Müpa Magazin 2011/2012 évad 4. szám

MAGAZIN V I I . É V F O LY A M 2 . S Z Á M • 2 0 1 2 . M Á R C I U S – Á P R I L I S

KOMOLYZENE/OPERA DUTOIT GERSTEIN KELLER KOCSIS PLETNYOV RÁCZ SALONEN SAY SZOKOLOV VASHEGYI VENGEROV ZERER JAZZ/VILÁGZENE/KÖNNYŰZENE COREA BURTON CSÍK DESERT SLIDE PRESSER SIERRA MAESTRA OLÁH SNÉTBERGER TÁNC EGERHÁZI FRENÁK BOZSIK KYLIÁN MARKÓ CSALÁDI/IFJÚSÁGI BABAKONCERT CIFRA PALOTA HANG-SZER-SZÁM HANGULATKONCERTEK MINIMATINÉ KIÁLLÍTÁSOK FÁBRI GRÓF NAUDY MEGYIK

A MESTER HAZAÉRKEZIK Kobayashi Ken-Ichiro EGYSZERŰSÉG, ALÁZAT Dresch Mihály

D E B U S S Y V E L Ü N N E P E L

KOCSIS ZOLTÁN

MUPA 2012_2_A.indd 1

BÁRMIBŐL LEHET BÁRMI Tesz-Vesz Muzsika KÉP, TÉR, GEOMETRIA Megyik János

3/2/12 11:26:15 AM

MUPA 2012_2_A.indd 2

2/29/12 8:13:30 PM

n y i t á n y K o b a y a s h I

K e n - I c h I r o

Az egy évvel ezelôtti földrengés és szökôár, majd az ennek következtében összeomlott atomerômû hatalmas áldozatokat követelt Japánban. A fájdalom, melyet okozott, a mai napig elviselhetetlen a japán népnek. Az én számomra Fukushimában, a szülôföldemen történt események sokkolóak, és nagyon elszomorítóak. A város és a hegy arculata teljesen megváltozott: már nem találom sehol az emlékezetemben ôrzött, gyermekkoromból ismerôs táj képét. Ennek ellenére, ha jön a tavasz, a cseresznyefák újra virágba borulnak, és a hegyeket rózsaszínû virágszônyeggel borítják be. A csodálatosan szép látvány a város megsemmisült épületeinek romjai közül is látható.

A sok áldozatot követelô esemény és a tavasz eljövetele – mindkettô ugyanannak a természeti világnak az arca. Mi, az emberiség tagjai, így vagyunk képesek több évezreden keresztül számos borzalmat túlélni. A katasztrófák újra es újra megtanítottak minket arra, hogy mindennapi életünk a természet csodája.

A menekülttáborokban a fiatal önkéntesek különbözô tevékenységeken keresztül segítették az áldozatokat. Mi is – a Kobaken (Kobayashi Ken-Ichiro rövidítése – a szerk.) és Társai Zenekar – látogattuk a menekült táborokat, és a cunami sújtotta gimnázium kórusával együtt jótékonysági koncertet szerveztünk. Mi adtuk a hangversenyt, de valójában sokkal gazdagabban tértünk haza, mert rengeteg életenergiát kaptunk a gimnázium diákjaitól, és a katasztrófa sújtotta közösség tagjaitól. Így most is megbizonyosodtam arról, hogy a fiatalok építôereje a jövô bázisa. Büszke vagyok arra, hogy március 27-én a Tokyo College of Music tiszteletbeli tanáraként vezénylem az iskola zenekarát, a fiatal energiát, azon a helyen, ahol ifjú koromban debütáltam: itt Magyarországon, a Mûvészetek Palotájában.

F o t ó : S at o r u M i t S u ta

Kobayashi Ken-Ichiro karmester

Bízom abban, hogy ezek a fiatalok a közeljövôben a Magyarországot és Japánt hídként összekötô, kapcsolatteremtô generáció tagjai lesznek. Az pedig különös örömmel tölt el, hogy lehetôségem van egy magyar anyától és japán apától született, már mindkét országban elismert muzsikussal, Kaneko Miyuji zongoramûvésszel együtt fellépni közös anyaországunkban.

mm3

MUPA 2012_2_A.indd 3

2/29/12 8:13:33 PM

híreK, érdeKeSSégeK őK ajánljáK neM croSSoVer, SzintéziS őSi történet - öröK tanulSágoK Finn, Magyar Két jóbarát eichel éS zwicKer

teSz-VeSz MuzSiKa

dreSch Mihály

KobayaShi Ken-ichiro

38 6 8 10 12 14 16

44 Változóan állandó a zene, aMely Mindig üt a Kubai „Son” a léleK tréningje MiSSiSSippi-rága érteleM éS érzeleM – a billentyűK VonzáSában Sztárleltár

18 19 20 22 24 26

56 beFogadott produKcióK ajánlója debuSSyVel ünnepel ütőSöK Minden MennyiSégben SzéleSVáSznú irodaloM a Müpában nehéz FéliStenneK lenni a MeSter hazaérKeziK

29 30 32 34 36 38

mm4

MUPA 2012_2_A.indd 4

2/29/12 8:13:38 PM

MÜPA Magazin A Művészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Művészetek Palotája Kft., Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Zsoldos Dávid

MEGYIK JÁNOS: SANTA MARIA NOVELLA

Szerkesztő: Filip Viktória

6

Lektor: Fazekas Gergely

KOCSIS ZOLTÁN

Szerkesztőség: Fidelio Média Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 23.

Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu

58 „JÓL ÉRZIK EGYMÁST” 40 KORTÁRS TÉRHÓDÍTÁS 42 ÉDES-FANYAR HANGZÓ ÁLOM43 EGYSZERŰSÉG, ALÁZAT 44 A KÉTFEJŰ FENEVAD 46 ELEKTRONIKUS ÖNREFLEXIÓ, AVAGY KI ÁLL AZ ORGONA MÖGÖTT? 48 TÁNC GOBELINBE SZŐVE 50

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Nyomdai előkészítés: Gróf Róbert A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Címlapfotó: Marjai Judit

60 AVISHAI COHEN ÚJRATÖLTVE „MINDEN ÉRDEKEL” BÁRMIBŐL LEHET BÁRMI KÉP, TÉR, GEOMETRIA PORTRÉ - MÁS OPTIKÁVAL...

KULISSZA HÁZRÓL HÁZRA - MAISON SYMPHONIQUE AJÁNLÓ ECHO

Nyomda: Keskeny és Társai 2001 Kft.

52 54 56 58 60 62 63 64 66

Arculat: Mátai és Végh Kreatív Műhely Megjelenik 15 000 példányban.

HU ISSN 1788-439X Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

mm5

MUPA 2012_2_A.indd 5

3/2/12 11:21:30 AM

MUPA 2012_2_A.indd 7

2/29/12 8:13:45 PM

ö K ő K I

a j á n l j á K . . .

m I r e

m e n n e ?

p é t e r F y író

g e r g e ly

hazabeszélek, mit is tehetnék egyebet: az irodalom a szívügyem. hát még az olyan írók, akik nem csak olvasmányként épületesek, de személyes varázsuk, humoruk is lebilincselő. aki nem találkozott még vele személyesen, feltétlenül nézze meg magának márciusban Karafiáth orsolya írónőt. És különben is, itt az ideje feltámasztani az író-olvasó találkozók nemes hagyományát. ahogy öregszem, úgy merem egyre jobban bevallani, mennyire érzelmes, sőt, néha mennyire szentimentális vagyok. ezért mennék el boldogan április 14-én a Metropolitan Opera Traviata-előadására, hiszen ez az az opera, amelyre kiskamasz koromban a legmélyebben meghatódtam. hát még, hogy Violettát a csodaszép natalie Dessay énekli.

Ifjúkorom meghatározó olvasmányai voltak a stanislav Lem-regények, azon belül is a Solaris vitte a pálmát. a Tarkovszkíj-film még megrázóbbá, emblematikusabbá tette Lem történetét. Május 17-én Ben Frost és zenésztársai adnak az örökérvényű, ihletett epikának különleges zenei horizontot.

p é t e r F y

g e r g e ly

literáriuM – KaraFiáth orSolya-eSt MárciuS 19. 20:00 – Üvegterem Verdi: traViata ápriliS 14. 18:55 – fesztivál színház ben FroSt & daníel bjarnaSon, brian eno – SolariS filmmanipulációk: brian eno és nick robertson MájuS 17. 19:30 – bartók béla nemzeti hangversenyterem

l a c K F i

j á n o S KöLTő, műforDíTó

habzsoljanak! így biztatnék mindenkit, pedig az nem illendő a müpa bársonyos-üveges-márványos belső tájain. mégis cibálják el a nagyit metropolitan-közvetítésre, cipeljék el a kicsiket ringatóés Zenebona-foglalkozásra! a közepes életkorúak hallgassanak Grencsót és Dresch-t, Palya bea-szefárdot, pezsegni, ámulni, ringatózni fognak garantáltan! De leállok, hiszen csak hármat kívánhatok az aranyhaltól. nos! az I musici Vivaldija olyan alaposan átmosta fejemet, mint a földközi-tenger vize. Tömény Isten-zene, garantáltan kicserél! a yellowjackets összhang és vérforraló szabadság, szívritmus és matek, értelem és érzelem, jazz a köbön! a csík zenekar és a makám pedig tanároskodás és múzeumi penészvirágzás nélkül bűvölnek vissza az eleven folklór háza tájára: népzene az, amit a nép velük énekel. az itt fellépő Tárkány művek pedig új, nagy szerelmem, csepp erős Pistával, medvehagymával, mézes hangokkal bolondítva. (Ki ne hagyják anneSophie Mutter bársonyát! Anyám, borogass!)

l a c K F i

j á n o S

az i MuSici di roMa ViValdi-eStje MárciuS 24. 19:30 – bartók béla nemzeti hangversenyterem the yellowjacKetS MájuS 13. 22:00 – bartók béla nemzeti hangversenyterem az értől az óceánig - cSíK zeneKar, tárKány MűVeK, MaKáM, FolKSide MájuS 26. 19:00 – fesztivál színház

mm8

MUPA 2012_2_A.indd 8

2/29/12 8:13:48 PM

D รก n I e L D รถ m รถ L K y f o T รณ :

mm9

MUPA 2012_2_A.indd 9

2/29/12 8:13:49 PM

n e M

c r o S S o V e r ,

Z i p e r n o v s Z k y

S z i n t é z i S

k o r n é l

beletapsolhat-e a hallgató egy passacagliába a dobszóló után? Ilyen kérdéseket is felvet a Kovács László vezette miskolci szimfonikus Zenekar következő koncertje a művészetek Palotájában, amikor egy kortárs és egy klasszikus szimfónia között oláh Kálmán szimfonikus zenekarra és jazztrióra komponált műve hangzik el.

o l á h

K á l M á n

ha a miskolci szimfonikusok és vezetőjük nem a nyitottságukról volnának ismertek, elcsodálkozhatnánk rajta, hogy miként kerül Dvořák közönségkedvenc Újvilág-szimfóniája elé két mai magyar zeneszerző műve: Gyöngyösi Levente II. szimfóniája és oláh Kálmán Passacagliája. De a koncertlátogatók megszokhatták, hogy Kovács László számára nem ér véget a jó zene a klasszikus repertoárnál, hogy nyitott a kortárs zenére, a jazzre és a határos műfajokra. egy interjúban az erre vonatkozó kérdésre úgy válaszolt: nem volna egészséges, ha csak klasszikusokat dirigálna, miközben otthon sok jazzt hallgat. az sem

igazán meglepő, hogy a Szimfonikus felfedezések sorozat hangversenyén oláh Kálmán, a magyar jazz-zongorázás kiemelkedő alakjának kompozíciója került két komolyzenei mű „szendvicsébe”, hiszen a karmester és a zongorista régóta szoros munkakapcsolatban állnak egymással. a bemutatóhoz fűzött kommentárjában oláh siet leszögezni, hogy darabjára nem szívesen alkalmazza a „crossover” címkéjét: „Úgy gondolom, hogy a klasszikus zene és a jazz közötti legősibb kapocs a variációs forma, amely nem áll másból, mint egy téma bemutatásából és az erre

a témára, illetve annak harmóniamenetére írott variáció-sorozatból. ezt a formát a nagy zeneszerzők a barokk korszaktól kezdve előszeretettel alkalmazzák. a jazzben, leszámítva bizonyos free jazz irányzatokat – mondja Oláh Kálmán –, gyakorlatilag ugyanez történik, csakhogy itt a variációk mindig improvizatívak. a kompozícióm nem más, mint megírt és improvizált variációk sorozata, és az egyes változatokat szorosan összefűzi a darabot végigkísérő, mindössze néhány hangból álló, úgynevezett passacaglia téma.” ehhez hozzátehetjük, hogy már a tartózkodóan egyszerű téma is magán viseli oláh kézjegyét, különö-

mm10

MUPA 2012_2_A.indd 10

2/29/12 8:13:50 PM

2012. március 3. 19:30

bartók béla nemzeti hangversenyterem

Az Oláh Kálmán-trió és a Miskolci Szimfonikus Zenekar gyöngyösi levente: ii. szimfónia oláh Kálmán: passacaglia for orchestra & jazz trio dvořak: iX. (e-moll) szimfónia („az újvilágból”), op. 95 Km.: az oláh Kálmán-trió (Oláh Kálmán – zongora, Barcza Horváth József – nagybőgő, Balázs Elemér – dob) Vez.: Kovács lászló

sen a jellegzetes fafúvós felrakások, amelyek oláh nagyzenekari műveire mindig jellemzőek, függetlenül attól, hogy big bandre, vagy szimfonikus zenekarra komponál. a negyvenegy esztendős zongorista, zeneszerző, zenekarvezető és tanár két évtizedes pályája során komoly nemzetközi hírnévre tett szert, több emlékezetes koncertet adott a müpában is, mindenekelőtt a Concerto Szimfonikus Zenekarra és Jazz-zenekarra című (erre az alkalomra átdolgozott) művének bemutatóját tartotta itt amerikai sztárvendégekkel, s azon az estén ugyancsak Kovács László vezényelt. a Liszt-díjas zongorista a jazz által meghatározott zenei felfogásával, illetve a barokk, romantikus és modern repertoár imponáló ismeretével felvértezve biztosan mozog a klasszikus zene területén. akkor is, amikor gyakori „komolyzenész” partnerével, Klenyán csabával bach, rahmanyinov, bartók és mások darabjainak (kottahű) interpretációja előtt és után improvizálnak. a Passacaglia szimfonikus zenekarra és jazztrióra című művét a magyar állami operaház zenekarával mutatta be, akkor is Kovács László vezényelt. oláh számára azonban a miskolci szimfonikusokkal a székhelyükön, a miskolci művészetek házában nemrég adott koncert volt a legemlékezetesebb, mert brahms és rahmanyinov neve mellett szerepelt az övé. nagy szeretettel és tisztelettel beszél Kovács Lászlóról, aki zeneszerzői kibontakozásában fontos szerepet játszik: „Kovács Lászlóval sok közös koncertünk volt már, neki köszönhetem,

hogy a jazz big bandre írt Concertóm szimfonikus változata megszületett.

Jelen pillanatban is az ő felkérésére komponálok vegyeskarra és vonószenekarra egy művet. nem csak kiváló karmester, hanem rendkívül sokoldalú zenész is, aki nem lepődik meg, ha egy megírt, bepróbált részt esetleg másképpen adok elő a koncerten, vagy éppen teljesen átimprovizálom. ez megszokott a jazzben, de az olyan jellegű darabokban is előfordul, mint a Passacaglia, melynek nyolcvan százalékát klasszikus zenének tekintem. ami a hangszerelést illeti, ebben a darabban nagyobb hangsúly van a szimfonikus zenekaron, mint a jazztrión, de a jó megszólaláshoz kell egy olyan klasszikus képzettségű jazzbőgős, mint barcza horváth József, és egy olyan muzikális dobos, mint balázs elemér. a klasszikus zene és a jazz közötti egyensúlyt, azt hiszem, ebben a darabomban sikerült a legjobban megoldanom, s ehhez a passacaglia mint variációs forma nyújtott lehetőséget. ám ha muszáj lenne meghatározni a darab műfaját – márpedig sokszor kényszerül rá az ember, például a szerzői jogi hivatal számára tett műbejelentésnél –, akkor kizárásos alapon komolyzenének nevezném, mivel nem jazz, és nem is crossover. a mai, crossovernek nevezett darabokban általában különböző műfajok, stílusok éles váltakozásáról, vagy klasszikus témák jazzesítéséről van szó, de ebben a darabban arra törekedtem, hogy a zene ne eklektikus legyen, hanem valamiféle szintézis jöjjön létre. ha ez sikerült, akkor az már nem crossover. akkor inkább kortárs zene. Vagy egyszerűen csak zene...”

g y ö n g y ö S i

l e V e n t e

A harminchét éves, Erkel-, valamint BartókPásztory díjas Gyöngyösi Levente műfaji sokoldalúságával és kiemelkedő alkotásaival szerzett hírnevet, több jelentős együttes is rendelt tőle művet. A Miskolci Szimfonikusok felkérésére komponált II. szimfóniájának bemutatója január 29-én volt a Müpában, tavaly télen Zongoraversenyének is itt volt a premierje, I. szimfóniáját 2009-ben hallhatta először a közönség.

Gyöngyösi Kolozsvárott született, szülővárosában zongorázni, Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában már zeneszerzést is tanult. Első szerzői estje 1992ben volt. Rögtön a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakának II. évfolyamára vették fel, ahol Orbán György növendéke lett.

1997-ben a Magyar Rádió Énekkara előadta Magnificat című művét. 1999-es diplomahangversenyén kórusdarabjai és kamaraművei, valamint első operájának részletei hangzottak fel. A kétfelvonásos operát, melyet Babits A gólyakalifa című regénye alapján komponált, a Magyar Állami Operaház 2005-ben vitte színre.

Több zeneszerző-versenyen is díjat nyert, az ország rengeteg neves kórusa, hazai és nemzetközi kórusversenyek résztvevői adták elő darabjait, díjazták kompozícióit. Öt tételes szimfonikus ciklusát Verkündigung (Angyali üdvözlet) címmel a Héja Domonkos vezette Danubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar 2003-ban mutatta be jubileumi koncertjén és német városokban is. Naphimnusz című oratóriumát 2004-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Mátyás-templomban hallhatta a közönség. A Lukács-passió ősbemutatóját 2008-ban tartották Vashegyi György vezényletével. 1999 óta continuo-játékosként tagja a Vashegyi György vezette Orfeo Zenekarnak, számukra Mozart egyik befejezetlen operájához írt kiegészítést, Bach egyik kantájához rekonstrukciót is készített, ez utóbbi bemutatóját januárban tartották a Müpában. mm11

MUPA 2012_2_A.indd 11

2/29/12 8:13:51 PM

ő S i

t ö r t é n e t

P ó n y a I

–

ö r ö K

ta n u l S á g o K

G y ö r G y I

nem makulátlan hőst, nem minden hibától mentes sematikus alakot, hanem gyötrődő, saját életfeladatától kezdetben megriadó, majd azt felvállaló és végigküzdő embert látunk a színpadon markó Iván Mózes avagy a Tízparancsolat című táncjátékában. a koreográfus bibliai tárgyú alkotásainak sorába illeszkedő darabot az Ószövetség és az alkotó által még gyermekkorában, saját nagymamájától hallott, az eredeti történettől bizonyos pontokon eltérő, népi hagyományból merítő mózes-elbeszélés ihlették.

a darab nem csupán egy ismert történet színpadi feldolgozása. a Mózes avagy a Tízparancsolat – sok más Markó-műhöz hasonlóan – túllép a színpadon látottak aktuális keretein. a koreográfus az adott kort idéző díszletekkel, jelmezekkel, jelképekkel és erőszakoltan modern megoldások nélkül vitte színre a cselekményt, mert bízott az egyetemes, örök érvényű

mondanivalóban. az ősi történet ugyanakkor a családi kötődés és az alkotó által kiemelt dramaturgiai csúcspontok révén személyes színezetűvé is válik. címszereplőjének egyaránt sajátjai a bibliai héroszok és a mindennapi emberek tulajdonságai. esendő és kétkedő, ugyanakkor fanatikusan elszánt, hiszen tudja, nem önmagáért, hanem egy egész

rábízott közösségért küzd. Két világ között áll; egyszerre kell népével a parancsolatok követelményeit elfogadtatnia, ugyanakkor az emberek kéréseit és vágyait is közvetítenie kell Isten felé. nemcsak az egyiptomiakkal és fáraójukkal kerül összeütközésbe, hanem kiválasztott vezetőként az általa képviselt nép régi, Isten által meg nem tűrt berögződéseit, szoká-

mm12

MUPA 2012_2_A.indd 12

2/29/12 8:13:53 PM

2012. március 4., április 8., 30. 19:00 fesztivál színház

Mózes, avagy a tízparancsolat – a Magyar Fesztivál balett előadása Km.: Markó iván (Az álmodó),nyári gábor (Mózes), Vári bertalan (a fáraó, Gyilkos), Stetina Szonja (Miriam), Kiss Krisztián (Áron), gomes (Aranyborjú), bokrossy barbara, csernyi Mariann, csizmadia Katalin, elseikh zsófia, gosztom petra, hucker Katalin, Krenyác éva, Márton zita, nikitaeva Svetlana, piros Xénia, Szabó edina, Stana alexandra, Szuhánszki gréta, bodri balázs, chiaravalloti ivano, csöppüs Márton, dajka lászló, hegedűs imre, Kelemen alpár zsolt, Köcse györgy, pintér Sándor, Szepsi Szilárd és a Madách Musical táncművészeti iskola növendékei Kor., műv. vez.: Markó iván Zeneszerző: Faltay csaba Díszlet, jelmez: gombár judit

sait is le kell küzdenie, át kell alakítania. „Értük haragudva” és fáradva, sokszor kétségek között és meg nem értve kell az Úr céljait beteljesítenie. miriam és áron ugyan mellette állnak, de az ő erőfeszítéseik valójában messze elmaradnak mózeséitől. az ő sorsa a magány, kétségeiben, harcaiban mindvégig csak magára számíthat. Végül, a koreográfus által hangsúlyozott népi eredetű végkifejlet szerint, az Úr titokzatos rendelése értelmében éppen ő nem léphet Kánaán földjére. a látottak tükröt tartanak és elgondolkodtatnak. miközben az egymást követő jelenetek a bibliában egy kicsit már járatos fiatalabb (gyermek) korosztály számára is jól követhető, ismerős történetté formálódnak, a mű az érettebb nézők számára általános

és napjainkban is aktuális kérdéseket is felvet és körbejár. markó az eredeti történet bizonyos mozzanataira fókuszálva, a főszereplő fokozatosan kialakuló és egyre erősödő elhivatottsága mentén az emberi lét értelmét kutatja. a nemes célok nagyszerűségét, a szolgálat magasztosságát és a világi siker viszonylagosságát is bemutatja. szól a küzdelem csupán látszólagos hiábavalóságáról és arról, aminek tükrében az értelmessé is válik. mindez azonban nem csak régmúlt idők hőseinek problémája. az ember természeténél fogva minden időben – ma is – hajlamos eltávolodni az isteni törvényektől. mózes önreflexiókban gazdag vívódása nagyon is modern, az egyiptomiak a mindenkori hatalom, a választott nép a kiszolgáltatott elnyomottak megjelenítője is egyben. az aranyborjú alakja köré sereglő tömeg öntudatlan, kontrollvesztett kerengése egyértelműen az anyagi javak kritikátlan imádatára utal. a hitét és törvényeit vesztett világ felemelkedéséhez a parancsolatok elhangzása és mózes végül is beteljesülő küldetése ad reményt és mutat irányt.

térbeli alakzattá alakuló, a mozdulatok szépségét kiemelő fehér lepleiszoknyái vagy az aranyborjú csillogó jelmeze könnyen beazonosíthatóvá teszik a figurákat és azok történetben betöltött szerepéről is informálnak. a tüllfüggönyre vetített lángnyelvek a csipkebokorra utalnak, a hullámzás a Vörös-tengert idézi látványosan.

A kísérőzene – Faltay Csaba munkája – változatos, az ábrázolt cselekményhez és közeghez dallamvilágában is illeszkedik.

a mű sajátos hangulatát a lépésanyag, a szcenika és a zene harmonikus összhangja teremti meg. Gombár Judit díszletei és jelmezei egyrészt konkretizálják a cselekmény helyszínét és időpontját, másrészt finom stilizáltságukkal, jelképeikkel ki is emelik azt egy adott történelmi pillanat keretei közül. mózes és a nép semleges, földszínű ruhái, a fáraó színes, látványos kosztümjei, az angyalok önálló

a Mózes avagy a Tízparancsolat üzenete mindenkihez szól: nézzünk körül a világban, nézzünk magunkba és találjuk meg az analógiákat a bibliai történet és saját életünk történései, körülményeink között. Térjünk vissza és ragaszkodjunk az egyetemes törvényekhez, sőt váljunk mi magunk is azok közvetítőivé. Így – bármi történjék is körülöttünk – be tudjuk teljesíteni személyes küldetésünket.

a táncjáték főhősét a magyar fesztivál balett vezető művésze, a Junior Prima és europas magyar Táncdíjas nyári Gábor alakítja. egyetlen prózai szereplőként maga markó Iván is részt vesz az előadásban. mózes alakját, sorsfeladatát felidéző narrátorként többször hozzászól az eseményekhez, hangsúlyozva az egyes drámai csúcspontokat. a magyar fesztivál balett művészei mellett a koreográfus az egyik tehetségkutató műsorban feltűnt fiatal előadónak, Gomesnek is szerepet szánt a műben – rábízva az aranyborjú egyedi mozgásvilágú figurájának eltáncolását.

mm13

MUPA 2012_2_A.indd 13

2/29/12 8:13:54 PM

F i n n , T ó T h

M a g y a r

–

K é t

j ó

b a r á t

e n d r e

hazánkban mindig is szuperlatívuszokban beszéltek Jean sibeliusról, amíg élt, s bár tervbe volt véve magyarországi látogatása, érdekes módon sose tette a lábát magyar földre. Pedig foglalkoztatta őt kultúránk, és életrajzában is lépten-nyomon magyar nevekbe botlunk.

Johan Christian Julius Sibelius 1865. december 8-án született christian Gustaf sibelius és maria borg második gyermekeként egy hämeenlinna nevű kisvárosban, Helsinkitől nagyjából 100 kilométerre, északra. 1886 márciusában, első éves hallgatóként a húszéves „Janne” (így becézték otthon) Jeanra változtatta keresztnevét, s ezt a fiatal sibelius mint „zenei nevét” emlegette. helsinkiben az egyetemen fél évig jogra járt, martin Wegelius újonnan alapított zenei intézetében pedig a magyar csillag hermann irányításával hegedült, aki Joachim

József tanítványa volt, sibelius szerint „első osztályú művész és kiváló tanár”. sibelius zeneszerzést mindeközben magánúton tanult, eleinte többnyire kamaradarabokat alkotott, tanulmányai befejeztével pedig ösztöndíjjal berlinbe került albert becker tanítványaként, majd egy félig magyar baráttal hozta össze a sors: busoni révén Lipcsében megismerkedett a temesvári születésű hegedűssel, ottokar nováčekkel. Később bécsben richter János karmester tanácsára robert fuchsnál tanult összhangzattant, Wegelius pedig szorgalmazta,

2012. március 5. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

esa-pekka Salonen és a philharmonia zenekar Sibelius: pohjola lánya Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47 beethoven: Vii. (a-dúr) szimfónia, op. 92 Km.: Vilde Frang (hegedű) Vez.: esa-pekka Salonen

e S a - p e K K a S a l o n e n F o t ó : c l i V e b a r d a

mm14

MUPA 2012_2_A.indd 14

2/29/12 8:13:55 PM

hogy Goldmark Károlynál folytassa zeneszerzés-tanulmányait. a Sába királynôje komponistája elismerte az ifjú finn titánt, hiszen sibelius így írt menyasszonyának, ainónak: „sikerült Goldmark figyelmét felkeltenem. mint tudod, Goldmark egyike korunk legjobb zeneszerzőinek és nagy zenekari hangszerelő”. sibelius ekkoriban látott neki nagyszabású zenekari műveinek: a kilencvenes években írta meg a Lemminkäinen-szvitet, 1900ban jelent meg nyomtatásban az 1. szimfónia és a Finlandia, két évre rá a 2. szimfónia, 1904-ben egyik legygyakrabban játszott darabja, a d-moll hegedûverseny, 1906-ban pedig bemutatták a Pohjola lánya című szimfonikus költeményt. a hegedűversenyt a kor egyik kiváló muzsikusának, Willy burmesternek ajánlotta, aki a bemutatóra azonban nem tudott helsinkibe utazni, így a már

eSa-peKKa Salonen Az 1958. június 30-án, Helsinkiben született finn karmester és zeneszerző kürtösként kezdte pályáját, a Sibelius Akadémián diplomázott 1977-ben. Zeneszerzési és vezénylési tanulmányait magánúton folytatta, előbbit a ma élő egyik legismertebb finn komponistánál, Rautavaaránál, utóbbit Jorma Panulánál. Karmesterként 1979-ben debütált a Finn Rádió Szimfonikus Zenekara élén. Aktívan komponál, első nagyszabású műve egy szaxofonverseny volt, 1992-ben pedig Floof című darabjáért kapott UNESCO Díjat. A Philharmonia Zenekarral már 1983ban kapcsolatba került, amikor Mahler 3. szimfóniája élőadásakor kellett beugrania. 1985 és 1994 között a zenekar első számú vendégkarmestere, 2008 óta vezető karmestere, valamint művészeti tanácsadója. A Los Angeles-i Filharmonikusok zeneigazgatójaként működött 1992 és 2009 között, 2009-től pedig az együttes koszorús karmestere. Elsősorban a 20. századi és a későromantikus repertoár szakavatott tolmácsolója.

V i l d e F o t ó :

F r a n g l i l l i a n

említett temesvári hegedűs, ottokar nováček öccse, Viktor volt a premier szólistája. Két koncerten is előadták a művet sibelius vezényletével, az első előadás sikere mérsékelt volt, a másodiké még annál is visszafogottabb, ezért a komponista úgy döntött, átírja a darabot. 1905 októberében készültek a bemutatóra, de burmester ekkor sem tudott a premierre elutazni, ezért sértetten kijelentette, hogy sohasem fogja műsorára tűzni sibelius hegedűversenyét. az új verzió bemutatóját így a koncertmester, a cseh Karel halíř játszotta, s a berlini Udvari Zenekart richard strauss vezényelte. sibelius 1909-ben egy berlini hangversenyen ismerkedett meg az akkor még mindössze tizenöt éves Vecsey ferenccel, akinek hegedűjátéka elvarázsolta.

Nem sokkal később, 1910-ben a finn komponista az ifjú virtuóznak ajánlotta hegedűversenyét. ekkor már magyarországon is ismert zeneszerzőnek számított, hegedüs Kálmán 2003-ban megjelentett Jean Sibelius finn zeneköltô és a magyarok című kötetéből tudható, hogy többek között Telmányi emil hegedűművész, a pozsonyi batka János, a Zágrábban élő Dr. Deák miklós és a nyíregyházi Dr. Popini albert levelezett vele, utóbbinak köszönhetően 1900-ban Nyíregyházán, 1903-ban pedig Debrecenben voltak hallhatók sibelius művei.

Az 1920-as évek elején hivatalos meghívást kapott sibelius magyarországról: látogasson el budapestre, ahol a tiszteletére emléktáblát szeretnének elhelyezni. Később kiderült, akseli Gallen-Kallela finn festőművésszel keverték össze. minden bizonnyal

b i r n b a u M

a finn-magyar barátságot elmélyítendő, a budapesti Zeneakadémia fennállásának ötvenéves jubileuma alkalmából – több zeneszerzővel és előadóművésszel együtt – Sibeliusnak is „a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére magyarország kormányzója […] az »országos magyar Királyi Zeneművészeti főiskola tiszteletbeli tanára« címet adományozta” – olvashatjuk az 1924/25-ös zeneakadémiai évkönyvben.

Igen sokat tett sibelius itthoni megismertetése érdekében almási balogh Pál zenetörténész, aki személyesen is találkozott a mesterrel, s aki a Kis zenei könyvtár sorozata számára elkészítette az első magyar nyelvű sibelius-monográfiát. ebben az író a komponistát idézi bartók és Kodály zenéjéről: „mindketten a magyar lélek eredetiségét sugározzák. bartók logikus formafelépítését szeretem, Kodálynál a nagyszabású tűz és lírai gondolatmenet ragad meg. […], érzésben egyek vagyunk. mind a hárman hazánk nemzeti irányát képviseljük.” s ha már felmerült Kodály Zoltán neve, meg kell jegyeznünk, hogy ő volt az, aki sibelius születésének századik évfordulóján néhány figyelemre méltó sorral emlékezett a finnek nemzeti hősére: „A tuonelai hattyú előadásán mélyen meghatódva […] gondosan áttanulmányoztam összes későbbi alkotásait. azok bátorító példaképül szolgáltak számunkra saját nemzeti zenei nyelvünk kutatásában. a másik nagy példát életével adta. annak bizonysága, hogy bárki, akinek másokhoz szóló mondanivalója van, akkor sem marad azzal magára, ha egész tevékenysége saját hazájához fűzi.”

mm15

MUPA 2012_2_A.indd 15

2/29/12 8:13:56 PM

e i c h e l r á K a I

é S

z w i c K e r

Z s U Z s a n n a

Mint azt már a híres amerikai történész, Hayden White is megállapította, a történelem, legyen bár elbeszélésének módja a lehető legpontosabb és legtárgyilagosabb, voltaképpen nem egyéb verbális fikciónál, amelynek szerkezetét (és vele együtt magát a történelmet is) a szemléletmód változásainak kitett döntések formálják. Mindezek mellett azonban akadnak a történetírás irodalmi jellegének kevésbé elvont – és a tudomány kissé érzéketlen humorának köszönhetően némileg szórakoztató – bizonyítékai is: a múlt jótékony takarásából időről időre kiemelkedő Rosencrantzok és Guildensternek.

Vagy Eichelek és Zwickerek, a Bach-kutatás kárvallottjai.

2012. március 9. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

bach eredetiben j. S. bach: c-dúr toccata, adagio és fúga, bwV 564; chaconne a d-moll partitából, bwV 1004; g-dúr szonáta, bwV 1019; c-moll fúga, bwV 575; g-dúr szonáta, bwV 530; a-dúr szonáta, bwV 1015 biber: F-dúr hegedűszonáta, c 140 Km.: wolfgang zerer (orgona, csembaló), gunar letzbor (hegedű)

g u n a r

l e t z b o r

bach reprezentatív tevékenységként felfogott, tartózkodó levelezése a szubjektív részletek iránt elfogult olvasó számára kevéssé érdekes olvasmány. ajánlóleveleinek, kérvényeinek, különböző orgonákról adott részletes szakvéleményeinek és egyéb hivata-

los iratainak meglehetősen szerény gyűjteménye egészen addig nem is igen szolgált más célt, mint hogy az életrajz pontosítására törekvő kutatók hivatkozási alapja legyen, míg a történészi fantáziával szövetkező előadóművészi érdeklődés a 20. század

második felében zenei inspirációk forrásaként nem kezdett tekinteni rá. noha a historikus zenei előadásmód hívei már a 19-20. század fordulóján szorgalmazni kezdték a régi mesterek műveinek történelmi tudatossággal megtervezett előadását, a kurrens

mm16

MUPA 2012_2_A.indd 16

2/29/12 8:13:56 PM

ízlésnek megfelelően átértelmezett interpretáció helyett az alkotás saját stilisztikai kereteinek tiszteletben tartását hirdetve, az eredetiség ideája valódi népszerűségre csak az 1960-as évektől tett szert, iskolákat, ösztöndíjakat, alapítványokat éppúgy teremtve, mint ellenfeleket. bach lipcsei levelei a múlt megidézhetőségének fogalmi lehetetlensége és a kultúra szellemével való élő kapcsolattartás igénye körül kibontakozó vitában kerültek újra az érdeklődés homlokterébe, hogy érvrendszerük praktikus zártságának révén egy modern ízlésváltozás kibontakozásának bizonyítékai legyenek. míg ugyanis a historikusok lelkes filológusokként igyekeztek a lehető legalaposabban tájékozódni a korabeli hangszerek sajátosságai és az eladói apparátusok méretei felől, törekvéseik ellenzői élénk figyelemmel mutattak rá az egykori viszonyok szűkösségének csöppet sem művészi elvárásokon alapuló okaira. ha az egyik fél azért citálta bachot, hogy igazolja: semmi szükség nincs a kantáták, oratóriumok és passiók előadásához kétszáz fős tömegre, amelynek súlya csak megnehezíti a szólamok világos rendjében való tájékozódást, akkor a másik rögtön lecsapott, emlékeztetve rá, hogy a szerencsétlen Thomaskantor lipcsei életének évtizedeiben végeláthatatlan harcot folytatott a körülményei ellen, nem egyszer leplezetlen iróniába oltott keserűséggel ecsetelve problémáit a városi tanács előtt. ennek a csatározásnak köszönhetően vált viszonylag széles körben ismertté Bach 1730. augusztus 23-án kelt hosszadalmas panaszlevele, amely mindkét fél számára biztosított muníciót, amennyiben igazolta ugyan a korabeli együttes filigrán voltát, de azt is egyértelművé tette, hogy az korántsem felelt meg a komponista elvárásainak, részben a rendelkezésére álló tanulók csekély száma, részben zenei képességeik változatos színvonala miatt. „nem maradhat említetlen” – írta –, „hogy mert eleddig oly sok tehetségtelen, s a musicára legkevésbé sem alkalmas fiú vétetett fel, a musica szükségképpen leromlott s meg kellett fogyatkoznia. mert hiszen nagyon könnyű érteni, hogy az olyan fiú, ki a musicáról semmit sem tud, és még egy secundot sem képes torkában megformálni, aligha lehet természettől fogva musicalis, consequenter néki a musicában hasznát venni bizonnyal soha nem lehet.”

majd csoportokba rendezve sorolta fel tanítványait a kimondottan tehetségesektől kezdve a formálhatókon át a reménytelen esetekig. eichel és Zwicker, akik nyilván sosem gondolták volna, hogy iskolai előmenetelük egy nap ilyen kevéssé hízelgő portré keretei közé szorítja őket, tizenöt társukkal együtt a reménytelenek közé tartoztak. meghökkentően kézzelfogható karakterrel telítődött nevük különös zenetörténeti karrierje, persze, nem ügyetlenségük révén tarthat számot figyelemre, hanem mert az állandó szerepjátékokban élő történelem egy kulturálisan jelentős szemléletváltozását tükrözi. a bach rendelkezésére álló zenészek pontos létszáma esztétikai értelemben épp annyira jelentéktelen adat, mint amilyen bizonyos, hogy eichel és Zwicker részvételével soha senki nem akart volna önszántából zenei produkcióra vállalkozni. a lényeges különbség a vitatkozó felek álláspontjában nem abban mutatkozik, hogy lehet-e zongorán előadni valamit, amit egykor csembalóra írtak, és szabad-e megerősített, modern hegedűn, bélhúrok nélkül

játszani a 18. század szerzőit (ami már csak azért is kockázatos felvetés, mert Leopold mozart a maga részéről tizenkétféle hegedűt sorol fel 1756ban megjelent hegedűiskolájában a deszka-hegedűtől a gambán át a fagotthegedűig), hanem abban, hogy a kultúrát a jelen konszenzusaként értelmezik-e, vagy a társadalom felett álló entitásként, amelynek értéke időtálló és mindig mindenki számára érthető. mióta az utóbbi álláspont létjogosultsága megkérdőjeleződött a 20. század során, a zenészek érthető módon egyre gyakrabban fordulnak a 18. századi írásokhoz, amelyek szerzői a jó előadásról szólván sosem győzték hangsúlyozni: a kotta önmagában nem sokat mond a zenéről, mert az a megvalósításban, az ízléses artikulációban, ékesítésekben és tempóválasztásban, vagyis a jó ítélőképességben mutatkozik meg. egyszóval mindabban, amihez eichel és Zwicker nem értett. számos, korábban vázlatszerűen ötletszegénynek ítélt komponistát rehabilitált már ez a szemlélet, bach esetében pedig mindig tud újat mutatni. már csak azért is, mert ő bach.

w o l F g a n g

z e r e r

mm17

MUPA 2012_2_A.indd 17

2/29/12 8:13:57 PM

V á l t o z ó a n h .

m a G y a r

á l l a n d ó

K o r n É L

Szilárd hangszeres stílus, mindig megújuló zenei kulissza – e kettő együtt jellemzi Grencsó István szaxofonozását és zeneszerzői tevékenységét. Grencsó soha nem ragadt le a hagyományok ápolásánál. soron következő müpa-koncertjén a szabad zene ad randevút a különböző műfajú kompozícióknak. És e találkozásnak a nyugat-európai avantgárd két meghatározó alakja is a részese lesz.

jazzMűhely 2012. március 9. 19:30 fesztivál színház

grencsó real time Music collective Km.: rudi Mahall (basszusklarinét), han bennink (dob)

g r e n c S ó

i S t V á n

Grencsó Istvánt először az egykori Postás zeneiskola klubjában hallottam, több mint húsz éve. Édesanyám rádiós kollégája, borlai Kinga vitt le oda, hogy hallgassam meg a Grencsó Kollektívát. a mokány ritmusszekcióban a basszusgitáron czakó Péter játszott, a doboknál pedig az akkor tizenhárom éves körüli borlai Gergő ült (én se voltam sokkal több). Emlékszem, hogy akkor, középiskolás kamaszként, még nem tudtam mit kezdeni ezzel a zenével. a színpadi energiák áttörten, kvantumosan, ellenőrzötten jöttek le a nézőtérre. e zene befogadásához olyan fókusz kellett a hallgató részéről, amely tudatosságot és odafigyelést igényelt, amely az értelmet és az érzelmeket egyaránt mozgásba hozta, ezt a zenét nemcsak átélni kellett, de meg is kellett fejteni. aztán nem sokkal később más formációkban is hallottam Grencsót fújni, más műfajokban is. És kezdtem rájönni, hogy milyen sokoldalú zenészről is van szó.

Grencsó az a fajta öntörvényű művész, akinek viszonylag korán

kialakult saját, jellegzetes hangszeres soundja, ez pedig különös művészi szerencsére, vagy inkább egyfajta higgadtságra utal. ám abból, hogy egymásnak mennyire ellentmondó műfajú zenekarokban, zenékben bukkan fel közreműködőként, mégiscsak valami furcsa nyughatatlanság árad. ő az amerikai polgárjogi mozgalmakból kinőtt, afro-amerikai avantgárd hangszeres zene egyik legelkötelezettebb hazai képviselője. ebből kiindulva aztán olyan sokirányú, értékteremtő kalandozásokra futotta energiájából, amelyek a free jazztől a világzenén keresztül, a hazai filmzene adaptálásán át egészen a DJ-kultúráig jutottak. Grencsó képes szaxofonját a legkülönbözőbb zenei környezetekbe ágyazni, és próteuszi alkata művészi hitvallását is egyedivé árnyalta az évek során.

Eredeti zenekara, a Kollektíva 1984-es megalakulása óta mindig is a hazai avantgárd egyik biztos pontjának volt tekinthető, amely a szabados György iskolájában szerzett tapasztalatok

birtokában járja saját művészi útját.

Grencsó számára nincs két egyforma est, és lassan nincs két egyforma zenekar sem. a müpában is különböző személyi háttérrel, különböző nevű formációk élén adott már koncertet. művészi életében az egyetlen biztos pont talán csak benkő róbert bőgőművész: generációs társakként szoros egymásra utaltság jellemzi közös stílusukat. a művészetek Palotájában soron következő koncertjén régi és új ismerősök kísérik játékát: han bennink holland dobos jó tíz-tizenöt éve kedvelt művésze a szabadzene itthoni közönségének. bennink a fonó budai Zeneházban rendezett holland-magyar Jazzfesztiválon tűnt fel először, azóta pedig többek között az a38-on, a mU színházban és a moL Jazzfesztiválon láthattuk viszont. rudi mahall basszusklarinétja új színfolt lehet budapesten, hiszen tavaly tűnt fel magyarországon először: a Jazzforum budapesten mutatkozott be Grencsóval közös koncerten.

mm18

MUPA 2012_2_A.indd 18

2/29/12 8:13:57 PM

S i e r r a

a a

z e n e , K u b a i

V ö r ö s

M a e S t r a

a M e l y „ S o n ”

F o t ó :

b a r t o S z

M i n d i g

M a d e j S K i

ü t

–

e s Z T e r

feltehetően sokan emlékeznek a Buena Vista Social Club című filmből egy mosolygós, raszta hajú, szemüveges úriemberre, aki hol vezényelt, hol csak azon volt, hogy a felvételek rendben menjenek. ő Juan de marcos González, a kubai zene utóbbi harminc évének megkerülhetetlen alakja.

Neki köszönhető nagy részben, hogy létrejött a sikerfilm (és az annak alapját adó formáció), ő volt az, aki már a hetvenes években a fejébe vette, hogy megszeretteti a fiatalokkal a sont, hazájuk tradicionális zenéjét, amelyre a Karib-térség legtöbb zenei irányzata épül.

miután Juan de marcos González kitombolta magát a hatvanas-hetvenes évek rockzenéire, megalakította egyetemista társaival a sierra maestrát, amellyel az első, 1978-as fellépés óta járja Kubát és az egész világot. Kezdetben a klasszikus felállást követték: szólt a tres, azaz a tradicionális kubai gitár, melyen maga Juan de marcos játszott, volt gitár, bőgő, trombita, ütős hangszerek és ének. az egykor jóval kisebb zenekarokon megszólaló son az ország keleti vidékén jött létre, azon a tájon, ahol a kubai forradalom bölcsője, a zenekar nevét kölcsönző sierra maestra hegység magasodik. ha bő száz évvel ezelőtt a hegyek között valaki a kezébe vett egy gitárt és elénekelt egy pár szóra épülő dalocskát, már hozzájárult a son születéséhez. a századfordulós havannában a műfaj tipikus zenekarát már hat zenész alkotta, a jellegzetes son-hangzásért az ének, az ütősök és a vonósok kezeskedtek. Később vált állandó résztvevővé a trombita, a modernebb változatokban pedig már több rézfúvós hangszer, vagy a basszusgitár is helyet kaphat. akárcsak a kilenctagú sierra maestrában.

ők a hangszerelés mellett némely dal ritmusát is megbolondították kissé, s így a régimódi, lassabb tánc – amelyet közeltartásban táncolt az idősebb generáció – a fiatalabb korosztály számára is vonzó tempót vett fel.

Innen már csak egy ugrás a salsa, melyben a fúvós és az ütős hangszerek lettek a hangadók.

Juan de marco a nagy siker ellenére sem ragadt benne első zenekarában, így tizennégy album és külföldi turnék után, valamint jó néhány díjjal a kezében beült az egyetemi padba és hidraulikát, valamint angol és orosz nyelvet tanult. Legnagyobb dobására egy egyetemi tanári állásból tért vissza. 1994-ben Londonban rögzítette a sierra maestra egyik legsikeresebb albumát, a Dundunbanzát, amely a kubai zene néhány évvel későbbi reneszánszának fontos előfutára lett. ezt követően De marco nekilátott, hogy összegyűjtse a különböző stílusok legnagyobbjait, s 1996-ban így készült el hatvan zenész közreműködésével az A toda Cuba le gusta . Itt lépett a színre ry cooder, jöttek a buena Vistás lemezek, majd a film, a többit már tudjuk.

2012. március 10. 16:00 fesztivál színház

Sierra Maestra (Kuba) Km.: luis barzaga Sosa (ének, gitár), eduardo himely pino (basszusgitár), carlos puisseaux Mansfarrol (güiro), emilio romos batista (tres), Ñico rico Menendez (konga, bongó, kolomp), jesus bello díaz (ének, gitár), alejandro Súarez galarraga (claves, kolomp), Virgilio Valdés decalo (ének, maracas), yelfris Valdés espinoza (trombita)

megszületett az afro cuban all stars, amely öregeket, fiatalokat egyaránt foglalkoztat, s üzembiztosan szállítja a jókedvet a világ koncerttermeibe.

Juan de marco nem hagyta el a sierra maestrát, s bár a tradíciókat örökítik tovább, saját dalokat is játszanak, és modernebb hangzásokat is beengednek a régi, ismert dallamok közé. a zenekar több mint harminc év után is Kuba egyik legjobb „son cubano” együttese, s a fiatalabb generációk zenei ízlésének egyik fő alakítója. mm19

MUPA 2012_2_A.indd 19

2/29/12 8:13:59 PM

F á b r i

a

z o l t á n :

l é l e K

K o L o Z s I

K ö r h i n t a

t r é n i n g j e

L á s Z L ó

fábri Zoltán filmjeiben mintha mindig két csoport, két világnézet állna egymással szemben: a fehér azonban sohasem makulátlan, a fekete sohasem egyértelműen gonosz. a fábri-dráma eszenciája, hogy a főhősnek választania kell. fábri a morál genealógiáját vitte filmre.

a trauma azt jelenti, olyasvalami történt velünk, ami után már nem élhetünk úgy, ahogy eladdig éltünk. a trauma szorításában dönteni kell. a fábri-filmekben elég egyértelmű, hogy kik állnak a jó oldalon, és kik alkotják az antagonisták csapatát, a döntés mégis nehéz: kemény morális dilemma. a főhősöknek, főhősnőknek meg kell küzdeniük saját magukkal ahhoz, hogy a jó mellett, az igaz mellett döntsenek. Le kell győzniük démonaikat, indulataikat, és legfőképpen gyávaságukat, kicsinyességüket, restségre való hajlamukat.

a traumatikus szituációkban derül ki, hogy ki meddig megy el, ki mennyit tud bevállalni: az Isten hozta ôrnagy úrban a jó Tót, aki az őrnagy megjelenéséig a falu kedves embere volt, valódi jótét lélek, szinte már mindenről lemond, hogy kedvére tegyen az őrnagynak. az őrnagy megjelenése jelenti számára a traumát. Úgy tudja, fia sorsa múlik azon, hogy az őrnagy milyen kedvvel távozik tőlük. nem eszmél fel, nem lázad, egyre tompább, egyre álmosabb lesz, egyre közönyösebb. ha nem jön az őrnagy, sosem derül ki, hogy végtelen szelídsége

mögött a legfőbb hajtóerő az opportunizmus. az őrnagy szembesíti a Tót család tagjait hajlíthatóságukkal. ha nincs az őrnagy, egyik családtagnak sem kell bevilágítania lelkének azt a csücskét, amelyben a gyávaság lapult összegömbölyödve. a Húsz órában a szélsőséges történelmi helyzet, ’56 vihara söpri ki a falu utcájára a gazemberséget, az alávalóságot, és ekkor mutatkozik meg, ki az, aki ezekkel – az eladdig sosem látott démonokkal – szembe mer szállni, ki az, aki akkor is ember marad, ha kézben fegyverrel állnak elé. amikor

mm20

MUPA 2012_2_A.indd 20

2/29/12 8:14:00 PM

Jóska a gyilkos Varga kezéből kiüti a puskát, és megrugdossa, odagyűlik a tett színhelyére a falu apraja-nagyja, a siránkozók, az óbégatók seregéből kiemelkedik az „igaz ember”. amikor a Két félidô a pokolban csapata a nácik elleni meccsre készül, kiderül, hogy a kis zsidó Steiner (Garas Dezső) annyira kétballábas, hogy el sem találja a labdát. ha steinernek kiteszik a szűrét, vége van, nem mehet vissza a vadállatias csendőr őrizte munkaszolgálatos csapatba, mert ott a biztos halál várja. ónodi 2, a mokány futballfenomén számára – Sinkovits Imre pazar e szerepben is – fontosabb a foci, a mérkőzés kimenetele, mint egy ember élete: eltávolítaná a labdában megbotló steinert. ám a csapat egyetlen valamirevaló játékosa feláll, nem ül tovább a füvön, kijelenti, márpedig ő nem játszik tovább, ha steinernek mennie kell. És feláll utána még számos csapattag, szinte mindenki. fábri minden filmjében két világrend, két eszme küzd meg egymással, és bár mindig eldönthető, hogy fábri kivel szimpatizál, nála mind a fehér, mind a fekete árnyalatokban gazdag. a majdnem minden filmjét míves irodalmi alapanyagból készítő rendező a mozgóképi adaptáció során elsősorban arra volt tekintettel, hogy a két szembenálló felet megkülönböztethetővé tegye – ezzel is kikényszerítve a néző választását. a fábri-néző választ: ideológiát, világrendet. mintha maga is szembesülne egy traumával. egyszerűbben mondva: fábri Zoltán született moralista. ennek következménye a szereplőgárda pólusok felé terelése. mintha minden szereplőjét középre állítaná, hogy aztán a trauma-szituációval hozza létre a morál kétpólusú elektromágneses terét, amely egyeseket a negatív, másokat a pozitív irányba terel.

regényén némiképp erőszakot kellett tenni, hogy a szembenállás hangsúlyosabb legyen, ám molnár ferenc joggal oly népszerű műve eleve a választás regénye. felemelő olvasmány, akárcsak sánta ferenc egykor igen népszerű, ma már sajnálatosan kevesek által olvasott munkái. fábri szembenállásban gondolkodott, a dráma mindig a szembenálló felek összecsapásában kulminál, vagyis filmjei a klasszikus drámai formákat követik. a Húsz óra az egyetlen, amelynek történetét mintha szétfújt jegyzetlapokról olvasnánk fel. a fábrifilmek erősen színpadiasak: bár az Isten hozta, ôrnagy úr egy nagytotállal nyit – szép, völgybéli falu képét látjuk, az alagútból sisteregve szalad ki éppen a vonat –, a narráció olyan, mintha egy kedélyes úr egy vendéglő kockás abrosza fölött mesélne nekünk. még a régi pesti helyszíneken eligazító Pál utcai fiúkban is van némi teatralitás. a színpadiasság azonban sosem jelent nála keresettséget, mesterkeltséget. ha valamire, akkor inkább arra következtethetünk ebből, hogy Fábri Arisztotelész – és Lessing – dramaturgiájának volt híve: a katarzis alatt nem a hősök, hanem a nézők megtisztulását értette. hogy fábri számos lelkes hőse kommunista, de legalábbis balos

Müpa Mozi előadóterem

Fábri zoltán filmjei házigazda: réz andrás

2012. március 12. 19:00 Két félidő a pokolban (1961) 2012. március 26. 19:00 húsz óra (1965) 2012. április 9. 19:00 a pál utcai fiúk (1968) 2012. április 23. 19:00 isten hozta, őrnagy úr (1969)

világnézetű, az aligha tagadható, filmjei esetében azonban ez a legkevésbé lényeges. sokkal fontosabb ennél, hogy azokkal azonosulva, akik az emberséget, az emberiességet képviselik, majdnem annyit megtudunk magunkról, mintha mi élnénk át valamely traumát. Valamennyi filmje a lélek tréningje. ha odaérkezünk egy választásra kényszerítő sorseseménybe, tudhatjuk, hogyan kell viselkednünk. ha fábrit megértettük, fel vagyunk készítve.

r é z

a n d r á S

a trauma vonzásrendszerének senki nem tud ellenállni, aki azonban szilárdabban áll a lábán, mint a többiek, nehezebben mozdítható. És ilyen alakok a negatív oldalon is találhatók. a Pál utcai fiúk áts ferije az erőszakkal einstandolókat megveti. a Két félidôben van egy kedves, emberséges keretlegény, a Hangyaboly Virginia sororja pedig nem egyértelműen pozitív hős, igaz, ő áll a két pártra szakadó zárdában a haladást képviselők élére. az utóbbi esetben Kaffka margit

mm21

MUPA 2012_2_A.indd 21

2/29/12 8:14:04 PM

M i S S i S S i p p i - r á g a h .

m a G y a r

K o r n É L

az indiai zenéről a legtöbb hallgatónak az emberemlékezetbe vesző ősi hagyományok, az idegen nyelv egzotikuma (és érthetetlensége), a vallási áhítattal összefonódó zenei áldozat jut az eszébe. És ha azt mondom, hogy az indiai zene szoros cimboraságban van a blues-zal, Jimi hendrix-szel...?

2012. március 13. 19:30 fesztivál színház

desert Slide (india) Km.: Vishwa Mohan (Bhatt (slide gitár), Mohan Veena, prithviraj Suresh Mishra (tabla), anwar Khan Manganiar (ének), gazi Khan barna (kartâl), Feiruz Khan Manghaniyar (dholak), ghewar Khan Manghaniyar (kamanchiya)

sokan vádolják manapság hígulással az indiai zenét, amiért évezredes tradícióit hűtlenül elhagyva nyugati hangszereket tesz a magáévá. Pedig a mai indiai előadók nem csinálnak mást, mint elődeik: nyitott füllel járnak a világban, és ha olyasmivel találkoznak, ami híven szolgálja a hangzás tökéletességét, akkor szemérmességüket félretéve olvasztják zenei világukba az új hatásokat. az indiai klasszikus zene esztétikájának sarokkövei a dallam hajlékonysága, a tempó sodrása, a hangzás egyértelmű színezete. ha akad olyan hangszer, amellyel megvalósítható mindez, mindegy, hogy a világ mely tájáról származik, előbb-utóbb indiai zene is megszólal rajta. a hegedűről például úgy tartják, hogy angol gyarmati hatás nyomán került az indiai zenébe. egyes források szerint azonban léteznek olyan leírások, szoborábrázolások, amelyek jóval korábban megörökítettek már indiai udvari muzsikusokat hegedűvel. Tény, hogy az indiai hegedű mai formája szinte teljesen megegyezik a nyugatiéval, bár a húrok hangolása eltér, alkalmazkodott a rágajátékhoz. főként délen, a karnatikus dialektusban gyakori kísérője az énekes szólistának. fontos művészei igazi kultusznak örvendenek chennaiban, a dél-indiai zene központjában. sokkal frissebb hatás eredménye a gitártípusok megjelenése az indiai

zenében. ehhez már szükség volt a tömegkommunikációra, s vele együtt az elektromos erősítés is szemrebbenés nélkül berontott a klasszikus hagyományok védett falai közé. ma már Indiában se idős, se fiatal nem lepődik meg azon, ha a koncertteremben indiai hangrendszerben, indiai ritmusszekció támogatásával torzított gitáron játszik valaki Jimi hendrix-feldolgozást. az elektromos gitár mellett a slide gitár is komoly karriert futott be az indiai zenében. a hangszer felépítése, viselkedése olyan, mintha tökéletes hibridje lenne az indiai és az amerikai hangszereknek.

Pedig a hajlékonyságáról ismert blues-hangszer az afrikai kontinens zenéjéből fejlődött, és aligha tudott arról, mi is zajlik az Indiai-óceán túlsó partján. a slide gitár tökéletesen alkalmas arra, hogy visszaadja az indiai dallamvezetésre oly jellemző hajlékonyságot, a mikrotónusokat és negyedhangos lebegtetéseket.

Vishwa mohan bhatt, a slide gitár mestere, aki márciusban látogat a művészetek Palotájába, ravi shankar tanítványaként kereste a tökéletes hangzást, és így fejlesztette ki tizennyolc húros gitár-szitár hibridjét. a művész a koncert során visszanyúl szűkebb hazája, radzsasztán népzenei forrásaihoz, kiváló lehetőséget kínálva azok számára, akik jobban szeretnék megismerni ennek a varázslatos zenekultúrának a legfinomabb árnyalatait.

mm22

MUPA 2012_2_A.indd 22

2/29/12 8:14:05 PM

b h a T T m o h a n f o T 贸 :

mm23

MUPA 2012_2_A.indd 23

2/29/12 8:14:07 PM

f a z i l

s a y

É r t e l e m É s É r z e l e m – a b i l l e n t y ű k v o n z á s á b a n K á l l a y

K a t a l i n

a 2003 óta megrendezésre kerülő, a Zongora címet viselő hangversenyciklus a 2011-2012-es bérletsorozatának utolsó hangversenyein három különleges, eltérő habitusú, és a zenéhez gyökeresen másként hozzáálló muzsikust hallhat a közönség. Mindhárman a tökéletességet keresik, mindhárman más eszközökkel. S hogy a varázslat számunkra melyik hangversenyen születik majd meg? az már a személyiségünk függvénye.

Grigorij Szokolov Oroszország legünnepeltebb muzsikusa, korunk talán legnagyobb zongoraművésze. Már öt éves korában felhívta magára az orosz zenei élet figyelmét rendkívüli tehetségével. tizenkét évesen lépett először nyilvánosság elé, 1966-ban (tizenhat éves korában) pedig az Emil Gilels vezette zsűri egyhangú döntésével megnyerte a 3. nemzetközi Csajkovszkij Zongoraversenyt.

Sikerét hangversenykörutak követték, s a világ legrangosabb koncerttermeiben lépett fel vezető karmesterek és zenekarok partnereként. Széles repertoárja (Bachtól Schönbergig), a zene értelmezésének komolysága és eredetisége, előadásmódjának pontossága megragadják mind a közönséget, mind a kritikát, bárhol is játszik.

Szokolov hangképzése egészen különleges, senkiéhez sem hasonlítható – a tónus ilyen szintű kidolgozottsága és árnyaltsága valószínűleg

egyedülálló a világon. a zongoraművész minden hangot külön képez, formál, elindít és lezár; hihetetlen erővel, rugalmassággal. Meglepően magasról közelít a billentyűkhöz, miközben nemcsak a karsúlyt és az ujjakat, hanem az egész test izomzatát használja, tökéletes kontrollt gyakorolva minden egyes hang felett. Így a legfinomabb hangszíntől, a legéteribb pianóktól a legerőteljesebb fortékig, a legvadabb kitörésekig és a legkeményebb hangütésig minden lehetségessé válik a kezében anélkül, hogy a hangok egymásutánja, a zenei folyamat sérülne. a billentésfajták ilyen fokú sokszínűsége, változékonysága – melyhez kifinomult pedálhasználat társul – a művek folyamán szigorú rendszerbe szerveződik; Szokolov játékánál tehát spontán, improvizatív zenei megoldásokról nem beszélhetünk, minden mozzanat teljes tudatosságról árulkodik. Még a gyorsabb futamokban is feltűnik, milyen sokféleképpen kapcsolódhat-

nak egymáshoz a hangok, milyen árnyalatnyi különbségeket lehet két hang viszonyában teremteni. a billentés kifejezésbeli gazdagsága, és az a fajta idővel való kifinomult játék, amely a művészre különösen jellemző, ámulatba ejti és elbűvöli a hallgatót. a kérdés az, hogy ez a fajta tudatosság nem akadályozza-e meg, hogy a közönség és a művész között kommunikáció bontakozzon ki, és a helyszínen szülessenek nagy pillanatok, hogy ne ő uralja hideg fejjel a zenét, hanem a zene sodorja őt akkor és ott, az érzelmi állapottól, és a hangulattól inspirált megoldások felé. Ezt mindenki döntse el maga.

Fazil Say öntörvényű, excentrikus muzsikus, napjaink zenei világának egyik legszínesebb egyénisége. a párizsi Le Figaro szerint: „ő nem pusztán zseniális zongorista, minden bizonnyal egyike lesz a 21. század legnagyobb művészeinek.” a török származású Say amellett, hogy kivételesen virtuóz

mm24

MUPA 2012_2_A.indd 24

3/2/12 11:22:03 AM

b o g á n y i

pianista, sokoldalú zeneszerző és szenvedélyes jazzjátékos is. Tanulmányait ankarában kezdte alfred cortot egyik tanítványánál, majd ösztöndíjjal németországba került, s itt indult el nemzetközi karrierje, miután megnyerte a Young Concert Artists nemzetközi meghallgatását. fazil say lényéből árad a muzikalitás; a közönség imádja, hiszen rendkívül könnyed és természetes muzsikus, akinek interpretációit áthatja az a fajta szabadság, melyet egyértelműen a komponáláshoz és a jazzhez fűződő viszonyának köszönhet. ahogy azt egy nyilatkozatában megfogalmazta: „az ember azt játssza, amit érez és ért, amit mondani akar a darabbal.” ez a fajta nyitottság rendkívül fontos egy klasszikus zenész esetében.

Komolyzenei világunkat túlságosan áthatja a tudatosságra és a precizitásra való törekvés, s éles határokat húzunk a műfajok, az irányzatok között: mainstream, régizene, jazz, népzene, világzene, és így tovább. szükség volna egymás alaposabb megismerésére, és a könnyebb műfajok, valamint az improvizáció, és a zeneszerzés alapjainak elsajátítására, hiszen egy muzsikus olyanfajta szabadságot és hozzáállást nyerhet ezáltal, amely csökkenthetné a szakadékot a komolyzene és a fiatalabb generációk, vagyis a jövő közönsége között. aki hallotta már fazil sayt zongorázni, annak nem meglepő,

g e r g e l y

hogy az igazán karakteres előadók állnak közel hozzá, példaképei között találjuk Vladimir horowitzot, arturo benedetti michelangelit és Glenn Gouldot. say igazi érzelmi muzsikus, aki játék közben egészen eggyé válik hangszerével és a zenével. Zongorázását fényes hang, rugalmasság, hol monumentális hatások, hol túlvilági finomsággal és leheletfinom dinamikával megszólaltatott éteri hangszínek jellemzik.

2012. március 14. 19:30

a hangversenyciklust egy magyar zongorista, bogányi Gergely zárja, akit nem kell bemutatni a hazai közönségnek. Legkiemelkedőbb sikerét 1996-ban aratta, amikor a világ egyik legrangosabb versenyén, az ötévenként megrendezésre kerülő budapesti Liszt ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen diadalmaskodott. mára a világ hangversenytermeinek egyik legkedveltebb művésze. bogányi jelenléte a színpadon mindig nyugalmat és kiegyensúlyozottságot tükröz; azzal a biztos és rugalmas technikával és stílusérzékkel, mellyel a zeneművekhez közelít, minden színt és karaktert képes megragadni.

2012. április 11. 19:30

Értelem és/vagy érzelem? Kinek melyik a fontosabb. az viszont biztos, hogy mindhárom zongorista képes varázsolni a hangszerén, és fel tud mutatni valami egészen egyedülállót az előadóművészet területén.

bartók béla nemzeti hangversenyterem

grigorij Szokolov zongoraestje rameau: d-dúr szvit Mozart: a-moll szonáta, K. 310 (300d) brahms: händel-variációk, op. 24; három intermezzo, op. 117 a zongora 4.

bartók béla nemzeti hangversenyterem

Fazil Say zongoraestje janáček: Szonáta 1905. X. 1. prokofjev: 7. zongoraszonáta, op. 83 haydn: f-moll variációk, hob. XVii: 6 zimmermann: enchiridion Stravinsky: petruska a zongora 5.

2012. április 26. 19:30

bartók béla nemzeti hangversenyterem

bogányi gergely zongoraestje beethoven: c-moll „pathétique” szonáta, op. 13, andante Favori, Für elise, a-dúr variációk; hammerklavier szonáta, op. 106 a zongora 6. mm25

MUPA 2012_2_A.indd 25

2/29/12 8:14:12 PM

K o c S á r

b a l á z S

S z t á r l e l t á r v á r k o n y i

T a m á s

Idén ugyan az eddigieknél rövidebb a budapesti Tavaszi fesztivál, de a várható élmény-együttható alighanem változatlan: világhírű művészeket, sztárkarmesterek vezette kimagasló zenekarokat és izgalmas műsorokat hallhatunk. egy évben egyszer van ilyen: két hétig budapest az úti célja maxim Vengerovnak, mihail Pletnyovnak, az I musici di roma kamaraegyüttesnek, nyikolaj Luganszkij zongoraművésznek, a royal Philharmonia Zenekarnak és charles Dutoit karmesternek is.

A nyitókoncertet (március 16.) öt év után ismét hazai zenekar adja: a magyar rádió szimfonikus Zenekarát a fesztivál zeneigazgatója, Kocsár Balázs vezényli. A műsorban a 130 éve született Kodály Zoltán Felszállott a páva-variációi, valamint egy igazi csemege, a 120 éve született Lajtha László zenéje is elhangzik, amely utóbbi az 1936-ban Móricz Zsigmond közreműködésével készült Hortobágy

című dokumentumfilmhez készült. szintén több művészeti ágat kapcsol össze a Kocsis Zoltán vezette nemzeti filharmonikusok hagyományosnak tekinthető koncertje bartók születésnapján (március 25-én), amikor a Juronics Tamás vezette szegedi Kortárs balett közreműködésével hallhatjuk és láthatjuk A fából faragott királyfi című táncjátékot. a legendás kamarazenekar, az I musici di roma természetesen

Vivaldi-művekkel lép fel, köztük A négy évszakkal. ebből a sorozatból ők készítettek másodikként lemezt még az ötvenes években. ekkor az itáliai szerző zenéje még messze nem volt annyira játszott, mint napjainkban, amikor több mint száz felvétel közül válogathatunk. a tizenkét tagú együttes szinte napra pontosan hatvan évvel (!) megalakulása után adja budapesti koncertjét (március 24.), születésnapi

mm26

MUPA 2012_2_A.indd 26

2/29/12 8:14:13 PM

világkörüli turnéja keretében. az orosz nemzeti Zenekar március 22-én orosz „zongorás” szerzők ritkán hallható műveivel lép a bartók béla nemzeti hangversenyterem pódiumára. rahmanyinov I. zongoraversenyét a nagyszerű pianista, nyikolaj Luganszkij szólójával hallhatjuk, szkrjabin I. szimfóniáját pedig – nem elírás – két énekes szólistával, valamint a magyar Rádió Énekkarával. Szkrjabin 1901-ben bemutatott nagyszabású alkotásának fináléjában ugyanis művészethez címzett óda szólal meg, a hangversenyt mihail Pletnyov vezényli.

P a n e L b ő L a c a r n e G I e h a L L b a Tulajdonképpen lenyűgöző, milyen események zajlanak a kulisszák mögött, mik alakítják egy világjáró

művész életét! Különösen érdekesek azok a sorsok, amikor valaki viszonylag távoli vidékről kerül az érdeklődés középpontjába. Kétségtelenül közülük való a Tavaszi fesztivál sztárvendége, az idén harmincnyolc éves Vengerov (hangsúly a második szótagon!), aki a szibériai tajgáról, egy novoszibirszki panelházból indult világhódító útjára.

Persze ő tudja, hogy a tajga csak a látszat, és a messzi vidékeken milyen gazdag a zenei élet. együtt hógolyózott Vagyim repinnel, akivel ugyanahhoz a tanárhoz, az Igor ojsztrah-tanítvány Zakhar bronhoz járt; édesanyja egy gyermekotthon igazgatója volt, gyönyörűen énekelt – a csodás hegedűhang titka valahol itt keresendő. szülei számára a kezdetektől egyértelmű volt, hogy maxim különleges zenei tehetség, édesanyja mégis úgy gondolta, hogy „inkább jó ember legyen, mint jó muzsikus”. Vengerov mindkettő lett: kivételes művész és kivételes ember. befutott művészként, az UnIcef jószolgálati nagyköveteként játszott gyerekeknek Koszovóban, Thaiföldön, valamint Ugandában, gyilkolásra kényszerített kisgyerekeknek, a helyi pszichológus szerint egy havi terápia eredményeit érve el egy órányi hegedüléssel. hétévesen 2800 kilométerre került szüleitől és barátaitól, amikor felvették a moszkvai konzervatórium előkészítő osztályába. nyolcévesen Lalo Spanyol szimfóniáját túl könnyűnek találta – ezen a kijelentésén ma már nevet –, de ebben az intenzív tanulási időszakban alapozta meg csodálnivalóan biztos technikáját. a kiváló pedagógus, Zakhar bron elvárásaiban is alkalmazkodott az ifjú képességeihez: egy hetet adott Vengerovnak egy Paganini-hegedűverseny elsajátítására. Bron 1986-ban a royal academy of music professzora lett Londonban, ahová tanítványa követte őt, sőt kis idő múlva Lübeckbe is. Vengerov is versenygyőzelmek révén, lemezszerződéssel csöppent bele a nemzetközi zenei élet pezsgő, de örvényektől nem mentes mélyvizébe. amikor családjával kivándorolt Izraelbe, barátjának, Zubin mehtának sem sikerült elérni, hogy felmentsék a kötelező katonai szolgálat alól. Később az illetékesek mégiscsak belátták, hogy maxim nem ejtőernyősként, hanem művészként szolgálja méltó módon a közel-keleti országot. Igaz, hangszerét mehta szibériai doboznak titulálta – ezt később egy vihar áztatta szét a nyitott ablakban –, de hama-

budapeSti taVSzi FeSztiVál 2012. március 16. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

nyitóhangverseny bartók: brácsaverseny Kodály: páva-variációk lajtha: hortobágy – szvit, op. 21/b / a hortobágy című, 1936-ban készült film vetítésével Vez.: Kocsár balázs Km.: Szűcs Máté (brácsa), a Magyar rádió Szimfonikus zenekara

2012. március 17. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

Maxim Vengerov (hegedű) és a liszt Ferenc Kamarazenekar Mozart: Sinfonia concertante hegedűre, brácsára és zenekarra, K. 364 bach: d-moll kettősverseny, bwV 1043 Mozart: c-dúr (jupiter) szimfónia, K. 551 Km.: özcan ulucan (hegedű, brácsa)

2012. március 22. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

orosz nemzeti zenekar rahmanyinov: i., fisz-moll zongoraverseny, op. 1 Szkrjabin: i., e-dúr szimfónia, op. 26 Vez.: Mihail pletnyov Km.: nyikolaj luganszkij (zongora), Szvetlana ignatovics, Makszim akszenov (ének), a Magyar rádió énekkara (karig.: Somos csaba)

2012. március 24. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

az i musici di roma Vivaldiestje g-moll versenymű, rV 156; négy évszak; e-moll (il Favorito) versenymű hegedűre és vonószenekarra, rV 277; a-dúr versenymű vonószenekarra, rV 158; g-dúr versenymű két hegedűre, két csellóra és vonószenekarra, rV 575; g-dúr (alla rustica) versenymű vonószenekarra, rV 151 Km.: Magali Mosnier (fuvola) mm27

MUPA 2012_2_A.indd 27

2/29/12 8:14:14 PM

2012. március 25. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

a nemzeti Filharmonikusok estje bartók születésnapján Stravinsky: orfeusz bartók: a fából faragott királyfi Vez.: Kocsis zoltán Kor.: juronics tamás Km.: Szegedi Kortárs balett

2012. március 26. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

royal philharmonic orchestra beethoven: d-dúr hegedűverseny, op. 61 dvořák: iX., e-moll (az újvilágból) szimfónia, op. 95 Vez.: charles dutoit Km.: baráti Kristóf (hegedű)

rosan jöttek a stradivarik. Vengerov mostani hangszere a beethovenbarát rodolphe Kreutzer hegedűje, amelyet a christie’s aukcióján vett meg egy mecénás hölgy támogatásával, hegedűk között rekordösszeget, majdnem egymillió fontot fizetve.

J ó

P a P

I s …

Vengerov sztárként sem csinált presztízskérdést a tanulásból. Tanult Abbadótól, Giulinitól, Barenboimtól – akit zenei nagybácsijának nevez – és Rosztropovicstól – akit pedig nagypapájának. amikor barenboim elégedetlenkedett, hogy Vengerov nem látja a zenét sibelius Hegedûversenyében, képes volt átgyakorolni az aznap éjszakát a szállodaszobájában. a kilencvenes évek végén kezdett vezényelni tanulni, majd a legendás régizenész, Trevor Pinnock rábeszélte, mélyüljön el a barokk hangszeres gyakorlatban is. Vengerov elkezdte újratanulni a hegedűjáték technikáját. Közben brácsázni és tangózni is megtanult, érdekli a jazz, az improvizáció, sőt a költészetnek is hódol, továbbá fontosnak tartja a rendszeres testedzést, mondván „ha az érzelmeid elragadnak, az izmaid akkor is tudjanak uralkodni a testeden”.

Vengerov azon kevesek egyike, aki a világhírrel járó „nomád életmód” mellett is meg tudta őrizni természetességét, közvetlenségét, pedig volt nap, amikor tizenöt interjút kellett adnia. Korábban az év nagy részét szállodákban, repülőgépeken, koncerttermekben, bőröndökből öltözködve töltötte, szüntelen utazás volt az élete, így érthető, hogy 2005-ben úgy döntött: egy időre megpihen, és csak a tanulásnak él. néhány hónap után azonban a színpad vonzása egyre erősebbé vált, ő pedig engedett a csábításnak.

Később egy mozart-turnén szerzett sérülés miatt le kellett mondania koncertjeit – korábban is előfordult ilyen –, többek között a 2008-as budapesti Tavaszi fesztivál keretében tartandót is. a vezénylésnek köszönhetően azonban ilyenkor is a zene mellett tudott maradni. háromnégy éve Vengerov ismét hegedül, eddig több mint száz művet játszott lemezre. egy szép luxusautó boldog tulajdonosa – kiskorában édesanyja amúgy is autót ígért neki a gyakorlásért –, tavaly novemberben pedig megházasodott. nagy viccmesélő, ezt a képességét olykor a közönség is megtapasztalhatja.

filmjéhez – Piros cipôk, Hoffmann meséi – játszottak fel zenét. Évtizedekkel később, 1987-ben velük készült el az Alvin és a mókusok a világ körül című rajzfilm főcímzenéje. az Uefa bajnokok Ligájának himnuszát is ez a zenekar szólaltatja meg, így minden bL-mérkőzés előtt focirajongók milliói hallgatják a nagyhírű szimfonikus zenekart. a nyolcvanas évek elején megjelent Klasszikusok diszkóritmusban három albumán is ők a közreműködők; az első lemez a negyedik helyre tornázta fel magát az amerikai billboard slágerlistán, és hatvanynyolc hétig le sem került a legjobb száz lemez közül. a zenekar gyakran játszott/játszik együtt könnyűzenei előadókkal is (Pink floyd, Queen, George Michael, R.E.M., U2, ABBA). Klasszikus zenei diszkográfiájuk azonban értelemszerűen jóval nagyobb, és számos emlékezetes felvételt tartalmaz; 1964-ben például Igor Stravinsky ezzel az együttessel vette fel A léhaság útja (The Rake’s Progress) című operáját.

Patinás lemezkiadókkal dolgoznak együtt rendszeresen, számtalan low budget válogatásalbumot adtak ki velük, aminek köszönhetően zenebarátok százezrei hallgatják őket nap mint nap.

e G y K a r m e s T e r a V I L á G K ö r Ü L

a március 26-ai koncerten, amelyen baráti Kristóf lesz a hegedűszólista, a zenekar svájci művészeti vezetője fog dirigálni. charles Dutoit szenvedélyes utazó, érdekli a történelem és a régészet, a politika, a festészet és a szobrászat; a világ 195 országában járt és rezidenciát tart fent szülőhazáján kívül Párizsban, montrealban, buenos airesben és Tokióban. Pozícióit nem ugródeszkának használta: hosszú éveket töltött egy-egy zenekar élén, kimagasló zenekarnevelő munkát végezve. a montreali szimfonikusok művészeti vezetőjeként vonult be a köztudatba, 1977-től huszonöt éven át dinamikusan irányítva a kanadai együttest; 1991 és 2001 között a Francia nemzeti Zenekar zeneigazgatójaként készített értékes felvételeket, valamint turnézott mind az öt kontinensen.

Közben, 1998-ban elfogadta a tokiói nhK Zenekar meghívását is a zeneigazgatói posztra, ma az együttes tiszteletbeli zeneigazgatója. huszonévesen kapott megbízást herbert von Karajantól, hogy vezényeljen a bécsi staatsoperben. azóta elismert operakarmester is, a világ vezető operaházaiban vezényel rendszeresen.

Van itt azonban még egy zenekar is, amelyről érdemes bővebben szólni: a royal Philharmonic orchestra. nagy-britannia nemzeti zenekara ez, 1946-ban alapította a szigetország első nemzetközi hírű dirigense, Thomas beecham. rajta kívül vezetőként a 20. század más nagy karmesterei is formálták az együttest, például rudolf Kempe, Doráti antal, andré Previn, Vladimir ashkenazy, Jurij Tyemirkanov, Daniele Gatti, valamint charles Dutoit, aki 2009 óta művészeti vezetője és első karmestere. egy időben ebben a zenekarban játszottak az ország legjobb rezesei és fafúvósai, akiket a brit zenésztársadalom nemes egyszerűséggel a Királyi családként (The Royal Family) emlegetett. Nagy hagyományok ide vagy oda, ahogyan az nagy-britanniában megszokott, ez a szimfonikus zenekar is jelentős energiákat fordít a zene népszerűsítésére, ismeretterjesztésre, nem tagadva meg a könnyedebb műfajokat sem. megalakulásuk után néhány évvel például már Pressburger Imre és michael Powell két nagy sikerű

mm28

MUPA 2012_2_A.indd 28

2/29/12 8:14:16 PM

a j á n l ó

–

n e m Z e T I

B E F O G A D O T T

P R O D U K C I ó K B ó L

f I L h a r m o n I K U s o K , G y e r m e K s Z e m m e L

Gyerekközönségnek játszani igazi kihívás és óriási felelősség, mert az első élmények életre szólóan meghatározhatják egy gyerek viszonyát a zenéhez, színházhoz, művészetekhez. ezért az igényes műsorszerkesztés és magas színvonalú előadás itt is legalább olyan alapvető követelmény, mint a felnőtteknek szóló produkciók esetében. a nemzeti filharmonikusok gyerekkoncertjeit évek óta antal mátyás karmester, a nemzeti Énekkar karigazgatója gondozza, így érthető, hogy ezek az előadások gyakran a kórus tagjaira építenek, akik közül ilyen alkalmakkor többen szólistaként is megmutatkozhatnak. Lehetőséget kínál erre ravel egyfelvonásos operája is, A gyermek és a varázslat, amelyet már többször műsorra tűztek – biztosra vehetjük, hogy most sem fognak csalódást okozni.

(Fesztivál Színház, március 11.)

b U D a P e s T I

b u d a p e S t i F e S z t i V á l z e n e K a r

m a G y a r

M á t y á S

Az együttes 2011-2012-es évadjában négy olyan műsor szerepel, amelyet neves külföldi vendégkarmester dirigál. ezek közül most a harmadikra kerül sor, marek Janowski vezényletével. a hangverseny első részében az egyik leggyakrabban játszott hegedűversenyt, brahms D-dúr koncertjét hallhatjuk. Ilyen közismert, népszerű mű esetében mindig az a kérdés, tud-e az adott interpretáció valami újat mondani. Persze, nagyon sok múlik a szólistán is, aki ezúttal szintén német művész lesz: a nemzetközi hírű, de itthon talán még kevésbé ismert Isabelle faust, aki tavaly a mahler Kamarazenekarral vette lemezre a kompozíciót. az est második részében richard strauss kevéssé ismert szimfonikus darabja, a Sinfonia domesticája csendül fel, amelyben a komponista önmagát és szeretteit örökítette meg, „papucsban és házikabátban”.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 12., 13., 14.)

r á D I ó

s Z I m f o n I K U s Z e n e K a r a

c s í K

z e n e K a r

a n t a l

f e s Z T I V á L Z e n e K a r

hamar Zsolt jelenleg a Zürichi operaház karmestere, tavaly mégis meghívták az mr szimfonikusok vezető karmesteri posztjára kiírt pályázatra, de szakmai indokok miatt nem indult a pozícióért, amit végül Vajda Gergely nyert el. hamar most vendégdirigensként áll az együttes elé, és csupa schumann-művel örvendezteti meg a közönséget. a műsor felépítése látszólag a hagyományos modellt követi: nyitány, versenymű, szimfónia. azonban az első szám több mint egyszerű nyitány: az op.

52-es Nyitány, scherzo és finálé valójában szimfónia, amelyre maga schumann is úgy tekintett, mint az e műfajban írt második számú kompozíciójára – egészen addig, míg papírra nem vetette a hangverseny második részében elhangzó, „igazi” II. szimfóniáját. a két mű között a fiatal magyar csellista generáció egyik kiemelkedő képviselője, Várdai István tolmácsolja a szerző egyetlen gordonkaversenyét.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 14.)

c S í K

vÁ L O G AT vA

Z e n e K a r

É s

h a M a r

z S o l t

b a r á T a I

valamire nagyon ráéreztek. Amikor 1988-ban elkezdték a közös munkát, talán maguk sem gondolták, hogy két évtizeddel később ennyire kiemelkednek majd a többi, autentikus népzenét játszó banda közül. mert népzenét valószínűleg mások is tudnak olyan jól játszani, mint ők, bár kétségtelenül ezt is nagyon magas szinten művelik. ám igazi adujuk az a nyitottság, amellyel befogadták a mai magyar könnyűzenei élet legjobbjainak szerzeményeit, s azokat a maguk képére formálva, de lényegüket nem meghamisítva, új minőséget hoztak létre. ezeknek az együttműködéseknek a lenyomatai nemcsak lemezeken jelennek meg, hanem elsősorban koncerteken, amelyeken mindig átsüt a közös zenélés öröme. hogy a müpában barátaik közül kik lépnek fel velük, egyelőre titok, de ismerve a szóba jöhető muzsikusok listáját, nem tévedhetünk nagyot, ha azt jósoljuk: ismét fergeteges bulira számíthatunk.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 15.) mm29

MUPA 2012_2_A.indd 29

2/29/12 8:14:19 PM

d e b u S S y V e l Z s o L D o s

ü n n e p e l

D á V I D

Idén lesz hatvanéves, de energiáit egy huszonéves is megirigyelné. Zongoristaként szerzett világhírt, de itthon már inkább egyszemélyes zenei intézményként tisztelik: vezényel, hangszerel, komponál, műsort tervez, elfelejtett műveket porol le és felfedezésre váró tehetségeket vesz a szárnyai alá.

- A kezdetek kezdetétôl részt vett a Müpa megálmodásában, elsôként állt a hangversenyterem pulpitusára – miért szeretik az elôadók ezt a termet? óriási várakozás előzte meg a müpa megépülését és a nem hivatalos nyitókoncerten úgy tűnt, hogy megszületett az a terem, amelyre igazán vártunk. a müpa nagyterme egyértelműen azt a profilt testesíti meg, ami az alapcél is volt, hogy a Zeneakadémia után végre épüljön meg egy olyan terem, ahol nem kell szorongani, ahol sosztakovics V. szimfóniájának a zongorája nem szorul a folyosóra, és ahol nem kell lebontani az orgonaülést az ütőhangszerek miatt, ha ravel Daphnis és Chloéját akarjuk előadni. ez maradéktalanul teljesült is, a közönség részéről pedig már rég elhallgattak azok a hangok, amelyek a Zeneakadémiával való összevetésben hátrább helyezték a müpát. mindig is azt hangsúlyoztam, hogy senki se várjon valamiféle feljavított, vagy megnagyobbított Zeneakadémiát: ez egy tökéletesen más terem – ha nem is mindent tudó.

- Mire a legalkalmasabb a Nemzeti Hangversenyterem? amire a mérete is predesztinálja: megalo- vagy gigantomán művek előadására. schönberg Gurre-Liederjét is hallottam benne, vezényeltem mahler VIII. szimfóniáját – mindezeknek tökéletesen megfelel a terem. ezek azok a művek, ahol kifejezetten aranyban fizet a belmagasság – de ugyanezen okból szinte alkalmatlannak érzem zongora-szólóestre. e tekintetben a

russell Johnson-féle termek hasonlítanak egymáshoz: már a luzerni terem átadása kapcsán is megfogalmaztam annak idején kritikákat mr. Johnsonnak, aki azt a meglepő kijelentést tette nekem, hogy tulajdonképpen nem is annyira fontos az, hogy mit gondolnak a zenészek egy teremről. Én pontosan az ellenkező véleményen vagyok: nagyon fontos, hogy mit gondolnak a muzsikusok, mert ha az előadó jól érzi magát, akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy ez a jóérzés a közönséget is a hatalmába keríti. nem szabad elfelejteni, hogy még a legmonumentálisabbnak tűnő zongoraművek is szalonok számára készültek.

- Idén Debussy-évforduló van: mindig is kitüntetett figyelemmel fordult a 150 éve született francia mester mûveihez, lemezre játszotta a zongoramûveit… …bár sajnos nem az összeset, például a Danse bohémienne-t, a Maszkokat és az Etûdöket nem vettem föl. De ezeket is sokat játszottam koncerten, sőt, a Danse Bohémienne-ből átdolgozást is készítettem fúvósötösre és hárfára. azt hiszem, hogy nem árt időről-időre az őt megillető helyre tenni egy olyan jelentős zeneszerzőt, mint Debussy, akinek életműve rettenetesen szenved a beskatulyázástól. Debussy esetében ugyanis nincs meg az a fajta egybeskálázás, amely például beethovennél összefogja a műfajokat. ha valaki beethovenről beszél, egyformán beszél a vonósnégyesekről, a zongoraszonátákról, a szimfonikus darabok-

A Müpa Év művésze cím egy újabb lehetôség arra, hogy rávilágítsunk a magyar zenekultúra sokszor sajnos túlzottan is magától értetôdônek vett értékeire. Ez az új kezdeményezés jól illeszkedik a Müpa koncepciójába, amellyel olyan horizontot szeretnénk felmutatni, amely rádöbbenti a társadalmat arra, hogy a magyar mûvészek által képviselt minôségi kultúra kapaszkodót nyújthat a mindennapi életben, és segíthet elôre tekinteni.

Nem igényel hosszú magyarázatot, hogy miért az idén hatvan éves Kocsis Zoltán nyitja a Müpa Év művészeinek sorát. Hiszen világhírû zongoramûvész, karmester, a Müpa rezidens zenekara, a Nemzeti Filharmonikusok fôzeneigazgatója. Arról nem szólva, hogy Schönberg Mózes és Áronjának befejezése óta nyugodtan mondhatjuk: zeneszerzô. Sokoldalúsága a világon is páratlan.

Káel Csaba

ról és kórusművekről, míg Debussy esetében nagyon élesen elkülönül – időben is – a daltermése, az operája, és a késői zongoraművek, illetőleg szimfonikus kompozíciók. nem is szólva arról a sajnálatos tendenciáról, amely bartókot és számos más jelentős zeneszerzőt is sújt, hogy elintézik az egész oeuvre-t egy-két művel.

- Nem véletlen: a közönség igényli az ismerôs dallamokat – a mûsorszerkesztôk pedig nem mernek szembemenni a közönségigénnyel. ez így van, és ennek köszönhetően szerencsére nagyon gyakran játszszák a Tengert és a Faun délutánját, a Noktürnök közül is az első kettőt – de a harmadikat, a csodálatos Sziréneket már kevésbé, mert van benne egy tizenhat tagú nőikar. fehér holló, ha az ember egy jó előadást talál az Ibériából, szinte soha nem hallható a Gigues és a Rondes de printemps, nem beszélve a Jeux-ről, amely tulajdonképpen a 20. század egyik legcsodálatosabban kidolgozott partitúrája – sajnos stravinsky Tavaszi áldozatának az árnyékában már a maga korában sem aratott igazán sikert. a népszerűség hiányának itt praktikus okai vannak: rövid, nem tölt be egy félidőt, ugyanakkor hihetetlenül bonyolult zene, vagyis ha nagyritkán balettként műsorra is tűzik, őrült nehézségeket támaszt a táncosokkal szemben. De Debussy zongoraműveivel is ugyanez a helyzet: egyes Prelûdöket ugyan gyakran játszanak, de az Etûdöket már egyáltalán nem, az Images két füzetéből is csak úgy mazsolázgatnak a zongoristák. ritka izgalmas élet az övé: hogyan lett nagyezsda von meck házi zongoristájából először a Faun délutánja frissen felfedezett, a francia zenét megújító szerzője, majd a Pélleasszal hogyan lett próféta a saját hazájában, és milyen módon tudott újat hozni még betegen is, a legkésőbbi munkáiban? a kortársai, elsősorban richard strauss ezt az újítást nem tudták végbevinni. sok évtizede foglalkozom Debussyvel – és kimeríthetetlen felfedezések forrása számomra még mindig.

mm30

MUPA 2012_2_A.indd 30

2/29/12 8:14:22 PM

mm31

MUPA 2012_2_A.indd 31

2/29/12 8:14:23 PM

f o T 贸 :

K o c S i S

J U D I T

z o l t 谩 n m a r J a I

c h i c k

c o r e a

Ü t ő s ö k M á t é

J .

é s

g a r y

b u r t o n

m i n d e n

m e n n y i s é g b e n

G y ö r G y

A Budapesti tavaszi Fesztivál egyik különleges eseménysorozata várható március 18-án, amikor a Művészetek Palotájában Ütôs napot rendeznek. Klasszikus és világzenei hangversenyek, valamint egy jazzkoncert is része lesz a programnak.

A nap sztárvendége a Chick Corea–Gary Burton duó, napjaink egyik legkifinomultabb jazz-kisegyüttese.

Fellépésüket a kettős negyvenéves jubileuma is indokolja. Első közös fellépésük ugyanis a müncheni jazzfesztiválon volt 1972-ben. A németországi rendezvény meghívott művészei eredetileg szólóprodukciókat adtak elő, a program végén pedig közös

jammelést tervezett a fesztivál rendezője. A zenészek azonban – Corea és Burton kivételével – nem vállalták az újabb fellépést, így mintegy véletlenül talált egymásra a két muzsikus. Nem sokkal korábban írta Corea a La Fiestát, egyik legismertebb darabját, amit a hangpróbán tanított meg a vibrafonosnak, ez volt hangversenyük egyik fontos darabja. Münchenben hallotta

őket Manfred Eicher a frissen alapított helyi ECM lemezkiadó zenei igazgatója/producere, aki fantáziát látott a nagy sikert arató zongora-vibrafon duóban. Burton és Corea szkeptikusabb volt, nem hittek benne, hogy egy ritmusszekció nélküli kisegyüttes lemezhossznyi ideig le tudja kötni a hallgatók figyelmét. Pár hónappal később, 1972. november 6-án mégis

mm32

MUPA 2012_2_A.indd 32

3/2/12 11:22:44 AM

felvették első közös lemezüket egy oslói stúdióban. néhány óra alatt készült el a Crystal Silence nyersanyaga. az album és a duó későbbi tevékenysége azóta is példaként áll mindenki előtt, mivel kivételesen empatikus összjátékuk iskolát teremtett, s az első közös lemeznek jelentős szerepe lett a modern kamarajazz-formációk elterjedésében. az is kiderült, hogy corea korábbi, egészen más zenei közegben felvett szerzeményei új életre kelnek duóváltozatban. nem véletlen, hogy a Crystal Silence máig az egyik legjobban fogyó ecm-album. corea és burton minden fellépése és közös stúdiómunkája a negyven évvel ezelőtt megkezdett spirituális párbeszéd folytatása. a dialógus egyszerre szellemes, játékkal teli és érzékeny. a vibrafonos szerint a szólókoncert egy nyilvános beszédhez, a zenekari fellépés egy vitafórumhoz, a duózás pedig a legjobb barátunkkal folytatott elmélyült beszélgetéshez hasonlítható. a közös művészi hangot megtalált jazz-minizenekar tagjai az egymásra figyelés ellenére szabadon mozognak az egyes kompozíciók tolmácsolásában, hiszen a strukturált, helyenként a gondos megkomponáltság jeleit mutató darabok előadásából a spontaneitás sem marad el, főként a koncerteken, ahol mindkét muzsikusnak bőven akad lehetősége improvizálni. a két világhírű muzsikus eddig nyolc közös lemezt készített, és különböző albumaikat, illetve előadásaikat négy Grammy-díjjal jutalmazták. Legutóbb 2008-as The New Crystal Silence című lemezük kapta meg az elismerést a legjobb instrumentális jazzlemez kategóriában. az Ütôs nap világzenei főszereplője a txalaparta nevű baszk ütőhangszer lesz, melyet ezúttal két fiatal nő, sara és Maika Gómez szólaltat meg – két koncerten is. a txalaparta kis híján az ütőhangszerek történetének egyik kövületévé vált, amikor az 1960-as években újra felfedezték. azóta nemcsak zenei, hanem politikai pályát is befutott, a radikális baszk nacionalizmus jelképe lett. az ütőhangszer két, újabban három, mintegy másfél méter hosszú falapból áll, melyeket vízszintesen helyeznek el, és ezeket két muzsikus vastag fa verőkkel szólaltatja meg. a falapokat állványra he-

lyezik, és állva játszanak rajtuk, mint a marimbán vagy a vibrafonon. modern változatait több falapból készítik, gyakran más ütőhangszerekkel, például cinekkel egészítik ki, így dallam is játszható már rajtuk. a baszk népi hangszerek nagy szerepet kapnak karneválokon, álarcosbálokon, valamint falusi ünnepségeken. bilbaoban minden októberben több százezres közönség hallhatja e tradicionális hangszereket a baszk függetlenség tiszteletére rendezett ünnepségeken. a bartók béla nemzeti hangversenyterem délutáni koncertjén Kocsis Zoltán főszereplésével hangzik el két klasszikus „ütős” mű a múlt század első feléből, bartók két zongorára és ütőhangszerekre írt Szonátája, valamint stravinsky Menyegzôje. a végleges formában 1923-ra elkészült Les Noces-t a szerzője így jellemezte: „orosz koreografikus jelenetek énekkel és zenével, orosz népdalok nyomán”. a rituális zenei elemekre épülő mű stravinsky egyik „összművészeti” alkotása, melyben broniszlava nizsinszka koreográfiája, natalja Goncsarova jelmezei és díszletei, valamint az újszerű hangzóapparátus (zongorák és ütőhangszerek), valamint a vegyeskar együtt fejtette ki hatását a korabeli párizsi közönségre. stravinsky bevezeti hallgatóit egy legtöbbjük által egyáltalán nem ismert „primitív” kultúrába, miközben a „Gesamtkunstwerk” modern kellékeinek segítségével ironikus távolságot is tart a megidézet világtól. részben stravinsky nyomán bartók is felismerte a zongora ütőhangszer-jellegét, úgyhogy amikor Paul sachertől kamarazenei megrendelést kapott, a zongora perkusszivitását épp ütőhangszerekkel való szembesítésével kívánta kiemelni. a szonáta belső egyensúlyát a két zongora alkalmazásával biztosította. a két mű hangszerhasználata sok ponton fedi egymást, de a szonáta korábbi bartók-műveket, így a Zenét és az Elsô zongoraverseny lassú tételét is megidézi, ugyanakkor előre is mutat az 1940-es kétzongorás Concerto felé. Az 1938. január 16-án bázelben lezajlott ősbemutatón maga bartók és felesége, Pásztory Ditta játszotta a darabot. A Bartók–Stravinsky koncerten hallható amadinda Ütőegyüttes – az Ütôs nap elmaradhatatlan fellépője – egy külön „családi koncertet” is ad a fesztiválnapon A vadon szava címmel.

ütőS nap – budapeSti taVSzi FeSztiVál 2012. március 18. 11:00 fesztivál színház

a vadon szava – az amadinda ütőegyüttes családi koncertje Km.: tömösközi lászló, Szabó Mátyás, Szalai péter, nyusztay iván, h. Magyar Kornél (ütőhangszerek)

2012. március 18. 12:30 Zászlótér

Mesél a txalaparta – interaktív családi koncert Km.: Sara gómez, Maika gómez (txalaparta)

2012. március 18. 16:00 bartók béla nemzeti hangversenyterem

ütős klasszikusok bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre Stravinsky: les noces (a Menyegző) Km.: Kocsis zoltán, ingrid Fliter (zongora), holló aurél, rácz zoltán, tóth lajos, tömösközi lászló (ütőhangszerek), Farkas gábor, balog józsef, lajkó istván, ránki Fülöp (zongora), amadinda ütőegyüttes, nemzeti énekkar (karig.: antal Mátyás) Vez.: Kocsis zoltán

2012. március 18. 18:30 fesztivál színház

ütős nők Km.: Sara gómez, Maika gómez (txalaparta)

2012. március 18. 20:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

gary burton (vibrafon) és chick corea (zongora) mm33

MUPA 2012_2_A.indd 33

2/29/12 8:14:25 PM

S z é l e S V á S z n ú a M ü p á b a n h e G e D ű s

i r o d a l o M

c L a U D I a

a kortárs írók előtt is kitárta kapuit az év elején a művészetek Palotája. a januárban indult, havonta jelentkező, kortárs írókat bemutató tematikus estek sorozata az irodalom és a müpa egymásra találásának kezdete csupán: „the beginning of a beautiful friendship”.

literáriuM – KortárS íróK a Müpában 2012. március 19. 20:00 Üvegterem

Karafiáth orsolya-est Km.: harcsa Veronika és zenésztársai

2012. április 16. 20:00 Üvegterem

háy jános-est K a r a F i á t h o r S o l y a F o t ó : n e M é n y i M á r t o n

bizonyára sokan gondolják úgy, hogy ideje volt az irodalmat is állandó vendégként beköltöztetni a müpa falai közé. elvégre a hetedik életévébe lépett intézményben a kezdetektől táncoltak, énekeltek, komédiáztak a múzsák, de mindezidáig nem meséltek a literátusok. Kérdés persze, hogy miként tudja a nagyközönséget (is) megszólítani ez az intim műfaj, amit az egyszerűség kedvéért hívjunk irodalmi estnek. a választ a nem oly régen még kultúrdiplomataként ténykedő, civilben író, főszerkesztő, kritikus Keresztury Tibor kereste és találta meg. a Literárium-estek szerkesztője több mint öt év távollét után, németországból hazatérvén kezdett el házalni a Literaturhausok odakint megismert koncepciójával. a stuttgarti magyar Intézet egykori igazgatója lapunknak elárulta, régi mániája, hogy ezeket az irodalmi centrumokat miként lehetne idehaza meghonosítani. magyarországon nagyon hiányzik az a fajta

intézmény, amely az irodalomnak lehetne a reprezentatív központja, magyarázza Keresztury Tibor. Végül is adta magát, hogy a müpában landoljon a koncepció, merthogy ennek a több műfajú kultúrintézménynek eddig nem volt irodalmi profilja. a Literárium nevű virtuális ház életre hívásával tehát egy új irodalmi központ létesül(t). a mai kulturális szférában az olyan író-olvasó találkozóknak leáldozott, ahol a szerző fegyelmezetten ül, a beszélgetőtárs kitartóan kérdez, a közönség meg ásítozik, mondja a szerkesztő, ezért a Literárium sorozat az irodalmi est műfajának radikális megújítására tesz kísérletet, az első szezonban hat szerző prezentálásával. az egyedi mixtúrájú irodalmi estekhez pedig illusztris irodalmi válogatott dukál. a kezdőrúgást Térey Jánosnak szavazták meg a szervezők, aki januárban teltház előtt, egyetlen ziccert sem kihagyva csavarta be a tizenegyeseket. a folytatásban Varró

Km.: palya bea és zenésztársai

Dániel irodalmi cseleivel ismerkedhetett a müpa közönsége. a félév során további négy karakán írójelenség – Karafiáth Orsolya, Háy János, Garaczi László, Grecsó Krisztián – ül majd be a müpa Üvegtermébe. De mitől is érezheti magát beavatottnak a közönség egy Literárium-esten? a hallgatóság egyfelől apró nüanszokat tudhat meg a meghívott költő/író munkás hétköznapjairól, másrészt a meglepetés-vendégek és a zenészek aktív közreműködésével a magánéletébe is bepillantást nyerhet. alkalmanként három vendéget hívhat a szerző, aki lehet gyerekkori barát, szerető, a nagymama, vagy éppenséggel a szomszéd, de akár az író fodrásza, könyvelője is, mindenképpen olyasvalaki, aki nem kolléga, hanem civil a pályán, ugyanakkor meghatározó szerepet játszik az író életében, avat be az est kulisszatitkaiba Keresztury Tibor. a szerkesztő azt is

mm34

MUPA 2012_2_A.indd 34

2/29/12 8:14:25 PM

pontosan tudja, hogy egy olajozottan működő műsorhoz kell egy (jó) csapat. amikor összeállította a Literárium stábját, olyan szakemberekben gondolkodott, akik mindannyian kreatív emberek, ezáltal hozzá tudnak tenni az író világához. az estek rendezője novák eszter, háziasszonya Veiszer alinda, zenei konzultánsa pedig selmeczi György. A muzsikusok – Harcsa veronika és Palya Bea – nem zenei „aláfestést” adnak, hanem a szerző életművéből csipegetve feldolgoznak verseket, szövegeket, amelyeken keresztül új fénytörésben láttatják az írót. az üdítő improvizációkat sem nélkülöző esteket több próba előzi meg, tehát egy hónapokkal előtte kidolgozott forgatókönyv megvalósulása az a másfél óra, amit lát/hall a közönség. a müpában az év elején útjára indított legújabb művészeti vonalnak csupán az egyik szála ez a multikulturális est, amelynek az irodalom az ürügye. a hazai kortárs írók bemutatkozása mellett, a szerkesztő reményei szerint szeptembertől elindul egy nemzetközi sztárírókat felvonultató sorozat is, melynek keretében a szervezők a legkurrensebb külföldi sikerszerzők

h á y

meghívását tervezik. a Literáriumestek szerkesztője vonzó szakmai kihívásnak tartja, hogy kialakíthatja a müpa irodalmi arculatát. mint mondja, működésének az a „filozófiája”, hogy úgy őrizze meg a minőséget,

j á n o S

az értéket, hogy ne menjen el az olcsó szórakoztatás irányába, közben mégis közönségbarát produkciók szülessenek, amelyek a koncertlátogató törzsközönség mellett az egyetemistákat is meg tudják szólítani.

h a r c S a

V e r o n i K a

mm35

MUPA 2012_2_A.indd 35

2/29/12 8:14:27 PM

n e h é z L á s Z L ó

F é l i S t e n n e K

l e n n i

f e r e n c

az idei budapesti Tavaszi fesztivál nagy vállalkozása egy magyarországi bemutató: handel 1744-ben komponált műve érkezik el a hazai közönséghez, szcenírozott koncert formájában. nagy sokára, de sosem későn.

budapeSti taVaSzi FeSztiVál 2012. március 21. 19:00

bartók béla nemzeti hangversenyterem

george Frideric handel: herkules zenedráma három felvonásban (magyarországi bemutató - szcenírozott koncert) Km.: Kovács istván, Vizin Viktória, Szutrély Katalin, Megyesi zoltán, bárány péter (ének), orfeo zenekar, purcell Kórus Vez.: Vashegyi györgy rend.: Káel csaba

héraklész, vagy latinosan hercules vitán felül az antik mitológia egyik legnépszerűbb alakja: legendás tizenkét munkájával, kalandjaival és vak dührohamaival, fájdalmas máglyahalálával és holtában istenné emelkedésével jószerint minden korszak számára izgalmas figura volt, és ha jobban belegondolunk napjaink populáris kultúrájába, hát bizony az is maradt mindmáig. a félisten, akiben a középkor irodalma a tökéletes lovagot, a vir perfectissimust látta, a zene világában is hosszú évszázadokon át hősködhetett, hiszen operák, kantáták és egyéb művek egész sora állította a középpontba herkules életének valamelyik kitüntetett, nagyszerű vagy netán komikus pillanatát. fogantatásáról és születéséről, az amazonokkal való háborúskodásáról, női ruhás szolgálatáról omphalé királyné rabságában, vagy akár olimposzi nászáról hébé istennővel olyan zeneszerzők emlékeztek meg alkotásaikban, mint bach, Telemann, Vivaldi, Paisiello, vagy éppen az egymással összedolgozó Lully és marin marais.

Herkules mondaköre – mondhatnánk: értelemszerűen – az antikvitást alkalmas témákért és szüzsékért rendre megszondázó, angliában George frideric-ként ismert handel figyelmét sem kerülhette el. így azután 1744-ben, két esztendővel a Messiás

bemutatójának nyomában, herkules földi életének utolsó fejezete vált a nagy zeneszerző ihletének tárgyává – párhuzamosan a babiloni belshazzar király példázatos bibliai történetével. a mű szövegkönyvírója a nagy komponista által egyre csak sürgetett Thomas broughton tiszteletes volt, akit tevékeny biográfusként is jól ismertek a saját korában. a tempósabb szöveggyártásra sarkallt librettista, s persze főként handel jóvoltából, a Herkules imponálóan rövid idő – alig több mint egy hónap – alatt elkészült, érzékletesen elbeszélve a görög félisten végzetét, akit féltékeny felesége nem mással, mint egy mérgezett inggel veszejtett el. „s pályám bére / Égető, mint nessus vére” – emlékezhetünk vissza Arany János Epilógusának rímpárjára, benne a nőrabló kentaur nevével, akit herkules győzött le, ám aki halála előtt még gondosan beáztatott a saját vérébe egy inget és rábízta azt az oroszlánbőrben járó hérosz megtévesztett feleségére. a véres fehérnemű ugyanis nem a férji vonzalom felgerjesztésére szolgált, mint azt a boldogtalan Déianeira hitte, hanem élve perzselte és égette el a nagytermészetű herkules testét. „Testéről tüstént tépné le a vészokozó mezt: / húzza, de az bőrét velehúzza,

kimondani szörnyű, / vagy tagjára tapad, s nem tudja letépni magáról, / vagy húsát hasogatja, csupasszá fosztja a csontját. / Vére akárcsak az izzó vas, hűs vízbe ha mártják, / úgy felforr a tüzes méregtől, sustorog és fő.” (Devecseri Gábor fordítása) így írt ovidius a végső fájdalmában önmagát máglyán elégető herkules szenvedéséről, s a latin költő annál is inkább megérdemli tőlünk ezt a rövid hivatkozást, hiszen handel és a nagytiszteletű Thomas broughton közös műve számára ovidius, valamint egy szophoklész-dráma, a Trakhiszi nôk szolgáltatta az irodalmi alapanyagot. a hős szélsőséges szenvedése, akárcsak korábbi sorsának állandó hullámmozgása (de úgy lehet, alakjának népszerűsége is) mindenekelőtt köztes helyzetéből fakadt: a halandók felett, ám az istenek olimposzi rendje alatt, isteni erényekkel és igazi emberi gyengékkel élt és tevékenykedett a nagy herkules. alkalmasint valami ilyesfajta köztes helyzet a Herkules című „musical Drama” esetén is egyhamar kimutatható lenne. elvégre az 1745. január 5-én a londoni Haymarketen, a King’s Theatre-ben ősbemutatott alkotás színpadon debütált, de koncertszerűen, színpadi cselekmény nélkül; oratórium formájában, ámbár korántsem hagyományos oratóriumi

mm36

MUPA 2012_2_A.indd 36

2/29/12 8:14:30 PM

V a S h e g y i

g y ö r g y

George Frideric Handel Hercules címû, legkevésbé sem vallásos témájú oratóriuma (mely eredetileg a „Musical Drama” szerzôi mûfaj-megjelölést viseli) a jeles Handel-kutató, Winton Dean szerint „talán minden idôk két legjobb angol nyelvû operáinak egyike”. Ez a mû majdnem húsz éve érdeklôdésem középpontjában áll. A mû iránt érzett szerelmemet John Eliot Gardiner legendás DG-lemeze keltette fel: e felvételen az elsôsorban Wagner-énekesként világhírû John Tomlinson mellett fôleg Sarah Walker mûvészete varázsolt el (és varázsol el máig); és természetesen a csodás Monteverdi Kórus is utánozhatatlant alkotott, többek között a teljes Handel-életmû talán legvirtuózabb kórustételének („Wanton god of am’rous fires”) felejthetetlen elôadásával.

E mû rendkívül különleges hangulatú féltékenység- és depresszió-dráma, mely az emberi lélek olyan mélységeibe enged betekintést, ahová csak a legnagyobb szerzôk jutottak el: a féltékenység témája joggal idézi fel számunkra Shakespeare (kitôl a mû szövegkönyve szó szerinti idézeteket tartalmaz), vagy éppen Verdi nevét. Nos, e mû magyarországi bemutatójára készülni körülbelül olyan érzés, mintha Mozart Don Giovanniját készülnénk Magyarországon elôször megszólaltatni – felettébb örömteli kihívás. Bízom benne, hogy meg tudom majd gyôzni koncertünk közönségét arról, hogy a mû iránt érzett rajongásom megalapozott…

Vashegyi György

témát elővezetve. ekkorra a korábbi, nagyralátó operavállalkozását nem minden csalódottság nélkül felszámoló komponista már határozottan nem forszírozta az opera zenés színházi műfaját, s ez a tény a Herkules utóéletére is számottevő hatást gyakorolt. a több mint másfél évszázadon át Csipkerózsika-álmot alvó, majd a 20. század húszas, harmincas éveiben leporolt és megelevenített alkotás mára elfoglalta méltó helyét handel jelentős műveinek sorában: oratóriumszerűen vagy szcenírozott előadásban egyaránt a közönség elé kerül a Herkules, amely

nyilvánvalóan sokat köszönhet John eliot Gardiner vagy marc minkowski közelmúltbéli lemezfelvételeinek. a március 21-i magyarországi bemutatóra most három felvonásos szcenírozott koncert formájában kerül majd sor a bartók béla nemzeti hangversenyterem pódiumán – Káel Csaba rendezésében, Vashegyi György avatott zenei irányítása alatt. a címszerep erőteljes megszólaltatását a nemzetközileg is egyre elismertebb basszista, Kovács István fogja szavatolni, akit ebben az operaházi évadban Don Giovanniként éppúgy láthattunk és hallhattunk már, akárcsak Kékszakállú

hercegként. Az 1745-ös ősbemutatón miss robinson által énekelt szerelmes, ám egyszersmind végzetesen féltékeny hitves, Déianeira szólamát ezúttal az a Vizin Viktória formálja majd, akit a new york-i metropolitan opera közönsége több szerepben, így egyebek mellett carmenként is lelkesen üdvözölhetett már. a fiatal, de máris komoly művészi ranggal bíró mezzoszoprán tavaly a milánói scala Don Giovanni-produkciójában szerepelt, valamint debütált Pekingben, ausztriában pedig hatalmas szabadtéri előadáson alakíthatta bizet mindhalálig szabadon választó cigánylányát. mm37

MUPA 2012_2_A.indd 37

2/29/12 8:14:32 PM

K o b a y a S h i

a

K e n - i c h i r o

M e S t e r

h a J D Ú

h a z a é r K e z i K

L í V I a

Kobayashi Ken-Ichirót (ejtsd: a Mestert) Magyarország és a világ 1974 óta ismeri. Ekkor nyerte meg a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyét. 1987-től tíz éven át vezette az Állami Hangversenyzenekart, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar elődjét – Ferencsik János utódjaként.

Koncertjein megbabonázza a hallgatóságot, azok közé a karmesterek közé tartozik, akik a közönséget valódi közösséggé képesek varázsolni.

2012. március 27. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

tokyo college of Music liszt: i. (esz-dúr) zongoraverseny csajkovszkij: V. (e-moll) szimfónia Km.: Kaneko Miyuji (zongora) Vez.: Kobayashi Ken-ichiro

Kezdjük a történet elején, 1940 tavaszán, Japánban, ahol a pedagóguscsaládba született fiú tíz évesen beethoven IX. szimfóniájának hatására elkezd aktívan foglalkozni a zenével, és komponáláshoz lát. mindezt akár szabályok megszegése árán is, mivel édesapja nem támogatta fia terveit. Később a Tokiói művészeti egyetemen tanult zeneszerzést és karmesterséget. Japánt 1974-ben hagyta el először hosszabb időre, amikor

a nemzetközi Karmesterversenyre hazánkba érkezett, hogy itt aztán ünnepelt sztárkarmester váljék belőle.

Vezényelte európa számos zenekarát – járt Németországban, Hollandiában, ausztriában, nagy-britanniában.

Több sajátos jellemvonásának köszönhető, hogy az általa dirigált zenekart és az őt hallgató közönséget egyaránt képes elbűvölni. Többek között példát mutat erre az a Kroó

mm38

MUPA 2012_2_A.indd 38

2/29/12 8:14:33 PM

György-kritika, amely az Új Zenei Újságban hangzott el 1997 májusában, amikor Kobayashi a szent István Király Zenei együttest vezényelte. Kroó a következőket mondta: „arra tanította a gyerekeket, hogy a művészetben dönteni kell, a kotta jelentését, az úgynevezett olvasatot vállalni kell és közvetíteni, a langyos tolmácsolásnál, a személytelenségnél nincs kártékonyabb”. ez, mint ahogy egy 2011-es, a Prague Postban megjelent, Jack buehrer által készített interjúból kiderül, személyes élményen, tapasztalaton, tudáson alapul. Kobayashi ugyanis arra a kérdésre, hogy itt, európában közelebb érzi-e magát az általa szeretett zeneszerzők zenéjéhez, zenei példával felelt. eszerint a Kék Duna keringô például élettelen, homályos, szinte élvezhetetlen volt számára egészen addig, amíg budapesten meg nem látta a Dunát, és így értelmet nyert és személyes érzelemmel telítődött a mű – ehhez hasonlóan, Beethoven zenéje is akkor vált valóban élettelivé számára, miután ellátogatott németországba, és megismerte a német kultúrát. máshol így szólt róla Kroó György: „a szép előadásban a döntő szerepet mégis Kobayashi átütő hatású karmesteri tehetsége játszotta, megcsodálni való hibátlan koncentrációja másfél órán át, mesteri kapcsolatteremtő képessége a zenészekkel és a zenével, végtelen rugalmassága, színérzéke, és az a lelki szépség, ami ezúttal ebből az interpretációból felénk áradt.” megint máshol: „számára egy-egy mű újból való elvezénylése általában nem ismétlés, hanem érlelődési folyamat egy-egy állomása. … eddig is bámultuk hajlékony dallamformálását, rugalmas ritmusát, színérzékét és bravúros kezét. … Kobayashi, túl az ötvenen, egyre tartalmasabb és egyre intenzívebb.

Pályájának ez az újabb szakasza nem hétköznapi távlatokat sejtet.”

Kroó György kritikáin keresztül is könnyen megérthető tehát, hogy mi rejlik a népszerűség mögött, amit Kobayashi olyan rövid idő alatt nyert el; az őszinteség, hogy tehetségét nem homályosítják el az esetleges hibákat kendőző modorosságok, álarcok, művészi allűrök. Több helyütt említik udvariasságát, egy-egy gesztust, amikor a kapott csokor virágaival

F o t ó :

szólistáit ajándékozza meg, vagy amikor egy-egy különösen szép motívumformálás után csókot hint kezével a zenekarnak. Vagy ahogy Udvardi István írja: „miközben teljes átéléssel, indulata fehér-izzásában formál egyegy dallamívet, ugyanakkor képes bátorító szemvillanással figyelmeztetni a fuvolást vagy az angolkürtöst hamarosan kezdődő szólójára, majd utóbb egy mosollyal megköszöni azt.” van, amit a zenekar lát – amelynek tagjait egyenrangúként kezeli, így kihozva belőlük képességeik maximumát, az együtt-zenélés örömét –, van, amit a közönség. a két kép azonban valójában egy; ezért könnyű őt ilyen lelkesedéssel szeretni. valószínűleg így érezhet – az egykori ÁHZ-hez hasonlóan – a Tokyo College of music zenekara is, akiket Kobayashi a művészetek Palotájában vezényel március 27-én. Az intézmény, amelynek Kobayashi a tanára, Japán legrégibb zenei magániskolája. 1907ben alapították, abban az évben, amikor itthon átadták a Zeneakadémia jelenleg felújítás alatt álló, Liszt ferenc téri épületét. a Tcm szimfonikus Zenekar Japán első szimfonikus zenekaraként először óceánjárókon zenélt, az első tengerentúli turnét 1978-ban tartották az Amerikai egyesült államokban. magyarorszá-

F e l V é g i

a n d r e a

gon 1983-ban jártak először, így nem ismeretlenek nálunk. az utóbbi időben aztán a Liszt akadémia és a Tcm között szoros szálak szövődtek,: közös mesterkurzusok zajlottak, sőt immár egy közösen kiadandó mester-diploma lehetőségeinek megteremtése is felmerült. Ebben – mint a TCM-mel való kapcsolat annyi más vonatkozásában is – kulcsszerepet játszik a március 27-ei est szólistája, Kaneko miyuji, aki egyszemélyben testesíti meg a japán-magyar baráti kapcsolatot: édesanyja magyar, édesapja japán. Kaneko miyuji tanulmányainak meghatározó részét – Esztó Zsuzsa diákjaként – a Liszt Ferenc Zeneművészeti egyetem Különleges Tehetségének osztályában abszolválta, jelenleg a Tcm hallgatója. fiatal kora ellenére világszerte ismert zongorista, több nemzetközi verseny győztese. Többször lépett fel Kobayashi vezényletével. Debütáló lemezén természetesen Lisztet játszik, s a budapesti hangversenyen is ehhez az ideálhoz fordul, részben vonzódása, részben az alma mater iránti tisztelet miatt: Liszt Esz-dúr zongoraversenyét adja elő. És még egy szép, régóta érlelődő gesztus: Kobayashi Ken-Ichirót ezen a koncerten fogadja ünnepélyesen tiszteletbeli tanárai közé a budapesti Liszt akadémia. a mester hazaérkezik…

mm39

MUPA 2012_2_A.indd 39

2/29/12 8:14:34 PM

S á r K ö z i

„ j ó l s I P o s

l i l i

é r z i K

e g y M á S t ”

s Z I L V I a

egy tizenhárom éves, csillogó szemű fiú, akinek a klarinétjára valót a család dobta össze nagyszülőktől az unokatestvérekig. És egy világhírű gitárművész, snétberger ferenc, aki úgy kíséri, mintha mindig is együtt improvizáltak volna. az ifjú klarinétos volt az első ösztöndíjas a felsőörsi snétberger Zenei Tehetség Központban, ahol évente hatvan hátrányos helyzetű, 12-20 év közötti tehetséges roma gyerek tanulhat. az európában egyedülálló intézményben azóta végzett az első évfolyam, tanárok és tanítványok most közös koncertre készülnek. Snétberger Ferencet kérdeztük az elmúlt egy évről és a 150 forint hatalmáról.

- Mire ez a cikk megjelenik, már bejárták az országot, hogy tehetségeket találjanak, még Szlovákia területére is szerveztek meghallgatásokat. Emlékszem, alig másfél éve, az elsô évfolyam budapesti felvételijén figyeltem az arcát. És olyan izgalmat láttam rajta, mintha csak Önnek kéne vizsgáznia.

- Igen, szerintem még náluk is jobban izgulok, mert pontosan tudom, mit jelent kitörni a szegénységből. nagycsaládból jöttem, nehéz körülmények közül. heten laktunk másfél szobában. az apám nappal dolgozott, este gitározott. nekem sokáig rendes hangszerem sem volt. emlékszem, amikor Salgótarjánból Pestre kerültem, 150

forint volt egy privát gitáróra, és csak nehezen tudtam kifizetni. az akkor óriási pénznek számított, és nem volt még ilyen lehetőség, mint például most a snétberger Zenei Tehetség Központ, ahol a gyerekek teljesen ingyen tanulhatnak. amit éppen azért alapítottam, mert a koncertjeim után sok fiatal jön oda hozzám, kezében

mm40

MUPA 2012_2_A.indd 40

2/29/12 8:14:36 PM

tehetSéggondozáS a MűVéSzeteK palotájában „A Snétberger Zenei Tehetség Központ diákjainak koncertjével szeretnénk hagyományt teremteni. Reméljük, hogy ezentúl évente megrendezhetjük majd a végzősök estjét” – mondja Csonka András, a Művészetek Palotájának vezérigazgató helyettese. De nem ez a koncert az egyetlen, amivel a Művészetek palotája a fiatal tehetségeket támogatja.

Miután csatlakoztak az Európai Koncerttermek Szövetségéhez (ECHO), részt vesznek az általuk szervezett Rising Star programban is. Ennek során az intézmények által kiválasztott öt fiatal zenész vagy kamaraegyüttes egy turné során végigjárja Európa legfontosabb koncerttermeit. A Művészetek Palotája idén Banda Ádám hegedűművésznek adott erre lehetőséget.

a hangszerével, hogy szeretne tanulni, és segítsek. elkeserít, hogy tudom, telik az idő, közben egyeseknek elmegy a kedvük és feladják, és így igazi tehetségeket veszítünk el. szóval a felvételin igyekszem türelmes lenni: ha valaki ront, de látom benne a tehetséget, visszahívom, hadd próbálja meg újra.

- Hosszú ideje Berlinben él, ahol részt vett már hasonló programban, amit a város vezetése támogatott.

- Igen, berlin neukölln nevű negyedében gitárra tanítottam hátrányos helyzetű gyerekeket. nagyon lelkesek voltak, de azt hitték, hogy két nap alatt úgy fognak játszani, mint én. meg kellett dolgoznom a figyelmükért, meg kellett nyernem őket. És itt, a felsőörsi központban is ez a feladat. hogy az örömzenélésből játszva tanuljanak.

Van ugyan lemorzsolódás, de a

2012. március 31. 19:00

bartók béla nemzeti hangversenyterem

a Snétberger zenei tehetség Központ első évfolyamának jótékonysági koncertje fellépnek: Snétberger Ferenc (gitár) és tanítványai Km.: Szakcsi lakatos béla (jazz zongora), lukács Miklós (cimbalom), toni Snétberger (dob), László Attila (jazz gitár), paolo Vinaccia (ütőhangszerek), ifj. balázs jános (klasszikus zongora), rozsnyói péter (jazz zongora), oláh Kálmán (jazz zongora), peter weniger (szaxofon), tzumo árpád (elektromos zongora, keyboard), lakatos györgy (hegedű)

legtöbben maradnak, mert érzik, hogy ez óriási lehetőség. a tizenkét hetes kurzus alatt nemcsak zenét tanulhatnak, hanem a személyiségük is formálódik. arra pedig nagyon figyelek, hogy a gyerekek oktatása az otthonról hozott zenei hagyományokra épüljön, ezért is vannak roma kultúrával foglalkozó óráink.

- Gitár, hegedû, zongora, cselló, cimbalom, bôgô, klarinét, fuvola, dob.

A Snétberger Központban tanulható hangszerek skálája egyre szélesebb.

De van élet a tanulás után is. És a legtöbb fiatal zenész problémája az, hogyan „adja el”magát a piacon.

- a gyerekek nálunk tanulhatnak angolt, informatikát, médiaismeretet és művészeti menedzsmentet, de van pályaválasztási tanácsadás is. önállóságra akarjuk nevelni őket. amikor berlinbe érkeztem, csak pár szót tudtam angolul. aztán egy jam session alkalmával találkoztam külföldi zenészekkel, és két hétre turnéra indultam velük. mivel csak angolul értettek, a turné végére már egész jól beszéltem. nyelvtudás nélkül nem megy, és szeretném, ha ez is könnyebb lenne nekik, mint nekem volt. a jövőben az európai cserekapcsolatokat akarjuk erősíteni, hogy a mi diákjaink is mehessenek külföldre tanulni, és onnan is jöhessenek hozzánk. az intézmény egyébként norvég támogatással jött létre, és most is vannak külföldi tanáraink, akik workshopokat tartanak.

- Hogyan telik egy nap a Snétberger Központban?

- megható érzés, amikor látom, ahogy a gyerekek hajnalban kijönnek az apartmanjaikból, és még kicsit álmosan cipelik magukkal a gitárjaikat. egész nap el tudnám nézni

őket. reggeltől késő délutánig persze órákon vannak. De van ebben klasszikus táborhangulat is. Például sokszor elkapom őket, amikor együtt játszanak a teraszon: csak úgy, mert élvezik. Jól érzik egymást.

- Talán az együttzenélésnek ezt a boldogságát láttam az arcán akkor is, amikor a bokrétaünnepségen az elsô ösztöndíjasukkal játszott. Ez a tehetség felismerésének boldogsága is?

- Igen. meg azé, hogy mennyit tanulok tanítás közben.

-A Snétberger Zenei Tehetség Központ elsô évfolyamának jótékonysági koncertje március 31-én lesz a Mûvészetek Palotájában, és a diákokkal fellépnek majd a tanárok is, többek között Szakcsi Lakatos Béla és Oláh Kálmán jazz-zongoristák, Lukács Miklós cimbalommûvész, és az ismert olasz ütôhangszeres, Paolo Vinaccia.

Szóval most már nagyközönség elôtt is jól érezhetik egymást…

- még sosem csináltam ilyet, úgyhogy izgulok, milyen lesz. a programot most találjuk ki. Lesznek duók, triók. egyébként a gyerekek a kurzus során már két hét után felléptek koncerten. ez azért fontos, mert az a célunk, hogy ebben az iskolában megtanulják az együtt muzsikálást, az alkalmazkodást egymáshoz a színpadon. a snétberger Központ diákjaiból akár együttesek, kamarazenekarok is alakulhatnak később. a koncert nagy megmérettetés lesz ebből a szempontból is.

- Ha tíz év múlva beszélgetünk, mit szeretne majd elmondani a Snétberger Központról?

- azt, hogy a gyerekek, akik itt tanultak, és kiváló zenészek lettek, úgy emlegetik, mint az iskolát, ahonnan elindultak.

mm41

MUPA 2012_2_A.indd 41

2/29/12 8:14:37 PM

K o r t á r S f I L I P

t é r h ó d í t á S

V I K T ó r I a

Ugyan a vetítések varázsának és az irodalmi csemegézésnek mindig is volt helye a művészetek Palotájában, mégis, e két művészeti ág jelentősebb szerepet kapott a fábri-életművet bemutató Müpa Mozi és a kortárs irodalommal foglakozó Literárium sorozat elindulásával. És a kortárs zene ugyan kezdettől markáns képviseltre lelt a házban, az UmZe háromrészes bérlete új területet hódított meg a műsorpalettán a mai muzsika számára.

2012. április 10. 19:30 fesztivál színház

rácz zoltán és az uMze Serei zsolt: „…stets blickend in die höh” durkó zsolt: turner-illusztrációk Szőllősy andrás: pro somno igoris Stravinsky quieto tihanyi lászló: atte Km.: horváth béla (angolkürt), Klenyán csaba (klarinét), déri györgy (cselló), banda ádám (hegedű) Vez.: rácz zoltán

r á c z

z o l t á n

Kezdetben a Szimfonikus körkép, majd a Szimfonikus felfedezések zenekari panorámájának kötelező elemeként találkozhattunk a Müpában 20. és 21. századi magyar művekkel. 2006-tól ehhez társul az évente megrendezett Hommage à Ligeti című koncert, amely az UmZe Kamaraegyüttes kezdeményezésére és részvételével a 20. század második felének egyik legjelentősebb zeneszerzője, Ligeti György előtt tiszteleg. 2009-ben és 2011-ben már az Új Magyar Zenei fórum zeneszerzőverseny is hirdette a müpa élő kapcsolatát a kortárs zene legfiatalabb generációjával. a misszió addigi tetőpontját 2009-ben érte el, amikor a müpa felkérése nyomán az amadinda Ütőegyüttes 25. születésnapjára napjaink legelismertebb zeneszerzője, a hetvenedik születésnapját épp a bartók béla nemzeti hangversenyteremben ünneplő steve reich komponált művet Mallet Quartet címmel. a mostani UmZe-sorozat a fesztivál színházban lelt otthonra, ami kölcsönöz egyfajta kamarajelleget a koncerteknek. a sorozat első estjén a kortárs

zene már-már klasszikusnak számító egyéniségeinek, eötvös Péternek, Toru Takemitsunak, John adams-nek a művei hangzottak el, míg a másodikon stockhausen, Varèse, Janáček, stravinsky és Dohnányi kompozíciói szólaltak meg. a harmadik, áprilisban rendezett hangverseny tematikája sok-sok éve foglalkoztatja az UmZe Kamaraegyüttes művészeti vezetőjét, Rácz Zoltánt. „Durkó Zsolt 1976-os Turner-illusztrációk című művét és Szőllősy András 1978-ban komponált Pro somno Igoris Stravinsky quieto című darabját egy korábbi, sajnos nem realizálódott koncerten is műsorra tűztem, más kontextusban, melynek lényege az volt, hogy olasz szerzők mellett olyan magyar komponisták műveit is eljátsszuk, akik kötődnek az olasz iskolához. Durkó és szőllősy ugyanis egyaránt a római Santa Cecilia Akadémián tanultak” – mondta az ütőhangszeres művész. „most azonban, a korábbi gondolatot nem érezvén már aktuálisnak, ezt a két muzsikust olyan szerzőkkel hoztam párhuzamba, akik a következő nemzedékhez tartoznak. Durkó és szőllősy darabja mellé Tihanyi László attéját

rendeltem, amit az UmZe mutatott be 1999-ben, és azóta sem szólalt meg Magyarországon. Serei Zsolt 20072008-as keltezésű „…stets blickend in die Höh” darabjának műsorra tűzésével pedig szeretném ráirányítani a figyelmet hazánk egyik legkiválóbb komponistájának műveire.” a jövőről szólva rácz Zoltán elmondta, hogy ezzel a sorozattal nem titkolt szándékuk az volt, hogy az UmZe Kamaraegyüttes tevékenysége egy bizonyos helyhez legyen köthető, mégpedig az erre a célra legalkalmasabbhoz, a művészetek Palotájához. „az UmZe olyan szerepet tölt be a magyar zenei életben, amit egyelőre senki más nem tud, és nem akar betölteni” – folytatta a Kossuth-díjas muzsikus. „nagyon sok élő zeneszerző művei nem szólalnak meg itthon és a közönség olykor a mai szerzők nevét sem ismeri. Pedig az ismertség nem minőségi kategória: a hallgatóság sok mindenhez egész egyszerűen nem fér hozzá. ezen a területen rengeteg a tennivalónk és a müpával folyamatos párbeszédet folytatunk ennek a hátránynak az ledolgozására.”

mm 42

MUPA 2012_2_A.indd 42

2/29/12 8:14:38 PM

é d e S - F a n y a r m a T I s Z

h a n g z ó

á l o M

L á s Z L ó

a hatvanas évek vége felé, vagyis kultúrtörténeti szempontból igencsak izgalmas korszakban lépett színre a Tangerine Dream. hangzásuk és az általuk képviselt zenei irányzat addig teljesen ismeretlen volt; a nemzetközi visszhang jobb híján elektronikus kísérleti zenének minősítette tevékenységüket. a formációnak csak évekkel később akadt igazi vetélytársa, például Jean-michel Jarre, vagy Vangelis személyében. A műfajteremtő Tangerine Dream április 10-én a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán bizonyíthatja, hogy nemcsak az időben voltak elsők…

amióta létezik elektronikus úton létrehozott zene, van valamiféle törésvonal ez utóbbi, és a hagyományos, akusztikus hangszeres zene hívei között. a kifogás leggyakrabban a szintetikus, nem természetes hangzással szemben fogalmazódik meg, ami azért nem teljesen igazságos, mert hasonló ellenérzéssel viseltethetnének a mechanikusan megszólaltatható hangszerekkel szemben is. aki persze durva minőségi különbséget érez a klaviatúrán elindított áttételes kalapácsütések, szelepekkel vezérelt légbefúvás, vagy áramkörök zárásának-nyitásának hatására generált hangok között, az érthetően fanyalog. az viszont tény, hogy az elektronikus hangeszközök ma már szinte megkerülhetetlenek, ha új, egyedi hangképeket igénylő kompozíciókra is van igény. a német Tangerine Dream ebben hitt és hisz – legalábbis, ami a hangzást illeti. a zene szerkezete korántsem annyira forradalmi. a Tangerine Dream zenei világa sohasem távolodott el az aktuális irányoktól, még ha műfaji kötődései változtak is

olykor. népszerűségét rendkívül dallamos, helyenként erősen ritmizált zenei világának köszönheti, mely valójában egy vállaltan túlszínezett, egyszerre édes és fanyar álomvilág – ahogy erre a nevükből is következtethetünk. az instrumentális produkciók koncepciója természetesen többször változott az évtizedek során. a zenekar az elektroakusztikus kísérletektől sem idegenkedő kortárs komolyzenét és a progresszív rockot ugyanúgy adaptálta, mint később a divatosabb trance-hatásokat. számos, különböző akusztikus hangszeres zenekari tag is cserélődött a formációban, de az alaphang, a lényegi elem állandó maradt. ennek logikus magyarázata, hogy a formációt a kezdetektől egy ember irányítja, az alapító-szerzőbillentyűhangszeres-gitáros edgar froese. a főnök, zenekara élén jelentős filmzeneszerzői tekintélyt is kivívott magának, méghozzá világhírű rendezők partnereként.

Amikor a Tangerine Dream 1967-ben előállt, még nem létezett gépzene, relaxációs zene, űrzene, szinti-pop,

2012. április 10. 20:00 bartók béla nemzeti hangversenyterem

tangerine dream Km.: edgar Froese (billentyű, gitár), linda Spa (szaxofon, fuvola, billentyű), iris camaa (elektromos dob, ütőhangszerek), thorsten Quäschning (billentyűs hangszerek), bernhard beibl (gitár), hoshiko yamane (hegedű)

liftzene, acid, house és a többi. a Tangerine Dream jelentősége nemcsak abban áll, hogy új irányt nyitottak valahol az elektroakusztikus zene és a pszichedelikus rock határvidékén, hanem feltehetően abban is, hogy számos új elektronikus irányzatot is megtermékenyítettek; a filmaláfestő, atmoszférateremtő effektektől, akár a mai, „techno” gyűjtőfogalom alá sorolható legkülönbözőbb hullámokig.

t a n g e r i n e

d r e a M

mm43

MUPA 2012_2_A.indd 43

2/29/12 8:14:40 PM

d r E s c h

m i h á l y

E g y s z E r ű s é g , B é r c e s i

a l á z a t

B a r B a r a

Dresch Mihály kvartettje (Lukács Miklós – cimbalom, Hock ernő – bőgő, Baló istván – dob) április 16-án lép fel a Jazzműhely sorozatban, vendégük pedig az amerikai szaxofonos, chris Potter lesz. a koncert előzményei közé tartozik, hogy Dresch megalkotta a fuhun nevű hangszert, azonos címen rögzített egy lemezt és adott egy káprázatos koncertet a Budapest Jazz clubban tavaly ősszel. Nem csak ezekről a témákról beszélgettünk vele egy havas februári délutánon.

JazzműhEly 2012. április 16. 19:30 Fesztivál színház

dresch Quartet: Fuhun Km.: dresch mihály (szaxofon), lukács miklós (cimbalom), hock Ernő (bőgő), Baló istván (dob)

- Több interjú témája volt már a fuhun mint hangszer és a Fuhun mint lemez.

Megtudtuk, hogy a fuhunt te készítetted, vagy tíz évig tökéletesítetted, míg végül késznek nyilvánítottad, és ennek örömére készült el a Fonó gondozásában legújabb lemezed. Volt, akit talán meglepett a hír, hogy a fuhun a saját kezed munkája, hiszen a hangszerkészítés is külön szakma, és te komplett mechanikát adtál egy népi furulyához.

Valamikor gépipari szakközépiskolát végeztem, tehát valamit konyítok a műszaki dolgokhoz. Nem ijedek meg az ilyen feladatoktól. a billentyűket természetesen nem én csináltam, egy hangszerész barátom segített az elkészítésükben és a rögzítésükben. Legalábbis ennél a második hangszernél, mert ezt megelőzően is készült egy darab, amit egy régi, tönkrement fafurulyából fabrikáltam. ez az

mm44

MUPA 2012_2_A.indd 44

3/2/12 11:23:10 AM

a fuhun épp a mérete és a hangolása által az a hangszer, ami. nekem ez a mély, ősi hangja tetszik.

- Kerestek már kollégák, hogy ôk is szeretnének fuhunt?

Igen, többen, például Tóth Viktor és bede Péter is. örülnék, ha elterjedne, csak én magam nem tudom vállalni, hogy sorozatban gyártsam a hangszert. az általam készített prototípus viszont lehetne a kiindulási alap. egyszer biztos sor kerül rá.

- Amikor megszólaltatod, átjár-e az érzés, hogy ezt a hangszert te készítetted? Bensôségesebb-e vele a viszonyod, jobban motivál-e, amikor fuhunon játszol, mint amikor szaxofonozol? nem kimondottan. Inkább a hangja inspirál. a fogásrendet leszámítva nagyon más rajta játszani, mint egy szaxofonon. egészen eltérő a tónusa. szerintem nagy élmény hallgatni is.

újabb fuhun már profi hangszernek mondható. előtte sokat furulyáztam, a lyukak elhelyezkedését, a furatok arányait is ismertem.

- A fát is magad faragtad. Emlékszel a fára, amibôl készült a csô? Szólt hozzád?

Itt, Kisörspusztával szemben, salföld mellett, a temetőnél nő sok gyalogakác. hasonló a bodzához, mert a mértani közepe szivacsos, könnyű kifúrni. szép egyenes szálakat növeszt. menet közben sok eltört, de az utolsót végül sikerült szépen megfaragni.

- A fuhun B hangolású, mint egy szoprán- vagy tenorszaxofon. Tervezed, hogy más hangolású fuhunokat is készítesz, vagy nincs értelme? nem tervezem, mert én ezt a méretet nevezem fuhunnak. Korábban mások is tettek már billentyűket kisebb furulyákra, de azoknak más a hangja.

- És óriási élmény volt tavaly ôsszel a Budapest Jazz Clubban hallani a Dresch Quartetet Chris Potterrel, amely élmény részben megismétlôdhet április 16-án a Fesztivál Színházban. Eredetileg hogyan jött létre ez az együttmûködés? Úgy tudom, a koncert ötlete maloschik róberttől származott, de christ én már ismertem korábban is. Úgy öt éve hallottam őt Győrben muzsikálni, illetve megvan a Contribution című lemez, amit szabó Danival, szandai matyival és németh ferivel közösen készítettek. a feleségével, nagy Ildivel, azaz bigivel, akit régről ismerek, itt, a kisörsi házamban is jártak. nagyon kedves, nyitott, érdeklődő ember.

- Chrisnek talán nem volt meglepô a közös koncerten, hogy te az általa hozott számokban is éppúgy otthon érezted magad, mint a sajátjaidban, hiszen ô alapvetôen a jazz „nemzetközileg beszélt nyelvén szól”. Téged mennyire töltött el csodálattal (engem nagyon), hogy Chris így érzi a magyaros frazeálást, dallamfûzést?

Lenyűgöző volt, de azért nem lepett meg annyira, mert tudtam, milyen zseniális zenész, és bármit eljátszik. a feleségével pedig korábban sokat jártak például Gyimesben, ahol nagyon sok népzenét hallhatott. csak feltételezem, hogy számára kitűnési lehetőség is a többi amerikai jazzszaxofonos közül, ha a magyar népzenét is autentikus

módon alkalmazza a játékában. Persze ezt tőle kéne megkérdezni.

- Mit terveztek játszani április 16-án?

Valószínűleg játszunk néhány olyan számot, amit már a bJc-ben is előadtunk, de lesznek újak is. most részben azért is jöttem Kisörsre, hogy kikapcsoljam a külvilágot és elmélyedjek a zenélésben; idén már szereztem itt néhány új számot. Van velem egy elektromos zongora meg a többi hangszerem, amúgy egy teremtett lélek nincs körülöttem. biztos, hogy chris is hoz új szerzeményeket. Izgalmas lesz.

- Úgy gondolom, hogy a mai pénz hajtotta, szám vezérelte világ nem a te lelkednek való, mégsem váltál befordult, megkeseredett, margóra szorult mûvésszé. Mind újabb kompozíciók, lemezfelvételek, együttmûködések jelzik az utadat, és a népszerûséged is töretlen. Mibôl tudsz merítkezni, mi ad erôt, mivel tudod vastagítani a lelkeden azt a páncélt, amely mögött a belsô puhaságát meg tudod ôrizni? az alapvető életfelfogásom az egyszerűségre való törekvés, és hogy elfogadjam azt, ami van. régen én is, mint minden zenész, a világ legjobbja akartam lenni, de hamar rájöttem, hogy ez nem fog menni. másrész mindig is amolyan „tősgyökeres” típus voltam, sosem gondoltam például arra, hogy amerikában kéne karriert csinálnom. egyszerűen gondolkodni, annak örülni, ami megadatik, alázatosnak maradni – én így próbálok élni. Persze lehet, hogy ezt könnyű mondani, megcsinálni nehezebb, mégis ezt tartom a jó útnak.

- Nemrég újrahallgattam a Gondolatok a régiekrôl címû lemezt, amelyben Kós Károly szavai és a zenétek is az ôsök cselekedetei és a saját történelmünk iránti tiszteletre hív. Amikor zenét szerzel vagy lemezt veszel fel, áthat-e néha a gondolat, hogy amit létrehozol, talán az is egy távoli utókor számára készül, akik azt majd a huszonharmadik századi zenelejátszójukon hallgatják? ha egyáltalán megmaradnak még a mai eszközök addig… nem szoktam ilyesmivel foglalkozni. De persze biztosan lesz valamilyen üzenete, mert mindennek van üzenete, a rossz dolgoknak is – márpedig a zene jó dolog. annak például örülnék, ha a következő generációkból volna, aki úgy érezné, hogy nemcsak a sztenderdeket érdemes elővenni, hanem ezek között a számok között is van, amit jó játszani. mm45

MUPA 2012_2_A.indd 45

2/29/12 8:14:42 PM

F a l u S i M a r i a n n é S p r e S S e r F o t ó : S z K á r o S S y z S u z S a

a f á y

K é t F e j ű

g á b o r

F e n e V a d

m I K L ó s

minden énekelt vers szerelmes vers. nem azért, mert mindig az éneklő vall szerelmet a hallgatónak, hanem mert minden dalban a szöveg vágyakozik a zene után. a zene meg a szöveg után. szerencsés esetben találkoznak is. Ilyenkor a tapintatos ember behunyja a szemét, úgy hallgatja őket.

Volt boldog aranykor, rapszodoszokkal, akik még tudták, milyen dallamot kell pöntyögni a lanton, amíg azt éneklik, hogy „férfiúról szólj nékem, múzsa”. Volt ezüstkor, amikor balassi karcolta a pergament, és azt írta a vers címe alá: az csak búbánat dallamára. De elmúlt, ma már azt sem tudjuk, milyen dallam volt az a csak búbánat. Kettévált a vers és a szöveg, és csak nagyon kivételes pillanatokban adtak egymásnak randevút.

Illetve: folyton tapogatóztak, keresték a másik kezét, de igazi, nagy szerelem-

re csak ritkán lobbantak. Jobb nekik külön-külön. a dolog nem zsenifüggő, vagy nem feltétlenül az. Persze, hogy jó érzés, amikor schubert rátalál Goethére, és együtt éneklik A vándor éji dalát, de a legszebb schubert-dalok nem feltétlenül a legnagyobb német romantikus versekre íródtak. Lehet, hogy két zseni sok egy csárdában, egy igazán nagy versben van annyi zene, hogy fölöslegessé tegye a kottát, egy igazán gondosan megírt dalban meg

annyi zene van, hogy a szavak már fölöslegesek, csak nehezéknek maradnak a dallam zsebében, szorítják a földhöz, pedig szállna, könnyedén, a kimondhatatlanban. Vannak aztán kivételes pillanatok, amikor a hagyomány megérleli a tökéletes megoldást. hogy egy mindenki számára ismerős példával éljek: ilyen a Himnusz. Két lángész találkozója. Kétségtelenül megzenésített vers, de jóval több annál. De ne feledjük el, hogy mindig csak az első versszakot énekeljük. így aztán megmarad a párhuzamosság:

mm46

MUPA 2012_2_A.indd 46

2/29/12 8:14:44 PM

2012. április 18. 20:00

bartók béla nemzeti hangversenyterem

Falusi Mariann és vendége, presser gábor dallá vált versek – verssé vált dalok Km.: Szirtes edina „Mókus”, Sárik péter-trió, Szőke Szabolcs, Schneider zoltán Dramaturg: Fáy Miklós

versszakot dallá kellene változtatni, vagy a szövegírók elégelték meg azt, hogy kizárólag boldogtalan szerelmesek nyavalygásairól rímelhetnek, az talán kiderítendő. a mi szempontunkból azonban teljesen mellékes. fontosabb az, hogy Kurt Weill brecht szövegeit használta ihletként, és Ira Gershwin Pulitzer-díjat kapott a dalszövegeiért. Vagy hogy idén már a nobel-díj esélyesek között tartották számon bob Dylant. Végül is ki dönti el, hogy meddig dalszöveg és mikortól vers valami? minden vers, aminek vers a formája és nyomtatásban megjelenik? akkor ma a legnépszerűbb magyar költő sztevanovity Dusán. minden dalszöveg, amire zenét írnak? akkor József attila a legjobb szövegíró. amikor egy hobo-koncert után a lelkes ifjak A hetediket skandálták, lehetett borzadni is, de lehetett örülni a beteljesülő jóslatnak: ez az egész nép, és tényleg nem középiskolás fokon. a zene megemeli, a nemzet imájává fokozza a Himnusz első versszakát, de nem válik kizárólagossá, a Himnusz megmarad irodalmi műnek is. ez azonban a kivétel, amely ha nem is erősíti, de nem is cáfolja a szabályt: a dal reménytelenül kettévált az évszázadok során, a verseket korlátozza a dallam, a zenét röghöz köti a vers, hiába tapogatnak egymás keze után a sötétben, akkor sem boldogabbak, ha megtalálják egymást. csakhogy a művészet lényege úgyis mindig a lehetetlen kergetése volt, és amikor a 20. században hirtelen termőre fordultak a nótafák, és a világ daligénye a rádió, a film, a gramofon miatt a sokszorosára nőtt, újra megkezdődött az egymás irányába tapogatózás az irodalom és a zene között. hogy ki volt a kezdeményező, azt nehéz volna megmondani, hogy vajon a dalkomponisták érezték úgy, hogy egy-egy

egy műsornak mindenesetre nem az a feladata, hogy elméleti kérdéseket tisztázzon, de meg sem próbálja. egyszerűen csak van egy óriási határterület, versek, amelyekről kiderült, hogy dalszövegként is funkcionálnak, amelyeknél lehet ugyan, hogy a zene beszűkíti a mondanivalót, hogy veszítünk valamennyit a szavak erejéből, de az indulat vagy a hangulat annyira erős, hogy a zenén átszűrve csak tovább tisztul, kristályosodik, keményedik. És voltak zeneszerzők, együttesek, társaságok, amelyek megtalálták azokat a formákat, hangszereket, vokálokat, ritmusokat, amelyek a versből a megzenésíthetőt el is juttatták a közönséghez. az énekelt versek nagy alakjairól van szó, sebő ferencről, a Kalákáról, Koncz Zsuzsáról. Közben a másik oldalon egyre többen vették észre, hogy a dalszöveg mekkora lehetőség. hogy nem muszáj elfogadni

a slágerkorlátokat, vagy hogy ezzel akár élni is lehet, fontos dolgokat lehet közölni akár több millió emberrel is. olyanokkal, akiknek eszében sincs a versrovatot nézegetni az újságban. (egyáltalán: kinek van ma eszében a versrovatokat nézegetni?) vagy talán még ennyi ravaszság sincs a jelenségben, csak benőttek a fejek lágyai, és azt mondták ezek a felnőtté váló gyerekek, hogy nem írok le olyasmit, amit nem gondolok komolyan. Életművek születtek ebből, Dusáné vagy bródyé. az ember kinyit egy irodalmi lapot, és nézi a cikkeket: az egyiknek az a címe, Távol és mégis közel, a másiknak az, hogy Sok rajtuk a hús. mindkettő egyértelműen egy-egy könnyűzenei dal szövegére utal, mindkettő tudja, hogy az olvasó megérti, miről van szó, és különösebb megerőltetés nélkül hozzá tudná mondani a következő sort. Pedig nincs ott se dallam, se kotta, se cD-melléklet. a szövegek önállósították magukat. Verssé váltak, ha úgy tetszik. a két csoport között pedig ott vannak a különc, besorolhatatlan jelenségek, mint cseh Tamás és bereményi Géza. Ki tudná megmondani náluk, hogy a versből lett-e a dal, vagy a dalhoz készült a vers? mindez persze létező jelenség, nem tegnap kezdődött és nem holnap lesz vége. De aki énekelt verseket, önállósult dalszövegeket akart hallgatni, az bejárhatta a fél világot. ment sebőre, Kalákára, LGT-re és bródyra, Koncz Zsuzsára és Demjénre. szépen, apránként egyesével-párosával szedhette össze a szép sorokat. falusi mariann és barátai most a best of-ot kínálják. egy pillanatnyi és személyes válogatást versdalokból és dalversekből, nagy szavakból és szép hangokból. aki úgy, olyan lélekkel megy haza, ahogyan érkezett, annak pokolba már a szép szavakkal.

mm47

MUPA 2012_2_A.indd 47

2/29/12 8:14:45 PM

e l e K t r o n i K u S ö n r e F l e X i ó , aVa g y K i á l l a z o r g o n a M ö g ö t t ? b o L y a

m á T y á s

„a tér több pontján váratlanul megjelenő klónok sodró lendületű párbeszédbe kezdenek alkotójukkal, fölébe kerekednek, majd úgy tűnnek el a térben, ahogy előbukkantak.” nem, ez nem egy sci-fi regény részlete, itt zenei klónokról és egy merőben új zenei térértelmezésről van szó. Vajon megférnek-e a müpa színpadán a számítógépes zeneelemzés és a mesterséges intelligenciakutatás legújabb eredményei hús-vér előadóművészekkel? a kérdésre fassang László orgonaművész válaszolt.

- Hogyan született az az ötlet, hogy a Müpa nagytermének akusztikai lehetôségeit – zenészként – egy számítógépes programmal „feleselve” tapasztald meg? mindig is kerestem a lehetőségeket, hogy miként lehet a térrel játszani, hogyan hozható létre olyan zene, amely kifejezetten ebben a térben születhet meg. Korábban már játszottunk itt Vincent-nal [Vincent Lê Quang – a szerk.], akkor azt próbáltuk ki, hogyan lehet ezt a helyszínt zenei térként bejárni, értem itt a zengőkamrákat vagy a harmadik emelet karzatát. ez fog megvalósulni a koncert keretében. az elhangzó zene egyfajta „felhőn” keresztül jelenik meg a tér különböző pontjain, hangfalak segítségével, átszűrt formában.

- A zene alapját most is a szaxofon és az orgona kettôse képezi majd? Hogyan történik mindez a gyakorlatban?

Igen, az orgona-szaxofon párost egészíti ki az az omax nevű program, amelyet a párizsi kortárs zenei központ, az Ircam kutatói fejlesztettek ki a közelmúltban. ez a program képes bármely, mikrofonnal rögzített zenei részletet azonnal analizálni és egy saját rendszer szerint, improvizatív módon továbbadni. fontos, hogy mindez nem késleltetve, hanem valós időben történik.

- Ez azt jelenti, hogy a közönség nem is hallja az eredeti hangokat?

De, minket is hallanak, emellett azonban megjelennek úgynevezett „elektromos fantomok” vagy „zenész klónok” az improvizációs felhőben. fontos megemlíteni, hogy a hangszínek területén is nagy lehetőség rejlik ebben az eljárásban. ami persze nem konkrét hangszerek imitálását jelenti.

- Képes lehet egy program ember által, improvizatív módon létrehozott

zenei gondolatok felismerésére, értô feldolgozására és egy ugyancsak improvizatív válasz elôadására? A programot „csak” el kell indítani, vagy valaki kezeli a koncert alatt? sok kérdés van bennem is, de még a próbák előtt vagyunk. a program egy olyan komplex zenei teret generál, amelyben a zenész folyamatosan reflektálhat saját zenei klónjaira, „akik” aztán erre reagálva újabb variásként térnek vissza, és így tovább. a koncerten közreműködik az Icram két munkatársa, Georges bloch és Gérard assayag.

- Ôk tudósként vagy mûvészként vesznek részt a koncerten? egyértelműen az utóbbi. amikor valaki elektronikát használ valamilyen zenei összefüggésben, akkor az is önálló hangszerként vagy hangszeregyüttesként vesz részt a folyamatban.

- Változik-e a zenétek ebben a speciális környezetben? nyilvánvalóan alkalmazkodunk a technikához, amennyire szükséges, de maga a folyamat nem idegen a zenélésünktől. Kizárólag az adott pillanatban hallott zenei anyag szerint játsszuk a következő hangokat, reagálva egymásra és a hangszórókból visszahallott zenére. szeretjük a kihívásokat. ehhez erős bizalom kell, ahogy ezt közös lemezünk ars poeticájában is megfogalmaztuk: „mielőtt elkezdünk együtt játszani, az izgatottság ellenére biztonságban érezzük magunkat.

Tudjuk, bármi történik, a másik ott van, és nem hagyja, hogy a zenei folyamat megtörjön. bíznunk kell egymásban, ahogyan a légtornászoknak is, hogy társuk karjai, lábai mindig a kellő időben ott lesznek, és nem engedik a zuhanást. Improvizálás közben olyan, mintha az adott pillanat tágulna ki, mintha zenei ösvények végtelensége nyílna meg előttünk.”

2012. április 24. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

elektromos fantomok a Fassang–lê Quang-duó és az electric ghosts

- Mi az a közös múlt, ami ilyen erôs párossá kovácsolt titeket?

Vincent-nal a párizsi conservatoireon találkoztam alain savouret és rainer boesch kortárs improvizációs műhelyében. az ott eltöltött két év együttzenélése mára mély barátsággá és művészi kapcsolattá ért. az improvizáció lényege, hogy az ember nem előre eltervezett sémák mentén, hanem a pillanat művészeként, a többi hangszerre reagálva hozzon létre egy közös hangfelületet. megkeresve a közös pontokat és átjárási lehetőségeket a hangszerek között, stiláris korlátok nélkül. Vincent-nal értjük egymás nyelvét, akár bach korálokat, akár népi témákat dolgozunk fel.

- Van olyan emlékezetes közös élményetek, amit szívesen megosztanál az olvasókkal? első koncertjeink egyike a párizsi conservatoire nagytermében úgy kezdődött, hogy a közönség nem tudta, hogy Vincent is ott van, elbújt az orgona háta mögött. elkezdtünk játszani és egy idő után olyan érzésem támadt, mintha a lenyomott billentyűk szaxofon hangon szólalnának meg. hasonló eset volt, amikor felhívtam telefonon budapestről és bejátszottam neki a darabot, amelyen éppen dolgoztam. erre ő is megmutatta, amin éppen dolgozott… megdöbbentő volt a két anyag hasonlósága. Tökéletes összhang.

mm48

MUPA 2012_2_A.indd 48

2/29/12 8:14:47 PM

V i n c e n t

l ê

Q u a n g

é S

F a S S a n g

l á S z l ó

NÉVSOROLó Fassang László a budapesti Zeneakadémián és a párizsi Conservatoire-on diplomázott orgona és improvizáció szakokon. 2002-ben elnyerte a Calgary-orgonaverseny improvizációs aranymedálját, 2004-ben pedig neki ítélték oda a világ legjelentősebb orgonaversenyének tartott Chartres-i verseny interpretációs nagydíját és közönségdíját. Világszerte koncertezik, emellett szólólemezei jelentek meg Japánban és Franciaországban. 2006-ban Liszt-díjjal és Prima-díjjal ismerték el. 2008 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem orgonatanára.

Vincent Lê Quang szaxofonos, zeneszerző, karmester és kísérletező művészeti projektek ötletgazdája, diplomáit a párizsi Conservatoire-on szerezte jazz és improvizáció szakokon. 2003-ban a La Défense Nemzetközi Jazz-versenyen fedezték fel, ahol szólistaként és zenekarával is elnyerte az első díjat. Improvizatív zenét játszó zenekarokat vezényel az úgynevezett „soundpainting” technika koreografikus mozdulataival. 2007-ben improvizáció-tanárrá nevezték ki a párizsi Conservatoire-on.

Georges Bloch és Gérard Assayag a Pierre Boulez alapította, fizikusokat, előadóművészeket és zeneszerzőket foglalkoztató párizsi kortárs zenei kutatóintézet, az IRCAM (Institut de Recherche et Coordination Acoustique/Musique – Zenei/ Akusztikai Kutató és Koordinációs Intézet) munkatársai. Csoportjuk kutatási területe a zenei struktúrák szimbolikus megjelenítése számítógépes algoritmusok segítségével.

MUPA 2012_2_A.indd 49

2/29/12 8:14:48 PM

t á n c k r u p a

g o b e l i n b e

S z ő V e

Z s ó f i a

Tizenkettedik alkalommal rendezik meg a budapest Táncfesztivált. a nemzeti Táncszínház szervezésében április 25-29. között a magyar balett színházzal együtt a cseh táncélet több kiemelkedő alkotója, köztük a világhírű Jiří Kylián koreográfiája is látható lesz, a frenák Pál Társulat pedig a decemberben felújított frisson című produkcióval lép fel.

budapeSt táncFeSztiVál 2012. április 25. 19:00 fesztivál színház

South bohemian ballet – ballet prague junior curtain up (Függöny fel) Zene: gounod Koreográfus-asszisztens: antonín Schneider Koreográfus: egerházi attila un ballo Zene: ravel Koreográfus: Jiří Kylián Koreográfus-asszisztens: Shirley essemboom, linda Schneiderová bolero Zene: ravel Koreográfus: egerházi attila Koreográfus asszisztens: linda Schneiderová, Kéri nagy béla

2012. április. 28. 19:00 fesztivál színház

Frenák pál társulat Frisson

2012. április. 29. 19:00 fesztivál színház

gálaest a tánc világnapja tiszteletére F o t ó K :

l é K ó

t a M á S

a korábban Táncfórumként ismert budapest Táncfesztivál, mely a nemzeti Táncszínház mellett idén is a művészetek Palotájában mutatja be legfontosabb előadásait, egyben a hazai táncélet éves szakmai díjátadójaként is szolgál. Immár hagyományosan a Tánc Világnapjára

(április 29.), a klasszikus balett nagy megújítójának tartott Jean Jacques noverre születésnapjára időzített gálaest a nemzeti Táncszínház és a magyar Táncművészek szövetsége által valósul meg. a tánc műfajának legfontosabb ünnepét két emlékezetesnek ígérkező este előzi meg.

április 25-én a cseh tánc színes tablója tárul elénk a south bohemian ballet és a ballet Prague Junior közös estjén a magyar balett színház produkcióival kiegészülve. a magyar intézménnyel való kapcsolat nem a véletlen műve. a magyar balett színház balett-igazgatója, egerházi

mm50

MUPA 2012_2_A.indd 50

2/29/12 8:14:50 PM

Attila 2009 óta a Ceské Budejovicében működő south bohemian ballet művészeti vezetője is, és a művészetek Palotájában sem először lépnek fel közösen. 2010-ben ő hozta el magyarországra a világszerte elismert cseh koreográfus, Jiri Kylian Un ballo cím munkáját. a holland táncművészet meghatározó alakjának számító Kylián negyedszázadon át volt a hágai nederlands Dans Theatre (NDT) művészeti vezetője, és markáns szerepet játszott a társulat aranykorának sikereiben. Az 1978ban létrejött nDT II számára készített első koreográfiája az 1991-es Un ballo, amely ravel két művét, a Couperin sírját és a Pavane egy infánsnô halálára című darabot használja. az előadás nélkülözi a történetet, ez csupán „tánc zenéhez, semmi több” – ahogy Jirí Kylián saját művét jellemezte. férfiak és nők között az érzékenység és zeneiség játékát ábrázoló alkotás címe értelmezhető egy társadalmi esemény hagyományos jelentéseként vagy szó szerint is.

a cseh est másik ravel-műre készült darabját, a Bolerót egerházi attila röviden így foglalja össze: „rítus a vágy ritmusára”. a koreográfus nagy ívű zenei gobelinhez hasonlítja ravel Boleróját, melynek szuggesztív világát fordította le egerházi attila a tánc nyelvére: „ahogy a zeneszerző szőtte – egyetlen zenei szálból kiindulván – és ahogy egyre terebélyesedik a szövet, úgy kerülünk egyre mélyebbre a labirintusában”. az esten látható lesz még egerházi attilától a mozart zenéjére készített Greetings from Mirabell és a Gounod híres Walpurgis éjére készült Curtain up (Függöny fel) című táncos bohózat, Vlasta schneiderovától a Paganini pas de deux és a Navl’dy? (Mindörökké?), valamint a magyar balett színházzal a Bumm…ban korábban már együttműködő, fiatal, belga koreográfus, samuel Delvaux 2010-es Chasin´ (Kergetôzés) című darabja is. április 28-án a franciaországban és magyarországon is alkotó frenák

Pál Társulat lép a müpa színpadára a 2011 végén újragondolt Frisson című koreográfiájával. az erőteljes cím („Borzongás”) az emberi belső mélyebb rétegeibe tett szimbolikus utazást hangsúlyozza. a tudattalan tartalmainak keresése, a végső határok újbóli szétfeszítése, valami végső igazság megtalálása a mindenek felett hajszolt cél. a sokkoló mozgáshoz fabrice Planquette alkotott zsigerekig hatoló zenét. a budapest Táncfesztivál utolsó eseményeként április 29-én egy gálaest keretében idén is átadják a magyar táncszakma legfontosabb díjait, ahol az elismerések kiosztása mellett, a szokásokhoz híven az elmúlt év díjazott művészeinek fellépésére is sor kerül. a gála fellépői lesznek a Győri balett, a Közép-európa Táncszínház, a Pécsi balett, a szegedi Kortárs balett, a frenák Pál Társulat, a magyar Táncművészeti főiskola, az Ifjú szívek Táncszínház – Pozsony. A sokszínű előadást mihályi Gábor rendezi.

mm51

MUPA 2012_2_A.indd 51

2/29/12 8:14:51 PM

a V i S h a i P á r n I c Z K y

c o h e n

ú j r a t ö l t V e

a n D r á s

Igazi kuriózum mai világunkban, ha valaki képes színvonalas, kompromisszumok nélküli zenével komoly közönségsikert aratni. avishai cohen tavaly márciusban éppen a művészetek Palotájában kezdte meg seven seas című albumának több kontinenst érintő turnéját, s most ismét a ház vendége lesz.

2012. április 27. 19:30 bartók béla nemzeti hangversenyterem

avishai cohen Km.: avishai cohen (bőgő, ének), Shai Maestro (zongora), amir bresler (ütőhangszerek, ének)

Danilo Pérez hívta először zenész társául az izraeli születésű avishai cohent, amikor cohen már new yorkban folytatta tanulmányait. a nemzetközi karrier felé mégsem ő, hanem egy másik jelentős zongorista, chick corea indította el az akkor huszonhat éves bőgőst. 1996-ban lett Corea zenekarának az Originnek a tagja, és egészen 2003-ig játszottak együtt különböző felállásokban a szextettől a trióig. corea mellett olyan kiváló zenészek ritmusszekciójában is szerepelt, mint Kurt rosenwinkel, herbie hancock, seamus blake, roy hargrove, Paquito D’rivera vagy nnenna freelon.

Korán megmutatkozott, hogy cohen nem csupán kiemelkedő bőgős, de igazi központi egyéniség is, aki szívesen valósítja meg önálló elképzeléseit.

Ennek legfőbb tanúsága első, 1998ban, saját néven megjelentett lemeze

az Adama volt. Zenekarvezetőként tizenegy albumot jelentetett meg azóta, s ezek igen erős és koherens képet mutatnak zenei elképzeléséről.

Lemezein közel-keleti és nyugati ízek keverednek: sajátos zenei világának összetevői között találjuk Izrael popzenéjét, a jazz improvizációt, a ritmikai sokszínűséget, a lehengerlő dinamizmust és a heves érzelmeket. a zongoristák nem csak avishai cohen pályájának elején voltak meghatározóak, de az általa vezetett formációkban is szinte kivétel nélkül fontos szerepet játszanak. nem véletlen, hiszen maga is ezen a hangszeren kezdett tanulni kilenc évesen, mielőtt áttért volna a basszusgitárra, később pedig a nagybőgőre. shai maestro billentyűs a 2008-as Gently Disturbed címet viselő lemez felvétele óta alkotótársa, és triójának meghatározó

szólistája. Vele, valamint amir bresler dobossal érkezik majd hazánkba. egy éve a szükség diktálta, hogy a hármasfogat lemezein szereplő ütős, Itimar Douri helyét az utolsó pillanatban bresler vegye át, ám személye annyira bevált, hogy azóta állandó taggá vált a zenekarban. Kompozíciói jelentős részében cohen nemcsak bőgőzik, hanem énekel is, angol, héber vagy ladino nyelven. Legyen szó a zenekarvezető saját darabjairól vagy egy népdal feldolgozásáról, az ének az, ami könnyen befogadhatóvá teszi a trió egyébként igen komplex megszólalását. elvileg a tavalyi a műsorral, a Seven Seas album anyagával lépnek színpadra tavasszal, de jól tudjuk, hogy a jazz olyan műfaj, amelyben már két egymást követő koncert sem lehet ugyanolyan, ennyi idő elteltével pedig biztosan alakult és érett a darabok előadása.

mm52

MUPA 2012_2_A.indd 52

2/29/12 8:14:57 PM

mm53

MUPA 2012_2_A.indd 53

2/29/12 8:14:59 PM

f o T 贸 :

y o U r I

a V i S h a i

c o h e n L e n Q U e T T e

z o M b o l a

p é t e r

„ M i n d e n m I K U s I

é r d e K e l ”

e s Z T e r

operettet éppúgy komponált már, mint idegzúzó techno-filmzenét, s közben a klasszikus műfajokban is keresi az érvényes kifejezési lehetőségeket. a huszonkilenc éves Zombola Péter szerint ugyanis „a specializáció ma már nem járható út”. Kamaraszimfóniájának ősbemutatója április 28-án lesz a művészetek Palotájában.

- Symphony No.1/b címû kompozíciódat hallgatván egyik kritikusod egyetlen szót írt a jegyzetfüzetébe: „Sosztakovics”. Egyetértesz a diagnózissal? nekem mindig is rengeteg energiát adott sosztakovics zenéje. először tizenhat évesen hallottam a X. szimfóniát, és azonnal rohantam a bartók

Konzi könyvtárába, hogy az ottani bakelitlemezről átmásoljam a kazettámra. rongyosra hallgattam otthon, a mai napig őrzöm azt a felvételt. a „sosztakovics-szindrómán” a zeneszerzők nagy része átesik kamasz- és fiatal felnőtt korában − én sem voltam kivétel. amikor aztán az Új magyar

Zenei Fórum 2009-ben megrendezett zeneszerzőversenyének különdíjaként Keller András – nagy örömömre – darabot kért tőlem a concerto budapest számára, és sorolta a lehetséges műsorterv-verziókat, rögtön e mellett [vagyis a Sosztakovics X. szimfóniáját is tartalmazó program mellett

mm54

MUPA 2012_2_A.indd 54

2/29/12 8:15:00 PM

2012. április 28. 19:30

bartók béla nemzeti hangversenyterem

baráti Kristóf és a concerto budapest prokofjev: i. (d-dúr) hegedűverseny, op. 19 zombola péter: Kamaraszimfónia – ősbemutató Sosztakovics: X. (e-moll) szimfónia, op. 93 Km.: baráti Kristóf (hegedű) Vez.: Keller andrás

– a szerk.] döntöttünk. a régebbi élményanyag mellett a Kamaraszimfóniám esetében konkrét sosztakovicspárhuzam is felmerül: sosztakovics öttételes, vonószenekari verzióban is létező VIII. vonósnégyesének gerincét éppúgy a három lassútétel adja, ahogy az én (szintén vonósnégyesből született) darabomét is.

- Egy nyilatkozatod szerint II. vonósnégyeseden – és a belôle készült Kamaraszimfónián – Sosztakovicsén kívül még két zeneszerzô hatása érezhetô: Schuberté és Arvo Pärté. Melyikük mivel inspirálta a munkádat? schubert szerintem az első minimalista szerző, így számomra különösen fontos. Képes egyetlen ritmusképletre vagy mozgásformára felépíteni egy egész tételt vagy darabot. a Kamaraszimfóniám is nagyrészt monotematikus szerkesztésmódú, minden tétel egy bizonyos mozgásformára épül. ezen kívül van egy másik, sokkal áttételesebb schubert-hatás: az a fajta lírai időtlenség, amit kizárólag ő tudott megteremteni, és messze kiemeli abból a zenei közegből, amelyben létezett. ez óriási hatással van rám, egy-egy lassú tételének hallgatása közben azt érzem, mintha az űrben lennék, eltűnik minden földi dolog alólam-mellőlem. ami arvo Pärt zenéjét illeti, kamaszkorom óta jelen van az életemben. mikor megismertem a De profundis című darabját, azonnal „aha-élményem” támadt: igen, ilyen zenét akarok írni. nincs benne egyetlen fölösleges hang sem, felülemelkedik a lassú-gyors relációkon és mindenfajta kontrasztala-

pú gondolkodásmódon. már két szakdolgozatot és egy doktori disszertációt megírtam a zenéjéről, de még mindig erősen jelen van az életemben, hiába ismerem szinte minden leírt hangját.

- E gyökeresen különbözô, de egyazon mûben találkozó ihletforrásokból ugyanaz látszik, ami az eddigi életmûvedbôl: hogy zeneszerzôként „mindenevô” vagy. Szokatlanul színes a mûfaji palettád. Ez praktikus (pénzkereseti) okokra vezethetô vissza, vagy alkati adottság? a művészeten kívül is minden érdekel. reggelig tudok ülni az internet előtt, olvasok Zimbabwe gazdaságáról, pszichoanalitikáról, az iraki-iráni háborúról, prímszámokról, szervetlen kémiáról, mélytengeri kutatásokról vagy épp a monarchia hadihajótípusairól. a zenén belül is ugyanígy működöm, nem teszek különbséget műfajok és irányzatok között. mindegy, hogy a tehetség és a tudat milyen formában nyilvánul meg.

- Kamaraszimfóniád eredetileg vonósnégyesre készült, de nem találtad kielégítônek az apparátus és a zenei anyag viszonyát, ezért bôvítetted ki az elôadók létszámát. Mint nyilatkoztad, amúgy is elmúltak már azok az idôk, amikor néhány kamaradarabbal ki lehetett állni a közönség elé. A befogadói attitûd változott meg ennyire, vagy a zeneszerzôk szemében devalválódtak a kamaramûfajok? csak a magam nevében beszélhetek, hiszen sok olyan zeneszerző van, aki szinte kizárólag kamarazenét ír. ezt is inkább alkati kérdésnek gondolom:

hozzám közelebb áll a kórus és a zenekar, mint a kamarazenei műfajok. ettől függetlenül természetesen én is írok kamarazenét, de nem ez a fő profilom; ebben a műfajban még nem voltam képes kialakítani, megtalálni a saját világom.

- Sosztakovicshoz és Pärthez hasonlóan számos filmhez írtál zenét, többek között a kortárs magyar írók novelláiból készült rövidfilmekbôl álló, hajónapló címû sorozat néhány részéhez és Mundruczó Kornél frankeinsteintervéhez. A zenéddel megszólaló filmek többsége groteszk, tragikomikus, nyomasztó vagy egyenesen tragikus történetet mesél el. Hogyan találsz hozzájuk hangot? a szerzői filmek nagy része valóban a szatirikus-nyomasztó-depresszív közegben mozog, és mivel a saját zeném is nagyjából ezt az irányt követi, nem volt nehéz párosítani a két virtuális világot. Viszont egy norvég akciófilmben dolgozva nemrég rájöttem, hogy egy műfaji film zenéjének megírása egyáltalán nem vonz.

- És hogyan találnak rád a filmrendezôk? ez nagyjából ugyanúgy működik, ahogy a zenei világban. írok zenét egy filmhez, amit megnéz néhány rendező, akiknek tetszik a zene, aztán velük is dolgozom, további szociális áttétek keletkeznek, fraktálszerűen kiépül a rendszer. a pesti éjszakai életben is aktívan mozgok, ahol szintén lehet kapcsolatokat teremteni és ápolni. rengeteg elképesztően intelligens és kreatív ember van a filmeseknél, akik sokkal szabadabban léteznek, mint a zenészek nagy része. rengeteget tanulok tőlük, szeretem ezt a közeget.

- A komponálás mellett évek óta tanítasz a Színház- és Filmmûvészeti Egyetemen, valamint az egri Eszterházy Károly Fôiskolán. A katedrán is azt tapasztalod, amit zeneszerzôként, miszerint – idézlek – „sokkal sûrûbbnek és intenzívebbnek, vagy épp gyorsabbnak kell lenni”, mint régebben? nagyon szeretek tanítani: rákényszerít, hogy verbálisan is megfogalmazzak olyan dolgokat, amiket amúgy csak ösztönszinten tartanék. fontos a kommunikáció sűrűsége és az, hogy a legelemibb vegetatív vagy hétköznapi példákkal párhuzamot vonva szemléltessek zenei folyamatokat és öszszefüggéseket, ezáltal nem zenészek számára is érthetővé téve azokat.

mm55

MUPA 2012_2_A.indd 55

2/29/12 8:15:00 PM

b á r M i b ő l P a P P

l e h e t

b á r M i

T í m e a

ahogy öregszünk, úgy lesz egykor színes és szárnyaló fantáziánkból szürke és praktikus gondolkodás. a téli reggeleken, munkába menet, a sálunk felvételekor már eszünkbe sem jut, hogy éppen egy hatalmas óriáskígyót tekertünk a nyakunk köré. Ugye, négyévesen ez milyen könnyen ment? a Tesz-Vesz muzsika foglalkozásain nemcsak a gyerekek fantáziája szárnyalhat, de hegedűsné Tóth Zsuzsanna segítségével a szülők is rátalálhatnak elvesztett szabad asszociációs képességükre!

2012. március 5., 19., április 2., 16., 30. 10:30 Lépcsőterem

tesz-Vesz Muzsika

a Tesz-Vesz muzsika koncepciójának létrehozója és foglalkozásvezetője hegedűsné Tóth Zsuzsanna, aki 1995 óta foglalkozik hat év alatti gyermekekkel. az első zenebölcsis csoportok vezetésére 1997-ben kérték fel angliai zenefoglalkozások mintájára. Zsuzsanna, aki akkor már a szolfézs-zeneelmélet–karvezetés szak mellett az óvóképző főiskolát is elkezdte, és zeneiskolák zeneóvodai foglalkozásait vezette, először bizonytalan volt abban, hogy miért kell neki a három év alatti gyermekek szüleit segíteni abban,

hogy énekeljenek a kicsiknek, hiszen természetes, hogy a kisgyermek mellett az ember, amikor csak tud, énekel. a programszervezők győzködték a zenebölcsi közösségformáló erejéről, és arról, hogy fontos éneklésre bátorítani a szülőket. a foglalkozásvezetések mellett aztán Zsuzsanna beleásta magát a korai fejlesztésről, fejlődéslélektanról, agykutatásról, alternatív zenepedagógiáról szóló szakirodalomba, és a kodályi koncepciót megőrizve, forrai Katalin pedagógiai útmutatásait követve

mm56

MUPA 2012_2_A.indd 56

2/29/12 8:15:01 PM

formálta folyamatosan tovább és tovább a zenei foglalkozásait. a Tesz-Vesz muzsika foglalkozásain hétköznapi tárgyakat használnak: „a legutóbbi alkalommal színes fahasábok voltak az eszközeink.

Kihasználva ezek valamennyi adottságát azt kerestem, hogy miként kapcsolódhatnánk a féléves és három éves kor közötti gyermekek játékvilágához. minden eszközben a zene alapelemeit kutatom, a ritmust, a hangerőt, a hangszínt, miközben tartalomban, érzelemvilágban kapcsolódó mondókákat, dalokat hallanak a gyerekek. Úgy fogalmaznék, hogy a gyermekek tárgyakkal történő ismerkedését, manipulációját, és az ahhoz kapcsolódó érzelmeit egyfajta igényes, elsősorban magyar zenei burokba zárom – magyarázza Zsuzsanna. – Akik rendszeresen járnak a foglalkozásokra, már tudják, sőt izgalommal várják, milyen furcsa helyzetben használjuk majd a tárgyakat, de az újonnan belecsöppenők még az eredeti funkcióban gondolkodnak. így volt ez legutóbb is, amikor voltak gyermekek, akik azonnal építkezni kezdek a hasábokból, mi pedig jóval absztraktabb módon használtuk: autóként, hegedülhetünk rajta, fújtuk sípként, de fűrészeltük, kalapáltuk, tüzet raktunk belőle, ahol megmelegedtünk, majd madárrá változtattuk.” És gondolták volna, hogy egy sárga gumikesztyűt a lábra is lehet húzni? Zsuzsanna felidézi, hogy voltak csöppségek, akik először ódzkodtak ettől, mert megszokták, hogy a kesztyű kézre való, ám amikor rájöttek, itt szinte mindent szabad, boldogan totyogtak kacsaként.

repertoárját. Itt születhetnek a gyermekek első szabad zenei kalandozásai a hangok, hangzások, effektusok világában! a Tesz-Vesz muzsika foglalkozásain leginkább a szülők kapnak bátorítást arra, hogy a hétköznapi helyzeteket egészen új, szinte extrém módon használják ki. egy kendőt, sálat, lavórt, netán törölközőt hintaként is használjanak, vagy parkettán, linóleumon húzva szánkóként, lovacskaként nevesítsék. amellett, hogy remek játékról van szó, javítja a gyermekek tartását, elősegíti a mozgásfejlődést, az egyensúlyérzéket. a ruhaszárító alól sem kell azonnal kiparancsolni a gyermeket, ha asszociálhatunk előtte a fák suhogására, a szél simogatására, vagy a bújócskázásra és hozzá tudják kapcsolni a foglalkozásokon tanult mondókákat, dalokat. a gyerekek mindig együttműködőek, mert ők szeretnek tenni-venni, felfedezni a világot. ahhoz, hogy a foglalkozáson hamar feloldódjanak, megtalálják önmagukat és helyüket az új közegben, először a szülők tesznek-vesznek rajtuk és velük, például tapsoltatókkal, tenyeresdikkel, arscimogatókkal, dülöngélőkkel, höcögtetőkkel „melegítenek be”, azaz olyan intim mozdulatsorokkal,

játékokkal, amit csak az anyukáknak, apukáknak, nagyszülőknek engednek a gyermekek, s ebből a meghitt, biztonságot adó együttlétből nyílnak meg fokozatosan a közösség felé. a foglalkozás második szakaszában kerülnek elő az izgalmasabbnál izgalmasabb eszközök, minden alkalommal mindösszesen egy fajta: a már említett óriás fagyöngyök és fahasábok mellett óriáscsipeszekre és -gombokra is számíthatnak a résztvevők. a szülő aktív, bátorító, megerősítő jelenléte itt is fontos a gyermekek számára. a szülő tudja, hogy egy-egy tárgyat mennyire ismer a gyermeke, temperamentumától függően mennyire vonható be a közös cselekvésbe. a Tesz-Vesz muzsika aprócska résztvevői még nem tudnak beszélni, jóllétüket, érzelmeiket tekintetükkel, testbeszédükkel kommunikálják, őszintén, világosan. a foglalkozás harmadik szakaszában, amikor már fáradnak a picik, hisz jól „kidolgozták” magukat, előkerülnek az igazi hangszerek, a hegedű, gitár, citera, furulya, fuvola és türelmükhöz, érdeklődésükhöz mérten megkezdődik a meseszövés hangeffektusok kíséretében. Itt az egyik legnagyobb kihívás az, ha nem homogén a csoport, ha a kilenc hónapos mellett ott ül a majd’ hároméves, hiszen az a cél ebben a szakaszban is, hogy mindenkit megérintsen a muzsika.

fontos, hogy ezekben a helyzetekben nem szabad a gyerekeket drasztikusan együttműködésre bírni. nagyon nagy szerepe van a szülőnek és a foglalkozásvezetőnek.

Végtelen türelemmel, tapintattal kell irányítani a kicsiket, hogy maguktól, saját temperamentumuk és tempójuk szerint érezhessenek rá az új tevékenység ízére. ha az elég dinamikus, elég csábító számukra, biztos, hogy bekapcsolódnak a „munkába”. mert ez az a hely, ahol nem kell határt szabni a fantáziának, nyitott a vezető a gyermeki ötletekre, és plasztikusan használja zenei

mm57

MUPA 2012_2_A.indd 57

2/29/12 8:15:04 PM

S a n t a

K é p , s Z.

M a r i a

n o V e l l a

t é r ,

F o t ó K :

r o S t a

j ó z S e F

g e o M e t r i a

e.

festőnek tanult, munkái azonban az építészet és a szobrászat határmezsgyéjén mozognak. megyik János életművéből nyílt kiállítás a Ludwig múzeumban. a tárlatról az alkotóval beszélgettünk.

2012. március 9. – június 10.

Ludwig Múzeum – Kortárs művészeti múzeum

Megyik jános: a kép tere

- A kiállítás ajánlója úgy fogalmaz, hogy munkái „olyan térbeliséget vetnek fel, ami az építészetnek és a szobrászatnak egyaránt sajátja”. Mit jelent ez az alkotási gyakorlatában? eredetileg festő vagyok, azonban a hatvanas években találkoztam azzal a problémával, hogy a kép megszűnt. Jackson Pollockék erre húsz évvel korábban rájöttek, de én csak ’56 után, miután bécsbe emigráltam. addig nem ismertem a modern művészetet, a találkozás olyan volt számomra, mint egy földrengés. a

felismerést követően elhatároztam, hogy újra kitalálom a táblaképet. ehhez idővel a geometriát választottam eszköznek, így próbáltam újraalkotni a kép terét. először csak a kép síkjában kísérleteztem, majd ezt a síkot mint háromdimenziós térbeliséget kezdtem el modellezni, tehát nemcsak a képet, hanem az előtte és a mögötte lévő teret is. ha ezt az elvet követi az ember, és nem ragaszkodik a specializálódáshoz, akkor lehet belőle építészet vagy lehet belőle szobrászat is.

mm58

MUPA 2012_2_A.indd 58

2/29/12 8:15:05 PM

- Végül mégsem ment el egyik irányba se.

Valóban. az én látásom egy festő látása. emellett a projektív geometria eszközével egy olyan képi koncepciót hoztam létre, amely egyfajta műfajnélküliséget eredményezett; ugyanakkora korábban említett műfaji tulajdonsággal is rendelkezik. a munkámban a térlátás és ennek kezelése vált fontossá. a reneszánszban a kép megújulásával együtt jött létre az építészet és a szobrászat megújulása is. mivel ez egy olyan folyamat, amit nem tekintek lezártnak, kapcsolódni tudok hozzá a mai látásommal és eszközeimmel.

- Egy helyütt mégis úgy nyilatkozott, hogy fontosnak tartja, hogy szétválassza, majd ezt követôen újradefiniálja a mûfajokat. mivel ebben a műfajnélküliségben elvben a műfajok határai is adva vannak, döntés kérdése ezeknek a definiálása. a modernitás tárgyiasult formában, elidegenítve szemléli a művet. Így a sík (a kép síkja) számomra acéllemez; a 3D vetítés: fapálcika, gumihuzal; a rajz pedig grafit- és színes ceruza, tus, vagy pedig lézervágás az acélban; ha design-t csinálok, fontos az érintés; az építészetnek a plasztikai természetét hangsúlyozom. amikor pedig reliefet csinálok, a fal síkja és a relief koncepcióm szerint festve vannak (ezek csak a katalógusban szerepelnek). A magam számára valahogy így definiálom a műfajokat. Természetesen tudom, hogy a műfajokon belül is határok húzódnak; munkácsyt cézanne-nal összehasonlítani hiba lenne, mert annak ellenére, hogy kortársak és mindketten festők, céljaiknak gyakorlatilag nem volt köze egymáshoz. nem jó, vagy rossz, hanem egészen más. emellett nyilván a különböző befogadói igényekről is szó van, ami más művészeti ágakban is megjelenik, például a zenében. az úgynevezett könnyűzene egyértelműen más igényeket szolgál, mint a komolyzene, ez azonban nem azt jelenti, hogy a könnyűzenében nincsenek fantasztikus dolgok. Vannak, csak az is más. Valaha mindez együtt volt.

- Nem gondolja, hogy e mögött a szétválás mögött nem csak más igények, hanem más funkciók is állnak?

Komolyzenére nem lehet táncolni.

Jó pár évvel ezelőtt voltam a bécsi Konzerthausban egy reneszánsz

S p e r l o n g a

hangversenyen. egy idő után a karmester odafordult a közönséghez és elmondta, hogy ezek a darabok, amiket most játszanak, táncok, úgyhogy tessék nyugodtan táncolni. És sokan felálltak és táncoltak. amit most ülve hallgatunk, arra olykor táncoltak. bizonyos művészeti ágak tehát szétváltak.

- Ez igaz a festészetre is?

Igen. A régi festészetnek – többek között – nagyon erős a narratív jellege. ma is fontos a narráció, de másképp: a „képre” sokszor már nincs is szükség. az installációk azt jelzik, hogy a „képeket” meg lehet valósítani hagyományos értelemben vett „művek” nélkül, úgy, hogy odatesszük a tárgyakat és mindezeket a narráció révén összefüggésbe hozzuk.

- A cím narratíva?

Valószínűleg az. a kevés címemmel, talán kettő-három van, konkrét tartalmat jelzek. Van egy munkám, az Hommage à Pascal. amikor készült, Pascalt olvastam, ebben a művemben pedig a Pascal–Brianchon-tételt (a dualitás tételét a geometriában) dolgoztam fel, így adta magát a cím. egy másik címes munkám, amely látható a kiállításon is, a Santa Maria Novella. ezt az azonos nevű firenzei templom alaprajzára csináltam, tehát itt adták magukat a címek. De amikor dolgozom valamin, nem verbális gondolataim vannak, hanem az van a fejemben például, hogy mi a tér, és hogy néz ki ez a sík? a síkról a geometriában különböző megfogalmazások vannak: van szférikus sík,

M o d e l l

irányítható és nem irányítható természetű sík, a möbiusz-szalag stb.

Tehát, ha csinálok egy kép-kivágást, akkor az a kérdés, hogy ez hogy néz ki totalitásában? mert ha azt mondom, hogy ez egy Klein-kancsóból (a Klein-kancsó egy zárt, összefüggô, kétdimenziós felület, aminek csak egy oldala van. Önmagába forduló kúp, amelynek a belseje egyben a külseje is – a szerk.) van kivágva, akkor, ami ezen a síkon történik, annak másfajta konzekvenciái vannak, mintha egy egyszerű szalvétának fogom fel. ha ez van a fejemben, akkor nem adok neki címet, mert ha címet akarnék neki adni, akkor túl bonyolult lenne.

- Van kedvenc saját mûve? nincs, mert ha lenne, akkor az egy lezárt dolog lenne, és nem tudom lezártnak tekinteni a műveimet. nemrég hamburgban megnéztem egy régi, lécekből készült munkámat. bár konkrétan nem az én tulajdonom már, mégis hozzáraktam egy lécet. Lehet, hogy ezt nem is lenne szabad, de nem tudtam megállni, bennem nem véglegesült a formája.

- Van olyan elképzelése, amit eddig nem tudott megvalósítani, de nagyon szeretne? szívesen dolgoznék olyan építészeti projektben, amelyben szabadon lehetne alkotni: azt a folyamatot szeretném folytatni, ahogy szenderffy Gáborral és Golda Jánossal dolgoztunk a Debreceni egyetem Élettudományi Épületén. mm59

MUPA 2012_2_A.indd 59

2/29/12 8:15:06 PM

h í r h o z ó

K á e l c S a b a , e r d ő d y o r S o lya , F i S c h e r i Vá n , S t e F a n e n g l e r t F o t ó : V é g h d á n i e l

S t r a t é g i a i e g y ü t t M ű K ö d é S a b F z - V e l a műVÉsZeTeK PaLoTáJa És a bUDaPesTI fesZTIVáLZeneKar meGÚJULT KaPcsoLaTánaK aLaPJáT a KöZös mÚLT, JöVőJÉT a mInősÉGI KoProDUKcIóKba VeTeTT hIT És a maGasKULTÚra haZánK Jó hírÉT Is öreGbíTő nemZeTKöZI rePreZenTácIóJánaK aZonos sZánDÉKa aDJa. „a partnerség erősebb keretbe foglalja az eddigi együttműködéseket, de jóval többet is jelent annál. Deklarálja, hogy a budapesti fesztiválzenekar a müpában van otthon. Kifejezi a szoros és elmélyülő kapcsolatot, illetve a jövő irányába olyan lehetőségeket nyit meg, amelyeket eddig nem használtunk ki. ez egyrészt tartalmi szinten valósul meg, vagyis a programok összeállításánál, másrészt a marketing és a kommunikáció frontján jelenik meg” – mondta Káel Csaba a két intézmény közös sajtótájékoztatóján február 7-én, ahol Stefan Englerttel, a budapesti fesztiválzenekar ügyvezető igazgatójával közösen aláírták az együttműködés szándékát rögzítő nyilatkozatot. „Úgy gondolom, logikus lépés a stratégiai együttműködés elindítása. azért is, mert már most is nagyszámú közös produkcióban veszünk részt, és azért is, mert most a világ egyik legjobb zenekara és a világ egyik legjobb előadóművészeti központja fog össze. a fesztiválzenekar legalább évi harminc koncertet ad itt, a müpa a legfontosabb koncerthelyszínünk, mi itt érezzük otthon magunkat” – nyilatkozta Stefan Englert. a két intézmény a jövőben rendszeresen egyeztet majd műsoráról és szólistáiról. a müpa arra is lehetőséget kíván biztosítani, hogy a fesztiválzenekar által meghívott szólisták önálló kamarakoncertek és mesterkurzusok során hangsúlyosan jelenjenek meg az intézmény életében. az eddigi projektek folytatása mellett további jelentős koprodukciók létrehozása mellett is elkötelezi magát a két intézmény, amelyeket külföldön közösen képviselnek.

i a M a

a

M ü p á b a n

TörTÉneTe során eLősZör TarTJa maGyarorsZáGon ÉVes KonferencIáJáT a VILáG KLassZIKUs ZeneI KoncerTsZerVeZőIT, műVÉsZeTI ÜGynöKsÉGeIT És ImPressZárIóIT TömöríTő sZerVeZeT, aZ InTernaTIonaL arTIsT manaGers’ assocIaTIon. A április 19. és 21. között zajló rendezvényre több száz menedzsert, a legjelentősebb előadóművészeti központok vezetőit és művészeket várnak, azaz a komolyzenei szakma elitjét. a rendezvény házigazdája a müpa és a nemzeti filharmonikusok, a nyitóbeszédet Kocsis Zoltán tartja. a Hatékony megoldások nehéz idôkben alcímet viselő konferencia szakmai programjai elsősorban arra keresik a választ, milyen új stratégiákkal maradhat sikeres az előadóművészeti ipar a válság idején, de a rendezvény lehetőséget ad a sokszínű magyar zenekultúra bemutatkozására is.

F o t ó é S V i d e ó p á l y á z a t o t h i r d e t a M ü p a eGyeTemIsTáK És főIsKoLásoK KörÉbőL VárJáK a JeLenTKeZőKeT. a PáLyáZóK feLaDaTa a KULTÚra És a TársaDaLom KaPcsoLaTánaK És KöLcsönhaTásaInaK bemUTaTása. a kiírásban előnyt élveznek azok a munkák, amelyek felhívják a figyelmet a kultúra szerepére a hétköznapok problémáinak megoldásában, a művészet útmutató erejére a válság idején. az értékes nyereményeket kínáló pályázat beadási határideje május 1. A szakmai zsűri által kiválasztott győztes műveket ünnepélyes díjátadón, május 11-én mutatják be, amikor a pályamunkákból kiállítás is nyílik. További információ a mupa.hu-n található.

mm6

MUPA 2012_2_A.indd 6

2/29/12 8:13:43 PM

K o c S i S

z o l t á n

p o r t r é J U h á s Z

F o t ó :

–

M a r j a i

M á S

j u d i t

o p t i K á V a l …

e L ő D

Több évtized alatt, rádiós és televíziós munkám során nálam a legtöbbet szerepeltetett művész vitathatatlanul Kocsis Zoltán volt. Már 1963-ban rövidnadrágos kisfiúként zongorázott az egyik filmre rögzített televíziós fejtörőjátékban, amelyben a négy műsorvezető egyikeként vehettem részt. a Zenélô óráknak ezt az adását – a díszvendég, Kodály Zoltán jelenlétének köszönhetően – szerencsére filmre vették.

2012. március 17. – április 1. előcsarnok

Kocsis 60 – fotókiállítás

hét évvel később a rádió zongoristaversenyével kezdődött Kocsis Zoltán ma is tartó, töretlen karrierje. Innentől sűrűsödtek a találkozásaink, melynek „lenyomatai” hiteles dokumentumok: írások, interjúk, kritikák, rövidebb-hosszabb

beszélgetések a rádióban, televízióban. ezekből valóságos sűrített pályarajz kerekedhetett ki, mégpedig a leghitelesebb forrásból. Újrahallgatva és olvasva magam is el-elámultam, hogy Zoltán mennyire érett elképzelésekkel, elvekkel,

mm60

MUPA 2012_2_A.indd 60

2/29/12 8:15:08 PM

gondolatokkal volt felvértezve már kora ifjú éveitől! a róla szóló, a születésnapi események alatt bemutatandó, Kocsis Zoltán Juhász Elôd mikrofonja elôtt – 40 év interjúi című kötetet Kocsis így kommentálta: „sok mindenről másképp gondolkozom ma már, de az irányadó szempont természetesen az akkori énem-gondolkodásom…” az általa jóváhagyott kézirat ugyanazt a tökéletességre való törekvést tükrözi, ami munkás évtizedeit jellemzi.

Mindemellett – úgy vélem – sokakat érdekelhet az, hogy valójában milyennek látom hősünket? hiszen sok évtizedes a kapcsolatunk, már-már barátságunk. amelyben mindig is volt némi – meglehet, a tizennégy év korkülönbségből adódó, bár talán inkább a nála szinte mindenkivel „szemben” megnyilvánuló – távolságtartás. ez természetesen nem zárja ki a közös hullámhosszt és a ritka, őszinte és mély kitárulkozásokat.

hogy megütötte a fülemet egy-két beszólása zenekari próba közben. amit aztán többnyire korrigált. arra hivatkozott, hogy ami természetes neki, azt úgy érzi, joggal elvárná a muzsikustársaktól is. örömmel jött, amikor felvételre hívtuk. mindig tudtunk kamerák előtt is fesztelenül szót váltani – zenei érdekességekről, elemzésekről, mindenről –, kivéve politikáról, mármint egy nagy vihart kavart 1988-as Pillanatkép műsor óta arról nyilvánosan már nem. (Ebben – előre megbeszélve – Zoltán valóban „kitálalt” sok mindent, élő adásban, csúcsidőben, a főadón!)

engedelmükkel néhány szubjektív „mozaikkal” szeretném megéreztetni, hogy milyennek látom őt „emberközelből”. elsősorban a múltból idézek – hiszen a jelen előttünk zajlik, Zoli mindennapi küzdelmeivel, sikereivel, ma már „visszafogottabb” szóbeli megnyilatkozásaival.

sokszor külföldön is folytathattuk kamerák előtti interjúinkat: hannoverben, a világkiállításon, aztán Tokióban – kiderült, mennyire komoly értője a japánok konyhaművészetének is. Vagy colmarban, ahol azzal lepett meg, hogy elzász-Lotaringia is a „kisujjában” van. mint ahogy oly sok minden. És még nem is szóltunk olyan szenvedélyeiről, mint a könyv- és lemezgyűjtés, a számítógép, a társművészetek, a finom borok, a főzés. Vagy arról, hogy mi mindennel képes abszolút lépést tartani, egyszerre hány életet élni… megfejthetetlen… Vagy mégsem az?

már a legelső időszakban gyakran mentünk együtt vidéki koncertekre. ő zongorázott, jómagam ismertettem, bevezettem a műsort. És ugyanígy folytattuk később, sokszor nagyobb nyilvánosság előtt is. mindennek hátterével talán érthető, hogy tőle olykor még gorombaságokat is elfogadtam.

egyszer egy előadásában arról beszélt, hogyan tanul meg egy zeneművet. mintegy lefényképezi az agya, és így, kétszeri-háromszori átolvasás után már minden rögződik a számára. Persze, így is lehetnek kihagyások, de akkor segítenek az ujjak, segít a stílusismeret, a rögtönzőkedv.

Volt eset, amikor televíziós stábunkat – szellemesen, jópofáskodva? – léhűtőknek titulálta. majd amikor befejeztük, és ők még folytatták, odafordult hozzánk: „no, nem takarodtok?” megsértődhettem volna.

Nem tettem. Mert ez nála – remélem, nem haragszik meg érte, hogy így leírom – olyan gyerekes hülyéskedés, játék, meggondolatlan tréfának szánt kiszólás volt.

Ja, így könnyű! – gondolnánk. Cseppet sem az, hiszen neki is meg kell küzdenie mindenért. napjainkban is: elsősorban zenekara létbiztonságáért.

Tudja, hogy kitűnő együttessé formálta a nemzeti filharmonikusokat, hogy azt méltán tartják a világ élvonalába tartozónak. De ehhez próbáról próbára sokszor szinte újra kell kezdenie sok mindent.

ritka eset, amikor mindez oda-vissza működik. Apróbb dolgokat – köztük negatívumokat – olykor szóvá tettem neki, amikor meglátogatott, és megengedte a hangulat. így azt,

Más kérdés, hogy a küzdés – finomabban: az aprólékos munka – neki lételeme. Nem könnyű vele a kommunikáció. Pontosabban, amikor már eljött és helyben van, akkor már az, akkor el tud bűvölni mindenkit.

a színpadon, a próbateremben nagyon nyitott – mégis zárt, szemérmes. nála nincsenek tabuk, de vannak – mint Kékszakállúnak – lelkének rejtett „ajtói”. Jó hangulatban szellemes és lefegyverező, rendkívül sokoldalú társalgó, mesél, sztorizik – mindenre emlékszik, de igazán mégsem adja ki magát. nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem érzékenyül el – vagy még nem?

Kifejezett képessége van a publicityhez. ha klónozni lehetne, bizonyára televíziós zenei ismertetőket is tartana rendszeresen, mint ahogy a rádióban már elemzett különböző műveket. nagyszerűen! És aki betekintett napról napra vezetett eseménynaplójába, meggyőződhetett, hogy íráskészsége is figyelemre méltó.

De mi az, ami nem lenne az és olyan az ő rendkívül összetett személyiségében? abszolút naprakész – mindenből, mindenkiből.

Talán ez úgy lehetséges – és egyik beszélgetésünkben célzott is rá –, hogy ő másképp érzi az időt, így másképpen is bánik vele. hosszan lehetne boncolgatni személyiségének, egyéniségének összetevőit. az biztos, hogy az alap, amelyből minden sarjad – ahogy ő is mondja –, „alig változott”. De ez az „alig változás” is hihetetlenül sok: művészete egyre elmélyültebb, egyre varázsosabb. A kisfiúból – akit már az induláskor megérintett a Zseni szelleme – igazi Nagy Művész lett. Aki szolgál és felemel, lenyűgöz, gazdagít és mozgósít.

Kodály tanár úrhoz hasonlóan ő is a nehezebb utat választotta. nem a nagyvilágot, a valószínűleg kevesebb megvívandó ütközetével, hanem az itthoni életet, a zenéért non-stop folytatott harcot. Jól tudja, hogy ilyen gazdag zenei múlttal – művekkel és művészekkel – kevés nemzet dicsekedhet. erre építhetünk! a maga munkájával, zongorázva, vezényelve, kottafejeket róva, tanítva és tanulva a megkerülhetetlen tekintély erejével ezt kimondvakimondatlanul is sugallja. Koncertről koncertre bizonyít: itt is lehet, sőt, csak így lehet! Természetesen nemcsak zenében, nemcsak a művészet területén… mm61

MUPA 2012_2_A.indd 61

2/29/12 8:15:09 PM

K u l i S S z a

l a K a t o S

g e r g e l y ,

F o t ó :

h a n g V e t ő K , F ü g g ö n y ö K V É G h

S c h i l l e r

K a t a

z e n g ő K a M r á K ,

D á n I e L

a bartók béla nemzeti hangversenyteremnek nemcsak a mérete, hanem változtatható akusztikai tulajdonságai miatt is a világ élvonalában a helye. Az ARTEC 2007-ben elhunyt vezetője, Russell Johnson által megálmodott rendszer titkairól Lakatos Gergelyt, a müpa akusztikai konzulensét kérdeztem. a teremakusztikai minőség két fontos paramétere az utózengés és a hangenergia-eloszlás: e két tulajdonság határozza meg alapvetően, hogy egy helyiség „hogyan szól”. a fontosabbnak tekintett utózengés (közismertebb nevein: lecsengés, visszhang) a terem térfogatával egyenes arányban nő, és fordított arányban áll a teremben található elnyelő anyagok összfelületével. Igen ám, de mekkora utózengés az ideális?

Kézenfekvő a válasz: eltérő mértékű egy szólóest, vagy egy szimfonikus zenekari koncert, illetve barokk, romantikus vagy kortárs zene esetében. az utózengés módosításának legközvetlenebb, ám legnehezebben kivitelezhető módja a terem zengő térfogatának (méreteinek) változtatása. ezt a megoldást választották a Müpa tervezői, és a 23 000 m3 légterű bartók béla nemzeti hangversenyterem térfogatának ötödét a színes oldalsó burkolatok mögött rejtették el. az oldalfalak szegmensei valójában hidraulikus szerkezetekkel mozgatható, soktonnás vasbeton ajtók, amelyek a mögöttük található 58 zengőkamrát gombnyomásra

nyitják-csukják a produkciók igényeinek megfelelő mértékben. „a tapasztalat azt mutatja, hogy a zengőkamrákét meghaladó hatást lehet elérni a hangenergia terjedésének szabályozásával, amelyre a leghatásosabb eszköz a canopy” – utal Lakatos Gergely a színpad fölé befüggesztett több mint negyvenöt tonnás, 225 m2 kiterjedésű, három külön mozgatható elemből álló hangvetőre. a canopy a látszattal ellentétben nem a hang irányát, hanem a hanghullámok első visszaverődését, és azáltal a szubjektív térérzetet befolyásolja. minél lejjebb van, annál rövidebb idő alatt és annál nagyobb energiájú hang verődik vissza róla – épp úgy, mintha a terem adott része lenne kisebb. ezzel az eszközzel elsősorban szólókoncertek esetében élnek, nagyegyüttesek hangversenyein pedig a canopy feladata az, hogy jobban hallják egymást a színpadon ülő, egymástól távolabb elhelyezkedő zenészek. az akusztikai elemek sorát a függönyök zárják, amelyek – lévén hangelnyelő anyagok – kihúzott állapotban az utózengési időt csök-

kentik. az emeletmagasságú fekete drapériákra elsősorban hangosított koncerteken van szükség, próbák, hangbeállások és cD-felvételek során pedig a közönség jelenlétét, illetve a stúdiókörülményeket lehet szimulálni a segítségükkel. a zengőkamrák, hangvetők és függönyök különböző formációkhoz, műsorokhoz és műfajokhoz megfelelő helyzetét rögzítő alapbeállítások meghatározásához az arTec számításainál is fontosabb volt az épület és a terem próbaüzeme. „az első évad a tapasztalatok éve volt” – idézi fel a kezdeteket az akusztikai rendszerek üzemeltetéséért felelős szakember. hét év távlatából elmondható: russell Johnson tervei jól vizsgáztak a gyakorlatban. „a terem hihetetlen értéke a hangtisztaság: nincs elmosódott hangkép, zavaró összecsengés” – összegez Lakatos Gergely, aki szerint a bartók béla nemzeti hangversenyterem arányos, áttetsző hangzása különösen a Wagner-produkciókban nyújt egyedülálló élményt. már csak néhány hónap, és (újra) meggyőződhetünk róla személyesen is!

mm62

MUPA 2012_2_A.indd 62

2/29/12 8:15:12 PM

h á z r ó l

F o t ó :

a

K a n a d a i

V É G h

h á z r a

n i c o l a S

r u e l

r o K o n

D á n I e L

Éppen fél évvel ezelőtt, 2011. szeptember 7-én nyílt meg az új montreali zenepalota, a Bartók Béla nemzeti hangversenyteremre rendkívül hasonlító maison symphonique. a kanadai metropolisz szívében található ultramodern kulturális negyed, a Place des Arts (Művészetek Parkja) hatodik, egyben utolsó épületének munkálatai 2009 tavaszán kezdődtek meg, hogy végre saját, méltó otthont kaphasson a Kent nagano által irányított montreali szimfonikus Zenekar. a ház a müpához hasonlóan PPP-konstrukcióban épült. a Diamond & schmitt tervezőiroda és az építtetők konzorciuma felel az üzemeltetésért is – a beruházás 269 millió dolláros (mintegy 60 milliárd forintos) végöszszege fedez minden költséget a kontraktus 2038-ban esedékes lejártáig. a körültekintő tervezés során csupán egyetlen dolgot felejtettek el a derék kanadaiak. az épületet ugyanis csak a megnyitó reggelén sikerült elnevezni – ám a franciául kiválóan csengő névről (jelentése: szimfonikus otthon, szimfónia-ház) azonnal kiderült, hogy lefordíthatatlan. a hagyományos, „patkó a cipősdobozban” kialakítású koncertterem külső héját és közönségforgalmi tereit egyenes, célszerű vonalak határozzák meg. az előcsarnokokat teljes, három emelet magasságban üveg homlok-

zati burkolóelemek teszik világossá és átláthatóvá, az épületnek a zenekar helységeit, a kottatárat, próbatermeket és a főzeneigazgatói lakosztályt rejtő oldalán az üveget mészkő és szürke gránit váltja. az egyszerűnek tűnő felépítés kifinomult mérnöki megoldásokat rejt: a ház közelében található metróállomás (amellyel közvetlen aluljáró-összekötettetésben áll), illetve a szomszédos csomópont zaját és rezgéseit az épület alapzatába épített gumipárnázás tompítja.

A mintegy 29.000 m3 térfogatú terem kétszáz fős kórus, 120 hangszeres zenész, és 2000 főnyi közönség befogadására alkalmas. a belsőépítészeti megoldások, így a nézőtér és színpad kialakítása, sőt, még a székek zöld kárpitozása is erősen emlékeztet a mi bartók béla nemzeti hangversenytermünkre, a budapestinél harmadával-negyedével nagyobb montreali termet azonban – a mennyezetet leszámítva – mindenhol világos bükk burkolja. a tervezők a természetes és elegáns, harmóniát sugárzó anyagot komolyzenéhez illő tulajdonságai miatt választották, de persze a fa kedvező akusztikai tulajdonságai sem

elhanyagolhatók. mivel a termet az év kétharmad részében kizárólag Kent naganóék használhatják, hangzását elsősorban szimfonikus zenekari koncertekre optimalizálta az akusztikai tervek kidolgozásával megbízott – a Müpa hangzásképéért is felelős – ARTEC stúdió. Bár a Place des Arts komplexumában kisebb és nagyobb termek is rendelkezésre állnak, a maison symphonique kamara-hangversenyeket és hangosítást igénylő produkciókat is befogadhat, köszönhetően a terem teljes hosszában végighúzódó állítható magasságú álmenyezet, illetve az oldalfalak elé kihúzható függönysor segítségével változtatható akusztikai tulajdonságainak. a szándékosan nem tolakodó építészeti megoldásoktól egyedül az orgona homlokzata üt el, a casavantgyárban készülő hangszer a színpad mögötti falba épített sípjai ugyanis meghökkentő összevisszaságban állnak. a híradások szerint a maison symphonique akusztikája kiváló, de hogy a teljes egészében csak 2014-re elkészülő extravagáns orgona hangja milyen lesz, az egyelőre a jövő zenéje.

mm63

MUPA 2012_2_A.indd 63

2/29/12 8:15:14 PM

a j á n l ó

m á J U s - J Ú n I U s I V É G h

e L ő Z e T e s

s á n D o r - c e n T e n á r I U m

Idén lenne százéves a világhírű 20. századi magyar hegedűs-kamaramuzsikus generáció legendás alakja, végh Sándor. Mivel 1946-ban disszidált, a végh Quartettel, majd később a mozarteum professzoraként, és a keze alatt iskolaegyüttesből élvonalbeli kamarazenekarrá fejlődő camerata salzburg élén elért eredményeit külföldön máig magasabban jegyzik, mint magyarországon. születésének centenáriuma alkalmából ezen kívánnak változtatni a Keller andrás művészeti vezetésével összefogó egykori tanítványok. A május 12-én megrendezendő végh Sándor-nap délelőtti koncertjén beethoven, schubert és bartók kamaraműveiből válogat a Keller Quartet arvid engegård, Várjon Dénes, fenyő László és Klenyán csaba közreműködésével a fesztivál színházban. az esti szimfonikus hangversenyen mozart és beethoven egyegy szimfóniája mellett J. s. bach kétzongorás versenyműveit szólaltatja meg a camerata salzburg Keller andrás vezényletével, ránki Dezső és Klukon edit szólójával.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, május 12.)

V é g h S á n d o r

J A Z Z T A v A S Z

2 0 1 2

Az eddig négy külön napra időzített koncertek helyett 2012-ben fesztivál üzemmódra vált át a Jazztavasz. Május 13-án délután négy órától éjfélig játszanak majd a különböző formációk, akiket a fúziós, plugged-in jazz mellett a Joe Zawinulhoz fűződő kapcsolat köt össze. a kezdés a dobos és zeneszerző borlai Gergőé és két amerikai társáé, ők együtt alkotnak nem csak alkalmi triót. Később a The syndicate, a fúziós jazzt indító és nyolcvan éve született Zawinul utolsó bandája játszik – a billentyűs örökségét a leginkább ők tudják átadni ma is. Este nyolctól egyszerre kezd majd a többiekhez képest más típusú jazzt játszó, akusztikus zongorás Rozsnyói Péter-trió és az elektronikus formáció, az E-Nerd – Post 9:30 Collective. Az igazán ütős, energikus zárókoncert a régi motoros, eredeti formájában még 1977-ben induló The Yellowjackets-é lesz.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Üvegterem, május 13.)

a n n e - s o P h I e

a n n e S o p h i e M u t t e r

b U D a P e s T I

b o r l a i

g e r g ő

m U T T e r

anne-sophie mutter emberöltőt felölelő zenei karrierjében egyedülálló módon találkozik a klasszikus és a kortárs zene. akadályokat nem ismerő technikai tudását és hegedűhangjának utánozhatatlan expresszivitását a kétgyermekes családanya kortárs darabok bemutatásával edzi, de rendre visszatér a pályafutása alfájának számító klasszikus repertoárhoz. erre aztán ezek az új impressziók, mint üres lapra vésődnek rá, biztosítva interpretációjának frissességét és változatosságát. második budapesti koncertjének műsorát sophie-mutter ezen koncepció mentén válogatta össze: az origó Mozart zenéje lesz, a leírt kört pedig az a 2010-es Wolfgang rihm-hegedűverseny adja, amit mutter személye ihletett, és amit kérésére mozarti zenekarra szabtak, párhuzamba állítva ezzel a koncertanyag korokat áthidaló egységét a hegedűművésznő rendkívül izgalmas és sokrétű zenei életművével.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, május 29.)

W a G n e r - n a P o K

az itthoni és külföldi látogatók, mi több a kritikusok körében is igen népszerű a bayreuthi Ünnepi Játékok mintájára létrehozott rendezvény. Idén ismét előkerül A nibelungok gyûrûjének tetralógiája hartmut schörghofer rendezésében. ezen túl természetesen a premier sem maradhat el, ami idén a Tannhäuseré lesz június 3-án. a címszerepet a világhírű amerikai tenor, robert Dean smith énekli, az előadást matthias oldag rendezésében láthatjuk. a Wagner-napok azonban kezdi kinőni budapesti kereteit és a művészetek Palotája új stratégiájának köszönhetően nagy valószínűséggel néhány év múlva európa más városaiba is elutazik a produkció. mindenesetre jövőre azért még érdemes az itthoni jegypénztárakat is felkeresni, hiszen 2013-ban a Lohengrin és a Parsifal ismét látható és hallható lesz a bartók béla nemzeti hangversenyterem színpadán.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 12-19.)

r i c h a r d

w a g n e r

mm64

MUPA 2012_2_A.indd 64

2/29/12 8:15:19 PM

mm65

MUPA 2012_2_A.indd 65

2/29/12 8:15:22 PM

e c h o

–

v I S S Z H A N G O K

M Á R T O N A T T I L A – s á n T a I s T V á n c s a b a jazz ShowcaSe – Marcin waSilewSKi trio (pl) (JAZZMA.HU, 2012. JANUÁR 16.)

Találóan definiálja a showcase rangos kiállítású programfüzete Wasilewski játékát „energikusan lírai zongorázásként”. Vajon mi a titka annak, hogy a jazz világában mindig is jelenlévő és az utóbbi időkben szinte reneszánszát élő zongoratrió-dömping ellenére egyéni hangzásvilágot tudott létrehozni ez a három fiatalember? Én abban látom ezt, hogy – bár mindegyikük nagyon is szuverén egyéniség – tudásukat maximálisan alárendelik az együttmuzsikálás igényének, a kompozíciók kiteljesítésének, a játék örömének. nincs semmi felesleges pózolás (sem zeneileg, sem fizikailag). valami olyan természetes szerénységgel fogadták még a vastapsot is, mint akik nem csináltak semmi különöset, csak a dolgukat tették. alázat és profizmus jellemezte játékukat.

s Z a b ó

A

M Ü P A

c s e n G e r y

E S E M É N Y E I R ô L K r I s T ó f

acadeMy oF St. Martin in the FieldS (ÚJ ZENEI ÚJSÁG, 2012. JANUÁR 29.)

milyen tehát marriner személyisége? a szó legjobb értelmében angol. Könnyed, természetes, ironikus, tettetéstől és maníroktól mentes, nincs benne fontoskodás, nem ismeri a túlzást. milyen jót tesz mindez az oly sokszor bombasztikusan tolmácsolt romantikának! azért persze pátoszból sem volt teljes a hiány ezen az estén: az első ráadás, egy általam korábban nem hallott, érzelmesemelkedett századfordulós angol darab valahonnan elgar, Vaughan Williams, Walton vagy arnold bax vidékéről ezt képviselte, de azután a második zenekari desszert, mozart Figaro-nyitánya ismét a könnyed pezsgés és a dinamizmus irányába billentette el a mérleget. marriner, aki a magyar közönség ütemes tapsára viccelődős vezénylő mozdulatokkal reagált, szerényen, szabadkozva, már-már zavartan fogadta a hatalmas sikert, s a szűnni nem akaró ovációt azzal rekesztette be, hogy a koncertmestert végül kézen fogta és erélyesen kituszkolta a pódiumról.

b á L I n T

iFjú példaKépeK – portico Quartet (REvIZORONLINE, 2012. JANUÁR 31.)

hála a müpa koncertszervező csapatának, nemcsak a már nagy hírnévvel rendelkező külföldi előadókat hallhatjuk Pesten, hanem szerencsére fel-felbukkannak a legújabb irányzatok képviselői is. Január 25-én például a brit Portico Quartet játszott nálunk. A zenekar – és itt most annak ellenére, hogy a jazz történetében kevés ún. „zenekar” volt, ezt a szót tényleg komolyan kell érteni – egy teljesen együttlélegző csapat, ha úgy tetszik, baráti szövetség mással nem nagyon tudnám megmagyarázni rendkívül erős színpadi jelenlétüket. sokszor úgy éreztem, mintha a próbatermükbe bepillantva kémlelhetném őket: hihetetlen nyugalommal és koncentráltsággal teremtették meg az összhangot és a harmóniát, nem engedve a lámpaláznak, amit egy ilyen fiatal csapatnak egy teltházas koncertterem jelenthet.

Z s I r a y - r U m m e r

a vastaps megérdemelt: sir neville marriner bár kissé elfáradt, mégis kiállt ráadásokat vezényelni, először valami romantikus szösszenetet, aztán mozart Figaro-nyitányát, amelyekben a fény ugyanúgy megvolt, mint az egész koncerten, és nem csak a zenekar részéről. a billegve járó idős úr – nyolcvannyolcadik életévében jár! –, amint fellép a dobogóra, átváltozik. erő, stabilitás érződik állásában, viszszafogott mozdulataival, jó értelemben vett lazaságával nem színészkedi túl a vezénylést – a láthatóan jól együtt muzsikáló együttesnek talán nincs is szüksége állandó kontrollra.

f á y p o r t i c o Q u a r t e t F o t ó : j a M i e l e i t h

Z o L T á n

roMantiKa hároM tételben, FényeSen – acadeMy oF St. Martin in the FieldS (MAGYAR HÍRLAP, 2012. JANUÁR 31.)

m I K L ó s

zSeniáliS illetlenSég – bryn terFel áriaeStje (NÉPSZABADSÁG, 2012. FEBRUÁR 7.)

aztán a drámai bevezető után bryn jön, végtelen pódiumi biztonsággal és könnyedséggel, vagy ez még annál is több, inkább szerep. bársonykabát kigombolva, alatta látszik a nadrágtartó, és, igen, tényleg szerep, Dulcamara a Szerelmi bájitalból. Gregor József jut az eszembe róla, bár Terfel szépen lefogyott az utóbbi időben, de Gregor tudott ennyire magabiztosan és zseniálisan illetlen lenni a közönség előtt. Terfel persze nála is felháborítóbb, a farzsebében behoz két üveg sört, azt hiszem, ez az első alkalom a rangos intézményben, hogy valaki színpadi produkcióként kinyit egy üveget, és egy hajtásra meg is issza a tartalmát.

Közben (nem ivás közben, hanem előtte meg utána) még énekel is, majd mindenkit figyelmeztet, hogy ennek azért lehetnek mellékhatásai is.

Puhára vagyunk főzve. De nagyon. Tombolás, kiabálás, ott kezdődik a koncert, ahol a legeslegjobb hangulatú komolyzenei események végződni szoktak, szíve szerint mindenki rohamra indulna a színpad ellen, vállunkra vonva hordoznánk körbe a hőst.

mm66

MUPA 2012_2_A.indd 66

2/29/12 8:15:27 PM

MUPA 2012_2_A.indd 67

2/29/12 8:15:29 PM

MUPA 2012_2_A.indd 68

2/29/12 8:15:31 PM