Müpa Magazin 2008/2009 évad 5. szám by Müpa Budapest

www.mupa.hu

magazin

müpa

Élmény! Minden tekintetben.

Az éneklő zsenialitás Cecilia Bartoli Blues feketén-fehéren Big Daddy Wilson

Bob Fosse nyomdokain Contact

Cseh krumpli Bramborry

ingyenes időszaki kiadvány • IV. évfolyam 3. szám • 2009. május–július

MUPA_2009_majus-junius.indd 1

Színek és sztárok Anton Corbijn

21/04/2009 23:02:34

mmm$[hij[XWda$^k ;hij[ LedWb0 &, *& +++ ***

8|h d[c lW]okda []o\ehc|a" f dp ]o[_ c_dZ[da_d[a lWddWa$ 7p ;hij[ 8Wdad|b d[cYiWa W f dp ]o[ah[" ^Wd[c ]o\[b[_da []o d_ _] do[_h[ _i eZWÄ ]o[b da$ D|bkda zd Wp [bi $

MUPA_2009_majus-junius.indd 2

7 C l ip[j[a FWbej|`W j|ce]Wj `W Wp ;hij[ 8Wda Dohj$ 21/04/2009 23:02:41

Nyitány Minden múzeum, így a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum presztízsét elsősorban a gyűjteményében őrzött műalkotások művészettörténeti jelentősége adja meg. A múzeum ilyen értelemben mobilis és nem statikus intézmény, helyszíne – amennyiben az megfelel a muzeológiai feltételeknek (például rendelkezik megfelelő, klimatizált műtárgyraktárral) – tulajdonképpen tetszőleges. Mégis, egy 21. századi múzeumépület sokkal több, mint a műtárgyak őrzésére, tárolására és kiállítására szolgáló helyszín: kulturális szimbólum, hiszen szellemi energiaközpont, kitüntetett jelentőségű urbanisztikai csomópont is egyben, egy ország, egy város kulturális identitásának legreprezentatívabb megnyilvánulási formája. A Ludwig Múzeum négy éve költözött át a Budavári Palota A épületéből a Művészetek Palotájába, ahol intézményként önállóan, de nem különálló múzeumépületben működik. Egy olyan helyszínen, ahol egyrészt adott a legkorszerűbb múzeumtechnológia, másrészt egy rendkívül inspiráló kulturális közeg. Ebben az óriási épületkomplexumban egymást érik a fantasztikus hangversenyek és könnyűzenei koncertek, színházi és táncelőadások. Világsztárok adnak itt szinte naponta teltházas koncerteket, így nyilvánvaló, hogy a közönség az elmúlt évek alatt hozzászokott a világszínvonalú produkciókhoz, és most már el is várja azokat.

Fotó: Németh Dániel

A hasonló módon, egy fedél alatt működő külföldi intézmények, mint a londoni Barbican Centre vagy a kölni Filharmónia és a Ludwig Múzeum több évtizedes példája és tapasztalata azt mutatja, hogy a különböző művészeti ágak közönsége nem különül el egymástól, hogy létezik olyan közös szegmens, amely a zene-, színház- és képzőművészet rajongóit egyaránt megszólítja. Meggyőződésünk, hogy ezt a Művészetek Palotájában mi is meg tudjuk valósítani. Ennek érdekében indítottuk el tavaly közös akciónkat a Müpával, így vált lehetővé, hogy a közönség a koncertjeggyel a Ludwig Múzeum minden kiállítását ingyenesen megtekintheti. És lesz is mit nézniük az idelátogatóknak! Elsőként Anton Corbijn retrospektív kiállítását április végétől, mely főleg a ﬁatalabb zenerajongóknak jelenthet igazi felfedezést. Corbijn a világ egyik legismertebb portréfotósa és videoklip-rendezője, aki a zenével egyenértékű módon járult hozzá olyan együttesek sikeréhez, mint a Depeche Mode vagy a U2. A Robert Capa életművét bemutató átfogó válogatás júliustól szintén igazi szenzációnak ígérkezik. A világhírű fotográfus a legismertebb magyar származású művészek közé tartozik, aki képein a 20. század történetének kiemelkedő eseményeit örökítette meg, megteremtve ezzel a modern fotózsurnalizmus alapjait. Ugyancsak fotótörténeti csemege a Válságjelek című szociofotó kiállítás július közepétől, mely a nagy gazdasági világválság társadalmi következményeit megörökítő fényképeket mutat be olyan művészektől, mint az amerikai Walker Evans, a svájci Theo Frey vagy Kálmán Kata. Az idei év őszi programjában még olyan kiállítások szerepelnek, mint a száz éve született Amerigo Tot életművét és korát megidéző tárlat vagy a nemzetközi színtéren egyik legismertebb művészünk, Csörgő Attila retrospektív bemutatkozása. Használják ki hát a lehetőséget, ha koncertre vagy színházi előadásra jönnek a Müpába, érkezzenek egy órával korábban és töltekezzenek fel a vizuális művészetek alkotóinak izgalmas műveivel is a Ludwig Múzeumban. A bejárat csak néhány lépésre van a könyvesbolt mögött… Bencsik Barnabás igazgató Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum

MUPA_2009_majus-junius.indd 3

21/04/2009 23:02:41

2009. május-július

Tartalom

Hírek, érdekességek

Ők ajánlják…

Az éneklő zsenialitás

Hőslénytan – Budapesti Wagner-napok

Müpa Magazin A Művészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft. Kiss Imre vezérigazgató

Bob Fosse nyomdokain – Contact

Felelős szerkesztő: Csonka András

Olvasószerkesztő: Papp Tímea Szerkesztőség: Fidelio Média Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 23. Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@ﬁdelio.hu

Blues feketén-fehéren – Big Daddy Wilson

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Graﬁkai tervezés és nyomdai előkészítés: Komenczi Bálint A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette. Nyomda: Pauker Nyomda

Cseh krumpli – Bramborry

Megjelenik 15 000 példányban. HU ISSN 1788-439X Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Kinyíló ajtók 14 Londoni Szimfonikusok Királyi szolgálatok 16 Örömóda szöveg nélkül 18 Frankfurti Rádiózenekar Szimfonikus költemény 20 Hommage à Ligeti Szerelem eladó 22 Goldoni: Nyaralás-trilógia Hőslénytan 24 A rajongó A wagneriánus Wolf Bob Fosse nyomdokain

Bluse feketén-fehéren

Népzene, jazz és klezmer 38 Ágoston Béla Hanghatárátlépők 39

Főszerkesztő: Zsoldos Dávid

Szerkesztő: Filip Viktória

Színek és sztárok Anton Corbijn

Várd a májust jazzesen! Jazztavasz 2009 Balogh Kálmán...

40 44

Hagyományok végtelenje 46 Rendhagyó prímástalálkozó Két tiszta forrásból 47 Bognár Szilvia; Herczku Ágnes A dívák új nemzedéke 48 Harcsa Veronika Nyári színkavalkád 50 Cseh krumpli

Zene a babaházban

Színek és sztárok

Házról házra

Kulissza

Ajánló

Echo

MUPA_2009_majus-junius.indd 4

21/04/2009 23:02:42

Még több kultúra

a weben is www.metropol.hu5 MUPA_2009_majus-junius.indd 5

21/04/2009 23:02:48

Hírhozó

Hírek, érdekességek Pillantás a kulisszák mögé – együtt az Új Színházzal

Trisztánnal a Ring – Budapesti Wagner-napok 2010

Goldoni születésének 300. évfordulóját a Nyaralás-trilógia felújításával köszöntötte 2007-ben a Piccolo Teatro Milánóban. Ebben az évadban Európa-turnén mutatják be a Toni Servillo rendezésében színpadra állított vígjátékot. Május 27-én, 28-án és 29-én érkezik a produkció a Művészetek Palotájába.

Már kapaható a 2010-es Budapesti Wagner-napok bérlete, amelyben a június 10. és 13. között, négy egymást követő estén megszólaló A nibelung gyűrűje mellé egy új produkciót kínál a Művészetek Palotája. Május 29-én lesz a Trisztán és Izolda premierje, amelyet – akárcsak a Parsifalt – Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra állít színpadra. Amíg a Ring zenei bázisa a szólisták mellett továbbra is az MR Szimfonikusok közreműködésével jön létre, a Trisztán és Izoldát a Magyar Állami Operaház együttesei (szimfonikus zenekara és kórusa) szólaltatják meg. A Trisztán főbb szerepeiben több, a Budapesti Wagner-napokról is ismert világhírű Wagner-sztár lép majd színpadra, mellettük a Magyar Állami Operaház kiváló énekesei is szerepelnek. Az

A darab rendezője (és egyik főszereplője), Toni Servillo kétórás mesterkurzus keretében ad szakmai magyarázatot május 28-án délelőtt a különböző rendezői megoldásokra, indokolja a produkcióban életre keltett elképzeléseit. A vígjáték színpadi környezetében megvalósuló helyzetgyakorlatok megértését segítik a magyar nyelvű feliratok is. Az Új Színházban Nyári kalandok címmel Szikora János rendezésében is bemutatják Goldoni vígjátékát április 18-án. A főbb szerepekben Hirtling István, Földes Eszter, Takács Katalin, Huszár Zsolt, Botos Éva és Gáspár Sándor láthatók a színpadon.

ötödik Budapesti Wagner-napok művészeti vezetője és a zenedrámák karmestere ismét Fischer Ádám lesz.

MATAČIĆ-kiállítás a Wagnernapokon A Művészetek Palotájában is bemutatják a 2009-es Budapesti Wagner-napok idején a világhírű horvát karmester, Lovro von Matačić (Sušak, 1899 – Zágráb, 1985) 100. születésnapja alkalmából a Lovro Alapítvány & Lilly Matačić a nagy művész életéből és munkásságából rendezett reprezentatív kiállítást. A gazdag gyűjteményt eddig Horvátországon kívül is számos európai városban mutatták be. Prof. Dr. Eva Sedak a művész személyes hagyatékának több mint 250

Lovro von Matačić

A különleges lehetőséget kihasználva az Új Színház művészei részt vesznek Toni Servillo mesterkurzusán és természetesen az előadások valamelyikét is megtekintik. Május 25-én pedig, az akkor már Budapesten tartózkodó olasz társulat látogat az Új Színházba, „Goldoni-nézőbe”.

Szakmai nap a Művészetek Palotájában 2009. május 23-án szombaton a magyar kulturális élet érdeklődő képviselőit látja ismét vendégül a Művészetek Palotája. A 2006. óta zajló nagy sikerű sorozat ez évi tematikája szerint Európa művészeti központjainak programszerkesztési alapelveiről hallhatunk, ezúttal Matthias Naske, a Philharmonie Luxembourg főigazgatója lesz az előadó. A luxemburgi előadóművészeti központot a Müpához hasonlóan 2005-ben nyitották meg, a két intézmény között rendkívül jó a szakmai kapcsolat.

MUPA_2009_majus-junius.indd 6

21/04/2009 23:02:48

őrzőjétől szerezte be a kiállítás anyagát, amit két koncepció mentén épített fel. Az első egy kronologikus rend, amely a művész drámai mozzanatokban sem szűkölködő életpályáját és a karrierjét követi, kezdve a legkorábbi időktől. Különös ﬁgyelemmel kíséri a művész pályájának 1956-ot követő második nagy felemelkedését, amikor Matačić zeneigazgató volt Drezdában, Berlinben, Frankfurtban és Monte Carlóban, állandó vendégkarmester a Bécsi és a Berlini Filharmonikusoknál vezényelt a legnagyobb olasz operaházakban, és vezető karmesterként tevékenykedett Zágrábban. A második „vezérfonal“ Matačić és az éppen adott környezet – jelen esetben Budapest – kapcsolata. Gyakran szerepelt a magyar fővárosban és nagyon sokat dolgozott együtt magyar művészekkel is: Csengery Adriennel, Andor Évával, Kovács Dénessel, Ránki Dezsővel és sok más kiváló muzsikussal. A kiállítás harmadik fontos témája a Wagner-dirigens Matačić. Vezényelte a teljes Ringet Rómában, Stuttgartban, Münchenben és Palermóban, és több mint ötvenszer tűzte műsorára az egyes Wagner-zenedrámákat szerte a világon. Utolsó budapesti fellépésén, 1984-ben is Az istenek alkonyának keresztmetszete szerepelt programján.

Müpa gyereknap – idén is! Magyar Fesztivál Balett

A Művészetek Palotája és a Nemzeti Színház idén ismét közösen rendezi meg a gyereknapot. A két intézmény május 31-én ingyen várja a gyerekeket és a családokat. A Cifra Paloták szokásos kézműves, ügyességi és zenei programjai mellett számos meglepetés várható. Az esemény jó idő esetén – a szokásos módon – nem Gyereknap

korlátozódik a két épületre: a programok, koncertek és játékok egy részének helyszíne a Müpa és a színház közti külső tereken lesz. A Magyar Televízió mindvégig jelen lesz és tudósít a családok ezreit megmozgató gyereknapi eseménysorozatról.

Győri Balett 30 – Markóval 2009. október végén lesz 30 éves a Győri Balett, ám az ünnepi eseménysorozat már egy tavaszi bemutatóval (Petruska – május 23.), illetve a II. Győri Táncművészeti Biennáléval (június 19-23.) megkezdődik. A Győri Balett a Magyar Állami Balettintézet végzős növendékeiből Markó Iván vezetésével 1979-ben alakult s kezdte meg működését az új győri színházépületben. Az együttes hamarosan nemcsak országszerte vált ismertté és népszerűvé: Bayreuth-tól Szöulig, Amerikától a Távol-Keletig sikert sikerre halmoztak. Az együttest 1991 óta Kiss János vezeti. Az alapítóval, Markó Ivánnal ma is jó kapcsolatot tartanak fenn. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a II. Győri Táncművészeti Biennálét Markó jelenlegi együttese, a Magyar Fesztivál Balett nyitja, a Müpa és a Magyar Fesztivál Balett tavaly bemutatott produkciójával, a Seherezádéval. Mellette – az ugyancsak a Művészetek Palotájával közös – Emberi Himnusz 3. tétele, illetve a ﬁlmváltozatban is létező Siratófalak lesz látható. Ezúton gratulálunk a Győri Balett születésnapjához!

MUPA_2009_majus-junius.indd 7

21/04/2009 23:02:49

Ők ajánlják…

Tompos Kátya, a Nemzeti Színház színművésze

Fenyő Iván, a Katona József Színház színművésze

Kováts Adél, a Radnóti Színház színművésze

Régebben gyakran látogattam a Müpát, de mióta a Nemzeti Színház tagja vagyok, nem jutottam be a tőle kb. 10 méterre elhelyezkedő épületbe. Januárban például a Söndörgő együttes vendégeként léptem volna fel. Aznap az Oresztészben játszottam, de arra gondoltunk, a végén jelmezben átrohanok elénekelni néhány dalt. De a darabban megrugdosnak, és egy nagy adag művért kell magamra kennem, ami rámszárad. Így végül este 9-kor szomorkodva szappanoztam a fejemet a zuhanykabin fogságában. Remélem, azért egy-egy koncertre előbbutóbb eljutok! Ilyen például Cecilia Bartoli. Bravúros minden, amit csinál. Hihetetlen humora van, rendkívüli előadásmódja, határtalan életszeretet és szabadság árad belőle a színpadon. Zseniális művésznek tartom. Elmennék még Bognár Szilvia, Herczku Ágnes és Djerdj Tímea estjére. Akik kedvelik a magyar és délszláv népzenét azok ismerhetik ezeket a csodálatos énekesnőket. Nagyrészt az ő érdemük is, hogy ez a műfaj a ﬁatalok körében is népszerű. És végül Kiss Erzsi. Olyan hatást kelt bennem, mintha minden országban élt volna egy kicsit, és összegyúrt volna a dalokból egy saját zenei nyelvet. Szeretem, amit csinál, mert merész és egyedi.

Nem is kérdés, én A Rajna kincsére ülnék be kicsit nosztalgiázni, amit már nagyon sokszor láttam gyermekkoromban, mivel a húgom volt az egyik a gyerekszereplők közül, és így akkor ez az élete része volt, így az enyém is kicsit.

Egy egész estét betöltő Ligeti-hangverseny az UMZÉ-val! Számomra egyértelmű választás. Ligeti György zenéjéhez akkor kerültem igazán közel, amikor a IV. Henrik című előadásunkban az ő muzsikája szólt. Az UMZÉ-val pedig Eötvös Péter Az álmok hídján mentem át című próza-operájában dolgozhattam. Felejthetetlen élmény!

A Barabás Lőrinc Eklektric egyértelmű választás, mindenkinek ott a helye. Stabil, megbízható minőségű, sokszor vagány, ösztönös zene, komoly ritmusokkal, grooveokkal, modern, bulis, elszállós – nagyon rendben van. És hát a régi kedvenc: George Duke. Ezen a koncerten ott kell lenni. Igazi nagy császár. És rögtön bevetném magam ugyanúgy egy Harcsa Veronika-koncertre is. És még sorolhatnám. Komolyan. A könnyűzenéből kiemelném mint nagy classicot, a Bëlgát. Színművészetis osztálytársam, a most mar tanársegéd és rendező Dömötör András jut eszembe, aki betéve tudja a számaikat, és számtalan remek pillanatot okozott nekünk azzal, hogy különböző összejöveteleken a maga stílusában, napszemüvegben, cd-ről szóló Bëlgával kiegészítve párhuzamosan tolta a számaikat. Húgom még megemlítette a Colorstart is, persze kértem, hogy akkor hadd hallgassak bele, mielőtt leírnám. Abszolút igaza volt. Hajrá Colorstar!

Nagy várakozással ülnék be a Piccolo Teatro előadására. Strehlertől láthattam a legendás Két úr szolgáját, igazi kuriózumnak számít az emlékeimben a mai napig. Kíváncsi vagyok, Toni Servillo a strehleri úton indult el, vagy egészen másféle Goldonit láthatunk. Balogh Kálmán és Sebestyén Márta a magyar népzene rendkívüli egyéniségei. Valóban „hungarikumok” mind a ketten. Az amerikai énekes, a román hegedűs és trombitás, és a bolgár harmonikás jelenléte világzenei koncertet ígér. Minden bizonnyal egyszeri és megismételhetetlen este lesz. Emlékszem gyerekkoromban a késő esti operaközvetítésekre a televízióban. Már az egész családom aludt, én meg néztem. Haydn marionett-operáját Novák János rendezi, aki pontosan tudja, hogy a gyerekeknek ezerféle műfajt lehet fölkínálni, boldogan hallgatják a komolyzenét és az operát. Ezt nem lehet elég korán elkezdeni. fotó: Benkő Sándor

fotó: Gordon Eszter

Cecilia Bartoli estje Május 1., 4. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

fotó: : Gordon Eszter

Barabás Lőrinc Eklektric; Dhafer Youssef Május 16. 19:30 – Fesztivál Színház

Hommage à Ligeti Május 26. 19:30 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Aki hűtlen, pórul jár – marionett-opera Május 10. 11:00, 15:00 – Fesztivál Színház

Bognár Szilvia: „Semmicske énekek”; Herczku Ágnes és Djerdj Tímea: „Bartók: Magyar népdalok” Június 6. 19:30 – Fesztivál Színház

A Rajna kincse 2009. június 11., 18. 18:00 – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Balogh Kálmán 50 Május 23. 19:30 – Fesztivál Színház

Kiss Erzsi Június 15. 20:00 – Fesztivál Színház

Bëlga Június 24. 20:00 – Fesztivál Színház

Goldoni: Nyaralás-trilógia Május 27–29. 19:00 – Fesztivál Színház

MUPA_2009_majus-junius.indd 8

21/04/2009 23:02:52

MUPA_2009_majus-junius.indd 9

21/04/2009 23:08:09

Cecilia Bartoli

Az éneklő zsenialitás Fáy Miklós

Nem tudom, létezik-e zseniális előadóművész, vagy a gyakorlati muzsikus a legjobb esetben is csupán „kongeni” lehet, és csak azt tudja megmutatni, ami a művekben már benne van. De azt tudom, ha létezik az éneklésnek zsenije, akkor az Cecilia Bartoli. Olyan művész, aki nem volt, nem is lesz. Most viszont van. Ez az asszony, aki cseveg a telefon másik végén, és egy pillanatra sem érzékelteti, hogy tényleg a legnagyobb hatású énekesnő ma a világban. Amikor először láttam, egy portréﬁlmet néztem: kicsi 500as Fiatban autókázott a Colosseum körül,

és közben valami dalocskát énekelt. „De hát az húsz évvel ezelőtt volt!” Hát, mit csináljunk, ez egy hosszú kapcsolat közöttünk. Az mindig érdekelt, hogy vajon a ﬁlm rendezője az olasz hangulat érdekében ültette be a kocsiba, vagy a sajátjában furikázott. Még megvan az autó, mondja, és arról beszél, hogy milyen csodálatos, bájos jármű, szerte a világban klubokba tömörülnek az 500-as tulajdonosok. És vajon énekel-e még a kocsiban? Húsz év után is megmaradt benne az éneklés öröme, vagy, ki tudja, talán munkává változott, önkifejezési móddá, feladattá, hivatássá, amit szigorúan este kell űzni, fél nyolc és tíz között? Az éneklés olyan szenvedély, ami nem múlik el. És nemcsak énekelni szeret, hanem más énekeseket hallgatni. Mielőtt megkérdezhetném, ki az, akit hallgat, folytatja: fontos, hogy hangszereseket hallgasson az ember, mert tőlük, az ő zenéhez való viszonyukból is rengeteget lehet tanulni. Eszembe jut, hogy a hangszeresek pedig mindig arról beszélnek,

hogy az énekesektől lehet legtöbbet tanulni, mert náluk a zene a testben képződik, a tempót, a ritmust a légzés határozza meg. Aztán beszélünk azokról a muzsikusokról, akikkel együtt dolgozott, akiktől tanult. Fischer Ádámról, Fischer Györgyről (ő úgy mondja: Gyuriról), és különösen Schiff Andrásról, akivel közös Mozart–Beethoven–Schubert-albumot készítettek. Mit tanult Schiff Andrástól? „Ó – feleli –, ezt az egész repertoárt, magukat a műveket, azok megformálását, a frazeálást, a folyamatosságot, a színezést, mindent.” Egy énekes, aki el tudja feledtetni, milyen valószínűtlen dolgokra képes, soha nem önmagát csodáltatja a hallgatóval, hanem mindig a szerzőről beszél. Nem beszél – énekel. Egyszer régen Fischer Ádám egy közös lemezről mesélve azt mondta: leginkább azt csodálja Cecilia Bartoliban, hogy nem fél a csúnya hangoktól. Mer csúnyán is énekelni, ha úgy érzi, egy hörgés, sikoltás, egy levegősebb hang, sóhaj, suttogás az általa megformált karakterhez közelebb visz. Ő maga mintha nem is tudná, ehhez mekkora merészség kell, csak azt mondja, ha az embernek megvan a technikája, akkor már mindent megtehet. Ha tudja, hogyan kell bánni a hangjával, akkor másra nem kell ügyelnie, csupán arra, hogy kifejezze az érzelmeket, amelyek a zenében vannak. Mert akárhogyan is nézzük, ez a zenélés lényege. Érzelmeket mutatni, érzelmeket kelteni, és mindezt együtt átélni a közönséggel: „Vegyük például a Così fan tuttét. Nem egyszerűen a legcsodálatosabb zene, amit valaha is írták, de benne van a teljes érzelmi skála, amit egy ember a szerelem során átél, boldogság, kétely, bánat, megcsalás és megcsalatás, nincs más dolgunk, mint az érzelmek változását megmutatni a közönségnek” – példálózik.

MUPA_2009_majus-junius.indd 10

21/04/2009 23:08:09

Ha erre azt mondom, ilyesmire nem képes akárki, kell hozzá jó énekes, zenekar, karmester, akkor Bartoli csak nevet: a Così fan tutte olyan jó darab, hogy megáll a maga lábán is, a jó muzsikus legfeljebb csak segíteni tudja a mű megértését. Voltaképpen nagyon különös Bartoli repertoárja, hiszen a pályát Rossini-énekesnőként kezdte. Még emlékszem az első lemezre – annak már tényleg húsz éve, hogy megjelent –, a borítóján egy drámai, hosszú hajú nő, csipkeruhában, kesztyűvel a kezén, és csak abból lehetett sejteni, mégis mennyire komoly dologról van szó, hogy ismert, de rettenetesen nehéz Rossiniáriákat énekelt rajta. A csinos, ifjú hölgy rögtön a legnehezebb repertoárral indított, és kesztyűt dobott kora, és minden őt megelőző kor énekeseinek. Aztán, ha meg is hallgattuk a lemezt, kiderült, hogy nem csak odadobta a kesztyűt, hanem meg is nyerte a párbajokat; olyan természetes könnyedséggel és mégis kifejezően szórta a koloratúrákat, mintha Rossini egyenesen neki írta volna a műveit. A Rossini-énekes azonban hamarosan már Mozartot énekelt, és a régi repertoár megtartásával elindult visszafelé az

időben. Mozart mellé következett Salieri, Gluck, Haydn, a barokk szerzők, Händel és

„ ...nincs más dolgunk, mint az érzelmek változását megmutatni a közönségnek.

” Vivaldi – ma az ember már nem tudja, mi lesz ennek az útnak a vége. Monteverdi?

Örömmel énekelné, mondja, és majd nyilván el is jön az ideje. Kérdés csak az, mitől jön el valakinek az ideje. Ki mondja meg neki, hogy mit énekeljen? Vannak tanácsadói? Vagy a lemezkiadó? „Sokkal egyszerűbb – feleli. – Kíváncsi ember vagyok, és mindig tudni akarom, hogy mi miből lett. Hiszen Mozart nem egyszerűen ott termett a zenetörténetben, hanem voltak előzményei, és ezt is fontos megismerni.” Amit tesz, az persze sokkal több, mint megismerés és a kíváncsiság kielégítése, mert a nagyközönséget is új élményekhez, felfedezésekhez juttatja. Nyilván Bartolinak is öröm, amikor egy koncert végén bemondja a ráadásszámot („Vivalditól következik az Agitate da due venti”), és már erre a hírre a hallgatóság spontán tapsban és ünneplésben tör ki. Harminc éve még csak a szakemberek tudták, hogy Vivaldi egyáltalán írt áriákat és operákat, most pedig régi ismerősként üdvözlik az egyiket. Vivaldival azért érdemes foglalkozni, magyarázza Cecilia Bartoli, mert megérdemli, hogy népszerűvé váljon. Csodálatos áriákat írt, és az emberek sokáig azt hitték,

MUPA_2009_majus-junius.indd 11

21/04/2009 23:08:12

hogy csak hegedűversenyeket alkotott. Egy másik ilyen szerző, aki megérdemelné a több ﬁgyelmet: Antonio Caldara. „Az Opera proibita című lemezemen már énekeltem tőle néhány áriát, és abszolút első osztályú zeneszerzőnek tartom. De az embert a meglévő repertoárban is érhetik meglepetések. Bellini Az alvajáró című operájának címszerepéről mindannyian úgy gondoltuk, hogy egy tipikus koloratúrszoprán-feladat, de ha az ember kutatni kezd, kiderül, hogy ez csak a 20. század negyvenes éveitől rögzült így. Bellini maga készítette el Giuditta Pasta számára azt a mezzoszoprán változatot, amit Maria Malibran is énekelt.

A koloratúrszopránoknak könnyebb, kényelmesebb ez a változat.” Ha már Malibranról esett szó, meg kell kérdezni, hogy Bartoli, aki ennyire eleven kapcsolatot ápol a múlt és régmúlt szerzőivel és előadóival, feltámasztja műveiket és emléküket, vajon milyen viszonyban van a saját korával. Hiszen Malibran hangjára csak abból következtethetünk, hogy menynyire nehéz áriákat írtak neki. Készülnek-e vajon ma zeneművek az ő hangjára? Jó lenne, válaszolja, de sajnos nem. A mai zeneszerzők máshogyan gondolkodnak. Mozart, amikor a Figarót komponálta, pon-

tosan tudta, hogy ki lesz Susanna. Nancy Storace hangja volt a fülében, amikor az áriákat írta, és olyan dallamokat komponált, amelyekben Storace hangja még jobban szárnyalhatott, még szebbnek tűnt. Ezzel szemben a mai komponisták megírnak egy művet, és csak aztán keresnek egy énekest, aki azt képes és hajlandó elénekelni. Ez azt jelenti, hogy nincs is kapcsolata kortárs zeneszerzőkkel? „Nincs sok” – feleli. Hogy ez egyáltalán baj-e, azt már nekünk kell eldönteni. A magam részéről nem érzem a veszteséget, fontosabbnak tartom, hogy újra rendbe hozzuk a viszonyunkat a régi mesterekkel, hiszen olyan és akkora föltáratlan örökség fölött ücsörgünk, amelyhez segítség nélkül hozzá sem tudunk nyúlni. Cecilia Bartolinál jobb segítségünk aligha lehet, mert az az érzésem, hogy az ő személye nem csak az éneklés vagy az opera iránt érdeklődőknek fontos.

„

Az éneklés olyan szenvedély, ami nem múlik el.

” Nem mesélem el neki, de voltaképpen találkoztunk már, amikor tavalyelőtt itt járt, és megnézte a Müpában a Schiff András vezényelte Máté-passiót. Előtte láttam őt a Liszt Ferenc téren, ahol éppen egy óriási, színes pillangó szállt a hajába. Egy pasas meglátta, elővette a telefonját, és lefényképezte. Kérdeztem tőle, tudja-e, ki az, akit lefényképezett, de láthatóan fogalma sem volt róla, csak egy olasz asszonyt látott, akire rárepült egy lepke. Finoman próbáltam neki elmagyarázni, hogy ő egy nagyon híres operaénekesnő, de a férﬁ egyáltalán nem értette, mit akarok ezzel mondani, elsétált a fényképpel, azóta talán ki is törölte a telefonjából. Nem ez az érdekes, inkább csak az, hogy ha Cecilia Bartoli ennyire hatással van arra is, akinek fogalma sincs

MUPA_2009_majus-junius.indd 12

21/04/2009 23:08:13

210x1

átlátók. Magam is emlékszem, egy régi koncert után mennyit szakértettek róla olyan énekesek, akik nemhogy a világban vagy Magyarországon, de még Budapesten vagy a kerületben sem ismertek, hogy mit kellett volna Bartolinak másképpen csinálnia, hogyan kellene jobban énekelnie. Tulajdonképpen komikus, de hosszabb távon elég idegesítő is lehet. Ezért is kérdezem meg tőle: vajon tényleg olyan magányos dolog a csúcson lenni? És el is mondom, mire gondolok. Nemrég közvetítette a tévé egy salzburgi koncertjét. Fantasztikusan énekelt, ragyogóan, tökéletes technikával, gyönyörű hangon, mégis meglepett, hogy Mozart Exsultate, jubilate című motettáját valami meghatározhatatlan szomorúsággal adta elő.

róla, mi az ő foglalkozása, akkor meg lehet érteni, miért imádják annyira azok, akik szeretik a zenét. Vagyis: éppen ez az utolsó kérdés. Tényleg imádják? Mert mindig hallani ellenséges hangokat. Senki nem lehet sikeres anélkül, hogy ne legyenek ellenszólamok, irigyek, másként gondolók, okostojások, szitán

„Szomorúsággal? – kérdez vissza. – Nem, lehetetlen. Előtte, a Ch’io mi scordi di te című áriát, azt szomorúan, hiszen az arról szól, hogy inkább meghalok, semmint hogy elfelejtselek, vagy hogy mást szeressek. Azt bánattal kell énekelni, de az Exsultatét nem, dehogy!” Akkor hát újra megkérdezem: magányos nagyon a csúcson lenni?

Nem, nem feltétlenül. Végül is nyert már hat Grammy-díjat, eladták hétmillió CD-jét, de nem is ez a fontos. Hanem hogy a zenével foglalkozhat, hogy az van élete középpontjában, ami a legjobban érdekli. „Nem kell engem mindenkinek szeretni” - teszi hozzá. Ebben azonban téved. Őt mindenkinek szeretnie kell. •

2009. május 1. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Cecilia Bartoli estje: „Händel Itáliában – áriák és zenekari darabok”

Km.: Bázeli Kamarazenekar 2009. május 4. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Cecilia Bartoli estje: „Maria Malibran – a romantika forradalma”

Km.: La Scintilla Zenekar

www.hetivalasz.hu

A Heti Válasz hétrôl hétre információt, mûveltséget és érveket ad az olvasóinak. Fizessen elô lapunkra éves elôfizetés esetén 24% kedvezménnyel!

Finomra Finomra hangolva

hangolva

RÉSZLETEK: WWW.HETIVALASZ.HU Helyszíni előfizetés esetén további kedvezményeket nyújtunk. A Heti Válasz megrendelhető: telefonon (06 1) 461-1447, faxon (06 1) 461-1477 • Levélcímünk: Heti Válasz Kiadó Kft., 1027 Bp., Horvát u. 14-24. • E-mail: informácio@hetivalasz.hu • Online megrendelés: www.hetivalasz.hu

MUPA_2009_majus-junius.indd 13 210x148 kotta.indd 1

21/04/2009 23:08:17 2008.07.31 11:25:36

Valerij Gergijevvel érkeznek a Londoni Szimfonikusok

Orosz krém – angol elegancia Devich Márton

Ami sok, az sok! – gondolta három kürtös meg egy trombitás, és arra a döntésre jutott: elege van. Hogy pontosan miből, hogy miért lázadtak fel a londoni Queen’s Hall Orchestra rezesei egy unalmas ősszel, százhat évvel ezelőtt, arról nem szól a fáma, tény azonban, hogy a „négyek bandája” elhatározta, új zenekart alapít. Merész vállalkozás, de bejött. Így született meg ugyanis a zenetörténet egyik legrangosabb szimfonikus együttese. A lelkes fúvósoknak néhány hónap leforgása alatt sikerült találniuk ötvenhat kiváló muzsikust, és 1904 nyarán a brit fővárosban Richter János vezényletével bemutatkozott a közönségnek a hatvantagú London Symphony Orchestra, amely a mai napig

a világ élvonalába tartozik. Erről az elmúlt években a Művészetek Palotájában két alkalommal mi is megbizonyosodhattunk. Angol lovagokkal érkeztek. 2005-ben élükön Sir John Eliot Gardinerrel kápráztattak el bennünket, 2007-ben pedig a zenekar jelenlegi elnöke, Sir Colin Davis dirigálta az együttest Budapesten, őt váltotta a Londoni Szimfonikusok vezető karmesteri posztján

a mostani hangverseny sztárja, Valerij Gergijev. Lám, nem csak a híres londoni futballklubok kerülhetnek orosz kézbe… Gergijev missziónak, kötelességének tekinti az orosz zene népszerűsítését, nem mellesleg rendkívül büszke hazájára. Igazi „birodalmi” művész. Közismerten nagy tisztelői egymásnak Putyin miniszterelnökkel (korábbi elnökkel), kapcsolatuk baráti. Bejárta a világsajtót, amikor 2004-ben az észak-oszétiai Beszlán városában történt, borzalmas véget ért túszdráma áldozatainak emlékére hangversenyezett, vagy amikor legutóbb, az orosz-grúz konﬂiktus után a Grúziához tartozó Dél-Oszétiában, Csinvaliban, a szétlőtt parlament lépcsőjéről dirigálta szentpétervári muzsikusait, hogy hálát adjon a grúz „agresszió” elleni orosz beavatkozásért. (A grúzoknak kicsit más a nézőpontjuk…) Persze Gergijevet az orosz

London Symphony Orchestra (fotó: Mark Harrison)

MUPA_2009_majus-junius.indd 14

21/04/2009 23:08:20

művészvilág nem elsősorban politikai megmozdulásaiért tiszteli szinte nemzeti hősként, hanem azért, mert a Szovjetunió szétesése után képes volt életben tartani a Kirov Opera és a legendás Mariinszkij Színház társulatát, meg tudta akadályozni legjobb muzsikusainak Nyugatra szivárgását, sőt, a keze alatt a Mariinszkij együttese a világ egyik legkiválóbb operazenekarává fejlődött. A forróvérű, zseniális Gergijev azóta meghódította Amerikát, a New York-i Metropolitan gyakori vendége, és ma már nem csak operakarmesterként járja a világot. Nincs tehát mit csodálkozni azon sem, hogy a londoniak színtiszta orosz műsorral érkeznek, mivel a moszkvai születésű, oszét származású Gergijev vérbeli oroszspecialistának számít. A berlini Karajan-verseny egykori győztese 1978-ban Prokofjev Háború és béke című operájával debütált; a nagy orosz komponisták, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov, Prokofjev, Rahmanyinov és Stravinsky a leggyakrabban játszott szerzői közé tartoznak. Az idei koncertszezonban a londoni együttes több tematikus sorozattal lép pódiumra, ezekből ad ízelítőt a május 12-i budapesti hangverseny, amelynek műsorát emigrációba kényszerült orosz zeneszerzők művei alkotják: Prokofjev Klasszikus szimfóniája, Stravinsky Szimfónia három tételben című kompozíciója, valamint Rahmanyinov Szimfonikus táncai. A kompozíciók külföldön, emigrációban születtek, vagy legalábbis majdnem ott. Prokofjev első szimfóniája ugyanis, amelyet Klasszikus névre keresztelt, 1917-ben még Oroszországban született, és a következő esztendő áprilisában maga a szerző dirigálta a szentpétervári ősbemutatón. Igaz, nem sokkal később jött az orosz forradalom, és bár nem tudni biztosan, hogy előle menekült-e külföldre, de Prokofjev Szibérián, Japánon és Honolulun át az Egyesült Államokba utazott. A Szovjetunióba először 1927-ben tért vissza, már Párizsból, végleg pedig csak 1932-ben telepedett haza szülőföldjére. A Klasszikus szimfónia ma már valóban klasszikus, és Prokofjev egyik legismertebb műve. Ez volt az első olyan darabja, amelyet nem zongora mellett komponált. „Azzal a gondolattal játszadoztam, hogy egy egész szimfóniát írok zongora nélkül. Szentül hittem, hogy ilyen módszerrel a zenekari rész is természetesebben fog hangzani

Valerij Gergijev (fotó: Marco Borggreve)

– írta önéletrajzában. – Bizonyos voltam benne, hogy ha Haydn még ma is élne, feltétlenül ragaszkodnék saját stílusához, de ugyanakkor egyet-mást átvenne az újból is. …Klasszikus szimfóniának neveztem el, mert egyrészt ez látszott legegyszerűbbnek, másrészt pedig azért, mert így akartam borsot törni a nagyképű fajankók orra alá” – fogalmazott a zeneszerző. Több mint kilencven év múltán kijelenthetjük: sikerült. Arról pedig keveset tudni, hogy a törött borshoz mit szólt például Aszafjev, a tekintélyes zenetudós, akinek a művet Prokofjev ajánlotta. Igor Stravinsky „három szimfonikus tétele” (később ezt a címet ő maga helyesebbnek tartotta volna a veretes „Szimfónia három tételben” helyett) valóban emigrációban született, az Egyesült Államokban, 1945ben. Ajánlása a New York-i Filharmonikusoknak szól. Robert Craft interjúkötetéből tudjuk, hogy a művet a háború ihlette, Stravinsky egyszer „háborús szimfóniaként” is emlegette. De mint az avantgárd vezéralakja hozzátette: „A Szimfónia nem programzene. A zeneszerzők kombinálják a hangjegyeket. Ez minden.” Ugye, milyen egyszerű? – gondolhatnánk. Stravinsky ugyanakkor bevallotta, hogy a Szimfónia egyes részeit, kiváltképp az I. és a III. tételben, különböző háborús híradókban látott filmkockák hatására komponálta. Az első tétel megszületéséhez állítólag A felperzselt föld taktikája Kínában című dokumentumfilm, míg a harmadikhoz menetelő katonák díszlépésének a látványa, valamint a német hadigépezetet megsemmisítő szövetséges erők diadaláról szóló filmhíradó járult hozzá. Mindazonáltal a Szimfónia három tételben állandó vita tárgya. Somfai László

zenetudós így fogalmaz: „A mű bemutatója óta tart a zavar és a magyarázkodás, gyakran nem leplezett kritikusi felhanggal, hogy vajon igazi szimfónia-e, s fedi a nyitótétel témaanyaga az igazi szonátaformával szemben támasztható kívánalmakat, egyáltalán, eredeti-e, friss-e az invenció?” E kérdések megválaszolását bízzuk a közönségre. A London Symphony Orchestra budapesti koncertjének zárásaképpen Szergej Rahmanyinov népszerű, budapesti koncerttermekben is gyakran hallható Szimfonikus táncai szólalnak meg. Nem sokkal az 1917es forradalom után Rahmanyinov örökre elhagyta Oroszországot. Svájcban élt, majd 1935-ben ő is az Egyesült Államokban telepedett le. Utolsó befejezett művei, szimfonikus táncai, melyeket Ormándy Jenőnek és a Philadelphiai Zenekarnak ajánlott, 1940-ben születtek. A Rahmanyinovra oly jellemző hangulatú muzsikával teljes lesz a Művészetek Palotája hangversenyén kínált ízes orosz „krém”, amit minden bizonnyal angol eleganciával fognak tálalni a számunkra. •

2009. május 12. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Londoni Szimfonikus Zenekar hangversenye Prokofjev: Klasszikus szimfónia, op. 25 Stravinsky: Szimfónia három tételben Rachmaninov: Szimfonikus táncok, op. 45 Vez.: Valerij Gergijev

MUPA_2009_majus-junius.indd 15

21/04/2009 23:08:23

Orgona és hárfa

Királyi szolgálatok Veres Bálint

Finnországból érkezik a Művészetek Palotája orgonás sorozatának utolsó tavaszi vendége. Kalevi Kiviniemi műsora elsősorban a romantikus repertoár örökzöldjei közül válogat, emellett kultúrtörténeti tanulságokkal is szolgál. Kalevi Kiviniemi

Az orgonát a hangszerek királyának tartják. Sípjainak regimentje, hangszíneinek sokasága a hangzás birodalmának teljes szélességében és magasságában jelenlévővé teszik – akárcsak a szobrok és egyéb felségjelzések, amik a középkori alattvaló számára az uralkodó jeleként, vesébe látó tekinteteként állnak őrt a keresztutakon, köztereken, tornyokon. Az uralkodót isteni felkentnek tartják, aki magasabb erőknek engedve gyakorol felügyeletet egész birodalmán. Fölötte áll a hétköznapi színtérnek, trónusa azt szimbolizálja, hogy azt a kitüntetett pontot foglalja el, ahonnan a mindenek fölé magasodva ráláthat „birodalmára”. Ő maga az a horizont, ami behatárolja az életvilágot, és amin túl már nincsen semmi. Valahogy így áll a helyzet a hangszerek között az orgonával is. Az orgonát már régóta a mindenkori hangzó tér magaslataira helyezik, helyileg és dinamikailag is fölébe magasodik a hétköznapi hangkeltő eszközöknek, ezerszínű hangszínei pedig azt az illúziót keltik, mintha minden lehetséges hangzás a rendelkezésére állna. Mintha az alant elterülő hangzásvilág –színessége ellenére – semmi olyasmivel nem szolgálhatna, ami az ő uralkodói gazdagságából hiányozna, és ezért méltósággal telve visszahúzódhat királyi magányába. A ma is játszott orgonairodalom legjelentősebb része a szólómű különféle műfajai közé tartozik, ám nem így festett mindig az orgona képe. A liturgikus hagyományban még ő volt a legfőbb együttműködő: „magánszámai” mindig a közösségi énekből emelkedtek ki, és oda is tértek vissza. Képességeinek, lehetőségeinek növekedése nem a hangzás birodalma feletti uralom megszerzésére irányult, hanem arra, hogy mind sokoldalúbban szolgálhasson: támasztékot nyújthasson vagy helyettesíthesse a törékenynek bizonyuló emberi hangot. Nem király volt, hanem miniszter – a szó eredeti, latin értelmében, ami annyit tesz: szolgáló.

MUPA_2009_majus-junius.indd 16

21/04/2009 23:08:24

A mai finn zenekultúra egyik legnépszerűbb és bizonnyal legagilisabb utazó nagykövete, Kalevi Kiviniemi első magyarországi fellépésén minden bizonnyal meggyőző módon fogja demonstrálni azt, ami miatt a nemzetközi orgonás élet különleges figurájának tartják: munkásságában ugyanis régóta döntő helyet foglal el az orgonának mint együttműködő (hogy ne mondjuk: szolgáló) hangszernek a rehabilitálása. És ennyiben nem is pusztán a finn zenekultúra nagykövete – jóllehet, Sibelius himnusszá emelkedett szimfonikus költeményének orgonás átirata műsorainak igazi védjegyévé vált –, hanem mintha magának a királyi magányából üzenő hangszerfejedelemnek lenne a heroldja. A nem kevesebb, mint száz hangfelvételt jegyző művész ugyanis az orgona szólóirodalmának mérföldkövei, valamint egzotikus különlegességei mellett nagy hangsúlyt fektet a különféle vokális és instrumentális kamarazenei vagy zenekari együttműködések lehetőségeinek feltérképezésére, valamint arra is, hogy az eredetileg nem orgonára írott klasszikus repertoár számos gyöngyszeme a hangszerek királyán is megszólalhasson. És ez utóbbi esetben már bizonyára nem királyi hatalomgyakorlásról van szó.

Az orgona finn nagykövete Az 1958-as születésű Kalevi Kiviniemi egyaránt elkötelezettje szülőföldje hagyományainak, hangszere klasszikus örökségének és a kortárs művészet nemzetközi szcénájának. Európa jelentős történeti értékű orgonái mellett az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália nagyszerű modern hangszereit, valamint ritkaságszámba menő egzotikus instrumentumokat, például a fülöp-szigeteki bambuszorgonát megszólaltatva koncertező művészként már jószerivel az egész világot bejárta, diszkográfiája grandiózus. Felvételei többek között a Warner, a Finlandia, az Ondine, az Alba, valamint a finn Fuga kiadónál jelentek meg. Kiviniemi számos nemzetközi orgonaverseny zsűrijében szerepelt, valamint tíz esztendőn keresztül (1991–2001) vezette a finnországi Lahtiban megrendezett nagyhírű orgonás fesztivált. Orgonista munkásságát számos elismerés érte, hangfelvételeit több alkalommal az év lemezének választották Finnországban.

Vígh Andrea

Csajkovszkij, de Falla, Grieg, Mendelssohn, Muszorgszkij vagy épp Wagner műveinek átiratai Kiviniemi keze nyomán nem egy-egy újabb territóriumai az orgona „világbirodalmának”, hanem épp fordítva: a királyi instrumentum itt készségesen ajánlja fel szolgálatait avégett, hogy nagyszerű kompozíciók egy másik médiumba átkerülve új fényben mutathassák fel kvalitásaikat és öregbíthessék hírnevüket. A budapesti koncert Kiviniemi munkásságának mindkét speciális irányából ízelítőt kínál: a műsor nagyobb részét kitevő, Csajkovszkij-, César Franck-, de Falla-, Debussy-, Sibelius- és Smetana-műveket magába foglaló romantikus program egytől-egyig átiratokat tartalmaz. És a meglepetés itt következik: az orgona mellett egy törékeny partner, a hárfa, egy másik nemesi származású, királynői hangszer kap szerepet a művek megszólaltatásában. A legismertebb és legkedveltebb magyar hárfaművésznő, Vígh Andrea közreműködése révén a királyi orgona afféle trubadúri szerepkörbe kerül: határozott és színes megszólalásaival afféle gáláns szolgálója, felvezetője és utóvédje lehet a vele oly ellentétes karakterű (és bizonnyal ezért ellenállhatatlanul vonzó) választottjának; mígnem a koncert ﬁnáléjában a királyi hangszerpár számára végre elérkezik a kettős pillanata: Claude Debussy orgonára és hárfára hangszerelt Dans sacrée et dans profane című darabjában.

Az átirat és a más hangszerrel való együttműködés gyakorlata mellett Kiviniemi koncertje még egy specialitást ígér: a kiváló improvizatőr hírében álló művész egy szabad és egy kötött témájú rögtönzést illeszt műsorába – és ezzel a mozzanattal koncertje minden tekintetben azzá az élménnyé válhat, ami a Művészetek Palotája egyedülálló orgonás sorozatának a kezdetektől sajátja: kötött és kötetlen együttzenélés az orgonával, az orgona körül, az orgona révén. •

2009. május 18. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem „Királyi hangszerek, mennyei muzsikák” – Kalevi Kiviniemi (Finnország) és Vígh Andrea orgona-hárfa estje Franck: Interlude symphonique Kiviniemi: szabad rögtönzés Cochereau: Scherzo symphonique Smetana: Moldva-fantázia de Falla: Fantasía bética Sibelius: Finlandia, Op. 26 Csajkovszkij–Walther-Kühne: Fantázia az Anyegin c. opera egy témájára Debussy: Dans sacrée et dans profane Kiviniemi: Rögtönzés megadott témára

MUPA_2009_majus-junius.indd 17

21/04/2009 23:09:29

A Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara

Örömóda szöveg nélkül Kovács Sándor

Kedves zenebarát, kíváncsi Ön Bartók Béla egyetlen dodekafón melódiát tartalmazó művére? Beethoven tizedikjére? Ha igen, ott a helye a Frankfurti Rádió Szimfonikus zenekarának május 22-i hangversenyén a Művészetek Palotájában. A koncert elején még a 82-es számon lajtsromozott C-dúr Medvével is találkozhat…

Ötvenedik életéve felé járt Joseph Haydn, amikor nevét szárnyra kapta a világhír. Addig jobbára csak a bécsi muzsikusok és a bécsi arisztokrácia tudott róla, hogy Esterházy Miklósnál kivételes tehetségű muzsikus szolgál, néhány műve hangzott el – kivételképp – Párizsban vagy jelent meg francia kiadónál. 1780-as évtized azonban áttörést hozott: a párizsi, londoni kiadók immár versenyeztek azért, hogy új szerzeményeit közreadják. S bár a komponista annak idején aláírt egy kötelezvényt, mely szerint minden alkotásával csakis ura és parancsolója rendelkezhet, az okos Miklós szemet hunyt a szaporodó üzletek felett,

MUPA_2009_majus-junius.indd 18

21/04/2009 23:09:30

pontosan tudta, hogy muzsikusának sikerei az ő fényét is ragyogóbbá teszik. Akkor sem tiltakozott, amikor d’Ogny gróf kérte fel Haydnt hat szimfónia komponálására a párizsi La Loge Olympique hangversenysorozatához. Haydn tehát megírta a hat darabot (1786-ban fejezte be a sorozatot), de elutazni bemutatójukra már nem mert. Nyilván úgy vélte, a kényúr ezt nem nézné jó szemmel. Viszont alaposan tájékozódott a párizsi viszonyokról. Tudta, hogy a zenekar jóval nagyobb az akkoriban szokásosnál, hatvan tagot számlál, s különösen erős a basszus – egyes források tíz bőgősről tudósítanak –, amit aztán ki is használt, elsősorban a C-dúr szimfóniában, amely annak idején utolsóként hangzott el a hat kompozíció közül. Ezért ragadt rá szinte azonnal a Medve név: a szonátaformájú záró (negyedik) tételnek már a kezdete mulatságosan „brummog”, a dudabasszus-szerű effektus a kidolgozási szakasz elején pedig még erőteljesebb. A korabeli közönség az ilyen vicceket hangos derültséggel fogadta, úgy viselkedtek, ahogy manapság jazz-koncerteken szokás, azonnal megtapsolták a tetszetősebb fordulatokat. (Erről többek közt

Első vagy második? Bartók 1939-ben Amszterdamban bemutatott Hegedűversenyének elnevezésével kissé bajban van a zenetudomány. Ez ugyanis a komponista második műve a hegedűverseny műfajában. Az elsőt még fiatalon, 1907-ben vetette papírra, a hangszerelést pedig 1908 februárjában fejezte be. A darabot Bartók akkori szerelmének, a Hubay-növendék Geyer Stefinek szánta, aki azonban visszautasította a közeledést. Válaszul az elkeseredett zeneszerző megtagadta művét: a poétikus első tétel Két arckép című darabjába mentette át Egy ideális címmel. Utóbb ugyan igazi barátság alakult ki Bartók és a hegedűművésznő között (Stefi és férje vendégül is látta Svájcban a Bartók házaspárt), a kompozíció teljes egészében azonban csak 1958-ban hangozhatott el nyilvános hangversenyen Hegedűverseny opus posthumum megjelöléssel, amikor már egyikük sem élt. A mai gyakorlatban azonban néha I. hegedűversenynek nevezik.

Mozart tudósít egy apjának címzett párizsi beszámolójában.) Már önmagában az a tény, hogy a publikum nevet adott egy-egy szimfóniának, jelzi annak különleges népszerűségét: Haydn párizsi sorozatából még a g-moll (Tyúk) és a B-dúr (Királynő) kapott ilyen epiteton ornanst, az utóbbi azért mert lassútételét Marie Antoinette különösen kedvesnek találta. Az óriási siker után Haydntól természetesen azonnal új sorozatot kértek, el is kezdte becsülettel. A történelem azonban közbeszólt. 1789-ben a párizsiakat nem szimfóniák hozták lázba… Bartók Béla 1937–38-ban komponálta Hegedűversenyét Székely Zoltán felkérésére. A tehetséges ﬁatal hegedűsnek már korábban ajánlott művet, a 2. rapszódiát. Amikor Székely felvetette egy versenymű ötletét, Bartók azonnal igyekezett tájékozódni, milyen hegedűversenyeket alkottak jeles kortársai. Noha kvartettjei és rapszódiái bizonyítják, hogy igen jól értett a vonósokhoz, fel akarta mérni, a virtuozitásnak milyen új lehetőségeit fedezték fel azok a szerzők, akiket nagyra tartott, az Universal kiadótól betekintésre megkérte például Szymanowszki és Berg Hegedűversenyét. Elsősorban az utóbbi, Berg utolsó befejezett műve ragadta meg, igaz, nem a hegedűtechnikai újításait, hanem azt tartotta érdekesnek, hogy egy szigorúan dodekafón darabban Berg a schönbergi ortodox tant félretéve milyen romantikus-tonális részleteket komponált. Bizonyos értelemben ő ennek ellentétét alkotta meg: egy alapvetően tonális, H-dúrban kezdődő műbe fűzött olyan témát, amelyben mind a tizenkét hang megszólal. A szonáta szerkezetű tételben ez a melléktéma, amely rögtön tükörfordításban is elhangzik. Székely emlékezete szerint Bartók büszke volt rá, hogy még ezt a melódiát is sikerült úgy kialakítania, hogy tonális érzetet keltsen. A főtéma – ez is érdekesség – határozottan verbunkos ízű. Tanulóéveiben Bartókra erősen hatott a verbunkos, amikor azonban elkezdett igazi parasztdalt gyűjteni, elfordult tőle. (Idősebb korában azonban, úgy tűnik, megint felfedezte, hiszen a 3. zongoraverseny főtémája sem áll nagyon távol ettől a világtól.) A hegedűverseny harmadik tétele pedig voltaképpen az első variációja: minden fontosabb témát visszaidéz, a tizenkéthangút is. A poétikus lassú mindenekelőtt arról a kötődésről árulkodik, amely Bartókot Beethoven művészetéhez fűzte. Bár semmiféle idézet nincs benne, a

hangulat, a hangvétel olyan, mint Beethoven hegedűversények lassútételéé. Beethoven tizedikje – rögtön a bemutató után elterjedt ez a mondás Johannes Brahms I. (c-moll) szimfóniájáról. Nem alaptalanul. Beethoven, majd Schubert, Mendelssohn és Schumann halála után évekig-évtizedekig kevés jelentős zenekari szimfónia született, a leghíresebb komponisták, például Liszt is, inkább a szimfonikus költemény műfaját választották, vagyis a költői programot követő zenét. Brahmsot ez sohasem vonzotta. 1860-ban még egy proklamációt is aláírt, amelyben négy muzsikus, köztük Joachim József, a magyar származású hegedűs az új zene eme sajnálatos „eltévelyedése” ellen tiltakozott. Igazi szimfónia alkotására azonban nehezen szánta rá magát. Noha viszonylag korán (huszonévesen) feljegyzett vázlatokat, csak akkor kezdett bele ezek végső kidolgozásába, amikor 1875-ben a Simrock kiadóval kötött szerződést, s a kiadó határozottan ösztönözte egy nagyszabású mű alkotására. A c-moll szimfónia éppen abban az évben, 1876-ban hangozhatott el először, amikor megnyitották Wagner színházát Bayreuthban. Brahms ekkor 43 éves volt. A premier közönségét mindjárt a hallatlanul energikus kezdet lenyűgözhette. A tétel folytatását, majd a szokásos lassút és a szelíden tréfás-táncos harmadikat azonban többé-kevésbé hagyományosnak vélhették. Az igazi meglepetést a ﬁnale okozhatta: hosszas előkészítés után itt ugyanis megszületik az a szívet-lelket melengető, azonnal mélyen az emlékezetbe vésődő „nagy dallam”, amely a beethoveni Örömódának kórus és szólisták, azaz „szavak” nélkül is méltó párja. •

2009. május 22. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara hangversenye Haydn: C-dúr („A medve”) szimfónia, Hob. I:82 Bartók: Hegedűverseny Brahms: I. (c-moll) szimfónia, op. 68 Km.: Christian Tetzlaff (hegedű) Vez.: Paavo Järvi

MUPA_2009_majus-junius.indd 19

21/04/2009 23:09:32

Hommage à Ligeti

Szimfonikus költemény Mesterházi Gábor

Tegye fel a kezét, aki hallott már egyszerre 100 metronómot! Nos, itt a vissza nem térő alkalom: május 26-án az UMZE „Hommage à Ligeti” koncertjén megtapasztalhatjuk az élményt. Az amúgy eléggé – alighanem szándékoltan – semmitmondó című „Poème symphonique” 100 metronómra (és eredetileg tíz zenészre és egy karmesterre) íródott 1963-ban. Ez a zeneszerző lázadó korszaka, ám a mű sokkal izgalmasabb, mintsem hogy ennyivel „le is írhatnánk”. Ligeti 1956-ban elhagyta Magyarországot, és egyszerre az európai avantgárd közepén találta magát. A Karlheinz Stockhausen nevével fémjelzett darmstadti csapatnál szinte kötelező érvényű szabály volt, hogy mindent – harmóniát, dallamot stb. – elvessenek, ami a zeneirodalomban már előfordult. Az efféle dogmatizmus persze csak ideig-óráig működik, maga Stockhausen is „felengedett” egy évtized után – a korszaknak mégis vannak maradandó alkotásai. A zenei polgárpukkasztás egyébként nem korlátozódott Európára; az amerikai John Cage hatása elvitathatatlan. Talán legismertebb műve a 4’33, mely „arról szól”, hogy a zongorista – az 1952-es bemutatón Ligeti György (fotó: Günter Glück)

David Tudor – a színpadon 4 perc 33 másodpercig nem csinál semmit. Persze ez a „zene” sem csak a semmiről szól: a négy és fél perc alatt a közönség megfelelő mennyiségű zajt, zörejt (és az első előadásokon feltehetőleg még ennél is több szándékos „tetszésnyilvánítást”) produkál: és ez maga a muzsika. A „zene” fogalma tehát kitágul, és ezt követi a „hangszerek” fogalmának módosulása is. Ez azonban nem(csak) azt jelenti, hogy például két hegedűt egymáshoz dörgölnek, esetleg egy tubát klarinétnáddal szólaltatnak meg, vagy épp egy orgonán a fújtatót porszívóval, horribile dictu tüdővel helyettesítik (amitől előidézhetővé válik a „nyávogás”, vagyis egy leütött hang magasságának változtatása), hanem azt, hogy bármi hangszerré

válhat. Az emberi hang, mely az énekléstől a nevetésig, a kurjantásig vagy az ugatásig „nyílik ki”, a helikopter (!) – és szimfonikus zenekart alkothat száz metronóm. Az elektronikus zene, melyben valódi hangszerek már nem is szerepelnek, az újításnak egy másik útja, amiből Ligeti sem maradt ki az ötvenes-hatvanas évek fordulóján. A hatvanas évek elejére tehető egy másik művészeti lázadási hullám: a fluxus mozgalom, amelynek képviselői különösen képzőművészeti alkotásokban, illetve performanszokban hívták fel magukra a figyelmet. Ma már jól láthatjuk e mozgalomból, és a mögöttes ideológiából: a minden tagadásából, hogy ’68 messze nem ’68-ban kezdődött. Ligeti maga is kapcsolatban állt a mozgalom egyik fő németországi alakjával, Nam June Paikkal. Ki gondolna „egysíkúbb” művet, mint a metronómok ketyegése. Ha Ligeti Poème symphonique-jét csökkentett apparátussal, akár csak tíz metronómmal demonstráljuk, a tér különböző pontjain más-mást hallunk. A mű jól beilleszkedik a performanszok sorába. Előadása ugyanis úgy néz ki eredetileg, hogy bejön tíz zenész és egy karmester, akik az előre – különböző sebességekre – beállított és (kicsit) felhúzott metronómokat elindítják, majd elhagyják a terepet. A bemutató botrányt kavart, Ligetinek pedig eléggé kétes hírnevet szerzett… A siker tehát fluxus nézőpontból teljesnek mondható. A darab azonban másképp is értelmezhető. A mechanikus zene messze nem olyan unalmas, mint gondolnánk, ráadásul megelőlegez egy újabb iskolát, az Amerikában jó öt évvel később indult, Steve Reich, Philip Glass és Terry Riley nevével fémjelzett repetitív zenét. A száz metronóm egyforma, ám különböző sebességű hangja ugyan nem produkál ismétlődő dallamot, az interferenciákból mégis kikerekedik valami olyasmi, mint amikor Reich Six Pianosában megszólalnak a klarinétok. A mű – ahogy a címe jelzi – hat zongorára íródott. Amikor

MUPA_2009_majus-junius.indd 20

21/04/2009 23:09:33

83 év az örökkévalóságnak 1923. május 28-án született Dicsőszentmártonban (ma Târnarveni, Románia). A második világháború után a budapesti Zeneakadémián Farkas Ferenc és Veress Sándor növendéke volt. 1950-től ugyanitt zeneelméletet, ellenpontot és formai analízist tanított. 1956 után elhagyta Magyarországot. Bécsben telepedett le, és 1967-ben megkapta az osztrák állampolgárságot. 1961-től a Stockholmi Zeneművészeti Főiskolán, 1972-ben a kaliforniai Stanford Egyetemen, 1969-től 1973-ig Berlinben működött. Hírnevét az Atmosphères, a Requiem és a Lux aeterna című műveivel alapozta meg. A többszörösen kitüntetett szerző 2006. június 12-én hunyt el Bécsben.

pár éve alkalmam volt Steve Reichhel beszélgetni, rákérdeztem, s megerősítette: műszeresen is kimutatható a darab néhány pontján a klarinéthang „jelenléte”. A jelenség tehát Reichnél és Ligeti 1963-as művében is ugyanaz: valami olyat hallunk,

ami nincs. A képzőművészetben Maurice Escher graﬁkái ugyanezt az illuzionizmust mutatják. Ligeti az évtized második felében ismerkedett meg Escher munkáival, amelyek ezután élete végéig hivatkozási ponttá váltak; és zenéjében is egyre tudatosabbá vált ez az elem. Az első direkt ilyen céllal írott mű talán a Continuum, ami – címe ellenére – szóló csembalóra íródott. A csembalón – pengetős hangszer lévén – folyamatos hangot nem lehet létrehozni, ám ha elég gyors egymásutánban jönnek az új vagy az azonos hangok, hatásuk ugyanaz, mint a száguldó szekér látszólag álló kereke. A későbbi zongoraetűdök ritmikai (mikro-) polifóniája pedig nem létező szólamoknak ad hangot. Már ha elég jól játsszák. A Poème symphonique hatvanas évek elején polgárpukkasztónak tűnő megírása tehát egyrészt mintegy fél évtizeddel megelőzi a repetitív zene új hullámát, másrészt a képzőművészeti illuzionizmussal párhuzamosan, ám attól függetlenül jön létre. Harmadrészt pedig tetten érhető benne Ligeti alkotásmódjának néhány fontos vonása, melyek a zeneszerző életének hátralévő csaknem négy és fél

évtizedében többé-kevésbé meghatározó módon jelen lesznek. Egyetlen dolog tűnik el igen hamar, már a hatvanas évek második felére Ligeti alkotásaiból (és életszemléletéből): a dogmatizmus. Innentől tudatosan utasít vissza minden ideológiát és mozgalmat – s járja a maga útját. •

2009. május 26. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Hommage à Ligeti – UMZE Kamaraegyüttes Ligeti György: Hat bagatell fúvósötösre; Fragment – kamarazenekarra; Tíz darab fúvósötösre; Három darab két zongorára: Monument, Selbstporträt, Bewegung; Poème symphonique – 100 metronómra; Zongoraverseny Km.: Ránki Dezső, Klukon Edit, Nagy Péter (zongora), UMZE Fúvósötös (tagjai: Ittzés Gergely/fuvola, Horváth Béla/oboa, Klenyán Csaba/klarinét, Lakatos György/fagott, Gál László/ kürt) Vez.: Rácz Zoltán

Schloss Esterházy

Haydn Explozív 2009. április 10 – november

Proms in the Park 2009. augusztus 29

Haydn és Muthspiel – Ősbemutató 2009. szeptember 4, 19.30 óra

Nemzetközi Joseph Haydn Szimpózium 2009. október 14 –17

Esterházy Vonósnégyes Fesztivál 2009. október 16 –18

www.haydnexplosiv.at

MUPA_2009_majus-junius.indd 21

21/04/2009 23:09:36

Goldoni: Nyaralás-trilógia

Szerelem eladó Magyarósi Gizella

A Nyaralás-trilógia Goldoni színházának egyik legkomplexebb, legkiérleltebb darabja. 1761-ben mutatják be, Goldoni elképesztően termékeny velencei korszakának végén, amikor három egymást követő estén játsszák. Majdnem kétszáz évvel ezután Giorgio Strehler összevonja az előadást egyestésre, és a milánói Piccolo Teatro deszkáin új életre kelti a művet, majd később Bécsben és Párizsban is színpadra állítja. Megyünk nyaralni! Új ruha – az idén menyasszonystílus: mariage! –, sok vendég, csillogó ezüst, étel-ital alatt roskadozó asztalok, fényűző külsőségek kellenek, ha belegebedünk is. És persze hogy belegebedünk, csak bevallani nem akarózik. Rázzuk a rongyot, keltjük a látszatot, eladósodunk – és bízunk a szerencsében, hogy vagy a kártyában vagy a szerelemben mellénk fog

szegődni. Vagy ha nem, még mindig ott az egérút: a pókhálóval beszőtt cselédlépcső, ahol némi renoméveszteséggel kisurranhatunk a hitelezők elől. Ma. Igen ám, de holnap? Megvolt a nyaralásnak itáliai földön az évszázadokra visszatekintő praktikus hagyománya: a szüret. Azért járt vidékre a

Eva Cambiale (Vittoria), Toni Servillo (Ferdinando) (fotó: Fabio Esposito)

velencei (esetünkben a békesség kedvéért eufemisztikusan „livornói”, nehogy a velencei cenzúra belekössön) nagybirtokos, hogy ott legyen a termés betakarításánál, a gazda szemével felügyelje a munkálatokat. A birtok azonban az idők során átértékelődött a városi ember szemében, már nem a munka helyszíne volt, hanem a szórakozásé. Afféle státusszimbólum. Ahol a gazdag és a nemes embert majmolja a polgár, mert nem akar a kivagyiságban alulmaradni. A polgár, aki itt és most, ebben a trilógiában ezerarcú, Goldoni ugyanis tobzódik a különféle karakterek ábrázolásában. Talán azért tagolta így a darabot és diktálta ilyen ráérősre a tempót, hogy legyen ideje nagy lélegzeteket venni, kibontakoztatni, fejlődésében is ábrázolni az egyes jellemeket. Életre kel az elszegényedett és elkényelmesedett földbirtokos, a pénzén kotló fösvény nagybácsi, a naiv szerelmes, a minden hájjal megkent hódító, aki a fene tudja, mit akar, az okos, de ingatag leány, a butuska divatbáb, az ifjonti ambíciókkal csörtető élemedett dáma, a mindenhová bejáratos jó (vagy inkább rossz) fiú, az élelmes szolganép, az édes mamlasz orvostanhallgató, akinek talán sosem lesz diplomája… És legtöbbjük szerelmes. Ezen a vásáron mindenféle szerelem eladó, az érzelmi bonyodalmak szomorú szövevényébe gabalyodva azonban egyszer csak azt vesszük észre, hogy itt nemigen lesz happy end. A fő szál Guglielmo és Giacinta szerelme, ennek végül ha törik, ha szakad, be kéne teljesednie. Hiába várjuk. Goldoni olyannyira ismeri a szabályokat, hogy azt is tudja, hogyan kell megszegni őket, ha valami fontosat akar mondani. Megengedi ugyanis magának, hogy a szerelmesek ne legyenek egymáséi. Tőle szokatlan, bátor megoldás, realista vég, a szerző egykor eszményített polgárfigurái beleragadnak a középszer mocsarába. Hát, ebben ragadható meg a darab modernsége. A kaptafa megvolna – és Goldoni egy szomorkás fintorral kidobja az ablakon.

MUPA_2009_majus-junius.indd 22

21/04/2009 23:09:36

Ha végignézünk a szereplők sorsán, arra jutunk, hogy a jogász- és orvosfamíliába született Goldoni gyakorlatilag leírja azt a társadalmi réteget, amelyhez tartozik, kezdeti optimizmusához képest itt már hanyatlásában ábrázolja, éspedig valami fanyar illúziótlansággal és rezignált derűvel. A szórakozott lányos apa, a földbirtokos Filippo joviális kényelme és nemtörődömsége odáig vezet, hogy a sok nyaralásban már gondolkodni is elfelejt, azt sem tudja, mije van, nemhogy még vigyázzon is rá, végül régi barátja, Fulgenzio rendezi el merő altruizmusból a család ügyeit. A korosabb hölgyek a régi dicsőségüket próbálják feleleveníteni, újraélni, a ﬁatalok csak tévelyegnek, míg végül bele nem rázódnak a megalkuvással teli hétköznapokba, és még a cselédek is elégedettebbek a sorsukkal, mint ők a maguk kilátásaival. A rezonőr, a mindenhová bejáratos hivatásos vendég pedig nevet a markába. Vagy egy tucat darabját fordítottam Goldoninak részben színházi felkérésre, részben fordítói elkötelezettségből. Mindig irigyeltem a lélektani nüanszok mesterének számító Csehov fordítóit, de most egy szavam sincs: a szerelem fáj, a hiúság fáj, a butaság fáj, a bölcsesség fáj, a hülyeség fáj, a zsugoriság fáj, a tékozlás fáj – minden

Toni Servillo (fotó: Fabio Esposito)

fáj, de közben mindezen nevetünk, őszintén vagy kényszeredetten, mindegy is. Ez a mű a tragikomédia iskolapéldája.

Csak nevében kis színház A milánói Piccolo Teatro (1991 óta a Teatro de Europa nevet is használja), Olaszország első állandó társulattal, játszóhellyel és repertoárral rendelkező, városi, majd állami támogatással működő színháza. A Giorgio Strehler és Paolo Grassi alapította teátrum 1947. május 14-én nyitotta meg kapuit a Strehler rendezte Éjjeli menedékhellyel. Még ugyanebben az évadban színre vitte Goldoni Két úr szolgája című komédiáját, az azóta is repertoáron tartott emblematikus előadást, amelynek hatodik változata 2003-ban Budapesten is vendégszerepelt. Strehler 1967-ben lemondott a művészeti vezetésről, majd öt év múlva visszatért, 1997-es halála után Sergio Escobar és Luca Ronconi irányítása alatt áll a társulat. A célkitűzéseiben a széles közönségréteghez szóló művészszínházként meghatározott Piccolo kortárs és klasszikus, hazai és külföldi műveket egyaránt játszik.

Goldoninak a közösségi színház az eszménye. Mint ars poeticájában, A komédiaszínház című programdarabban megfogalmazza, a színház arra való, hogy ott az emberek együtt gondolkodjanak el az életükről, hogy az ábrázolt élethelyzetekben és jellemekben magukra ismerjenek. Tehát sosem a maszkok szemfényvesztő képmutogatása, nem a kitalált, a költött világ az elsődleges, hanem a mi valóságos világunk, magyarán játszunk-játszunk, de valójában az életünk a tét, az elé akar a költészet tükröt állítani minden elképzelhető helyzetben és konstellációban. Goldoni darabjainak egy részét jól ismerem, és szeretem az író takarékosságát (nem alkalmaz fölösleges szereplőket, feleség vagy anyós például csak akkor van a darabjaiban, ha érdekes a ﬁgurája, magyarán ha játszik; dekorációnak vagy „tölteléknek” sosincs), az újító szélmalomharcát, a szellemét, a humorát – és nagyra értékelem a „polgári jóérzés” sugallta női monológjait. Sokat elárulnak. Érdekes volna

az egyes darabokon a szerzői szándékot végigkövetni, hiszen nyilvánvalóan másképp hangzik a józan döntés Mirandolina szájából, mint esetünkben Giacintáéból, hiszen a fogadósnő szerelmes a derék Fabrizióba, a szoknyája körül forgolódó ilyen-olyan nagyurakkal csak a bolondját járatja, Giacinta viszont tiszteli és becsüli az úgyszintén derék Leonardót, csak hát nem szerelmes belé. Nem őbelé szerelmes! A két darab megírása közt nagyjából tíz év telik el. Ekkorát fordult a világ. Ott a szerelem még nem volt eladó – itt meg egyéb portéka sincs… • 2009. május 27–29. 19:00 Fesztivál Színház Goldoni: Nyaralás-trilógia – a Milánói Piccolo Teatro előadása

Km.: Andrea Renzi, Francesco Paglino, Rocco Giordano, Eva Cambiale, Toni Servillo, Paolo Graziosi, Tommaso Ragno, Anna Della Rosa, Chiara Bafﬁ, Gigio Morra, Fiorenzo Madonna, Betti Pedrazzi, Mariella Lo Sardo, Giulia Pica, Marco D’Amore Átdolgozta és rendezte: Toni Servillo

MUPA_2009_majus-junius.indd 23

21/04/2009 23:09:39

Budapesti Wagner-napok

Hőslénytan Rákai Zsuzsanna

Különös és mindenképpen jelentőségteljesnek tűnő egybeesés, hogy a német szellem veszedelmes szépségének és főképp e szépség mélyen gyökerező zeneiségének utolérhetetlen elemzője, Thomas Mann éppen Wagnernek köszönhette, hogy az emigráció a távozás patetikus gesztusai nélkül érte utol. A német zenedráma megteremtője iránt egész életében elkötelezetten rajongó író ugyanis 1933 döntő heteiben európai felolvasó-körútra utazott Richard Wagner szenvedése és nagysága című, híres tanulmányával, amelyben arra vállalkozott, hogy önnön okosan mérlegelő művészi személyiségének, mintegy beavatottságának segítségével értelmezze és megfejtse, amennyire az ilyesmi egyáltalán lehetséges, a 19. század jellegzetes zsenijének lenyűgöző hatását.

„Wagner zenéje éppúgy nem zene, mint ahogy az alapjául szolgáló drámaszöveg, amely kiegészíti, nem irodalom. Ez a zene: pszichológia, jelkép, mítosz, pátosz – minden, csak nem muzsika […] A szöveg, amely köré fonódik, s amelyet drámává teljesít ki – a szöveg nem irodalom, ám a zene az. Ez a zene, amely látszólag (és nemcsak látszólag, hanem valóban!) gejzírként tör fel a mítosz kultúra előtti mélységeiből, valójában átgondolt, kiszámított, kiagyalt, raﬁnáltan okos, és elgondolásában éppannyira irodalmi, mint amennyire a szöveg zenei. A muzsika itt őselemeire bontva mitikus ﬁlozofémák kidomborítására szolgál” ̶ írta nagy levegőt véve. Merészen kijelentette, hogy a Gesamtkunstwerk, az összművészeti alkotás nem azért növekedett összetettebb, bonyolultabb egységgé a korábbi zárt számos operánál, mert egyesítette magában a lehetséges művészi kifejezésmódok eltérő formáit, hanem kizárólag azért, mert Wagner utolérhetetlen precizitással kidolgozta azt a sajátos műfaji keveréket, amelynek egyes elemei más művészi megnyilvánulási módok alakzatai szerint rendeződnek el, szétválaszthatatlanul szoros, komplex szerkezetet hozva

MUPA_2009_majus-junius.indd 24

21/04/2009 23:09:40

létre, amely szinte mágikus erővel uralkodik a hallgatóság gondolatai, fantáziája, lelkivilága fölött. Zenei értelemben pontosan ezért kavart óriási vihart ez a roppant különös jelenség, a zenedráma azon sajátossága miatt, hogy hangzó elemeinek egymásutánját nem kizárólag, sőt, még csak nem is elsősorban zenei logika irányítja, hanem a cselekmény szükségszerű összefüggései, utalásai, asszociációs lehetőségei, amelyeket egy analitikus elme kérlelhetetlen éleslátása világít meg. És ahogyan a zene nem a zenei szerkezetek absztrakt logikája szerint szerveződik, valójában a szöveg sem dráma. Sokkal inkább epikus alkotás, mítosz és hőstörténet, és ennek válik hangzó formájává a zene, ami a mitikus történetek epikus elbeszélésének kapcsolatrendszerét tárja fel ahelyett, hogy kizárólag saját zenei szabályainak engedelmeskedne. Ebben az értelemben jelentette ki Thomas Mann, hogy Wagner zenéje a muzsika jelrendszere helyett valójában a mítosz nyelvén beszél, azon a nyelven, amely elbeszélő múltidejébe egyszerre foglalja bele „a hajdan és a majdan kettős értelmét”, kimondatlanul is ősi rítusokat idézve fel, gazdag mitikus hagyomány példázataként formálva műalkotássá a hős sorsát. Siegfried így válik halála pillanatában, amelyet Alberich ﬁa, a Gunther által átkozott vadkannak nevezett Hagen tervelt ki fáradhatatlan bosszúvággyal, nemcsak a tetralógia univerzumának világégés általi

megváltójává, hanem ókori mediterrán istenségek tükörképévé is: „Távlat nyílik itt a képes álmodás kezdetének kezdeteibe: Tammuz, Adonisz, kiket szétmarcangolt a vadkan, Ozirisz, Dionüszosz, a szétdarabolt istenek, akik visszatérnek majdan a keresztre feszített képében, akinek oldalát római lándzsa sebzi fel, hogy megismerjék – mindent, ami valaha volt és örökkévaló, a feláldozott, mord tél-meggyilkolta szépség egész világát átfogja a művész mitikus pillantása; ezért ne mondja senki, hogy a »Siegfried« alkotója a »Parsifal«-ban hűtlen lett önmagához.”

kellett volna portyázás közben (Amfortas helyett) a szenvedő Wotannal találkoznia – de még hiányzott az előzmény, tehát így kell lennie”. Ugyanilyen funkcionális, a világ rendjében betöltött szerepükön alapuló, de eltérő fejlődési fokozatot megjelenítő párhuzamot vont Wotan és Titurel személye között is: „Kicsoda Titurel? […] Wotan, […] miután lemondott a világról, része van a megváltásban, rábízzák a legszentebb dolgot, amelyet most harciasan, istenként őriz. […] Titurel annyi, mint kis Titus; Titus, a királyi tekintély és hatalom jelképe, Wotan pedig az istenek királya.”

A két (pontosabban szólva öt) monumentális alkotás, a Ring és a Parsifal felépítése, végcélja és a könyörtelen kibontakozás szolgálatában álló hős alakjának szempontjából valóban rendkívül hasonló. Jóllehet Wagner maga szívesen nyilatkozott tartózkodóan a lendületes képzettársításokkal kapcsolatban – Wolzogen Bühnenweihfestspieljét, mint Cosima naplójából tudjuk, bár becsülte, nem hallgatta el, hogy a Parsifal-Megváltó-párhuzamot némileg túlzásnak tartja –, azért a művei közötti szellemi rokonsággal, az alkotásoknak a mítosz rendjében fokozatosan egymásra épülő eszmei-szerkezeti azonosságával ő is nagy élvezettel játszott. Szintén Cosima, Liszt ﬁatalabbik lánya és Wagner második felesége feljegyzései szerint Wagner a Parsifal komponálása közben egy ízben azon tűnődött, „hogy voltaképpen Siegfriednek kellett volna Parsifalként megváltania Wotant, neki

MUPA_2009_majus-junius.indd 25

21/04/2009 23:10:02

Mindezt az építkező játékot, a világtörténelmi drámák lassú következetességgel kibontakozó katarzisának egymásba oldódását az idő szakrális szerkezetének és jelentőségének feltárása teszi lehetővé, ugyanaz a jellegzetesség, ami a kompozíciók zenei elemeit vezérmotívumokká, asszociatív-elbeszélő szerkezetek részleteivé, szimbolikus gesztusokká változtatja. A Ring és a Parsifal felépítése egyaránt a megszabott idő szentségének rabja. Mindkettő olyan hős eljövetelét várja és bontja ki, aki előre megjósolt módon fogja megszabadítani a romlott világot a bűn terhétől, helyreállítva az „idő eredeti tisztaságát és teljességét”, ahogyan Eliade fogalmazott. Ezek a hősök, ha Thomas Mannhoz hasonlóan lemondunk Wagner zárkózottan szakszerű attitűdjének tiszteletben tartásáról, bizonyos fokig a nyugati civilizáció bajnokai, akik a ciklikus világrend ismétlődő állandóságát, a meghaló és feltámadó istenek kultuszának rituális részleteit magukba olvasztva az „egyirányú idő”, a nyugati gondolkodás linearitása felé törnek utat a próféciák beteljesítésével és az univerzális rendben támadt káosz leküzdésével. A próféták jövendöléseinek egyszeri és végleges valóra váltására pedig pontosan azért képesek, mert tökéletesen ártatlanok. Erejük a tudatlanságukban rejlik, ez adja a megváltáshoz szükséges erkölcsi tartásuk kikezdhetetlenségét. Éppen azért képviselhetik a történet morális abszolútumát, mert önmagukról sem tudnak semmit, s ez. az egy irányban előrehaladó, kérlelhetetlen időnek, az ok-okozati

összefüggések titokzatos világrendjének legélesebb fegyvereivé teszi őket. Ebből következik a két hős, Siegfried és Parsifal zavarba ejtő hasonlósága is: mindketten elzárva nevelkednek apjuk végzetének árnyékában, mit sem tudva származásukról, jószerével az együgyűségig tájékozatlanok az emberi kapcsolatok rendszerét illetően, és tudatos szakrális ismereteik is alig-alig akadnak. A helyes úton kizárólag a kiválasztott hősi mivoltukat biztosító, tévedhetetlen erkölcsi érzék tartja meg őket, amelynek legfontosabb igazodási pontja éppen az, hogy mindig eszköze a megjövendölt sorsnak, az idő beteljesítésének, a szakrális egység helyreállításának. Furcsa, szinte felcserélhető azonosságuk, amelyre Wagner többször is utalt az egyre önállóbb egésszé fejlődő életmű feletti örömében, ennek köszönhetően tökéletesen logikus, mivel nem a személyük fontos, hanem a szerepük, a pozíció, amelyet betöltenek. A nevük változhat, jellemvonásaik, jellegzetes tárgyaik, a küldetésük teljesítésére való kizárólagos jogukat jelölő attribútumaik azonban változatlanok. Különösen érdekesen és plasztikusan rajzolódik ki a hősi funkció személytelensége Parsifal esetében. Wagner zenedrámája cselekményének alapjául Wolfram von Eschenbach 1210 körül befejezett Parzivalját választotta, amelyet Chrétien de Troyes szövegének részleteivel egészített ki. A történetnek azonban számos változata

maradt fenn ezeken kívül is, amelyek egymásnak ellentmondóan szövevényessé teszik a Szent Grál lovagjának középkori regényét. Elegendő csak Wolfram és Wagner szövegét, valamint a Grál-mondával szorosan összefüggő Arthur-mondakör legkésőbbi, kalandos életű írójának, Sir Thomas Malorynak az írását (a Caxtonnál 1485-ben megjelent Morte d’Arthurt) összevetni néhány szempontból, hogy egyértelművé váljék a hős személyének tagadhatatlanul homályos és feladatához mérten jelentéktelen volta. Neve, a Parsifal a kelta Peredurból ered, amelyet Wolfram Parzivalként, Wagner Parsifalként, Malory Percivale-ként használ. Wolfram Parzivaljának leghűségesebb barátja, Gawan Wagnernél alig észrevehető szerepet kap csupán, noha ő Sir Gawaine, Lot király ﬁa, Arthur unokaöccse, egyike a Kerek Asztal legdicsőbb lovagjainak. Csakúgy, mint Malory Galisi Sir Percivale-ja, aki azonban a 15. századi változatban csalóka neve ellenére csak társa a Grál valódi kiválasztottjának, Sir Galahadnak, a „főfő hercegnek”. Bár Galahad ebben a felsorolásban könnyen tűnhet elhajlásnak, vitézi sajátosságait tekintve hamar kétségtelenné válik Parzivallal való lényegi azonossága. Ő is rokona a megváltásra váró Halászkirálynak, akit Wolfram Anfortas (Wagner a Barna könyvben még a névnek ezt az alakját használta, s csak később változtatta meg), Malory Pelles, Pellam vagy Pescheur néven emleget, a különbség csak annyi, hogy míg Parzival unokaöccse, addig Galahad unokája a gyógyíthatatlan

MUPA_2009_majus-junius.indd 26

21/04/2009 23:10:05

Schloss Esterházy

Haydn Explozív 2009. április 10 – november

A 4. Nemzetközi Joseph Haydn Kamarazenei Verseny győzteseinek gálakoncertje 2009. április 24, 19.30 óra

Proms in the Park 2009. augusztus 29

Haydn és Muthspiel – Ősbemutató 2009. szeptember 4, 19.30 óra

Nemzetközi Joseph Haydn Szimpózium 2009. október 14 –17

Esterházy Vonósnégyes Fesztivál 2009. október 16 –18

www.haydnexplosiv.at 27

MUPA_2009_majus-junius.indd 27

21/04/2009 23:10:11

uralkodónak, mivel a Tó Lovagja, Launcelot nemzette a gyönyörű Elaine-nel, Pelles király lányával, akit mágikus megtévesztés folytán Guiniver királynénak hitt. Pelles király pedig Arimathiai József egyenesági leszármazottja, így el sem képzelhető a Grál felkutatására hivatottabb lovag az ő unokájánál, Galahadnél, aki pünkösd vasárnapján vörös ruhában jelenik meg Camelotban, és foglalja el helyét a Veszedelmek Székében, amelyet Merlin egyenesen az ő számára állíttatott még a születése előtt. Vörös öltözéke ugyanakkor Wolfram Parzivalját sejteti, akit Cundrie, a Grál hírnöknője a Vörös Lovagként keres Arthur udvarában, hogy ﬁgyelmeztesse, milyen bajt idézett tudatlanságával Anfortas fejére. A kiválasztott lovag halandó személyének bizonytalansága, akit voltaképpen csak a prófécia beteljesítéséhez szükséges megpróbáltatások legyőzése jelöl meg egyértelmű körvonalakkal, tovább bonyolódik a kísértő színre lépésével. Wolfram történetében Cundrie-nak nincs ilyesféle szerepe, és Chrétien de Troyes-nál is a laide demoiselle (a csúnya kisasszony) pozíciója jut neki. A kasztrált varázsló, Klingsor és a bölcs tisztaság szimbólumának, Montsalvat várának kettős vonzásában tudathasadásosan, démoni csábítóként és megtisztulásra áhítozó vezeklőként egyszerre vergődő Kundry ﬁgurája Wagner teremtménye, és egyszersmind a Parsifal

cselekményének tengelye. Ő az, aki csókjával felfakasztja Parsifalban az Amfortas iránti szánalom és együttérzés forrását, öntudatlanul is lehetővé téve ezáltal, hogy a „balga szent” megtörje Klingsor hatalmát, megszerezvén tőle a szent lándzsát, amelylyel a római legionárius valaha Krisztus testét szúrta át: „»Miként e lándzsahegy ütötte seb beforr, semmisüljetek meg itt mind, és hulljék porba e pompázatos hely!«” - írta Wagner 1865-ben a Barna könyvben olvasható cselekményvázlatában, majd így folytatta: „Meglendíti [Parsifal] a lándzsát: szörnyű robajjal összeomlik a kastély, a kert pusztasággá sivárul.” Cundrie egyszerűbb funkciójának megfelelően Wolframnál a bűnök varázskertjének efféle megsemmisítése nem szerepelt, Munsalvaesche, a „vad hegy” vára ilyesféle állhatatosságot nem igényelt a hőstől. Malory könyvében azonban igencsak hasonló mozzanat olvasható, csakhogy a Gonosz cselvetésének ellenálló lovag nem Galahad, ahogyan a korábban vázolt szerepcserének megfelelő, egyszerű helyettesítés sugallná, hanem Percivale, akit álmában előbb egy oroszlánháton lovagló fiatal nő (az Újszövetség allegorikus figurája) figyelmeztetett, hogy reggelre kelve nagy harcra kell készülnie a világ leghatalmasabb bajnokával, majd pedig egy kígyóháton, a sátán megtestesülésén közelítő idős asszony próbálta uralma alá hajtani a pogányság és a bűn jelképeként. Másnap Percivale valóban találkozott egy

szép hölggyel, aki igyekezett elcsábítani, mielőtt azonban a lovag elbukott volna, „pillantása, véletlenségből s isteni kegyelem folytán, a mezítelen kardjára esett, mely ott hevert a földön, s melynek gombjában egy vérvörös keresztrajzolat volt, s rajta a Megfeszített képe; akkor egyszeriben saját lovag voltára gondolt Percivale [...]; s a kereszt jegyével megjelölte homlokát. A sátor azon nyomban összeroskadt, s fekete füstfelleggé változott, ő pedig megfélemlett, s hangos szóval felfohászkodott.” A hit fényében porrá és füstté enyésző, csábító álomvilág összeomlásának képe olyan látványosan azonos jegyeket visel magán az idézett két leírásban (nem is beszélve Kundrynak a Barna könyv szerint „furcsa kígyóbőr övvel” összefogott köntöséről), amelyek lényegében lehetetlenné teszik, hogy az olvasó egyedi ﬁktív léttel rendelkező szereplőkként válassza külön a Wagner Parsifalját alkotó ﬁgurákat. A hős ellentmondásos személyének kuszán hol itt, hol ott felbukkanó vonásait a végtelenségig lehetne sorolni, de ennyi is elég, hogy a sajátosan összeolvadó alakok kísérteteit a kiválasztottságukat jelző tulajdonságaik és tetteik egyetlen szereplővé gyúrják össze, akit mindegy, hogy Peredurnak, Percivale-nak, Parzivalnak, Galahadnek vagy Parsifalnak hívnak-e, mert a feladata fontos, csakúgy, mint Siegfriedé, megjövendölt sorsának beteljesítése. Éppen azért dolgozta ki Wagner fáradságos munkával a

MUPA_2009_majus-junius.indd 28

21/04/2009 23:10:13

vezérmotívumok egymásra utaló elbeszélő rendszerét (amelyért komponálás közben nem győzte kárhoztatni önmagát), hogy a mitikus megváltástörténetek különböző alakváltozataiban is mindig biztosan mutassák az utat a cselekmény lényegi történéseinek kíméletlen állandósága, változatlansága felé. És ebben a tökéletesen kialakított rendszerben, ezen az erőteljes mitikus nyelven a keresztény misztériumok színpadi megjelenítése is lehetségessé vált, mert ahogyan Thomas Mann fogalmazott: „Az olyan művészet, amely érzékiségen és jelképes formulák összjátékán épül (mert a vezérmotívum is formula, sőt több annál: monstrancia, szinte már vallásos tekintélyre tart igényt), szükségszerűen az egyházi szertartáshoz vezet vissza; úgy sejtem, minden színház titkos vágya, végső ambíciója a rítus, amelyből keletkezett, pogányoknál és keresztyéneknél egyaránt. Színházművészet – ez már magában véve is barokk, katolicizmus, templom; s az olyan művész, mint Wagner, aki megszokta, hogy jelképekkel dolgozik, és monstranciákat, szentségtartókat emel a magasba, végül már szükségszerűen érezhette magát a pap édestestvérének, sőt egyenesen papnak. •

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 2009. június 11., 18. 18:00 Wagner: A Rajna kincse

Km.: Johan Reuter, Oskar Hillebrandt, Fekete Attila, Christian Franz, Hartmut Welker, Michael Roider, Thomas Jesatko, Ain Anger, Németh Judit, Herczenik Anna, Kovács Annamária, Korondi Anna, Gémes Katalin, Gál Erika 2009. június 12., 19. 16:00 Wagner: A walkür

Km.: Christian Franz, Walter Fink, Tomasz Konieczny, Christiane Iven, Waltraud Meier, Linda Watson, Németh Judit, Wittinger Gertrúd, Szabóki Tünde, Fodor Beatrix, Fodor Gabriella, Várhelyi Éva, Schöck Atala, Bakos Kornélia, Kovács Annamária 2009. június 13., 20. 16:00 Wagner: Siegfried

2009. június 14., 21. 16:00 Wagner: Az istenek alkonya

Km.: Christian Franz, Oskar Hillebrandt, Eric F. Halfvarson, Hartmut Welker, Linda Watson, Markovics Erika, Cornelia Kallisch, Gál Erika, Németh Judit, Szabóki Tünde, Korondi Anna, Fodor Gabriella, Schöck Atala Rendező, díszlettervező: Hartmut Schörghofer Km.: MR Szimfonikusok Vezényel: Fischer Ádám 2009. június 26., 28. 16:00 Wagner: Parsifal

Km. Tomasz Konieczny, Kováts Kolos, Eric F. Halfvarson, Nikolai Schukoff, Oskar Hillebrandt, Németh Judit, Rendező, díszlettervező: Szemerédy Alexandra és Parditka Magdolna, MR Szimfonikus Zenekar és Énekkar, Budapesti Stúdió Kórus Nemzeti Énekkar Vezényel: Fischer Ádám

Km.: John Treleaven, Michael Roider, Johan Reuter, Hartmut Welker, Ain Anger, Kovács Annamária, Iréne Theorin, Gál Gabi

MUPA_2009_majus-junius.indd 29

21/04/2009 23:10:17

A wagneriánus Wolf

A rajongó László Ferenc

Wagner zseniális, s egyszersmind egzaltált hívének dalaiból és Wagner-operákra írt parafrázisaiból állította össze közös, június 17-i koncertje programját a két kiváló művész, Virágh Emese és Wiedemann Bernadett. A hangverseny, amelyen az említetteken túl Wagner Wesendonck-dalai is megszólalnak majd, alkalmasint jócskán árnyalni fogja a felettébb elnagyolt képet, amit a hazai koncertlátogató Hugo Wolfról eleddig alkothatott. Virágh Emese

„December kilencedikén, csütörtökön fél tizenegykor láttam másodszorra Richard Wagnert a Hotel Imperialban, ahol egy félórán át ácsorogtam a jöttére várva. (Tudtam, hogy aznap vezényelni fogja a Lohengrin utolsó próbáját.) Végre megláttam a mestert a második emelet felől közeledni, s még a távolból mély tisztelettel köszöntöttem, amit ő roppant barátságosan viszonzott. Ahogy a kijárathoz közeledett, én előreszaladtam, s kitártam előtte az ajtót, mire ő néhány másodpercig rajtam tartotta a tekintetét, majd elindult az Opera felé. Én erre rohanni kezdtem, ahogy csak bírtam, és sikerült is megelőznöm Richard Wagner bérkocsiját. Az Opera előtt aztán újra köszöntöttem őt, majd ki akartam nyitni számára a kocsi ajtaját, de az nem nyílt, s végül a kocsis nyitotta ki helyettem. Wagner mondott valamit a kocsisnak, azt hiszem, hogy rólam. A nyomában haladva be akartam menni az Operába, de oda már nem engedtek be utána.” Az alig tizenöt éves Hugo Wolf jegyezte le ekképpen találkozását az 1875-ben Bécsben vendégszereplő, s első látásra „legyőzhetetlen vonzalmat” ébresztő Wagnerrel, mely oly meghatározó élményt jelentett a stájer (ma szlovéniai) Windischgrätzből elszármazott, s jószerével csak a zene iránt érdeklődő kiskamasz számára. Hát még, amikor pár nappal később végre valahára sikerült beszédbe elegyednie bálványával, aki ugyan elhárította magától a lehetőséget, hogy Wolf zsengéit meghallgassa és véleményt mondjon róluk („Ich verstehe gar nichts von der Musik” – azaz a mester zenei hozzá nem értéssel mentegetőzött), ám felettébb jóindulatúnak mutatkozott: „Amikor elmondtam a mesternek, hogy a klasszikusokat tekintem mintáimnak, ő azt felelte: „Helyes, helyes. Senki sem lehet egy csapásra eredeti.” Nevetett és hozzátette még: „Sok boldogságot kívánok a pályafutásához, kedves barátom. Dolgozzon állhatatosan, és ha majd visszatérek Bécsbe, bemutathatja nekem a kompozícióit.”

MUPA_2009_majus-junius.indd 30

21/04/2009 23:10:19

Hugo Wolf soha többé nem találkozott Wagnerrel (később már mindössze csak a kordiális modorú apósig, Liszt Ferencig jutott), azonban a fiatalkori emlék, s természetesen Wagner műveinek hatása egész életén végigkísérte a tragikus sorsú komponistát, s még legutolsó befejezett szerzeményeiben, az 1897-es Három Michelangelo-dalban is felbukkan A nürnbergi mesterdalnokok és a Trisztán és Izolda egy-egy motívuma. Kóros depressziója, botrányosan nehéz természete, valamint fiatalon beszerzett szifiliszének gyilkos rombolása egyaránt jócskán megnehezítette Hugo Wolf pályafutását. Mindazonáltal harmadfélszáz dalával még így, alig 43 esztendőt megélve is sikerült megújítania a Lied műfaját: lélekelemző mélységekig hatolva, páratlan drámaisággal és intenzitással. A két daloskönyv, a spanyol (1889–90) és a kétrészes olasz (1890–91, illetve 1896), s a Goethe, Mörike és mások költeményeire írt dalok garmadája a későromantika, s talán a teljes német dalirodalom legnagyobb mesterévé avatták Wolfot. Önnön zenetörténeti jelentőségével maga is tisztában volt: „Ha meghallod ezt a dalt, már csak egyet akarsz – meghalni” – írta egyik frissen elkészült kompozíciójáról (Fussreise), s hasonlóan kedvező véleményt formált többi szerzeményéről is.

Se veled, se nélküled Mathilde, a Richard Wagnert áhítatos nagyvonalúsággal patronáló zürichi selyemkereskedő, Otto Wesendonck felesége az 1850-es években került közel Wagner szívéhez, s érzelmekben gazdag kapcsolatuk vélhetőleg több volt puszta plátói vonzalomnál. 1858ban a zeneszerző első felesége, Minna elfogta Wagner egyik – a defenzívába szorult férj szerint „közönségesen félreértelmezett” – levelét, s az ennek nyomában támadt patália végett vetett Richard és Mathilde viszonyának. Mindazonáltal a Mathilde patetikusan sóvárgó költeményeire írott, ötrészes dalciklus, a Wesendonck-dalok, amit 1857 novembere és 1858 májusa között komponált a párhuzamosan a Trisztán és Izolda partitúráján dolgozó Wagner, máig kapcsolatuk romolhatatlan gyümölcsének tekinthető.

Wiedemann Bernadett

Csakhogy amíg Wagnert, Lisztet, s persze önmagát a zseniknek méltán kijáró tisztelettel emlegette, Wolf másokkal szemben a Wiener Salonblatt kritikusaként mellőzte a fölösleges udvariaskodást. Különösképpen Johannes Brahmsra zúdította mérgét, aki annak idején nem tanúsított a Wagneréhez mérhető baráti kedvességet az őt is felkereső ifjú Wolf iránt. Brahms ilyesformán mint a „gondolatok nélküli komponálás művészetének legméltóbb képviselője” kapott sűrűn ismétlődő korholásokat az epébe mártott tollú Wolftól, aki másokról nyilatkozva szintúgy nem tanúsított különösebb tapintatot. Nem csodálnivaló hát, hogy alig páréves kritikusi működése során Bécs zenei életének megannyi tekintélyes ﬁguráját haragította magára, s hogy szimfonikus költeménye, a Penthesilea, valamint operája, az Alarcón Háromszögletű kalap című munkáján alapuló A kormányzó nem talált sem nagynevű előadókra, sem rokonszenvező fogadtatásra e körben. 1896-ban Mannheimben bemutatott vígoperájának bukása alighanem jelentős mértékben hozzájárult Hugo Wolf tragikus összeroppanásához, aki nem kívánta beérni dalköltői hírnevével, s Wagner nyomdokában az opera terén is érvényesülni kívánt. Legalábbis ezt látszik igazolni a tény, hogy a komponista elméjének elborulását éppenséggel ama tévképzet jelezte környezete számára, mely szerint Mahler helyett ő lett a bécsi udvari opera

új igazgatója. „Én vagyok az Operaház igazgatója!” – állított be 1897 őszén az egyik vezető operaénekes otthonába, s igen rossz néven vette a meglepődést és a riadalmat, amit kijelentése, s máris kész terveinek ismertetése kiváltott. Életének utolsó fél évtizedét elmegyógyintézetekben, s hasonló asylumokban töltötte, tisztultabb pillanataiban második operájának partitúráján dolgozott, ám a két évtizeden át szervezetében hurcolt sziﬁlisz már nem hagyott számára időt, s 1903-ban elhunyt. Az utolsó időkben a szélütött férﬁ már nem ismerte fel barátait, s még magát sem tudta bizonyossággal azonosítani a zseniális zeneszerzővel. Mint feljegyezték, egy ízben így sóhajtott fel: „Igen, bárcsak én lennék Hugo Wolf!” •

2009. június 17. 19:30 Üvegterem „A wagneriánus Wolf” – Wiedemann Bernadett és Virágh Emese hangversenye Wolf: Három dal a spanyol daloskönyvből: Schmerzliche Wonnen; Alle gingen, Herz, zur Ruh; Weint nicht, ihr Augen Wolf–Wagner: Walkür-parafrázis Wolf–Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok-parafrázis (magyarországi bemutató) Wagner: Wesendonck-dalok

MUPA_2009_majus-junius.indd 31

21/04/2009 23:10:22

Contact

Bob Fosse nyomdokain Zöldi Gergely

Globalizáció ide vagy oda, az amerikai zenés színház merőben más, mint európai testvére. Mások ugyanis a gyökerei: míg az óceánon innen kezdettől az operett és zenés játék hagyományú musicalé lett a főszerep, az Egyesült Államokban a jazz és a varieték világa szolgáltatta az alapot. Ennek a tengerentúli iskolának jeles képviselője az a Susan Stroman, akinek díjnyertes koreográﬁáját a Madách Színház mutatja be először Magyarországon. Nem mondhatjuk persze, hogy ilyen tisztán elválik egymástól a kétféle zenés színházi hagyomány. Már a kezdetekben hatni kezdtek egymásra, hiszen a jazz nagyon hamar népszerűségre talált Európában, Gilbert és Sullivan révén pedig az operett legendás sikereket ért el az amerikai színpadokon. Tény azonban, hogy míg a magyar közönség a Csárdáskirálynő és A víg özvegy dramaturgiai és zenei hagyományain nevelkedett, és azokat fogadta lelkesen a későbbi musicalekben is, az Susan Stroman (fotó: Paul Kolnik)

amerikaiak kevésbé várták el az andalító melódiákat és a romantikát. Ezzel magyarázható többek között, hogy a Broadway legnagyobb sikerei kockázatos bemutatók lehettek Európa nagyvárosaiban – elég, ha az Amerika-szerte főistenként tisztelt Stephen Sondheim-re gondolunk. A Kis éji zene, a Company vagy a Vasárnap a parkban George-dzsal igazi színházi klaszszikusnak számít az USA bármelyik pontján, nálunk mégsem futottak be nagy és sikeres szériákat – ha egyáltalán be merték mutatni őket. De példaként említhetnénk Cole Portert is, aki Gershwinnel egyenrangú nagyság az amerikai közönség szemében, jazz alapú zenés komédiái a magyar színpadokon mégis elsikkadtak a nagyívű, romantikus és meseszerű musicalek mellett. Mondom, tisztelet a kivételnek, hiszen a más iskola ellenére vannak darabok, rendezők, koreográfusok és előadók, akik, és amik könnyedén áttörtek a kulturális akadályokon, és sikerrel „nevelik át” az elsősorban andalodni vágyó, romantikus lelkeket kicsit fanyarabb humorú, vagányabb és érzékibb szórakozásra is nyitott közönséggé. Na, nem mintha baj lenne a romantikával, csak hát érdemes meghallgatni a lemez másik oldalát is…

Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy minden út Bob Fosse-hoz vezet. Mert ha megnézzük, milyen előadásokban, milyen előadókkal dolgozott például Susan Stroman, erre a megállapításra kell jutnunk. Első nagy sikerét mindjárt egy Kander és Ebb darab koreografálásával aratta: a Flora, a vörös veszedelem az első közös munkája volt annak a szerzőpárosnak, akik később a Kabaré, a Chicago és A pókasszony csókja révén írták be magukat a zenés színház történetébe. Stroman az 1965-ös Broadway-musical több mint húsz évvel későbbi felújításában dolgozott, így már nem ő koreografálta az ősbemutató sztárját, Liza Minnellit. Minnelli egyébként állítólag Barbra Streisand helyett játszotta el a főszerepet tizenkilenc évesen, mindenesetre egycsapásra befutott vele – ahogy Stroman is 1987-ben, a felújítással. Jó, de hogy jön ide Bob Fosse? – kérdezhetnénk, ám ha felidézzük, hogy a Kander–Ebb-páros két legsikeresebb művének, a Kabarénak és a Chicagónak éppen a nagy koreográfus adott félreismerhetetlen karaktert és ízt, mindjárt érthető, hogy Stroman sem maradhatott ki a nagy mester hatása alól. Azt sem lehet véletlen, hogy a kilencvenes évek elején, amikor Minnelli nagyszabású, táncos show-val állt elő a Radio City Music Hall színpadán, éppen Susan Stromant kérte fel koreográfusnak, és egy régi, meg nem valósult álmát is vele teljesítette be. Minnellit ugyanis Fosse „teremtette meg”, a Kabaré és első tévéműsora, a Liza With a ’Z’ rendezésével és koreografálásával. Készültek jóval később egy újabb nagy zenés számra, de ez Fosse halála miatt már nem születhetett meg. Stroman volt az, aki a Minnelli-koncerten olyan stílusbiztonsággal és érzékenységgel tervezte meg Liza és táncosai mozgását, hogy a közönség szinte Fosse-premieren érezhette magát. Stroman harmadik Broadway-munkája, a Magyarországra is eljutott Crazy For You is az amerikai hagyományok ápolásának bizonyítéka: 1992-ben, ötvenöt évvel George Gershwin halála után új Gershwin-musicalt

MUPA_2009_majus-junius.indd 32

21/04/2009 23:10:25

A balettcipőtől Frankensteinig Stroman a show-koreográﬁa és -rendezés élvonalához tartozik Amerikában, de nálunk is ismerős a neve. Anne Reinking mellett ő a legjelesebb folytatója Bob Fosse tánchagyományainak. Ötéves korától tanult táncolni, táncakadémiát végzett, és 1974-ben abban a Goodspeed Operaházban mutatkozott be, ahol többek között az Annie és a La Mancha lovagja című musicalek megszülettek. Öt évvel később debütált a Broadwayn a Whoopee! című musical tánckarában, és a kilencvenes évek elején, a Gershwin-dalokra épülő Crazy For You koreográfusaként ismerkedett meg majdani férjével és alkotótársával, a rendező Mike Ockrenttel. Ockrent halála óta ő maga is rendez, legutóbbi munkája az Ifjú Frankenstein musicalváltozata volt.

mutattak be a Broadwayn. A nagy szerző dalaiból összeállított műben a koreográfus Stroman új rendezővel dolgozott együtt: Mike Ockrent ettől kezdve állandó alkotótársa, és hamarosan férje is lett, egészen a férfi haláláig együtt dolgoztak. Az utolsó közös munka a Producerek lehetett volna, ám ezt Stromannek már egyedül kellett befejeznie, vagyis a rendezői feladatokat is ő látta el. Hogy Mel Brooks darabja 2001ben a Broadway legnagyobb szenzációja lesz, olyan, amire egy évre előre kell jegyet foglalni, és később filmrendezői feladatot is hoz Stromannek – persze, akkor még nem lehetett tudni. Mindenesetre a Madách Színházban is nagy sikert aratott musical egyértelműen a zenés színház elitjének tagjává tette Susan Stromant. Közvetlenül a Producerek előtt azonban Stroman bemutatkozott már rendezőként is. Mike Ockrent – akinek legnagyobb színpadi diadala az 1937-es musical, a Me And My Girl nyolcvanas évekbeli felújítása volt – ugyanis egy időre a Warner Bros. Stúdió megbízásából filmmusicalötletek megvalósításán dolgozott, és amikor az együttműködésből nem lett semmi, továbbadta őket feleségének. Ezen ötletek egyike volt Émile Zola Thérèse Raquin című regényének zenés adaptációja, mely Thou Shalt Not címmel, Harry Connick, Jr. zenéjével és dalszövegeivel mutatkozott be New Yorkban, Stroman rendezésében.

Keveházi Krisztina

A másik a Contact, egy három részből álló táncjáték vagy balett, melyet nem élő zenekar kísér, hanem felvételről szóló zenei összeállítás, Csajkovszkijtól a Beach Boysig. Az első darab, A hinta a 18. századi francia rokokó festő, Fragonard egyik képét idézi, benne egy szolga és egy úr keresi egy ifjú hölgy kegyeit. Az ötvenes években játszódó második darab, a Megmozdultál? egy gengszter és feleségének boldogtalan viszonyát mutatja be egy New York-i olasz étterem helyszínén. A harmadik, a Kontakt a metropolisz lakóinak rideg, egymással nem törődő létezését tárja elénk akrobatikus rock and rollból és swingből vett elemekkel. A kritika tetszéssel fogadta a darabot, hamarosan táncjátékból musicallé minősítették át, s mint ilyen, 2000-ben

megkapta a legjobb musical Tony-díját. Ám mivel a színészek nem énekelnek, és dialógus is kevés van, új kategóriát hoztak létre számára: a speciális színházi produkció műfaját. Pesten is különlegesség: a Madách táncosai mellett a Magyar Állami Operaház balettszólistái lépnek fel benne. •

2009. május 22–25. 19:00 Fesztivál Színház Contact (musicalfantázia) – a Madách Színház előadása

Rendező és koreográfus: Susan Stroman

MUPA_2009_majus-junius.indd 33

21/04/2009 23:11:00

Áttekintő Május

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. péntek

Cecilia Bartoli estje „Händel Itáliában – áriák és zenekari darabok”

2009. május Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

Művészet a mesterségben Február 18.–június 30.

Anton Corbijn Április 29–től

Haydn emlékezete Március 28.–május 5. Testből font jelbeszéd Április 29.–május 20. 2. szombat

Snétberger Ferenc–Richard Bona Paolo Vinaccia

3. vasárnap

Tárlatvezetések LumiCsaládiDélelőtt Big Daddy Wilson & Ripoff Raskolnikov

4. hétfő

Cecilia Bartoli estje „Maria Malibran – a romantika forradalma”

5. kedd

MÁV Szimfonikus Zenekar / Takács-Nagy Gábor Bartók, Csajkovszkij

6. szerda

MR Szimfonikusok, Nemzeti Énekkar / Antal Mátyás Brahms, Britten

Győri Balett Keep smiling – Hódolat Chaplinnek

7. csütörtök

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Budapesti Vonósok • Iván Ildikó, Baráti Kristóf Haydn, Tóth Péter, Schubert, Vivaldi

MP3 – családi és baráti koncert Müller Péter (Sziámi), Müller Péter (író) és Müller Péter (Jonatán)

8. péntek

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Hilary Hahn • Rossini, Mozart, Dvořák

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete / Seherezádé

9. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Hilary Hahn Rossini, Mozart, Dvo řák

10. vasárnap

Zorán

12. kedd

Londoni Szimfonikus Zenekar / Valerij Gergijev Prokofjev, Stravinsky, Rahmanyinov

13. szerda

Ringató Hangulatkoncert

LumiMini Tárlatvezetések

Zenebona • Hangulatkoncert A MET A MÜPÁBAN Rossini: La Cenerentola MATINÉKONCERTEK Haydn: Aki hűtlen, pórul jár (marionett-opera)

11. hétfő

„Cifra Palota” – Anyák napja

HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Ágoston Béla, Frank London és barátaik

Tárlatvezetések LumiCsaládi Délelőtt

„Cifra Palota” – Ákom-bákom

Haydn marionettszínháza Május 10–30. Babakoncert

Honvéd Táncszínház Béres Attila–Várkonyi Mátyás: Egri csillagok Honvéd Táncszínház Béres Attila–Várkonyi Mátyás: Egri csillagok

14. csütörtök

Purcell Kórus, Orfeo Zenekar / Vashegyi György Michael és Joseph Haydn

15. péntek

Óbudai Danubia Zenekar / Kovács János Frankl Péter • Beethoven

Bozsik Yvette Társulat Varázscirkusz / Varázsfuvola

16. szombat

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP Pannon Filharmonikusok / Hamar Zsolt Szőllősy András, Michael Haydn, Mozart, Stravinsky

JAZZTAVASZ 2009 Barabás Lőrinc Eklektric; Dhafer Youssef

Ringató • Hangulatkoncert

LumiMini

Műhelybeszélgetés Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

Tárlatvezetések LumiCsaládi Délelőtt „Cifra Palota” – Vándorcirkusz

17. vasárnap 18. hétfő

„Királyi hangszerek, mennyei muzsikák” Kalevi Kiviniemi és Vígh Andrea orgona-hárfa estje

19. kedd

Old Boys 30 – jubileumi koncert

20. szerda

JAZZTAVASZ 2009 Rumba Caliente Special Elsa Valle és kubai sztárvendégei

Ringató • Hangulatkoncert

21. csütörtök

JAZZTAVASZ 2009 Budapest Jazz Orchestra • George Duke (USA)

Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

22. péntek

A Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekara / Paavo Järvi

Contact A Madách Színház előadása

23. szombat

Balogh Kálmán 50

Contact A Madách Színház előadása

Mesterek és tanítványok Május 23-31.

Tárlatvezetések LumiCsaládi Délelőtt

24. vasárnap

„Énekel az ország 2009” Beethoven: Missa solemnis

Contact A Madách Színház előadása

„Cifra Palota” – Virágos rét

25. hétfő

A Zenekadémia jazz tanszékének diplomakoncertje

Contact A Madách Színház előadása

Babakoncert

LumiMini

26. kedd

Hommage à Ligeti UMZE Kamaraegyüttes / Rácz Zoltán

Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

27. szerda

Cseh Filharmonikus Zenekar / Zdenêk Mácal Martin ů, Mahler

Goldoni: Nyaralás-trilógia A Milánói Piccolo Teatro előadása

Ringató • Hangulatkoncert

LumiMini

Cseh Filharmonikus Zenekar / Zdenêk Mácal Martinů, Mahler

Goldoni: Nyaralás-trilógia A Milánói Piccolo Teatro előadása

Szegedi Kortárs Balett • Carmina Burana LumiMini

Műhelybeszélgetés

Zenebona

28. csütörtök

Tárlatvezetések

Goldoni: Nyaralás-trilógia A Milánói Piccolo Teatro előadása

29. péntek 30. szombat

Műhelybeszélgetés

Kocsis Zoltán jótékonysági hangversenye

31. vasárnap

Rendhagyó prímástalálkozó

MINIMATINÉ Bramborry

Tárlatvezetések LumiCsaládi Délelőtt

„Cifra Palota” – Gyermeknap

MUPA_2009_majus-junius.indd 34

21/04/2009 23:11:07

2009. június, július Június

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

2. kedd

Hangulatkoncert

3. szerda

Ringató

4. csütörtök Bognár Szilvia; Herczku Ágnes és Djerdj Tímea

7. vasárnap

Bihari képeskönyv

8. hétfô

HÉTFÔ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL Harcsa Veronika Quartet

9. kedd

Honvéd Táncszínház • Fekete piros… tánc

10. szerda

KFKI Kamarabalett Bogármese

11. csütörtök

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Richard Wagner: A Rajna kincse

12. péntek

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Richard Wagner: A walkür

13. szombat

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Richard Wagner: Siegfried

14. vasárnap

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Richard Wagner: Az istenek alkonya

17. szerda

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Richard Wagner: A walkür

20. szombat

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Richard Wagner: Siegfried

21. vasárnap

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Richard Wagner: Az istenek alkonya

LumiMini

Mûhelybeszélgetés

„A wagneriánus Wolf” Wiedemann Bernadett és Virágh Emese

„HEY, JUNE!” • Karthago – 30 év Jubileumi unplugged koncert

LumiMini

Tárlatvezetések

Tárlatvezetések LumiCsaládi Délelôtt

22. hétfô

„HEY, JUNE!” • Gáspár Laci – Gospel

23. kedd

„HEY, JUNE!” • Pál Utcai Fiúk

24. szerda

„HEY, JUNE!” Bëlga

25. csütörtök

FERENCVÁROSI FESZTIVÁL Ádám Jenô Zenekar / Szentmáry Kálmán

„HEY, JUNE!” Szabad-tér, könnyû-zene

LumiMini

Tárlatvezetések

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Richard Wagner: Parsifal

27. szombat

„HEY, JUNE!” colorStar

FERENCVÁROSI FESZTIVÁL „Utcabál”

Tárlatvezetések LumiCsaládi Délelôtt

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Richard Wagner: Parsifal

29. hétfô

FERENCVÁROSI FESZTIVÁL Kibbutz Contemporary Dance Company (Izrael)

30. kedd

FERENCVÁROSI FESZTIVÁL Kibbutz Contemporary Dance Company (Izrael)

Július

Ringató

Tárlatvezetések LumiCsaládi Délelôtt

Honvéd Táncszínház Monarchia – Népek tánczai

19. péntek

„Cifra Palota” – Süss fel, nap!

Duna Mûvészegyüttes Örökkön-örökké

16. kedd

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK Richard Wagner: A Rajna kincse

Tárlatvezetések LumiCsaládi Délelôtt

Tárlatvezetések

„HEY, JUNE!” Kiss Erzsi • Árnyjátékkal, síppal, dobbal

18. csütörtök

Zenebona Hangulatkoncert

Magyar Táncmûvészeti Fôiskola Vizsgakoncert-elôzetes

15. hétfô

28. vasárnap

LumiMini Tárlatvezetések

6. szombat

26. péntek

Ludwig Múzeum

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

1. szerda

Fesztivál Színház

LumiMini

2. csütörtök

Colorado Symphony Chorus, MÁV Szimfonikus Zenekar / Duain Wolfe Verdi: Requiem

Tárlatvezetések

3. péntek

Református énekek VIII.

Robert Capa – kiállításmegnyitó

4. szombat

Tárlatvezetések LumiCsaládi Délelôtt

5. vasárnap

Anton Corbijn – A kiállítás zárónapja

8. szerda

LumiMini

9. csütörtök

MÁV Szimfonikus Zenekar / Kobajasi Kenicsiró Beethoven: IX. szimfónia

Tárlatvezetések

MUPA_2009_majus-junius.indd 35

21/04/2009 23:11:09

Amerikai-osztrák társulás magyar kísérettel

Blues feketén-fehéren Nemes Nagy Péter

Két idehaza jól ismert és kedvelt muzsikus, az amerikai Big Daddy Wilson és az osztrák Ripoff Raskolnikov tavaly év elején kisebbfajta meglepetést okozott közös produkciójával. Talán a teltebb hangzás miatt vették maguk mellé Nagy Szabolcsot, a hazai blues színpadok egyik legtapasztaltabb és legsokoldalúbb zongoristáját. Szabolcs korábban már játszott együtt és lemezt is készített Ripoffal. Big Daddy Wilson

Az amerikai Big Daddy Wilson jól ismert név Magyarországon is. Immár öt-hat éve visszatérő vendége a különböző hazai fesztiváloknak és kluboknak. Wilson Blount az észak-karolinai Edenton nevű kis mezővárosban született. Gyerekkorától szinte csak gospel- és countryzenét hallott a helyi rádióadókból. Az istentisztelet látogatása kötelező volt Wilsonnak és két nővérének, amit édesanyjuk és nagyanyjuk szorgalmazott. A vallásos háttér és a gospeléneklés természetes dolog volt a számukra. A kisﬁú a gyülekezeti gospel kórus tagja lett. Bár rendkívül félénk típus volt, mégis a zene vált Wilson számára önmaga kifejező eszközévé. Tinédzserként a 70-es évek soul- és funkyzenéje hatott rá. Ebben a dobokon és basszusgitáron játszó unokatestvérnek, Jimmy Blountnak volt nagy szerepe, így Wilson érdeklődése is e két hangszer felé irányult a kezdetekben. 16 évesen, az iskolát elvégezve elhagyta otthonát, és katonának állt. A hadsereg kötelékében Németországba küldték, és itt látott-hallott először életében blueskoncertet – 30 éves korában! Mivel mélyen vallásos közegből érkezett, nem meglepő, hogy korábban nem ismerte szűkebb pátriájában az idősebb afro-amerikaiak által csak ördög zenéjeként titulált bluest. „Végre megtaláltam, amit kerestem. Ez a nekem való zene, ez az én zeném!” – mondta Wilson a koncertet követően. Egy héttel később megalakította első saját csapatát. „A funk, a soul, a gospel és a country még mindig közel áll hozzám, de semmi nincs, ami a bluest felülmúlhatná” – nyilatkozta később. Az évek során néhány blues- és soulegyüttesben énekelt, majd a „vissza a gyökerekhez” jelszóval az akusztikus blues felé fordult. Társult a gitáros Wolfgang „Doc Fozz” Felddel és 2004-ben elkészítette első albumát My Day Will Come címmel. A Németországban felvett anyagot a budapesti Crossroads Records adta ki. Ezt megelőzően egy németországi fesztiválon Big Daddy és Wolfgang megismerkedett a szájharmonikás Oláh Andorral és akkori

MUPA_2009_majus-junius.indd 36

21/04/2009 23:11:10

csapatával az ugyancsak akusztikus vonalon dolgozó Dr. Valter & the Lawbreakers nevű formációval. A találkozást követően a két muzsikus meghívást kapott a Blues Patika Jamboree-ra, a Blues Patika Közhasznú Alapítvány nyári bluestáborába. A két formáció zenészei Budapesten elkészítették a Get On Your Knees And Pray című lemezt, amelynek előadói Big Daddy Wilson & the Mississippi Grave Diggers néven léptek fel a továbbiakban. Big Daddy a következő albumát 2005-ben a Győri Balázs vezette Déja Vu stúdióban vette fel gitáros társával és néhány számban magyar muzsikusok is közreműködtek, köztük Ferenczi György (szájharmonika, hegedű) vagy Marosi Zoltán (harmonika). Ripoff Raskolnikov a hazánkban legtöbbet koncertező külföldi muzsikus, 1987-es első itteni fellépése óta állandó visszatérője a magyarországi blues-színpadoknak. Fellépett minden valamirevaló fesztiválon és klubban ez a rendkívül szimpatikus osztrák zenész. A grazi születésű 54 éves muzsikus évekig élt Angliában és többször koncertezett az Egyesült Államokban is. Elektromos és akusztikus gitáron játszik és énekel,

Hazai lemezek Ripoff Raskolnikov lemezein saját dalok hallhatók, kivéve a 2001-ben megjelent Alone And Acoustic című feldolgozásokat tartalmazó CD-t, melyet a hazai Partisan Records adott ki. 2006-ban két lemezt is publikált. Az Everything Is Temporary magyar muzsikusok közreműködésével készült és szintén itteni kiadvány, az A38 gondozásában. A lemezen felcsendülő dalok szervesen beépültek Ripoff koncertműsorába. A másik lemez zenei anyaga Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének színpadi előadásához készült a salzburgi Theater Ecce részére, a rendező Reinhold Tritscher felkérésére. A szerző egyetlen gitáron maga játszotta fel kompozícióit. Az instrumentális darabok mellett néhányat el is énekelt. Hogy a dalok egyike-másika a színpadon kívül is megállja a helyét, arra ékes bizonyíték, hogy az angol Ian Siegal műsorára tűzte és lemezre játszotta Ripoff The Horse Dream című szerzeményét.

de a zongora billentyűit is nagyszerűen ütögeti. Önálló műsorában főleg saját dalai hallhatók. Dalai régi szerelmekről, utazásokról, a mindennapok gondjairól és szépségeiről szólnak. Felvételeivel egyaránt összefuthatunk különböző televíziós csatornákon és a rádióállomásokon is. Karizmatikus előadó, egyéni stílusú gitáros, énekes, akinek játékára egyaránt hatást gyakoroltak a blues nagy öregjei (John Lee Hooker, Muddy Waters, Skip James, Robert Johnson, Taj Mahal és Buddy Guy) vagy a rock kultikus ﬁgurái (Keith Richards, Tom Waits, Bob Dylan, Van Morrison). Dalszerzőként jó eséllyel Európa egyik legjobbját tisztelhetjük személyében, egyáltalán nem túlzás, amikor Dylan és Tom Waits neve merül fel az összehasonlítások alkalmával, sőt egyes szakírók az „alpesi Tom Waitsként” emlegetik. Az első budapesti fellépése óta eltelt bő húsz év alatt Ripoff megtanult folyékonyan magyarul, és olyan előadók tekintik a mai napig mesterüknek, mint a Palermo Boogie Gang, a Muddy Shoes, a Quimby vagy Ferenczi György. Bár a plakátokon csak Big Daddy Wilson és Ripoff Raskolnikov neve szerepel, kettejük mögött a műsorban fontos szerep jut a zongorista Nagy Szabolcsnak. Ha valaki blues-zongorázásról beszél felénk, akkor az 1969-ben, Gyulán született Szabolcs neve kikerülhetetlen. A Muddy Shoes alapító tagja, a Hobo Blues Band zongoristája és hangszerelője volt. Tomsits Rudolf, a néhány éve elhunyt trombitás

csak „Zeneigazgató Úrnak” szólította. Tavaly ősz óta már nem tagja a HBB-nek, de jó néhány más produkció résztvevője. Többek közt a Tom Waits-dalokat előadó Braindogs nemzetközi társulásnak, a Ray Charles Tribute produkciónak, Ripoff Raskolnikov Allstars zenekarának, a Varga János Projectnek, vagy a Hobo Blues Bandből kivált zenészek alkotta HHB-nek, a Hárshegy Bandnek. Közreműködött a Ghymes együttes lemezén, és a zenekar tagjával, Szarka Gyulával is ad koncerteket. Minden kétséget kizáróan Nagy Szabolcs az egyetlen olyan hazai muzsikus, aki egyformán otthonosan mozog a klasszikus zene világában, valamint a huszadik század eleji autentikus blues univerzumában. Klasszikus zeneszerzői szakon végezte a konzervatóriumot , korábban Szegeden kamarazenét és zeneelméletet oktatott. A technikai virtuozitás esetében kiemelkedő stílusérzékkel párosul, így természetes, hogy egyike a legkeresettebb zenészeknek. Saját neve alatt két lemeze jelent meg eddig, és harmincnál több albumon működik közre. •

2009. május 3. 19:30 Fesztivál Színház Big Daddy Wilson & Ripoff Raskolnikov (USA–Ausztria) Km.: Big Daddy Wilson (ének, ütőhangszerek, gitár), Ripoff Raskolnikov (ének, gitár), Nagy Szabolcs (zongora)

MUPA_2009_majus-junius.indd 37

21/04/2009 23:11:11

Ágoston Béla

Népzene, jazz és klezmer Vörös Eszter

Magát zeneközelítőnek nevezi, mások őt avantgárd zenésznek. Hogy melyik kifejezés illik rá igazán, az az eredmény szempontjából mindegy: Ágoston Béla zenei kísérletezéseinek számos területe akad, így otthonosan mozog többek között a jazz, a magyar népzene, a rock, a klezmer világában. Az egyes műfajok nemcsak külön-külön, hanem egymásba olvasztva is meggyőzően szólnak az általa vezetett zenekaroktól. A multiinstrumentalista zenész legújabb együttese, a Gabona az improvizatív és a népzene kölcsönhatásával kísérletezik, ahogy ő mondja, ez a nyers erő színtere, szemben jelenlegi másik együttesével, az Agostones formációval, amelyben a dudaszó kap hangsúlyt és talán egy kicsit ﬁnomabb hangvételű zenét nyújt. S Ágoston Béla (fotó: Szabó Bernadett)

bár most „csak” ebben a két zenekarban kamatoztatja sokrétű tudását, Ágoston Béla a Dél-alföldi Szaxofonegyüttes alapító tagjaként a zenekar alt- és tenorszaxofonosa, illetve basszusklarinétosa volt, az Ágoston Quartetben pedig jazz-zenészekkel igyekezett a zenei határok lebontására. A négytagú Gabona (Ágoston Béla altszaxofon – altklarinét, Mazura János – tuba, Móser Ádám – harmonika, Geröly Tamás Sándor – dob) ezúttal hazai zenész barátokkal, Dely Róbert gitárossal és Benkő Róbert bőgőssel bővül ki és egy New York-i jazzklezmer sztárt lát vendégül. Frank London, aki többször járt már Magyarországon, a tengerentúlon készül majd a fellépésre, miután megkapta a magyar együttes tervezett előadásának anyagát, amely elsősorban népzenére épül. Természetesen tőle sem idegen a zenei határok átlépése, hiszen a jól ismert Klezmatics zenekarral, a Hasidic New Wave nevű klezmer-, jazz- és rockzenét ötvöző együttesével, vagy a Frank London’s Klezmer Brass Allstars zenekarral igencsak sok stílus területére kalandozik. Így aztán több világ, kultúra és műfaj találkozik majd a Művészetek Palotája színpadán: az erős népzenei alapokat adó

magyar zenészek játékára az amerikai trombitás a nyugati világban született jazz és a zsidó zene egyvelegével válaszol – mivel Ágoston Béla kérésére Frank London haszid eredetű dalokat is beilleszt a műsorába – erősen improvizatív módon. A fellépést egy egész éjszakás stúdiófelvétel előzi meg, amely jó alkalom lesz arra, hogy a zenészek közös próbát tartsanak. A készülő lemez címe az egzotikusan hangzó Tikmonka lesz – aki még nem hallotta volna e szót: a csángók hívják így a tojást. A címadást a húsvét, a különböző kultúrák találkozásából született alkotás öröme és számos filozófiai gondolat inspirálta amellett, hogy a szó hangzása is tagadhatatlanul megtetszett a zeneközelítő fúvósnak. A mostani koncert ötlete valójában már jóval korábban megszületett: Ágoston Béla egy másik zenekarával, a Magia Nostra című lemez készítésének idején. Zenészek jöttek-mentek azóta, a Magia Nostra, vagyis Ágoston Béla egyfajta hitvallása azonban megmaradt: „A zene egy olyan varázslatos dolog, amely minden ember lelkében benne van. A zene egy ősi adomány annak, aki hallhatja és felfoghatja. A figyelem kitágítása, a másik meghallgatása, az adott pillanatban megszülető muzsika élvezete a mi mágiánk. Erre vagyunk mi hivatottak.” •

HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL 2009. május 4. 19:30 Fesztivál Színház Ágoston Béla, Frank London és barátaik

Km.: Ágoston Béla (altszaxofon, altklarinét), Mazura János (tuba), Móser Ádám (harmonika), Dely Róbert (elektromos gitár), Glaser Péter (bőgő), Geröly Tamás Sándor (dob) Vendég: Frank London (trombita)

MUPA_2009_majus-junius.indd 38

21/04/2009 23:11:13

MP3

Hanghatárátlépők Sisso

Családi és baráti koncertet tart a Müller família. A tömörített hangzó fájl elnevezésére utaló, egyszersmind a három azonos nevű férﬁtag nevének kezdőbetűit magába foglaló MP3 cím eleve jellemző a mesterdalnok Sziámi kiapadhatatlan fantáziájára.

Müller Péter

Müller Péter Sziámi (fotó: Újfalusi József)

Müller Péter Jonatán

Müller Péter Sziámi immár a hazai dalszövegírás doyenje. A nyolcvanas évek underground rákendrollján szocilaziálódott generáció és a mai ﬁatalok egyaránt ismerik verseit, hiszen zenekara, a Sziámi töretlenül működik. Az előre látó csecsemő című dalt tizennyolctól ötvenig éneklik a koncertjárók, akik korra és nemre való tekintet nélkül – apák és ﬁúk, anyák és lányaik – összegyűlnek például a Gödör Sziámi klubjában is. Sajnos szomorú aktualitása van a régi Sziámi-számoknak, hiszen nemrég hunyt el Gasner János gitáros, zeneszerző, aki Müller Péter Sziámival együtt alapította és vitte sikerre a zenekart. A Müller–Gasner-szerzőpár statisztikailag biztosan vezet a legtermékenyebb dalírók elméleti versenyében, és mivel Müller Péter Sziámi dalgyűjtő és dalteremtő, aki szívesen utazik a műfajok között, abban biztosak lehetünk, hogy zeneszámokban nem lesz

hiány az MP3 koncerten sem. A Sziget Fesztivállá növő Diáksziget egyik alapítója, valamint számos zenei esemény, mint például az impozáns Miskolci Operafesztivál vagy a fiatal zeneszerzőket és szövegírókat ösztönző Songwriters sorozat kitalálója ezúttal nevelőapjával, a népszerű író Müller Péterrel és nagyobbik fiával, Müller Péter Jonatánnal lép színpadra, ráadásul először ebben a formációban, úgyhogy izgalmas meglepetésnek ígérkezik az est. Persze, a rokonokon kívül számos barát vesz részt a koncerten, műfajra való tekintet nélkül, valamiféle nagy zenei tüzet rakva, amely mellett melegedhetnek a hallgatók. A rock, pop, jazz, folk, sőt opera kiválóságai lépik át közösen a hangkorlátokat: Tolcsvay László, Babos Gyula, Kerényi Miklós Gábor, Novák Péter, a Baltazár Színház színészei, Kirschner Péter, Magyar Péter, Molnár Gábor, Bánfi Tibor, Ducsai Szabolcs, Szabó

Attila, Horváth Bálint, Balogh Mari, Müller Anna és Müller Máté biztosan ott lesz. És bemutatkozik egy londoni koncert után először a hazai színpadon egy új Müller Péter Sziámi formáció is. A Szakcsi Lakatos Bélával alkotott, Jazzy Chanson duó néven bevezetett alakulat friss műsort ígér, új zenei szeleket szándékozik fújni, de minden bizonnyal az egész dinasztikus Müller show emlékezetes marad. Meg biztosan tovább növeli a barátok, rokonok táborát, amely már így is valóságos mozgalom és nem politikai, hanem zenés, úgyhogy muszáj győznie és meggyőznie az új jövevényeket. Gyarapodhat a család. • 2009. május 7. 20:00 Fesztivál Színház MP3 – családi és baráti koncert Km.: Müller Péter (Sziámi), Müller Péter (író), Müller Péter (Jonatán)

MUPA_2009_majus-junius.indd 39

21/04/2009 23:11:16

Jazztavasz 2009

Várd a májust jazzesen! Bércesi Barbara

A jazzbe már születésekor belekódolták, hogy története során a világ legkülönbözőbb sarkaiban keletkezett zenéket fogja önmagába olvasztani, hiszen maga is egyfajta fúzió gyermeke, s lételeme, az improvizáció, sok autentikus és újabb keletű muzsikának is sajátja. Egy 21. századi jazzfesztiválnak elhagyhatatlan jellemzője a stiláris sokszínűség, amellyel emlékeztet rá, hogy a jazz műfaja mindig befogadó marad a vele kapcsolatba kerülő irányzatokkal.

Bigband jazz A jazz fősodrához legközelebb eső produkcióra a Jazztavasz fesztivál zárónapján kerül sor a tízéves Budapest Jazz Orchestra koncertjével, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. S ha már születésnapos a BJO, világsztár vendégművész is dukál melléjük. A zongora és a mikrofon mögött a funk jazz egyik hercege, George Duke foglal helyet ez alkalommal. A BJO puszta léte lehet, és reméljük, marad a cáfolata annak a megállapításnak, hogy a történelem ismétli önmagát. A jazztörténetben a bigbandkorszak a swing stílus elterjedésével párhuzamosan indult, majd a gazdasági válság és a világháború következményeként fellépő általános elszegényedés eredményeképp sorra kellett szélnek eresztenie zenekara tagjait többek

George Duke

MUPA_2009_majus-junius.indd 40

21/04/2009 23:11:20

közt Count Basie-nek, Benny Goodmannek és átmenetileg Tommy Dorsey-nak. Bár a válság most is világméretű, mi mást kívánhatnánk a tizenhat tagú nagyzenekarnak, mint azt, hogy akár Duke Ellington big bandje, ők is töretlenül folytathassák pályájukat még hosszú évtizedekig, és vendéglistájukat, melyen Dave Liebman, Bob Mintzer, Johnny Grifﬁn, Peter Erskine,

saját szerzeményekből. Természetes, hogy a hangversenyzongora mellett szintetizátoron játszani és énekelni is hallhatjuk a hatvanhárom éves funk jazz-nagymestert. George Duke több mint négy évtizede kezdte a pályát, s éles stiláris kanyarokat tett, mielőtt a neki leginkább fekvő jazz funkhoz kilyukadt – ezt mutatja partnereinek névsora is: játszott Jean-Luc Pontyval, Frank Zappával, Cannonnball Adderleyvel és Sonny Rollinsszal. A hetvenes évek végén aztán Stanley Clarke-kal alapított zenekart Clarke-Duke Project néven. Ezután főként popproducerként dolgozott, mely tevékenysége öt Grammyt hozott neki, de a jazznek soha nem fordított hátat, s időközönként kiadott új lemezeket is. A 2006-os In a Mellow Tone áll eddigi munkái közül talán a legközelebb a mainstream jazzhez (melyről a Müpa-beli koncerten is felcsendülnek majd áthangszerelt szerzemények), a 2008ban napvilágot látott Dukey Treatsszel pedig visszatért a ragadós funk világához. Bár koncert-beharangozókban gyakran olvashatunk kilátásba helyezett meglepetésekről, ez alkalommal valóban lesz belőle, méghozzá kettő is, és egyik kellemesebb, mint a másik.

Afro-kubai jazz

Ramon Valle (fotó: Fabienne de Vilder)

Jasper van’t Hof és Kevin Mahogany is szerepel, további nevekkel gazdagíthassák. A BJO különös szinergiában működik zongoristákkal. Tavaly megjelent CD-jüket, az Imagest, amelyet Oláh Kálmánnal vettek fel, a legpatinásabb amerikai jazz-szaklap, a Down Beat négy csillagra tartotta érdemesnek, melynek szöveges megfelelője: kiváló. (5-öst a mérföldkő jelentőségű remekművek kapnak.) Más orgánumok is elragadtatva szóltak az albumról, a Jazzreview.com című portál egyenesen úgy fogalmaz: ha valaki 2008-ban csak egyetlen bigbandlemezt vásárolna, legyen az az Images! S ha a hallgató úgy dönt, 2009-ben csak egy bigbandkoncertet hallgat meg, nem dönthet rosszul, ha a BJO George Duke-kal közös fellépésére vált jegyet. Duke, ahogy a BJO is, régóta készül erre a közös munkára: a bigband számára készít hangszereléseket kedvelt örökzöldekből és

A jazzt, mint tudjuk, afro-amerikai és európai zenei szálakból sodorták, s cseppet sem volt meglepő, amikor a kubai zene fonala is csatlakozott e szövethez. Az afro-kubai, avagy latin jazz nyomai már az 1920-as években felfedezhetőek a fősodort alakító előadók játékában, így például Jelly Roll Morton zongoraszólóiban, melyekben spanyolos ritmizálást alkalmazott. Márpedig Morton nem kevesebbet állított, mint hogy ő találta fel a jazzt 1902-ben, tehát ha valaki, ő tudta, mit tehet vele. Persze a jazz nem oly egzakt létező, mint a golyóstoll, amiről el lehetne képzelni, hogy egy személy találta fel, de ez más lapra tartozik.

A bebopnak viszont ettől kezdve egyre többet alkalmazott fűszerévé váltak a latin, főleg a kubai ritmusok, lett légyen a közeg bigband vagy kiszenekar. Amíg a jazz megőrizte táncolható mivoltát, és még azon túl is időről időre megjelent benne a latin ritmusvilág lüktetése, a latinos dallamalkotás és díszítések, illetve a konga, a bongó, a timbales és más ütőhangszerek alkalmazása. Stan Kenton zongorista-zenekarvezető, Cal Tjader vibrafonos, Tito Puente és Mongo Santamaria ütőhangszeresek egykor mind rendkívül jelentős képviselői voltak a műfajnak, s a sort még hosszan lehetne folytatni, míg elérünk a jelenig. Az elhagyhatatlan nevek közt van Chico O’Farrill zenekarvezető, Bebo Valdes zongorista és ﬁa, Chucho, Ray Barretto ütőhangszeres, Eddie Palmieri zongorista, Paquito D’Rivera klarinétosszaxofonos, Arturo Sandoval trombitás vagy Gonzalo Rubalcaba zongorista. Ramon Valle zongorista, a Jazztavasz 2009 középső napjának sztárja még csak negyvenöt éves, de már olyan jelentős személyiségekkel játszott együtt, mint Roy Hargrove trombitás, és állandó partnerének tekintheti Horacio „El Negro” Hernandez dobost, aki magával Dizzy Gillespie-vel, Gonzalo Rubalcabával, Michel Camilóval és a latin rock hősével, Carlos Santanával is dolgozott. Valle pályája sajátosan alakult: klasszikus zenei képzést kapott, s a jazzel is – ha lehet ilyet mondani – annak vegytiszta formájában ismerkedett meg közelebbről, majd erre az alapra helyezte a tradicionális kubai stílusokra jellemző megoldásokat. Így válik zenei megközelítése rendkívül egyénivé, amelyet például Danza Negra Elsa Valle

A kubai zene hivatalos beiktatása a jazzbe Dizzy Gillespie nevéhez fűződik. Trombitás kollégája, Mario Bauza hívta fel ﬁgyelmét egy bizonyos Chano Pozo nevű kubai ütőhangszeresre, akivel Gillespie jelentős felvételeket rögzített 1947–48-ban. Együttműködésük csak azért szakadt meg, mert Pozo heves vérmérsékletének következtében végzetes kimenetelű verekedésbe keveredett egy harlemi mulatóban.

MUPA_2009_majus-junius.indd 41

21/04/2009 23:12:28

Nu jazz

Dhafer Youssef

című, Ernesto Lecuona zongorista-zeneszerző emléke előtt tisztelgő albumán is hallhatunk. Május 20-án nemcsak ő, hanem triójának állandó bőgőse, Omar Rodriguez Calvo is jelen lesz. A harminchat éves Calvo szintén klasszikus zenével kezdett, aztán jazzel és popzenével is foglalkozott. Partnerei közt ott volt a gitáros Mike Stern vagy a harsonás Nils Landgren is. Elsa Valle, Ramon húgának nevét, előadóművészi tehetségét és az általa vezetett formációkat pedig aligha kell bemutatni a magyar közönségnek. Egy ideje mindkét testvér Európában él, míg Ramon Németországot, Elsa Magyarországot választotta otthonául. Az énekesnő Rumba Caliente formációjában mindazok az izgalmas, autentikus zenei elemek megtalálhatók, amelyek annak idején Dizzy Gillespie-t is elkápráztatták, s előfordulhat, hogy ezen az estén épp a kubai vendégművészek gondosodnak majd inkább a jazzes ízekről. Barabás Lőrinc Eklektric

A visszaszámlálás során pedig elérkeztünk a május 16-i, Fesztivál Színház-beli nyitókoncertekig, s egyben a legkurrensebbnek nevezhető jazzirányzatig, amelynek gallyait – hiszen ágnál is vékonyabbak ezek a különbségek – összefoglaló néven nu jazznek szokás hívni. E stílus legfontosabb jellemzője, hogy nagymértékben támaszkodik az elektronikus hangszerek, a számítógépprogramok által létrehozott hangminták, a lemezjátszó-recsegtetés (scratchelés) által keltett hanghatásokra. Az alaplüktetés (groove) gyakran statikus, monoton; a kompozíció viszonylagos oldottságával, inkább jelzésértékű csomópontok alkalmazásával nőhet az improvizációk szabadságfoka. És szabadabb módon válik lehetségessé más hangzó tradíciók beemelése az alapszövetbe: nem ritka megint csak az afro-kubai, a brazil zene, a reggae, az indiai vagy az arab zene alkalmazása, akár csak hangmintákon. A Barabás Lőrinc Eklektric a jazz mellé a hiphop, a dub, a reggae, a French house vagy az elektronika elemeiből válogat, s ezt oly sikeresen teszi, hogy a jazzközeli előadók esetében ritka módon népes rajongótáborra tett szert. Bátran állíthatjuk, hogy kultzenekarrá vált. Persze az építőkockák közül ügyes kézzel válogatni egy dolog, de a siker magyarázatához hozzá tartozik a hangszerek ésszel és lélekkel való megszólaltatása is. Nemcsak a zenekarvezető-névadó trombitásról, de formációjának minden tagjáról elmondható, hogy ﬁatal kora ellenére egyenként és csapatban is saját hanggal bír. Az este fő produkciójának vezetője, Dhafer Youssef Tunéziában született, ami eleve meghatározta zenei pályájának kezdetét.

Ötévesen a helyi iszlám közösség szigorú hagyományai szerint tanult énekelni, majd autodidakta módon, de a hangszer tradicionális megszólaltatási módjait tiszteletben tartva sajátította el az udon, az arab lanton való játékot. Zenéje az iszlám spirituálismisztikus vonalából, a szuﬁzmusból és az arab költészet trubadúrhagyományából indul ki, s ez a vonal fut össze egyéni módon a jazzel és az electronicával, azaz a nu jazzel. Youssef jelenlegi, a kísérletező norvég jazz-szcéna üdvöskéivel alakított zenekarában éteri effektek, masszív basszusalapok, feszes és komplex ritmusok találkoznak csipkeﬁnomságú udfutamokkal és földöntúli énekhanggal, így hozva létre múlt és jelen, hagyomány és modernitás, akusztikus és elektronikus hangzások ölelkezését. •

JAZZTAVASZ 2009 2009. május 16. 19:30 Fesztivál Színház Barabás Lőrinc Eklektric; Dhafer Youssef (Tunézia)

Km.: Barabás Lőrinc Eklektric (tagjai: Barabás Lőrinc/trombita, Premecz Mátyás/billentyűs hangszerek, Bata István/basszusgitár, Delov Jávor/ dob, Fábián Juli/ének, Sena Dagadu (MC Sena)/ének, Élő Márton/pozan, DJ QC/scratch), Dhafer Youssef (ud, ének), Eivind Aarset (elektromos gitár), Audun Erlien (bőgő), Rune Arnesen (dob) 2009. május 20. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Rumba Caliente Special – Elsa Valle és kubai sztárvendégei

Km.: Elsa Valle (ének), Ramon Valle (zongora), Omar Calvo Rodriguez (bőgő), Nils Fischer (ütőhangszerek), Winand Gábor (szaxofon, fuvola, ének), Petz Bálint „Pan Con Solo” (gitárok, tres) 2009. május 21. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Budapest Jazz Orchestra

Km.: George Duke (USA)

MUPA_2009_majus-junius.indd 42

21/04/2009 23:12:34

*AZZYÜ3WINGÜ#$

ÜÜ!ÜJAZZÜARANYKORfNAKÜLEGJOBBÜDALAIÜAÜM}FAJÜKLASSZIKUSAITvLÜmSÜNAPJAINKÜCSILLAGAITvL ÜÜ!Ü Ü*AZZYÜRfDIvÜVADONAT{JÜ#$ JEÜAÜBOLTOKBAN ÜmSÜAÜWWW JAZZY HUÜWEB SHOPJfBAN

MUPA_2009_majus-junius.indd 43

21/04/2009 23:12:53

Balogh Kálmán 50

Balogh Kálmán színeváltozásai Kelemen László

Eddig azt hittem, csak én öregszem: meglepett ez az ötvenes szám. Rég találkoztam már a csapattal, amellyel fiatalságunkat éltük rendkívül hosszú turnékon, különböző földrészeken szűk busz-, autó- vagy repülőgépülésekbe tömörödve. Balogh Kálmán annak a fiatalembernek maradt meg emlékeiben, aki rengeteg közös történet részese vagy hőse volt. Emlékszem, amint még „ifjú titánként” legújabb cimbalomdarabommal kínoztam, s ő ezt türelmesen, sőt érdeklődve viselte, hogy aztán a koncerten saját képére igazítva a darabot nagyot alkosson. Emlékszem az általa aprólékosan elmagyarázott cigányzenei harmóniákra, a mindig nyerő Tendl számra, amivel ’88-ban először turnéztuk végig Amerikát. A zürichi utakra a fekete, hétüléses Volga kombival, ami miatt a jó svájciak KGB-ügynöknek néztek minket, és riadtan spricceltek el mellőlünk. Vagy az egyhuzamban levezetett Washington–Florida-távra, az óriásgekkókra a szállodában, a „tuxedo”, azaz frakk bérlésére a Philadelphiai Szimfonikusoknál. A hollandiai konyhára, ahová Neti Sanyi bácsinak külön kályhát állítottunk be, hogy ne fázzon. Az igaz, fiúi szeretetre, amellyel az öreg, erdélyi cigányembert vigyázta, ahogyan leste és raktározta minden szavát. A színpadra készülődés gondosságára minden egyes fellépés előtt: haj, cipő, ruha, fésű, kefék, kisolló és az elmaradhatatlan cimbalomverős kopácsolás bemelegítésnek. A koncert közben bedobott viccekre, amik akkor is nevetést gerjesztettek, ha nem egészen értették őket – a hallgatók egyszerűen megérezték a személyiség kisugárzását. A bármit bármikor bárkivel „összebútorozó”, koncert utáni jam sessionökre, Svédor-

szágtól Egyiptomig, Moldvától a chicagói füstös kocsmáig. Az állandó „rohadtnehéz” cimbalomcipelésekre: ki a kocsiból, be a terembe, ki a teremből, be a szállásra. Emlékszem a mindig udvarias, minden érdeklődő kérdést megválaszoló Kálmánra, aki ezért mindig utolsónak ült be közénk. A rendszeres hazatelefonálásokra, a távoli család utáni vágyakozásra. Az állva-ülvefekve elfogyasztott pizzahegyekre, az örökös ásványvizekre, a késő esti leroskadásra a videó elé, a magányra az egyen-szállodaszobában. Te is emlékszel, ugye, Kálmi? Könnyedén belibbensz a színpadra, és kezdetét veszi a varázs. Mosolyogva, óvatosan és lazán kézbe nyalábolod a közönséget, és elkezded őket vezetni. Ők pedig először hitetlenkedve, majd lassan megbabonázva követnek, mint egy csodát. Lesed a pillanatot, hogyan kerekítheted tökéletessé a kikívánkozó zenét. Aztán egyszer csak kilősz, mint a rakéta, nyomodban fehér sistergés… vagy érzelemtengerek mélyére merülsz, ahol a szomorúság és a sötétség az úr. Arany csárdások, zöld hórák, barna keservesek között vezetsz, múlt és jelen közt szlalomozol, mindig előre, a fény felé. Mi

meg ájultan követünk, és ha vége, zavartan nézünk szét, mint valami hipnotikus álom után. A cimbalom ismét csak hangszerré válik, amelyet cipelni kell, és Te ott mosolyogsz mögötte szerényen hajlongva. Kálmi, te nem öregszel, csak vagy, mint Próteusz, a görög tengeri isten, aki képes volt bármilyen alakot felvenni. A te esetedben az ötven csak virtuális szám, hogy érezzük, mi milyen öregek vagyunk. • 2009. május 23. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Balogh Kálmán 50

I. rész: Sebestyén Márta (ének), Doór Róbert (nagybőgő), Mester László (brácsa), Vizeli Balázs (hegedű), Balogh Kálmán (cimbalom), Berecz András (ének), Lakatos Róbert (hegedű) II. rész: Balogh Kálmán Gipsy Cimbalom Band (tagjai: Balogh Kálmán/cimbalom, Bede Péter/ szaxofon, Novák Csaba/nagybőgő, György Mihály/gitár, Kovács Ferenc/ trombita, hegedű, Frankie Lato/ hegedű), Sebestyén Márta (ének), Alan Bern (harmonika, ének), Marin Bunea (hegedű), Adam Stinga (trombita), Peter Ralcsev (harmonika), Balogh Gusztáv (ének)

MUPA_2009_majus-junius.indd 44

21/04/2009 23:12:54

MUPA_2009_majus-junius.indd 45

21/04/2009 23:12:58

Rendhagyó prímástalálkozó

Hagyományok végtelenje Vermes Laura

Népzenei revivalt élünk át, úgy tűnik, a hagyományos Kárpát-medencei dallamok, hangszerek, előadásmódok elixírként hatnak a kortárs zenére. Az előadókat, produkciókat azonban egész világok választják el egymástól attól függően, ki mennyire birtokolja ezt a zenei nyelvet, ki milyen mélységében, milyen érzékenységgel nyúl hozzá, vagy melyik tájegység hagyománya érintette meg. A Rendhagyó prímástalálkozó attól rendhagyó, hogy nem hagyományos értelemben vett prímások játszanak, hanem olyan kiemelkedő jazz-, rock-, világ- és komolyzenészek, akiknek különleges kötődésük van a népzenéhez. Szaxofon-, cimbalom- és gitárprímások mutatják meg, hogy a hagyományok végtelenjéből pontosan mit jelent nekik a népzene. Dresch „Dudás” Mihály szaxofonos az amerikai bebop és az erdélyi zene egyedülálló alkimistája. Saját maga taposta ki ezt a járhatatlannak hitt utat, és találta meg azt a szűk ösvényt, ahol a szárnyaló improvizáció és a kötött forma, a nagyvárosi kaotikus lüktetés és a különleges erdélyi lelkület olyan erőteljes harmóniában jelenik meg, amit mi magunk, de a fekete amerikai jazz-zenész is ámulva hallgat. Dresch Mihály a John Coltrane-féle jazz felől indult a nyolcvanas években, és mára már azt vallja, zenéjének alapja az erdélyi népzene; improvizációi leginkább a furulya alapú gyimesi dallamokra épülnek. Ugyan ki gondolta volna nem olyan rég, hogy a cimbalom a magyar nóta világán kívül az élő kortárs zenében is fontos hangszerré válik? Például a jazzkvartettben

a zongorát teljes értékűen ki tudja váltani, sűrűbb, impulzívabb, izgalmasabb hangzást adva? Hogy ez így van, arról nem kis részben Balogh Kálmán tehet. Zenei pályájáról írni, annak állomásait felsorolni hosszú lenne. Az biztos, hogy nem sok zenész muzsikál a legfontosabb autentikus népzenekarokkal, kortárs kísérleti zenekarokkal; kevesen mélyednek el a jazzben, tesznek kitérőt a klezmer, a ragtime felé, készítenek autentikus cigányzenei albumokat, a Budapesti Fesztiválzenekarral komolyzenei lemezt, zenélnek a Vágtázó Csodaszarvas sámánzenekarban, cimbalmoznak Francis Ford Coppola 2007-es Youth Without Youth című ﬁlmjének főcímdalában. Balogh Kálmán Európától az Egyesült Államokig a legnagyobb koncerttermekben – például a Carnegie Hallban – prezentálja, mit is tud a cimbalom. Both Miklós a huszonéves korosztály képviselőjeként a rock irányából indult, hogy aztán egy atonális pszichedelikus zenei kitérőt követően annyira elmélyedjen a népzenében, hogy ő maga is gyűjteni kezdje. Leginkább folk-rock zenekara, a Napra révén ismert, de az elemi erejű Barbaro újdonsült frontgitárosaként is hallhatjuk. Both Miklós azt mondja, nem

akar hagyományőrző lenni, gitárprímásként ezen a találkozón is minden bizonnyal a népzene őserejét keresi. A prímások alá prímások játszanak: Lakatos Róbert, Pál István „Szalonna”, Vizeli Balázs, és olyan mesterek, mint a nagybőgős Doór Róbert, a brácsás Mester László, valamint két jeles népdalénekes, Herczku Ágnes és Korpás Éva. Az biztos, hogy ez az este a népieskedő, a hagyományokat felületesen összekeverő „zanzásított világzenék” antitézise lesz. •

2009. május 30. 19:30 Fesztivál Színház Rendhagyó prímástalálkozó

Km.: Pál István „Szalonna” (hegedű), Lakatos Róbert (hegedű, brácsa), Both Miklós (gitár), Dresch Dudás Mihály (fúvós hangszerek), Balogh Kálmán (cimbalom), Vizeli Balázs (hegedű), Korpás Éva, Herczku Ágnes (ének), Doór Róbert (nagybőgő), Mester László (brácsa)

MUPA_2009_majus-junius.indd 46

21/04/2009 23:12:59

Bognár Szilvia, Herczku Ágnes

Két tiszta forrásból Bergendy Petra

Bognár Szilvia és Herczku Ágnes hitvallása az, hogy megőrizzék és bemutassák az eredeti, pátosz nélküli magyar népdal ősi erejét, mindezt óriási alázattal, finomsággal és Isten adta talentummal előadva. Két gyönyörű énekesnő, akik olyan szakértelemmel, dinamikával, mégis könnyedén és tisztán képviselik a műfajt, hogy még a népzenétől magukat tudatosan távol tartó kultúrafogyasztók is elcsodálkoznak. Bognár Szilvia nevével már sok esetben találkozhattunk: az Anima Sound System zenekartól kezdve a Magyar Állami Népi Együttesen, a Vándor Vokálon, a Makámon, a Sebő Együttesen, az Etnofon Zenei Társuláson át a Szájról szájra produkcióig, de pályafutását egy sor kiváló lemezen való közreműködés és több rangos szakmai díj (Artisjus-, eMeRTon- és Kodály Zoltándíj) fémjelzi. Korunk egyik „népi ikonja”, Sebestyén Márta is közös éneklésre invitálta a hölgyet, aki saját zenekarával a 2006-os Ének őrzi az időt című albummal debütált. Semmicske énekek című lemezének már a címe olyan alázatot mutat, hogy az ember ösztönös kíváncsiságból belehallgat a szerelemről, barátságról, szeretetről szóló dalokba. Az autentikus magyar népdal az Herczku Ági, Djerdj Tímea (fotó: Bacsi Róbert László)

alap, de Szilvia szerint hihetetlenül izgalmas dolog utánozni a szlovák asszonyok éles torokhangját, a bolgárok igen különleges technikáit vagy a csuvas török rokonaink ﬁnom énekét. A produkció egyszerre hagyományőrző és modern, örömet jelent a népzene rajongóinak és a népdalt eddig nélkülöző, de a zenét alapjában véve szerető emberek lelkének egyaránt. Herczku Ágnes kiváló néptáncos és sokoldalú énekes. A Honvéd Együttesben táncolt, énekesként a Fonó Zenekarral folyamatos munkakapcsolatban áll, 2003-tól a Magyar Állami Népi Együttes énekes szólistája. Az autentikus népdaléneklés mellett több, különböző műfaj (pop, világzene, jazz) zenészeivel dolgozik: egyaránt koncertezik

Pál István „Szalonnával” és bandájával, valamint a Nikola Parov Quartettel. 2006ban a Művészetek Palotájában a Szájról szájra produkcióban korosztálya legkiválóbb énekeseivel, Bognár Szilviával, Palya Beával, Szalóki Ágival dolgozott együtt. Nagyon sok elismerésben részesült: három eMeRTon-díj, Bartók Béla- és Kodály Zoltán emlékdíjak, Fonogram, Magyar Művészetért Díj jelzi magas színvonalú előadását. Kelemen László és csapata a Hagyományok Házában 2007-ben adta ki a zongorára és énekhangra írt bartóki népdalfeldolgozásokat, megtartva a népdal hagyományos, stílusos, mégis elegáns megjelenítését. Ebben a produkcióban Herczku Ágnesnek a klasszikus zongorakísérettel való együtténeklés jelentette az igazi kihívást. Bartók Béla szerint a népi dallamokkal bánni tudni nagyon nehéz feladat: egy előre megadott idegen dallam nagy megkötöttséget jelent, ráadásul a népi dallamnak igen sajátos a karaktere, amit fel kell tudni ismerni, kidomborítani a feldolgozásnál, nem pedig elhomályosítani azokat. Az előadás „sója” a megfelelő inspiráció, ami Herczku Ágnesnek hallhatóan megvan, a vállalkozás tehát tökéletesre sikerült. •

2009. június 6. 19:30 Fesztivál Színház Bognár Szilvia, Herczku Ágnes „Semmicske énekek” Km.: Bognár Szilvia (ének), Bede Péter (szaxofon, furulya), Kovács Zoltán (nagybőgő, basszusgitár), Gyulai Csaba (ütőhangszerek), Gerzson János (ud), Mandula Éva (élő animáció), Pál István „Szalonna” (hegedű), Rácz Krisztián (gitár), Thurnay Balázs (bolgár kaval) Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára Km.: Herczku Ágnes (ének), Djerdj Tímea (zongora), Mester László „Pintyő” (brácsa), Vizeli Balázs (hegedű)

MUPA_2009_majus-junius.indd 47

21/04/2009 23:13:04

Harcsa Veronika

A dívák új nemzedéke H. Magyar Kornél

A jazzdíva fogalma a műfaj tengerentúli oldalán már hagyományokkal rendelkezik, de valljuk be, itthon nem sok igazán karizmatikus előadót lehetne említeni példaként. Harcsa Veronika erre a szerepre készül: törékeny megjelenésével, fátyolos hangjával meghódította már a japán közönséget is, amikor tavaly májusban bemutatta első lemezét. Nálunk hamarosan a másodikat fogja. A magyar easy jazz legújabb kulturális exportértéke ezúttal a Müpa színpadán lép fel.

Harcsa Veronika szinte a semmiből tűnt fel a magyar jazzéletben két-három éve, és anélkül, hogy befutott zenésztársak hátszelét keresné, vagy klikkekhez csatlakozna, sikerült saját erőből jelenséggé válnia – ez önmagában jelentős érdem, függetlenül a művészi teljesítménytől. Feltűnést keltett a Fringe Fesztiválon, másfél éve pedig a Művészetek Palotája ﬁatal jazzistákat bemutató Showcase-én, és tavaly májusban japán turnémeghívásnak tett eleget, miután saját szerzeményeit bemutató első lemeze elképesztő siker lett a szigetországban. Énekesi stílusa – nem véletlenül – sokféle rejtett utánérzést, ﬁnom idézést tartalmaz: a közhely példákat elkerüli, így Nora Jones vagy Diana Krall magyar alteregóját hiába keresnénk benne. A Patricia Barber, Björk, Joni Mitchell, Laurie Anderson vagy Viktoria

MUPA_2009_majus-junius.indd 48

21/04/2009 23:13:08

01 01-115

adomány, amellyel csak nagyon kevesen rendelkeznek a mai hazai énekesek közül. Mindez tudatos, építkező színpadi egyéniségről árulkodik, aki jó érzékkel rátalált a 90-es évek óta igencsak dinamikus magyar jazznek egy olyan szegmensére, amelyet eddig még senkinek sem sikerült igazán saját egyéniségével, színpadi karizmájával betöltenie.

Harcsa Veronika és Oláh Zoltán

Tolstoy pillanatnyi hangulataiból kialakuló, ﬁnom asszociációs háló igazán csak a zenekar élő koncertjei során alakul ki az énekesnő előadása körül, ám a koncert nem mesterkélt vagy terhelt tőlük, ellenkezőleg: egységes stílusban, izgalmas játék részeként oldódnak fel. Zenekara a magyar jazz igencsak ﬁatal stúdiózenészeiből kovácsolódott egybe: Blaho Attila (zongora, társszerző), Oláh Zoltán (bőgő) és Majtényi Bálint (dob) egyaránt számos zenekar közreműködője volt, míg komolyabban el

nem kötelezték magukat a kvartettben való közös zenélésnek, pályaépítésnek. Az énekesnő-zeneszerző Harcsa Veronika óriási lépést tett a modern, nyugat-európai és amerikai jazzénekesnők imázsa felé. Szerzeményei jól eltaláltak, ügyesen találkozik bennük a jazzy dallam, a szellemes, angol nyelvű versek; üdítő a szöveg hiteles kiejtése, nem utolsó sorban pedig a háromtagú ritmusszekció odaadó, felszabadult kísérete. Oldott színpadi mozgása olyan

Cikkünk írásának idején – több mint két hónappal az esemény előtt – összesen négy darab jegy kapható Harcsa Veronika júniusi koncertjére. Ismerve a magyar jazzkedvelő közönségnek azt az érdekes szokását, hogy általában viszonylag későn, egy-két napra előre választ ki magának koncertet – ezt a teljesítményt a nemzetközi sztárok is megirigyelhetik. •

HÉTFŐ ESTI JAZZ A CADILLAC-KEL 2009. június 8. 19:30 Fesztivál Színház Harcsa Veronika Quartet Km.: Harcsa Veronika (ének), Blaho Attila (zongora), Oláh Zoltán (bőgő), Majtényi Bálint (dob)

www.mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben.

4 1! +

Váltson bérletet a Müpa ôszi produkcióira március 30-ától! • világsztárok • plusz egy választható elôadás • „ a` la carte” ülôhelyek • az eredeti jegyárakhoz képest 15% kedvezmény

Bérletek csak a Müpa jegypénztáraiban kaphatók: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1., tel.: 555-3300 és 1061 Budapest, Andrássy út 28., tel.: 555-3310. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. ISO 9001:2000

STRATÉGIAI PARTNEREINK

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK

49 mozi tv színház

01 1155 01 berlet 2009osz musorfuzet 210x148 indd 1 01-1155-01_berlet_2009osz_musorfuzet_210x148.indd MUPA_2009_majus-junius.indd 49

3/19/09 10:48:25 AM 21/04/2009 23:13:49

Hey, June!

Nyári színkavalkád Kelemen Orsolya

Immár hagyomány, hogy a Művészetek Palotája könnyűzenei fesztivállal köszönti a nyár leghosszabb estéit. Idén sem lesz másképp: június közepén hat alkalommal a hazai zenei élet népszerű, különféle stílusokhoz és generációkhoz tartozó előadói és zenekarai vendégeskednek a házban. Aki nyitott arra, hogy a nagy könnyűzenei fesztiválok előtt, csendesebb, üldögélős formában – a szokásos koncerthez szánt söradagjáról lemondva – hallgassa meg kedvencét, semmiképp sem jár rosszul, mert az alkalomra mindegyik zenekar szokatlan ötletekkel és meglepetésekkel készül. Mert a sör megvár a koncert után is.

Kiss esti árnyak Kiss Erzsit a színházba és koncertekre járók egyaránt jól ismerhetik. Az elmúlt tíz év során számos tánc- és bábszínházi előadáshoz, játékﬁlmhez is szerzett zenét, Kiss Erzsi

illetve saját formációi, az Egy Kiss Erzsi Zene és a Panchan mellett gyakran hallható az Erik Sumo Bandben, és többször fellépett a colorStarral is. Nehezen deﬁniálható stílusa olyan egyedi etno-pop, melynek különböző népzenei hagyományok és kultúrák motívumaiból, dallamtöredékeiből építkezik sanzonos, bluesos, rockos vagy épp jazzes formában. A dalokra jellemző a játékosság, a rögtönzés, és legfőképp az a furcsa, ritmikusan kántált vagy épp elsuttogott nyelv, a képzelet szülte halandzsa, ami egyébként sok létező nyelvre hasonlít. Kiss Erzsi úgy dolgozik együtt különböző művészeti ágakból érkező alkotótársaival, hogy az egyéniségek egymáshoz idomulnak, és mindenkinek lehetősége van saját stílusát megmutatni, úgy, hogy az eredmény végül mégis mással össze nem téveszthetően „kisserzsis” lesz. A koncertet hegedűszó és árnyjáték teszi szokatlanná, egyszerivé és megismételhetetlenné.

Elefántdübörgés helyett A Karthago számára ez az év az ünneplés jegyében telik, az együttest ugyanis harminc évvel ezelőtt alapították. A keményrock alapra ötszólamú, dallamos vokállal építkező, dinamikus hangszerelést alkalmazó zenekar a nyolcvanas években határainkon túl is hatalmas népszerűségnek örvendett. Felállásuk a kezdetek óta változatlan. Nagy születésnapi koncertjük ősszel lesz, a Hey, June! fesztiválra pedig a megszokott

hangzásvilág helyett unplugged koncerttel készülnek. Olyannyira csöndesek lesznek, hogy erre az alkalomra a dobokat is otthon hagyják, ezáltal különleges, elmélyült hangzást ígérnek. Az igényes, minőséget mindig szem előtt tartó, vállalkozó kedvű csapat további meglepetéseit természetesen nem árulta el, így a koncert az elefántdübörgéshez szokott rajongóknak is kötelező! Gáspár Laci

Mega-sztár-gospel Az idei fesztivál bűvös számának tűnik a harminc: a Karthago mellett Gáspár Laci is ezt a születésnapot ünnepli. A Balassagyarmatról származó énekes korábban több Ki mit tud? vetélkedőn is indult, de a hírnevet a Megasztár III. helyezése hozta meg számára, és 2004 óta négy lemeze jelent meg, tavaly pedig a Fáraó szerepében debütált Webber József és a színes, széles vásznú álomkabát című musicaljében a Madách Színházban. Rajongói biztosan tudják, hogy Laci tizenévesen jazz-zenekart alapított, ennek felbomlása után pedig egy gospelkórusban énekelt, így a műfaj, mellyel a fesztiválra készül, egyáltalán nem idegen tőle.

MUPA_2009_majus-junius.indd 50

21/04/2009 23:13:54

könnyűzenei fesztiválokra, de szeretnék élőben hallgatni a zenekart, az alkalom kihagyhatatlan!

Forgószínpad A fesztiválhoz ebben az évben először szabadtéri rendezvény kapcsolódik, ahol a hazai könnyűzene legﬁatalabb szereplői követik egymást a színpadon. Nyár lévén reménykedhetünk az időjárás kegyességében, így az igazán elszánt nézők akár piknikkosarat is vihetnek magukkal, és egész napjukat a Duna-parton tölthetik, mivel a rendezvény ingyenes.

Igazi underground hiphop?

Pál Utcai Fiúk

PUF(f)ra ülni Az idei Hey June! fesztiválnak még egy ünneplő vendége van. Az alternatív rock jeles hazai képviselője, a Pál Utcai Fiúk tavaly ősszel tartotta huszonötödik születésnapi koncertjét. A zenekar a kezdetekben különböző neveket használt, ugyanis minden koncerten más névvel léptek fel, és hogy a Csak ma, illetve a Szabadidő központ nevek mellett épp a PUF maradt, az annak köszönhető, hogy a csapatnak egy váratlan koncertmeghívásra készülvén már nem maradt ideje új nevet kitalálni. A PUF dalai több generáció számára ismerősek és kedveltek, ami egyrészt azt jelzi, hogy a zenekar folyamatosan képes megújulni, másrészt viszont mutatja azt is, hogy a világ mégsem változott annyit az elmúlt évtizedekben, mint gondolnánk. Júniusban a zenekar akusztikus, ücsörgős bulit rendez a Müpában. Akik nem szívesen járnak colorStar

Ma már egyáltalán nem tekinthető undergroundnak a Bëlga zenekar. Tíz évvel ezelőtt egy Tilos Rádió-beli műsor kapcsán állt össze a csapat, mely kezdetben – sokak felháborodását kiváltva – szókimondásával és kíméletlen iróniájával hívta fel magára a ﬁgyelmet. A szövegek azóta szelídültek, kifejezésük árnyaltabb, stílusuk pedig a kezdetinél színesebb, de a Bëlgát továbbra is jellemzi a társadalmi, ideológiai problémákra történő érzékenység, a nyelvi játék és a kemény humor. Noha a zenekar már abszolút a mainstreamhez tartozik széles rajongótáborával, a konvenciókhoz történő ragaszkodás továbbra sem jellemzi, így nagy az esély arra, hogy kreatívan ki fogja használni a közeg, a technika és az alkalom kínálta lehetőségeket.

Ez nem a tévé Jazz, etno, rock, techno, élő partizene. A colorStar zenekar stílusa is nehezen meghatározható, azért is, mert az elmúlt

tizenhárom év során megjelent négy albumuk mindegyike kicsit más. Mivel a vizuális effektek a csapat koncertjeinek nélkülözhetetlen kellékei, biztos, hogy a nyári koncert igazi összművészeti élményet ígér, ezért biztosan nem lesz hiányérzetük azoknak sem, aki egyébként táncra szoktak perdülni a colorStar-koncerteken. •

HEY JUNE! 2009. június 15. 20:00 Fesztivál Színház Kiss Erzsi – Árnyjátékkal, síppal, dobbal

Km.: Egy Kiss Erzsi Zene (tagjai: Kiss Erzsi/ének, Szandtner Anna/ének, Hámori Máté/gitár, derbuka, Mogyoró Kornél/dob, ütőhangszerek, Vajdovich Árpád/bőgő, basszusgitár), K.E. Panchan (tagjai: Dombi Kati/ének, kütyük, Kiss Erzsi/ének, 1 kütyü, Kovács Linda/ének, kütyük, Szandtner Anna/ének, kütyük, Dudás Zsombor/ütőhangszerek, Pápai István/ütőhangszerek, Feke Zsolt/bőgő), Lajhó Barbara (hegedű), Berán Gábor (hegedű), színészek és árnyjátékosok 2009. június 18. 20:00 Fesztivál Színház Karthago unplugged 2009. június 22. 20:00 Fesztivál Színház Gáspár Laci – Gospel 2009. június 23. 20:00 Fesztivál Színház Pál Utcai Fiúk 2009. június 24. 17:00 Kültér Szabad-tér, könnyű-zene 2009. június 24. 20:00 Fesztivál Színház Bëlga 2009. június 27. 20:00 Fesztivál Színház colorStar

MUPA_2009_majus-junius.indd 51

21/04/2009 23:14:05

Bramborry

Cseh krumpli Hajdú Lívia

A Bramborry szó cseh nyelven krumplit jelent. A Theater de Spiegel és a Theatre de la Guimbarde közös produkciójának ez először csak a munkacíme volt, ám az együttes, bár a darabnak nincs köze a burgonyához, munka közben úgy döntött, megtartja ezt az elnevezést. Az előadás célja az, hogy a gyerekek már az óvodáskor előtt megismerkedjenek a színházzal és a zenével. Az antwerpeni Theater de Spiegel repertoárján jelenleg négy előadás szerepel: egy családi, egy felnőtteknek szóló és két olyan, amit a háromévesnél kisebbeknek szánnak. Az állandó játszóhellyel nem rendelkező társulat vezetője, Karel Van Ransbeeck édesapjától vette át a stafétát, aki 1965-ben alapította meg a gyerekeknek és szülőknek szánt produkciókra szakosodott bábszínházat, a Familientheater de Spiegelt. A jelenlegi művészeti igazgató a családi örökséget „megzenésítette”, azaz közös munkára invitálta a ﬂamand színházakban otthonosan mozgó Stefan Wellens zeneszerző-brácsást. A végeredményben a zene, a báb, a képzőművészet, a hang, a tárgy és a kép új nyelvet hoz létre, amelyben egyedülálló harmónia uralkodik.

A színen három szaxofonos játssza Adrian Lenski muzsikáját, közben építenek, keresgélnek, lebontanak, majd újra építenek, a közönség legmozgékonyabbjai, azaz az 1–3 éves gyerekek pedig velük együtt indulhatnak felfedező útra. Az előadás különlegessége az a közvetlen hozzáállás, amivel a zenészek a kicsik felé fordulnak – a hangszereket meg lehet érinteni, keresgélhetik, honnan jön a hang, megérezhetik a rezgéseket, közvetlen közelről hallgathatják a zenét, egyáltalán: átélhetik a játékot. A 35 perces előadás zenéje sok

kis motívumból alakul egységes hangzásélménnyé – pontosan úgy, ahogyan a káoszból rend lesz, ahogyan a kócos hajból kifésüljük a gubancokat, vagy ahogyan a tétova lépések tánccá alakulnak. Nagy gondolkodók írtak arról, hogy a zene korosztálytól függetlenül gazdagítja a hallgatókat, sőt, az elméletet a kutatási eredmények a gyakorlatban is igazolják: a gyermekkorban átélt zenei élmények fejlesztik az érzelmi intelligenciát és érzékenységet, amennyiben pedig ez az élmény rendszeres, úgy később a zenei nevelés szempontjából is nagyon fontos készségek fejlődnek ki a kisgyerekekben. Könnyebben tanulnak meg bármilyen, a zenével kapcsolatos tevékenységet, így az olyan, iskolás korban szerepet játszó technikai jellegű dolgokat, mint a kottaolvasás és a szolmizálás, de ami még ennél is fontosabb, a zenei hallásuk pontosabb lesz, intonációs képességeik nagymértékben ﬁnomodnak. Elég, ha csak arra gondolunk, milyen volt gyerekkorunkban betéve tudni Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Tamkó Sirató Károly verseit – sokszor anélkül recitáltuk a dallamos sorokat, hogy egyes szavak jelentésével tisztában lettünk volna. Ezek a versek azután annál nagyobb meglepetést okoztak később, amikor felnőttként hirtelen

A koprodukcióban létrehozott Bramborry másik résztvevője a charleroi-i Theatre de la Guimbarde. A társulat 1973-ban azzal a céllal alakult meg, hogy a színház világát közelebb hozza a gyerekekhez, akik nem csak nézői, hanem maguk is szereplői lesznek az egyes előadásoknak. Ezek a darabok abban is segítenek, hogy a kisgyerekek jobban megértsék az őket körülvevő társadalmat, amiben élnek.

52 52 MUPA_2009_majus-junius.indd 52

21/04/2009 23:14:15

MUŴPA M

alatti hangi és egyéb tapasztalatok is szerepet játszhatnak a személyiség későbbi alakulásában. Ami azonban biztos, hogy életünk első három éve alatt szinte többet tanulunk, mint azután egész életünkben. A korral járó kíváncsiságot pedig a Theater de Spiegel és a Theatre de la Guimbarde együttműködésében létrehozott interaktív előadás a legmesszebb menőkig kielégíti.

megvilágosodik „nagyoknak” szóló mondanivalójuk. A ráismerés élménye a zenében sem működik másképp, az egyszerű vagy egyszerűnek tűnő dallamok hatása hosszú távú. Egyes kutatások – és ősi kínai hiedelmek – szerint nem csupán a csecsemő- és kisgyermekkori élmények számítanak, de már az anyaméhben eltöltött kilenc hónap

De nem csak a zenei képességek fejlődnek az alatt a rövid idő alatt, amíg a darab tart – a három szaxofonos ugyanis a Květa Pacovská mesekönyv-illusztrációi nyomán Raf Cammaer által megvalósított, egyszerű formájú és színű, és sokféle színpadi felhasználásra alkalmas ﬁgurákból alkotott díszletelemek között játszik. A klasszikus gyerekjátékoktól kezdve – ilyen korban ha bújócskázni még nem is nagyon, de „kukucsolni” annál inkább lehet – a bonyolultabb játékokig bármi megtörténhet az előadás második, interaktív felében. A díszletelemek és -alakok arra is jók, hogy a hangszeres játékosokat más bőrbe bújtassák – az egyik percben még egy ember játszik a szopránszaxofonon, a következő pillanatban már egy másik, saját névvel bíró papírﬁgura teszi ugyanezt. A kicsiknek azonban nincs

mitől megijedniük, hiszen szüleikkel együtt, édesanyjuk ölében ringatózva, így az általuk ismert legnagyobb biztonságban és nyugalomban nézhetik végig az előadást, válhatnak részeivé a játéknak. Az előadás után a csetlő-botló gyereksereget a szülőkkel együtt a Ludwig Múzeum várja kreatív múzeumpedagógiai foglalkozásra. Ennek keretében az előadás tárgyához kapcsolódóan olyan közös játékra adnak lehetőséget, amelyben a múzeumban található, a témához illeszthető műtárgy felhasználásával, bemutatásával együtt aktív alkotó mozzanatok is megjelennek. •

MINIMATINÉ 2009. május 30. 10:00, 11:30, 13:00 Üvegterem, Kék terem Bramborry – A Theater de Spiegel és a Théâtre de la Guimbarde (Belgium) vendégjátéka Ötlet: Karel Van Ransbeeck Zene: Adrian Lenski Látvány: Kveta Pacovská, Raf Cammaer Rend.: Martin Staes-Polet

webtévé a családnak Kla Klasszikus és új kedvencek az egyszervolt.hu új gyerekcsatornáján. Több mint 200 rajzﬁlm, bábﬁlm, vers és dal klip. Vízipók csodapók, Alma zenekar, Mézga család, Dr. Bubó, Kukori és Kotkoda, Gryllus Maszkabál, Keménykalap és krumpliorr, Mekk Elek, és így tovább.

www.mese.tv az

csoport tagja

MUŴPA_meseTV_A5.indd A meseTV A5 indd 1 MUPA_2009_majus-junius.indd 53

Együttműködő partnerünk:

3/31/09 2:15:46 PM 21/04/2009 23:14:29

Haydn marionettszínháza

Zene a babaházban Teimer Gábor

Május 10-én a marionettbábok veszik át a főszerepet a Művészetek Palotájában. E napon megnyitja kapuit az Orosz Klaudia díszlet- és jelmeztervező által a Szöktetés a szerájból című Mozart-operához tervezett bábokat bemutató kiállítás, majd délelőtt és délután a régvolt Eszterháza hangulatát megidéző marionettbáboperát láthat a közönség. Ha bábokról hallunk, szinte mindannyiunknak gyermekkori kedvenceink jutnak eszünkbe – kinek Böbe baba, kinek Süsü, kinek pedig Vitéz László. Pedig nem is volt olyan rég az az idő, amikor a bábok még nemcsak a gyermekek számára igyekeztek vidám perceket szerezni, hanem a felnőttek számára alkotott, kiﬁnomult művészi produkciókban is helyet kaptak. Nem volt ez másképp Haydn idejében sem, ráadásul a zeneszerző igen kedvelte a bábszínházat: kismartoni házában saját marionettszínpada volt. Rajongása szerencsés módon találkozott Eszterháza akkori ura, Pompakedvelő Miklós herceg elképzeléseivel, aki birtokán a korábbi teátrumok leégését követően az akkori Magyarország legmodernebb színpadtechnikájával felszerelt, káprázatos, valósághű díszletekkel ékesített opera- majd bábszínházat építtetett. Eszterházán komponált operái közül a szerző így ötöt eleve a marionettszínház részére írt. Az előadások egyetlen ismert dátuma 1773 ősze, amikor Mária Terézia császárnő jelenlétében mutatták be Haydn

első báboperáját, a Philemon és Baucist. Az idők során a legtöbb marionettekre írt opera főszereplőikkel együtt odaveszett, ahogyan festmény vagy rajzdokumentum hátrahagyása nélkül semmisült meg az eredeti színház is. Az következő évszázadok során a hazai bábjátszás érdeklődése elsősorban a gyermekirodalom felé fordult, s a múlt század hetvenes éveitől fogva egyre ritkábban hozott létre olyan színvonalas báboperai előadásokat, mint a Budapest Bábszínházban ma is műsoron tartott, még a teátrum Állami Bábszínház korában készült Bartók- és Stravinsky-feldolgozások. Szemben a szomszédos Ausztriával, ahol a Salzburgi Marionettszínház a mai napig is őrizve a tradíciókat, az elvárt igényességgel tartja repertoáron majdnem az összes Mozart-operát. S bár nemrég zajlott le nagy érdeklődés mellett egy négynapos, felnőtteknek szánt bábfesztivál a Király utcai Sirályban, idehaza opera és bábművészet újbóli, szoros egymásra találása még várat

magára. A május 30-ig látható kiállítás célja ezért éppen az, hogy a marionettek világának bemutatásával megidézze méltatlanul elfeledett bábszínházi hagyományainkat, ugyanakkor betekintést engedjen a bábművészet és – Haydn kapcsán – a zene együttműködésének területére. Ennek szellemében fogott össze a Művészetek Palotája és a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, hogy közös szervezésben kiállítsák Orosz Klaudia díszlet- és jelmeztervező a Szöktetés a szerájból című Mozart-operához tervezett marionettbábjait. A bolgár származású díszlet és jelmeztervező szóﬁai tanulmányokat követően a budapesti Bábszínház műhelyében szerelmesedett bele a bábművészetbe, s élete ettől kezdve e mellett köteleződött el. Nevéhez olyan produkciók fűződnek, mint a Budapest Bábszínházban játszott Lázár Ervin-mű, A legkisebb boszorkány, a Babits-mese nyomán készült Barackvirág, a Kolibri által az idei évadban is műsoron tartott Róbert Gida és barátai, A lila majom vagy a Locspocs, a kis tengeri szörny. A tervezőnő a kisebbeknek szánt produkciók mellett természetesen szerepet vállalt számos felnőtteknek szánt előadás, így például a már említett Mozart-opera színre vitelében is. A kiállításra kerülő bábok a Kolibri Színházban 2003 óta sikerrel játszott Szöktetés a szerájból című bábopera főszereplői, s a bemutatón jelmezeikben, barokk és rokokó ruhákba öltöztetve lesznek láthatók. A 10–12 darab, egyenként 45–50 centiméter nagyságú marionettﬁgura némileg eltér az Eszterházán annak idején alkalmazott báboktól, mivel az eredeti produkciókban az akkor szokásos zsinóros bábokat használták, szemben a jelenlegi vezető-

MUPA_2009_majus-junius.indd 54

21/04/2009 23:14:32

azonban egyben előnyüket is jelenti, hiszen a pálca miatt könnyebben mozgathatók, alkalomadtán letámaszthatók, ami nagymértékben egyszerűsíti az egyszerre két ﬁgurát mozgató színészek dolgát. Ha az elképzelések maradéktalanul teljesülnek, a közönség a bábok mellett kiállított tervrajzok segítségével a megvalósulás folyamatát is végigkövetheti.

Fotó: Szlovák Judit

pálcás megoldással. Művészileg mindkét megoldás hitelesnek tekinthető, eltérés csak a bábok mozgása terén érzékelhető, mert amíg az előbbiekkel szinte minden apró, emberi gesztus majdnem élethűen kifejezhető, addig a vezetőpálcás bábok mozgása kicsit groteszkebb. Hátrányuk

Orosz Klaudia szerint a kiállítással a bábok egyedülálló, az élő emberek lehetőségeinél sokrétűbb látványteremtő képességére is igyekeznek felhívni a ﬁgyelmet. Egy éneklés hatására léggömbbé változó főhős vagy egy csodálkozástól valóban leeső áll ugyanis lényegesen többet meg tud jeleníteni a komponista által elképzelt látványvilágból, amit esetenként gazdagítani is képes. Hogy az érdeklődők minderről a saját szemükkel is meggyőződhessenek, ezáltal képet kaphassanak az opera és a bábművészet együttműködéséről, aznap operaelőadás keretén belül két alkalommal színpadra lépnek a kiállított bábokhoz hasonló alkotások. Az egykor Mária Terézia csodálatát kiváltó eszterházai előadások hangulatára emlékezve, s egyben a Haydn-évforduló előtt tisztelegve, a kiállítás

szervezői bemutatják Haydn Aki hűtlen, pórul jár című operájának bábváltozatát. A Novák János rendezte előadásokon a Zeneakadémia növendékei énekelnek az Oberfrank Péter dirigálta Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar kíséretében, a bábokat pedig Török Ágnes és Szívós Károly mozgatja. • 2009. május 10–30. Haydn marionettszínháza – kiállítás Zászló tér MATINÉKONCERTEK 2009. május 10. 11:00 és 15:00 Fesztivál Színház Haydn: Aki hűtlen, pórul jár – marionett-opera

Km.: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem opera szakos hallgatói, Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar Vez.: Oberfrank Péter Bábosok: Szívós Károly, Török Ágnes Báb-, díszlet- és jelmeztervező: Orosz Klaudia Rend.: Novák János

FOCUS ON FUNGARY Magazines Online Events Club

www.funzine.hu 55

MUPA_2009_majus-junius.indd 55

21/04/2009 23:14:36

Anton Corbijn

Színek és sztárok Szanyi Erika

Hol húzódik a határ a popkultúra és a magas művészet között? Kétségtelen, hogy egyre nehezebb meghúzni azt a bizonyos vonalat, miközben még mindig vannak, akik ragaszkodnának a szigorú különbségtételhez. Eme ragaszkodás okainak felderítése és taglalása nem ezen cikk témája, különös tekintettel arra, hogy a Ludwig Múzeum termei Keith Harring után ismét egy olyan művész munkáinak adnak otthont, aki a popkultúra és a magas művészet határán egyensúlyoz. Anton Corbijnról van szó, mielőtt azonban kitérnénk munkásságára és a kiállításon szereplő anyagra, fontos megjegyeznünk, hogy az egyensúlyozás

nem belőle fakad, sokkal inkább a kritikusok próbálják ily formán láttatni munkásságát. Ennek oka nem technikai felkészületlenségében, tehetségtelenségében vagy ismeretlenségében gyökeredzik, hanem fotómodelljei személyében. Az 1955-ben született Corbijn ugyanis híres embereket kap lencsevégre. Főleg rocksztárokat, de alanyai között találunk színészt,

rendezőt és sportolót. Számtalan videoklipet rendezett, valamint egy nagyjátékﬁlmet – stílusosan a Joy Divison frontemberéről, Ian Curtisről Control címen, melyet hazai art mozik is vetítettek. Videoklipjei okán szokás úgy emlegetni Corbijnt, mint az MTV generáció ízlésformálóját, s ha munkái közül például a Depeche Mode Question of Time című klipjére gondolunk, akkor nem érezzük túlzásnak a kijelentést. Nem valószínű, hogy bárki, aki elmúlt huszonöt éves és még nem töltötte be a hetvenet, ne látta volna a klipet vagy kimaradt volna a Depeche-lázból, esetleg ne tudná/tudta volna rögtön felismerni a talpig feketébe öltözött „depeche-eseket”. Az angol zenekarhoz azonban nemcsak ez a munka fűzi Corbijnt, hanem számos további videó, lemezborítók, színpadképek, koncertfelvételek, fotók – bátran kijelenthetjük tehát, hogy Corbijn keze jócskán benne volt a Depeche Mode ma ismert arculatának kialakításá-

Bono

MUPA_2009_majus-junius.indd 56

21/04/2009 23:14:37

Marlene Dumas

Képek és könyvek 1955-ben született Strijen szigetén (Hollandia) egy protestáns lelkész családjában. 1972-ben apja gépével elkészítette első „hivatalos” fotóját a Solution zenekarról Groningenben. 1974-ben elvégzett egy fotóskurzust, majd Gijabert Hanekroot asszisztenseként dolgozott. 1979-ben Londonba költözött, hogy közelebb lehessen az általa kedvelt zene képviselőihez. 1983-ban elkészítette első videoklipjét a Palais Schaumburg Hockey című dalára. 1994-ben Corbijn elnyerte az MTV Music Awardson a legjobb alternatív videó címet a Nirvana Heart-Shaped Box című számához forgatott klipjével. Portréfotói és videoklipjei mellett számos magazinnak dolgozott (Rolling Stone, Elle, Esquire), több reklámkampány fotóját jegyzi (BMW, Tag Hauer), továbbá tizenkét könyve jelent meg.

ban. Az együttműködés fontosságát pedig mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a szervezők a tárlaton egy külön termet szenteltek a Depeche Mode-nak. Corbijn legtöbbet fotózott alanya saját bevallása szerint azonban nem a Depeche Mode énekese, Dave Gahan, hanem a U2 frontembere, Bono. A Bonóval és a U2-val való munka eredménye nemcsak látható a kiállításon, de akár haza is vihető a nem kevesebb, mint három kilogrammot nyomó U2&I című Corbijn-kötet formájában. Miközben cipeljük, és éppen leszakadna alatta a karunk, gondoljunk arra, hogy a könyv összes, az elmúlt huszonkét évben a bandáról Corbijn által készített fotót tartalmazza, és olyan hírességek írtak bele/ hozzá szövegeket, mint Salman Rushdie, Helena Christensen vagy William Gibson, ráadásul a szerző saját bevallása szerint ez a legjobb könyv, amit valaha készített. Bár a Ludwig Múzeum Corbijn-tárlatának legnagyobb részét a Depeche Mode-szekció teszi ki, a többi öt egység sem kevésbé érdekes és ugyanúgy sztároktól hemzsegő. A rendező elv kézenfekvő: a kiállítás a művész alkotói periódusait veszi sorra a kezdetektől napjainkig. Ez a rendszer azonban egy ennyire termékeny és hosszú ideje tevékenykedő alkotó esetében rengeteg alkotást és nehéz döntéseket jelent, már ami a kiállítandó művek válogatását illeti.

Corbijn fényképeit sok szempont szerint csoportosíthatjuk, ezek egyike a szín. Készített fekete-fehér, barna, kék és színes felvételeket. A Black and White címet viselő szekcióban fekete-fehér fotói láthatóak egészen a korai, a hetvenes évek elején készült munkáitól az 1989-ben készült fényképekig. A fekete-fehér hangulatnak megfelelően főképp dokumentumszerű képekkel találkozhatunk, sok sztárral, turnékon és koncerteken megörökített pillanatfelvételekkel. Jóval későbbi képeket tartalmaz a Star Trak – Lithprints sorozat. Az 1989 és 1996 között készült fotók szakítanak a Corbijn korábbi munkáira jellemző dokumentarista vonallal, mivel a fotós ekkoriban műtermi felvételekkel kezdett kísérletezni. A sorozat másik újdonsága, hogy itt jelennek meg először a zenészek mellett más művészeti ágak képviselői: színészek (például Gérard Depardieu), rendezők (köztük Clint Eastwood) és modellek. Az alanyokat a fényképész különlegesen, a litográfia és a nyomat keverékéből „előállított” technika, az általa lithprintnek nevezett módszerrel örökítette meg. A 33 Still Lives sorozat a Corbijn által is jól ismert sztárkultusz és a hírességeket körülvevő közegre tett rafinált és érzékeny reflexió. A paparazzik fotóit utánozva készítette el képeit hol műteremben, hol az

utcán, ám ezek a véletlenül elkapott pillanatok nagyon is megrendezettek, ugyanis beállított képekről van szó. A képeken találkozhatunk a már említett barna és kék színvilággal, no meg olyan szereplőkkel, mint Kylie Minogue, Cameron Díaz, a Massive Attack vagy Lance Armstrong. Az A. Somebody sorozat 2001 és 2002 között készült. Rajtuk szintén hírességek szerepelnek a múzsa szerepében, ám egészen rendhagyó és vicces módon. Corbijn magát alakította át Janis Joplinnak, Jimmy Hendrixnek, Kurt Cobainnek vagy Frank Zappának, és jó fotóshoz méltón lekapta az ilyenformán „keze ügyébe kerülő” hírességeket. Így született meg Anton Z., A. Mercury vagy A. Marley portréja. A Ludwig Múzeum újabb izgalmas tárlata alkalmat teremthet nosztalgiára és rajongásra, mindenek előtt/mellett pedig egy kiváló fotós munkásságának megismerésére. És mivel nem lenne teljes a tárlat, ha nem szerepelnének rajta Corbijn videoklipjei, még a Controlt is megnézhetik azok, akik lemaradtak róla a moziban. •

2009. április 28.–július 5. Ludwig Múzeum Anton Corbijn

MUPA_2009_majus-junius.indd 57

21/04/2009 23:15:30

Házról házra – Barbican

Áll a vártán Papp Tímea

Legyünk tárgyilagosak: a Barbican nem szép. Olyannyira nem, hogy bár 1982-es megnyitóján II. Erzsébet a modern világ csodájának nevezte, 2003-ban egy reklámügynökség felmérésén elnyerte London legcsúnyább épületének címét. De a megtévesztő külcsín olyan belsőt takar, amibe lehetetlen nem beleszeretni. A történet kezdődhetne azzal, hogy már a régi rómaiak is… mert az egykori Londinium lakóinak sem csengett idegenül a Barbecana szó, igaz, ekkoriban nem kulturális központot jelentett, hanem a város védelmére szolgáló erődrendszert nevezték így. A városfalhoz természetesen szükség volt egy kapura, amelyet a Crepul Gate-nek neveztek az angolszász időkben, ebből származik a városrész neve, a Cripplegate. A 16. századi Londonban a városfalakon kívül eső területekre nem voltak érvényesek azok a rendeletek, amelyek tiltották a színházi előadásokat, úgyhogy megnyílhatott a Fortune Theatre, és a vallásos

nonkonformisták, köztük Daniel Defoe is otthonra találtak errefelé. A 18. századi nyomornegyedek és bordélyok helyén az ipari forradalmat követően vasúti sínek szelték át a Cripplegate-et, raktárak épültek, amelyeket 1940. december 29-én a Luftwaffe gépei egyetlen éjszaka alatt teljesen megsemmisítettek. Az Aldersgate Street és a Moorgate között csak a St. Giles-templom maradt állva – romokban. A második világháború alatt a londoniak tömegesen költöztek el vidékre – a cripplegate-i egyházközség például 48 lelket számlált 1945-re –, a béke beköszöntével a városvezetés igyekezett visszacsábítani a lakókat.

Ennek köszönhető a Barbican létrejötte is. A tervezők, Peter Chamberlin, Geoffrey Powell és Christoph Bon, Le Corbusier elképzeléseit tartották szem előtt. A mintát a francia építész 1952-ben elkészült marseilles-i Unite d’Habitationja jelentette, a forgalomtól elzárt városi falu, ahol a lakóépületeken kívül van templom, kocsma, iskola, könyvtár és több üzlet. Annak ellenére, hogy a tervezőasztalon 1959ben elkészültek az első rajzok, a projekt befejezéséhez több mint húsz év kellett. A 21 lakótömb és a három torony a környékhez kapcsolódó hírességek nevét viselik, például Oliver Cromwellét, aki 1620-ban a St. Giles-templomban tartotta esküvőjét, a történész és térképész John Speedét, aki ugyanitt van eltemetve, Ben Jonsonét, aki a közelben lakott vagy William Shakespeareét, aki a hugenotta Mountjoy családnál bérelt lakást, és akik szintén háztömbnévként élnek az utókor emlékezetében. Az U és Z alakú teraszok kerteket fognak közre; a Barbican negyvenhektáros területéből tavasztól őszig nyolc zöldell. Aki viszont ide szeretne költözni, jól teszi, ha lottózik, mert a lakásárak meglehetősen magasak, de a célcsoportot mindig is a szomszédos City dolgozói jelentették. Ellentétben az eredeti tervekhez később csatolt Barbican kulturális (és konferencia-) központtal, amely látogatóinak nemcsak az érdeklődési köre széles, hanem anyagi helyzetük is jelentős eltéréseket mutat. 1982. március 3-án, amikor II. Erzsébet jelenlétében átadták a Barbicant, a háznak tervezői feledékenység miatt nem volt főbejárata, így első látásra évekig elzárkózónak tűnt a szórakoztató és szórakoztatva nevelő intézmény, amelynek alapfilozófiája a nyitottság. Mindig is az volt, ám nemrégiben átadott, a Silk Streetre nyíló ajtók még inkább azzá teszik. Ez egyrészt sokszínű műfaji kínálatot jelent, ami a klasszikus zenétől a jazzig terjed, de belefér a mainstream filmektől a művészmozikig, sőt a gyerekfilmfesztiválig gyakorlatilag bármi (olyannyira, hogy sorozatban szedik

MUPA_2009_majus-junius.indd 58

21/04/2009 23:15:36

elő az archívumból azokat a ﬁlmeket, amik annyira rosszak, hogy különös érdeklődésre tarthatnak számot), hazai és külföldi színházi és táncelőadások, valamint a kortárs képzőművészet iránt érdeklődők is megtalálják a nekik való kisebb-nagyobb zugot a ház labirintusában. (És hogy ne vesszenek el benne, érdemes a padlón futó sárga csíkot követni.) A Barbican amellett, hogy befogadó intézmény, hosszú távú együttműködései, koprodukciói révén állandó lakókkal is bír. 2001-ig a Royal Shakespeare Company itt tartotta londoni előadásait, de a társulat elköltözése után sem lett csendesebb az épület, erről a Londoni Szimfonikusok és a BBC Szimfonikusok, a Michael Clark Company, a Cheek by Jowl színház együttese, a Fabulous Beast Dance Theatre táncosai, Deborah Warner és Serious tesznek, nemzetközi partnerség keretében a Jazz at Lincoln Center sorozat előadói, a Los Angeles-i és a New York-i Filharmonikusok, a Gewandhaus és a Concertgebouw Zenekarok 2010-től kezdve rendszeresen szerepelnek a műsornaptárban. A Guildhall School of Music and Drama barbicani campusának kibővítése, továbbá a Colin Davis

dirigálta Barbican Youth Orchestra abban is segít, hogy az ifjú zenészek és színészek ezekről a pódiumokról indulhassanak el a hírnév felé. A fiatal közönség megnyerését szolgálja a FreeB névre hallgató projekt, amelynek keretében két év alatt harmincezer jegyet osztanak szét, míg tízezren az Arts Council jóvoltából nézhetnek ingyen színházi előadásokat. A Tower Hamlet és Islington városrészek több mint húsz oktatási intézményét és ifjúsági csoportját érintő Barbican Education programban egy hétig a kis- és nagykamaszok iskola helyett a ház előadó- és képzőművészeti portfóliójával ismerkednek, a Find Your Talent heti öt óra kulturális tevékenységet jelent a résztvevőknek, a Londoni Szimfonikus Zenekar projektjének keretében pedig 15 500 londoni fiatalhoz juthat el a komolyzene. A brit főváros a népek olvasztótégelye, így természetes, hogy a multikulti jegyében több programra kerül sor: a ramadán éjszakáján a muszlim zene kerül központba, hagyományos a buddhista, brazil vagy épp a koreai filmfesztivál, és az AfroReggae nevű szervezettel is évek óta tart a Barbican kapcsolata. A Le Corbusier-i idea szellem-

ében az épület és az intézmény együtt él a környezetével: a Do Something Different hétvégén a kelet-londoni helyiek és persze a többi oda kiránduló is kipróbálhatta az ukulelézéstől a standard táncokig számos művészeti ágban saját tehetségét, idén már második alkalommal adnak koncertet a City legnagyobb vállalatainak dolgozóiból és a környék általános iskolásaiból alakított kórusok, és a 2012-es londoni olimpiából sem maradnak ki. 2007-ben, a Barbican 25. születésnapjára azt kérték a látogatóktól, hogy jókívánságok helyett inkább azt írják be a vendégkönyvbe, mit jelent nekik ez a hely. Minna Hartikainen így fogalmazott: „Még a méregdrága büfé sem zavar. Nincs túl sok olyan hely Londonban, amit a magaménak érzek, de a Barbican azon kevesek közé tartozik, ahol otthon érzem magam.” Hazamenni jó, a házzal kapcsolatban pedig a londoni/helsinki illetőségű hölgyön kívül mások is így éreznek, s erre mi sem ékesebb bizonyíték, mint a tény, hogy a világgazdasági válság ellenére, áremelés nélkül is növekedtek a jegyeladások. A City latin mottója Domine dirige nos, azaz Uram, vezess bennünket. Úgy tűnik, jó az irány. •

művészetről színesen, kéthavonta

www.artmagazin.hu

MUPA_2009_majus-junius.indd 59

21/04/2009 23:15:48

Kulissza – Tóth István

Élmény, tálcán kínálva Filip Viktória

Egyre ritkábban lehet találkozni olyan vendéglátóssal, aki valóban szívesen és valóban látja a hozzá betérőket. Aki egy rezdülésből, egy elejtett szóból, egy félszeg gesztusból is kiolvassa a látogató pillanatnyi hangulatát, meg nem fogalmazott kívánságait. Tóth István, a Medúza Kft. Müpa-beli üzletvezetője azokhoz a szakemberekhez tartozik, akiknek a vendég mosolya az igazi ﬁzetség. – Pontosan milyen szolgáltatásokért felel a Művészetek Palotájában? – Jelenleg a ház egész catering hátterét vezetem, így rajtam keresztül a Medúza Kft. felel a Bohém étteremért, a P’Art kávéházért, a backstage területeken lévő

művészbüfékért, a nézőtérhez tartozó színházi és mozgó büfékért, valamint más, itteni rendezvényekhez kapcsolódó étkeztetési szolgáltatásokért. A Müpa dolgozóit is mi látjuk el, ők egy önkiszolgáló étteremben étkezhetnek, aminek közös a konyhája a Bohém éttermével, továbbá a

ruhatár is hozzánk tartozik. A munkámat az egységvezetők segítik, akik az imént felsorolt területeket igazgatják, és orvosolják a napi problémákat. Az én feladatom, hogy összehangoljam a munkájukat és közvetítsek a Művészetek Palotája és a Medúza Kft. között.

– Miért fontos ilyen sokrétű szolgáltatást nyújtani ebben az intézményben? – Mert maga az épület is sokszínű: van itt koncertterem, múzeum, táncelőadásokat, egyéb kiállításokat is befogadó tér, és ehhez jönnek még a különböző rendezvények, amik a Müpa más helyszínein zajlanak. A szolgáltatásainkat ennek megfelelően lehet és kell is bővíteni. Az egyik gyerekrendezvényen például kakaót és a kalácsot kínáltuk a kicsiknek zsúrkocsiról, de ott vannak azok a sajtótájékoztatók, ahol nemcsak a szokványos harapnivalók kerülnek terítékre, hanem egy-egy különlegesebb sajt- vagy gyümölcstál, esetleg ínycsiklandóbb cukrászsütemények. Csak a fantázia szabhat határt az újabbnál újabb kihívásoknak.

– Hogyan tudnak megfelelni a mindig változó igényeknek? – Sok függ a vendégkör összetételétől is. Az étterem esetében időszakos változást ﬁgyelhetünk meg: van nyári és téli étlapunk, a kínálatot pedig mindig igyekszünk a látogatók ízlése szerint frissíteni. A kávézónál állandóbb a vendégkör, ők a megszokottat keresik: kedvenc kávéjukat vagy legkedveltebb teasüteményüket. A színházi büféknek a gyorsaságot kell biztosítaniuk, hiszen az ott dolgozóknak a 25 perces szünetben a lehető legtöbb vendéget kell kiszolgálniuk. Mindhárom egységnél fontosnak tartom azonban, hogy igazi vendéglátók legyenek a kollégáim. Nélkülözhetetlen tulajdonság

MUPA_2009_majus-junius.indd 60

21/04/2009 23:15:49

A M g E

A B B D E G

a kedvesség, az udvariasság, az empátia, és lényeges, hogy ha betér hozzánk egy vendég, akkor fontos, kitüntetett szereplőnek érezhesse magát.

– Csak pozitív visszajelzések érkeznek a vendégektől? – Ahányféle előadás, annyiféle ember érkezik a Művészetek Palotájába. Sokan említették, hogy számukra nagyon drága a színházi büfé, de ha pár lépéssel arrébb sétálnak, akkor a kávézóban már mérsékeltebb árakkal várjuk őket. A ruhatárban is számtalan apróság merülhet fel: akkor például, ha a közönség nem az előadáshoz tartozó ruhatárat használja, így későn mennek a kabátokért vagy egyszerűen ottfelejtik azt. Egyszóval nehéz mindenki igényének megfelelni, de mi minden nap azon vagyunk, hogy a vendégeink elégedetten távozzanak.

– A Medúza mennyivel nyújt többet, mint más catering szolgáltató cégek? – A Medúza egy független vállalkozás, színházak, kulturális és más intézmények catering ellátásával is foglakozik. Saját

tapasztalatból mondhatom, hogy az itt dolgozó emberek mindegyike arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa, ami csak erejéből és tudásából telik. Versenyképes árak és a vendég maximális tisztelete – ezek a legfontosabb jellemzőink. Itt a Művészetek Palotájában látogatóink szerencsére elégedetten távoznak tőlünk, nagyon sok törzsvendégünk van, és rengetegen visszatérnek hozzánk. A rendezvényszervezőktől és rajtuk keresztül az intézmény vezetőitől, sőt maguktól az előadóktól is számos pozitív visszajelzés érkezik e-mail vagy személyes megkeresés formájában. Számomra ez az igazi ﬁzetség.

– Ha már az előadóknál tartunk: a művészek esetében mire kell különösen ügyelniük? – Igyekszünk minden óhajukat teljesíteni, de ez nem mindig kivitelezhető. Előfordul, hogy olyan ásványvizet rendelnek koncertjüket megelőzően pár nappal, ami itthon nem kapható, és a beszerzése hosszabb időt vesz igénybe. Ilyenkor igyekszünk hasonló minőségű ásványvízzel kedveskedni nekik. De vannak extrém esetek is, amikor az előadók saját országuk szokásait hozzák

magukkal, amik néha eltérnek az európai normától. Ilyen esetekben a rendezvényszervezők segítségét kérjük, és velük együttműködve szoktunk a problémákra megoldást találni.

– Miért szeret itt dolgozni? – Szeretem a vendéggel való kapcsolatot, a látogatókkal való kommunikációt, az ellátást, a vendégül látást. A vezetői munkakört is szeretem, mert ha a kollegáimmal együttműködve különleges élményt tudunk szerezni a vendégeknek, az számomra az igazi sikerélmény. Egyszer például volt egy ﬁatalember, aki csak néhány alkalommal járt nálunk, de bennünket kért meg, hogy szervezzük meg a lánykérését. A Panoráma Teraszon terítettünk meg nekik, ahol kétszemélyes vacsorát adtunk, halk hegedűszóval – tőlünk nehéz olyat kérni, amit nem tudunk teljesíteni –, és ott, a csillagos ég alatt mondott igent a kiválasztott hölgy. Működött volna mindez az étteremben is, de ez annál sokkal különlegesebb és maradandóbb élmény volt – nemcsak nekik, nekünk is. Szeretem az ilyen kreatív kihívásokat, és a Művészetek Palotája rengeteg ilyen lehetőséget kínál. •

Pártoljuk a művészetet...

A kultúra gondolat és harmónia. Örökértékű. Megtiszteltetés, hogy hozzájárulhatunk a hazai kulturális élet értékeihez és közös világunk tartalmasabbá, gazdagabbá tételéhez. Ezért vezető talk and news rádióként hírt adunk és beszélünk róla.

Felelősséggel a kultúráért! Ajka Balatonfured Budapest Debrecen Esztergom Gyongyos

MUPA_2009_majus-junius.indd 61

88.8 91.8 95.3 93.5 98.1 88.9

Kecskemet Keszthely Papa Tatabanya Veszprem

Kultúra a Klubrádión 97.7 92.2 92.7 96.7 90.6

Hallgasson bele! 61

21/04/2009 23:15:57

Augusztus–októberi előzetes

Őszikék Mahler-ünnep a Fesztiválzenekarral

Hétfő Esti Jazz

A hagyományoknak megfelelően idén szeptemberben is megrendezik a Budapesti Mahler-ünnepet a Budapesti Fesztiválzenekar közreműködésével. A világ élvonalába tartozó magyar zenekar küldetésének tartja, hogy évenként egyszer itthon méltó keretek között szólaltassa meg Mahler csodálatos zenéjét, hangversenyekkel, kiállításokkal, zenetudományi előadásokkal emlékezvén a magyar zeneélet érdekében tett elévülhetetlen érdemeire. Emellett az együttes – épp Mahler szellemében – lehetőséget kíván teremteni mai zeneszerzőknek új művek írására és bemutatására. A gazdag programkínálatban ebben az évben Hans

Grencsó István a magyar avantgárd jazz egyik kiemelkedő alakja. Pályafutása 1979-ben a Masina zenekarral indult,

Jurij Tyemirkanov

Grencsó István

Giovanni Sollima

Krása: Brundibár című egyfelvonásos gyermekoperája, Giovanni Sollima: Népmesék gordonkára és zenekarra írt műve, valamint Mahler VI. (a-moll) „Tragikus” szimfóniája is megtalálható. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház; szeptember 9–13.)

Muzsikusok Szentpétervárról

1985-ben alapította meg a Grencsó Kollektívát, amely azóta is az első számú zenekara. A triótól a bigbandig több különböző formációval szerepel és készít felvételeket, melyekkel a jazz, az etno, a pop, a rock, sőt a régi magyar tánczenék elemeit különböző módokon, egyedi stílusban vegyíti. Szabad zenei szelleme, irányzatoktól, divatoktól független öntörvényű gondolkodása, és főként a hangszeréhez fűződő viszonya teszi sikeres zenésszé. Főleg olyan műveivel alkotott maradandót, amelyekben hatvanas évekbeli slágerek, keringők, sanzonok újraértelmezését kísérelte meg. A Grencsó Kollektíva ebből a kavalkádból nyújt katartikus élményt ígérő ízelítőt szeptemberi estjén. • (Fesztivál Színház, 2009. szeptember 28.)

Az 1882-ben alakult Szentpétervári Filharmonikus Zenekar elsőként mutatta be Oroszországban Mahler, Bruckner és Richard Strauss műveit. A múlt század első felében olyan világhírű dirigensek formálták az együttes zenei arculatát, mint Artur Nikisch, Alekszandr Glazunov, Serge Koussevitsky, Bruno Walter, Otto Klemperer, valamint Erich Kleiber. A szentpéterváriak ma a világ legjobbjai közé tartoznak, és ebben döntő szerepe volt Jevgenyij Mravinszkijnek, aki fél évszázadon át irányította az együttest. A jelenlegi zeneigazgató, Jurij Tyemirkanov 2007-től a moszkvai Bolsoj Színház első vendégkarmestere, és idén januártól a pármai Teatro Regio zeneigazgatója. Az esten közreműködő George-Emmanuel Lazaridisz görög zongoraművész már kamaszként rangos helyszíneken és rendezvényeken lépett fel, játszott többek között Sir Neville Marriner és Ingo Metzmacher vezényletével, s koncertezett Leonidasz Kavakosszal. A hangversenyen Rahmanyinov: I. (ﬁsz-moll) zongoraversenye csendül fel és Csajkovszkij A hattyúk tava című balettzenéjéből hallhatunk részleteket. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. október 19.)

MUPA_2009_majus-junius.indd 62

21/04/2009 23:15:57

dallamok szerepelnek. Ma már Taracközről származó hegedűs és cimbalmos tagja is van a zenekarnak, akikkel temetéseken, lakodalmakon, illetve a ruszin lakosság egyéb jeles ünnepein játszanak. • (Fesztivál Színház, 2009. október 1.)

Szabadon „Az együttes, ahová mindenki máshonnan érkezett, de ugyanoda találtak haza” – olvashatjuk a mottót a Free Style Chamber Orchestra honlapján. A 15 tagú kamarazenekar különlegességét a különböző zenei hátterű művészek munkája adja, melynek közös célja a határok és klisék

Arditti Quartet (fotó: Philippe Gontier)

Két brit formáció – egy különleges élmény Első magyarországi hangversenyére várja a közönséget a két különböző zenei világban mozgó együttes, a Hilliard Ensemble és az Arditti Quartet. Mindkét formációnak az 1970-es években, Nagy-Britanniából indult a karrierje. Míg a Hilliard Ensemble megalakulásakor régi zenére szakosodott, kizárólag férﬁ énekesekből álló együttes volt, mára a négy brit énekes az új zene elkötelezettje is lett, sőt legnagyobb sikerüket Jan Garbarek norvég jazz-szaxofonossal rögzített albumukkal érték el 1993-ban. Azóta neves kortárs zeneszerzők műveit is megszólaltatják, és így kapcsolódnak az Arditti Quartethez, az Irvine Arditti által alapított és vezetett vonósnégyeshez, amelynek tagjai a modern zene egyik meghatározó együttesét alkotják. Szinte valamennyi ma élő zeneszerző írt számukra művet, és legtöbbjük alkotásának premierjét ők játszották. 1999-ben nekik ítélték oda az Ernst von Siemens Alapítvány zenei Nobel-díjnak is nevezett elismerését. • (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2009. október 25.)

Klezmer és ruszin zene A soknemzetiségű Di Naye Kapelye 1994ben alakult Budapesten, repertoárját a zenészek által Magyarországon, Romániában, Szlovákiában, Izraelben és New

Yorkban gyűjtött dalok alkotják. Bob Cohen és csapata ugyanolyan jó hangulatot teremt a kis klubokban, mint az esküvőkön vagy a zsidó közösségi ünnepségeken, ezért nem véletlen, hogy nevüket szerte Európában a műfaj legjobbjai között tartják számon. Az októberi koncerten a Técsői Bandával lépnek fel. A zenekar a Magyarországon is alig ismert máramarosi ruszin népzenét népszerűsíti szerte a nagyvilágban. A formáció az elődeiktől tanult hagyományokat és Kárpátalja zenéjét mutatja meg a világnak, muzsikájukban román, cigány, orosz, zsidó és magyar Szappanos György és Nagy János

nélküli muzsikálás. 2008-ban egy nagyobb átalakulás után így nyilatkozott Nagy János zeneszerző, zongorista, az FSCO vezetője: „Minden szekciót egyformán érintett ez a ”karcsúsítás”, és most dinamikusabbnak érzem a zenekart. Végső soron az egész azért zajlott le, hogy szabadabbnak érezhessük magunkat az elképzeléseink megvalósításában, és a hangszerelésben.” Már az új felállásban készítették harmadik lemezüket 2008 őszén Pannon Kelta Tánc címmel, amelyet az októberi koncerten is hallhat a közönség. A háromrészes esten továbbá Nagy János kisebb sessionökben, Sárik Péter zongoristával, Szappanos György basszusgitárossal és Banai Szilárd dobossal muzsikál a közönségnek – a szabadság jegyében. •

(Fesztivál Színház, 2009. október 19.)

MUPA_2009_majus-junius.indd 63

21/04/2009 23:16:04

Echo

Visszhangok a Müpa eseményeiről

Rákai Zsuzsanna: Szemfényvesztés Gyenyisz Macujev (Fidelio.hu, 2009. február 27.)

Gyenisz Macujev

Játékának izgalmasan új vonásait legkövetkezetesebben Csajkovszkij Évszakok című ciklusában (op. 37b) bontakoztatta ki, az este legszebb, legegységesebb részeként alkotva meg a darabok változatos hangulati elemekből összeállított füzérét. Finoman nosztalgikus ábrándozással ringó tempóiból, briliánsan kacér keringőjéből, természetes, éneklő dallamíveiből és lágy, mégis gyönyörű fényű billentéséből olyan megkapó egyszerűség, ugyanakkor olyan határozott egyéniség áradt, amely – a londoni Times lelkesedését alátámasztva – valóban Horowitzra emlékeztetett.

Bóka Gábor: Rossz elmélet – jó gyakorlat? Figaro (Opera-vilag.hu, 2009. március 13.) A megalapozás kitűnő: A Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván karmesterizenekari szempontból felsőfokon tolmácsolják a művet. Energikusság és líraiság kellő aránya, a klasszikus hagyomány és a historikus olvasatok néhány tanulságának biztos ízlésre valló egybeolvasztása – egyszóval harmónia jellemezte Fischer megformálását. El tudok képzelni ennél

és nagy irodalmi műveltségű művész szóban is kifejezi magát. Mintha megszűnt volna tér és idő: nyolcvan perccel később meglepetten eszméltünk fel, hogy vége, és hogy milyen sok idő telt el. Shorter is így lehetett ezzel, mert egy ponton az órájára nézett, és rövidesen lezárta a zenei eposzt.

problémacentrikusabb, kevésbé derűs, kevésbé kiegyensúlyozott Figaro-vezénylést is, ám úgy érzem, a harmónia a Mozartzene lényegére tapint rá, s ily módon aligha vonhatjuk kétségbe egy ilyen klasszikusan szép előadás létjogosultságát – legfeljebb aktualitásával vitatkozhatnánk, ha akarnánk.

A csendben ﬁgyelő közönség annál nagyobb lelkesedéssel hívta vissza a quartetet két ráadásra, amely persze már rövidebb lélegzetű volt. A záró, latinos tétellel búcsúzott el a közönségtől Shorter és csapata, és az előcsarnokban az ember elgondolkodott: miért olyan nehéz Pesten jazzklubot fenntartani, ha ilyen nagy és jó közönsége van ennek a muzsikának?

Zöldi Gergely: Zenei meditáció Wayne Shorter Quartet (Kultúra.hu, 2009. március 19.) Ez a négy ember olyan szervesen együtt mozgó és gondolkodó együttest alkotott szerda este a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, hogy még a fusion jazzre kevésbé nyitottakat is percek alatt beszippantotta a hangörvény. Shorter természetesen nem a standardekre éhes, közben borozgató, cigarettázgató, csevegő vacsorazene kedvelőinek játszik. Vele együtt kell gondolkodni: feszesen komponált, ritmusában és hangulatában folyamatosan változó, lüktető, majd lecsendesedő futamai akkor hatnak, ha az ember tökéletesen átadja magát az élménynek – ezért sem volt baj, hogy a koncertterem más esetben talán túl formálisnak ható terében, és nem egy klubban hallgattuk. A hangverseny egyetlen nagy egységet képezett, nem oszlott számokra, sőt, a jazzben oly megszokott, szólók utáni tapsok sem tagolták. Legalábbis az erre tett kísérleteket mindig elfojtotta egy újabb zenei megszólalás. Egyik gondolat folyt át a másikba, oly módon, ahogyan az egyébként buddhista,

Wayne Shorter

Zipernovszky Kornél: Túl a tökéletességen Wayne Shorter Quartet (Fidelio.hu, 2009. március 20.) A koncerten tapasztalt drámai erő és könynyedség tündöklő birtokosa éppen Blade, akinek példa és előkép nélküli dobolása annyi meglepetés, ahány ütés (méginkább: ahány szünet). Utánozhatatlanul eredeti zenész. Patitucci vonóval egészen káprázatos, ujjal pengetve pedig gyönyörűen ellenpontoz vagy ad alapot lüktetésben. Perez játékában éreztem leginkább a

MUPA_2009_majus-junius.indd 64

21/04/2009 23:16:07

MUPA_2009_majus-junius.indd 65

21/04/2009 23:16:14

ﬁgyelmét. Derűsebb volt a második ráadás, a Joy Rider, kevesebb benne a világűrből fújó hideg szél, a taszító embertelenség, és több a mosoly. Shorter világraszóló nagyságának egyik nyitja, hogy zenéje már rég nem a szépség, hanem az igazság nyomában jár.

Lőkös Ildikó Pároskép – MaGát fotózták (Kultúra.hu, 2009. február 4.)

Wayne Shorter

komolyodást, a latin lüktetés derűje csak a szvitté összeálló koncert végén csillant egy pillantra meg nála. Shorternél a 9-ik témáig kellett várni a zenitre (igaz, éppen az aranymetszési pontnál tartottunk), ekkor duóban játszottak Perezzel. A szaxofonos nem nagyon lép be az ütemek első negyedére, mélyebbek a kételyek benne annál, sokszor dadogósan írja körül, amit keres. Mindig elkerüli zenekarával a pompózus, terjengős zárlatokat is: egy koncertet dallamfoszlányvégen is abba lehet hagyni, tapasztalja a közönség, meglepődve az ilyen formabontó befejezésen. Azután az első ráadásban Shorter hátborzongató ellendallamot vezet keményen elő tenoron. Majd észrevétlenül átlép abba az intim, szűk hangközökkel, főleg kisterccel, meg prímmel és felugró oktávval, szűkítettekkel; rebbenésekre, feszengésre emlékeztető hangzásvilágba, amellyel újra odaláncolja magához a hallgatóság

Jó ötlet a Művészetek Palotájától, hogy a koncertek előterébe kiállításokat szerveznek, és jó ötlet volt épp ez a kiállítás. Két nagyszerű művész a látogatók szeme láttára talál egymásra - és ez a baráti gesztus a képeken túl másról is szól. Ezért volt jó hangulat a megnyitón is, és remélhetőleg ezt fogja majd megérezni a képpárokban gyönyörködő valamennyi néző.

Albert Mária Érzelmes húrok pengetése (Purcell: A tündérkirálynő) (Gramofon Zenekritikai Műhely, hvg.hu, 2009. február 9.) Steril felvételeken, csodaeszközökön romlott hallásunk számára gyönyörűség volt megmártózni a korabeli hangszerek természetes tónusainak gyöngyöző fürdőjében. Ahogy egy jó falat vagy egy korty bor elomlik a szájban, és minden ízrétege megdolgoztatja érzékeinket, úgy szolgált minden zenei fordulat újabb és újabb gyönyörűséggel. Vashegyi György szenvedélyes vezetésével és Paulik László nagyszerű koncertmesteri működésével az Orfeo Zenekar anyanyelvi

szinten szólaltatta meg a brit óriás művét – szögeznénk le, ha pontosan tudnánk, milyen is volt az eredeti játékmód. Sajnos a legtöbb korabeli forrás, a mű kézirata is sokáig kallódott, így nagyon nehéz mindezt rekonstruálni. Az előadás morális és művészi hiteléhez azonban semmi kétség sem fér. Ebben kiemelkedő szerepe volt a zeneszerző nevét viselő kórusnak, amelynek tagjai énekes színészként is szinte kifogástalanul dolgoztak.

-dniThe show must go on (A Philadelphia Zenekar hangversenye) (Café Momus, 2009. február 16.)

Leonidasz Kavakosz

Megismertünk tehát egy ragyogó karmestert és egy tökéletesen felkészült, jó hangú zenekart, akik ráadásul jól választottak műsort. Nem biztos, hogy ezt a hangzást minden stílusban ugyanilyen rokonszenvesnek találtuk volna, így viszont – egy Szláv táncként felismerni vélt ráadás után – jó érzésekkel indulhattunk haza. Leonidasz Kavakosz

A Wayne Shorter Quartet

MUPA_2009_majus-junius.indd 66

21/04/2009 23:16:16

T T_oss

A felejthetetlen előadásokat sokáig emlegetik a társaságban A Művészetek Palotája mecénása a Magyar Telekom.

Együtt. Veled

T_ossztam_allo_A4.indd T t ll A4 i dd 1 MUPA_2009_majus-junius.indd 67

10/20/08 9 9:43:21 43 21 AM 21/04/2009 23:16:29

www.mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben.

WAGNER A NIBELUNG GYÛRÛJE A RAJNA KINCSE • A WALKÜR NYA SIEGFRIED • AZ ISTENEK ALKONYA

PARSIFAL VEZÉNYEL: FISCHER ÁDÁM 2009. JÚNIUS 11-28.

S T R A T É G I A I PARTNEREINK

STRATÉGIAI MÉDIAPARTNEREINK

mozi tv színház

Jegyek kaphatók a Müpa jegypénztáraiban (1095 Budapest, Komor Marcell u. 1., tel.: 555-3300 és 1061 Budapest, Andrássy út 28., tel.: 555-3310), a Concert & Media jegyirodáiban (tel.: 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. ISO 9001:2000

01 067 01 wagner2009 metro 210x297 indd 1 01-067-01_wagner2009_metro_210x297.indd MUPA_2009_majus-junius.indd 68

4/2/09 2:59:19 PM 21/04/2009 23:16:30