Müpa Magazin 2012/2013 évad 1. szám

n y i t á n y C s e n

P i n g

Július elején különleges produkciót láthatott a budapesti operakedvelô közönség. Nagy várakozással és komoly tervekkel érkeztünk a magyar fôvárosba a pekingi Nemzeti Elôadó-mûvészeti Központ társulatával, hogy két estén át tartó vendégjátékkal mutassuk be a Magyar Állami Operaház nézôinek a Vörös Szikla címû kínai operát.

Csen Ping A pekingi Nemzeti Elôadó-mûvészeti Központ (NCPA) igazgatója

Büszkeséggel és meghatottsággal töltött el, amikor azt tapasztaltam, hogy a budapesti közönség szeretettel és kíváncsian fogadta ezt a tradicionális darabot, amelyet modern színpadi köntösben és könnyen befogadható rendezéssel próbáltunk még élvezetesebbé és emlékezetesebbé tenni.

Látogatásunknak ugyanakkor kettôs célja volt. Az évi ezer elôadást bemutató pekingi Nemzeti Elôadó-mûvészeti Központ jelenleg a világ legnagyobb, legmodernebb felszereltségû, és – talán nem túlzás ezt állítanom – mûvészetileg is legaktívabb kulturális létesítménye. Idôrôl idôre együttmûködô partnereket keresünk szerte a világon, és olyan intézményekre esik a választásunk, amelyek ugyanazt a minôséget és mûvészeti hitvallást képviselik a saját hazájukban, amit a modern kor kulturális igényeinek kielégítésére létrehozott Nemzeti Elôadómûvészeti Központ Kínában. A Mûvészetek Palotája kiválóan megtervezett épületét személyesen bejárva és a magyar kollégákat megismerve nyugodt szívvel állíthatom, hogy tökéletes partnerre leltünk: a Mûvészetek Palotájával a keletközép-európai országok kulturális csúcsintézményei közül elsôként kötöttünk együttmûködési megállapodást.

Vallom, hogy a magyarok és a kínaiak a kultúrán keresztül tudják a legjobban megismerni egymást. Amikor e sorok megjelennek, már javában zajlik a jövôben bemutatandó közös programjaink egyeztetése, és reményeink szerint nemsokára azoknak is alkalma lesz belekóstolni a kínai kultúra gyöngyszemeibe Budapesten, akik esetleg nem látták a júliusi elôadásainkat. Bízom benne, hogy lesznek Önök között olyanok is, akik még többre vágynak, ôket pedig sok szeretettel várom a pekingi Nemzeti Elôadó-mûvészeti Központban! Jöjjenek el bátran Kínába, üljenek be a Budapesti Fesztiválzenekar vagy a Nemzeti Filharmonikusok pekingi koncertjére, és tapasztalják meg, hogy a mûvészet nem ismer határokat, és a változások valóban hatalmas méretûek mifelénk!

mm3

MUPA 2012_4.indd 3

8/8/12 12:33:48 PM

hÍrek, ÉrdekessÉgek Ők ajánlják new orleans budaPesten ProgramZene Program nÉlkül márai ingÉben a sZüksÉges PlusZ „bŐVelkedünk a tehetsÉgekben”

30 6 8 10 12 14 16 18

PróFÉta a saját haZájában 20 irodalom a nÉgyZeten 22 a swing manouChe-ok És a PasZabi romák randeVúja 24 tangó egy átlagos estÉn 25 sZÉP lesZ Fiúk!

26 abab És moZart egy estÉn 28

sir john eliot gardiner Fotó: Chris Christodoulou

julia bauer Fotó: alina bauer

mysery gang

16

36 riChard strauss És a VÍgoPera a mosolygós Család a sÍPokon is túl soha ne add Fel! gardiner gaZda hegedűsZó aranyFÉnyben gratuláCió múltidÉZÉssel

30 32 33 34 36 40 41

mm4

MUPA 2012_4.indd 4

8/8/12 12:33:58 PM

MÜPA Magazin A Művészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Művészetek Palotája Kulturális Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Zsoldos Dávid Szerkesztő: Filip Viktória Lektor: Fazekas Gergely

robert maPPlethorPe

karosi júlia quartet Fotó: raFFay ZsóFi

6

Szerkesztőség: Fidelio Média Kft. 1066 Budapest, Nyugati tér 1.

(Skála Metró irodaház) 6. emelet Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu

56 Cage 100 “lÉlekrágás” uniCo, egy FűsZeres Finn koktÉl ne nÉZZ VissZa, királyFi! a köZtársaság naPja a halPer lásZló exPerienCe magyar FilmbŐl blues dÍjakig

42 44 46 48 50 52 54

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Nyomdai előkészítés: Gróf Róbert

58 gyerekek sZÍnPadon És nÉZŐtÉren kÉt emelet, kÉt Világ kulissZa háZról háZra - oPèra Comique ajánló eCho

56 58 60 62 64 66

A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette.

Címlapfotó: Chris Christodoulou Nyomda: Blackprint Nyomdaipari Kft. Arculat: Mátai és Végh Kreatív Műhely Megjelenik 15 000 példányban.

HU ISSN 1788-439X Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Támogató:

mm5

MUPA 2012_4.indd 5

8/8/12 12:34:06 PM

h Í r h o Z ó

k Í n a i e g y ü t t m ű k ö d É s KíNA LEGjELENTŐSEBB ELŐADó-MŰVÉSZETI KÖZPoNTjáVAL KÖTÖTT MEGáLLAPoDáST A MŰVÉSZETEK PALoTájA júLIUS 6-áN.

F o t ó :

b a n d a á d á m , s C h i l l e r k ata

b a n d a á d á m a r i s i n g s t a r s - b a n minden évben hAt fiAtAl művész mutAtkozhAt be A RISING STARS (FELTÖREKVŐ CSILLAGoK) SoRoZATBAN, melyben idén elsőként mAgyAr zenész is részt vesz.

Csen Ping, a pekingi Nemzeti Előadó-művészeti Központ (National Center for the Performing Arts, NCPA) elnöke, a kínai kulturális élet meghatározó alakja a Művészetek Palotája VIP Szalonjában Káel Csabával, a Müpa vezérigazgatójával közös nyilatkozatot írt alá, amely a két kulturális központ együttműködésének alapjait fekteti le. Az NCPA és a Müpa a jövőben a szakmai tapasztalatok cseréjére, közös oktatási programok, csereprogramok szervezésére és közös produkciók létrehozására törekszik majd, amelyek erősíthetik a két nemzet kulturális kapcsolatait. Az NCPA korábban hasonló megállapodást kötött többek között a Szöuli Művészeti Központtal és washingtoni Kennedy Központtal is.

Az NCPA Peking és egyben Kína legjelentősebb előadó-művészeti központja, presztízsét jól jelzi, hogy Pekingben, a Tiltott Város tőszomszédságában található. Építését 2007-ben fejezték be Paul Andreu grandiózus tervei alapján. A titánium és üveg borítású kupola egy 35.000 négyzetméteres tó közepén található, a közönség a víz alatti folyosókon közelítheti meg a főbejáratokat. Az ellipszis alapú kupola négy különálló termet, és a világ egyik legnagyobb előcsarnokát takarja. Az operaház 2400, a koncertterem 2000, a színházterem pedig 1000 férőhelyes és 500-an foglalhatnak helyet a kísérleti előadóteremben.

Az NCPA célja, hogy a nemzetközi előadó-művészeti központok élvonalába kerüljön, emellett a művészeti oktatást, nevelést és a kínai kultúra ápolását is elsőrangú feladati között tartja számon. Kínálata is ezt tükrözi: a vezető nemzetközi együttesek mellett a kínai tradicionális zene, színjátszás, balett és opera képezi a műsor gerincét.

P e k i n g i

n e m Z e t i

e l Ő a d ó - m ű V É s Z e t i

k ö Z P o n t

Az Európai Koncerttermek Szervezete (ECHo) 1995ben hozta létre sorozatát, hogy fellépési lehetőséget biztosítson ifjú muzsikusoknak a szervezethez tartozó hangversenytermekben. Az Európa huszonegy vezető koncerttermét tömörítő szervezetnek 2010 óta a Művészetek Palotája is tagja. A 2012/2013-as évadban nemzetközi hírű színpadokon is megmutathatja tudását a Zeneakadémia büszkesége, Banda ádám hegedűművész, aki többek között a bécsi Konzerthausban, az amszterdami Concertgebouwban, a londoni Barbicanben és a Művészetek Palotájában is fellép majd. A sorozat beköltözik a Müpába is, így a hazai közönség is megismerkedhet Európa új zenecsillagaival.

m a g y a r m u Z s i k u s o k s i k e r e l i P C s É b e n A XVIII. NEMZETKÖZI BACH-VERSENYRE HUSZoNHáRoM oRSZáG SZáZTIZENKÉT MUZSIKUSA ÉRKEZETT, HoGY oRGoNA-, ÉNEK- ÉS CSELLó-KATEGóRIáBAN VERSENYBE szállJon A kitÜntető „bACh-díJ birtokosA” Címért.

s Z i g e t Vá r i d áV i d , r o h m a n n d i t ta , F o t ó : g e r t m o t h e s

A Müpa számos hangversenyén már nagy sikert aratott csellista, Rohmann Ditta csoportjában második díjat nyert, és emellett megkapta a Carl Philipp Emmanuel Bach-mű legjobb tolmácsolásáért járó különdíjat is. Az énekesek viadalán Szigetvári Dávid tenor bizonyult a legjobbnak, akit a Müpa közönsége Monteverdi- és Purcell-operákban, a Purcell Kórus és orfeo Zenekar barokk műveket interpretáló hangversenyein ismerhetett meg.

mm6

MUPA 2012_4.indd 6

8/8/12 12:34:12 PM

MUPA 2012_4.indd 7

8/8/12 12:34:13 PM

ö k Ő k i

a j á n l j á k . . .

m i r e

m e n n e ?

müPamoZi makk károly: liliomFi sZePtember 17. 19:00 –

Előadóterem

mystery gang sZePtember 18. 20:00 – Fesztivál Színház

honVÉd tánCsZÍnháZ: a tenkes kaPitánya október 9. 15:00, 19:00 – Fesztivál Színház

oLIMPIAI BAjNoK MELLúSZó

Pá l

HáRoMSZoRoS PARALIMPIAI BAjNoK VíVó

A jónak nem szinonimája a régi vagy az új – ami jó, az jó. Éppen ezért korszakokon túlmutató előadásokat ajánlanék. Elsőként Makk Károly alkotását, a Liliomfit, időtálló helyzetet mutat be, ami most, a 21. században is életszerű. A magyar színészek olyanok, mint a vízilabdázóink vagy a vívóink: minden generációnak megvan a klasszisa, újabb és újabb tehetségek tűnnek fel, így a mai filmekben is láthatunk Darvas Ivánhoz hasonló nagyságokat. Egy ilyen örökzöldet mindig élvezet újranézni.

A Mystery Gang örökzöld slágereket játszik. Annyira pörgősek, ritmusosak ezek a zenék, hogy nem lepődnék meg, ha a közönség táncra perdülne az előadás alatt.

Elképesztő fizikai munka van az ő koncertjeikben, egy triónál ugyanis nincs olyan, hogy valaki pihenhet. A dob, a gitár és a nagybőgő együtt alkotják meg a ritmus, a dallam és a basszus lüktető egyvelegét.

A Tenkes kapitánya gyerekkorom hőse, hétről hétre drukkoltunk Zenthe Feri bácsinak. Ez a sorozat még a televíziózás hajnalán készült, amikor az emberek még nem a TV előtt töltötték az estéiket. Fontos, hogy visszavezessük az embereket az élő műsorok adta szórakozáshoz.

s Z e k e r e s Pá l

k o Vá C s

s Z e k e r e s

á g n e s

babakonCert sZePtember 17. 10:15 – Üvegterem

Nem meglepő, hogy a választásom a Babakoncertre esett, hisz egy 13 hónapos kisfiú édesanyjaként tudom, hogy mennyire fontos a gyerekek életében a zene. Láttam, ahogy a saját fiam pár hetesen a magnó felé fordul és megnyugszik a dallam hallatára. Azóta többször hallgatunk babazenét és szívesen viszem koncertre is. Rendkívül fontos, hogy már egy kisbaba is gazdagodjon zenei tapasztalatokkal.

a magyar rádió sZimFonikus Zenekara – „beethoVen PlusZ” 1. sZePtember 23. 19:30 –

Én magam is szívesen hallgatok mindenféle zenei stílust a komolyzenétől a könnyűzenéig. Már élsportoló koromban kedveltem a klasszikus zenét, azért is, mert nyugtató hatással volt rám. Ez aztán az egyetemi évek alatt sem volt másként, amikor Beethoven egy-egy klasszikusa segített a koncentrációban és a kikapcsolódásban.

budaPesti tánCsZÍnháZ: Pinokkió október 3. 10:30, 15:00 – Fesztivál Színház

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Ilyen kikapcsolódást jelenthet egy kis nosztalgia is, amikor gyerekkorunk klasszikusait láthatjuk viszont. Ki nem félt volna, hogy megnő az orra, amikor füllent kicsit? Aki emlékszik ilyenre, az feltétlenül nézze meg a Pinokkiót a Budapesti Táncszínház előadásában!

k o Vá C s sZegedi kortárs balett: Carmina burana sZePtember 27. 19:00 – Fesztivál Színház

tango aZul (arg) sZePtember 30. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

irie maFFia október 6. 20:00 – Fesztivál Színház

k o Vá C s k ata l i n

k o Vá C s á g n e s

k ata l i n

VILáG- ÉS oLIMPIAI BAjNoK KAjAKoZó

Egy koncert vagy egy színházi előadás igazi luxus egy élsportolónak, de néha nagyon jó megtörni a felkészülés monotonitását egy kis kultúrával. Szeged nem csak a kajak-kenu, de a balett fellegvára is. Remélem a Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana előadását legalább annyian nézik meg, mint ahányan drukkoltak nekünk a tavalyi síkvizi világbajnokságon a Maty-éren.

A fesztiválszezon egy olimpikon számára gyakorlatilag semmit nem jelent, a nyár a felkészülés legintenzívebb időszaka. A Müpa könnyűzenei programja remek alkalmat kínál, hogy a fesztiválok kedvelt fellépőit egy székből hallgatva, kikapcsolódásként élvezzük. Az Irie Maffiát nagyon szeretem és örülök, hogy ilyen különleges körülmények között láthatom őket fellépni.

Végül pedig egy igazi temperamentumos előadás. jó lenne minél többet átvenni az argentin életérzésből. Ritmus, egy-egy élettörténet és rengeteg érzelem egy-egy táncban. Egy tangóval mindent el lehet mesélni. Csodálatos, hogy egy csipetnyi Buenos Aires-t elhoznak nekünk a Tango Azul táncosai és zenészei.

mm8

MUPA 2012_4.indd 8

8/8/12 12:34:22 PM

MUPA 2012_4.indd 9

8/8/12 12:34:25 PM

a n t t i F o t ó :

s a r P i l a s w i n g h e i k k i t u u l i

n e w m á t é

b a n d

o r l e a n s J .

b u d a P e s t e n

g y ö r g y

New orleanst némi túlzással a jazz bölcsőjének szokták nevezni. Kétségtelen, hogy száz-százhúsz évvel ezelőtt olyan különleges, zenetörténetileg is fontos események zajlottak le a louisianai városban, amelyek döntően befolyásolták a jazz kialakulását. Az ottani zene ráadásul időtállónak bizonyult: ma is világszerte találhatók együttesek és előadók, akik a jazz e kezdeti korszakának zenéit ismertetik meg a közönséggel.

New orleansban már a 19. század végén megteremtődtek az „igazi” jazz kialakulásának előfeltételei. Rezesbandák játszottak az utcai mulatságokon, a táncesteken, a Mississippin rendezett hajókirándulásokon és a temetéseken. Népszerű dalnak számított a Didn’t He Ramble vagy a When The Saints Go Marching In – ezek később sok jazzmuzsikus repertoárjába is bekerültek. 1917-ig Storyville néven volt ismeretes a vigalmi negyed, ahol a gyertyákkal megvilágított nyilvánosházak vörös bársony drapériái között zongoristák szolgáltatták a zenét, például az 1890-ben született jelly Roll Morton. A brass band-ek gyakorlatában keveredett a kreolok előre megírt, „európaias” tánczenéje a feketék improvizatív technikájával, s egyesek szerint ebből az ötvözetből alakult ki az

a zene, amelyet ma jazznek nevezünk.

Európai és amerikai zenei hagyományok találkoztak az original Dixieland jazz Band (velük készült 1917-ben az első jazzlemez-felvétel) játékában is: a Tiger Rag egy régi francia quadrille-t használt mintául.

Magyarországon is lelkes rajongói vannak a jazz tradicionális változatainak. Az 1920-30-as évek amerikai zenéi szólalnak meg a Bohém Ragtime & jazz Fesztiválon, vagy a Louis Armstrongról elnevezett bánki jazznapokon.

Minthogy a kezdeti jazz gyakran tánczene volt, a tradicionális fesztiválok egyik fő jellegzetessége a jam session, az örömzenélésnek az a formája, amikor külföldi és magyar muzsikusok spontán formációkban lépnek színpadra, és közösen szórakoztatják

a közönséget. Az örömzenélés itt azt is jelenti, hogy a New orleans utcáin és vöröslámpás házaiban született zene mára közkincs lett, öt kontinensen élvezhetik az emberek annak a muzsikának a mai interpretációit, amelyet egykor a polgárháborús katonák által eldobált vagy a szemétből kihalászott hangszereken szólaltattak meg New orleans soknemzetiségű, gyakran koldusszegény és autodidakta zenészei.

A Művészetek Palotájában megrendezendő háromnapos New orleans Swingfesztiválon is magyar és külföldi sztárok idézik fel a százéves zenéket.

Napjainkban szinte minden európai ország büszkélkedhet muzsikusokkal, akik a tradicionális stílusok specialistái. Finnországban a legjelentősebb közülük Antti Sarpila klarinétos-szop-

mm10

MUPA 2012_4.indd 10

8/8/12 12:34:26 PM

new orleans swingFesZtiVál 2012. augusztus 24. 19:30 Fesztivál Színház

antti sarpila swing band (sF) Km.: antti sarpila (klarinét, szopránszaxofon), marian Petrescu (zongora), mihai Petrescu (bőgő), keith hall (dob)

2012. augusztus 25. 19:30 Fesztivál Színház

Csík gusztáv trió feat. joan Faulkner & szalóky béla (usa–Ch–h) Km.: Csík gusztáv (zongora), reggie johnson (bőgő), douglas sides (dob), joan Faulkner (ének), szalóky béla (trombita)

2012. augusztus 26. 19:30 Fesztivál Színház

thomas gansch & the dixieland all stars (a) Km.: thomas gansch (trombita, zenekarvezető), leonhard Paul (trombita), Florian trbsbach (szaxofon), michael hornek (zongora), marcus ratka (bendzsó), karol hodas (bőgő), mario gonzi (dob) t h o m a s g a n s C h

ránszaxofonos a fesztivál első napján kvartettjével lép fel Marian Petrescu (zongora), Mihai Petrescu (bőgő) és Keith Hall (dob) társaságában. Sarpilára 1980-ban mosolygott rá a szerencse, amikor a Pori jazzfesztiválon megismerkedett Bob Wilber Angliában élő amerikai klarinétossal, aki a szárnyai alá vette. S ez nem puszta életrajzi adat: Wilbernek ugyanis a világ egyik első klarinétos sztárja és mestere, a New orleans-i Sidney Bechet volt a tanítója még a negyvenes években, így a finn zenész szinte egyenesen New orleans-ból kapott leckéket az ottani zenéből. játéka tehát már csak képzettsége okán is autentikusnak mondható. Sarpila 1984-ben swinget és tradicionális jazzt játszó nagyzenekart alapított, és jó néhány albumot is kiadott. Kisegyüttesek vezetőjeként szintén komoly nevet szerzett magának. úgyszólván mindenkivel játszott a szakma kiválóságai közül, ott volt az 1988-as angliai Duke Ellington Convention programján, valamint ugyanebben az évben a New York-i Carnegie Hallban rendezett „Tribute to Benny Goodman” szuperkoncerten.

A Nagel-Heyer kiadó több albumán hallható parádés játéka Allan Vaché vagy Ken Peplowski oldalán. Hazájában is működtet egy „klasszikus jazzt”

játszó együttest, az Antti Sarpila Swing Bandet. Munkásságát 1996-ban Louis Armstrong-díjjal, 1997-ben pedig George-díjjal jutalmazták.

A budapesti fesztivál másik külföldi vendége az osztrák Thomas Gansch trombitás, aki The Dixieland All Stars zenekarával lép fel augusztus 26-án.

Egy tavaly ősszel készült interjúban elmesélte magáról, hogy mindig is a jazz állt érdeklődése homlokterében, de iskolában sosem tanulta ezt a zenét. Lemezek hallgatásával, dalok, szólók átírásával és kedvenc zenészeinek „utánzásával” képezte magát.

Tudatosan kerülte az iskolát, mert úgy vélte, a jazzt csak művelve lehet megtanulni. Zenei tanulmányai a bécsi Hochschule für Musik und Darstellende Kunstban nem jártak sikerrel.

Az 1975-ben St. Pöltenben született trombitás neves muzsikus és zenetanár gyermeke. Bátyja, Hans Gansch a salzburgi Mozarteum szólistája és trombitaprofesszora. Gansch 1992-ben megalakította a Mnozil Brass zenekart, amelyben azóta is ő a trombitás szólista. 1998–2006-ig a világhírű Vienna Art orchestrában is szerepet vállalt, később úgy nyilatkozott, hogy ez a szűk egy évtizedes munka a VAo

tagjainak körében minden hivatalos iskolánál többet számított zenei fejlődése szempontjából. Hat évvel ezelőtt megalakította „mini nagyzenekarát” Gansch & Roses néven. Gansch sokoldalú muzsikus, akihez a modern, dekonstruktív nagyzenekari megoldások és a klasszikus ívű kompozíciók egyaránt közel állnak. A dixieland iránti vonzalma ellenére kísérletező alkatnak mondhatjuk, aki elégedetlen volt a boltokban megvásárolható hangszerek hangjával, ezért az osztrák Schagerl céggel különleges rézfúvós hangszert készíttetett magának. Ezt az egyedi hangszert ma már mindenhol Gansch-horn néven emlegetik. A modell kiválóan alkalmazható bármely jazzstílushoz és formációhoz. A felfelé álló korpusz lehetővé teszi a kottatartó feletti játékot is, amely igen hasznos lehet a hangszerüket „lógató” rezeseknek. A Gansch-horn másik sajátossága a hagyományos forgóventileknél sokkal könnyebben kezelhető állított forgóventilek alkalmazása. Gansch váltóhangszerét is a Schagerl cég gyártotta: a Killer Queen szárnykürt elsősorban parádés hangjával kelt figyelmet, mely még a mély fekvésekben is feltűnő. A trombitás 2002-ben, mint az év felfedezettje (Newcomer des jahres) Hans Koller-díjat kapott.

mm11

MUPA 2012_4.indd 11

8/8/12 12:34:28 PM

F i s C h e r

i V á n ,

F o t ó :

m a r C o

P r o g r a m Z e n e k o v á C s

b o r g g r e V e

P r o g r a m

n É l k ü l

s á n d o r

Gustav Mahler Ötödik szimfóniája a zenetörténet talán legkülönösebb programzenéje.

Ugyanis nincs írásban megfogalmazott programja, nincs benne énekes (vagyis szöveges) szólam, mint a kilenc befejezett szimfónia közül négyben.

Nincsenek továbbá olyan levél-részletek sem, amelyekben Mahler bármit is elárult volna ismerőseinek a kottafejek mögött rejlő érzésekről-gondolatokról, sőt: Bruno Walter, aki bizalmas kapcsolatban állt a komponistával egyenesen rideg elutasításban részesült, amikor efféle titkok után próbált érdeklődni. A hallgató mégis szinte az első pillanattót kezdve érzi: a zene igenis szól valamiről, regényt mond el a maga rejtélyes, zenei hangokba kódolt módján, lírai regényt, ha szabad ilyen paradox kifejezéssel élnünk, amelynek főszereplője a költői „Én”, a Művész, aki a 19-20. század fordulójának uralkodó szemlélete

szerint a társadalom lelkiismeretének szószólója.

Három fejezetre (Mahler „Abteilung”nak nevezi), ezen belül öt tételre tagolódik a zenei regény. A két tételes első fejezet kezdete a zeneirodalomban szokatlan módon gyászinduló.

Az Istenek alkonya harmadik felvonása juthat eszünkbe, az a jelenet, amikor a sárkányölő Siegfried tetemét behozzák. A történet főszereplője ott áll a gyászoló tömegben, s kétségbeesik: mit hozhat a jövő? A második tétel papíron nagyszabású szonátaszerkezet – a hallgató figyelmét azonban aligha ennek kibontakozása

köti le. Hatalmas elszánások, nekibuzdulások és fájdalmas kudarcok követik egymást, rövid lírai pihenőkkel.

Néhány pillanatra mintha a győzelem ígérete is feltűnne – ám kiderül: ez csak illúzió, a tétel vége cseppet sem diadalmas. A második fejezet csak egy tétel: Scherzo. Mahler korának bécsi világa elevenedik itt meg: rusztikusabb Ländlerrel, a grinzingi kocsmák légkörét idéző keringő-dallamokkal.

A zárófejezet a Mahler-életmű talán legszebb zenéjével indul. A komponista Adagiettónak nevezte ezt a csak vonósokat és hárfát foglalkoztató, végtelenül gyengéd, vallomás-hangú tételt, vagyis „kis” Adagiónak,

mm12

MUPA 2012_4.indd 12

8/8/12 12:34:34 PM

budaPesti mahler-ünneP 2012. szeptember 5. 19:00, 7. 17:00 Fesztivál Színház

britten: noé bárkája, op. 59 – gyermekopera Km.: budapesti Énekes iskola (műv. vez.: bubnó tamás és mezei jános), a budapesti Fesztiválzenekar tagjai, a Zeneiskolák országos szövetsége által szervezett gyerekzenekar Rendező-karmester: Philipp györgy

2012. szeptember 6., 7. 19:45, 8. 15:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

budapesti Fesztiválzenekar gyöngyösi levente: iii. (születés) szimfónia mahler: V. (cisz-moll) szimfónia b e n j a m i n b r i t t e n

Km.: Fodor beatrix Vez.: Fischer iván

„lassútételkének” (az előírt tempó Sehr langsam, azaz nagyon lassú).

Sokszor hallani önállóan is koncerteken: így hangzott el annak idején a Budapesti Fesztiválzenekar emlékezetes sikerű bemutatkozó hangversenyén is, 1983-ban, sokan bizonyára felismerik, hogy Visconti híres Halál Velencében című filmjének ez volt a kísérőzenéje. A finale alapjában véve rondó-szerkezetű, s benne visszatér az Adagietto dallamvilága (jóval élénkebb tempóban), illetve többször a második tétel egy dallama, a mű végefelé korál-melódiává szélesedve.

Győzelem ez, de nem egy hadvezér diadala a csatában, inkább megvilágosodás: hősünk immár hisz abban, hogy a szenvedésekkel, kudarcokkal terhes küldetése végső soron nem volt hiábavaló.

1901 és 1902 nyarán komponálta Mahler az Ötödik szimfónia első változatát (az anyagot még élete vége felé is átdolgozta). Pályája csúcsára érkezett ebben az időben: a Bécsi opera nagyhatalmú igazgatója volt (1897-től tíz éven át). Rendkívüli elfoglaltsága miatt csak a nyári szünidőben tudott komponálni – akkor azonban tökéletes nyugalmat követelt. A partitúrát egy kis kunyhóban írta, amikor felébredt, csengetett, hogy jöhet a reggeli, de az alkalmazottnak úgy kellett megközelítenie a kunyhót, hogy lehetőleg ne találkozzanak. Nem zongora mellett alkotott, mint a legtöbb zeneszerző, s mint régebben ő maga is gyakran.

Eleve hangszeres szólamokban,

hangszeres színekben gondolkodott.

A régi ellenpont érdekelte, Bach világa.

Utóbbi különösen érezhető a zárótétel fúga-jellegű szakaszaiban. Zenetörténészek általában egyetértenek abban, hogy az ötödik szimfóniával új korszak kezdődött Mahler életművében.

özönvíz PofonnAl A középkori Angliában volt valaha szokás, hogy amatőrök, vállalkozó kedvű céhbeli mesteremberek a maguk és közönségük szórakoztatására ún. misztériumjáték-ciklust játszottak el egy kocsin. Minden céh mesterei egy részletet – a kocsit aztán odébbvontatták a város más terére, ott következett a folytatás a másik céh embereivel. „Pageant” volt e sajátos műfaj neve. Benjamin Brittennek 1957-ben támadt az az ötlete, hogy felújítja ezt a hagyományt, olyan zenés darabot ír, amelyet nagyrészt (bár nem kizárólag) amatőrök, pl. gyermekek adhatnak elő, s amelynek alapja egy ilyen „miracle play” fennmaradt szövege. A kocsihoz nem ragaszkodott, elsősorban templomi előadásra gondolt. A 16. század végéről való ún.

Chester-gyűjtemény alapján a librettót maga dolgozta ki. (NB. részben ugyanezt a szöveget használta fel néhány esztendővel utóbb az idős Stravinsky is, The Flood – Az Özönvíz – című televíziós művéhez).

Egy bevezető tétel után az úr hangja szól (prózai szerep): parancsot ad Noénak, hogy családjával együtt építsen bárkát. Noé, három fia, Sém,

Khám, jáfet és feleségeik nekilátnak a feladatnak, egyedül Noé asszonya makrancoskodik: ő inkább maradna pletykás barátnői (Gossips, így nevezi őket a szövegkönyv) mellett. Elkészül a bárka, bevonulnak párosával az állatok. A Chester-gyűjtemény 49 fajtát sorol fel, ebből 35 maradt, hét csoportban: mindegyik csoport állat a bevonuláskor Kyrie eleison-t énekel (s talán mondanunk sem kell, a macskák együtt masíroznak az egerekkel).

Már csak Noé felesége marad, fiai szelíd erőszakkal őt is behozzák, hálából pofonvágja férjét. Elered az eső. Az özönvíz zenéjét Britten félelmetesen konok passacagliaként fogalmazza meg. Negyven nap múlva Noé előbb a hollót küldi el, majd a galamb következik: utóbbi visszatér, csőrében olajággal. Ismét halljuk az úr szavát: megáldja Noét, s a mű általános hálaadással végződik.

Britten úgy komponálta meg a Noye’s fludde c. darabot, hogy az úr, Noé és a Feleség kivételével minden további szerep akár muzikális gyerekekre is bízható, sőt, a hangszeres szólamok többsége is szándékosan egyszerű (a vonósok pl. gyakran csak üres húrokat szólaltatnak meg), az ütő-szekcióban olyan különleges hangszerek is szerepet kapnak, mint pl. a csillámpapír, vagy különböző méretű konyhai bögrék. A bevezetőben, a mű közepén és végén a közönség is együtt énekelhet a szereplőkkel, feltéve, hogy ismeri a felidézett angol egyházi melódiákat.

mm13

MUPA 2012_4.indd 13

8/8/12 12:34:35 PM

márai

ingÉben

K o L o Z S I

L á S Z L ó

A huszadik századi magyar történelem egyik legszomorúbb időszakában, a Rákosi-korszakban készült el a legderűsebb magyar film. Makk Károly első játékfilmje.

Az a film, amelynek minden percén érezni, hogy akik leforgatták, örömmel, felszabadultan, a forgatás minden pillanatát élvezve vettek részt benne.

A Liliomfinak, hiszen e Szigligeti Ede adaptációról van szó, 1954-ben nem kevesebb, mint 3 millió nézője volt.

Ma, amikor jó, ha egy magyar film eléri a tízezres nézettséget, akár meg is hökkenhetünk ezen az adaton.

Ez ugyanis azt jelenti, hogy a felnőtt lakosság jelentős része látta. Ami arra is rávilágít, hogy amikor nem volt még televízió, egészen mást jelentett a filmszínház. Szentély volt, kegyhely, ugyanakkor varieté és lokál is. ez a Liliomfi is olyan, mintha vásári komédiások készítették volna el: tiritarka, mint egy cigányasszony gúnyája, vibráló, akár a Balaton vízén játszó fények kánikulában, bámulatba ejtő, akár egy nagyszabású tűzijáték, és olyanformán színes, nyüzsgő és kiszámíthatatlan, mint egy álom. A legtarkább gyerekkori álmok színei köszönnek itt vissza. A színészek pedig, és nem csak Darvas Iván, nem csak az incselkedően szép Krencsey Mariann, hanem mind, akik részt vettek a filmben, úgy játszanak, mintha arra a kis időre, amíg a forgatás zajlott, felmentést kaptak volna a világban való részvétel alól, mintha engedélyt kaptak volna arra, hogy kilépjenek ebből a sötét korszakból, és belépvén a fénybe, a kamerák fényébe, ragyogjanak.

Akár a kiskakas gyémánt félkrajcára.

Akik megnézték egykor e filmet – ezért is utaltam e kedves mesére – úgy érezhették, valamit visszavettek a szörnyű, odakozmált hatalomtól. Viszszavehették az életkedvüket, a dolgok jobbra fordulásába vetett bizalmukat.

A szerelem és a fiatalság oltárán áldoztak azok, akik értették és szerették ezt a filmet.

Makk Károly Radványi Géza tanítványa volt: segédasszisztensként részt vett a háború utáni első jelentős magyar film, aValahol Európában készítésében is. Makk a legkiválóbb anekdotázók egyike – nem kevés van benne

Mikszáth jókedvéből és bölcsességéből is –, arról is ragyogóan tud beszélni, hogy mentora miként adta neki testvére, Márai Sándor ingét, arról is, hogyan úszott meg Törőcsik Marival egy földrengést. Komolyan veszi beszélgetőpartnereit: vagyis szórakoztatni akarja őket. A Liliomfi óta azok közé tartozott, akik úgy gondolták, tartoznak annyival a nézőnek – ha az már pénzt is áldozott a jegyre –, hogy jól tartsák: szórakoztassák. Ezért is jelképes az, hogy éppen Márai ingét viselte.

A magyar prózaírók közül Márai az, aki nemzeti sorskérdésekről, emberi reakciókról, interakciókról, a kapcsolatokról, az öregedésről, a valahovávalakihez tartozásról tudott nem csak mélyen, de szórakoztatóan is írni. És ő is azt az éppen kihalóban levő réteget képviselte, a művelt magyar középosztályt, melyet jóval később Makk, amikor már alig maradt meg valami mutatóba ezen osztály rekvizitumai közül.

De még voltak, akik tudták, mint Márai, milyen értékek mellett álltak ki, mit gondoltak a világról, hazáról ezek a középosztálybeliek. És ezeket az értékeket tudták következetesen képviselni a napi gyakorlatukban is – még ha olykor, mint az ötvenes években, a család, a közösség védőbástyái mögé bújva tették is.

A Szerelem, a Macskajáték, a legtöbb és legkomolyabb Makk-filmek, de még a Mit csinált a feleséged 3-tól 5-ig? is a polgárság filmjei. Ezért is hívta a legfőbb szerepekre a legpolgáribb magyar színészt, a több nyelven beszélő és játszó világpolgár Darvas Ivánt. Makk Károly a Bildungsbürgertum, vagyis a polgári kultúra képviselője volt: a pozitív hősök nála mindig elkötelezettek a humánum, ezen polgári kultúra értékrendje mellett. A pozitív hősök eme kultúrában tanultak meg viselkedni, eme kultúra szabályai szerint élnek.

A Liliomfi a szabályáthágók filmje, a Szerelem ellenben azoké, akik megpróbáltak a régi rend szabályai szerint

müPa moZi Előadóterem

makk károly filmjei Házigazda: réz andrás

2012. szeptember 17. 19:00 liliomfi (1954) 2012. október 1. 19:00 ház a sziklák alatt (1958) 2012. október 15. 19:00 megszállottak (1961) 2012. október 29. 19:00 elveszett paradicsom (1962)

élni, annak ellenére, hogy tudták, azok, akik magatartásukkal demonstrálják, e humánum, a polgári értékek fontosak számukra, semmi jóra nem számíthatnak. Mindamellett hogy a Szerelem a legszebb szerelmes-filmünk, a vágyakozás, a nem-felejtés filmje, a kiállás, a helytállás filmjei is. jóval több ötvenhatos filmnél – a Magyar Rekviem, e kései mű, a magyar történelmet nem ismerőknek kevesebbet jelenthet –, sőt, nem is elsősorban történelmi parabolaként érdekes, nem azért, mert egy korszakot dokumentál pontosan (benne van, a tanári kar tagjaként látható, az a Halda Alíz, akit a Gimes Miklóssal ápolt kapcsolata miatt a nemzet özvegyének is tekintettek), hanem azért, mert ez a remény filmje.

A felperzselt polgári múlt hamvai alatt még ott parázslottak a szikrák, a humanista kultúra szikrái. Makk egy olyan világ archeológusa, melyben az élet értékvesztetté válhatott, ha kifogyott belőle a méltóság, és az ezt bizonyító tartás. És e tartásnak, ennek a mélyen humanista érzésnek voltak külsőségei, voltak látható megnyilvánulásai: a Szerelem című film lassú képein ezek tűnnek fel. De érezni abban is, ahogy Darvas Iván az óráját felcsatolja, ahogy a zakóját panyókára veti.

mm14

MUPA 2012_4.indd 14

8/8/12 12:34:36 PM

m a k k k á r o l y F o t ó : m a n d a

Makk két legfontosabb alkotótársa is ennek a világnak a képviselője. Örkény István, a Macskajáték írója – e műnek első formája a forgatókönyv volt –, Márai-imitátorként kezdte pályáját.

Déry Tibor pedig Márai mellett e világ legfontosabb tudósítója.

Makk könnyűkézzel odavetett szórakoztatói darabjai között – mennyi ilyet írt Márai is – ott vannak a magyar film történetének legsúlyosabb, legkomo-

lyabb művei is. Makk ezen legjobb darabjainak témái Márai-témák.

A legfontosabb kérdése ezeknek: hogyan kellene élni, hogyan lehet élni. A választ egy Makkéknál sokkal korábbi szerző, Sun-La-Ce a következőképpen summázza: „Az ember a földi tettek értékét, bármit tesz is az életében, csak egyetlen mértékkel mérheti, egyetlen érték szabhat csak irányt. Ez pedig a méltóság. Ha valami méltósággal megtehető, akkor jó. Ha

nem, akkor elvetendő. Bárhova vezet az út, bármerre jár, idelent a földi világban ez az egyetlen megbízható szabály.” Mintha Lin-csi mester gondolata lenne a zsinórmérték a legfontosabb Makk-hősök számára. Makk számos filmjében még az öregség sem tudja a hősöknek ezt a törekvését erodálni. Bár az öregséggel sokuknak keményebben meg kell küzdeni, mint az ordas eszmékkel, az ordas korokkal…

mm15

MUPA 2012_4.indd 15

8/8/12 12:34:37 PM

m y s t e r y

a

g a n g

k i s C s i l l a g

s Z ü k s É g e s

P l u s Z

mr2 akusZtik+ a müPából

Az MR2 Akusztik névre hallgató sorozat története 2007-re nyúlik vissza, és a Magyar Rádió 8-as stúdiójában rendezett akusztikus koncertek sikere azóta töretlen. Fellépett ilyen különleges körülmények között a hazai könnyűzenei élet színe-java, a rajongók kedvencei pedig – értjük ezalatt mind a muzsikusokat, mind a dalokat – egészen új helyzetbe kerültek.

2012. szeptember 18. 20:00

P A P P

t í m e A

Az „akusztikusítás” alapvetően áthangszerelést jelent, aminek következtében a dalok jelentése módosulhat, új töltetet kaphat. Nem jár veszélyek nélkül az efféle átdolgozás, hiszen ha egy együttes rosszul választ a repertoárjából, a dal összeroppanhat az új közegben, s ez akár még olyan esetekben is előfordulhat, amikor a koncertek legkedveltebb húzószámát szemelik ki „áldozatul”. Ezekre a fellépésekre tehát a szokottnál gondosabban kell összeállítani az eljátszandó számok listáját.

A könnyűzenészek mindenesetre egyre otthonosabban mozognak az akusztikus koncertek világában.

Ez és a rádióműsor népszerűsége indokolta, sőt logikus lépésnek mutatta, hogy a közmédia, jelesül az MR2 és az m1 a Müpával együttműködésében új sorozatot indítson Akusztik+ néven, amelynek keretében a magyar minőségi pop- és rockzene képviselőinek koncertjeiről rádió- és tévéfelvétel is készül. Ez utóbbi azonban nem egyszerű hang- és képrögzítés, hiszen magán viseli a Müpa koncertjeinek unikális jegyeit is, tehát a hangversenyen túl – bár a „buli” talán autentikusabban hangzana ebben a műfajban – a backstage és a felvétel kulisszatitkaiba is betekintést nyerhetnek a nézők.

Az Akusztik+ évadnyitó koncertjén,

szeptember 18-án a Mystery Gang és vendégei – Bacsa Gyula, Dudinszky Zoltán, Frankie Látó, oláh Andor – lépnek a Fesztivál Színház színpadára. A tizennégy éve a rockabillyben, jungleban és – elképesztően rossz szóviccnek tűnik, de ez a műfaj neve – garázsban utazó zenekarnak ez lesz a harmadik Müpa-beli koncertje. Az előző kettőn kitettek magukért, nem szűkölködtek a teátrális eszközökben sem, ez az alkalom azonban megköveteli, hogy valami igazán eredetit produkáljanak. így a közel másfél évtized alatt felépített repertoárt kifejezetten az Akusztik+ kedvéért hangszerelték át: a rockabilly virágkorának számító ötvenes évek angol nyelvű klasszikusai éppúgy helyet kapnak a koncerten, mint az új, magyar nyelvű lemez anyaga. Ne lepődjenek meg: rhythm and blues, western, swing, bebop, mi több, folk stílusú feldolgozásokra is lehet számítani, és minden bizonnyal azt sem felejtik el, hogy színházban vannak.

Lovasi András adott már a Müpában szerzői estet, játszott a szép emlékű, ma már rocktörténeti jelentőségűnek számító Kispál és a Borzzal, vendégeskedett a Csík Zenekarnál, kellemesített a Budapest Bárral és azzal a Kiscsillaggal is, amellyel október 19-én, Fábián juli, Pásztor Anna és Vedres Csaba közreműködésével

Fesztivál Színház

mystery gang Km.: egri Péter (ének, gitár), Paszinger „singer” Zoltán (nagybőgő), tamási lászló (ütőhangszerek) Vendég: bacsa gyula (zongora), dudinszky Zoltán (szaxofon), Frankie látó (hegedű), oláh andor (szájharmonika)

2012. október 19. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

kiscsillag Km.: leskovics gábor (gitár, ének, billentyű), lovasi andrás (ének, gitár), mihalik ábel (dob, vokál), ózdi rezső (basszusgitár) Vendég: Fábián juli, Pásztor anna, Vedres Csaba fellép. És tette mindannyiszor a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, ami, valljuk be, még a vélt vagy valós ellentábor számára is tiszteletet parancsoló tény… Ebben a közegben némileg lelassulnak a dalok, s új fénytörésbe kerülnek annak köszönhetően, hogy a szokásos klubos – tolongós, sörrel leöntős, a szomszéd könyökét a bordáink közt érzős – koncertmiliőből ebbe a puritán levegősségbe kerülnek át. Nemcsak a zenének tesz ez nagyon jót, de Lovasi szövegeinek is, amelyek – miként a közönség világosan érzékelheti majd – irodalmi értékkel bírnak.

mm16

MUPA 2012_4.indd 16

8/8/12 12:34:42 PM

MUPA 2012_4.indd 17

8/8/12 12:34:44 PM

d u l e b a

l Í V i a

„ b Ő V e l k e d ü n k v é g h

a

t e h e t s É g e k b e n ”

d á n i e l

Lépésről lépésre a világhír felé – akár ez is lehetne a Müpa kiemelkedő zeneakadémista tehetségeket bemutató sorozata, a Gradus ad Parnassum címének szabad magyar fordítása. A tavaly kezdődött hangversenyciklus két őszi koncertjén a legkiválóbb fúvós és vonós hallgatók kapnak fellépési lehetőséget az Üvegteremben.

„A Zeneakadémia minden hallgatója tehetséges, legföljebb a megszerzett tudás és a művészi érettség tekintetében különböznek” – vallja Batta András, az intézmény rektora. Nem véletlenül, hiszen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tehetséggondozó programjai túlzás nélkül egyedülállónak mondhatók. A legendás Rendkívüli Tehetségek osztályába – ahonnan olyan kiválóságoknak indult el a pályafutása, mint Kelemen Barnabás, Bogányi Gergely, vagy éppen Banda ádám – már tíz-tizenhárom éves korban be lehet kerülni. Az egyetemi évfolyamokon pedig az igen komoly szűrőnek számító felvételit követően a rendszeres tanszaki

koncertek, valamint a különféle hazai és nemzetközi versenyeken elért eredmények révén „az első egy-két évben kiderül, kire érdemes igazán odafigyelni” – magyarázza Batta András, s hozzáteszi: „hála Istennek, bővelkedünk a kiemelkedő tehetségekben.”

Felismerve azonban, hogy az igazán sikeres pályafutáshoz elengedhetetlenek a hangok világán kívüli alapos ismeretek is, és mindenekelőtt gyakorlati tapasztalatokra is szert kell tenni, a bontakozó tehetségek számára néhány évvel ezelőtt speciális képzést indított a Liszt Akadémia. A tanáraik ajánlására, de független zsűri

által kiválasztott tucatnyi hallgató számára olyan kurzusokat szerveztek, amelyeken szakértő előadók vezetésével az önismeret, az etikett, a magyar és a nemzetközi zenei intézményrendszer, a pályázatírás, valamint az alapvető pénzügyi és jogi ismeretek területén is elmélyedhettek a hallgatók. A kurzusokhoz természetesen hangversenyek is csatlakoztak, amelyek keretében a fiatalok rátermettségüket bizonyíthatták, s újonnan szerzett ismereteiket kamatoztathatták.

A program sikeréhez a Müpa is tevékenyen hozzájárult, hiszen az előző évadban az Üvegteremben rendezték meg azt a koncertsorozatot,

mm18

MUPA 2012_4.indd 18

8/8/12 12:34:47 PM

a jöVŐre hangolVa – gradus ad Parnassum 2012. szeptember 19. 17:00 Üvegterem

bemutatkoznak a liszt akadémia fúvós tanszékének kiemelkedő tehetségű hallgatói 2012. október 17. 17:00 Üvegterem

bemutatkoznak a liszt akadémia vonós tanszékének kiemelkedő tehetségű hallgatói

a 2012/13-as évadban is, méghozzá a Zeneakadémia egyes tanszékei legkiválóbb hallgatóinak bemutatásával. Elsőként szeptember 19-én a fúvósok, majd október 17-én a vonósok kapnak lehetőséget. A sorrend nem véletlen: noha a fa- és rézfúvós hangszereken játszó növendékek kevésbé támaszkodhatnak a Zeneakadémia világszerte ismert és elismert iskolateremtő mestereinek szellemi hagyatékára, az utóbbi években igencsak felzárkóztak a vonósok és a billentyűsök mellé. „Ha a versenyeredményeket nézzük, szinte biztos, hogy a Fúvós Hangszerek Tanszéke az Akadémia leghatékonyabb részlege” – mondja büszkén Batta András. amelyen a fiatalok bemutatkozhattak. „A Zeneakadémia karrierprogramjának szerves része, hogy kapcsolatot – hidakat – építsünk azokkal az intézményekkel és zenei együttesekkel, amelyek a Zeneakadémia legjobb növendékeire építhetik a jövőjüket. A kapcsolat tehát kölcsönös, ezért is van kitüntetett jelentősége az együttműködésnek, ami a Zeneakadémia és a Müpa esetében már közmondásos” – hangsúlyozza a rektor. A Hangulatkoncertekből kinőtt közös sorozat természetesen a Művészetek Palotájának is előnyös, hiszen a délutáni időpontokban megrendezett ingyenes, de rendkívül magas színvonalú hangversenyeken azok is részt vehetnek, akik az esti nagykoncertekre életkorukból adódóan, vagy korlátozott lehetőségeik miatt nem tudnának eljutni.

Bár a speciális képzés egyelőre véget ért, a nagy érdeklődésre való tekintettel a Gradus ad Parnassum sorozat folytatódik

Bár a két koncert fellépőinek névsora lapzártakor még nem volt ismert, nem tévedhetünk túl nagyot, ha feltételezzük, hogy az elmúlt év versenygyőzteseinek köréből kerülnek majd ki a szólóban és kamara-formációkban bemutatkozó fiatalok. A legfrissebb díjakat az Ulmi Nemzetközi Trombitaversenyről hozta el Siket István, illetve a tavaly a Debreceni országos 34. Rézfúvós, Ütőhangszeres Találkozó és Verseny első díját és különdíját elnyerő Könyves Tóth Mihály. A kürtös hallgatók közül Börzsönyi Máté 2012-ben az AUDIMozart! versenyen, 2011-ben az olaszországi Chieriben megrendezett nemzetközi zenei versenyen ért el első helyezést – ugyanitt Szkordilisz Emília szintén első lett az oboisták között. A fiatal művészek karrierjének elindítását segítő Gundel Művészeti Díj 2012-es kitüntetettjei között találjuk Bán Máté fuvolistát, aki 2011 decemberében az újvidéki Anton Eberst Nemzetközi Fuvolaversenyen, 2012 júniusában a Szabó Csaba Emlékversenyen ért el kiemelkedő

helyezést évfolyamtársával, Kerner Máriával együtt. A Dévai Nemzetközi Zenei Versenyen pedig Antal Szabolcs és Vicze Alexandra klarinét szakos hallgatók nyertek megosztott első díjat idén májusban.

Ami a vonós tehetségeket illeti, az Előkészítő Tagozat legfiatalabbjai közül is kiemelkedik az 1998-ban született Králik Abigél, aki még zeneiskolásként végignyerte az összes korosztályos hegedűversenyt, majd – immár Perényi Eszter növendékeként – 2012 tavaszán a Talents for Europe tehetségkutatón kapott első díjat, és felvételt nyert Itzhak Perlman nyári zenei programjába.

2012 őszén kezdi meg tanulmányait a rendkívüli tehetségek osztályában a szintén tizennégy éves Devich Gergely, aki 2012 tavaszán már a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is bemutatkozhatott a Szent István Király Szimfonikus Zenekar szólistájaként. Az egyetemisták között a Zeneakadémia égisze alakult legendás kvartettek nyomdokain haladó Nyári Vonósnégyes – Nyári László, Guttman Mátyás (hegedű), Berki László (brácsa), Balázs István (cselló) – tette le névjegyét az elmúlt évben, hiszen 2011-ben és 2012-ben is elnyerték az országos Dohnányi Ernő Kamarazene-találkozó és verseny kiemelt díját. S minden bizonnyal ott lesznek az október 17-i koncerten azok a hallgatók is, akik a szeptember 6-15. között megrendezendő Szigeti józsef Nemzetközi Hegedű- és Brácsaversenyen a legjobb eredményt elérik.

A Gradus ad Parnassum sorozat a fúvósok és a vonósok koncertjei után november 21-én jelentkezik legközelebb, amikor a csembaló, gitár, hárfa és harmonika tanszak kiválóságai mutatkozhatnak be. S a folytatatás? A jövő zenéje! mm19

MUPA 2012_4.indd 19

8/8/12 12:34:49 PM

P r ó F É t a a s a j á t h a Z á j á b a n m e s t e r h á z i

g á b o r

A 150 éve született Achille-Claude Debussynek sikerült a lehetetlen, saját hazájában még életében prófétának bizonyult: nagy hatású zeneszerzőnek, aki új irányt adott nem csak Franciaország zenéjének.

Szintén nem csupán Magyarországon elismert művész Kocsis Zoltán és Vukán György, akik a maguk módján emlékeznek meg a francia szerzőről.

debussy Élete hat tÉtelben – PróFÉta a saját haZájában?

2012. szeptember 21. 19:00 Fesztivál Színház

bohém táncok – a szalonzenétől wagnerig kocsis Zoltán sorozata

A sorozat művészeti vezetője és zongorán közreműködik: kocsis Zoltán

jaZZlegendák 2012. szeptember 22. 19:30 Fesztivál Színház

debussy à la Vukán

a Creative art trio és stephane belmondo (F) C l a u d e d e b u s s y

A hatvanéves Kocsis egy hatrészes előadás-sorozattal ünnepli az évfordulót, melynek első estjére szeptember 21-én kerül sor. Másnap az idén Kossuth-díjjal jutalmazott zongoraművész-zeneszerző, Vukán György Stéphane Belmondóval kiegészített triója teszi hozzá Debussy zenéjéhez a maga gondolatait. Debussy muzsikájához és alkotásmódjához abszolút illik ez a hagyományosnak nem mondható megemlékezésmód: a talán legnagyobb hatású francia zeneszerző maga is sajátos módon bánt a hagyományokkal.

Debussy zenéje első hallásra olyan, mintha nem is lenne előzménye. A szerző bármihez nyúl, eredetit alkot.

Ha azonban jobban odafigyelünk, kiderül, hogy több ponton is kapcsolódik az európai és Európán kívüli zenei hagyományokhoz. Közvetlen elődei közül mostanában idehaza legtöbb-

Km.: Vukán györgy (zongora), berkes balázs (bőgő), balázs elemér (dob) Vendég: stephane belmondo (trombita)

ször Lisztet szokták emlegetni, a fiatal Debussy esetében pedig Wagner neve kerül elő, akitől ugyan később (részint zenei, részint kultúrpolitikai okokból) eltávolodott. Ha az életmű egészét nézzük, még több a visszautalás a barokkra, illetve korábbi korokra – elsősorban a francia szerzőkre –, de Bach, Mozart vagy Haydn is kedves komponistái közé tartozott. Debussy fogékony volt bármilyen zenei élményre. Az 1889-es párizsi világkiállításon hallott gamelán együttes zenéjét és annak élményét tette át zongorára 1903-ban, a Metszetek című sorozat első darabjában, a Pagodákban.

Hasonlóképp reagált a kialakulóban lévő jazzre. Néhány zongoraműnek a címében is megjelenik az utalás, ám Debussy más műveiben is tetten érhető a jazzhatás.

Kevesen ismerik Debussy kritikusi-zeneesztétai működését, holott minden

zeneesztétának érdemes elolvasnia Croche úr, a mûkedvelôk réme című kötetét. De vajon mennyire ismerjük Debussyt, a zeneszerzőt? Szinte minden műfajában említhetünk keveset játszott műveket. Manapság talán zongorakompozíciói kerülnek műsorra leggyakrabban, ám emlékszem, amikor Pierre-Laurent Aimard 2006 februárjában a Zeneakadémián ráadásként egy Debussy-etűdöt játszott, akkor a kritikusok egymást faggatták, ki tudja, melyik Ligeti-darab hangzott el... Debussy színpadi művei közül pár éve Magyarországon is hallhattuk (végre) a Pelléas és Mélisande-ot, de hányszor tűzik műsorra a Szent Sebestyén vértanúságát? A balettek közül nagyon ritkán hallani a Jeux-t, a Khamma című tánckölteményt alighanem csak lemezről ismerhetjük. A kamarazenében is találhatunk „lyukakat”: a három kései szonátából a hegedű-, illetve csellószonáta még

mm20

MUPA 2012_4.indd 20

8/8/12 12:34:52 PM

k o C s i s

Z o l t á n

csak-csak elhangzik itt-ott, de mi a helyzet a gyönyörűséges fuvolabrácsa-hárfa szonátával? A korai oratorikus művek közötti gyöngyszem a La Damoiselle élue – ki hallotta már élőben? És Debussy-dalokkal milyen gyakran találkozhatunk? De még a legismertebb műfajban, a zenekariban is vannak mostoha sorsúak – az Images sorozat első és harmadik darabja (a Gigues, illetve a Rondes de printemps) ilyen.

Kocsis Zoltán hatrészes sorozata szisztematikusan követi végig az életművet.

Sejthetjük, hogy az előadó legszívesebben a teljes oeuvre-öt elénk tárná, vázlatokkal és változatokkal egyetemben. Boulezhez hasonlóan ő is hisz abban, hogy nagy szerzőknek még a szösszenetei is többet érnek, mint a kicsik fő művei. Kocsis ugyanakkor tisztában van vele, hogy a régimódi ismeretterjesztés ideje lejárt. Ahogy fogalmaz: ma már senki sem kíváncsi arra, hogy az idős Beethoven tudta-e, mennyi ideig kell a lómájat főzni, hogy ne legyen kemény. Az efféle tényeknek vagy az olyan tárgyaknak, mint a szerző éjjeli edénye, semmi közük sincs a művekhez. Az életmű és a zene között azonban létezhetnek másfajta összefüggések: például nagy találkozások, meghatározó élmények – zeneiek és zenén kívüliek egyaránt. Kocsis Zoltán

V u k á n g y ö r g y F o t ó : g ö n d ö r

hat Debussy-előadása kronologikus és tematikus – Debussy életszakaszai is viszonylag jól tematizálhatók. Aki végigköveti a szeptemberben induló, májusban végződő sorozatot, egész biztosan többet fog tudni Debussyről, az emberről, koráról, azokról, akikkel élete során kölcsönhatásba lépett – de ennél is fontosabb, hogy e sajátos, mesélős-zongorázós, számos irodalmi és zenei illusztrációval tarkított sorozat során közelebb kerülhetünk Debussy zenéjének rejtett kincseihez is.

Vukán György sem először foglalkozik Debussyvel. Saját bevallása szerint zenei tanulmányainak kezdete óta Debussy az egyik nagy kedvenc, és nemcsak azért, mert egyes zongoraművei – például Golliwog’s Cake Walk, A kis néger – konkrétan is kapcsolódnak a jazzhez. Vukán érdeklődésének homlokterében érthető módon a zongoradarabok állnak, különösen a Gyermekkuckó, de például Az elsülylyedt katedrális is megihlette már a hetvenegy éves művészt. A nyolcvanas évek végén készült is egy Debussy–Vukán-lemez, legutóbb pedig a Márványteremben adott Vukán György és egyik triója Debussy-hangversenyt.

A szeptember 22-i emlékesten nem ugyanez a trió fog játszani, hanem a Creative Art Trio (Berkes Balázs bőgőzik, Balázs Elemér dobol), melyet

a t t i l a

kvartetté egészít Stéphane Belmondo trombitaművész, akivel Vukán szintén készített már lemezt húsz éves ismeretségük alatt. Vukán György azt vallja, hogy mindenhez hozzá szabad nyúlni, Debussy (vagy más klasszikus szerzők) jazzesítése azonban nem csupán annyit jelent, hogy bőgőt és dobot teszünk alá. Mindig az adott darab alapján kell rögtönözni, Debussy esetében tehát impresszionista jellegű improvizációkat, debussys harmóniákat hallhatunk majd a négy egyenrangú zenész kamarazenélése során. Vukán egyetlen együttesének sem névadója, és ez tudatos: ő nem tartja magát együttes-vezetőnek, csupán (társ-) szerzőnek. A Debussy-feldolgozások némiképp olyanok, mint kései kadenciák a francia szerző műveihez – vagyis azok továbbgondolásai. E művek Vukán saját, Debussy világához közeli darabjaival vegyítve hangzanak el, megszólal majd többek között a Last Message, Vukán egyik legszemélyesebb hangvételű darabja.

Kocsis és Vukán tehát különbözőképp ünnepli Debussy százötvenedik születésnapját, egyvalami mégis közös e két megközelítésmódban: mindketten a szó eredeti értelmében is interpretálják a francia szerző műveit, bizonyítva, menynyire személyes élmény lehet Debussy zenéje, bárhonnan közelítünk is hozzá. mm21

MUPA 2012_4.indd 21

8/8/12 12:34:54 PM

i r o d a l o m h e g e d ű s

a

n É g y Z e t e n

C l A u d i A

Lehet-e formabontóan izgalmas egy irodalmi est? A kérdés csak látszólag költői, hiszen a Literárium-sorozat már megadta rá a választ. Lehet. A Művészetek Palotájában az év elején elindított tematikus esteken havonta mutatkoztak be – telt házak előtt – az egyéni hangú kortárs írók, költők. Aki végigszurkolta a sorozat első félidejét, ne aggódjon, lesz folytatás. A nyári szünet után, a Literárium első vendége, szeptember 24-én, a huszadik század nagybetűs költője – Kányádi Sándor. Kihagyhatatlan.

literárium – kortárs Írók a müPában 2012. szeptember 24. 20:00 Üvegterem

Kányádi Sándor-est Sorozatszerk.: keresztury tibor Km.: selmeczi györgy Műsorvezető-háziasszony: winkler nóra Rend.: novák eszter

2012. október 22. 20:00 Üvegterem

Tóth Krisztina-est

k á n y á d i s á n d o r F o t ó : V a l u s k a g á b o r

Az elmúlt hónapokban valószínűleg sűrűn elgondolkodott azon Keresztury Tibor, az estek sorozatszerkesztője, hogy melyik ujját harapja. A partvonalról nézve ugyanis szinte lehetetlen küldetésnek tűnik a „bőség kosarából” kiválasztani a szépíró vendégeket. Szó se róla, nehéz kenyér a szerkesztőé, de ebben az esetben kifizetődő volt a kéztördelés. Ma már elmondható, hogy a kortárs magyar irodalomnak született egy reprezentatív új fóruma, ahol rang jelen lenni közönségként és szereplőként egyaránt.

A Müpa Magazin hasábjain olvashattak már arról, hogy a tematikus sorozat első szezonjában olyan alkotók mutatkoztak be a közönségnek, akik még nem élő klasszikusok, de már kanonizált szerzők. Az elmúlt fél év során Térey jános, Varró Dániel, Karafiáth orsolya, Háy jános, Garaczi László és Grecsó Krisztián váltották egymást a Művészetek Palotája Üvegtermében. A második évadnak, a szerkesztő olyan értelemben próbál

Sorozatszerk.: keresztury tibor Km: balázs elemér trió (balázs elemér, balázs józsef, lakatos Pecek krisztián) Műsorvezető-háziasszony: winkler nóra Rend.: harsányi sulyom lászló

más színezetet adni, hogy a jól ismert, nagy mesterek is helyet kapnak ebben a sorozatban. Az érett író korosztály – Csukás István, Kányádi Sándor és Bodor ádám – mellett, természetesen megmarad a fiatalabb nemzedékeknek is a helye és szerepe, itt mindenképpen Dragomán György vagy Kovács András Ferenc nevét kell említenünk. A koncepcióban további változás, hogy a zenei társművész személyére – Palya Bea és Harcsa Veronika állandó jelenléte helyett – ezentúl maguk az írók tesznek javaslatot, ők hívnak meg hozzájuk közel álló zenekarokat, zenészeket.

Ami változatlan, hogy megmarad a meglepetésvendég szerepe.

Az őszi évad további újdonsága, hogy az irodalom és zene mellett a képzőművészet is szerves részét képezi majd a Literárium-esteknek. A Ludwig Múzeummal együttműködve az est házigazdái a szomszédból „kikölcsönöznek” majd egy-egy képet, így a képzőművészeti alkotás is szerepet

játszik a történetben. Az összművészeti estek moderátora szeptembertől Winkler Nóra.

Bármilyen formai és tartalmi változás kísérje is a második szezont, a kiindulópont változatlan. A meghívott költő/ író garantáltan beavatja a hallgatóságot az izgalmas szakmai fortélyokba, és várhatóan nem fukarkodik majd a személyes történeteivel sem.

A multikulturális sorozat őszi nyitányában Kányádi Sándor kaleidoszkópszerűen színes életpályáját ismerheti meg a közönség. Akik valaha is hallotta Sanyi bácsi fordulatos életmeséit, jól tudja, hogy egyebek mellett irigylésre méltó játékos szókedve és kimeríthetetlen anekdotakincse az, ami gyerekre és felnőttre egyaránt lebilincselően hat. Ahogy a sorozatszerkesztő fogalmaz, Kányádi Sándor az egyik utolsó mohikánja a kortárs magyar irodalomnak, abban az értelemben, hogy univerzális őstehetség, intézmény, ha lehet ilyet mondani. Nemzedékek

mm22

MUPA 2012_4.indd 22

8/8/12 12:34:55 PM

sora nőtt fel a költészetén, s nemcsak azért volt evidens a meghívása ebbe a sorozatba, mert az életműve erre feljogosítja, hanem a fáradhatatlan mesélőkedve is garancia arra, hogy a közönség egy emlékezetes est élményével távozzon szeptember 24-én.

Az immár nyolcvanhárom esztendős mester költészete és a személye egyként besorolhatatlan, leveti magáról azokat a szempontokat, amelyekkel megközelítik, miszerint ő erdélyi vagy kisebbségi szerző lenne. Esetében egy olyan autentikus pályáról és művészetről van szó, ami nagyon nehezen beskatulyázható – szögezi le Keresztury Tibor.

Bár Kányádi Sándornál egy emberöltővel fiatalabb szerző Tóth Krisztina, az ő intim költészete is nehezen besorolható. Róla is elmondható, hogy népszerűsége tulajdonképpen az első kötete (Ôszi kabátlobogás, 1989) óta töretlen. Tóth Krisztina nagyszerűen eltalált egy olyan közönségigényt az írásaival, amelyik nagyon sokféle olvasói réteget, ízlést tud megszólítani. Keresztury Tibor szerint az ő művészetében a klasszikus forma és az artisztikum valami nagyon mély nőiséggel, erotikával keveredik, a klasszikus szépségeszményt a mindennapok érzelmi viharai színezik el.

Talán egyetérthetünk abban, hogy a kortárs magyar irodalom jelenlegi mezőnyében nem nagyon lehet egy tematikus évadot erősebben indítani, mint Kányádi Sándor és Tóth Krisztina meghívásával - összegez a sorozatszerkesztő. Mindketten olyan széles közönségréteget tudnak elérni, ami szinte példa nélküli. Tóth Kriszta egyaránt autentikusan van jelen a Nők Lapjában és a Holmiban, és Sanyi bácsi nemkülönben, aki a gyerekversektől, a Kalákával való fellépésekig, minden mondatával emlékezeteset alakít.

Azt már csak halkan tenném hozzá, hogy a magam részéről, szívesen beülnék egy olyan estre (is), ahol mondjuk Tóth Krisztina szövegtestjei válaszolnának, vagy éppenséggel feleselnének Kányádi Sándor poétikus felvetéseire. Amennyiben a suttogás elég hangosnak bizonyul, talán az sem elképzelhetetlen, hogy a Literárium-estek harmadik évadában, a költőpárok szó- és rímcsatáját is élvezhetjük majd a Müpa falai között.

t ó t h F o t ó :

k r i s Z t i n a b u l l a b e a

Addig is jöjjön egy páros verskóstoló…

kányádi sándor: szentJánoskenyér Szentjánoskenyér ízével a számban - jegyes-kenyéren, pont-kabátban -, szentjánoskenyér ízű nosztalgiával agitáltam végig ifjúságom ; majd túl az emberélet útjának felén egy csillogó nagy áruházba léptem, s vettem a próféta böjtös eledelébűl.

Keserűn fordult ki számból: Az emlékhez fogak is kellenének.

tóth krisZtina: néz Bámul takaróminta-arc, úgy néz, beletelik a hold, bele a gyerekkor, sárga hordó, alján esűvízírta szó, végtelen nyarak üledéke, elázott kert és száradó kert, fényszem a lombok közt, opál, macskaszem, szűlűszem, emlékidűben emlékszem, néz. mm23

MUPA 2012_4.indd 23

8/8/12 12:34:56 PM

a a

s w i n g m a n o u C h e - o k É s P a s Z a b i r o m á k r a n d e V ú j a

z i P e r n o v s z k y

k o r n é l

Összenő, ami összetartozik: egymásra talált Django Rheinhardt hagyományának egyik legelkötelezettebb örököse és a híressé vált kispaszabi roma társaság, akiknél a falu és a zenekar, élet és művészet sosem vált ketté. A francia Latcho Drom és a Parno Graszt együtt lép fel a Müpában.

l a t C h o

d r o m

A roma kultúra iránt érdeklődőknek a Latcho Drom névről nyilván Tony Gatlif emlékezetes, ezt a címet viselő filmje jut eszébe. Másik cigány témájú filmje, a Transylvania talán ismertebb Magyarországon, hiszen abban a Palya Bea Kvintett is hallható. Gatlif filmjének hatására nevezte el Latcho Dromnak egy francia manouche gitáros, Christophe Lartilleux-Hart is a saját együttesét. Lartilleux családjában immár az ötödik generáció éli a vándorzenészek és cirkuszi munkások életét, ő maga is karavánban lakott sokáig, éppúgy, mint annak idején Django Rheinhardt.

Ezeknek a vándor tzigane családoknak még ma is sok helyen tartanak fenn sátorhelyeket, parkolókat.

A francia nyelvterületen mindig is óriási volt Django Rheinhardt és Stephane Grappelli, valamint közös együttesük, a Hot Club de France kvintett népszerűsége – a Hot Club

2012. szeptember 26. 19:30 Fesztivál Színház

Parno graszt & latcho drom (F)

P a r n o

g r a s Z t

eredetileg a rajongók mozgalmaként alakult meg, még a második világháború előtt. Azóta is, amikor egy-egy olyan zenekar, mint például a Rosenberg-fivéreké, felbukkan, újra felcsap a hot club divathulláma, miközben a Lartilleux-éhez hasonló együttesek folyamatosan őrzik a lángot, az sosem aludt ki. Lartilleux egyik fényképén gitárjának nyakára az van montírozva, hogy „Merci, Django”. Ő ugyanis olyannyira komolyan veszi Rheinhardt örökségét, hogy sokszor csak két ujjal játszik, mert Djangónak is megbénult két ujja a balkezén, amikor egy tűzvészben leégett a családi karaván.

A belga gitáros, Django Rheinhardt (1910–1953) az első európai volt, Grappellivel együtt, aki az Amerikából származó jazz történetén jelentős mértékben tudott alakítani. Legendáját csak fokozta, hogy a baleset okozta sérülése nem csorbított káprázatos virtuozitásán.

Ha Djangónak sikerült (szinte csak) két ujjal, akkor ezt meg lehet tanulni – mondja Lartilleux, aki ugyancsak bámulatra méltó virtuóz. Példaképének gitárstílusát tanítja is, és hangszert, erősítőt illetve hangszedőt is úgy választ, hogy minél jobban megközelítse az összetéveszthetetlen Djan-

go-hangzást. Zenekarával és szóló projektjeiben azonban nem csak a korhű stílust szólaltatja meg, igaz, ebben a legismertebb. Szereti a modern hangzásokat, és a world music valamint a klasszikus zene elemeit is szívesen építi bele saját repertoárjába. Különösen nyitott különböző együttműködésekre, dolgozott már az Etno Rommal is, és újabban többször is fellépett Franciaországban a Parno Graszttal, utoljára idén tavasszal, amikor a Sziget fesztivál franciaországi bemutató koncertjén szerepeltek.

Ennek a meghívásnak a „revansa” a szeptember végi budapesti fellépés.

A Parno Graszt története olyan szép, hogy nem lehet elégszer elmesélni, az is szívesen meghallgatja, aki már ismeri. A szabolcsi faluban élő zenekar híre fokozatosan lábra kap, elterjed, mindenhol megcsodálják kirobbanó életörömüket, humorukat, lendületüket, és mindenek fölött ellenállhatatlan természetességüket: és mindegy, hogy otthon, egy falusi esküvőn, vagy koncertteremben lépnek fel. Bő két évtized alatt bejárták a fél világot, lemezeket adtak ki és filmeket forgattak róluk, de képesek voltak arra, amire oly sokan nem. Sikereik hatására sem változtak meg: önmaguk maradtak.

mm24

MUPA 2012_4.indd 24

8/8/12 12:34:59 PM

t a n g ó v ö r ö s

e g y

á t l a g o s

e s t É n

e s z t e r

A helyszín egy milonga, azaz a tangózók találkozóhelye, valahol Buenos Airesben, a neve Tango Azul. Házigazdája is van, mint minden milongának. Ő Patricia Nora, énekes, aki érdes mély hangján énekli a tangó végtelen mondandóját, azt a több mint százévnyi fájdalmat, veszteséget, örömöt, szerelmet és más, egészen hétköznapi dolgokat, melyek a tangódalokba a kezdetek óta beleolvadtak. Ezen a milongán a táncosok is híresek, három, régóta összeszokott pár, s a zenészek is a legjobbak közül jönnek. A Tango Azul show milongája ez, ezúttal a Művészetek Palotája színpadán.

De vajon milyen egy alkalom Buenos Aires bármelyik tangó klubjában? Az attól függ. Más, ha délután támad kedvünk táncolni, s más, ha az éjszakai forgatagba vetjük magunkat. Más, ha a századfordulós kávéház oszlopai között hömpölyög a tánc, s más, ha egy modern kultúrház alagsorában gyűlnek össze a tangófanatikusok.

A milonga házszabályai azonban a legtöbb helyen azonosak. Valahogy így zajlik egy átlagos este: Éjjel tizenegy óra, a táncparkett körül sokszor összezsúfolva kis asztalok, rajtuk behűtött pezsgő, vagy csak egy pohár bor. Az asztaloknál ülők talán éppen fáradt lábukat pihentetik, vagy a következő táncpartnert keresik, vagy épp egy biccentést várnak egy másik asztal felől, vagy a táncos tömegből.

Az asztalok alatt textiltáskák, mellettük az utca cipői, ők most pihennek, helyettük a tangó egyik legfontosabb kelléke, a tangócipő kopik éjszakákon át. A biccentés remek találmány, úgy hívják, cabeceo, de van, hogy csak a tekintet jelez: szabad egy táncra?

A válasz hasonlóan diszkrét, majd találkozó a táncparketten, de legalábbis a szélén. Az elutasítás egy egyszerű félrerántott tekintettel megoldható, szinte titokban elintézhető, a nyilvános megszégyenülés így kizárva. Ha viszont itt valaki nem mer a másik szemébe nézni hosszan, beszédesen, nem viszik táncba sosem.

A milongát a tangó dj-k gondosan felépítik. Az élőzene mindenhol kiváltság, pláne, ha orquesta típicák, azaz a klasszikus zenekari felállásban játszó zenekarok az est fénypontjai.

A bandoneón – ahogy tartják, a tangó lelke ez a hangszer –, a hegedű, a bőgő s a zongora mindig felidézi a múlt század első felének tánc-, és zenevarázsát. A zenekart körülölelő

2012. szeptember 30. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

tango azul (arg)

időben a dj ritmusos, könnyebben táncolható darabokkal kezdi, majd az est végére (ez sokaknak hajnali 4-5 órai véget jelent) jöhetnek a bonyolultabb ritmusok és harmóniák. Illik legalább három tangót táncolni a másikkal, s utána helyére kísérni a hölgyet (még akkor is, ha a következő biccentés közben célba talált).

A tangóesték mértékegysége a tanda, vagyis az azonos stílusokból álló blokk. Alapvetően háromféle van belőle: az egyikben a tangók fonódnak egymásba, a másikban a milongák kergetik egymást (a tangóbulik mellett így hívják a tangó legkorábban kialakult zenei-, és táncstílusát is), a harmadikban csak valsok, vagyis a tangó jellegzetes keringői szólnak. A tangó komoly és szenvedélyes, a milonga játékos és gyors, a vals romantikus.

E három blokk váltogatja egymást hosszú órákon át, különböző korok és zenekarok alapján csoportosítva.

A néhány dalon keresztül tartó intimitást a cortinák törik meg: ezek a swing, rock, vagy más, a tangó hevétől teljesen elütő stílusú dallamok ébresztik fel a táncosokat a bódulatból, ekkor jöhet a búcsú, a szakítás, az új keresése az újabb tandák alatt. S ez így megy, évtizedek óta, s most már nem csak Buenos Airesben.

Hajnalban a fáradt lábak újra az utcai cipőbe bújnak, s a pár óra alvás után kezdődhet a nap, amely este 11 órakor ismét tandákban és ölelésekben végződik.

mm25

MUPA 2012_4.indd 25

8/8/12 12:35:03 PM

b a l á Z s

s Z É P

j á n o s

l e s Z

v á r k o n y i

g o r a n

F i l i P e C

F i ú k !

J u d i t

A Szimfonikus felfedezések-sorozat nem új keletű – a zenei kalandozások hívei elég rég felfedezhették a Művészetek Palotájának programjai között. A hangversenyfüzért több céllal indították, s e célok azóta egytől egyig beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A közönség kevéssé ismert művekkel, pályakezdő fiatal karmesterekkel és szólóhangszeres művészekkel, valamint a budapesti koncertpódiumokon ritkán látott vendégekkel találkozhat a kezdeményezés kezdetei óta

októberben két alkalommal is teljesülhetnek hasonló várakozásaink, hiszen – ha csak egy szempontot veszünk alapul – fiatal művészekből például nem lesz hiány. Különleges, friss hangulatú eseménynek ígérkezik, ha egy ifjú muzsikusokból álló zenekar kísér egy szintén fiatal, pályakezdő szólistát.

De vajon mit is jelent a pályakezdő kifejezés? Balázs jános zongoraművész esetében csak a huszonnégy éves életkort és az előtte álló, színpadon eltöltött hosszú évtizedeket jelölheti.

Mert úgy tűnik, az ígéretes kezdésen már jóval túl van. A junior Prima-díjas zongoraművész már egészen korán megmutatta kiemelkedő tehetségét.

Tizenhat évesen elnyerte a pécsi Lisztverseny első díját, azután az egyesült államokbeli Aspenben megrendezett

rangos nemzetközi zongoraverseny első díját, majd a magyarországi Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny harmadik helyezését, amely egyben a legjobb hazai versenyző díja is volt.

Koncertezett Európa-szerte, Amerikában és japánban, 2010-ben pedig egyedülálló magyarországi hangversenyturné keretében eljátszotta Chopin összes zongoraművét. Balázs jánosról úgy hírlik, a romantikus zongorairodalom virtuóz és lírai alkotásai állnak hozzá igazán közel. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönségének Rachmaninov III. zongoraversenyét fogja eljátszani.

A hangversenyen a Dohnányi Szimfonikus Zenekar előadásában elhangzik még Rimszkij-Korszakov Seherezá-

dé című opusza, Hollerung Gábor vezényletével. A következő koncert ajánlása előtt, Rimszkij-Korszakov sajátságos szögből juttatja eszembe az orosz ötöket. Öt nagyszerű zeneművész, akik voltaképpen öten voltak tízen. Ugyanis kiváló zenei képességeik mellett egyéb – nem mellesleg férfias – területeken is jeleskedtek.

Balakirev matematikát tanult a kazanyi egyetemen, Muszorgszkij katonaként szolgált, Borogyin kémikus, Kjui hadmérnök volt, Rimszkij-Korszakov pedig egy tengerész flotta tisztjeként, a hullámok hátán fejezte be első szimfóniáját. S hogy mindezt hogy jön most ide? Megmondom.

Az orosz romantika méltán híres gyöngyszemét bemutató hangver-

mm26

MUPA 2012_4.indd 26

8/8/12 12:35:09 PM

2012. október 5. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

orosz századforduló – balázs jános (zongora) és a budafoki dohnányi Zenekar rachmaninov: iii. (d-moll) zongoraverseny, op. 30 rimszkij-korszakov: seherezádé, op. 35 Vez.: hollerung gábor

2012. október 28. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

klasszikus magyarok – goran Filipec (zongora) és a kodály Filharmónia debrecen Fekete gyula: Cupido symphony – ősbemutató liszt: ii. (a-dúr) zongoraverseny César Franck: 150. zsoltár kodály: budavári te deum Km.: rendes ágnes (szoprán), bódi marianna (alt), balczó Péter (tenor), rácz istván (basszus), sárosi dániel (orgona), kodály kórus debrecen (karig.: Pad Zoltán) Vez.: somogyi-tóth dániel

senyt követő esten a hazai zenei élet egyik hasonlóan duplázó egyénisége lép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára. A Szimfonikus felfedezések október végi koncertjét Magyarország egyik legkiválóbb légi fotósa dirigálja. Somogyi-Tóth Dániel, aki nem mellesleg karmester, zongorista, orgonista, nem oly rég vette át a debreceni szimfonikus zenekar szakmai vezetését, repülőgépből készített fotóival is bevonult a köztudatba. A szárnyalás tehát nem áll távol a dirigenstől, vezetésével remélhetőleg a Kodály Filharmónia is új lendületet kap.

Az októberi budapesti esten vezényletével – többek közt – felcsendül Kodály Budavári Te Deum című műve, neves énekes szólisták és a debreceni Kodály Kórus közreműködésével. A cívis város zenei műhelyében Somogyi-Tóth Dániel és Pad Zoltán kórusvezető nemcsak az előző századok szerzői által komponált darabok és a zeneirodalom legnépszerűbb műveinek felvonultatását tűzte ki célul. olyan események létrehozásán dolgoznak, amelyek által kortárs szerzeményekkel is megismertethetik a közönséget. A Szimfonikus felfedezések hangversenyén hatalmas lehetőséget is nyújtanak: ősbemutatóra invitálnak.

Fekete Gyula Cupido Symphony című művét először hallhatja a nagyközönség. A szerző hőskölteményként aposztrofálja alkotását. Főszerepben a szerelem istene, akinek csodás tettei a zeneműben épp oly fordulatosan jelennek meg, ahogyan az életben is megtörténnek. Fekete Gyula a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanszékének vezetője, s nemcsak tanítja a zeneszerzést, gyakorolja is mesterségét, amelyet budapesti tanulmányai után az Egyesült államokban tökéletesített, doktori fokozatot is a tengerentúlon szerzett. Fekete Gyula termékeny alkotó, számos műve közül két operáját a Magyar állami operaház mutatta be, legutóbb a Liszt-év ünnepére komponált Excelsior!-t.

A Somogyi-Tóth Dániel vezényelte est több magyar zeneszerző, köztük Liszt Ferenc előtt is tiszteleg. Ez a műsorszerkesztés pedig üdvözlendő módon képviseli a zenei műhelyek egyik legfontosabb, a kortárs szerzőkkel kapcsolatos küldetését. A koncerten felhangzó művek sorában Fekete Gyula szimfóniája után Liszt II. (A-dúr) zongoraversenye csendül fel. Van abban valami megfoghatatlan szépség,

hogy Liszt műve, pontosan százötvenöt évvel a weimari bemutató után egy estén hangzik el annak a szerzőnek a darabjával, aki az ő tiszteletére írt operát… És most, kedvcsinálóm végén következzék egy csodás, visszatérő (mármár zenei) motívum: ismét egy fiatal zongoraművészt ajánlok az olvasó figyelmébe. Az A-dúr zongoraverseny szólistája az 1981-es születésű, horvát származású Goran Filipec, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium doktorandusz hallgatója lesz. Filipec neve nem ismeretlen az európai koncertszínpadokon, de a Carnegie Hall közönsége is hallhatta már játékát. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem közönsége egy olyan művész előadásában hallhatja Liszt zongoraversenyét, aki 2011-ben a franciaországi Ile de France Nemzetközi Zongoraverseny Liszt-különdíját nyerte el.

Nincs kétségem afelől, hogy a két októberi estén, a remekül megválasztott zenei összeállításokat élményszerű, ihletett tolmácsolásban nyújtják át a fiatal művészek. Szép lesz, fiúk! Én várom. mm27

MUPA 2012_4.indd 27

8/8/12 12:35:14 PM

a b b a

É s

m o Z a r t

s e r f ő z ő

m e l i n d A

e g y

e s t É n

Mozart, a Metallica, az Abba, Peter Gabriel, a Queen, a Beatles, Beethoven, a Massive Attack… hogy mi a közös bennük? Dalaikat, szerzeményeiket újra értelmezte a Sárik Péter Trió, méghozzá a közönség kérésére. A jazzkívánságműsor koncertjeiből lemez is született, amelyet október 5-én mutatnak be a Művészetek Palotájában. A dalok és a lemez születéséről, a koncertről Sárik Péterrel beszélgettünk.

Az ötlet tulajdonképpen zseniálisan egyszerű. átdolgozások gyakran születnek, az is megesik, hogy a dalok közben műfajt váltanak, és arra is akadt már példa, hogy a közönség kívánságát teljesítette egy-egy előadó.

Az viszont még senkinek nem jutott eszébe, hogy mindezeket kombinálja – kivéve a saját szerzeményekkel már külföldi sikereket is arató Sárik Péter Triót, amelynek tagjai, a névadó zongorista mellett Berdisz Tamás (dob) és Frey György (basszusgitár). „2010-ben a Budapest jazz Clubban indítottunk egy havonta jelentkező klubot, és azt szerettük volna, hogy egyre többen látogassanak el a koncertekre.

Gondolkodtunk, hogyan tudnánk ezt megvalósítani, és egyszer csak jött az ötlet, hogy teljesítsük a közönség kívánságait, persze a saját stílusunkban” – mondja Sárik Péter. Az ötletet tett követte, és ma már hét teljes estés programot állítottak össze. A kívánságokkal teli e-mailek folyamatosan özönlenek, gyakorlatilag nincs olyan műfaj, amelyből ne kértek volna már dalokat. „A szerelmes, fájdalmas balladák a legnépszerűbbek. Sírva vígad a magyar! Ezért szoktuk kérni, hogy több dalt kívánjanak egyszerre, mert egy csupa lassú dalból álló koncert, azt hiszem, mindenkit megviselne“ – mondja a zongorista, hozzátéve, hogy természetesen vannak olyan szerzemények, műfajok is, amelyek nem alkalmasak arra, hogy jazzesítsék őket.

Például egyes nagyon modern zenéket az effektek uralnak, nincs bennük dallam, harmónia is legfeljebb egy – az ilyen szerzeményeket nem egyszerű saját képre formálni, bár ez többnyire

jaZZműhely 2012. október 5. 19:30

Fesztivál Színház

sárik Péter trió – jazzkívánságműsor Km.: sárik Péter (zongora), Frey györgy (basszusgitár), berdisz tamás (dob)

csak akkor derül ki, amikor elkezdenek dolgozni egy-egy dallal. A legmeglepőbb kérés egy baráti tréfa volt, meséli: „A barátaim akartak megtréfálni, és fals e-mail címekről ugyanazt a Metallica-dalt kérték, a One-t, mintha véletlenül mindenki ezt akarná hallani.

Lebuktak, aztán megállapodtunk, hogy eljátsszuk, de cserébe az egész iroda eljön a koncertre. így lett, és az aznap este ez volt a legsikeresebb kívánság”.

Egy-egy este programjának összeállítása hatalmas munka, ahogy a trió névadója mondja: „olyan kapitális, tökéletes kompozíciókat, mint például Bartók Allegro Barbarója, nehéz maivá formálni”. Ha egyszer elkészül az átdolgozás, azt persze már a magukénak érzik, bár a dal természetesen sose lesz teljesen az övék, inkább, ahogy mondják, csak remélni tudják, hogy hozzátettek magukból valamit, és ezáltal még több ember szeretheti meg. A legnehezebb dolguk két lassú popdallal (Abba: The winner takes it all, Peter Gabriel: Don’t give up), illetve Mozart Requiemjének Lacrimosa-tételével volt. Előbbieknél nagyon kellett vigyázniuk, hogy ne váljanak érzelgőssé, utóbbinál pedig patikamérlegen kellett vizsgálni minden egyes hangot, hogy ne távolodjanak nagyon messzire az eredetitől, ne legyen „túl” jazzes a darab. A sok-sok munka és lelkesedés ellenére nem lehettek biztosak abban, hogy ekkora sikerük lesz. „Persze, reméltem, és hála az Égnek így is lett. A Sárik Péter Trió egyik legfontosabb jellemzője, hogy magalakulásunk óta nagyon fontosnak tartjuk a közönségünkkel való kapcsolattartást, és ezt a figyelmet ők meg is hálálják.

Tulajdonképpen a jazzkívánságműsor ötlete is abból a szándékból jött, hogy minél több embert elcsábítsunk a koncertjeinkre. Ebből a gondolatból aztán misszió lett: azt vettük észre, hogy tömegeket nyertünk a jazznek, sokan a kedvenc dalaik által barátkoztak meg ezzel a fantasztikus műfajjal”.

Tulajdonképpen az új lemezt is a közönségnek köszönhetik. „A kíván-

ságkoncertek után rengetegszer kérdezték tőlünk, hogy mikor hallhatják újra ezeket a dalokat, majd miután közöltük velük, hogy többet nem, hisz a következő koncerten már az új kéréseket teljesítjük, rengeteg csalódott, fancsali ábrázatot láttam. Ezek voltak a legkedvesebb visszajelzések… és ezek hatására döntöttünk úgy, hogy a saját szerzeményeink helyett a teljesült kívánságokat rögzítjük a harmadik lemezünkre”.

A CD, a Trió harmadik kiadványa el is készült, a legizgalmasabb kérések, illetve a legkarakteresebb, legjobban sikerült dalok kerültek fel rá. „A legtöbb esetben egyezett a véleményünk a közönséggel, hisz a legnagyobb sikereket a mi kedvenceink aratták.

A lemez anyaga annyiban különbözik egy átlagos jazzkívánságműsor koncertanyagtól, hogy a So what című dal kivételével nem lesz benne jazz standard. Amúgy ezt is megbolondítottuk: összekevertük a Sex Machinenal james Browntól” – mondja Sárik Péter, hozzátéve, hogy az előző lemez, a Pieces grafikákkal kombinált könyvecskéjéhez képest most szerényebb lesz a kiadvány. Igazodva az ismert gazdasági körülményekhez inkább igyekeznek nagyon kedvező áron adni a lemezt, hogy minél több emberhez eljuthasson. De a minőségből nem engednek: a mai legmodernebb technikával rögzítik a lemezt, ő megint csak egy fantasztikus Steinway D-modellen fog játszani, és ami fontos, hogy az anyag letölthető lesz a CD-nél sokkal jobb minőségben is.

A Művészetek Palotájában október 5-én tartandó lemezbemutató koncertre már régóta készülnek, jó ideje tervezgetik, mi legyen műsoron, hogyan szólaljanak meg a dalok. „Sok változat volt, de végül úgy döntöttünk, hogy nem lesz vendégünk, trióban játsszuk le az egész koncertet. Immár ötödik éve létezik a zenekar, ismerjük egymás minden rezdülését a színpadon, így hármasban tudunk a legfelszabadultabban muzsikálni”.

mm28

MUPA 2012_4.indd 28

8/8/12 12:35:16 PM

mm29

MUPA 2012_4.indd 29

8/8/12 12:35:18 PM

s á r i k

É V a

t r i ó g a Z d a g

P É t e r F o t ó :

r i C h a r d s t r a u s s É s a V Í g o P e r a m A l i n A

J á n o s

Schönberg ritkán hallható, ám megkerülhetetlen fiatalkori csúcsteljesítményének, a Gurre-Liedernek bemutatásával Kocsis Zoltán már 1998-ban világossá tette, hogy a Nemzeti Filharmonikusok élén nem fog megelégedni a népszerű remekművek, illetve a szűkebb értelemben vett szimfonikus és oratórium-repertoár magas színvonalú előadásával, hanem következetesen magára vállalja a szűkebb közönséghez szóló vagy egyéb okból ritkábban hallható zenei kincsek – adott esetben akár operák, balettek vagy kamaraegyüttesre írt művek – megszólaltatásának misszióját.

Az azóta megtett útnak csupán a legemlékezetesebb állomásait alkotta Schönberg – saját maga által kiegészített – Mózes és Áronjának, illetve Debussy Pelléas és Mélisande-jának bemutatója, Liszt teljes Krisztus-oratóriuma vagy éppen Ravel bűvöletes gyermekoperája, A gyermek és a varázslat.

Richard Strauss életműve ugyancsak hosszabb ideje foglalkoztatja Kocsist: azokhoz a kiemelkedő szerzőkhöz sorolja, akiknek egy sor meghatározó jelentőségű műve nincs jelen a hazai zenei köztudatban, s így a róla alkotott kép is szükségszerűen hiányos és egyoldalú. Kamaraegyüttesre komponált darabjai, többek között a II. világháború végén keletkezett Metamorfózisok, évek óta szerepelnek az általa szerkesztett programokban, a múlt évben pedig a Daphne című opera magyarországi bemutatójával a mester legfontosabb műfaja is célkeresztbe került. A parádés szereposztással, kitűnő előadásban bemutatott darab átütő sikere bizonyára szerepet játszott abban, hogy a Nemzeti Filharmonikusok és a Müpa közös produkciójában, Kocsis Zoltán vezényletével egy több évig tartó Strauss-sorozat indul útjára ez év október 6-án, A hallgatag asszony (Die schweigsame Frau) című opera félig szcenírozott előadásával.

Ez – a tervezett sorozat további hat darabjához hasonlóan – szintén magyarországi bemutató lesz. Nem túlzás ezzel kapcsolatban egy előttünk álló, valóságos felfedezés-sorozatról beszélni, olyan kezdeményezésről, amely – egy szimfonikus zenekar részéről különösen – rendkívül eredetinek nevezhető, ugyanakkor kézenfekvő módon illeszkedik a Müpa kikristályosodó egyéni profiljába. A sorozat még ugyanebben a szezonban, jövő év márciusában Strauss utolsóként

befejezett operájával, a Capriccióval fog folytatódni.

2012. október 4., 6. 18:00

A hallgatag asszony Stefan Zweig librettójára készült, amely viszont a Shakespeare-kortárs Ben jonson Epicoene or The Silent Woman című, népszerű komédiáján alapul. Az araként szende és félénk, ám újdonsült asszonyként maga körül forgószélszerű pusztítást okozó, környezetére szóáradatot zúdító menyecske, akinek – ugyancsak jonsonra visszavezethető – alakját Donizetti Don Pasqualéjából oly jól ismerjük, eredetileg nőnek öltözött apród volt („szoknyaszerep”, mondhatnánk). Innen az angol cím görög eredetű első szava, mai alakjában: „Epicene”, ami „kétneműt” jelent; a cím többi része pontosan megfelel a későbbi operacímnek.

richard strauss: a hallgatag asszony

A hallgatag asszony 1935. június 24-i, drezdai bemutatója hatalmas közönségsikert aratott, ám az opera hányattatásai hamarosan megkezdődtek. Egyfelől mert a kritika fanyalogva fogadta, másfelől meg azért, mert Strauss ki tudta ugyan harcolni azt, hogy a zsidónak minősülő librettista társszerzőségével készült operát bemutassák (Zweig közvetlenül a náci hatalomátvétel előtt juttatta el a szövegkönyvet a zeneszerzőnek); azt azonban, hogy Zweig nevének a színlapon történő feltüntetéséhez is ragaszkodott, már nem tudták neki megbocsátani: Hitler és Goebbels bojkottálta a bemutatót, majd három előadás után betiltották a darabot.

Egyszersmind Strauss kegyvesztetté is vált, s távoznia kellett a birodalmi zenei kamara éléről.

A drezdai bemutatót egyébként nem kisebb karmester, mint Karl Böhm vezényelte, a címszerepben a legendás Maria Cebotarival, a nősülni vágyó,

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

A Nemzeti Filharmonikusok és a Művészetek Palotája közös produkciója r. strauss: a hallgatag asszony – háromfelvonásos vígopera, op. 80 Km.: kurt rydl, temesi mária, Paul armin edelmann, bernard berchtold, julia bauer, Pasztircsák Polina, schöck atala, geiger lajos, szüle tamás, Cser krisztián Rend.: anger Ferenc Díszlet: szendrényi Éva jelmez: Zöldy Z. gergely Km.: nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar (karig.: antal mátyás) Vez.: kocsis Zoltán

lóvátett öreg legény szerepében pedig Kurt Böhmével, a kor egyik vezető basszistájával. A szövegkönyv – Strauss szerint „a legjobb vígopera-szövegkönyv a Figaro házassága óta” – Sir Morosus nyugalmazott tengernagy viselt dolgairól szól. Miután özvegy házvezetőnőjének örökös fecsegését nem tudja elviselni, az idős hölgy tábornoknéi álmai nem valósulhatnak meg. Sőt, borbélya tanácsára Morosus elhatározza, hogy egy szűkszavú, bájos ifjú hölggyel köti össze életét.

Nem is sejti, hogy nemsokára kelepcébe csalják: hamarosan ugyanis vidám társasággal beállít a házába rég nem látott unokaöccse, Henry Morosus, aki a borbéllyal együtt azt eszeli ki, hogy jól megleckéztetik a rigolyás öreg-

mm30

MUPA 2012_4.indd 30

8/8/12 12:35:20 PM

w i

k u r t

w i e d e m a n n

r y d l

b e r n a d e t t

embert. Feleségét, Amintát, a csinos énekesnőt – merthogy a kompánia tulajdonképpen utazó operatársulat – iruló-piruló eladó leányként mutatják be Sir Morosusnak, aki bekapja a csalit, már csak azért is, mert a feleségjelölt alig-alig szólal meg nagy elfogódottságában. A szimulált esküvő után, másnap azután kimutatja a foga fehérjét: mesterembereket hív, parancsot ad a ház felújítására, lecserélteti a berendezést, eközben pedig énekleckét vesz, és zongorakísérettel duettet énekel. Amikor pedig

j u l i a F o t ó :

t e m e s i

b a u e r a l i n a

b a u e r

m á r i a

a kétségbeesett tengernagy azonnali válásban keresne kiutat, akkor súlyos jogi akadályok támadnak. A szokásos vígoperai bonyodalmak után természetesen minden rendbe jön, és helyreáll a béke a nemzedékek között. Sir Morosus pedig így fogalmazza meg a végső tanulságot: „Gyönyörű dolog a zene, kivált, ha már véget ért!”.

Strauss ebben az operájában közelít leginkább a könnyű múzsához, dallamai talán itt a legnaivabbak, leglekerekítettebbek. Ugyanakkor a zenei

anyag tele van ironikus idézetekkel john Bull 16. századi angol virginalistától Monteverdin és Legrenzin át Rossiniig. Komédiázás és líra, káröröm és a hangfestő eszközök sokasága biztosít lehetőséget az énekesek színészi és komikusi képességeinek kiélésére. Különösen hálás, ugyanakkor rendkívül nehéz és nagyszabású szerep Sir Morosusé és az ifjú Amintáé. Az októberi előadáson két világhírű művész, Kurt Rydl, illetve julia Bauer alakítja majd őket – egy briliáns produkció képét vetítve előre. mm31

MUPA 2012_4.indd 31

8/8/12 12:35:25 PM

a

m o s o l y g ó s

k o v á C s

C s a l á d

b o r i

Ha egy zenekar a tagok hosszú évek óta tartó barátságának szilárd alapjaira épül, az hatalmas pozitív energiákat generál, ami nemcsak a zenészek számára jelent önfeledt örömöt, hanem a közönséget is azonnal magával ragadja. E pozitív emberi viszonyokat az együttes már a névválasztáskor tudatosan deklarálta, hiszen a jamaikai szlengből kölcsönzött „irie“ kifejezés jelentése mosolygós, boldog, a „maffia“ pedig a családra utal.

2012. október 6. 20:00 Fesztivál Színház

irie maffia Km.: sena dagadu (ének, rap, spoken word), kéri andrás (mC Columbo – ének, vokál, ragga, rap), busa istván (Busamann – ének, vokál, rap), Élő márton (Dermot – harsona), horváth gáspár (jumo Daddy – billentyűk), havas miklós (Doktor úr – basszusgitár), szekér ádám (gitár), dési tamás (dob), meggyes ádám (Mézi – trombita), oláh antal (Zsömi – ütős hangszerek), baranyai ákos (dJ Future – szkreccs)

i r i e m a F F i a F o t ó : g l ó d i

b a l á Z s

Pedig nem kis családról van szó, hiszen tizenegy zenész alkotja a bandát, mely 2005-ben alakult a harsonás Élő Márton (Dermot) és a billentyűs Horváth Gáspár (jummo Daddy) ösztönzésére. Eredetileg „csak” egy reggae zenekart akartak létrehozni, de ahogyan bővült a tagság, úgy alakult át a hangzás is, annak ellenére, hogy alapvetően továbbra is ők ketten a fő dalszerzők. A számos más zenei területen is tapasztalatot szerzett muzsikusok, valamint a színes hangszeres felállás (trombita, harsona, basszusgitár, elektromos gitár, dob, billentyűsök, ütős hangszerek, szkreccs) tág teret engednek a kísérletezésnek, így a reggae mára már csak egy színfolt a hip-hop, rock, funk, cumbia, afrobeat, dub, dancehall és még ki tudja, hányféle stílus keveredésében.

A tapasztalt zenészeken felül a csapat másik erőssége a kivételesen erős énekes-szöveges brigád, akik az emberi kapcsolatokról, a társadalom-

ról, az élet keményebb és felszabadultabb pillanatairól, a szerelemről, csajozásról, bulizásról osztják meg saját gondolataikat. A Brains frontembereként is ismert Kéri András (Mc Columbo) az ország egyik legjobb ragga stílusban szövegelő gépe, Busa Pista magyarul nyomja nyelvtörőnek is beillő dumáit, a ghánai felmenőkkel is büszkélkedő Mc Sena pedig nemcsak szimplán a magyar paletta egyik legjobb, legösztönösebb és legszuggesztívebb énekesnője, hanem a rapben és a spoken wordben is ugyanolyan otthonosan mozog.

A szupergruppnak eddig két albuma jelent meg. A 2007-es Fel a kezekkel! korongon még erősebben dominált a reggae, a dancehall és a dub, míg a 2009-es What’s My Name?!-en igencsak a lovak közé csaptak, pulzálóbb, lüktetőbb, őrültebb lett a ritmus és színesebb a hangszerelés, sziporkázó zenei ötletekkel teleszórva. 2012-ben pedig weboldalukon letölthetővé tették

az újabb nagylemezt beharangozó The Beast kislemezt, melyen erősen nyitnak a gitárhangzás irányában a Led Zeppelin dögös rock and rollját idéző címadó dallal, illetve a kemény riffekkel húzóssá tett Bloodshot Eyeszal, melyben Sena szinte már metál ladyként tündököl.

Az újabb irányvonal egyáltalán nem lehet meglepetés az Irie Maffia fellépéseit rendszeresen látogatóknak, hiszen a zenekar mindig is rock zenekarokat megszégyenítő lendülettel tette oda magát a koncerteken. A táncolós, ugrálós fesztivál és klubkoncertekhez szokott csapatnak kihívás a Müpa teljesen más légkörű tereiben szerepelni, de ezt az akadályt 2010-ben egyszer már könnyű szerrel vették. A mostani alkalomra is kiemelten készülnek, a helyszín színházi jellegéhez mind öltözetben, mind látványvilágban alkalmazkodnak, és természetesen a zenei meglepetések sem maradhatnak el.

mm32

MUPA 2012_4.indd 32

8/8/12 12:35:28 PM

a

s Í P o k o n

v e r e s

i s

t ú l

b á l i n t

„Ha nem tudod hová mész, oda bármilyen úton eljuthatsz” – Lewis Carroll halhatatlan regényének bölcsessége kétségkívül megfontolandó, a jelenkor orgonás kultúrájának óriása, jean Guillou azonban művészi utazásait illetően nem veszi magára leegyszerűsítő módon. Sőt, inkább kiélezi.

Mert ha igaz is, hogy „bármilyen” módon eljuthatunk ama meghatározatlan, kalandos helyre, azért végül mégiscsak el kell döntenünk, hogy merre induljunk, sőt, hogy elinduljunk-e egyáltalán.

Ez utóbbi kérdésre azonban talán nem is áll módunkban szabadon válaszolni: könnyen lehet, hogy nem magunk miatt vagyunk úton, hanem egy találkozás folytán, s éppen ezért nem ismerjük utunk célját sem. Akárcsak a fehér Nyuszit megpillantó Alice, aki e találkozás nyomán az ismeretlenbe vezető fantasztikus kalandba csöppen.

Ehhez hasonlóan jean Guillou számára is egy sorsszerű találkozás vezetett oda, hogy elképesztően színes és eseményekben gazdag pályájára visszatekintve ma elmondhatjuk: noha személyében az orgonajáték doyenjeinek egyike készül helyet foglalni a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem szuperlatívuszokban dicsért orgonája mellé, nyolcvankét éves kora ellenére ma is olyan mintát kínál, ami felszólítás és kihívás a fiatalabb orgonistagenerációk számára. „Az orgonával történt első gyermekkori találkozásom óta úgy gondoltam – írja a koncert központi számaként megszólaló Alíz orgonaországban című

kompozíciója elé –, hogy a hangszer különböző regisztereinek palettája különös élőlények gyűjteményére hasonlít. Az egyes karaktereket azonban nem a hangszínek jellegéhez, hanem inkább a sípok méretéhez és formájához társítottam – mindez szinte lélektani értelmezés után kiált.

Természetes következménynek tartom, hogy ezeket a karaktereket (érző és izgő-mozgó lényeket) megpróbáltam egy zenei történetbe helyezni, melyet egy őket bemutató narráció vezet be és támogat. Lewis Carroll és hősnője, Alice tökéletes keretet kínált zenei ötletem dramaturgiailag érvényes megvalósítására.”

A Müpa kilencvenkét regiszteres, hatalmas orgonája tökéletesen illeszkedik Guillou elképzeléseihez, a 19. századi, egykoron Liszt által művelt „melodráma” műfajához sorolható narratív-zenei kompozíció magyarított szövegének előadásában pedig Tompos Kátya művésznő lesz az idős mester partnere.

A sípokon túl azonban nem csak a gyermeki fantázia elvágyódást keltő birodalma található, hanem a zenén túli, zajos vagy éppen néma dimenziók titkai is. Noha Guillou egyházi szolgálatot is teljesít, művészetében a transzcendencia, a „túlnan” kérdése inkább absztrakt vagy profán formákban jelentkezik.

Muszorgszkij Egy kiállítás képei című ciklusából készült átirata hűen tükrözi a zene és a társművészetek határait fürkésző érdeklődését. Ugyancsak a zene határaira kérdez rá a Mozart által egy ostoba gépezetre (az ún.

Flötenuhr-ra) írt, zeneszerzésileg azonban végtelenül érett f-moll fantázia (K. 608). Elveszíti-e a zene emberi arcát, ha egy gép szólaltatja meg? Meddig tart a zene és hol kezdődik valami más? E nagy kérdéseken túl pedig ott áll zenekultúránk legfőbb kihívása, Guillou legkedvesebb közege, az improvizáció, ami maga a legnagyobb kaland: találkozás a jövővel, amely az ismeretlenbe tart.

2012. október 10. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

alíz orgonaországban – jean guillou orgonakoncertje mozart: f-moll fantázia, k. 608 guillou: alíz orgonaországban, op. 53 muszorgszkij–guillou: egy kiállítás képei guillou: improvizáció megadott témára Mesélő: tompos kátya

j e a n

g u i l l o u

mm33

MUPA 2012_4.indd 33

8/8/12 12:35:29 PM

s o h a s z ő k e

n e

a d d

F e l !

C e C í l i A

„Szerencsém, hogy Magyarországon nőhettem fel, egy olyan országban, amelyik a zenében él, zenét lélegez, és szenvedélyesen hisz a zene mint az élet ünnepének hatalmában, s amely ország annyi muzsikust és oly sok kiváló zeneművet adott a világnak” – mondta egyszer Solti György, aki száz éve, 1912. október 21-én született

2012. október 12., 13. 19:45, 14. 15:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

budapesti Fesztiválzenekar – in memoriam solti györgy dohnányi: szimfonikus percek, op. 36; Változatok egy gyermekdalra, op. 25 dvořák: Viii. (g-dúr) szimfónia, op. 88 Km.: Várjon dénes (zongora) Vez.: Fischer iván

Milyen fontos is lehet egy iskolai énekóra! Ha a nyolcéves kisfiú nem hallja a nála gyengébb zongorakísérőt, talán soha nem kap kedvet, hogy folytassa a foci miatt abbahagyott zongorázást.

Nem sokkal később, már a Zeneakadémián, zongorát és zeneszerzést tanul, Bartók, Kodály, Weiner Leó és Dohnányi növendéke. „Melyik zeneszerzőt csodálom a legjobban? Bartókot.” Mondja abban a filmben, amelyik a később Grammydíjjal jutalmazott Szonáta két zongorára és ütôhangszerekre felvételét örökíti meg Murray Perahiaval, Evelyn Glennie-vel és David Corkhillel. Solti ott volt az 1938-as pesti bemutatón is.

Aznap az operába indult, de várat-

lanul megkérték: be tudna-e ugrani Bartóknénak lapozni?

Solti a Budapesti operában korrepetitorként kezd, de karmesteri feladatra zsidó származása miatt nem számíthat. Svájcba emigrál, a vágyott Amerika nem fogadja. Fordulópontot a Genfi Zenei Verseny zongora kategóriájának első díja és egy barátja által szervezett koncert jelent életében, anyagi helyzete javul. A díjnak köszönhetően korlátozott munkavállalási engedélyt kap.

A háború után egyre erősebb a vágy benne, hogy vezényeljen. Münchenben először elutasítják, de később, hallva stuttgarti bemutatkozásának óriási sikerét, a már előkészített szerző-

dés elől visszacsábítják és Solti a Bajor állami operaház zenei vezetője lesz.

A müncheni hat év után a Frankfurti opera főzeneigazgatójaként működik, majd várja London, a Royal opera és Valerie Pitt, egy fiatal újságírónő a BBCnél, a későbbi Lady Solti.

Tíz évet tölt a Royal opera élén.

Nevéhez fűződik Schönberg befejezetlen operájának, a Mózes és Áronnak angliai ősbemutatója, és több tehetséges karmester, köztük a fiatal Claudio Abbado londoni bemutatkozása. Wagnerrel búcsúzik Londontól, a Trisztán és Izoldát vezényli. A búcsúfogadáson megjelenik II. Erzsébet királynő, az anyakirálynő és Edward Heath miniszterelnök is. Ekkor kapja

Várjon dÉnes VissZaemlÉkeZÉse „Generációmnak azon szerencsés tagjai közé tartozom, akik nemcsak koncertekről és felvételekről csodálhatták Sir Georg Solti művészetét, dirigálását, hanem az a fantasztikus élmény is megadatott, hogy együtt lehettem vele a pódiumon is. Erre elég rendhagyó körülmények között 1995-ben került sor, amikor is a londoni Barbican Centerben Solti egy egész koncertsorozatot szentelt Bartók Béla emlékének. mm34

MUPA 2012_4.indd 34

8/8/12 12:35:29 PM

meg a Brit Birodalom tiszteletbeli lovagja címet. új korszakot jelent a Chicagói Szimfonikusok hívása: a kiváló zenészekből álló, de az anyagi csőd szélén lévő zenekarból Solti működése alatt a város világhírű büszkesége lett. „A Chicagói Szimfonikus Zenekar, a Berlini és a Bécsi Filharmonikusok – ez a három zenekar a világ három vezető együttese”– mondja egy interjúban büszkén Solti.

Nagyszerű, felkészült zenészekből álló együttest vesz át, de a munkamorál a mélyponton – rossz nyelvek szerint a kezdeti időben a Mester egy pisztolyt tartott a próbákon a karmesteri pulton –, az együttes az anyagi csőd szélén.

Chicago városa az együttesnek minden támogatást megad. Huszonkét évvel később, amikor elhagyja a zenekart, jelentős tőkefedezettel adja át utódjának, Daniel Barenboimnak.

Solti kapcsolata nem szakad meg az együttessel, vendégkarmesterként visszajár.

Lemezfelvételei a komolyzenei hangrögzítés kiemelkedő fejezetét jelentik.

Minden lemezét – köztük negyvenöt teljes operát – a Decca kiadónál jelentette meg. Fontos volt számára, hogy a nagy mesterműveket kiváló előadói és technikai színvonalon örökítse meg. A fő műveket igyekezett élete három különböző szakaszában felvenni: amikor fiatal volt, középkorúan és idős korban. Néha tíz évig is félre tett egy fontos darabot, hogy az eltelt idő alatt érlelődjön és amikor újra elővette szinte új darabként

Az eredeti terv szerint Solti maga játszotta volna Bartók két zongorára és ütőkre írott szonátáját Schiff András, Evelyn Glennie es David Corkhill partnereként. Azonban – ha jól emlékszem – annyira lefoglalta a Mesterdalnokok próbái és dirigálása, hogy legnagyobb szerencsémre két hónappal a koncert előtt úgy döntött, mégsem játszik és egy fiatal magyar zongoristát szeretett volna saját maga helyett. Schiff András engem ajánlott, és mivel Soltinak nem sokkal azelőtt Budapesten már egyszer előjátszottam, az időzítés

s o l t i

g y ö r g y

hasson rá. „10 év nagy idő” – mondta.

Lemezfelvételeknél nem szerette a vágást. Inkább felvette kétszer-háromszor-négyszer a tételt, de nem hitt abban, hogy a kis hibákat vágással érdemes kijavítani. Alapos, kiváló munkáját harminckét Grammy-díjjal jutalmazták. Ilyen sok elismerést más nem kapott korábban a Grammy történetében. Utolsó lemezén – milyen szép búcsú! – Bartók, Weiner és Kodály műveket vezényel magyar előadók közreműködésével.

„Nem volt könnyű pályám” – írja Solti. „Harmincnégy éves voltam, amikor először dirigálhattam – ez elég késői kezdésnek számít. jobb tizennyolchúsz évesen kezdeni, és akkor túljutsz azokon a technikai problémákon, amiket meg kell oldani. Egy bizonyos Hitler nevű úr miatt én csak harmincnégy évesen kezdhettem. Az én életem a legfényesebb bizonyíték arra, hogyha elég tehetséges, elszánt és szerencsés vagy, megcsinálod: SoHA NE ADD FEL!”

kiváló volt, így legnagyobb örömömre megkaptam a felkérést.

élénk színű filctollakkal kijegyzetelt partitúrái. Nagyon érdekes volt látni a rengeteg Grammy-dijat is. Solti végig a próbák alatt hihetetlenül energikus és inspiráló volt. Mindig csodáltam Bartók-interpretációit és óriási élmény volt ebben közvetlen közelről is részt venni. Nagyon barátságos volt, elfogódottságomat egy pillanat alatt oldotta fel. Nagyon jól esett az is, hogy mielőtt a pódiumra léptünk így szólt: milyen érdekes, három különböző generáció es mégis közös gyökerek. Egész életemben hálás leszek a sorsnak ezért az élményért.”

Solti azonban nem akart kimaradni ebből a produkcióból sem, ezért úgy döntött maga fogja dirigálni az előadást. Nagy izgalommal érkeztem Londonba a próbákra, ahol – miután Andrással ketten átjátszottuk a darabot – Solti stúdiójában került sor az első próbára. Már a stúdió látogatása önmagában egy életre szóló élmény volt. Belepillanthattam hogyan dolgozik Solti, a zongorákon sorakoztak kinagyított és különböző,

mm35

MUPA 2012_4.indd 35

8/8/12 12:35:30 PM

s i r

j o h n

e l i o t

g a r d i n e r

g a r d i n e r L á S Z L ó

g a Z d a

F E R E N C

2008 húsvétján a János-passiót vezényelte, míg most októberben Beethoven Missa solemnisével tér vissza Budapestre a legendás hírű karmester és többszörös együttes alapító. Csak specialistának ne nevezzük john Eliot Gardinert!

2012. október 15. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

a Forradalom és romantika Zenekara és a monteverdi kórus beethoven: missa solemnis, op. 123 Km.: lucy Crowe (szoprán), jennifer johnston (mezzoszoprán), james gilchrist (tenor), matthew rose (basszus) Vez.: sir john eliot gardiner

„A vezénylés pillanataiban keresztény vagyok, igen. Kulturálisan, igen.

Teológiailag és a doktrínák szerint – nem.” johann Sebastian Bach műveihez fűződő viszonyáról nyilatkozván, ekképp sommázta a benső hitről és a tételes vallásosságról szóló álláspontját a dirigens, aki négy és fél esztendeje a Müpa falai között töltötte húsvétvasárnapját, hogy megajándékozza a magyar közönséget az elmúlt évtized alighanem legmagasztosabb szakrális koncertélményével.

Ugyancsak ezzel a mélyen individuális kereszténységgel, valamint a Beethoven által előadási utasítás formájában is megkövetelt áhítattal közelít majd Gardiner a Missa solemnis felé is, s

ez persze korántsem megalapozatlan bizakodás, hiszen a beethoveni életmű egyik legnagyobb és legnehezebb alkotásának historikus etalonfelvételét éppen az angol karmester vezényelte hanglemezre. A lemezen, amely 1991-ben a Gramophone magazin szavazásán elnyerte az év legjobb felvételének járó díjat, ráadásul éppúgy a Monteverdi Kórus, valamint a Forradalom és Romantika Zenekara dolgozott Gardiner intő keze alá, mint majd októberben minálunk.

A tartós együttműködésen természetesen nincs mit csodálkoznunk, elvégre mindkét együttes az alapítóját tiszteli Gardinerben, aminthogy ő

mm36

MUPA 2012_4.indd 36

8/8/12 12:35:32 PM

hívta életre az Angol Barokk Szólisták mintaalakulatát is. S ha ehhez még hozzátesszük, hogy Soli Deo Gloria néven egy lemezkiadó is odatartozik a jövőre hetvenéves muzsikus vállalkozásainak sorába, akkor nagyjából már körvonalazódhat számunkra, hogy a gyakorlatban mit is jelent a Gardinerrel kapcsolatban oly gyakran emlegetett fáradhatatlanság. Amiből, túl mindezeken, még egy dorseti biofarm működtetésére is futja Gardiner energiáiból, s így némi bocsánatos tódítással akár valamiféle zenei Cincinnatust is tisztelhetünk a mesterben: akit az eke szarva mellől szólít el a dirigensi kötelesség, s aki oda is tér vissza muzsikusi munkája végeztével.

Habár a földművelés helyett alighanem inkább az állattenyésztés köréből kellene példálóznunk, hiszen Gardiner pár esztendeje két saját tenyésztésű szarvasmarhát adott Károly walesi hercegnek születésnapi ajándék gyanánt.

Az észak-dorseti Gore farm családi örökségként szállt Gardinerre, mint ahogy jószerint felmenőitől örökölte zenei és történeti érdeklődését is.

A néhai Alan Gardiner személyében egy kiemelkedő egyiptológus nagyapát, valamint nagy-nagybácsiként egy a maga korában elismert brit zeneszerzőt, Henry Balfour Gardinert is a felmenői közé számlálhatja a karmester, aki a Cambridge-i King’s College-ba még történelmi és arab tanulmányait folytatandó nyert felvételt.

A zene vonzása azonban egyha-

l u d w i g

V a n

mar erősebbnek bizonyult minden más vonzalomnál, s Gardiner, aki legelőször tizenöt éves korában vett a kezébe karmesteri pálcát, a hírneves egyetemi városban már muzsikusként szerzett magának ismertséget. Alig huszonegy éves volt, amikor 1964-ben a King’s College kápolnájában, Claudio Monteverdi Vespróját vezényelve először lépett a közönség elé azzal a kórussal, amely rövid úton világhírűvé válva, mi több a világ legjobb kórusává megválasztva, azóta is büszkén viseli az itáliai komponista nevét.

Gardiner máig jó adag öniróniával tekint vissza egykori zöldfülű önmagára, s szintúgy erre a legelső koncertre, amely a HIP (Historically Informed Performance), azaz a historikus előadói mozgalom hajnalán még meglehetős esetlegességgel látott a hangzó múltfeltárás munkálataihoz.

Nem kétséges, hogy Gardiner és társaiul szegődött kollégái kockázatos úttörő szerepre vállalkoztak, ám produkcióik hamar kiheverték a régizenés mozgalom alkalmasint kötelező gyermekbetegségeit. A Monteverdi Kórus társául 1968-ban megalapított Monteverdi Zenekart a múlt század hetvenes éveinek közepén felváltotta az immár korhű hangszereken játszó Angol Barokk Szólisták együttese, amely rövid időn belül a saját jogán is a komolyzenei mezőny legelső vonalába ugrott.

Mindkét élcsapat hatalmas diszkográfiával büszkélkedhet, ahogyan mára valóságos lemez-nagybirtokossá vált a Gardiner-brand harmadik büszkesé-

b e e t h o V e n

ge, az 1989-es alapítású Forradalom és Romantika Zenekara is, amely egyszersmind az együttest életre hívó john Eliot Gardiner muzsikusi kiteljesedésének is ihletett eszköze lett az elmúlt bő két évtized során.

Merthogy az angol karmester voltaképpen egyetlen pillanatra sem engedte magára zárni a skatulyát, amely azután megfellebbezhetetlenül a Mozart előtti zene fölélesztésének és historikus előadásainak mozgalmár atyamesterei közé rekesztette volna személyét és egész művészi munkásságát. Gardiner, aki teljes pályafutásán sikerrel kerülte el a historikus mozgalomra (is) veszélyként leselkedő klikkesedést, az egyedül üdvözítő megoldásokra és egyedül hiteles előadásokra felesküdő purizmust, idővel mind nyilvánvalóbbá tette zenei és szellemi horizontjának imponáló tágasságát. A korszakos muzsikusnak nem elegendő egyetlen korszak – valahogy így fogalmazhatnánk meg Gardiner előadóművészi ambícióját, míg ő maga egy interjújában ekképpen határozta meg saját érdeklődését: „sosem tekintettem magamat specialistának, csupán olyasvalakinek, aki szerelmes a muzsikálásba”. Gardiner és a Forradalom és Romantika Zenekarának együttműködése már szinte programszerűen teszi érzékletessé a karmesteri kitekintés távlatait: Beethoven szimfonikus életműve, s nyomában Brahms, Mendelssohn, Schumann, Weber, de még Verdi is.

Valamint Berlioz hatalmas miséje, a

j a m e s

g i l C h r i s t

mm37

MUPA 2012_4.indd 37

8/8/12 12:35:33 PM

Messe solennelle, amelynek legelső modernkori előadása éppenséggel Gardiner és október 15-én Budapestre várt két együttesének nevéhez fűződik.

Gardiner ráadásul operakarmesterként is egyre változatosabb feladatokat keresett és talált magának: egy üdítően eredeti, saját gyökereihez visszavezetett Carmen-produkció, amelyből pompás felvétel is készült, Stravisky operája, A léhaság útja, amely 2000-ben elnyerte a legjobb operalemez Grammy-díját, Debussy Pelléas és Mélisande-ja, vagy éppen A bûvös vadász Berlioz-féle francia változata. No, meg Verdi dalművei: a Simon Boccanegra, s persze a Rigoletto, amelyet a mester idén tavasszal vezényelt a londoni Covent Gardenben.

Hogy Gardiner nem kíván kizárólag a historikus mozgalmon belül apostolkodni, azt persze már pályája elején is bizonyította, hiszen a legendás Nadia Boulanger egykori tanítványa több „hagyományos” szimfonikus zenekar és operatársulat élén megfordult az évek során. így a kanadai Vancouver szimfonikus együttese, majd 1983 és 1988 között a nemzetközi operaélet élvonalába felhozott Lyoni Nemzeti opera, azután a kilencvenes évek első felében az Északnémet Rádiózenekar került Gardiner művészi irányítása alá, s a karmester mindeközben visszajáró vendége lett a nagyvilág jószerint mindahány vezető szimfonikus zenekarának: a bécsiektől a berliniekig, a

chicagóiaktól a bostoniakig, az amszterdami Concertgebouw együtteséig, s persze nem utolsósorban a brit főváros koncertéletének szimfonikus zászlóshajóiig. ám bővítse mégannyira imponáló módon Gardiner önnön művészi érdeklődését és repertoárját, azért mindmáig ifjúkorának kedvenceihez is váltig hű maradt. Ennek adta tanúságát 1989-ben az akkor fennállásának 25. évfordulóját ünneplő Monteverdi Kórus világturnéja a Vespro della Beata Vergine előadásával, s talán még hangsúlyosabban ezt az elkötelezettséget igazolta az a hatalmas vállalkozás, amely az ezredfordulón Gardiner Bach iránti előadóművészi és kutatói alázatát tette messzehangzóvá. 2000-ben ugyanis Gardinerék szó szerint zarándoklatra indultak Bach kantátáival: egy teljes esztendőn át hétrőlhétre elvíve a világ valamelyik tájára a lutheránus évkörhöz kapcsolódó kantátákat – Berlintől Cambridge-ig, Santiago de Compostelától New Yorkig. A változatos helyszíneken, élőben rögzített kantáták azután huszonhét darabos lemezsorozatként (melynek kísérőfüzeteit is maga Gardiner írta) is lenyűgöző hatást váltottak ki a hallgatókból, olyannyira, hogy a visszafogott mértéktartásáról ezen a területen is méltán híres londoni The Times nem restellte „rabul ejtőnek” ítélni a stúdiófelvételeket megszégyenítő kantátasorozatot.

Ahogyan Bach és Monteverdi, úgy ma már Beethoven is régente Gardiner repertoárjának bízvást legsajátabb rétegéhez sorolandó. Hogy a Forradalom és Romantika Zenekarával majd’ két évtizede lemezre rögzítette mind a kilenc szimfóniát, az a fentebb elmondottak ismeretében jószerint magától értetődő. ámde Gardiner előadóművészi étvágya a koncerteken is hatalmas Beethoven-adagokat kíván, amint ezt a tavalyi bonni Beethovenfest programja is jól érzékeltethette: két hangversenyen összesen négy Beethoven-szimfóniát elvezényelve, közöttük az egymagában is embert próbáló Kilencediket. Ezen a tavalyi bonni koncerten Gardiner az I. szimfóniával párosította össze a szimfonikus életmű hatalmas sorzáró darabját, s e fiatalkori alkotás merész kiállását egy interjújában az alábbi fiatalos megfogalmazással tette közérthetővé az impulzív, saját bevallása szerint inkább francia, mint angol humorérzékkel megáldott dirigens: itt vagyok, én vagyok a legkésőbbi gyerek a háztömbben, de van valami különleges mondanivalóm a számotokra!

Nem kétséges, a Beethoven lelkét búvárló john Eliot Gardiner az összehasonlíthatatlanul nagyobb kihívást és komolyabb rejtélyt jelentő Missa solemnishez ugyancsak megtalálja majd a kulcsot, hogy így valósággá válhasson számunkra is az 1824-ben bemutatott mű beethoveni ajánlása: „Szívből fakadt, találjon is utat a szívekhez”.

teremtmÉnyek „Ha a kórusoknak is osztanának Nobel-díjat, akkor a Monteverdi Kórus elsőként nyerné el azt.” – fogalmazott jó pár éve a Le Monde lelkes kritikusa John Eliot Gardiner legelső együtteséről írván, s az 1964-ben megalapított Monteverdi Kórus azóta is váltig őrzi rég megszerzett rangját. Ragaszkodva a Gardiner számára egykoron és ma is oly meghatározó Monteverdi szelleméhez, s egyszersmind egyre merészebben tágítva önnön működési körét. Így a Missa Solemnis őszi, összesen tizenhárom állomásos európai-amerikai turnéját követően Schumann Manfrédjára készülnek majd, s a kórus férfitagjai jövő tavasszal már Stravinsky Oedipus Rexét fogják énekelni.

Orchestre Révolutionnaire et Romantique – francia név, angliai alapítás, s hozzá valódi kozmopolita társaság: ez John Eliot Gardiner „legfiatalabb” együttese, a Forradalom és Romantika Zenekara, amelynek tagjai között több magyar származású muzsikust is találhatunk. A historikus együttes fogantatása Brahms Német Requiemjének Gardiner által vezényelt koncertjeihez és azóta legendássá vált lemezfelvételéhez kapcsolódik, s mára a zenekar repertoárja Beethoven kilenc szimfóniájától egészen a Pelléas és Mélisande-ig, sőt Stravinsky Zsoltárszimfóniájáig terjed.

A két együttes Gardiner irányítása alatt olyan művészi vállalkozások hősévé vált az évek során, mint a berliozi Messe Solennelle modernkori újrafelfedezése vagy a Brahms alkotásait a német zenetörténet korábbi századaiba beágyazó „Brahms: Roots and Memory” elnevezésű projekt, amelynek keretében Gardiner másodszor is lemezre vette a Német Requiemet – ezúttal Heinrich Schütz zsoltárainak a társaságában. mm38

MUPA 2012_4.indd 38

8/8/12 12:35:37 PM

F o t 贸 :

d e 谩 k

V e r a

mm39

MUPA 2012_4.indd 39

8/8/12 12:35:41 PM

h e g e d ű s Z ó F I L I P

a r a n y F É n y b e n

V I K T ó R I A

Máig tartó ragyogása van Tátrai Vilmos játékának. A kétszer odaítélt Liszt-díj, a Bartók-Pásztory-díj, valamint a Kossuth-díj is elsősorban annak a hatalmas lelki erőnek és fáradhatatlan munkának szól, ami tanítványaiban, felvételeiben, kollégái emlékezetében él tovább.

2012. október 18. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

a nemzeti Filharmonikusok hangversenye tátrai Vilmos hegedűművész születésének 100. évfordulója alkalmából sosztakovics: i. (a-moll) hegedűverseny, op. 77 schubert: asz-dúr mise, d. 678 Km.: szergej krilov (hegedű), hamvasi szilvia (szoprán), gál erika (alt), horváth istván (tenor), kovács istván (basszus), nemzeti Énekkar (karig.: antal mátyás) Vez.: kocsis Zoltán t á t r a i V o n ó s n É g y e s F o t ó : Z e n e a k a d É m i a k É P g y ű j t e m É n y e

A száz éve született hegedűművész, a 20. századi magyar zenei élet egyik meghatározó egyéniségének életét fényképekkel, plakátokkal, írásokkal és kritikákkal is felelevenítik egy kiállítás keretében, melyben a wekerle telepi korai évek és a MáVAG kolónia egyik belvárosi lakása is megjelenik majd.

A kolónia zeneiskolájában kezdődött a hegedűtanulás, és az első fellépésre is itt került sor 1919-ben. Mindössze hat éves volt ekkor. Aztán egy szextettel kisebb hangversenyeket is adott, melynek egyikén józsef főherceg is jelen volt, aki aztán kezet fogott vele és sok szerencsét kívánt. Tátrai Vilmos egyik döntő emléke volt ez, a Hegedûszó alkonyatban című önéletírásában így ír erről: „A főherceg távozása után oboistánk így szólt hozzám: – Látod, Vili, a zene nem ismer rangbéli korlátokat.

Ha jó hegedűs leszel, a hercegek és a királyok ajtaja is megnyílik előtted. Évtizedek múlva is emlékeztem a jövendölésre: a belga királynő palotájában, köztársasági elnökök fogadásán, dúsgazdag emberek kastélyaiban.”

Életre szóló élmény volt az első memóriazavar is. Amikor a Fasori Gimnáziumot és a Zeneakadémiát egyszerre végző kiskamasz a pódium lépcsőjén lépkedve zsibbadást érzett és még a darab első hangja sem jutott eszébe, kottaállványért rohant. A szereplés ugyan jól sikerült, de a jelenet mintegy húsz évvel később megismétlődött, és döntő jelentőségűnek bizonyult.

1943 decemberében Tátrai Vilmos Dittersdorf hegedűversenyét játszotta a Vigadóban, amikor a mű vége felé hasonló zsibbadást érzett, közelebb lépett a partitúrához, kétségbeesve kereste szólamát. A karmester, Ferencsik jános azonnal felismerte a helyzetet és pálcájával rámutatott a hegedűszóló sorára. így fejezték be az előadást, melyet zúgó taps követett – és egy álmatlan éjszaka, mely meghozta a döntést: „többé nem játszom kotta nélkül”.

A ’43-ban tapasztalt idegesség nem volt rendkívüli, hiszen Európában javában tombolt a II. világháború.

Munkában azonban nem volt hiány: 1940-től a Székesfővárosi Zenekar koncertmestereként dolgozott, 1941- ben 239 zenekari hangversenyt és 18 napi katonai szolgálatot is teljesített. A háború után a Rádiózenekarnak is volt koncertmestere, de a legnagyobb munka a Ferencsik jános vezette állami Hangversenyzenekar (a jelenlegi Nemzeti Filharmonikusok jogelôdje – a szerk.) hangversenymestereként várt rá. Többnyire ebből a zenekarból válogatta az 1957-ben debütáló Magyar Kamarazenekar tagjait és mindeközben kvartettezett is 1946-tól. A világhírű Tátrai Vonósnégyessel 2331 koncertet adtak, összesen 116 új művet mutattak be, 150 lemezfelvételük komoly nemzetközi visszhangot váltott ki. 1971-től 1999-es haláláig oktatott a Zeneakadémián. Szépen és elismerésekben, szeretetben gazdagon teljesítette életcélját, mi szerint „elsősorban saját hazámban minden szépre vágyó ember ajtaját szerettem volna kinyitni a muzsika varázslata előtt”.

mm40

MUPA 2012_4.indd 40

8/8/12 12:35:42 PM

l i s Z t

F e r e n C

g r a t u l á C i ó J u h á s z

k a m a r a Z e n e k a r

–

l u i s F e r n a n d o P É r e Z , F o t ó : m y r i a m F l o r e Z

m ú l t i d É Z É s s e l

e l ő d

Felejthetetlen emlékeim vannak a Liszt Ferenc Kamarazenekarról! Zeneakadémista korunk óta ismerjük egymást, bár én már a diploma felé haladtam, amikor az alapító „atyák” megkezdték ottani tanulmányaikat.

Később hangversenyeiket ismertettem, közvetítettem a rádióban, majd a televíziós időszakban már kamerával rögzítettük itthoni és külföldi remek produkcióikat. joggal lehetünk büszkék több évtizedes tevékenységükre, hiszen zenei kultúránk jó hírét öregbítik szerte a világban!

Az ő életükben is volt krízisidőszak.

A Hanglemezgyártó Vállalat jelentette meg első lemezeik sorát – érthető, hogy kiálltak a Hungaroton régi vezetősége mellett, amikor váltásra került sor. De elmaradt mögülük más állami támogatás is ez időben… Szerencsére műsorsorozatunkat baráti kapcsolatok kötötték Szolnokhoz. ott vetődött fel az ötlet, mi lenne, ha otthont adnának a „hajléktalan” kamarazenekarnak? így lett, és máig büszke vagyok e „keresztapaságra”!

Televízió sorozatunkban ünnepeltük a zenekar huszonötödik, majd harmincötödik születésnapját. Wolf Péter számukra meghangszerelte a Happy Birthdayt, de nem ez volt az igazi különlegesség, hanem az, hogy rendezőnk azt álmodta meg, hogy a muzsikusokat a szó szoros értelmében jégre viszi – vagyis jégpályán készült a felvétel Bach A fúga mûvészetéből.

Szegények, majdnem odafagytak.

Számomra Rolla jánosék különböző „kirándulásai” is példamutatóak.

Az, hogy felfedeznek ifjú tehetségeket; hogy létrehozták többek között a Zempléni Művészeti Napokat (mai nevén Zempléni Fesztivált – a szerk.); de említhetem különböző együttmuzsikálásaikat is. Aki hallotta közös koncertjeiket Vukán György Creative Art együttesével, vagy a Budapest Klezmer Banddel – kitörölhetetlen élménnyel gazdagodott.

VilágsZtárok aZ ÉVad ZenekaráVal

Az egyik legszebb emlékem: Szolnokon bemutatták az Amadeust, Peter Shaffer világsikert aratott színművét.

A főbb szerepekben: Darvas Iván (Salieri), Alföldi Róbert (Mozart) és – a Liszt Ferenc Kamarazenekar! Ugyanis először a darab pályafutásában Szikora jános rendező élő zenével álmodta újjá a történetet. A csillagok ritka együttállásával született ez a remeklés.

beethoven: nagy fúga, op. 133; i. (C-dúr) zongoraverseny, op. 15; iV. (b-dúr) szimfónia, op. 60

Sok mindent eleveníthetnék még fel a zenekarral kapcsolatban. De inkább hadd idézzek televíziós kameránk előtti személyes megnyilatkozásokat a világ három néhai muzsikus óriásától, mintegy előlegezve-hitelesítve a Müpa döntését, Az évad zenekarává avanzsálást. jean-Pierre Rampal: „Sok közös felvételt készítettünk, többször turnéztunk is együtt. Nagyon szerettem volna, hogy Isaac Stern új albuma velük szülessen meg. Isaac bízott bennem, amikor azt állítottam, hogy ez a világ egyik legjobb kamarazenekara. Nem csalódott!”

2012. október 20. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

beethoven-est – luis Fernando Pérez és a liszt Ferenc kamarazenekar

Km.: luis Fernando Pérez (zongora)

Isaac Stern: „A Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai csodálatos zenészek és nagyon jól érzem magam velük. Tudja, régi barátok vagyunk és ez még csak a kezdete háromhetes együttlétünknek. Holnap Szolnokról Budapestre megyünk, vasárnap pedig Rio de janeiróban találkozunk. Hétfőn Rióban játszunk, aztán Montevideóban, utána kétszer Buenos Airesben, végül Sao Paolóban – és ez nagy élvezet!”

Msztyiszlav Rosztropovics: „Sok magyar barátom van, elsőnek Rolla jánost és társait említhetem. Nagyszerű zenekar – öröm velük együttmuzsikálni. És ha tudná, milyen remek gulyással szoktak megkínálni!” mm41

MUPA 2012_4.indd 41

8/8/12 12:35:45 PM

a m a d i n d a

ü t Ő e g y ü t t e s

C a g e

1 0 0

A r A d i

P é t e r

„Megdöbbentem, amikor a főiskolán azt láttam, hogy a könyvtárban száz évfolyamtársam mind ugyanannak a könyvnek egy-egy példányát olvassa. Ahelyett, hogy én is így tettem volna, odamentem a polcokhoz, és elolvastam az első olyan könyvet, amelynek szerzője Z betűvel kezdődő nevet viselt. Én kaptam a legjobb jegyet az évfolyamban. Ez arról győzött meg, hogy az intézmény hibásan működik, ezért otthagytam.”

Az idézet john Cage önéletrajzából való, amelyet az 1989-es Kiotó-díj (a japán „Nobel-díj”) átvétele alkalmából írt. Azért került e cikk elejére, mert úgy vélem, jól jellemzi a száz esztendeje született és húsz éve elhunyt amerikai zeneszerző szemléletmódját: új utakat, a szokványostól eltérő megoldásokat keresni, feszegetni a határokat, kísérletezni – csak így fedezhetünk fel rejtett összefüggéseket, és érhetünk el kimagasló eredményeket. Ez az attitűd részint családi indíttatásból táplálkozhatott, hiszen Cage édesapja feltaláló volt. john Cage előbb írónak készült, aztán a festészettel és az építészettel is kacérkodott, végül mégis a zeneszerzés mellett döntött. Amikor felkereste Los Angelesben Arnold Schönberget, azzal a kéréssel, hogy tanítsa őt, az osztrák komponista megkérdezte

tőle, a zenének fogja-e szentelni az életét. Az igenlő válaszra felajánlotta, hogy ingyen tanítja. Két év elteltével Schönberg úgy ítélte meg, Cage-nek nincs érzéke a harmóniához. „Ön mindig elér majd egy falig – jósolta neki –, amelyen nem tud átjutni.” „Akkor azzal fogom tölteni az életemet, hogy mindig fejjel megyek ennek a falnak” – felelte Cage. Első kompozícióiban a Schönberg-féle dodekafon technika kiegészítésére törekszik: nem tizenkét, hanem huszonöt hangból álló sort használ bennük.

2012. október 20. 19:30 Fesztivál Színház

john Cage 100 Cage: in a landscape; imaginary landscape no. 1; First Construction (in metal); dream; Credo in us; imaginary landscape no. 2; second Construction; amores; waiting; imaginary landscape no. 3; third Construction Km.: kocsis Zoltán, amadinda ütőegyüttes

Cage 1938-ban Seattle-ben, a Cornish Schoolban kapott korrepetitori állást.

Ez az időszak rendkívül fontos szerepet játszott emberi és művészi fejlődésében egyaránt. Itt találkozott a táncoskoreográfus Merce Cunninghammel, aki egy életen át barátja, majd társa lett, s akinek számos darabjához

mm42

MUPA 2012_4.indd 42

8/8/12 12:35:46 PM

készített kísérőzenét. Itt jutott arra a felfedezésre, amelyet mikro-makrokozmikus ritmikus struktúrának nevezett el. „Ez a ritmikus struktúra bármilyen hanggal kifejezhető, a zajokat is beleértve, de nemcsak hangként és csendként, hanem a táncban mozdulatként és mozdulatlanságként is megjeleníthető” – írja. Ekkor ismerkedett meg a Zen buddhizmussal, amely mint keleti filozófia, az ő életében később a pszichoanalízis helyébe lépett. „Nem tudtam elfogadni azt a hivatalos felfogást – olvasható már idézett önéletrajzában –, mely szerint a zene célja a kommunikáció volna, ugyanis azt tapasztaltam, hogy ha valami szándékosan szomorút írtam, a közönség és a kritikusok gyakran hajlamosak voltak nevetni rajta. Elhatároztam, addig nem komponálok, míg nem találok a kommunikációnál nyomósabb indokot. Ezt pedig Gira Sarabhai indiai énekesnőnél és tablaművésznél találtam meg: a zene célja nem más, mint hogy kitisztítsa és lecsendesítse elménket, s így képessé tegye az isteni sugallatok befogadására.” Ekkor komponálta első elektroakusztikus műveit – ez idő tájt kezdte el Imaginary Landscapes című sorozatát, melynek első három darabja az Amadinda Ütőegyüttes októberi 20-i koncertjén is megszólal. És ekkor alkalmazta először a preparált zongorát. Voltaképpen kényszerhelyzet szülte ezt a megoldást, ugyanis egy afrikai jellegű táncdarabhoz ütőhangszerekre lett volna szüksége, ám a színházban nem volt alkalmas tér ezek elhelyezésére, csupán egy zongora állt rendelkezésére.

Cage ekkor rájött, hogy ha különféle anyagokat, tárgyakat helyez a húrok közé, a billentyűk leütésével egy egész ütőzenekar szólaltatható meg.

Ezzel hihetetlen módon kitágította a zongora lehetőségeit, voltaképpen egy új hangszert hozott létre. újítását azóta a free jazzben is alkalmazzák: Magyarországon elsősorban Binder Károly, illetve a tavaly nyáron elhunyt Szabados György.

süketszobáját, s ez az élmény vezette arra a felismerésre, hogy a csend sem néma, mert az ember hallja az idegrendszer működését és a vér áramlását. Ebből a tapasztalatból, továbbá Robert Rauschenberg Fehér festményének hatására született talán leghíresebb műve, a 4’33”, amely csend-darabként definiálható, hiszen az előadónak egyetlen hangot sem kell megszólaltatnia. A csend mégsem lehet tökéletes, mert megtörik a koncertteremben keletkező vagy oda beszűrődő zajok (például köhögés, nevetgélés, széknyikorgás, illetve dudálás, szirénázás, madárcsicsergés), hasonlóképpen akkor is, ha lemezen „hallgatjuk”. Az Amadinda, amely a Hungarotonnál Cage valamennyi ütőhangszerre komponált művét lemezre vette, természetesen ezt a darabját is „rögzítette”.

Kompozícióiban Cage általában tág mozgásteret hagy művei tolmácso-

lóinak, olykor a hangszerválasztást és az előadói apparátus összetételét sem szabja meg, és időtartamukat sem írja elő. Egy 1985-ben, eredetileg zongorára írott darabjának, melyből 1987-ben orgonaátiratot is készített, az ASLSP címet adta, amely annyit jelent: olyan lassan, ahogy csak lehet.

Egy 1997-ben – tehát öt évvel Cage halála után – rendezett konferencián a részt vevő muzsikusok, zenetudósok és filozófusok arra jutottak, hogy az orgonadarabot 2000-ben kezdik el játszani a németországi Halberstadt St. Burchardi templomában, és előadása 639 évig – nem tévedés: hatszázharminckilenc évig – fog tartani. Azért éppen ennyi ideig, mert a templom orgonája 2000-ben volt ennyi idős. A „koncert” végül 2001. szeptember 5-én, Cage születésének 89. évfordulóján kezdődött, és a tervek szerint 2640. szeptember 5-én, a szerző 728. születésnapján ér véget.

Meglátjuk…

j o h n

C a g e

Cage két esztendeig próbálkozott azzal, hogy egy főiskola vagy egyetem keretein belül, vállalati szponzoráció segítségével létrehozzon egy Kísérleti Zenei Központot, ám – noha tervét érdekesnek találták – senki nem akart erre pénzt áldozni, így végül letett róla.

A negyvenes évek végén Cage kipróbálhatta a Harvard Egyetem mm43

MUPA 2012_4.indd 43

8/8/12 12:35:47 PM

„ l É l e k r á g á s ” s i P o s

s z i l v i A

Miközben erről mesél, Bogányi Gergely szelíden mosolyog. Mert ez nála a megszokott állapot.

A Kossuth-díjas zongoraművész Liszt Ferenc kétszázegyedik születésnapjára egyszemélyes maratonnal készül. Egy nap alatt három koncertet ad, amelyre Liszt darabjai mellé Bach-műveket is válogatott.

Igazságról, tökéletességről, pedálszólamról és sikerről beszélgettünk.

b o g á n y i

g e r g e l y

Egyszer azt mondta, a tökéletes zene maga az igazság. Ez a fajta igazság köti össze Bachot és Lisztet? Ezért írhatta Liszt egy 1863-as levelében egyik barátjának: „Händel iránti minden tiszteletem ellenére továbbra is mindenekelôtt Bachért rajongok”?

Igen. Ők ketten mindent úgy írtak le, ahogyan az van, és ahogyan az a legjobb. Nem volt bennük semmiféle magamutogatás, nem szőttek bele a műveikbe semmi feleslegeset, azért, hogy úgymond érdekes legyen. És akkor sem tennék, ha most élnének. Ezt az ember egyszerűen érzi, tudja. Mint ahogy tudjuk, hogy egy tölgyfának nincs tűlevele. Ilyen módon nincs túl nagy különbség mondjuk Bach C-dúr kis prelúdiuma és egy Liszt-mű között.

Ugyanannak az igazságnak másfajta megfogalmazásai. Liszt volt az, aki a legjobban értette, hogy ki Bach.

Pedig még mindig vannak olyanok, akik Lisztet hatásvadász felszínességgel vádolják virtuozitása miatt.

Ha rosszul játsszák a műveit, olyanná is válhatnak. De ez nem a művek hibája. Ezek a kritikák már százhetven éve is hamisak voltak. Ma sokkal okosabbnak kéne lennünk Liszttel kapcsolatban. Hogy lehetne ürességgel vádolni, amikor minden művét, azokat is, amelyek nem vallásos témájúak, átjárja az őszinte hit. Az, hogy hatni akar, természetes. Akárcsak Bach. És minden zeneszerző. A kérdés az, hogy igazsággal akarsz hatni, vagy valamifajta hamissággal. Liszt sosem akar semmilyen hamisságot ránk kényszeríteni.

Hogyan ért meg Önben Liszt és Bach?

Soha nem volt bennem Liszttel kapcsolatban kérdőjel. Gyerekkorom óta

ösztönösen így gondoltam mindezt. Intellektuálisan kerültem egyre közelebb hozzá. A szellemi és érzelmi gazdagsága fenomenális. Ha csak azt vesszük, hogy ugyanazokra a kötött formára komponált művei micsoda skáláját vonultatják fel az érzelmeknek! Ahogy a Bach-művek is. Mindkét zeneszerző esetében felfoghatatlan, hogyan fért bele egy emberéletbe ennyi zseniális mű!

Egyébként Bach volt a legelső, akit felfedeztem. Nálunk otthon mindig Bach szólt. Édesapám az orgonaműveit folyamatosan játszotta zongorán.

A kórusok pedig eljöttek hozzánk próbára. Azóta vártam a pillanatra, hogy sokkal komolyabban foglalkozhassak Bachhal. De valahogy mindig mást csináltam. Ebből az adósságból szeretnék most kicsit törleszteni.

mm44

MUPA 2012_4.indd 44

8/8/12 12:35:49 PM

Átiratokat is készített. Az Esz-dúr prelúdium és fúga az egyetlen olyan Bach orgonamû, amely szerzôje életében megjelent.

Amikor kiskoromban édesapám Bachot játszott, sokszor én játszottam a pedál szólamot. így együtt nagyon jól szólt. Bár orgonálni nem tudok, azóta szeretném, kívánom a műveit zongorán eljátszani. A maga monumentalitásában persze orgonán az igazi, de a lényeg más hangszeren is átjön. Az én átirataim egyszerűek, tiszták, természetesen semmit nem tettem hozzá vagy vettem el az eredetiből, inkább egyfajta hangszerelést készítettem. És nem akar megtanulni orgonálni?

Dehogynem! Akár még meg is történhet…

Ezen a maratonon hogyan beszélgetnek egymással Liszt és Bach mûvei?

Nem az volt a célom, hogy valamilyen hangzatos vagy okos logika szerint fűzzem fel a darabokat, „ez is C-dúr, az is C-dúr” alapon. Nem akartam „megerőszakolni” a műveket. Az öszszefüggések mélyebben vannak, ott, amiről az előbb beszéltünk. Nagyon sokáig dolgoztam rajta, hogy a koncertek felépítése és íve megfeleljen ennek a belső igénynek.

Hanem lelki utazások?

Igen. Ez pontosan így van. Erre az utazásra a közönséggel indulok, mert nem szabadna elfelejteni, hogy mindig a közönség a legfontosabb. És nem az, hogy az előadót dicsőítsük.

Persze először nekem kell végigküszködni magam a lelki nehézségeken, mélységeken, amelyek sorozata ez a minimaraton. Itt van például Liszt Spozaliziója, amelyet Raffaello Mária eljegyzéséről szóló festménye ihletett.

Ez a spirituális eljegyzés az emberiség történelmének egyik legnagyszerűbb aktusa volt. Addig kell rágnom hozzá a lelkem, amíg eléggé megközelítem azt a mélységet, ahol ez történt. Csak azután állhatok ki a színpadra, ha elértem. Különben egy átlagos produkciót kap a közönség, amelyre azt fogja csak mondani: „Nahát, ezt is el tudja játszani, meg ezt is… szép…”

zseniális formába a hangokat. Ha én mint előadó, nem jutok el oda, akkor inkább nem játszom el. Akkor játszom mást. Ami ennél kevesebb, az elégtelen. Ez a kényszer az egyik inspiráció.

Néhány éve egy finn újságíró azt kérdezte, amikor látta ezt a küszködést, hogy hogyan lehet ezt bírni egy életen át? úgy, hogy csak addig csinálom, amíg el tudok jutni a legmélyére. Amíg van ehhez erőm. Ha már nem, akkor inkább elmegyek Lappföldre havat lapátolni.

De mi van utána? Megcsinálja.

A legtöbbször siker is van. Hogyan dolgozza fel mindezt?

Ez a sikertől is függ. Ami sajnos sokszor kimerül a tapsban és az ovációban. Marketinggel, teltházzal könnyen lehet mesterségesen sikert készíteni.

Ez a fajta siker számomra érdektelen, mert értéktelen. Engem az a siker inspirál, amikor pontosan tudom, hogy a zene olyan nyomot hagyott az emberek lelkében, amelyet a zeneszerző lelkében is hagyott, amikor megszületett. Ha ez megtörténik, azt milliméter pontosan érzem, és a közönség is érzi.

A következô lélekrágás mikor kezdôdik?

Másnap. De minél nagyobb szenvedés az egész, az ember – magam

sem értem hogyan – annál nagyobb erőt is kap hozzá.

Persze ez a koncert nem csak errôl szól. Például eljátssza Bach pedagógiai mûveit is, amelyek látszólag könnyûek. Nyilván a „kezében van” az összes.

Mondják, hogy a kétszólamú invenciókat, vagy a kis prelúdiumokat „csak” pedagógiai célzattal írta.

De bármilyen pici formátumúak, mégiscsak tökéletes remekművek. Én, ha zeneszerző lennék, ezen legalábbis elgondolkodnék… Hogyan lehet néhány ütem, egy oldalacska, a legegyszerűbb bal kéz–jobb kéz szólam olyan tökéletes, hogy senki addig, és senki azóta megközelítőleg sem tudott hasonlót írni? Ezeket a darabokat kisiskolások is el tudják játszani. Meglepetés számomra, hogy mégis órákig kell gyakorolgatnom őket. Az összesűrített tökéletességük miatt olyan nehezek. Miniatűr csodák.

Mint a természet, amely képes arra, hogy a legkisebb elemében is tökéleteset alkosson: egy falevélben, egy vízcseppben.

Igen. Bach is ilyen. És Liszt is. Ezért is csinálom ezt a koncertet.

egy nap bogányi gergellyel – liszt és bach 2012. október 22. 15:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem j. s. bach: kis prelúdiumok, két- és háromszólamú invenciók (válogatás); a-dúr prelúdium és fúga orgonára, bwV 536 (bogányi gergely átirata) liszt: scherzo és induló; 123. Petrarca-szonett; Velence és nápoly (i. gondoliera; ii. Canzone; iii. tar)

2012. október 22. 18:00

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem j. s. bach: d-moll („dór”) toccata és fúga, bwV 538 (bogányi gergely átirata); kis prelúdiumok, két- és háromszólamú invenciók (válogatás) liszt: ave maria (költői és vallásos harmóniák, no. 2); alleluja

Hol tart a lélekrágásban?

A közepén…

2012. október 22. 20:00

Pont a legrosszabb helyen. Félúton. És mi viszi majd oda?

A kényszer. Mert Liszt abban a lelki mélységben működött. ott öntötte

liszt: Változatok j. s. bach „weinen, klagen, sorgen, Zagen”c. kantátájának motívumára; spozalizio; két legenda (Paulai szent Ferenc a hullámokon jár; assisi szent Ferenc prédikál a madaraknak); dante-szonáta j. s. bach: esz-dúr prelúdium és fúga, bwV 552 (bogányi gergely átirata)

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

mm45

MUPA 2012_4.indd 45

8/8/12 12:35:51 PM

u n i k o ,

e g y

z i P e r n o v s z k y

F ű s Z e r e s

F i n n

k o k t É l

k o r n é l

A világhírű Kronos Quartet a lehető legtágabban fogja fel a kortárs zene fogalmát. Öt év után újra Budapesten koncerteznek és a finn tangóharmonikás, Kimmo Pohjonen illetve ütőhangszeres társa, Samuli Kosminen közös művét, az Unikót szólaltatják meg a szerzők közreműködésével.

s a m u l i

k o s m i n e n

A Kronos éppen tíz éve debütált Budapesten. David Harrington, a kvartett alapítója és vezetője a bemutatkozás alkalmából egy interjúban elmondta akkor – s ezt azóta is hangsúlyozza –, hogy nem akarja beskatulyázni zenéjüket. Szabadon akar választani minden egyes alkalommal, nem akarja magát és az együttest semmilyen irányba lekötni vagy elkötelezni.

Azt viszont elismerte, hogy ebben az egyre inkább széthulló világban igenis a céljai között szerepel, hogy távoli dolgokat kössön össze, szokatlan vonatkozási pontokat állítson fel.

Ebből az aspektusból sok minden érthetővé válik, amire a Kronos Quartet az utóbbi nagyjából két évtizedben vállalkozott – bátrabban, mint bármilyen kamaraegyüttes őelőttük.

A Kronos mint intézmény, non-profit egyesületén keresztül nagy jelentőségű megrendelője kortárs műveknek, 1973-es megalakulásuk óta több mint hétszázötven kompozíciót dedikáltak nekik zeneszerzők a világ minden tájáról. Töretlen pályájuk egyik csúcspontja volt a tavalyi év, amikor Európában a Polar-díjat, az Egyesült államokban az Avery Fisher-díjat vehették át.

Amint azt öt évvel ezelőtti, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben tartott koncertjükön is megmutatták, nemcsak a vonósnégyes hagyományos, kötött szerepéből bújtak ki, hanem perspektívájukat kitágították a korábban periferikusnak vagy egzotikusnak tekintett országokra, kultúrákra is.

Korábban, miután kiépítették a huszadik századi klasszikusokból és kortárs szerzőkből álló repertoárjukat, a Kronos leginkább a műfaji határok átlépését ambicionálta, integrálták profiljukba az olyan jazz muzsikusok darabjait, mint ornette Coleman, Charles Mingus és Thelonious Monk, továbbá olyan legendák zenéjét, mint jimi Hendrix és Meredith Monk.

Később a posztkolonializmus utolsó bástyáit is lebontották azáltal, hogy az

mm46

MUPA 2012_4.indd 46

8/8/12 12:35:53 PM

2012. október 25. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

uniko – kronos quartet, kimmo Pohjonen & samuli kosminen (usa–sF) Km.: kimmo Pohjonen (harmonika, ének), samuli kosminen (samplerek), kronos quartet (tagjai: david harrington, john sherba/hegedű, hank dutt/brácsa, jeffrey Zeigler/ cselló) azeri énekes Alim Qasimov, a virtóz pipa (kínai, lanthoz hasonló hangszer) játékos, Wu Man és a bollywoody filmzenék legendás énekese, Asha Bhosle az amerikai és európai klasszikus zenei koncerttermekben szerepelhettek velük. A sor még hosszan folytatható, mindenesetre érdemes emlékeztetni arra, hogy negyvenöt eddig megjelent lemezük közül az egyiken Márta István kompozíciója is megtalálható, valamint, hogy az egyik kortárs szerző azok közül, akikkel rendszeresen dolgoznak, Aleksandra Vrebalov, akinek újvidékre, szülővárosára utal Pannonia Boundless című műve.

Négy teljes évtizedet átölelő pályájukat, melyen mindezidáig csak két tagcsere történt (mindkettő a csellista poszton), nehéz néhány sorban áttekinteni. általában ősbemutatókat dokumentáló rengeteg lemezük, évekre előre teleírt koncertnaptáruk bizonyos csomópontok köré rendeződik. Az egyik ilyen az Uniko, mely egy olyan projekt, melynek alkotói folyamata nem csak addig tartott, ameddig a megrendelt, majd elkészült művet bepróbálták, és 2004-ben Helsinkiben nagy sikerrel megtartották az ősbemutatót. játszották Moszkvában, Moldéban (Norvégia) és a New York-i Bam Next Wave Fesztiválon, ahol bábelőadás részeként is előadták. Ezután lemezre is felvették, ami végül tavaly jelent meg. De közben az előadás vizuális elemekkel, fényhatásokkal és videovetítéssel is bővült, a hét tételes darab történéseit így egy további dimenzióban is átélhetővé tették.

A negyvennégy éves Kimmo Pohjonen egy olyan finn faluból származik, ahol a tangóharmonika élő népzenei hagyomány, sőt, a játékosoknak külön klubja volt. Apjától kapta első, gombos harmonikáját tíz évesen, azért olyat,

k r o n o s

q u a r t e t

mert a zongorabillentyűst túl nehéznek gondolta fia számára. Ezzel a fiú pályaválasztása el is dőlt, Helsinkibe ment a Sibelius Akadémiára. Amikor azonban tanulmányai alatt meghallotta a Niekku hagyományőrző együttest és harmonikásukat, Maria Kalaniemit, vissza akart térni a népzenéhez, és Maria tanárához, Heikki Laitinenhez kezdett járni. Az Akadémia elvégzése után aztán végképp saját útjára lépett, azóta a finn avantgárd és pop valamint népzene egyaránt kiemelkedő képviselőjeként tartják számon.

rockzenekarnak, és közben rendszeresen dolgozott ütőhangszeres társával, Samuli Kosminennel, aki samplert és más elektronikát is kezel koncertjeiken, közös produkcióik általában Pohjonen Kluster néven futnak. Pohjonen viszont nem szívesen adja fel a természetes, akusztikus hangzást, bár különböző újításokat ő is bevezetett hangszerének mikrofonozásában és egyéb technikai dolgokban. Az ötgombsoros és másfajta harmonikákon kívül Pohjonen ütőhangszereken is játszik néha, például marimbán.

Amikor Pohjonen fellépett a Koppenhágai jazzfesztiválon 2007-ben, azt nyilatkozta a svéd tévének, hogy a Sibelius Akadémián mindig az mondták neki a tanárai: legyen nyugodt, ne játsszon túl hangosan, maradjon kiegyensúlyozott. Diploma után aztán valami olyat akart csinálni, amitől leesik az emberek álla, ami igazán feldobja őket. olyan nagy energiák szabadultak fel benne játék közben, hogy többször is széttépte a hangszerét. Persze, azt is tudja, hogy mire való a piano hangerő, de Pohjonenre inkább jellemzőek a kirobbanó energia pillanatai. úgy gondolkozik, hogy minden nap meg akar találni valamilyen újdonságot, hangzásbeli vagy technikai megoldást. Öt éven keresztül volt tagja a Toni Rossi & Sinitaivas

A rengeteg különböző hatást, tangót, repetitív motívumokat, kelta és északi népzenei elemeket és még sok minden mást szintetizáló Uniko című darabban ráadásul vokálozik is, ebben is a népi gyökerek törnek a felszínre.

A vonósnégyes és a két szólista, meg az elektronika, amely minden akusztikusan, élőben megszólaltatott hangszerből merít, fantasztikus, nagyzenekari tágasságú hangzást képes olykor elővarázsolni. De a koncert előadása alatt nem kell attól tartani, hogy nem követhető szemmel is, ahogy megszólaltatják a zenét, mert az elektronikát, samplinget csak mértéktartóan alkalmazzák. A Uniko hatalmas dinamikai kontrasztjai, változatos tételei, sokféle zenei világból kevert koktélja különleges élményt ígérnek.

mm47

MUPA 2012_4.indd 47

8/8/12 12:35:56 PM

n e

n É Z Z

K R U P A

V i s s Z a ,

k i r á l y F i !

Z S ó F I

A Szegedi Kortárs Balett a tavasszal bemutatott Orfeusz és A fából faragott királyfi táncjáték-párral lép ismét a Fesztivál Színház színpadára ősszel. juronics Tamás koreográfustól e két téma nem állt távol, az általa korábban már többször feldolgozott, világhírű darabok színpadi újragondolását láthatja most a közönség egy rendhagyó párosításban.

2012. október 24. 19:00 Fesztivál Színház

szegedi kortárs balett – stravinsky: orfeusz / bartók: a fából faragott királyfi stravinsky: orfeusz Km.: horváth m. gergő, hortobágyi brigitta, Zsadon Flóra, tarnavölgyi Zoltán, hajszán kitti, szarvas krisztina, tóth andrea, Czár gergely, Csetényi Vencel, Fehér laura, kiss róbert, markovics ágnes bartók: a fából faragott királyfi Km.: Czár gergely, szarvas krisztina, hajszán kitti, Finta gábor, Csetényi Vencel, Fehér laura, hortobágyi brigitta, kiss róbert, májer gábor, markovics ágnes, tarnavölgyi Zoltán, tóth andrea, Zsadon Flóra Fény: stadler Ferenc Videó: Zengo Díszlet, jelmez: bianca imelda jeremias Koreográfia: juronics tamás Balettigazgató: Pataki andrás

A Kocsis Zoltán ötlete nyomán összekapcsolódó két táncművet először idén márciusban mutatták be a Tavaszi Fesztiválon a Bartók Béla születésnapjára rendezett Bartók- és Stravinsky-esten. A különleges esemény keretében a Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház a Nemzeti Filharmonikusok közreműködésével adta elő Orfeusz/A fából faragott királyfi című előadását, melyben juronics Tamás a klasszikus koreográfiákat és korábbi rendezéseit, Kocsis Zoltán a zeneműveket öltöztette új formába. Az előadás nemcsak a balett-társulat és a zenekar együttműködése, hanem a két táncmű találkozása révén készteti a nézőt újraolvasásra és egy új értelmezés megalkotására.

Bartók első táncjátékának 1917-es bemutatóját – a mű szokatlansága miatt – senki nem akarta vezényelni, egyedül Egisto Tango olasz dirigens vállalkozott rá, míg a koreográfiát a balettmesterek érdeklődése híján a szövegíró Balázs Béla készítette elő, amihez a lelkes táncosok maguk alkották meg a mozgásanyagot. „E muzsika nem csak illusztrál, kiegészít, magyaráz. Helyenként szétrobbantja az adott kereteket, kiönt medréből,

végtelenbe vesző dimenziók felé áramlik. Szinte szenvedünk a feszültség nyomása alatt. jajgat, morajlik, beszél az ember helyett, eleven szó, emberi sóhajtás száll ki a hangszerek közül.” – írta a Nyugat másnapi számában Bálint Aladár. S bár a bemutató végül hatalmas sikert aratott – Bartók első átütő sikerét ez hozta meg – a koreográfia, szimbolikus és reális kettősége miatt, mindig is fejtörést okozott az operaházban, s csak többedszeri felújításra tudták a közönség szélesebb rétegeivel is megkedveltetni Bartók remekét. 1935-ben a külföldi vendégeket Bartók zenéjével az operaházba csalogatni kívánó vezetés ismét elővette a táncjátékot: jan Cieplinski lengyel balettmester expresszionista stílusban, erősen stilizált, szögletes mozgással állította színpadra. S míg Cieplinski a darabot bábjátékszerűvé, vele a mesét is még homályosabbá tette, addig az 1939-es Harangozó Gyula féle koreográfia már az érthetőség és világosság elvei mentén haladt, és ehhez az előadást a korábban hiányolt mesei és magyaros elemekkel látta el. Harangozó 1958-as felújított verzióját, Bartók halálának huszonötödik évfordulójára felkérve Seregi László koreográfiája

mm48

MUPA 2012_4.indd 48

8/8/12 12:35:57 PM

követte (1970, 1981), később pedig Fodor Antal (1993) átdolgozását láthatta a dalszínház közönsége.

A táncest másik felét alkotó, itthon alig játszott Stravinsky-balett egy A fából faragott királyfi alakjához hasonló, a szeretett nőért küzdő férfit alakját csatolja a másik történethez. Habár orfeusz a görög mitológiából ismert hérosz, a természetet és az alvilágot megbabonázó tulajdonságainál és a nő iránt érzett feltétlen szerelménél fogva könnyen azonosíthatjuk akár a magyar népmesei szövegvilág részeként. Az először 1948-ban George Balanchine koreográfiájával New York-ban bemutatott Orfeusz az 1928-as Apolló és az 1933-as Perszefoné című műveinek neoklaszszikus korszakába illeszkedik, mely Stravinskynak nemcsak a klasszikus kor zenéjéhez való visszatérését jelzi, hanem az ősi, antik világ és a görög mitológia témáinak felfedezését. Stravinsky gyakori alkotótársával, George Balanchine-nal közösen dolgozott az alvilágba alászálló hős témáján, és egyetértettek abban, hogy a táncmű Eurüdiké halálával induljon, s így a pokolraszállás kerüljön előtérbe. juronics Tamás 1999-ben az Orfeuszban már táncolta Hadész szerepét (sőt előzménye volt az 1993-as Alvilági sztori is), 2001-ben a Szegedi Szabadtéri játékokon, majd néhány évvel később Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Balettel pedig már színpadra állította A fából faragott királyfit is. juronics 2012-es darabja, ahogy jellemzően a korábbiak is, felfüggesztik a klaszszikus művel kapcsolatos előzetes tapasztalatokat. „Amikor klasszikus művön dolgozom, mindig ugyanúgy járok el. Először szinte lecsupaszítom a szerkezetig, az előtűnő vonalakra pedig ráteszem az új képi világot és a mozgásrendszert. A fából faragott királyfi végkicsengése, a meseszerű idill számomra korántsem egyértelmű.

Hanem nagyon is kérdőjelesnek, amolyan tudatos szerzői önbecsapásnak érzem. A Tündér nem a hétköznapi szerelem világát képviseli, ez más. Ez a művészszabadság, az elemelkedés, a repülés, a színözön. Mindaz, amit a másik pólus, a valóságosan létező világ nem tud.” – elemzi az alkotás folyamatát a koreográfus. A Czár Gergely és Szarvas Krisztina főszereplésével előadott színpadi látvány sem a megszokott Bartók-baletteket idézi

F o t ó k :

fel. Balázs Béla meséjét 21. századi digitális videojátékként tálalják: ki-bejárást is lehetővé tevő, rafinált, felszabdalt, széles, fehér vászonfalra – és a táncosokra – vetítenek mozgóés állóképeket. Ezáltal a koreográfusi alkotás fontos részévé válik Stadler Ferenc fényfelelős, Zengo videótechnikus és Bianca Imelda jeremias díszlet- és jelmeztervező munkája.

A francia táncos-koreográfussal, Myriam Naisyvel 12 évvel ezelőtti Stravinsky-esten bemutatott Orfeusz női szemmel közvetítette az archaikus történetet.

Az új koreográfia egészen más irányba vezet, követhetőbben meséli el a törté-

d u s h a

b É l a

netet, és ebben az Orfeuszban inkább a vizualitás a meghatározó. Horváth M. Gergő és Hortobágyi Brigitta előadásában nemcsak a történet csupaszodik le, a látvány és a díszlet is minimalista. Bianca Imelda jeremias letisztult díszlete jelképekkel operálva az antik mitológia világát idézi meg, közben pedig az idő univerzális jellegét hangsúlyozza. A színpadkép központi eleme egy hatalmas, fénylő napkorong, amely egyben óriási szemként is tekint ránk: a pupillával és a szivárványhártya változó színével az érzelmek hullámzását is képes kifejezni. S ez az ember belsejébe látó szem válik a látvány és a darab egyik fő szervezőjévé. mm49

MUPA 2012_4.indd 49

8/8/12 12:35:58 PM

V á s á r y

a

t a m á s

k ö Z t á r s a s á g

v á r k o n y i

n a P j a

t A m á s

Nem idegen az európai szellemtől a távoli kultúrák elnéző mosollyal kísért szemlélése. A mosoly mögött sokszor nem áll több mint néhány sztereotípia és előítélet. Persze az európai kultúrkincs részét képezik olyan alkotások is, amelyek éppen az idegen népek kultúráját állítják mércéül az európaiak mellé – és nem alaptalanul. Az első számú török nemzeti zenekart, amely a török köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából lép fel Budapesten, például előbb alapították, mint a Bécsi Filharmonikusokat…

A Török Elnöki Szimfonikus Zenekar múltja szorosan összekapcsolódott az országéval, története alighanem egyedülálló. A 19. század elején az ottomán Birodalom a töredékére zsugorodott a fénykori területéhez képest: az egykor nagyhírű hadsereg technikailag messze elmaradt az európai átlagtól, az államot működtető gépezet szinte minden alkatrészén az anyagfáradás jelei mutatkoztak. 1808-ban azonban haladó szellemű szultán,

II. Mahmud került trónra; ő azzal a céllal látott munkához, hogy határozott és átfogó reformokkal megmentse a birodalmat a teljes széthullástól. Nemcsak a díszes uralkodói turbán viselésével hagyott fel, hanem 1826-ban szélnek eresztette a janicsárokat is, és nyugati minta szerint újraszervezte a hadsereget. Az átalakításnak áldozatul esett a janicsárzenekar – amely zajos, de egzotikus hangzásával többek közt Mozartot és Beethovent is megihlette

egykor –, és helyette szintén nyugateurópai stílusú együttest hozott létre.

Ez tekinthető a ma is működő Elnöki Zenekar elődjének.

donizetti isztAmbulbAn A szultán kérésére Donizettit nevezték ki Isztambulban udvari zeneigazgatónak. Vigyázat, mert ez a Donizetti, nem az a Donizetti! A híres operakomponista, Gaetano bátyjáról van szó, akit Giuseppének hívtak, és a kor

mm50

MUPA 2012_4.indd 50

8/8/12 12:35:59 PM

2012. október 26. 19:30

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Vásáry tamás és a turkish Presidential symphony orchestra ulvi Cemal erkin: köçekçe liszt: a-dúr zongoraverseny Csajkovszkij: iV. (f-moll) szimfónia, op. 36 Km.: Vásáry tamás (zongora) Vez.: erol erdinç

első világháború után egy évvel indult első külföldi turnéjára, ekkor fellépett Szófiában, Berlinben, Drezdában, Münchenben, Bécsben és Budapesten is – a bevételt minden alkalommal a Vöröskereszt javára ajánlották fel.

Az európai koncerttermek közönsége pedig, amely még akkor is azt hitte, hogy a törökök csak janicsárzenét játszanak, elképedve hallgatta a zenekar Beethoven-előadásait. Az együttes létének és reprezentatív jellegének fontosságát jelzi, hogy miután az ottomán állam megszűnt, és a szultanátus, majd a kalifátus intézményrendszere felbomlott, a zenekar továbbra is fennmaradt.

EURóPAI ÉS NEMZETI

legmegbecsültebb személyiségei közé tartozott a birodalomban. Nem véletlenül, hiszen az ő nevéhez fűződik az európai zeneelmélet elterjesztése a szultáni udvarban, amelyben a II. Mahmudot követő I. Abdul-Medzsid igényeit kielégítendő az operai élet is felpezsdült. Donizetti pasa vezette az előadásokat, és tanította a fiatal muzsikusjelölteket, valamint ő alakított ki valódi szimfonikus zenekart az addig katonai arcélű együttesből. Az egymást követő szultánok továbbra is fontosnak tartották az udvari zenei együttes fenntartását, és jobbnál jobb muzsikusokat szerződtettek. A cél hosszú időn keresztül európai típusú, hagyományú és játékstílusú zenekar kifejlesztése volt. Az 1916-ban kinevezett első karmester, Zeki Üngör például a párizsi Conservatoire-on szerezte meg diplomáját, ő írta az ország himnuszát is. A hatvantagú zenekar az

A szultanátust a török országgyűlés 1922. november 1-jén eltörölte – e történelmi pillanat nyolcvanadik évfordulóját is ünnepli a zenekar a budapesti koncerttel. A Török Köztársaság egy évvel későbbi megalapítója és első elnöke, Kemal Atatürk a mai nevére átkeresztelt zenekar székhelyét áthelyezte Isztambulból az új fővárosba, Ankarába. Itt 1924. március 11-én történelmi jelentőségű hangversenyt adott az újonnan összehívott Nemzetgyűléssel szemközti Nemzeti Mozgófilmszínházban. Tíz évvel később az ismert zeneszerzőt, a törökök Bartókját, Ahmet Adnan Saygunt nevezték ki vezető karmesternek, a következő évben pedig Paul Hindemith javaslatára Ernst Preatoriust, aki haláláig, tíz éven át legendás muzsikusként irányította a zenekart. Ő mutatta be Ulvi Cemal Erkin Budapesten elhangzó, Köçekçe című táncrapszódiáját is 1943-ban. A zeneszerző a „Török ötök” elnevezésű csoport tagjaként, a Kemal Atatürk-féle reformmozgalom irányával megegyezően, az európai és a nemzeti zene egyesítését képviselte műveiben. Ez a törekvés az Elnöki Zenekarra is jellemző: az együttes célja

az európai klasszikusok mellett a török zene megszólaltatása és megismertetése a széles nagyközönséggel, szerte a világon. Európai zenészek hosszú ideje határozzák meg fejlődésének irányát; Gotthold Lessing például 1963-ban lett zeneigazgató, de vezényelte a zenekart Paul Hindemith, Zubin Mehta, Václav Neumann, jiří Bělohlávek és Vladimir Fedoseyev is.

A török együttes elsőrangú szólistákkal adott hangversenyt, olyanokkal, mint David ojsztrah, Leonid Kogan, Henryk Szeryng, Szvjatoszlav Richter, Pierre Fournier, Paul Tortelier, Yehudi Menuhin és jean-Pierre Rampal. A Török Elnöki Szimfonikus Zenekart a párizsi Conservatoire-on jean Martinon és Nadia Boulanger osztályában tanult, Pierre Boulez és Kirill Kondrasin mesterkurzusait is megjárt török dirigens, Erol Erdinç vezényli a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.

Vásáry tamás VissZaemlÉkeZÉse „Nagyon kellemes személyes emlékeket őrzök Törökországban töltött napjaimból. Az 1980-as években léptem fel zongorista közreműködőként a Török Elnöki Szimfonikus Zenekar koncertjén Ankarában. A hangverseny után a Török Köztársaság megalapítójának és első elnökének, Kemal Atatürknek a leszármazottaival vacsoráztam.

Zongoraművészként több mint húsz alkalommal vettem részt a földközi-tengeri hajófesztiválon 1970 és 1993 között, de sosem mulasztottam el, hogy szétnézzek Törökországban, olykor Isztambulba is eljutottam. Családi vonalon is kötődöm ehhez a kultúrához, ehhez az országhoz, hiszen unokaöcsém az egyik legismertebb turkológus Magyarországon.” mm51

MUPA 2012_4.indd 51

8/8/12 12:36:01 PM

a h a l P e r l á s Z l ó e x P e r i e n C e P á r n i C z k y

A n d r á s

Kevés következetesebb zenész van, mint Halper László. Mikor megismertem közel húsz éve, éppen befejezte tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán. Akkor azt mondta, örül annak, hogy elmélyítette a jazz ismereteit, mert így ismét több ideje lesz foglalkoznia jimi Hendrix zenei világával.

Ennek az útnak az eddigi legfontosabb mérföldköve a Hendrix halálának negyvenedik évfordulójára kiadott 10 Years After című album volt. Most azonban újabb fontos és izgalmas lépés következik... j i m i

h e n d r i x

Egyesek szerint az 1960-as években terveztek egy olyan lemezt, amit Miles Davis és jimi Hendrix együtt készített volna, ez azonban nem jött létre – Halper László szerint azért, mert az emberiség még nem volt rá felkészülve. Akárhogy is volt, azt biztosan tudjuk, hogy Hendrixet a halálát megelőző időszakban intenzíven foglalkoztatta a jazz improvizáció. Nemrég látott napvilágot egy 1970-es stúdió anyag, amit a jazz egyik kiemelkedő gitárosával, john McLaughlinnal, Dave Holland bőgőssel – ők ketten akkoriban Davis zenekarában játszottak – és saját dobosával, Buddy Miles-szal készített Hendrix. Élete utolsó fellépésére is egy jazz klubban került sor a londoni Sohóban.

h a l P e r

l á s Z l ó

e d d i e g o m F o t ó : C o u r t e o F i n d i a u n i V e r s i

e s n t

Z y a y

Bár Hendrix tragikusan fiatalon távozott, rövid élete során képes volt újraértelmezni a gitárt. olyan megszólalásokkal kísérletezett, amelyek nélkül az elektromos gitár ma már elképzelhetetlen lenne.

Nem csoda hát, hogy nem csak Halper Lászlót, de sok más zenészt is megihletett a munkássága. De kevés olyan jazz gitáros van, aki megpróbálta volna újra értelmezni Hendrixet és még kevesebb, aki ezt hitelesen is teszi.

A leginkább említésre méltó Nguyên Lê, aki The jimi Hendrix Projekt névre hallgató zenekarával lemezen is rögzítette Hendrix számait. Nem kevésbé jelentős azonban az a 2010ben megjelentetett emléklemez, amit Halper László a Band of Gypsys Reincarnation zenekarral készített el.

A világ egyik vezető jazz szaklapjának a kritikusa, john Ephland a következőket írta: „Az If Six Was Nine című szám »halperesített« változatát

2012. október 27. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

jimi hendrix tribute Km.: halper lászló (gitár), eddie gomez (bőgő), steve gadd (dob), Lukács miklós (cimbalom), Fekete istván (trombita), tátrai tibor (gitár)

hallva azt gondolhatjuk, hogy Hendrix valójában jazznek szánta a zenéjét”. Nem csak a Downbeat magazin, hanem a legismertebb internetes jazz portál az All About Jazz is elismerően szólt a lemezről.

Miként a Müpa-koncerten, a lemezen is közreműködött amerikai zenész.

Randy Brecker trombitás kiemelkedő szólista partnernek bizonyult Hendrix zenéjének újraértelmezésében.

Abban is biztosak lehetünk, hogy az Eddie Gomez bőgős és Steve Gadd dobos alkotta ritmusszekció is lenyűgözően valósítja majd meg a zenekarvezető hangszereléseit, és a koncerten nemcsak a lemezről ismert számok szólalnak meg, hanem kifejezetten a Müpa-koncertre készülő újabb feldolgozások is. Halper László amerikai partnereit elegendő zenésztársaik megnevezésével bemutatni. Eddie Gomez jazztörténetet írt Bill Evans triójával.

Steve Gadd pedig olyan muzsikusokat kísért, mint Dizzy Gillespie, Chick Corea vagy Eric Clapton. A két muzsikus közösen a fúziós jazz legendás együttese, a Steps Ahead ritmusszekcióját alkotta. Mellettük olyan hazai közreműködők is fellépnek, mint Lukács Miklós cimbalmos és Fekete István trombitás. Ők a hazai jazz élvonalát, míg Tátrai Tibor a magyar rockot képviseli majd.

mm52

MUPA 2012_4.indd 52

8/8/12 12:36:08 PM

Z u l e s

g a d d

b i l l F o t 贸 :

s t e V a

mm53

MUPA 2012_4.indd 53

8/8/12 12:36:10 PM

h o l m e s

b r o t h e r s

F o t ó :

s t e F a n

m a g y a r

F i l m b Ő l

n e m e s

P é t e r

n A g y

F a l k e

b l u e s

d Í j a k i g

Amikor Gothár Péter negyedszázada a helyszínen forgatta Tiszta Amerika című filmjét, pestiesen szólva a kutya sem ismerte azt a triót, amely egy füstös kis klubban játszott. A Virginiából elszármazott Holmes-fivérek már az 1960-as évektől Harlemben éltek és zenéltek, majd a 80-as évek kezdetén Popsy Dixon dobos-énekessel találkozva alapították meg együttesüket, a Holmes Brotherst. Akkoriban a blues műfajt még nem a tizenéves fehér fiúk uralták, hanem hosszú út vezetett az elismertséghez, a sikerhez

A Holmes-fiúk zenei tehetsége már egész kis korukban megnyilvánult. Christchurch baptista templomában nőttek fel, ott énekeltek vasárnaponként. De ahogy egy interjúban megemlítették, szombat esténként egyik rokonuk csehójában énekeltek bluest. A templomhoz képest a kocsma nagyon profán világ, de a zenében sok a közös. A blues és a gospel szelleme, érzése hasonló, a dalok sokszor ugyanazokra az akkordmenetekre épülnek. Előbb az 1939-es születésű Sherman hagyta el a szülői házat és ment New Yorkba, ahol john Hammond két lemezén is játszott. Hívására a négy évvel fiatalabb Wendell is követte, hiszen a nagyváros több lehetőséget kínált a zenei életben, mint Virginia.

Popsy Dixon csecsemő korában került New Yorkba szigorú, pünkösdista vallási környezetbe. Egy brooklyni templomban énekelt hosszú fehér ruhában, amikor Wendell meghallotta.

Popsy falzettja Sherman baritonjával és saját, kissé érdes torokhangjával kristálytisztán cseng össze,

a gospel és az eredeti soul legjobb hagyományait idézi. Bár a zenekar tagjai sokféle zenét, bluest, countryt, gospelt, soult játszanak, helyenként a funk és a reggae fűszerezi számaikat, a Holmes Brothers zenéje mégsem nevezhető eklektikusnak.

Elemi erejű természetességgel ötvözik a nagyvárosi fekete zenéket a vidékies fehér countryval. Muzsikájuk szívből jövő, mélyen átélt, de nem nélkülözi a játékosságot, változatosságot.

A Holmes Brothers 1990-ben adta ki első önálló albumát, azóta ezt – egy válogatás lemezt is figyelembe véve – még tíz további követte. Utolsó négy albumukat a független, chicagói Alligator lemezcég jelentette meg.

Közülük kettő a rangos Blues Musicdíjat nyerte el. Saját szerzeményeiken kívül szívesen dolgoznak fel más előadóktól, szerzőktől is. így például john Fogerty Bad Moon Rising-ja vagy a Lennon-McCartney szerzőpáros I´ll Be Back-je is műsorukon van.

A zenekar tagjai a 90-es évektől több alkalommal felléptek hazánkban.

Szerepeltek a paksi Gastroblues

2012. október 29. 19:30 Fesztivál Színház

holmes brothers (usa) & special guest malojian (n-irl)

Fesztiválon és több budapesti klubban.

Legutóbb négy éve az A38 állóhajón koncerteztek. Akkor betegsége miatt Wendell nem tarthatott az együttessel, de azóta felgyógyult és 2010-ben egy csodálatos albumot készítettek Feed My Soul (Tápláld a lelkem) címmel, ami gyakorlatilag folytatása az előző State Of Grace (Kegyelmi állapot) című nagylemeznek. Bár lemezeiken szívesen foglalkoztatnak vendégzenészeket, énekeseket, koncertjeiken hárman állnak színpadra. Mindhárman énekelnek és hangszereken játszanak. Sherman basszusgitározik, Wendell gitározik és zongorázik, Popsy dobol. Fellépésük a korábbiakhoz hasonlóan ritka csemegét ígér.

mm54

MUPA 2012_4.indd 54

8/8/12 12:36:16 PM

MUPA 2012_4.indd 55

8/8/12 12:36:18 PM

k a r o s i

j ú l i a

gyerekek k e l e m e n

q u a r t e t ,

F o t ó :

r a F F a y

sZÍnPadon

És

Z s ó F i

nÉZŐtÉren

o r s o l y A

A Müpa Iskoláskoncertek című rendezvénysorozata különleges módon ünnepli a zene világnapját: az általános iskolás korosztályt célzó hangversenysorozat októberi előadásán a fellépők is iskolások lesznek, a Tóth Aladár Zeneiskola növendékei.

Az alapításának hamarosan 110. évfordulóját ünneplő Tóth Aladár Zeneiskola és a Müpa nem most kezdték a közös munkát. Az együttműködés kezdeteiről az iskola igazgatónője, Magyar Margit mesélt: „A Müpa vezető építésze, Zoboki Gábor iskolánk növendéke volt, és amikor neki köszönhetően részt vehettünk egy épület-bejáráson, szinte elhűlve láttuk, hogy itt a zene fellegvára épül, és ha – Németh László szavaival – a tárgyak lelkünk megvalósult álmai, akkor bizony ez az épület is egy megvalósult lélekálom.

Nagyon örültünk annak is, hogy komoly figyelmet kapnak a gyermekés ifjúsági programok. Az elsők között igyekeztünk partneriskolává

szegődni, és nem csak azért, hogy a gyerekek kedvezményes áron vehessenek részt az ígéretesnek tűnő programokon. A Müpában először iskolánk operastúdiója (művészeti vezető: Pallagi judit) szerepelt, Ránki György: Muzsikus Péter Hangszerországban című operájával.

Ifjúsági Zenekarunk is részt vett egy koncertsorozatban, és a Bartókjubileum kapcsán egy nagyszabású rendezvényen százötven gyerek hegedült egyszerre a színpadon, a program megvalósítását kollégám, az ország egyik vezető hegedűtanára, ácsné Szily Éva segítette.”

A koncerten lesz számos meglepetés és játék is. Az igazgatónő ezért

a pontos programot nem árulta el, de beszámolt a szervezés hátteréről, irányairól. „Szeretnénk megmutatni különleges tehetségű növendékeinket, milyen virtuóz lehet egy tizenegy éves bőgős vagy egy kilencéves zongorista. A tervezés során rengeteg ötlet felmerült, és a szűrés volt a legnehezebb feladat, hiszen mindössze hatvan perc áll rendelkezésünkre. Szem előtt kellett tartani azt is, hogy az iskolaév most kezdődik, a fellépő diákoknak is nyári szünet volt eddig, tehát négy hetünk van a felelevenítésre.

Rövidebb lélegzetvételű, öt-hat perces darabokkal, tételekkel készülünk, hogy fenntartsuk a közönség figyelmét.

Szeretnénk, ha a koncert egységes,

mm56

MUPA 2012_4.indd 56

8/8/12 12:36:20 PM

ugyanakkor színes és interaktív lenne, a hegedűtől a fuvoláig sokféle hangszerrel, együttesekkel. Szeretnénk meglepetést okozni annak, aki eddig azt gondolta, hogy a klasszikus zene unalmas, és szeretnénk őt meggyőzni az ellenkezőjéről.”

A tanárok tapasztalatai szerint a gyerekek kifejezetten szeretnek együtt muzsikálni, így a koncerten is nagy hangsúlyt helyeznek a kamarazenélésre, ez alkalommal pedig az együttzenélésbe szeretnék majd bevonni a közönséget is. ácsné Szily Éva, az iskola gyakorlatvezető hegedűtanára szerint az Iskoláskoncerten gyerekek és gyerekek találkozása kifejezetten szerencsés alkalom, hiszen a színpadon és a nézőtéren azonos korosztály foglal helyet, feltehetően hasonló érdeklődési körrel.

Egy ilyen koncert zenepedagógiai funkciója kettős, hiszen nem csak a nézőknek jelenthet örömöt, hanem a fellépőknek is. „Élményt szeretnénk adni, fellépőnek és nézőnek egyaránt. Örömöt átadni és tudásunkat megmutatni: ezt tekintem célunknak.” – fogalmazott Magyar Margit. Az igazgatónő szerint a fellépő növendékek ilyen lehetőségek alkalmával tudják elmélyíteni az élmények átadására való képességüket, és tehetségükről is visszajelzéseket kapnak. A tudást megmutatni sikerélmény, és óriási boldogságot jelent a gyerekek számára, ha zenéjükkel mosolyt csalnak a néző, a közönség arcára.

Ha pedig a nézők közül bárki úgy tér haza, hogy megérez valamit abból, hogy zenélni milyen jó, és szívesen beiratkozna egy zeneiskolába, akkor többszörösen is teljesítették céljukat. H. Veres Zsuzsa, a zongora tanszak vezetője a gyermekkoncertek kapcsán a jelenlét szerepét hangsúlyozta: „a koncert segít a jövő koncertlátogatóinak kinevelésében, az élő hangverseny varázslatos légkörének megéreztetésével, az auditív-vizuális hatások sokkal intenzívebb voltának megtapasztalása által, a zenélés örömét megmutatva.”

Kohán István, az iskola tanszakvezető klarinéttanára szerint ezek a koncertek – legyen bármilyen könnyed a program – igényes zenét, minőséget jelentenek. „A zene boldogsághormonokat szabadít fel.

Egy jó koncert hetekre nyomot hagy

müPa iskoláskonCertek 2012. október 1. 11:00 Fesztivál Színház

a zene világnapja – közreműködnek a tóth aladár Zeneiskola növendékei 2012. október 15. 11:00 Fesztivál Színház

mindent a dalról – a népdaltól a jazzig Purcell: a zene elbűvöl, Z. 583 j. s. bach: ha mellettem vagy, bwV 508 mozart: madarak, ha minden évben, k. 307 schubert: margit a rokkánál, d. 118 webern: a szív bíbormadara, op. 25, no. 2 bartók: ha kimegyek arr’a magos tetőre magyar, török, marokkói népdalok dzsesszdalok: red top blues (blues), bye bye blackbird (szving) Km.: Csapó józsef (tenor, kontratenor), darázs renáta (szoprán), borossguessous majda mária (népi ének, koboz), karosi júlia quartet (karosi júlia/ ének, balázs tamás/zongora, horváth balázs/nagybőgő, Varga bendegúz/ dob), konta noémi (csembaló), kiss Péter (zongora) Műsorvez.: Fazekas gergely

fellépőben és nézőben egyaránt, jó időre rendbe teszi az ember lelkét. óriási szükség van tehát ilyen koncertekre. És persze azért is, mert ha nem teszünk valamit, rövid időn belül ki fog halni a klasszikus zenét hallgató közönség.”

Arra a kérdésre, hogy egyáltalán miért fontos és jó zenét tanulni és tanítani, szenvedélyes választ kaptunk az igazgatónőtől. „Harminc éve vagyok a pályán, de azt hiszem, hogy erre a kérdésre újra és újra meg kell találni a választ. Nem csupán zenészeket szeretnénk nevelni.

Iskolánkban nyolcszázan tanulnak zenét, de évente körülbelül 10-15 diák folytatja tanulmányait zenei pályán.

A zenepedagógia legfontosabb feladata, hogy esélyt adjon a jobb minőségű felnőtt életre. Más felnőtt válik abból, aki gyerekként közelről találkozott a zenével. Mi most annak örülhetünk, amit elődeink tettek harminc évvel ezelőtt. Amit mi csinálunk, az nem most, hanem majd évtizedek múlva látszik. Fontos politikai döntés is, hogy akarunk-e jobb felnőtt társadalmat magunk körül, és mit tervezünk harminc év múlva gyerekeink gyerekeinek.

Büszkének kellene lennünk a kodályi programra és továbbfejlesztenünk

azt.” ácsné Szily Éva sem gondolja másképp: „A zenélés olyan belső emóciókat mozgat meg a gyerekekben, melyeket más tevékenységgel nem lehet előállítani.

Az agykutatók számos tanulmányt írtak erről, én – negyvenöt év tanítás után – gyakorlatból mondhatom, hogy a zenét tanuló gyerekek emocionálisan fejlettebbek, nyitottabbak, érdeklődőbbek másoknál.” H. Veres Zsuzsa úgy véli, hogy a zenetanulás a kulturális életben való aktív részvételre ösztönöz, az együttmuzsikálás pedig „oldja a gátlásokat, felszabadít, ugyanakkor fegyelemre szoktat, tehát a szocializációt is segíti.

A zenetanulásnak semmi máshoz nem fogható személyiségfejlesztő hatása van”. Kohán István szerint pedig a zene létszükséglet: „Az alapfokú zeneoktatás azért fontos, mert a zenét tanuló gyerekek másképp mozognak a világban.

Hihetetlenül jó érzés, hogy ha az embernek jó vagy éppen rossz kedve van, akkor elő lehet venni a hangszert és játszani rajta. Szeretném megmutatni tanítványaimnak – amit gyakorló zenészként is tudok –, hogy a zene oxigén. oxigén nélkül pedig nem lehet élni.” Megünnepelhető-e méltóbb módon a zene világnapja? mm57

MUPA 2012_4.indd 57

8/8/12 12:36:20 PM

r o b e r t m a P P l e t h o r P e : ö n a r C k É P ( 1 9 7 5 ) F o t ó : r o b e r t m a P P l e t h o r P e F o u n d a t i o n

k É t s z A n y i

e m e l e t ,

k É t

V i l á g

e r i k A

A 20. század egyik legjelentősebb fotográfusa és konceptuális művek töltik meg a Ludwig Múzeum egy-egy emeletét. Bár két teljesen különböző típusú kiállításról van szó, nem csak a Ludwig Múzeum a kapocs közöttük, hanem Andy Warhol alakja is

Az elmúlt években több nagyszerű fotókiállításnak is otthont adtak a Ludwig Múzeum – Kortárs Múzeum termei. Az egyéni életművek közül Martin Munkácsi, Robert Capa, Moholy-Nagy László magyar származású fotósok mellett Anton

Corbijn képeit is megcsodálhatták az érdeklődők. Ezt a sort folytatja a Robert Mapplethorpe (1946-1989) alkotásaiból készült kiállítás. A Ludwig Múzeum kiállítási rendjében egyre hangsúlyosabb szerepet kapó fotográfiai jelenlét okáról a megnyitót

megelőző sajtótájékoztatón Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum igazgatója beszélt. Mint elmondta két oka van a fotográfia markánsabb megjelenésének a múzeumban.

Az egyik, hogy a 20. század fotográfiatörténete nem elképzelhető

mm58

MUPA 2012_4.indd 58

8/8/12 12:36:26 PM

2012. május 25. – szeptember 30-ig

Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

robert mapplethorpe a bemutatott képek némelyike nyíltan szexuális tartalmú, ezért a múzeum javasolja, hogy fiatalkorúak a kiállítást felnőtt kíséretében látogassák.

2012. július 6. – október 21-ig

Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

a hős, a hősnő és a szerző

a magyar fényképészek nélkül. Ez indokolta a fent említett világhírű magyar művészek bemutatását, mert bár nemzetközi szinten hivatkozási alapot jelentenek műveik, itthon kevésbé volt ismert munkásságuk.

A másik ok, hogy a műfaj megítélése nagyon sokat változott az elmúlt évtizedekben, a fotók múzeumi megjelenése pedig tovább segíti ezt a pozitív változást, amelyhez a Ludwig Múzeum is hozzá kíván járulni.

e g y P á l y A k e z d e t e Az ír-angol családba született Mapplethorpe kezdetben nem fotósnak készült. A Pratt Institute-ban végezte művészeti tanulmányait 1963 és 1970 között, de ekkor még festészettel és szobrászattal foglalkozott. Első munkái is assemblage-ok voltak, amelyeket újságokból kivágott képekből készített.

Végül ez vitte a fotózás irányába, amit egy Polaroid SX-70 kamerával kezdett el. A Pratt Institute-nak a művészi képzésen kívül, még egy fontos dolgot köszönhetett: Patti Smith-t. A punk keresztanyjaként emlegetett költőénekesnő volt az, aki akkor is hitt benne, amikor még senki nem látta képei jelentőségét. Ez a hit és szeretet pedig akkor sem változott meg, amikor Mapplethorpe szexuális érdeklődése a férfiak felé fordult és szakított Smith-el. Patti Smith egy interjúban élete legfontosabb művészének nevezte Mapplethorpe-t. Különleges kapcsolatukat jól mutatják judy Linn róluk készített fotói és Mapplethorpe számtalan képe, amin Patti Smith ezer

arcát örökítette meg a vad lázadótól egészen a kiszolgáltatott nőig.

„ A v á r A t l A n t K E R E S E M , A z o k A t A D o L G o K A T , A m i k e t m é g s o s e m l á t t A m . ” Ezen fotók révén tökéletesítette Mapplethorpe portré-stílusát. A sikerült portrék pedig nem csak művészi, hanem szakmai előrelépést is hoztak számára: állandó fotósa lett Andy Warhol Interview című magazinjának. Életművének egyértelműen a portrék a legmeghatározóbb darabjai, sőt sokszor aktjai is inkább portrénak hatnak, azonban klasszikus értelemben vett portrét is rengeteget készített. Modelljei között találunk híres színészeket, mint Donald Sutherland, Udo Kier vagy Isabella Rossellini, a New York-i elit tagjait, híres művészeket, zenészeket Iggy Popptól, David Hockney-n, Debbie Harry-n és Grace joneson át egészen Andy Warholig. És a világ első női testépítőjét, Lisa Lyont, ahogy férfi modelleket és a meleg szado-mazo szubkultúra ismert, avagy teljesen ismeretlen tagjait.

Már 1989-ben botrányba fulladt a washingtoni Corcoran Galériába tervezett Mapplethorpe-tárlat, ahol a kiállítási anyag hét fotót tartalmazó X portfolio című részét obszcénnak minősítették a hatóságok. Kétségtelen tény, hogy Mapplethorpe képei nem finomkodnak, ha szexualitásról van szó, célja azonban nem a polgárpukkasztás volt, hanem

a valóság új, eddig nem ismert szeletének a bemutatása, művészileg tökéletes formában. Ahogy maga mondta egy helyütt, „nem szeretem a sokkoló szót. Én a váratlant keresem, azokat a dolgokat, amiket még sosem láttam.” Míg képeiről így nyilatkozott: „A tökéletesség azt jelenti, hogy semmi nem kérdőjeleződik meg a képen.

Van néhány képem, amelyeken tényleg nem lehet azt a levelet vagy azt a kezet elmozdítani. ott vannak, ahol lenniük kell. (...) Egyszerűen nem megkérdőjelezhető. A legjobb képeim esetében nincs kérdés – a mű van.”

A kiállításon a portrék, korai Polaroidok, aktok és virágcsendéletek mellett az említett Portfolio X-ből is láthatnak műveket, így maguk is eldönthetik, hogy puszta szexualitásról van szó vagy az érzékiség megörökítésének egy kétségkívül rendhagyó, de maximálisan művészi formájáról.

A

h ő s

v A J o n

k i

A Mapplethorpe-kiállításnál látványában mindenképpen visszafogottabb A hôs, a hôsnô és a szerzô című tárlat, ez azonban nem azt jelenti hogy ne feszegetne határokat, még ha nem szexuális határokról van is szó. A kiállítás a Ludwig Múzeum gyűjteményéből merít azon kurátori koncepció mentén, hogy a három, címben említett szerep miként érhető tetten a kiállított művek esetében. Alapvető kérdés, hogy vannak-e még hősök (és persze hősnők), és ha igen, mik az ismérveik? És vajon ki a művész, ő lenne a szerző?

A helyzet nehézségét és játéklehetőségeit jól mutatja Nagy Kriszta Kortárs festômûvész vagyok (1998) című képe, amelyen Nagy Kriszta látható fehérneműben, modelleket idéző beállításban, így válva egy személyben hősnővé és szerzővé. És hogy miként kapcsolja össze a két tárlatot Andy Warhol?

Míg a Mapplethorpe kiállításon a róla készült portrét, addig ezen a kiállításon az ő Single Elvis című, művét láthatják, így nem csak A hôs, a hôsnô és a szerzô című kiállításon belül nyílik lehetőség a három szerep értelmezésére, hanem egy nagyobb perspektívában is, s e játék elkezdéséhez kiváló apropó ez a véletlen egybeesés. mm59

MUPA 2012_4.indd 59

8/8/12 12:36:31 PM

k u l i s s Z a n y i t n i

a

V i l á g r a

s. g.

A Művészetek Palotája új stratégiájának kiemelt fontosságú területe saját opera és egyéb produkciók létrehozása, s azok bemutatása lehetőség szerint külföldön is. Bátor Tamás szerint a koprodukcióknak számos előnyük van: a művészek új inspirációkat kapnak, az intézmény bemutatkozhat külföldön, és nem utolsó sorban sok pénzt megtakarít a közös költségen létrehozott előadásokkal. Nyitni a világra – ez a koprodukciós programigazgató hitvallása, amely az évad programjában is tükröződik.

„Menni kell, világot látni, és amit lehet, ellesni” – mondja Bátor Tamás, aki huszonhat évvel ezelőtt kezdő operaénekesként saját költségén utazott olaszországba, ahol több próbaéneklést követően elnyert egy olasz állami ösztöndíjat a milánói Scalába. 2002-ig külföldön élt, és a világ számos városában énekelt. Csaknem tíz éve azonban elsősorban komolyzenei programok szervezőjeként kamatoztatja külföldön szerzett tapasztalatait; kilenc év után tavaly távozott a Miskolci Nemzetközi operafesztivál éléről; októbertől a Művészetek Palotája Koprodukciós programjainak Igazgatójaként dolgozik. „A feladatom egyrészt az, hogy a koprodukcióban létrejövő előadások szervezését, előkészítését, gazdaságos megvalósítását koordináljam; másrészt ezeknek az előadásoknak a külföldi értékesítése, hogy minél több helyen mutathassuk be produkcióinkat.”

A más operaházakkal, koncerttermekkel, együttesekkel közösen létrehozott előadások számos előnnyel járnak. „Az ilyen konstrukció természetesen anyagi értelemben is sokkal kifizetődőbb, hiszen a költségek megoszlanak. Ez a mostani szűkös időkben komoly szempont – teszi hozzá. – Azonban nem csak ezért tartom fontosnak, hogy az önálló produkciók mellett ilyen közös előadásokat is létrehozzunk. Meggyőződésem, hogy a résztvevő művészek számára is ösztönzőleg hat egy más módszerrel dolgozó külföldi kolléga vagy csapat megismerése. Egy-egy rendező vagy karmester új megközelítést, értelmezést ad a darabnak; néha csak ösztönzést, máskor azonban komoly szakmai ismerteket is nyújt a résztvevőknek.”

A Művészetek Palotája most arra törekszik, hogy kiváló művészeket hívjon

meg, akik nem a saját együttesükkel, hanem egy-egy magyar zenekarral vagy kórussal dolgoznak majd. „Elfogadta a felkérésünket Helmut Rilling, aki januárban az orfeo zenekart és a Purcell-kórust vezényli majd.

Kiemelkedő művészeket, együtteseket szeretnénk megnyerni a jövőben, hogy dolgozzanak a mi zenészeinkkel. Örülnék, ha eljönne hozzánk Nicolaus Harnoncourt, René jacobs vagy Krzysztof Penderecki és egyéb nagyságokat is szeretnénk megnyerni, hogy dolgozzanak a mi zenészeinkkel.

De ez az elképzelés más együttesekre és társulatokra is vonatkozik.“ A Wagner-napok évről évre egyre sikeresebbek, és Bátor Tamás komoly előrelépésként értékeli, hogy a programokra idén rengeteg fiatal volt kíváncsi. „Az opera nem halott, hiába temetik” – teszi hozzá. A Wagner-napok keretében jövőre három operát állítanak színpadra: a Parsifalt, a Lohengrint – amelyek felújítások – és A nürnbergi mesterdalnokokat, amely premier lesz. A mesterdalnokokat a tervek szerint elviszik a Ruhr-vidékre, ahol néhány napos fesztivál keretében mutatkozhat be a Művészetek Palotája. „Elsősorban hasonló adottságú koncerttermekkel szeretnénk együtt dolgozni” – teszi hozzá Bátor Tamás.

A Müpának persze elsősorban nem az a funkciója, hogy opera-produkciókat mutasson be, de Európában ez az új irány. A sok elvonás minden alkotóműhelyt hatékonyabb munkára kényszerít.

Korábban a Művészetek Palotája arra törekedett, hogy egyedi produkcióit csak itt lehessen látni. „Én úgy vélem – folytatja – hogy ha létrehozunk valami értékeset a magunk erejéből, akkor arra kell törekednünk, hogy azt minél többen láthassák külföldön is.”

jövőre Kassa lesz Európa egyik kulturális fővárosa, az egyik bemutatkozó programja pedig december 16-án josé Carreras koncertje lesz a Művészetek Palotájában. „úgy gondolom, hogy magyar emberként nem lehetünk közömbösek az iránt, hogy egy magyar gyökerű szlovák város kerül Európa kulturális érdeklődésének középpontjába; ez számunkra is sok lehetőséget ad.” A hangversenyen a Kassai állami Filharmonikus Zenekar és a Kassai állami Színház kórusa működik közre; jövőre pedig közösen mutatják be Donizetti Anna Bolena című operáját a világhírű Edita Gruberovával. Igazi koprodukció. Ennek a bemutatója szeptember 10-én lesz a Müpában, majd a második előadást Kassán tartják öt nappal később a kulturális főváros programsorozat keretében. „Erre a produkcióra van érdeklődés más városból is” - hangsúlyozta Bátor Tamás. jövőre olasz év lesz Magyarországon és magyar év olaszországban, melynek nyitányaként 2012. november 4-én a Concerto Budapest zenekar Verdi Requiemjét adja elő a Római operaház százfős kórusának közreműködésével.

Kultúr-diplomáciai hídépítésként és egyben a Verdi-év nyitányaként a Művészetek Palotája bemutatja az Attilát, valamint 2013 áprilisában helyet ad a Nemzeti Filharmonikusok előadásában A kalóz című operájának. „Emelett tervezünk egy Richard Strauss-sorozatot a Nemzeti Filharmonikusokkal – folytatja a tervezett koporodukciók bemutatását. – Ennek keretében kerül színre A hallgatag asszony és a Capriccio.”

Alapvetően arra törekszünk, hogy a produkciókban minél több magyar

mm60

MUPA 2012_4.indd 60

8/8/12 12:36:34 PM

b á t o r

t a m á s ,

művész kapjon lehetőséget, azonban azt is tudni kell, hogy rettentő nagy munka két este kedvéért megtanulni ezeket a darabokat. Mégis örülnék, ha később, produkcióink szereplőjeként egyre több magyar művész mutatkozhatna be külföldön. A Szöktetés a szerájból ománi vendégjáték alkalmával sikeresen debütált két fiatal művész a külföldi sztárok mellett.

A siker reményeink szerint hosszú távú kulturális együttműködést alapozott meg a térségben.”

„Fontosnak tartom az együttműködést a Magyar állami operaházzal és a Zeneakadémiával, hiszen egymást segítve építkezünk – hangsúlyozza Bátor Tamás. – Nem célunk, hogy elvegyük az operaház profilját, de mint ahogyan a világ számos városában, például Bécsben, Berlinben, Moszkvában is működik több operát játszó hely, úgy ez itt sem okozhat nehézséget. Egészséges konkurenciára szükség van, hiszen ez mindannyiunkat jobb munkára sarkall.”

A Művészetek Palotája már megállapodott az együttműködésről a nemrég Budapesten szerepelt Pekingi operával is, így hamarosan Kínában is megmutathatja magát az intézmény.

Fontosnak tartja, hogy kortárs zeneszerzők fiataloknak szóló alkotásait is bemutassák. Ennek jegyében kerül színre Ligeti Le Grand Macabre című operája valószínűleg a bécsi Neue

F o t ó :

h e t i

V á l a s Z

operrel közösen. Ezt a pécsi Kodály központban is bemutatják majd a Pannon Filharmonikusok közreműködésével, Vajda Gergely zenei irányításával.

Eötvös Péter hetvenedik születésnapjának tiszteletére először Bécsben, majd Budapesten kerül színre Lilith című operája Budapesten a Magyar Rádió Zenekarral. „Sok egyéb projekt előkészítésén dolgozunk, amelyről majd legközelebb számolnék be” - mondta Bátor Tamás. „A koprodukciókkal 2014-2015-ig gondolkodunk előre, hiszen minden előadás komoly szervezési munkát igényel. Az embernek, bármilyen szakmában dolgozzon is, folyamatosan tanulnia, tapasztalnia, fejlődnie kell; én ebben hiszek – mondja búcsúzóul Bátor Tamás. mm61

MUPA 2012_4.indd 61

8/8/12 12:36:38 PM

h á Z r ó l

a

h á Z r a

k o m P o s Z t

r á k A i

É s

a

r ó Z s á k

z s u z s A n n A

Amikor Wiharvész Anyó, Terry Pratchett Korongvilágának öntörvényű boszorkánya először meglátta a kaotikusan nyüzsgő Ankh-Morpork impozáns operaházát, az a benyomása támadt, hogy az épület olyan, mintha „valaki csinált volna egy nagy dobozt, és utána ráragasztotta volna az építészetet”.

Bár általában véve nem túlságosan illendő dolog így nyilatkozni a nyugati kultúra fellegvárainak külsejéről – és Wiharvész Anyó is csak azért engedhette meg magának ezt a szabadosságot, mert aki szeretett volna abban az alakban ébredni, amelyben lefeküdt, ritkán kockáztatta meg, hogy ellentmondjon neki –, a klasszikus építészeti erényekkel rendelkező zenés színházak többsége valóban hasonló asszociációkat ébreszt a szemlélőben.

A sajátosan zárt, tömbszerű, mégis tiszteletet parancsolóan arisztokratikus megjelenés kettőségének magyarázata persze nem a tervezői fantázia fáradékonyságában keresendő. Sokkal

inkább az épületek erőteljes funkcionális meghatározottságában rejlik, a produkciók titokzatosan strukturált világában, amelyek a lenyűgöző fogadótermek közönsége elől tökéletesen kidolgozott, csillogó díszletvalósággal takarják el a művészi élmény létrehozásának bonyolult folyosóegyütteseit és csapóajtóit. Mert a színház lelke ugyan kétségkívül a valóságot tömör formulák segítségével toposzokká alakító színpad mágiája, ennek a varázslatnak a szolgálatában azonban próbatermek és irodák zegzugos, profánul fehérre meszelt, neonfényű hálózata és gépezetek egész rendszere áll a színpadi emelők nyikorgó és leplezetlen bűvész-

kedésétől a zsinórpadlás üzemeltetésének szabályzatáig, amelyek nagyon is hétköznapi rutinja, amint azt a kostetői banyák megfigyelték, lényegében olyan viszonyt ápol a közönséget rabul ejtő tükörvilág csodáival, mint a komposzt a rózsákkal.

A párizsi opéra Comique hosszú és kalandos története kifogástalan illusztrációja ennek a föld és trágyaszagú, ugyanakkor tagadhatatlanul találó hasonlatnak. Amikor a társulat őse a 17. század második felében formálódni kezdett, a produkciók még többnyire a különféle párizsi vásárok nyers komédiázásával és akrobata mutatvá-

mm62

MUPA 2012_4.indd 62

8/8/12 12:36:48 PM

mique kezdeti történetének talán legemlékezetesebb alakja, Charles-Simon Favart, akinek tiszteletére az Hôtel de Bourgogne-ból 1783-ban mai helyére költöző színház épülete a Salle Favart nevet kapta. A francia forradalom, a napóleoni idők és a Bourbon-restauráció korszaka alatt a társulat számos összevonást és költözködést ért meg, 1840-ben azonban végül visszaért 1783-ban megszerzett helyére, a mostani Place Boïeldieu-re – igaz, egy új, Wiharvész Anyó leírásával meghökkentően egybevágó külsejű, klasszicizáló épületbe, a másodikként számon tartott Salle Favart-ba, mivel az első 1838-ban leégett. 1887-es fennállásáig számos kiemelkedő zenetörténeti jelentőségű bemutató helyszíne volt az épület Berlioz Faust elkárhozása című művének premierjétől Bizet Carmenjén át offenbach utolsó operájának, a Hoffmann meséinek színpadra állításáig, negyvenhét év után azonban újabb tűz pusztított benne, hogy végül jelenlegi, hódítóan elegáns külsejével, burjánzó freskóival és aranyozott csészében felszolgált tejeskávéra emlékeztető színű előcsarnokával szülessen újjá 1898-ban, ezúttal mint a harmadik Salle Favart.

nyaival szórakoztatták a közönséget, meglehetősen egyszerű, éppen leplezetlenségükben hatékony jelzésekkel mutatva rá a valóság megszokott és a színjáték reprezentatív birodalma közötti határvonalra. A mimézis formátlan élményeket példázatokká sűrítő, vagy éppen a szókimondó kritika számára biztonságos kereteket teremtő szerkezeti rétegzettsége csak a 18. század elején kezdett összetettebbé válni, amikor a Madame de Maintenon szatirikus ábrázolása miatt átmenetileg nemkívánatosnak minősített olasz színészek helyét és társadalmi szerepét fokozatosan átvevő vásári színjátszó csoportok (az opéra Comique hivatalos életrajza szerint 1714-ben) megszerezték maguknak a privilégiumokra épülő, hierarchikus francia közéletben elengedhetetlenül szükséges jogot, hogy tánccal és zenével kísért komédiákat mutathassanak be. (Az olaszokkal való, 1762ben végül összevonással lezáruló versengés miatt a társulat egyébként sokáig a Théâtre-Italien nevet viselte;

sokszor még a 19. század első felében is így utaltak rá.)

Műfaji szempontból az opéra Comique által bemutatott művek 18. századi formája jelentősen eltért az opérában bemutatott, végigkomponált, ötfelvonásos kompozíciókétól. A vásárok hagyományaiból kinőtt társulat dalbetétekkel megtűzdelt prózai darabokat állított színre, amelyeket a zenei szaknyelv azóta is opéra comique-nak nevez, jóllehet a komikus-parodisztikus cselekményszövés elvárása idővel teljesen kikopott a műfaji definícióból.

Noha a társulat a 18. század folyamán egyre híresebbé vált, és zenei súlya is növekedett – a század közepén többek között Rameau-t is szoros kapcsolat fűzte a színházhoz, amelynek koreográfusa egy időben a híres jean-Georges Noverre volt –, a párbeszédet egyre látványosabb zenei betétekkel kombináló szerkezet sajátosságaiból következően a produkciók lelkének sokáig mégis a librettisták számítottak.

Közülük is kiemelkedett az opéra Co-

Hányatott története során az opéra Comique nem egyszer igazolta az ankh-morporki operaház zeneigazgatójának azt a meglátását, amely szerint „a katasztrófagörbe az opera üzemi képlete”. Debussy is kénytelen volt szembenézni ezzel a ténnyel, amikor megfoghatatlanul lebegő, szimbolikus képek különös sorozatából összefűzött, álomszerű operájának, a Pelléas és Mélisande-nak a harmadik Salle Favart-ban lezajlott 1902-es permierje előtt – fáradhatatlanul küszködve a színpadtechnikai csapdákkal – egyszerre azon kapta magát, hogy harcban áll a libretto alapjául szolgáló darab szerzőjével, Maeterlinckkel a Mélisande-ot megformáló énekesnő személye miatt. ám a nehézségek dacára, bár a bemutató hangulata kissé ingadozóan alakult, a Pelléas végül gyorsan az új évszázad egyik legjelentősebb operájának rangjára emelkedett, mintha csak az opéra Comique akarta volna bebizonyítani, hogy a „katasztrófagörbe” veszedelmes elhajlásai ellenére az opera valóban „úgy lesz, hogy egy csomó dolog váratlanul mégsem romlik el. A gyűlölettől, a szeretettől és az idegességtől működik. Mindig.”

mm63

MUPA 2012_4.indd 63

8/8/12 12:36:57 PM

a j á n l ó

t é l i

e l ő z e t e s

É L T E S

b u e n a V i s t a s o C i a l C l u b , F o t ó : t e C a r l o s P e r i C a s

R A M ó N

V A R G A S

Ö R Ö M Z E N E

K U B á B ó L

A havannnai éjszakai klubok zenei világát és füstös hangulatát autentikus módon őrző, helyi veterán muzsikusokból összeverbuválódott Buena Vista Social Club együttesnek nem kevesebbet köszönhet a nagyvilág, mint a tradicionális kubai zene immáron közel másfél évtizede tomboló reneszánszát. A nem mindennapi történet fordulópontja juan Marcos de Gonzales, a karib-térségi zene megkerülhetetlen alakjának és Nick Gold, világzenében utazó brit producer szerencsés találkozása volt, aminek eredményképp az az 1997-es stúdióalbum születetett, amiből aztán a szcéna legkirívóbb sikersztorija kerekedett ki - Grammy-díjjal, több mint ötmillió példányban eladott lemezzel, egy Wim Wenders által rendezett, oscardíjra is jelölt dokumentumfilmmel és a mai napig tartó, a föld szinte minden tájáról érkező turnémeghívásokkal. A november 9-i fellépésükre a kubai zene veteránjai a lírai dalokban szakavatott korábbi zenésztársukat, omara Portuondót is vendégül hívták a Müpába.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 9.)

á R I A E S T j E

A mexikói énekes előadásmódját és személyes kisugárzását ízig-vérig áthatja a latin temperamentum, elmondása szerint nem is tudná magát elképzelni más nemzetiségűként. Ismerve a Bécsben letelepedett és a legnevesebb operaházak sztárszerepei közt ingázó tenor életútját, ez érthető is. Gyerekkorát szülővárosában, Mexikóvárosban töltötte, ahol szólistája volt a híres Guadalupe Bazilika gyerekkórusának, de ide járt konzervatóriumba és operaénekesként is itt debütált Verdi Falstaffjának Fentonjaként. Nemzetközi karrierjét az 1986-os milánói, Enrico Caruso verseny első díja hozta meg, harminc éves korától pedig már tárt karokkal várták a legnevesebb operaházak. November 28-i koncertjére Vargas az olasz belcanto slágerdarabjaival készül, de a Puccini-, Verdi- és Donizettiáriákat is felsorakoztató esten saját szülőföldjéről hozott meglepetésszámok is felcsendülnek a tradicionális mexikói zenét játszó Mariachi Los Caballeros nevű horvát együttes közreműködésével.

(Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, november 28.) r a m ó n

o r f e u s z

b o Z s i k y V e t t e , F o t ó : k á l l a y t ó t h a n e t t

é s

e u r i d i k é

V a r g a s

t á n C b A n

Christoph Willibald Gluck 18. századi német zeneszerző nem volt elsöprően heves alkat, az ideális operaműről vallott elképzelései igazán forradalminak számítottak a korában. Elsőként 1761-es Don Juan című balettzenéjével váltott ki nagyobb visszhangot, melyben a hagyományos táncos szórakozást félretéve a cselekmény drámaiságára fektetett hangsúlyt, de reformelképzelései az egy évvel később komponált Orfeusz és Euridikében csúcsosodtak ki igazán. A darabban Gluck szakított az öncélú virtuozitásukkal hencegő kasztráltak és a kényeskedő primadonnák bravúráriáival és a zenét a szövegnek alárendelve a történet drámaiságát és a belső lelki folyamatokat állította középpontba. Az erősen filozófiai töltetű opera koreografálásával Bozsik Yvette két példaképe, Pina Bausch és Mary Wigman előtt tiszteleg, akik korábban már nagy sikerrel adaptálták színpadra a reményt vesztett szerelmesek történetét.

(Fesztivál Színház, december 29.)

mm64

MUPA 2012_4.indd 64

8/8/12 12:37:03 PM

MUPA 2012_4.indd 65

8/8/12 12:37:06 PM

e C h o

–

V I S S Z H A N G o K

simon györgy jaZZ És Fiesta – aVishai Cohen (KREATIVKoLLEKTIVA.HU, MájUS 10.)

Ezután persze visszatért a zenekar, és nagy lendületet vett, majd újabb visszatérés után a legnagyobb sláger, a Remembering hangzott el. Ez a dal csodálatos, nincs is más, amit el lehet róla mondani, hallani kell.

Egy harmadik visszatérést is kitapsolt a közönség, ekkor már csúcsára járt a latin fiesta, a Shalom Aleichem hangzott fel, a zenészek szélesen vigyorogva játszottak, majd Avishai és a zongorista omri Mor Amir mögé futott, és ott a dobokon ők is a ritmus verésébe kezdtek. Majd visszaszaladás, állva zongorázás, a közönség felállítása, örömködés, befejezés, hazamenés.

Lehet mondani, hogy parasztvakítás, de persze aki járt már valaha spanyolajkúak között, és látta, ahogy a falu aprajanagyja megmozdul a dobok zenéjére, és látja, ahogy mindenki szélesen mosolyog, az maximum elismerően bólint, hogy igen, ilyet is lehet, igen, ez kéne itthon is.

mAlinA János ÉrZÉki ÉlmÉny – riCCardo Chailly És a liPCsei gewandhaus Zenekara (REVIZoR oNLINE, MájUS 28.)

Ami Leonidasz Kavakoszt illeti, a darabot mindvégig szárnyaló tisztaságú hangon játszotta, olyan hangon, amelynek párját ritkító lágysága mégsem idézte föl az erőtlenség veszélyét, sőt, titokzatos módon mindenfajta élesség vagy erőlködés nélkül, a legerőteljesebb zenekari kíséret szakaszaiban is érvényesült és azonosítható maradt. Kavakosz játékának meghatározó vonása volt a kikezdhetetlen nyugalom, ama előadói magatartás (másik jelentős példa: Baráti Kristóf), amelyből hiányzik bármiféle ágálás. ez a fajta nyugodt, külsőségesség által meg nem kísértett, ám végeredményben annál magával ragadóbb zenélési mód azonban ugyanolyan mértékben jellemezte Riccardo Chailly vezénylését és a zenekar játékát is.

M Ü P A

E S E M É N Y E I R ô L

lyiket halljuk. Hatalmas apparátus jár be széles íveket és dinamikát. Hallgatása közben ébred rá a hallgató, mennyire nem egyszerű Ligetit játszani. Ez az érzése csak fokozódik a drámai Atmosphères című darabban. Ez az atmoszféra nem játékos, nem szelíd, hanem goromba, disszonáns, nyugtalan, a 20. század minden zaklatottsága és Ligeti életének dúltsága is benne van. Rácz Zoltán itt is imponálóan vezette a minden csalafinta kihívásnak remekül megválaszoló Concerto Budapestet. A hallgató pedig elgondolkodhatott azon, vajon hány világnagyság zeneszerzőnk is van, és vajon miért csak hármat emlegetünk mindig közülük.

kováCs sándor akinek ennyi jó keVÉs… (anne-soPhie mutter És a kammerorChester wien-berlin) (FIDELIo.HU, júNIUS 1.)

Magában a produkcióban nincs magakelletés, üres hatásvadászat, de az azért érződik, hogy a szólista nem csak előadni igyekszik a darabot, hanem, ha szabad szójátékkal élnem, kicsit „eladni” is mindazt, amit tud. Mozart két koncertjével (G-dúr és A-dúr) bizonyította: nagyon sokat tud. Csodás hang, mellékzörejek nélkül, sokféle virtuóz trükk, változatos játékmódok (olyanok is, amelyek leírását hiába keresnénk a jó öreg Leopold híres hegedűiskolakönyvében). Mindezek mellett valami sajátos egyvelege a historikus felfogásnak és annak, amit talán romantikusnak lehetne nevezni (mindenesetre a nem-historikusra nincs jó szó). A frazeálás gazdagsága, a könnyedség, a hangsúlyok-impulzusok ereje a jó „korhű” előadások elevenségére emlékeztet, ugyanakkor például az A-dúr koncert első tételének melléktémájánál a picit érzelmes lassabb tempótól virtigli „régizenészek” bizonyára visszariadnának, s talán a csodás lassút sem játszanák ennyire behízelgően, már-már huszadik századi slágerként. De szó ami szó: Anne-Sophie Mutter az előadás pillanatában képes meggyőzni a hallgatóságot az igazáról – és ez a legnagyobbak tulajdonsága.

KLING jóZSEF

mikes évA hány nagy ZenesZerZŐnk is Van? (KULTúRA.HU, MájUS 29.)

A hangszerek mindenféle szokatlan módon szólalnak meg, olyannyira, hogy néha nem is lehet felismerni, éppen me-

l i g e t i

A

g y ö r g y

tannhäuser belöVi magát (oRIGo.HU, júNIUS 6.)

Fischernek valóban sikerült azt a kamarahangzást megvalósítania, amelyről nekünk adott interjújában mesélt. Ahhoz fogható élmény, mint amikor először hallottam Mozartot úgynevezett historikus felfogásban. A játékmód áttetsző, világos, könnyed, hajlékony. A szólamok között több a levegő, heroizmus, pátosz, szenvedély; az érzékiség úgy szólal meg vezetése alatt, hogy közben egy pillanatra sem válik dagályossá, a csúcspontokon sem olvad össze tetszetős, plafonszaggató hangmasszává. A dinamikával amúgy is nagyon ügyesen és nagyon takarékosan bánik Fischer.

Képes úgy végigvezetni a zenekart a három felvonáson és hat órán keresztül, hogy folyamatosan, alig észrevehetően emeli a tétet, így a harmadik felvonás dinamikai tetőpontján még tud újat mondani. A metafizikai csúcspontot nem a hangerő végletekig fokozásával, hanem megfeszített belső fegyelemmel éri el, amit következetesen érvényesít a hangszereseken, az énekeseken, és a kórusokon keresztül.

A hangszerek szinte nyersen, aszketikusan szólnak, fokozva a drámaiságot, kerülve a zsíros, gömbölyű, esztétizáló hangzást.

mm66

MUPA 2012_4.indd 66

8/8/12 12:37:12 PM