben a „világ legjobb szájharmonika játékosa” címet.

Zenekarával szinte mindent játszik (mert képes rá!), de jó néhány éve tapasztalhatjuk nála, hogy a népzene lassan minden más műfaj között dominánssá válik. mm21

MUPA 2012_1.indd 21

12/15/11 2:42:19 PM

C h A n t i C l e e r

A

é n e k e g y ü t t e s

s z e r e l e m

L á s z L ó

h A n g j A i

F e r e n c

Bár a szerelem leggyakoribb jelzője alighanem az „örök”, azért az érzés művészi kifejezése koronként változó formákban közelíti és énekli meg az imádott személyt. Love story című összeállításában ennek adja hangzó bizonyságát a Művészetek Palotájába immár harmadszor visszatérő chanticleer énekegyüttes

„1. A szerelem kastélyának, / Mondd, mi neve az alapjának? / - Hűségesen szeretni. 2. Mondd mi annak erőssége, / erős biztos menedéke? / Bölcsen elrejtegetni. 3. Melyek annak rései, / Ablakai, kövei? / - Hívó szép pillantások. 4. Hogy hívják a kapusát? / - Veszedelmes megszólások. 5.

Milyen kulcs nyitja zárát? / - Udvarias könyörgés.”

A Szerelem kastélya a címe az udvari szerelem idézett katekizmusának, amely a lovagkorban kérdezz-felelek játékra hívta a témában jártas vagy éppen a jártasságra még csak áhítozó férfiakat és nőket. Az allegorikus közelítés, amelynek lassan fakuló emléke Liszt Ferenc kamaszkori operájáig (Don Sanche, avagy a szerelem kastélya) jól nyomon követhető

az európai kultúrában, a szerelem középkori kultuszához kapcsolódik. Új volt ez a kultusz, amely a trubadúrok és német kollégáik, a szerelmi szolgálat (Minne) megéneklésére vállalkozó minnesängerek ajkán nyert formát, s szakadt el az ókor és a kora középkor uralkodó mintájától. ezek a dalnokok tették meg a szerelmet minden szép és nemes forrásává, s ők,

mm22

MUPA 2012_1.indd 22

12/15/11 2:42:36 PM

rendszerével. S egyáltalán: az érzés korai, a vallásos szövegekből is lépten-nyomon fordulatokat kölcsönző romantikájával.

2012. január 29. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Love Story – Chanticleer énekegyüttes (USA)

az olykor Vénusszal azonosított Frau Minne hű szolgái avatták kategorikusan végtelenné és csillapíthatatlanná a szerelmi vágyat. S persze itt, a lovagkor udvaraiban alakult ki maga az udvarlás szokása és minden részletre kiterjedő szertartásrendje is: az epekedő férfival és a hótiszta erényeire büszke hölggyel, a hódolatteljes bókok és titkos jelzések egész

Valahonnan e jelképekben és szenvedelmekben oly gazdag tájékról indul majd útjára a világjáró kaliforniai énekegyüttes. A Chanticleer Love story című szerelemtörténeti összeállítása is. „Gyere, kedvesem, menjünk ki a mezőre, töltsük az éjszakát (kinn) a tanyákon! / Korán reggel menjünk ki a szőlőhegyre, nézzük meg, fakad-e a szőlő vesszeje. Vajon kifeslettek-e virága bimbói, s a gránátalmafák virágoznak-e már? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.” Így kezdődik a spanyol reneszánsz komponista, Sebastián de Vivanco motettája, amely szövegét éppúgy az Énekek énekéből kölcsönzi, akárcsak a korszak megannyi szerelmi szerzeménye. Az ótestamentumi szöveg e szerzők és közönségük számára már nemcsak Krisztus és az egyház összetartozásának allegóriáját jelentette, hanem a testi-lelki vágyakozás kifejezését is. „Mint a bogáncs között a liliom, olyan a mátkám a lányok között” – zengik majd több szólamban az amerikai dalnokok ugyancsak Vivancóval, hogy azután egy másik reneszánsz hispán, Tomás Luis de Victoria motettájában ezt énekeljék: „Barna a bőröm, de azért szép vagyok, Jeruzsálem lányai, mint Kedár sátrai, Zalma takarói.” S hogy a szent hagyomány szerint Salamon királynak tulajdonított szerelmi ének később sem veszített a vonzerejéből, azt a 2002-ben, 94 esztendős korában elhunyt Jean-Yves Daniel-Lesur a cappella főművének (Le Cantique des Cantiques, 1952) zárótétele okvetlenül érzékletessé teszi majd.

A szerelem kevéssé meglepő módon már a középkor alkonyán sem volt „csupán” az áhítat és a már-már öncélú epekedés univerzuma, bizony még a művészek számára sem.

A tavasz érzékeket zsongító élményével szorosan összekapcsolódó szerelem ott lüktetett a madrigálok és chansonok garmadájában, s ez utóbbiak közül a 16. századi francia komponisták (Claude Le Jeune, Claudin de Sermisy, és a mindannyijuk közt leghíresebb Clément Janequin) több alkotása is próbát ad majd a Chanticleer harmadik budapesti

koncertjén. A tavasz legszerelmesebb hónapja, a május ott virul Richard Strauss egyszerre szentimentális és ironikus férfikórusában is (Fröhlich im Maien), s ő persze már arról is beszél 1935-ös, időskori Rückert-kórusaiban, hogy előfordul: a szerelem ajtaján egy életen át éppúgy hiába kopogtat a balsorsú férfi, mint a gazdagság fényes kapuján (Vor den Türen).

A szerelemnek és a szerelem megéneklésének a 20. században és az új évezredben sem alkonyult be, ahogyan erről a Chanticleer együttese számára komponált kortárs kompozíció is bizonyságot adhat (Steven Sametz: Not an End of Loving). A 2010-ben ősbemutatott mini dalciklus címadó darabja, híven a szerelem fogalmát is utolérő posztmodernitás historizáló gesztusaihoz, a Nagy Károly udvarában élt yorki születésű teológus, Alkuin szövegét adaptálva zengeti ki a dal végét is messze túlélő szerelem diadalát. S hogy még mi mindent kínál korunkban a szerelem vokális kifejezése, azt a dalos Love story utolsó szakasza teszi majd élményszerűvé, három további angolszász zeneszerző kompozícióin keresztül. Az 1970-es születésű Eric Whitacre tartósan szerelmi házasságának hetedik évfordulóján ajándékozta meg hitvesét a 13. századi nagy perzsa poéta, Rúmí kórusművé formált versével (This Marriage), s benne e kedves fohásszal: „Legyen ez a házasság teli nevetéssel, s teljen minden egyes napunk a paradicsomban.” Szintén a házasságot idézi, s kelet felé utazik az angol John Taverner a cappella darabja is: de csupán a házasság megkötéséig és az ismerősen egzotikus Görögországig, hiszen az 1992-es Falusi esküvõ (Village Wedding) egy ortodox házasságkötési ceremónia jeleneteit sorjázza. Hogy végül az ugyancsak a Chanticleer számára komponáló Stephen Paulus alkotása (The Lotus Lovers) egészen a kínai kultúrkörig és a női szempont megjelenítéséig ragadja a tizenkét kaliforniai mesterdalnok programját: Zi Ye, a gésaköltőként is emlegetett 4. századi kínai hölgy szimbólumokban gazdag pársorosainak megzenésítése révén. Mert, ahogy azt mindannyian jól tudjuk, a szerelem egyáltalán nem ismer határokat és hatalma alól senki sem vonhatja ki magát.

mm23

MUPA 2012_1.indd 23

12/15/11 2:42:46 PM

S z e l í d K o l o z s i

n o S z o g a t á S

l á s z l ó

Újabb múzsák találnak otthonra a Művészetek Palotájában. A különféle zenei, színházi és képzőművészeti műfajok után az irodalom és a film is beköltözik a Házba. A Müpa mozi első féléve – januártól júniusig – a 20. század magyar film egyik legjelentősebb életművét járja körül: Fábri zoltán filmjeit Réz András mutatja be a közönségnek.

A francia rendező, Jacques Rivette szerint a szerzői film az, ami „magán viseli a szerző keze nyomát”. szerzői filmnek az minősíthető, aminek egyetlen képkockáját látva is meg tudjuk mondani, ki fia-borja. Az amerikaiak – lelkük rajta – többnyire műfajokra ülnek be, nem erős kézjeggyel rendelkező alkotókra. A mi földrészünkön dívó alkotói attitűd azt is magával hozta, hogy egy európai nem zsánert, hanem rendezőt választ: egy Antonionira ül be, Godard-ra, Woody Allenre vagy Almodóvarra. A szerzői filmes többnyire a saját szüzséjét dolgozza át filmmé, szellemi alkotása a mű tengelye, minden e körül forog.

Annak ellenére, hogy Fábri zoltán nem mondható zsánerfilmesnek, tehát forgatókönyveit nem a műfaji sablonok alapján vágta ki és állította öszsze: nem mondható (ha e kritériumok szerint írjuk le a szerzői filmest) szerzői filmesnek se. Hiszen ha filmjeleneteit egymás mellé tesszük, nem ismerünk fel sajátos kézjegyeket, nincs olyan különös látószög, ami csak rá lenne jellemző és egyéni beállításokkal sem vétette észre magát. Többnyire hozott anyagból dolgozott, adaptált, legnagyobb műveinek gránitalapja Kosztolányi, sántha Ferenc, sarkadi imre, Déry Tibor, Örkény istván. Mégis. Ha volt is bátor ítész, aki egyes jeleneteinek, egyes filmjeinek megkérdőjelezte időtállóságát, odáig egy se merészkedett, hogy ex cathedra kijelentse, a Fábri-filmek márpedig a Kádár-kor televényei, népszerűségüknek oka a nosztalgiában keresendő.

Ki tudná feledni a Körhinta báljelentét, mikor a Marit úgy megforgatja a Máté, hogy a néző is szédül belé.

Azt a jelenetet, melyben a csalódott kérő (szirtes ádám) felfogva, hogy annak a világnak, melyben apa a lánya felett rendelkezhetik, egyszer és mindenkorra vége, s szekercét ragad.

Vagy Hegyi Barnabás operatőr leghíresebb pár percét, a körhinta-pörgést:

amikor a szerelmesek megérintik egymást a hintában ülve. Vagy a Húsz órának azt a súlyos pontját, amikor Balogh Anti (Görbe János) szétnyitja ingét, mutatván, ide lőjetek.

Nemecsek vízbe esését. A 141 perc a Befejezetlen mondatból dubrovniki álom-szcénáit. A Két félidõ a pokolban leszámolását, amikor is a győztes csapatot végigszántja a golyózápor, és a mámort becserélik a félelemre.

Azt, amikor a fiatal Márkus lászló a pesti éjszaka meghatározó alakjának, Beamter Bubinak a játékát imitálja, dobolva egy bőrönd tetején. A Dúvadban Bessenyei Ferenc jeleneteit, ahogy kossal a nyakában lovagol.

Vagy a Hannibál tanár úrból azt a jelenetet, melyben Hannibál spicces, és szeme előtt minden eltorzul, a nevető Muray (Greguss zoltán) államtitkár tokája, a lokál táncosnőjének karja, és a jazz-zenekar. Édes Anna rövidke boldogságát, a pillanatot, mikor Jancsi a konyhában a mellére hajol, átöleli őt, és szerelmes szavakat sugdos. Az Isten hozta, Ôrnagy úrnak azt a szatíra brilljével ékített jelenetét, melyben az őrnagy (latinovits zoltán – ki más!) belejön a dobozolásba és csak vágja, szeli, gyártja egyre a dobozait, miközben vendéglátója folyton csak alvóhely után kutat.

Kétségtelen, a felsoroltak mindegyike fontos jelenete a magyar film történetének, és Fábri nagyságát igazolják egytől-egyig. Elég, ha a Két félidõ amerikai remake-jére gondolunk arra az ízig-vérig műfaji filmre, melyet a nagy John Huston rendezett: ebben se hús-se vér alakok népesítik be a gyepet. Mintha a meccsnek sem lenne akkora tétje. ám az sem vitatható, hogy nincs Fábri-védjegy, amely minden filmre rá lenne nyomva. Fábri nem monomániás, mint szabó istván, nem mindig ugyanazt a témát járja körül. Ha keresni kellene egy minden filmjére jellemző vonást, valamit, amiből kitű-

2011. január 30. 19:00 Előadóterem

Fábri zoltán retrospektív Körhinta (1955) Házigazda: Réz andrás

nik, milyen lehetett maga az alkotó, valamit, ami túlmutat szakértelmen, ügyességen, rutinon és még az elhivatottságon is, akkor a filmek lélektanába, ethoszába kell aláereszkedni.

Ez a vonás nem mutatkozik meg egy minden történetben kimutatható momentumként, nem érhető tetten a színészvezetésben vagy a mise en scène-ben. Ez a külcsín alatti állandó és biztos tartomány néhány személyes élményből származtatható.

Fábrit az elemi iskolában okította rajzra egyik legfontosabb anekdotájának főhőse Marton József. Fábri szabadkézi rajz feladatát a szigorú tanár áthúzta egy vastag tollal, és megrótta a nebulót: máskor ne az apád rajzát hozd. A kis Fábri elsírta magát, nincs is otthon apám, motyogta. A tanár nem enyhült meg, a táblához szólította a riadt fiút, és felszólította, hogy ha így áll a dolog, mutassa meg mindenki előtt, a katedrán, mit tud. Fábrinak a hátán csorgott le az izzadság, de csak gyúrta, alakította becsülettel a rajzot, ámbár úgy érezte, a szégyentől semmi sem menti meg, rajzkészsége cserbenhagyta. Annyira elfoglalta az alkotás, hogy nem is nézett hátra, amikor nyitódni, csukódni hallotta az ajtót maga mögött. Mikor kész lett, és felnézett, Marton tanár úr állt mellette.

Meg számos kollégája. Azért kérettem be őket, mutatott a tanár úr a más termekből kihívott oktatókra, mert előttük szeretnék magától nyilvánosan bocsánatot kérni, Fábri fiam. És én most elteszem ezt az áthúzott rajzot, és előveszem majd, ha híres művész lesz, hogy emlékeztesse magát erre

mm24

MUPA 2012_1.indd 24

12/15/11 2:43:04 PM

a pillanatra. „Talán az igazságba vetett naiv és rendíthetetlen hitem ebben az eseményben gyökeredzik” – írja curriculum vitae-jében a rendező.

Fábri annak az Apor Noéminak kérte meg a kezét – a Belvárosi Kávéház teraszán –, aki a kor másik rendezőgigászának, Várkonyi Zoltánnak volt a testvére. Apósa Várkonyi Titusz, kinek viselt dolgait szívbéli jóbarátja, Krúdy Gyula, olyan zamatos novellákban örökítette meg, mint az Utolsó szivar az Arabs Szürkénél, vagy

A hírlapíró és a halál. Fábri bejáratos volt a Krúdy-világba. A nagyszülők négyszobás lakását olyan pontosan kívánta lemásolni az Édes Annában, hogy a kellékeseket szinte az őrületbe kergette. Az igazságba vetett hit és a letűnt úri világban szerzett élmények, az abban otthonosak emlékezései adják ki a Fábri filmek titkos tartalmát.

mindent, mindenkit, színészt, operatőrt – a legjobbak dolgoztak vele, állandó munkatársa volt Illyés György –, hangtechnikust, feljebb akart emelni. Még feljebb, még magasabbra. A filmjeit nézve úgy érezhetjük, kér bennünket: emelkedjünk feljebb, egyre feljebb, a kérlelhetetlenségig, a megvesztegethetetlenségig.

Fábrinak volt egy jellegzetes kéztartása: úgy mutatta, mit kér, mintha láthatatlan súlyokat emelt volna a magasba. Ez a gesztus elég árulkodó:

Ez volt az ő kézjegye. Ez a szelíd noszogatás. Amelyre politikai korszakoktól függetlenül oly nagy szüksége van az embernek.

F á b r i

z o l t á n

mm25

MUPA 2012_1.indd 25

12/15/11 2:43:16 PM

2012. február 3. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

roby lakatos ensemble József suha Balogh: Fire Dance; gypsy Bolero; Cickom Paraphrase Michel legrand: Papa can you hear me ?

Piazzolla: oblivion Deux guitares vladimir Cosma: le grand Blond avec une Chaussure noire roby lakatos: sk. Capriccio rimszkij–korszakov: le vol du Bourdon Waller–razaf: honeysuckle rose i’ve met you / Mama Morricone: once upon a time in america Monti: Csárdás

r o B y

Km.: roby lakatos (hegedű), František Jánoška (zongora), Bóni lászló (hegedű), lisztes Jenő istván (cimbalom), lisztes lászló (bőgő), Balogh lászló (gitár)

l a k a t o s

B i h a r i t ó l Z i p e r n o v s Z k y

a

v i l á g z e n é i g

k o r n é l

A világhírű Roby Lakatosra és együttesére is igaz a régi mondás: csak jó vagy rossz zene van, minden további kategorizálás felesleges. Bihari János leszármazottja, a világ ez idő szerint talán leghíresebb magyar cigányprímása klasszikus, népi, és jazz-darabokat, filmzenét is játszik, új világzenei univerzumot hozva létre.

Ha egy zenei kvízben tennék fel a kérdést, hogy ki az a muzsikus, akire az összes állítás igaz az alábbiak közül, vajon ki tudná a választ?

Menuhin rendszeresen hallgatta a fellépéseit; koncertezett a saját együttesével a Carnegie Hallban; szólistaként játszott Ferenczi György és a Rackajam koncertjén; exkluzív

szerződést kötött vele a Deutsche Grammophon; Sinicsi Kinosita japán samisen játékossal készített koprodukciót; klezmerműsort adott a Liszt Ferenc Kamarazenekarral; Prokofjevinterpretációi egy korongra kerültek Marta Argerichéivel; Till Brönner is közreműködött a felkérésére; és nem csak Menuhin, de Stephane Grappelli

tiszteletére is írt számot, mert vele is zenélt együtt; jelenleg pedig Felicity Lott angol szopránnal készül Bécsbe egy Cigánybáró-programmal.

Roby Lakatos már pici gyerekként olyan környezetben nőtt fel, amely predesztinálta erre a pályára: az egyik leghíresebb cigányzenész dinasztia

mm26

MUPA 2012_1.indd 26

12/15/11 2:43:26 PM

tagja, kilenc éves kora óta prímás.

Csakhogy – és erre nem lehet elégszer felhívni a figyelmet – az üstökösként berobbant tehetség, az ámulatba ejtő csodagyerek, az elképesztő fiatal virtuóz számára nem adatik meg önként az igazi világhír, a csúcson való tartós jelenlét. Robyról még DélAmerikában is hosszú dokumentumfilm készült, olyannyira ismert minden kontinensen, szinte évente jár mind az öt földrészen. Csak tavaly koncertezett Oroszországban, Törökországban, Kínában, Kanadában és az Egyesült Államokban, meg persze az európai országok jelentős részében.

Tehetségére hamar felfigyeltek.

Robynak már kétévésen hangszer volt a kezében. Első sikerét alig hat évesen egy Dankó Pista emlékére rendezett emlékesten aratta a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A családi hagyomány elsajátítása mellett elindult a klasszikus zenei képzés útján is, tanulmányait a Mester utcai zeneiskolában kezdte, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulójaként nyert első díjat az országos versenyen 1984-ben. Legismertebb mestere Járóka Sándor volt.

Két évvel később már Brüsszelben dolgozott, azóta is ott él, miután először egy cigányzenekar tagjaként játszott Liège-ben. A Les Atéliers de la Grande Ile nevű étterem szerződtette a zenekarával együtt, és a tíz év alatt, amíg itt szerepeltek, az étterem valóságos zarándokhellyé vált. Yehudi Menuhin ragaszkodott hozzá, hogy rendszeresen eljöjjön és meghallgassa a magyar prímást.

Neki lehetett abban is szerepe, hogy Roby a klasszikus zenei világ egyik legpatinásabb kiadójánál, a Deutsche Grammophonnál kapott szerződést.

népzenét, klasszikust összekeverni, ahányat csak tudok. Mivel nomádok voltak, a cigányok zenéjének és kultúrájának mindig alkalmazkodnia kellett a helyi kultúrához. Hallgassa meg a flamenco művészeket vagy a mariacchi zenekarokat. Manapság már a világon sokféle cigányzenei stílus létezik. Sőt, még egy országon vagy régión belül is jelentős különbségek adódhatnak.” Lakatos számára a zenei nyitottság alapvető: „A mi hegedűs hagyományunk nem változott elég gyorsan. Túlságosan megterhelte, hogy giccsként rögzült, amikor alkalmi zenészek az étteremben a pörköltet evő vendégek fülébe szerenádoznak.”

Lakatos más utakat keresett, és szinte minden zenei stílusban otthonra talált, aminek legfeltűnőbb jele, hogy az ő „népi zenekarában”, szemben a hagyományossal, zongora és gitár is helyet kapott. Annak, hogy a cimbalom és a zongora együtt szólnak, Lakatos pontosan ismeri az akusztikai veszélyeit, és a hangszerelésekben különösen ügyelnek erre. De mivel ebben a felállásban működnek már tizenöt éve, könnyű megismerni a Lakatos-együttes hangzását.

A fiatalítás óta az idén huszonöt éves František Jánoška zongorázik az együttesben. A pozsonyi Konzervatórium hallgatója 2002-ben Liszt-versenyt nyert Budapesten, majd a Martial Solal-versenyt négy évvel később Franciaországban, tehát, mint ez utóbbi mutatja, a jazzben is kiváló. Jelenleg a Bécsi Egyetemen tanul tovább. Laka-

R o b y

L a k a t o s

tos zenekarában a kezdetek óta Bóni László a második hegedűs, aki Roby apjától tanult, a zenekarában is játszott. Lisztes Jenő, a csodagyerekként indult cimbalmos nagyapja is híres cimbalmos volt. Tizenkét évesen nyerte meg a Rácz Aladár versenyt, azóta a Zeneakadémiára is felvették. Lisztes „Csorosz” László, aki nagybőgőzik az együttesben, szintén a fiatalabb generációhoz tartozik, miként Balogh László gitáros.

Az utóbbi néhány évben Roby Lakatos és együttese felvételeit az Avanti Classics adja ki. Itt jelent meg a Klezmer Karma, amelyen a Liszt Ferenc kamarazenekaron kívül Myriam Fuks és Aldo Granato is közreműködött.

Korábban itt látott napvilágot az a Prokofjev-album, amelyen a zongorista Polina Lescsenkóval játszik három szonátát, és a Tûztánc című lemez, amelynek repertoárját részben a koncerten is hallhatjuk, Balogh Suha József hangszerelésében. A koncerten Lakatos sokat fog improvizálni, hiszen szinte mindig szokott, és mert több ilyen darabot válogatott, például a nagyon nagy példányszámban elkelt As Time Goes By című korongjáról, amelyen filmzenéket dolgozott fel.

Pesten a Tûztánc mellett újra előveszi például a Magas szõke férfi felemás cipõben és a Volt egyszer egy Amerika főcímdalát is. De kifejezetten jazz sztenderdnek számít a Honeysuckle Rose, főleg Fats Waller klasszikus szvingfelvétele óta. És akkor még a Czardas című Vittorio Monti bravúrdarabot nem is említettük.

E n s E m b L E

Valamikor ez időben poénból növesztette meg a bajuszát. Miután huszáros éke akkora lett, hogy már bajuszkötő kellett hozzá, de legalábbis viasz a kunkorára, úgy döntött, megtartja.

A „Lakatos”-imázs leginkább arról szól, hogy Roby a saját képére formálja a hagyományt, azt veszi át belőle, ami neki is fontos, átélhető és továbbadható.

Tavalyi amerikai turnéja alkalmából egy interjúban el is magyarázta, hogy ő hogyan értelmezi a hagyományt. „Megpróbálok annyiféle hatást, jazzt, mm27

MUPA 2012_1.indd 27

12/15/11 2:43:35 PM

A

l e g j o b b

B o k o r

r o s s z f i ú

G a B r i e l l a

„rosszfiúk” egymás után, Bicska Maxi-féle kisstílű szélhámosok, és démonian gonoszak, mint Jágó vagy Mefisztó, de van közöttük porkoláb, kábítószercsempész, és cinikus csábító. Őket idézi meg Bryn Terfel Bad Boys című lemezén, most pedig személyesen is találkozhatunk velük Budapesten. a negyvenhét éves bariton egyébként éppen a rosszfiú ellentéte: sugárzik belőle az öröm és az életszeretet.

2012. február 4. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

rosszfiúk – bryn Terfel áriaestje Verdi, Donizetti, boito, Mozart, Weber, gounod, Puccini, Verdi, saint-saëns, Weill, sullivan, offenbach és gershwin művei km.: budapesti filharmóniai Társaság zenekara, Magyar Állami operaház Énekkara (karig.: szabó sipos Máté) Vez.: gareth jones

imád nagyokat nevetni, jókat enni – ez meg is látszik rajta –, és szenvedélyesen rajong a rögbiért. Ő maga is játszott, a 8-as mez büszke tulajdonosa volt az iskolai csapatban, mivel azonban – ahogy egy interjúban mondta – törött csontokkal nem lehet énekelni, ma már inkább csak nézi a meccseket. a gyerekkor egyébként idilli volt, apja gyönyörű, észak-walesi farmján nőtt fel, csak kiment a ház ajtaján, és máris bárányokat simogathatott. Édesanyja, aki kisegítő iskolában tanított, szinte mindennap vitt a gyerekeknek zenét az órákra. esténként otthon válogatott a kazetták között, a kisfiút pedig egészen elbűvölte az, amit hallott. Négyévesen kezdett énekelni, a család egyik barátja tanítgatta, először természetesen walesi dalokra. aztán jöttek a helyi versenyek, az első sikerek, és innentől fogva Bryn Terfel pályája álomszerűen alakult. Érettségi után londonba költözött, ahol kitüntetéssel végezte el a híres Guildhall School of Music-ot, de nem tudott mást elképzelni, mint azt, hogy először otthon, Walesben léphessen színpadra. a Così fan tutte Guglielmójával valamint a Figaro házassága címszerepével 1990-ben debütált a Walesi Nemzeti opera színpadán, és ettől kezdve minden év újabb lehetőséget és újabb sikert hozott. Terfelnek nem kellett kívánságlistát készítenie és ma-

gában ábrándoznia a legvágyottabb helyszínekről, vagyis a világ legnevesebb operaszínpadairól és hangversenytermeiről. Mielőtt felsorolhatta volna ezeket, mindez megvalósult. a walesi-i opera után bemutatkozott a londoni Covent Garden-ben, aztán jött a bécsi Staatsoper, majd a Salzburgi Ünnepi Játékok, ahol richard Strauss Salomejában Jochanaant énekelte, és ezzel a közönséget és a kritikusokat egyaránt meghódította. következett a tengerentúl, vagyis a Metropolitan és a Carnegie Hall, közben egy kis európa a milánói Scalával és a londoni Wigmore Hall-lal, hogy csak a leghíresebb helyszíneket említsük. És Terfel „tarolt” mindenütt, bármit énekelt is, Figarót, Don Giovannit, vagy éppen Wotant a Rajna kincsében. ez év márciusában Hannoverben Falstaffot alakította, és az előadás után azt írták róla, hogy sikerült megvédenie a „Napjaink legjobb Falstaffja” címet, nemcsak a hangja fantasztikus, de olyan erős kisugárzása van a színpadon, hogy a nézőnek eláll a lélegzete. a szerep egyébként már meglehetősen régen bekerült a repertoárjába, igen fiatalon, harmincnégy évesen énekelte először. azóta a figura annyit változott, mint Terfel maga, idősebb lett és érettebb.

Bryn Terfel egyik legfőbb specialitása, hogy nincs specialitása, vagyis mindent magáévá tud tenni. Ugyanolyan

otthonosan mozog Mozart világában, mint Verdiében, de ha történetesen Wagner-operában látjuk, akkor is úgy érezzük, hogy rászabták a szerepet.

Magához idomít minden figurát, „terfeles” Figaro, és „terfeles” bolygó hollandi, operai alakításaiért – sok más kitüntetés mellett – ii. erzsébettől átvehette az 1917-ben alapított brit lovagrendet, a Brit Birodalom Érdemrendjét. a walesi baritont egyébként igazi „határjárónak” tartják, aki nem ragaszkodik korszakokhoz, szerzőkhöz, mindenhez és mindenkihez megtalálja a kulcsot. a műfaji határokat is nyitottan kezeli, énekelte Mirkót a Víg özvegyben, CD-t adott ki híres Broadway-slágerekkel, tavaly év végén pedig – a Rosszfiúk mellett – egy karácsonyi lemezt is megjelentetett, amin gyerekkora kedves ünnepi dalai is szerepelnek, természetesen walesi nyelven. Mert a szeretett Wales mindig előjön, bárhol is járjon a világban. egyik példaképe is egy igazi, született walesi, mégpedig Tom Jones, akinek nem sok köze van az operához.

Viszont fantasztikus énekes, őrületes színpadi kisugárzással, ami Terfelt gyerekkora óta lenyűgözi, úgyhogy boldogan fogadta el régi példaképe meghívását annak egyik televíziós show-műsorába. egyikük délről, míg a másik északról származik, ezt meg is beszélték a kamerák előtt, aztán együtt elénekelték a Green, Green Grass of Home című slágert, ami nagyjából abban az időben született, amikor Terfel maga. És ez a néhány perc mégis egészen lebilincselő, pedig nyoma sincs itt szépségnek és fiatalságnak, egy több mint negyven éves dalt énekel két tagbaszakadt, kopaszodó walesi. Csakhogy a gyönyörű hang mellett olyan erős energia árad belőlük, annyira színpadra termett egyéniségek, hogy lehetetlen szabadulni a bűvkörükből, és ezt nézve értelmet nyer az is, amit BrynTerfel korábban egy interjúban mondott: „a walesi születés nem feltétlenül jelenti

mm28

MUPA 2012_1.indd 28

12/15/11 2:43:46 PM

azt, hogy jó családból származol, de azt igen, hogy a dal a szíved legmélyéből szól.”

Az érző szívhez egészséges és kiegyensúlyozott lelkivilág is társul.

Jöhetnek sikerek és elismerések, realitásérzéke nem hagyja cserben.

Nem rendezett be magának különbejáratú világot, másokra is figyel. Ma is pontosan emlékszik arra, hogy pályakezdőként neki is igen szigorúan kellett

beosztania a napi kiadásokat, és azt, hogy a helyzet semmit sem változott, azoktól a fiataloktól tudja, akik meghallgatásra jelentkeznek hozzá. Ezért is hozta létre alapítványát, a Bryn Terfel Foundationt, ami az Egyesült Királyság pályakezdő művészeinek ad anyagi segítséget, akár évente többször is.

Terfel ugyanis tisztában van azzal, hogy egy kezdő muzsikusnak nem csak egy-egy mesterkurzus vagy verseny nevezési díja tűnik néha csillagászati

összegnek, hanem gyakran az is gondot okoz, ha ki kell fizetni az albérletet, vagy szmokingot kell kölcsönözni egy fellépés vagy meghallgatás kedvéért.

Mindig eszébe jut, mennyire boldog volt, amikor pályakezdőként elnyerte a Capitol Radio díját, és az ezzel járó pénzből végre egy új öltönyt vehetett magának. Egy pillanatra sem felejti el tehát, honnan jött. És hogy hová tart, maga sem tudja. Nincs cél, nincs csúcs, csak maga az éneklés öröme.

mm29

MUPA 2012_1.indd 29

12/15/11 2:43:56 PM

L o v a g i V e r e s

t o r n a

a z

o r g o n á n

B á l i n t

A klasszikus zene hívei általában kevéssé lelkesednek az improvizáció műfajáért. remekművek hallgatása helyett kétséges kimenetelűnek tűnhet futó ötleteket, pillanatnyi zenei impressziókat figyelemmel kísérni. Az improvizáció kétségtelenül rizikós vállalkozás – akárcsak a párbaj. ám mindkettő busás jutalommal kecsegteti a győzteseket: visszahozhatatlan és éppen ezért örökbecsű pillanatokkal.

2012. február 10. 19:30

Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem

orgona-párbaj Karosi Bálint és Sietze de vries (Hollandia) Műsorvez.: Fassang László, Fazekas gergely

Mit tekinthetünk a zene végső, tovább már nem osztható lényegének, legbelsőbb esszenciájának?

A nyugati kultúra válasza e kérdésre a „zenei gondolat” fogalma körül kristályosodott ki. A zenei gondolatot pedig mindközönségesen egy szellemi oltalom és gazdasági védelem alatt álló, magántulajdont képező tárgyként fogjuk fel. ez a szellemi tárgy mindenekelőtt zeneszerzőket feltételez, akik a tárgyat létrehozták és ezért őstermelőkként igényt tarthatnak annak közvetlen hasznosítására, vagy megfelelő profit mellett hozzájárulhatnak zenei gondolataik közvetített piacra bocsátásához is: a kottakiadók, előadóművészek, koncertszervezők, rádióállomások, hanglemezkiadók által. Míg a legtöbb közvetítőt a zenei gondolatra nézve semlegesnek tartjuk, az előadóművésztől nagyon is elvárunk bizonyos zenei gondolatokat, noha ezek sohasem lehetnek a főgondolatok (hiszen azok a kottában vannak rögzítve), inkább csak afféle kommentárok.

Körülbelül így írható le a rendszer, amely szerint zenekultúránk néhány évszázada működik, s amiből az improvizáció (s benne alig leplezetten: az ajándékozás) eszménye mind jobban kiszorul. nem mintha tökéletesen eltűnt volna a rögtönzés gyakorlata, a jazzben például él és virul, a komolyzenétől azonban egyértelműen idegennek tekintjük, hiszen az annak középpontjában álló zenei gondolatoktól épp azt várjuk, hogy a mindenkori jelenen – tehát az improvizáció legalapvetőbb élményén – felülemelkedve örökérvényűségre tarthassanak számot. Kulturális produkcióink és

reprodukcióink homlokterében a jelenünkből történő elvágyódást megtestesítő „örök művészet” áll.

A nyugati zenetörténetben nem ez az első alkalom, hogy az „örök művészet” eszméje uralja a horizontot.

Bizonyos értelemben már a gregorián is hasonló időfölöttiségre alapozott, noha ott nem annyira a művészet örökkévalóságáról volt szó, mint inkább az Örökkévalóhoz címzett, s általa inspirált művészetről. A népzene dallamkincse is a tradíció és a mindenkori jelen találkozásának gyümölcse, ami egészen a 20. század utolsó feléig töretlen, élő szervezetet alkotott és ami névtelen muzsikusok jóvoltából idomul hozzá a mindenkori közösségi igények és szempontok alakulásához.

A népzene kizárólag variációkban létezik, s ha vissza is lehet vezetni bizonyos variánsokat ősibb, „eredetibb” formákra, a lényeg mellett megyünk el, ha zenei gondolatok után vadászva nem figyelünk fel a zenei „gondolkodás” csodálatos jelenségére. Arra a jelenségre tehát, ami az egyszer már elgondolt (kottában rögzített) zenei gondolat helyett a muzsikus és a közönség aktuális viszonyát, a zenei szituáció itt-és-mostját teszi meg egy alkalomszerű, nyilvános zenei gondolkodás kiindulási pontjává.

De talán túlontúl komolykodó is itt még „gondolkodásról” beszélni, hiszen az indoeurópai nyelvek méltán használják inkább a „játék” kifejezést a zenélés eme ősi normájára. Playing the piano; Cello spielen; Jouer de la fluˆte; stb. Még a nyelv is arról árulkodik, hogy nagyobb történeti távlatban nem a kottában rögzített opus a zenei

ősjelenség, hanem a játék-elv, ami a zenészt és a zenélést mindig társadalmi térbe helyezi, s olyan összefüggések közé állítja, amelyek túlmutatnak a zene saját helyiértékein. sajátságos formái a művészet társadalmi térbe helyezésének a párbaj és a bajvívás különféle alakzatai. A lovagi játékokon föllépő középkori viadorok harcművészetüket tették közszemlére, míg a párbaj intézménye egyúttal a bírósági tárgyalás más eszközökkel történő folytatásának is számított. A zenei párbaj ókorból származó műfaja e két szempontot hatásos módon egyesíti: kiélezett helyzetet teremt a résztvevő muzsikusok számára, akiknek tudásuk/ képességeik legjaváról kell számot adniuk, másfelől a jogi ítélkezés helyett ártatlanabb verdikttel, úgynevezett ízlésítéletekkel ellentételezi a „vívók” szolgálatait. A zenei duellumok története a ködös múltba vész: Pán és Apollón hírhedt vetélkedése nyilvánvalóan valóságos gyakorlatot fogalmaz meg a mitológia nyelvén, s olyan hírhedt modern rivalizálásoknak válik az előképévé, mint Händel és scarlatti, Bach és Marchand, Mozart és Clementi, Beethoven és Wölfl, Paganini és lafont, thalberg és liszt párbajai, amelyeknek halvány visszfényét még a televíziós zenei vetélkedők mai párbajaiban is viszontláthatjuk.

A Müpa történetében Karosi Bálint és sietze de Vries „összecsapása” lesz a harmadik alkalom, amikor az improvizáció területén mérik össze tudásukat az orgonisták. Az est kimenetele természetesen nem jósolható meg, a fellépő művészek eddigi munkássága és elért eredményeik (győzelmek a világ legnagyobb orgonista versenyein) egy valamit biztosan garantálnak: a kockázatot vállaló közönség egészen biztosan győzelemittasan térhet majd haza, s olyan élményekről számolhat be a távolmaradóknak, amelyek tökéletesen unikálisak és megismételhetetlenek.

mm30

MUPA 2012_1.indd 30

12/15/11 2:44:09 PM

K a r o s i

B รก l i n t

mm31

MUPA 2012_1.indd 31

12/15/11 3:10:55 PM

C i r k u s z M A L i n A

a z

e g é s z

v i l á g

J á n o s

A Barokk karnevál a 17. századi farsangi mulatságok féktelen sodrását kísérli meg érzékeltetni a mai közönséggel. A Vincent Dumestre által vizionált pazar látványosság zenész közreműködőit maga Dumestre, a barokk zene kitűnő ismerője irányítja. A rendező, Cécile Roussat pedig a Le Poème Harmonique együttes régi partnere, aki az Úrhatnám polgárban és más produkciójukban is szerepet vállalt.

l e

P o è m e

H a r m o n i q u e

Lassan hat éve annak, hogy 2006 elején két igen különböző jellegű, de egyaránt nagyszerű szórakozást nyújtó barokk színpadi produkció indult útjára Franciaországban: a Benjamin Lazar rendezte Úrhatnám polgár – Molière darabja Lully zenéjével, comédie-ballet formájában – és a Cécile Roussat által színpadra állított Barokk karnevál, amely zenével, tánccal, zsonglőrök, akrobaták és csepűrágók közreműködésével idézi fel egy 17. századi római farsang kavargását.

A két előadásban közös, hogy mindkettő a Vincent Dumestre által alapított és vezetett Le Poème Harmonique közreműködésére és zenei koncepciójára épül – a nagy különbség pedig

az, hogy míg az előbbit a budapesti közönség már két ízben is láthatta, a Barokk karnevál 2012 februárjában jut el először hozzánk a Művészetek Palotája jóvoltából, mindjárt két előadásban.

Vincent Dumestre és együttese neve jól cseng a régi zene szerelmeseinek fülében. Az eleinte klasszikus gitárt tanuló, majd lantra és különféle más régi pengetős hangszerekre áttérő művész átfogó régizenei képzésben részesült, és számos neves együttesben játszott, amikor 1997-ben megalakította saját formációját, a Le Poème Harmonique-ot, amely a kantátától az olasz és francia operáig, a motettá-

tól a balettig a barokk zene számos műfajában mozog otthonosan.

Talán kevesebben ismerik Cécile Roussat-nak, az előadás rendezőjének nevét – ő eredetileg táncos, aki Marcel Marceau iskolájában tanult pantomimet, színészmesterséget, balettet és rendezést. Később további drámai tanulmányokat folytatott, bohócképzésben vett részt, és modern táncot is tanult. A 17. század iránti érdeklődése hozta össze a Le Poème Harmonique-kal, a zenei együttest pedig élénken érdekelte Roussat színpadi nyelve, amely sajátos módon vegyíti a pantomimet, a commedia dell’artét és a táncot.

mm32

MUPA 2012_1.indd 32

12/15/11 2:44:27 PM

2012. február 12., 13. 19:00 Fesztivál Színház

Le Poème Harmonique: Barokk karnevál Km.: Bruno Le Levreur (kontratenor), Serge Goubioud, Hugues Primard (tenor), emmanuel Vitorsky (basszus), Stefano amori, Julien Lubek (pantomim, akrobatika, gitár), ahmed Saïd, olivier Landre, Quentin Bancel, antoine Hélou, Rocco Le Flem (akrobatika), Johannes Frisch (hegedű), emmanuel Mure (kornett), Stéphane tamby (fagott), Lucas Peres (basszus viola, lirone, tamburello), thomas de Pierrefeu (violone, fuvola), Michèle Claude (ütőhangszerek), Vincent Dumestre (barokk gitár, teorba) Rend.: Cécile Roussat Jelmez: Chantal Rousseau Díszlet: François Destors

„A 17. század elejének Rómájában vagyunk, abban a tíz napig tartó időszakban, amelyben a törvény a farsangolást engedélyezi. A Barokk karnevál létrejöttét ennek a karneváli eseménysorozatnak a pazarul groteszk világa inspirálta. Mai akrobatákkal, zsonglőrökkel, pantomimesekkel, énekesekkel és zenészekkel való találkozásaim vezettek oda, hogy megpróbálkozhatom a karneváli ünnepségeket alkotó rítusok kreatív energiájának felelevenítésével. Az ünnepi események történeti vagy konkrét leírásán túlmenően egy olyan világot igyekeztünk megjeleníteni, amelyben találkozik egymással humor és tragédia.

Nincs egységes cselekmény, ilyesmit magában a karneválban is hiába keresnénk, ez a hiány azonban mindent átfogó hajtóerővé válik, amely egy pontba sűríti a karnevál legkülönbözőbb pillanatait. A történések egy palotában, egy esti lakomán, az utcán vagy az akrobaták rögtönzött színpadán zajlanak. A szereplőket, a barokk színház és a commedia dell’arte szelleméhez hűen, inkább cselekedeteik és helyzeteik teremtik meg, nem valamiféle pszichológiailag megalapozott szerepet játszanak.

A Barokk karnevál a legkülönbözőbb művészeti ágak találkozási pontjában helyezkedik el, egymás szolgálatában egyesítve őket. Sodrását a kor improvizált populáris zenéje, valamint a pantomim, a barokk tánc és a commedia dell’arte szolgáltatja.”

okán nem beszél azonban arról, hogy a Barokk karnevál többek közt azért kelt olyan fergeteges hatást, mert nem csupán a zenészek és énekesek elsőrangúak, hanem a zsonglőrök és akrobaták is hivatásuk legjobbjai közül kerülnek ki, és az előadás magasrendű virtuozitásával, az események és mozgások látszólag spontán kavargását irányító szigorú renddel gyakorol impozáns hatást a nézőre.

Mint a Classica-Répertoire 2006 februári számában Vincent Borel írja az előadást értékelve: „Vincent Dumestre itt Fellinivel jön össze: teljesen őrült módon találkozik a cirkusz és a barokk. … A beszélt szöveget a hátsó sorokba száműzik: a testbeszéd veszi át a szerepét. … Nevetés és szívszorító izgalom kíséri a bámulatos Sébastien Bruas és Romulo Pelliza kötéltáncos-mutatványait … A hallgatóság felállva ünnepelte a kilencven perces előadást, amelyet melankolikus báj jellemzett. … Mint a lét elvisel-

F o t ó :

C .

hetetlen sebezhetőségének – ennek a mélységesen barokk érzésnek – az illusztrációja, ez a karnevál, amelyben az ego feloldódik az általa szolgált művészetben, mélységesen megindító leckét ad alázatból és esztétikai tisztaságból.” Tömörebben fejezte ki ugyanezt a Le Progrès kritikusa, Antonio Mafra, aki szerint „csodálatra késztet az előadás varázslatossága, költészetének álomszerű jellege és szépségének plaszticitása”.

Az „álomszerű varázslat” azonban nagyon is konkrét történeti helyszínből és eseményekből indul ki. 1634. február 25-én Barberini bíboros pazar kiállítású sportversenyek megrendezésével lepte meg a római arisztokráciát – ez volt a La Giostra del Saraceno. A versenyt karneváli hajók felvonulása, fényűző lakomák sora, s a palotákban rendezett számos színházi és operaelőadás kísérte. Eközben a városban a köznép másfajta szórakozásokat űzött: szolgák, parasztok, házalók, szélhámosok, közrendűek és hercegek, világiak és szerzetesek népesítették be az utcákat, különösebbnél különösebb maszkokat viselve, vetélkedve és játékokat játszva, kacagva, nyerve és veszítve pénzt, szerelmet egyaránt.

Ez az a frivol világ, amelyet az előadás művészetté magasztosít.

A Barokk karnevál az elmúlt években beutazta a világot Lyontól Nápolyig és Belgrádtól San Franciscóig; csupán az első két évben harmincöt alkalommal került színre a világ számos városában. Az Úrhatnám polgárral együtt az együttes arculatának meghatározó elemévé vált – legfőbb ideje tehát, hogy mi is megismerjük.

G a n e t

A produkció művészi céljainak fenti leírása magától Vincent Dumestre-től származik. Ő a kötelező szerénység mm33

MUPA 2012_1.indd 33

12/15/11 2:44:35 PM

jAZZMŰHely 2012. február 15. 19:30 Fesztivál Színház

Monamo és a Free style Chamber orchestra kaiser otto képeivel Km.: szirtes edina Mókus (hegedű, ének), Nagy jános (zongora, billentyűs hangszerek), Mogyoró kornél (ütőhangszerek), Free style Chamber orchestra, Istvánfi balázs (duda), szerényi béla (tekerőlant)

M o N A M o ,

F o t ó :

C s e r t A

g á b o r

A M ó k u s M e g A N A g y k A l A N d j A H .

M a g y a r

M o g y o r ó

K o r n é l

a kritikusok gyakran tesznek kísérletet arra, hogy elkülönítsék a magyar zene (s benne a jazz) első és második vonalát. Szerencsére csekély sikerrel szoktak járni. a zene – természetétől fogva – folyamatos változásban van, és újra meg újra kiutat keres magának a rá szabott műfaji keretek közül. a Monamo formáció zenéjének életvidámsága, impulzív ereje az élő bizonyíték arra, hogy nincsenek sorrendek, nincsenek korlátok, csak felszabadult öröm létezik, ha tehetséges zenészek együtt dolgoznak.

Vannak olyan zenészek, akiknek ars poeticájában előkelő helyen szerepel a műfaji határok átlépésére való törekvés. Közös tulajdonságaik között találhatjuk általában a variáció iránti vonzódást, az improvizáció szeretetét, és a zenélés mellett a zeneszerzés iránti elhivatottságot is. a kreativitás a

titkos közös jelszava ezeknek a zeneművészeknek, akik közül számos (bár nem az összes) a jazz és a különböző crossover kísérletek meghatározhatatlan határmezsgyéjén egyensúlyoz.

Szirtes Edina Mókus, nagy János és Mogyoró Kornél zenei találkozása épp oly természetes állomása a

magyar zenei élet fejlődési vonalának, mint bármi más, amelynek során határaikat feszegető és új utakat kereső muzsikusok kezdenek együtt dolgozni.

Mókus a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán szerzett diplomát 2002-ben, Szecsődi Ferenc

mm34

MUPA 2012_1.indd 34

12/15/11 2:44:45 PM

tanítványaként. A klasszikus képzés nem hagyta érintetlenül stílusát, de nem is zárta be a kereteket: a hegedűművész-énekes-zeneszerző a mai napig a legkülönfélébb zenei produkciók közreműködője, legyen szó klasszikusok megidézéséről, népzenei hagyomány továbbörökítéséről, kortárs improvizatív törekvésekről.

Nagy János – bár többször került a magyar billentyűsök szürke eminenciásának talán kevésbé hálás szerepébe – ambíciója, tehetsége, kreativitása és virtuóz hangszerkezelése révén újra meg újra utat tör magának, és bizonyítja, hogy alanyi jogon tartozik a magyar kortárs zene legjobbjai közé. Számos nagyon fontos zenekar alapításánál volt jelen és vált működésük meghatározó szereplőjévé.

Ilyen a Csepregi Gyula vezette In Line zenekar, Horgas Eszter crossover zenekara, a Borlai Gergővel közösen „fűtött” European Mantra, vagy nem utolsó sorban saját, nagyszabású formációja, a Free Style Chamber Orchestra (FSCO). Utóbbi a szimfonikus megszólalás és az improvizáció

egymásra hangolásának egészen új lehetőségeit tárta fel működésének immár hét éve során, és több fontos szakmai és közönségdíjat is szerzett.

A koncert második felében az FSCO az Erkel-díjas Nagy János legújabb kompozícióját mutatja be: a Concerto tekerõre, dudára, jazz combóra és kamarazenekarra című darab megszólalásában Szerényi Béla tekerő- és Istvánfy Balázs dudaművész működik közre – mindketten az FSCO visszatérő, megbecsült vendégművészei.

Mogyoró Kornél saját területén, az ütőhangszerek világában hasonló kalibert képvisel, mint Nagy János.

Csendes munkáját a hangszerei iránti lelkesedés, a biztos technikai felkészültség és az ihletett zeneiség jellemzik. Nem csoda, hogy Mogyoró az egyik leginkább foglalkoztatott ütőhangszeres, akinek játékát legtöbben Malek Andrea, Presser Gábor, Gerendás Péter vagy a Tátrai Band lemezeiről ismerhetik.

Hármuk zeneiségében szinte mindaz benne van, ami a mai európai ze-

n a g y

j á n o s ,

néből érdeklődésére tarthat számot.

A billentyűk olykor New Age-es nosztalgiájára, máskor modern jazzt idéző, hátborzongató harmóniameneteire Mókus éteri énekhangjának romantikája, hegedűjének etnós lamentálása és lendülete válaszol.

Mindezt Mogyoró ütőhangszereinek igen egyedi összeállításában megszólaló, fantasztikusan biztos alapokra épül, máskor pedig, a balladisztikus epizódokban nagyszerű arányérzékről tanúskodó hangulatfestő színek teszik a Monamo muzsikát teljessé. Nagy János így vall ezekről a munkákról: „Elsősorban saját dalainkat játsszuk, melyekre minden jellemző, amit szeretünk és tanultunk.

Néha folkos dallamok hangzanak el, olykor mintha klasszikus zene szólalna meg, vagy egyszerre mindkettő.

De kortárs magyar költők verseire született művek is felcsendülnek, és helyet kapnak a koncerteken kedvenc sztenderdjeink is sajátos feldolgozásban. Nem hivalkodó, nem hajmeresztő, nem idegtépő muzsikát játszunk, hanem örülünk és a zene öröme miatt tesszük a dolgunkat: muzsikálunk!”

F o t ó :

K a i s e r

o t t ó

mm35

MUPA 2012_1.indd 35

12/15/11 2:44:56 PM

„A

c r e s c e n d o

V ö r ö S

b e n n ü n k

t ö r t é n i k ”

E S z T E r

A cimbalom irodalma ismét két versenyművel lett gazdagabb. Vukán György és Oláh Kálmán után most Szakcsi Lakatos Béla és Fekete-Kovács Kornél próbálta ki zeneszerzőként e jellegzetesen magyar hangszer adta lehetőségeket. A felkérések egy olyan zenésztől érkeztek, aki a klasszikus zenétől a jazzen át a világzenéig számos műfajban otthonosan mozog, s aki kíváncsi volt arra, hogyan „nyúl” a cimbalomhoz a magyar jazz négy kiváló alakja. Lukács Miklós cimbalomművésszel beszélgettünk.

– Miért pont jazz zenészeket kerestél meg?

Hála elődeim felkéréseinek, kortárs klasszikus cimbalomverseny már több mint húsz született, ami igazán szép szám. S bár én egészen a diplomámig klasszikus zenész voltam, csak utána kezdtem kísérletezni a jazzel, így már régóta lavírozok ebben a „könnyebb” műfajban is, nagyon érdekelt, mit gondol egy jazz zenész a hangszeremről. Mit jelent neki a cimbalom, milyen lehetőségek nyílnak meg számára a hangszerben?

– Ilyenkor a zeneszerzõ elvonul és csak a kész mûvel keres meg, vagy közben kapcsolatban álltok, esetleg együtt gondolkodtok?

Ennél a két műnél napi kapcsolatban voltam a szerzőkkel. Kornél felhívott egyszer, hogy elmondja, már kész van az első és a harmadik tétel. Aztán három nap múlva közölte, hogy újraírja, újragondolja az egészet. Ugyanakkor teljesen rájuk bízom a munkát. Azért őket kértem fel, mert megbízom az ő elgondolásaikban és ismerem a zenéhez fűződő viszonyukat. Tudom, hogy amellett, hogy a gyakorló jazz zenészek között is a legjobbak, remek komponisták. Azt is tudtam, hogy valóban érdekli őket a hangszerem.

Kornél az elején eljött hozzám, hogy megmutassam neki a cimbalom lehetőségeit. Megkérdezte például, hogy el lehet-e érni a legato hangzást?

– Gondolhatnánk, hogy a pedál miatt lehet…

Teljesen nem lehet, pláne, ha crescendo jelzés is van a két hang között. Ha a cimbalmot megütjük, mint minden ütős hangszernél, a hang elhalkul.

Ezen a pedál sem változtat. Erre a tanáraim mindig azt mondták, és én is ezt vallom, hogy a crescendo bennünk történik meg, és ha ez így van, akkor az a hangszeren is megvalósítható. Egyszer, valahol, valaki besorolta a cimbalmot a húros hangszerek

2012. február 18. 19:30 Fesztivál Színház

cimbalomversenyek kamarazenekarra Fekete-kovács kornél: Versenymű cimbalomra szakcsi Lakatos béla: Versenymű cimbalomra Km.: eclectic strings, Lukács Miklós Quintet (tagjai: Lukács Miklós – cimbalom, bacsó kristóf – szaxofon, szandai Mátyás – nagybőgő, szalai Péter – tabla, dés András – ütőhangszerek)

közé, de számomra inkább ütős hangszer.

– Ha mégsem ismeri a szerzõ olyan jól a cimbalmot, elõfordul, hogy kifog rajtad, illetve a hangszeren a mû?

Olyat nem fognak írni, amit nem lehet lejátszani, legfeljebb olyat, ami kényelmetlen. De ilyenkor változtatunk rajta. Én azt vallom, a zeneszerző írja meg azt, amit elképzel, ami benne van. Engem ugyanis ez érdekel. Nem szeretném, hogy a hangszer lehetőségei eleve korlátoznák.

– Te is írsz zenét?

Nagyon szeretek írni, de egy ponton választanom kellett, hogy zenész vagy zeneszerző legyek. Választottam, de még így is komponálok a kvintettemnek, színházaknak, táncszínházaknak.

Dresch Mihállyal például barokk zenét és abból kiinduló improvizációkat játszunk most egy koncerten két klasszikus muzsikussal – ott is voltak szerzői feladatok.

– Térjünk át a cimbalomra. Azt írtad a diplomamunkádban, hogy „a cimbalom kifogyhatatlan kincsesláda”.

Igen, ezt mutatja, ahogy a különböző műfajok zenészei felfedezik maguknak. A hetvenes években a népzenei mozgalommal éledt fel, majd felfedezték a klasszikus zeneszerzők.

E mellett természetesen a cigány-

zenében használták. Egy idő után azonban a klasszikus zeneszerzők ismételték magukat, és egymást. Érezni lehetett a fejlődés korlátait.

Most a jazzben, a könnyűzenében, a világzenében fedezzük fel a hangszer lehetőségeit.

– Cigányzenét nem játszol, ahogy édesapád?

Nem… ez érdekes. Nagyon szeretem hallgatni, hiszen egy nagyon egyedi, nagyszerű zene, de nem játszom.

– Pedig ott lettek volna elõdök, akiktõl tanulhatsz… Én nem voltam abban a helyzetben, hogy feltehettem volna híres, jazzt játszó cimbalmosok lemezeit és tanulhattam volna belőlük. A jazz sztenderdek játékát, előadásmódját, kíséretét is magamnak kellett kikísérleteznem, s azt is, hogy miként szólhat ebben a műfajban a legjobban a cimbalom. Efféle kérdésekkel nem nagyon foglalkoztak előttem cimbalmosok, legalábbis nem sokan.

– Népzenében és klasszikus zenében más a helyzet.

Pláne, ha a cimbalom hangszercsaládját tekintjük. A hangszernek mintegy három évezredes történelme van.

Szülőföldjén, Ázsiában szinte minden népnek megvan a maga cimbalomváltozata. Hozzánk a török hódítással

mm36

MUPA 2012_1.indd 36

12/15/11 2:45:06 PM

L u k á c s

jutott el katonai hangszerként, aztán az 1800-as években lett belőle ez a sajátosan magyar megoldás a lábakkal és a pedállal. Schunda Vencel József fejlesztette ki.

– Játszol más cimbalmokon is?

Nem. Teljesen más mindegyik hangszer. Más a hangrendszer, a verőfogás, az oktávszám.

A magyar cimbalom viszont nagyon népszerű külföldön. Rengeteg cimbalmos van Franciaországban, Angliában, Belgiumban. Hollandiában komplett cigányzenekarok vannak, amelyek magyar cigányzenét játszanak.

– Vannak itthon cimbalomkészítõk?

Természetesen. A 20. század cimbalomkészítő mestere Jancsó Pista bácsi volt, és az ő tanítványai viszik tovább

a mesterséget. Valamikor, a századfordulón a legtöbb polgári család otthonában megszokott látvány volt a cimbalom. A gyereket taníttatták, és sokszor összeült a családi zenekar.

Természetes volt az is, ha a kislány cimbalmozott klasszikus zenét vagy akár verbunkost.

– Hány éves a jó cimbalom?

Ez a hangszer az évtizedek múlásával veszít az értékéből. Negyven évnél idősebb hangszert már nem nagyon használnak. Az új hangszernek viszont kell vagy öt-tíz év, hogy megkapja a hangját. Úgy mondják: addig be kell verni. Hangszere válogatja, de egy cimbalom fénykora tíz és harminc év közé tehető.

– Mitõl olyan különleges a magyar cimbalom?

M i k L ó s

Először is a hangzása. Bárkivel játszom a világban, pár perc után elhangzik az a mondat, hogy „ennek a hangszernek olyan felhangzása van, amely utánozhatatlan”. És tényleg. Megütsz két hangot, vagy egy harmóniát, lenyomod a pedált és a következő hangnál olyan hangok szólnak, olyan hangzás keletkezik, amely egyik hangszernél sem. Másrészt rendkívül sokoldalú hangszer.

A cimbalom ugyanis egyszerre ütős hangszer, dallamhangszer, szólóhangszer és kísérőhangszer. Annyi funkciója lehet, akár a zongorának.

A hangszíne, a látványa, a lehetőségei semmihez sem hasonlíthatók. Azt szoktam mondani, nekünk cimbalmosoknak könnyű dolgunk van, mert csak megjelenünk a hangszerünkkel és – főleg külföldön – már ettől sikerünk lesz. mm37

MUPA 2012_1.indd 37

12/15/11 2:45:15 PM

a j á n l ó b u d a f o k i Z e n e k a r

–

b e f o g a d o t t

p r o d u k c i ó k b ó l

d o h n á n y i

a budafoki dohnányi Zenekar széles közönségrétegeket céloz meg újévi hangversenyével, ugyanis ez a program azok számára is vonzó lehet, akik egyébként még ódzkodnak a komolyzenei koncertektől. hollerung gábor olyan népszerű, ma már klasszikusnak számító filmzenékből állította össze a műsort, mint amilyen például a magyar rózsa Miklósnak a Ben Hurhoz, vagy vangelisnek a Tûzszekerekhez írott muzsikája, de felbukkan itt a Gladiátor, az E. T., a Ryan közlegény megmentése, a Több, mint testõr vagy éppen az Igazából szerelem is. a hagyományos felállású szimfonikusokhoz ezen az estén több rézfúvós együttes is csatlakozik, akárcsak a zenekar nagybőgőse által vezetett harmonia garden, valamint a „könnyű műfaj” hazai nagyságai közül gerendás péter és tóth vera. az elhangzó filmzenék azokat is a ráismerés kellemes érzésével tölthetik majd el, akik valamelyik filmet esetleg nem látták, hiszen ezek a dallamok többnyire már önálló életet élnek. Sőt, akad köztük olyan is, mint az 1990-ben, kilencvenéves korában elhunyt neves amerikai zeneszerző, aaron copland alig négyperces Fanfare-ja, amelyet a komponista 1942-ben, a cincinnati Szimfonikus Zenekar számára írt, és az 1998-ban készült Ryan közlegény megmentése című film nem is az eredeti darabot, hanem John Williams annak motívumaiból építkező szerzeményét használta fel. (január 8., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem)

H o l l e r u n g

r á n k i

F o t ó :

vá l o g at va

F e l v é g i

a n d r e a

g á b o r

d e Z S ő

ránki dezső zongoraművész szólóestjei mindig eseményszámba mennek. nemcsak azért, mert viszonylag ritka alkalmak – hiszen talán gyakrabban lép fel feleségével, klukon edittel, sőt, mind többször fiával, fülöppel is –, hanem a lenyűgöző előadásmód mellett rendkívül átgondolt felépítésük miatt is. Most is egy ilyen gondosan szerkesztett est tanúi lehetünk, amelynek programját dukay barnabás két kompozíciója foglalja keretbe. a második, a koncertet záró Monódia egyúttal magyarországi bemutatóként hangzik el, míg a Rondino, amely a szívhez szól című nyitó darabra sokan a hetvenes évek emblematikus kompozíciójaként tekintenek. a hangverseny első része liszt Öt kis zongoradarabjával fejeződik be, a második rész pedig nagyszabású Dante-szonátájával kezdődik. ez utóbbi az Isteni színjáték Infernójának hangulatát idéző démoni pokol-vízió. a két liszt-művet két gyermekekről, illetve gyermekeknek szóló kompozíció fogja közre: egyfelől debussy hat kis darabból álló, Gyermekkuckó című szvitje, amelyet 1908-ban az akkor hároméves, chouchou-nak becézett kislányának dedikált, ám valójában nem gyermekeknek szánta, inkább csak felidézi benne a gyermekkort; másfelől egy válogatás Schumann Jugendalbumából, amelynek első darabjait legidősebb gyermeke születésnapjára írta a szerző, éppen hatvan esztendővel korábban, 1848-ban – mindössze két hét alatt. haydn utolsó „bécsi” szonátája, az 1790-ben született esz-dúr teszi teljessé az est műsorát. (január 17., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem)

mm38

MUPA 2012_1.indd 38

12/15/11 2:45:28 PM

P É c S I

B A l E T T

Aki kíváncsi a nagy múltú Pécsi Balettre, most ízelítőt kaphat repertoárjukból anélkül, hogy Pécsre utazna: bő egy hónapon belül ugyanis három fontos előadásukat hozzák el a Művészetek Palotájába. A Giselle-t 2009, az Otellót 2011 novemberében, a Hófehérke és a hét törpe című mesebalettet pedig 2011 áprilisában mutatták be a Pécsi Nemzeti Színházban. Az 1960-ban, Magyarország első modern balettegyütteseként létrejött, Eck Imre nevével fémjelzett társulat igazgatója 2005 óta Vincze Balázs táncművész. „Vezetésével a Pécsi Balett olyan útra lépett – olvasható az együttes honlapján –, mely szellemében, szándékában vállaltan nyúl vissza az Eck Imre-i gyökerekhez: nem követni, másolni akar irányzatokat, hanem új, saját stílust és formanyelvet kialakítani.” Mindenki maga is meggyőződhet arról, menynyire sikerült elérniük ezt a célt – mindhárom produkciót az igazgató jegyzi rendező-koreográfusként. A darabok zeneszerzője Riederauer Richárd, aki a Hófehérkéhez eredeti zenét komponált, a Giselle-ben a francia Adolphe Adam 19. századi muzsikájának motívumait használta fel újraszerkesztve és -hangszerelve, mai effektekkel kiegészítve, az Otellóban pedig Verdi híres operáját helyezte át a balett világába. Az opera a műfaj sajátosságait figyelembe véve sűrítettebben adja vissza Shakespeare drámájának lényegét, a balett viszont még ehhez képest is redukál, ám ezáltal talán még intenzívebb hatást érhet el.

(Otello – január 20., Giselle – február 3., Hófehérke és a hét törpe – február 29., Fesztivál Színház)

F o t ó : V i n c z e B r i g i t t a , r a d V á n y i g á B o r

c a r m i n a

S Z E g E d I

K o R T á R S

B u r a n a

B A l E T T

A Szegedi Balett 1987-ben, a Szegedi Nemzeti Színház balett tagozataként alakult, és hat évig Imre Zoltán koreográfus vezetésével működött. Ő hívta a társulathoz a Táncművészeti Főiskola néptánc tagozatán frissen végzett Juronics Tamást, aki 1991-től már önálló koreográfiákkal is bemutatkozott. 1993-ban az együttes Szegedi Kortárs Balett néven alakult újjá, s művészeti vezetője Juronics lett, aki azóta is betölti ezt a posztot. „A művészi arcél jellemző vonásai közül kiemelendő az előadói stílus sokféle hatáselemből összeálló egyedisége, illetve ezen belül az együttes vonzódása az akrobatikus mozgásvilághoz – írja honlapjukon Pataki András igazgató. – Előadásaink meghatározó jellemzője a színpad törvényeinek tisztelete, a szó valódi értelmében értett – a látvány erejét-hatását

fokozó – teátrális eszközök használata.” A Carmina Burana hangversenydarabként a legnépszerűbbek közé tartozik, és táncszínpadokon is gyakran találkozhatunk vele, hiszen a legtöbb koreográfus pályáján elérkezik egyszer az a pillanat, amikor úgy érzi, meg kell mutatnia a közönségnek saját értelmezését. Juronics életében ez a pillanat 2001-ben jött el, és az általa koreografált Carmina Burana immár tizenegy esztendeje szerepel töretlen sikerrel a szegedi együttes repertoárján. „A darab vége felé elég erős drámaiság, valóságos sátáni hangulat uralkodik el” – mondja Juronics. Érdemes most megnézni vagy újranézni az előadást – erre január-februárban kétszer is lehetőség nyílik a Művészetek Palotájában. (január 19., február 17., Fesztivál Színház) mm39

MUPA 2012_1.indd 39

12/15/11 2:45:46 PM

L a j k ó

L a j k ó

2 5

a hegedűvirtuóz 2008 óta minden év februárjában önálló koncertet ad a Művészetek Palotájában. E fellépéseire mindig meghívja egy vagy több muzsikustársát – ezúttal Falusi Mariann lesz a vendége. Noha nem tudjuk, miket fognak játszani, biztosak lehetünk abban, hogy két ilyen előadó találkozásakor az ének- és a hegedűhang párosításából rendkívül izgalmas produkció születik. Lajkó teljesen egyedi, beskatulyázhatatlan alakja a magyar zenei életnek. a vajdasági Topolyán született, Beethovennel egy napon – csak 204 esztendővel később. Első hangszere a citera volt, amellyel tízéves korában ismerkedett meg, hegedűt két évvel később vett a kezébe először – azóta viszont el sem engedte. Másfél évtized alatt tíz lemeze jelent meg: az első még szerzői kiadásban, 1994-ben, a következő három azonban már a Fonó Records gondozásában, a többi pedig a Tilos az Á Produkció égisze alatt. Legutóbb 2009-ben jelentkezett új lemezzel – akkor mindjárt kettővel is –, ezért talán nem alaptalan az a feltételezésünk, hogy 2012-ben esetleg újabb albummal rukkol elő. Több színházi előadáshoz is komponált zenét, Mundruczó kornél Delta című filmjében ellenben nemcsak zeneszerzőként és saját muzsikája előadójaként vett részt – amivel a 2008as filmszemlén elnyerte a legjobb filmzenéért járó díjat –, hanem színészként is, a rendező ugyanis rá osztotta az egyik főszerepet. (február 2., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem)

F é L i x

é v E S

a

F é L i x

L ’ a R

P o u R

L ’ a R T

Negyedszázad roppant hosszú idő egy olyan, állami támogatás nélkül működő vándorszínház életében, amilyen a L’art pour l’art társulat. Márpedig ők 1986 óta, az abszurd humor hazai képviselőiként, folyamatosan jelen vannak a magyarországi színpadokon, sőt évekig a televízióban is rendszeresen láthattuk őket – és azóta ismét visszatértek a képernyőre. a négy alapító tag közül ketten maradtak máig is a társulatban – Laár andrás és Dolák-Saly Róbert –, Bálint Bea helyét Nagy Natália, majd az ő távozása után Szászi Móni vette át, míg Galla Miklós helyére Pethő Zsoltot hívták meg, és ez a felállás 1998 óta változatlan. a tagok többsége zenész, így nemcsak színházi esteket tartax xeredetileg x x nak, hanem, ha kedvük szottyan, koncerteket is, zenésztársakkal kiegészülve. Erre mostani születésnapi előadásukon is számíthatunk, hiszen ismert vendégművészek mellett egy

rockzenekar is színpadra lép velük – a neveket egyelőre titokban tartják. Már a társulat megalakulásának huszadik évfordulóját is a Művészetek Palotájában ünnepelték, s ahogy akkor, nyilván ezúttal is keresztmetszetet adnak legjobb színházi és televíziós jeleneteikből, felvonultatva az általuk kreált fontosabb figurákat. Pethő Zsolt a húszéves jubileumon egy napilapban azt nyilatkozta, szerinte együtt maradásuk és sikerük magyarázata, hogy olyan alkotó emberek találtak egymásra, akik nem fogynak ki az ötletekből, és egymás számára is folyamatos meglepetésekkel szolgának. Nincs két egyforma estjük, a premier és a széria utolsó előadása alig hasonlít egymásra. a színpadon folyamatos az improvizáció, s ez, ha jól sikerül, gyakran őket is láthatóan mulattatja. (február 8., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem)

mm40

MUPA 2012_1.indd 40

12/15/11 2:46:13 PM

N i c h o l a s

m Á V

s z i m F o n i k u s

M i l t o N

z e n e k a r

két fiatal külföldi vendégművész lép fel a mÁV szimfonikus zenekar szőke Tibor-mesterbérletének második hangversenyén. az ausztráliában született, de magyar és francia felmenőktől származó nicholas milton a sydney-i zeneakadémián kezdte meg hegedű-tanulmányait, amelyeket az amerikai egyesült Államok több híres tanintézetében, köztük a Juilliard schoolban folytatott. a hegedűművészi mellett karmesteri diplomát is szerzett. Hegedűsként 1996 és 2002 között volt az adelaide-i szimfonikus zenekar koncertmestere, és 1998-tól 2005-ig az ausztrál macquarie Trió tagja. ezzel párhuzamosan már dirigensként is tevékenykedett: 1999-ben ausztráliában megnyerte az év karmestere Versenyt, és attól kezdve gyakran lépett fel európa rangos zenekaraival és operaházaiban is. 2004-től 2010-ig németországban, a Jénai szimfonikus zenekar főzeneigazgatójaként dolgozott, 2007 óta pedig a Canberrai szimfonikus zenekar vezető karmestere és művészeti vezetője. budapesti koncertjének első számaként honfitársa, az 1956-ban született graeme koehne Elevator music, azaz Liftzene című művét dirigálja, amely egy zenekari trilógia harmadik darabja: ebben az eklektikus stílusú muzsikában számos utalást fedezhetünk fel jellegzetes hollywoodi filmzenékre, rajzfilmekre és népszerű latin-amerikai táncokra. a másik fiatal vendégművész, a bolgár svetlan roussev nem először lép fel a mÁV szimfonikus zenekarral – ezúttal mendelssohn Hegedûversenyének szólistájaként találkozhatunk vele. a hangverseny második részében dvořák legkedveltebb műve, az Újvilág-szimfónia hangzik el. (február 22., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem)

H e g e d ű s V i l m o s

s z a b a d i

V i l M o s

e n d r e

é s

s z a b a d i

szokatlan, de biztos sikert hozó műsort kínál közönségének az Óbudai danubia zenekar. egy este két versenyművet adnak elő – és semmi mást. mindkét mű Csajkovszkij szerzeménye, és mindkettő előkelő helyet foglal el a komolyzenei népszerűségi listákon: szabadi Vilmos játssza a d-dúr hegedűversenyt, Hegedűs endre a b-moll zongoraversenyt. a karmester pedig a danubiát 1993-ban, tizenkilenc évesen megalapító Héja domonkos, aki azóta is az együttes művészeti vezetője, de emellett jelenleg a magyar Állami operaház megbízott főzeneigazgatói tisztét is betölti. az 1959-es születésű szabadi Vilmos már főiskolás korában tolmácsolhatta a d-dúr hegedűversenyt a zeneakadémián, később pedig éppen a danubia zenekarral, Jurij szimonov vezényletével lemezre is vette. szabadi egy állami tulajdonban lévő, de tartós használatra nála elhelyezett, 1778-ban készült cremonai mesterhangszeren játszik. az 1954-ben született Hegedűs endre korábban számos nemzetközi zenei versenyen vett részt, és a b-moll koncertet ezek egyikére, a moszkvai Csajkovszkij Versenyre tanulta meg. azóta is a kedvencei közé tartozik, és időről időre műsorára tűzi valamelyik zenekar kíséretével. a művészetek Palotájában talán ő szólaltatta meg elsőként, amikor 2005 februárjában, még a ház próbaüzemének időszakában, a győri Filharmonikus zenekarral játszotta el. (február 28., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem) mm41

MUPA 2012_1.indd 41

12/15/11 2:46:34 PM

B é c s t ő l M o l n á r

a

B o l a t i n i g

S z a b o l c S

Dohnányi Ernő csodálatos ifjúkori remeke a századforduló túlfinomult bécsét, csemiczky Miklós oratóriuma a balaton fölé magasodó koraközépkori Tihanyt idézi meg.

Egy évszázad választja el egymástól a két művet, és alig kétszáz kilométer a két települést.

Z u g l ó i F i l h a r m ó n i a - s Z e n t i s t v á n K i r á l y s Z i m F o n i K u s Z e n e K a r é s o r a t ó r i u m K ó r u s

budapesten érik zeneszerzővé és zongoraművésszé, bécs fedezi fel magának: Dohnányi Ernő 1901 és 1905 között a két főváros között osztja meg életét. a világhírt megalapozó sikerekben elsősorban a császárváros részesíti, művei itt jelennek meg a Doblinger kiadó gondozásában, itt ismerkedik meg kora jelentős előadóművészeivel, a zongorista Dohnányit az itteni sajtó emlegeti először a legnagyobbak között. a pezsgő bécs inspirál és egyben nyugalmat is biztosít, s e nyugalomról néhány rendkívüli műgonddal megírt, valamiféle „időskori” mélységet sugárzó Dohnányi-mű tudósít. Két kompozíció magasodik ki ebből az időszakból,

az 1902-es Szerenád vonóstrióra (op.

10) és a gordonkaversenynek is beillő Konzertstück (op. 12) 1904-ből. Vázsonyi bálint írja a húszas évei derekán álló zeneszerzőről, hogy a „külsőségek alapján rendkívül gátlástalan, könnyed, fesztelen embernek tűnt. legbelül egyáltalán nem volt az – de ezt vajmi kevesen tudták róla. zenéje tanúskodik erről.” a Konzertstückre – tehetjük hozzá utólag – különösen találónak látszik ez a jellemzés. E sokrétű kompozíció káprázatos folyékonyságával és hangszerelési bravúrjaival, felépítésének elegáns grandiozitásával, elsötétedő érzelmeivel és elkomorodó hangvételével, rezignált

végkicsengésre irányuló dramaturgiájával – azaz a könnyed külsőségesség és az önmagába révedő komolyság kettősségével – hökkenti meg a 21. századi hallgatót. a mű formális ajánlása annak a Hugo beckernek szól, aki hamarosan (az 1905-1906-os tanévtől) Dohnányi egyik kollégája lesz a berlini akadémián, az életrajzírók viszont tudni vélik, hogy a darab másik, nem formális címzettje a csellista édesapa. az egyetlen, nagyszabású kompozícióban könnyű felismerni a klasszikus versenyművek háromtételes szerkezetét, első szakaszában pedig egy rafinált és

42

MUPA 2012_1.indd 42

12/15/11 2:47:23 PM

2012. február 19. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Devich Gergely (gordonka) és a Zuglói Filharmónia Erkel: Hunyadi László – nyitány Dohnányi: Konzertstück, op. 12 Csemiczky Miklós: Supra firmam petram – misztériumjáték basszus hangra, vegyeskarra és zenekarra (2005) Kodály: Galántai táncok Km.: a Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus Vez.: Záborszky Kálmán

nagy várakozást keltő szonátaformát.

A mű egy jellegzetes harmóniai ötlettel indul, Dohnányi érezhetően kedvét is leli a tételkezdő akkordpárok ismételgetésében. S hogy a kompozíció ne cövekeljen le ennél az alapgondolatnál, a hangszerelés – rögtön az első ütemtől – mendelssohni bájjal hozza lendületbe a zenei gépezetet.

Mintha a főtéma ebből a két elemből sarjadna ki, a csellón szárnyra kapó melódia lendületes vonalakkal emeli ki a harmóniai kontúrokat. Szimfónia, obligát szólóhangszerrel – gyakran jellemeznek így néhány századfordulós versenyművet Brahmstól Rahmanyinovig. E sorba illik Dohnányi Konzertstückje is, melyben a szerző egyedülálló könnyedséggel egyensúlyoz a szimfonikus tömeg és a divertimentós könnyedség között. Igen megkapó a lassú középtétel funkcióját hordozó Adagio, ez a gyakran mollba révedő muzsika. S mintha a D-dúrba, a darab alaphangnemébe visszavezető út nem is lenne reális, ez a pompás (?) karakterdarab szinte suttogva, tompa üstdobhangoktól kísérve és megszeppenve ér véget. A mű tehát minden idegszálával az ellentmondásos századfordulóhoz kötődik.

A Tihanyi Bencés Apátság alapításának 950. évfordulójára írta Csemiczky Miklós Supra firmam petram című kompozícióját. A 2005-ben bemutatott oratórium a műfaj eredeti funkciójának értelmében afféle biblikus elmélkedés, kontempláció. A darab szövege a templom-, a kolostor-, illetve a közösségalapítás és az egyházalapítás közötti misztikus kapcsolatra fókuszáltatja a hallgató figyelmét. Erre utal a cím is, melynek szavait egy régi,

a tihanyi monostorban őrzött képen is olvashatjuk: a megfogalmazás („erős, meg nem ingó kősziklára”) egyszerre juttatja eszünkbe a tó fölé emelkedő magaslatot és a Péter apostolhoz intézett jézusi szavakat, „Tu es Petrus – te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat”.

A héttételes misztériumjáték „librettója” sajátos kompiláció, a zeneszerző és Dr. Korzenszky Richárd, tihanyi perjel közös munkája. Magyar, latin és görög textusok váltják egymást, s mivel a Tihanyi Alapítólevél egyik legbecsesebb nyelvemlékünk, nem maradhattak ki a magyar nyelv archaikus korszakát idéző részletek sem.

A „Tihon super Bolatin” (a Balaton feletti Tihany) formula például a kompozíció ötödik tételében bukkan fel, mely az Alapítólevélben említett települések és földrajzi területek lajstroma, szabad átköltésben.

A miseszerkezetre is emlékeztető ciklus egy „zsoltár-introitussal” (bevezető) kezdődik, a 126. zsoltár Káldi György-féle régi nyelvezetű fordításában. „Isten segítsége nélkül az emberek fáradalmai hiábavalók” – így magyarázza a bibliai szöveghelyet Sík Sándor. A mű a mise-ordinárium első tételével, a Kyriével folytatódik.

A harmadik szakasz (Ave maris stella) egy gregorián Mária-himnusz feldolgozása. E dallamválasztás arra utal, hogy I. András király a monostort Szűz Mária (és Szent Ányos püspök) tiszteletére emelte. A „stella maris” (tenger csillaga) némi lokálpatriotizmussal a „magyar tengerre” is vonatkoztatható. A negyedik a tétel (Andreas Rex) az apátság alapításának tényét mondja

VErSEnyEK GyőZtESE Devich Gergely 13 éves, a budapesti Szent István Király Zeneiskolába jár, ahol a MOL Tehetséggondozási díjat is elnyerő Antók Zsuzsannánál tökéletesíti tudását.

2010 novemberében ő volt az egyik nyertese annak az országos zenei versenynek, amelyet a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége a Budapesti Fesztiválzenekarral (BFZ) közösen rendezett. A verseny hét díjazottjának lehetősége nyílt szólót játszani a BFZ élén, Fischer Iván vezényletével. Legújabb versenygyőzelmét a XIII. Országos Friss Antal Gordonkaversenyen szerezte, ahol a III. korcsoportban első helyezést ért el, továbbá koncertlehetőséget is kapott a Mező László elnökletével működő zsűritől, meghívót a jövő nyári Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválra.

ki, a hírnök vagy felolvasó (a testo) szavai a basszus szólista hangján kelnek életre, s ezt követi megszakítás nélkül a már korábban is említett ötödik tétel (Tihon super Bolatin).

A hatodik szakaszban „megszólal” az adománylevelet kiállító uralkodó.

András „Királyi bőkezűséggel” (így a tételfelirat) teremti meg az apátsági lét alapjait. Az utolsó tétel (Templa festis) ünnepi vígasság, melyben egy-egy részlet erejéig felvillan a keretműfajból, azaz a miséből a Sanctus és az Agnus Dei. A Supra firmam petram zenei értelemben egy ezredévet ível át, a régmúlt hangulata, érzésvilága, akusztikája ugyanolyan erővel formálja e művet, mint a jelen hangjai. mm43

MUPA 2012_1.indd 43

12/15/11 2:48:03 PM

H e r c z k u Á g n e s a s z í v é b e n H o z z a a t ü z e t Z i p e r n o v s Z k y

k o r n é l

Herczku Ágnes teljes szívét és másfél évtizedes pályájának minden tapasztalatát beleadta új, Tüzet viszek című műsorába. Utoljára tíz éve adott ki autentikus népzenei lemezt. rendszeres erdélyi gyűjtései, a Honvéd együttes tánckarában és az Állami népi együttes szólistájaként szerzett rutinja, világzenei sikerei mind hozzájárultak, hogy tisztelettel, de bátran tudott a hagyományra építeni.

H e r c z k u

Á g n e s

Herczku Ágnesre szólóénekesként régen vár a Müpa színpada, hiszen felsorolni is nehéz közreműködéseit, kezdve a Naplegendán, a Magyar Állami népi együttes más estjein, folytatva olyan gálákkal, mint A népzene ünnepe, a széchenyi jubileumi előadás, nikola parov szerzői estje és más alkalmak, mint a Rendhagyó prímástalálkozó. igaz, szólóestet is adott, de csak egy felet, amelyet Bartók-műsorának szentelt (Bognár szilviával megosztva a koncertet, akivel a szájról-szájra produkcióban közösen is énekelnek). A Bartók-műsor, amelyet Djerdj Tímea zongoristával alkottak meg első változatában, rengeteg elismerést hozott, és felerősítette azokat a hangokat is, hogy most már igazán itt az ideje Herczku Ágnes újabb népzenei szólóprodukciójának, hiszen az utolsó ilyen lemeze 2002-ben jelent meg. Az Arany és kék szavakkal szerkesztési elveit megtartva és az elmúlt tíz év tapasztalataival megerősítve most végre elkészült a Tüzet viszek, és a lemezbemutató – közreműködőit tekintve – gálakoncertnek is beillik.

Herczku Ágnes ugyan hét éves kora óta tanult zenét, majd jazz-balettet

és néptáncot, de nem készült hivatásos előadónak. Akkor indult énekesi pályafutása, amikor 1997-ben bekerült a Honvéd együttes tánckarába. egy-két éven belül a magyarországi népzene, etnozene és világzene műfajának egyaránt megkerülhetetlen alakja lett – holott a váltás egyik stílusból a másikba nem is olyan könnyű, mint gondolnánk. Herczkut nyilvánvaló tehetsége és nyitottsága, minden közegen átsütő természetes kisugárzása hamar a csúcsra emelte. A Fonó zenekarban nyolc évig dolgozott, a zenekar állandó tagjai közül Agócs Gergely, Gombai Tamás és pál istván „szalonna” a Tüzet viszek bemutatóján is ott lesz. két évig volt szalonna és bandájának állandó énekese. 2002 óta a Magyar Állami népi együttes szólistája. Jelenleg is repertoáron van az Édeskeserû című darab, és a korszakalkotónak nevezhető Naplegenda párdarabja, az Álomidõ. A Naplegenda születése óta (1999) folyamatosan dolgozik nikola parovval, jelenleg is a nikola parov Quartet énekese. A Budapesten dolgozó, bolgár születésű, nemzetközi hírű zeneszerző-producer sok hangszeren játszik, a Zsarátnok és a Barbaro zenekarokban vitt szerepe

óta a magyar etno-zenei színtér meghatározó alakja.

Herczku Ágnes sosem panaszkodott a megerőltető tempóra, amit ez a szerteágazó és magas színvonalú pálya diktál, mert hajtja az a megygyőződése, hogy meg kell ismertesse és tovább kell adja azt a hagyományt, amelyben megtalálta művészi énjét. „Amikor jó pár évvel ezelőtt kitaláltam ezt a lemezt, a címét is pontosan tudtam: Tüzet viszek. A gyűjtéseim során sok emberrel találkoztam, sokukhoz évek óta visszajárok, tőlük rengeteg mindent, inspirációt, energiát kaptam.” persze el sem indulhatott volna ezen az úton, ha nincsenek a népdalgyűjtők, vikár Bélától kezdve kodályon, Bartókon és lajthán át kallós Zoltánig. és pályája során később Foltin Jolán, novák Tata és mások „akik ezt az örökséget tovább éltették a színpadi kultúrában, ők is rengeteget adtak. nem csak nekem, másnak is, azoknak a városiaknak is, akik csak egy-egy másfél órás előadásban kapják ezt meg, de ez a tűz nyílván dolgozik bennük is tovább. Ami ugyan annakidején ott volt a parasztemberek életében, de ma már kezd kialudni.” és Herczku

mm44

MUPA 2012_1.indd 44

12/15/11 2:48:24 PM

2012. február 24. 19:30

ahol vannak régi szövegek, és vannak olyanok, amelyeket ő írt” – mondja Ágnes.

Fesztivál Színház

Herczku Ágnes – lemezbemutató Km.: Herczku Ágnes, Fekete Boglárka, Gergely Andrásné „Erdei“ Erzsi, Maneszes „Láli“ Józsefné Tóth Mariska (ének), Pál István „Szalonna“, Vizeli Balázs, Gombai Tamás (hegedű), Mester László „Pintyő”, Kelemen László (brácsa), Szabó „Bakter“ Gergő (bőgő), Szabó Dániel, Ürmös Sándor (cimbalom), Dés András (kanna), Gera Attila (szaxofon)

Ágnes, mint lapunknak elmondta, zenésztársait is azok közé sorolja, akiktől a tüzet kapta, nem véletlen, hogy nagy részüket meg is hívta erre a koncertre.

Mivel személyes hivatásának érzi, hogy alkotó módon vegye ki a részét ebből a folyamatból, nem kell csodálkozni azon sem, hogy énekesekkel is megosztja a színpadot a saját koncertjén. Fellépteti a tizenegy éves Fekete Bogit Debrecenből, és két asszonyt Erdélyből, egyikük már közel van a kilencvenhez: „A magyarszováti mezőségi asszonyt úgy hívják, hogy Maneszes „Láli“ Józsefné Tóth Mariska, a Láli a családi becenév, viszont már

MUPA 2012_1.indd 45

az egész mozgalom úgy ismeri, hogy Láli néni. A másik asszony egy magyarvistai kalotaszegi asszony, Gergely Andrásné „Erdei“ Erzsi, mind a ketten elképesztő egyéniségek, nem csak énekelni tudnak nagyon. Erzsi néniről annak ellenére, hogy csak hét osztályt végzett, már fiatal korában tudták, hogy gyönyörűen énekel, aztán kibújt belőle a költő. Keresztelőre, temetésre, esküvőre, ünnepi alkalmakra írt beszédeket. Nyilván ennek is régi hagyománya van, és vannak apáról fiúra szálló szövegek, de ő sokat költött is.

Ugyanilyen bátran költött a dalokhoz is saját szövegeket. Amikor közösen énekelünk, olyan dalokat is választottam,

Erzsi néni írásai időközben könyvben is megjelentek, Kedvemre való, hogy meséljek címmel (Mentor Kiadó, Ambrus Judit tanulmányával). Láli néni ugyan 87 éves, de ősszel ő is Budapesten járt a lemezfelvételen, amelyek nagyon jól sikerültek, a két asszony együtt énekelt a zenekarral.

A régi zenésztársak közül Ágnes külön kitért Dés András közreműködésére a koncerten, mert őt inkább a jazz és világzene felől ismerik. Cigánydalokból készített összeállítását Dés ceglédi vizeskannán kíséri, de kezében ez az autentikus „ütőhangszer” szinte úgy szól, mintha dallamhangszer volna. Társai közül Ürmös Sándor cimbalmost így emlegette az énekesnő: „Elképesztő virtuozitás, hallás és érzékenység jellemzi, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Amikor abbahagyja a cimbalmozást, akkor a lelki szemeim előtt azt látom, mintha porfelhő szállna fel, szinte füstöl a hangszer a keze alatt.”

12/15/11 2:48:38 PM

a m a d e u s ? k o v á c s

s á n d o r

Jogos a kérdőjel. És nem ez az egyetlen. Még az is lehet, hogy Mozart nem halt meg 1791 decemberében, csak megrendezte halálát (természetesen a család tudtával és közreműködésével), így bújva ki a szorongató adósságok alól…

2012. február 26.

11 előadás 10:30-tól 22:00-ig

Bartók Béla nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál színház, Előadóterem

mozart-maraton Műv. vez.. Fischer Iván

és nyávogtak egy macskaduettet, amire Gioacchino idősebb korában is emlékezett. később schuberttel kötött barátságot, befejezte helyette a h-moll szimfóniát, csak sajnos elvesztette a megfelelő lapokat. végül Zamrot úr Amerikába is eljutott…

Ezzel a „felfedezéssel” jó két évtizede állt elő a tréfás kedvű Alon schmuckler író és televíziós műsorszerkesztő. Teóriája szerint Mozart sebtiben befejezte a Requiemet (igaz, az utolsó részeket lemásoltatta süssmayrral, hátha jobb lesz annak látszatát kelteni, hogy azokat süssmayr komponálta), aztán Pest-Budára utazott, özvegy Tamássynénél vett ki takaros szobát a Tabánban, Theophil Zamrotként mutatkozott be. Majd odébbállt és egy este úgy hozta a sors, hogy a négyéves, vásott rossini-gyerekre kellett vigyáznia, muzsikáltak, mert a kisfiú ezt szerette

ne soroljuk. A kötet magyarul is olvasható: szórakoztató zenetudományi sci-fi, néha kissé erőltetett mese habbal. csak hát az a bökkenő, hogy többé-kevésbé az is mese, amit hajdani „komoly” Mozart-monográfiák állítottak. Wolfgang Hildesheimer volt az első, aki az 1970-es évtized elején, kirándulást téve a muzikológia területére elszántan szállt szembe sok évtizedes babonával, a romantikusszentimentális életrajzírás megannyi kliséjével. kérdőjeleket tett számos állítás mellé. Provokálta a zenetörténészeket – és meg kell hagyni, a tudósok egy része felvette a kesztyűt. volkmar Braunbehrens vagy Maynard solomon könyvéből (mindkettőt lefordították magyarra) a korábbiaknál jóval tárgyilagosabb kép bontakozik ki a zseni életéről és haláláról. kezdjük az utóbbival. Azt már régebben is tisztázták, hogy salierinek semmi köze sem volt Mozart betegségéhez, a Puskin, s nyomában rimszkij-korszakov fantáziáját megihlető mérgezés-történet minden alapot nélkülöző legenda. ám legenda az is, ami jóval későbbi életrajzokban makacsul visszaköszön, hogy tudniillik a nagy Ember halálakor, temetésekor zuhogott volna a havas eső. nem zuhogott, a meteorológiai feljegyzések szerint (akkoriban léteztek már ilyenek) napos idő volt, később jött a hidegfront. Apró adalék – de

mm46

MUPA 2012_1.indd 46

12/15/11 2:48:53 PM

mélységesen jellemző a „tévedés” a romantika korára (a zsenit ugyebár a természet is meggyászolja). Hasonló tévedés rejlik az úgynevezett „szegénytemetés” és jeltelen tömegsír mögött. Gottfried van Swieten báró, aki segítőkészen kézbe vette az ügyeket valóban olcsó búcsúztatót javasolt a családnak, hogy ne nőjön az adósság, de nem „szegénytemetést”. És akkori szokás szerint mindenkit négyesévelnyolcasával közös sírokba temettek (egy pestisjárvány miatt még II. József hozott erről rendeletet). Csak az arisztokrácia mentesült e szabály alól.

Meg Gluck, 1787-ben. Az utókor tehát legfeljebb azt érezheti méltánytalan-

nak, hogy ha Gluck-kal kivételt tettek, Mozarttal miért nem (pár esztendővel később egyébként eltörölték ezt a rendeletet).

A hatalmas adósság igaz – de csak az igazság egyik fele. Mozart bécsi letelepedése (1781) után hallatlanul könnyelmű életet kezdett élni (ebben hitvese, Konstanze hathatósan segítette). Hihetetlenül drága lakásokat bérelt, szerencsejátékokon vesztett.

Az arisztokrácia az utolsó években kétségkívül elfordult tőle. Ám akadtak azért, akik kölcsönöztek neki (Puchberg báró például), s nem pusztán önzetlen emberbarátságból: tudták ugyanis,

F i s c h e r

i v á n ,

F o t ó :

hogy Mozart igen jól keres. Korabeli pénzek értékét persze nehéz mai viszonyok közt értelmezni (többek közt azért, mert sok volt az extra juttatás: fa, gyertya, néha napi étkezés is). Ám míg egy valóban szegény muzsikus éves keresete nagyjából 100-120 ezer forintnyi mai összegnek feleltethető meg (!), addig Mozart átlagos jövedelme évi 30 millió körül járt. 1788 körül, a nemzetközi helyzet „fokozódása” miatt átmenetileg szűkösebb hónapok jöttek, de a kilencvenes évtized kezdetére a válság megszűnt, Mozart voltaképp bizakodóan tekinthetett a jövőbe. Az a híres, sokat idézett, olasz nyelvű levél, amit 1791 szeptemberében vetett állító-

M a r c o

B o r g g r e v e

mm47

MUPA 2012_1.indd 47

12/15/11 2:49:08 PM

S Z A B A D I

K O K A S K A T A L I N É S K E L E M E N B A R N A B Á S

V I L M O S

lag papírra, s amelyben halálsejtelméről ír az ismeretlen címzettnek (egykori feltételezések szerint Lorenzo da Pontének) – tipikus 19. századi hamisítvány (nota bene: csak „másolata” maradt meg). Röviden és velősen: a meg nem értett művész nyomoráról, szenvedéséről szóló megható passiótörténet az

utókor kitalációja. A zenetudomány halad a maga útján, hite szerint előre – s vele változik a múlt…

A Mozart-zene is változik. No, nem a kottafejek, azok örökérvényűek.

Csakhogy minden kor másképp szemléli őket. Mást lát fontosnak az egyes

művekben és az életmű egészében.

Beethoven nem szerette, frivolnak, erkölcstelennek tartotta a Così fan tuttét. Nem valószínű, hogy ma sokan osztják ezt a nézetet. Az opera seriák generációkra eltűntek a színpadokról. Manapság viszont az Idomeneo népszerű darab, s emelkedik a Titusz ázsiója is. A historikus előadásmód számos ismert kompozíciót tűntetett fel új színben (néha persze vitára ingerlő módon) és soktucatnyi, az idők során háttérbe szorult, feledett kincsről törölte le a port.

Felnőtt fejjel szívesen olvassuk újra kamasz- vagy ifjúkorunk kedvenc regényeit, s azok másképp hatnak ránk.

Gyakran mélyebben. Erre az „újraolvasásra” ad kivételes alkalmat a mostani Mozart-maraton. Szembesítésre azzal, milyen a mai előadók képe Mozartról, s mennyiben tér el az elődökétől, illetve attól, amit mi magunk őrzünk emlékeinkben Wolfgang Amadeus művészetéről.

N I K O L A U S

H A R N O N C O U R T

Wolfgang Amadeusról, akit – Hildesheimer könyve figyelmeztet rá – nem így hívtak. Johannes Chrysostomus Wolfgang Theofilusnak anyakönyvezték. (Az első két – utóbb nem használt – keresztnevet automatikusan kapta, mivel aranyszájú Szent János napján, január 27-én született). Nővére rövid életrajzi jegyzeteiben a Theophilus helyett a német Gottlieb változatot használta. Maga Mozart gyakran franciásan Amadét írt, néha olaszosan Amadè-t. A latinos Amadeust szinte soha. Illetve egyszer, viccből, így: Wolfgangus Amadeus Mozartus. Vicces, hogy ezt a viccet ragadta ki s tette általánosan elfogadottá az utókor.

mm48

MUPA 2012_1.indd 48

12/15/11 2:49:25 PM

D รก n i e l D รถ m รถ l k y f o t รณ :

mm49

MUPA 2012_1.indd 49

12/15/11 2:49:40 PM

x x x

F e l s z a b a d í t ó a l k o t á s F e l e l ő s s é g g e l P a P P

–

T í m e a

amit a mUS-e, azaz az 1993-ban indult, Yehudi menuhin nevéhez fűződő musique-europe nevű multikulturális mintaprogram felvállal, nehéz besorolni egyetlen műfajba: programjuk egyszerre nevelési, művészetpedagógiai és művészetpszichológiai, ugyanakkor kreatív művészeti foglalkozásként is meghatározható. erről az izgalmas sokoldalúságról a hat-tíz évesek és szüleik a művészetek Palotájában tizenkét alkalommal győződhetnek meg.

2012. január 7., 21., február 4., 18. 16:00 Lépcsőterem

MUs-e – kreatív művészeti foglalkozás

„miért kellene letenni egyetlen kategória mellé a voksot? – kérdez vissza Tímár andor színész-rendező, művészeti menedzser, a magyarországi mUS-e főtitkára, amikor arra kérem, próbáljuk meg definiálni a munkájukat. – Leginkább ’és’ relációk mentén gondolkodunk, mert a program sokrétűen fejti ki hatását. Nevezhetjük művészeti programnak, mert akik a

gyerekekkel dolgoznak, tapasztalt, saját területükön sikeres képzőművészek, iparművészek, színészek, zenészek, táncosok, amit pedig a gyerekekkel az ötleteik mentén létrehoznak, végeredményben egy művészi alkotás. azért nevelési program, mert alapszabályban is rögzített célunk, hogy kreativitásra, elfogadásra, önképviseletre, együttélésre, együtt-

mm50

MUPA 2012_1.indd 50

12/15/11 2:49:58 PM

működésre neveljük a gyerekeket, akik között a társadalomba nehezen beilleszkedő, veszélyeztetett, hátrányos vagy halmozottan hátrányos sorsú, kisebbségi kultúrát képviselő, viselkedészavarral rendelkezők is vannak, akik nehezebben tanulnak, nehezebben fejezik ki magukat, egy méterrel hátrébb indulnak. E filozófia mentén továbbhaladva, az integráció okán társadalmi programnak is tekinthetjük, ugyanakkor ezt a címkét egy másik szempontból, a művész és a pedagógus szerepének újraértelmezése kapcsán is használhatjuk.

A pedagógusok minden esetben részt vesznek az órákon, a művészek feladata, hogy a tanárokat bevonják az órákba, így a tanító néni vagy bácsi nem egy mumus vagy intellektuális mentor a gyerekeknek, aki fegyelmez és oktat, hanem egy ember, egy partner, aki az együttműködés, a megváltozó szerep által a későbbiekben könnyebben talál utat a gyerekekhez.

A művészek általában megszokják, hogy valamit létrehozunk, ezt a terméket eljuttatjuk a közönséghez, ők fizetnek érte, tapsolnak, valami módon elfogyasztják. A felelősség a mi esetünkben is ugyanaz, mert a cél a gondolatébresztés, a katarzis, de sokkal primérebb, közvetlenebb formában. Az óra végén nincs taps, hanem mosolygó arcok vagy épp duzzogás, de mindenképp egy jóval direktebb visszajelzés jár.”

A MUS-E jelenleg tíz európai ország mintegy négyszáz iskolájában, közel hatvanezer gyermek bevonásával és több, mint ezer művész közreműködésével folyó programját a brüszszeli székhelyű Nemzetközi Yehudi Menuhin Alapítvány felügyeli. Yehudi Menuhin Kodály Zoltán ars poeticáját vitte tovább, a hegedűművész megfogalmazásában azonban nem csupán a zene lehet mindenkié. Mivel a színház, a képzőművészet, a tánc, sőt a harcművészet gyakorlása során olyan alkotófolyamaton megyünk keresztül, amely kreatív energiákat szabadít fel, megélhető, hogy döntéseinknek milyen hatásai lesznek, emellett – bár ugyanolyan súllyal – az sem mellékes, hogy az általános iskola első négy évében szerzett élményekkel gazdagabbá válhat az életük, érdeklődési körük.

Magyarországon 1994-ben indult el a program a Magyar Zenei Tanács vezetésével, a budapesti Erkel Ferenc Általános Iskolában. A 2010/2011-

es tanévben Budapesten és három vidéki helyszínen tíz osztályban folyik a program.

Az alapelv szerint a kapcsolat három évig tart. A művészeti ágat vagy a művészt választhatja a pedagógus, sőt menet közben váltásra is van mód, hiszen a legfontosabb az, hogy személyre, közösségre szabottan működjön a program. Az első órák, még a megfigyelés szakaszában, a MUSE-művész számára az impulzusokról szólnak, az osztálybeli viszonyok és a gyerekek képességeinek feltérképezéséről, arról, mit generálnak egymásban. „Nekünk az első nagy kihívás az, hogy azokat a gyerekeket érdekeltté, motiválttá tegyük, akik zárkózottabbak vagy kevéssé lelkesek” – mondja Tímár Andor. Minden művésznek megvan a maga jól bevált eszközrendszere, játéktára, ám az, hogy mi jön létre az együttműködés során, milyen úton mennek végig, minden esetben más.

Az ingyenes MUS-E-foglalkozások az órarendben szerepelnek, a heti öszsztanóraszám tíz százalékát jelentik, tehát nem szakkör vagy különóra jellegűek – hiszen a program az elit művészképzés helyett társadalmi célzatú –, kötelezőek, osztályzás nincs, ám a tanév végén mindhárom fél, a gyerekek, a pedagógusok és a művészek is értékelik magukat és egymást. Az, hogy a gyerek szeret-e iskolába járni, hány barátot szerez, a közösségben milyen helyet foglal el, mennyire aktív ezeken az órákon, hogyan változik az önkifejezési készsége, természetesen mérhető, ám akik az ennél egzaktabb számokat jobban szeretik, azoknak is álljon itt bizonyíték a MUS-E jótékony hatásáról. Egy iskolában a MUS-E-osztály mellé kontrollcsoportot választottak, és a program kezdetén felmérték mindkét gyerekcsoport intelligenciáját. Ez a kiinduló érték a MUS-E-osztályban gyorsabban és nagyobb mértékben növekedett, mint a párhuzamos, egyébként kezdetben intellektuálisabban magasabb értéket mutató osztályban.

A Művészetek Palotájába tervezett kreatív művészeti foglalkozásokon azonban természetesen másképp kell tervezni, mint az iskolai körülmények között. „Sokkal kompaktabb módon kell gondolkodnunk, tehát jóval tágabb teret engedünk az improvizációnak, annak, hogy több úton is végigmehetünk, jóval pontosabb, negyed-, félórá-

t í m á r

a n d o r

y e h u d i m e n u h i n

ra lebontott tervezést igényelnek ezek az alkalmak. Egy biztos: mivel a Müpa a zene fellegvára az országban, a muzsika alkotja a foglalkozások gerincét, annak mentén épül fel a mondanivaló, és a két művész közül az egyik közreműködő mindig zenész lesz. Célunk az, hogy a foglalkozások önmagukban is megállják a helyüket, ugyanakkor folyondárszerűen felfedezhető összefüggésekben is gondolkodunk, így azokon akár egyszer, akár tizenkétszer részt vehetnek a gyerekek és kísérőik. Hiszek abban, hogy mindenki, aki jelen van a térben, felelős a másikért, és mindenkinek részt kell vennie. Ez is egyfajta oldás: másképp viselkedik a gyerek, ha csak figyelik, és másképp, ha a szülő is közreműködő vagy partner a feladatban, ráadásul az is kiderülhet, hogy a szigorúnak hitt papa vagy mama milyen jó fej tud lenni.” mm51

MUPA 2012_1.indd 51

12/15/11 2:50:13 PM

c u k r o s B á c s i

L e g y e n S z.

v ö r ö s !

E.

Újabb nemzetközi hírű, külföldön élő magyar képzőművészt ismerhet meg a közönség a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban. Rita Ackermann kiállításán jártunk.

Az idő előrehaladtával alakul a nyelv is, ami teljesen természetes: egy adott nyelv szókincse, a használt szófordulatok mind az éppen aktuális valóság lenyomatát adják. Vannak szavak, amelyek megmaradnak és vannak, amelyek kikopnak, annak ellenére, hogy tartalmuk lényeges és fontos.

Ilyen szó a disszidálás is, amelynek jelentéséről a mai harminc alattiak zömének valószínűleg fogalma sincs.

Ma bárki nekivághat a világnak, utazhat vagy szerencsét próbálhat, és ez bizony nagyon mást jelent, mint úgy nekiindulni a nagy kalandnak, hogy adott esetben soha nem lehet visszafordulni és hazatérni, függetlenül attól, hogy a megélhetés lehetetlensége

vagy pusztán a szabadságvágy késztette az embert hazája elhagyására.

A döntés súlya 1989-el kisebb lett.

A határok megnyíltak, a disszidálást a kivándorlás, a tanulmányút és a tapasztalatszerzés szavai váltották fel. Ezt a frissen született szabadságot használta ki az 1968-as születésű Bakos Rita magyar állampolgár, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőszakán eltöltött két év után New Yorkba költözzön. Fontos momentum munkásságában ez a határon állás.

A már felpuhult szocializmusban nőtt fel, ahonnét vágyakkal és lelkesedéssel telve vágott neki Amerikának, megtapasztalva egy teljesen más

2012. március 11-ig

Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

Bakos. rita Ackermann

kultúrát és szabadságfokot. És egy másik nevet vett fel: Bakos Ritából Rita Ackermann lett.

New Yorkban, a Hanes Foundation támogatásának köszönhetően folytatta képzőművészeti tanulmányait a New York Studio School of Painting, Drawing and Sculpture falai között, amelyet azonban egy

mm52

MUPA 2012_1.indd 52

12/15/11 2:50:30 PM

mm53

MUPA 2012_1.indd 53

12/15/11 2:50:47 PM

t ű z

n a p

u t á n a c k e r m a n n

n a p r i t a

V á m p í r i r t ó

év után otthagyott. Mint egy helyütt elmondta, megviselte, hogy az általa oly nagyra tartott pop art szapulását kellett hallgatnia. Ehelyett az utcát, a partykat és a pezsgő New York-i underground közeget választotta iskolának. Művein ennek a világnak a figurái és problémái köszönnek vissza. Mondhatnánk, hogy a „sex, drogs & rock and roll” életérzése, de a kilencvenes évek „youth culture” irányzata már távol állt a fenti háromság jelentette felhőtlen szabadosságtól. Az AIDS megjelenésével a szex veszélyes lett, a drogok keményebbek, és a rock and roll sem pont úgy szólt, mint korábban.

Ennek a közegnek a megértéséhez érdemes sorba venni a korszak pár ikonikus alakját és alkotását. Ide tartozik Chloë Sevigny, akit mi is láthattunk a Zodiákusban (2007), a Palmettóban (1998) vagy az Amerikai Psychóban (2000) és nem utolsó sorban a Kölykökben (1995). A perifériára szorult tinédzserek világát bemutató szomorú alkotás őszintesége nem kevés botrányt kavart. Ezt a vonalat aztán a film forgatókönyvírója, Harmony Korine (Sevigny férje), tovább vitte a Ken Parkba (2003), ahogy ugyanez a nyers őszinteség volt látható ez év januárjában az Ackermannal közös munkáikat bemutató tárlaton a Swiss Institute Contemporary Art New Yorkban is.

De szintén ehhez a körhöz tartozott a Sonic Youth, Richard Kern fotós vagy a Bernadette Corporation csoport.

Mint a felsorolt nevek is mutatják, Rita

Ackermann igazán színes társaságba csöppent, s ennek egyik legfontosabb jellemzője az volt, hogy bár undergroundnak nevezték, alapvetően nem zárkózott el a mainstreamtől, ahogy a mainstream sem tőle; a partyk és a divat ugyanúgy részét képezték (és képezik) az életüknek, mint a művészi önkifejezés problematikája vagy aktusa. Ezt a tendenciát jól mutatják Sevigny széles repertoáron mozgó szerepválasztásai, a Sonic Youth mind a mai napig töretlen nemzetközi sikere, vagy hogy Richard Kern ugyanakkora lendülettel fotóz a Playboynak, ahogy a saját művészi munkáit készíti.

Ennek a színes-szagos közegnek az eredményei Rita Ackermann munkái is, amelyek egészen márciusig megtekinthetők a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban.

Ackermann jelenleg is New Yorkban él. 2008-ban meghívást kapott a New York-i Whitney Biennáléra, kiállításainak azonban már több európai város (Párizs, Zürich, Athén, Bécs) otthont adott, továbbá a japán fővárosban, Tokióban is rendeztek tárlatot műveiből. A budapesti tárlat abba a sorozatba illeszkedik, amelynek keretében az elmúlt időszakban Martin Munkácsi, Robert Capa és Moholy-Nagy László munkásságát ismerhette meg a közönség; olyan magyar alkotók munkáit, akiknek életműve nem vagy csak kevésbé ismertek Magyarországon. Ackermann azonban némiképp kilóg a sorból. Az életmű ugyanis még korántsem lezárt, ráadásul még

a meglévő életműnek is csak egy kis szeletét láthatjuk a termekben.

A kiállított anyag az elmúlt három év termését mutatja be, különös tekintettel a texasi Marfában, a Chinati Artist in Residence programban eltöltött időre, amely alkotói periódus teljes képanyaga Budapestre érkezett. Így állt elő az a különleges helyzet, hogy egy művészi életmű helyett egy alkotói pálya aktuális csúcsát láthatjuk.

A kiállítás leglátványosabb eleme egyértelműen a nagyméretű, vörösben úszó Tûz, napról napra sorozat, amely egy kompozíció és két szín variációt mutatja be. A művészi kísérlet azonban nem csak a nézőknek, hanem a művésznek is tartogatott meglepetéseket. Mint elmondta, szakítani akart a korábban általa alkalmazott figurális ábrázolással, ám ahogy haladt előre a munkával, azt kellett látnia, hogy valahogy mégis alakok lopóztak a színekbe.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem találunk figurális festményeket a falakon, de az Ackermann korábbi képein megszokott – a művésznő arcát viselő – nimfácskák helyett jóval elnagyoltabb alakokkal találkozhatunk a képeken.

Ami nem változott, az az Ackermann munkáit átható szenvedély és erő.

Nem öncélú agresszióról van szó, inkább olyan kifejezőeszközről, amellyel Ackermann rávilágít az agresszió elszenvedőinek érzéseire. Képei sokszor sokkolóak, akárcsak montázs technikán alapuló videomunkái. De odafigyelnénk-e vajon rájuk a mai képdömpingben, ha nem ilyenek volnának?

mm54

MUPA 2012_1.indd 54

12/15/11 2:51:03 PM

MUPA 2012_1.indd 55

12/15/11 2:51:14 PM

K u l i s s z A „A m i n i n c s A K e l e s y s b e n , A z n e m i s l é t e z i K” V é g H

d á N i E l

A Művészetek Palotája 2005-ös megnyitása előtt több hónappal készen állt az a rendezvény-nyilvántartó program, amely azóta a Müpa valamennyi folyamatát összekapcsoló és irányító rendszerré nőtte ki magát.

A Kelesys titkairól a fejlesztőt, Kelevitz Ferencet faggattuk.

keresték meg a területen járatos Kelevitz Ferencet, aki korábbi tapasztalatai és az – akkor még óvatos – Müpás igények alapján néhány hónap alatt elkészítette a Kelesys rendszer első verzióját.

K e l e v i t z f e r e n c

A program internetes alapú, azaz lényegében bárhonnan elérhető a megfelelő jogosultság birtokában. „Minden rendezvény adatlapja úgy épül fel, hogy mindenki a maga feladatkörének és jogosultsági szintjének megfelelően tölti a rendszert” – avat be a részletekbe a fejlesztő.

A rendszer három plusz egy felhasználói szintet kezel. A legfelsőbb szintet a mindent látó és tudó, „a rendszer rezdüléseit is érzékelő” négy rendszeradminisztrátor képviseli, őket követik a sorban az egyes modulokat kezelő felelősök, majd a csaknem kétszáz Müpás felhasználó. A dolgozók hozzáférése teljes körűen személyre szabható: van, aki csak a rendezvények – programszervezők által rögzített – adatait tekintheti meg, van, aki csak egy-egy részterülethez fér hozzá, a vezetőség pedig rálát a pénzügyi adatokra és a jelentésekre is. „A rendszer fizikailag sohasem töröl, 2005-ig visszamenőleg minden bevitt adat megvan, és az is visszanézhető, hogy egy adott mezőt ki, mikor és mire változtatott” – árulja el Kelevitz Ferenc.

Még épült a Müpa, amikor az eleinte maroknyi csapat már a majdani programokat szervezte. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kisebb helyszíneken máig használatos „fekete könyv”, azaz a papíralapú rendezvény nyilvántartás egy ekkora kulturális központ üzletviteléhez nem megfelelő. Ekkor

A hírességek akár évekre előre foglalt naptára miatt az adott rendezvény első adatai hosszú-hosszú hónapokkal korábban bekerülnek a rendszerbe, mint a műsorral és a közreműködőkkel kapcsolatos részletek, vagy a kontaktok, hivatalos iratok. A szerződéskötést követően, a rendezvény közeledtével exponenciálisan sűrűsödnek a feladatok, ekkor pontosítják a kellékeket, töltik fel a színpadrajzot,

sajtófotókat, szövegeket. A „nagy nap” után pedig a dokumentációval, a jelentésekkel, teljesítési igazolásokkal, elszámolásokkal egészül ki a rendezvény adatlapja.

A felhasználók legszélesebb csoportja a Müpa közönsége. Ők ugyan közvetlenül nem találkozhatnak az adatbázisokkal, de a www.mupa.hu weboldalon található minden rendezvénnyel kapcsolatos információ a Kelesys-ből érkezik, és a nemrégiben felállított jegykiadó totemek is a rendszer részét képezik. A rendezvény nyilvántartó program maga ugyanis alig változott az elmúlt hat évben (az adatszerkezet megváltozatása a statisztikák összehasonlíthatósága szempontjából nem is volna szerencsés), ám a rendszer alaposan kinőtte magát.

Ahogy a Müpa megismerte és megszerette az internetes nyilvántartás előnyeit, úgy mutatkozott igény újabb és újabb, a rendezvény nyilvántartó rendszerhez kapcsolódó modul kifejlesztésére. Az első bővítés a fotóarchiváló-rendszer volt, amely a rendezvények fotóit tartalmazó mappákat kapcsolja össze a képek leírásaként hasznosítható rendezvény-adatokkal.

Erre a mintára készült el a hangtárat és a mozgóképes anyagokat, majd a sajtószemle-adatbázist kezelő modul, illetve a fellépők életrajzait a Müpa weboldalán elérhetővé tévő alkalmazás, a Müpapédia. Végül a szerződéseket a rendezvényekkel összekötő iratkezelővel, valamint a pénzügyi elszámolásához használt könyvelőprogramot és a jegyértékesítő rendszert integráló modullal vált teljessé a rendszer. Nem véletlenül meséli büszkén Kelevitz Ferenc: „a Müpában immár szlogenné vált, hogy az az információ, ami nincs a Kelesys-ben, nem is létezik”.

mm56

MUPA 2012_1.indd 56

12/15/11 3:01:07 PM

mm57

MUPA 2012_1.indd 57

12/15/11 3:01:19 PM

h á z r ó l

h á z r A

F o t ó k : A r n o C h A p e l l e / h e l s i n k i M u s i C C e n t e r

A

h A l k

V é g H

z e n e h á z

D á N i e L

Fél évvel ezelőtt, 2011. augusztus 31-én nyílt meg Helsinki új hangversenyterme, a Musiikkitalo.

A zenepalota építését 1992-ben kezdeményezte a finn zeneművészeti egyetem, a Sibelius Akadémia.

Hét évvel később írták ki az első tervpályázatot, melynek győztese a Laiho-Pulkkinen-Raunio építésziroda „mezzo voce” (halkan, fél hangon) fantázianevű munkája lett, az akusztikai tervezést pedig Yasuhisa Toyota nyerte el. Maga az építkezés hosszas előkészületeket és nem kevés politikai huzavonát követően 2008-ban kezdődött meg, a szerkezetkész épület bokrétaünnepét 2010 májusában tartották.

Az épületnek több állandó „lakója” is van. A Sibelius Akadémia mellett a Helsinki Filharmonikusok és a Finn Rádió Szimfonikus Zenekara is itt kapott új otthont. Az épület 165 millió euróból épült fel, ez mai árfolyamon több mint 50 milliárd forintnak megfelelő összeg – összehasonlításképp a Müpa 31, a Kodály Központ 6 milliárd forintba került. A Musiikkitalo üzemeltetését, és a koncertszervezési feladatokat a finn állam, Helsinki városa, a Finn Rádió és a Sibelius Akadémia közös tulajdonában álló cégek látják el.

A finn főváros szívében, a Parlament, a Nemzeti Múzeum, a Kiasma kortárs művészeti múzeum és az Alvar Aalto tervezte Finlandia terem szomszédságában, parkos területen felhúzott zenepalota igyekszik beleolvadni környezetébe. A zöldövezettel a gránit burkolóelemeket patinás rézzel kombináló homlokzat és a zöldtető, a környező épületekkel a nyitottságot sugalló hatalmas üvegfelületek teremtenek kapcsolatot.

A hatalmas központi kockában rejtőző 1700 fős koncertterem nem a hagyományos patkóforma elrendezésű, hanem a sokak számára a Berlini Filharmónia nagyterméből ismerős madárfészekhez vagy méhkashoz hasonló kialakítású „surround” nézőteret kapott. A sötétbarnára pácolt nyírfával burkolt kráterszerű nézőtér vízszintesen két részre osztott, a végig üvegezett elválasztó sávból nyílnak a bejáratok, de a kívül maradók is remekül ráláthatnak a teremre.

A világos fenyővel burkolt, félköríves záródású színpad 283 négyzetméteres, és természetesen el van látva mozgatható, süllyeszthető szekciók-

kal. A színpad felett a hangtechnikát és a reflektorokat rejtő hangvető függ, és akusztikai funkciót töltenek be a nézőtér 28 szektorát elválasztó palánkok is.

A nagyterem mellett öt kisebb, eltérő akusztikai jellemzőkkel rendelkező és különböző rendeltetésű – elsősorban a finn zeneakadémia igényeit kielégítő – kisebb helység is található a palotában. A Musiikkitalo hasznos alapterületének mintegy harmadát foglalja el a Sibelius Akadémia, melynek termei, irodái, valamint a nagyközönség által is látogatható könyvtárának helységei hét blokkba rendezve foglalnak helyet az épület oldalsó szárnyaiban. Az előcsarnokokban található éttermek és kávézók napközben a diákok kényelmét szolgálják – feltehetően nem is lesz kifogásuk az új épülettel kapcsolatban. De nincs okuk panaszra a muzsikusoknak és a koncertlátogatóknak sem. A nyitókoncerteken közreműködő zenészek és a közönség soraiban jelenlévők egybehangzóan állították, hogy az akusztika a várakozásoknak megfelelően kiváló.

mm58

MUPA 2012_1.indd 58

12/15/11 3:01:50 PM

mm59

MUPA 2012_1.indd 59

12/15/11 3:02:04 PM

a j á n l ó

M á r C i u s i - á p r i L i s i

E L ő Z E t E s

E s a - p E K K a

F o t ó :

C l i v e

Ü t ő s

n a p

B a r d a

s a L o n E n

„adrenalin”, „tűz”, „virtuóz vezénylés” – ezekkel a szavakkal találkozhatunk azokban a kritikákban, amelyek az éppen csak megnyitott Müpa egyik első sztárfellépőjéről, a londoni philharmonia Zenekart vezénylő Esa-pekka salonenről szóltak. az akkor még első vendégkarmesterként tevékenykedő finn muzsikus 2008 óta otto Klemperer és Christoph von Dohnányi nyomdokaiba lépve első karmesterként és művészeti vezetőként vesz részt a londoniak életében. a helsinkii sibelius akadémián végzett dirigens azonban nemcsak a pálcát forgatja jól, hanem a tollat is. Zeneszerzőként is aktív és 2011 novemberében Hegedûversenyéért elnyerte a Grawemeyer Zenei Díjat. a philharmonia Zenekar és salonen hét év után ismét Budapestre látogat, ahol várhatóan ismét tüzes és magával ragadó előadással fűtenek majd be a lelkes közönségnek. (március 5., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem)

7 . 7

több értelemben is ütős nap lesz március 18. Egyrészt hét koncerten, reggeltől estig ütőhangszerek hangja szól majd a Budapesti tavaszi Fesztivál és a Müpa közös rendezvényén, másrészt a rendkívül széles spektrumon mozgó műsort a világ legnevesebb művészei szólaltatják meg. Köztük van Gary Burton is, aki nem kisebb partnerrel érkezik Budapestre, mint Chick Corea. a jazz-zongorista és a vibrafonos összesen tizenkilenc Grammy-díjat birtokol és ebből három közös szerzeményhez kapcsolódik. Zenei kapcsolatuk a hetvenes évek elején kezdődött, amikor Crystal Silence című lemezüket rögzítették. azóta rendszeresen dolgoznak együtt, márciusban pedig egy kilenc állomásból álló európai turné keretében érkeznek hozzánk. a Los angeles times szerint a jazz egyik legünnepeltebb csapatát alkotják ők, akik régi és remélhetőleg új szerzeményekkel is elkápráztatnak majd bennünket. (március 18., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem)

C h i C k

C o r e a ,

G a r y

B u r t o n

M ó Z E s , a v a G y a t í Z p a r a n C s o L a t

F o t ó :

M e z e y

B é l a

a betegágynál serénykedő nagymama történetei, a hit és a jeruzsálemi élmények ihlették Markó iván Mózes, avagy a Tízparancsolat című koreográfiáját. a 2011 októberétől játszott előadás Mózes élettörténetét, benne a szabadság és önállóság lehetőségeinek keresését, valamint a sínai-hegyen isten által Mózes kezébe adott két kőtábla szerepét vizsgálja. Markó iván szerint ez a több ezer éves momentum ma is aktualitás, hiszen a tízparancsolat értékrendje „Magyarországon és az egész világon hiányzik az emberek életéből. illetve egyetlen értékrend létezik az emberek többsége számára és ez a pénz, a vagyon. a tízparancsolat ezzel szemben az az erkölcsi szabály, ami az embert emberré teszi.” a történet a Magyar Fesztivál Balett közreműködésével, Faltay Csaba zenéjére elevenedik meg, Gombár Judit egyszerű, mégis nagyszabású díszletei között. (április 8., Fesztivál Színház)

mm60

MUPA 2012_1.indd 60

12/15/11 3:02:25 PM

MUPA 2012_1.indd 61

12/15/11 3:02:41 PM

E c h o T u r i

–

V i s s z h a n g o k

g á b o r

a F á y

M ü p a

e s e M é n y e i r ô l

M i k l ó s

Rollins, a Rögtönzőművész (Magyar neMzeT, 2011. noVeMber 12.)

tiszta zEnE – a főszEREpbEn: Edita gRubERova (népszabadság, 2011. noVeMber 15.)

Ősz hajkorona, sötét szemüveg, vajszínű, zsabós szmoking, hajlott derék, bicegő járás. a 81 éves legenda bebotorkál a színpad közepére, szájába veszi hangszerének fúvókáját, s az idő megszűnik létezni: a zsúfolásig telt termet betölti a jól ismert öblös, erőteljes, utánozhatatlanul egyedi szaxofonhang. előttünk áll sonny rollins, a nagyok legnagyobbika, és nekünk játszik, életében először és alighanem utoljára magyar muzsikusoknak, jazzkedvelőknek, mindazoknak, akik ismerik a nevét, vagy legalábbis tudni vélik, hogy a világnak ebben a szegletében történik valami. a tempós, latinos nyitószám után dübörgő taps tör ki, a tisztelet és a kivételes alkalomnak szóló lelkesedés zajos megnyilvánulása.

Teljesen egyértelmű, hogy edita gruberova nem egyszerűen hang vagy technika, akármilyen hasonlíthatatlan is volt ezekben a kérdésekben. pont a sérülékenysége mutatja meg az erejét. azt, hogy túl van ő a hang állapotán, túl azon, hogy milyen formában van vagy nincs, mert sokkal magasabb szinten kommunikál ő a szerzőkkel, sokkal magasabb szinten azonosul szerepekkel, nem a hang a lényeg és nem a technika, hanem maga a zene. a tökéletes zenei formálás mutatja meg Lucrezia Borgia tragédiáját, eltökéltségét, elvetemültségét, szeretetvágyát, szomorúságát. egy ilyen jellemrajz mutatja meg donizetti valóságos értékeit, hiába hisszük róla, hogy rutinos dallamgyáros, aki expressz ajánlva készítgette az operáit, itt valóban minden benne van a zenében és minden a zenéért van. gruberova már nem a kifinomult embereknek, hanem az angyaloknak énekel. de miért ne törekedhetnénk?

p á n d i

b a l á z s

tEtőtől talpig libabőRbEn – sonny Rollins-koncERt (langologiTarok.hu, 2011. noVeMber 14.)

ha egy szóval kellene leírnom, bámulatos volt. sokan az „aranyos” jelzőt használták, viszont attól jóval több volt, amit láthattunk. egyértelműen kijelenthető, sonny rollins 81 évesen is top formában van, csoszogás ide, vagy oda, a hangszer elképesztően szól a kezei között. Már a műsor összeválogatása is hibátlan volt. a korai lemezein is felbukkanó és általam kedvelt calypso hatások a koncert meghatározó részében jelen voltak, amihez nagyban hozzájárult a rollins védjegyeként is ismert ritmusszekció, melyben legrégebbi harcostársa bob Cranshaw bőgős mellett egy visszafogott dobosból (kobie Watkins) és egy külön ütőhangszeresből (sammy Figueroa) állt. bár ők igazán az örök záró Don’t Stop the Carnivalban és a már említett calypso alapú részekben tündökölhetnek igazán, mégis remekül illeszkedett a programba a koncert egyik fénypontja, a Once in a While című ballada is.

a n u t a l i , f o t o : W a R n E R c l a s s i c s

p é T e r i

l ó r á n T

Ezüstlady – a főszEREpbEn: Edita gRubERova (éleT és irodaloM, 2011. noVeMber 18.)

ezüst-érzet van, nemes párlat-érzet van és mesebeli énekesmadár-érzet is van. s van hatvanöt év, bölcs döntésekkel, következetes építkezéssel. rolls-royce-hang, mondhatnánk, de – emlékezve andorai péter és halász péter párbeszédére a Simon mágusból – inkább bentleyhangot mondunk. az előadás koncertszerű a javából: kottatartók, fellépőruhák, tapintatos ki-be járkálás. nyílt színi halál esetén le lehet ülni a székre. a helyzetet leírhatnánk akár antiszínháziként is, ha nem sodorná magával a bartók béla nemzeti hangversenyterem együtt lélegző közönségét éppen az a lenyűgöző performatív erő, mely ellenállhatatlanul árad attól a pillanattól kezdve, hogy a józan és emberi gruberova a pódiumra lép, s énekelni kezdi az emberiből és emberfelettiből gyönyörűségesen összefűzött, őrületes szerepet.

z s i r a y - r u M M e r

z o l T á n

északi fuvallat a müpában – noRdic symphony oRchEstRa (Magyar hírlap, 2011. noVeMber 30.)

a szünet után a finn Jean sibelius és az ő II. szimfóniája következett. a pátosszal nem fukarkodó muzsika változatos, meg-megakadó futamain valamilyen ragyogás szűrődik át: itt népzenés hangulat, ott a széles tenger látványa, a szikrázó napsütés az alföld felett, amott pedig valamilyen fenyegető ellenerő. az évente néhány koncertre-turnéra egymás mellé sodródó zenekar meglehetősen jól játszott a hangversenyen, kilógást csak itt-ott hallottunk, anu Tali pedig erős kézzel, az erővonalakat hangsúlyosan megrajzolva vezényelt. az pedig érezhető derültséget keltett a közönség soraiban, hogy a hosszú, szőke copfos hölgy nagyjából két fejjel volt alacsonyabb Mihkel pollnál, a két méter körüli zongoraművésznél. mm62

MUPA 2012_1.indd 62

12/15/11 3:03:01 PM

MUPA 2012_1.indd 63

12/15/11 3:03:17 PM

MUPA 2012_1.indd 64

12/15/11 3:03:26 PM