Müpa Magazin 2014/2015 évad 1. szám by Müpa Budapest

Ingyenes időszaki kiadvány • IX. évfolyam 4. szám • 2014. szeptember–október

MAGAZIN

müpa

ÉLET • STÍLUS • MŰVÉSZET

www.mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben.

www.mupa.hu

MÉG TÖBB MÜPA!

Regisztráljon ingyenes hűségprogramunkba, válassza ki az Önhöz illő Müpa+ kártyát, és élvezze a kedvezményeket!

Egy újabb kiváló terem Russell Johnsontól — micsoda gyönyörűség! • ZUBIN MEHTA, 2005. március 29.

TÍZ

Nagyon szerencsés és boldog vagyok, hogy Bartókot vezényelhettem ebben az új teremben. A hangzás pompás, gratulálok a nagyszerű teljesítményhez. Köszönöm, PIERRE BOULEZ, 2005. március 31.

éves

Vendégkönyvbejegyzések az első évtized fellépőitől

a MÜPA

Köszönet ezért a csodálatos teremért, a kiváló akusztikáért és a nagyszerű közönségért. SIR JOHN ELIOT GARDINER, 2005. július 17.

Csodálatos terem! Olyan boldogság itt játszani — nagyon jól halljuk egymást, mégis van elég levegő a hangok körül! Köszönöm! VLADIMIR ASHKENAZY, 2005. október 14. Nagyszerű terem! KEITH JARRETT, • 2007. október 18. Ilyen szép teremben, ilyen publikummal — bizony örömöt szerez a zene! NIKOLAUS HARNONCOURT, 2007. december 17. Öröm újból itt lenni! Kiváló akusztika és nagyszerű légkör! Köszönöm, hogy vendégül láttak. A legmelegebb üdvözlettel, LEONIDAS KAVAKOS, 2009. február 12.

Bravó a tervezőnek! Mesés akusztika! Bravó Fischer Ádámnak — igazi élvezet vele együtt zenélni. Köszönöm, hogy ennyire szívélyesen fogadják a művészeket — igazi békebeli vendégszeretettel. Alig várom a következő alkalmat! • LINDA WATSON, 2009. június 21.

müpa

magazin 2014 szeptember–október

Micsoda megtiszteltetés a BARTÓK BÉLA TEREMBEN játszani! • STEVE REICH, 2009. december 6. Nagyon köszönöm a sok kedvességet! SONNY ROLLINS, 2011. november 10. A rosszfiú-koncert. Hálás köszönet! Igazán csodálatos koncertterem és közönség. Megtisztelő érzés volt első alkalommal Budapesten énekelni. BRYN TERFEL, 2012. február 4. Köszönet még egyszer ezért a csodálatos koncertteremért! SIR SIMON RATTLE, 2013. január 28. A Művészetek Palotája és benne a Bartók Béla Hangversenyterem egy nagyszerű épület, ahol már az előcsarnokban és a lépcsőházban is érezni a nagyvonalú megoldásokat. Köszönet a szervezőknek az „Évad művésze” meghívásért. Üdvözlettel, jókívánságokkal! PERÉNYI MIKLÓS, 2013. október 30.

Budapest: a világ legjobb közönsége! Még egyszer köszönöm! Szeretettel! NATALIE COLE, 2013. november 8. • A budapesti csapatnak: fantasztikusak vagytok! Hamarosan újra találkozunk! JOHN MCLAUGHLIN, 2013. november 14.

•

Hálás köszönet ezért a fantasztikus estéért! Mindig ide szeretnék jönni! Thanks Gracias Danke Köszönöm RAMÓN VARGAS, 2012. november 28.

Hálás köszönet mindenkinek, aki részt vett a Paradise Reloaded (Lilith) produkcióban. Paradicsomi állapotok voltak! Köszönöm: EÖTVÖS PÉTER, 2014. január 23. A legjobb dolog, ami velem történhetett ebben a 10 évben. RÁCZ ZOLTÁN, Hommage à Ligeti (2006–2014), 2014. május 7. Köszönöm a lehetőséget, hogy itt játszhattam! A legjobbakat! PAT METHENY, 2014. május 28. Kedveseim! Ismét csodálatos volt itt lenni Budapesten, és veletek mindnyájatokkal együtt dolgozni. Hihetetlenül szeretek itt lenni, és elmondani sem tudom, milyen szívesen jövök vissza újból. Fischer Ádám a legjobb! Köszönöm mindnyájatoknak! Szeretlek benneteket! A ti Lauritok, LAURI VASAR, 2014. június 22. Németül úgy mondják: „Nach den Wagnertagen ist immer vor den Wagnertagen” — és igazuk van. FISCHER ÁDÁM, 2014. június 22.

Nagyon rövid. Nagyon komoly. Nagyon szórakoztató.

A Rózsavölgyi Kiadó és a Művészetek Palotája közös könyvsorozatának kötetei a zenével kapcsolatos alapkérdésekhez vezetik el az olvasót. Szakterületük legjelentősebb kutatói nyújtanak nagyon rövid bevezetést a legfontosabb zenei témákba közérthető, elgondolkodtató, olykor provokatív formában.

Az első két kötet már a boltokban!

Rózsavölgyi és Társa

3 8 10 14

Nyitány Horizont Innen és túl az Óperencián Oszthatatlan művészet

KLASSZIKUS

18 24 26 28

A messziről jött ember Helyet az ifjúságnak Trisztáni dalok Szabadulj a beidegződésektől!

F O LYA M AT O S M Ú LT

32 34

Dalnokok atyja

Könnyed, súlyos

KÖNNYŰ

Stílusokon át — Elvis Costello

Egyenrangúak párbeszéde FILM

LITERÁRIUM

40 42 44

VILÁGZENE

„Zenész volt, nem zongorista”

MŰVÉSZBEJÁRÓ

Akkor is vonzó volt, és most sem

Útitárca Szó szerint torzított Együtt, kötetlenül

C S A L Á D I É S I F J Ú S Á GI P R O GR A M O K

54 Kicsiknek a legnagyobbat 56 Képzelt riport egy magyarországi művészcsaládról

6 müpa

magazin 2014 szeptember–október

fotó: Gregor Hohenberg

fotó: Corinne Haechler

I M P R E S SZ U M

Müpa Magazin A Művészetek Palotája ingyenes kiadványa Alapító: Művészetek Palotája Kulturális Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf Keresztury Tibor Olvasószerkesztő: Papp Tímea Szerkesztőség: Fidelio Média Kft. 1066 Budapest, Nyugati tér 1. (6. emelet)

Fax: (+36-1) 476-0321

A PÉNZ ZENÉL

Melyik fesztivál vagy?

kapjanak”

HULLÁMHOSSZ

62 Kaliczka Patrícia • Pinczés József • Veszely Ferenc

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője

BECKMESSER ÉS SACHS

64 Kritikák a Budapesti Wagner

Napokról / Átadták az idei Hans Sachs-díjat

KULISSZA

60 „Hogy életre szóló élményt

E-mail: mupamagazin@fidelio.hu

fotó: Andy Gotts

Telefon: (+36-1) 476-0320

H ATÁ R S É R T Ő K

Ez most komoly?

Nyomda: Pátria Nyomda Zrt. Megjelenik 16.000 példányban HU ISSN 1788-439X Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu Címlapon: Jonas Kaufmann Címlapfotó: Gregor Hohenberg www.mupa.hu

HORIZON

A BÉCSI FILHARMONIKUSOK A MÜPA KIEMELT VENDÉGZENEKARA A Bécsi Filharmonikusok 2014. márciusi hangversenye volt az első eredménye annak az együttműködési megállapodásnak, amelynek értelmében 2014 és 2016 között a világhírű együttes kiemelt vendégzenekarként rendszeresen fellép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Programjukba a kiváló akusztikájú koncertterem adottságaihoz illő műveket választanak, koncertjeiken sztárkarmesterek — Michael Tilson Thomas, Herbert Blomstedt, Valerij Gergijev és Tugan Sokhiev — vezényelnek, szólistaként pedig magyar művészeket is felkérnek.

CSÚCSINTÉZMÉNYEKKEL KÖTÖTT STRATÉGIAI MEGÁLLAPODÁSOKAT A MÜPA A Müpa és a pécsi Kodály Központ egyaránt kiemelten fontosnak tartja a magyar zenei élet és a hazai előadó-művészet fejlődésének támogatását. Munkájuk összehangolásának érdekében májusban együttműködési megállapodást írtak alá a Művészetek Palotájában az intézmények vezetői, Káel Csaba és Márta István, közös célként olyan produkciók létrehozását fogalmazva meg, amelyek mind a hazai, mind a hazánkba látogató nemzetközi közönség számára vonzóak. Júniusban háromoldalú intézményi keretmegállapodást kötött a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Magyar Állami Operaház és a Müpa, kiemelt célként megfogalmazva az egyeztetett programtervezést, valamint a tehetséggondozást és a hazai zenei élet fejlesztését. Az aláírással az intézményvezetők a korábban már jól működő szakmai együttműködésnek kívántak olyan hosszú távú formát adni, amely további szervezet létrehozását és újabb állami források bevonását nem igényli.

KOVÁCS GÉZÁT VÁLASZTOTTÁK A PEARLE TÁRSELNÖKÉVÉ Az előadó-művészeket foglalkoztató európai szervezeteket tömörítő Pearle (Performing Arts Employers Associations League Europe) májusi, Helsinkiben tartott közgyűlésen társelnökké választották Kovács Gézát, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnökét, a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatóját. Ismeretes, hogy ma már nem születhet olyan direktíva vagy uniós törvény az előadó-művészetekkel kapcsolatban — ide értve a uniós szabályozást igénylő adózási kérdéseket és a munkajogot is –, amelyet a PEARLE ne véleményezett volna. A szakember — akit a szervezet 2011-es tisztújításán választottak az elnökségbe — elmondta, hogy a nemzetközi szervezetben azért is lobbizik, hogy a magyar zenekarok szempontjai minél jobban érvényesüljenek az uniós szabályok megalkotásakor, másrészt kétoldalú kapcsolatokat is igyekszik építeni.

SCHIFF ANDRÁS LOVAGI CÍMET KAPOTT II. Erzsébet angol királynő áprilisban született, születésnapját azonban hivatalosan minden esztendő júniusának második szombatján ünneplik meg. Az idén 88 éves uralkodó évente kétszer, januárban és júniusban üt lovaggá jeles személyeket; ez alkalommal harminc kiválasztott kapta meg ezt a kitüntetést, köztük a Londonban élő Schiff András világhírű zongoraművész, Kadosa Pál, Kurtág György és Rados Ferenc egykori tanítványa, aki tavaly december 21-én töltötte be hatvanadik életévét. Schiff a hivatalos indoklás szerint a zeneművészetért kifejtett tevékenysége elismeréseként kapta meg a lovagi címet, amely feljogosítja a Sir előnév viselésére. A ceremónia a Buckingham palotában zajlott. Schiff Andrást tavaly, 60. születésnapja alkalmából a londoni Királyi Filharmóniai Társaság Aranymedáljával tüntették ki.

8 müpa

magazin 2014 szeptember–október

A KELEMEN KVARTETT NEMZETKÖZI VERSENYGYŐZELME Reggio Emilia szülötte, Paolo Borciani a világhírű Quartetto Italiano alapítója és primáriusa volt. Az ő nevét viseli az a nemzetközi vonósnégyesverseny, amelyet 1987 óta szabálytalan időközönként (két-, három- vagy négyévente), a városban rendeznek meg. Az első verseny óta eltelt huszonhét év alatt a Premio Paolo Borciani a világ egyik legjelentősebb kamarazenei versenyévé vált. 1990-ben a második versenyen a Keller Kvartett hozta el az első díjat, 1997-ben és 2002-ben az Auer Kvartett harmadik lett, idén június 1-jén a Kelemen Kvartett (Kelemen Barnabás, Homoki Gábor, Kokas Katalin, Kokas Dóra) az első helyen végzett. A kvartett a döntőben Bartók 5. vonósnégyesét szólaltatta meg. A díj összege húszezer euró, az együttest nemzetközi turnéra szerződtetik. Kelemen Barnabás elmondta, hogy a 2010-ben alapított együttes ezzel a győzelemmel fejezi be a nemzetközi versenyeken való részvételét.

CSATLAKOZZON AZ ÉLMÉNYHEZ!

ÉLŐ KÖZVETÍTÉSEK HD MINŐSÉGBEN A MUPA.HU-N!

EURÓPAI HIDA

Michael Wollny és Tamar Halperin

INNEN ÉS TÚL

AZ ÓPERENCIÁN Nem rendelkezik még hosszú hagyománnyal, éppen ezért örömteli, hogy a tavalyi, nagy sikerű cseh bemutatkozás után az Európai Hidak, a Müpa és a Budapesti Fesztiválzenekar közös, nagyszabású rendezvénysorozata idén is folytatódik, mégpedig Németország vendégszereplésével. Van-e ennél jobb hír azok számára, akiknek meggyőződésük, hogy ha a közös Európa politikai és gazdasági téren néha rogyadozni látszik is, kulturális értelemben semmiképp: sőt éppen a kultúra az az erő, amely minden nehézség ellenére a jövőben is egyben fogja tartani Európát? Azóta, hogy felbukkantunk errefelé, mi magyarok a lehető legszorosabb kapcsolatban állunk a németekkel. Ismerjük egymást, mióta európai néppé váltunk, sőt még régebbről, hisz amikor megismerkedtünk, eszünk ágában sem volt még európaivá válni — tekintve, hogy azt sem nagyon tudtuk, hogy ez a bizonyos Európa létezik. Első találkozásaink gyaníthatóan nem voltak különösebben örömteliek, ám annál emlékezetesebbek későbbi barátaink szempontjából: ha tudnának, sokat mesélhetnének erről azok, akiket eleink furfangosan — előbb menekülést színlelve, majd a vágtató lovon hátrafelé fordulva — lenyilaztak. Azt semmiképp sem állíthat-

10 müpa

magazin 2014 szeptember–október

juk tehát, hogy kapcsolatunk kezdetén annak tartalmát és dinamikáját a kulturális egymásra találás határozta volna meg. Hiába ismerjük azonban ősidők óta közvetlen szomszédainknál is jobban egymást, kevesen tudják, hogy még a múlt században is hat Németország létezett, s hogy Németország mai formájában a jelenlegi Európa egyik legfiatalabb állama. S noha mi, felnőttek a huszadik század gyermekei vagyunk, ha kicsit is őszinték vagyunk magunkhoz, be kell vallanunk, még mindig meglehetősen sztereotip, nem feltétlenül hízelgő kép él bennünk a németekről, aminek az eredete a 19.

században, a császárság korában rejlik: az — egyébként tévesen — poroszosnak gondolt, militarista, rideg és kissé merev német képe. Ráadásul az Aranycsapatot is megverték, pedig akkortájt még focizni sem tudtak. Szóval nem árt, ha folyamatosan próbálunk lépést tartani a változások ütemével, s erre semmi sem alkalmasabb, mint a kultúra, pontosabban a kulturális javak befogadása. Hogy mit nevezünk német kultúrának, bonyolult kérdés, ennek belátásához elég a térképre tekintenünk. Bajorország, Szászország Közép-Európában van, a Saar-vidék vagy éppenséggel

Észak-Rajna-Vesztfália Nyugat-Európa. Schleswig-Holstein pedig már szinte Skandinávia. Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne léteznék egységes német kultúra, csak éppen nem árt, ha tudatában vagyunk a sokféleségnek és sokszínűségnek, ami jellemzi. És ha ezt tudatosítjuk magunkban, szinte magától vetődik föl a kérdés, érvényesek-e a bennünk rögzült sztereotípiák. Itt van tehát egy nagy ország, amelyik számára — bármilyen furcsa –, a kicsiny Magyarország szintén igen fontos partner, még ha nem is annyira, mint megfordítva. Mert az, hogy számunkra Németország a legfontosabb minden tekintetben, kétséges nem lehet. Elég, ha belegondolunk, mit tettek a németek a magyar irodalom érdekében. Kertész Imre, Esterházy Péter vagy éppen Nádas Péter a német fordítások révén vált világhírűvé, az pedig egyenesen kivételszámba megy, hogy egy magyar író, mint Márai, ne a német nyelv közvetítése révén kerüljön be a világ irodalmi köztudatába. Mint ahogy az is szinte egyedi eset, hogy egy magyar írónak a németnél előbb jelenjen meg angolul kötete, ahogy Barnás Ferencnek. Szóval fontosak vagyunk a németeknek, és nagy öröm, hogy szeptemberben ellátogat hozzánk a német kultúra színe-java. Mit kínál a szeptemberi fesztivál? Noha eddig az irodalmat említettük, ne feledkezzünk meg arról, hogy a Müpa mellett a fesztivál másik életre hívója a Budapesti Fesztiválzenekar. Fischer Ivánék jól átgondolt keresztmetszetét nyújtják e néhány napban mindannak, amit a német zene adott a világnak. Nem

Tony Lakatos

Das Kapital

…hogy számunkra Németország a legfontosabb minden tekintetben, kétséges nem lehet… lehetett könnyű dolguk kitalálni, mi legyen a program, hiszen ha európai zenéről beszélünk, annak elsőszámú nagyhatalma Németország — de legalábbis a német nyelvterület. Merész vállalkozás a hangsúlyt úgy a kortárs zenére helyezni, hogy a „régi nagyokat” Brahms és Händel mellett a kevésbé ismert barokk zeneszerző, a skót és francia felmenőkkel rendelkező, magát azonban németnek valló, így személyében az európai hidakat megtestesítő Georg Muffat képviseli. Igaz, a német barokk nagyjai közül kozmopolita maga Händel is. A barokktól a bécsi klasszikus formanyelvhez visszanyúló Johannes Brahms két szimfóniáján keresztül vezet az út a kortárs zenéhez. Közben, pontosabban csak zeneileg közben, mert amúgy a fesztivál nyitányaként, hogy az opera rajongói se érezzék magukat elhanyagolva, Novák Eszter rendezésében színre kerül a Kurt Weill–Elisabeth Hauptmann– Bertolt Brecht szerzőtrió kevésbé ismert, de mindenképpen kevesebbet játszott Aki igent mond című operája. Most már tényleg a kortárs zenéhez érkezve, a Fesztiválzenekar előadásában, Franck Ollu vezényletével Hans Werner Henze, Wolfgang Rihm, Manfred Trojahn és Jörg Widmann kompozíciói nyújtanak erről izgalmasnak ígérkező körképet. Ragaszkodva a nézethez, miszerint nincs komoly és nincs könnyű zene, csupán jó és rossz zene van, egy efféle zenei bemutatkozásból természetszerűleg nem maradhatnak ki a könnyedebbnek

Nils Wogram vélt műfajok képviselői sem. Természetes, hogy berlini dalok, kuplék, sanzonok önálló estet kapnak, hiszen a húszas évek kulturális aranykorában Berlin volt a frivolabb műfajok európai fővárosa. Marlene Dietrich, vagy a mai nagy dívák közül Ute Lemper neve világszerte ismert, de a mai jazznek is Németország az egyik

müpa

magazin 2014 szeptember–október

EURÓPAI HIDA

Fischer Iván

12 müpa

magazin 2014 szeptember–október

Európai hidak. Épüljenek. Ismerjük meg jobban egymás kultúráját, oszoljanak az előítéletek. Legyen e fesztiválból a legnemesebb értelemben vett tradíció. Hogy már most izgatottan lehessen várni, ki, melyik ország mutatkozik be majd 2015-ben, vagy éppen 2027-ben. De addig ne mulasszuk el, hogy megtekintsük, mi is történik a kultúrában manapság ott, túl az Enns folyócska felső folyásán, vagyis az Óperencián. Mesés Péter

Ingo Schulze

fotó: Tobias Böhm

Ha a bevezetőben irodalomról szóltunk, térjünk még vissza ide egy kis időre. A Müpa népszerű, Literárium című soro-

Terézia Mora

Esterházy Péter

fotó: Stekovics Gáspár

Amikor már azt hinnénk, hogy igen, szép és teljes körű a program, hátradőlhetünk, hirtelen eszünkbe jut Fritz Lang vagy Friedrich Wilhelm Murnau neve. Hát a film, kérdezhetnénk megrökönyödve — az már nem is művészet? De az, nyugodjunk meg. Két filmet is láthatunk, s most engedtessék meg egy szubjektív sóhaj: egyikük a kedvenc filmjeim listáján nagyon is előkelő pozíciót betöltő Berlin felett az ég, Wim Wenders alkotása. Aki látta, tudja, miért nézze meg még egyszer — aki meg nem látta, javaslom,

ne hagyja ki. A másik Pina Bausch Café Müller című táncfilmje. Azt pedig mondanom sem kell, hogy a mai táncművészet Pina Bausch nélkül nem létezne, vagy ha létezne is, semmiképpen sem lenne ugyanaz.

fotó: Peter von Felbert

európai központja. Arról, hogy ez így van, a frankfurti Tony Lakatos kvintettje, a Nils Wogram Nostalgia Trio, a Das Kapital nevezetű formáció, valamint a Michael Wollny–Tamar Halperin duó győzi majd meg az esetleg kétkedőket. S hogy a zenei kép teljes legyen, arról a 17 Hippies nevű együttes gondoskodik, akiket ugyan a „berlini stílus” megalkotóinak tartanak, de a zenéjük, méltón egy világvároshoz, nagyon is sokféle hatást és zenei nyelvet ötvöző világzene.

fotó: Marco Borggreve

zata ezúttal különkiadással próbál meg viszonozni valamennyit abból, amit a magyar irodalom a németeknek köszönhet, és Terézia Mora, Ingo Schulze, valamint Esterházy Péter, Bán Zsófia és Dragomán György részvételével, meg a két ország közötti irodalmi kapcsolatok ápolásának fő specialistájával, Dalos Györggyel kötetlennek ígérkező beszélgetést rendez a berlini fal leomlásának közelgő huszonötödik évfordulója tiszteletére, hiszen tudvalevő, hogy ebben mindkét országnak volt szerepe. Hogy a kép végképp kerek legyen, az esten az egyre népszerűbb magyar HANEM zenekar német dalfeldolgozásokkal lép fel.

2014. szeptember 10. WEILL–HAUPTMANN–BRECHT: AKI IGENT MOND BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR RENDEZŐ: NOVÁK ESZTER VEZÉNYEL: JANKÓ ZSOLT FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. szeptember 11. BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR VEZÉNYEL: FRANCK OLLU KÖZREMŰKÖDIK: SONIA WIEDER-ATHERTON — CSELLÓ BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. szeptember 12. BERLIN SONGS ZENEI VEZETŐ: GÁTOS IVÁN ZENEI SZERKESZTŐ: ZÖLDI GERGŐ RENDEZŐ: BÖHM GYÖRGY FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. szeptember 12-13-14. BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR VEZÉNYEL: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. szeptember 13. 16.00 NILS WOGRAM NOSTALGIA TRIO BERLIN TERASZ

2014. szeptember 13. 18.00 DAS KAPITAL BERLIN TERASZ

2014. szeptember 13. TONY LAKATOS KVINTETT (D) FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. szeptember 13. WIM WENDERS: BERLIN FELETT AZ ÉG BERLIN TERASZ

2014. szeptember 14. 17 HIPPIES BERLIN TERASZ

2014. szeptember 14. MICHAEL WOLLNY ÉS TAMAR HALPERIN FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. szeptember 14. PINA BAUSCH: CAFÉ MÜLLER TERASZ

2014. szeptember 15. LITERÁRIUM EXTRA: NÉMET-MAGYAR IRODALMI SANZONEST FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. szeptember 16. A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR NÉMET BAROKK ESTJE MŰVÉSZETI VEZETŐ ÉS KONCERTMESTER: MIDORI SEILER KÖZREMŰKÖDIK: YEREE SUH — SZOPRÁN BAROKK GESZTIKA: SIGRID T’HOOFT FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

CAFe BUDAPES

OSZTHATATLAN

MŰVÉSZET

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő, az ember strandra jár, szól a fejünkben, Nagy Feró kaparós hangján, kiegészülve Szécsi Pál hajlításaival: Őszi szél borzolta fák, felkerül a kiskabát. Ha igazán kortársai akarunk lenni magunknak, a két klasszikust egyszerre dúdoljuk; a cikk nyáron íródik, tárgya azonban őszi esemény. Esemény? Pontosítsunk máris: az év legjelentősebb kortárs művészeti fesztiválja, alighanem. Ahhoz, hogy a CAFe Budapest, az őszi kortárs összművészeti fesztivál programjaihoz kedvet csináljunk, először a szavak jelentéséhez kell közelebb férkőznünk, megbirkózva a kortársiasság fogalmával. Elhasználtnak, ugyanakkor evidensnek tűnik a szó. Hovatovább minden kortárs már, minden mutatvány és művészeti produkció, de úgy, hogy rákérdezni nemigen jut eszébe senkinek, mit is fed a terminus. Természetesnek tűnik a megközelítés: minden kortárs, sőt egyes felfogások szerint minden művészet és mindenki művész, ami/aki egy időben történik, folyik, van, él, dolgozik. Kortár-

14 müpa

magazin 2014 szeptember–október

sunk a sarki hentes és kortársunk a közös képviselő. Kortársunk egykori osztálytársaink sokasága, de kortársunk Mick Jagger és Kurtág György ugyanígy. És ha már ennyire messzire mentünk, elérkezünk a posztmodern teljességgel mellérendelő, relativizáló idejébe. Mégsem horgonyozhatjuk le perspektívánkat ennél a minden horizontot felölelő kilátópontnál. Rendre van szükségünk, szűkítjük hát az értelmezési keretet, és a kortárs művészetek irányába nyitunk. Aligha vitatható, hogy a szabadságnak és a bőségnek a művészetek történe-

te során soha ilyen széles terepe nem mutatta magát. A huszadik század egyik meghatározó filozófiai iskolájára, a Bécsi körre hagyatkozhatunk, melynek tagjai azt javasolták, a szavak analízise helyett éljünk a rámutatás gesztusával: ez itt egy asztal. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál eseményei bizonyosan ebbe a körbe tartoznak, elképesztő változatossággal csábítva a kultúra fogyasztóit, hogy bő tíz napon át az alkotókkal tartsanak. Mi is megpróbáljuk most követni őket — a teljesség igénye nélkül.

fotó: Lucie Jansch

Laurie Anderson

Kinyitjuk a programfüzetet, és máris egy igazi csemegén akad meg a szemünk: Body of Songs, olvassuk, az MR Énekkarral, Pad Zoltán vezényletével, Réti Balázzsal a zongoránál. A program előzménye, hogy az Európai Hangversenytermek Szervezete ifjú komponistákat kért fel: írjanak rövid darabokat az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából. A rendkívülinek ígérkező est műsora az e felkérésre született művekből áll össze. Hallhatjuk majd Stefan Johannes Hanke és Emily Hall művét, valamint Bella Máté Juhász Gyula versére készült szerzeményét éppúgy, mint Varga Juditét, aki egy Bach-kantáta nyomán komponálta alkotását. Zombola Péter négyszólamú motettát írt, Fekete Gyula Pálos Rozita versét zenésítette meg. De elhangzik Beischer-Matyó Tamás nagyszabású vállalkozásának — minél többet megzenésíteni a 150 zsoltárból — legújabb darabja is, Gyöngyösi Levente pedig az Énekek énekéből komponált meg egy szakaszt.

Laurie Anderson Az őszi fesztivál egyik legkiemelkedőbb eseménye, nem férhet hozzá kétség, Laurie Anderson fellépése a Művészetek Palotájában. Anderson a New York-i undergroundból indult, a hatvanas évektől alakítva azt. A performer- és akcióművészet forrásvidékének meghatározó szereplője. Zenei pályájának elmélyülése hozta számára — nem kis mértékben európai turnéinak köszönhetően — a szélesebb körű sikert. Azok közé a művészek közé tartozik, akik tudatosan, különböző hagyománykörökből merítve formálják életművüket. Az egyiptológiával, az asszirológiával is behatóan foglalkozott. Érdeklődése és tanulmányai a szemiotikára, a kommunikációelméletre és a költészetre is kiterjedtek. A vizualitás egyenértékűen fontos eleme produkcióinak. Anderson erősen társadalomkritikus alkat, állandó témái a fogyasztói világ hatalmának szorongató problémái, a környezetpusztítás következményei. Kompozícióira monokróm harmóniák jellemzők, ugyanakkor sosem korlátozta kísérletező hajlamát. A megszólaltatott hangszereket gyakran manipulálja, preformálja, jellegzetes hanghordozásával utánozhatatlan atmoszférát teremt.

Finzi Pasca

fotó: andrea lopez

Az Amadinda már harminc éve folyamatosan világszám: a tajvani Ju Percussion Group közreműködésével tervezett, több magyarországi bemutatóval fűszerezett jubileumi koncertjük feledhetetlennek ígérkezik. Daniele Finzi Pasca Icaro című darabja pedig szokásosan nagy sikernek, ezt kockázat nélkül, bátran ki lehet jelenteni. A Ránki-család zongoraestjét sem lehet majd kihagyni: a homloktérben Dukay-művek, Bachhal és Satie-val ötvözve. Vitán felül áll, rendkívüli zenei meditációra számíthatunk. Rezegni fog a lég, megáll a kés. Minden bizonnyal csemege lesz Kertész Mihály A tolonc című száz éve alkotott némafilmjének a bemutatója. A Casablanca rendezőjének legkorábbi fennmaradt filmje ez, benne Jászai Marival — róla ez az egyetlen tekercs. A Magyar Film Hetének nyitóelőadásán bemutatásra kerülő filmhez Pacsay Attila komponálja a kísérőzenét. Időutazásban lesz részünk, többféleképpen is. Pattogatott kukoricát és kólát bevinni tilos! Az MR Szimfonikusok nagy dobása: Beethoven X. (Befejezetlen) szimfóniája. Louis Andriessen darabja, a Beethoven kilenc szimfóniája már címével is sokat sejtet. Ráadásul a pódiumon a brácsa, a bőgő, a zongora és hasonlóan megszokott hangszerek mellett végre a fagylaltkelyheket is az instrumentumok sorában üdvözölhetjük… Ezután a Bábel-estre sietünk — tárgya a szenvedély.

müpa

magazin 2014 szeptember–október

CAFe BUDAPES

Rezegni fog a lég, megáll a kés. Ha korábban azt kérdeztük, mi a kortárs, hát itt a válasz: a Quimby rock’n’rollja, a Romengo autentikus cigány muzsikája, Pataky Klári társulatának izzó tangókoreográfiái, Tóth Krisztina szerelmi lírája. Irizáló kolorit, kortárs randevú. És akkor hol van még Orbán György, Selmeczi és Vajda János közös estje, a Mai operamesék! A félig szcenírozott előadáson Orbán György Pikkó herczeg, Selmeczi György Szirén és Vajda János Leonce és Léna című művei csendülnek fel olyan közreműködőkkel, mint a Kolozsvári Magyar Opera Ének- és Zenekara (karigazgató: Kulcsár Szabolcs). A mesélő Molnár Piroska, vezényel Selmeczi György. Fassang László: Etűdök géporgonára. A címbeli előképre mindannyian emlékszünk; igaz, Nyikita Mihalkov filmje gépzongoráról beszélt, itt azonban más lesz a fekvés: kortárs zene a nagytemplomi hangszeren, Ligetiig bezárólag. Megint ugrunk, immár utoljára: John Adams-bemutató. A történetet nem fogják kitalálni: a szerző Nixon Kínában című opuszára épül a sztori. Mao felesége bukkan fel egy koktélpartin, de hamarosan megjelenik maga a dicső férj is. Hindemith csellóversenye a következő tétel. Dvořák Szláv táncai diktálják a ritmust a műsor végén. A csellónál Várdai István, a Nemzeti Filharmonikusokat Gilbert Varga vezényli. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál az év egyik legeredetibb és legigényesebb nagyrendezvényének ígérkezik. Hevenyészett mustránk is imponáló kínálatot jelez. Számtalan program számtalan helyszínen: a művészet által októberben birtokba vett és belakott helyek sugara a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremtől a romkocsmákig, közterekig ível. Evvel is szolgálva a szervezők szándékát, hogy e lokális és műfaji-tematikai változatossággal, sokszínűséggel minden korosztályt, réteget, csoportot elérjenek és megszólítsanak — saját közegükbe exportálva a kultúrát. Magára vessen, aki ekkora kínálatban nem talál vonzó és érdekes programot. Annyi biztos, hogy aki ellátogat a nívósabbnál nívósabb eseményekre, nem szorul többé tétova magyarázatokra, kínkeserves definíciókra: saját bőrén tapasztalhatja meg, mi is az, hogy „kortárs”, és „összművészet”. Jánossy Lajos

16 müpa

magazin 2014 szeptember–október

Vajda Gergely és az MR Szimfonikusok

2014. október 6. LAURIE ANDERSON

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. október 8. GILBERT VARGA ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUSOK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. október 8. AZ ÖTÖDIK ÉVSZAK KOREOGRÁFIA: ANDREJ PETROV FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. október 9. AZ AMADINDA ÉS A JU PERCUSSION GROUP BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. október 9. • LITERÁRIUM • PARTI NAGY LAJOS-EST FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. október 10. RÁNKI DEZSŐ, KLUKON EDIT ÉS RÁNKI FÜLÖP ZONGORAESTJE FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. október 13. KERTÉSZ MIHÁLY: A TOLONC

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. október 14. és 15. COMPANIA FINZI PASCA: ICARO FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. október 14. VAJDA GERGELY ÉS AZ MR SZIMFONIKUSOK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. október 16. BODY OF SONGS VEZÉNYEL: PAD ZOLTÁN KÖZREMŰKÖDIK: MR ÉNEKKAR FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. október 17. ETŰDÖK GÉPORGONÁRA

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. október 17. BÁBEL-EST — SZENVEDÉLY FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. október 19. IRODALMI VÁNDORCIRKUSZ CAFE SÁTOR

2014. október 19. MAI OPERAMESÉK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

KLASSZIKU

EMBER A MESSZIRŐL JÖTT

Ő a nyugati zene egyik legnépszerűbb „messziről jött embere”: olyan muzsikus, aki az európaitól és amerikaitól gyökeresen eltérő szokásokhoz igazodó világból érkezett, s vált a klas�szikus repertoár egyik legünnepeltebb előadójává. 1936-ban született Mumbaiban, amelyet akkor még Bombaynak hívtak. Indiai származású, de egy nevezetes kisebbséghez tartozik: párszi. Már apja, Mehli Mehta is elkötelezettje volt az európai mintájú kultúrának, hiszen városában szimfonikus zenekart alapított és vezetett. Tőle vette az ifjú Zubin az első zeneórákat. (Érdekesség: Zubin Mehta két évvel fiatalabb öccse, Zarin Mehta

18 müpa

magazin 2014 szeptember–október

szintén a komolyzenei szakmában dolgozik: előbb a Montreali Szimfonikusok élén állt, majd a Raviniai Fesztivált vezette, 2000 óta pedig a New York-i Filharmonikusok elnök-igazgatója.) Tizennyolc évesen Zubin nagy útra vállalkozott: Bécsbe költözött, hogy az ottani zeneakadémián a kor egyik legnagyobb karmester-pedagógusa, Hans Swarowsky osztályában tanuljon vezényelni. A magyar-zsidó-osztrák dirigens, aki Budapesten született 1899-ben, Felix Weingartnernél és Richard Straussnál tanulta a gyakorlatot, Arnold Schönbergnél és Anton Webernnél az elméletet. Ezeket a hagyományokat örökölte tőle Mehta (akit

tettség, vonzódás a nagy romantikus zenekari repertoár leghatásosabb és legnagyobb szabású műveihez, otthonosság a zenés színpad világában. Így lett Mehta néhány év alatt a világ nagy operaházainak éppoly keresett sztárja, mint amilyen szívesen látott vendége Európa és Amerika legfontosabb zenekarainak. Montreal, Los Angeles, New York, Firenze, München, Bécs — fontos városok és fontos szimfonikus együttesek a karmester pályáján. Most csak egyet emeljünk ki: a Bécsi Filharmonikusokhoz — mely úgyszólván Mehta tenyeréből eszik, s eddig négy alkalommal (1990-ben, 1995-ben, 1998-ban és 2007-ben) hívta meg őt a híres újévi koncert karmesteréül — a karmestert elszakíthatatlan szálak kötik.

…nem egyszerűen karmester: olyan művész, aki jelképpé vált…

Eltérő hagyományok, egymástól távoli kultúrák találkozása mindig izgalmas, különleges. Korunk egyik legsikeresebb dirigense, az egyik legnagyobb múltú és

Zubin Mehta azonban nem egyszerűen karmester: olyan művész, aki jelképpé vált, akinek megnyilvánulásai és részvételei különféle projektekben gyakran szolgálják földrajzi és világnézeti távolságok áthidalását, eltérő kultúrák ötvözését, konfliktusok feloldását, áldozatokról való megemlékezést. Olyan karmester, aki a zenét közvetítésre, békítésre, vigasztalásra, a lélek felemelésére használja. Ezért vezényelte el 1994-ben Mozart Requiemjét Szarajevóban, ezért szólaltatta meg 1999-ben az egyesített Bajor Állami Zenekar és Izraeli Filharmonikusok élén az egykori buchenwaldi koncentrációs tábor közelében Mahler 2. (Feltámadás) szimfóniáját, s ezért dirigált 2005. december 26-án, a cunami első évfordulóján koncertet a Madrasi Zeneakadémián. Zenediplomáciai törekvései régi barátjához, Daniel Barenboim-

legmozgalmasabb jelenű karmester, Zubin Mehta olyan művész, akinek sorsa ezekről a találkozásokról szól.

pár hónapja, idén tavasszal a Bécsi Filharmonikusok élén éppen Schönberg Kamaraszimfóniájának előadásában csodálhatott meg a Müpa közönsége). Tanulmányai befejeztével 1958-ban megnyerte a liverpooli nemzetközi karmesterversenyt — ez indította el világkarrierjét. Ez a karrier rendkívül gyorsan ívelt felfelé. Zubin Mehta vezénylési stílusában számos olyan erény egyesül, amely már fiatalon széles körben tette vonzóvá tevékenységét: könnyedség és természetes kommunikáció, virtuóz ütéstechnika és lekerekí-

Kik a párszik? A muszlimüldözés elől Indiába menekült zoroasztriánusok, azaz Zarathusztra (görögül Zoroaszter) hívei. Zarathusztra (i.e. 628 — i.e. 551) iráni pap volt, Ahura Mazdá (= a „Bölcs Úr”) prófétája, a zoroasztrizmus létrehozója. Utóbbi az iszlám térhódítása előtti, régi iráni vallás. Istentiszteletének fontos eleme a szent tűz őrzése a tűztemplomokban, áldozat bemutatása az égi tűznek, tűzoltárokon. Emiatt az iszlám a párszikat tűzimádóknak tartja. A zoroasztrizmus hajdan Perzsia legfontosabb vallása volt, ma azonban már alig több mint kétszázezren gyakorolják, főként Iránban és Indiában. A párszik engedélyt kaptak arra, hogy letelepedjenek új hazájukban, azzal a feltétellel, hogy megtanulják az ország nyelvét, tartózkodnak a fegyverviseléstől, hindu mintára öltözködnek és végzik az esküvői szertartásokat. A zoroasztrizmus iránti érdeklődés Nyugaton a legutóbbi évszázadokban alakult ki — ennek egyik dokumentuma Nietzsche könyve, az Imígyen szóla Zarathusztra, mely által ösztönözve Richard Strauss megírta azonos című szimfonikus költeményét. Zoroasztriánus volt a zanzibári születésű Farrokh Bulsara — azaz Freddie Mercury, a Queen együttes fiatalon elhunyt énekese is.

müpa

magazin 2014 szeptember–október

KLASSZIKU

Kroó György a fiatal Zubin Mehtáról „Nagyszerű élményben volt része hétfőn este az Erkel Színház közönségének. Zubin Mehta személyében a maga nemében egyedülálló karmesterzsenit ismerhetett meg. Előadóművészt, aki Bécsben szívta magába az európai zene legjobb tradícióit, de akiben még ennél is sokkal mélyebbről, egy ősi keleti kultúra mélységeiből tör felszínre a művészet iránti rendkívüli érzék. Joggal jegyezte meg valaki, hogy ennek az indiai fiatalembernek a 27 éve mögött húszezer év tapasztalata, bölcsessége és ereje érezhető. (…) A két keze egymástól teljesen függetlenül mozog, és zeneileg a legtökéletesebben együttműködik. Utolérhetetlen lazaság, könnyed puhaság párosul egyidejűleg félelmesen biztos és határozott, virtuóz ütemezéssel. Mehta vezénylése esztétikai gyönyörűséget okoz a szemnek is. Kezeivel előrajzol, előénekel, egyszerre jelzi a pillanatot és a folyamatot, technikájával, intelligenciájával az együttes és a mű fölött áll, szuverén úr, érzéseivel ugyanakkor megmerül a zene árjában, teljesen átadja magát a műnek. Egyszóval vezényléséből hipnotikus erő árad a zenekar és a közönség felé egyaránt.” (Új Zenei Újság, 1963. május 19.)

A Swarowsky-iskola Zubin Mehta mellett az elmúlt évtizedek híres karmesterei közül számosan tanultak Hans Swarowskytól, köztük Paul Angerer, Jesús López-Cobos, Miltiades Caridis, Giuseppe Sinopoli, Gianluigi Gelmetti — és a leghíresebb: a pár hónapja elhunyt Claudio Abba do. A magyar zenehallgató számára érdekes lehet, hogy mind Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar főzeneigazgatója, mind pedig Fischer Ádám, a Budapesti Wagner Napok spiritus rectora Swarowsky egykori növendéke. Fischer Ádám egy régi interjúban így emlékezett egykori mesterére: „módszeres gondolkodásra oktatott. Neki köszönhetem, hogy tudom, mi a relatív a zenei interpretációban, tőle tanultam meg, hogy semmit sem szabad kritikátlanul átvennem. (…) Olyan nagy egyéniség volt, hogy aki két-három évet a társaságában töltött, szinte maga is értékesebb ember lett.”

hoz teszik hasonlóvá. Önmagán túlmutatónak, jelkép értékűnek tekinthetjük egyik legfontosabb, életre szóló művészi kapcsolatát is, mely a már említett Izraeli Filharmonikusokhoz fűzi. Az 1936-ban Bronisław Huberman által alapított együttes (amelyet a kezdet kezdetén még Palesztin Szimfonikusoknak hívtak, s amelynek bemutatkozó koncertjét Arturo Toscanini vezényelte) korábban talán csupán egyetlen karmestert ismert, akihez olyan szoros és szeretetteljes szálak fűzték, mint Mehtához: Leonard Bernsteint. Mehtát az együttes 1968-ban kérte fel „zenei tanácsadóul” — sokáig ez a cím helyettesítette a zenekar működési rendjében a fő-zeneigazgatói funkciót –, majd 1977ben ő lett az Izraeliek első fő-zeneigazgatója, 1981-ben pedig örökös fő-zeneigazgatónak választották meg. A két mű, amely az Izraeli Filharmonikusok és Zubin Mehta koncertjén Ben Haim Zsoltára után megszólal — Csajkovszkij 6. (Patetikus) szimfóniája (op. 74 — 1893) és Richard Strauss Hősi élet című szimfonikus költeménye (op. 40 — 1898) –, sokban hasonlít egymásra, más tulajdonságaik pedig arra teszik alkalmassá őket, hogy ellentétpárként egészítsék ki egymást. Egymáshoz időben közel születtek — a két művet alig fél évtized választja el egymástól. Hasonlóság a súlyos, sűrű, telt szimfonikus

20 müpa

magazin 2014 szeptember–október

zenekari hangzás és a nagy együttes használata is. Mindkettő szenvedélyes, erőteljes zene — ez is összeköti a két opust. És mindkettő vérbeli zenei önvallomás, mely húsbavágóan az alkotó magánemberi lényéről szól. Vajon hogyan tolmácsolja majd Budapesten a két darabot Zubin Mehta? Előre persze nem tudhatjuk, de sok-sok eddig hallott produkciója lehetőséget ad az óvatos feltételezésekre. Akad, aki azt várja, hogy a Csajkov szkij-szimfónia előadásában Mehta keze alatt a csiszolt szépség találkozzék az érzelmek viharos hullámzásával. És akad, aki a Hősi élet interpretációjától bölcs felülemelkedést és straussi iróniát remél, mert úgy véli, az idős karmestert leginkább erre predesztinálja művészetének megállapodottsága és reflektáltsága. Melyik zenélés lesz súlyosabb, személyesebb? Talán a Csajkovszkij-tolmácsolás. És melyik virtuózabb, tagoltabb, reprezentatívabb? Talán a Strauss-olvasat. De az is lehet, hogy minden másképp alakul, talán éppen fordítva — a nagy művészek gyakran meglepnek minket. Mindez tehát egyelőre rejtély — de el kell jönni, és Zubin Mehta majd megfelel a kérdésekre. Csengery Kristóf 2014. SZEPTEMBER 23.

ZUBIN MEHTA ÉS AZ IZRAELI FILHARMONIKUSOK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

fotó: Gabor Kotschy

KLASSZIKU BARTÓK, újragondolva

MESTER és tanítvány

Megszokhattuk, hogy a Nemzeti Filharmonikusok évadkezdése Bartók Béla halálának évfordulójához kapcsolódik. Szeptember 25-én évről évre kapunk valami újat Bartók életművéből — hol kevésbé ismert műveket, hol pedig eredeti, sokszor revelatív műértelmezéseket. A mostani évadnyitó mindkettőt kínálja, hiszen a nagyközönség aligha jártas Bartók énekhangra írott korpuszának mélységeiben; a szokatlan műértelmezést pedig mindenképp garantálja, hogy a dalok egy részét Kocsis Zoltán hangszerelésében hallhatjuk. A Négy régi stílusú népdalban a Nemzeti Énekkar, míg a Húsz magyar népdal négy ciklusában (Bartók csoportosítása szerint: szomorú nóták, táncdalok, vegyes dalok, új dalok) neves szólisták jutnak fő szerephez: Szakács Ildikó, Wiedemann Bernadett, Brickner Szabolcs, Haja Zsolt. Valamint a kíséret, hiszen e 35-40 perc anyagábaan az izgalom a „felrakásban” van, tehát abszolút jogosnak érezhetjük, hogy Kocsis megérezte a kihívást, mely a hangszerelés lehetőségében rejlik.

Ezt a címet idézi fel Perényi Miklós és a Kelemen-kvartett estje. Nem pusztán arról van szó, hogy Perényi alighanem valamennyi ma élő vonósnak példaképe pusztán zenei jelenlétével, évtizedeken átívelő, következetes és makulátlan színpadi példamutatásával, és nem is csak arról, hogy a kvartett tagjai nem először kamaráznak együtt a világhírű gordonkaművésszel. Perényi Miklós tanára a vonósnégyes csellistájának, Kokas Dórának, s noha a fiatal gordonkaművész jelenleg Londonban tanul, aligha tagadja, hogy Perényi-növendék. A kvartett tagjai külön-külön is nagyszerű művészek, akiket aligha kell bemutatni, az együttes mégsem csupán ettől emelkedik ki generációjából. Hogy pontosan mitől, azt persze nehéz megmondani, de szerepe van benne annak, hogy a csellista kivételével bárki bármelyik szólamba képes beülni, és annak is, hogy noha mindössze pár éve játszanak együtt, repertoárjuk Purcelltől Kurtágig terjed, például télen abszolválták a komplett Bartók-ciklus lemezfelvételét. E széles repertoárt pedig többek közt a különféle versenygyőzelmeknek köszönhető meghívásokon játsszák be.

Az est hangszeres szólistája a sokszoros versenygyőztes, francia Laurent Korcia, akitől az interneten leginkább népszerű műveket hallhatunk — azokat viszont remekül tolmácsolja, így aligha lesz baj az est legismertebb művével, Brahms Hegedűversenyével, mely nem csupán közönségcsalogatásként szerepel a műsoron: számtalan korábbi előzmény után az elmúlt évadban az NFZ Brahms-ciklusán ismét meggyőződhettünk arról, hogy Kocsis Zoltánnak van mondandója Brahmsról.

2014. szeptember 25. NEMZETI FILHARMONIKUSOK VEZÉNYEL: KOCSIS ZOLTÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

22 müpa

magazin 2014 szeptember–október

A Beethoven középső korszakából való kvartett műsorra tűzéséért külön hálás vagyok — mostanában talán épp ezek a művek szorulnak háttérbe a kései opusok miatt. Ha pedig méltó interpretációban szólal meg Schubert Vonósötöse, az a legmagasabb rendű elmélyülés lehetőségét kínálja. És ehhez még egy kis Purcellt is kapunk — kell-e ennél több egy estére?

2014. október 1. A KELEMEN KVARTETT ÉS PERÉNYI MIKLÓS

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

HOSSZÚ századforduló

HA, akkor…

Gustav Mahler, Richard Strauss — két eltérő származás, habitus, életszemlélet és sors, a kettejük közti zenei rokonság mégis tagadhatatlan, ahogy mondjuk Klimt és Schiele is ugyanannak a világnak gyermeke. Et a világot nevezzük az egyszerűség kedvéért századfordulónak, mégpedig a Monarchia századfordulójának. A Budapesti Fesztiválzenekar október 3-i műsora alapján e századforduló 1882-től 1948-ig tartott: Mahler IV. szimfóniája előbbi dátumig vezethető vis�sza, Strauss 1946-48-ban komponált, 1950-ben posthumus — Kirsten Flagstad és Wilhelm Furtwängler által — bemutatott (töredékében teljesnek érzett) dalciklusa pedig egyértelműen utal szerzője 1888-89-ben írott Halál és megdicsőülés című hangkölteményére. (Strauss állítólag a halálos ágyán is meg volt elégedve, huszonévesen milyen nagyszerűen fogalmazta meg a halál témáját.) Az elmúlás mind a négy (három Hermann Hesse- és egy Joseph von Eichendorff-) szövegben jelen van, Strauss zenéje pedig a kési operák nosztalgikus lebegésével teremt időn kívüli szépséget. Talán a második dal, a Szeptember a leginkább Mahleres — Mahler mindenesetre iskolát teremtett zenekari dalaival, melyek nem egyszer váltak szimfóniák alapjává. Így ezen az estén a Negyedik mellett egy kicsit az Első szimfónia is megszólal, a Vándorlegény-dalok révén. Az est szólistájaként pódiumra lép Tassis Christoyannis, a Fischer Iván vezette operaelőadások gyakori szereplője.

Ha október 22-e, akkor Liszt Ferenc születésnapja, ha Liszt Ferenc születésnapja, akkor Bogányi Gergely koncertje. És ha Bogányi Gergely koncertje, akkor maratoni teljesítmény. Volt már Chopin-összes egy hétvége alatt, volt Liszt-triptichon egyetlen napon, ehhez képest most „csak” az összes transzcendens etűdöt kapjuk, meg Saint-Saëns Haláltáncát Liszt átiratában. Utóbbi az idős Liszt munkája, az 1874-ben bemutatott hegedűs-zenekaros darabból, de Saint-Saëns zenei világában Liszt szelleme a kezdetektől benne van, s közös vonása a két szerzőnek, hogy a virtuozitás sosem öncélú. Erre utal az etűdsorozat címe is: bár a „transzcendens” jelzőt a művek emberfeletti erőpróbájával szokás összekapcsolni, sokkal valószínűbb, hogy célja inkább e darabok megkülönböztetése a korban divatos, „földi” etűdöktől. Liszt ugyanis ezeken nőtt föl, többek közt Czerny növendékeként, és ezektől kellett elszakadnia — ahogy a virtuóz, ördög barátja koncertművész szerepétől is. A zenei alapanyag jelentős részét ugyan tizenöt évesen, „csodakamaszként” írta, az 1838-as, majd 1851-es újragondolások, kiegészítések, rendszerbe foglalások épp ennek az átértelmezésnek, felemelésnek mérföldkövei. A programzenei címek (például: Vad hajsza, Hóvihar, Eroica vagy Mazeppa) külső és belső utalásokkal segítenek értelmezni ezeket az egyesével is teljes, zárt világot adó remekműveket, melyek ciklusban inkább csak lemezről hallgathatók — Bogányi újabb erőpróbája megajándékozhat bennünket a teljesség kétségkívül transzcendens élményével. Mesterházi Gábor

2014. október 3-4-5. BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR VEZÉNYEL: FISCHER IVÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. október 22. MVM KONCERTEK — A ZONGORA BOGÁNYI GERGELY ZONGORAESTJE BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2014 szeptember–október

fotó: Franziska Strauss

KLASSZIKU Üstökös? állócsillag? vagy csak egy szerényebb planéta? – sokszor lehetetlen

HELYET megjósolni, mi válik majd egy-egy tehetséges fiatal muzsikusból. Ám az egészen bizonyos, hogy a mi figyelmünk hozhatja ki belőlük a legjobbat.

24 müpa

magazin 2014 szeptember–október

IFJÚSÁGNAK

Helyet az ifjúságnak! — hangzik fel időről időre a szép korú jelszó, amelyből úgy nyolcvan esztendeje a Molnár-epigon Lakatos László még egy helyre kis vígjátékot is írt. A generációk egymás mellett élésének e nagy és örökzöld közhelye persze az agyonkoptatás dacára is helyénvaló és igaz, s különösen helyénvaló és igaz a komolyzene világában, amelynek jövőbeni léte döntően azon múlik, hogy sikerül-e megnyernie magának az ifjúság érdeklődését és rokonszenvét. Ehhez pedig, sok más mellett, a koncertdobogón is mind több fiatalnak kell megjelennie és helyzetbe kerülnie, amihez a feltételek adottak is, hiszen tehetséges ifjú muzsikusból ma sincs hiány. S ami legalább ennyire fontos: a nemzetközi zenei élet intézményi szereplői, a koncertközpontok, a koncertszervező cégek, a lemezkiadók és a klasszikus zenei rádióadók immár maguk is módszeresen mozdítják elő az új tehetségek indulását, megismertetését és népszerűsítését. Mondjuk a már korábban is népszerű, azonban napjainkra mindinkább felértékelődő zenei versenyek révén (mint amilyen a közelmúltban a kamaszcsellista Devich Gergelyt díjhoz juttató Ifjú Zenészek Eurovíziója), vagy éppen más, nagy ívű együttműködések megszervezésével. Ilyen jövőépítő, koncepciózus nemzetközi együttműködés kontinensünkön a Rising Stars program is, amelyet az ECHO, vagyis az Európai Hangversenytermek Szervezete hívott életre, s amely komoly publicitása révén már eddig is több pályafutás meredek felívelését segítette elő. Ebben a kezdeményezésben a 2012/2013-as évad óta a Művészetek Palotája is tevékenyen részt vesz, budapesti bemutatkozó fellépést kínálva olyan tehetséges fiatal zenészek számára, akik jó eséllyel az elkövetkező évtizedek nemzetközi koncertéletének legelső vonalát alkotják majd. Ennek a programnak és benne a Müpa részvételének köszönhetjük azt a szeptemberi koncertet is, amely egy osztrák zongoristát és egy francia vonósnégyest mutat be a magyar közönségnek, első, ámde aligha utolsó budapesti fellépésükön. A 2001-es alapítású Quatuor Ardeo, vagy másként az Ardeo Quartet négy remek vonósmuzsikus, négy ifjú hölgy (Olivia Hughes, Carole Petitdemange, Noriko Inoue és Joëlle Martinez) közös vállalkozása. Sikeres versenyszereplések és nemzetközi turnék jelzik a vonósnégyes eddig bejárt művészi útját: Moszk-

vától Melbourne-ig, a párizsi Pompidou Központtól az amszterdami Concertgebouw-ig. A 2014-es évben budapesti kamaraestjüket megelőzően — franciaországi koncertjeiken kívül — Svájcban, Izraelben, Olaszországban és az ausztriai Attersee fesztiválján is ott muzsikálnak. A szeptemberi hangverseny első felét azonban egy még náluk is fiatalabb és újabb zenésztehetség, az alig tizenkilenc

…a koncert dobogón is mind több fiatalnak kell megjelennie és helyzetbe kerülnie… esztendős Aaron Pilsan zongorajátéka tölti majd ki. A dornbirni születésű fiatalember, aki egyébiránt sakkjátékosként is jeleskedik, nyolcévesen első zongoraleckéit Kárpáti Ivántól kapta, s azóta a salzburgi Mozarteum falai között, majd Alfred Brendel és Schiff András mesterkurzusain mélyítette el tudását. A kamaszkorból éppen csak kilépő Pilsan egyelőre nem kíván egyes zeneszerzőkre vagy akár stíluskorszakokra specializálódni: Münchenben Liszt-interpretációjáért nyert különdíjat, míg Budapesten (s éppígy Londonban és Amszterdamban) Bach, Beethoven és Chopin műveinek előadásával mutatkozik be idén. A nemzetközi koncertvilág fiatal tehetségei, új ígéretei mindazonáltal európai programoktól függetlenül is bemutatkozási lehetőséghez jutnak, hála a magyar zenei élet nyitottságának. E nyitottságnak és a nemzetközi tájékozódás magától értetődő gyakorlatának egyik jeles képviselője ma okvetlenül a Pannon

Filharmonikusokat 2011 óta irányító Bogányi Tibor. A gordonkaművész-karmester mondhatni saját személyében is jelképezi részint a koncertpódiumokon lezajló békés nemzedékváltás sikerét, részint a zenészpályafutások nemzetközi hátterét. Az idén negyvenéves muzsikus ugyanis Finnországban alapozta meg karmesteri karrierjét, s családjával ma Bécsben él, miközben Pécs szimfonikus együttesét mind több feltörekvő vagy már beérkezett világjáró művésszel hozza gyümölcsöző munkakapcsolatba. Így aztán a Pannon Filharmonikusok szeptember végi hangversenyének szólista vendége egy alig huszonhárom éves francia zongorista, Charlotte Coulaud lesz, akinek Müpa-beli bemutatkozása ugyancsak jól beleillik az emelkedő csillagok sorozatába. Az első koncertjét nyolcévesen adó Coulaud párizsi konzervatóriumi tanulmányait követően — Aaron Pilsanhoz hasonlóan — maga is látogatta a salzburgi Mozarteum kurzusait. Tavaly nyár elején pedig diadalmaskodott az Île-de-France nemzetközi zongoraversenyén, s még az ott rendszeresen zsűritagként közreműködő Mocsári Károly különdíját is elnyerte. Összehangolt nemzetközi kezdeményezéseken innen és túl, egyre több tehetséges fiatal kerül tehát helyzetbe a Müpa és a világ megannyi más koncertdobogóján. A folyamat a lehető legtermészetesebb, mindössze a jelentősége nagyobb, mint a korábbi korszakokban. Régi, meghitt kedvenceink mellé új művészek kerülnek, akikre majd nagy feladat vár: fiatalos lendületükkel tovább kell vinniük és tehetségükkel éltetniük egy gazdag és hatalmas múltú hagyományt. Merthogy a „helyet a fiataloknak” elve a klasszikus zene és a koncertélet világában is kéz a kézben jár egy másik tétellel, a múlt, a tradíció tiszteletével. Régen az ilyesmit nevezték dialektikus egységnek. László Ferenc

2014. szeptember 25. • RISING STARS • AARON PILSAN ÉS A QUATUOR ARDEO FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. szeptember 30. • SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK • CHARLOTTE COULAUD ÉS A PANNON FILHARMONIKUSOK BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2014 szeptember–október

KLASSZIKU

T R ISZ TÁ NI Az internet korában, amikor egy-egy jelentős művész szinte minden megmozdulását rögzítik valamilyen formában, sokszor elsikkad a személyes találkozás jelentősége, ám Kaufmann első és mindeddig utolsó pesti fellépésén még kávéskanállal adagolt műsorával is bizonyságot tett arról, hogy a személyiség varázsa az előadó-művészet elengedhetetlen tartozéka: a média csak lenyomatát nyújthatja az élménynek, a teljességet semmiképp. Épp ezért fokozott várakozás előzi meg az újabb találkozást, mely alkalommal immár egy teljes műsor keretében nyílik rá alkalmunk, hogy tovább árnyaljuk a bennünk élő Kaufmann-képet. Kockázatos vállalkozás-e Kaufmann részéről dalesttel állni a publikum elé? Ő aligha érezheti annak: abban a zenekultúrában, melyben nevelkedett, a dal épp olyan természetes módja a zenei önkifejezésnek, mint az operaéneklés — csupán az eszközök és az arányok mások. No és feltétlenül bízhat nevének vonzerejében: rajongói jóvoltából a teltház alighanem

26 müpa

magazin 2014 szeptember–október

garantált, és a műfaj szerelmesei joggal reménykedhetnek abban, hogy az eddig csak operai munkásságát ismerő többi hallgató szívesen követi Kaufmannt új területek felé. Mármint számukra új területekre — hiszen Kaufmann napjaink egyik legavatottabb dalénekese: éves fellépései között a dalestek száma alig-alig marad el az operaszínpadi szereplésektől, s legutóbbi kompaktlemezén is Schubert Téli utazás című dalciklusát énekli; de a diszkográfiában ott sorakozik már A szép molnárlány, egy Richard Strauss-album, valamint a Wesendonck-dalok rögzítése

is. Utóbbit budapesti koncertjén is hallhatjuk majd, igaz, nem a CD-n megszólaló zenekari változatban, hanem Wagner eredeti megfogalmazásában, zongorakísérettel. Hogyan? — kaphatja fel a fejét a Wagner-életműben járatos olvasó, aki tudja, hogy a népszerű nevén Wesendonck-dalokként emlegetett ciklus eredetileg Fünf Gedichte von Mathilde Wesendonk für eine Frauenstimme und Klavier címmel jelent meg nyomtatásban, vagyis a zeneszerző az előadó-apparátusnak nem

…Schumann Asszonyszerelem, asszonysors-ciklusát is megszólaltatta már férfi...

Mathilde Wesendonck: Fájdalmak (Wesendonck-dalok, 4.)

A lemezek és DVD-k sora, valamint a Metropolitan-közvetítések olyan népszerűvé tették hazánk

Sír a nap, ha jő az este, arca véres könnybe gyúl és a tengert rőtre festve ifjú teste sírba hull.

operarajongóinak körében Jonas Kaufmannt, hogy tavaly, mikor egy operagála kedvéért Budapestre látogatott, szinte régi ismerősként üdvözöltük.

Ám a régi fénybe kél, győztesen az éjszakán, minden új nap hajnalán, mint egy büszke, hős vezér!

Most újra eljön a híres sztártenor, de ezúttal

fotó: Gregor Hohenberg

ritka csemegét kínálva: dalestet ad.

DALOK csupán a hangszeres részére vonatkozó elképzeléseit rögzítette pontosan, de a vokálist illetően is: a dalokat kifejezetten női hangra képzelte el. A dalok keletkezéstörténetét ismerve ez kevéssé lehet meglepő: az érett Wagner művei között ez az egyetlen jelentős alkotás, melyet nem saját szövegére komponált, hanem történetesen egy hölgy, Mathilde Wesendonck versei ihlették őket — a költeményeket pedig az utókor oly mértékben tekintette a költőnő alanyi megnyilatkozásának, hogy jószerivel elképzelhetetlennek tartotta a szerzői intenciótól való eltérést. Kivételek persze akadtak: a dalok diszkográfiáját böngészve Lauritz Melchior, Plácido Domingo, Franco Corelli, sőt — horribile dictu — még Andrea Bocelli nevével is találkozhatunk; a nem-tenorok közül a basszista Paata Burchuladze érdemel említést. A férfi énekesek azonban többnyire csak egy-egy dal megszólaltatására vállalkoztak, a teljes ciklust meghagyták a női kollégák számára. A problémával való szembesülést Kaufmann sem kerülhette el: CD-je

megjelenése kapcsán adott interjújában azt sem felejti el megemlíteni, hogy aktuális vállalkozásánál sokkal extrémebb dolgok is megestek már egyes dalciklusok interpretáció-történetében, például Schumann Asszonyszerelem, asszonysors-ciklusát is megszólaltatta már férfi. Ennél nyomósabb érv azonban, hogy Kaufmann szerint a Wesendonck-dalok szövegében nincs semmi kifejezetten női — éppen ellenkezőleg. Ha a szöveget pusztán azért értelmezzük hagyományosan női szemszögből, mert szerzőjük nő, a megzenésített dalokat miért is ne tekinthetnénk egy férfi egyes szám első személyű megnyilatkozásának, tekintve, hogy szerzőjük férfi? S aki hallotta már Kaufmann Wesendonck-dalait, tudhatja, hogy a nyilatkozat nem üres fecsegés: ott áll mögötte az előadás esztétikai hitelessége. A zenetudomány által sokszor idézett tényt, miszerint e dalok műhelytanulmányok volnának az épp velük egy időben készült Trisztán és Izoldához, a női előadások általában izoldai megközelítéssel támasztják alá; Kaufmann hangján viszont a kompozíció egyszer csak trisztá-

Ah, mert szenvedés a sorsod, árva szív, ne sírj, ne fájj, hisz a napkirály se boldog, őt is várja bús halál. Lásd, a sírból kél új élet és a kín is kéjre gyújt: hála néked, nagy Természet, mert te adsz a szívre bút. (Fordította: Lányi Viktor)

ni színezetet kap. Kaufmann 2013-as Wagner CD-je mind az operamonológok, mind a Wesendonck-dalok esetében az ember végtelen magányáról szól — s ez bizony nemektől független, örökké élő probléma. Kivételes szerencse, hogy e magasrendű interpretáció megismerésére ezúttal élőben is lehetőségünk nyílhat — kíváncsian várjuk, hogyan árnyalja eddigi benyomásainkat a pillanat varázsa. A Wagner-dalokkal érdekes ellentétet (vagy épp ellenkezőleg?) alkothat Schumann tőrőlmetszetten férfi dalciklusa, A költő szerelme, s további csemegének ígérkezik Liszt Ferenc Petrarca-szonettjeinek megszólaltatása, melyet aligha a magyar közönség előtti kötelező udvariasságként illesztett műsorába Jonas Kaufmann, sokkal inkább a Wagner mellett sokszor háttérbe szoruló zeneszerző zseni előtti méltó tisztelgésként. Bóka Gábor 2014. október 7. JONAS KAUFMANN ÉS HELMUTH DEUTSCH BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

KLASSZIKU

SZABADULJ

A BEIDEGZŐDÉSEKTŐL! Gardiner újraértelmez mindent, amihez nyúl, megkérdőjelez minden beidegződést, előássa a kornak megfelelő hangszereket, tempókat, elképzeléseket. Megeleveníti a szerzők eredeti szándékait és a korszakhoz illő hangzást. Újraértelmezi a műveket. Így hát érdemes fülünket, agyunkat, szívünket is kitárni — meghallani és átérezni, amiben ez a Beethoven-interpretáció eltér a már sokszor hallottól. Lehet valami újat hallani a Sors-szimfóniában? Lehet. Erre Gardiner a garancia. A Forradalom és Romantika Zenekarát (Orchestre Révolutionnaire et Romantique) Sir John Eliot Gardiner alapította idestova 25 éve, 1990-ben, azzal a céllal, hogy míg első együtteseinek, a Monteverdi Zenekarnak (1968 — nem tévedés: zenekarnak, mert Gardiner ilyen nevű együttest is alapított, nemcsak a híres

28 müpa

magazin 2014 szeptember–október

Monteverdi Kórust), majd a tagjaiból alakult Angol Barokk Szólistáknak (1977) értelemszerűen a barokk zeneirodalom korhű hangszereken történő autentikus bemutatása a profilja, a Forradalom és Romantika Zenekarával szintén korhű hangszereken a 19-20. század muzsikáját, elsősorban Beethovent és a francia zeneirodalom nagyjait adja elő ugyanolyan alapossággal, hűséggel és ugyanolyan magas színvonalon. Megalakulása óta az együttes számtalan díjat, elismerést szerzett. Külön figyelmet szenteltek a Beethoven- és Berlioz-művek megszólaltatásának, aminek minőségéről a Müpa koncertjén is megbizonyosodhat a közönség. Az összes Beethoven-szimfóniát bemutató turnéjukkal három éve óriási sikerrel járták be Európát és az Egyesült Államokat. Elismerést szereztek romantikus repertoárjukkal — főként Berliozinterpretációjukkal, amelyből szintén

ízelítőt nyújtanak ezen a hangversenyen, a Nyári éjszakák dalciklusban. A zenekar patrónusa Károly brit herceg. Berlioz műveit olyan hangszereken adják elő, amilyeneket a 19. század első felében használtak. Így ma csak nagyon ritkán hallhatjuk ezeket a kompozíciókat, hiszen Berlioz életművét ma a zenei közfelfogás nem tekinti a „historikus előadópraxis” tárgyának, és rendre modern hangszerparkkal szólaltatja meg. Gardiner felfogásban is visszanyúl a komponista saját korához és elképzeléseihez: nemcsak a modern hangszereket veti el, de a darabokat is megszabadítja az időközben rájuk rakódott modern stílustól és maníroktól. Nem véletlen, hogy egyik DVD-jének címe Az újra felfedezett Berlioz. A Fantasztikus szimfóniában különleges hangszereket is megszólaltat — ezeket a szerző a partitúrában előírja, de ma már nin-

Ez az este egészen biztosan rendkívüli élménnyel szolgál majd, noha a

Sir John Eliot Gardiner 1943-ban született Angliában. 15 éves kora óta vezényel. 1980 és 1983 között a kanadai CBC Rádiózenekar első karmestere, 1981-től 1990-ig a göttingeni Händel Fesztivál művészeti vezetője, majd a Lyoni Opera zeneigazgatója, később az Észak-német Rádió Zenekarának első karmestere. 1968-ban megalapította a Monteverdi Zenekart, néhány évvel később ennek tagjaiból hozta létre az Angol Barokk Szólisták (English Baroque Soloists) korhű hangszereken játszó együttesét.

programban látszólag csak egy ritkábban hallható mű szerepel, Berlioz dalciklusa. A műsor azonban ez esetben mégsem a megszokott lesz. A titok az előadókban rejlik, napjaink egyik

1969-ben debütált operakarmesterként a londoni English National Operában A varázsfuvolával. 1990-ben a klasszikus és romantikus művek előadására újabb régi hangszeres együttest alapított, A Forradalom és Romantika Zenekarát.

legkiválóbb énekese, Ann Hallenberg tehetségében, a zenekar kivételes

2005-ben hanglemez-kiadói tevékenységbe fogott, cége a rendkívül sikeres Soli Deo Gloria. Vendégdirigensként a világ legjelentősebb együtteseit vezényelte. Közel 300 hanglemeze jelent meg, előadói repertoárja Monteverditől Brittenig terjed. 1998ban II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte.

játékában — és persze az egész produkció

fotó: Chris Christodoulou

motorjában, Sir John Eliot Gardinerben.

! csenek használatban (ilyen a szerpent és az ophikleid). Alaposságát mutatja, hogy a felvételt ugyanabban a teremben készítette el, amelyikben a mű 1830-ban, az ősbemutatón is felcsendült. Mindez jól példázza a karmester elmélyült filológiai tevékenységét, minden részletre kiterjedő figyelmét. Nem véletlen, hogy a világ egyik legrangosabb zenei lapjának díját, a Gramophone Awardot többször nyerte el, mint bármely más művész a világon. Berlioz Nyári éjszakák című dalciklusát barátja, Théophile Gautier (1811–1872) francia költő hat verse ihlette, melyeket a zeneszerző A halál komédiája című kötetből válogatott. A ciklus 1841-ben készült el, és a téma — a romantika korában nem éppen meglepő módon — a szerelem, a melankólia, a vágyakozás, a remény és reménytelenség. Pikáns érdekesség a ciklus negyedik darabja,

„Az én Beethoven-felfogásom rendkívül radikális. Igen, ez a helyes szó, radikális, abban az értelemben, hogy szenvedélyesen igyekszem kihozni mindent, ami Beethovenben forradalmi és romantikus. Úgy kell megközelíteni, mintha kortárs zene volna. Azok a hangszerek, amelyek ma a rendelkezésünkre állnak, túlságosan tökéletesek, túlságosan finomak ahhoz, hogy megfeleljenek Beethoven zenéjéhez. Olyanok, mint egy BMW, vagy valami más gyönyörű autó. Beethovenhez olyan hangszerre van szükség, amely képességei és technikai lehetőségei maximumáig van hajtva, hogy meg tudja ragadni Beethoven gondolkodásának és hangzásbeli felfogásának szélsőségeit. Modern zenekarral ezt rendkívül nehéz elérni. Ehhez valóban arra van szükség, hogy a zenész lebontsa a 19. századra vonatkozó összes régi beidegződését, reakcióját és válaszát. Vagyis mindazt, ami a mai zenekarokat jellemzi.”

a Távollét című, amelyet Berlioz akkori szerelme, szeretője, későbbi felesége, Marie Recio számára írt át szoprán hangra. Marie vele utazott itáliai turnéjára, és talán hogy együttlétüket legitimálja, Berlioz felkérte, énekeljen el két dalt a koncerteken. Ekkor írta át számára a Távollét mezzo-szólamát is szopránra. Az eredetileg tenorra és mezzoszopránra komponált dalokat később baritonra, altra illetve szopránra dolgozta át, 15 évvel később pedig egy svájci kiadó kérésére az eredeti zongoraszólam helyett teljes zenekari kíséretet komponált. Ma szinte kizárólag ezt a verziót játsszák hangversenyeken. A mű Berlioz által adott címe — Les nuits d’été — egyben főhajtás Berlioz rajongott Shakespeare-je és a franciául hasonló című Szentivánéji álom előtt (Le songe d’une nuit d’été).

A dalciklus előadója ezen az estén a svéd mezzoszoprán, Ann Hallenberg (1967), aki a stockholmi Operaakadémián szerzett diplomát, tanult Londonban is, és mára a világ legnagyobb karmestereivel és zenekaraival lép fel rendszeresen a legjelentősebb zenei pódiumokon és operaházakban. Sir John Eliot Gardinerrel sem ez az első közös munkája, gyakran dolgoznak együtt. 2008-ban a Nobel-díj átadási ünnepségén a Gardiner vezényelte együttesek koncertjének is szólistája volt. Elsősorban operaénekesként ismerik, de egyházi művek előadójaként is hírnevet szerzett. Repertoárja a 17. századtól a kortárs zenéig terjed, így hihetetlen mennyiségű szerepet és művet ölel fel Cavallitól és Monteverditől Mozarton és Brahmson át Mahlerig vagy épp a svéd kortárs komponista Daniel Börtzig, csakúgy, mint több kiadónál megjelent számos lemeze. Már hatévesen operaéne-

müpa

magazin 2014 szeptember–október

kesnek készült, aztán később, amikor úgy ítélte meg, hogy ez túl merész álom, régész szeretett volna lenni. Szülei engedték, hogy végül énekes legyen, de ragaszkodtak ahhoz, hogy végezzen egyetemet és legyen civil képesítése is. Legbüszkébb pillanata mégis az volt, amikor egy este, nem sokkal édesapja halála előtt azzal büszkélkedhetett el neki, hogy másnap — életében először — fellép a milánói Scalában. Legfőbb hobbija az olvasás, amiben mindenevő, lényeg, hogy a könyv hosszú legyen, így nem csoda, hogy kedvence A gyűrűk ura. Babaházakat és miniatűröket gyűjt. Imádja kétkezi munkával kipihenni magát: kertészkedik és szívesen újítja fel házát. Saját bevallása szerint kicsit naiv, és igyekszik a legjobb anya és feleség lenni. Mezzóként indult, aztán mélyült a hangja és altszerepeket énekelt, majd újra magasabb lett, és visszatért a mezzoszoprán fekvésbe. Szerepálma azért nincs, mert szinte mindent elénekelt már. Vágya a zenei különlegességek, a ritkán vagy sosem játszott művek, operák felfedezése. Mottója a nálunk is kedvelt Három jószívű rablóból, Thorbjørn Egner bájos meseregényéből való: „Sose bántsuk egymást, inkább / jók és kedvesek legyünk, / máskülönben ahogy tetszik, úgy tegyünk.” (G. Beke Margit fordítása) Mikes Éva

fotó: Chris Christodoulou

KLASSZIKU

Lehet valami újat hallani a Sors-szimfóniában? Lehet. Erre Gardiner a garancia.

„Már 15 évesen nagyon szerencsés voltam, mert a kórusból, amelyben középiskolásként énekeltem, néha hiányzott a karnagy, és én léptem a helyébe. És mert sokat tanultam akkoriban egy nagy magyar művésztől, Doráti Antaltól. Ez 1964-ben volt, egy nyári kurzuson. Kivételesen érdekes időszak volt. Doráti nem volt nagyon kedves vagy kellemes ember, de rendkívül jó karmester volt. Mindig az éneklés volt az első számú szerelmem. Ezért alapítottam meg még abban az évben, 1964-ben, 21 évesen (kereken 50 éve!) a Monteverdi Kórust. Az éneklést soha nem hagytam abba. Most is énekelek, természetesen nem hivatásszerűen. De számomra a muzsikálás mindenekelőtt éneklést jelent. Miután befejeztem tanulmányaimat Cambridge-ben, Nadia Boulanger-nál tanultam éneket, de előtte és utána is énekeltem szólistaként és kórusban. Ez mindig segített, valamiféle folytonosságot, állandóságot jelentett. A kóruséneklés a világ egyik nagy csodája. Ahhoz, hogy igazi muzsikus legyen az ember, vagy vonósnégyesben kell játszani, vagy a cappella énekelni, vagy úgy zongorázni, mint Benedetti-Michelangeli és Krystian Zimerman.”

2014. október 30. SIR JOHN ELIOT GARDINER ÉSA FORRADALOM ÉS ROMANTIKA ZENEKARA KÖZREMŰKÖDIK: ANN HALLENBERG — MEZZOSZOPRÁN BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

30 müpa

magazin 2014 szeptember–október

„Van egy farmom Dorsetben, ahol felnőttem. Igazán nagy farm, ahol valódi termelés folyik, amit évek alatt építettem fel, és mára már el is tartja magát. Nem hobbikert! Birkát, tehenet tenyésztünk, zöldséget termesztünk. Sok a munka, megyek is haza, amikor csak tudok. Nemrég építettem a házra egy dolgozószintet, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az erdőre. Ez a hely teremti meg az egyensúlyt az életemben a zenével. Nagyon fontos, hogy meglegyen az egyensúly a dolgok között. A szilárdság, a »puszta anyag« és a szellem között. Sok erőt merítek ebből.”

DIÁKJEGY

500

FORINTÉRT A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben és a Fesztivál Színházban rendezett valamennyi programra a kezdés előtt egy órával – diákigazolvány felmutatásával, korlátozott számban – 500 forintért válthatnak belépőt az állóhelyekre. Egy diákigazolvánnyal egy belépőjegy váltható.

F O LYA M AT O S M Ú L

DALNOKOK

ATYJA A felé hajított kövek erőtlenül estek

vissza a földre, a vérszomjas vadállatok szelíden hallgatták, lantjátéka vizek folyásirányát változtatta meg. Halandók közt egyedüliként lement az alvilágba, sőt vissza is tért onnan – mindezt a zene varázshatalmával. Ő Orfeusz, az európai kultúrtörténet egyik központi alakja, több mint hetven opera, megannyi festmény, költemény, zenemű, film „főszereplője”.

32 müpa

magazin 2014 szeptember–október

„A mitológia az ember önábrázolása (…), egyúttal pedig a világról szóló kinyilatkoztatás. Az ember saját léte és az őt körülvevő világ valósága egyszerre jut benne kifejezésre a mitológia sajátos hangján” — vallja Kerényi Károly, a 20. század nemzetközi hírű klasszika-filo lógusa. Orfeusz tehát mi vagyunk, története rólunk szól. „A valóságból indultam teérted / Oda, hol nem vagy. Megtaláltalak. / Ott, hol nem voltál, nem vagy. Önmagamban. / Rád néztem vissza? Önmagamra néztem. / Téged vesztettelek el? Magamat.” — írja Beney Zsuzsa Orpheus és Eurydiké című versciklusában. Szabolcsi Bence máshonnan közelít, de ugyanezt mondja a kultúrák pusztulásáról írott izgalmas tanulmányában, amikor így fogalmaz: az európai kultúrtörténetet meghatározó személyiségek példaszerű megnyilvánulásaikkal kilépnek a maguk

„Hát mégis visszafordult!” korából, hogy az eljövendő emberiséget jelképezzék, s éppen ezért maguk is jelképek, példázatok. Ilyen személy volt Jézus Krisztus — írja Szabolcsi –, Odüsszeusz, Prométheusz, Don Juan, Faust és Orfeusz is, aki átlépte az emberi világ és az alvilág határait. „Orfeusz vagyok én, és Eurüdiké léptét követem egyre, vaksötét vidéken, hová halandó ember sose jutott még” — varázsolja el énekével a címszereplő a Sztüx folyó révészét Monteverdi 1607-ben bemutatott operájában. A dalok (vagy dalnokok) atyja — ahogyan Pindarosz nevezi az i. e. 6. században — egy trák király (más források szerint Apolló) és Kalliopé múzsa gyermekeként született, nevének eredete ma már kideríthetetlen. Ifjú hitvesével paradicsomi boldogságban élte életét, de „nagy magasságban gyakran közel a zuhanás” — énekli a kórus a Monteverdi-operában: Eurüdikét halálra marta egy kígyó. Az alvilági istenektől Orfeusz lehetőséget kap, hogy visszahozza kedvesét az élők sorába, azzal a feltétellel, hogy előtte halad, és nem tekint vissza rá. Azonban kudarcot vall: „Orfeusz meghódította az alvilágot, őt pedig meghódították az érzelmei. Csak az méltó az örök dicsőségre, aki saját maga fölött győzedelmeskedik” — hangzik a ki-

nyilatkoztatás az 1607-ben, Mantovában bemutatott operában, amelynek végén Apollón emeli magához a bukott hőst. Ovidius arról ír az Átváltozásokban, hogy kudarca után a lantos „menekült minden szerelemtől, mit nők nyújthattak”, „sőt, ő volt, ki a thrák nép közt bevezette a zsenge ifju fiuk szeretését” (Devecseri Gábor fordítása). A legenda szerint az Orfeusz által kikosarazott trák bacchánsnők meg akarták kövezni, de a kövek az orfeuszi zene hallatára erejüket vesztve hullottak vissza a földre, a feldühödött asszonyok végül darabokra tépték a lantost — ahogyan ez Albrecht Dürer egyik híressé vált rajzán is látható. A legenda szerint Orfeusz halála után feje és lantja véget nem érő siratókat énekelve sodródott le a Hebrus (ma: Marica) folyón az Égei-tengerbe — Gustave Moreau gyönyörű festményén egy hölgy (talán Eurüdiké?) tartja kezében a hős lantját, mint afféle tálcát, rajta a dalnok fejével (lásd még Judit és Holofernész, illetve Salome és Keresztelő Szent János történetét). Orfeusz maradványait végül Leszbosz szigetén vetette partra a víz, ahol szentélyt építettek a tiszteletére. Stefano Landi komikus elemekben is bővelkedő operája, az Orfeusz halála is a szörnyű gyilkosságot meséli el, valamint azt, miként döntött halála után a hős arról, hogy nem Eurüdikéhez csatlakozik az alvilágban, hanem inkább az istenekhez az Olümposzon; ehhez az kellett, hogy Merkúr megmutassa neki, kedvese a felejtés italából ivott, így már fel sem ismerné. „Ő már gyökér volt, / s mikor hirtelen / hátravonta az isten s fájdalommal / kiáltott fel: »Hát mégis visszafordult!«, / ő mit sem értve, halkan kérdte: ki?” — olvassuk Rilke Orpheusz, Eurüdiké, Hermész című versében, Rab Zsuzsa gyönyörű fordításában. (A költő mintegy húsz évvel később, 1922-ben nagyszabású szonettciklusban tért vissza a mitológiai hőshöz.) A mítoszok jellemzője, hogy több változatban élnek, így az operák világában nem szentségtörés, ha a szövegkönyvíró itt-ott megváltoztatja a történetet. A műfajt megújító Gluck 18. század közepén keletkezett, bámulatos arányérzékről tanúskodó, ókori mintákat követő művében például a főhős maga vetne véget életének, hogy szerelméhez csatlakozzon az alvilágban, de Ámor megakadályozza. Meghatva a lantos töretlen szerelmétől és hősies elszántságától, a szerelemisten visszahozza Eurüdikét a földre. Liszt Ferenc szimfonikus költeménye, Offenbach szatirikus operettje a legenda viszonylag

jól ismert feldolgozásai, Joseph Haydn 1791-ben London számára komponált, de befejezetlenül maradt Orfeóját öt éve láthattuk Magyarországon, Stravinsky balettje viszont már ritkábban kerül elő. Érdekes lenne megismerni Telemann, Dittersdorf, Milhaud, Křenek, Henze és Birtwistle feldolgozásait is. És vajon milyen mű született volna, ha Rameau és Debussy műhelyében nemcsak tervek, vázlatok, részletek maradnak meg egy elképzelt Orfeusz-zenéből? És akkor még nem beszéltünk Camille Corot, Charles Jalabert, Chagall, Rubens, Bronzino, Ferenczy más-más hangulatot tükröző, egyedi festményeiről, Rodin szobráról, Marcel Camus Oscar-díjas Fekete Orfeuszáról, Cocteau filmtrilógiájáról. Mert a téma kimeríthetetlen, a történetnek pedig koránt sincs vége. Várkonyi Tamás Orfeusz alakja és vállalkozása nem mindenkiben keltett csodálatot; Phaidrosz például így beszél Platón Lakomájában: „Azt a buzgalmat és erényt, amit Erósz kelt, az istenek is mindennél többre becsülik. Or pheuszt viszont, Oiagrosz fiát üres kézzel küldték vissza a Hadészból. Feleségének, akiért jött, csak a képmását mutatták meg, őt magát nem adták oda, mert elpuhultnak tartották Orpheuszt (nem hiába volt hárfás), mivel nem volt bátorsága szerelméért meghalni, mint Alkésztisznek, hanem addig mesterkedett, míg élve jutott a Hadészba. Sőt ezért büntetést is róttak rá, és úgy rendelték, hogy asszonyok kezétől lelje halálát.” (Telegdi Zsigmond fordítása).

Híres példa Beethoven G-dúr zongoraversenyének lassú tétele, amely a hihető elgondolás szerint az alvilág borzalmai és Orfeusz kifinomult művészetének találkozása. A vonósok kemény kijelentéseire a zongora lágy, éneklő hangjai–akkordjai válaszolnak, majd a zenekar hangja fokozatosan ellágyul, megszelídül az ötperces „jelenet” végére.

A cikkben nem törekedtünk sem Orfeusz, sem Eurüdiké nevének egységes írására, tiszteletben tartva az eltérő szerzők és korok szokásait. — A szerk.

2014. szeptember 27. GLUCK: ORFEO ED EURIDICE PURCELL KÓRUS, ORFEO ZENEKAR VEZÉNYEL: VASHEGYI GYÖRGY

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2014 szeptember–október

F O LYA M AT O S M Ú L

„

ZENÉSZ VOLT, NEM ZONGORISTA” PRUNYI ILONA fotó: Gabor Kotschy

FISCHER ANNIE-RÓL

Hogyan ismerkedett meg Fischer Annie-val, és milyen hatással volt ez az Ön pályájára? Későn indult a művészi karrierem, és mi is későn találkoztunk: ötvenhárom éves voltam, ő pedig hetvenöt. Az élet úgy hozta, hogy szerettem volna Fischer Annie-nak küldeni egy példányt a legelső lemezemből testvérével, az elismert zongoratanárnő Fischer Magdával, aki azt mondta, adjam át neki személyesen, mert úgy tudja, Annie már régóta szeretne velem megismerkedni. Úgy terveztem, odaadom neki a lemezt, és már megyek is, de ő felugrott, visszanyomott a fotelbe, és ezután hajnali kettőig beszélgettünk — olyan volt az egész, mintha óvodás korunk óta ismertük volna egymást. A fiatalossága, az energiája nagyon nagy hatással volt rám: szinte gyermeki kíváncsisággal érdekelte egy-egy zenei kérdés. És nem restellte nekem elmondani, hogy milyen problémákkal küzdött. Olyan fantasztikus volt az előadói készsége, hogy mindent el tudott játszani, amit akart. Nagyon szigorú volt a zenélés minőségével kapcsolatban, valakit akkor tartott nagy zongoristának, ha nagy zenész is volt. Az nem érdekelte őt, ha valaki csak etűdöket játszott briliáns technikával. Jól

34 müpa

magazin 2014 szeptember–október

esett, hogy tanácsot kért tőlem, kikérte a véleményemet. Olyan élénk, szellemi kapcsolat volt a miénk, amilyenre mindig is vágytam. És talán az is idetartozik, hogy a sárga irigység tört rám, amikor képes volt éjfél körül hat tatár bifsztekes pirítós és két üveg sör után majdnem teljesen végigjátszani a Kreislerianát. Általában miről beszélgettek? Rajtam kívül nemigen akadt olyan barátnője, aki szakmai pályatársa is lett volna egyben, így földi dolgokról keveset beszélgettünk — mondjuk nagyon szeretett főzni és enni, ez volt a legprofánabb közös témánk –, inkább magasabb szellemi tapasztalatok kerültek szóba. Nagyon őszintén tudtunk egymással beszélni — még a kritikát is meghallgatta tőlem. Kevesen mondhatják el magukról, hogy Fischer Annie barátai lehettek, Ön milyen embernek ismerte meg őt? Nagyon nagy lélek volt, kedves, szeretetteljes: amikor kései órán abbahagytuk a beszélgetést, addig nézett ki az ablakon, amíg beszálltam a taxiba, és fel kellett hívnom, hogy tudja, biztonságban haza-

Az idén ötven éve koncertező és tanító zongoraművésznő, Prunyi Ilona azon kevesek közé tartozik, akikről mint Fischer Annie barátairól beszélhetünk. Egy különleges barátság különleges emlékeit ismerhettük meg a vele folytatott beszélgetés során.

értem. Persze szokták mondani, hogy zárkózott volt, és ez így igaz, de szinte úgy, mint egy kislány, aki fél vagy nem szeret valamit ebben a világban. Ezt meg is mondtam neki, mire ő azt válaszolta: keresztüllátok rajta. Az igazi Fischer Annie-t ismerhettem meg, nem a zongoristát. A zenélésében és személyiségében mi fogta meg leginkább az embereket? Elképesztő előadói tehetsége volt: amit kigondolt, azt véghezvitte. Ő inkább zenész volt, nem zongorista: Beethoven-játéka kapcsán érzem, hogy nem a zongorával együtt fejlesztette a koncepcióját, hanem ráerőszakolta a hangszerre az elképzelését. Ritkán volt kedve

gyakorolni, de amikor igen, olyankor azért gyakorolt olyan sokat, mert addig nem nyugodott, amíg nem szólalt meg az általa elképzelt hang. A zenélési vágya és igénye volt a legnagyobb, és így mindent el tudott hitetni, még akkor is, ha voltak melléütések. Bizonyos szerzőkhöz rendkívüli drámai ereje volt (leginkább Schumannt emelném ki), és azokat fantasztikusan játszotta. Csak a zeneiségben hitt, és ennek mindent alávetett. Nagyon rossz zongorái voltak, de őt ez nem zavarta, mert azokból is kicsikarta, amit hallani akart. Nem volt megcsinált zongorista, aki egy darabot mindig ugyanúgy játszik el. Május 13-án Banda Ádám hegedűművésszel adott hangversenyt a Művészetek Palotájában Fischer Annie emlékére. Milyen művekkel lehet vagy illik megemlékezni egy nagy előadóművész pályatársról? A Fischer Annie-emlékkoncertek legtöbbje olyan volt, hogy csak egy-két darabot játszottam szólóban. A Művészetek Palotájában az első félidőt Banda Ádámmal játszottuk, a második viszont szóló volt. Inkább rövidebb darabokat tűztem műsorra. Valószínűleg Annie sem azt kívánta volna, hogy olyan művek hangozzanak el, amelyeket ő szeretett, tehát nem ez a legfontosabb szempont. Ő is tudta mindig, hogy engem mi érdekel, és gyakran azt érzem, hogy a szerzők súgják meg a koncertjeim műsorát. Előfordult már, hogy egy koncertprogram tervével ébredtem. Ha egy-egy rövid darabra kértek fel, akkor idén leggyakrabban Dohnányit játszottam, amit tulajdonképpen Fischer Annie rám is bízott, mert úgy gondolta, van érzékem hozzá. De a műsorösszeállítás nem szigorú elgondoláson alapszik. Már Annie életében is szerettem volna neki ajánlani egy koncertet, de ő ettől teljesen elhatárolódott. Tóth Endre

Prunyi Ilona A zongoraművésznő Debrecenben született, 1941-ben. Felsőfokú tanulmányait Gát József és Mihály András növendékeként a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. 1963-ban kapta meg művészdiplomáját, még ugyanebben az évben tanársegéd, később pedig egyetemi docens lett a Zeneakadémián. Tanulmányainak befejezését követően Párizsban több éven át ismételten Yvonne Lefebure mesterkurzusain tökéletesítette tudását. Pályafutása során sokat koncertezett: hazai fellépésein kívül Nagy-Britannia, Németország, Ausztria, Franciaország, Csehszlovákia, Románia, Kanada és Kína közönsége előtt is bemutatkozott. Hanglemezfelvételei a Hungaroton, a hongkongi HNH International Limited, a Marco Polo és a Naxos gondozásában jelentek meg. Játékát érzékeny ízlés, árnyalt dinamika, a színek széles skálája és maximális technikai biztonság jellemzi. Mindig kitüntetett figyelemmel fordult az elhanyagolt értékek felé: előszeretettel játszotta Ábrányi, Beliczay, Bertha, Mosonyi, Goldmark, Volkmann műveit, jelentős részt vállalt a Dohnányi-oeuvre újrafelfedezésében. Bemutatta kortárs magyar szerzők: Petrovics Emil, Sári József, Láng István, Bozay Attila és Hollós Máté kompozícióit. Vonzódik a hangszeres kihívásokhoz: műsorain gyakran szerepelnek Szkrjabin, Rachmaninov, Messiaen legnehezebb darabjai. 1994-ben Liszt Ferenc-díjat, 2011-ben Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat kapott, az Artisjus háromszor is kitüntette a kortárs zene népszerűsítéséért.

MŰVÉSZBEJÁR

EGYENRANGÚAK

PÁRBESZÉDE

A budai kertben a csönd-zsák* száját mindennap megoldják. Ahol három (plusz egy) zongora „üzemel”, és a stúdióból kiszűrődő muzsikára a madarak felelnek, ott a hangok fontos szerepet játszanak. Ránki Dezső, Klukon Edit és most már Ránki Fülöp számára is a faház az örökös tanulószoba és munkahely. Tennivalókban, eseményekben bőséges évadot hagytak maguk mögött. Nem kevésbé mozgalmas szezon közös és egyéni tervei, feladatai foglalkoztatják őket. A kétszeres Kossuth-díjas Ránki Dezsőt idén tavasszal Budapest díszpolgára címmel ismerték el, majd a Művészetek Palotája kérte fel, hogy a 2014/15-ös évadban, amikor a Müpa megnyitásának 10. évfordulóját ünnepli, legyen Az Évad Művésze. „Örültem és meglepődtem — mondja a zongoraművész. — Rezidens művészként három hangversenyből álló sorozatra kértek fel. Ez a Müpa-évad felidézi számomra azoknak a tematikus sorozatoknak a szép emlékét, amelyeket egy évtizeddel ezelőtt a Filharmónia Budapest szervezésében játszottam-játszottunk: a Beethoven, Schubert, Bach, Bartók műveinek szentelt ciklusokat.” Az egész évtized alatt kötődtek az intézményhez és az épülethez, a Müpa-rendezésű műsorok mellett különböző koncert*Weöres Sándor: Száncsengő

36 müpa

magazin 2014 szeptember–október

rendezők, zenekarok meghívására a nyitás óta eltelt kilenc év alatt éppen 46-szor léptek fel a nagyteremben. Szakértelmüket pedig az első perctől igénybe vette a Művészetek Palotája: 2005-ben az első négy Steinway zongorát és 2013-ban a legújabbat is ők választották ki Hamburgban. A hangszerekről külön is szó esik majd, de előbb megpróbáljuk sorrendbe szedni a közelmúlt eseményeit, immár hármuk naptára alapján. „Október 27-én, öt nappal a Zeneakadémia újranyitása után együtt játszhattunk a nagyteremben, Dukay Barnabás háromzongorás Bach-átdolgozásainak ősbemutatója, valamint eredeti, ugyancsak háromzongorás Dukay-művek mellett Liszt Karácsonyfa című ciklusának négykezes, a szerző által készített változata hangzott el” — sorolja Klukon Edit.

Ezeknek a daraboknak a külföldi szerepléseiken és az új évadban is jelentőségük volt és lesz, hiszen a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál egyik rangos hangversenye az október 10-i estjük, amelyen ezekből az alkotásokból is hallható néhány. „Fontosnak és rendkívül megtisztelőnek tartjuk, hogy a zeneszerző bennünket kért fel a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián elhangzott júniusi akadémiai székfoglaló-koncertjére, amelyben kétzongorás Dukay-kompozíciók mellett az általa készített Couperin- és Satie-átdolgozásokat is újra eljátszottuk” — hangsúlyozza Klukon Edit. Nem túl sűrűn, inkább szeszélyesen alakult az előző szezon — böngészi okostelefonját Ránki Dezső. A tenyérnyi szerkezetből évtizedekre visszatekintő „leltár”

E G Y D É L U TÁ N A R Á N K I C S A L Á D K E R T J É B E N olvasható ki. „Az október és a november meglehetősen zsúfolt, a december kicsit csöndesebb volt. Januártól megint sűrűsödtek a koncertek, márciustól júniusig hét országban léptem fel.” Alig értek haza Saarbrückenből, készülniük kellett az említett székfoglalóra, majd csomagolhattak, hogy a franciaországi Tours-ba induljanak. „A Saarbrücken-i Kongresshalle-ban két zenekari koncerten léptünk fel, Bach eredetileg két csembalóra komponált, 1060-as és 1062-es jegyzékszámú kettősversenyeit játszottunk, természetesen két zongorán. Tours-ban Kurtág György csodálatos Bach-átdolgozásaiból tizenkettőt játszottunk el, majd Liszt Via Crucisát” — részletezi Klukon Edit, kiemelve, hogy Kurtág Bach-átiratai a CAFe Budapest keretében adandó műsorban is jelentős szerepet kapnak. Az október 10-i műsor ősbemutatóval kezdődik, Dukay Barnabás új, két zongorára írt művével. Az ő Bach-átdolgozásait, valamint A hegy fái című alkotását három zongorán szólaltatják meg. A nyár mindhármuk számára a gyakorlás, tanulás időszaka — itt kapcsolódik a beszélgetésbe a zeneakadémiai óráról hazatérő Ránki Fülöp, akinek a legnagyobb falat jutott.

Ránki Dezső a legnagyobb megértéssel beszél arról, hogy Messiaen Des canyons aux étoiles című 90 perces, 12 tételes monumentális nagyzenekari alkotásának zongoraszólamát tanulhatja meg Fülöp. Rácz Zoltán — ezúttal karmesterként — kérte fel a Concerto Budapest és az UMZE Kamarazenekar közös, új sorozatának október 19-i nyitóhangversenyére Fülöpöt. (Ha még emlékszik az olvasó: egy szilveszteri Amadinda-programban léptek először így hárman a nagyobb nyilvánosság elé.) „Messiaen saját, kottába írt megjegyzése szerint is igen nehéz mű, két teljes tételnyi zongoraszólóval, csupán egyben — ez szólókürtre íródott — nincs zongora. A többi olyan, mint valami óriási zongoraverseny” — jellemzi a feladatot Ránki Dezső. „Bár 494 oldal a partitúra, van rá négy hónapom, ennek

elégnek kell lennie” — jegyzi meg hidegvérrel Fülöp. A bensőséges, befelé fordulónak látszó családi légkör náluk széles társadalmi érdeklődéssel és együttérzéssel párosul. Klukon Edit ellenállhatatlan. Elérte, hogy a bayreuthi temetőben álló Liszt-sírkápolnába a Liszt-emlékévben egy megindítóan költői, kisdedét ölelő Mária-szobor kerüljön. (Mátyássy László szobrászművész, a kisplasztika alkotója elkészítette a kompozíció négyméteres, bronzból készült változatát, amely 2013 ősze óta a budai vár déli falán áll.) Szeptemberben a Hospice-ért szóló jótékonysági hangversenyen Ránki Fülöp két mestere is vállalta a fellépést: Jandó Jenő és Lantos István. A tanár urak szűk

Épp fél évszázada a történelmi Franciaország szívében talált rá Szvjatoszlav Richter a Tours vonzáskörzetében lévő Grange de Meslay-ben arra a XIII. századi magtárra, ahol 1964. június 23-án Prokofjev 2. szonátájával nyitotta meg első fesztiválját. Ide, az 50. zenei ünnepre hívta meg René Martin június közepén Ránki Dezsőt és Klukon Editet. Martin 1988-ban, még Richter életében vette át a sorozat szervezését, hiszen a La Roque d’Anthéron-i Fesztivál 1981-es létrehozásával komoly kulturális menedzseri hírnévre tett szert, és nem mellesleg 1995-en kitalálta a Nantes-i Folle Journée-t, ami most már Lisszabontól Tokión át Rio de Janeiróig világhálózattá fejlődött.

müpa

magazin 2014 szeptember–október

MŰVÉSZBEJÁR

családi körben persze nem ilyen hivatalosan szólíttatnak, hiszen több évtizedes közöttük a baráti viszony, Klukon Edit Jandó növendéke volt a Zeneakadémián, Lantos István pedig — mint mondja — fiatalkorának csodált pianista nagysága. Székfoglalóját a Magyar Művészeti Akadémián meghatottan hallgatták meg. A mesterekről kérlelésre is szűkszavúan, de tárgyszerűen beszél a mai egyetemista: „Inkább hallgatni kell őket. A színhasználatot és az e mögött/előtt lévő külső és belső tényezők egységességét alapozták meg nálam, ami, úgy érzem, jelentős változást idézett elő a játékomban. Konkrét problémákat vetnek fel, megoldásbeli kívánalmakra és lehetőségekre világítanak rá, ezzel általános értelemben is új utakat nyitva meg előttem. Régebbi felvételeimről például az hallatszik, hogy 10-12 éves koromban is ugyanazt akartam csinálni, amit most, csupán az eszközeim voltak még a maiaknál is hiányosabbak — az e téren való fejlődés ösvényén vezetnek és az ottani önálló eligazodásra nevelnek nagyszerű tanáraim.”

fotó: Lorenz Péter

Az ide-oda kanyargó beszélgetésbe mindössze egy köszönés erejéig szól bele Ránki Soma, aki idén szerezte meg diplomáját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építész-szakán. Kiderül: egyenrangú intellektusok párbeszéde jellemzi a belső viszonyokat, tradicionális értelemben vett nevelés sosem folyt. „Meghallgatjuk egymást, elmondjuk, hogy ki mit gondol egy adott ügyről, zeneműről.

38 müpa

magazin 2014 szeptember–október

Fülöp például sok mindent lefaragott rólunk, hiszen — szerencsére — ő egészen másképp szocializálódott, mint mi” — véli Klukon Edit.

D-dúr zongoraversenyét, valamint Dukay A lenyugvó Naphoz című zenekari alkotását. A május 19-i szólóestemen pedig csak Haydn-szonáták hangzanak el.”

Valahogy az operaműfajra és Lisztre terelődik a szó. „Mindeddig nem sikerült felnőnöm a teljes értékű operába járáshoz, mivel a zene hallgatása minden egyéb érzékemet, így a látásomat is háttérbe szorítja. Ha viszont a szememmel figyelek, az a hallásomat homályosítja el — ezt pedig még kevésbé szeretném” — ismeri el Ránki Fülöp. A Müpa Ringje és Trisztánja azért tetszett, de a Wagner-előadásokra is elsősorban azért volt kíváncsi, hogy meggyőződjön róla, miért szerette Wagnert a 19. század nagy újítója, Liszt Ferenc.

Tavasszal Ránki Dezső egyfajta Mozart-maratont játszik, két egymást követő vasárnapon négy-négy, összesen tehát nyolc zongoraversenyt, ugyancsak a Concerto Budapesttel, Keller Andrással. „Még sosem vállalkoztam ilyesmire” — jegyzi meg Ránki Dezső. Divatos kérdés: nem gondolt rá, hogy a bécsi klasszikusokat fortepianón játssza? „Ugyan mit lehetne hallani a Müpában egy fortepianóból? Kisebb teremben van létjogosultsága, különösen akkor, ha

…a stúdióból kiszűrődő muzsikára a madarak felelnek… „A Siegfried első felvonásából kiderül” — mondja. „Általában lebecsülik a fiatalkori, többnyire virtuóz Liszt-műveket — csatlakozik Ránki Dezső. — Igaz, hogy ezek közül sokat saját bevallása szerint is a közönség kielégítésére írt, de már itt is megjelenik számos későbbi zenei ötlet, újítás csírája.” „Itt van például a Malédiction, az 1830-as évek első felében komponálta, majd félretette, és az életében kiadatlan is maradt.” — kapcsolódik vissza Fülöp. — Egészen megdöbbentő darab, a kezdetének sokkoló harmóniái különlegesek, a főtémája pedig megelőlegezi a Faust-szimfónia egyik lényeges momentumát. A cím nem Liszttől származik — teszi hozzá Ránki Dezső. A műben megjelenő karaktereket egy-egy szóval jelölte a kéziratban: büszkeség, álmok, könnyek, játék, átok — mivel ez utóbbit írta a darab elejére, a kiadó ezzel a címmel jelentette meg 1914-ben. Az októberi fesztiválkoncert után az évad művésze A Zongora című sorozatban lép fel november végén. „A műsor első felében g-hangnemű szonátákat játszom, köztük egy Haydn-művet, a második részben Chopin 24 prelűdje hangzik el. A Dukay-kompozíciók mellett Haydn szelleme is átível az egész sorozaton. Keller Andrással, aki a február 8-i hangversenyen fogja a Concerto Budapest zenekart vezényelni, úgy állítottuk össze a programot, hogy két Haydn-szimfónia fogja közre Liszt Haláltáncát és Haydn

valaki ennek a hangszernek az avatott mestere, és nem csak »kirándul« errefelé. Az biztos, hogy bármin is játszunk, a korabeli stílust — már amennyire rekonstruálható — tanulmányozni kell, hiszen erre a zongoraelődre írták az akkori műveket. Fortepianón persze sok mindent meg lehet csinálni, amit mai zongorán nem, de ez fordítva talán még inkább igaz. Meg kell itt jegyeznem, nem szeretem maradéktalanul a mostani, modern koncert zongorákat. A konstruktőrök a hatalmas termekbe hatalmas hangú hangszereket próbálnak készíteni. Fizikailag is nehéz munka, sokszor kínlódás ilyenen játszani, és ez nem kedvez a finomságoknak. Mindazonáltal érzékelem az utóbbi években, hogy megpróbálnak ezen segíteni, mostanában könnyebben engedelmeskedő új zongorákkal találkozunk. Ilyen »kezesebb« instrumentum az is, amit legutóbb választottunk a Művészetek Palotája számára. Januárban éppen úgy érkezett meg, hogy Brahms B-dúr zongoraversenyét már azon játszhattam, és nagyszerűen éreztem magam.” Albert Mária

fotó: Ránki Soma Ránki Fülöp az október 10-i CAFe Budapest-koncertet megelőző napon az UMZE Kamarazenekarral lép fel a négy zongorista közreműködő egyikeként Stravinsky Menyegzőjében. Bemutatják még George Antheil Ballet Mécanique című, a 20. század elején úttörő jelentőségű kompozícióját is, ebben ugyancsak négy zongora szerepel. A négyes ugyan nem bűvös szám, de májusban épp négyen játszották el Liszt 19 magyar rapszódiáját Isztambulban: Balog József, Csalog Gábor, Ránki Fülöp és házigazdaként Emre Sen török zongoraművész. Előtte, márciusban abszolválta Fülöp a betegsége miatt januárban elmaradt koncertet, amellyel a Budapest Music Centerben a két 70 éves jeles magyar zeneszerzőt, Eötvös Pétert és Vidovszky Lászlót köszöntötték, nemcsak saját műveikkel. Az Un vitrail et des oiseaux című Messiaenkompozícióban és Vidovszky Reverb-jében játszott. Az előző évadot Bartókkal kezdte, az első zongoraverseny előadására hívta meg a neves karmester, Gilbert Varga Portóba, a Casa da Músicába — a vendégművészek között így már két Ránki szerepel a ház adatbázisában.

2014. október 10. CAFE BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL RÁNKI DEZSŐ, KLUKON EDIT ÉS RÁNKI FÜLÖP ZONGORAESTJE FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

LITERÁRIU PARTI NAGY LAJOS

ÚTITÁRCA (tán egy Emlékszélek című sorozatból)

Tárcahősöm — első s utolsó, mindenik — legjobb kirándulóideje a zöldhajnal.

lehetetlen mutatvány, nem kell hozzá nagyon elrugaszkodott képzelet.

Ha ezer kilométer autózás után szilárd talajt érez a lába alatt, olyasformán inog, mint az öreg lakások öreg padlódeszkái, és úgy imbolyog, akár a tevék — mintha hajón, masszív, lapos bárkán utazott volna Berlinből Budapestig. Ezeket a bárkákat a Spree-n és vidékén Kahn-nak hívják, éppúgy, ahogy a Bayern óriás-kapusát hajdan. Olivér, a bárka. A félálom vadlágy vizein egy ilyen hajóút egyáltalán nem tűnik képtelenségnek, Kreuzbergben a Hallesches Tornál kell venni egy lendületet, s a Ford máris úszik a Landwehr-Kanalon, majd felfelé a Spree-n, keresztül Brandenburgon, Szászországon, a festői Szász-Svájcon, át Csehországba.

Logikus, hogy ha ennek az én imbolygó hősömnek másnap meg kell írnia egy tárcát, ilyesmihez nyúl, a tágan értett utazáshoz. Minden tárca, horribile minden írás: utazás, hisz bár célja valamiféle megérkezés, érdekessége, sőt oka maga az úton lét, a menet, tevés és tevődés érzékeny együttese. „Honnan”-ja és „hová”-ja nélkül nem létezik, de azért a „hogyan” jelöli ki a végpontjait, szükségképpen visszamenőleg. Tárcahősöm honnanja ez a félálomi hintaérzet, hovája pedig, hogy le kell adnia sürgősen a szöveget, ezt itt, amiről momentán — júniusi momentán — fogalma sincs. Vagy ha fogalma van is, mondata nincs, ígéretes és csalfa kuszaságban gomolyog a belső beszéd az emlékezet feketezöld moziján. Félébren próbálkozik, hogy valami rendet vágjon benne, ízek, szagok, arcok, hangok, épületek között, nem sok sikerrel.

Ellebeg a Dubí nevű határvároska mellett vagy alatt, ahogy a meder kiadja magát, hol húsz éve az átutazás többórás kaland, infernális átfurakodás volt. Az utazó felől nézve kerti törpék és úti kurvák beláthatatlan tömege lakta a falut, meg persze a kiszolgáló személyzet, határőrök, rendőrök, angró óvszerforgalmazók, boltosok, gipszés ecstasy-bányászok, vizsgázott bábák és küretőrök, sírkőfaragók, sorolhatnám, de szétfeszítené a tárca nem létező kereteit, úgyhogy tárcahősöm elteszi Dubít későbbre. Hajózik tovább Cseh- és Morvaországon, aztán Ausztrián keresztül, végig a Duna mentén, át az édes, vadromantikus Wachaun, el a falucska, Willendorf mellett, ahonnét a világ egyik leghíresebb nője, az arasznyi Vénusz származik. Aztán Krems, hamarosan eloson az alkonyatban Bécs alatt, „most fut leg�gyorsabban a” Duna, majd a kihalt, sértődött hegyeshalmi kikötőre ügyet sem vetve máris Győr, Gönyű, Komárom, Szentendre, végül az Újpesti rakpart, ahol tárcahősöm kiköt, tán pont a Dráva utcánál, ahol a nagyapja uszályai egykoron. Ford Kahn-ja a ferde rámpán kikapaszkodik, visszavedlik autóvá. Ennyi. Tán bonyolult, de még vízrajzilag sem teljesen

Emlékszel? Emlékszélek. Mitiők. A Kunsthistorisches Museum késő esti zsongása Bécsben. A teremőrnő, aki Brueghel (az Ältere) Hazatérő vadászokjának egyik mellékalakját adoptálta 1988-ban, s a művészet történet tudta és háta mögött fel is nevelte az 1565-ben született kislányt. A Himmelfahrtba vasárnapiasodott Ausztria. A naposeső verte Brandenburg és Berlin-környék. Egy elvarázsolt kreuzbergi bérház a Mehringdammon. Lya de Putti könyvben, újságcikkben, kartondobozban, a csirkecsont leírása, ami megakadt a torkán és a halálát okozta. Egy alkalmi Flohmarkt a Potsdamer Platzon. Az alkonyat a 100-as busz első és utolsó emeletén. Egy csodavilla a Gründerzeit idejéből Sárbogárdi Jolánnal. Hajóút a Nicolai-Vierteltől Tiergartenig. A kandallós giccsangyal egy gazdag török étterem arasznyi medencéjében. Und Punkt. Ingeborg Bachmann Malinájának utolsó pontja az első kiadásból (Suhrkamp, 1971) kesudió méretűre kinagyítva.

A másnapi imbolygáshoz még csak rohannia sem kell tárcahősömnek. Elég, ha tempósan halad, nézi, hogy szaladnak a fák, mint a hajdani filmben, szaladnak vissza időben, térben. Bizonyos Raststationok-ban, autókikötőkben megáll, kávét iszik, megöleli a feleségét, aki a szerelme, és most már mindétig mellette ül, de átölelni és megölelni nem ugyanaz. Föntről jön lefelé, gyerekkora óta a szerint tudja az irányt, ahogy a hajók járnak, hegymenet és völgymenet. Uszálykormányos család, nagyapja 17 éves korától a háború (II., vh.) végéig a Bajor Lloyd alkalmazásában járja a Dunát, vizikamionos, és ebben nincs semmi túlzás, hősöm nagyanyja, anyja vele van, a kormányos-lakás az uszály végében kicsi és praktikus. A fönt magától értetődően Bajorország, ahol a Duna ered, illetve Regensburg, ameddig a folyó hajózható, minden más lent van, Bécs is, Budapest is, Belgrád is, Brăila is. Bár leírólag használták, ha nagyanyja azt mondta, „lent” abban több-kevesebb szegénység volt, kiszámítha tatlanság, slamperáj, cserébe viszont sütött a nap, és arra volt a tenger. Ha azt mondta „fönt”, az a gazdagságot, a finomságot jelentette, a világ közepe Bécs volt a Práterrel. Arra volt Európa, noha a szót tán sosem használták, nem volt mire és miért, fönt volt és lent volt, és volt a Tolna nevű falu, ahol laktak a 18. század közepe óta. Föntről hazajönni, lefelé jönni onnan, tárcahősömnek mindig elhagyás, odahagyás. Szo morkás, bár csöppet sem örömtelen visszavonulás valahonnan, ahol egyszerűen csak jó — jó, mert nincs otthon, tehát szabad, úgy is értve, rajta áll, hogy ezt a szabadságot feladja a tényleges otthona, ha tetszik a hazája kedvéért, meg úgy is értve, hogy ebben nem lát, nem hajlandó látni semmi visszavonhatatlanságot. Legalábbis rövid távon. Hisz hosszú távon, már amilyen hosszú a táv hatvan fölött, visszavonhatatlanul idegen marad ott is, igaz, itt is. Ezt, az idegenséget viszont belakja

mindenestül. Az úton jó és megérkezni is jó, másként föl és másként le, de jó. A zöldhajnal, az, mikor a nyelv először jár körbe házában, s forgatja meg az álom fürge és nehéz anyagát. Van a szóban valami lomha és baljós váratlanság, ahogy épp zölddé fakul az éjszaka feketéje, nem szürkévé, hanem zölddé. Az álom félálommá vékonyodik, s némi gyakorlattal van esély, hogy majdnem-mondattá felhozható. Alaksejtelem, széles és zegzugos határ tudat és féltudat között, lerobbant álomgarnikkal, álomkamionokkal, álom daciákkal. Némafilmi csönd van, miközben zajos zsúfoltság, kis és teljes élet, dolcseh víta, jegesmedvék kapaszkodnak a sofőrnadrágok műszálas pálmafáin az Eltűnt sofőrök múzeumában, a krétalerakatban kerti törpék kosárlabdáznak, zörögve, veckelődve próbál a híres rágcsálóbalett, valamelyik olajos hordóból és cigarettásdobozból épített útilokálban maga Wenus Arasny énekel, a karaoki-sztár, ki jelentős vagyonát nem prostitúcióból szerezte, mint hinnők, hanem hasonmás versenyeken indult és nyert Európa-szerte, s tiszteletdíjait fektette be odahaza játékgépekbe, valamint nőgyógyász-automatákba. Aztán — hol máshol, mint a tárcavégen — végképp kilukad az alvás, tárcahősöm definitíve magához tér, vagy azt félálmodom, hogy magához tér. Arra ocsúdik, mint többnyire, hogy mi is áll ma fölötte. Hogy miben áll a munkaidő, ami ott tornyosodik munkanap képében, lépcsőnek nyoma sincs, fala síkos, peremét alig látni, ő meg szorongva ébredezik idelent a zöldes homályban, magas kőrakpart aljában a kotyogó víz.

Parti Nagy Lajos

A mindannyiunk által ismert, hallott, használt szófordulatok, köznapi beszédpanelek köszönnek vissza tárgyszerűen, mégis eltorzítva, szétszedve és összerakva: egyszóval „partinagyul.” 42 müpa

magazin 2014 szeptember–október

Parti Nagy műveit olvasva a laikus testvérnek — a dilettáns lánykori neve — bizonyára gyakorta van olyan érzése, hogy ezt ő is meg tudná csinálni. Hogy nincsen ebben semmi rendkívüli; „csak úgy” gyártja szakmányban a szóleleményeket, poénokat, durrogtatja a nyelvi petárdákat, felborítja a hagyományos mondatszerkezetet, ritmus- és rímképletet; nem nagy tudomány. Játszik. Ironizál. Szórakozik. Biztos ráér. Ráadásul posztmodern, meg felelőtlen, semmi se szent neki, viccet csinál az úristenből is. Az egykori nagyhatalmú konzervatív irodalmár egyenesen úgy foglalta össze a kibontakozó életmű lényegét, hogy „mint az egyszeri gazda, komám: beledobál mindent a tápdarálóba, megkeveri, ledarálja, beleönti a vályúba, a jószág meg — ha elég éhes — megeszi.” Hacsak úgy nem, bólinthat az ember, húsz év távlatából is elámulva e veretes szakvélemény öntudatlan igazságán, hiszen hát pont erről volna szó — csak nem egészen úgy, ahogyan a tekintélyes kolléga azt hajdan látni vélte lelki szemei előtt. Parti Nagy Lajos darálója ugyan a nyolcvanas évek eleje óta kétségkívül csúcsra van járatva, elapadhatatlan bőséggel ontja magából a tápot, ám a folyamat végén a beledobált alapanyagokból teljesen új minőség keletkezik. Mindebben az az egyedülállóan érdekes, hogy noha van abban Kosztolányitól Tolnai Ottóig szó szerinti vagy torzított formában számos átsajátított klasszikus- és kortárs-irodalmi nyelvi elem, Parti Nagy írásművészete

fotó: Szüts Miklós

TORZÍTOTT

LITERÁRIU

SZÓ SZERINT

Ebből adódóan Parti Nagy Lajos dolgozószobája az utca, írói módszere pedig a szelektív hulladékgyűjtésből lehet ismerős: összegyűjt mindent, ami tömörítve még újrahasznosítható. Legyen szó versről, prózáról, tárcanovelláról, színdarabról, színpadi adaptációról, régi ismerőseink, hétköznapi környezetünk figurái vonulnak fel irodalmi hősként, már amennyiben például az izomagyú bunkók, pitiáner gengszterek, a leküzdhetetlen írói ambíciókkal megáldott Margittay Edina (Sárbogárdi Jolán: A test angyala), maga Sárbogárdi Jolán, az érzékeny jegykiadó (Ibusár), a galambpár Tubica és Tubicáné (Hősöm tere), A hullámzó Balaton többszörös hadseregbajnok bérevője, Az étkezés ártalmasságáról előadást tartó utazó vigéce, vagy éppenséggel Dumpf Ede, a Grafitneszben olvasható pazar versciklus, az Őszológiai gyakor latok dilettáns költője klasszikus értelemben hősnek mondható. Parti Nagy Lajos húszegynéhány kötetnyi, ereje teljében mutatkozó művészetét konzervatív nézőpontból gyakran éri az a vád, hogy e kifogyhatatlan nyelvteremtő invenció esetében egyfajta öncélú szövegtermeléshez szolgáltat a bírálók által is elismert, kétségkívül gazdag muníciót. A magyar mesék két legutóbbi kötete után ez az érv nyilván végképp tarthatatlan, ám eddig is csak az nem vette észre e művészet nagyon is valóságreferens,

FONTOSABB MŰVEI: Angyalstop. Bp. 1982. Magvető Csuklógyakorlat. Bp. 1986. Magvető Szódalovaglás. Pécs. 1990. Jelenkor; Bp. 2011. Magvető Se dobok, se trombiták. Pécs. 1993. Jelenkor; Bp. 2008. Magvető A hullámzó Balaton. Pécs. 1994. Jelenkor; Bp. 2005. Magvető Esti kréta. Pécs. 1995. Jelenkor Ibusár — Mauzóleum. Pécs. 1996. Jelenkor Sárbogárdi Jolán: A test angyala. Pécs. 1997. Jelenkor; Bp. 2007. Magvető A test angyala — hangoskönyv. Bp. 2007. Magvető Hősöm tere. Bp. 2000. Magvető Bruno Bourel — P. N. L.: Fényrajzok. Bp. 2001. Magvető Grafitnesz. Bp. 2003. Magvető; Grafitnesz — hangoskönyv. Bp. 2007. Magvető A fagyott kutya lába. Bp. 2006. Magvető Parti Nagy Lajos legszebb versei. Bp. 2006. AB-ART. Parti Nagy Lajos — Banga Ferenc: A vak murmutér. Bp. 2007. Magvető Parti Nagy Lajos — Banga Ferenc: A pecsenyehattyú és más mesék. Bp. 2009. Magvető Az étkezés ártalmasságáról. Bp. 2011. Magvető Fülkefor és vidéke. Magyar mesék. Bp. 2012. Magvető Mi történt avagy sem. Bp. 2013. Magvető Rókatárgy alkonyatkor. Bp. 2013. Magvető Fülkeufória (és vidéke, százegy új magyar mese). Bp. 2014. Magvető

fotó: Kecskeméti Dávid

mégis legfőképp és döntő módon a beszélt nyelv fordulataira támaszkodik. Olyan fokig ismeri, hallja, érzi a mai magyar nyelv működését, a hétköznapi nyelvhasználat közhelyes, semmitmondó, hamis, álszent vagy egyszerűen csupán elkoptatott, vicces, ám mindenképp jellegzetes, korfestő kifejezéseit, hogy az irodalmi hagyománnyal szemben mindenkor az élő nyelv adja e szövegvilág legfontosabb legitimációs bázisát. Ez az az alap, amit átsajátít, összegyúr a műhelyében, hogy teljes mértékben originális minőségben engedje ki a csövön. Innen az olvasó folyamatos ismerősség-érzése: én ezt már hallottam valahol, én ezt a hangot ismerem — csak itt a kontextus generálisan új. A mindannyiunk által ismert, hallott, használt szófordulatok, köznapi beszédpanelek köszönnek vissza tárgyszerűen, mégis eltorzítva, szétszedve és összerakva: egyszóval „partinagyul.”

mélyen a mai Magyarország talajában gyökerező szociális érzékenységét, az elesettekkel, a megalázottakkal, a margón levő, nyelvüket is elveszített leszakadókkal való szolidaritását, aki nem akarta észrevenni azt. Nem helyettük beszél — ahogy Bodor Ádám fogalmazta Tar Sándor kapcsán –, hanem értük: a szelíd irónia, vagy épp a kíméletlen groteszk ilyenkor a hétköznapok lírájával töltődik fel. A hiba, a tévesztés, a rontott nyelv poétikája Parti Nagy műveiben gyakorta amúgy is lágy lírai összhangzatokba fut bele — főként a Szódalovaglás (1990), az Esti kréta (1995) és a Grafitnesz (2003) verseiben tárva fel azt, hogy a kortárs magyar líra legszűkebb élvonalába tartozó költő frenetikus humorának és bámulatos formaérzékének mélyén érző szív, érzékeny lélek, szeretet lakozik. Megszenvedett, erős tudás az emberi lélek finomszerkezetéről; a röpke sejtelemnél jóval súlyosabb tapasztalat arról, hogy az ember „ott legbelül egyre jobban Vajdajános, / nagyon hideg nyirokba lóg a lába, / s az arca nagyon szanaszét. // Ott belül roppant kicsikék az összes angyal, / szárnyuk helyén gyereklapát. / Ha mehet is, csak úgy megy önmagához, / mint a pincébe szénért menne Freuddal, / s egymás kezét szorítanák.” Mindebből adódóan keresve se találhatnánk a mai magyar irodalomban alkalmasabb szerzőt arra, hogy a „kortárs”-ság fogalmát körüljáró CAFe Budapest egyik kiemelt művésze legyen. Értsünk ugyanis bármit az idei őszi fesztivál tematikus hívószava alatt, olyan kritériumot reggelig sem tudnánk kiizzadni, melynek az író ne felelne meg. Aktuális. A mai magyar társadalmi valóságra reflektáló, abban gyökerező. Mélyen korszerű. Folytonosan megújuló. Rendkívül népszerű. Megkerülhetetlen. Hatása kimutatható. Megérint, felzaklat, egyszersmind megröhögtet: halálosan szórakoztató. Minden esélye megvan arra, hogy kortársból egyszer majd az ezredforduló irodalmiságát, nyelvi állapotát a kíváncsi utódok szemében megörökítő, megtestesítő klasszikus legyen. Szó szerint és torzított formában egyaránt. Keresztury Tibor 2014. október 9. CAFE BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL • LITERÁRIUM • KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN PARTI NAGY LAJOS-EST FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

müpa

magazin 2014 szeptember–október

LITERÁRIUM EXTR

Karafiáth Orsolya, Legát Tibor

fotó: Koronczi Endre

EGYÜTT, KÖTETLENÜL A kultúraszervezők, kulturális menedzserek régen rájöttek arra, hogy a nagyközönség figyelmére igényt tartó irodalmi programokat manapság csak úgy lehet megvalósítani, ha az irodalmat kimozdítjuk megszokott közegéből. Ha kirángatjuk a kultúrházak, könyves boltok, könyvtárak álmos, avítt író-olvasó találkozókon megszilárdult keretei közül, és új terekbe helyezve bontjuk le a szerzők és a közönség közti mesterséges falakat. Tévedés azt gondolni, hogy a kortárs irodalomra csak egy egészen szűk, magasan kvalifikált réteg kíváncsi. Hogy csupán kevesen örülnek annak, hogy szép számban vannak évről évre friss kötettel jelentkező alkotók. Bármennyire igaz is az, hogy egyre kevesebb könyvet vesz a magyar, ha csak azt nézzük, évről évre hány tízezren látogatnak ki a Könyvfesztivál és Könyvhét helyszíneire, bízhatunk abban, még nincs minden veszve: „csupán” meg kell találni azokat az új helyeket és helyzeteket, ahol azok is találkozhatnak a kortárs irodalommal, akik bár nyitott, olvasó emberek, de nem feltétlenül érdeklik őket a hagyományos koreográfiájú

44 müpa

magazin 2014 szeptember–október

irodalmi programok. Nekik valami mást kell nyújtani, saját közegükbe exportálva a kortárs művészetet. Az ilyen másfajta alkalmak egyike a néhány éve koncepciójában és nevében is megújult CAFe Budapest zenés-irodalmi est-sorozata, az Irodalmi vándorcirkusz is, amely a hagyományos helyszínek (koncert- és kiállítótermek) helyett különleges, első hallásra meglepőnek tűnő helyekre szervezi programjait: az író-zenész párosok napról napra négy frekventált romkocsmában várják a közönséget. A közönség pedig eldöntheti, melyik helyen hallgatja meg a művészeket, vagy éppen

a belvárost a nyakába véve minden helyszínen együtt mulat velük, vagy biztosra megy, és a vasárnapi záró esten lesz jelen. A fesztivál teljes időtartamán átívelő, mindennapos eseménysorozat ugyanis a zárónapon, október 19-én egy fergeteges gálaestbe torkollik, amikor az összes fellépő együtt ünnepel majd a Művészetek Palotája fesztiválsátrában. A kétszemélyes formációk csak részben alkalmiak: a művészek többsége dolgozott már a párjával együtt, de vannak, akik most, e program kapcsán fognak először rezonálni egymás művészetére. Egyegy ilyen találkozás különösképp inspiratív

Egy-egy ilyen találkozás különösképp inspiratív lehet: olyan energiákat hozhat ki az alkotókból, amilyenekre külön-külön nem lenne esély. lehet: olyan energiákat hozhat ki az alkotókból, amilyenekre külön-külön nem lenne esély. Így aztán minden bizonnyal új szövegek, dallamok, erre az alkalomra megszülető átdolgozásokban új értelmet nyerő vers- és dalszövegek születnek majd október 7. és 19. között. De kik is ezek a művészek? Van köztük hosszú évek óta nemcsak együtt alkotó, hanem együtt is élő pár, Karafiáth Orsolya és Legát Tibor, akiknek volt már közös zenekaruk is, így biztosak lehetünk abban, hogy Orsolya nemcsak felolvasni fog majd. Kemény István és Bárdos Deák Ágnes között is régi a munkakapcsolat, az énekesnő több Kemény-verset megzenésített már. Bejáratott duó Háy János és Beck Zoltán, valamint Keresztury Tibor és Víg Mihály kettőse is, akik számos rendezvényen, önálló esten tették egyértelművé művészi világuk rokon vonásait, átfedéseit. Velük szemben Grecsó Krisztián és drMáriás kettőse igazi meglepetéseket tartogat, hiszen Grecsó az utóbbi években a Rájátszás csapatával már-már rockzenésszé avanzsált, dr Máriásról pedig mindenki tudja, hogy amellett, hogy elismert zenész és képzőművész, kiváló író is — így esetükben nem is lehet élesen meghúzni a határt, ki olvas és ki zenél majd. A Darvasi László–László Attila, Tóth Krisztina–Juhász Gábor, Németh Gábor–Vázsonyi János, valamint a Cserna Szabó András–Tóth Viktor párosok bizonyára új tereket és kapukat nyitnak majd az irodalom és a jazz találkozásában; és kíváncsian várjuk azt is, mit hoz ki egymásból két olyan különleges alkotó, mint Garaczi László és Both Miklós, valamint Kukorelly Endre és Lamm Dávid. Nádasdy Ádám és Márkos Albert párosa esetében pedig Shakespeare lehet a közös többszörös: Nádasdyt számos Shakespeare-fordítása, Márkos Albertet pedig az általa létrehozott nagyszerű W. S.-formáció köti az angol zsenihez, így duójuk igazi csemegét, különleges zenei-irodalmi találkozást ígér, főleg, hogy Nádasdyról magyarnóta-estjein az is kiderült: kitűnően énekel. Tizenkét nap tizenkét párossal, majd a tizenharmadik: soha jobb alkalom, hogy a kortárs művész és a közönség egymásra találása minden hivatalosságtól mentes, sokáig emlékezetes legyen. Szekeres Dóra

Helyszínek és kezdési időpontok: Kék Ló (19.00) Rácskert (20.30) Mika Tivadar Mulató (22.00) Kisüzem (23.30) A fellépő párosok: KARAFIÁTH ORSOLYA–LEGÁT TIBOR (október 7., kedd) olvasás-ének-gitár-dob KEMÉNY ISTVÁN–BÁRDOS DEÁK ÁGI (október 8., szerda) olvasás-ének-gitár-dob HÁY JÁNOS–BECK ZOLTÁN (október 9., csütörtök) olvasás-gitár KERESZTURY TIBOR–VÍG MIHÁLY (október 10., péntek) olvasás-gitár GRECSÓ KRISZTIÁN–DRMÁRIÁS (október 11., szombat) olvasás-gyermekszintetizátor DARVASI LÁSZLÓ–LÁSZLÓ ATTILA (október 12., vasárnap) olvasás-gitár CSERNA SZABÓ ANDRÁS–TÓTH VIKTOR (október 13., hétfő) olvasás-szaxofon GARACZI LÁSZLÓ–BOTH MIKLÓS (október 14., kedd) olvasás-gitár KUKORELLY ENDRE–LAMM DÁVID (október 15., szerda) olvasás-gitár NÁDASDY ÁDÁM–MÁRKOS ALBERT (október 16., csütörtök) olvasás-cselló TÓTH KRISZTINA–JUHÁSZ GÁBOR (október 17., péntek) olvasás-gitár NÉMETH GÁBOR–VÁZSONYI JÁNOS (október 18., szombat) olvasás-szaxofon

VILÁGZEN

SÚLY

KÖNNYED,

Amióta világ a világ, történetesen a hetvenes évek óta, a hazai népzenei mozgalomban jól hallhatóan elkülönült két iskola. Bemutatásuknak akár könyvet is szentelhetnénk, de ide csak egy sarkított mondat fér: míg az egyik a népzenei hagyomány vegytiszta konzerválására, a másik az újraértelmezésére esküdött. És ez utóbbiba a térben, az időben való és a különféle könnyűzenei irányzatok közötti csapongás is bőven belefért. Mondhatni, nem feltétlenül a „tiszta forrásból” merített. De hát többek közt épp ezért szerettük a Kolindát, a Vízöntőt, a Barbarót és követőiket — a magyar világzene letéteményeseit. Félreértés ne essék, nem a múltba révedünk. Az a két iskola a mai napig sandán méregeti egymást, de ezt akár nemzeti karakterjegynek is tekinthetjük, úgyhogy ugorjunk! Már csak azért is, mert mindennek dacára jó hírrel szolgálhatunk: az elmúlt négy-öt évben számos olyan fiatal társaság tűnt fel, amely a folk és a popzene felől egyaránt megközelíthető. Sőt, éppen ebben a „csiki-csuki” attitűdben rejlik a lényege. Tökéletesen beszélik a tradicionális népzene nyelvét, de a városi életmód, vagy éppen kedvenc rock- és dzsesszbandáik befolyását sem tagadhatják le. Nem beszélve arról, hogy már maguk is ráéreztek a saját szerzemények ízére… Nevezhetjük városi népzenének, etnopopnak vagy bárminek: ennek a gondolkodásmódnak nem csak létjogosultsága, de masszív sikere is van. Csík Zenekar, (az új) Makám, Buda Folk Band, Cimbaliband,

46 müpa

magazin 2014 szeptember–október

Meszecsinka, Szabó Balázs Band, Tárkány Művek… és folytathatnánk még, de most már muszáj a lényegre térnünk. Október elsején ugyanis nem csak eddigi munkássága legjavát hallhatjuk a kiváló Tárkány Művektől, hanem abból is kóstolót kapunk, amire az elkövetkező években készül. Na de csak szép sorjában… A cimbalmos Tárkány-Kovács Bálint együttese 2008-ban alakult meg, és igen hamar feltűnést keltett a feldolgozott magyar és kelet-európai népzene, az amerikai musical és dzsessz, a pop és a (két háború közötti) sanzonok világának különleges ötvözetével. A Tárkány Művek nem csak a múlt és a jelen, a nyugati és a keleti kultúra, a hagyomány és a modernség között teremtett hidat, de a „könnyen befogadható” és a „fajsúlyosabb” darabok között is megtalálta az optimális arányt. Nem

véletlen hát, hogy 2010-ben a rangos World Music Network kiadó is megjelentette Arcomba az arcod vésted című első albumukat, amiként az sem, hogy 2012-ben Junior Prima-díjat kapott a zenekar. A 2013-as Címe sincs albumon már a saját szerzeményeik kerültek többségbe, egy feldolgozott széki népdal, egy Gershwin-átirat és egy Coltrane-ballada társaságában, hangsúlyosabbá téve a személyes és a nemzedéki élményeket egyaránt. Az egyik darab Dresch Dudás Mihály előtt hajtott fejet, aki ezen a korongon és egyre több koncertjükön is közreműködött. Olyannyira, hogy Őszi vázlatok című idei koncertlemezükön Dresch már „igazi” tettestársként tűnt fel, két saját művében fújva a magáét. De nemcsak emiatt kirívó az album, hanem azért is, mert

TÁRKÁNY MŰVEK

YOS

ezúttal nem törekedtek egyensúlyt teremteni a súlyosabb és a könnyedebb darabok között, hanem egy már-már színültig etnodzsesszlemezt tettek az asztalra, Pilinszkyhez méltó őszi borongással.

Az a két iskola a mai napig sandán méregeti egymást, de ezt akár nemzeti karakterjegynek is tekinthetjük… Itt tartunk most. Ami pedig az októberi, sőt a messzi jövőt fürkésző terveket illeti, az eddig említettek a következő ígéretekkel egészülnek ki. Felmerült, hogy a Tárkány Művek Szörényi-számokat dolgozzon fel — abból kiforrhat addigra egy kortynyi… De forral magában Tárkány-Kovács Bálint egy betlehemi tematikájú anyagot is, amiként felmerült benne az ételek és italok fo gyasztásában rejlő szakralitás is… És persze, felcsendülnek az első két stúdióalbum slágerei. És ott lesz nyomatékul Dresch Dudás Mihály, a poposabb körök biztosítására pedig az énekes Fehér Balázs. És finom díszletek, hogy a varázslatos hangulat tovább fokozódjék. De azokat is tökéletesen megértjük, akiknek Paár Julianna felkavaróan bársonyos hangja bőven elég. Marton László Távolodó

2014. október 1. TÁRKÁNY MŰVEK FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

KÖNNY

STÍLUSOKON ÁT –

fotó: Andy Gotts

ELVIS COSTELLO Elvis Costello a modern könnyűzene történetének egyik legnagyobb dalszerző-előadója. Stílusokon átívelő zenei tehetségével és irodalmi igényű szövegeivel írta be magát a műfajba — de előadóként is azonnal felismerhető egyéniség. Négy évtizedes karrierje során most először lép fel Magyarországon. Az angol gitáros-énekes Declan Patrick MacManusként született Londonban 1954. augusztus 25-én — a Costello művésznevet ír származású dzsessztrombitás apjától vette át, a vagány keresztnevet pedig a rock’n’roll királyától, Elvis Presleytől kölcsönözte. A hetvenes évek második felében Elvis Costello az angol pub rock és punk-rock színtér energiáját

48 müpa

magazin 2014 szeptember–október

meglovagolva hamar az új hullám egyik kulcsfigurája lett nyakkendős-zakós kinézetével és óriás szarukeretes szemüvegével, neurotikus előadásmódjával és The Attractions nevű remek kísérőzenekarával. Korai albumai (My Aim is True — 1977, This Year’s Model — 1978, Armed Forces — 1979) a new wave instant klasszikusai lettek olyan remek slágerdalokkal, mint a

Watching the Detectives, az (I don’t Want to Go to) Chelsea vagy az Oliver’s Army. Idővel producerkedni is kezdett, és ott is rögtön klasszikus került ki a kezei közül: a Specials ska kollektíva debütáló lemeze! Élete eddigi leghosszabb kapcsolatát is egy produceri munkának köszönhette, mikor a Pogues folk-punk zenekar befutását meghozó 1985-ös Rum Sodomy & The

Évtizedes szerzőtársi munkakapcsolatot tartott fenn Paul McCartney-val… Lash album felvételei közben összejött Cait O’Riordan basszusgitáros-vokalistanővel, akivel 2002-ig tartott a házassága. Costello a nyolcvanas évek elejétől egyre szélesítette zenei palettáját a soul, a country és a dzsessz felé is. A következő két évtized során olyanokkal készített lemezeket, mint a Brodsky Quartet (The Juliet Letters), a svéd operaénekesnő Anne Sofie von Otter (For the Stars) és a legendás amerikai popkomponista Burt Bacharach, akivel csak egy filmbetétdalt kellett volna írnia, de egy pazar album lett belőle (Painted from Memory). Vele nemcsak Grammy-díjat nyert 1999-ben, de egy Austin Powers-vígjátékban is közösen szerepeltek, és a dzsesszgitáros Bill Frisell bevonásával még egy kiegészítő lemez is épült közös szerzeményeikre (The Sweetest Punch). Szintén ugyanebben az évben történt, hogy Elvis Costello újra visszatért a slágerlistákra — a Sztárom a párom című filmhez felvett Charles Aznavour-feldolgozásával (She). Nem sokkal később a Rock And Roll Hall of Fame-be is beiktatták a teljes The Attractions-tagsággal együtt (melyből ketten még a 2000-es években is mellette maradtak The Imposters név alatt). Évtizedes szerzőtársi munkakapcsolatot tartott fenn Paul McCartney-val és a New Orleans-i blues zongorista Allen Toussainttel is, sőt ez utóbbival 2006-ban egy teljes albumot is rögzített (The River in Reverse). A legutóbbi kollaborációja, a philadelphiai The Roots funk-hiphop zenekarral 2013-ban kiadott Wise up Ghost lemez után Costello felvetette, hogy talán felhagy az újabb albumok készítésével, és inkább a családi életre koncentrál a következő években — lévén a kanadai zongorista-énekesnő Diana Krall férje és gyermekeinek (egy hétéves fiú ikerpárnak) az apja. A koncertezésről azonban egészen biztosan nem mondott le, mivel 60. születésnapja után, 2014 őszén újabb szólóturnéra indul, mellyel — karrierje során először — eljut hozzánk is, a Művészetek Palotájába. Déri Zsolt

2014. október 24. ELVIS COSTELLO

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

KÖNNY ÁTÍVELŐ

ÖSSZHANGZAT Két rutinos hazai zenész, Yorgosz, azaz Yorgosz Tzortzoglou frontember-festő-sámán és Lepe, azaz Lepés Gábor billentyűs-zeneszerző, akik pályafutásuk során a folktól a rockig és az elektronikus tánczenéig számos stílusban és irányzatban próbálták már ki kreativitásukat, s megbízható kísérőzenészeik, Träger Lilike énekes, Szőlősi Lala gitáros, Benedeczki Sándor dobos és az MC, mr. MCLeggoMan: ez a Balkan Fanatik, mely 2014-ben új felállással és Feljött a nap című új nagylemezével tért vissza. Yorgosz útja a népzene és rock keresztezésében úttörő Gépfolklór zenekaron, az új hullámos Rolls Frakción, és a legendás folk-rockos Barbarón, míg Lepe karrierje a kecskeméti Kortársak zenekartól az Ákossal máig is tartó együttműködésen, dubos-elektrós projekteken, illetve számos produceri munkán keresztül vezetett a Balkan Fanatikig. A Balkan Fanatik zenéje igazi crossover, stílusokon keresztül-kasul: balkáni folk, magyar népzene, rock, indie gitárpop, hiphop, elektró, ska, dub és reggae. Ezt a sokszínűséget hangsúlyozza, tálalja emlékezetes módon, sőt pörgeti minél magasabb fordulatszámra a Balkan Fanatik koncertje a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában. Ezen az estén a zenekar vendége lesz a világhírű Rajkó Zenekar, mely a lírai dalokat teszi még megkapóbbá vonós kíséretével, s a Fourtissimo fúvósegyüttes, mely a táncos ska-dalok és a lüktetős reggae-k mellé ad majd virulens hozzávalót. A vendégek jóvoltából ráadásul egy kis világzenei kiruccanás is jár a Balkan Fanatik régebbi és újabb keletű slágerei mellé, bónuszként. 2014. október 25. • mr2 akusztk+ • THE BALKAN FANATIK VENDÉG: RAJKÓ ZENEKAR, FOURTISSIMO FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

50 müpa

magazin 2014 szeptember–október

A Szabó Balázs dalszerző-multiinstrumentalista-énekes (sőt: zenész-bábszínész-mesemondó) vezette Szabó Balázs Bandája egyre népszerűbb formáció, dalait viszonthalljuk a rádiók ban, egyre jelentősebb termeket tölt meg egyre többször, s nem is kérdés, a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában is nagyszerű koncertet ad majd. Szabó Balázsék zenekara — mely többszöri átalakulás után nyerte el jelenlegi, stabilnak tűnő felállását — 2009-ben alakult, s a nemrég megjelent Élet elvitelre című album előtt két nagylemezt készített Megcsalogató illetve Átjárók címmel. A Szabó Balázs Bandája produkciója zenei nyelveken, stílusokon, sőt művészeti ágakon átívelő összhangzat, melyben versek és dalszövegek, népzene és jobb híján alternatívnak nevezett rockzene, jazz, blues, funk és soul, karcos elektromos gitárok, cselló és hegedű rezonálnak együtt úgy, hogy a végeredmény nem szorul magyarázatra, mi több, úgy tűnik, ez az egyre kerekebb valami igen jól eteti magát. A versfeldolgozások különösen fontosak Szabó Balázs számára: az elmúlt években írt dalokat többek közt a kortárs Grecsó Krisztián, s klasszikusok, többek közt Weöres Sándor, Pilinszky János és Radnóti Miklós verseire is; utóbbi Bájoló című költeményének megzenésített változata szinte védjegyévé, ha úgy tetszik, slágerévé vált a kvintettnek. Szabó Balázs Bandája most arra vállalkozik, hogy estjének túlnyomó részében Radnóti-megzenésítéseket kínáljon a közönségnek. 2014. szeptember 17. • mr2 akusztk+ • SZABÓ BALÁZS BANDÁJA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

IGAZI CROSSOVER

MARSBÉLI

K RÓ N I K A Ha létezik legendás hazai formáció, amely ráadásul határainkon túl, sőt távoli kontinenseken is kultikus státusznak örvend, és amelynek egy-egy fellépése különlegességszámba megy, akkor a Solaris egészen biztosan az. A progresszív rockzenekar, mely nevét stílszerűen Stanisław Lem 1961-ben kiadott klasszikus regényétől kölcsönözte, valódi hazai supergroup, melynek tagjait a szélesebb közönség ugyan nyolcvanas évekbeli hazai popzenekarokból, az Első Emeletből és a Napoleon Boulevard-ból ismerheti, de jó, ha tudjuk, hogy a hat zenész — Bogdán Csaba gitáros, Erdész Róbert billentyűs, Gömör László dobos, Kollár Attila fuvolás, Kisszabó Gábor basszusgitáros és a színpadon is aktív menedzser, Tereh István — pályafutása innen, ebből a rendhagyó történettel rendelkező zenekarból indult. A Solaris 1980-ban alakult, a két alapító Erdész és az 1998-ban fiatalon elhunyt gitáros, Cziglán István (aki később szintén a Napoleon Boulevard tagja lett). Első számukat a Pesti Műsor tehetségkutató versenyére írták meg, melynek második fordulójára már egy húszperces anyaggal készültek — ezek a számok adták a Solaris későbbi Marsbéli krónikák című műsorának gerincét. Bár az együttes — melynek felállása az elkövetkező években, főleg katonai behívóknak köszönhetően többször is vál-

tozott, így került az együttesbe Kisszabó Gábor, majd Bogdán Csaba is — folyamatosan dolgozott új zenei anyagokon, úgy tűnt, a korabeli hanglemezgyári kultúr- és üzletpolitika nem teszi lehetővé, hogy egy ilyen zenekar nagylemezt készítsen. Bár 1980-ban és 1981-ben egy-egy Solaris-kislemez megjelenhetett, a helyzet mégis annyira bizonytalannak tűnt, hogy az együttes 1982-ben kettészakadt, Bogdán és Kisszabó, valamint a menedzser, Tereh megalakították az Első Emelet együttest, mely a nyolcvanas évek hazai emblematikus formációjává nőtte ki magát. A történetnek azonban nincs vége: 1984ben végre megjelenhetett az együttes Marsbéli krónikák című bemutatkozó albuma, mely – miközben a zenekar 1986-ban már feloszlott, s Vincze Lilla énekesnővel megalakult a Napoleon Boulevard – négy évvel később egy japán lemezcégnek köszönhetően nemzetközi terjesztést is kapott. Így esett, hogy a Solaris különleges, kelet-európai prog-rockja világszerte ismertté vált a műfaj szerelmeseinek a körében, s így talán nem is meglepő, hogy kilenc évvel a zenekar feloszlása után a Solaris feléledt, hiszen egy amerikai menedzser Los Angelesbe invitálta az ekkor újjáéledő csapatot. A Los Angeles-i koncertről kép- és hangfelvétel készült,

s a Solaris Live In Los Angeles című dupla koncertalbum a progresszív rock nemzetközi zenei térképére is felhelyezte az együttest, mely az elkövetkező években készített új sorlemezt is (Nostradamus – Próféciák könyve, 1999), kiadott koncertfelvételekből összeállított antológiát (Solaris Archive), s számos koncertet adott többek között az Egyesült Államokban és Mexikóban. A Solaris 2006-ban húsz év hazai csönd után (mialatt a zenekar a világ legkülönbözőbb helyein játszott) először adott idehaza koncertet. Most a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, a zenekar első nagylemezének harmincadik évfordulóján ismét Solaris-koncertet láthatunk és hallhatunk: ez az esemény nemcsak megemlékezés a harminc évvel ezelőtti lemezről, hanem egy új album, a koncert napján megjelenő Marsbéli krónikák 2. lemezbemutatója is.

2014. október 26. SOLARIS — MARSBÉLI KRÓNIKÁK 2014

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

müpa

magazin 2014 szeptember–október

FIL

AKKOR IS VONZÓ VOLT, ÉS MOST SEM

EROTIKA, SZEX NÉLKÜL Leplezetlenül — A magyar filmek sokjelentésű erotikája címen fut a Müpa őszi mozi klubja, melynek Réz András a házigazdája. Négy klasszis a hetvenes évekből, négy világkép, négy vizuális kultúra. Az egyiknek sikerült, a másiknak nem — testiséggel tenni átélhetőbbé a mondanivalót. Igaz, ha mindenki ugyanazt érezné erotikusnak, már rég kihalt volna az emberiség. TARTÁS — a szabadság erotikája

fotó: Szovári Gyula

„Szomszédasszony, tegyen úgy, tegyen úgy, Én a kakas, kend a tyúk, kend a tyúk.” Jancsó Miklós egész életművével és saját kiállásával is azt példázta, amit filmre vitt: a szabadság szexi, a szabad lelkű ember szép. Következetessége 90-100 percre elhiteti velünk, hogy sem esztétikai, sem erkölcsi értelemben nem találhatunk vonzóbbat a függetlenségnél és a bátorságnál. Kár, hogy a moziból kijövet már a legelső sarkon elfelejtjük ezt a fajta szépségeszményt, és beletörődünk a csúnya gyávaságba. A Még kér a nép úgynevezett melles táncjelenetei — amikor a félmeztelenre vetkőzött nők méltóságukkal fegyverzik le az odagyűlt katonákat — erotikusan hatnak mindazok számára, akik értékelni tudják a másik szuverenitását és önrendelkezési jogát. A nők gyönyörűek és büszkék, az őket körülvevő férfiak nemkülönben. Pedig ritka az a magyar film, amelyikben hetvenen szerepelnek, még ritkább az, ahol az összes férfi elmehetne alaindelonnak. Juhász Jácint, Madaras József, Orbán Tibor, Szentjóby Tamás, Balázsovits Lajos, Zala Márk, Ragályi Elemér, Cserhalmi György és Cseh Tamás mind-mind sugárzóan szépek, jól lovagolnak, délcegen táncolnak és izmosak. És zavarba ejtően fiatalok, de ez csak a Jancsó-filmeken felnőtt generációnak fog feltűnni. (Még kér a nép; 1971, rendezte Jancsó Miklós)

SZENVELGÉS — a melankólia erotikája

Huszárik Zoltán még ugyanabban az évben (1971) vitába száll Jancsó világképével. Krúdy-kötettel a hóna alatt elkészíti az enervált férfiak és neurotikus nők erotikus katalógusát. Ha leendő nézőink hajlamosak az önsajnálatra és az esetleg nem is létező szép szerelem vágya fölötti kielégületlen merengésre, akkor bizton csatlakozni fognak a film rajongótáborához. Megelégszenek majd egy-két fedetlen kebellel, örömüket lelik majd az affektáló nők termé szetellenes hangképzésében, Latinovits modorosságában és a remegő velőben. Egyet fognak érteni Krúdyval abban, hogy gyakran erotikusabb egy tál gondosan elkészített húsleves tetején csillogó zsírkarika a húsvér test vonzásánál. Ám mindazok a pubertáson átesett leendő nézők, akik már eljöhettek az analitikusuktól, reménykednek benne, hogy a Szindbád-kultusz idővel csökkenni fog. (Szindbád; 1971, rendezte Huszárik Zoltán)

2014. szeptember 15., 29., október 13., 27. MÜPAMOZI LEPLEZETLENÜL — A MAGYAR FILMEK SOKJELENTÉSŰ EROTIKÁJA ELŐADÓTEREM

52 müpa

magazin 2014 szeptember–október

fotó: B. Müller Magda

„– Ne haragudjon rám, nagyon akartam tetszeni! – Gyerekség!”

fotó: Markovics Ferenc

BELETÖRŐDÉS — a kisdiktatúra erotikája

„Egészséges dolog ez így, drága? Én még sosem próbáltam…” Sára Sándor filmje még negyven év távlatából is meg tudja idézni az egykor volt fülledt nyarak erotikáját. Szinte nincs is benne szex, a levegő sem sistereg, mégis érezzük azt a bizonytalan lebegést, azt a bármi-megtörténhet-hangulatot, ami a kort meghatározta munkaidőben és azon kívül. Nyílt kacérság, állandósult frivolitás, otromba udvarlás és szexuális tettrekészség jellemezte mindig is a szabadság nélküli társadalmakat, az a naiv hit, hogy egymás ölében önazonosak lehetünk. A film a szocializmus maga, marslakóknak és harminc év alattiaknak akár oktatófilm ként is használható. Meztelenül fürdő szerelmeseket látunk a Dunában, ez jó kezdet. „Az önök érdekében a fürdést fejezzék be és jöjjenek ki!” — bömböli rájuk hangszóróval Illetékes elvtárs, ez nem jó folytatás. Jelenetről jelenetre épül a rendszer, a szereplők önszántukból dobják oda a személyiségüket és a szabadságukat az elképzelt rend érdekében. Ahogy a szocializmus unalma és farizeus erkölcse rátelepszik a vadkempingezők szigetére, úgy fokozódik a fülledtség. Az erotikus vágy, hogy végre történjen valami normális, valami emberi és igazi, aminek köze van az ép eszűek világához. (Holnap lesz fácán; 1974, rendezte Sára Sándor)

CSELÉDSORS — Az alávetettség erotikája Kertész Mihály 1914-ben forgatott némafilmjét a korabeli sajtó az első jó magyar filmként hirdette. Kertész nem sokkal ezután elhagyta az országot, a kópia eltűnt, majd hat évvel ezelőtt előkerült Kolozsváron. A rövidke, alig egyórás film Tóth Ede 1876-os népszínműve alapján készült, igazi kortörténeti érdekessége Jászai Mari, akiről ez az egy mozgókép maradt fenn. Jászai megfáradt, de önérzetes idős asszonyt alakít, aki férjgyilkosságért tizenöt évet ült. Lánya cselédsorba kerül, ott beleszeret az úrfi, sírás, rívás, kitaszítás, vádaskodás, szaladgálás bomlott hajjal a szobában, később lekendőzött hajjal a mezőn; van még ígérgetés, reménykedés, gyufaivás, rosszullét. Az erotikus szál jól ismert, az alávetett és kiszolgáltatott lények iránti vonzalom irodalma végtelen. A történet — szándéka szerint — nem több egy klasszikus filléres regényénél. A színészi játék innen nézve nehezen megítélhető, de valószínűleg elég jó. A filmet a némasága teszi 2014-ben igazi csemegévé. Öt percenként kis táblán megjelenik egy mondat, az löki előre a cselekményt, a párbeszédeket csak mi gondoljuk hozzá. A néző fejében képződik meg a stílus, mi választjuk ki a hangok rezonanciáját, rajtunk múlik, hogy a szereplők gorombán beszélnek-e egymással vagy ironikusan, udvarlás közben meddig mennek el verbálisan, élvezettel reagálnak-e egymásra. A film azért válhat erotikussá, mert a saját fantáziánk egészíti ki, nyilván úgy, ahogy azt a legbensőnk elvárja. Nagyon érdekes tapasztalat. A filmet a CAFe Budapest részeként mutatja be a Müpa, Pacsay Attila ez alkalomra komponált zenéjével.

2014. október 13. A TOLONC (1914) FEKETE-FEHÉR NÉMAFILM RENDEZŐ: KERTÉSZ MIHÁLY FORGATÓKÖNYVÍRÓ: JANOVICS JENŐ

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

…mindannyian megnyugodva dőlhetünk hátra: műveltek vagyunk, tehát ha hódítani akarunk, menni fog.

CSÁBÍTÁS — a tudás erotikája

fotó: Domonkos Sándor

„– Maga olyan, mint az Encyclopaedia Britannica. Olyan, igen.” Révész György az intelligenciát és a tudást állítja be ellenállhatatlan vonzerőként. Aki okos, művelt és árnyaltan gondolkodik, az hódít — legyen szó nőről vagy férfiról. Dörzsölt kémek és kiváló tudósok csavarják el egymás fejét Szerb Antal remek történetében, de nem a puszta testi élvezet kedvéért, hanem a csúnya anyagiak reményében. Nézőként megbocsátunk nekik, nem háborodunk fel azon, hogy a testiséget eszközként használják, mert Schütz Ila ringó csípője, Halász Judit bársonyos hangja, Tordai Teri nagyvilági kalapja és csábos idomai valóban maradandó élményt nyújtanak. Latinovits Zoltán vígjátéki tehetségét csillogtatja a Szindbád modora után, és generációkkal tudja elhitetni, hogy 120-as intelligenciahányados felett lényegesen könnyebb — és módfelett szórakoztató — csajozni. Réz András tudatosan választotta sorozata záró darabjául ezt a könnyű, értelmiségi mókázást, ahol mindannyian megnyugodva dőlhetünk hátra: műveltek vagyunk, tehát ha hódítani akarunk, menni fog. (A Pendragon-legenda; 1974, rendezte Révész György) Závodszky P. Árpád

müpa

magazin 2014 szeptember–október

CSAL ÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGR AMO

KICSIKNEK

A LEGNAGYOBBAT Bizony, a 2014/2015-ös évadtól a tíz-tizennégy éveseknek szóló Matinékoncerteknek már nem a Fesztivál Színház, hanem a ház legnagyobb terme, a Bartók Béla Nemzeti hangversenyterem ad otthont, ami bizonyítja a műfaj különleges fontosságát. Azévad során egyebek között két klasszikus örökzöldet, A varázsfuvolát és A hattyúk tavát ismerhetik meg az érdeklődők. A műsorvezető Lackfi János. A zenetörténeti adalékok természetesen nem hiányoznak majd ezekről a délelőttökről sem, a műveket megnyitó kulcsot azonban egy kicsit másképp fogják keresni Lackfi János költő segítségével, aki saját bevallása szerint meg is lepődött a felkérésen, meg nem is. „»Elfuserált« zenész vagyok, operaénekesnek készültem, és ez a pálya most különböző bumerángok formájában tér vissza hozzám. Egyre több dalszöveget írok, egyre több zenésszel dolgozom, köztük a Kalákával, az Anima Musicae Kamarazenekarral, a Szent Efrém Férfikarral. Ez a sorozat újabb híd a zenéhez... A programot készen kaptam, de van benne sorsszerű: számomra meghatározó művek kerültek bele, Muszorgszkij, Händel, Beethoven vagy éppen Csajkovszkij jelentős élménye volt kamaszkoromnak, A varázsfuvolához nemrég lett szoros közöm, a dzsessznek és a népzenének pedig régóta lelkes híve vagyok.”

…a komolyzene is legalább annyira érdekes, mint a kortárs popmuzsika… 54 müpa

magazin 2014 szeptember–október

Lackfi reményei szerint a Matinékoncertek révén sikerül megértetni, hogy a komolyzene is legalább annyira érdekes, mint a kortárs popmuzsika: „Sztorik vannak benne, izgalmak, dallamok, amelyek bújócskáznak, sokszor érdemes tudni ezt-azt a szerzőről, vagy hozzáolvasni egy rövid szöveget, és máris ajtók nyílnak ki előttünk. Nem beszélve a színfalak mögé való bekukkantásról...” Az őszi Matinékoncerteken ugyanis műhelytitkokról lebbennek fel a fátylak. „Mindig érdekes látni, hogyan jön létre a műalkotás. Egyes dallamokra érdemes

előre felhívni a figyelmet, hogy aztán ismerősként üdvözölhesse őket a hallgató. Nem közömbös, hogy egy kürtösnek mit a legnehezebb, és mit a legkön�nyebb eljátszani. Vajon fejt-e keresztrejtvényt vagy horgol-e a dobos, mikor fél óra hosszat nem kerül rá a sor? De a táncosok esetében is izgalmas, milyen mozdulatok mit jelentenek, mennyire megerőltetőek, miként kell karbantartani a testet, a lelket. És egy-két bakiról is szívesen beszámolunk, vagy én anekdotázom, vagy az erre kapható művészek bevonásával, hiszen az ilyen kedves esendőség, emberivé, szerethetővé teszi a produkciót, az alkotókat” — mondja a műsorvezető, aki sokat fog készülni ezekre az alkalmakra is, mert szerinte improvizálni is akkor lehet csak, ha legalább két koncertnyi időtartamra való anyag van a kezében. A gyerekversei miatt is ismert és kedvelt Lackfi Jánosnak évi kilencven-száz fellépése van, így, azt mondja, elég ritkán izgul, és a Müpa színpadai sem ismeretlenek előtte. De egy kicsit azért mégis másképp fog szeptember 28-án a közönség elé állni, hiszen ez azért „nem ugyanaz, mint Bakonysárkányban vagy a váckisújfalui óvódások előtt, de az a szép ebben a műfajban, hogy minden közönség más és más. Lazaság és komolyság egyensúlyát kell megtalálni a közönség többségéhez alkalmazkodva. Jóleső izgalommal készülődöm.” Papp Tímea

Körmendy Zsolt koncertpedagógus, a Müpa családi és ifjúsági programjainak szerkesztője, a sorozat ötletgazdája elmondta, hogy az elképzelés lényege két létező és világszerte népszerű koncertpedagógiai műfaj, a próbalátogatás és a moderált gyerekkoncert egyesítésében rejlik, amivel teljesen eredeti koncertforma jön létre. A próbalátogatás során a gyerekek anélkül jutnak a zene lényegéről szóló információhoz, hogy didaktikus módon, őket „oktatva” fordulnának hozzájuk. A meglesett, kifürkészett jelleg motiváló erejű, a jelenlévő moderátor pedig garantálja, hogy valóban olyan kérdések hangozzanak el, amelyek érdeklik a gyerekeket. A főszerepet azok a résztvevők kapják, akik a mímelt próbahelyzetben és a második rész mini-hangversenyében valóban a legfontosabb szerepet játsszák (karmester, rendező, koreográfus). Míg a közönségnek a második részben hagyományos színpadi látványban lesz része, az első részben az alkotók élnek a rendelkezésre álló vizuális eszközökkel: szöveg, kép, kotta kivetítésével, a zenei impressziókat erősítő vizuális hatásokkal, és nem utolsó sorban élőképpel — ezek segítségével megteremthető az intimitás, a személyes közelség élménye. A gyerekkoncertek célja értő felnőtt közönséget nevelni. A szerkesztő ezért gondolta úgy, hogy sok év után helyes lenne áthelyezni a sorozatot a BBNH-be, valós hangversenytermi helyzetet modellezve. A sorozat műsorába csupa olyan művet választott, amelyek ismertek és népszerűek, tudatosan eltérve az eddigi koncepciótól, elmozdulva a jó értelemben vett popularitás irányába. Ezt a célt szolgálja Lackfi János felkérése is, és mindazon eszközök (vizuális hatások, színpadi megjelenítés, dramatikus jelleg), amelyeket a sorozatban alkalmazni fognak. A magyarországi gyerekhangversenyek hagyományaitól sok tekintetben eltérő új koncertformától Körmendy azt reméli, hogy az a zenéről való beszéd helyett a zenével való találkozás természetes, inspiráló és személyes alkalma lesz.

Matinékoncertek 2014. szeptember 28. A VARÁZSFUVOLA — DAL-JÁTÉK

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. október 26. SZÜRETI VIGASSÁG — TÁNCCAL, ZENÉVEL FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2014. november 16. HATTYÚK TAVA — AZ ÖRÖK BALETT

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. december 14. EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI — EGY JÓ „PROGRAM” BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. január 18. JANCSI ÉS JULISKA — MESEOPERA

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. február 15. ÖRÖMÓDA — „A DALLAM” SZÜLETÉSE

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2015. március 22. TAVASZI DZSEM — A BIG BAND EGY NAPJA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

2015. május 3. TŰZIJÁTÉK-ZENE — A KIRÁLY ÜNNEPEL

BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

fotó: Kecskeméti Dávid

CSAL ÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGR AMO

KÉPZELT RIPORT EGY MAGYARORSZÁGI

MŰVÉSZCSALÁDRÓL A Kaláka – leírni is sok – negyvenöt éves története során több generációnak lett élete első művészi élménye, miközben műfajt teremtett a felnőtteknek szóló vers-megzenésítések terén is. Az évforduló alkalmából október 31-én egy napon két koncerttel ünnepelnek, a Müpa Magazin pedig egy családi riporttal csatlakozott volna a jeles alkalomhoz, ám szándéka gyermeki naivitásnak bizonyult. 56 müpa

magazin 2014 szeptember–október

„Sose jöttünk divatba, így aztán ki sem tudtunk menni belőle…” Hamar be kellett látnunk ugyanis, hogy Dániel, Vilmos, Samu és Dorka összehozása egy logisztikai szaktekintély képességeit is meghaladja: egyikük a baracskai börtönben koncertezik, másikuk Jordániában forgat, de nem lenne ez másként egy hét vagy egy hónap múlva sem. Így aztán kénytelenek voltunk egyenként levadászni őket, hogy megtudakoljuk például azt, hogy a jó égbe’ nem unják még egymást és magukat 1969 óta, illetve hogy volt-e egyáltalán esélyük a fiataloknak ebben a családban, hogy ne művészek legyenek. Gryllus Dániel nem készült zenésznek, Vilmos testvérével együtt elvégezték a Műegyetemet, de a közönség szeretete minden más elképzelést elsöpört. Egyszerre indultak a népzene, a táncházmozgalom felől érkező Sebőékkel, azóta töretlen a sikersztori, annak szellemében, amit Dániel tavaly hallott Kínában valakitől: „Ahhoz, hogy ugyanaz tudj maradni, folytonosan változnod kell.” Sose jöttünk divatba, mondja népszerűségük kapcsán, így aztán ki se tudtunk menni belőle. Mindig volt új kihívás, inspiráció: egyszer inkább gyerekműsorokra volt igény, máskor a Magyar népmesék zenéjén dolgozott, tavaly a Weöres centenáriumi év volt fókuszban, ahogy most Kányádi Sándor költészete a költő 85. születésnapja ürügyén – megtanultak reagálni a változó körülményekre, felkérésekre. Arra a kérdésre, hogy számos munkája közül (zeneszerzés, megzenésítés, szövegírás, koncertezés, kiadói tevékenység) melyik áll legközelebb hozzá, megemlíti a koncertszervezést is, mondván, még azt is megszerette a diósgyőri várból harminckét év után az egribe átkerült Kaláka Fesztivál vagy a kapolcsi Kaláka Udvar kapcsán. Ha mégis megszorongatnák, azt mondaná, a citerázást és éneklést szereti legjobban, ez nála a prioritás. A zenekar tagjai ugyanabba a zenei általános iskolába jártak, meséli, s a hasonló zenei ízlés hozta őket össze – ez könnyen ment, viszont együtt maradni: az már feladat! Nyilván unjuk egymás rigolyáit, mondja, de aztán a színpadon olyat teljesít a másik, hogy ez elfelejtődik egy perc alatt. A gyerekeire, Dorkára és Samura rátérve

úgy fogalmaz, hogy ahogy az ő szülei, akként ő sem ambicionálta, hogy művészek legyenek. Egyáltalán nem volt például evidens, meséli, hogy Dorka színésznő lesz, a dzsessztanszakon végzett Samu karrierjén pedig a bécsi akadémia lendített nagyot. Büszkén meséli, hogy mindkét unokája, Soma (Dorka fia) és Tóbiás (Samu gyermeke) volt már Kaláka-koncerten. Észrevette, nem úgy hallgatják a zenét, mint a többi gyerek: befelé fordulnak, belülről hallják a dalokat. A felnőttek pedig becsülik egymást, büszkék a másik teljesítményére. Elgondolhatod, remeg meg a hangja, mekkora örömet okozott, amikor Samu jóvoltából a 60. születésnapomra elkészült A teljesség felé hangszerelése – és hogy a karrierje lassan meghaladja az enyémét, botcsinálta zenekarvezetőét.

Miben más a gyerekközönség, mint a felnőtt? – érdeklődöm immár Gryllus Vilmostól, aki mégiscsak a legautentikusabb gyerekügyben, azt is firtatva, melyiknek szeret jobban koncertezni. Válaszként saját honlapjáról idéz: „Szeretek énekelni. Felnőtteknek azért, hogy meghallgassák. Gyerekeknek azért, hogy ők is énekeljenek.” Gyerekeknek mindig egyedül játszik, felnőtteknek általában a Kalákával, s ez a kettő nagyon jól kiegészíti nála egymást. Közismert művészként mennyire van magánélete, kérdezem. Ő nem az a fajta „közismert művész”, nevet, akinek az ajtaja előtt sorban állnak az autogramvadászok, így aztán magánélete is van, noha nincs szabályos időbeosztása: hol egy óvodában zenél reggel, hol késő este egy színházban, vidéken, külföldön.

Samu megerősíti, hogy esetében semmiféle családi ráhatás nem volt, hogy zenész legyen: olyannyira, hogy sokáig szakács akart lenni. Hosszan érdeklődöm, nem nyomaszt-e egy gyereket, majd egy pályakezdő zenészt ez a családi hagyomány; előny volt-e, netán béklyó, mire felnevet: gyerekként előny volt, mert mehetett a jó tanulókkal ő is a parlamenti karácsonyi ünnepségre a Kaláka okán, holott egyáltalán nem volt jó tanuló. Később viszont, mikor meg kellett kérdeznie önmagától, ki is vagyok én, élesen felmerült a kérdés. Lehet, ez is közrejátszott abban, hogy 2001 őszén Bécsbe ment tanulni, hogy ott egy legyen a többiek között. Operát ír, zenét szerez, hangszerel és koncertezik, olyan specialitása, mint apjának a Kaláka, neki nincs. Egészen kivételesnek gondolja, hogy az apjáék létre tudtak hozni egy műfajt, egy márkanevet.

Amíg a közös ügy mindenkinek egyformán fontos, ameddig egy-egy koncert után úgy érzi az ember, hogy az egészben több a jó, mint a rossz, addig nincs gond, mondja. Nála inkább az a kérdés, hogy saját magát nem fogja-e halálosan megunni valamikor... Ez utóbbi Gryllus Dorkát egyelőre semmiképp sem fenyegeti: folyamatosan forgat, szabadidejét pedig kitölti kétéves kisfia, aki igazi rajongóként kívülről fújja a Kaláka- és a Gryllus Vilmos-számokat, sőt gitáron kísérve önmagát, esténként komoly koncerteket ad. Édesanyja nagyon szerette volna, folytatja, ha valami „normális” foglalkozást választ, úgymint ügyvéd vagy külkereskedő, míg a papája azt javasolta, legyen inkább diplomatafeleség… Így aztán nem okozott különösebb örömet a családban, mikor huszonegy évesen eldöntötte, színésznő lesz. A feltételezésre, mely szerint a „híres” művészcsalád rá nehezedő súlya repítette volna Berlinig, azt feleli, nem azért költözött ki, de ez kétségkívül önállóbbá tette. „Kezdetben nehéz volt, hogy nem tudtam megkérdezni papát, mamát orvosról, adóról, szerelőről, szerepről, bármiről”, mondja, de nagyon hasznos lépésnek bizonyult: „Megerősített önmagamban, hogy ott is megálltam a helyem, ahol nem tudják, hogy én vagyok a Kőváry Kati és a Gryllus Dani lánya.”

Vannak-e, kérdezem, nagy családi ös�szejövetelek, s lehet-e azokon kritikával élni a másik kevésbé sikerült produkciója kapcsán? Felnevetve bólogat, közben a felesége, Feuer Yvette megerősíti, hogy kölcsönösen figyelemmel kísérik egymást. A négyéves Tóbiás mindeközben elárulja, a Bőrönd Ödön a kedvence a nagypapától, és sokadszor is felmutatja a legóból összerakott, nagyon erős harcosát. A Bécsben alkalmazott zeneszerzés és zeneszerzés szakon végzett Samunak szívügye a kortárs komolyzene népszerűsítése; jelenleg leginkább a soundpainting foglalkoztatja, ami valós idejű komponálás jelentéssel bíró kézjelekkel, melyek egy önálló nyelvet alkotnak. 1200 jel van, a lehetőségek gyakorlatilag kimeríthetetlenek. Ha nem komponál egy ideig, elviselhetetlenné válik, ismeri el, amit Yvette mosolyogva megerősít.

Keresztury Tibor 2014. október 31. 16.00 KALÁKA – RAGYOG A MINDENSÉG BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM

2014. október 31. 19.30 KALÁKA – SZÍVEM ZSONG A SZÉP SZAVAKTÓL BARTÓK BÉLA NEMZETI HANGVERSENYTEREM müpa

magazin 2014 szeptember–október

A PÉNZ ZENÉ

MELY IK

FESZTIVÁL Melyik Shakespeare-hős vagy, melyik pop-ikon, mi az igazi színed, milyen állatként fogsz újjászületni, melyik városban kellene élned? A szórakoztató online-tesztek mellé a nyár közeledtével felsorakozott még egy: melyik fesztivál való neked? Nem véletlenül: az elmúlt két évtizedben fesztivál-nagyhatalom lettünk. A bőséges és színes nyári kínálat a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválba fut bele. A fesztiválok ma már fix pontokként épülnek be a fiatalok nyári programjába — identitásuk fontos eleme, hogy melyiken vesznek részt –, a legnagyobbak pedig jelentős nemzetközi érdeklődést keltve külföldről is ezreket vonzanak. A fesztiválturizmus egyértelmű sikerágazat, mely az állami források mellett tőkeerős szponzorokat is be tud vonni a finanszírozásba, mint ahogy a legnagyobb multicégek is korán felismerték a sok ezer potenciális fogyasztót megmozgató fesztiválokban rejlő reklámértéket. A fesztiválszervezés olyan speciális üzletág, amely komoly szaktudást igényel két szempontból is: egyrészt a kulturális kínálat színvonalát, másrészt a rendezvény biztos gazdasági hátterét illetően. Az előbbi azért fontos, hogy a látogatók jövőre is visszajöjjenek, az utóbbi azért, hogy a rendezvény üzletileg rentábilis legyen. Bármilyen nehéz a fesztiválok szervezői től hiteles adatokhoz jutni, a nem fogyó kínálat azt sejteti: Magyarországon megéri fesztivált szervezni. A sajtóban évről-évre felhangzó sirámok ellenére a legutolsó pillanatban mindig lett megoldás, így hagyományos, bejáratott fesztivál tudomásunk

58 müpa

magazin 2014 szeptember–október

szerint pénzügyi okokból nem szűnt meg — legfeljebb átalakult. Sőt új versenyző is csatlakozott idén a mezőnyhöz: a Budapest Essentials fesztivál a városi kultúra, a gasztronómia, a dizájn, a cool partihelyszínek és a kortárs elektronikus zene egyvelegét kínálta a pesti klubélet három izgalmas helyszínén, az Ötkertben, Trafiq klubban és a Fogasházban. A Müpa rendszeresen megrendezett Jazztavasza 2014-ben híres jazzgitárosokat invitált Budapestre. A Life.hu női portál először szervezte meg a Csajfesztet, amely életmóddal, a női lét társadalmi és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott. A Gourmet Fesztivál a legjobb és legforradalmibb kezdeményezéseket mutatja be a magyar gasztronómiában. A nyári könnyűzenei fesztiválok sorát a 2012-ben Szántódpusztára áttelepülő Pannónia Fesztivál nyitja. A PAFE a kön�nyűből a keményebbeknek ad teret, a rock és az alternatív rock nemzetközi és hazai mezőnyéből hív fellépőket. A fővárosban időközben egy új kezdeményezés válik immár visszatérő eseménnyé: a Főzdefeszt, a

magyar sörfőzdék ünnepe, jelezvén, hogy a kisüzemi gyártás és a szakértő kóstolgatás immár a sörök világában is gyakorlat lett. 2014-ben egy másik kiváló eseménnyel, a Street Food Show-val együtt szervezték meg — igazi fúzió, nem csak a konyhában, hanem a magyar kulturális-kulináris kínálatban is. Fesztiválozni márpedig muszáj, ezt a kortárs magyar irodalom is belátta. Júniusban a könyvhéttel párhuzamosan zajlik a Margó Feszt. A rendezvénysorozat a mai magyar líra és próza izgalmas alkotóit hozza össze a zenészekkel, filmesekkel. Az összművészeti heppening a kortárs irodalom igényesen szórakoztató oldalára hívja fel a figyelmet. A Bánkitó Fesztivál hasonlóképp pici, barátságos, civil kezdeményezés — mint ahogy a korábban elstartolt Fishing On Orfű is, Lovasi Andrásék fesztiválja, a legjobb magyar nem-annyira-mainstream zenekarokkal. Aki viszont inkább komolyzenét akar hallgatni, ebben az időszakban Miskolcra indul, ahol Kesselyák Gergely operafesztiválja, a Bartók Plusz zajlik.

L VAGY? Július elején az egyik könnyűzenei nagy ágyú, a VOLT indítja a legnagyobbak szezonját. A VOLT egyébként már a Sziget Kft. portfóliójának része, a MasterCard Balaton Sounddal együtt. A Balaton Sound miatt honosodott meg a „prémium kategóriás fesztivál” kifejezés, ami azt jelenti, hogy a minőségi, főleg elektronikus zenei műsorkínálat mellett nagy figyelmet szentelnek a kísérő szolgáltatásoknak is. Július közepén aztán az EFOTT-ra mennek a bulikedvelő egyetemisták, Miskolcról pedig egy nagy lendülettel a 15. Veszprémi Utcazene Fesztiválra kell átugrani, és a városban

A következő tájegység pedig a Mecsek, az Ördögkatlan Fesztivál, ami hét éve éppen Kapolcsról ágazott el idáig. Rangos, karakteres, igényes rendezvény. Utána már csak néhányat kell aludni, és itt a várva várt Sziget, amivel a világ könnyűzenei fesztiváljainak élmezőnyében vagyunk. A tavaly indult B.my.Lake-et — amely főleg az elektronikus zenei színtérre összpontosít –, máris a legjobb új fesztiválnak szavazta meg a közönség. A szervező a VOLT produkció, az esemény a Nagyon Balaton programsorozatba kapcsolódik. A Nagyon Balaton másik, tavaly debütáló feszti-

Fesztiválozni márpedig muszáj sétálgatva hallgatni az idesereglő együtteseket és szólistákat. Júliusban rendezik meg Szombathelyen a Nemzetközi Bartók Szemináriumot és Fesztivált. Idei szlogenje — Bartók Fesztivál 30, Eötvös Péter 70 — mindent elárul a fő hangsúlyokról. A hónap végén még egyszer a keményebb rocké a terep Székesfehérvárott, a FEZEN-en. A helyspecifikus fesztiválok egyszerre kínálnak kulturális programot és egy megismerhető, bejárható, megszerethető települést, tájegységet. Márta István kezdeményezése, a Kapolcsról kiindult Művészetek Völgye összművészet, közös alkotás, közös pihenés, Balaton-felvidék…

válja a Petőfi Rádióhoz tartozó Strand Fesztivál. A komolyzenére vágyók viszont Kaposvár felé induljanak, a Kaposfesztre — az igényes program a művészeti vezetőt, Kokas Katalint dicséri. A nyári fesztiválszezon kiváló kulturális-gasztronómiai zárlata az erdőbényei kertekben, borospincékben megrendezett Bor, mámor, Bénye. Sokan várják augusztus végén az Arcus Temporumot, a Pannonhalmi Művészeti Fesztivált, amely a klasszikus és a kortárs művészet műfajai, alkotói közt teremt dialógust, különleges helyszínen. De aki még egy nagyot akar táncolni, és továbbra is a zenei fesztiválok

(és a nagy egyetemista bulik) hangulatára vágyik, az a SZIN-re, a Szegedi Ifjúsági Napokra megy. A naptári nyárvég korántsem jelenti a fesztiválszezon lezárultát. A szeptember a szüreti programokkal, borünnepekkel gyorsan eltelik, és aztán már itt is van a CAFe Budapest, melyet a Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ Nonprofit Kft. közösen szervez. A rendezvénysorozat átgondolt tematikája, igényes programkínálata a kortárs művészeti szcénára, a hazai és külföldi fiatal alkotókra összpontosít: a komoly zene világsztárjai mellett izgalmas színházi előadásokat, koncerteket, kiállításokat várhatunk, de nem marad ki a kínálatból az irodalom, az újcirkusz, a kortárs tánc sem. Vázlatos áttekintésünk talán érzékeltethette, milyen széles a magyarországi fesztiválok palettája, a profilt és a nagyságrendet illetően egyaránt. Találunk nemzetközi hírnevű „prémium kategóriás” nagyágyúkat éppúgy, mint barátságos, meghitt együttlétet kínáló civil kezdeményezéseket, családias, helyi, lokális rendezvényeket. Az egyik nyereségorientált üzleti vállalkozás, jelentős támogatókkal, tőkeerős szponzorokkal, a másik inkább kulturális misszió, amit a helyi önkormányzat jó esetben felkarol. Akárhogy is, a kultúrafogyasztó mindevvel csak nyerhet: ha van rá pénze (vagy családi szponzora), elméletileg módjában áll az évet átfesztiváloznia… Szűcs Teri müpa

magazin 2014 szeptember–október

KULISSZ

„HOGY ÉLETRE SZÓLÓ

ÉLMÉNYT

KAPJANAK” Amikor a jogi egyetem padjait koptatta, még nem gondolt arra, hogy akár a Bécsi Filharmonikusok hangversenyének szervezéséhez is köze lehet. Korentsy Endre, a Müpa produkciós igazgatója művészszerződéseket egyeztet, lefekvés előtt ügyelői jelentéseket olvas, de ha kell, a világhírű énekesnőt, Natalie Cole-t kíséri bevásárlókörútra. Jogi vészhelyzetben pedig a koncert előtti „túszejtéstől” sem riad vissza. „Nem tudom elviselni a csendet. A zene olyan, mintha teleengednél egy akváriumot vízzel. Egyszerűen betölti a teret. Nekem szükségem van erre a telítettségre. Nálam a kertben sincs csend. Csak ott a természet zenéjét hallgatom” – meséli Korentsy Endre, akinek irodájában beszélgetésünk alatt is jazz szól. De nemcsak ez a feltűnő, hanem a tér harmóniája is. A szürke falak és a bordós-lilás székek jól passzolnak egymáshoz, a produkciós igazgató ingéhez, na meg az íróasztalon integető, napelemes II. Erzsébet királynő-bábu ruhájának színéhez is. Másodikos kisiskolás volt, amikor magától beiratkozott szolfézsra. Persze az olyan családban, ahol az egyik szülő operaénekesnőnek készült, a másik zongorázott és orgonált, és minden nap a Muzsikáló reggellel indul, ez nem meglepő. Később oboázni és zongorázni tanult. Majd népés versenytáncolt, kórusban énekelt, és gyerekszínészként szerepelt a Rockszínházban. Mégis a jogi egyetemet választotta. „Míg az évfolyamtársaim a diploma után azon gondolkodtak, hogy milyen jogi

60 müpa

magazin 2014 szeptember–október

szakterületet válasszanak, én azon, hogy milyen színű legyen az irodám fala, és hogy milyen zene szóljon benne. Mégsem gondoltam, hogy létezik olyan munka, ami egyesíti azt, amit tanultam, azzal, amihez kedvem van, és amiért még pénzt is kapok.” Egy év ügyvédjelöltség után egy rendezvényszervező cégnél, majd egy kommunikációs ügynökségnél dolgozott. A ranglétrát végigjárva ügyfélkapcsolati igazgató lett. Közel kilenc éven át szervezett rendezvényeket, koncerteket, és vezetőként éppúgy meg kellett találnia a hangot a targoncakezelővel, mint a grafikussal, a jogásszal vagy az ügyféllel. Ezután kapta meg – ahogy ő fogalmaz – az álomállást a Müpában, ahol már a második évadát kezdi produkciós igazgatóként. „A produkciós igazgatóság a Müpa szíve, mert mi vagyunk az egyetlen osztály, amely a jogtól a pénzügyön, a marketingen, a stúdión át a szcenikáig az összes többivel közvetlen kapcsolatban áll. Legfontosabb feladatom, hogy párbeszédre késztessem a munkatársakat a gördülékeny együttműködés érdekében. Itt mindenki önállóan dolgozik, de ahhoz, hogy megfelelő döntéseket hozzak,

ismernem kell a kollégák szempontjait, hiszen ők vannak a »frontvonalban«. Ők találkoznak a művészekkel, akik olykor mégsem járulnak hozzá a felvételhez, nem tetszik nekik a színpadfény, és mégsem abban az időpontban akarják kisminkeltetni magukat, mint amiben eredetileg megállapodtunk. Mindezt figyelembe kell vennem akkor, amikor egy-egy folyamatot megtervezek. Azt hiszem, mostanra elmondhatom, hogy a Müpa működési struktúrájával már tisztában vagyok.” Korentsy Endre húszfős csapata felel a művészek utaztatásáért, szállásáért, kottáiért, ők tárgyalnak és szerződnek a jogdíjakról, az előadások hang- és képfelvételeiről, felmérik a technikai igényeket, gondoskodnak a dekorációról és a cateringről. Ez évi közel ezer saját és befogadott kulturális programot, illetve céges rendezvényt jelent itt a házban. A produkciók szervezése teljes egészében betölti a produkciós igazgató mindennapjait, így lefekvés előtt mindig elolvassa az aznapi ügyelői jelentést, amelyben éppúgy benne van, ha egy kamera mozgása zavarta a nézőt, mint az, ha nagy volt a hőmérsékleti különbség a nagyterem és a

Olykor a tökéletes logisztikai és jogi kivitelezés mellett a pszichológiai hadviselés is elengedhetetlen. zenekari váró között, és ezért elhangolódtak a hangszerek. „Azért is jó ez, mert azonnal le tudjuk vonni a tanulságot, és akár már másnap tudunk korrigálni.” Olykor azonban a tökéletes logisztikai és jogi kivitelezés mellett a pszichológiai hadviselés is elengedhetetlen. „Előfordult már, hogy a fellépés előtt néhány perccel írtuk alá a művésszel a végleges szerződést. Az alapvetésekben előzetesen megállapodtunk, de három napig ültünk zárt ajtók mögött az irodámban, kemény pszichológiai hadviselést folytatva, mire mindenben meg tudtunk egyezni. Talán ez volt eddig a legnehezebb helyzet, amit meg kellett oldanom.” Persze ennél sokkal kellemesebb pillanatok is vannak az életében. „Amikor a legendás díva, Natalie Cole el akart menni vásárolni, a kolléganőm rám bízta a feladatot, hogy kísérjem el. Az első nap csupán két órát töltöttünk együtt, de olyan jól sikerült, hogy Natalie Cole másnap meg akarta ismételni a shopping-túrát. Jó pár nullányi összeget eltapsoltunk, így az esti koncert után szinte barátokként váltunk el.” Korentsy Endre a Müpa 10., jubileumi évadában is izgalmas feladatokra készül. Jönnek a Berlini, a Bécsi és az Izraeli Filharmonikusok, jön a King’s Singers, a kön�nyebb műfajból itt lesz Elvis Costello, Laurie Anderson, Branford Marsalis, Marianne Faithfull és személyes kedvence, a Take 6. Az évadban a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal, a Budapesti Tavaszi Fesztivállal és a 10. jubileumi Wagner-napokkal is sok lesz a tennivaló. Az évad csúcspontja pedig a március 14-15-ei születésnapi hétvége lesz, amikor elképesztő programdömpinggel várják a Müpa közönségét. Korentsy Endre biztos a sikerben. Mert bízik a csapatában, bízik a munkatársaiban. „Néha azon gondolkodom, mit teszünk hozzá a művészi teljesítményekhez, de amikor az előadó boldogan lép a színpadra, mert jól aludt a szállodában, tiszta az öltözője, és elégedett a világítással, tudom, hogy megérte. Mindannyian azért végezzük a munkánkat, hogy egy müpányi ember állva tapsoljon és táncoljon, vagy a zenei élmény hatására elcsendesülve és meghatódva morzsoljon el egy könnycseppet. Hogy életre szóló élményt kapjanak. Ha ezt látom, büszke vagyok.” Sipos Szilvia

HULLÁMHOSS

KALICZKA PATRÍCIA

fotó: Kecskeméti Dávid

festőművész

A Meztelen Bohóc című előadást könnyű szívvel tudom ajánlani: viszonylag egyszerű azonosulni a bohóc szerepével egy olyan korban, amelyben egyre nagyobb tétje van a bakiknak... Mindnyájunkban folyik a folyamatos belső harc a nevetségessé válás elkerülése érdekében, hiszen ha rosszul manőverezünk, egy kattintás vagy elírás, és az egész ország rajtunk röhög. Lekerülhet-e az álarc anélkül, hogy lemosódna a smink? Legkedvesebb korábbi müpás élményeim közül pedig a tavalyi MR2 Akusztik keretében meg rendezett Kerekes Band koncertet említeném. Mivel az elmúlt öt év során több koncertjüket is végigugrabugráltam, kicsit tartottam attól, hogy nehezemre fog esni ülve végighallgatni őket. Nagy önmegtartóztatással, de sikerült (a szék alatt azért borotvaként járt a lábam), és a mozgás okozta euforikus élményt jócskán pótolta a táncos koncerteken kevésbé szembetűnő — egyébként mindig páratlan — hangszerelés.

2014. szeptember 8., 18., 19. 19:00 RECIRQUEL: A MEZTELEN BOHÓC FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

PINCZÉS JÓZSEF

fotó: Kecskeméti Dávid

festőművész

Az élete vége felé közeledő tékozló nagyot mer a leveses tálból, talán utoljára. Bicskáját elővéve takaros paprikafoszlányokat nyes a tányérjában gyöngyöző húslevesbe. Akár egy ön maga ellen elkövetett bűneiért elítélt férfi utolsó vacsorája a kivégzése előtti éjszakán... Ki ne ismerné Huszárik Zoltán Szindbádját Latinovits Zoltán előadásában? Mindenkinek figyelmébe ajánlom, milyen az, amikor egy zseniális színésznek az élet sörhabja odaragad a bajszára. Évek óta szerettem volna Lajkó Félix-koncertre eljutni. Idén januárban végre sikerült. Az első találkozás maradandó élményt nyújtott a pompás környezetben. Semmiféle kétségem vagy fenntartásom nem volt előtte, hogy mit fogok kapni ettől az estétől, mégis valami furcsa dolog történt, mert az amúgy is szívet-lelket melengető hangulat a Müpában egy előre be nem kalkulált újévi önfeledtséget és optimizmust plántált belém. Lajkó Félix az első perctől olyan volt nekem, mintha ezer éve ismerném — ha találkozott volna a tekintetünk, azt gondolom, ő is biztosan felismert volna.

2014. szeptember 29. 19:00 MÜPAMOZI LEPLEZETLENÜL — A MAGYAR FILMEK SOKJELENTÉSŰ EROTIKÁJA SZINDBÁD ELŐADÓTEREM

VESZELY FERENC festőművész

fotó: Kecskeméti Dávid

Látva az előcsarnokban az őszi kínálatot, szemembe tűnt a Szabó Balázs Bandáját hirdető plakát. Ezek a fiúk, akik képesek felidézni és átsajátítani a Kispált, Cseh Tamást és a többi legendát, most a legnagyobb költő-fejedelmeket zenésítik meg. A kínált műsor alapján megint nem fogok csalódni. Ott leszek.

2014. szeptember 17. 20:00 SZABÓ BALÁZS BANDÁJA FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

62 müpa

magazin 2014 szeptember–október

Legutóbb Theóval, a San Franciscó-i festőnővel, volt osztálytársammal jártam a Müpában. El volt bűvölve az eleganciától, a nagyvonalú terektől és az itt dolgozók kedvességétől. Két, Franciaországban élő, dolgozó festőművész tárlatára voltunk kíváncsiak, akik történetesen magyarok. Nagy élmény volt. Különösen Hantai varázsolt el bennünket. Hihetetlen, hogy még mindig akad valaki, aki képes arra, hogy festékből és vászonból teremtsen egy olyan világot, amilyet eddig el sem tudtunk képzelni.

Élmény! Minden tekintetben.

www.mupa.hu

ÚJ ÉLMÉNYEK A RÉGIEK MELLÉ Nyugdíjaskedvezmények a Müpában

Nyugdíjas-igazolvánnyal rendelkező kedves vendégeink személyenként két darab jegyet igényelhetnek az alább felsorolt előadásokra, korlátozott számban: 2014.09.15. 2014.09.25. 2014.09.30. 2014.10.08. 2014.10.14. 2014.10.16. 2014.11.01. 2014.11.12. 2014.11.16. 2014.11.18. 2014.11.26. 2014.11.28.

VOLT EGY ÁLMUNK. NÉMET–MAGYAR IRODALMI SANZONEST AARON PILSAN ÉS A QUATUOR ARDEO CHARLOTTE COULAUD ÉS A PANNON FILHARMONIKUSOK GILBERT VARGA ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUSOK – a CAFe Budapest programja VAJDA GERGELY ÉS AZ MR SZIMFONIKUSOK – a CAFe Budapest programja BODY OF SONGS – PAD ZOLTÁN ÉS AZ MR ÉNEKKAR – a CAFe Budapest programja BRAHMS: NÉMET REQUIEM - VEZÉNYEL: HELMUTH RILLING A NEMZETI FILHARMONIKUSOK ÉS A SZEGEDI KORTÁRS BALETT GYÖNGYÖSI IVETT ÉS A BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR FENYŐ LÁSZLÓ ÉS KAMARAPARTNEREI VUJICSICS EGYÜTTES - „HEJ, BARÁTOM…” MICHAEL NYMAN: WAR WORK – MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ

Regisztrálni az 555-3307-es telefonszámon lehet a koncert előtt egy héttel a koncertet megelőző napig, a jegypénztár nyitvatartási idejében. A jegyek ára 1500 Ft/darab.

KRITIKÁK

BECKMESSER ÉS SACH

(A Nibelung gyűrűje, 2014. június 12-15.; Tannhäuser, 2014. június 22.)

„…ez az előadás Fischer Ádám kezében van, ő alakítja ki az architektúrát…”

„Az est hőse természetesen az MR Szimfonikusok zenekara volt Fischer Ádám vezetésével”

A Művészetek Palotája nem színház, hiányoznak belőle a színház technikai feltételei, ezt a hátrányát kell előn�nyé változtatnia. A redukált teatralitás a lehetséges Ring-koncepciók egyike. Az énekes-színész szempontjából nincs nagy különbség egy „agyonrendezett” és egy félig koncertszerű előadás között, a zenedrámai elképzelés megvalósítása mindenkor az ő karakterformálásán, intenzitásán és expresszivitásán múlik. A Müpába járó – többnyire nemzetközi – énekesek jó esetben készen hozzák a különféle interpretációkban kipróbált szerepet, „csak” a karmesteri-rendezői finomhangolás van hátra: az alárendelődés az adott produkció vezénylő elvének. A kiemelés tendenciózus: ez az előadás Fischer Ádám kezében van, ő alakítja ki az architektúrát, húzza meg az ívet, építi föl a részleteket és támasztja meg a boltozatot. A Rádiózenekarban, amely felnőtt a feladathoz, tektonikus erők működnek, a folyamatok szerves összefüggésben bontakoznak ki, egyensúlyba kerül líra, irónia és visszafogott pátosz, kamarazenei hangzás és brutális emelkedettség. A fáradtsággal magyarázható zenekari hibák elhanyagolhatók az építkezés egészéhez képest.

… az Erzsébetet alakító Szabóki Tünde (…) már a második felvonásbeli bemutatkozásánál (Csarnokária) felhívta magára a figyelmet mind hangjának színgazdagságával, mind árnyalt színészi játékával. Sem a pianók líraisága, sem a forték drámaisága nem okozott gondot neki, bravúrosan formálta karakterét. A másik nagy élmény szintén a két évvel ezelőtti szereplőgárdából a Hermannt alakító Bretz Gábor volt szépen zengő, tekintélyt parancsoló baritonjával, aki, bár a legtöbb kollégáját leénekelte és játékában is nagyszerű volt, nem vonta magára a figyelmet a színpadon történtekről: hitelesen alakította a grófot, aki igazából a főhős és Erzsébet kálváriáján kívül maradt. Rendben volt a Wolframot alakító Lauri Vasar is, bár kimagaslónak nem mondanám sem színpadi, sem énekesi teljesítményét. Az esthajnalcsillaghoz énekelt dal lírai hangvétele, legato-íveinek hajlékonysága magával ragadta a hallgatót. (…)

(…)

Az est hőse természetesen az MR Szimfonikusok zenekara volt Fischer Ádám vezetésével, akiről ezúttal is csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Az együttesnél csak ritkán volt hallható a háromórányi zenélés során egy-egy kisebb fúvós gikszer, még fáradtságot is alig lehetett tapasztalni (…)

Jó ez így, és nagyon köszönjük, hogy van. Koltai Tamás (Csen-csen Gyűrű – Élet és Irodalom, 2014. 06. 27.)

64 müpa

magazin 2014 szeptember–október

Tóth Endre (A sztárlét elviselhetetlen könnyűsége – Revizor Online, 2014. 07.01.)

A KRITIKUSNAK NEM IGAZA VAN, HANEM VÉLEMÉNYE.

HANS SACHS-DÍJ 20 14

A BUDAPESTI WAGNER NAPOK ESEMÉNYEIRŐL

fotó: Bea Kallos

Részlet a díjnyertes kritikából

HANS SACHS-DÍJ 2014 A Művészetek Palotája a zenekritikusi tevékenység ösztönzése céljából tavaly hirdette meg először a Hans Sachs-díjat. Az elismerés 2013-ban a közönség szavazatai alapján Péteri Lórántnak jutott. A feltételek idén is változatlanok maradtak: a háromtagú előzsűri (Csengery Kristóf zenekritikus, Fábri Péter író, Keresztury Tibor író) a Művészetek Palotája által az elmúlt tizenkét hónap során rendezett eseményekről megjelent írások közül választotta ki azokat, amelyekről a közönség az internetes voksolás során szavazhatott. A zsűri a válogatáskor olyan erényeket keresett és részesített előnyben, mint szakmai tudás, elfogulatlanság, részletgazdagság, tömörség, eredeti látásmód, szuggesztivitás, irodalmi érték. Az előzsűri tavaly tíz írást jelölt, idén nyolcat. Ezek szerzői: Bóka Gábor, Kerékfy Márton, Koltai Tamás, Kovács Sándor, Malina János, Molnár Szabolcs, Rákai Zsuzsanna és Tóth Endre. A legtöbb közönségszavazatot Bóka Gábor Adaptált hagyomány című írása kapta, így a díjat e kritika szerzője vehette át június 22-én, az idei Budapesti Wagner Napok utolsó előadásának első szünetében az alapítóktól: Fischer Ádám karmestertől és Káel Csabától, a Művészetek Palotája vezérigazgatójától.

„Pillanatok, melyek kitörölhetetlenül beégnek emlékezetünkbe” (…) a budapesti néző szinte megfeledkezik a főszereplőkről, mert nem akar hinni a szemének, hogy amit lát, az valóban itt és most történik. S persze ami igaz kicsiben, az igaz nagyban is: a főszereplők bonyolult kapcsolatrendszere a maga teljességében, aprólékos részletességgel van kidolgozva. Minden egyes érzelmi rezdülés megjelenik a színpadon, nincs olyan, hogy valaki céltalanul ácsorogjon – s ez egészen a gesztusok, a mimika szintjéig bezárólag igaz. Minderre a legszebb példa Sachs, Walther és Éva jelenete a harmadik felvonásban: Walther értetlenül, szinte ijedten nézi Éva érzelmi robbanását, melynek során a lány bevallja: ő is úgy gondolta, hogy egyszer Sachsnak nyújtja a kezét – majd szép csendben elindul kifelé: veszített. Eközben Sachs arcán az elérzékenyülés, a zavar, majd a rövid elbizonytalanodás után a magára találás tükröződik – de még ekkor is úgy tartja kezében Éva cipőjét, mintha a szeretett lány lába is benne volna. Pillanatok, melyek kitörölhetetlenül beégnek emlékezetünkbe: egy valódi operakultúra friss levegőjét hozzák magukkal kis hazánkba. (…)

Bóka Gábor (Adaptált hagyomány – Opera-Világ, 2013. 07.05.)

A KRITIKUSNAK NEM IGAZA VAN, HANEM VÉLEMÉNYE.

müpa

magazin 2014 szeptember–október

KOMOLY? Hogyan hatnak egymásra nálad az egyes művészeti ágak, van-e átjárás közöttük? Hagyom, hogy átsuhanjanak rajtam a dolgok, s közben nyilván hat minden egymásra, sokszor a tudat alatt. A festményeken hemzsegnek a metaforák, a szövegeim tele vannak képekkel, a zene pedig egyfajta vibráció, amiben sok minden sűrűsödik. De miközben mélyen átjárják bennem egymást az élmények, hatások, egyszerre csak egy dologgal tudok foglalkozni. Ha festeni kezdek, kell néhány nap, míg beleállok. Ugyanígy van a zenével: nem tudok egy fél órát zenét szerezni, kell egy hónap, mire magam is azzá válok, akit megjelenít a zene. Közben persze bizalmatlanul méregetem magam, mert nekem is gyanús, ha valaki mindenhez ért… Mindenesetre a múzsát el kell kényeztetni, nem árt megudvarolni, körbenyalogatni: ilyenkor, ha szerencséd van, egy idő után megmutatja bájait. Mi okozza művészi értelemben a legnagyobb örömet, s miről mondanál le elsőként, ha valamiről le kellene mondanod? Az alkotás hullámvasút, a legnagyobb örömet azok a pillanatok okozzák, mikor szinte összecsókolózik a nagy misztikus teremtőkkel az ember, mert létrehozott valami érvényeset. Aztán visszahull a sárba, s egy sehonnai, tehetségtelen földtúró féregnek érzi magát. Lemondani? Lehet ezek nélkül élni, de én „élőlé nyebbnek” érzem magam, ha művészetekkel foglalkozom. A muzsika, az nagy mágus… Ha megérinti, még akkor is beszippantja az embert, ha egy kut yaütő, 66 müpa

magazin 2014 szeptember–október

három akkordos punkzenész. Néha, mikor órákig gitározok, megérzem, milyen jó zenész lehetnék, ha csak evvel foglalkoznék… A képzőművészetben azt szeretem, hogy tudok rajzolni, és nincsenek olyan korlátaim, mint a zenélésben. A versírással meg az van, hogy irodalomtanár apám erősen reménykedett benne, hogy rendes íróember leszek, de én otthon örökösen azt éreztem, hogy rám dől a könyvespolc és maga alá temet… Meg nem is olvastam eleget. A rajzolás, a festészet lett a menekülőpálya: abban éreztem meg, hogy lehet unalom nélkül élni. Hogy milyen jó az, amikor nem kívülről stimulálom tévével vagy képregénnyel magam, hanem én hozok létre valamit, ami leköt. Mennyire volt szükségszerű az alámerülés, a pokoljárás ahhoz, hogy az légy, aki vagy? Mennyit tett hozzád az, hogy sokat tudsz a lentről és a fentről, a függésről, a mindent elsöprő szenvedélyről, s hogy vissza tudtál jönni onnan, ahonnan csak kevesek? Utólag azt mondom, törvényszerű és logikus volt. Empirikus ember lévén, meg kell mindent tapasztalnom ahhoz, hogy az enyém legyen. Önnön határaim bejárása volt az önismeret feltétele, meglehet. A saját magam által ásott feneketlen szakadék a gyerekkor és a felnőttkor között. Az egy elég érdekes állapot, mikor szívből irigyli az ember az utcaseprőt… Mikor megérti a gyilkost… Abban az esetben, ha mindezt túléli, az alkotó ember számára ez a tapasztalás viszont igazi kincsesbánya lehet.

A naiv, gyermeki és a pszichedelikus látásmód együttállásából művészetedben a sötét tapasztalás és az életöröm párhuzamos jelenléte következett… Mit jelent számodra a boldogság? A boldogságnak számtalan árnyalata van. A legfontosabb talán a hétköznapi boldogság, ami mellett gyakran észrevétlenül elmegyünk. Boldogság az, ha az ember rendben van magával. Komoly örömforrás a flow, amikor szinte önkívületben önmagunk szintje felett teljesítünk. Szenvedélyes szex és harc közben is meg lehet ezt tapasztalni, nemcsak alkotás közben. Boldogság, ha a rehab után mégy ugyanazon az utcán, ahol azelőtt démonokkal, árnyakkal és keselyűkkel hadakozva másztál el az éjjel-nappaliig, és azt látod, hogy újra vannak fények. A legapróbb érzéki örömök: felülni a biciklidre, inni egy teát... Az ilyesmi eksztatikus élmény tud lenni hosszú elvonás után. Jól feltételezem, hogy nálad a siker is csak ezután következik… Szerencsére fokról fokra történt — mi folyamatként éljük meg a Quimby történetét. Ettől még alig hihető néha ez a sikersztori — gyakran kérdeztük is egymástól közben: ez most komoly? Azt remélem, mi egy aranyos, kedves zenekar tudunk maradni. Keresztury Tibor 2014. október 17. CAFE BUDAPEST KORTÁRS MŰVÉSZETI FESZTIVÁL BÁBEL-EST – SZENVEDÉLY FESZTIVÁL SZÍNHÁZ

fotó: Kecskeméti Dávid

HATÁRSÉRTŐ

EZ MOST

Ha a határok átlépéséről beszélünk, a legjobb helyen kopogtatunk. Képzőművész, zeneszerző, költő, dalszövegíró, az egyik legnépszerűbb zenekar frontembere. Mintha örökbérletet váltott volna, a kilencvenes évek óta a csúcson van a Quimbyvel. Igazi kreatív, gondolkodó művész: nem mellesleg a legszimpatikusabb sztárok egyike. Talán mert nemcsak hallomásból ismeri a poklot, azért tudott önmaga maradni a szenvedélyről szóló Bábel-est autentikus szereplője, Kiss Tibor.

Élmény! Minden tekintetben.

„LEPLEZETLENÜL” A magyar filmek sokjelentésű erotikája HÁZIGAZDA: RÉZ ANDRÁS 2014. 09.15. MÉG KÉR A NÉP (1971) 09.29. SZINDBÁD (1971) 10.13. HOLNAP LESZ FÁCÁN (1974) 10.27. A PENDRAGON LEGENDA (1974) 11.10. SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL (1978) 11.24. ESZKIMÓ ASSZONY FÁZIK (1983) 12.08. TE RONGYOS ÉLET (1983) 12.22. HATÁSVADÁSZOK (1983) 2015. 01.12. RONCSFILM (1992) 01.26.ÉRZÉKEK ISKOLÁJA (1996)