Müpa Magazin 2008/2009 évad 3. szám by Müpa Budapest

magazin

müpa

www.mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben.

„Rég láttam Alvárezt…”

Interjú Rost Andreával Északi fény Leonidasz Kavakosz

„Már a pólyában is” Matinékoncertek 2009

Remény Esperanza Spalding

ingyenes időszaki kiadvány • IV. évfolyam 1. szám • 2009. január–február

MUPA_2009_januar-februar.indd 1

„Mintha habot rágtam volna” Maurer Dóra

2008.12.15. 22:18:46

mmm$[hij[XWda$^k ;hij[ LedWb0 &, *& +++ ***

MUPA_2009_januar-februar.indd 2

2008.12.15. 22:18:47

Nyitány Nem kell sokat gondolkoznom: számomra a 2009-es év egyértelműen legnagyobb eseménye Haydn halálának 200. évfordulója. A Haydn-év, amelyre oly sokan és oly régóta készülődünk, s amelynek első napján – ugyanúgy, mint tavaly – elvezényelhetem a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a szerző A teremtés című oratóriumát, ezúttal a Londoni Filharmonikus Zenekar és Kórus élén. Haydn zenéje egészen egyedi és varázslatos: őszintén remélem, hogy az évfordulónak köszönhetően az előző évekhez képest gazdagabb Haydn-kínálat olyanokat is „elcsábít”, és rajongóvá tesz, akik eddig Haydn zenéjének hihetetlen gazdagságát még nem fedezték fel maguknak – és akik majd megőrzik lelkesedésüket az évfordulómentes évekre is. Én magam erre az évre már nagyon régen készülődöm. Még élénken emlékszem arra, hogy 1959-ben, Haydn halálának 150. évfordulójára édesapám egy emlékműsort szerkesztett a rádióban, és akkoriban sokat mesélt nekünk Haydnról. S gyerekként gondosan kiszámítottam, hogy a 200 éves jubileumon már majdnem hatvanéves, ősz, öreg bácsi leszek, nagy szakállal. Szakállam ugyan nincs – de a többi sajnos stimmel. De ne csak Haydnról essen szó, hiszen oly sok minden más is lesz a Müpában! Én csak lelkesedéssel tudok erről a házról beszélni, mióta az három éve berobbant a magyar zenei életbe, s azt alaposan fel is forgatta, megváltoztatta. Világhírű zenekarok, szólisták, karmesterek látogatnak ide, sorozatban hallhat a hazai közönség olyan színvonalú hangversenyeket, amelyeket korábban csak elvétve hallhatott. És ami fő, ennek eredményeképpen egyre több ember jár klasszikus zenei koncertekre – ennek a jelentőségét nem lehet eléggé méltatni! S ez nemcsak a zeneszeretők számára fontos, akiknek az életét Mozart, Wagner és Bartók zenéje szebbé, értékesebbé teszi, hanem a legalább annyira a „szakma” számára is. Mert nemcsak a hazai, hanem az egész nemzetközi zenésztársadalom fejlődése, utánpótlása, jövője, sőt létezése is veszélybe kerülhet, ha a romló gazdasági helyzetben, a fenyegető nemzetközi recesszióban a hangversenyek száma megfogyatkozik, látogatottságuk erősen lecsökken. Ezt a közgazdászok által jól ismert problémát számomra az a New York-i vendéglős fogalmazta meg a legvilágosabban, aki kiírta a kirakatba: „Gyere be vacsorázni, különben mindketten éhen halunk!” Itt is erről van szó: a zenerajongók rá vannak a szorulva a művészekre, a művészek pedig a közönségre. Arra kérem tehát Önöket, elsősorban a mai fiatalok, a mai főiskolások, egyetemisták érdekében is, hogy 2009-ben is jöjjenek a Müpába. És ha tetszett, jöjjenek el újra és újra! És ha nagyon tetszett, akkor szóljanak barátaiknak, rokonaiknak és üzletfeleiknek, hogy jöjjenek ők is – megéri! Boldog új évet kívánok mindenkinek!

Fischer Ádám karmester a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója

MUPA_2009_januar-februar.indd 3

2008.12.15. 22:18:47

2009. január–február

Tartalom

20 Északi fény – Leonidasz Kavakosz

28 Müpa Magazin A Művészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft. Kiss Imre vezérigazgató

Felelős szerkesztő: Csonka András

Szerkesztőség: Fidelio Média 1055 Budapest, Szent István krt. 23. Tel./Fax: (1) 476-0320, 21 e-mail: mupamagazin@fidelio.hu

Már a pólyában is – Matinékoncertek 2009

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Grafikai tervezés és nyomdai előkészítés: Papermoon 2006 Kft. A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette. Nyomda: Érdi Rózsa Nyomda

Remény – Esperanza Spalding

„Rég láttam Alvárezt…” Rost Andrea Teremtés az első napon

A Gruffacsór

Mester, tanítvány…

Északi fény

Ki a legény a gáton? Orgonapárbaj Egy mozarti zseni

26 28

A jövőbe vetett hit Jazz Showcase Összművészet…

Remény

Egy szerencsés muzsikus Deseő Csaba 70 Trendkívüliek

Pannónia dalai A népzene ünnepe Korzika ősi zenéje

A morna királynője Cesaria Evora Költészet és rákendroll

Egy kis melegség …

„Mintha habot…”

Apolló és Mefisztó 58 A berlini Konzerthaus A művészet mindenek előtt 60

Megjelenik 15 000 példányban. HU ISSN 1788-439X Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Ők ajánlják…

Gyerekmesék felnőtteknek 30 Jógyerekek képeskönyve Már a pólyában is 32

Főszerkesztő: Zsoldos Dávid

Olvasószerkesztő: Papp Tímea

Bemelegítés 22 Dvořák-maraton 2009 Félelem és megvilágosodás 24 Mindörökké Bach Orgonaszínház 25

Egy mozarti zseni – Purcell: A tündérkirálynő

Szerkesztő: Filip Viktória

Hírek, érdekességek

„Mintha habot rágtam volna” – Maurer Dóra

Tavaszváró

Echo

MUPA_2009_januar-februar.indd 4

2008.12.15. 22:18:47

Még több kultúra

a weben is www.metropol.hu MUPA_2009_januar-februar.indd 5

2008.12.15. 22:18:51

Hírhozó

Hírek, érdekességek A Budapesti Fesztiválzenekar a 9. a világ húsz legjobb együttese között

hogy a Budapesti Fesztiválzenekar ezzel a magyar kultúrát és a fővárost képviselve tesz szolgálatot az egész országnak.

Nyolc zenekari darab az Új Magyar Zenei Fórum versenyében

Fesztiválzenekar a 9. helyen szerepel a világ húsz legjobb zenekarának listáján, amelyet a Gramophone című tekintélyes brit komolyzenei magazin felkérésére nemzetközi tekintélyű zenekritikusok állítottak össze. James Inverne, a Gramophone kiadója hangsúlyozta: a kritikusok karakteres előadásmódjukért választották meg a húsz csúcszenekart, manapság ugyanis túl sok olyan zenekar van, amely unalmasan és jellegtelenül játszik.

A top tízes lista élén az amszterdami Concertgebouw Zenekara áll, utána a Berlini és a Bécsi Filharmonikusok jönnek, őket követi a Londoni és a Chicagói Szimfonikus Zenekar, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Clevelandi Zenekar, a Los Angeles-i Filharmonikusok, majd a Budapesti Fesztiválzenekar, s a tízes rangsort a drezdai Staatskapelle zárja.

Lezajlott a Reneszánsz Év keretében, a Művészetek Palotája és a Budapest Music Center kezdeményezésében és szervezésében idén februárban meghirdetett Új Magyar Zenei Fórum (UMZF 2009) zeneszerzőverseny első fordulója. A júliusi beadási határidőre két kategóriában összesen 38 jeligés pályázat érkezett: 14 kamaramű és 24 nagyzenekari darab.

Hatalmas sikernek tartja ezt a helyezést Fischer Iván, az együttes zeneigazgatója: „Az együttes olyan nagyhírű zenekarokat előzött meg, mint a New York-i Filharmonikusok vagy a Bostoni Szimfonikusok. Rendkívül megható, hogy a régi, patinás zenekarok között a nemzetközi szakértők felfigyeltek egy kis ország viszonylag új zenekarára” – nyilatkozta és hangsúlyozta,

A lista második felét – a 11. helyen – a Bostoni Szimfonikus Zenekar vezeti, majd a New York-i Filharmonikusok, a San Franciscó-i Szimfonikusok, a szentpétervári Mariinszkij Színház Zenekara és az Orosz Nemzeti Zenekar következik, ezután a Szentpétervári Állami Filharmonikus Zenekar, a lipcsei Gewandhaus Zenekara, a New York-i Metropolitan Opera Zenekara, a japán Saito Kinen Szimfonikus Zenekar jön, s a legjobbak húszas listája a Cseh Filharmonikusokkal zárul. •

Az elődöntő zsűrijei kategóriánként 4 művet juttathattak a döntőbe. Kamara kategóriában Bella Máté: Chuang Tzu’s Dream, Dargay Marcell: An(a)them(a), Dinyés Dániel: Játékok – haladóknak 9–99, valamint Sáry Bánk: Mégis című darabja bizonyult a legjobbnak. A nagyzenekari kategóriában Dinyés Dániel: L’aria si rinnova, Horváth Balázs: Borrowed Ideas, Varga Judit: Le Temps retrouvé, illetve Zombola Péter: Symphony No. I/b című darabját ítélte a zsűri a legkiválóbbnak. A verseny döntőjére 2009. január 12-én a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében kerül sor, ahol mind a nyolc művet bemutatják az UMZE Kamaraegyüttes, valamint a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar közreműködésével. A koncertet élőben közvetíti az MR3-Bartók Rádió. A darabok elhangzása után a főzsűri a helyszínen ül össze döntéshozatalra, majd ünnepélyes keretek között kiosztja a díjakat. A főzsűri tagjai dr. Batta András, Hamar Zsolt, Jeney Zoltán, Keller András, Rácz Zoltán és Soproni József. Az első helyezettek díja kamara kategóriában 500 ezer, illetve nagyzenekari kategóriában 1 millió forint, a második helyezettek 375 ezer, illetve 750 ezer, a harmadikok 250 ezer, illetve 500 ezer forint díjazásban részesülnek. Az első és harmadik díjakat az Artisjus Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, a második díjakat az Oktatási és Kulturális

MUPA_2009_januar-februar.indd 6

2008.12.15. 22:18:51

szezon legjelentősebb Haydn-koncertjei a szeptember 17-i, amikor az Il Giardino Armonico két szimfóniát és egy hegedűversenyt ad elő, illetve az október 26-i OsztrákMagyar Haydn Zenekarral, Fischer Ádám karmesterrel és az év hangszeres szólistájává választott, Echo-díjas Boldoczki Gáborral (a Trombitaversennyel és az „Üstdob” szimfóniával). Végül – az ünnepi emlékév megkoronázásaként – a John Eliot Gardiner vezényelte Monteverdi Kórus és az Angol Barokk Szólisták Haydn másik oratóriumát, Az évszakokat adják elő november 23-án. •

Keller András , a döntő egyik karmestere

Nemcsak az elsők, hanem a legelsők

Minisztérium ajánlotta fel. A verseny különdíjait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, valamint a Magyar Zeneszerzők Egyesülete adja. •

December 5-én hatodik alkalommal osztották ki a Prima-díjakat. A Prima Primissima-jelöltek között több olyan közéleti személyiség is szerepelt, akiknek tevékenysége szorosan kötődik a Művészetek Palotája produkcióihoz.

Haydn-év 2009

A magyar színház és filmművészet három jelöltje közül a választás Markó Iván Kossuth-díjas, érdemes művész koreográfusra, a Magyar Fesztivál Balett alapítójára és művészeti vezetőjére esett, akinek több darabja is a Müpa sikerlistájának élén található. A Keveházi Gáborral és a Magyar Nemzeti Balettel közösen megkomponált monumentális táncfantázia Beethoven IX. szimfóniájára, az Emberi Himnusz, harmadik éve vonz telt házakat a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe, és Sanghajban is óriási sikert aratott. Az angyalok üzenete és a november végén bemutatott Seherezádé is hamar népszerű lett a közönség körében.

A Művészetek Palotája is kiemelten foglalkozik a 2009-es Haydn-évvel. Az újévi hangversenyen – immár hagyományos módon – Haydn A teremtése csendül fel, a délutáni ifjúsági hangverseny is Haydnművel kezdődik (és nem véletlenül) Leopold Mozarttal folytatódik. A január 13-án fellépő Academy of St Martin int he Fields műsorán az egyik londoni szimfónia szerepel. Haydn művészetét mutatja be a február 15-i matinékoncert (Tisztelet Haydn papának), az április 13-i húsvéti orgonakoncerten pedig elhangzik a Nagy orgonamise. Március 28-tól május 5-ig látható az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny rajz és vizuális kultúra tantárgyának keretében elkészített, a fertődi kastély kertjébe képzelt Zenepavilon Haydn emlékezetére.

A magyar népművészet és közművelődés kategóriában Primissima lett a Muzsikás együttes. A Müpában is gyakran, mindig zsúfolt nézőtér előtt fellépő muzsikusok vezetője, Hamar Dániel néhány hete fogalmazta meg három és fél évtizedes tevékenységük lényegét és értelmét, amikor Sevillában átvette a Womexdíjat: „Nem gondoltuk 35 évvel ezelőtt, amikor elkezdtük gyűjteni a hagyományos magyar népzenét Magyarországon és Erdélyben, hogy egy szép napon ezt ilyen értékes díjjal honorálják… Csak álmodoztunk arról, hogy egyszer a falvak tiszta zenéje rajtunk keresztül az egész világot bejárja.” • Muzsikás együttes (fotó: Kása Béla)

Markó Iván (fotó: Mezey Béla)

A május 10-i matinékoncert műsora az Aki hűtlen, pórul jár című marionett-opera lesz, és ezzel egyidőben kiállítás nyílik Haydn marionettszínháza címmel. A Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara a „Medve” szimfóniát játssza május 22-én. Az őszi

MUPA_2009_januar-februar.indd 7

2008.12.15. 22:18:52

Ők ajánlják… Balázsovits Edit

Rátóti Zoltán Igó Éva

Nem mindegy, az ember hogyan kezd el egy új évet. Egy szép koncerttel indítani az esztendőt felemelő érzés: megadja a hangulatát, a rangját. Haydn A teremtés című oratóriuma gyönyörű, monumentális mű; a Londoni Filharmonikusok Fischer Ádám irányításával valószínűleg hosszú időre szóló élménnyel ajándékozzák meg azokat, akik az év első estéjét a Müpában töltik. Nagyszerű dolog a generációk közti párbeszéd. A Jazz Showcase példaértékű sorozat, mert lehetőséget teremt a fiatal, akár még egyetemista jazz-zenészeknek, hogy megmutassák magukat, ugyanakkor az esti koncerteken a hazai jazzélet „nagyágyúi” lépnek színpadra. Biztos vagyok benne, hogy a két generáció kölcsönösen tanulhat egymástól. Különleges dolog, hogy egy vizsgaelőadás a Színművészeti Egyetem falain kívül is látható. Marton Lászlót az egyik legjobb színészpedagógusnak tartom. Az ő osztálya mindig jó kezekben van. Közülük többen nálunk, a Vígszínházban töltik gyakorlati évüket, benne vannak több előadásban is, és mondhatom, érdemes őket nézni! •

Újévi hangverseny – Londoni Filharmonikus Zenekar és Kórus Január 1. 19:00 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Nagy lemezgyűjtő vagyok, a St. Martin of Fields-től is elég sok anyagom van, főként Mozart-felvételek. Még soha nem jutottam el a koncertjükre, de egyszer nagyon szeretnék. Valószínűleg aznap is játszani fogok, de ezt a hangversenyt minden boldog kiválasztottnak – aki ráér és aki bejut – jó szívvel ajánlom! Régóta figyelem Héja Domonkos munkáját, érdekes és színes egyéniségnek tartom. Szimpatikus a személyisége, nagyon tartalmasak számomra a zenei ötletei, rendkívüli érzékenységgel és fantáziával nyúl minden egyes műhöz. A zenei munkája mellett emberileg is nagyra tartom, büszke vagyok rá, hogy elvállalt egy fellépést egy általam szervezett jótékonysági koncerten. Lovasi András remek fellépőket választott maga mellé Bognár Szilvia és Ferenczi György személyében. Én magam is szájharmonikázom időnként, Gyurit pedig mindig csodálattal hallgatom. És régi nagy vágyam, hogy Lovasi Andrással egyszer együtt zenélhessek. Van egy kis háromtagú formációm, Neil Young Sétány névre hallgat. Régóta gondolkodom rajta, hogy egyszer meghívom vendégnek, nagy öröm lenne, ha a háttérben gitározhatnék neki… • Academy of St. Martin in the Fields Január 13. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Jazz Showcase – jazz tehetségbörze Január 8., 9., 10. – Fesztivál Színház, Zászlótér

Óbudai Danubia Zenekar (Magyar Szimfonikus Körkép) Január 31. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

fáj – a Színház- és Filmművészeti Egyetem színészhallgatóinak előadása Január 29., 30. 19:00 – Fesztivál Színház

Lovasi András (Hangzó Helikon sorozat: Lackfi János) Február 19. 19:30 – Fesztivál Színház

Varnus Xaver számomra nagyon karizmatikus személyiség. Szeretem, ahogy zenél, érthetővé és populárissá teszi a komolyzenét. Örvendetes dolog, hogy a zene mellett Bach életének bemutatását filmrészletekkel, dokumentumokkal és kommentárokkal is színesíti. Nagyon nehezen tudtam választani a gyerekprogramok közül. Legszívesebben mindet ajánlanám! Mégis a Ringató sorozat az, ami leginkább fölkeltette az érdeklődésemet. Alig van olyan zenei program, ami egészen kicsiknek való. Pedig az óvodás kor előtti zenei nevelés hihetetlen módon segíti a gyerekek értelmi és érzelmi fejlődést. Azt pedig csak kisgyermekes anyukák tudják, milyen mámorító dolog, hogy négy időpontra is oda lehet érni…! Érdekes lehet ez a Dvořák-maraton. Izgalmas, hogy az egész épület „Dvořákba öltözik”, hogy valószínűleg olyan film- és hangfelvételeket, fényképeket, dokumentumokat is megismerhetünk, amelyek segítségével egészen szélesen ráláthatunk a zeneszerző életére, és a korra, amelyben alkotott. A cseh ételkülönlegességek pedig biztosan jó hangulatot teremtenek majd. •

Fotók: Gordon Eszter

Mindörökké Bach – Varnus Xaver ismeretterjesztő hangversenye Január 22., február 24. 18:00 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Ringató – zenés foglalkozás kisgyermekeknek Szerdánként 9:00, 9:45, 10:30, 11:15 – Kék terem Dvořák-maraton Február 28. 10:30 – 22:00

MUPA_2009_januar-februar.indd 8

2008.12.15. 22:18:54

Ha programot keresel...

mozi mozi koncert

sport

színház színház

gyerekrovat gyerekrova

tv tv

kiállítás MUPA_2009_januar-februar.indd 9

fesztivál fesztivá rádió 2008.12.15. 22:19:04

Rost Andrea

„Rég láttam Alvárezt…” Várkonyi Judit

2008-at hátrahagyva, Németország, Spanyolország, Olaszország és Japán színpadai után nemzetközi hírű szoprán énekesnőnk, Rost Andrea Budapesten kezdi meg 2009-es fellépéseinek sorát. A művésznő és Marcelo Alvárez, a legjelesebb latinamerikai tenorok egyike január 4-én közös koncertet ad a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Műsorukban Pucciniáriák és -kettősök szerepelnek – szerelmes szenvedéssel átitatott este elé nézünk. – Honnan repül Budapestre a Pillangókisasszony a január 4-i hangversenyre? – Münchenből. Szilveszterkor Strauss Denevérjében, Rosalinda szerepében lépek fel, amelynek második előadása január 2-án lesz, így mondhatom, elég sűrű program után térek haza harmadikán – de egy darabig Pesten maradok.

– Puccini-estet adnak Marcelo Alvárezzel. Az Ön repertoárján a Puccini-szerepek közül csak a Bohémélet Mimije szerepel, és egészen újként Liù a Turandotból. – Így van, hacsak nem vesszük hozzá Laurettát, akit még pályám elején keltettem életre Budapesten. (Talán nem is kellett volna olyan korán.) Utána nemigen találkoztam Puccinivel.

– Inkább Mozarttal és Verdivel alkottak nagy párost. – Igen, de mostanra Puccinivel is alakul a dolog. Négyszer léptem színpadra a Bo-

héméletben, és egy alkalommal végigjátszhattam a Turandotot, igaz, félszcenírozott előadásban.

– Átnéztem azoknak a „névsorát”, akiket megformál január 4-én. Cso-cso-szán, Tosca, Liù és Mimi. Lehet, hogy rosszul hangzik, de rögtön az jutott eszembe: mind a négyen meghalnak. – A pályámat ilyen értelemben végigkíséri a halál. Vegyük csak sorra: szegény Lucia megőrül, majd meghal, Gildát leszúrják, Júlia is meghal, Antonia és Violetta is, így aztán én is, minden történet végén. Ne gondolja, hogy ez annyira romboló – alapvetően fontos, hogy valamennyire kívül maradjon az ember. A józanságot muszáj megőrizni, ahhoz, hogy el tudjam énekelni a szerepet. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy cseppet sem visel meg. A Traviatában a „la gioia” szóval, a boldogsággal az ajkamon halok meg – ez azért nyomot hagy az ember lelkében.

– Ha csak részleteket ad elő, kis egységekként kezel egy-egy áriát, vagy legbelül akkor is végigviszi az egész cselekmény súlyos érzelmi vonalát? – Az utóbbiról van szó. És pont ezért tartom nehezebbnek az áriaesteket, mint egy egész opera előadását, eléneklését. Egy esten nem tudok egész történeteket végigvezetni, nincs módom bemutatni egy-egy figurát. Tízpercenként új bőrbe kell bújni, másik szituációba kell helyezkedni, és mégis sorsot kell láttatni, nem pedig egy operából kivágott darabkát.

– Az említett négy figura közül melyik áll legközelebb Önhöz? A mindenre elszánt Tosca, vagy Mimi, akinek nincs választása, de nyugalommal veszi tudomásul a végzetét, vagy Liù, akinek volna választása, de nem él vele, esetleg Cso-cso-szán? – Mimi és Liù talán azért állnak hozzám közel, mert őket játszottam már színpadon. Cso-cso-szánnak és Toscának még adósa vagyok ezzel. Habitus tekintetében talán mindegyikőjükkel tudok azonosulni: még Tosca szerelmes hősnője is bennem van, ki ne érezné néha, hogy ölni tudna – most persze nevetek ezen a kijelentésen, de egy-egy szerepben a legextrémebb érzések is felerősödhetnek. Bár mindegyik tragikus hősnő, Mimit sajnáljuk leginkább közülük, mert egyedül neki determinált a sorsa. Ő nem tehet semmit, halála eleve elrendeltetett.

– Negyedikén mindegyikük Marcelo Alvárezbe lesz szerelmes. Együtt kapták a felkérést? – Lehet, hogy különös, de nem engem, hanem Alvárezt hívták először, csak később alakult közös estté a program. Sokszor énekeltünk már együtt – Traviatát, Rómeó és Júliát –, és talán éppen ezért Marcelo hallani sem akart a jól bejáratott duettekről. Új, közös repertoáron kezdtünk gondolkodni,

MUPA_2009_januar-februar.indd 10

2008.12.15. 22:19:05

és hát nem akarom magam reflektorfénybe helyezni, de az én ötletem volt a Puccini-est. Frappánsnak találtam a Puccini év egyfajta „lezengetését”, hiszen januártól vége a jubileumi esztendőnek.

– Hogyan jellemezné Marcelo Alvárezt? – Nagyon szép hang, van valami különleges színe, ami csak az övé, és hatalmas érzelmekkel, energiákkal énekel.

– Olyan partner, akivel könnyen összejön az a fajta együtt lélegzés, ami valóságossá teszi a színpadi szerelmet? – Igen, és remélem, ez a Müpában is átjön majd. Az élményhez persze hozzátartozik a látvány. Rég láttam Alvárezt... Remélem, nem gömbölyödött ki azóta, mert alapvetően nagydarab fiú. Őszintén szólva a hihetőség csorbul, ha egy kövér férfit szaladgálok körbe a szerelmi duett közben. Az esetek hetven százalékában azonban így van, úgyhogy megszoktam már.

– Úgy látszik, az operaszínpadokon egyelőre csak az énekesnők körében erősödött meg az új trend, már ami a fitt külsőt illeti. – Igen, de van remény: talán a high definition filmek, a DVD-k nagy korszaka hozza meg a férfiaknál is az igényt, hogy adjanak a megjelenésükre is.

– Az Ön esetében ez a szakmai munka részét képezi, és nyilván ebben is kitartó. Ahogy rögtön a pálya elején annak bizonyult: elsőre nem vették fel a Zeneakadémiára. Gondolta volna, hogy viszonylag rövid időn belül világsztárként emlegetik? Egyáltalán: volt ideje csodálkozni? – Hát, csodálkozni nem volt, valóban. Tanulni kellett, menni, csinálni, és minden este bizonyítani.

– Mi hozta meg az áttörést? – Azt hiszem, a nemzetközi énekversenyek sokat segítettek. Például a barcelonai Vignas Singing Competition, amelynek zsűrijében ott volt Petrovics Emil, aki hallott énekelni, és nem utolsó sorban láthatta, hogy hogyan ítél meg a szakma külföldön. Az említett verseny után kaptam meg Júlia szerepét, ezért a mai napig azt tartom, hogy a nemzetközi megmérettetések nagyon fontosak az ember életében.

Fotó: Tombor Zoltán

MUPA_2009_januar-februar.indd 11

2008.12.15. 22:19:05

– Az lehet, de Júlia szerepét még itthon kapta. – Igen, de a sikernek híre ment. Nemsokára az osztrák fővárosba hívott próbaéneklésre Ioan Holender, aki másfél év múlva a Staatsoper igazgatója lett. Ő szerződtetett Bécsbe, ahol aztán igazán szem előtt voltam – egyik felkérés hozta a másikat.

– Kitartása már szóba került – mégis azt nyilatkozta valahol, hogy maximum kétszer fut neki dolgoknak. – Így van. A Zeneakadémiának is kétszer futottam neki. Befelé, azaz saját magammal szívesen harcolok, de másokkal nem veszem fel a kesztyűt, azt sosem csináltam. Rögtön soha nem adok fel semmit, de ha azt látom, hogy valami rajtam kívül álló okok miatt nem megy, vagy nem sikerül, akkor azonnal.

– Nemrég a budapesti operaház egyik énekesnőjét a sikerről kérdeztem, és legnagyobb meglepetésemre nem a színpadi alakításait sorolta, hanem elsőként azt, hogy operaénekesi karrierje előtt néhány évig éneket tanított, és az egyik növendéke mára konzervatóriumi tanár lett. Rost Andreának mint nemzetközi operasztárnak mi jelenti a sikert?

– Megmondom, mitől voltam nagyon boldog legutóbb: a legfrissebb kiadott lemezem sikerétől. Bartók-, Kodály-, és Ligeti-dalok hallhatók a CD-n, amely nem sokkal megjelenése után nemcsak Magyarországon, de külföldön is jelentős visszhangot kapott. Számomra mégsem azért siker, mert én énekelek rajta, hanem mert az egész az én ötletem volt. Én választottam a szerzőket, én adtam meg az egésznek a hangvételét, én válogattam a dalokat, ami azt jelenti, hogy kigondoltam, a három szerző repertoárjából szemezgetve mit kéne megmutatni a magyar zenéből. Mindez koncepciózus felkészülést és munkát igényelt – ami hosszú ideig foglalkoztatott, le is kötött, és hát, szerettem. Hogy aztán mások is szerették, valóban siker nekem.

– Mindez azt sugallja számomra, hogy még mindig az építkezés fázisában tart. – Az embernek kell a kihívás. Húsz évig énekelni Violetta, Lucia és Gilda szerepét, szép, persze, és időről időre lehet is bennük újat találni. Engem azonban elsősorban saját kíváncsiságom motivál. Szükségem van arra, hogy ne csak hagyományos opera-előadásokban, hanem másutt, másképp is kipróbáljam magam. Ezért készítettem lemezt Szörényi Leventével, ezért csinálok új albumot magyar szerzők dalaival, és ezért adok esteket – két évvel ezelőtt

például hollywoodi dalokból válogattunk a Zeneakadémián, ebben a hónapban pedig klezmerkoncerten lépek fel, szintén Budapesten. Minden energiámmal azon vagyok, hogy ne csak az operával legyek elfoglalva. Mindez játék, s közben kihozom magamból a maximumot. Így nagyobb esélyem van arra, hogy ha leteszem a lantot, megelégedetten gondoljak vissza arra, hogy mindent kipróbáltam.

– Remélem, mindebből nekünk is hasznunk lesz. 2009-ben hány alkalommal hallhatjuk itthon? – A sort a január 4-ei Puccini-esttel kezdem, utána Mozart-koncertáriákat énekelek a Zeneakadémián, március végén pedig Haydn Orfeusz és Euridikéjének bemutatója lesz az Operaházban, egyelőre ennyit tudok sorolni. •

2009. január 4. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Rost Andrea és Marcelo Álvarez Puccini-estje

Km.: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Vez.: Kovács János

MUPA_2009_januar-februar.indd 12

2008.12.15. 22:19:06

MUPA_2009_januar-februar.indd 13

2008.12.15. 22:19:08

Újévi hangverseny

Teremtés az első napon Fazekas Gergely

Haydn már az Esterházy hercegek karnagyaként, vidéki elszigeteltségében is Európa egyik legismertebb zeneszerzőjének számított, amikor 1791-ben Londonba, a korszak legaktívabb koncertéletével büszkélkedhető városába utazott. Az élete legjelentősebb sikereit és legnagyobb bevételét jelentő angliai tartózkodás után aztán valóságos nemzeti hősként tért vissza Bécsbe, A teremtés néhány évvel későbbi bemutatóját követően pedig népszerűsége Európa-szerte az egekig szárnyalt. Első életrajzírója, Georg Griesinger szerint Haydn gyakorta mondta élete végén, hogy Anglia nélkül nem lett volna híres Németföldön, s bár e kijelentés a körülmények ismeretében túlzásnak tetszik, az Angliában töltött néhány év alapvetően változtatta meg Haydn életének utolsó éveit, nem mellesleg pedig az oratórium műfajának történetét. Haydn londoni tartózkodásának legjelentősebb zenei élményei közé tartozik az 1791-es nagyszabású Händel-ünnepségen való részvétel, ahol tanúja lehetett a Messiás és az Izrael Egyiptomban grandiózus előadásainak, s itt a több száz fős kórus nyilvánvalóan legalább akkora hatást gyakorolt rá, mint Händel zenéje. Az angliai utat szervező impresszárió, Johann Peter Salomon, a Bécsbe távozó Haydnnak egy librettót adott búcsúzul, amelyet állítólag még Händelnek szántak, jóllehet a megzenésítésére nem került sor. A kevéssé ismert angol szerzőtől, bizonyos Lidley-től származó – azóta elveszett – angol nyelvű szövegkönyv Milton Az elveszett Paradicsom című eposzán alapul. Bécsbe érkezve Haydn megmutatta a librettót Gottfried van Swieten bárónak, a korszak egyik legfontosabb művészi pártfogójának, aki azonnal felismerte a szövegkönyvben rejlő

lehetőségeket – művészieket és kultúrpolitikaiakat egyaránt. Van Swieten még az 1780-as évek második felében szervezte meg arisztokrata patrónusokból álló társaságát (Gesellschaft der Assoziierten), amely elsődleges céljának tekintette a felvilágosodás eszméit közvetítő, nagyszabású oratóriumok előadását. Ötszáz dukátot fizettek Haydnnak a van Swieten által németre fordított és átírt szövegkönyv megzenésítéséért, és a társaság az előadás költségeit is magára vállalta. Van Swieten nem csupán a librettót készítette el, de műkedvelő és igen tehetségtelen komponistaként a megzenésítésre is tett néhány – amúgy igen jó – javaslatot, amelyek többségét Haydn megfogadta. A kompozíciós munka 1796 őszén kezdődött: Johann Georg Albrechtsberger, a korabeli Bécs talán legfontosabb zeneszerzéstanára arról írt egy levelében ifjú tanítványának, bizonyos Ludwig van Beethovennek, hogy hallotta Haydnt improvizálni készülő oratóriumának egyes témáira. A következő év végéig elkészült a teljes mű, 1798 márciusára pedig a szólamok is készen álltak. A bemutatóra az Assoziierten zártkörű rendezvényén került sor a Schwarzenberg-palotában 1798. április 30-án. A hatás leírhatatlan volt.

Fredrik Samuel Silverstolpe svéd követségi tanácsos, Haydn közeli barátja a következőképpen tudósított az első előadásról: „Senki, még van Swieten báró sem ismerte azt a részletet, amely a fény teremtését ábrázolja. Haydn arckifejezése olyan volt, mintha elharapta volna a nyelvét, akár azért, mert megilletődöttségét akarta leplezni, akár azért, mert meg kívánta tartani magának a titkát. És abban a pillanatban, amikor a fény kiszakadt a sötétségből, úgy tűnt, hogy a zeneszerző csillogó szeméből fénysugarak törnek elő. Olyan mértékű volt a megbabonázott bécsiek csodálkozása, hogy az előadók néhány percig nem is tudtak tovább játszani.” A nyilvános premiert 1799 márciusában tartották a Burgtheaterben mintegy 180 fős előadógárdával, s még az év decemberében sor került a mű első jótékony célú előadására, amelyet számos hasonló követett. Haydnt nagy örömmel töltötte el, hogy – Händel Messiásához hasonlóan – oratóriuma jótékonysági koncertek kedvelt darabja lett. „Tudom, hogy Isten kedvel engem – mondta egy alkalommal Griesingernek –, de a világnak is tudnia kell, hogy nem vagyok haszontalan tagja a társadalomnak, és hogy az ember tehet jót a zene által is.” A mű kezdettől fogva rendkívüli népszerűségnek örvendett, s még Haydn életében előadták Európa szinte valamennyi országában. A fenséges tematika, a felvilágosodás és a romantika határának történelmi pillanata, a zeneértőket, műkedvelőket és az egyszerű nagyközönséget egyaránt megcélzó esztétikai alapállás, és a zene elképesztő minősége együttesen tette A teremtést a korszak legjelentősebb és legsikeresebb alkotásává. Büszkesége, a műhöz fűződő személyes érzelmei, nem

MUPA_2009_januar-februar.indd 14

2008.12.15. 22:19:10

azon óhaj, hogy művem terjesztését ne engedjük át a külföldnek, amint az eddig gyakran történt – arra indított, hogy magam gondoskodjam róla. A mű tisztán és pontosan metszve, jó papírra nyomva, a német mellett angol szöveggel három, legfeljebb négy hónapon belül megjelenik, éspedig teljes partitúra formájában. Így munkám teljes egészében kerül a közönség kezébe. A szakértő áttekintheti és megítélheti; amennyiben pedig a mű valahol előadásra kerül, a szólamok kimásolása semmiféle nehézséget nem okoz.”

Részlet Michelangelo freskójából

utolsó sorban pedig a várható nyereség arra vezették Haydnt, hogy saját maga adja ki a kottát, előfizetőket gyűjtve hozzá Európa valamennyi nagyvárosából. 1799 júniusában a következő nyílt levelet jelentette meg az Allgemeine Musikalische Zeitungban: „Oratóriumomnak, A teremtésnek itt aratott sikere, valamint a Musikalische Zeitung 16. számában nyilvánított

Casanova Szerb Antal

fordításáb

: A fiatal C aterina

Casanova Szerb Antal

kájukra, hozzájárulva a művészet fejlődéséhez, kiterjesztve a harmónia beláthatatlan útjait és bebizonyítva azt, hogy nem találkozik megállást jelző határkővel, aki Haydn sugárzó, a jelent megszépítő s majdan a jövőt gazdagító nyomdokain jár. Az új oratóriumban megszületett impozáns alkotás azonban – amennyiben ez lehetséges – felülmúlt mindent, amivel e tudós zeneszerző annak előtte bámulatba ejtette Európát. Az örök világosság tüzét utánozva e műben, úgy tetszik, Haydn önnönmagát festi, mindannyiunk számára bizonyságául annak, hogy neve éppoly soká ragyog majd, mint a csillagoké, melyektől a fényét kölcsönözni látszik.” •

Az 1800 tavaszán megjelenő kiadás – több mint négyszáz előfizetővel! – nyilvánvalóan hozzájárult a darab rendkívüli játszottságához, s ettől kezdve Haydn számos zenekartól kapott lelkes levelet, amelyekből az idősödő, egyre nehezebben komponáló szerző újabb és újabb erőre kaphatott. A teremtés jelentőségét aligha érzékeltetheti jobban a franciaországi bemutatón játszó együttes Haydnhoz írott levelének egy részlete:

2009. január 1. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Újévi hangverseny Haydn: A teremtés, Hob. XXI:2 Km.: Londoni Filharmonikus Zenekar és Kórus, Simona Šaturová (szoprán), Bernard Richter (tenor), Nathan Berg (bariton) Vez.: Fischer Ádám

„Nem múlik el esztendő anélkül, hogy e fennkölt zeneszerző új művével meg ne igézze a művészeket, fényt derítve mun-

grófno

Szervét Tib or eloadás Irodalmi Fü lbevaló ában

: A fiatal C aterina an

fordításáb

Szervét Tibo

Lázár Er

grófno

r eloadásá

ban

Csák ányi

Eszt

Rej té

vin

lyes

Nov

sában er eloadá

e ll a

tör té

v á lo

gat

oss uth

©M ojz

KÖNYV

ang osk

ony

sa t

dó

k jo

gos

ula

tla

aló i Fülbev Irodalm

MUPA_2009_januar-februar.indd 15

oro ksz

a, ás ol ás

ó,

ojz

K ia

dó

, 20

06.

Min

den j

ISB N o g fenn t

3- 09 97 8- 96

a r t v a . A k i a d v á ny

-5 81 8-

rés ze

i nek

Iroda lm mi Fü lb l eva ló ó

vag

é eg

s zé

széne

4829 X és ze i ne k va gy e gé

K iad

a d v á ny r

NYV

suth

. A ki

OSKÖ

©Kos

ISBN 963 09 r t va

nt a

fe n

jog

©K

lá so

HANG

ítá

til

sítá

K ia

nete

ó er K iad vk lub .hu

g a tá ás

.hu

s su 00

tör té

v á lo

i l o s.

©Ko

w w w.h

HANGOS

e ll a

ó th K iad ©K os su w w w.k

lyes

Nov lub.h u

gosko ny vk

Iroda lmi F ülbe való

w w w.han

dó

nete

Rej té

Irodalmi Fü lbevaló

ás

ar t

ISBN va.

978-

963-

iad

ván

09-5

y ré s

sít

ás

819-

zei nek

va gy eg é szének jo g o

2008.12.15. 22:19:25

Új Magyar Zenei Fórum 2009

A Gruffacsór Rákai Zsuzsanna

„– Ha én használok egy szót – mondta Dingidungi megrovó hangsúllyal –, akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet! – Az a kérdés – hitetlenkedett Alice –, vajon engedelmeskednek-e a szavak. – Az a kérdés – így Dingidungi –, ki az úr és kész.” A modern zene közönsége idestova száz éve küzd azzal a sejtelemmel, hogy visszavonhatatlanul átkerült Lewis Carroll Tükörországába, ahol az általános érvényű tartalom és az egyedi, de megismételhetetlenségében is világosan értelmezhető, klasszikus forma egymástól elválaszthatatlan kapcsolata nem több viktoriánus nosztalgiánál. Ebben a másik világban a Gruffacsór az úr, akivel csak a legjobbak, vagy éppenséggel a teljesen reményvesztettek küzdhetnek meg, mert a felkészületlenek, mint Alice, Dingidungi fensőbbségesen hozzáértő irányítása nélkül sosem fogják megtudni, miféle lehetséges jelentés rejtőzhet a „Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, purrtak a zepén” kezdetű vers összefüggéstelen hangsorai mögött.

zök látszólagos véletlenszerűsége mindig értelmes rendet alkot. A művészi autonómia biztosítékaként felfogott szerkezeti összefüggések feltárásának folyamatát Schönberg például az érzéki szépséggel egyenrangú esztétikai élménynek tekintette, és annak érdekében, hogy a különös szellemi kaland ízére rászoktassa túlságosan konzervatív ízlésű hallgatóit, többször is megpróbálkozott színvonalas előadásokat garantáló, a kompozíciók értelmezését szakavatottan segítő zenei társaságok alapításával. Első önálló kezdeményezése, a Vereinigung Schaffender Tonkünstler (Zenei Alkotóművészek Társasága) ugyan csak az 1904/5-ös koncertszezont élte túl, Mahler-, Strauss- és Zemlinsky-bemutatóival azonban nagy hatást gyakorolt kortársainak fantáziájára.

Pedig a komponisták már a 20. század első éveiben is komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy műveik grammatikai rendszerét a lehető legpontosabban megvilágítsák hallgatóik számára, bebizonyítva, hogy megfelelő irányítás mellett az eszkö-

Többek között fiatal magyar komponisták érdeklődését is felkeltette az ötlet, hogy saját előadói apparátusuk megteremtésével tegyenek szert jelentősebb befolyásra a koncertlátogatók esztétikai ítélete fölött. 1911-ben ebből a gondolatból született

Sáry Bánk, Dinyés Dániel, Horváth Balázs, Dargay Marcell, Bella Máté, Zombola Péter, Varga Judit

meg az Új Magyar Zene Egyesület (UMZE), amely azonban az ügyvezető igazgató, Bartók és a tagok csalódott bosszúságára hasonló sorsa jutott, mint Schönberg társasága néhány évvel korábban. Bár öt kamarazenei hangversenyt terveztek az 1911/12-es évadra, műsorukon kortárs szerzők és – a mendelssohni újdonság szellemében – francia barokk mesterek műveivel, végül mindössze négy valósult meg, amelyeket a kritikusok lelkesedése mellett a jóval kevésbé elkötelezett hallgatóság közönye fogadott. Az UMZE szelleme csak évtizedekkel később éledt fel újra: 1997-ben mutatkozott be a Budapesti Őszi Fesztiválon az egykori egyesület előtt tisztelgő UMZE Kamaraegyüttes, Rácz Zoltán elszántságán keresztül visszhangozva Berény Róbert lelkesedését, aki az egykori UMZE első, 1911. decemberi koncertje után azzal fejezte be beszámolóját a Nyugatban: „Hölgyeim és uraim! Legyenek az Umze tagjaivá! Járjanak el a koncertjeikre. Fizessenek a jegyekért. Meglássák, érdemes.” •

2009. január 12. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Az Új Magyar Zenei Fórum 2009 zeneszerzőverseny döntőgálakoncertje Nagyzenekari kategória: Dinyés Dániel: L’aria si rinnova Horváth Balázs: Borrowed Ideas Varga Judit: Le Temps retrouvé Zombola Péter: Symphony, No. 1/b Kamaraegyüttes kategória: Bella Máté: Chuang Tzu’s Dream Dargay Marcell: An[a]them[a] Dinyés Dániel: Játékok – haladóknak 9–99 Sáry Bánk: Mégis Km.: Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar, UMZE Kamaregyüttes Vez.: Keller András, Rácz Zoltán

01 01-491-0 MUPA_2009_januar-februar.indd 16

2008.12.15. 22:19:39

www.mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben.

Magyar Szimfonikus Körkép 2009 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Január 19.

19.30

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Január 24.

19.30

Debreceni Filharmonikus Zenekar Január 28.

19.30

Szegedi Szimfonikus Zenekar Január 31.

19.30

Óbudai Danubia Zenekar Február 16.

19.30

MR Szimfonikusok Február 22.

19.30

Budafoki Dohnányi Zenekar Március 2.

19.30

Miskolci Szimfonikus Zenekar Március 10.

19.30

MÁV Szimfonikus Zenekar Március 17.

19.30

Savaria Szimfonikus Zenekar Április 6.

19.30

Gyôri Filharmonikus Zenekar Április 15.

19.30

Alba Regia Szimfonikus Zenekar Április 23.

19.30

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar Április 25.

18.00

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar Április 30.

19.30

Duna Szimfonikus Zenekar Május 7.

19.30

Budapesti Vonósok Május 16.

19.30

Pannon Filharmonikusok – Pécs S T R A T É G I A I PARTNEREINK

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK

Jegyekkaphatók kaphatók a Müpa jegypénztáraiban (1095 Budapest, Komor u. 1., tel.: 555-3300 és 1061 Budapest,(tel.: Andrássy út 28., tel.: 555-3310), a Concert Jegyek a Müpa jegypénztárában 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.Marcell (tel.: 555-3300), a Concert & Media jegyirodáiban 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint&azMedia ismert jegyirodáiban jegypénztárakban. (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban.A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. ISO ISO9001:2000 9001:2000

01-491-01_szimfonikuskorkep_2009_mupamag_210x297.indd 01-491-01 szimfonikuskorkep 2009 mupamag 210x297.indd 1 MUPA_2009_januar-februar.indd 17

12/12/08 5:38:35 PM 2008.12.15. 22:42:54

Academy of St. Martin in the Fields

Mester, tanítvány és egy távoli rokon Kovács Sándor

A Mester utolsó és a Tanítvány első szimfóniája szólal meg – egy igen népszerű hegedűverseny mellett – ezen a hangversenyen. Joseph Haydn 1795-ben, 62 éves korában komponálta azt a D-dúr szimfóniáját, amely utóbb a szorgalmas bécsi zenetudós, Eusebius Mandyczewski lajstromában a 104-es számot kapta. A második londoni turné végén hangzott el először a darab, Viotti közel hatvan tagú zenekarának előadásában. Mint minden londoni szimfónia (a két turnén Haydn összesen tucatnyit alkotott), ez is tartogatott némi meglepetést a publikumnak.

Ezúttal azonban nem az keltett derültséget, hogy az üstdobos egy lehetetlen pillanatban hatalmasat üt a hangszerére, mint a ’94-es G-dúrban, még az első londoni sorozaton, vagy hogy katonazenekarok intsrumentumai színesítik a hangzást és a közismert takarodó-dallam is felharsan, mint a 100-as, úgynevezett Katona-szimfóniában. Szokatlan a londoniak számára éppenséggel az lehetett, hogy az új műben nincs semmi különlegesség – témái végtelenül egyszerűek, lapidárisak. A nyitótétel lassú bevezetője például az alapelemekből indul ki: „d” alaphang ismételgetés után a legközelebbi rokon, az „a” szól, előbb felfelé, majd lefelé. A gyors rész főtémája, ami melléktémaként is visszatér, pedig sima,

Sir Neville Marriner

MUPA_2009_januar-februar.indd 18

2008.12.15. 22:42:54

skálaszerű dallam. A lassútétel alapötlete szinte játékos: a dallam előbb felfelé lép, majd le, aztán tölcsérszerűen még feljebb és még lejjebb és így tovább. A látszólag gyermeteg ötletből azonban megrendítő hatású kompozíció kerekedik ki. Eleinte minden szabályosan alakul: szinte iskolás, nyolcütemes periódusok követik egymást. Az egyik azonban váratlanul hosszabbra nyúlik: mintha egy titkos kaput érintenénk. A drámai középrész után, az úgynevezett visszatérésnél ez a kapu kinyílik. Szinte megáll az idő: kilépünk a végtelenbe, a világűrbe. Kétszer ismétlődik meg ez a furcsa kaland, másodjára rövidebben, inkább emlékként. A száz esztendeje született nagyhatású zenetudós-professzor, Bartha Dénes hívta fel növendékei figyelmét arra, hogy röviddel a mű komponálása előtt látogatta meg Haydn Herschell hatalmas csillagászati távcsövét s kémlelte benne a titokzatos eget… Lendületes, vicces tánctétel után a finale egyértelmű búcsú a londoniaktól, s kicsit a műfajtól is, hiszen élete hátralevő 14 esztendejében Haydn nem írt több szimfóniát. A kezdet rusztikus, népies dudamuzsika. Egy erősen nacionalista horvát kutató eredeti horvát népdalnak vélte, még az sem elképzelhetetlen, hogy némi joggal. Haydn a szülőföldjére emlékezhetett a melódiával – és arrafelé sokféle nép élt, él ma is. A vidám dallam után megszólaló lágyabb melódiában pedig félreérthetetlen a búcsú gesztusa. A kicsiny falucska, Rohrau szülötte most már gazdag és világhíres Haydn doktorként szomorúan, mégis elégedetten köszön el attól a világvárostól, amelyben legnagyobb sikereit aratta. A fiatal Beethoven nagyjából egy évig, Haydn két londoni turnéja közti hónapokban volt a komponista növendéke. A kapcsolat nem alakult szerencsésen, az öregedő világsztár kevés gondot fordított az ifjú vadóc nevelésére, s a duzzogó Beethoven titokban más tanárokhoz is fordult, de azért tisztelte Haydnt. Talán ezzel is magyarázható, hogy első szimfóniáját aránylag későn, harmincéves korában komponálta, akkor,

amikor már nyilvánvaló lehetett számára, hogy nem riválisként lép fel a mesterrel szemben. Az 1800. április 2-án bemutatott C-dúr mű szerkezetében hagyományosnak mondható, hangvételében, részleteiben azonban sok az újdonság. A nyitótétel lassú bevezetője például rögtön egy szokatlan hangnemi kanyarral indul: az első két akkord azt sejttetné, hogy F-dúr lesz a darab alaphangneme. A gyors rész főtémája hallatlanul energikus, s ez a lendület a későbbeikben sem hagy alább. A premier közönsége alighanem érezhette, hogy bár a keretek még a régiek, ezúttal már egy új kor embere szól hozzájuk. A szeliden ringatozó Andante cantabile érdekes módon a kompozíció legkevésbé újszerű része; mit sem tud azokról a mélységekről, amelyeket némely korábbi zongora szonáta lassúja érintett. A harmadik tétel felirata ugyan Menuetto, XIV. Lajos hajdani kedélyes úri táncától azonban igen messzire rugaszkodik – nehéz elképzelni a Napkirályt, amint a száguldóan sebes zenéhez igazítgatja köszvényes lábait. A legmerészebb talán mind közül a finale. Hatalmas ütéssel kezdődik, ami után mintha nagy nehezen szedné össze magát a zenészek csapata, tétova skálázgatás vezeti be a gyors főrész főtémáját – ami valójában egy felgyorsított kontratánc. A francia forrdalalom előtti időkben ez a 2/4-es (vagy 4/8-os) tánc a polgárság zenei jelképének számított (lásd például Mozart Don Giovannijának híres jelenetét, ahol menüett, kontratánc és „teutsch” – valójában keringőféle – együtt szól). A forradalom és az azt követő rémes terror után persze minden megváltozott. A kontratánc immár a megszépítő meszszeségből, az illúziók ködéből szól hozzánk: mese volt, tán igaz sem volt… Mendelssohn e-moll hegedűversenyét hallgatni Haydn után és Beethoven előtt azért ígér különös élményt, mert a korai romantikának ez a mestere éppen a harmadik nagy klasszikus, Mozart művészetét tekintette legfőbb példájának. Mozarti könnyedség és dallamgazdagság jellemzi ezt az 1845-ben bemutatott kompozícióját is. A nyitó szonátatétel különösen világos, áttetsző szerkezetű. Két tulajdonsága tér el a hagyománytól: egyrészt a szólóhangszer rögtön az elején szerepet kap (nincs tehát külön zenekari és szólóexpozíció, mint a Mozart-versenyművek túlnyomó többségében), másrészt a témákat kombináló és különféle hangnemeket érintő szokásos kidolgozást hallatlanul eredeti ötlettel követi

Hegedűsök, ha találkoznak A St. Martin in the Fields kamarazenekar arról a híres londoni templomról kapta a nevét, amelyben fél évszázada, 1959. november 13-án az akkor még csupán 13 muzsikusból álló együttes bemutatkozó hangversenyét tartotta. Az igen sikeres premier után Neville Marriner hegedűművész csapatával hamar szerződést kötöttek a lemezkiadók, növelte a gárda hírnevét a Proms sorozaton való részvétel is. Eleinte főleg barokk műveket játszottak, karmester nélkül, a repertoár és vele a létszám a 70-es évektől fokozatosan bővült. Ma a teljes együttes 45 tagból áll és karmester – többnyire Marriner – irányításával játszik, akár 20. századi darabokat is (a barokk repertoárt rendszerint kisebb létszámmal adják elő). Janine Jansen holland hegedűművésznő muzsikus családban született: a 21. század elején kezdte nemzetközi karrierjét. Ő is nagy feltünést keltett a londoni Proms sorozaton. Számos CD-felvétel készült vele, az egyik Mendelssohn versenyművét is tartalmazza. Újabban egy 1728-ban készült Stradivari-hangszeren játszik.

a repríz: a hegedű virtuóz akkordfelbontásokat, egyfajta kadenciát játszik, s ez alatt szólal meg újra eredeti hangnemben a főtéma – ezúttal a zenekar vonósain. A szünet nélkül (attacca) következő lassú voltaképp csendes-álmodozó, aránylag rövid intermezzo, amely ugyancsak szünet nélkül vezet át a finaléba. A záró E-dúr zene a Szent Iván-éj tündérvilágát idézi – még az alaphangnem is azonos a 17 évesen alkotott híres Nyitányéval. •

2009. január 13. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Az Academy of St. Martin in the Fields hangversenye Haydn: D-dúr („Londoni”) szimfónia, Hob. I:104 Mendelssohn: e-moll hegedűverseny, op. 64 Beethoven: I. (C-dúr) szimfónia, op. 21 Km.: Janine Jansen (hegedű) Vez.: Sir Neville Marriner

MUPA_2009_januar-februar.indd 19

2008.12.15. 22:42:56

Leonidasz Kavakosz

Északi fény Filip Viktória

Mint ahogy a napszél fest kékeszöld és ibolyaszín fényeket a hófödte, sarki tájra, úgy festette meg Leonidasz Kavakosz görög hegedűművész Jean Sibelius finn zeneköltő hegedűversenyének valódi színpompáját azon a lemezen, amely 1991-ben Gramophone-díjat nyert. Magyarországon a sarki fény ritka jelenség, de egy februári, hűvös estén mi is részesei lehetünk e tündöklőzenés csodának. Kavakosz életében nem ez az egyetlen mérföldkő, ami Jean Sibeliushoz, a finn zene világszerte nagyra becsült reprezentánsához kötődik. Az 1967-es születésű hegedűs nemzetközi karrierje egy olyan versenyen kezdődött, amit Helsinkiben rendeztek, és Sibeliusról kapta a nevét. 1985-ben vitte el az első díjat (megosztva Ilja Kaler orosz hegedűssel) az ötévente rendezett megmérettetésről, amelyen korábban olyan művészek diadalmaskodtak, mint Oleg és Pavel Kogan, vagy Viktoria Mullova. A szigorú bírák között ott ült Igor Ojsztrah (David Ojsztrah fia), az elnök pedig Jukka-Pekka Saraste, az Oslói Filharmonikusok zeneigazgatója volt. Jólesően meglepő szál e történetben, hogy harmadik helyen Szabadi Vilmos végzett – második díjat nem adtak ki. Három évvel később Kavakosz nevét mint a genovai Nemzetközi Paganini Hegedűverseny győzteseként emlegették, aki 1988-

ban többek között Akiko Suwanait előzte meg egy olyan zsűri döntésének értelmében, ahol Ruggero Ricci is helyet foglalt, és melynek korábbi elnökei között Yehudi Menuhin nevét is megtalálhatjuk. A fényes sikereket újabbak követék, köztük az 1991-es, a „komolyzene Oscarjának” becézett Gramophone-díj, amely a Le Monde de la Musique magazin Choc-díja és a MIDEM Classical Awards mellett a legrangosabb nemzetközi elismerés, amit előadó valaha is kaphat, és a világ hanglemeziparát képviselő kritikusok és kiadók szavazatai alapján ítélnek oda. Kavakosz a versenyművek felvételei között lett első a BIS Records által kiadott lemezzel, amelyen a Lahti Szimfonikus Zenekar kísérte és Osmo Vänskä vezényelte Sibelius-hegedűverseny szerepel – kétszer. A zeneszerző egyetlen hangszeres versenyművének ugyanis két változata van, de a koncert-

termekben csak a második, átdolgozott verziót hallhatjuk. S hogy miért? Annak külön története van. Sibelius első kiugró sikerét zenekari művel, az En Sagával aratta, de az igazi áttörést a Finlandia című szimfonikus költemény hozta meg számára 1900-ban. Alkotómunkásságának fő termése hét szimfóniája, amelyek 1989 és 1924 között keletkeztek, a híresen szép d-moll hegedűverseny a második és harmadik között íródott. Sibelius pályája akkoriban ívelt felfelé, és a concerto gondolata szüntelenül foglalkoztatta. Korábban már meg is egyezett német barátjával, Willy Burmesterrel, a Helsinki Filharmonikusok koncertmesterével a bemutatóról, ám Sibelius mégis magára maradt, mert a világjáró virtuóznak nem feleltek meg a koncertidőpontok: egy hónap várakozást kért Sibeliustól. A komponista azonban rendkívül türelmetlennek bizonyult. A szerző felkérte Leo Funteket és Jacques Thibaud-t is, akik nemet mondtak, hiszen a Sibelius még a célegyenesben is dolgozott a harmadik tétel Fináléján. Egyetlen hegedűs vállalta a kockázatos felkérést, mégpedig Viktor Novaček, magyar származású muzsikus, aki egykor Joachim József tanítványa volt. Novaček végül 1904. február 8-án játszotta el a versenyművet a szerző vezényletével a helsinki egyetem dísztermében, és a koncertet 10-én és 14-én is megismételték. A kritikusok jóindulattal fordultak a mű felé, ami azonban mégsem hozott átütő sikert. Sibelius és a publicisták is a hegedűs technikai felkészületlenségét okolták, a számításból csak azt hagyták ki, hogy a darab az utolsó pillanatig formálódott, így nagyon kevés idő jutott a gyakorlásra és a memorizálásra is. Ezek után a művet Sibelius átdolgozta, helyenként újrahangszerelte, és egy évvel az ősbemutató után ismét nyilvánosság elé bocsátotta, immár Berlinben. A szólista Karl Halir volt, a zenekart Richard Strauss

MUPA_2009_januar-februar.indd 20

2008.12.15. 22:42:57

vezényelte. Később ezt a hegedűversenyt Sibelius Vecsey Ferencnek ajánlotta, aki akkoriban csodagyerekként koncertezett Európában, és 1903-ban, tízévesen a hegedűverseny első változatának keletkezésének évében mutatkozott be Berlinben. Felmerülhet a kérdés, hogy napjaink sikeres hegedűművésze, Leonidasz Kavakosz miért gyakorolja, miért játssza lemezre a korábban ellentmondásosan megítélt zeneművet annak elfogadott és népszerű változata mellé? Amikor 2008 márciusában alkalmam nyílt beszélgetni vele, és tisztán áttetsző, pózoktól mentes, mégis energikus hegedűhangjáról kérdeztem, ezt válaszolta: „A legfontosabb számomra az, hogy a zenét nem a saját céljaimra használom. A zenét szolgálni kell, respektálni kell a zenei szöveget: a zeneszerző gondolatait próbálom megérteni a kompozíción keresztül, és nem a saját

ötleteimet és érzéseimet viszem bele az előadásba. Természetesen megpróbálok a személyességre törekedni, de csak addig a pontig, amíg az nem zavarja a zeneszerző személyiségét, és azt, amit ő mondani akart. Mint elvet azt szeretném követni, hogy ne legyek magamutogató. Hogyha azt szeretném kifejezni, amit én érzek, amit én gondolok, akkor saját zenét írnék, de Mozartot, Paganinit, Beethovent vagy Brahmsot nem lehet úgy játszani, hogy magamat eléjük helyezem. A darabok nem rólam, hanem róluk szólnak: a szolgálatába kell állnunk ezeknek a tehetséges embereknek. Végh Sándortól kaptam pályám során a legszebb bókot, amikor tanácsot kértem tőle a jobbkéz-technikámmal kapcsolatban. Ekkor mondta azt, hogy én nagyon személyesen, de egyáltalán nem magamutogatóan játszom. És így is kell játszani: ez az az elv, amit követni szeretnék.”

100 év siker Az 1900-ban alapított Philadelphia Zenekar egyike a világ legjobb szimfonikus zenekarainak, amely az elmúlt évszázadban folyamatosan kiemelkedő teljesítményt nyújtott: számos nemzetközi turné, a legtöbb eladott lemez, és olyan különleges hangfelvételi technikával rögzített albumok sora fűződik a zenekar nevéhez, amelyre nem volt példa. Az elmúlt több mint 100 év során csupán hét zeneigazgató állt az együttes élén: Fritz Scheel (1900–07), Carl Pohlig (1907–12), Leopold Stokowski (1912–41), Ormándy Jenő (1936–80), Riccardo Muti (1980–92), Wolfgang Sawallisch (1993–2003), és Christoph Eschenbach (2003–08). Ezt a gazdag tradíciót Charles Dutoit viszi tovább, aki 2012-ig vezető karmestere és művészeti tanácsadója a Philadelphia Zenekarnak.

Leonidasz Kavakosz (fotó: Yannis Bournias)

Kavakosz 1991 óta bejárta a világot, játszott az Izraeli Filharmonikusokkal, a La Scala Zenekarral, a Londoni Filharmonikusokkal, dolgozott többek között Pierre Boulezzel, Zubin Mehtával, 2007-ben átvette Sir Roger Norringtontól a Camerata Slazburg művészeti vezetését, és karmesterként is egyre nagyobb sikereket ér el. Magyarországon visszatérő vendégként üdvözölhetjük, hiszen adott már koncertet Nagy Péterrel, Perényi Miklóssal, Fischer Ivánnal és a Budapesti Fesztiválzenekarral. Ezúttal a Philadelphia Zenekarral érkezik Christoph Eschenbach vezényletével, hogy játékával, mint északi fény ragyogja be a februári, fagyos éjszakát. •

2009. február 12. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Philadelphia Zenekar hangversenye Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84 Sibelius: d-moll hegedűverseny, op. 47 Schubert: IX. („Nagy” C-dúr) szimfónia, D. 944 Km.: Leonidasz Kavakosz (hegedű) Vez.: Christoph Eschenbach

MUPA_2009_januar-februar.indd 21

2008.12.15. 22:42:58

Dvořák-maraton 2009

Bemelegítés Mikusi Eszter

„A gát átszakadt, a régi varázslat egy csapásra megtört. Körülbelül egy évvel ezelőtt a német zenei életet villámcsapás-szerűen érték egy Prágában élő csodálatos tehetségről szóló hírek, akinek kitartó alkotói lendülete megdöbbentő produktivitással és a dallamok feltűnő gazdagságával párosul, és aki évek óta halmozza fel az ihletéből kipattant kincseket, amelyek éppoly titokzatosak, mint amennyire tetszetősek.” Mire a lipcsei Musikalisches Wochenblatt hasábjain megjelentek e lelkes sorok, Antonín Dvořák (1841–1904) már majd’ negyvenesztendős volt. Mégis, a cikkíró mintha valamiféle legkisebb királyfi alakját vetítené elénk, aki által végre megtört Schiff András

a gonosz, „régi varázslat” – vagyis aki egyrészt ötvözni tudta a „szláv individualitást és a magasabb művészi formákat”, másrészt önmagának és műveinek hazáján kívül is képes volt hírnevet szerezni. A legkisebb királyfiságnak azonban ára

van: a dédelgetett kedvenc alakját addig szokás tökéletesíteni, amíg az ideálissá nem fényesedik. Nem csoda hát, hogy a huszadik század végének deheroizálásra hajlamos történészeinek akadt némi módosítanivalójuk a ránk hagyományozott Dvořák-képen. „A zenetörténet leghíresebb hentese, Antonín Dvořák” például kétségkívül hatásos felütésként szolgál jónéhány életrajzban – csak épp tartalma nem felel meg a valóságnak. Mert bár a zeneszerző apja, a zenerajongó mészáros és kocsmáros valóban szerette volna, ha legidősebb fia a nyomdokaiba lép, a gyerek feltűnő tehetségét látva végül mégsem ellenezte, hogy az a zenei pályát válassza. Úgy tűnik azonban, a világhírig vezető út eleje eredeti formájában nem tűnt kellően rögösnek néhány romantikusabb lelkű életrajzíró szemében, akik annak ellenére fogadták el hitelesnek Dvořák 1937-ben „előkerült” mészáros tanoncbizonyítványát, hogy a zeneszerzőtől származó önéletrajzi beszámolók efféle hivatalos tanulmányok-

Kelemen Barnabás

MUPA_2009_januar-februar.indd 22

2008.12.15. 22:42:58

Antonín Dvořák

ról említést sem tesznek. A bizonyítványról csak az 1980-as évek végén derült ki, hogy hamisítvány. Ez a történet szorosan hozzátartozik a Dvořák-életrajzok talán legordasabb közhelye, a „Dvořák, a nép egyszerű gyermeke” fordulat hátteréhez. Persze mint minden közhely, ez is tartalmaz igazságot: egy levele tanúsága szerint a zeneszerző világszerte elismert művészként sem tartotta magát többnek „egyszerű cseh muzsikusnál”, feszengett minden őt ünneplő ceremónián, és ha csak lehetett, távol maradt a tiszteletére szervezett rendezvényektől. Érett férfiként, a New York-i Nemzeti Konzervatórium tanáraként bármekkora nagyrabecsülésnek örvendett is Amerikában, heves honvágy gyötörte vysokái birtoka után, ahol esténként együtt üldögélhetett a bányászokkal a Fenyő László

helyi kocsmában. Egy angol zenetörténész utóbb egyenesen Eliza Doolittle-höz hasonlította a cseh zeneszerzőt, aki társadalmi felemelkedése ellenére éppúgy megőrzött valamit „egyszerű paraszti természetéből”, mint a My Fair Lady főhőse. Ezek az idilli karakter- és zsánerképek azonban sajnos alapjaiban határozták meg a Dvořák műveiről való beszédmódot is, igencsak leszűkítve annak horizontját. Így például a New York Times Dvořák-nekrológjának szerzője az „utolsó naiv muzsikust” látja benne, aki a „különféle filozófiai irányzatoktól érintetlenül örvendezett a zene önmagában való szépsége felett”. Egy másik méltatója Dvořák „megnyugtató és háborítatlanul egészséges”, egy harmadik pedig „rendkívül józan, robusztus” és ismét csak „egészséges” zenéjét dicséri, amelyet pozitív példaként állít szembe a századfordulós zene dekadenciájával. Mindez ráadásul kiegészül a problémátlanul és szinte öntudatlanul alkotó zseni hamis imázsával, akinek keze alól egy lendülettel, javítás nélkül szaladnak ki a kész remekművek – pedig a ránk maradt vázlatok egyértelműen bizonyítják, hogy Dvořák valójában inkább a 17–18. század fúró-faragó, gondos „mesterember-zeneszerzőinek” volt méltó örököse. Dvořák saját korához képest kétségkívül konzervatívnak ható zenéje ugyanakkor a fentiekkel homlokegyenest ellentétes reakciókat is kiváltott. A huszadik század középső harmadának egyik legjelentősebb teoretikusa, Theodor Wiesengrund Adorno például hevesen elítélte a zeneszerzőt,

amiért az lealacsonyodott a századforduló „regresszív” zenei ízléséhez, s úgymond olcsó szentimentalizmussal elégítette ki a reakciós közönség igényeit, elállva ezzel a haladás és fejlődés útját. Manapság persze senkinek sem jutna eszébe ezen a hithű evolucionista alapon megítélni egy zeneszerző életművét, ám az valóban figyelemre méltó, mennyire „körön kívüli” benyomást kelt a Dvořák-zene a késő 19. század kontextusában nézve. Kurt Honolka szerint például a cseh szerzőt – számos kortársával ellentétben – egyáltalán nem foglalkoztatták a tonális érzet elbizonytalanításának, sőt megszüntetésének lehetőségei, s abban a korban, melyben számos műfajnak a mammut vált a kiinduló mértékegységévé, az ő utolsó szimfóniái jellemzően mindöszsze negyven percesek. De nem csak ezek a tények nehezítik meg Dvořák beskatulyázását. Imádta Wagner zenéjét, ugyanakkor húsz éven át tartó, meleg barátság fűzte Johannes Brahmshoz – már csak ezért is bajosan lenne elhelyezhető kora két legjelentősebb „iskolájának”, az abszolút és a programzene-hívők csoportjának bármelyikében. Ha egyszerűen a „cseh nemzeti iskola képviselője” bélyeget akarnánk rásütni, eszünkbe juthat egy levele, amelyben amerikai küldetésének célját foglalta össze: „Az amerikaiak nagy dolgokat várnak tőlem, mindenekelőtt azt, hogy én mutassam meg nekik az Ígéret földjére vezető utat, és aztán nagy, önálló művészetük birodalmát. Röviden: én teremtsem meg nemzeti zenéjüket!” Ha pedig a vidéki élet nyugalmáért rajongó, imádott galambjait babusgató öregúr képe dereng fel előttünk, rögtön mellé kerül a technika vívmányaiért, a gőzmozdonyokért, a gőzhajókért és a fotográfiáért lelkesedő, világot járt muzsikus alakja. Látjuk: Dvořák körül ugyancsak nyújtózkodnak a kérdőjelek, de bemelegítésnek ennyi talán elég is. Most pedig elkészülni, vigyázz február 28-án délelőtt rajtol a Dvořák-maraton! •

2009. február 28. 10:30 Üvegterem, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Előadóterem, Fesztivál Színház, Kék terem Dvořák-maraton

A Művészetek Palotája és a Budapesti Fesztiválzenekar rendezésében, művészeti vezető: Fischer Iván

MUPA_2009_januar-februar.indd 23

2008.12.15. 22:43:01

Mindörökké Bach

Félelem és megvilágosodás Varnus Xaver

Én Bach miatt szégyenkeztem a legtöbbet. Általános és középiskolás koromban mindig elmentünk a nagyheti Máté- vagy János-passió előadására – zenész fiatalként e hangversenyekről távol maradni nem tartozott a bocsánatos bűnök közé. Rajongtam Bach zongora- és orgonafúgáiért, a démoni sodrású prelúdiumokért, a zenekari szvitekért, de ha a passiók valamelyikét játszották, előre féltem. A nyitókórusokat fergetegesnek találtam, még az első áriák is lekötötték a figyelmemet, de tudtam, hogy egy adott pillanatban – általában valamelyik végeláthatatlan tenor recitativo közepén – el fogok aludni. És elaludtam. Többnyire egy-egy osztálytársam méltatlankodó hátbavágására horkantam fel eladdig békés szunyókálásomból. Társaim gúnyoltak. Éppen úgy unták, mint én, de fegyelmezettek voltak. Az évek múltak, és a sors úgy rendelte, hogy én is muzsikus legyek. Bach szinte összes orgonaművét eljátszottam a korálok kivételével, amelyeket egyszerűen nem értettem. Sokáig azt gondoltam, bennem van a hiba. 1985-ben megtisztelő felkérést kaptam egy nemzetközi jótékonysági szervezettől: játsszak Bachot egy montreali gálahangversenyen, ahol a muzsika világának élő legendái lépnek fel, Menuhin vezényletével. Kezdő muzsikus kívánhat-e többet jósorsától? Mégsem örültem, hiszen nem virtuóz műveket, hanem számomra érthetetlen és monoton korálelőjátékokat kellett a felkérés szerint játszanom. Már-már azt fontolgattam, hogy lemondom a meghívást, ám ekkor különös dolog történt. Baráti összeköttetésen keresztül meghívást kaptam a legendás zongoravirtuóz, Vladimir Horowitz egyik New York-i zenés vendégségébe. Csodálatos délutánt töltöttem Madison utcai otthonában. Az öregúr és felesége elhalmozott bennünket figyelmességével és kedvességével, majd az agg zongoristafejedelem – némi szelíd kéretés után –

eljátszotta nékünk Bach „Jöjj, népeknek megváltója” kezdetű korálelőjátékát Busoni átiratában. És akkor megvilágosodtam. Mint eltévedt hajósok, kik alkonyi vizek mélyén megláthatták az elsüllyedt városokat, a tenger mélyén nyugvó ódon katedrálisok tornyait, úgy sejlett fel előttem Bach titokzatos belső világának, sorok között való olvasatának lenyomata. Azon a délutánon döbbentem rá: vannak zenék, amelyeket soha nem lehet annyira kifordítani önmagukból, hogy ne maradjon meg az a jellegzetes vezérfonal, amely mintegy lényege is a műnek: a Brandenburgi versenyeket, a zongoraszviteket játszhatják türingiai kúriák gyertyavilágú termeiben, avagy alkoholgőzös, New Orleans-i jazzklubok éjfél utáni, vastag füstű mámorában, megtörhetetlen ritmusfolyamatainak, belső dallam- és harmóniavilágának égő döbbenete, ez a – jobb szó híján – csodának nevezett jelenség letagadhatatlanul benne van világutazó, nagyhírű művészek és műkedvelő, klavírozó háziasszonyok játékában egyaránt. És ekkor jöttem rá, egykor mi altatott el. Az, hogy – túl fiatal lévén – a tőlünk már olyannyira távol álló, nehézkes, protestánsbarokk kárpit mögött semmit sem vettem észre abból a szerelmes és halállal barátkozó univerzumból, amelynek mitológiáját senki nem tudta olyan pontosan-lázasan, mint ez a megkeseredett, lipcsei öregember. S azóta varázsában és megbabonázva élek – egyfolytában éberen.

Varnus Xaver

Visszatértem Kanadába, s így fordult javamra, mi addig bosszúságom forrása volt: néhány óra alatt vadul és szenvedélyesen szerettem bele az addig érthetetlen szépségnek hitt korálokba és passiókba. Amit Horowitztól kaptam, nem volt vidám, inkább az élet misztériumát ültette a szívembe. De Bach passiói és koráljai nemcsak szenvedésre és fájdalomra, de a legsötétebb felhőn átderengő napsugárra is emlékeztetnek. Azon a montreali koncerten éreztem meg először a muzsikus életének egyetlen lehetséges kegyelmi pillanatát: amikor Bach korálelőjátékának sírnivalóan szépséges pianissimóit ötezer ember hallgatta lélegzet-visszafojtva, és amikor egy hangnál – ma is tudom még, melyik volt az a hang – mindannyiunknak, kik ott ültünk, kimaradt egy szívdobbanása. •

2009. január 22. 18:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mindörökké Bach – Varnus Xaver előadás-hangversenyei – 1. rész Eisenachtól Weimarig (1685–1711) 2009. február 24. 18:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mindörökké Bach – Varnus Xaver előadás-hangversenyei – 2. rész Weimartól Lipcséig (1712–1750)

MUPA_2009_januar-februar.indd 24

2008.12.15. 22:43:03

Orgona-sztorik

Orgonaszínház Fazekas Gergely

Fél évezred orgonairodalmát tekinti át az a különleges produkció, amelyben a hangverseny és a színház sajátos ötvözeteként az elmúlt ötszáz év legjelentősebb orgonista-zeneszerzőit nemcsak a műveikkel, hanem a róluk szóló történetekkel is megidézik. A főbb szerepekben: a Művészetek Palotájának orgonája, Fassang László és Mácsai Pál. Az elképesztő gazdagságú orgonarepertoár sajátos keresztmetszetét nyújtó este történetei és anekdotái minden bizonnyal egyetlen nagy történetté fognak összeállni, e történet – és nem mellesleg a hangverseny műsorának – középpontjában Johann Sebastian Bachhal. Hiszen a kortársak számára „amszterdami Orfeuszként” ismert Jan Pieterszoon Sweelinck (1562–1621) a 17. század legjelentősebb orgonistáit tanította, azokat, akik megteremtették a nagy hatású északnémet tradíciót, amely nélkül Dietrich Buxtehude (1637–1707) életműve aligha volna elképzelhető, s jól ismert a történet, ahogyan az ifjú Bach elgyalogolt Arnstadtból a távoli Lübeckbe, hogy az idős mestert hallja orgonálni. És ha a 17. századi orgonairodalom Bachhoz vezet, kis túlzással azt mondhatjuk, hogy valamennyi utána következő zeneszerző őt tekintette kiindulópontnak, amikor orgonára komponált, legyen szó akár Liszt Fassang László

Ferencről, akár a 20. század legjelentősebb francia orgonakomponistáiról, Jehan Alainról vagy Olivier Messiaenről. A Mácsai Pál által elmesélt történetek persze nemcsak a zeneirodalom fontos szerzőiről és darabjairól szólnak, hiszen belőlük a hangszer története is kirajzolódik: az a hosszú és izgalmas fordulatokban gazdag út, amelyet az orgona a 16. század közepétől a 21. század elejéig, Antonio de Cabezón (1510 k.–1566) hangszerétől a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem monumentális orgonájáig bejárt. És hogy Wolfgang Amadeus Mozart születésnapján éppen az orgona kap főszerepet a Művészetek Palotájában, az ellen talán a „salzburgi csoda” sem tiltakozna, mert bár nem komponált kifejezetten orgonára, a hangszerhez való viszonyát jól tükrözi 1777. október 18-i levelének egy részlete:

Mácsai Pál (fotó: SzoFi)

„Amikor azt mondtam Stein úrnak, hogy nagyon szeretnék játszani az orgonáján, mivel az orgona a szenvedélyem, csodálkozva nézett rám. – Maga, a neves Clavierist szeretne egy olyan hangszeren játszani, melyben nincs semmi finomság, semmi kifejezés, melyen nem játszható se piano, se forte, mely mindig ugyanúgy szól? – kérdezte. – Számomra ennek semmi jelentősége – feleltem. – A szemem és a fülem számára az orgona lesz mindig is a hangszerek királya.” •

2009. január 27. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem „Orgona-sztorik” – Fassang László és Mácsai Pál estje

Sweelinck: Balletto del granduca variációk Frescobaldi: Toccata Terza (Per l’Organo da sonarsi alla levatione) Buxtehunde: C-dúr prelúdium, BuxWV 137 Bach: g-moll fantázia és fúga Liszt: B-A-C-H prelúdium és fúga Alain: Litánia Messiaen: Joie et clarté des corps glorieux Improvizációk „a la carte”

MUPA_2009_januar-februar.indd 25

2008.12.15. 22:43:19

Orgonapárbaj

Ki a legény a gáton? Gurmai Éva

Párbajozni ma már nem a sérelmek „becsületes” orvoslásáért szoktak. Annál inkább virtusból, tisztességes erőpróbára hívva ki a másik felet. Ez a fajta megmérettetés igazi kihívás, mely különösen zenészek esetében, fület-lelket gyönyörködtető keretek között zajlik. A győztest zsűrije és közönsége kiáltja ki, öregbítve s fényezve ezzel hírnevét. Ez utóbbi különösen fontos, hiszen a legnagyobbak csatája mégannyira kívánatos és emlékezetes marad. Még akkor is, ha a párbaj valójában meg sem történik. Sokan ismerik azt a történetet, melyben Johann Sebastian Bach készült orgonapárbajra Drezdában. A nagyra becsült francia orgonista, rögtönző és zeneszerző, Louis Marchand (1669–1732) 1717-ben Drezdába jött és fergeteges sikerrel játszott a király előtt, melyért bőséges jutalomban részesült. Thierry Escaich

Az akkori drezdai koncertmester, Volumier írt Weimarba Bachnak, hogy késedelem nélkül utazzon Drezdába, és kockáztasson meg egy zenei versenyt a fennhéjázó Marchand-nal. Bach örömmel tett eleget a meghívásnak, s miután meggyőződött kollégája tehetségéről, udvarias levélben

kihívta őt párbajra. Vállalta, hogy Marchand minden zenei feladványát rögtönözve megold, viszonzásul ugyanezt a készségességet kérte tőle. A francia híresség nagy vakmerőségnek vélte e kihívást, amíg feltehetően meg nem hallhatta Bach játékát. Az adott nap reggelén ugyanis szélsebesen távozott Drezdából. Bachnak, aki így egyedül maradt a küzdőtéren, bőven maradt alkalma elkápráztatni az egybegyűlteket, s az elmaradt orgonapárbaj beírta magát a zenetörténetbe. A Művészetek Palotájában 2009. február 19-én ismét egy francia és egy német orgonista méri össze tudását. A berlini Wolfgang Seifen és a párizsi Thierry Escaich világhírű orgonaművészek, s egyben komponisták, akik tökéletes technikai tudás és improvizációs képesség birtokában vannak. A magyar közönség 2006-ban már hallhatta Thierry Escaich nagyszerű játékát a Mátyás-templomban, a 12. Magyar-Francia Orgonafesztiválon, valamint 2007 szeptemberében a Művészetek Palotájában, amikor a Rupert Julian által 1925-ben rendezett, Az operaház fantomja című klasszikus horrorfilmet orgonaimprovizációval kísérte. E különleges vállalkozás csak egyik merészsége az 1965-ben született művésznek, aki már a párizsi Conservatoire növendékeként nyolc zenei díj győztese lett: zeneelmélet, ellenponttan, fúga, orgona, orgonaimprovizáció, analízis, zeneszerzés és hangszerelés voltak a tárgyak, melyekből a legjobban teljesített. Ezt követte számos nemzetközi zeneszerzői díj, s nem maradhatott el természetesen az improvizációs nagydíj sem, melyet Strasbourgban szerzett 1991-ben. 1997 óta ő Maurice Durufle utóda a párizsi St-Etienne-du-Mont-templomban. 1992től a Conservatoire National Supérieur de Musique de Paris professzora, a francia orgonistaiskola nagy múltú improvizációs hagyományának világszerte elismert nagykövete. Fellépéseit technikai fölényéért, játékának könnyedségéért, valamint határokat nem ismerő képzelőereje révén a kritika gyakran zseniként értékeli.

MUPA_2009_januar-februar.indd 26

2008.12.15. 22:43:20

koncertjeit, improvizációit. Világhírnevét koncertjeivel is megalapozta, melyek során Európa számos országába, Japánba, és az Egyesült Államokba is eljutott. A budapesti „párbajon” Johann Sebastian Bach, Louis Marchand műveit, valamint saját kompozícióikat játsszák a művészek. Emellett nagy szerep jut az improvizációnak, melynek témafeladványaihoz a közönség is csatlakozhat majd. A verseny szabályait házigazdaként dr. Batta András zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora fogja ismertetni. Vesztese csak az lehet e „párbajnak”, ki nem tud elmenni, s meghallgatni e páratlan zenei viadalt. •

Wolfgang Seifen

Nem kisebb személyiség az orgonapárbaj német résztvevője, az 1956-os születésű Wolfgang Seifen orgonaművész, zeneszerző sem. Regensburgban és Aachenben folytatta zenei tanulmányait, pályája az utóbbi városban, a Nikolauskirche orgonistájaként indult. Tevékenységi köre csakhamar kiegészült kórus- és zenekarvezetéssel, tanítással és zeneszerzéssel. 1989 és 1992

között improvizációt és liturgikus orgonajátékot tanított Stuttgartban, ugyanezt a két tárgyat oktatta később Düsseldorfban, a Robert Schumann Főiskolán, és 2000-től a berlini zeneakadémián. Seifen a katolikus egyházzene kulcsfontosságú személyisége, aki 2006-ban Missa Solemnist komponált XVI. Benedek pápa 80. születésnapjára. Számos CD-felvétel rögzíti kompozícióit,

2009. február 19. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem „Orgona-párbaj” – Wolfgang Seifen (Berlin) és Thierry Escaich (Párizs) J. S. Bach, Marchand, Seifen, Escaich művei és improvizációk Házigazda és műsorvezető: dr. Batta András

M MEGJELENT A NŐK LAPJA ÉVSZAKOK TÉLI SZÁMA! ÉVSZA A TARTALOMBÓL:

Először nálunk! Csiszár Jenő megmutatja a családját megmu át Téli ú úti cél: Átsza Átszambázott éjszakák Rióba Rióban Hal Halász Judit írása am mese fon fontosságáról

KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! K SOKNÁL!

MUPA_2009_januar-februar.indd 27

2008.12.15. 22:43:21

Purcell: A tündérkirálynő

Egy mozarti zseni Molnár Szabolcs

A tündérkirálynő (The Fairy Queen) Purcell életművének csúcsteljesítményei közé tartozik. Az angol zeneszerző műveit idehaza kevesen ismerik olyan jól, mint Vashegyi György. Együttesei, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar élén ezt a különleges semi-operát félig szcenírozott formában mutatja be a Művészetek Palotájában. – Purcell hallatlanul részletes és a legkisebb árnyalatra is érzékeny muzsikával beszélt az emberi lélekről. A pszichologizálásra fogékony mai közönség számára – talán elkoptatott a szó – különösen modernnek hat. – Purcell Mozarthoz hasonló, vele azonos súlyú géniusz: élete rövidsége, gyors lángolása is mozarti asszociációkat kelt. Sok a hasonlóság a két komponista között,

ám szerintem Purcell inkább zenei szerző, kevésbé színpadhoz kötött. Bár ki tudja, mi lett volna belőle, ha összehozza a sors egy Da Ponte-kaliberű librettistával…

– A semi-operák alapján nem lehet ezt megjósolni? – Sokat komponált a színpad számára, e tevékenységének zenei csúcsa kétségtelenül a három befejezett semi-opera,

a Dioclesian (1690), King Arthur (1691) és a The Fairy Queen (1692). Zsenialitás sugárzik mindhárom darabból; ámulatba ejtő, ahogy a különböző hagyományok, az angol reneszánsz kóruspolifónia fantasztikus, zabolátlan, őrült, nonszensz harmóniavilága, a korabeli francia zenés színház és az itáliai virtuóz énekstílus keverednek Purcell zenéjében és nemcsak e művekben, ám minőségi librettó híján azt hiszem, nem érdemes a pszichológiai ábrázolás igazi „operai” mélységei után kutatni.

– De a szerző pszichéjének mélységei azért kutakodásra érdemesek? – Feltétlenül. Számomra Purcell amúgy is egyike az öt legfontosabb zeneszerzőnek. Egyebek mellett különösen az izgat benne, hogy az angol történelem legmozgalmasabb időszakának végén élt, s talán ez hallatszik is zenéjéből. A mai angol emberről nem feltétlenül jutna eszünkbe olyasmi, ami a 16–17. században nemzeti jellegzetesség lehetett: vad szenvedélyesség, vallási és politikai fanatizmus, valamiféle szélsőséges impulzivitás, tombolás. Miközben kedvenc zeneszerzőim többsége, Bach, Mozart, Haydn és Rameau a 18. században alkotott, korszakként a 17. század áll hozzám a legközelebb, s ebben biztosan szerepet játszik Purcell művészete is. Ő, Gesualdóhoz vagy éppen Rameau-hoz hasonlóan az európai zenetörténet egyik, a szó legpozitívabb értelmében vett legnagyszerűbb zsákutcája, ahova újra és újra érdemes behajtani. Olyan csúcs, mely folytathatatlan.

– A tündérkirálynő zenéje a Szentivánéji álom korabeli előadásához készült. Hogyan kapcsolódik a mű Shakespeare vígjátékához, és hogyan fog a budapesti közönség találkozni vele? – A cím Edmund Spenser I. Erzsébet királynőt allegorikusan magasztaló eposzára utal; maga a mű a Szentivánéji álom adaptációja. A United Company 1692-es és 1693-ban felújított produkciója

MUPA_2009_januar-februar.indd 28

2008.12.15. 22:43:21

minden addigi próbálkozásnál lényegesen nagyobb költségekkel járt, a részletesen ránk maradt színpadi leírások gazdag látványosságokról árulkodnak és Purcell is e darabhoz írta mennyiségileg a legtöbb zenét semi-operái között: több mint kétórányi tiszta zenei anyagot. Bár a szövegek ismeretlen szerzője korántsem alkotott Shakespeare-hez foghatót, az átalakítás mégis kivételesen jól sikerült, s a produkció, mai szemmel nézve rendkívüli, négy órát meghaladó hosszúsága ellenére fantasztikus élményt nyújthatott egykor, és nyújtana

Masque A masque kifejezést igen gyakran és igen sokféle értelemben használták Angliában, szinte a teljes barokk periódus alatt. Leginkább a francia társszóhoz, a divertissement-hoz kapcsolódóan közelíthetjük meg jelentését (ez utóbbi francia bájával – „szórakozás” – többet elárul a lényegről, mint az alighanem korábban keletkezett angol kifejezés): olyan, immár összefüggő zenei anyagról van szó, mely egy teljes jelenetet képes magába foglalni egyetlen prózai mondat elhangzása nélkül, s e jelenet elsősorban szórakoztató, vagy tágabb értelemben látványosság jellegű.

Semi-opera Az 1670-es évek újdonsága volt Londonban, hogy a Duke’s Company Dorset Garden-beli színházában egy új műfajt fejlesztett ki, melyben a színdarab már több masque-ot is tartalmazott, s így a zene aránya a darabon belül jelentősen megnőtt. A kortársak ezt többféle elnevezéssel illették: John Dryden dramatic opera, mások egyszerűen csak opera névvel. Általánossá a Roger North által 1720 körül használt semi-opera kifejezés vált: „operáknak hívták e műveket, jóllehet inkább sajátságos félig-operák voltak, hiszen felerészben zenét és felerészben drámát tartalmaztak.”A semi-opera francia megfelelőjének a XVII. század második felében a Molière által kedvelt comédie mêlée de musique et de danses (zenével és tánccal kevert komédia) műfajt tekinthetjük.

ma is. A zene, a korabeli színházi praxishoz híven, lényegében masque-ok sorozata. De például a második felvonás nagy masqueja semmiben sem marad el Shakespeare zsenijétől, azt hiszem, hogy zeneszerző soha nem jutott ilyen közel a darab tündérvarázsához. Ekkor négy allegorikus figura, a Night, a Secresy, a Mystery, a Sleep, azaz az Éjszaka, a Titokzatosság, a Misztérium és az Álom érkezik, hogy egy-egy áriát énekeljen. Az Éjszaka áriája egészen különleges, lassú zene: a szordinóval játszó hegedűkhöz csupán brácsák társulnak, continuoszólamot nem hallunk. Ha nincs continuo, az barokk fogalmak szerint egyfajta irrealitást tükröz: ennek alapján e rész Lully és Charpentier álomjelenetei mellett Bach Máté-passiójának híres, szintén „irreális” áriájára, az Aus Liebe will mein Heiland sterben című szoprán tételre emlékeztet. Ugyanilyen magasrendű a harmadik felvonásbeli zene is, mely főleg a szerelmi varázslathoz kapcsolódik. Titánia, aki már beleszeretett a szamárfejű lénybe, a prózai rész végén Sweet Musickot kíván udvarhölgyeitől, s erre a kívánságra Purcell talán legszebb szerelmi dalával válaszol: If Love’s a sweet passion.

Vashegyi György

– Az öt felvonás miként tagolódik a mostani előadásban? – Mi ennél a műnél a 3. és 4. felvonás között szoktunk szünetet tartani. Ha „koncertszerűségről” van szó, az első három felvonást praktikus okok miatt is érdemes összevonni, de dramaturgiai „haszna” is van. Például az első rész allegorikus figurák által előadott jelenetének második részbeli párja az Évszakok jelenete a negyedik felvonásban. Maga a felvonás Oberon születésnapjának megünneplése, s mint ünnepi zene, nagy szerep jut benne a trombitáknak és az üstdoboknak. Egészen ritka és komplex nyitányzenével találkozhatunk itt, az ünneplés Phoebus áriája után éri el tetőfokát, amikor a négy évszak figurája lerója hódolatát az ünnepelt előtt.

– Hogyan kapcsolódik Shakespeare-hez az ötödik felvonás kínai divertissement-je? – Sehogy. Ez a húszpercnyi, kifejezetten virtuóz zene semmiféle összefüggésben nem áll Shakespeare világával, annál inkább a már-már kötelezőnek tűnő allegorikus magasztalással. A felvonás kínai masque-ja emlékeztethet a királynő egzotikus érdeklődésére. Ő volt a zene iránt rajongó

Queen Mary, kinek halálát pártfogoltja, Purcell, majd oly megrázó zenében siratja meg 1695-ben. – Nem a teljes mű, hanem „csak” a zenés számok hangoznak el. Honnan fog értesülni a néző arról, hogy éppen hol tartunk a Szentivánéji álomban? – Maga az előadás a koncertterem adottságaihoz mérten félig szcenírozott lesz. A prózai eseményeket összefoglaló angol nyelvű narrációt terveink szerint Michael York fogja elmondani. •

2009. február 3. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Purcell: A tündérkirálynő – Purcell Kórus, Orfeo Zenekar

Km.: Purcell Kórus, Orfeo Zenekar, Michael York (narrátor) Vez.: Vashegyi György Rend.: Káel Csaba

MUPA_2009_januar-februar.indd 29

2008.12.15. 22:43:23

Jógyerekek képeskönyve

Gyerekmesék felnőtteknek Rick Zsófi

Történt egyszer, hogy Heinrich Hoffmann (orvos, halottkém, liberális refomer, gyermekpszichiáter, író, illusztrátor és apa) 1845-ben szeretett volna a gyermekeinek mesekönyvet vásárolni karácsonyra. De nem talált megfelelőt. Így hát – mint gondos szülő – írt egyet, melyhez a rajzokat is ő maga készítette. A könyv, melyben felsejlik a 19. századi poroszos pedagógiai módszer, nevelő szándékú: versekben szól arról, hogy milyen megtorlás vár a rossz gyerekekre, mi történhet velük, ha nem fogadnak szót a szüleiknek. Például, ha a gyufával játszanak, könnyedén felgyulladhatnak. Vagy ha szopják az ujjukat, jön az „olló-ember”, és levágja. Vagy ha nem esznek, egyszerűen elfogynak, és öt nap múlva meghalnak.

A fehérre meszelt arcú trió nagyon komolyan bohóckodik és meglehetősen bizarr témákat vesz elő. A dalok szerzője, Martyn Jacques (aki legutóbb épp a Roland Schimmelpfennig írta és rendezette Alice Csodaországban című darabhoz komponált zenét a berlini Deutsches Theater számára) valamikor

egy nyilvánosház fölött lakott, marihuánát árult, és ott, a londoni Sohóban kapta egy prostituálttól azt a karcos Koldusoperalemezt, ami egy életre hatással volt rá. Ezek az évek nem voltak mentesek a meghökkentő eseményektől, ám Jacques minderről lakonikusan csak annyit jegyez meg: egy dalszerzőnek nincs ennél jobb élményanyag. Az 1989-ben megalakított, egy örömlányról elnevezett avantgard kabarettistaformáció dolgozott már a Leningrad nevű orosz punkzenekarral, az Einstürzende Neubauten egykori tagjával, Alexander Hackéval (Mountains of Madness – Őrülethegyek), illetve berlini török muzsikusokkal, írtak zenét izlandi filmhez, készítettek Monteverdi madrigáljai inspirálta lemezt, a Urine Palace (Pisipalota) című albumot a svéd Norrlandsoperan Szimfonikus Zenekarával rögzítették, a Mozart-jubileum évében Bécsben pedig színpadra került a Die Weberischen, Constanze Weberről, anyjáról

Az Örkény Színház társulata

Hoffmann Struwwelpetere (Kócos Peti) angol nyelvterületen a Shockheaded Peter nevet kapta, és ez a címe annak a sokk-operának (eredetileg: junk opera, azaz szemét/gyors fogyasztásra való opera, de angolul tudóknak nem nehéz felfedezni a kifejezésben a junkie, azaz drogos szó tövét sem), amelyet a Magyarországon eddig kétszer koncertező Tiger Lillies írt. Egy újságíró szerint egy ideális világban a Tiger Lillies-nek képviselné NagyBritanniát az Eurovíziós Dalfesztiválon. Az biztos, hogy a közönség szájtátva bámulná a sötét, Brecht, Weill, Dessau és Tom Waits világát egyaránt idéző punk kabarét – de Martyn Jacques, Adrian Huge és Adrian Stout célja pontosan ez, a meghökkentés, a sokkal ráébresztés és a rácsodálkoztatás.

MUPA_2009_januar-februar.indd 30

2008.12.15. 22:43:23

és három lánytestvéréről szóló darab, amelyben a Vereinigte Bühnen zenekara játszott. Írtak cirkuszi dalokat, elkészítették a Koldus-, azaz a Háromgarasos opera Kétpennys változatát, A kis gyufaárus lány mai adaptációját, legutóbbi produkciójukban a hét főbűnt járják körül a maguk bestiális, burleszk és melodramatikus módján. 21 lemezük jelent meg, jelölték őket Grammydíjra. Operai teatralitásuk zsigeri rajongást vagy ellenkezést vált ki. Saját bevallásuk szerint nem lennének híresek, ha nem lennének híres rajongóik, köztük Mel Brooks, Woody Allen vagy épp Marilyn Manson. A kritikai és közönségsikert arató Jógyerekek képeskönyvét 1998-ban mutatták be Leedsben, majd Londonban a Hammersmith Lyric Színházban. A 2002-es évadban felújították az előadást a West Enden, és az évad legjobb szórakoztató produkciójaként kapott Olivier-díjat. A szerzők listája: Julian Bleach, Anthony Cairns, Julian Crouch, Graeme Gilmour, Tamzin Griffin, Jo Pocock,

Ascher Tamás (fotó: Gordon Eszter)

Phelim McDermott, Michael Morris és természetesen a Tiger Lillies. A 12 dal világa jóval sötétebb és tragikusabb, mint Heinrich Hoffmann német orvos saját gyerekének 1845-ben írt meséké. – Groteszk, szinte idétlen a humora – mondja Ascher Tamás, az előadás rendezője. – Nem véletlenül nyúlt ehhez az anyaghoz a Tiger Lillies, akik a bizarr, fekete humor mesterei. Martyn Jacques, az együttes frontembere zenésítette meg a verseket, majd készült belőle egy előadás. Három színész szerepelt benne: egy narrátor, a papa és a mama, körülöttük bonyolódott a cselekmény, a gyerekek szerepeire pedig, akikkel ezek a történetek megesnek, bábokat használtak.

Tiger Lillies (fotó: Andrew Attkinson)

– Hogy került mindez az Örkény Színház társulatához?

nikásként segít minket, aki a lehető legjobb választás erre a feladatra.

– Azt terveztem, hogy a két éve végzett egyetemi osztályommal valamelyik nyáron megcsinálom az Örkényben. Ez nem jött létre, de az anyag ott maradt a színházban. Aztán Mácsai Palival beszélgettünk, hogy mit rendezzek idén, és szóba került ez is. A produkció ezúttal nem bábelőadás lesz, de hangulatilag nagyon hasonlít majd rá, mert a bábelőadások harsány, erős effektekkel dolgozó világát próbálom megteremteni. Az egész egy ravaszkásan gonosz játék, színtiszta irónia. Valahogy előpárállik a viccek mögül a horror, a horrorisztikus rutin, ahogyan a gyerekeinkkel bánunk, ahogyan jómodorra és tisztességre próbáljuk szoktatni őket – évszázadok óta.

– Mit talált ennyire vonzónak és izgalmasnak ebben az anyagban?

– A fordító Parti Nagy Lajos, így nehezen tudom elképzelni, hogy szövegileg ne változott volna valami az eredeti darabhoz képest. – Meglehetősen átírta… A prózai jelenetek karakteresebbek és fanyarabbak lettek. A dalfordítások pedig kedvderítően tükrözik Parti Nagy költői beszédmódját. A zene Kurt Weil-es, kabaré-jellegű stílusának fölfedezésében, megszólaltatásában Darvas Ferenc zenei vezetőként és harmo-

– Jobban szeretem az elrajzolt, groteszk színpadi világot, mint amennyiszer alkalmam volt Budapesten ilyesmit rendezni. Annak idején a kaposvári zenés- és gyerekelőadásokban több lehetőségem volt erre. Hiányzott ez a fajta munka… •

2009. január 17. 20:00 és január 18. 16:00 és 20:00 Fesztivál Színház Jógyerekek képeskönyve – a Tiger Lillies sokk-operája az Örkény Színház előadásában

Km.: Gálffi László, Széles László, Csuja Imre, Máthé Zsolt, Bíró Kriszta, Für Anikó, Hámori Gabriella, Kerekes Éva, Pogány Judit, Takács Nóra Diána, Debreczeny Csaba, Polgár Csaba Zene és dalszövegek: The Tiger Lillies Magyar szövegét írta: Parti Nagy Lajos Rend.: Ascher Tamás

MUPA_2009_januar-februar.indd 31

2008.12.15. 22:43:24

Matinékoncertek 2009

Már a pólyában is Kelemen Orsolya

Az esti koncertekre érkező vendégek valószínűleg nem szoktak azon gondolkodni, hogy a színes fényekkel kivilágított épületben mi történt napközben. Akik nem szokták tüzetesen átlapozni a programfüzetet, talán nem is sejtik, hogy az épület nappal nem ürességtől kong, hanem gyerekek zsivajától hangos. A gyermek- és ifjúsági programok szervezői szorgosan munkálkodnak, hogy a legfiatalabb korosztályok képviselőinek minél több alkalmuk legyen az önfeledt zsibongásra.

Körmendy Zsolt, a Müpa családi és ifjúsági programjainak koordinátora szerint a zenei nevelés célja a befogadói kompetenciák komplex fejlesztése, ami többek között magában foglalja az érzelmi intelligencia, a koncentráció, az analitikus hallás, a zenei fantázia fejlesztését is. Az ismeretterjesztő funkció tehát a zenei nevelésnek csupán egyik aspektusa, az igazán jó program pedig élményközpontú és interaktív. A szervezők e szellemiség mentén igyekeznek továbbfejleszteni és átstrukturálni a Müpa szegényesnek és egysíkúnak eddig sem mondható gyermekeknek szóló programkínálatát. Kifejezetten hangsúlyos szerepet szánnak annak, hogy a legfiatalabb korosztályok is zenei élményekhez juthassanak, hiszen a zenei nevelés nem (csak) az óvodákban vagy iskolákban kezdődik. Szándék az is, hogy a műfajok palettája minél szélesebb legyen, így a programkínálatban a komolyzene mellett a jazz, a népzene és a világzene is szerepel. Az élő zenével való első találkozást nem érdemes sokáig halogatni, mert néhány héttel a gyermek megszületését követően már lehet is koncertre, azaz Babakoncertre menni. Az Üvegteremben sűrű széksorok helyett ilyenkor játszószőnyegek várják az érdeklődőket, akiknek a csúszás-mászás ilyenkor nem csupán megengedett, hanem szinte kívánatos. A Babakoncertek segítik szülő és gyermek mélyebb egymásra hangolódását, és ennek köszönhetően a kicsik észlelési képességei fejlődhetnek, finomodhatnak. A zenéről a Zeneakadémia hallgatói gondoskodnak, akik ezekre a koncertekre rövidebb tételekkel, műrészletekkel készülnek, melyeket lágy és kellemes hangú hangszereken adnak elő; az eddigi három koncerten szerepelt már hárfa, marimba és vonósnégyes. A szervezők a harmincperces előadások alkalmával a jövőben két hangszert szeretnének majd szerepeltetni. Körmendy Zsolt beszámolója szerint az eddigi koncertek a szervezőknek is kínáltak meglepetéseket: örömmel nyugtázták, hogy a százötven férőhelyes

MUPA_2009_januar-februar.indd 32

2008.12.15. 22:43:25

teremben csupán a vendégek egyharmada foglalt helyet székeken, mindenki más a szőnyeget választotta. A picik képesek voltak körülbelül tizenöt percig – a szülőéhez hasonló intenzív figyelemmel – koncentráltan figyelni a hangokra. Valószínűleg a tipegő csemetékre is jellemző az összpontosítási készség tizenöt perces átlaga, őket azonban nem a Babakoncertekre várják, hanem a korábbról már ismerős Ringató programjaira. A gyerekek és szülők ezeken a foglalkozásokon dr. Gállné Gróh Ilona énektanár-zenepedagógus közreműködésével tanulhatnak mondókákat és dalokat, januártól szerdánként már nem három, hanem négy alkalommal. Az óvodás és kisiskolás korosztály eddig a Kicsinyek zenés délelőttjei elnevezésű sorozat keretében különböző hangszerekkel és hangszercsoportokkal ismerkedhetett meg. Mostantól ez a sorozat új néven és új tematikával fut: a Minimatiné előadásai a színház eszközeivel vezetik be a gyerekeket a zene varázslatos világába. A következő félévben lesz például cirkusz és bábjáték, a programban a hazai alkotók mellett egy német és egy belga társulat is szerepel majd.

Újévi ifjúsági hangverseny Haydn G-dúr („Üstdob”) szimfóniáját az 1792-es bemutatón zajos siker fogadta. Az anekdoták szerint a zeneszerző azért találta ki az üstdob meglepetésszerű belépését a mű második tételében, hogy ezzel felriassza az előadás közben elszundikálókat. Biztos, hogy a koncerten nem nagyon lesz alkalma elszundikálni a szilveszter éjjelén sokáig fennmaradó gyerekeknek sem, mert a program alapján nem csak a Haydn-mű bővelkedik meglepetésekben. Az MR Szimfonikusokat Fischer Ádám vezényli, és a koncerten részt vesznek a váci Bartók Béla Zeneiskola növendékei is, ahol az Üstdob-szimfónia mellett elhangzik Leopold Mozart Gyermekszimfóniája, és az ugyancsak G-dúr („Vadász”) szimfónia. A Vadászszimfóniában kiáltások és lövések is hallhatóak, ugyanakkor általában nem árt, ha egy vadászaton a fegyverek mellett valami más is segítségünkre van. És hogy mi is ez, az kiderül január első napjának délutánján.

Eckhardt Gábor és Thész Gabriella

Szintén új program a Zenebona, mely szándéka szerint öttől tizennyolc éves korig mindenkinek élményt kínál, az eddigi tapasztalatok alapján mégis elsősorban az óvodások és általános iskolások körében vált népszerűvé. A másfél órás foglalkozások első részében Sáry László módszere alapján improvizációkra épülő játékok zajlanak. A módszer nem meglévő ismeretekre épít, nincs szükség zenei előképzettségre, így mindenféle korosztálynak kreatív feladatokat kínál, és mivel szöveges improvizációs gyakorlatokat is vannak, a játék nem csupán a zenei készségek fejlesztése szempontjából lehet hasznos. A második részben a résztvevők a hangszerek általános jellemzőiről beszélgetnek, megismerkednek a hangszerek működési elveivel, a foglalkozás harmadik részében pedig elkészítenek és megszólaltatnak egy-egy hangszert. Nem csak hagyományos értelemben vett hangszerekről van szó, hétköznapi tárgyak is e zenei kísérletek eszközei lehetnek. A foglalkozások persze feltételezik a szülők nagyfokú türelmét, mert előfordulhat, hogy a lelkes és buzgó csemeték otthon is kamatoztatják majd az új ismereteket, például a konyhában, hiszen fakanál, tányér és habverő kiváló hangszerek lehetnek különféle zenekari művek előadásához.

A Hangversenyek fiataloknak sorozatcím sem szerepel többet a programfüzetben, ugyanis a sorozat Matinékoncertek címmel folytatódik. A hangversenyek közös témája ebben a félévben a zenei humor. A meghívott előadók és karmesterek olyan műveket mutatnak be, amelyekben a humor a váratlanságban, a meglepetésben, zenei gegekben és paródiában jelenik meg. A 8–14 éves korosztály minden bizonnyal örömmel fogja nyugtázni, hogy noha itt egy helyben és aránylag csendben kell ülni, de lehet majd mosolyogni, netalán nevetni is. Fontos, hogy e koncerteken fiatalok is fellépnek, januárban neves hazai karmesterek irányításával a váci Bartók Béla Zeneiskola növendékei és a Tóth Aladár Zeneiskola Ifjúsági Zenekara is részt vesznek a művek megszólaltatásában, így nem csak a nézőtéren helyet foglaló fiatalok számára lehetnek emlékezetesek a hangversenyek. Akik „hagyományos” koncerteken nőttek fel, talán sajnálhatják, hogy régebben másképp gondolkodtak a zenei nevelésről. De talán lehet remélni, hogy a fiatal, felnövekvő generáció tagjai amikor majd néhány év múlva megérkeznek az esti koncertekre, saját emlékeik alapján biztosan tudni fogják, hogy az épület napközben sem kong az ürességtől, hanem gyakran gyerekzsivajtól hangos. •

MUPA_2009_januar-februar.indd 33

2008.12.15. 22:43:42

Áttekintő Dátum 1. csütörtök

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

2009. január Fesztivál Színház

Újévi ifjúsági hangverseny MR Szimfonikusok / Fischer Ádám J. Haydn, L. Mozart

Egyéb helyszínek

Ludvig Múzeum

25 éves BFZ – plakátkiállítás A teremtés – Belga gyermekrajz-kiállítás 30 illusztrátor, 30 könyv

Agnes Denes (január 1–18.) Maurer Dóra – Szűkített életmű (január 1.–február 22.)

ÚJÉVI HANGVERSENY Londoni Szimfonikus Zenekar és Kórus/Fischer Ádám Joseph Haydn: A teremtés 3. szombat

MINIMATINÉ – Fújjuk a rezet! Ewald Rézfúvós Kvintett/Bakó Levente Rossini, Bach, Grieg, Gershwin

4. vasárnap

Rost Andrea és Marcelo Álvarez Puccini-estje

„Cifra Palota”

5. hétfő

„Best of Webber” – 60 éves Andrew Lloyd Webber

Babakoncert

6. kedd

„Best of Webber” – 60 éves Andrew Lloyd Webber

Hangulatkoncert

7. szerda

Händel: Athalia – magyarországi bemutató Purcell Kórus, Orfeo Zenekar/Vashegyi György Halmai, Hamvasi, Kovács, Bárány, Megyesi, Cser

Ringató Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés

8. csütörtök

Jazz Showcase – Jazz tehetségbörze (ZT) K.L.B. – Kaltenecker-Lukács-Borlai Trió

9. péntek

Jazz Showcase – Jazz tehetségbörze (ZT) Binder Károly

10. szombat

Jazz Showcase – Jazz tehetségbörze (ZT) Gonda János–Berkes Balázs Duó

MINIMATINÉ – Fújjuk a rezet! Ewald Rézfúvós Kvintett/Bakó Levente Rossini, Bach, Grieg, Gershwin A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN A fecske

11. vasárnap

Varázshangok Nemzeti Filharmonikus Zenekar /Kocsis A varázsfuvola – keresztmetszet

12. hétfő

Új Magyar Zenei Fórum Zeneszerzőverseny 2009 Döntő – gálakoncert

13. kedd

Academy of St. Martin in the Fields/ Sir Neville Marriner Janine Jansen Haydn, Mendelssohn, Beethoven

Honvéd Táncszínház Várkonyi Mátyás–Béres Attila: Egri csillagok

14. szerda

Ringató Hangulatkoncert

15. csütörtök 16. péntek

„Cifra Palota”

Hangulatkoncert Budapesti Fesztiválzenekar/Ion Marin Robert Cohen Muszorgszkij, Prokofjev, Dvořák, Saint-Saëns

17. szombat

Örkény Színház – Jógyerekek képeskönyve The Tiger Lillies/Ascher Tamás

Zenebona – Ne csak hallgasd!

18. vasárnap

Budafoki Dohnányi Zenekar/Dian Csobanov Stravinsky, Muszorgszkij

Örkény Színház – Jógyerekek képeskönyve The Tiger Lillies/Ascher Tamás

„Cifra Palota”

19. hétfő

Magyar Szimfonikus Körkép A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara/Rolla János, Várdai István Haydn, Orbán György, Schubert

HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Márkus Tibor: Bábszínház Hangversenytermi bemutató

Babakoncert

Mystery Gang Privát Buddy Holly Story – avagy a mi Buddy Hollynk

Hangulatkoncert

Ringató

20. kedd

21. szerda

Van Der Graaf Generator (Anglia)

Honvéd Táncszínház Monarchia – Népek tánczai

22. csütörtök

Varnus Xaver – Mindörökké Bach

Kampec Dolores; Zuboly

23. péntek

Nemzeti Filharmonikus Zenekar/Kocsis Zoltán Báll Dávid Liszt-Kocsis, Kodály, Ravel

MINI-FESZTIVÁL Bemutatók

Zongoraátiratok Barabás Márton kiállítása (Január 23.–február 12.)

24. szombat

Magyar Szimfonikus Körkép Debreceni Filharmonikus Zenekar/Kocsár Balázs Pataki Potyók Dániel, Debreceni Kodály Kórus Liszt, Farkas

MINI-FESZTIVÁL Zongorakoncert Kamarakoncert

Hangulatkoncert

MR Szimfonikusok, Bogányi Gergely John Williams, Furtwängler

MATINÉKONCERTEK Muzsikáló Cimborák

„Cifra Palota”

25. vasárnap

Műhelybeszélgetés

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Orfeusz ás Euridiké

MINI-FESZTIVÁL – Zenekari koncert 26. hétfő

Esperanza Spalding (USA)

27. kedd

„Orgona-sztorik” Fassang László, Mácsai Pál

28. szerda

Magyar Szimfonikus Körkép Szegedi Szimfonikus Zenekar/Gyüdi Sándor Goldmark, Madarász Iván, R. Strauss

KFKI Kamarabalett Bogármese Ringató Hangulatkoncert

29. csütörtök

A népzene ünnepe

fáj – színházi előadás

30. péntek

Pannon Filharmonikusok – Pécs/Hamar Zsolt Hindemith, Weber, Schumann

fáj – színházi előadás

31. szombat

Magyar Szimfonikus Körkép Óbudai Danubia Zenekar/Héja Domonkos Bartók, Gyöngyösi Levente, Dohnányi

Magyar Állami Népi Együttes Bartók-trilógia II. – Labirintus

Hangulatkoncert

MUPA_2009_januar-februar.indd 34

2008.12.15. 22:43:44

2009. február Dátum

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

1. vasárnap

Egyéb helyszínek

Ludvig Múzeum

Rendhagyó „Cifra Palota” a Nemzeti Színházban MA/GÁT fotózták (február 1–26.)

2. hétfő 3. kedd

Weszely Ernő: Az első lemezem Purcell Kórus, Orfeo Zenekar/Vashegyi György Purcell: A tündérkirálynő

4. szerda

Babakoncert

Zamballarana (Korzika) Hortobágyi László és a GUO

Ringató Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés

5. csütörtök

Cotton Club Singers

6. péntek

Budapesti Fesztiválzenekar/Schiff András Schubert, Haydn, Mozart

Győri Balett Gaudí

7. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar/Schiff András Schubert, Haydn, Mozart

KFKI Kamarabalett Bogármese

Arctic Hysteria (február 5.–április 12.)

Zenebona Hangulatkoncert A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Lammermoori Lucia

8. vasárnap

Kaukázus

„Cifra Palota”

10. kedd

Honvéd Táncszínház János vitéz

Hangulatkoncert

11. szerda

Pécsi Balett Spartacus 2076

Ringató Hangulatkoncert

12. csütörtök

Philadelphia Zenekar/Christoph Eschenbach Leonidasz Kavakosz Beethoven, Sibelius, Schubert

Kowalsky meg a Vega

13. péntek

Žagar

Honvéd Táncszínház János vitéz

14. szombat

Szegedi Kortárs Balett A mennyei város/A katona története

MINIMATINÉ Cirkusz, cirkusz, cirkusz!

MATINÉKONCERTEK Tisztelet „Haydn papának”

„Cifra Palota”

15. vasárnap

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus/Bogányi Tibor Bogányi Gergely Brahms, Csajkovszkij, Sosztakovics

16. hétfő

Magyar Szimfonikus Körkép MR Szimfonikusok, MR Énekkar/Kollár Imre Mozart, Vajda János, Sosztakovics

Babakoncert

17. kedd

MÁV Szimfonikus Zenekar/Irwin Hoffman Deborah Hoffman Verdi, Ginastera, Berlioz

Hangulatkoncert

18. szerda

Bozsik Yvette Társulat Varázscirkusz/Varázsfuvola

Ringató Hangulatkoncert Műhelybeszélgetés Művészet a mesterségben – Hegedűkészítés (február 18.–június 30.

19. csütörtök

„Orgona-párbaj” Wolfgang Seifen, Thierry Escaich

Lovasi András

20. péntek

Budapesti Fesztiválzenekar/Zdeněk Mácal Sabine Mayer Otmar Mácha, Weber, Muszorgszkij

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete/Seherezádé

21. szombat

„Álmodozások kora” Táncdalfesztivál másként

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete/Seherezádé

MINIMATINÉ Cirkusz, cirkusz, cirkusz!

22. vasárnap

Magyar Szimfonikus Körkép Budafoki Dohnányi Zenekar/Hollerung Gábor Elena Baskirova Vajda János, Schumann, R. Strauss

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete/Seherezádé

„Cifra Palota”

23. hétfő

KONZI+

HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Deseő Csaba 70

24. kedd

Varnus Xaver – Mindörökké Bach

Magyar Állami Népi Együttes Bartók-trilógia II. – Labirintus

Dvořák Ruszalkája (február 24.–március 9.)

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

Ringató Hangulatkoncert Hangulatkoncert

25. szerda 26. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar/Gilbert Varga Brickner Szabolcs Ravel, R. Strauss, Martucci, Mahler

KFKI Kamarabalett Bogármese

27. péntek

Cesaria Evora

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

28. szombat

Dvořák-maraton

MUPA_2009_januar-februar.indd 35

2008.12.15. 22:43:44

Jazz Showcase

A jövőbe vetett hit Végső Zoltán

Grandiózus vállalkozás a Jazz Showcase, a magyar jazz tehetségbörzéje, ahol jelen lesz a magyar jazz mezőnyének nagyobbik része. Határozottan emlékszem, hogy a tavalyi, első rendezvény fő célkitűzése a generációk egymás mellé állítása volt, és ez részben most is így van. Azonban – talán az első showcase tanulságaként – a program kibővült és a mester-tanítvány viszonyon túllépve az is könnyen megeshet, hogy az idősebbek tanulnak majd az ifjaktól. A több napig húzódó programsorozat napi négy bemutatkozó koncertje esténként kiegészül a mesterek egy-egy koncertjével. Mit várhatunk a seregszemlétől? A már tekintélyt és elismerést szerzett magyar muzsikusok mellett európai és amerikai szaktekintélyek is jelen lesznek az eseményen. Nagy esély, hogy feltörekvő muzsikusaink olyanokkal konzultálhatnak, akik testközelből ismerik a világ jazz-körforgását, tudják, mitől válik a produkció a biznisz részévé, magyarán hogyan értékesíthető és aknázható ki a fellépőkben rejlő tehetség. Ha

minderről még a karrierépítés első lépései közben, azaz már most tudomást szerez a meghívott kéttucatnyi reményteli produkció, olyan útravaló birtokába jutnak, amelynek segítségével nem csak saját magukat, hanem a magyar jazzt is rugalmasabban lesznek képesek megismertetni a világgal. Ennek hozadékaként a tág látókörű szemlélet várható meghonosodását kell említenünk, és mondani sem kell, a jó ze-

Kaltenecker Zsolt

nék megszületése és úgy általában a jazz szempontjából mennyire fontos a kooperatív képességek elsajátítása. Miles Davis, John Coltrane és a többi gigász neve talán ma ismeretlen lenne a jazzbarátok előtt, ha nem lett volna bennük késztetés arra, hogy tehetségüket tudatos munkával olyan formába öntsék, amely az idők során nyelvezetté, közismert dialektussá alakulhat. Ám ne feledkezzünk meg arról, hogy minden sajátosságuk, olykor emberi gyarlóságuk mellett rendkívüli együttműködői készségük emelte őket legendás zenekarvezetővé. Természetesen nem terem minden bokorban korszakalkotó jazzmuzsikus, de a nagy számok törvénye alapján joggal gondolhatjuk, hogy a most felvonuló együttesek tagjai között hallunk olyan szólistát, énekest, sidemant, akinek hangjára felfigyelünk, és aki néhány év múlva esetleg már valamely jeles kiadó szépen dizájnolt borítójáról fog ránk tekinteni. Charlie Parker muzsikájáról az ilyen-olyan közegben hiányosan rögzített darabok miatt nem tudhattunk meg mindent, sőt van, aki szerint ezért meghatározó momentumokról maradt le az utókor. A Művészetek Palotája most arra ad lehetőséget, hogy a helyszín magas presztízse mellett a közérdeklődés homlokterébe kerüljenek a mai magyar jazz aktuális trendjei és immár sorozattá fejlődve a média is megtalálhassa azokat a lényegi fókuszpontokat, amelyek mentén majd visszafejthetővé válik, hol is tartottunk a 21. század elején. Kiket szemléz a szakmai grémium, és kinek jó egy ilyen eseménysor? A meghívottak körére már nem lehet olyan egységesen a „fiatal generáció” címkét ráaggatni, mint tavaly. A fellépők többsége többedik lemezének megjelentetésén is túl van és akad olyan is, akit inkább a mesterek közé kellett volna ültetni. Az első Jazz Showcase eredményeit azonban már most értékelhetjük, hiszen egyes zenekarok a tehetségbörzére alakultak akkor, és azóta is együtt vannak, sikeresen koncerteznek. Előfordul, hogy egy felállás kétszer szerepel, más-más néven:

MUPA_2009_januar-februar.indd 36

2008.12.15. 22:43:44

lasan megtölteni! Visszakanyarodtunk tehát a meghívottak köréhez, ugyanis a magyar jazz jelenleg ott tart, hogy negyven éves kor környékén és felett is bemutatásra szorulnak az egyébként már tisztes életpályát maguk mögött tudó zenészek; vélhetően ezért szerepelnek ők is a programban.

Binder Károly

ez azt mutatja, hogy a követendő irányvonalak még nem tisztázódtak le, de huszonéves korban ez még nem is feltétlenül elvárható és mindenképpen érdekes lehet a modernebb hangvételt a régebbi stílusok megidézésével összevetni egyazon formáción átszűrve. Nem is olyan régen, hagyományteremtő szándékkal végzős jazz tanszakos hallgatók záróvizsgáit közismert koncerthelyszínre helyezték ki (sajnos a szándékból nem lett hagyomány). Ez a szándék bizony a jazz-zenész egyik legfontosabb terepe, a színpad irányába nyitott kapukat, ott

És persze nem feledkezhetünk meg a közönségről sem! A Jazz Showcase már első alkalommal a jazz egyfajta ünnepévé vált és most az egyhetes programjával elérheti azt a rangot, amit például a filmek szerelmeseinek a Filmszemle jelent: itt egyszerre kaphat képet arról az érdeklődő, hogy a szvingtől a modern avantgárdig mely irányzatok vannak és lesznek jelen a magyar jazzben. Mutathatnak-e újat a mesterek esti koncertjeiken? Bizonyos értelemben nem, hiszen ők azért lesznek ott, mert már bizonyítottak és a bemutatkozó zenészek közül is sokan játszottak már velük. A közönség számára azonban a közismert és elismert muzsikusok hiteles fogódzót jelentenek, nélkülük

JAZZ SHOWCASE – JAZZ-TEHETSÉGBÖRZE 2009. január 8. 16:00, 17:00, 18:00 Fesztivál Színház

Km.: Molnár Sándor Quintet, Szolnoki Dóra Zamique, Minor Trió Zászlótér 19:00 Km.: Mrs. Columbo (tagjai: Galambos Dorina – ének, Miseta Szandra – zongora, Hudák Zsófi – bőgő, Idrányi Ildikó – dob) Fesztivál Színház 20:00 K.L.B. – a Jazz Showcase esti koncertje

Km.: Kaltenecker Zsolt (szintetizátorok), Lukács Peta (gitár), Borlai Gergő (dob) 2009. január 9. 16:00, 17:00, 18:00 Fesztivál Színház

Km.: Koós-Hutás Áron (trombita), SG5, Fábián Juli Jazz Riff Zászlótér 19:00 Km.: Santa Diver (tagjai: Kézdy Luca – hegedű, elektronika, Szőnyi András – billentyűs hangszerek, Szesztay Dávid – basszusgitár, Halmos András – dob) Fesztivál Színház 20:00 Binder Károly szólózongora-estje – a Jazz Showcase esti koncertje 2009. január 10. 16:00, 17:00, 18:00 Fesztivál Színház Gonda János

mérettek meg a pályára készülő végzős növendékek – és a magyar jazz helyzetét tekintve ez sokkal komolyabb kérdés annál, mint amilyen banálisnak látszik. Különös helyzet, hogy igazi, hangulatos jazzklubok még most sem árasztják el az országot, a laikus szemlélődő is hamar megállapíthatja, hogy szűkében vagyunk a jó koncerthelyszíneknek és az invenciózus, a magyar muzsikus tehetségébe befektetni hajlandó szervezőknek. Igen erős jelzés feléjük, hogy ennyire masszív programot sikerült összeállítani, mondhatnánk: a Jazz Showcase felhívás keringőre, tessék észrevenni, bőven van kikkel a koncertpódiumokat színvona-

nem lehetne megrajzolni a magyar jazz profilját. Jelenlétük és iránymutatásaik nélkülözhetetlenek a még útkeresők számára, a biztos szakmai fogások és a tapasztalat a jazz már-már folklórszerűen továbböröklődő lényegét jelentik. A generációk párbeszéde nélkül a jazz nem válhatott volna a 20. század legsikeresebb zenei műfajává; és ha a Jazz Showcase koncertjein arra gondolunk, hogy lesz majd idő, mikor a most bemutatkozó ifjú zenészek egy még meg nem született generáció mentoraiként tekintenek az alattuk járókra, akkor látni és hallani fogjuk, hogy a bejárandó út még nagyon hosszú. Talán végtelen. •

Km.: Kovács Linda Quartet, Ávéd János Quartet, Oláh Dezső Septet Zászlótér 19:00 Km.: Borbély Miklós Jazzlectic (tagjai: Borbély Miklós – szaxofon , Fenyvesi Márton – gitár, Gayer Mátyás – zongora, Farkas Norbert – bőgő, Varga Bendegúz – dob) Fesztivál Színház 20:00 Gonda János–Berkes Balázs Duó – a Jazz Showcase esti koncertje

Km.: Gonda János (zongora), Berkes Balázs (bőgő)

MUPA_2009_januar-februar.indd 37

2008.12.15. 22:43:46

Márkus Tibor klassz-jazz-rock bábszínháza

Összművészet gyufásskatulyában H. Magyar Kornél

A zenepedagógus, a zeneszerző és az előadóművész szerepben egyaránt aktív Márkus Tibor legújabb kompozíciójával szinte összefoglaló keresztmetszetét adja sokoldalúságának. A Bábszínház című opusz azonban nem ettől igazán jelentős darab, hanem attól, hogy gyerekeknek szól, gyerekek is zenélnek benne felnőttekkel, és az egész mű a gyerekek kedvéért lebontja a generációk közti falakat – akár Vitéz László a krampuszok önbizalmát. Márkus Tibor neve nem szerepel minden héten a fővárosi jazzklubok kínálatában, ám személye a műfaj azon szürke eminenciásai közé tartozik, akik nélkül a jazz kevésbé lenne aktív hazánkban. A Magyar Jazzszövetség elnöke, a Jazztanszék tanára, ország- és fővároszszerte több jazzklub, iskola és zenei tábor alapítója vagy előadója, sőt aktív tanárként részt vett több határon túli jazztáborban is. Az oktatás különösen jelentős origója Márkus tevékenységének – saját bevallása szerint kiemelt fontosságúnak tartja a fiatalok kreativitásának fejlesztését. Mi lehet a kreativitásnak hatékonyabb rugója a jazznél, amely az alkotói folyamatot egyetlen esszenciális pillanatba sűríti össze? Így aztán a pedagógiai szándék alighanem fontos motivációja az alkotóművész Márkus Tibor legújabb munkájának is, a Bábszínháznak, amelynek koncerttermi bemutatójára kerül sor a Művészetek Palotájában. A Bábszínház című, nagy formátumú szvit három különböző zenekari csoportra írott concerto grosso, amelyben a klasszikus zene, a jazz és a rock elemei organikus egységet alkotnak. A szvit egyes tételei a három zenekari csoport által képviselt stílusok jellegzetességeit, illetve azok fúzióját,

egymásra gyakorolt hatását tükrözik. Így az egyes tételek – amelyeken keresztül egy bábszínházi előadás szereplői körvonalazódnak – klasszikus, jazz- és rockhatásokat idéznek, majd korstílusok fokozatos párbeszéde bontakozik ki. A szereplőgárda éppolyan változatos, akárcsak a régi commedia dell’arte bohózatok jellemkarakterei, aminek következtében a szerző igencsak nagyvonalú hangszeres apparátust vonultat fel a darab megszólaltatásához. Akárcsak Leopold Mozart Játék-szimfóniájában, itt is szerepet kapnak olyan szólamok, amelyeket gyerekek adnak elő, ám külön kihívást jelent, hogy a Bábszínházban profi jazzművészek kíséretében kell helytállniuk az ifjú hangszereseknek. A klasszicizáló tételeket persze szabadon szárnyaló jazzimprovizációk követik, amelyekben megint csak a magyar jazz több generációja találkozik egymással. Márkus Tibor zongoraművész-zeneszerző a nyolcvanas évek végén tűnt fel a hazai jazzéletben. Szombathelyen, majd Budapesten végezte tanulmányait, és 1993-ban hozta létre Equinox elnevezésű saját zenekarát, amellyel azóta is folyamatosan koncertezik, és lemezeket készít. Emellett a budapesti Zeneakadémia jazz tanszékének tanára, a szombathelyi Lamantin Improvizációs Tábor alapítója és művészeti vezetője, és az 1990-ben alapított társadalmi szervezet, a Magyar Jazz Szövetség elnöke. „Mindnyájan egy bábszínház részesei vagyunk. De nem mindegy, hogy mi irányítjuk a bábukat,

Márkus Tibor (fotó: Czika László)

mi vagyunk a bábuk, vagy csak egyszerűen a közönség soraiból szemléljük az előadást” – fogalmazza meg a darabhoz kapcsolódó ars poeticáját Márkus Tibor. •

2009. január 19. 19:30 Fesztivál Színház HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Márkus Tibor: Bábszínház (hangversenytermi bemutató)

Km.: Márkus Tibor (zongora, szintetizátor), Elek István (szaxofon), Orbán Róza (fagott, szaxofon), Barabás Lőrinc (trombita), Almási Attila (harsona), Lakatos Ágnes, Urbán Orsolya (ének), Mits Márton (furulya, szaxofon), Mohai Tamás (gitár), Berényi Zsuzsa, András Tamás (hegedű), Haraszti Erika, Márkus Dávid, Nagy Réka, Berényi Eszter (cselló), Csuhaj Barna Tibor (bőgő), Máthé László (basszusgitár), Delov Jávor (dob), Jeszenszky György (dob, üstdob, ütőhangszerek), Péli Sipos Viktória, Varga Attila (tánc), Kecskés András (pantomim)

MUPA_2009_januar-februar.indd 38

2008.12.15. 22:43:48

MUPA_2009_januar-februar.indd 39

2008.12.15. 22:43:48

Esperanza Spalding

Remény Máté J. György

Esperanza Spalding, a fiatal, de máris világhírű énekes-bőgős keresztneve reményt jelent. Biztató jelképnek tűnik ez a név egy olyan korban, melyben a jazz műfaja, miután túllendült minden létező csúcson, mintha megtorpant volna. Ő lenne az egyik ifjú úttörő, a jövő záloga? Nomen est omen, azaz: a névnek ezúttal sorsdöntő, szimbolikus jelentősége van? E kérdést pillanatnyilag még aligha lehet megválaszolni, de az bizonyos, hogy néhány hónappal ezelőtt Dudás Lajos, a Németországban élő magyar jazzklarinétos arra a kérdésemre, mely fiatal pályatársaiban lát jelentős, a jazz jövőjét is esetleg meghatározó, vagy nagyban alakító tehetséget, James Carter és Brad Mehldau mellett Esperanza Spaldingot emlegette. S minthogy a klarinétművészt nem a „beszélő nevek”, hanem a zenei teljesítmény érdekli elsősorban, valószínűleg kizárólag a bőgős-énekes eddigi produkciói alapján alakította ki hízelgő véleményét. Persze nem ő az egyetlen szaktekintély, aki felfigyelt Miss Spalding tehetségére: az oregoni Portlandből származó muzsikust bemutató internetes portrék közül több idézi Gary Burton véleményét, aki szerint fényes jövő vár a bostoni Berklee College of Music sztárnövendékére. Burton jóslata egyelőre igaznak bizonyult. Spaldingra már első, kis kiadónál megjelentett lemeze (Junjo) kapcsán felfigyelt a világ jazzközönsége, 2006. szeptember 16án a budapesti MOL Jazzfesztiválon is fellépett akusztikus turnézenekarával (Leo Genovese – zongora, Rochelle Lyndon – dob), s nagy sikert aratott. A legendás bostoni jazziskolát gyorsított tempóval végezte el, s ő lett a Berklee történetében a legfiatalabb tanár. Igazi „üdvöskeként” kezelik az azóta is a törékeny termetű, afrofrizurás, „retro”

küllemével az egykori Jackson Five legifjabb tagjának tűnő lányt. A legnépszerűbbek (Pat Metheny, Herbie Hancock, Joe Lovano) lépnek színpadra vele, s idén, a Heads Up kiadónál megjelent második albumán (Esperanza) már több, a szakmában elismert és keresett kísérőzenész (Jamey Haddad, Donald Harrison és Horacio Hernandéz „El Negro”) játéka hallható. A sikertörténeteknek gyakran szomorú az első fejezetük (nehéz gyermekkor, értetlen környezet stb.), Esperanza Spalding csillaga azonban a kezdetektől szerencsés jegyekben állt. Édesanyja, akiről mindig nagy szeretettel beszél, komoly anyagi áldozatok árán is vállalta lánya zenei nevelését. Néhány hónappal ezelőtt a bőgős egy interjúban elmesélte, hogy kezdetben hegedülni tanult, s bizony eléggé untatta a hangszer. Ám egy napon belépett a középiskola egyik üres alagsori termébe, s a felülről jövő, „mennyei” fényben ott állt egy nagybőgő a maga meztelen valóságában. Még a tokból is kivették; az iskola nem sokkal korábban vásárolta. A kislány rögtön kipróbálta a hangszert, s a zenetanára még aznap megmutatta neki, hogyan kell egy blues-sémát eljátszani rajta, majd minden ment tovább a maga útján. A muzsikus szerint a bőgővel való megismerkedés élménye máig kihat zenéjére, az első néhány percnyi játék többet jelentett számára, mint a korábbi tíz év hegedülés.

Az éneklésnek még régebbi hagyományai vannak Esperanza életében: édesanyja reggelenként énekkel ébresztette két gyermekét, s gyakran más alkalmakkor is énekszóval kommunikált velük. Ennek ellenére a kislány már képzett bőgős volt, amikor jazzénekesként is kipróbálta magát. Természetes és alkalmanként gyermekien tiszta hangja mintha azokra a régi otthoni énekes ébresztőkre emlékezne. Spalding egyforma biztonsággal énekel angolul, spanyolul és portugálul – ez a többnyelvűség ma már szinte alapkövetelménynek számít Amerika és Európa legjobb énekeseinek körében. Ám neki mintha vérében lennének mind a latin, mind pedig a brazilos ritmusképletek, míg sok pályatársánál csupán jól-rosszul sikerült zenei kirándulásnak számítanak a latin vagy brazil repertoárdarabok. Itt van például az új lemez nyitódarabja, a Ponta de Areia, Milton Nascimento szép karriert befutott melódiája, mely egyaránt idézi az anyai zenei örökséget és bizonyítja, mennyire magától értetődő az énekesnő számára ez a távoli zenei világ. Feltehető, hogy e dal kiválasztásában szerepelt egy tudatos jazztörténeti utalás is, hiszen Way-

Hegedűtől a bőgőig A huszonnégy éves, portlandi születésű énekes-bőgős ötévesen kezdett hegedülni, s csak középiskolás korában tért át a nagybőgőre. Első meghatározó zenei élménye négyéves korához kötődik, amikor egy tévéműsorban Yo Yo Ma csellójátékát hallotta. Kezdetben egy pop-rock együttesnek írt szövegeket, majd énekesnőként is bemutatkozott a zenekarban. Bőgőtanára javaslatára jelentkezett a bostoni Berklee College of Musicba, ahol tandíjmentességet kapott. Jelenleg a bostoni jazziskola tanára. Fellépett többek között Patti Austen és Joe Lovano zenekarában. Saját nevén eddig két albumot jelentetett meg.

MUPA_2009_januar-februar.indd 40

2008.12.15. 22:43:48

ne Shorter ugyanezzel a számmal kezdte 1974-es Native Dancer című albumát. A háromnyelvű repertoáron kívül az énekesnő érezhetően szívesen ad elő szöveg nélküli dalokat vagy dalrészleteket (I Adore You, Cuerpo y Alma stb.), ilyenkor azt a benyomást keltve, mintha hangját szólóhangszerként alkalmazná, pontosabban: mintha egy szólóhangszert imitálna. Fent idézett rádióinterjújában azt is elmondja a fiatal jazzcsillag, hogy kerüli a scat kifejezést utóbbi előadásaival kapcsolatban, mert az eredetileg nyomdafestéket csak félig-meddig tűrő argókifejezés volt. Spalding magas énekhangjait mély bőgőjátéka ellenpontozza, s a muzsikus roppant jól érzi magát a két végletet képviselő hangzás irányításában. A különböző kiszenekari formációkban előadott darabok a New York Times kritikusa szerint „könnyű, melodikus örömzenék”, s valóban: nehéz pontosabban jellemezni az olyan számokat, mint a kubai „vibe”-ra épülő Mela, mely ráadásul egy formás bőgőszólóval is gazdagítja az új lemezt. (A cím alighanem az első Esperanza-lemezen hallható Francisco Mela dobosnak szóló dedikáció.) Pat Metheny „X Factor”-nak nevezte a diploma előtt álló Esperanzát, ami annyit jelent, hogy ha megmarad a zenei pályán, s képes az állandó önfejlesztés kegyetlen feladatára, lehetőségei határtalanok lesznek. A bőgős abban az irigylendő helyzetben van, hogy a szakma és a közönség máris bőven meghálálta neki, hogy nem a politológusi pályát választotta. Zenei fejlődésének jelenlegi stádiumát, melynek tükre új lemeze, ő maga a jéghegy csúcsának nevezi. Olyan muzsikát játszik, melyben a vájtfülűek és a zenileg képzetlenebbek egyaránt örömüket lelik. A bőgős-énekes egész lelkét beleadja a számokba, mert egyik kedvenc előadójával, Betty Carterrel együtt úgy véli: Jazz ain’t nothing but soul, azaz a jazz csupa lélek, és csakis az. •

2009. január 26. 19:30 Fesztivál Színház Esperanza Spalding (USA)

Km.: Esperanza Spalding (nagybőgő, ének), Leo Genovese (zongora), Ricardo de Almeida Vogt (gitár), Otis Brown (dob) Fotó: Johann Sauty

MUPA_2009_januar-februar.indd 41

2008.12.16. 9:58:45

Deseő Csaba 70

Egy szerencsés muzsikus Bércesi Barbara

A 2009. február 15-én hetvenedik születésnapját ünneplő Deseő Csaba egyik legkiemelkedőbb jazzmuzsikusunk, nevét régóta jól ismerik az országhatáron túl is. Aki pedig nemcsak nevét, személyét is ismeri, az tudja, hogy mindig végtelenül jó kedélyű, s bár neki is jutottak osztályrészül megpróbáltatások, mégis mindig elkísérte pályáján a szerencse. Az egyebek közt a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett hegedűs-brácsás nagyszabású koncertet készül adni a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában február 23-án. Aki jazz-zenészként az 1960-as években kezdte pályafutását, annak óhatatlanul szembe kellett néznie a műfaj művészetpolitikai megítéléséből származó buktatókkal, hiszen a jazz éppen hogy megtűrt volt ekkor Magyarországon. Szerencsére azonban egyebek mellett egy, a Szovjetszkaja Kulturában L. Utyeszov tollából megjelent írás nyomán csökkenni kezdett az ellenállás e zenei kifejezésmóddal szemben. Utyeszov szerint „Érdemtelen és káros dolog ‚tiltott gyümölccsé’ változtatni a jazzt. Szükség van rá, jó szolgálatot tehet az ifjúság esztétikai nevelésében.” S ha ő így, hát itthon is javallott volt enyhíteni a szorításon, hamarosan pedig már az vált a céllá, hogy mérsékeljük a baráti országokkal szembeni lemaradásunkat jazz-ügyben.

E törekvések eredményeként jött létre 1962ben a Budapesti Ifjúsági Jazzklub, melynek vezetésével Kertész Kornél zongoristát bízták meg. A klub a Dália presszóban kapott helyet a Bajcsy-Zsilinszky út 72. szám alatt, s programmal hetenként egyszer jelentkezett. Az élő koncertek mellett lemezbemutatók, jazztörténeti előadások és – az est második részében – jam sessionök voltak előre bejelentett előadók részvételével. Az itteni közönség előtt játszott először együttesével Deseő Csaba, aki a klub mindössze másfél éves, de annál jelentősebb élete során többször is színpadra állhatott, sőt ő maga előadásokat is tartott. Deseő föllépett 1966-ban a jugoszláviai Bledben rendezett jazzfesztiválon, s még abban az évben eljutott a Prágai Nemzetközi Jazzfesztiválra és a Varsói Jazz Jam-

4 és 6 húr különleges vonzalma Érdekes megfigyelésre juthat, aki a legendás jazzhegedűsök pályáját tanulmányozza: nem ritkán találnak egymásra a hangszer virtuózai és gitáros kollégáik, s ezekből a találkozásokból valahogy életre szóló együttműködések, barátságok születtek. Deseő Csaba legendás barátságot ápolt Kovács Andor gitárossal, akivel közösen vezették a Hot Club Budapest formációt. A gitáros halála előtt zenei örökségének gondozását Deseőre bízta. Sok párhuzam mutatkozik köztük, valamint Stéphane Grappelli hegedűs és Django Reinhardt gitáros duója között, akik egy ideig szintén elválaszthatatlanok voltak, annak ellenére, hogy életvitelük, személyiségük nagyban különbözött. Az ő közös zenekaruk, a Quintet of the Hot Club of France 1933 és 1939 között számos igen fontos felvételt rögzített. Joe Venuti és Eddie Lang – mindketten hangszerük úttörői – már gyerekkorukban is barátok voltak, s úgy döntötték el, melyikük gitározzon és melyikük játsszon hegedűn, hogy feldobtak egy pénzérmét. Így lett Venuti hegedűs, Lang pedig gitáros. Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha az érme a másik oldalára esik, valószínűleg számos jazzhegedűs élete másként alakult volna, akik Venuti köpenyéből bújtak elő. Ide sorolhatjuk részben Eddie South-t, magát Grappellit, Svend Asmussent vagy Jean-Luc Pontyt is.

MUPA_2009_januar-februar.indd 42

2008.12.16. 9:58:47

Hetvenévesen aktívabb, mint valaha: gyakori szólistája a Gyárfás István Triónak, a Benkó Dixieland Bandnek, a Budapest Ragtime Bandnek, házigazdája a Háló Közösségi Központban működő jazzklubnak, lelkes motorja a Harmónia Jazzműhelynek, mely a Budapest Jazz Clubban szervez koncerteket és állandó munkatársa a Gramofon magazinnak. És ha szerencsecsillaga tovább kíséri, nemsokára megjelenhet önéletrajzi írása. •

boree-re is. A siker nem maradt el. Ennek ellenére nem készíthetett itthon lemezt, első saját nagylemeze 1975-ben jelent meg Nyugat-Németországban Four String Tschaba címmel német, angol és svéd zenészpartnerekkel. Amikor megmutatta a lemezt itthon, rögtön más álláspontra helyezkedtek a döntéshozók, s máris elkészülhetett az Ultraviola című album, Deseő első magyar kiadású nagylemeze.

Éveken át ő volt az egyetlen hazai jazzhegedűs, de maga is boldog, hogy mára számos „konkurenciája” akad. A hetvenes évek óta rendszeresen vendégszerepel az egykori Jugoszlávia jazzmuzsikusaival, itthon pedig olyan művészekkel szerepelt már közös formációkban, mint Gárdonyi László zongorista, Kruza Richárd vibrafonos, Kovács Andor gitáros, Berkes Balázs bőgős és Kőszegi Imre dobos.

2009. február 23. 19:30 Fesztivál Színház HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Deseő Csaba 70

Km.: Deseő Csaba (hegedű), Cseke Gábor (zongora), Gyárfás István (gitár), Oláh Péter (bőgő), Jeszenszky György (dob), Szaniszló Richárd (vibrafon), Deseő Attila (szopránszaxofon, basszusklarinét), Deseő Balázs (szintetizátor)

MUPA_2009_januar-februar.indd 43

2008.12.16. 9:58:48

Kampec Dolores és Zuboly

Trendkívüliek ha találkoznak Kovács Bori

A magyar zenei színtér két igen különleges formációja lép egyazon este a Fesztivál Színház színpadára. A Kampec Dolores immár 25 éve az egyik legfontosabb alternatív rockzenei formáció, a pár éve létező Zuboly pedig fergeteges zenei humorával veszi le a hallgatót a lábáról. égapa, amely hangzásában néha visszakanyarodik a kezdetekhez, miközben mégis aktuális marad.

Zuboly (fotó: Rónai Gergő)

A Kampec Dolores 1984-ben alakult meg a Kontroll Csoport egyik utódzenekaraként. Az együttes két meghatározó egyénisége Hajnóczy Csaba gitáros és Kenderesi Gabi énekesnő, akik mellett a negyed század alatt – vérfrissítésként – többször érkeztek és távoztak tagok. Az alapvetően gitár, basszusgitár, dob, szaxofon és (gyakran halandzsa szövegeket dallamokká formáló) ének felállásban játszott, egyszer az avantgárd, másszor a jazz, harmadszor a kortárs és népzene irányába elhajló, vagy két gitárt központba helyező alternatív rockzenéjük nemcsak itthon talált közönségre, hanem külföldön is. 1985-ben Nicóval léptek színpadra, majd három év múlva 12 európai országot érintő koncertkörúton vehettek részt a kísérleti rockot játszó Pere Ubu előzenekaraként. Ebben az évben elkészült első albumuk éppúgy egy külföldi kiadónál látott napvilágot, mint az együttes hetedik, eddigi utolsó albuma, a 2006-os Földanya

A Szentivánéji álom szamárrá változtatott szereplőjéről elnevezett Zuboly együttest és a Kampec Dolorest az elsősorban népzenei és jazzvonalon mozgó szaxofonos, Ágoston Béla személye köti össze, aki számos más projektje mellett (Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes, Grencsó kollektíva, Agostones) pár évig a Kampec Dolores tagja is volt. Sokoldalú munkásságának lassan öt éve egyik állomása a Zuboly, mely nevéhez híven igencsak furcsa zenét játszik. Nem is lehet ezen csodálkozni, ha belegondolunk, hogy Ágoston Béla mellett tagjai a szintén népzenei közegben mozgó dobos és cicélőmester, Benke Ágoston Félix, a hiphopberkekben elismert beatbox- (szájjal képzett dob- és basszushangok) és rapmester Busa István (Irie Maffia, Gimmeshot), valamint a bőgős Hock Ernő, aki az Agostones, illetve az Omnifix hiphop csoportosulás tagja. Saját maguk által broken-etnónak nevezett stílusuk a népzene, a hiphop és rap, a jazz és a pop elemeit vegyíti játszi könnyedséggel, és hihetetlen pimasz, semmit nem tisztelő humorral. Náluk nyugodtan megfér együtt egy karácsonyi népdal és Michael Jackson, Mozart Don Giovannija vagy a Tangerine Dream. Az effajta zenei humor igen ritka és értékes kincs nemcsak hazánkban, hanem

világszerte. Mindezt ráadásul igen kevés eszközzel érik el, hiszen hangszerparkjuk mindössze a szaxofonból, brácsából, tilinkóból, dobból, bőgőből, szájharmonikából és saját testükből áll, no meg a falevélből, melyből a cicélésnek nevezett folyamat során igencsak érdekes hangokat lehet előcsalni. Tavaly jelent meg első lemezük Értem a kujonságot címmel, és már a második „gyermek” is úton van. Mindkét együttes különleges produkcióval készül a Müpába. A Kampec Dolores az Organic címet adta koncertjének, mivel a Kelszom Vonóstrió, Banga Anita bábművész, valamint a francia Maël Saletes gitáros (MacZde Carpathe) közreműködésével a zene, a mese, a tánc és a bábművészet újfajta egységének megteremtésére tesz kísérletet. A Zuboly pedig Csak tiszta pohárból! fedőnév alatt a kevésbé „táncolós” dalait veszi elő, valamint megidézi Kosztolányi Dezső és Kőműves Kelemen szellemét is. Hogy mi lesz ebből? Valószínűleg egy fergeteges este. •

2009. január 22. 19:30 Fesztivál Színház Kampec Dolores; Zuboly

Tagjai: Kenderesi Gabi (ének), Hajnóczy Csaba (gitár), Vajdovich Árpád (basszusgitár), Ölveczky Tamás (dob), Grencsó István, László Lilla (szaxofon, fúvós hangszerek); Ágoston Béla (szaxofon, brácsa, dorombének, ének), Benke Ágoston Félix (falevél, dob, tilinkó, szájharmonika, ének), Busa István (beatbox, rap, ének), Hock Ernő (nagybőgő, ének) Km.: Maël Saletes (gitár), Kelszom Vonóstrió, Banga Anita (báb), Kampec Video

MUPA_2009_januar-februar.indd 44

2008.12.16. 9:58:50

Piknik

szombat 13-15h van barรกtod.

MUPA_2009_januar-februar.indd 45

2008.12.16. 11:25:04

A népzene ünnepe

Pannónia dalai Sebő Ferenc

A 70-es évek elején a nagyközönség számára még szinte ismeretlen volt az eredeti népzene, amit ezekben az időkben mindössze szimfonikus zenekari ambícióval, de meglehetősen létszám alatti zenekari felállással, illetve a még kevesebb zenészt alkalmazó kamarazenekarok közvetítésével lehetett hallani. Ezekben az együttesekben sokszor kottára fogott cigányzenészeket kevertek össze más tanult muzsikusokkal, és az ő karakteres stílusuk nyomot hagyott: a népzene SOUND-ja a magyar nóta hangzásával vegyült a rádióban, televízióban és a színpadokon egyaránt. Igazából nehéz megérteni, milyen közönségnek szánták ezt a hibrid zenét, hiszen a nótakedvelőket a hideg rázta a népzenei témáktól, a népzenét ismerők pedig a nótás hangvétel miatt kaptak agyvérzést. Sebő ferenc

Más oldalról meg ott volt a mindennapi úgynevezett „könnyűzene”, amely a 30-as évek szalonzenéje és a már kissé megkopott amerikai country között őrlődött. Senkinek sem jutott eszébe a hazai népzenékkel foglalkozni, minden tekintet Nyugatra szegeződött. És aztán jött az a megváltó rockzene, amely lenyűgözte a fiatalságot, és meghozta a népzenei alapok iránti igény divatját is. Halmos Béla és én építészhallgatóként rajzolás közben már az új, magyar nyelvű rockzenét hallgattuk (Illés, Omega), és a korszellem hatására kezdtünk el gitározni is: kezdetben saját termésű József Attiladalokat, majd amikor végre hallottunk ilyet, eredeti népzenét is. Akkor jutottunk arra az ötletre, hogy a gitáros feldolgozásnál már csak az lehet modernebb, ha a népzenét, ezt a régi korokból ránk maradt „historikus popzenét” eredeti felállásban tanuljuk meg és játsszuk el. (Csak mosolygok, amikor manapság újra megszólnak a szirénhangok a „feldolgozás” mindent megnemesítő, felemelő és megváltó szerepéről... Hallottuk ezt eleget, de én már nem hiszek az ilyen kirekesztő elgondolásokban.) A népzene természete szerint egy nyelv. S mint ilyen különböző tartalmak különféle műfajokban való kifejezésére alkalmas. El nem sajátított nyelven csak makogni lehet, nem pedig önmagunkat kifejezni. Ma már nyilvánvaló, hogy a népzene nyelvén sok műfajban lehet megszólalni. Ezt a nyelvet lehet szeretni és nem szeretni. Csak egyet nem lehet ma már: ezt a nyelvet rosszul beszélni! Ma már – hála Istennek – a fiatalok talán nem is értik, miről mesélünk. Évtizedek óta várt, nagyon jó hír, hogy 2008-ban elindult a népzene felsőfokú oktatása a Zeneakadémián. És az is nagyon jó, hogy a Müpa ilyen koncerteknek is helyet ad. A tavalyi nagy sikerű „Tanszékfoglaló” koncert után, idén is bemutatkozik a szakma. Az autentikus megszólalástól kezdve (Szászcsávási Zenekar), a revival zenekarokon át (Sebő-Halmos, Szalonna, Söndörgő) a

MUPA_2009_januar-februar.indd 46

2008.12.16. 9:59:12

Mert rájuk nagyon illik ebben a helyzetben a reneszánsz költő, Janus Pannonius epigrammájának sorai, melyekben azt mondja, hogy bár eddig mindig csak máshol termettek, „most Pannónia is ontja a szép dalokat.” És azt remélem, hogy azt a két sort is magukra vonatkoztathatják, hogy: „Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,/Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld.” •

2009. január 29. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A népzene ünnepe

Herczku Ágnes, Szalóki Ági

„historikus”, a történeti zenét a népzene tanulságaiból felidéző vonal is megjelenik (Jánosi), valamint bemutatkoznak a népzenét gazdag fantáziával a popzene hangzásához igazító irányzatok (Nikola Parov, Koncz Gergő, Mester László és Doór

Róbert). A népzene tanszak még ismeretlen hallgatói ebből a közegből lépnek elő, a veteránok segítő szeretetével megtámogatva, hogy megmutassák, mennyi mindent tudnak már, mennyit haladt előre a világ ezen a téren itt, Pannóniában.

Km.: Sebő-Halmos duó, Pál István „Szalonna” bandája (vendég: Pál Eszter és Herczku Ágnes), Borbély Mihály-Farkas Zoltán „Batyu” duó, a Söndörgő együttes és vendégei, Jánosi együttes , Szászcsávási Zenekar (vendég: Lunca Erzsi), Nikola Parov együttese (vendég: Herczku Ágnes), Koncz Gergő, Mester László és Doór Róbert együttese (vendég: Szalóki Ági)

Klubrádió

A kultúra gondolat és harmónia. Örökértékû. Megtiszteltetés, hogy hozzájárulhatunk a hazai kulturális élet értékeihez és közös világunk tartalmasabbá, gazdagabbá tételéhez. Ezért vezetô talk and news rádióként hírt adunk és beszélünk róla.

Felelôsséggel a kultúráért!

kultúra Hallgasson bele! www.klubradio.hu

MUPA_2009_januar-februar.indd 47

Ajka 88.8 Balatonfüred 91.8 Budapest 95.3 Debrecen 93.5 Esztergom 98.1

Gyöngyös 88.9 Kecskemét 97.7 Keszthely 92.2 Pápa 92.7 Tatabánya 96.7 Veszprém 90.6

2008.12.16. 9:59:14

Zamballarana

Korzika harmincéves ősi zenéje Vörös Eszter

A hetvenes években már javában tartó hullám, az úgynevezett „roots revival”, vagyis a népzene reneszánsza a ma Franciaországhoz tartozó Korzika szigetét sem kerülte el. Ekkoriban fiatal zenészek a világ számos kultúrájában visszanyúltak a gyökerekhez, és a hagyományokat megőrizve kisebbnagyobb változtatásokkal lerakták a világzene alapjait. Több, akkor született dalnak a kulturális identitás kifejezése mellett politikai üzenete is volt szerte a világban. Korzikán ez a mozgalom éppen a függetlenségi törekvések erősödésével egy időben indult el. Ekkor fedezték fel újra a sziget történetében már a 9. századra visszanyúló polifonikus zenét, amely azóta meghozta Korzikának a zenei hírnevet. A szigetre a történelem során sok hatalom tette rá a kezét, így a függetlenség vágya már több száz éve ott van a korzikai lelkekben. A 18. század közepén a genovaiaktól való elszakadás, majd, miután azok titokban eladták a szigetet Franciaországnak, a franciáktól való függetlenség vált a legfontosabb nemzeti célok egyikévé. A 20. század második felében e szándékukat a nacionalisták pokolgépekkel is kifejezték: a hetvenes-nyolcvanas évek emlékét több száz merénylet piszkítja be. Az emberek azonban más formáját is megtalálták annak, hogy igazán hallassák

a hangjukat. A zenészek újra felfedezték a jellegzetes korzikai többszólamú zenét, amelynek történetét a mai napig nem ismerik pontosan. Volt, aki úgy tisztelgett a hagyományok előtt, hogy idős emberek énekeit rögzítette, s volt, aki új dalokat írt a régiek hangzásán, sokszor politikai üzenettel. Világi és egyházi zenében, múltban és jelenben egyaránt ez a meghatározó forma. A gyerekek ezen nőnek fel a templomokban, de ezt hallják a kávéházakban, a főtereken is. Szó szerint a bölcsőtől a sírig kíséri az ottani embert: az altatódalok és a temetési énekek is több szólamban hangzanak el. Az utóbbinak kifejezetten nagy a kultúrája ezen a vidéken, de a gyászdalok mellett siratják még az elvesztett szerelmet, megéneklik a bosszúállást, a földi munka nehézségeit, vagy éppen szerelmet vallanak. A katolikus miséken is gyakran elhangzanak a tradicionális polifonikus művek, a hetvenes évek óta pedig több oratóriumot írtak polifonikus stílusban.

Olyannyira fontossá vált a korzikaiaknak jellegzetes zenéjük, hogy himnuszuknak – amelyet a legtöbb népzenei koncert végén el is énekelnek – egy olyan vallásos tartalmú dalt választottak, amelyet a rövid életű független Korzika Francis de Geronimo nevű zeneszerzője alkotott 1675-ben. Természetesen ezt a dalt (címe: Diu vi Salvi Regina) is a korzikai polifonikus stílusban éneklik ma is. Még izgalmasabbá teszi a korzikai zenét, hogy legtöbbször a capella, vagyis hangszeres kíséret nélküli hangzanak el a dalok, amelyet a hagyomány szerint férfiak – négy vagy hat énekes – adtak elő (nők csak altatódalokat énekeltek, vagy néhány siratót). Ma már azonban, ahogyan a zene határai lazulnak, nők is felcsaptak énekeseknek.

Új utakon Korzika nyugati hegyei között fekvő idilli kisvárosban, Pignában 1997ben alakult a fiatal zenészekből álló zenekar, a Zamballarana. Azóta négy albumon, és sok hazai és nemzetközi szereplésen vannak túl. Nálunk sem először lépnek pódiumra. A zenekar a tradicionális korzikai zenét kortárs és más mediterrán zenei stílusokkal elegyíti, amiből aztán erőteljes, különleges hangzás született. Az alap azért a polifonikus, vagyis többszólamú éneklés, de a tradicionálissal ellentétben nem az a capella (hangszerkíséret nélküli) műfajt választották, hanem az énekeseket vagy egy tucat hangszeren kísérik. Jó hangulatú, pörgős zene, amely magával ragadja a nézőt, és azonnal táncra is hívja.

MUPA_2009_januar-februar.indd 48

2008.12.16. 9:59:15

Jellegzetes látvány, ahogy mindegyik énekes befogja az egyik fülét. Így jobban hallja magát, és kevésbé befolyásolja a másik (erőteljes) hangja – logikus, mégis szokatlan látvány énekegyütteseknél.

mok néha ritmusban elcsúsznak egymás mellett, a harmóniának szigorúan meg kell maradnia, és az énekeseknek folyamatos összhangot kell elérni, hogy ne legyen „össze-vissza” hangzás a végeredmény.

Az emberi hang ereje mellett a tradicionális hangszereket is újra érdeklődéssel forgatták a 20. század zenészei. Elterjedtek a három énekest kísérő zenekarok, melyekben a fő hangszerek a pengetős, a nádfúvós és az ütős hangszerek lettek. Így például a nyolc duplahúros lant, a mandolin, vagy a cialambella nevű nádfúvós hangszer. Az énekesek gyakran körbeállnak, s karjukat a másik vállára téve adják elő lehengerlő erejű dalaikat. A három énekes között szigorú munkamegosztás van: az egyik szólam a „secunda”, ő kezdi a dalt, adja meg a hangot és viszi a fő dallamot. A „bassu” követi az előzőt, és erősíti a hangzását, a „terza” a legmagasabb hang, és egyben ő a fő díszítő a szólamok között. S a hagyomány szerint létezik egy negyedik hang, az angyalok hangja, amely egyszer csak megszólal, és akkor mindenhol ott zeng.

S hogy milyen nyelven szólal meg a négy hang? A folk zene újjászületésével a korzikai nyelv (corsu) tudatosabb megőrzése is adta magát. S bár a hivatalos nyelv a francia, a korzikaiak többsége beszéli a főleg szóbeli hagyományokon kifejlődött nyelvet. Írásbelisége csak valamikor a 19. századra tehető, így számos dialektusa létezik. A latin eredetű nyelvre erős hatással volt a toszkán nyelv is. A corsu lett így a polifonikus dalok nyelvezete.

S nem elég, hogy a dalokat több szólamban „kell” megszólaltatni, a stílus alapjában véve improvizatív is, ami nagyfokú koncentrálást kíván meg. Mert bár a dalla-

A hetvenes évek lendülete ma is tart, hiszen az énekesek és zenészek nagy része fiatal férfi vagy nő, akiknek fontosak a gyökerek, valamint az, hogy saját generációjuk és gyermekeik számára is érthetővé, befogadhatóvá tegyék a kis híján eltűnt zenei örökséget. A tradicionálisabb stílusok mellett egyre több együttes egészíti ki modern hangzással a több száz éves korzikai hangokat. Újabb hangszerek kerülnek a kíséretbe, és természetesen az elektronika jelentősen

átformálta a polifonikus hangzást, de csak annyira, hogy a tradíciók még nem vesznek ki a dalokból. Sok dalban a jazz-, vagy a rockzene változtat az eredeti dallamokon. Ma több mint nyolcvan folk- és világzenét játszó zenekar működik Korzikán, sokakat közülük a több mint 8600 négyzetkilométer területű sziget határain túl is nagy tapssal fogadnak. A legnépszerűbb zenekarok az I Muvrini, az A Filetta, a Barbara Furtuna, a Voci di Corsica, a Les Nouvelles Polyphonies Corses, a Soledonna, az I Chjami Aghjalesi és a Zamballarana. S bár a többszólamú zene más kultúrákban is elterjedt (például a grúzoknál, vagy Spanyolországban), mindegyiknek megvan a maga sajátja. Ami közös, az az emberi hang felülmúlhatatlansága, és elementáris ereje. •

2009. február 3. 19:30 Fesztivál Színház Zamballarana (Korzika)

Km.: Laurent Barbolosi (ének, hegedű, trombita), Jérôme Casalonga (ének, szopránszaxofon), Nicolas Debelle (basszusgitár), Anton’ Giulio Galeandro (harmonika), Vincent Géraldi (dob, balafon), Jacques Nobili (harsona)

MUPA_2009_januar-februar.indd 49

2008.12.16. 0:14:31

Cesaria Evora

A morna királynője Vörös Eszter

Lassan törzsvendége lesz a Művészetek Palotájának a Zöld-foki-szigetek zenei nagykövete, Cesaria Evora. Mindig teltházas koncertjein változatos összetételű közönség kíváncsi arra, hogy mi újat, vagy éppen pont a kiszámíthatósága miatt milyen „régit” tud nyújtani a morna stílus 67 éves szupersztárja. Pedig Evora mellett vannak még jó páran a szigetek zenéjének előadói közül. A „mezítlábas díva” népszerűsége persze nem véletlen. Stílusa mind az előadásban, mind a külsőségekben sallangoktól mentes és természetes, és éppoly könnyedséggel énekel kubai dalokat, mint a morna melankóliáját.

Zenei karrierjéhez hasonlót keveset találni. Édesapja hegedült, nagybátyja pedig híres mornaszerző volt. Evora 16 évesen kezdte tanulni a mornát és a coladeira stílust egy tengerésztől, akibe beleszeretett. Közel ötvenévesen lett csak világsztár, addig bárokban, hotelekben énekelt és szerény körülmények között élt. Ekkor beszélték rá egy franciaországi koncertre, ami meghozta számára a nemzetközi sikert. A portugál fado és a brazil bossa nova fogalmazza meg még azt az érzést, amiről a mornában is énekelnek. Ez a sodade (Portugáliában és Brazíliában saudade), amelyet csak körülírni lehet, lefordítani nem. Egy lelkiállapot, amelyet a hiányérzet határoz meg. A morna a 18. században jelent meg először feltehetően Boa Vista szigetén, majd innen terjedt át a több szigetre. A dalokat gyakran a szigeteken honos kreol nyelven éneklik, és általában klarinéton, harmonikán, hegedűn, zongorán, gitáron és cavaquinhón (kicsi portugál gitár) játsszák. Táncolni is lehet rá – az idők során szalontánccá alakult, amelyet klasszikus tánctartásban járnak. A coladeira és a funana pedig gyorsabb és még táncolhatóbb zenei stílusok. A dalok alapvetően az elvágyódásról, a hazaérkezésről, a szülőföld szeretetéről szólnak, és Eugénio Tavares, a híres morna költő munkássága óta a romantikus érzelmek, a líra is helyet kapnak a megénekelt témák

között. Pedig a szülőföld nem kényezteti el a szigetlakókat. Nevével ellentétben az országban általános a nagy szárazság – most épp tíz éve nem esett eső a szigeteken. Az ott élő 300 ezer lakoson kívül több mint kétszer ennyien vannak, akik a Zöld-fokiszigetekről elszármazva a világ különböző pontjain élnek jobb életet remélve. A legnagyobb közösségek az Egyesült Államokban, Portugáliában és Angolában találhatók. A portugálok 1460-ban építették be erődítményekkel az addig lakatlan szigeteket és használták fel a transzatlanti rabszolga-kereskedelem kiindulópontjaként, a szigetlakók függetlenségüket csak 1975-ben nyerték el. Ez a változás az ország zenéjére is hatott, mivel egyes stílusokat, mint például a főleg harmonikával játszott funanát, a gyarmati hivatalok leszólták, és nem nézték jó szemmel, mondván az afrikai zene és tánc. Az elmúlt három évtizedben azonban több fiatal zenekar is alakult és mai, globálisabb zenével ötvözve a tradícióka, új, fúziós zenéket alkottak (a Finaçon nevű együttes például a funanát és a coladeirát fésülte össze az úgynevezett funacola stílussá) szemben Evorával, aki inkább megmarad a hagyományosabb mornánál, bár néha kitekintgetett a kubai és a brazil zene irányába is. Eddig kilenc lemeze jelent meg, s 2009-ben érkezik a következő album. Előtte azonban itt lesz ő maga, személyesen, mezítláb, szerényen. • 2009. február 27. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Cesaria Evora (Zöld-foki Köztársaság)

Km.: Cesaria Evora (ének), Fernando José Andrade (zongora), Domingos Gomes Fernandes (szaxofon), João José Alves (gitár), José Paris Neves (basszusgitár), Paulino Soares Vieira (cavaquinho), Ademiro Paris Miranda, Antero Julio Santos (ütőhangszerek), Julián Corrales Subidá (hegedű)

MUPA_2009_januar-februar.indd 50

2008.12.16. 0:14:32

Lovasi András

Költészet és rákendroll Sisso

A húsz éve töretlen sikerrel zenélő Kispál és a Borz frontembere, Lovasi András amolyan crossover-zenész, előadóművészeti polihisztor és univerzális népművelő lett az elmúlt pár évben.

ből is megcsillan néhány az est során, hogy meggyőződhessünk róla: létezik a rock-költészet napjainkban is.

Megalapította, és a saját képére formálta a népszerű Kiscsillag együttest, bevonta a rockszínpadra az addig autentikus népzenét játszó Csík zenekart. És most még ez is, hogy egy kortárs költővel meg egy zeneszerzővel szűri össze a levet és verszenekart grundol. Deréktól felfelé lassan már kanonizált költő, onnan lefelé meg még hálistennek rockzenész, miközben megvan az a jó tulajdonsága is, hogy nem olvas fel politikai rendezvényeken manifesztumokat.

Azt mondták nekem, hogy a mai irodalmi kánon szerint ő egy közepes költő. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de ezt mondták. S mivel ezek a versek, melyeket most feléneklek, egy kicsit hasonlítanak az én szövegeimhez, ezért azt mondom, hogy közepes költőnek én is elmegyek.” Ezt el ne higgyék, mert ha nem hallgattak soha Kispál-lemezt, csupán irodalmi felolvasásokra jártak, akkor most tapasztalni fogják: egyik legjobb negyvenen túli, élő költőnk Bandi a hegyről. Az külön szerencse, hogy tud énekelni is. •

A Művészetek Palotája Hangzó Helikon sorozatában lesz hallható és látható az a verskoncert, amelyen Lovasi András énekli Heidl György zeneszerző, eszmetörténész és egyetemi oktató Lackfi János fanyar, nemzedéki költeményeire írt dalait. A műsor alapja az a karácsonyra megjelent lemez, amely a kortárs költő és két, már szintén negyvenes alkotótársa borongós-ironikus korhangulat-jelentésének is felfogható. A műsort már több helyen előadták, legutóbb a X. Kaleidoszkóp Versfesztiválon volt szerencsém megtekinteni egy újabb, progresszív irodalomóra-verziót, Vedres Csaba zongorajátékával és más, kiváló zenészek kíséretével. A koncertet felolvasásokkal

szakították meg, Lackfi János élőben adta elő írásait és a weboldalára, a közönség által beküldött témákra írt versgépezeti termékeit. A késői időpontban, lavórfényben előadott műsorra alig lehetett beférni, aztán kimenni sem nagyon akart a nép. A Müpában ehhez képest egy újabb ötletekkel tarkított, újabb dalok bevonásával létrehozott változatot élvezhet a közönség – nyilván a feltuningolt újévi műsor szupergrouppal tálalva. A formáció neve: „Lovasi és a Véletlen”, bár nem nagyon hiszszük, hogy a választás véletlenszerű, hiszen a különböző színpadokon már jól bevált csapat csap a húrok és a sorok közé: Lovasi András énekel, gitárokon Heidl György játszik, zongorán pedig a kultzenekar After Crying-alapító, már említett Vedres Csaba. A Csík zenekar legendás prímása, Szabó Attila hegedül és gitározik, s az alapokat a basszusgitáros Drapos Gergely és a dobos Gáspár Gergely nyomja a csapat alá. Aztán vendégművészek sora lép a színpadra: Bognár Szilvia nemzedéki pacsirta, az ősherflis Ferenczi György és a Sator Quartet. És biztos lesznek meglepetések, remélhetőleg Lovasi saját, áthajlásos versszerkezetei-

Lovasi azt nyilatkozta a lemezről a Magyar Szónak még jóval a megjelenés előtt: „Lackfi János egy költő, legalábbis az irodalomban jobban otthon lévő barátaim szerint.

2009. február 19. 19:30 Fesztivál Színház Lovasi András: Lackfi János Hangzó Helikon-sorozat

Km.: Lovasi András (ének), Heidl György (gitár), Vedres Csaba (zongora), Szabó Attila (hegedű), Drapos Gergely (basszusgitár), Gáspár Gergely (dob), Bognár Szilvia (ének), Ferenczi György (szájharmonika), Sator Quartet

MUPA_2009_januar-februar.indd 51

2008.12.16. 0:14:32

Könnyűzenei forgatag

Egy kis melegség a téli estéken Kovács Bori

A Müpa év eleji könnyűzenei kínálata olyan változatosságot mutat, mint a farsangi jelmezek forgataga: az ismert külföldi musicalszerző előtt tisztelgő esttől kezdve a fiatal magyar zenészek legjobb alternatív, elektronikus, rockabilly vagy pop-rock produkcióin keresztül a negyven évvel ezelőtti táncdalfesztiválok emlékezetes dalainak felújításáig terjed a skála. Talán mondanunk sem kell, hogy a maga stílusában mindegyik produkció kiemelkedő, igencsak magas hőfokon égő élményt kínál, így nem érdemes kihagyni egyiket sem.

jogokat a Macskák bemutatására, és azóta is szívén viseli az újabb Webber-művek magyarországi előadásait. Az esten nagy sikert aratott többek között az Éjfélt előadó Szulák Andrea, Mária Magdolna dalának érzékeny tolmácsolója, Zsédenyi Adrienn, a Gethsemanét éneklő Feke Pál, vagy Mahó Andrea a Látjuk-e még egymást valahol? című dallal, és a Macskák táncos nagyjelenetei is jól érvényesültek a Müpa nagytermének színpadán. A koncerten két, eddig Magyarországon nem játszott darabból is elhangzottak dalok, a Sunset Boulevard címadó dalával brillírozó Posta Victor, vagy a Whistle Down The Wind (Úgy élj, mint a szél) tolmácsolója, Rúzsa Magdi bebizonyították, hogy ezt a hiányosságot minél előbb pótolni kell. A hatalmas sikerre való tekintettel – kissé módosult előadói gárdával – a Müpa ismét műsorára tűzi a produkciót, így most azok a musicalrajongók is maradandó élménnyel gazdagodhatnak, akik 2008 novemberében lemaradtak erről a nagyszerű estről.

Egy este a musicalmágussal A kortárs zeneirodalom egyik meghatározó alakja, Andrew Lloyd Webber 2008ban töltötte be 60. életévét. Az évforduló tiszteletére a Webber-darabok magyar fellegvára, a Madách Színház állított össze egy estet a szerző legnépszerűbb dalaiból, amelyben a színház társulatának tagjai és jeles vendégművészek léptek fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben az ünnepelt jelenlétében. Az estet Szirtes Tamás rendezte, akinek elévülhetetlen érdeme van abban, hogy a mester itthon ekkora népszerűségnek örvend, hiszen 1983-ban Kelet-Európában elsőként ő szerezte meg a

52 Részlet a József, és a színes, szélesvásznú álomkabát című előadásból

MUPA_2009_januar-februar.indd 52

2008.12.16. 0:14:32

Rongylábkirályok a Palotában Viszonylag kevesen képesek arra, hogy egy, már a zenetörténet múltban elmerült darabjának hitt és háttérbe szorított stílusával megőrjítsék a mai fiatalokat, és masszív rajongótábort alakítsanak ki. Nos, az Egri Péter (ének, gitár), Paszinger Zoltán „Singer” (nagybőgő) és Fácán (dob) által 1998-ban alapított Mystery Gang rockabilly triónak mindez sikerült. Először csak olyan példaképeik bemutatásával kezdték, mint Carl Perkins, Johnny Cash, Johnny Burnette, Billy Lee Riley, Eddie Cohran, Buddy Holly vagy Jerry Lee Lewis, majd egyre inkább a kevésbé ismert ínyencségek felé fordultak, később pedig Egri Péter szövegeire építve elkezdtek saját dalokat is írni. Egy Japánban

Kaukázus

ezúttal azonban Buddy Holly halálának 50. évfordulója alkalmából a legendás zenészre emlékeznek. A koncert első részében Buddy Holly legnagyobb slágereit mutatják be és narrátor segítségével zeneés kultúrtörténeti múltidézést is tartanak, az est második részében pedig egy igazi tüzes Mystery Gang-koncertre számíthatunk.

Tudatos ember

Egri Péter

A tatabányai Kaukázus talán az első olyan magyar együttes, amely aknamunkával, csupán az internet és a szájhagyomány segítségével futott be. A szövegíró-énekes-gitáros Kardos-Horváth János és tanára, a basszusgitáros Fűrész Gábor 2002–2003-ban tették közzé szellemi kerekasztalnak szánt honlapjukon első zenei próbálkozásaikat, melyek még nagyrészt elektronikára épülő dalok voltak. 2004-ben kaptak lehetőséget az első igazi fellépésre a Szigeten, amire gyorsan összeverbuváltak egy zenekart. Innentől kezdve a már két gitár, basszusgitár, billentyű és dob felállású együttes szédületes fejlődésnek indult. Évente készített, a honlapjukon ingyenesen letölthetővé tett albumaikon szinte mindent felszippantanak, ami csak létezik az alternatív rockzenétől a britpopig, a népzenétől

a beatig, elektronikáig vagy sodró pszichedeliáig, és kreatív, a szövegek hangulatához tökéletesen illeszkedő zenét adnak ki magukból. Kardos-Horváth szövegvilága manapság egészen egyedülálló: néha bolondozós, de alapvetően társadalom- és rendszerkritikus attitűdje éleslátással, iróniával és mindenekelőtt szellemességgel párosul, pár év múlva valószínűleg számtalan, tőle eredeztethető szállóigévé vált sorral találkozunk majd a közbeszédben. Társadalomkritikus és ökotudatos szövegeiért, a zenekar zöld tevékenységének elismeréséért 2007-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét is átvehette. A Kaukázus ritka növény a hazai popdzsungelben: minél több koncertlátogatással és a mások fejében való palántázással óvjuk és védjük környezetünket!

Egy zsivány balladái Kowalsky Balázs Gyula sokrétű művész, hiszen zenét és szöveget ír, emberi és természeti témájú képeket fest, valamint két könyvet is megjelentetett már. Neve mégis leginkább zenei tevékenységének köszönhetően lett ismert, 1992-től a Black Out frontembereként, az ezredforduló után pedig a Kowalsky meg a Vega dallamos pop-

kiadott kislemez után Hot ’n Wild Rockabilly Cuts című első albumuk 2001-ben jelent meg, ezt követte 2003-ban a Dig That Rock!, majd 2006-ban a Jungle Fever, mindhárom külföldi kiadó gondozásában. Az eltelt idő alatt nemcsak egyre hitelesebben hozták a kor manírjait, hanem stílusuk is színesedett, a rockabilly és rock ’n’ roll mellé bejött még egy kis jungle és garage hatás is. A dobok mögött is változás történt, Fácánt ideiglenesen Bardóczi Gábor váltotta, majd 2008 elején Szőcs Gergő vette át az ütőket. Egy évvel ezelőtt a Mystery Gang már betekintést engedett a Müpa közönségének a rockabilly aktuális helyzetébe,

53 Kowalsky meg a Vega

MUPA_2009_januar-februar.indd 53

2008.12.16. 0:14:33

rock formáció vezetőjeként hódította meg a közönséget. A Kowalsky meg a Vega ötlete még 1999-ben vetődött fel közte és Jávorszky Béla között, de egy ideig csak hobbizenekarként működtek, így – bár 2001-ben már két lemezre való anyaguk gyűlt össze – négy évbe is beletelt, mire megjelentették első albumukat, a Pimasz grimaszt, és csak a lemez kedvező fogadtatásának hatására (2004-ben Fonogram-díjra jelölték őket) kezdték komolyan venni magukat és folytatták a projektet. Az eltelt öt évben a zenekar tagjai folyamatosan változtak, ezért a lemezek Kowalsky koncepcióit valósították meg. A frontember egy ideig egy magyarországi vaisnava-központban élt, minden bizonnyal ez inspirálta nemcsak a zenekar nevét, hanem az életet boncolgató, de azért sokszor pozitív hangvételű, a világbékére és nyugodt életre vágyó szövegeket is. Eddig további három album látott napvilágot (Vegasztár, Forradalom RT, Szemenszedett igazság) a már megszokott, rapbetétes szövegekkel tarkított pop-rock stílusban, amelyben azonban a dal hangulatának megfelelően jöhet egy kis hiphopos, latinos, groove-os, raggás, jazzes, magyaros vagy bluesos íz is. Száz szónak is egy a vége: a Vega könnyű esti szórakozás magvas gondolatokkal.

Žagar

Bitek, bájtok és misztériumok A Žagar együttes 2001-es megalakulásakor már látható volt, hogy a zenekarban hatalmas potenciál rejtőzik. Különböző irányból érkező zenészek adták össze tudásukat, és hoztak létre egy alapvetően elektronikus, de számos hatással bíró, lüktető, a nyugalom és kitörés ellentétpárjára épülő hibrid zenét. Pályájuk eddigi legkiemelkedőbb munkája a 2007 őszén megjelent harmadik, Cannot Walk Fly Instead című albumuk, melyen az elektronika, a rock, pop, jazz, hiphop és komolyzene elemeit összeolvasztva érnek el egyszerre múltidéző, mégis futurisztikus hangzást. Az együttes 2008-ban megérdemelten kapott Fonogram-díjat, nemrég pedig Wings of Love című dalukat 15000 versenytárs közül az International Songwriting Competition zsűrije a dance/elektro kategória második legjobbjának találta. A Žagar a Fesztivál Színházban már adott egy emlékezetes koncertet, ez alkalommal a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben készül egy különleges produkcióval. Az este alapgondolata a modern ember misztériumkeresése, a technikai

Böhm György

fejlődés ellenére felmerülő rejtélyek, megoldhatatlan(nak tűnő) problémák ütközése, mint például az élet és halál, vagy a valóság és képzelet viszonya. A zenekar ezúttal az instrumentálisabb, pszichedelikusabb szerzeményeire helyezi a hangsúlyt, és ezzel együtt még nagyobb teret enged az improvizációnak és folyamatzenének. A tőlük megszokott (elsősorban filmrészletekből összeállított) gondolatgazdag és zenéhez illeszkedő háttérvetítés mellett ezúttal irodalmi és színházi elemekkel, valamint táncosokkal színesítik a produkciót, melyben Keszég László rendező, Árvai György díszlettervező, Szűcs Edit jelmeztervező és Kántor Kata koreográfus lesz segítségükre. A múltat a jövővel összemosó, a középkori misztériumjátékokat űrlényekkel keresztező est bizonyára feledhetetlen élményt nyújt majd.

Régi dalok új köntösben Negyven éve élnek a köztudatban, mégis mind a mai napig van bennük frissesség, erő és mondanivaló. Ezt bizonyította a 2008 februárjában megtartott első Táncdalfesztivál! Táncdalfesztivál? est, amelyen a hatvanas évek táncdalfesztiváljainak dalai hangzottak el áthangszerelt és átértelmezett előadásban. Azoknak, akik ott voltak ugyanolyan feledhetetlen élményként marad meg a Palya Bea által roma zenei stílusban megszólaltatott Késő bánat, utánam a vízözön, vagy a Csak egy tánc volt Dolhai Attila előadásában, mint a hajdani tévéközvetítések azóta számtalanszor levetített feketefehér képei. A nagy slágereket sokszor a közönség is énekelte, így nem csoda, hogy októberben ismételni kellett, most pedig itt van a sorozat következő darabja.

MUPA_2009_januar-februar.indd 54

2008.12.16. 0:14:35

2009. január 5., 6. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Best of Webber – Andrew Lloyd Webber hatvanéves 2009. január 20. 20:00 Fesztivál Színház The Buddy Holly Story – Mystery Gang 2009. február 8. 20:00 Fesztivál Színház Kaukázus Micheller Myrtill

Zséda

Böhm György rendező ezúttal az Álmodozások kora címet adta a válogatásnak, melyben a felpuhuló diktatúrában kis levegőhöz jutó, az életkedvét egyre inkább visszanyerő közönség legkedveltebb dalai kerülnek bemutatásra, külön hangsúlyt helyezve az akkori fiatal nemzedék munkásságára. Olyan szerzemények hangzanak majd fel, mint a Nem vagyok én apáca, a Csavard fel a szőnyeget, a Susu bolondság, a Little Richard, a Rohan az idő, vagy a Mindenkinek van egy álma. Természetesen ismét mindegyik kicsit

más köntösben, hiszen ezek a jól megírt és meghangszerelt dalok számtalan lehetőséget rejtenek magukban. A közönségsikereket ezúttal Falusi Mariann, a Bereczki Zoltán-Szinetár Dóra házaspár, Mészáros Árpád Zsolt, Micheller Myrtill, a Fool Moon, Nagy Ervin, Zsédenyi Adrienn és a Freeport zenekar tolmácsolja. Remélhetőleg az est egyaránt kitűnő szórakozást nyújt azok számára, akik a régi nagy slágerek miatt jönnek el, és azoknak is, akiket esetleg csak a kitűnő előadógárda vonz a Palotába. •

2009. február 12. 20:00 Fesztivál Színház Kowalsky meg a Vega 2009. február 13. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Žagar 2009. február 21. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem „Álmodozások kora” – Táncdalfesztivál másként

MINDEN BETŰJE NEKED SZÓL

Férfiaknak Havonta Mindenrôl

MUPA_2009_januar-februar.indd 55

2008.12.16. 0:14:37

Maurer Dóra

„Mintha habot rágtam volna” Szanyi Erika

Szűkített életmű címmel nyílt meg Maurer Dóra harmadik retrospektív kiállítása december 4-én a Ludwig Múzeumban.

„kidolgoztam” magamból, pár évig hasonló intenzitású töltést kerestem, és ezt végül a mozgásban, a változásban, ezeknek az elementáris fajtájában, az eltolódásban találtam meg. A megfigyelt tárgyakat és anyagokat közvetlenül, nem az ábrázolás áttételében kezdtem használni. A megfigyelés rögzítéséből jött a fotózás és az úgynevezett kísérleti film is. Ebben az öszszefüggésben változtattam meg a korábbi rézkarctechnikámat is. Nem képek készítéséről volt már szó, hanem a nyomólemez változásainak dokumentálásáról: minden egyes lenyomat egy állapot dokumentuma, egy gondolat demonstrációs eleme lett.

– Visszatérő motívumok a képein a négyzetek, a négyszögek. Miért pont ezt a geometriai formát használja? – Mert ezek elementáris formák, és a rajtuk esett minden változtatás szembetűnik. Így működik egyfelől a hagyományos táblakép, másfelől példa erre a mágikus négyzet, amelyet Dürer Melankólia című metszetén is láthatunk. Régi jelképe a világegységnek.

– Mit tart festészete lényegének?

Fotó: Fábián Éva

– A tárlat címe egyértelműen arra utal, hogy valami „kimaradt”. Milyen szempontok alapján válogatta a kiállított műveket? – Sok szempont volt. Ez a harmadik, és véleményem szerint a legösszefogottabb retrospekív kiállításom. 1984-ben volt az első, ezt követte a 2001-es győri tárlat, ahol a férjemmel, Gáyor Tiborral együtt állítottam ki azt kutatva, hogy egyes időszakokban hogyan hatottunk egymásra. Ez a mostani kiállítás az NKA Képzőművészeti Kollégiumának ajándéka volt. Talán azért kaptam,

mert ritkán állítok ki és nem nyilvánvaló az ív, ami a munkámból kirajzolódhat. Ezt az ívet most másképp alakítottam ki, és úgy gondoltam, hogy az 1972-ben készült munkákkal kezdem.

– Miért pont az 1972-ben készültekkel? – Mert egy nagy változás után akkor már bizonyos fokig megérkeztem valahova. A régi alapállásom egy olyan művészi attitűd volt, amely a világlátásomat igyekezett belesűríteni a képekbe. Amikor ezt

– Szerintem a festészet lényege a szín, de ez régebben nem volt ilyen központi témám. Korábban a permanens vörösből és a zöldből mint elvi komplementer színekből indultam ki, és a többi színpárt is csak jelzésre használtam, mert a forma volt számomra lényeges. Amikor viszont a formák rétegződését kevert színekkel kezdtem érzékeltetni, a lehetőségek nagyon gazdag világába jutottam. Egy-egy erős szín valódi komplementerje a szemben jön létre. Ennek megragadása anyagtalanságot sejtető, térhatású festészethez vezet, amelyben az idő is lényegi szerepet kap.

MUPA_2009_januar-februar.indd 56

2008.12.16. 0:14:39

Izgalmas tárlatok és reformok – Ludwig Múzeum 2009 Bencsik Barnabás, a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója három fő szempont mentén tervez változásokat a Ludwig életében 2009-ben: tudatossá teszik a műtárgyvásárlási stratégiát, fejlesztik a múzeum kommunikációs stratégiáját, valamint az eddig is sikeresen működő múzeumpedagógiai programok mellett további lépéseket terveznek, hogy még inkább álljon a Ludwig Múzeumra a látogatóbarát jelző. Ennek jegyében már működnek a kiállítótérben levő infomediátorok, illetve a Művészetek Palotájával együttműködésben megszületett közös jegy program. Ez utóbbi azt jelenti, hogy akik jegyet váltanak a Művészetek Palotája bármely programjára, azok a program időpontjáig egy alkalommal ingyen tekinthetik meg a Ludwig Múzeum kiállításait. De múzeumpolitikai változtatások ide vagy oda, látogatókat fogni leginkább jó kiállításokkal lehet, és ezekből 2009-ben sem lesz hiány. Rögtön az év elején a kortárs finn művészetből kapunk ízelítőt az Arctic Hysteria című tárlaton. Ezt követően a múzeum régen látott darabjai és új szerzeményei töltik meg a termeket, április végén pedig egy igazi nemzetközi nagyágyú, Anton Corbijn fotóiból és videomunkáiból nyílik kiállítás. Ha valakinek hirtelen nem ugrana be, hogy kiről van szó, íme pár név, akikkel a művész együtt dolgozott: Depeche Mode, U2, Nirvana és Johnny Depp. Ő ugyanis az „MTVgeneráció” egyik legnagyobb hatású kliprendezője. Corbijn kiállítása után ismét a fotóké lesz a főszerep. A Válságjelek című fényképkiállítás Amerika, Svájc és Magyarország szegényeinek korabeli drámai helyzetét bemutatva a két világháború közötti dokumentumfotográfiából nyújt alapos válogatást. Emellett, ha csak egy tárlat erejéig is, a múzeum kísérletet tesz rá, hogy rehabilitálja a művészeti élet perifériájára szorult Amerigo Totot. A Ludwig Múzeum igazgatója, Bencsik Barnabás egy nemzetközi hírű művészt is ígért jövőre, ám az ő nevét még egy darabig titok övezi.

– Megváltoztatta a fényképezéshez, a filmhez való viszonyát a digitális eszközök megjelenése? – A fotó terén nem sokat változtatott. Ami a felvételt illet, a jó öreg fényképezőgépet továbbra is minőség létrehozására használom, a digitális kamera kezelése, ha nem automatikus módban működtetem, túl körülményes. A képfeldolgozás terén a programozott lehetőségekkel nem megyek sokra, a finom munkát munkatársakra bízom. Szeretem a fotónagyítást, a manipulációkat a sötétkamrában. De a gondolkodásomban eleve benne van a fázisokban való változtatás, a kombinálás vagy a megsokszorozás; ez tulajdonképpen egy, a komputert megelőző-féle gondolkodás. A filmkészítésnél hozott változást, de nem pozitív értelemben: a kreativitásom sokkal jobban működött, amikor a kópiákkal dolgoztam. Az első mágnesszalagra forgatott film kész kínlódás volt. Hiányzott a kézzel fogható anyag; olyan volt, mintha habot rágtam volna. Ez film a kiállításon is látható Nézetek 1. címmel, amit Beke Lászlóval közösen készítettünk 1984 körül. Kezdetleges technikai körülmények között vettük fel mágnesszalagra és a vágás is kezdetleges volt: akkor még nem tudtuk külön kezelni a képet és a hangot, emiatt fontos részek vesztek el. Végül 16 mm-es filmszalagra konvertáltuk, most meg DVD-n nézzük.

a szakkörök felelőse új életet akart belevinni az ott működő szokványos szakkörökbe. Valahogy jó érzékkel meghívott engem, hogy a rajzolást koszerűbb alapokra helyezzem, és Erdély Miklóst a szobrászkör vezetésére. Kettőnk elképzelése alapján kreativitási kört indítottunk, ami kör két évig működött, majd kirúgtak minket, egyrészt azért, mert a Ganz MÁVAG dolgozói közül egyetlenegy vett csak részt rajta, másrészt pedig mert az igazgató meg volt győződve arról, hogy hippitanyává züllesztjük a művelődési házat. Ezt követően én kerestem meg a Szépművészeti Múzeumot, hogy szívesen foglalkoznék gyerekekkel.

– A kiállításhoz készült katalógusban helyet kapott 1960-tól kezdve műveinek jegyzéke is, ami saját munkanaplója alapján készült. Ritka, hogy egy művész ilyen akkurátusan nyilvántartsa az alkotásait. – A munkanapló léte a férjemnek köszönhető. Mikor megismerkedtünk, látta, mennyi bonyodalom van az akkori rézkarcaimmal: hány példányban készülnek, melyik hova kerül stb. Azt mondta, hogy ezt rendesen írni kellene. Adott nekem egy üres könyvet, néhány oldalt megvonalazott, mintának beírta egy pár munka adatait, én meg folytattam. Ezt a könyvet használom azóta, és innen másoltam ki, elhagyva a túl személyes bejegyzések nagy részét, a katalógus „leltár” részének anyagát. •

– Az a hír járja, hogy már akkor foglalkozott múzeumpedagógiával, amikor ezt Magyarországon még hírből sem ismerték. – A művészetpedagógiai munka nem a múzeumban kezdődött, hanem a Ganz Mávag Művelődési Házban. Papp Tamás,

2008. december 5-től 2009. február 22-ig Ludwig Múzeum Szűkített életmű – Maurer Dóra

MUPA_2009_januar-februar.indd 57

2008.12.15. 22:44:46

Házról házra – A berlini Konzerthaus

Apolló és Mefisztó László Ferenc

A humanitás, s a józansággal párosuló szépség időtlen győzedelmét hirdeti a berlini Konzerthaus épülete. Homlokzatának tetején Apolló fogata a járomba hajtott griffekkel szintúgy e nyájas uralom képzetét erősíti, még ha a környék története olykor fájdalmasan rá is cáfolt a német klasszicisták nemes ideájára.

A Gendarmenmarkt, a nevét a legelső porosz király, I. Frigyes csendőrezredéről elnyert tér kellős közepén, a Német és a Francia Dóm között díszelgő Konzerthaus több mint egy évszázadon át elsősorban prózai és zenés színházként üzemelt. Úgyannyira, hogy sok berlini törzsökös számára mindmáig mint Schauspielhaus ismeretes a turistalátványosság és találkozási pont gyanánt is rendkívül népszerű, ám elsősorban persze az esztétikai töltekezés magasztos céljainak szentelt intézmény. Azt követően, hogy a porosz főváros színjátszásának megelőző hajléka, Langhans rövid életű

MUPA_2009_januar-februar.indd 58

2008.12.15. 22:44:47

színházépülete 1817-ben annak rendje és módja szerint porig égett, a berlini klasszicizmus kiválósága, Karl Friedrich Schinkel kapott megbízást az új színház megteremtésére. A művész (aki számos színpadi produkciót, így E. T. A. Hoffmann Undine című operájának 1816-os berlini ősbemutatóját is gazdagította pazar díszleteivel) elméleti munkáiban a demokratikus, a minden néző számára azonos vizuális és akusztikai élményt kínáló színház híve volt, azonban a megrendelés ezúttal királyi színház tervezésére és kivitelezésére szólt. Ám Schinkel, ha demokratikus eszményeiből engedni is kényszerült, letisztultan klasszicista elképzeléseit szabadon érvényesíthette, s így az 1818 és 1821 között felépült színház máig Berlin, egyszersmind a német klasszicizmus egyik legszebb építészeti emlékének számít. Az 1821 májusában megtartott nyitóelőadás ugyancsak az emberiesség és a civilizáció antik formákon átragyogó ideáit népszerűsítette Goethe Ifigénia Tauriszban című művének bemutatásával. Alig három héttel később azután már a romantikus német opera is birtokába vette az új játszóhelyet: 1821. június 18-án itt tartották Carl Maria von Weber Bűvös vadászának ősbemutatóját. A premier, amely az uralkodó, III. Frigyes Vilmos által favorizált itáliai komponista, a mára már félig-meddig elfeledett Gaspare Spontini (A Vesta-szűz szerzője) és Weber heves rivalizálásának fontos állomása volt, művészi és társadalmi értelemben is igazi nagy német sikernek számított. Az elkövetkező évtizedekben azután megannyi jelentős zene- és drámatörténeti esemény színhelyéül szolgált a porosz királyi színház. Niccolò Paganini, majd Liszt Ferenc adott itt virtuóz hangversenyt; 1842-ben Mendelssohn vezényelte színháztermében az Antigonéhoz írt kísérőzenéjét, s két évvel később maga Richard Wagner dirigálta A bolygó hollandi berlini bemutatóját. 1876-ban pedig itt rendezték Heinrich von Kleist Penthesilea című drámájának legelső színpadi előadását. A Második Birodalom világháborús vereségét és összeomlását követően, 1919-ben a színház királyi jelzőjét államira cserélte, s az expresszionista művész, Leopold Jessner vezetésével a weimari köztársaság első éveiben a legérdekesebb és legmerészebb színházművészeti kísérletek terepévé vált. A baloldali és zsidó származású, s később Amerikába emigráló Jessner 1925-ig állt

Fotó: Bujtor Zoltán

a színház élén, majd 1934-ben egy másik, legalább ennyire emblematikus figura vette át az intézmény irányítását: Gustav Gründgens. Gründgens intendáns, aki a húszas években még Erika és Klaus Mann testi-lelki bizalmasa, s hozzá rövid ideig Thomas Mann veje volt, Hitler hatalomra jutása után biztos érzékkel a nemzetiszocialista színházi élet vezéralakjává játszotta és fazonírozta magát (amint azt Klaus Mann 1936-os kulcsregénye, valamint Szabó István Oscar-díjjal jutalmazott filmes adaptációja oly érzékletesen megörökítette). Mefisztó birodalmilag elismert megformálója, aki e szerepét berlini színházában is garantált sikerrel alakította, Göring rokonszenvének köszönhetően egészen 1945-ig, mondhatni a végpusztulásig vezette a Schauspielhaust. 1945 áprilisában ugyanis az épület több romboló erejű szövetséges bombázást szenvedett el, s ennek következtében hoszszú évtizedekre megszűnt játszóhelyként működni. Az ötvenes évek állagmegóvási, majd a hatvanas évek felújítási munkálatait követően a Kelet-Berlinhez tartozó épület teljes újjáépítésére 1979 és 1984 között került sor. Az újjáépítéstől látványos kultúrpolitikai és propagandasikert remélő NDK komolyan

kitett magáért, s a műemlék akkurátus helyreállítása után a „filharmonikus zenekultúra ápolásának központja” igazi fényes otthonra lelt az immár Konzerthausra átkeresztelt épület falai között. A német történelem mindazonáltal rövid időn belül új irányt vett, s az impozáns koncertteremben a szocializmus diadalát megéneklő Erich Honecker pártfőtitkár helyét előbb az NDK létének záróaktusát celebráló Lothar de Maizière miniszterelnök, majd az újraegyesülést ünneplő Helmuth Kohl kancellár vette át. S a történelmi fordulatot hozó 1989-es évben Kurt Masur és Leonard Bernstein is elvezényelte itt egy-egy politikai eseményként is kitüntetett jelentőségű koncerten Beethoven IX. szimfóniáját. A Konzerthaus 1994 óta a Berlini Szimfonikusok, a jelenleg Lothar Zagrosek irányította „másik berlini zenekar” hivatalos törzshelye. A három koncertterem (a nagyteremben a grandiózus Jemlich-orgonával) évi több mint félezer eseménnyel várja a német és a külhoni zenebarátokat. A mellvéden újra a muzsika allegorikus figurája nyűgöz játékával oroszlánt és párducot, s a nácik által eltávolított Schiller-szobor is visszakerült régi helyére, a lépcsősor elé. Úgy tetszik, Apolló mégiscsak legyőzte Mefisztót. •

MUPA_2009_januar-februar.indd 59

2008.12.15. 22:44:48

Kulissza – Darvas Éva

A művészet mindenek előtt Tóth Endre

„Alázattal szolgálni a művészeket és a művészetet” – talán így lehetne a legrövidebben összefoglalni a hangversenyszervező munkájának lényegét. Darvas Éva, aki a Művészetek Palotája indulása óta dolgozik az intézményben, gyerekként énekelni és zongorázni tanult, zenei pályára készült, majd a hangversenyszervezés lett a hivatása és egyben a hobbija is. – Mely rendezvények szervezése tartozik az Ön feladatai közé? – Az én feladatom főképp a komolyzenei hangversenyek és az opera-előadások megszervezése. Az operák esetében különösen sokrétű a szervezői munka, hiszen több előadóművésszel, együttesekkel van dolgunk. A mi munkánk háttérmunka, de nagyon fontos. A Wagner-napok lebonyolítása, valamint idén a Puccini-év megünneplése is nagy kihívásokat jelentett.

– Ha már a kihívásoknál tartunk, mely rendezvények jelentették a legnagyobb, legemlékezetesebb feladatokat? – A kezdet volt az egyik legizgalmasabb feladat: amikor először csendült fel zeneszó a Művészetek Palotája termeiben, mindenki

borzasztóan izgatott volt. Azóta minden egyes előadás egy-egy újabb póbatétel, melyek közül kiemelkedik a Wagner-napok. Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ezt a feladatot én kaphattam. A vezetőségől sok segítséget kaptam, a kezdetektől mindenki hitt ennek sikerében. Nagy lélekjelenlétet igényelnek a hirtelen jött problémák is, amelyeket szintén tudnunk kell kezelni, legyen az akár egy gomb leszakadása vagy egy kisebb rosszullét.

– Milyen feladatköröket kell ellátnia a Művészetek Palotája rendezvényszervezőjének? – Ez a szakma eléggé sokrétű, több mindennel foglalkozunk. Tudni kell, hogy a Müpában vannak saját szervezésű előadások és befogadott rendezvények is. A saját hangversenyek, operaelő-

adások esetében a szerkesztőbizottság megálmodja a műsort, közreműködőket, miután mindez elfogadásra került, átkerül hozzánk, és a szerződésektől kezdve az ügynökségekkel való megbeszéléseken át az utazástól a szálláskeresésig mindent mi végzünk el. Figyelemmel kísérjük a műsorváltozásokat, zenekarok esetében egyeztetjük, milyen hangszerekre van szükség, hazai előadók esetében felkínáljuk a lehetőséget egy korábbi, a koncertet jóval megelőző hangszer- és terempróbára. A kifizetések és utalások ellenőrzése is a mi feladatkörünk, és ha felmerülnek különböző igények, ezeket is mi kezeljük. Jól látszik mindebből, hogy a Házban majdnem minden szervezeti egységgel és emberrel kapcsolatban vagyunk. A próbákon és előadásokon is mindig jelen vagyunk, és az ügyelővel együttműködve segítjük a lebonyolítás gördülékenységét. A rendezvényszervezésnél nagyon fontos az emberekhez való viszony, a kommunikáció, valamint az, hogy megpróbáljunk mindent a művésznek és a művészetnek alárendelni. Ehhez szükséges némi zenei tudás, és nem árt, ha a hangversenyszervező rendelkezik kellő pszichológiai érzékkel is. Kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a koncert előtt nekünk kell megnyugtatni a művészt: az előadó „kiszolgáltatottá” válik, amikor kilép a színpadra, ezért szükséges, hogy érezze, mögötte állunk, és ha kell, segítséget tudunk nyújtani neki. Gyakran csak apró emberi dolgokról van szó: öltözék, smink, egy pár kedves szó. Ezek olyan nüansznyi dolgok, amik hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a művész jól érezze magát és aznap a legtöbbet nyújtsa. A hangversenyek esetében léteznek az úgynevezett befogadott koncertek, kész műsorral. Velük már „csak” az esetleges színpadi, műszaki kéréseket kell megbe-

MUPA_2009_januar-februar.indd 60

2008.12.15. 22:44:50

szélnünk, és egy kiküldött adatlapon a kérdéseinkre megadott válaszok alapján, a kollégákkal egyeztetve biztosítani a feltételeket. Az ilyen típusú rendezvényekkel kapcsolatban kevesebb feladat van, mint a saját rendezésű előadásainkkal.

– Bár nyilván rendezvényfüggő, de mikor kezdődik el a szervezés folyamata? – A programok egy évre előre készen vannak, a nagy munka igazából közvetlenül a produkció előtt kezdődik. Egy szólókoncert körüli szervezés általában kevesebb időt vesz igénybe, mint például egy szimfonikus zenekar koncertje. A Wagner-napok esetében ez úgy zajlik, hogy még be sem fejeztük az előadásokat, máris kezdjük szervezni a következőt. A művészek több évre előre be vannak táblázva, ezért különösen nagy feladat egyeztetni a közös próbák időpontját. A hazai előadók esetében ki kell kérni a művészeket az Operaháztól vagy az adott színháztól, értesíteni kell őket a próbákról.

– Melyek azok a rendezvények, amelyek a leginkább közel állnak Önhöz? – A Wagner-napokról nemcsak, mint nagy kihívásról, hanem mint nagy szerelemről is beszélhetek. Wagner zenéjéhez igazán közel akkor kerültem, amikor megkaptam ezt a feladatot. Akkor kezdtem el hozzáolvasni, figyelmesen végighallgatni a darabokat, a szépségét igazán akkor tudtam magamévá tenni, bár korábban is ismertem és szerettem e műveket. Az összes művészeti ág találkozik e zenedrámákban: énekesek, táncosok, film, báb… Ilyen formában más művészeti ágakkal is kapcsolatba kerültünk. Puccini operáit szintén nagyon szeretem, 2008 feladatai között ez a szervezői munka is kedves volt számomra. Amik még közel állnak hozzám, azok a zongoraestek, mivel magam is zongoráztam.

– Mik a kitűzött célok és tervek a közelebbi, vagy akár a távolabbi jövőt tekintve? – A zene örömet ad, mellyel csak gazdagodhatunk, ezért szeretnénk a zene örömét minél több emberhez, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt eljuttatni. Nagyon jó csapattal dolgozhatok, és ez biztosíték arra, hogy a megkezdett munka folytatódhat tovább. •

MUPA_2009_januar-februar.indd 61

2008.12.15. 22:44:50

Március-áprilisi előzetes

Tavaszváró Mozart: Figaro házassága A tavasz a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben egy hazai-nemzetközi koprodukcióval kezdődik, amely az évszakot hangulatában is előrevetíti: a Figaro házasságát a Budapesti Fesztiválzenekar és a Budapesti Stúdiókórus adja elő vendég szólistákkal. Almaviva gróf szerepében Markus Werba énekel, a grófnét Dominique Labelle személyesíti meg, Susanna szerepében Jekatyerina Siurinát hallhatjuk. Figarót Marco Vinco, Cherubino nadrágszerepét Katharina Kammerloher, míg Bartolo figuráját Robert Lloyd adja. Az opera történetének alapja Beaumarchais azonos című színdarabja, amelynek nyomán Lorenzo Da Ponte írta a librettót. A szinopszis az egyik legbonyolultabb Mozart operái között, de egyben az egyik legmulatságosabb is. Beaumarchaisnak az arisztokratákat támadó – és emiatt sokáig betiltott – színdarabjából Da Ponte kihagyta a politikai szálakat, és a fennmaradó cselekményt kiszínezve könnyed, gyorsan pergő komédiát alkotott. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. március 11.)

Wayne Shorter Wayne Shorter, a 75 éves legendás jazzszaxofonos és jazz-zeneszerző jelenlegi formációja, a Wayne Shorter Quartet korábban már szerepelt a Veszprémi Ünnepi Játékokon 2007-ben, de Budapesten

most járnak először. Az együttes 2000-ben alakult, a zongorista Danilo Perez, az ütős Brian Blade, John Patitucci pedig nagybőgőn játszik. A koncerten a Quartet nagyrészt Shorter saját komplex szerzeményeit, illetve a 60-as évekig is visszamenően komponált korábbi műveinek feldolgozásait adja elő. Wayne Shorter stílusának meghatározó kulcsszavai között megtalálhatjuk a fúziós-, crossover-, illetve a modális jazzt, valamint a hard- és post-bopot is, szabadsága azonban ellenáll mindenféle kategorizálási kísérletnek, amire egy saját mondatával világíthatunk rá legjobban: „Elértem arra a pontra, ahol már csak azt tudom mondani: pokolba a szabályokkal. Nincs veszítenivalóm. Az ismeretlenbe indulok.” • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. március 18.)

Paolo Crivellaro Az orgonaművész Paolo Crivellaro, az aronai In Tempore Organi orgonaakadémia alapítója, a Berlini Művészeti Egyetem professzora a Művészetek Palotájában tartott estjén Frescobaldi Messa della Madonna című alkotását, és Liszt Via Crucisát adja elő. Crivellaro nem csupán hangszerjátékáról, hanem tudományos munkásságáról is ismert orgonista körökben. Az Olasz Kulturális Minisztérium becsületbeli tagjaként 1978–1992 között több mint kétszáz régi orgonát katalogizált az olasz Művészeti és Történeti Kincsek Nemzeti Alapítványa számára. Előadóként rendszeresen hívják különböző európai művészeti egyetemekre orgonaépítési és orgonatörténeti előadásokra. A koncert szolgál majd egy-két rendhagyó technikai meglepetéssel is. Az est közreműködői között szerepelnek Rajk Judit, Laborfalvi Soós Béla és Cser Péter énekesek, valamint a Schola Cantorum Budapestiensis és a Szent Efrém Bizánci Férfikar Bubnó Tamás vezényletével. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. április 10.)

Horváth Kornél Horváth Kornél személyében világhírű ismerőst üdvözölhetünk ismét a Fesztivál Színház színpadán. Alegre Correa, a brazíliai énekes-gitáros lesz a partnere ezen a rendkívül izgalmas estén. Kettejük együttműködése során ötvöződik a brazil

és az európai folklór, amelynek színesebbnél színesebb arcait a jazz világából ismert improvizációs technikák villantják föl. Az általában használt hangszerek skálája rendkívül széles: szerepel köztük kongó, bonga, hang-dob, gatodrum, chekere, udu, djembe, ezeken kívül pedig bármilyen más tárgy, ami ütés hatására hangot ad. Correa virtuóz gitáros, énekstílusa a scat-technikára épül (hangfestő-hangutánzó, szótagokból és töredékekből álló éneklési módszer). A felsorolt játékmódok- és technikák együttese és véletlenszerű kombinációi biztosítják a felejthetetlen élményt. • (Fesztivál Színház, 2009. április 13.)

Orquesta Buena Vista Social Club Az 1940-es évek elején egy havannai zenés-táncos klubban rendszeresen összegyűltek néhányan, hogy együtt zenéljenek. A hely idővel bezárt, de majd’ ötven évvel később két középkorú zenész úriember – a kubai Juan de Marcos González és az amerikai gitáros Ry Cooder – készített egy felvételt, amelyen azok is játszottak, akik

MUPA_2009_januar-februar.indd 62

2008.12.15. 22:44:51

Fotó: Pepe Torres

korábban a klubban zenéltek. Így született meg a Buena Vista Social Club nevű együttes, a régi szórakozóhely emlékére. Az együttest élőben hallani felér egy karibi nyaralással. A zenészek idős úriemberek, Kuba zenei aranykorának, az 1930 és 1950 közötti időszaknak a zenéjét játsszák, melynek ritmusain átsüt az élet szeretete. Az együttes nevét címként viselő album a Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb albuma listájára is felkerült, az együttesről készített film pedig 1999-ben elnyerte az Európai Filmakadémiától a legjobb dokumentumfilm díját. Az Orquesta Buena Vista Social Club tizenhárom zené-

sze az 1996 óta készült felvételekből játszik válogatást. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. április 24.)

is, amely Li Biao előadásában hangzik el. Wenjing rendszeresen komponál nyugati és kínai hangszerekre, de életművében találunk operát és filmzenéket is. Az esten felcsendül még Arutjunjan Asz-dúr trombitaversenye is, amelyet Boldoczki Gábor ad elő, aki 2008 októberében elnyerte a Phono-Akademie Echo Klassik díját Az év zenésze kategóriában, továbbá Muszorgszkij Egy kiállítás képei című darabja Maurice Ravel hangszerelésében. A zenekart a jelenlegi első karmester és zenei igazgató, Tan Lihua vezényli. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2009. április 26.)

Pekingi Szimfonikusok Kína egyik legismertebb zenekara, a Pekingi Szimfonikusok 1977-ben jött létre. Vállalt küldetésük szerint népszerűsítik hazájuk tradicionális szimfonikus zenéjét, ezzel is támogatva a kortárs kínai zeneszerzőket. A Művészetek Palotájában rendezett koncert műsorán szerepel Guo Wenjing Versenymű ütőhangszerekre című alkotása

a Közép-Európai Média Zrt. csoport tagja

.BHZBSPST[gH IrSSgEJwKB Minden sikeres cég életében elérkezik az a pillanat, amikor a növekedés új megoldásokat kíván. Megújul Magyarország egyetlen hírrádiója is. Hiszen már nemcsak az FM 95.8-as budapesti frekvencián, hanem a 20-4636958-as TeleRádiós hívószámon és az inforadio.hu hírportálon keresztül is bárhol, bármikor hozzájut a legfrissebb hírekhez és információkhoz. És hamarosan digitális minôségben is, az ország egész területén. Ahogy Magyarország hírrádiójától elvárja: gyorsan, pontosan, megbízhatóan.

MUPA_2009_januar-februar.indd 63

2008.12.15. 22:44:52

Echo Matisz László Szakcsi 65 (Fidelio.hu, 2008. október 3.)

Visszhangok a Müpa eseményeiről

Szerencsére Vásáry Tamáson a láznak nyomát sem láttam: éppoly expresszív mozdulatokkal dirigált, mint ahogy azt tőle megszoktuk. De talán nem egyedül gondolom úgy, hogy következő születésnapi koncertjein (apropó: Isten éltesse sokáig!) a szívének oly kedves karmesteri pálca rovására többet szeretnénk a zongora mellett látni. Még akkor is, ha újra izgalomtól lázasan ül a billentyűk elé! •

Rákai Zsuzsanna Mozart-potpourri (Malcolm Bilson, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar Mozart-estje) (Élet és Irodalom, 2008. október 31.)

Szakcsi tudja, érzi, hogy ami fontos a zenében, azt valószínűleg hasonlóan fogalmazná meg Bach vagy Miles Davis is. Ennek a tudásnak a birtokában, ennek a közös szférának az ismeretében van minden igazi muzsikus titka. Ezért is tapasztalhattuk a Zene Világnapján, hogy a civilben kissé enervált benyomást keltő Szakcsi hogyan oldódik fel, lényegül át a zene közegében a szinte tapintható lélekjelenlét állapotába. •

Végh Dániel Lázasan a zongoránál – Vásáry Tamás születésnapi koncert (Prae.hu, 2008. október 7.)

Andrew Lloyd Webber

Zoltán mindig intelligens tenorja és Cser Krisztián áradó basszusa végre olyan harmonikus egészet alkotott, amely a Purcell Kórus fényével és a zenekar üstdobütésekkel támogatott lendületével párosulva feledtette az este kellemetlen részleteit. •

Végső Zoltán A zseniális tolvaj (Michael Nyman Band) (Élet és Irodalom, 2008. október 31.) A zenészek a hangszereikre szabott szerepet csillogó magasztossággal játsszák. Ezeken a tervezett szerepeken nem is szabad túllépniük, mert a minimalista zene egyik kulcsmomentuma, hogy a mikroszinten megtartott változatlan tulajdonságok az egészet tekintve érzelemdús hullámzást teremtsenek. Érdemes volt figyelni a feszített dinamika és tempó apró, de hatékony fokozását, aminek következtében a koncert mindkét fele a tervezett rendet hatalmas erővel megtörő zongora-záróakkordig vezetett. Az este során minden megtörtént, amit a felvonultatott minimális zenei eszköztárral el lehet érni! •

(Bilson) a néhol leplezhetetlenné váló technikai bonyodalmakat imponáló egyszerűséggel formálta pontos akcentusokká és plasztikus motívumokká, a lassú tétel (és a ráadásként adott K. 330-as szonátatétel) visszatérésének improvizált, lélegző és értelmező díszítéseit pedig szokatlan öröm volt hallgatni. Végül a kényszerűen töredékes c-moll misének jutott a szerep, hogy egységes és biztonságos zenei élménnyé fogja össze a koncertet. A szólisták változatos adottságai, Hamvasi Szilvia kissé tapasztalatlannak ható, de csodálatosan színgazdag hangja, Halmai Katalin gondosan kidolgozott megszólalásai, Megyesi

Fotó: Perou

MUPA_2009_januar-februar.indd 64

2008.12.15. 22:44:54

MUPA_2009_januar-februar.indd 65

2008.12.16. 9:56:27

-zétaPokol és menny (Az Orchestre National du Capitole de Toulouse hangversenye) (Momus.hu, 2008. november 1.)

Alfred Brendel

Kolozsi László Barnás árnyalat (Bill Frisell Trió) (Fidelio.hu, 2008. november 11.)

Tugan Szokijev (fotó: Patrice Nin)

Szokijev nemcsak együttesét tartotta példás rendben, de egy pillanatra sem engedte lankadni figyelmünket, ami nem kis teljesítmény. Az Orchestre National du Capitole de Toulouse pedig igazán remek együttes. Egymást érték az impozáns hangszerszólók, de ezen túl az egész este legföltűnőbb jelensége a csapatmunka volt. Mindenki együtt lélegzett, együtt élt társaival, s legfőképpen a karmesterrel. •

mely, azon túl, hogy halálpontosan letapogatja azt a megzavarodott kort, a má-t, amiben született, a megtett út felmutatásával, megmutatásával már meg is teszi az első, káoszból kivezető lépést. •

Aradi Péter Igazi hős – a Bill Frisel Trió Pesten (Quart.hu, 2008. november 10.)

Molnár Szabolcs Apostoli idők (Bernstein: Mise) (Fidelio.hu, 2008. november 12.)

Lengyel Péter Labirintus énekhangra, tánckarokra és pulzusokra (MÁNE: Labirintus) (Kultúrpart.hu, 2008. november 6.)

Záborszky Kálmán igen fegyelmezetten, jó tempóérzékkel fogta össze 200 fős csapatát, Böhm György mellett elsősorban övé az érdem, hogy észrevehetővé vált a mű poézise. •

Maga az egész előadás nem desszert. Nehezen fogyasztható magyar székelykáposzta, kortárs zenével megfűszerezve, a „fogások” közt nincs levegővételnyi szünet sem, a körülöttem lévő nézők ingadozó pulzusait érzem. „Ez radikális tett. A kortárs kultúrát meg kell tanulni. Lehet, hogy a közönségünk egy részét elveszítjük, de kétszer annyit nyerünk” - vélekedett Kovács Gerzson Péter. Én a „kétszer anynyik” között vagyok. •

Szoboszlai Annamária „Múltikus” kaleidoszkóp – MÁNE: Labirintus (Ellenfény.hu, 2008. november 8.) A látszólag semmiből fogant pikírt, extatikus kabarézás s a csillagfénykabátokba csomagolt, a háttérszínekkel dramatizált tragikum együtt tudathasadásos lázálommá változtatja a trilógia második darabját,

Éppen az volt ennek az estnek, Frisellék estjének érdekessége, hogy egy külön mű jött így létre, ami nem csupán zene volt, és nem csupán vizuális élmény – a Müpa szlogenje is eszünkbe juthat: élmény minden tekintetben – hanem egy összművészeti, kvázi színházi élmény. A James Woodring-animációk, a Frank rajzfilmek megemelkedtek Frisellék zenéjétől, több értelmet, mélyebb jelentést, vagyis egy különleges – barnás árnyalatot kaptak – nem arról volt tehát szó, hogy a Frisell trió a filmek alá - mint egykor a cigiző zongorista, aki nagy füstöt képzett a vászon elé - játszott volna dalokat, hanem értelmezte is a látott műveket. •

Fotó: Jimmy Katz

A halvány megvilágításban álló zenészek meséltek, anélkül, hogy elnyomták volna a filmeket. Képekkel, képek nélkül, igazi atmoszféra-teremtő zenét hallhattunk, magányos hősökkel. Mikor befejezték a zenélést, nem is hajlongtak sokat, gyorsan levonultak a színpadról. •

T T_osszta MUPA_2009_januar-februar.indd 66

2008.12.16. 9:56:31

A felejthetetlen előadásokat sokáig emlegetik a társaságban A Művészetek Palotája mecénása a Magyar Telekom.

Együtt. Veled

T_ossztam_allo_A4.indd T ossztam allo A4 indd 1

10/20/08 9:43:21 AM

MUPA_2009_januar-februar.indd 67

2008.12.16. 9:56:35

Élmény! Minden tekintetben. .

4 1! www.mupa.hu

Váltson bérletet a Müpa tavaszi produkcióira! • világsztárok • plusz egy választható elôadás • „ a` la carte” ülôhelyek • az eredeti jegyárakhoz képest 15% kedvezmény S T R A T É G I A I PARTNEREINK

STRATÉGIAIMÉDIAMÉDIASTRATÉGIAI PPAARRTTNNEERREEI INNKK

Jegyek kaphatók a Müpa 1095 Budapest, (1095 Komor Marcell u. 1. (tel.: 555-3300), a Concert & Media jegyirodáibanés (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint ismert jegypénztárakban. Jegyek kaphatók a jegypénztárában Müpa jegypénztáraiban Budapest, Komor Marcell u. 1., tel.: 555-3300 1061 Budapest, Andrássy út 28., tel.: az 555-3310), a Concert A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. & Media jegyirodáiban (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban. ISO 9001:2000

A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. ISO 9001:2000

01-870-01_berlet_2009tavasz_mupamag_210x297.indd 1

10/10/08 5:58:04 PM

MUPA_2009_januar-februar.indd 68

2008.12.16. 9:56:35