Müpa Magazin 2009/2010 évad 1. szám by Müpa Budapest

www.mupa.hu

magazin

müpa

Élmény! Minden tekintetben.

Séta a zene erdejében Steve Reich Elsősorban zenész vagyok Cassandra Wilson

A felséges svindli Egy faun délutánja

Elvarázsolt éjszaka Szentivánéji álom

ingyenes időszaki kiadvány • IV. évfolyam 4. szám • 2009. augusztus–december

MUPA_aug-dec.indd 1

Megkonstruálni egy embert Amerigo Tot

24/08/2009 11:54:53

lll#ZghiZWVc`#]j :ghiZ KdcVa/ %+ )% *** )))

7{g cZb kV\njc` Z\n[dgb{`! e co \nZ^ b^cYZc`^cZ` kVccV`# 6o :ghiZ 7Vc`c{a cZbXhV` V e co \nZ`gZ! ]VcZb \n[ZaZ^c` Z\n c^ ^\ cnZ^gZ ^h dYVÃ \nZa c`# C{ajc` yc Vo Zah #

6 B k hoZiZ` EVadi{_V i{bd\Vi _V Vo :ghiZ 7Vc` Cngi# 2

EBY 1661 210 297 Mi2 d MUPA_aug-dec.indd

ki M

j H i dd 1

8/3/09 4 4911:54:55 52 PM 24/08/2009

Nyitány Bevallom, nem szívesen dolgoznék ebben a pillanatban a bank- és ingatlanszférában, esetleg a repüléssel vagy az autógyártással kapcsolatos területeken. Bár fizetésünk és bónuszaink koránt sincsenek olyan magasságokban, mint az előbbi üzletágak vezetőié, mi, a kultúra területén működők legalább megnyugodhatunk, hogy olyan „terméket” árulunk, amire válságos időkben szükség mutatkozik: szórakozást, lelki és szellemi felemelkedést, a valóságból való menekülést, a fantázia világát. Lehet, hogy a kultúrától az ember nem lakik jól, hiszen élelmiszert a szupermarketek árulnak – recesszió idején hagyományosan jó forgalmat lebonyolítva –, de a szellem táplálékát sem feledhetjük. Nyár végén, amikor e sorokat írom, a londoni Barbican jól teljesít: jegyeladásaink megnyugtatóak, a szórakozást felírták az őszi bevásárlólistákra, és vásárlóink meglepően kevéssé tűnnek árérzékenynek. De mint mindenki más, intézmény élén állva jelentős összegekre számít a nem kulturális szféra eseményeinek – vásárok, konferenciák, közgyűlések, fogadások, esküvők és bár micvók rendezésének – bevételeiből, mi is tapasztaljuk a foglalások lemondását, a telefonok csöngésének abbamaradását, azt, hogy ezekből a kiadásokból visszavesznek az üzleti élet szereplői. Szerencsére azonban – az amerikai példákkal ellentétben, a Barbican több lábon áll, bevételi portfóliónk állami támogatásból – amiért ilyen körülmények között különösen hálásak lehetünk még akkor is, ha ez reálértékben évről évre csökken –, jegybevételből, üzleti és szponzorációs bevételből, valamint magánszemélyek adományaiból áll össze. Azt tapasztaljuk itt Londonban, hogy válság ide vagy oda, a közönség nem akar „biztosra menni”, amikor programot választ. A „kellemes” produkciókra nincs, az újdonságot, szellemi kihívást jelentő, provokatív, szokatlan eseményekre azonban nagyon nagy érdeklődés és igény mutatkozik. 1995-ben érkeztem a Barbicanbe, s célom azóta sem változott: a ház ötletekre inspiráló, azok megvalósításában közreműködő, a programkínálatban előre mutató, művészeti alkotásokat megrendelő intézmény legyen, ne csupán befogadó hely. Abban is egyetértés mutatkozott köztem és kollégáim között, hogy egymástól távol álló témák és művészeti ágak önálló rendezvényeken és fesztiválokon, egymást kiegészítő és megtermékenyítő módon találkozzanak falainkon belül. Az előbbi célok elérésében komoly szerepet játszott oktatási programunk, amely egyrészt kiegészíti és gazdagítja felnőtt- és családi programjainkat, másrészt megmozgatja az iskolákat és a helyi közösségeket is. Ezeken az eseményeken a részvétel a fontos. Aki betér a Barbicanbe, gyakran láthat az intézmény nemzetközi programkínálatához kapcsolódó, ám saját művészeti produktumaikat, produkcióikat készítő vagy előadó fiatalokat. Reméljük hát, hogy amikor ezeket a sorokat Önök Magyarországon olvassák, a gazdasági helyzetet illető óvatos optimizmusom nem bizonyul tévesnek. Nem lenne szerencsés, ha a kultúra és a művészet – jó és rossz időkben egyaránt – ne szolgálná szilárdan a közösséget. Amikor nehéz idők járnak, mindannyiunknak szükségünk van a jókedvre… és egy pohár finom, gyógyító hatású bor mellett ülve a kultúra és a művészet meghozza azt.

Graham Shefﬁeld művészeti igazgató Barbican Centre, London

MUPA_aug-dec.indd 3

24/08/2009 11:54:57

2009. augusztus-december

Tartalom

Hírek, érdekességek

Trillalány Bellini: Norma

Séta a zene erdejében

Alkotás fogságában

A hipnózis jótékony ...

Az új zene ...

Finale

Organizált orgonaturizmus 22 Előkelő és ragyogó

A zene elveszett színei

Fiúk az udvarból

A szépséges Messzevágyó 28

A felséges svindli Egy faun délutánja

Müpa Magazin A Művészetek Palotája ingyenes magazinja Alapító: Mûvészetek Palotája Kft. Kiss Imre vezérigazgató

Főszerkesztő: Zsoldos Dávid

Olvasószerkesztő: Papp Tímea Szerkesztőség: Fidelio Média Kft. 1055 Budapest, Szent István krt. 23. Tel./Fax: (1) 476-0320 e-mail: mupamagazin@ﬁdelio.hu

Elsősorban zenész vagyok Cassandra Wilson

Felelős kiadó: a Fidelio Média Kft. ügyvezetője Graﬁkai tervezés és nyomdai előkészítés: Komenczi Bálint A Művészetek Palotája fotóit Pető Zsuzsa, Pólya Zoltán és Csibi Szilvia készítette. Nyomda: Pauker Nyomda

Elvarázsolt éjszaka Szentivánéji álom

Megjelenik 15 000 példányban. HU ISSN 1788-439X Művészetek Palotája: 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Tel.: (1) 555-3000 e-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

A Tudor-ház bölcsője

Trillalány

Majdnem úgy, mint ...

A felséges svindli

Karácsonyi csoda

Előre a múltba!

Igaz utakon

Elsősorban zenész vagyok 50

Felelős szerkesztő: Csonka András Szerkesztő: Filip Viktória

A nagy ember eszméje

Megkonstruálni egy embert Amerigo Tot

A cukornád ...

A hit forradalma

Soul a kakas már

Egyszálének ...

Marokkói zene itthonról

Egy húron…?

Jubiláló népzenészek

Férﬁszó női hanggal

József Attila szolgája

Bilincsek nélkül ...

Megkoronázott életmű

Elvarázsolt éjszaka

Megkonstruálni ...

Kulissza

Házról házra

Echo

MUPA_aug-dec.indd 4

24/08/2009 11:55:02

MUPA_aug-dec.indd 5

24/08/2009 11:55:13

Hírhozó

Hírek, érdekességek Változás az egyestés műsorfüzetekben 2009 szeptemberében már az ötödik teljes évad kezdődik a Művészetek Palotájában. Dacára a gazdasági válságnak és a csökkenő támogatásoknak, a Müpa az eddig megszokott, lehető legmagasabb színvonalon igyekszik kiszolgálni a közönséget az új évadban is. Vendégeink számára a továbbiakban is biztosítjuk a színház és koncertélmények befogadását teljesebbé tévő egyestés műsorfüzeteket, azonban jelenlegi gazdasági helyzetünk nem teszi lehetővé, hogy ezeket térítésmentesen nyújthassuk át Önöknek estéről estére. Az egyestés műsorfüzetek ára így szeptembertől 300 Ft lesz – ezúton és előre is köszönjük közönségünk támogató hozzájárulását, és bízunk

abban, hogy a továbbiakban is szívesen forgatják majd háttérinformációkat, fellépőket és bemutatott műveket ismertető kiadványainkat. •

Átalakul a Müpa A Művészetek Palotája a 2009-es nyári üzemi leállás alatt fontos történések helyszíne volt. Az idei évben augusztus 20-ig bezárólag került sor a Ház életében mérföldkőnek számító első komoly strukturális átalakításra. A Müpa belső látványvilágát és funkcionális működését egyaránt érintő változások az elmúlt négy és fél év mindennapi tapasztalatai alapján történtek. Az épületbe való be- és kijutást könnyítik meg és teszik biztonsá-

gosabbá az újonnan beépített nagyobb forgóajtók. A belépés után az első szembeötlő változás, hogy a Hajó büfé helyén üzemel tovább az információs pult, ez a hely ad otthont az eddigieknél nagyobb és kényelmesebb jegypénztárnak, valamint a jövőben állandó jelleggel innen történik a szakmai- és sajtójegyek kiosztása is. A volt információs pult sem marad feladat nélkül, hiszen a koncertek, programok ideje alatt büféként üzemel majd. Az esti koncerteken kívüli egész napos büfészolgáltatást a Ludwig Múzeum területén található P’art kávézó látja el a jövőben. Az újítások sora ezzel még nem ért véget: meg kell említenünk az augusztusban üzembe állított négy darab jegykiadó automatát, ami az online megvásárolt jegyek gyorsabb, kényelmesebb átvételét biztosítja, megkímélve vendégeinket a jegypénztárban történő sorban állástól. Végül, de nem utolsó sorban szót kell ejtenünk az épület főbejárata előtt történt változásokról. Fűthetővé vált a lépcső, valamint új világítást is kapott. Ezek az újítások a legnagyobb téli hidegben is biztosítják a látogatóink biztonságát az épület közvetlen közelében. •

Új távlatok

Fotó: Pető Zsuzsa

A Károli Gáspár Református Egyetem többségi tulajdonában álló Színház és Film Intézet célja, hogy Magyarországon a színházi és filmes területek háttérszakmáit egyetlen oktatási központban, összevontan képezze. Az induló szakok oktatása középfokú OKJ-s felnőttképzés keretében folyik négy képzéscsoportban (képzőművészet, színház, hangtechnika, film). Az Intézet annak érdekében, hogy a legmegfelelőbb elméleti és gyakorlati lehetőségeket biztosítsa a diákok számára, a Művészetek Palotáját kérte fel partnernek a hangtechnika csoport oktatásához. A Müpa szakemberei az elméleti és gyakorlati képzésben egyaránt részt vesznek, így az intézmény szeptembertől bekapcsolódik az Intézet működésének mindennapos életébe. A Művészetek Palotája a szakmai gyakorlat gyakornoki képzéseit, a vizsgáztatásai lebonyolításához szükséges infrastruktúrát, továbbá a technikai és egyéb eszközöket biztosítja. A képzéssel kapcsolatos egyéb információk a Színház és Film Intézet hivatalos honlapján érhetők el: www.szfi.hu. •

MUPA_aug-dec.indd 6

24/08/2009 11:55:15

M MUPA

Évzáró kulturális élmények Ausztria városai történelmi belvárosokkal, modern múzeumokkal és felejthetetlen koncertekkel kápráztatják el és inspirálják látogatóikat. Amilyen romantikusak a belvárosok pazar építményei, olyan üdítôen modernek Graz, Bregenz, Linz, Salzburg és Bécs városának új és átépített múzeumai, ahol természetesen nemcsak az épületeket, hanem a kiállításokat is érdemes megnézni. Emlékezetes zenei élményt nyújtanak az országszerte megrendezett koncertek – pompa és akusztika tekintetében ugyanis Ausztria koncerttermei, illetve a bécsi és a grazi opera világszerte egyedülállóak. A fesztiválok is elsôrangú zenészekkel és kiváló programmal kecsegtetnek, például a Bruckner Fesztivál Linzben (szept. 5.–okt. 10.) vagy a salzburgi jazz-ôsz (okt. 28.–nov. 8.). Mindenekelôtt

azonban az adventi hetekben szinte minden városban ünnepi koncertsorozatok, kórusok és karácsonyi vásárok hangolják rá a látogatókat az év legszebb ünnepére.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK AUSZTRIÁRÓL Ingyenes információs telefonszám:

06-800-12726 E-mail: informacio@austria.info www.austria.info

Múzeum Arnulf Rainer tiszteletére A klasszicista építészet egyik gyöngyszemében, az egykori nôi fürdô falai között nyitják meg Baden bei Wienben az Arnulf Rainer Múzeumot. A badeni születésû Arnulf Rainer, mint a háború utáni korszak egyik nemzetközileg legismertebb festômûvésze, 80. születésnapja alkalmából részesül ebben a megtiszteltetésben. A múzeum nyílt nappal egybekötött megnyitóját szeptember 27-én tartják. A „Minden kezdet nehéz” címû kiállítás a mûvész korai alkotói éveire koncentrál.

pincészet és szálló egy „ínyencszobájában” személyenként 150 eurótól.

INFORMÁCIÓ ÉS FOGLALÁS Niederösterreich-Information Tel.: 0043-1-53610 E-mail: info@noe.co.at www.also-ausztria.info www.arnulf-rainer-museum.at

Kultúra és élvezet: Baden kapui elôtt romantikus, testet-lelket kényeztetô hotel várja vendégeit. Kikapcsolódhat a szaunavilágban vagy élvezheti az egyik gumpoldskircheni szôlôbirtok borkóstolóját. Hétvége a Vöhringer

Arnulf Rainer Múzeum © Arge Lottersberger-Messner-Dumpelnik

A karácsony világa Welsben Wels városa lüktet, élteti a kultúrát és mesteri harmóniával köti össze a múltat, a jelent és a jövôt. A hozzám hasonló égi követeket pompás polgári házak és regénybeillô árkádos udvarok bírják újra és újra maradásra. Pontosabban munkára! Hiszen mi, angyalok – mint a „Jézuska segítôi” – gyakran és nagy számban megfordulunk Wels karácsonyi világában. Munka után, estefelé pedig irány a történelmi várostér, ahol egy romantikus hegyi falu mása várja a kikapcsolódni vágyókat.

INFORMÁCIÓ ÉS FOGLALÁS Tourismusverband Wels Tel.: 0043-7242-43495-0 E-mail: ofﬁce@tourism-wels.at www.wels.at/tourismus www.wels.at/onlinebuchung

2 éjszaka kétágyas szobában, reggelivel, romantikus kocsikázással és egy eredeti welsi karácsonyi bögrével személyenként 99 eurótól. Wels karácsonyi világa © TVB Wels

Linz ünnepi fényben ragyog Aki Linzben, Európa idei kulturális fôvárosában tölti az adventet, az hamar kedvet kap még többre: a karácsonyi vásárokat, cukrászdákat és kávézókat mézeskalács és linzi torta illata lengi be, a város sziluettjében modern formák találkoznak történelmi kontúrokkal és adnak otthont neves kulturális rendezvényeknek és színes belvárosi üzleteknek – mennyivel könnyebb így várakozni a Jézuskára! Az újévet színházzal, koncertekkel, hajókázással, szilveszteri futóversennyel és az „Aperschnalzen” hagyományával ünnepli Linz (a szokás szerint ilyenkor ritmikus ostorpattintásokkal ûzik el a telet és köszöntik a tavaszt).

„Linz,advent”: 2 éjszaka egy 3*-os vagy 4*os szállodában karácsonyi keretprogrammal személyenként 96 eurótól.

INFORMÁCIÓ ÉS FOGLALÁS Linz09 Infocenter – Tourist Information Tel.: 0043-732-7070-2009 E-mail: tourist.info@linz.at www.linz.at/tourismus www.linz09.at

Adventi vásár Linz fôterén © TV Linz/Röbl

MUPA.indd MUPA i dd 1 MUPA_aug-dec.indd 7

2009.08.10 2009 08 10 11:55:19 14 14:54:38 54 38 24/08/2009

Támogatóinkat kérdeztük – Christopher Mattheisen

„Itt mindenki talál kedvére való programot” – A Magyar Telekom ismert arról, hogy számos kulturális programot támogat. Miért választja egy infokommunikációs cég épp a kultúrát támogatandó területként? – Az egyik legnagyobb hazai nagyvállalatként fokozottan felelősek vagyunk a társadalomért, amelyben élünk. Számos olyan értékes terület létezik – és ezek közé tartozik a kultúratámogatás is –, amelyek ﬁnanszírozását nem lehet pusztán közpénzekből vagy állami forrásból megoldani: a tőkeerős piaci szereplők feladata is, hogy részt vállaljanak ezek fenntartásában. Ennek megfelelően, ahogyan eddig is, a jövőben is örömmel

hozzájárulunk ahhoz, hogy világhírű és kiugróan tehetséges művészek léphessenek a hazai közönség elé, és reméljük, ezzel másoknak is jó példát mutatunk.

– Mi alapján esett a választásuk számos hazai kulturális intézmény közül éppen a Művészetek Palotájára? – A Művészetek Palotája Közép-Európa meghatározó jelentőségű kulturális intézménye, ahol az egyedülálló akusztikai élmény ötvöződik a kiváló művészek tehetségével és virtuozitásával. Ez az a hely, ahol mindenki megtalálhatja az

Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom elnök-vezérigazgatója

érdeklődésének megfelelő kulturális programokat, hiszen az intézmény a legkülönfélébb zenei és képzőművészeti eseményeknek nyújt otthont. Mindemellett – személy szerint – azért is tartom megfelelő együttműködő partnernek a Művészetek Palotáját, mert a Magyar Telekomhoz hasonlóan az innovatív megoldások híve, s ennek köszönhetően nemzetközi mércével is a legmodernebb művészeti létesítmények egyike.

– Milyen egyéb kulturális kezdeményezéseket támogat még a Magyar Telekom? – Hosszú időre nyúlik vissza együttműködésünk a jogelődjeit tekintve több mint száz éves Magyar Telekom Szimfonikus Zenekarral, de a könnyűzene terén is aktívak vagyunk: idén 13. alkalommal rendeztük meg a több százezres tömegeket vonzó T-Mobile Kapcsolat koncertet. Érdemes még megemlíteni az elmúlt hetekben megvalósult Gyerek ARC+ pályázatot, amelyre a legﬁatalabb generáció tagjai jelentkezhettek környezetvédelmi témájú rajzaikkal. A pályaművekből kiállítást is rendeztünk a Művészetek Palotája előtt. A kulturális kezdeményezéseken túl országszerte számos környezetvédelmi, társadalmi együttműködésben is érdekeltek vagyunk. Támogatói tevékenységeink kiterjedtségét és mértékét jól illusztrálja, hogy egy nemrég közzétett felmérés szerint a régió száz legnagyobb vállalatának társadalmi és fenntarthatósági célú ráfordításai alapján összeállított lista első helyén végeztünk.

– Mit vár legjobban a Művészetek Palotája idei programkínálatából? – Az év második felében is nagyon sok olyan érdekes koncert lesz a Művészetek Palotájában, amelyekre szeretnék családommal eljutni, nem könnyű ezek közül csak egy-kettőt kiemelni. Elsőként Palya Bea októberi koncertje jutott eszembe: régóta a csodás hangú énekesnő rajongója vagyok, ezért az ő koncertjét semmiképp sem hagyom ki. Ezen kívül szívesen ellátogatnék a Talamba Ütőegyüttes és a Buena Vista Social Club zenekarból ismert Eliades Ochoa kubai gitáros előadására is. •

MUPA_aug-dec.indd 8

24/08/2009 11:55:19

Támogatóinkat kérdeztük – Danks Emese

„A művészet támogatása is befektetés” A tavalyi évad minden várakozást felülmúló sikere után az Erste Bank idén is támogatja a Metropolitan Opera HD-minőségű közvetítéseit a Művészetek Palotájában. Ennek keretében az idei évadban kilenc világszínvonalú produkciót tekinthet meg az operarajongó közönség. Az Erste Bank büszke arra, hogy egy ilyen rendkívül nívós művészeti produkció magyarországi debütálásához nyújthatott segítő kezet tavaly – fejtette ki Danks Emese, a cég kommunikációs igazgatója. – Az a tény, hogy a bérletek órák alatt elfogytak, azt bizonyítja, hogy hatalmas igény van az előadássorozatra. Az idei szezonban olyan népszerű előadásokat élvezhetünk együtt a New York-i közönséggel, mint az Aida, a Turandot vagy a Carmen. Nagy örömünkre szolgál, hogy az idei évadtól nemcsak a fővárosban, hanem

a szegedi Belvárosi Moziban is láthatóak lesznek a MET-közvetítések, amelyeknek szintén az Erste Bank a fő támogatója – folytatta Danks Emese. – Bankunk számára fontos, hogy kiemelkedő, világszínvonalú produkciókat a lehető legszélesebb közönség számára elérhetővé tegyen, sőt, olyan nézők felé is megnyissa az opera világát, akik eddig talán tartózkodtak ettől a műfajtól. Hisszük, hogy egy felelős pénzintézetnek feladata, hogy részt vegyen a kiemelkedő kulturális értékek megteremtésében és terjesztésében. Így ügyfeleink és kollégáink nemcsak az üzleti életben elért sikerek miatt lehetnek büszkék a cégre, hanem a magasszintű kultúra melletti elköteleződés okán is. Valljuk, hogy a művészet támogatása is egy befektetés, amely varázslatos és maradandó élményként térül meg minden érdeklődő számára. •

Danks Emese, az Erste Bank kommunikációs igazgatója

művészetről színesen – kéthavonta

www.artmagazin.hu

MUPA_aug-dec.indd 9

24/08/2009 12:00:37

Steve Reich

Séta a zene erdejében Rákai Zsuzsanna

„Steve Reich zenéje eredetisége, közvetlensége és leleményessége révén ragad magával engem. Nagyon egyszerű építőelemei rendkívül összetett és gazdag zenét hoznak létre. Maradéktalanul élvezetes, ám semmi esetre sem egyszerű. Éppen ellenkezőleg, a maga roppant elegáns módján meglepően kiﬁnomult” – nyilatkozta egyszer Ligeti György a kortárs zeneélet egyik leghíresebb alakjaként számon tartott, számtalan díjjal és kitüntetéssel elismert amerikai szerző munkásságáról. Bár Reich neve általában olyan, a koncertlátogatók számára kissé riasztó szakkifejezések társaságában hangzik el, mint a minimalizmus vagy éppen az időt rugalmasan ismétlődő szerkezetek változékony mozgásával végtelenné bővítő repetitív elemeket alkalmazó kompozíciós technika, ennek ellenére zenéje mégis jelentős népszerűségnek örvend világszerte, a lehető legváltozatosabb zenekedvelő rétegeket nyerve meg magának az akadémiai professzoroktól a popkultúra képviselőiig. Rajongótáborának sokszínűségéhez kétségkívül nem kevéssel járul hozzá Reich amerikai volta, és nem pusztán azért, mert az Egyesült Államokban esetleg európai neveltetés számára szokatlan természetességgel keveredik a populáris a szoﬁsztikálttal, a jövedelmező vállalkozás a szellemi

élménnyel. Sokkal fontosabb a kortárs zenei élet törekvéseinek szempontjából az a jó értelemben vett naivitás, ami a határok egymásba játszásából fakadóan megkönnyíti a különféle, időnként leplezetlenül abszurd alkotói ötletek kipróbálását, gyakorlati megvalósítását. Nagyrészt ennek köszönhető Reich inspirációs forrásainak a legkevésbé sem akadémikus változatossága is. Noha eredetileg filozófiai diplomát szerzett a Cornell Egyetemen, érdeklődése hamar a zeneszerzés felé fordult, hivatalos tanulmányai a kaliforniai Mills College-ban pedig egyáltalán nem kötötték le. Saját bevallása szerint ekkoriban sokkal nagyobb figyelmet szentelt John Coltrane szaxofonjátékának, mint Luciano Berio óráinak. Később a jazz ritmikus, improvizatívan ismétlődő ele-

meinek vizsgálata mellett más repetitív, a nyugati formálásmódtól eltérő időszerkezeteket alkalmazó zenei megnyilvánulásokat is tanulmányozott: afrikai dobolást tanult Ghánában, balinéz gamelán kurzusokat látogatott és a zsidó kantilláció hagyományában merült el. Mindezek már fiatalon felkeltették érdeklődését a John Cage nevével fémjelzett experimentális zenei törekvések iránt. Noha az egykori zeneszerzői csoport – már ha volt ilyen egyáltalán – a szó szoros értelmében, régen megszűnt, a zenéhez való közelítés jellege, a hangok megszokott viszonyítási rendjének elvetése, vagy legalábbis reflektáltan, fenntartásokkal való kezelése változatlanul a legfontosabb szervező elv maradt Reich alkotásaiban. Az experimentális zene – a kifejezéstől Cage eleinte viszolygott, majd hatékony jelzőként vállalta, mint az impresszionisták a maguk csúfnevét annak idején – lényegében a különböző hangzó folyamatok vizsgálatára törekedett kezdettől fogva, a pillanat változékonyságának feltárására és megtapasztalására. Ennek érdekében a kompozíciókat bizonyos szempontból kötött, a lezajlás egészét tekintve azonban kiszámíthatatlan, állandóan változó elemeket alkalmazó eseménysorként határozták meg, amelyekben a szerző tetszése szerint választhatta meg a véletlenszerűség mértékét és jellegét. Meghatározhatta például egyes számok megszólaltatásának módját és tempóját, miközben az esetlegesség területére utalta, hogy az előadók hol nyitják ki a kottaként használt telefonkönyvet, mint Christopher Hobbs a Voicepiece-ben, de szorítkozhatott csak az időtartam rögzítésére is, mint Cage hírhedt 4’33” című darabjában, amelynek hangzó anyaga a komponistától (és lényegében az előadótól is) teljességgel független. A hang fizikai érzékelésének előtérbe helyezésével, a részben kontrollált, részben szabadjára engedett folyamatok egyediségével teljesen lebontani szándékoztak a nyugati zeneszerzés logikai struktúráit és narratív szerkezeteit, addig tágítva a zene

MUPA_aug-dec.indd 10

24/08/2009 12:00:39

Amadinda Ütőegyüttes

fogalmát, ameddig csak lehetséges, míg végül – Brian Eno megfogalmazása szerint – a befogadás és értelmezés szellemi aktusában találták meg mindenfajta meghatározás viszonyítási pontját: „arra jutottunk, hogy a zenének nem kell rendelkeznie ritmusokkal, dallamokkal, harmóniákkal, szerkezetekkel, sőt még hangokkal sem, s nem kell magába foglalnia hangszereket, zenészeket, sajátos helyeket sem. ElfogaGyümölcsöző együttműködés Noha Steve Reich és az 1997-ben Rácz Zoltán és a zenetörténész Wilheim András által alapított UMZE Kamarazenekar kapcsolata érthetően ﬁatal, a komponista az utóbbi évtizedekben többször is járt Magyarországon, személyes kontaktust tartva fenn a kortárs zene itthoni előadóival. Először 1977-ben hívta meg az Új Zenei Stúdió, később pedig a Száznyolcvanas Csoport, majd az Amadinda Ütőegyüttes invitálására tért vissza. Ez utóbbi találkozás tartósan gyümölcsözőnek bizonyult: az Amadinda nevéhez fűződik többek között a Drumming első részének, a Music for 18 Musicians című darabna vagy a Tehillimnek az itthoni bemutatója. A decemberi koncert műsorán egy ősbemutató is helyet kap, a Mallet Quartet, amelyet Reich az ütőegyüttes 25 éves jubileuma alkalmából komponált.

dottá vált, hogy a zene esetében nem alapvető követelmény a dolgok elrendezésének, a hangok organizációjának bebiztosítása, hanem valójában a megértés folyamata hangsúlyos, amit mi, hallgatók, képesek vagyunk irányítani. […] Ha az experimentális zenének van maradandó üzenete, akkor ez az: a zene olyasvalami, amit az elménk hoz létre.” Az intellektuális tevékenység központi szerepe, a ritmikusan szervezett sémák zeneiségének hangsúlyozása akkor is alapelv maradt Reich zenéjében, amikor a ﬁatalkori, mechanikus elemeket, elektronikus játékokat alkalmazó alkotásait egyre inkább dallamos kompozíciók váltották fel. A narrativitás kiküszöbölése sem neki, sem más szerzőknek nem sikerült ugyan teljesen, éppen azért, mert a hallgatók mentális éberségére bízták a műveikben való tájékozódást (jóllehet Reich még az operáiban, a The Cave-ben és a Three Talesben is igyekezett a megﬁgyelés és dokumentálás értelmező montázsával, kívülálló pozíciójával védekezni a drámai szituáció cselekményszerűsége ellen), az előrehaladó, önmagát célelvűen építő forma térhódításának megakadályozása, a változások „teleologikus” szerkezeti elemvoltának, rész-egész viszonyának tagadása ugyanakkor szükségszerűen hozott létre repetitíven terjeszkedő folyamatokat műveiben.

Az ismétlődés transzszerű, rituális jellegére korán felfigyeltek hallgatók és előadók egyaránt. Akadt, aki „legális kábítószernek” titulálta Reich zenéjét, és olyan is, aki közösségteremtő erejét méltatta. Ha a tudatmódosító szerek hatásának előidézése távol áll is a komponista szándékaitól, a rítussal való rokonsága kétségbevonhatatlan. Nemcsak az inspirációs forrásként tanulmányozott zenék szakrális szerepe tanúskodik erről, vagy éppen a szent hagyomány és az egyéni sors egymásra vetítése, asszociatív viszonya (például a Daniel Variations esetében, amelyben Reich Dániel könyvének részleteit, valamint a 2002-ben iszlám fundamentalisták által kivégzett újságíró, Daniel Pearl szavait használta fel), hanem magának a zenei tapasztalat hatásmechanizmusának rituális élménnyé alakítása is. A zene filozófiai és spirituális vonatkozásainak hangsúlyozása kezdettől fogva meghatározó törekvése volt az experimentális megközelítés képviselőinek. A hangok viszonyrendszerének tanulmányozása valamiféle morális elkötelezettséggel járó tevékenységként jelent meg számukra, olyannyira, hogy Michael Nyman a témáról szóló könyvét (Experimentális zene – Cage és utókora) mindenféle patetikus szándék nélkül „egy bizonyos fajta zenei etikáról, közösségi érzületről, megalapozódásról, idealizmusról és esztétikai tisztaságról (sőt, puritanizmusról) való ismeret” forrásaként jelölte meg, hozzátéve, hogy mindezek időközben „züllésnek indultak”.

MUPA_aug-dec.indd 11

24/08/2009 12:00:42

Mi Steve Reich

Ami Cage-et illeti, ő a maga részéről nem használt ugyan ilyen szigorú kifejezéseket, de a zene jövőjét 1974-ben, abban az évben, amelyben Nyman könyve is megjelent, ő is az egyetemes jóakarat elsajátításának eszközeként értelmezte: „Az individuum személyes érzéseinek fontossága […], legyen az akár a megvilágosodás, egyre szélesebb társadalmi kontextusba ágyazódik. […] Minden szükségeset tudunk Oidipuszról, Prométheuszról és Hamletről. Most azt tanuljuk, hogy hogyan legyünk víg kedélyűek. [...] S bár a személyes érzések zenei kifejezése előtt az út mindig nyitva áll majd, egyre inkább a jókedély örömének kifejezése fog előtérbe kerülni (mint Terry Riley, Steve Reich és Philipp Glass zenéjében). Azon túl már az intenciómentes kifejezés világa van, a hangok és az emberek együtt-léte (ahol a hangok

hangok, az emberek meg emberek). Séta, hogy úgy mondjam, a zene erdejében, magában a világban.” A kísérletező elme érdeklődésének erkölcsi súlya következtében pedig ez a nehezen megfejthető szakkifejezésekkel terhelt, modern technikai berendezéseket alkalmazó, mégis elvont és lebegő, érzékközpontúságában is mélységesen intellektuálisan elgondolt művészeti irányzat váratlanul a 18. századra kezd emlékeztetni, a morális szempontból felnőtt, a helyes viselkedést tudatosan követő emberek társadalmának felvilágosult utópiájára és ennek különösen következetes kiterjesztésére, az 1772-ben elhunyt természettudós és ﬁlozófus, Emanuel Swedenborg mennyországára. Itt ugyanis, mint Borges röviden összefoglalja a Képzelt lények könyvében, olyan lelkek élnek, akik maguk választották a paradicso-

mot. „Nincs szükségük szavakra; elég, ha rágondol egy Angyal valamely társára, az nyomban ott terem. […] A szeretet kormányozza a világukat, minden Angyal egy-egy Mennyország. […] Az Angyalok ruhája okosságuk mértéke szerint ragyog. […] A Mennyben valóságosabbak és bonyolultabbak a tárgyak, a bútorok, a városok, mint a Földön; a színek is változatosabbak és élénkebbek. Az angol származású Angyalok előszeretettel politizálnak; a zsidók ékszerekkel kereskednek; a németek pedig könyveket cipelnek magukkal, s onnan lesik ki válaszaikat. Minthogy a muzulmánok már megszokták, hogy Mohamedet imádják, teremtett nékik Isten egy Angyalt, aki a Prófétának adja ki magát. A lelki szegények és az aszkéták nem részesedhetnek a paradicsomi örömökben, hisz úgysem érnék fel ésszel.” •

Steve Reich és az Amadinda Ütőegyüttes

2009. december 6. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Steve Reich művei – Amadinda Ütőegyüttes Díszvendég: Steve Reich

Steve Reich: Mallet Quartet – ősbemutató; Daniel Variations – magyarországi bemutató; Music for 18 Musicians Km.: UMZE Kamaraegyüttes, Schola Cantorum Budapestiensis (művészeti vezetők: Bubnó Tamás és Mezei János) Vez.: Rácz Zoltán

MUPA_aug-dec.indd 12

24/08/2009 12:00:45

Hogyan legyenn m mégg izgal izgalmasabb asabb a sminkem?

Mivel díszítsem az otth otthono Mivel díszítsem azz ott otthonom? onnoom ono m ? Idén hova utazzunk? Hova Ho ovaa vigyem vviigyem yem m a gyereket k sportolni? l i

Melyik a legmenőbb őbb bb csizm ccsizma?

Elképesztő, mennyi helyzetben kell egy nőnek helyt állnia! A Nők Lapja Cafe nap, mint nap friss ötletekkel segít, hogy mosolyogva állhass helyt az életben! Ha pedig pihenésre vágysz, sztárjaink mindent megtesznek a szórakozásodért! Saját élményeidet, tapasztalataidat pedig megoszthatod az egyik legnépszerűbb női fórumban.

ogyan legyen még izgalmasabb lmasabb a sminkem sminke mink

MUPA_aug-dec.indd 13

24/08/2009 12:00:56

Hans Krása: Brundibár

Alkotás fogságban Könyves Klaudia

Mintegy száz évvel ezelőtt Brundibárnak nevezték a cseh gyerekek egyik kedvelt meséjének gonosz darazsát, aki ellopta a szorgos méhektől a mézet, és ugyancsak ezt a megnevezést használták a régi cseh nyelvben a mogorva, tüskés emberre is. Akár az említett mesét is felidézhetné Hans Krása híressé vált gyermekoperája, csakhogy ennek gonosz főszereplője nem mesebeli alak, hanem egy valóságos diktátor, akitől a zsidó származású Hans Krása is rettegett; Adolf Hitler. Az abszurd szituációban keletkezett, szívbemarkoló és szimbolikus történet a védtelen gyermekek győzelmét mutatja be a zsarnok verklis felett; két kisgyerek (Aninku és Pepicek) tejet vennének beteg édesanyjuknak, de pénz nélkül a Tejesember szóba sem áll velük. Látják, ahogy Brundibár, a gonosz kíntornás zenéjére a járókelők pénzt dobálnak a kalapjába; ezen felbuzdulva a

gyerekek is eléneklik kedvenc dalukat, de Brundibár elzavarja a konkurens zenélő társaságot. Másnap állatsereg siet a gyerekek megsegítésére, a Kutya, a Macska és a Veréb összegyűjtik a város gyerekeit, egy hatalmas kórust alkotva. Így végül a barátság és az összefogás győzedelmeskedik az egyeduralom fölött; Aninku és Pepicek megvehetik a tejet édesanyjuknak.

A szerző a mesékben oly megszokott katartikus üzenet és dramaturgia segítségével ijesztő módon táncol a mese és a valóság között; megrázó, ahogy a mű végén a mesealakok valóságos történelmi szituációba lépnek, amikor Brundibár emlékezteti a közönséget arra, hogy „a zsarnokok sosem adják fel teljesen. Az egyik elbukik, de jön egy másik” – mire a gyerekek a következőt válaszolják: „Zsarnokok jönnek, de várj és láss! / Távoznak majd, egy-két-há!” Adolf Hoffmeister ugyan még Hitler támadása előtt írta a librettót, később a költő, Emil Saudek változtatott a mű végkicsengésén, hogy hangsúlyozza annak náciellenes üzenetét. Az eredeti ﬁnáléban ez állt: „Aki ennyire szereti anyját, apját és szülőföldjét, az nekünk barátunk és játszhat velünk.” Saudek így értelmezi: „Aki így szereti az igazságosságot és így ragaszkodik hozzá, aki nem fél, az nekünk barátunk és játszhat velünk.” Krása operáját 1942 telén mutatták be egy prágai árvaházban, de a mű nem itt, hanem egy történelmi szempontból sajátos jelentőségű helyszínen aratta legnagyobb sikereit 1943 és 1944 között: Terezínben, illetve ahogy a németek hívták Theresienstadtban, a Mustersiedlungban, azaz a „mintagettóban”. Terezín városát

Fischer Iván

MUPA_aug-dec.indd 14

24/08/2009 12:01:00

II. József nevezte el édesanyjáról, Mária Teréziáról, aki katonai helyőrséget létesített a városban, majd a Habsburg Birodalom hírhedt politikai börtöne működött itt. Az ötezer lelket számláló kisváros a II. világháború idején zsidó gyűjtőtáborként funkcionált, ahová mintegy nyolcvanezer főt szállítottak. Terezín kivételezett hely volt: Hitler kulturális mintagettója, ahol az áldozatoknak lehetőségük nyílt a kulturális élet különböző formái révén megőrizni emberi méltóságukat a fogság ellenére. A táborban iskolák, üzletek, könyvtárak, színházak, gyermekotthonok működtek, a nácik így akarták meggyőzni többek között a Nemzetközi Vöröskeresztet, hogy a zsidók tömeges legyilkolásáról szóló történetek nem igazak, sőt még propagandaﬁlm is készült a „luxushaláltáborról” Terezín, a Führer várost ajándékoz a zsidóknak címmel, melyben a Brundibárból is láthatunk részleteket. Az 1899-ben született, 45 éves korában meghalt cseh-zsidó származású Hans Krása utolsó éveit ebben a táborban töltötte olyan zeneszerzőkkel együtt, mint Viktor Ullmann, Pavel Haas, Erwin Schulhoff és Gideon Klein. A Brundibár mellett népszerű volt az Állami Díjban részesült két felvonásos, Dosztojevszkij A nagybácsi álma című novellája alapján készült operája (Verlobung im Traum), melyet 1933-ban Széll György mutatott be Prágában, az Új Német Színházban. Zenéjére rendkívüli

hatást gyakorolt Mahler, Schönberg és Zemlinsky. Egy ideig korrepetitorként dolgozott a Német Színházban, itt ismerkedett meg Zemlinskyvel, aki később egyengette Krása karrierjét és több művét is bemutatta. 1927-ben követte őt Berlinbe, ahol Albert Roussel révén lehetősége nyílt Párizsban zeneszerzést tanulni, a francia zenével, különösen a Hatok műveivel foglalkozni. Hazatérve Prágába, a város egyik legjelentősebb avantgárd színházában, a D35-ben ismerkedett meg a híres karikaturistával és dramaturggal, Adolf Hoffmeisterrel, akivel a Brundibár szövegkönyvén dolgozott. Az alkotást 1938-ban együtt adták be egy, az ifjúság erkölcsi nevelését segítő állami pályázatra, melyet a német megszállás miatt már nem értékeltek. A művet később a terezíni koncentrációs táborban fogva tartott gyerekekkel játszották óriási sikerrel, mintegy 55 (!) alkalommal, s mivel rendszeresen szállítottak innen foglyokat – köztük gyerekeket is – Auschwitzba, az előadók folyton cserélődtek, kivéve a címszereplőt, a gonosz verklist, aki az elbeszélések szerint annyira szenzációsan alakította szerepét, hogy minden előadáson megríkatta a közönséget, és a negatív szereplőt majdhogynem szimpatikus ﬁgurává változtatta. Ám ezt a tizenéves ﬁút pár hónappal később Auschwitzba vitték, hogy az egyik gázkamra áldozata legyen. S hogy miért szerepel ez a mű a 2009-es Budapesti Mahler-ünnepen? Nos, Terezín

és annak kulturális élete az elmúlt időszakban sokakat foglalkoztatott; a fogságban keletkezett műveket egyre gyakrabban hallhatjuk, egyre többen veszik lemezre azokat. Két évvel ezelőtt a Budapesti Mahler-ünnep közönsége szintén a koncentrációs táborban komponált Atlantisz császára című Viktor Ullmann-művet hallhatta. Ezek a művek mindig eszünkbe juttatják szerzőjük tragikus halálát, hisz Ullmann, akárcsak Krása, Haas vagy Schulhoff az auschwitzi gázkamrák áldozatai lettek és ezzel nemcsak az életüknek, de a remekművek sorának is véget vetettek. Gustav Mahler – bár 1911-ben bekövetkezett halála megelőzte ezeknek a borzalmaknak még a kezdetét is – zenéje sokat megsejtett a 20. század szörnyű történéseiből. Még ha Krása, Haas vagy Ullmann nem is ismerhette személyesen Mahlert, Mahler szellemisége azonban tovább élt Zemlinskyben, Schönbergben és tanítványaiban, akik tovább adták azt a következő, tragikus sorsú generációnak. •

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP 2009. szeptember 9. 19:00 Fesztivál Színház Hans Krása: Brundibár – egyfelvonásos opera Km.: Budapesti Fesztiválzenekar, gyermekszólisták Vez.: Fischer Iván

15 A városlakók ingyenes napilapja

MUPA_aug-dec.indd 15

24/08/2009 12:01:28

Szentpétervári Filharmonikus Zenekar

A hipnózis jótékony hatásai Tóth Endre

Mozart huszonhét zongoraversenyt írt, Beethoven és Saint-Säens ötöt-ötöt, Bartók hármat, hogy csak néhány nevet ragadjunk ki a komponisták közül. Valahogyan mégis egyikőjüket sem e műfajjal szoktuk összekapcsolni elsősorban. Rahmanyinov nevének hallatán viszont a legtöbbünknek a zongorára és zenekarra írott öt mű egyike ugrik be először. Jurij Tyemirkanov (fotó: Sasha Gusov)

Szergej Vasziljevics Rahmanyinov (1873–1943) korának egyik legkiválóbb zongoraművésze volt, legendák keringtek bámulatos memóriájáról, technikájáról, muzikalitásáról. Érthető tehát, hogy számos művét hangszere ihlette, a zongoraverseny műfaja pedig mindig is gyerekkortól dédelgetett álmokat, hatalmas kihívást jelentett valamennyi pianistának. Ezek után nem csoda, hogy a kis Szergej már konzervatóriumi évei alatt nekilátott egy zongoraverseny megírásának. Tizenhat évesen fogott bele a munkába, de végül félbeszakította azt és csak néhány vázlat maradt fenn. Nem telt el azonban sok idő az újbóli próbálkozásig, 1890 tavaszán kezdte el a komponálást, 1891 nyarára pedig el is készült első, ﬁsz-moll zongoraversenye. A zeneszerzés osztály hallgatóinak gyakori feladata volt, hogy egy már ismert sémát, szerkezetet kövessenek komponáláskor, így Rahmanyinov is hasonlóképpen tett e művénél: Grieg híres a-moll zongoraversenye lett a követendő minta, a végeredmény pedig olyan jól sikerült, hogy szerzője op. 1-ként vállalta a bemutatón. Rahmanyinov ismert erényei már itt szembeötlők: szélesen ívelő melódiák és virtuóz zongorakezelés. A norvég komponista hatása különösen a szélső tételekben mutatkozik meg. Néhány évvel később, amikor Rahmanyinov londoni debütálására készült, már nem vállalta fel „iskolai fércművét”, úgy gondolta, át kellene dolgoznia a darabot, ám a revízió-ra csak 1917-ben került sor. A zongoraszólamot kicsit „dúsította”, az első tétel kidolgozási részét bővítette új ötletekkel, valamint a hangszerelésen is javítgatott. A versenyművet ma ebben a formájában ismerjük.

Első szimfóniájának (1897) bemutatója hatalmas bukás volt, a kritikusok támadták, s Rahmanyinov mély depresszióba esett, amely háromévi zeneszerzői hallgatással járt. A gyógyulás érdekében egy Nyikolaj Dahl nevű pszichiáterhez járt, akinek a hipnózis volt a szakterülete, s megpróbálta Rahmanyinovot meggyőzni arról, hogy nagyon jól meg fogja írni új versenyművét. A kezelés sikeresnek bizonyult, hiszen Rahmanyinov rászánta magát, hogy megírja második, c-moll zongoraversenyét (op. 18). A művet már az 1899-es londoni bemutatkozásán is el szerette volna játszani, de

MUPA_aug-dec.indd 16

24/08/2009 12:01:36

akkor még csak a második és a harmadik tétel állt készen. 1901-ben sikerült teljesen befejeznie az opuszt, s hálája jeléül a darabot Dahlnak ajánlotta. Éneklő melódiái, virtuóz passzázsai számos zongoristát késztetnek a darab megtanulására. Rahmanyinov legnépszerűbb kompozíciója a versenymű, több dallama is sláger lett: második tételének főtémája egy popzenei szám alapjául szolgált (Eric Carmen: All by myself, 1976), valamint Frank Sinatránál és David Bowie-nál is találkozunk a darab néhány témájával. Rahmanyinov neve 1909-ben komponált harmadik, d-moll zongoraversenyével (op. 30) vált igazán ismertté a laikusok között is, amelyet sokan a David Helfgott, ausztrál zongoraművész tragédiáját feldolgozó Ragyogj (Shine, 1996) című játékﬁlmből ismerhetnek. Scott Hicks ﬁlmjében Helfgott a szinte emberfeletti technikát igénylő „Harmadik” extatikus eljátszása után idegösszeomlást kap, miután az orvosok eltiltják őt a zongorázástól, s csak évek múlva tud majd újra hangszeréhez nyúlni. A d-moll versenymű valóban a zongoraverseny-irodalom egyik legfélelmetesebb monstruma, s zeneileg is sokkal izgalmasabb megoldásokat kínál, mint a szerző eddigi darabjai, szélesebb dallamok, összetettebb szerkezet jellemzi a kompozíciót. Rahmanyinov 1909-es amerikai turnéjára írta művét, a második, New Yorkban tartott előadást pedig Gustav Mahler vezényelte. A darab ajánlottja

a kor másik ünnepelt zongoraművésze volt, a lengyel Józef Hofmann, aki nyilvánosan soha nem játszotta el a művet, mondván, hogy „nem neki való”. Amerikai letelepedése után Rahmanyinovnak küzdenie kellett a megélhetésért, a komponálás helyett jövedelmezőbbnek bizonyultak fellépései zongoristaként és karmesterként. Az első „újvilági” mű, ami nagyobb szünet után napvilágot látott, az 1926-ban megírt negyedik, g-moll zongoraverseny (op. 40) volt. Ekkorra már jócskán érték őt kortárs és amerikai hatások, dallamai szikárabbak, élesebbek lettek, hallotta Gershwin Rhapsody in blue-jának bemutatóját, valamint egyéb jazz-zenék is tettek rá új benyomásokat. A darab azonban bukás lett, valószínűleg Rahmanyinovtól idegen nyelvezete miatt, a szerző pedig arról volt meggyőződve, hogy túl hosszú, ezért 1928ban és 1941-ben is revideálta a művet. A g-moll zongoraverseny soha sem vált igazán a repertoár törzsanyagává. Az 1930-as évek elején Svájcban telepedett le, s 1934-ben itt komponálta utolsó művét zongorára és zenekarra Rapszódia egy Paganini-témára címmel, s megmutatta, hogy még nem apadt el teljesen alkotói ereje. A darab 24 variáció Paganini közismert 24. caprice-ének témájára, amelyhez néhány variációban a gregorián halotti szekvencia, a Dies irae dallamát is hozzáveszi a komponista. Talán nem véletlen az ördög hegedűse kapcsán a választás, ám ezt azzal is gyakran összehozzák, hogy Rahmanyinovot

érdekelte a halál tematikája, a Dies irae-t több darabjában is feldolgozta már korábban. A 24 variáció a háromtételes versenymű gyors-lassú-gyors felépítését követi. Egy variációt azonban kiragadhatunk a „lassú tételből”, a hollywoodi ﬁlmekből ismert 18.at, amelyről Rahmanyinov azt mondta: „ezt az ügynököm kedvéért írtam”. Egy 2002-es, Várkonyi Tamásnak adott interjújában Kocsis Zoltán a következőképpen nyilatkozott Rahmanyinov megítélése kapcsán: „[…] tragédiája, hogy az ő stílusából eredeztethető a szirupos hollywoodi ﬁlmzene, amihez neki pedig az égvilágon semmi köze nincsen! Az ő zenéjét a maga teljességében és komolyságában kellene újraértékelni, és nem olyan stílusú zenékkel állítani párhuzamba, amelyek még nem is léteztek akkor, amikor neki már a teljes életműve készen állt”. •

2009. október 19. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Szentpétervári Filharmonikus Zenekar hangversenye Rahmanyinov: I. (ﬁsz-moll) zongoraverseny, op. 1 Csajkovszkij: Hattyúk tava – részletek a balettzenéből Km.: George-Emmanuel Lazaridis (zongora) Vez.: Jurij Tyemirkanov

MUPA_aug-dec.indd 17

24/08/2009 12:02:56

Hilliard Ensemble & Arditti Quartet

Az új zene kerekasztallovagjai Teimer Gábor

Sir Thomas Beecham brit karmester szerint az angolok valójában nem szeretik a zenét, de rajonganak az általa keltett zajért. Az állítás igazságát mindenki maga hitelesítheti vagy cáfolhatja, hiszen október 25-én a dirigens nagyszámú honﬁtársa lép fel egyszerre a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Ekkor ad ugyanis Magyarországon első ízben közös koncertet a Hilliard Ensemble és az Arditti Quartet.

Hilliard Ensemble (fotó: Friedrun Reinhold)

Hiteles információ hiányában csak találgatni tudunk, miért éppen most, és miért nálunk szánták el magukat együttes produkcióra. Talán a közös gyökerek felfedezése, a kortárs – saját megfogalmazásuk szerint: az új – zene iránti elkötelezettségük, az ezzel járó kísérletezési hajlandóság, vagy éppen mindkét társulat vallottan demokratikus alkotómódszere szolgáltatta az egymásra találás okát. Amiről biztosat nyilatkozhatunk, az az együttesek lenyűgöző, eredményekben gazdag múltja, és a számos egybeesést felmutató, hasonlóan izgalmas jelene. Pedig a kezdetek kezdetén a két együttes pályája látszólag homlokegyenest ellenkező irányba indult. A Szent Pál-katedrális és a Westminster-apátság köré csoportosuló ﬁatal énekesek – jelesül David James, Paul Elliot, Paul Hillier és Errol Girdlestone – a templomok, katedrálisok és egyetemi kápolnák énekkultúráján kialakult, eszem-iszom dalárdák hagyományait ápolandó döntöttek saját, kifejezetten régizenére specializálódott énekegyüttes alapítása mellett. Ezzel szemben a vonósnégyes életre hívását a második bécsi és a darmstadti iskola, az új zene, és a Schönberg zenéjét előszeretettel tolmácsoló, valamikori LaSalle-vonósnégyes iránti rajongás határozta meg. A névválasztást 24 óra alatt megoldó, az első hegedűs nevét felvevő Arditti Quartet 1974 szeptemberében adott első koncertje óta – amikor Penderecki 2. vonósnégyesét adták elő, a tiszteletbeli doktorrá avatására érkező szerző helyszíni instrukcióit alapul véve – az új zene bűvöletében él. A kilencvenes évek átalakulásai után mára stabilnak mondható tagok – az első hegedűs Irvine Arditti (az egyetlen alapító tag), a másodhegedűs Ashot Sarkissjan, a brácsás Ralf Ehlers és a csellista Lucas Fels – létrehozták a védjegyükké váló Arditti-hangzást, mely a szerzővel közösen kialakított értelmezésen alapul, s célja az alkotói szándékok hallhatóvá tétele. Ennek eredményeként indulásuktól fogva a legnagyobbak legfrissebb kottáit kapták kézhez, nem ritkán az ősbemutató jogával együtt. Kortárs zene iránti nyitottságuk, mások számára előad-

MUPA_aug-dec.indd 18

24/08/2009 12:02:57

Arditti Quartet (fotó: Phillipe Gontier)

hatatlannak tűnő alkotások iránti vonzalmuk Stockhausen, Cage, Berio, Lutoslawski, Mayazumi, Henze, Ligeti és mások barátságát eredményezte. Így még az 1970-es évek befejezése előtt ők rögzítették utóbbi két szerző valamennyi vonósnégyesét; elsőként készítettek digitális felvételt a teljes második bécsi iskola valamennyi vonósnégyeséről; nevükhöz fűződik Stockhausen híres-hírhedt Helicopter-négyesének, s Luciano Berio összes vonósnégyesének megörökítése, s a fentieken túl olyan szerzők műveinek világpremierje, mint Britten, Gubajdulina, Kagel, Kurtág, Sciarrino vagy Xenakis. 1999ben nekik ítélték oda az Ernst von Siemens Alapítvány zenei Nobel-díjnak is nevezett elismerését. A nevében az Erzsébet-korabeli miniatűrfestő, Nicholas Hilliard emlékét hordozó Hilliard Ensemble, deklarált korhűsége ellenére első fellépésének műsora felerészt Britten-műveket tartalmazott. Az ellentmondás látszólagos, s csak előrevetítette a most megvalósuló, 21. századi találkozás lehetőségét. Az elsősorban brit régizene-szerzők darabjait előadó énekesek ugyanis kezdettől fogva nyitottak voltak a kortárs alkotások irányába. Így bár a King’s Singers mellett a másik vezető, kizárólag férﬁ énekesekből álló formációként tartják őket számon, ma már nyilvánvaló félreértésnek tekintik, ha kifejezetten régizenei négyesként határozzák meg őket. 1988-ban felvételt készítenek az észt származású Arvo Pärt Arbos, Passio

és Miserere című alkotásairól, amit újabb közös munkák, s kortárs szerzők egész sorának felkarolása követ. Az igazi kiugrást a Jan Garbarekkel 1994-ben, közösen rögzített, a 90-es évek legnagyobb crossover produkciójának elismert Ofﬁcium című album jelentette. Innentől kezdve az új zene iránti elkötelezettségük töretlen: 1997-ben elkészítik a Lillies című ﬁlm zenéjét, és még ebben az évben tető alá hozzák Garbarekkel közös, új alkotásukat, a Mnemosyne című albumot, amelyet közös világkörüli turnén népszerűsítenek. 2001 őszén jelenik meg a Morimur című, a barokk hegedűs Christoph Poppennel és a szoprán Monika Mauchsal közös lemezük, amelyen Bach szólóhegedűre írott d-moll Partitáját egybefűzték egy, a komponistától származó korallválogatással, amelyben a hangszeres zenész és az énekes együtt mozog. A mára rögzült felállású énekegyüttes – David James kontratenor (itt is az egyetlen alapító tag), Rogers Covey-Crump tenor, Steven Harrold tenor és Gordon Jones bariton – fennállásának 30 éves jubileumát 2004ben a Wigmore Hallban ünnepelte, s egy esztendő múlva Grammy-díjra is jelölték őket. Lemezfelvételeik leggyakoribb helyszíne az ausztriai Propstei St. Gerold-monostor, állandó szerzőik között találhattuk Giya Kanchelit, John Cage-et, Heinz Holligert, Simon Bainbridge-et, Alekszander Raszkatovot, Stephen Hartkét, de dolgoztak az elektromos gitáros Terje Rypdallal is.

A két formáció tagjaik, munkáik révén olyan neves együttesekhez is kapcsolódik, mint az Ensemble Intercontemporain, a London Sinfonietta vagy a New York-i Filharmonikusok. Művek százai készültek számukra, a két együttesnek összesen közel 200 lemeze jelent meg, melyek mintegy 5000 év zenei anyagát ölelik fel. Míg az énekegyüttes 1980 óta saját nyári iskolát működtet, addig a kvartett tagjai 1982 és 1996 között a darmstadti Nyári Új Zenei Kurzus rezidens oktatóiként voltak ismeretesek. Magyarországon legutóbb mindkét társaság 2007ben járt: a kvartett a Trafóban Marco Stroppa Spirali című darabját mutatta be, míg az Ensemble a váci Fehérek templomában Dufay Se la face ay pale miséjét, Josquin motettáit és a St. Martial-kódexből származó középkori énekeket tűzte műsorra. Októberi budapesti fellépésükre Beethoven, Brice Pauset, Perotin, Cage, Machaut és James Clarke műveiből válogattak. •

2009. október 25. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Hilliard Ensemble & Arditti Quartet Beethoven, Brice Pauset, Perotin, John Cage, Machaut és James Clarke művei

MUPA_aug-dec.indd 19

24/08/2009 12:02:59

Osztrák-Magyar Haydn Zenekar

Finale Kovács Sándor

Akár ez is lehetne a címe az OsztrákMagyar Haydn Zenekar október 26-i hangversenyének. Mozart utolsó szimfóniája mellett ugyanis Haydn utolsó versenyművét és utolsó előtti szimfóniáját hallhatja ezen az estén a közönség. 1788 nyarán Mozart viszonylag rövid idő, mindössze másfél hónap alatt három szimfóniát komponált. Nem tudjuk, milyen alkalomra szánta a darabokat, s kérdés azok egyáltalán elhangzottak-e életében? Ami feltűnő, az Esz-dúr (K. 543), a g-moll (K. 550) és C-dúr kompozíció (K. 551) sajátos egységet alkot: hangvételükben egymást mintegy kiegészítik. Különösen éles a kontraszt a

g-moll és a C-dúr mű nyitótétele között. Az előbbi szenvedélyes, izgatott, az üstdobot és trombitát is foglalkoztató utóbbi viszont ünnepélyes, fenséges: pompát, ragyogást, erőt áraszt. Állítólag a Haydnt Londonba hívó zenekarvezetőtől, Johann Peter Salomontól származik a kompozíció kétségkívül találó ragadványneve: Jupiter-szimfónia. Német nyelvterületen elterjedt egy kevésbé

találó ragadványnév is: Sinfonie mit der Schlussfuge (szimfónia zárófúgával), jóllehet a beszédes-bensőséges F-dúr lassút és vidám, Allegretto tempójú menüettet követő ﬁnale semmiképp sem tekinthető szabványos-következetes fúgának. Fúgákat sok komponista írt Mozart korában, főként az egyházi zene mesterei jeleskedtek ezen a téren, köztük például Joseph Haydn öccse, Michael. Amiben Mozart messze meghaladja tudós hajlamú kortársait – s részben a maga korábbi fúgáit is –, az ezúttal a klasszikus szonátaforma és a barokktól örökölt imitációs, ellenpontozó szerkesztés egyedülállóan virtuóz kombinációja. A kezdet szonátaformát ígér, de már az úgynevezett átvezető rész fúgatémaként használja fel a főtémát. A folytatásban újra és újra megjelennek polifon szakaszok, a kóda pedig páratlanul bravúros öszszegzése a különféle tematikus ötleteknek. A tételt bevezető négyhangú alapképlet – amelyet egyes kutatók Mozart névjegytémájának tartanak, mert más művekben is

Az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar az eisenstadti Haydnsaalban

MUPA_aug-dec.indd 20

24/08/2009 12:03:00

T T_ossz

feltűnik – talán gregorián eredetű, mindenesetre feltűnően emlékeztet a Lucis creator dallam kezdetére. Haydn aránylag kevés versenyművet alkotott, s azokat is többnyire ﬁatalabb éveiben. Kivétel az Esz-dúr trombitaverseny. Ez kifejezetten kései kompozíció, röviddel a második londoni út után, 1796 vége táján keletkezett, a bécsi udvar trombitása, Anton Weidinger ösztönzésére. Weidinger billentyűkkel ellátott trombitát konstruált (voltaképp a modern trombita közvetlen előfutárát teremtette meg), s ezzel az addig jobbára csak hármashangzat-felbontásokra, rövid szignálszerű dallamokra alkalmas, nehézkes hangszert képessé tette gyors futamozásra is. Haydn természetesen alaposan kiaknázta az új lehetőségeket: a szélső tételekben bőséges alkalmat adott a feltalálónak virtuóz képességei csillogtatására. A középső, siciliano-jellegű Andante tételben a trombita éneklő dallamot játszik – erre sem nagyon akadt példa addig a zeneirodalomban. A hangverseny utolsó műsorszáma, Haydn Esz-dúr (103-as) szimfóniája a második londoni turnén hangzott el először 1796 tavaszán. Miután Salomon addigra csődöt jelentett, a mester egy másik vállalkozóval, Viottival kötött szerződést: alighanem az olasz hegedűs-zenekarvezető közel hatvan tagú együttese volt a legjobb, amellyel élete során találkozhatott. Már a 102-es

B-dúr szimfóniát is Viottiék adták elő, természetesen óriási sikerrel. A következő szimfóniában Haydn ismét meglepetést tartogatott a különleges ötletekre fogékony londoniaknak. Egykor, még az első londoni turnén egy váratlan üstdobütés keltett hatalmas derültséget: talán a G-dúr (94-es) mű hallatlan népszerűsége is ösztönözte az idős komponistát, hogy ismét az ütőhangszerre bízzon soha addig nem hallott effektust. Mégpedig ezúttal rögtön a darab kezdetén. Ha arra gondolunk, hogy az ütők hosszú ideig nem tartoztak a szimfonikus zenekar nélkülözhetetlen insrumentumai közé – Haydn London előtt írt szimfóniáinak nagy részében egyáltalán nincs üstdob –, képzelhetjük a döbbenetes hatást. Az üstdob-tremoló után szinte szorongató muzsika a folytatás: hallatlanul drámai és meglehetősen hosszú lassú bevezető készíti elő a feszültséget végre oldó gyors főtémát. Ez utóbbi valójában a lassú bevezető fő motívumát viszi tovább, annak felgyorsított változatával kezdődik. A 6/8-os metrumú tétel témaanyagában, zárótémaként az úgynevezett expozíció végén vidám-népies Ländler is feltűnik. A lassútétel fő gondolatának jellegzetes hangköze a bővített szekundlépés (esz-ﬁsz), amely némi egzotikus-keleties ízt kölcsönöz a melódiának. Nem kizárt, hogy Haydn itt egy cigányzenekartól hallott dallamot használt fel. Azt tudjuk, hogy a hercegi udvar egyes ünnepségeire Eszterházára, illetve Kismartonba meghívtak cigánybandákat is

– egy ilyen alkalomról még aprólékos képi ábrázolás is fennmaradt. A vidám, rusztikus menüett fő témájának feltűnően nagy, csuklásszerű hangközugrásai ugyancsak a kor „könnyűzenéjére” utalhatnak: egyes kutatók a jódlizás hatását vélik benne – talán nem alaptalanul – felfedezni. A szokatlanul terjedelmes ﬁnale a Jupiter-szimfónia zárótételének közeli rokona. Formája világos szonáta-rondó, a kezdő kürt-szignál után felhangzó főtémája azonban határozottan barokkos, s a polifón szövésmód végig uralkodik a darabban. Haydn talán úgy érezhette, Oxford messze földön híres egyetemének doktori címe, amelyet még az első angliai látogatáson kapott meg, s amire roppant büszke volt, kötelezi arra, hogy megmutassa, valóban kivételes mestere a tudós stílusnak is. •

2009. október 26. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar hangversenye Mozart: C-dúr („Jupiter”) szimfónia, K. 551 Haydn: Esz-dúr trombitaverseny, Hob. VIIe:1; Esz-dúr („Üstdobpergés”) szimfónia, Hob. I:103 Km.: Boldoczki Gábor (trombita) Vez.: Fischer Ádám

A felejthetetlen előadásokat sokáig emlegetik a társaságban A Művészetek Palotája stratégiai partnere a Magyar Telekom.

T ossztam fekvo A5 indd 1 T_ossztam_fekvo_A5.indd MUPA_aug-dec.indd 21

4/23/09 10:03:38 AM 24/08/2009 12:03:10

Orgonautak: Párizs

Organizált orgonaturizmus Szuromi Fruzsina

Tokaj, Toscana, Bécs. Borturizmus, kulináris turizmus, kulturális turizmus. Amennyiben nincs kedvünk, anyagi keretünk vagy elegendő szabadnapunk ennyi utazáshoz, és mindezt egy helyen szeretnénk megtalálni, a legkézenfekvőbb úticél Párizs. Én azonban Fassang László október 27-i hangversenyének apropóján egy egészen új idegenforgalmi ágazat közös életre hívására csábítom a kedves olvasót a fény városába és Budapestre, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe. A fentiek után szabadon nevezzük egyszerűen orgonaturizmusnak. Természetesen minden hangszer játékmódjának, repertoárjának, kifejezésbeli eszköztárának bővüléséhez szorosan hozzátartozik az instrumentum faktúrájának fejlődése, de nincs még egy olyan köztük, ahol ezek ennyire közvetlen módon kapcsolódnának egymáshoz. Egy közepes orgonán is lehet élvezhetően játszani, de egy értően megépített hangszer már önmagában a regisztereinek gazdagságával lenyűgöz. Hogyan lesz ebből a hangszíngazdagságból zeneszerzőt ihlető erő? A választ keresve túránk két fő állomása közül az első a St. Sulpice-templom. Orgonájának 1781-es avatásán más művészekkel együtt az a Charpentier is játszott, aki később tíz éven át a Notre Dame-ban dolgozott. A korabeli Franciaország egyik legjelentősebb hangszere a maihoz hasonló hangzását ugyanannak a családnak a mestermunkája nyomán nyerte el, amelyik a Notre Dame katedrális orgonáját is újjáépítette. A família legjelesebb képviselője, Aristide Cavaillé-Coll célja a régi és új művészeti értékek egyesítése volt. Nevéhez kapcsolódik többek között a

Notre Dame de Lorette, a Saint Françoistemplom és a Saint Clothilde-bazilika hangszereinek kidolgozása, hogy csak azokat a templomokat említsem, ahol César Franck több-kevesebb évet eltöltött. A St. Sulpice-ben az átépítés utáni első hangversenyen 1862-ben Franck és más neves virtuózok mellett Camille Saint-Saëns is játszott. A hangszer öt billentyűsorával, 102 regiszterével és hétezer sípjával Párizs legnagyobb orgonája egészen 1960-ig, a Notre Dame-i orgona kibővítéséig. A gondolat és a hangulatos éttermeken, színes bódésoron át vezető tízperces séta végére már meg is érkeztünk második célpontunkhoz, a legendás, ámulatba ejtő, és monumentális Notre Dame-i orgonához. Öt klaviatúrájával, 109 regiszterével, közel nyolcezer sípjával Franciaország legjelentősebb orgonája. De a számok, ha mégoly tiszteletet parancsolóak is, nem tudják leírni a bíbor, kék és violaszín rózsaablak előtt kirajzolódó sípsor esti látványát, sem azt, ahogyan az ember átérzi saját kicsinységét a hangok négy másodperces lecsengési ideje alatt, Olivier Latry improvizációja után.

Nem csoda, hogy a hely és a hangszer César Franckra, Saint-Saënsra és Vierne-re is nagy hatást gyakorolt. Ezek a művészek az elsők között játszottak a Notre Dame 1868-ra megújult nagyorgonáján, Vierne 37 évig volt itt hivatalos orgonista. Jogutódjai közül ketten, Fassang László egykori párizsi tanárai, Olivier Latry és Philippe Lefèbre pedig az elsők között vezették be a koncertéletbe a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem hangszerét 2006-ban. •

2009. október 27. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Fassang László à la française Beauvarlet-Charpentier, De Grigny, Alain, Vierne, César Franck és Saint-Saëns–Lemare művei, valamint improvizációk megadott formákban és stílusokban

MUPA_aug-dec.indd 22

24/08/2009 12:03:14

Orchestra Ensemble Kanazawa

Előkelő és ragyogó László Ferenc

Különleges zenedarabbal kezdődik majd az Orchestra Ensemble Kanazawa november 10-i hangversenye. A 2003-ban elhunyt japán komponista, Maki Ishii művében ugyanis meghatározó szerephez jut két, a nyugati koncertlátogató közönség számára jobbára ismeretlen zenei fogalom: a gagaku és a shômyô. Japán évezredes múltra visszatekintő, ilyesformán bízvást ősinek ítélhető, s egyszersmind féltő gonddal ápolt zenei tradícióit rejti e két terminus. A gagaku, pontosabban a ga-gaku (az összetétel szó szerinti jelentése „előkelő zene”) egyenesen a hagyományos japáni zene legrégibb típusát takarja: a császári udvar hangsze-

hanyatlásának gyászos évszázadaiban is megőrizték. A ma immár koncerttermi muzsika gyanánt is gyakran megszólaló gagaku a múlt század során több nyugati zeneszerzőre, például Benjamin Brittenre és Olivier Messiaenra is komoly, ihlető hatást gyakorolt.

res muzsikáját, a ceremoniális zenét, mely – mint oly sok minden más – kínai minták tudatos átvétele révén és a Koreai-félsziget királyságainak közvetítésével jutott el a szigetországba, hogy ott azután, idomulva a helyi viszonyokhoz, a japán magaskultúra egyik szilárd elemévé váljon. A 7. században indult meg ez a folyamat, s a rövid úton kanonizálódó gagakut, a szertartások pentatonikus yo skálán alapuló dallamvilágát, s a jellegzetes hangszereken (mint amilyen a hichiriki – oboa –, a shô – szájorgona – s persze a megannyi dobtípus) előadott ünnepélyes zeneszámokat a császári hatalom

Hasonlóan ősrégi, s egyúttal hasonló zenei és elméleti alapokon (így például ugyancsak a három félhang nélküli ötfokú hangsoron) nyugszik, viszont funkciójában jócskán eltér az előbbitől a túlnyomórészt vokális jellegű shômyô, a japán buddhizmus liturgikus énekszava, a szerzetesek kántálása. Ez a tradíció is kultúraközi átvétel eredménye, ám ebben az esetben az örök minta, Kína mindössze közvetítő szerepet játszott. Mert jóllehet a shômyô kifejezés (jelentése: „ragyogó éneklés”) – mint azt Kárpáti János alapmunkájából, a Kelet zenéjéből megtudhatjuk – szimpla tükörfordí-

tása a kínai „seng ming” fogalomnak, ámde mindkét elnevezés mögött felfedezhető az eredeti szanszkrit terminus, a „sabda vidja”, vagyis a hang tudománya. Ez persze, ismerve a buddhizmus indiai törzsökét, nem is oly meglepő. Annál inkább csodálatra méltó ellenben az, hogy az áhítatos éneklés ezredéves formája, melyet leginkább ütőhangszerek keltette zörejeffektusokkal szokás kísérni, a japán buddhizmus Tendai és Shingon ágazataiban lényegét tekintve máig híven őrzi a középkor századaiból átörökített, a hangjegyírás és a megszakítás nélküli gyakorlat által fenntartott, különbkülönb stílusjegyeit. S ha a közép-európai fül számára első hallásra nyilvánvalóan szokatlannak, vagy éppenséggel megterhelőnek tűnik ez a hangzásvilág, némi természetes kíváncsiság könnyen közelebb segíthet minket e gazdag zenekultúrához. S ha belegondolunk, egészen hasonló céllal érkeznek majd a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe Kanazawa város muzsikusai is. •

2009. november 10. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Az Orchestra Ensemble Kanazawa hangversenye Maki Ishii: II. szimfónia – shômyôra, gagakura és zenekarra Haydn: C-dúr gordonkaverseny, Hob. VIIb:1 Beethoven: VII. (A-dúr) szimfónia, op. 92 Km.: Onczay Csaba (gordonka) Vez.: Michiyoshi Inoue

MUPA_aug-dec.indd 23

24/08/2009 12:03:25

Jordi Savall

A zene elveszett színei Kállay Katalin

Jordi Savall közel negyven éve az egyik legmeghatározóbb alakja régizenei világunknak. A katalán viola da gamba-játékos, tanár, karmester és komponista koncertjei, lemezfelvételei, valamint zenetudományi kutatásai nemcsak hangszerének újrafelfedezéséhez járultak hozzá, hanem egy egészen különleges, addig alig ismert repertoárt tártak fel és ismertettek meg a közönséggel. A középkori, a reneszánsz és a barokk zene avatott tolmácsolására Savall és felesége, Monserrat Figueras három, korhű hangszereken játszó együttest is alapított.

A kulturálisan rendkívül izgalmas és sokszínű Ibériai-félszigeten született művész hatévesen kezdte zenei tanulmányait szülővárosa, Igualada ﬁúkórusában, majd Barcelonában folytatta, ahol 1964-ben szerzett diplomát cselló szakon. Tizenöt éves korától foglalkoztatta a gambára írt muzsika, ekkor találkozott először Marin Marais, Diego Ortiz és Christopher Simpson műveivel, melyeket 1965-ig kizárólag gordonkán gyakorolt. Ekkor nyílt lehetősége először viola da gambán játszani, s a hangja, valamint irodalmának zenei nyelve egy életre magával ragadta. Akkoriban nagyon kevesen értettek a hangszerhez, így a ﬁatal zenész önállóan látott neki a tanulásnak, ezzel együtt a repertoár felkutatásának, és – ahogy egy interjúban fogalmazott – kifejezetten vonzónak találta, hogy egy alig ismert instrumentumnak adhatott hangot, lehetőségeivel egyedül ismerkedhetett meg. 1968-ban kezdte hivatalos régizenetanulmányait Bázelben (Schola Cantorum Basiliensis) August Wenzingernél, a régizene-mozgalom kiemelkedő alakjánál,

MUPA_aug-dec.indd 24

24/08/2009 12:03:32

akinek helyét 1973-ban vette át. A tanítás ettől kezdve zenei tevékenységének egyik legfontosabb részét képezi. 1967-től dolgozik együtt feleségével, Monserrat Figuerasszal, aki szintén Bázelben tökéletesítette régizene ismereteit és énekstílusát. A 70-es években Figueras egyike volt azoknak az énekművészeknek, akik sokat tettek az 1800 előtt született vokális zene új technikai és stílusbeli megközelítéséért. A házaspár által létrehozott három együttes széles és sokrétű repertoárt szólaltat meg, mely kilenc évszázad sokféle műfaját öleli fel. A La capella Reial de Catalunya (1987) énekegyüttes a 18. századot megelőző vokális zene bemutatására jött létre, míg a Le Concert des Nations (1989) elsősorban a barokk korszakra specializálódott, kitekintést engedve időnként a bécsi klasszikus és romantikus repertoár felé. Az ókorban Hesperia Európa két félszigetét, az Ibériait és az Itáliait jelentette, az ókori görögök pedig a Hesperio szót használták azokra az emberekre, akik e két félsziget valamelyikéről származtak, valamint az éjszakai égen megjelenő Vénuszt nevezték így. Az 1974-ben, Lorenzo Alperttel és Hopkinson Smithszel alapított Hespèrion XX (2000 óta az új évszázad tiszteletére Hespèrion XXI) ennek megfelelően az 1800 előtti spanyol és európai zenét tűzi műsorára, már-már a világzenéig tágítva a régizene határait. A vonós, pengetős és ütős hangszereket felvonultató együttes neve természetesen arra utal, hogy elsődlegesen az Ibériai-félsziget régizenei öröksége áll érdeklődésük középpontjában. A Hespèrion XXI interpretációit alapos kutatómunka előzi meg, a tagok éveken át tanulmányozzák egy-egy kor zenéjét, majd

Jordi Savall

ahhoz, hogy a darabokat új életre keltsék, saját kreativitásukat hívják segítségül. Jordi Savall egy interjúban így fogalmazott: „A zene elveszett színei és már nem beszélt nyelvjárásai izgatnak bennünket. Számunkra minden zene új és ismeretlen… Ismerni kell a megismerhetőt, és rá kell érezni az érzelmi tartalmakra.” A középkori és reneszánsz daraboknak nincs optimális előadói apparátusuk, ráadásul a kotta olykor csupán elenyésző információt tartalmaz az előadásra vonatkozóan, így hatalmas szerep jut az improvizációnak és a díszítésnek. Történeti hűség, ugyanakkor kifogyhatatlan kreativitás jellemzi a formációt, mely számos, izgalmas tematikus lemezt készített, hol földrajzi helyekre (Jeruzsálem, KeletNyugat…), hol egy-egy zeneszerző életművére (G. Gabrielli, G. Frescobaldi, S. Scheidt, W. Lawes) koncentrálva. A produkciókban egyre gyakrabban működik közre a zenész házaspár két gyermeke, Arianna (hárfa, ének) és Ferran (theorba, ének).

Jordi Savall és együttesei széles rétegeket nyertek meg a régizene ügyének, bizonyítva, hogy a feledéstől általuk megmentett zenei kincsek nemcsak egy szűk réteg érdeklődésére tartanak számot. Alain Corneau filmje, a Gérard Depardieu főszereplésével készült Minden reggel a legjobb filmzenéért járó César-díjat hozta a muzsikusnak, s a lemezből, a klasszikus zenei átlaghoz képest meglepően nagy mennyiséget, több mint egymillió példányt adtak el. Savall eddig összesen 160 felvételt készített, évente átlagosan 140 koncertet ad, és 6 lemezt vesz fel, valamint filmzenéket komponál. Számos díjat és kitüntetést tudhat magáénak, legutóbb 2008-ban az Európai Unió a kultúrák közötti párbeszéd nagykövetének, az UNESCO pedig békenagykövetnek nevezte ki. Sokrétű tevékenysége óriási hatást gyakorolt a régizene-mozgalomra. És hogy mit tart a legfontosabbnak a zenélésben, mit üzen a következő generáció muzsikusainak? Leonardo da Vinci egy mondatát: „Mielőtt gyakorolni kezdesz, az érzelemnek már ott kell lennie.” A művész ezt így értelmezi számunkra: „Az érzelmeket nem tartogathatod a koncertre: minden alkalommal, amikor akár csak egy hangot, vagy egy skálát játszol, azt érzelemmel kell megtöltened; hiszen ha csak egyvalami marad meg abból, amit csinálunk, az az a képességünk, amivel megérintjük, hatást gyakorolunk a másik emberre. Ez teszi nélkülözhetetlenné a zene előadását. Érzelem nélkül semmink sincs, és ez mindenre igaz az életben. Azokra az emberekre emlékezünk, akik megérintenek bennünket, a többit elfelejtjük. Számomra ez a leglényegesebb.” •

2009. november 11. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Jordi Savall, Montserrat Figueras és a Hespèrion XXI A lélek zarándoklata – a keleti és nyugati zene párbeszéde

MUPA_aug-dec.indd 25

24/08/2009 12:05:04

Orgonautak: Bécs

Fiúk az udvarból Bokor Gabriella

„Szerezzetek nekem egy énekmestert, két basszistát, és hat, még mutálás előtt álló fiút” – rendelkezett 1498. július 7-én, Freiburgból írt levelében I. Miksa császár, aki előző évben tette át székhelyét Innsbruckból Bécsbe. Az apparátus működésbe lépett, és a szlovén Georg Slatkonia vezetésével július végére összeállt az uralkodó bécsi udvari zenekara. A tapasztalt muzsikusok között hat, enyhén megszeppent kisfiú téblábolt. A későbbi Wiener Hofsängerknaben első, „alapító” tagjai. Adam von Lüttich, Bernharten von Bergen, Mathias von Krembs, Symon vom Pruck an der Leytha, Johannes von Gmunden és Steffan von Ybs álmában sem gondolta volna, hogy nevük ötszáz év múltán is fennmarad. Mindössze annyit tudtak, hogy hamarosan a bécsi császári udvarba költöznek, és szépen csengő énekhangjukkal ők is hozzájárulnak majd a szentmisék áhitatához. A fiúkhoz rövidesen új tagok is csatlakoztak, és a gondosan kiválasztott muzsikusok olyan sikeresen csiszolgatták a gyerekek hangját és zenei ismereteit, hogy a kórusnak rövidesen mindenfelé híre

ment. A szülők a birodalom legtávolabbi szegletéből is elhozták gyerekeiket a próbaéneklésre, hiszen a Hofsängerknabék, azaz az udvari énekes ﬁúk közé bekerülni óriási elismerést és irigyelt státust jelentett. Idővel a képzés egyre komolyabb, a felvételi egyre szigorúbb, a színvonal egyre magasabb lett. A kórussal olyan muzsikusok dolgoztak együtt, mint Mozart, Bruckner, Haydn és Schubert, utóbbiak egyébként korábban testközelből is megtapasztalták a kóruséletet. Josef Haydn nyolcéves korától a Stephansdom ﬁúkórusában énekelt, Franz

Schubert pedig tizenegy évesen, 1808-ban került a Hofsängerknabék közé. (Schubert egyik legkedvesebb zeneszerzéstanárát történetesen Antonio Salierinek hívták.) A kórus sikertörténete évszázadokon át folytatódott, átvészelt törököt, pestist, és háborúkat, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását azonban már nem élte túl. Az addig mindvégig császári szolgálatban álló fiúkat szélnek eresztették, az udvari zenekar korábbi rektora, Josef Schnitt azonban addig járt hivataltól hivatalig, míg 1924-ben, Wiener Sängerknaben néven egyesületi formában újjászervezhette a kórust. Az elnevezésből eltűnt a „Hof”, vagyis az „udvari” előtag, a császári kadétuniformist felváltotta a matrózruha, de a több mint négyszáz éves hagyományt sikerült megőrizni. A Bécsi Fiúkórusban ma már százan énekelnek, és a tagok közt éppúgy akad magyar fiú, mint New-York-i. A gyerekek négy – Haydnról, Mozartról, Schubertről és Brucknerről elnevezett –, egyenrangú koncertkórusra vannak felosztva, másképp nem is tudnának eleget tenni az évi mintegy háromszáz fellépésnek. A fiúk az intézmény saját iskolájában tanulnak és internátusban laknak egészen addig, amíg el nem jön a megkerülhetetlen végzet, azaz a mutálás. Akkor búcsúzniuk kell a Sängerknaben-élettől, ám a legtöbben később sem szakadnak el a zenétől, különböző területeken ugyan, de a szakmában maradnak. Azt, hogy a nem mindig könnyű kórusévek azért óriási élményt jelentenek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hat egykori kórustag néhány éve Wiener SängerMannen néven férfi-énekegyüttest alapított. Mindannyian hivatásos énekesek, de ha tudnak időt egyeztetni, összeállnak egy-egy közös produkció erejéig. Egyszerűen azért, mert jól esik felidézni az emlékeket és megint együtt énekelni. •

2009. november 13. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Mátyás István és a Wiener Sängerknaben J. S. Bach, Schütz, Duruﬂé, Mendelssohn, Orbán György, Franz Biebl, Karg-Elert, Schubert, Andy Icochea Icochea, Orff, Purcell, Debussy, J. Strauss és Kodály művei Karig.: Andy Icochea Icochea

MUPA_aug-dec.indd 26

24/08/2009 12:05:10

27 7

MUPA_aug-dec.indd 27

24/08/2009 12:05:23

Lahti Szimfonikus Zenekar

A szépséges Messzevágyó László Ferenc

Atyafiságos nyelvrokonaink hazáját, Finnországot köszönti majd az a koncert, amelyre pár nappal a finn állami ünnep, a függetlenség napja (december 6.) előtt kerül sor a Nemzeti Hangversenyteremben. A Lahti Szimfonikus Zenekar hangversenyén azonban nemcsak a sztereotípiák kedvelői gondolhatnak majd a Kalevalára. (M)ilyenek a finnek? – ez a kettősségében is egylényegű kérdés a címe a Néprajzi Múzeum november végéig látogatható kiállításának, amely Finnország magyar közképét rendezi tárlókba. Nos, ugyanerre a magvas kérdésre maguk a finnek is lázasan keresték a választ 19. századi történelmük során, hogy kulturális és nemzeti identitásukat – saját vágyaik és a kor kívánalmainak szelJukka-Pekka Saraste

lemében – kellőképpen megerősíthessék. S erre a serény identitásépítő munkára minden okuk megvolt, hiszen az 1809-ben a svédek uralma alól orosz fennhatóság alá átkerülő Finn Nagyhercegség korántsem előnyös helyzetből tekintett a nemzeti ébredés szerte Európában szárba szökkenő korszaka elé. A mindössze némi kormányzati és oktatási autonómiára támaszkodó

finn társadalom számára végül egy szegény szammati szabómester fia, bizonyos Elias Lönnrot teremtette meg a nemzeti identitás ősi és egyszersmind romantikus alapvetését. Az egyébiránt botanikusként is roppant tevékeny Lönnrot ugyanis gyalog és sível, szánkón és csónakon bejárta az archaikus finn vidéket, s összegyűjtötte a népköltészet hősi és epikus énekeit, az ősi mitológia még fellelhető maradványait. Gyűjtőmunkájának eredményeit az 1820-as évek végén kezdte publikálni, és 1849-ben, azaz éppen 160 esztendeje megjelent a Kalevala máig forgatott, végső változata, ami nemcsak hogy egy csapásra nemzeti eposszá vált, de azonmód a folklórgyűjtés példája és elseje gyanánt ünnepelték egész Európában. Lönnrot a legkevésbé sem volt James Macphersonhoz, az Osszián-dalokkal előálló skót poétához hasonló lelkes hamisító, ám működése így is jócskán meghaladta a puszta gyűjtést és kompilálást. A gyűjtőmunka során feljegyzett, merőben széttartó runók (epikus énekek, lírai dalok és varázs-

A finn zene nagykövete Lahti szülötte, az 53 esztendős JukkaPekka Saraste – akárcsak kiváló pálya- és egykori osztálytársa, Esa-Pekka Salonen – világszerte a finn zene utazó nagykövetének számít. Az eredetileg hegedűművésznek készülő dirigens, akit hosszú éveken át szoros munkakapcsolat fűzött a BBC Szimfonikusokhoz, a Torontói Szimfonikusokhoz és a Skót Kamarazenekarhoz, jelenleg az Oslói Filharmonikusok zeneigazgatója. S ami legalább ennyire fontos, művészeti tanácsadója a most Pestre látogató Lahti Szimfonikus Zenekar – idén immár tizedszerre megrendezett – Sibeliusfesztiváljának is. Sarasténak a finn zenekultúra ápolása terén szerzett érdemeit 2000-ben magas állami kitüntetéssel jutalmazták, s a Sibelius életművét népszerűsítő muzsikus ugyancsak boldog birtokosa a zeneszerzőről elnevezett díjnak és medálnak is. Saraste jövőre, 2010-ben átveszi a távozó Szemjon Bicskovtól a kölni WDR Szimfonikus Zenekar vezető karmesteri posztját.

28 28

MUPA_aug-dec.indd 28

24/08/2009 12:05:25

210x1

Lahti Szimfonikus Zenekar

mondókák) kiválogatása, összeillesztése és megtoldása önálló és invenciózus költői munkának tekinthető még akkor is, ha tudomásul szolgál, hogy az összességében huszonkétezer sornyi szövegnek mindössze tán három százalékát írta maga Lönnrot. S meglehet, részben épp ez a hozzáadott érték tette a Kalevalát oly vonzóvá és kedveltté, hogy az eposz alakjai, a kalevalai nemzetség kiválóságai és a rivális Pohjola északi lakói rövid úton beépültek a finn önképbe: a vénséges vén Väinämöinen (Vejnemöjnen), a varázshatalmú énekmondó, vagy az „öröktől való vasverő”, Ilmarinen kovács máig jellegzetes finn alakokként egzisztálnak. A Kalevala ilyesformán a finn nemzeti romantika legfőbb igazodási pontjává vált, s így persze a komponistákra is komoly ha-

tást gyakorolt. 1860-ban például egyszerre két mű is felhasználta az eposz motívumait: Filip von Schantz zenekari nyitánya a lázadó rabszolgát, a Kalevala legtragikusabb ﬁguráját, Kullervót idézte, míg Fredrik Pacius operája Ciprus szigetére telepítette át az eposz egyik epizódját. Ugyancsak Kullervo alakját komponálta meg első, Kalevala által ihletett szimfonikus költeményében Jean Sibelius is, aki utóbb számos további kompozíciójában fordult a ﬁnn eposz megejtően vonzó világa felé. Kiválólag ilyen a decemberi koncerten is felhangzó Lemminkäinenszvit, amint azt a nagyzenekari mű alcíme is jelzi: Négy legenda a Kalevalából. Az eredetileg operai alapanyagnak tervezett szvit hőse Lemminkäinen (Lemminkejnen), a léha, aki az eposzban a Kaukomieli, vagyis a „szépséges Messzevágyó” mel-

léknevet is viseli. Lemminkäinen kalandjait és színes, vérmes egyéniségét az amúgy jórészt svéd felmenőkkel rendelkező ﬁnn kultúrhérosz, Sibelius programszvitjéből is kihallhatjuk. Lányokkal cicázik és alászáll az Alvilágba, Tuoni földjére (Tuonelába), hogy ott Tuonela hattyújára vadásszon, rútul megöletik, majd új életre kélve visszatér – amiként az egy vérbeli mitológiai alaktól méltán el is várható. Sibelius emlékezetes koncertszámokká formálta Lemminkäinen mítoszának epizódjait, s különösen az angolkürt szólójával gyönyörködtető A tuonelai hattyú vált világszerte népszerűvé. Mintaszerűen továbbmesélte hát a Kalevala énekmondója által imígyen elhagyott történetet, ami Vikár Béla száz éve megjelent fordításában így hangzik: „Legitt léha Lemminkäjnent / Vetem versemben amarébb, / Hajtom versemet hamarébb, / A dalt másfelé taszítom, / Újabb útra igazítom.” •

2009. december 2. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Lahti Szimfonikus Zenekar hangversenye Väinö Raitio: A hattyúk, op. 15 Schumann: a-moll zongoraverseny, op. 54 Sibelius: Lemminkäinen-szvit, op. 22 Km.: Ránki Dezső (zongora) Vez.: Jukka-Pekka Saraste

www.hetivalasz.hu

A Heti Válasz hétrôl hétre információt, mûveltséget és érveket ad az olvasóinak. Fizessen elô lapunkra éves elôfizetés esetén 24% kedvezménnyel!

Finomra Finomra hangolva

hangolva

RÉSZLETEK: WWW.HETIVALASZ.HU Helyszíni előfizetés esetén további kedvezményeket nyújtunk. A Heti Válasz megrendelhető: telefonon (06 1) 461-1447, faxon (06 1) 461-1477 • Levélcímünk: Heti Válasz Kiadó Kft., 1027 Bp., Horvát u. 14-24. • E-mail: informácio@hetivalasz.hu • Online megrendelés: www.hetivalasz.hu

MUPA_aug-dec.indd 29 210x148 kotta.indd 1

24/08/2009 12:05:31 2008.07.31 11:25:36

Beethoven zongoraversenyei

A nagy ember eszméje Kolozsi László

Beethoven tizenhét éves korában utazott először Bécsbe, kifejezetten azzal a céllal, hogy példaképével, Mozarttal találkozzék, és tőle leckéket vegyen. Mindössze két hetet töltött a császárvárosban, mivel anyja romló egészségi állapota hazaszólította. Az bizonyos, hogy a két hét alatt meglátogatta Mozartot, és feltehető, hogy csekély óraszámban Mozart tanította is őt. Joyce Jang

A concertók Mozart korában még felvállalják a rokonságot a szórakoztatni hivatott divertimentókkal és a serenatákkal; a szó a spanyol együtt muzsikálást jelentő concierto szóból eredeztethető, de Mozart idejében is már kapcsolatba hozzák az olasz certare, versengeni igével: a szólóhangszerben a zenekar nem csak együtt gondolkodó társára lel, azzal már nem csak párbeszédet folytat – mint C. Ph. E. Bachnál –, de verseng is vele. Beethoven huszonkét évesen költözik végleg abba a városba, amit Mozart egy apjának szóló levélben – tehát kissé túlózva – úgy ír le, mint a zongoristák paradicsomát. Haydn fogadja tanítványául, de mivel – korántsem jogosan – Beethoven megorrol a jó Haydnra, az nem is viszi magával már Londonba. Így Beethoven tanulmányait Albrechtsbergernél és Salierinél folytatja. Jellemző, hogy míg e korai művek esetén Beethoven biztatta műve későbbi előadóit a rondófinálé díszítésére, és a második – elsőként publikált – C-dúr concertónak három cadenziája is ismert, utolsó művének első tétele után egyenesen megtiltja a cadenziát, és kiköveteli, hogy az előadók (az utolsó művet Bécsben Carl Czerny játszotta először), ragaszkodjanak a leírtakhoz. Beethoven zongoraversenyei kedvelt hangszerére, a fortepianóra íródtak, amelynek hangja karcsúbb, mint a mai zongoráké, lineáris; a mély és magas regiszterei élesen különböznek, az akkordok és az éneklő szólamok érzékletesebben elválaszthatók egymástól. Az első műveket – különösen saroktételeiket – még valóban az incselkedés, a játékosság jellemzi: az akkor harmincezres, Bécs kifinomult ízlésű közönsége vad, lobogó hajú zongorista géniuszként ismerte meg a fiatal Beethovent. „Sok zongorista – írja ekkor – esküdt ellenségem, mert variációim szánalmas figurákká teszik őket.” B-dúr versenyművének zongoraszólamát, bemutatói állandó helyszínén, a Burgtheaterben, természetesen maga játssza 1795. március 29-én. A másodikat mely egy Mozart özvegye, Constanza szervezte koncerten csen-

MUPA_aug-dec.indd 30

24/08/2009 12:05:32

PM-mu

dül fel először, kilenc hónappal később, gyomorgörcsök közt fejezi be. A koncerten, műve előtt, Mozart-műveket hallhatnak a szerencsés jelenlevők Beethoven zongorajátékában. A harmadik zongoraverseny az egyetlen moll hangnemben – tettenérhető ebben is C. Ph. E. Bach hatása – írt concertója. Ez a c-moll mű – melynek lassú tétele különösen megrendítő – egyidőben születik a Patetikus szonátával, a Coriolannyitánnyal. Beethoven 1798-tól kezd nagyon tudatosan komponálni: jegyzeteit már nem hevenyészett, foltos kottalapokra, hanem füzetekbe írja. E füzetek a Beethoven-kutatás legfontosabb dokumentumai, bennük az egyes művek vázlatai szinte összeérnek, így az új versenyműé is az op. 18-as vonósnégyesekével. Bár az új concerto terve már 1800-ban megfogan, a zongoraszólamot Beethoven átdolgozza, így a kottán az 1803-as dátum áll. Ez már Napóleon időszaka. Ekkor érik meg Beethovenben a gondolat, hogy zenében fogalmazza meg a nagy ember eszméjét. Beethoven esztétikájában a magasztos (Hoheit) és a nagyszerű (Erhabenheit) lesz a leghangsúlyosabb. Bécs első és második francia megszállása következtében hiába biztosította Beethoven anyagi függetlenségét három jómódú, zenéjéért rajongó arisztokrata – egyikük, Lobkowitz herceg

palotájában mutatja be a szerző a harmadik versenyművét –, csak arra a pénzre számíthatott maradéktalanul, melyet az Erzherzog, vagyis Rudolf főherceg folyósított számára. Ám mielőtt az összegeket Beethoven kialkudta, a színházakkal folytatott csatát megrendelésekért, de csak annyit sikerült elérnie, hogy egy koncertre átadták neki a Theater and der Wient. Itt mutatta be 1808. december 22-én a koncertek Gólemjét, egy iszonyatosan megterhelő, négyórás programot, melyben helye volt az akkor elkészült V. és VI. szimfóniának, a IV., G-dúr zongoraversenynek, a C-dúr misének, az Ah, perﬁdo áriának, improvizációknak, és mivel úgy érezte, ennyi jó nem elég, a végére „odabiggyesztette” a sebtében megírt Karfantáziát. A beethoveni pálya, a versenyművekhez hasonlóan, a csapongó Mozart-közeli művektől az Esz-dúr versenymű szimfonikus grandezzájáig ível; azon túl már csak a kései zongoraszonáták, és vonósnégyesek bensőségessége és szépsége van. Az utolsó versenyművet, melyet elhatalmasodó süketsége miatt már Friedrich Schneider mutatott be Lipcsében, 1810-ben, az angolok az Emperornak nevezték. Joggal. Ez a legszimfonikusabb mű, és bár mindegyikre jellemző a szélsőséges dinamika, nagy kontrasztok, erre különösképpen. Az első

tétel francia indulója katonás hangulatot teremt; a második, H-dúr tétel témája csak egyszer szólal meg a zongorán, a szólam kilép a meditáló hangulatból, a felfelé ívelő hármashangzattokkal, majd rátalál a 6/8-os témára – melyre az utolsó tétel is épül – visszatér a rondó formához, és egy pillanatra megáll. Csak az üstdob szól, akár egy elszánt ember szívverése. Ha napóleoni háborúk korában játszódó nagyregények hőseihez hasonlítjuk a versenyműveket, az első kettő olyan, mint a szeles Becky Sharp Thackeray művéből, A hiúság vásárából, a harmadik és a negyedik a Háború és béke hőseire, Pierre Bezuhovra és Bolkonszkij hercegre; az ötödik pedig ki másra, mint a romantikus művek empe-rorjára, a Nyomorultak Jean Valjeanjára. Az Esz-dúr versenyművel ragyogott fel utoljára Beethoven versenyműírói tehetsége. Utána érdeklődését – süketsége miatt – a műfaj iránt elvesztette. • 2009. december 13. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Joyce Yang Beethoven-estje Beethoven: III. (c-moll) zongoraverseny, op. 37; V. (Esz-dúr) zongoraverseny, op. 73 Km.: Óbudai Danubia Zenekar Vez.: Héja Domonkos

KRITIKÁK, INTERJÚK, AJÁNLÓK A KÖVETKEZÕ NAPRA

BUDAPEST KULTÚRA PROGRAM www.pestimusor.hu | info@pestimusor.hu

MUPA_aug-dec.indd 31 PM-mupa210x148.indd 2

24/08/2009 12:05:35 2009.04.28. 13:04:38

Orgonautak: Cambridge

A Tudor-ház bölcsője Gurmai Éva

A csodálatos angol gótikus építészet legszebb Tudor-stílusú alkotását a cambridge-i King’s College kápolnája és a londoni Westminsterapátság VII. Henrik kápolnája képviseli. Az előbbit VI. Henrik kezdte építtetni 1446-ban, és a Tudor-házi VIII. Henrik uralkodása alatt fejezték be 1515-ben. A majdnem katedrális méretű, 90 méter hosszú és 12,5 méter széles egyhajós kápolna immár több mint fél évszázada az egyházzene fenséges szolgálatában áll. A középen, fészekként illeszkedő csodálatos négymanuálos orgonán két harsonás angyal hirdeti a hangszerek királynőjének dicséretét, körülvéve azzal a csodálatos, légies boltívtengerrel, mely már látványnak is lenyűgöző. A kápolnához tartozó egyetemet 1441-ben alapította VI. Henrik azzal a kikötéssel, hogy ott egy 16 fős ﬁúkórus biztosítsa a zenei szolgálatot, melyet a szegényStephen Cleobury

sorban élő tehetséges gyermekekből kell toborozni. Szállást, ellátást, oktatást, s némi jövedelmezést kaptak cserébe. A legnagyobb egyetemi városokban, így Cambridge-ben is, a diákok elszállásolására kollégiumok épültek. A cambridge-i King’s College kórusa 568 esztendeje fogadja a tehetséges ﬁúkat, akik közül számosan zeneszerzőkké, orgonistává, karnaggyá,

énekművésszé váltak. A leghíresebb 20. századi példa a kórus tagjaiból 1968-ban alakult King’s Singers együttes, mely azóta is töretlenül a világ egyik legnépszerűbb énekegyüttese. A King’s College zenei élete tökélyre fejlődött az évszázadok során. Ma már átlag 30 fős kórusa a világ élvonalához tartozik. A College zenei oktatása a hangszerekre is kiterjed, elsősorban az orgonára. Tekintélyes dicsőségtábla fémjelzi a hangszer falán az ott tevékenykedő legrangosabb orgonistákat, közöttük a világhírű Simon Prestonnal. Az egyetem zenei vezetője jelenleg Stephen Cleobury, aki a kórus vezetője és a kápolna orgonistája is egy személyben. Tanulmányait szintén kóristaként kezdte a Worcester katedrálisban, majd orgonistának tanult a cambridge-i St. John’s College-ban. A King’s College-i kinevezése előtt a Westminster-apátság másodorgonistája volt, majd elnyerte a „Master of Music” címet. Cleobury 1982 óta sikeresen vezeti a kórust és a kápolna zenei életét. A King’s College kórusa repertoárjának gerincét az angol kóruskultúra több évszázados remekművei alkotják, azonban tökéletesen interpretálják a klasszikus európai műzenét is, sőt egyik felejthetetlen felvételük Rahmanyinov ritkán hallható műve, az Aranyszájú Szent János liturgiája. A december 19-ei koncerten német szerzők művei hangzanak el angol karácsonyi énekekkel fűszerezve. Pontosan két évvel a cambridge-iek koncertje előtt már hallhatott a magyar közönség egy csodálatos karácsonyi ízelítőt a szigetország zenei kultúrájából, amikor is Thomas Trotter orgonaművész lépett fel a Művészetek Palotájában a St. John’s College kórusával. Stephen Cleobury és világhírű együttese, a King’s College kórusa, akik először látogatnak el Magyarországra, bizonyára szintén felejthetetlen zenei ünnepet teremtenek az adventi szent időben, december 19-én, a Művészetek Palotájában. • 2009. december 19. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Stephen Cleobury és a King’s College Kórusa J. S. Bach, Buxtehude, Mendelssohn, Schumann és Reger művei, valamint karácsonyi énekek

MUPA_aug-dec.indd 32

24/08/2009 12:05:35

A A4.in

D E S I G N : : S TA L K E R

Vásárolj 200 9. nove 12-ig eg yéves elôﬁze mber tést 15 600 forintért, és neked is kiosztunk egy jó lapot az újságok mellé!

Ez a kártya az elôﬁzetés lejártáig ny t 20% kedvezmé Hajón, biztosít az A38 a KINO s é ír z j e G o a Cirk an, b á j t l o B az Írók , n a b k i Józ se f z a n mo o t a n, a K a d w ig n . b á u r L m a a , K a an ba b ó z f á a h r n aT S zí -n. s u é h . n s c tô: ba n e a m r h u l a e nde k yarn Múz e g r a g m me mellé w w. s w c a n ra as 1 tek a e l N 3 z r s 0 Ré 24 6 969 .hu g ya / a 0 M 0 A 0 35 rancs s.hu 9 1 1 44 n: 06 na ranc 1 6 o do@ rna 0 x : a f n o ia g y a n k o : f n a le tele i m . a w e-m : w w e n i l on 33

A4.indd A4 indd 1 MUPA_aug-dec.indd 33

7/31/09 12:32:54 PM 24/08/2009 12:07:15

A Magyar Telekom bemutatja: Bellini: Norma

Trillalány Ókovács Szilveszter

Nézzék el, hogy nagymama korú művésznőt letrillalányozok. Edita Gruberova felvételeit gyermekkora óta ismerem, idén is hallottam már. Kristályos szopránján nem fog az idő. Ahogy egy koros hegedűs ﬂagolet-ja is megidézi a kiskamaszt, ki rátalált e különleges hanghatásra, úgy azonos önnön tinédzser színével a gruberovai 2009-es, üvegtiszta voce. Nyilván természeti jelenség ő, földre szállt pacsirta; vérbeli művész, aki a Jóisten kedvenc angyalhangjával járja meg a poklokat is. Hol volt, hol nem volt, hát Pozsonyban volt e mesebeli történetnek kezdete, félig magyar, félig német családba csalogánytorkú leány született. A mesék túlzásban tobzódnak, de e trillagégét itt szó szerint kell érteni: apró kórustagként éteri szólót, bravúros futamokat bízhattak rá. 1968-ban, országa baráti letaposásának évében odahaza már Rosinával debütált, később apróbb házakban más operák kabinetszerepeit, de például Frederick Loewe plebejus My Fair Ladyjét is alakította. Deus ex machina: a közeli Bécset elérte a fél évtizedenként jelentkező Éj királynő-hiány, amikor a soros kivérzett torok után friss izomszalagokat muszáj felkutatni. Előtűnt a Trillalány, kinek kivételes képessége, hogy ász’’’-ig énekel, miközben a szopránok zöme c’’’-ig lát el, és már b’’-t is nyűggel sikít. Számára a mozarti nyaktörő szólam laza etűd, úgyhogy nem haboztak, rögvest kiemelték őt szocialista közegéből. Edita a szabadság földjén került egy világhíres operaház aranykalitkájába – pedig bárhova mehetett volna, ha ismerte volna őt bárki. A Staatsoper különleges hangszerként tartotta hosszú éveken át: pirosbetűs Varázsfuvo-

la-matinékon ki lehet csomagolni tüchtig albérletéből, belibben két és fél jelenet erejéig, elpetárdázza a hét magas f’’’-et és a többi zseniális/elmebeteg hangot – hisz nézőpont kérdése, a kényelmes zsölylyéből vagy az énekesi koncentráció felől elemzünk-e. Aztán irány a szoba-konyha a következő telefonhívásig… Mellőzöttségét jelzik kalózlemezek, amelyeken Scotto vagy Cotrubas bécsi Violettájának oldalán Anninát vagy Florát epizódkodik a Traviatában az ifjú disszidens. Micsoda luxus, képedünk ma, a cvikkeres bécsi urak euróban számolnák a tudatlanul kiesett bevételt. Éj királynő Éj királynőt követ, mindig csak azt – igaz, királynői Éj királynők ezek! Gruberova mintha „gúnyt űzne” a tökéletességgel adós maradt kollégákból a csúcshangok elő sem írt, ﬁnom halkításával holmi kiizadt, fémes nyikkantások helyett. S ami biztos fokmérő a testetlen csicsergés mellől gyakran hiányzó drámai izzásra: a bosszúária végső szava, a kellemetlen középlágéba (g’) letett „Schwur”. Ha az „eskü” szó telibe találva, kontrolláltra vibrálva szikráz, s nem ernyedten, vagy egyenesre mellezve lökődik oda, akkor ott

igazi különlegesség: macskahajlékonysága ellenére drámai koloratúrszoprán mutatja magát! Karl Böhm egyszer az Ariadné Naxosban című Richard Strauss-operára castingol. Gruberova elfújja Zerbinetta gályarabsághosszúságú és –nehézségű jelenetét, amelyhez ráadásul nem is elég boszszúmaszk fortisszimója mögül vokalizálni, humor és könnyedség is szükségeltetik. A halott szerző összes fülsértő próbaélményét hallani véljük, ahogy az öreg és enervált Böhm hirtelen fellelkesül: „Drágám, ha ezt Strauss megérhette volna…!” Ez az a pillanat, amikor megszületik – épp tíz év „túlhordás” után – Edita Gruberova, magasság és mélység világverő koloratúrszopránja. Ami ezután következik, az „szokványos” sikertörténet. Sztárpályája nagy nyilvánosság előtt zajlik, s évtizedekkel később a kérdés az, meddig is ragyoghat még a naponta koptatott, könnyű és féltenivaló hang, amely egyre bátrabb és árnyaltabb színpadi alakításokhoz vezetett el? Ha Gruberovát nézNorma Vincenzo Bellini operája szerelem és féltékenység, pusztítás és önfeláldozás ellentétére épül, s a gall papnő, Norma dilemmáján keresztül a római megszállók elleni harc problémáját is a magánéleti viharokba vegyíti. Szerelme Pollione, a prokonzul iránt éppoly tűrhetetlen, mint Aida viszonya lesz az etiópiai hadjáratot vezető Radamesszel. És végzete elől ki nem tudván térni épp úgy lesz sorsa máglyahalál, mint majd Chénier Maddalénájáé: azonban mindkettejük mellett ott lépdel a megsemmisülésbe a szeretett férfi. 1831. decemberi, Scala-béli bemutatója óta a belcanto korszak mintadarabjaként tartják számon, kiemelve a címszerep stílusbéli, énektechnikai és habitusbéli nehézségeit. Norma egyszerre papnő, hazafi, szerelmes asszony, rivális, és anya, haragvó, olvadó és hősi. Szólama is rendkívül sokszínű, extra magasságokkal – előadói hagyomány szerint – terhelt, fioritúrái miatt mozgékony hangot, máskor pedig kifejezett drámai erőt követel. Edita Gruberova 2003-ig várt Norma szerepének repertoárra vételével, korábban csak a híres kavatinát és az azt övező jelenetet vette lemezre.

MUPA_aug-dec.indd 34

24/08/2009 12:07:17

Nemzeti Énekkar

zük, alighanem bármeddig, hisz tizenhat év előtti jubileumi szólóestje – amely általában a „szokvány” koloratúrkarrier elnéző mosolyú végpontja –, torokgyilkos Vocalise-sal indult. Naná, hogy élő lemezfelvétel... Szült is, szamártejben fürdés helyett háziasszonykodik, és cseppet sem mellékesen: sokat énekel. Hogy mit, azt megválogatja. Óvatosan bánik Verdivel: Traviátát mértani tervezéssel vállalt, Gildát hamarabb odaEdita Gruberova

hagyta, Oscar túl kicsi lett, hogy hívják. A Varázsfuvola nevezett éji asszonyát utoljára Harnoncourt csalogatta elő belőle, míg Solti a Mozart-bicentenárium évében a Szöktetés utolsó utáni Kostanzéjára vette rá – ez utóbbiért és a Színigazgatóért már kár volt. Hisz a koloratúrszoprán, mely drámai készséggel bír, időközben ﬁnoman áttűnt az elfelejtett belcanto-irodalom hősnőinek élő hangszerévé.

Sose hallott Donizetti-, Bellini-opuszokról fújta le Gruberova a port nem is akárhogy: a Boleyn Anna vagy a Roberto Devereux aligha ragadt volna repertoárban a művésznő belcanto vonzalma nélkül. Mióta pedig egy tehetős svájci tisztelője jóvoltából külön mini-lemezcég, a Nightingale lesi kívánságait, sorra örökülnek meg a Rossinivel kiegészült triász elhanyagolt darabjai, többségükön a férj, Friedrich Haider dirigál, de napjaink egyik sztárkarmesterének, Fabio Luisinek a felfedezését is a Gruberova-lemezeknek köszönheti a zenei elit. És még egy a Norma-koncert előtt. Mindenki mentse el ennek a novemberi hangversenynek emlékét. Tudatosítsa: az idő akkor is telik, ha csodálatosképp dacolnak vele, s e budapesti este soha vissza nem térhet. Szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, merthogy születik-e még trillatorkú művész, ki tudná? Talán igen, talán nem, leginkább csak: talán. Addig is, míg ez eldől, itt marad nekünk a dokumentált csoda: a Gruberovatalány. •

2009. november 16. 19:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A Magyar Telekom bemutatja: Bellini: Norma – a címszerepben: Edita Gruberova

Km.: Edita Gruberova (Norma), Carmen Oprisanu (Adalgisa), Miroslav Dvorský (Pollione), Peter Mikuláš (Oroveso), a Szlovák Filharmónia Zenekara és a Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás) Vez.: Oliver von Dohnányi

MUPA_aug-dec.indd 35

24/08/2009 12:07:28

Ármány és szerelem

Majdnem úgy, mint az életben Papp Tímea

Friedrich Schiller mindössze egyetlen olyan drámát írt, ami saját korában játszódik, az 1784. április 13-án a Majna-parti Frankfurtban bemutatott Ármány és szerelem című polgári – kezdetben családinak nevezett – szomorújátékot. A műfaji megjelölést a szerző adta, az eredeti Luisa Millerin címet azonban August Wilhelm Iffland színész, színigazgató, drámaíró hatására változtatta meg. Minden kétséget kizáróan így élesebb és nyilvánvalóbb annak a két világnak a konfliktusa, amely Schiller életét is erősen befolyásolta. Johann Kaspar Schiller 1773 januárjában írta alá azt a kötelezvényt, amelyben ígéretet tett arra, hogy fia „minden képességét Württemberg hercege szolgálatának szenteli, s legkegyelmesebb engedély nélkül szolgálatából kilépni nem jogosult”. Így lett a 14 éves ifjú a miniállam uralkodója, Karl Eugen által létrehozott Karlschule, a (törpe-) birodalmi adminisztráció, katonaság és művészeti apparátus kinevelése érdekében alapított iskola növendéke, aki már az első tanítási napon a szigorú rendszabályok mellett az átjárhatatlan kasztrendszert is megismerhette: a nemesi származású diákok külön hálótermeket kapnak, külön asztaloknál étkeznek, iskolai ünnepélyeken kezet csókolhatnak a hercegnek, míg a tiszti és tisztviselőcsaládból érkezők csak a kabátszárnyat illethetik ajkukkal. Friedrich a leggyengébbek között van, lelkesedését

csak egy fiatal filozófiatanár váltja ki, amint Shakespeare-ről, a Természet őserejéről, a kortárs Sturm und Drang mozgalomról, Herder eszméiről beszél, Rousseau által eszményíti a népet, Plutarkhosz hőskultusza hat rá. A vasfegyelem azonban nem engedi a szabad gondolkodást. Az írást igen, de csupán titokban, éjszaka, a leleplezés állandó félelmétől kísérve. Balladák, emelkedett hangú versek, félbehagyott drámák jelzik ezt az időszakot, soraikból az ordít, mennyire béklyóba zárnak az elvárások, a társadalmi rend. „A művész kétségtelenül korának gyermeke, de számára baj, ha egyszersmind neveltje vagy éppenséggel kedveltje” – határozza meg később Esztétikai leveleiben azt, ki az ideális művész. Schiller tökéletesen megfelel a(z ön)definíciónak.

Három év alatt készül el az első dráma, a Haramiák; a cselekmény helyszíne először Németország, ideje a jelen, aztán többszöri átdolgozás után a darab a mannheimi ősbemutatón csak kosztümös drámaként kerülhet közönség elé. A nézők azonban megérzik, hogy a Moor ﬁvérek története a körülöttük levő valóságról szól. Schiller saját életélményeit szövi bele a műbe: apák és ﬁúk viszonyát, Herder tanait, egy kedves tanárát, egy Schubart nevű, Karl Eugent és a herceg szeretőjét támadó író bebörtönzését, a hercegség mindenható miniszterét. A premierről így ír egy szemtanú: „A nézőtér őrültekházához hasonlított. Égő szemű, öklükkel hadonászó emberek, rekedt kiáltások. Idegenek zokogva borultak egymás nyakába, nők félájultan tántorogtak… Egyetemes bomlás a káoszban, amelynek ködéből egy új létforma tör elő.” Az akkor már Stuttgartban lakó szerző kiadatja drámáját, de mivel a herceg erre nem adna engedélyt, a borítón nincs feltüntetve a neve. Amikor Karl Eugenhez azért folyamodik, hogy engedélyt kapjon irodalmi művek

MUPA_aug-dec.indd 36

24/08/2009 12:07:33

közlésére, börtönbe zárják. (A Luisa Millerin témája ekkor ötlik fel benne.) Ez már nem az első rabság, elzárással felelt mannheimi utazásáért is, így csak egy út áll előtte. A szökés. A siker városában azonban Doktor Ritter álnéven nem kap állást a színháznál, és Frankfurtban sem rendeződik anyagi helyzete. Egy barátjával először egy faluban húzódnak meg, majd mellészegül a szerencse: Henriette von Wolzogen bauerbachi birtokán nyugodtan tud dolgozni. Dalberg, a mannheimi színház intendánsa ugyanis tizenhét bukott bemutató után sikert akar a teátrumban. Egy kész darabját (Fiesco összeesküvése Genovában) Schiller némi nyomásra átdolgozza, és nekifog a börtönből hozott darabtervnek. A munka lelket emésztő; minden addig felgyülemlett keserűségét, megalázottságát ki akarja magából írni. Olvasta Shakespeare Rómeó és Júliáját, az Othellót, a francia Mercier értekezését a polgári színműről, Lessing Emilia Galottiját és kirohanását a klasszicista francia drámák ellen, s osztotta azt a nézetet, hogy a tragédia hőse köznapi ember is lehet. A választott forma így lett a szerelmi tragédia, amelynek oka a mereven tagolt társadalom, az emberidegen államgépezet, a közállapotok romlottsága, a magánéletet megmérgező, a polgári családi otthont érintetlen nem hagyó közélet és hatalom.

Stuart Mária, Az orléans-i szűz, A messinai menyasszony, Tell Vilmos – az eszmei szabadság, míg Esztétikai leveleiben arról értekezik, a modern állam miképp teszi a gépezet részévé az embert, elveszi tőle azt a lehetőséget, hogy önálló akarattal rendelkező individuum legyen. De bármennyire is politikaiak a célok, a fórum, ahol nyilvánosságot kapnak, a színház, a művészet temploma. „Ott is szorgoskodik nevelésünkön (művelésünkön) [ti. a színház], ahová a vallás és a törvények – mivel méltóságon alulinak tartják – már nem követik az emberi érzelmeket. (…) Lehetetlen (…) ﬁgyelmen kívül hagynom azt a nagy befolyást, melyet egy jó állandó színpad a nemzet szellemére gyakorolna. Egy nép nemzeti szellemének nevezem véleményeinek és hajlamainak hasonlatosságát és egyezőségét oly tárgyak tekintetében, melyekről egy másik nép másként vélekedik és érez. Csak a színpad tudná ezt az egyezőséget magas fokon elérni, mert bejárja az emberi tudás egész területét, kimeríti az élet minden szituációját és a szív minden zugába levilágít; mert minden rendet és osztályt egyesít magában és legakadálytalanabb útja van az értelemhez és a szívhez. (…) ha megérnők, hogy nem-

zeti színpadunk legyen, akkor nemzetté is lennénk” – írja Schiller 1784-ben A színpad mint morális intézmény című, röpiratnak is tekinthető tanulmányában. A szerző tehát már nem mint egyén lázad, eszméje az, hogy a színház nevelő erejével képes megváltoztatni a világot, létrehozni egy boldog és szabad társadalmat. Szép gondolat, érvényessége máig nem változott. Idealizmusa sem, de ez nem Schiller hibája. •

2009. október 30. 19:00 Fesztivál Színház Schiller: Ármány és szerelem (bemutató) Km.: Kulka János (von Walter, első miniszter), Makranczi Zalán (Ferdinánd), Básti Juli (Lady Milford), Hevér Gábor (Wurm), Hollósi Frigyes (Miller), Molnár Piroska (Millerné), Bánfalvi Eszter (Lujza), Gáspár Kata (Sophie), Óbudai Danubia Zenekar (zenekarvez.: Ács Péter) Vez.: Silló István Jelmeztervező: Gyarmathy Ágnes Dramaturg: Vörös Róbert Fordította: Forgách András Rendező: Alföldi Róbert

Alföldi Róbert (fotó: Sándor Katalin)

Schiller pontosan ismeri azt, amiről ír: a vallásos neveltetést, a szigorú erkölcsöt, a családban tekintélyt parancsoló, családon kívül tekintélytisztelő apa figuráját, a jó anyát, a kényszerre és a hatalomnak mindig megalkuvó kispolgárt, a szövevényes udvari intrikákat, a hamis leveleket, azt, hogy a családjuktól erőszakkal elhurcolt fiatal embereket a – darabban meg nem jelenő – herceg zsoldosnak adta el a franciáknak, miközben pazarló fényűzésben élt és szeretőket tartott, és az osztálykülönbség miatti reménytelen szerelmet Wolzogenné 16 éves, szőke, Charlotte nevű leánya iránt. Ferdinánd hangján Schiller nemzedéke szólal meg, von Walter első miniszterén az apák generációja. Lady Milford mintája Franziska von Leutrum, akit Karl Eugen 1780-ban feleségül vett, a kegyencnő alakját azonban Wolzogen asszony és Dalberg pozitív tulajdonságai árnyalják. Tucatszám szaladgálnak von Kalbok és Wurmok az udvarban, a városi házakat Millerek lakják. Hús-vér alakok állnak tehát Ármány és szerelem színpadán, ezért ünneplik a szerzőt frankfurti premieren, néhány nappal később pedig Mannheimben. Igaz, túl sok anyagi haszon nincs a produkción. A kezdetben hűvösen fogadott Don Carlos központi kérdése is a fizikai szabadság, az egyénre rádermedt szerepek, az embertelen társadalom, a közügyért elbukó főszereplők tragikus sorsa, míg a további, kivétel nélkül történelmi távlatokba helyezett drámáké – Wallenstein-trilógia,

MUPA_aug-dec.indd 37

24/08/2009 12:07:35

Egy faun délutánja

A felséges svindli Rákai Zsuzsanna

„A mi korunkban a zene mindinkább arra törekszik, hogy szentimentális, vagy tragikus történeteknek kísérő jelensége legyen, s ilyenformán hovatovább egy vásári bódé kikiáltójának gyanús szerepét tölti be, aki a bódéban tulajdonképpen megbúvó sötét »Semminek« igyekszik hangos reklámot csinálni” – írta Debussy egyik, Paul Dukas-t méltató cikkének bevezetőjében.

Noha ő maga a 19–20. század fordulóján még viszonylag kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkezhetett a kellemesen illusztratív zene széleskörű piaci felhasználhatóságát és népszerűségét illetően, a polgári társadalom tiszteletre méltó részévé vált zeneélet csapdái, a szakszerű formaSeherezádé

lizmussá merevedő, hivatásos zseniképzés önellentmondása, a koncertek közönségének civilizált nemtörődömsége, unott jólneveltsége mélységes elkeseredéssel és aggodalommal töltötték el. Ahogyan a korszak komponistáinak jelentős része, ő is arra törekedett, hogy a zenei szerkezetet

kiszabadítsa a zárt, tökéletesre csiszolt, mindenki számára egyértelmű formai-tartalmi egységben pompázó műalkotás esztétikai rangjának béklyóiból. Zeneszerzői életműve mellett nemcsak zeneírói-kritikusi munkásságának számos maróan gúnyos megjegyzése tanúskodik erről, hanem az a sajátságosan koboldszerű figura is, akit legélesebb társadalomkritikai megjegyzéseinek megfogalmazása érdekében alkotott. Persze nem a zenei nyolcadértékről elnevezett Monsieur Croche az egyetlen, a nyári este levegőjéből materializálódó, fanyar karikatúrája az iskolázott vitaszellemmel felvértezett polgári értelmiségnek. A többé-kevésbé nyugtalanító megjelenésű szellemlények leghíresebbike nem Debussy fantáziájának kurta fejű, fonnyadt arcú és kiállhatatlan mosolyú teremtménye, akinek „arcvonásai egyébként részint Tom Lane zsokéra, részint pedig Thiers hajdani miniszterelnök úrra emlékeztettek”, hanem Thomas Mann nevezetes sátánja, Sammael, a „méreg angyala”, aki előbb „ordenáré hímringyó”, majd „kritikus- vagy teoretikusfajta entellektüel” képében fejtette ki Adrian Leverkühn előtt a művészi alkotóerő pokolbéli vonatkozásainak részleteit a Doktor Faustus huszonötödik fejezetében. A két figura között sok a hasonlóság mind felbukkanásuk abszurditását, mind a művészet kilátásairól alkotott nézeteiket illetően. Ahogyan Monsieur Croche ki nem állhatta például a specialistákat, úgy tartotta ügyetlen kifogásnak az ördög a neoklaszszicizmust és a folklorizmust, és egyikük sem volt túlságosan hízelgő véleménnyel az organikusan felépített műalkotásról, amely önnön szerkezetével biztosítja saját metafizikai rangját. Amint a pokol küldötte lehengerlő bőbeszédűséggel kifejtette, a formai rétegzettsége által meghatározott mű puszta szabálykövetéssé üresedett, és nem képes többé az egyetemes rend megjelenítésére: „Négy évszázadon át minden muzsika beérte azzal, hogy ezt az egységet töretlennek mutassa, tetszelgett benne, hogy a konvenciót, az egyetemes törvényt, melynek alá van vetve, készakarva összecserélje saját legbensőbb törekvéseivel. Ennek vége, édes barátom. [...] A kritika elsöpri a polgári műalkotás látszatjellegét, melybe a zene is beletartozik, noha nem csinál képet. Igen, előnye más művészetekkel szemben, hogy nem alkot képet, de azáltal, hogy sajátos problémáit fáradha-

MUPA_aug-dec.indd 38

24/08/2009 12:07:39

Elég akár csak egy futó pillantást vetni Monsieur Croche határozottan artikulált esztétikai nézeteire és Debussy bennük körvonalazódó kétségeire az akadémikus szokásrend értékével kapcsolatban, hogy az ember nagyon is jellegzetes eseménynek, művészi állásfoglalásnak kezdje látni Debussy első jelentős bemutatóját, amely a római „száműzetés” éveit követte, és amelyen éppen az Egy faun délutánjához komponált zenekari prélude hangzott el 1894-ben. A költemény Mallarmé életművének egyik hangsúlyos darabja. Több mint tíz éven át foglalkoztatta a költőt, aki ez idő alatt nem győzött panaszkodni eklogájára, mondván, hogy „igen magas és szép az eszméje”, de „borzasztó nehéz megverselni”. A vers dúsan erotikus képei ugyanis a „felséges svindli” hatályon kívül helyezésével, az alkotás, ihlet és adekvát művészi forma összetett, nehezen megragadható, sokszor elillanó viszonyával foglalkoznak, a faun feszülten tehetetlen, lomhán fülledt álmodozásával azon a bizonyos forró délutánon, amelyen „szél egyéb / nincs sípomén kívül, mely szét se hinti még / száraz hang-permetét, és máris semmivé lesz, / csak a redőtlen ég alján egy légi, fényes, / látatlan-látható kis füst, az ihleté, / amint lobbanva száll vissza az ég felé.” •

2009. november 22., 23. 19:00 Fesztivál Színház Angyalok üzenete / Egy faun délutánja (bemutató) / Seherezádé – a Magyar Fesztivál Balett előadása (12 éven felülieknek) Angyalok üzenete Zene: J. S. Bach Jelmez: Pilinyi Márta Km.: Loósz Krisztina, Nyári Gábor, Szőke Renáta, Issovits István, Kiss Krisztián, Boldizsár Marlene, Csernyi Mariann, Csizmadia Katalin, Krenyác Éva, Márton Zita, Stetina Szonja, Házi Tamás, Hegedűs Imre

Angyalok üzenete

tatlanul kibékítette a konvenciók uralmával, mégiscsak tőle telhetően kivette részét a felséges svindliből. A kifejezés alárendelése a békítő, egyetemes közhelynek: ez a zenei látszat legbelső princípiuma. Ennek befellegzett. Az igény, hogy az egyetemest az egyediben harmonikusan bennefoglaltatva lássuk, ez az igény magamagát hazudtolja meg.” A folyékonyan érvelő sátán pedig nem kevesebbet kínált, mint a probléma megoldását, a hanyatló kulturális korszakból való kitörés lehetőségét: inspirációt, „az ősit, a legkorábbit, az archaikusat, amit már nagyon rég nem kóstolt senki.” Ami azt illeti, Monsieur Croche a maga kevésbé kénkőszagú módján voltaképpen nagyon hasonlóan beszélt néhány évtizeddel korábban, amikor a túlterhelt zenei szerkezet mindenható bonyolultsága

ellen kelt ki: „Tulajdonképpen mire jó az Önök szinte érthetetlen zeneművészete? Nem gondolja-e, hogy ki kellene rekeszteni belőle azt a sok henye bonyolultságot, amely szemlátomást a páncélszekrények biztonsági szerkezetére emlékeztet? Maga egy helyben topog, mert nem ismer egyebet, mint egyfajta zeneművészetet, és ezzel a szűk látókörrel csupán barbár és önkényes ízű törvényeknek hódol.” Igaz, az ő megoldása kissé másképp hangzott, a természetes egyszerűség arisztokratikus, funkcionális társadalmi szerepektől idegen szépsége azonban, amit hirdetett, a szubjektív benyomások és a szimbólumok képzettársításainak értelmezési lehetőségein keresztül lényegében ugyanúgy a jelentését vesztett, ernyedt kötelességteljesítéssé fakult kánont igyekezett megfosztani a hatalmától.

Egy faun délutánja Zene: Claude Debussy Km.: Érdi Tamás (zongora), Issovits István / Nyári Gábor (A karmester), Csizmadia Katalin / Márton Zita (A fuvolás), Stetina Szonja / Csernyi Mariann (A hegedűs), Szőke Renáta / Boldizsár Marlene (A hárfás) Díszlet, jelmez: Berzsenyi Krisztina Seherezádé Zene: Nyikolaj Rimszkij-Korszakov Díszlet: Székely László Jelmez: Pilinyi Márta Km.: Stetina Szonja / Szőke Renáta (Seherezádé), Issovits István (Vezír), Nyári Gábor (Arany rabszolga)

Koreográﬁák: Markó Iván, a Magyar Fesztivál Balett művészeti vezetője

MUPA_aug-dec.indd 39

24/08/2009 12:07:46

A Magyar Telekom bemutatja: Diótörő - a KFKI Kamarabalett előadása

Karácsonyi csoda Garancsi Ágnes

Az alkotók egy olyan Diótörőt álmodtak színpadra, ami igazán a mai gyerekeknek szól. A történet mai környezetben játszódik a zene, koreográﬁa, díszletek és jelmezek szempontjából is, így világosan elválik a közönség számára a mesevilág a valóságostól. Sárközi Gyula, a produkció koreográfusa szerint az eredeti, évszázadokkal ezelőtti miliő olyan idegen a mai gyerekektől, hogy azt látva nehéz volna a főszereplő kislány, Mása helyébe képzelniük magukat – már-

pedig egy igazi karácsonyi mese esetében ez kell, hogy legyen a cél. Ezért döntöttek úgy az alkotók – a négytagú 4 For One koreográfus csapat, akik a Bogármese és a Pán Péter című produkciókat is jegyzik,

és Sárközi Gyula vezetésével nemcsak a táncért, hanem az előadás teljes szellemi hátteréért is felelősek –, hogy a Művészetek Palotájában egy igazi modern Diótörőnek kell színpadra kerülnie. Csajkovszkij zenéjét Weisz Nándor dolgozta át, aki ütősként a Nemzeti Filharmonikus Zenekarban és a Szörp zenekarban is játszik. Ő volt a tökéletes választás ahhoz, hogy azoknak a gyerekeknek is érdekessé tudja tenni a Diótörőt, akik a modern animációs ﬁlmeken, a reklámokon és a számítógép előtt nőnek fel. „Azért is a legnehezebb feladat a gyerekeknek színházi előadást készíteni – fogalmaz Sárközi –, mert ők még őszintén reagálnak, nem olyan toleránsak az eléjük kerülő produkcióval, mint a felnőttek. Nem fordulhat elő, hogy csöndben ülnek, annak ellenére, hogy netán unatkoznak, vagy nem tetszik nekik, amit látnak. Ehelyett bátran fészkelődnek, forgolódnak, huzigálják egymás haját, zörögnek és beszélgetnek.” A legelső gondolat, ami Sárközi Gyula fejében megfogant az előadással kapcsolatban az volt, hogy szeretné minél mesésebbé, ünnepiessé tenni a világát: ezért angyalokat képzelt el, minden mennyiségben, táncban és zenében is. Weisz Nándor áthangszerelésében olyan éteri, csilingelő, de egyben szórakoztató motívumok jelennek meg Csajkovszkij zenéjébe szőve, amelyek a mai gyerekek számára is könnyen azonosíthatóak ezzel a hangulattal, s egyszerűen elvarázsolják őket. Hol úgy érezzük, hogy a mennyben járunk, hol vibráló, izgő-mozgó nyüzsgést érzünk, mindezt elektronikus zenei jegyekkel, modern, dinamikus ritmusképletekkel és játékos dobalapokkal érte el Weisz. Szellemdús, bátor, invenciózus kompozíciók ezek, amelyek ugyanakkor nem tévesztik szem elől Csajkovszkij célját sem. „A titokzatosság, az a játék, az izgalomért felelős apró füllentés, miszerint a Jézuska és az angyalkák érkezésének köszönhetőek az ajándékok – mindez a karácsonyi hangulat elengedhetetlen kelléke. Ezt próbáljuk a színpadra varázsolni a zene és a koreográﬁa, valamint a díszlet segítségével is” – mondja Sárközi. Felütésként is egy izgalmas, nyüzsgő képet képzeltek el, ahol gyerekek korcsolyáznak, hógolyóznak a színen, majd hirtelen a

40 40

MUPA_aug-dec.indd 40

24/08/2009 12:07:51

színpadkép centrumában elhelyezkedő kút angyalszobrai elevenednek meg. Az első pillanattól magával ragadja a gyerekeket az itt felhangzó mozgalmas, lüktető, de mégis egyedülállóan karácsonyi hangulatot árasztó muzsika. Az előadás egészére jellemző ez a varázsos atmoszféra, s a csoda tovább folytatódik, amikor a kútból hirtelen csodás karácsonyfa válik… Sárközi Gyula koreográfus társai mindhárman a Madách Musical Táncstúdióba jártak, Kovács Zsolt pedig a Madách Színház tánckarából tűnt ki kreativitásával. Kováts Gergely Csanád, a Megatánc című műsorfolyam győztese, szintén Sárközi Gyula tanítványa. Jurányi Patrick ma már a KFKI Kamarabalett egyik vezetője. Az évek folyamán kiderült, hogy ők négyen hasonló gondolkodásúak, hasonló értékrenddel, de különböző érdeklődéssel. Mindannyian készítettek már önállóan előadásokat, de szívesen működnek együtt, és felosztják egymás között a feladatokat. Klasszikus balett témakörében Sárközi, modern koreográﬁában Jurányi Patrick, hiphop, break és a többi friss műfaj terén pedig Kováts Gergely Csanád és Kovács Zsolt van a leginkább otthon. „Annyira szerteágazó lett már a táncművészet, hogy külön-külön nem tudnánk egy ilyen összetett produkciót létrehozni. Ahhoz, hogy kiszolgáljuk a mai közönség igényét, főleg a gyerekekét, minden műfajban pro-

fesszionálisnak kell lennünk. Természetesen mindannyiunk számára a klasszikus balett teremtette meg az alapokat, mindhárman ebből indulunk ki, mint ahogy a jazzisták is először klasszikát tanulnak” – meséli Sárközi. A KFKI Kamarabalett tagjai és a Madách Musical Tánciskola tagjai egyenrangú partnerekként lépnek színpadra az előadásban, érdekesség, hogy a tánciskola kisebb, akár gyermekkorú tagjai is olyan színapdi rutinnal rendelkeznek, ami kevés táncosnak adatik meg ﬁatalkorára. A főszereplő Kováts Gergely Csanád lesz, Mária, vagyis Mása szerepében Bársony Szandrát és Imely Xéniát láthatjuk, a további szólisták pedig Kruzsai Dávid, Füzy Attila és Füsi Zsolt lesznek. A KFKI tagjain és a madáchos szakképző iskolásokon kívül és mintegy negyven (!) kisebb, hat- és tizenkét éves kor közötti gyerekek lesz a színpadon. Nem először próbál ilyen összetételű társaság a Művészetek Palotájában: a Bogármese és a Pán Péter előadások alkalmával már bizonyították, hogy milyen fegyelemmel és koncentrációval dolgoznak a legkisebbek is. „A Madách Musical Tánciskola a gyermekkorú növendékeivel szemben éppen olyan elvárásokat támaszt, mint a felnőttek esetében – mondja Sárközi Gyula, aki egyszemélyben az iskola alapítója és vezetője is. – Ennek ellenére nem úgy kell elképzelni,

hogy kis arctalan robotokat nevelünk, hiszen a büfében, a szünetben épp olyan zajos és izgő-mozgó gyerekek ők, mint bármelyik másik. Ha munkáról van szó, akkor azonban proﬁkként viselkednek. Szeretettel, kitartással és következetességgel értük el ezt náluk. Ők is és mi is tudjuk, hogy a dominóelven alapul a csapatmunka: ha az egyikük nem koncentrál, a többiek is hibázni fognak. Semmilyen más művészeti ág nem kényszerít az első perctől csapatmunkára, mindenhol sokkal nagyobb az egyéni tanulás jelentősége, például a zenei oktatásnál is. Muszáj egymásra ﬁgyelni, együtt lélegezni, hogy elérjék a célt, és ez nemcsak a tánctehetségükre van hatással: az érzelmi intelligenciát csak a művészeten keresztül fejleszthetjük.” •

2009. december 11. 15:00 és 18:00 Fesztivál Színház A Magyar Telekom bemutatja: Diótörő - a KFKI Kamarabalett előadása (bemutató)

Km.: a Madách Musical Tánciskola növendékei Kor.-rend.: 4 For One – Sárközi Gyula, Jurányi Patrick, Kovács Zsolt, Kováts Gergely Csanád Csajkovszkij zenéjét átdolgozta: Weisz Nándor Jelmez: Faltisz Alexandra

NŐK LAPJA ÉVSZAKOK

KERESSE NEGYEDÉVENTE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL! MUPA_aug-dec.indd 41

24/08/2009 12:09:38

Áttekintő 2009. augusztus, szeptember Augusztus

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

20. csütörtök

28. péntek

29. szombat

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

Jazz a Palotában Ünnepi örömzene délutántól a tûzijátékig

Robert Capa • Július 3-tól

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

„LiberTango” – Danubiando Budapesti Tangófesztivál • Koncert és táncshow két részben

NEW ORLEANS SWING 2009 Benkó Dixieland Band • Vendég: Tommy Vig (USA) NEW ORLEANS SWING 2009 Hungarian Swing Company Vendég: Ted Rosenthal (USA), Szalóky Béla

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

1. kedd

Bélyegtörténet Szeptember 1-30.

3. csütörtök

Tárlatvezetések

5. szombat

Tárlatvezetések

8. kedd

9. szerda

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP A VI. szimfónia felvételei Szeptember 8–30. MOL JAZZ FESZTIVÁL BUDAPEST – NYITÓKONCERT Lars Danielsson Quartet David Linx–Diederik Wissels Quartet + Winand Gábor

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Hans Krása: Brundibár Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván

10. csütörtök 11. péntek

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Giovanni Sollima • Giovanni Sollima, Mahler

12. szombat

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Giovanni Sollima • Giovanni Sollima, Mahler

International Holland Music Session

13. vasárnap

BUDAPESTI MAHLER-ÜNNEP Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Giovanni Sollima • Giovanni Sollima, Mahler

MOL JAZZ FESZTIVÁL BUDAPEST – ZÁRÓKONCERT Rita Marcotulli–Bebo Ferra duó, Marguet–Kühn–Monniot–Boisseau Quartet

15. kedd 16. szerda

Válságjelek • Július 17-tól

NEW ORLEANS SWING 2009 Molnár Dixieland Band „45-50-65” – jubileumi koncert • Vendég: Balogh Kálmán, Fool Moon

30. vasárnap

Szeptember

Fesztivál Színház

Ringató

LumiMini

„Gondolatmenetek” Szeptember 10–október 6.

Tárlatvezetések

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések „Cifra Palota” Évnyitó Hangulatkoncert

Budowitz Klezmer Band (USA)

Ringató

LumiMini

Mûhelybeszélgetés 17. csütörtök

Verditől Webberig Jótékonysági gálaest a húszéves Peter Cerny Alapítvány javára

Mûvészet a mesterségben II. Zongorakészítés és -restaurálás Magyarországon Szeptember 17.–december 15.

Tárlatvezetések

Hangulatkoncert 18. péntek

GÁLAKONCERT (Bor- és Pezsgőfesztivál) Óbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos Bogányi Gergely Weber–Berlioz, Mendelssohn, Csajkovszkij

19. szombat

Pannon Filharmonikusok – Pécs / Hamar Zsolt Mendelssohn, Beethoven, Bartók

Magyar Állami Népi Együttes Bartók-trilógia II. rész: Labirintus

Zenebona – Ne csak hallgasd!

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

20. vasárnap

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar / Keller András • Klukon Edit, Ránki Dezső, Rácz Zoltán, Holló Aurél • Beethoven, Bartók

Papadimitriu Athina Latin érintés – Historia de un Amor

„Cifra Palota” Izzik a galagonya

Válságjelek A kiállítás zárónapja

Ringató Hangulatkoncert

LumiMini

23. szerda

24. csütörtök

A hatvanéves Honvéd Férfikar ünnepi hangversenye / Silló István, Drucker Péter

25. péntek

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán Alexandru Agache, Komlósi Ildikó Haydn, Schubert, Bartók

Bozsik Yvette Társulat A halál és a lányka / Menyegző

26. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar / Dmitrij Kitajenko Borisz Berezovszkij • Hacsaturján, Sosztakovics

László Hortobágyi – Gâyan Uttejak Orchestra

Hangulatkoncert

27. vasárnap

Budapesti Fesztiválzenekar / Dmitrij Kitajenko Borisz Berezovszkij • Hacsaturján, Sosztakovics

MATINÉKONCERTEK Álom – zene

„Cifra Palota” Hetedhét ország – Veszprém

28. hétfô

Budapesti Fesztiválzenekar / Dmitrij Kitajenko Borisz Berezovszkij • Hacsaturján, Sosztakovics

HÉTFŐ ESTI JAZZ Grencsó Real Time Music Kollektiv Plus

Babakoncert

Szegedi Kortárs Balett • Carmina Burana

Hangulatkoncert

Budapest Táncszínház Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi

Ringató

29. kedd 30. szerda

MUPA_aug-dec.indd 42

Tátrai Vilmos Kamarazenekar Tátrai Vilmos-emlékhangverseny Vivaldi, Philip Glass

Tárlatvezetések

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

LumiMini

Műhelybeszélgetés

24/08/2009 12:09:39

2009. október Október

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

1. csütörtök

Haydn-crossover a zene világnapján Trio LaKriA, Accord Quartet, Szent Efrém Férfikar, Jánosi Együttes, Mirrorworld, Dés László

Di Naye Kapelye – „Traktorist” Közremûködik: Técsői Banda

2. péntek

„Hangfoglalás” RegiON live gálakoncert Hjaltalín (Izland), Emiliana Torrini (Izland)

HANGZÓ HELIKON-SOROZAT Both Miklós: Radnóti • Közremûködik: Napra

Kreativitás, innováció, design Október 2–22.

3. szombat

Eliades Ochoa (Kuba)

Magyar BalettSzínház Gödöllő Bolero (Rouge) / Les Bras de Mer / Carmen

Zenebona – Ne csak hallgasd!

4. vasárnap

Boban & Marko Markovics Orkestar – 10 éve Magyarországon

Magyar BalettSzínház Gödöllő Fellegajtók / Les Bras de Mer / Carmen

„Cifra Palota” Hangfoglalás

5. hétfô

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán Haydn, Mozart, Beethoven

Talamba: Bábel

6. kedd

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum Tárlatvezetések

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

Hangulatkoncert

7. szerda

Szemző Tibor–Sári László: Csoma opéra cinématique

Ringató

LumiMini

8. csütörtök

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar / Keller András • Ránki Dezső • Beethoven, Bartók

Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

9. péntek

Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar / Kocsis Zoltán • Thomas Christian Farkas, Suchoň, Debussy, Rachmaninov

10. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Steven Isserlis • „Titok-koncert”

11. vasárnap 12. hétfô

Amerigo Tot Október 9-től MINIMATINÉ • Ütős kavalkád Talamba Ütőegyüttes

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Steven Isserlis • „Titok-koncert”

„Cifra Palota” Zengő-bongó

Robert Capa A kiállítás zárónapja

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Steven Isserlis • „Titok-koncert”

Babakoncert

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Puccini: Tosca

13. kedd

Hangulatkoncert

14. szerda

„Best of Webber”

Az EXPERIDANCE Produkció és a Nemzeti Táncszínház bemutatja: BOLDOGSÁG 69:09

15. csütörtök

„Best of Webber”

Honvéd Táncszínház – János vitéz

Ringató • Hangulatkoncert

LumiMini

Mûhelybeszélgetés Tárlatvezetések

Honvéd Táncszínház – János vitéz

16. péntek 17. szombat

BIENNÁLÈ Philharmonia Hungarica / Vásáry Tamás

Az EXPERIDANCE Produkció és a Nemzeti Táncszínház bemutatja: BOLDOGSÁG 69:09

Zenebona – Ne csak hallgasd! Hangulatkoncert

18. vasárnap

Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus / Záborszky Kálmán Kovács Orsolya, Zárbok Zita • Mozart-est

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

„Cifra Palota” Játékok az „Üveghegyen túl”-ról

19. hétfô

Szentpétervári Filharmonikus Zenekar / Jurij Tyemirkanov • George-Emmanuel Lazaridis Rachmaninov, Csajkovszkij

HÉTFŐ ESTI JAZZ A Nagy János Trió és az új Free Style Chamber Orchestra

20. kedd

Utolsó idők – utolsó zenék filmkoncert Harcsa Veronika, Márkos Albert, Smárton Trió+1

Bozsik Yvette Társulat A halál és a lányka / Menyegző

21. szerda

Palya Bea; Eva Quartet (Bulgária)

Budapest Táncszínház Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi

Ringató Hangulatkoncert

LumiMini

22. csütörtök

„A ZONGORA” 1. Bogányi Gergely zongoraestje

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

Babakoncert

Tárlatvezetések

23. péntek

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

Csörgő Attila Október 23-tól

24. szombat

Roberto Fonseca

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Verdi: Aida

MINIMATINÉ Ütős kavalkád Talamba Ütőegyüttes

25. vasárnap

Hilliard Ensemble & Arditti Quartet Beethoven, Brice Pauset, Perotin, John Cage, Machaut, James Clarke

MATINÉKONCERTEK Szentivánéji álom Báb-balett

„Cifra Palota” Hetedhét ország – Szombathely

26. hétfô

Osztrák–Magyar Haydn Zenekar / Fischer Ádám Boldoczki Gábor • Mozart, Haydn

Amber Smith – Introspective

Babakoncert

27. kedd

ORGONAUTAK: PÁRIZS Fassang László à la française

Duna Mûvészegyüttes Örökkön-örökké

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

28. szerda

Ringató • Hangulatkoncert

LumiMini

29. csütörtök

Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

Zenebona – Ne csak hallgasd!

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

Mûhelybeszélgetés

30. péntek

Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar / Ariel Zuckermann Rácz Rita, Schöck Atala, Szappanos Tibor, Rácz István • Mozart-est

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem A Mûvészetek Palotája és a Nemzeti Színház közös produkciója

31. szombat

„Homokmesék” Szentpéteri Csilla koncertje • Cakó Ferenc

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem A Mûvészetek Palotája és a Nemzeti Színház közös produkciója

MUPA_aug-dec.indd 43

24/08/2009 12:09:40

2009. november November

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

Ludwig Múzeum

1. vasárnap

A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar hangversenye / Keller András Purcell Kórus Brahms: Német requiem

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem A Mûvészetek Palotája és a Nemzeti Színház közös produkciója

„Cifra Palota” Családi kör

Amerigo Tot Október 9-től

Mûvészet a mesterségben II. Zongorakészítés és restaurálás Magyarországon

Csörgő Attila Október 23-tól

pedd.kedd − pedagógiai mûhely

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem A Mûvészetek Palotája és a Nemzeti Színház közös produkciója

2. hétfô

3. kedd

Az MR Szimfonikusok hangversenye / Stephen D’Agostino • Sümegi Eszter Barber, R. Strauss, Csajkovszkij

Marokkói est: Chalaban – lemezbemutató koncert B’net Marrakesh

Hangulatkoncert

4. szerda

Ágnes – József Attila – Radnóti

Magyar Állami Népi Együttes Bartók-trilógia II. rész: Labirintus

Ringató Hangulatkoncert

5. csütörtök

Cassandra Wilson (USA)

6. péntek

Budapesti Fesztiválzenekar / Hans Graf Christian Tetzlaff • Joachim, Bruckner

Kortárs Néptánc 2009

7. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar / Hans Graf Christian Tetzlaff • Joachim, Bruckner

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Puccini: Turandot

MINIMATINÉ A varázsfuvola

8. vasárnap

Budapesti Fesztiválzenekar / Hans Graf Christian Tetzlaff • Joachim, Bruckner

Experidance / Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

„Cifra Palota” Hagyomány-őrző

9. hétfô

Hangverseny a Kálvin-emlékév alkalmából

HÉTFŐ ESTI JAZZ Dresch Quartet, Bakai Márton

10. kedd

Orchestra Ensemble Kanazawa / Michiyoshi Inoue Onczay Csaba • Maki Ishii, Haydn, Beethoven

Hangulatkoncert

11. szerda

Jordi Savall, Montserrat Figueras és a Hespèrion XXI

Ringató • Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

Mesélő Muzsika

Mûhelybeszélgetés „Porcelán – Pécs – Zsolnay” – Kortárs design a Zsolnay Gyárban November 11–december 1. 12. csütörtök

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Kocsis Zoltán Ránki Dezső • Haydn, Bartók

Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

13. péntek

ORGONAUTAK: BÉCS Mátyás István és a Wiener Sängerknaben / Andy Icochea Icochea

Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

14. szombat

Tárlatvezetések

Hobo – József Attila – Tanítások

Zenebona – Ne csak hallgasd!

Experidance / Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

„Cifra Palota” Bóbita

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

15. vasárnap

Tommy Emmanuel

16. hétfô

A Magyar Telekom bemutatja: Bellini: Norma A címszerepben: Edita Gruberova

17. kedd

Polyák Lilla – Homonnay Zsolt: Ketten

18. szerda

A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar hangversenye

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

Ringató Hangulatkoncert

19. csütörtök

„Álmodozások kora” Táncdalfesztivál másként

Budapest Táncszínház Egyszer volt Budán kutyavásár – Mátyás király meséi

MINIMATINÉ A varázsfuvola Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

MINIMATINÉ A varázsfuvola

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

20. péntek

Babakoncert

Honvéd Táncszínház Fekete piros… tánc

21. szombat

Budafoki Dohnányi Zenekar / Hollerung Gábor Gyöngyösi Levente, Beethoven

22. vasárnap

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus / Dénes István • Liener György Goldmark, Rózsa Miklós, Rachmaninov

23. hétfô

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete / Egy faun délutánja (bemutató) / Seherezádé

Cifra Palota – Egyszeregy

Magyar Fesztivál Balett Angyalok üzenete / Egy faun délutánja (bemutató) / Seherezádé

24. kedd

Ektar; Justin Adams – Les Triaboliques

25. szerda

25 éves a Makám – jubileumi és lemezbemutató koncert

26. csütörtök

Fidelio GálaEST

27. péntek

Helsinki Filharmonikus Zenekar / John Storgards Jean-Yves Thibaudet • Nielsen, Liszt, Brahms

Ringató • Hangulatkoncert Mûhelybeszélgetés Tárlatvezetések

Frenák Pál Társulat Seven

Zenebona – Ne csak hallgasd! Hangulatkoncert

29. vasárnap

MATINÉKONCERTEK A tündérkirálynő

„Cifra Palota” Hetedhét ország – Zalaegerszeg

30. hétfô

Bozsik Yvette Társulat A halál és a lányka / Menyegző

Babakoncert

28. szombat

Kaláka 40 – kicsiknek • Vendég: Levente Péter

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

Kaláka 40 – nagyoknak

MUPA_aug-dec.indd 44

24/08/2009 12:09:41

2009. december December

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Fesztivál Színház

Egyéb helyszínek

1. kedd

MR Szimfonikusok / Stephen D’Agostino Perényi Miklós • Brahms, Csajkovszkij, Respighi, Elgar

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

Hangulatkoncert

2. szerda

Lahti Szimfonikus Zenekar / Jukka-Pekka Saraste Ránki Dezső • Väinö Raitio, Schumann, Sibelius

Honvéd Táncszínház A Tenkes kapitánya

Ringató Hangulatkoncert

3. csütörtök

30 éves a Győri Balett Rolling Stones – Christopher Bruce: A kakas

5. szombat

Szörényi 64

6. vasárnap

Steve Reich mûvei – Amadinda Ütőegyüttes / Rácz Zoltán • Díszvendég: Steve Reich

7. hétfô

Tárlatvezetések MINIMATINÉ Napforduló a Muzsikással

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem A Mûvészetek Palotája és a Nemzeti Színház közös produkciója

„Cifra Palota” Mikulás

Friedrich Schiller: Ármány és szerelem A Mûvészetek Palotája és a Nemzeti Színház közös produkciója

A Magyar Éremgyûjtők Egyesületének kiállítása December 7.–január 4.

8. kedd

„A dizőz” – Szulák Andrea

Hangulatkoncert

9. szerda

„A ZONGORA” 2. Ránki Dezső zongoraestje Bartók, Debussy, Liszt

Ringató • Hangulatkoncert

10. csütörtök

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

Mûhelybeszélgetés Tárlatvezetések

Nemzeti Filharmonikus Zenekar / Thomas Zehetmair • Brahms, Csajkovszkij

11. péntek

Ludwig Múzeum

KFKI Kamarabalett, Madách Musical Tánciskola A Magyar Telekom bemutatja: Diótörő

12. szombat

Révész Sándor és zenekara „Parázs”

KFKI Kamarabalett, Madách Musical Tánciskola A Magyar Telekom bemutatja: Diótörő

Zenebona – Ne csak hallgasd!

13. vasárnap

Joyce Yang zenekari Beethoven-zongoraestje Óbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos

KFKI Kamarabalett, Madách Musical Tánciskola A Magyar Telekom bemutatja: Diótörő

„Cifra Palota” Karéneklés

HÉTFŐ ESTI JAZZ Tóth Viktor Tercett • Vendég: Hamid Drake (USA)

Babakoncert

14. hétfô

Lumi Családi Délelőtt Tárlatvezetések

15. kedd

Jubileumi és jótékonysági koncert „Kezdetben adatott kegyelem”

Szegedi Kortárs Balett Carmina Burana

16. szerda

„Annyi áldás szálljon rája…” Kodály Zoltán születésnapja

Magyar Állami Népi Együttes Naplegenda

Karácsonyi Ringató Hangulatkoncert

17. csütörtök

Óbudai Danubia Zenekar / Héja Domonkos Debreceni Kodály Kórus Honegger, Rachmaninov

Breeze Gospel

Hangulatkoncert

Tárlatvezetések

18. péntek

30 éves a Győri Balett Rolling Stones – Christopher Bruce: A kakas

19. szombat

ORGONAUTAK: CAMBRIDGE Stephen Cleobury és a King’s College Kórusa

A METROPOLITAN OPERA A MÜPÁBAN Offenbach: Hoffmann meséi

MINIMATINÉ Napforduló a Muzsikással

20. vasárnap

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus / Horváth Gábor • Rácz Ottó Dukas, Hidas, Puccini

MATINÉKONCERTEK Képzeletbeli tájkép Amadinda Ütőegyüttes

„Cifra Palota” Karácsony

21. hétfô

A MOL BEMUTATJA: MuzsikásDreschCsávás Karácsony népzenével, énekkel, jazzel

22. kedd

Orfeo Zenekar, Purcell Kórus / Vashegyi György Szabóki Tünde, Németh Judit, Jeffrey Thompson, Raimund Nolte Händel: Messiás

23. szerda

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar / Kocsis Zoltán • Fodor Beatrix, Németh Judit, Brickner Szabolcs, Kovács István Beethoven: Missa Solemnis

24. csütörtök

Tárlatvezetések

26. szombat

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Petra Lang • Wagner, Stravinsky

KFKI Kamarabalett, Madách Musical Tánciskola A Magyar Telekom bemutatja: Diótörő

27. vasárnap

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Petra Lang • Wagner, Stravinsky

KFKI Kamarabalett, Madách Musical Tánciskola A Magyar Telekom bemutatja: Diótörő

28. hétfô

Budapesti Fesztiválzenekar / Fischer Iván Petra Lang • Wagner, Stravinsky

Experidance / Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

29.kedd

Lovasi András szerzői estje – 22 év dalai

Experidance / Nemzeti Táncszínház BOLDOGSÁG 69:09

30. szerda

Benkó Dixieland Band

Duna Mûvészegyüttes Örökkön-örökké

31. csütörtök

Az Amadinda Együttes és Presser Gábor szilveszteri koncertje Sztárvendég: Karácsony János Drum Street Blues

Tárlatvezetések

MUPA_aug-dec.indd 45

24/08/2009 12:09:42

New Orleans Swing 2009

Előre a múltba! Bércesi Barbara

1948-ban Louis Armstrong azt vizionálta, hogy az akkor épp szárnyait bontogató új stílus, a bebop, hacsak nem magával végez először, meg fogja ölni a zenei bizniszt: tartott tőle, hogy mindenki az újdonságot kezdi el hajszolni, és senki nem törődik többé az alapok elsajátításával. A ﬁatalok csupa hajmeresztő, bonyolult, a közönség számára értelmezhetetlen akkordot és dallamot erőltetnek, ennek eredményeként pedig végül minden jazz-zenész munka nélkül marad. Armstrong jobban szerette volna, ha Joe ’King’ Oliver, Bunk Johnson és Buddy Bolden kornetisták-trombitások öröksége maradt volna az elsődleges kiindulási alap minden, a negyvenes években színre lépő jazzmuzsikus számára, s bár elismerte, hogy ő is rendre igyekezett megújítani stílusát, a nagy New Orleans-i öreg rókák öröksége volt a jelzőfény számára, bármerre is indult. Hogy miért marad munka nélkül a jazzszakma, ha a bebopnak teret enged? Armstrong szerint nem más történik, mint az, hogy Tommy Vig

a jazzrajongó hallgatóság tagjai, akik fogékonyak az újdonságra, belekóstolnak az új zenébe, de hamar rájönnek, hogy abban nincsen megjegyezhető, dúdolható dallam, nincs olyan ritmus, amelyre táncolni lehet, ezért kisvártatva elfordulnak tőle. Így végül a bebopjátékosok nem kellenek a ﬁzetőképes közönségnek, de addigra már a szving és a többi régi jazz előadói is túl sok megszólalási lehetőségtől elesnek. Nagy szerencse, hogy Armstrong nem bizonyult tehetséges jósnak, hiszen a bebop stíluselemei máig a legfontosabb fundamentumát adják többféle jazzmuzsikának, de közben a ragtime-nak, a dixielandnek és a szvingnek is kitartó, és egyre ﬁatalodó a rajongótábora. A világ minden táján, Ljubljanától Sacramentóig, Barcelonától Sydneyig, Melbourne-től Bordeaux-ig rendeznek szvingfesztiválokat, s a legnagyobb nemzetközi endezvényeken, így például Montreauxben is rendre felléptetnek dixieland- és szvingelőadókat. Persze a szving sem mint derült égből villámcsapás érkezett az amerikai zenei műfajok közé, ennek a kifejezési módnak is meg kellett harcolnia a létéért, ki kellett kristályosítania zenei eszközkészletét. Artie Shaw, a 2004-ben, 94 évesen elhunyt klarinétos, aki – soha nem lévén elégedett az általa elért eredményekkel – öt, múlhatatlan érdemekkel bíró bigbandet is alakított a szvingkorszakban, úgy emlékszik, hogy a könnyedség, ami többek közt Jean Goldkette zenekarának játékából áradt, a

rögtönzések szabadsága határozta meg igazán a szvinget. Lionel Hampton vibrafonos, aki Benny Goodman mellett vált széles körben ismertté, azt emeli ki, hogy a spontaneitás és a szervezettség megfelelő összhangja, e kétféle megközelítés közti egyensúly volt a szving titka. „Korábban a játékosok sokat improvizáltak szabadon, szimultán módon, mintha jam sessionön vettek volna részt. Az avatott hangszerelők megjelenésével a zene átláthatóbbá, és az emberek számára élvezhetőbbé vált.” S mi más lett volna a cél ekkoriban, mint az embereknek örömet szerezni – ahogy ezt Harry ’Sweets’ Edison, a Count Basie zenekar meghatározó trombitása is aláhúzza. A jazz-zenészek ekkor elsősorban még nem saját örömükre játszottak, hanem azért, hogy a hallgatóság táncra perdüljön. „Abban az időben évente akár 250 fellépést adtunk, s ezek mind táncos esték voltak. Aki pedig ekkortájt nem szvingelt, annak hamar távoznia kellett a New York-i színtérről.” Ezt a luxust senki nem engedhette meg magának, s ahogy Edison látta, a harmincas években egyetlen rossz zenekar nem volt a színen. Mercer Ellington, a Herceg (Duke) mérsékeltebb sikereket magáénak mondható ﬁa úgy véli, a szving széleskörű elterjedését a rádió segítette leginkább. Apja zenekara is a rádiónak köszönhetően lett országszerte ünnepelt sztár, hiszen a Cotton Clubból sugárzott közvetítéseket egész Amerika hallhatta. Milt Hinton, a kor egyik legfoglalkoztatottabb bőgőse – aki Artie Shaw-val egy évben született, s kilencvenévesen hunyt el – szerint Cab Calloway, tizenöt éven át „kenyéradó gazdája” sem örvendhetett volna olyan mérvű népszerűségnek, amilyennek örvendett, ha a Cotton Club-beli fellépésein nem lett volna jelen a rádió. „A rádióhallgatók megpróbálták elképzelni, milyen látványt nyújthatunk a színpadon, s amikor országos turnéra indultunk, alig várták, hogy végre megpillantsanak minket.” A katalizációs folyamat pedig a klubok terjedését is előidézte, sőt a jazzmuzsika szinte bárhol felcsendülhetett, Shaw elmondása szerint még vidámparkokban is fölléptek, s egy-egy estén öt órákat is végigzenéltek a rajongók szórakoztatására.

MUPA_aug-dec.indd 46

24/08/2009 12:09:42

Bár a szakírók leggyakrabban a bebopkorszak kezdetét említik a hangszertechnikai fejlődésben bekövetkezett forradalmi előrelépés momentumaként, a szvingéra is jelentős változásokat hozott e tekintetben. Benny Goodman virtuozitása sokakat lenyűgözött, a legtöbben nem is gondolták, hogy olyasmit lehet csinálni egy klarinéttal, amire ő képes volt. Az egyes előadók tónusa, hangszerkezelése a védjegyükké vált, a kiemelkedő instrumentalistákat már pár hang alapján föl lehetett ismerni. Mindenki arra törekedett, hogy egyéniséggé váljon – s nem feltétlenül azért, hogy felvételei bekerülhessenek egy vakteszt kérdései közé… Igaz volt ez a zenekarvezetőkre éppúgy, mint más hangszeresekre. Az már történelmi egybeesés, hogy a bőrszín szerinti szegregáció kérdése is említésre méltó a szvingkorszakkal kapcsolatban. Megint csak Benny Goodmannel kell példálózni: az ő zenekarában játszott először fehér és fekete zenész együtt. A jazzben tapasztalható közeledés pedig a társadalom más színterein, például a sportban is lehetővé Benkó Sándor

Molnár Dixieland Band

tette az elkülönítések lassú felszámolását. Mercer Ellington megjegyzi: „a zenészek azok, akik mindig jól kijöttek egymással származásuktól függetlenül, és ez más országokra is igaz, akkor is, ha a muzsikusok nem beszélik egymás nyelvét.” Hozzáteszi, hogy a legtöbbet Louis Armstrongnak köszönheti a jazzvilág, aki kulturális nagykövetként járta a világot. (Nemrégiben Wynton Marsalis vehette át Budapesten az Egyesült Államok Nagykövetségének Kulturális Diplomáciáért

járó díját, aki, mint köztudott, az armstrongi hagyományok harcos védelmezője.) Hogy mi vezetett a szving hanyatlásához, más lapra tartozik. Ami fontos, hogy amint a ragtime és a dixieland, úgy e stílus kiváló művelői és rajongói is világszerte megtalálhatók – így ők már ötödik éve gyűlnek össze a háromnapos New Orleans Swing Fesztivál rendezvénysorozata alkalmából a Művészetek Palotájában is. •

NEW ORLEANS SWING 2009 Fesztivál Színház 2009. augusztus 28. 19:30 Molnár Dixieland Band „45-5065” – jubileumi koncert Km.: Dr. Molnár Gyula, Molnár Gábor (klarinét, szaxofon), Garay Márta (zongora), Sallai László (trombita, harsona), Mucsi Árpád (harsona), Kréter Károly (bendzsó), Kiszin Miklós (bőgő), Kalocsai Géza (dob), Széll Judit, Bácskai Kata, Gyimóthy Viola (hegedű), Bacsa Zoltán, Mátrai Zoltán, Hegyi Viktor (fúvósok) Vendég: Balogh Kálmán (cimbalom), Fool Moon (tagjai: Németh Miklós, Wodala Barnabás, Molnár Gábor, Rácz Gergő, Mészáros Tamás) 2009. augusztus 29. 19:30 Benkó Dixieland Band

Km.: Benkó Sándor (klarinét), Szalóky Béla (trombita), Nagy Iván (pozan, ének), Nagy Jenő (bendzsó), Halmos Vilmos (zongora, ének), Kelemen Zsolt (bőgő), Kovacsevics Gábor (dob), Berki Tamás (ének) Vendég: Tommy Vig (vibrafon) 2009. augusztus 30. 19:30 Hungarian Swing Company

Km.: Dennert Árpád (szaxofon, klarinét), Korb Attila (harsona, ének), Juhász Attila (zongora), Oláh Zoltán (bőgő), Berdisz Tamás (dob) Vendég: Ted Rosenthal (zongora), Szalóky Béla (harsona)

MUPA_aug-dec.indd 47

24/08/2009 12:09:51

Hétfő Esti Jazz

Igaz utakon Párniczky András

A Fesztivál Színházában évek óta folyamatosan zajló koncertsorozat, a Hétfő Esti Jazz a nyári szünet után idén szeptemberben is folytatódik. Az őszi-téli kínálat sokszínűségével már első ránézésre is felhívja magára a ﬁgyelmet. Olyan produkciókat hallhatunk, ahol különböző stílusok – szabad zene, groove, klasszikus és népzene – új minőséget létrehozva termékenyen olvadnak a jazzbe. Nemcsak abban hasonlítanak azonban a négy este fellépői, hogy rendre átlépik a műfaji korlátokat. Grencsó István, Dresch Mihály és Tóth Viktor szaxofonosok és Nagy János zongorista konzekvensen saját egyéni hangjukat csiszolva váltak hazánk improvizatív zenei életének meghatározó tagjaivá. Grencsó István Real Time Music Kollektiv Plus nevű formációja lép majd a sorozatban szereplők közül elsőként a Művészetek Dresch Mihály

Palotája színpadára. Grencsó a magyar avantgárd jazz központi alakja. Kétség kívül a legnyitottabb muzsikusok egyike hazánkban. Felsorolni is lehetetlen hányféle stílusban hallhattuk már őt hitelesen és súllyal megszólalni pályája során. A triótól a bigbandig a legkülönbözőbb felállásokban készített felvételeket a jazz, az etno, a pop, a rock, sőt a régi magyar tánczenék műfajában is. 1979-ben a Masina zenekarban kezdett zenélni. Szélesebb körű ismertségre, a Dresch Quartet tagjaként és Szabados Grencsó István

György partnereként tett szert. A Szabados vezette MAKUZ-nak a mai napig tagja. Saját zenekarát 1985-ben alakította meg. A Kollektíva egy olyan kreatív zenészekből álló csoport, ahol a konkrét felállást Grencsó mindig az adott koncertre hívja életre. Van azonban valaki, Hans van Vliet harsonás személyében, aki az elmúlt években sosem hiányozhatott a zenekarvezető mellől. Különösen is izgalmas ez a mostani, Ornette Coleman hasonló koncepciójú zenekarát megidéző felállás, ahol a szólistákat két, párba rendezett dobbőgő szekció, Jeszenszky György és Benkő Róbert, valamint Sárvári Kovács Zsolt és Hock Ernő kíséri. Állandó változásban van a zenekar repertoárja is, nincs két alkalom, ahol ugyan az a kompozíció egyformán hangozna el. A tempó, a hangulat vagy éppen a dinamika az, amiben különbözik Grencsó István kompozícióinak megszólaltatása koncertről koncertre. Különleges élményben lesz része azoknak is, akik ellátogatnak Nagy János két részből álló koncertjére. Az est első felében a főhős és Sárik Péter zongoraduóját hallhatjuk, majd a Nagy János Trió mutatja be megjelenés előtt álló Zoo című első lemezének Szappanos György, Nagy János

MUPA_aug-dec.indd 48

24/08/2009 12:09:57

anyagát. Nagy János számos elismerésben részesült eddigi pályafutása során. A Krakkow Jazz Juinors versenyen első helyezést ért el, a Getxo Jazzfesztiválon legjobb szólista-, 2003-ban eMeRTon-díjat nyert. 2005-ben Artisjus díjat vehetett át. Olyan vezető jazz zenészekkel játszott együtt, mint Alex Acuna, David Murray, Dave Samuels vagy Dewey Redman. Zenésztársai Banai Szilárd dobos és Szappanos György baszszusgitáros, utóbbi az egyetlen, aki a zenekarvezetőn kívül az este második felében a Free Style Chamber Orchestrával (FSCO) is a közönség elé lép. Az FSCO különlegessége, hogy a tizenöt fős zenekarban klasszikus zenészek és jazzelőadók egyaránt részt vesznek. A Free Style Chamber Orchestra nem csak elnevezésében sugall szabadságot: tagjainak közös célja a határok és klisék nélküli muzsikálás, amely az előadók különböző zenei hátteréből és a minket körülvevő világ kulturális sokféleségéből fakad. A zenekar rendkívül sikeresen képes megtalálni az összhangot a szimfonikus hangzás fenségessége és a rögtönzött kamara jazz rugalmassága között. A kompozícióikon Bartók és a kortárs jazz fősodrának iránya, valamint a magyar hangszeres népzene hatása is érezhető. Nemrég jelentették meg harmadik, Pannon Celtic Dance című albumunkat, a koncert gerincét ennek a lemeznek a számai adják majd. A fellépők közül talán Dresch Mihály szorul a legkevesebb bemutatásra a hazai közönség előtt. Töretlen sikerén hatalmasat lendítettek utóbbi sorlemezei, amelyeket a kritikusok méltán ítéltek addigi stílusa kiteljesedésének. Dresch ízig-vérig jazz-zenész, ám a hagyományos magyar népdalkincs Tóth Viktor

iránti elkötelezettsége legalább annyira jellemzi zenéjét, mint az improvizáció formanyelve. Az Egyenes Zene 2004-ben, az Élő Nád pedig 2006-ban lett az év legjobb magyar jazzalbuma. A szaxofonos-zeneszerző Dresch mára a magyar jazz egyik világszerte is ismert, jelképszerű művészévé érett. Munkásságát 2005-ben a Magyar Jazz Díjjal, két évvel később Liszt Ferencdíjjal ismerték el. Novemberben Dresch Mihály legújabb kompozíciói csendülnek majd fel, nagyrészt a nemrég publikált Ritka madár című lemezről. Zenéjében egyedi környezetre leltek a magyar népzene hangszerei: maga szívesen játszik különböző pásztorfurulyákon, zenekarában pedig otthonosan szól a cimbalom és a hegedű. Utóbbin ezúttal egy ﬁatal művész mutatkozik be Bakai Márton személyében. A következetes munka és a tehetség mindig is kiváló zenészeket rendelt Dresch mellé. Különösen is igaz ez a hosszú évek óta változatlan felállásban működő jelenlegi kvartettjének csodálatos muzsikusaira. Ebben az évben a Hétfő Esti Jazz sorozat záróakkordjaként a Tóth Viktor Tercett ad majd koncertet. Tóth Viktor olyan nagyságokkal játszott együtt, mint Henry Franklyn és William Parker bőgősök vagy a dobos Hamid Drake. Utóbbival ebben az évben jelent meg második közös lemezük Tartim címmel. Climbing with Mountains című első közös albumukért 2007-ben az év legjobb lemezének járó díjat vehették át a Gramofon Magazin gáláján. Tóth Viktor rendkívül lírai előadó, akinek játékára a dinamikus, mégis érzékeny kifejezésmód jellemző. Nemcsak inspirálódik a kortárs irodalomból, de maga is tesz közzé írásokat.

A Tóth Viktor Tercett zenéjében a jazz legjobb hagyománya a John Coltrane, Sonny Rollins és Charlie Parker nevével fémjelzett tradíció elevenedik meg, miközben a zenekar intuitív vezetőjének elmélyült, meditatív szellemi útkeresésén kalauzolja végig hallgatóját. A trió felállás dacára igen gazdag hangzásvilágot képviselnek. Tóth Viktor lebilincselő játéka mellett, köszönhető ez a bőgős Szandai Mátyás és Hamid Drake alkotta ritmusszekciónak, akik rengeteg színnel töltik meg mind a zenekarvezető remek kompozícióit, mind a kollektív improvizációkat. Egy ilyen koncert biztosan feledteti velünk a hétfő reggelek borús hangulatát. •

HÉTFŐ ESTI JAZZ Fesztivál Színház 2009. szeptember 28. 19:30 Grencsó Real Time Music Kollektiv Plus

Tagjai: Grencsó István (szaxofon), Hans van Vliet (harsona, trombita), Benkő Róbert (bőgő), Jeszenszky György (dob) Km.: Sárvári Kovács Zsolt (dob), Hock Ernő (bőgő) 2009. október 19. 19:30 A Nagy János Trió és az új Free Style Chamber Orchestra I. Nagy János – Sárik Péter duó II. Nagy János Trió (Nagy János, Szappanos György, Banai Szilárd) III. Free Style Chamber Orchestra

Km.: Nagy János (zongora, zenekarvezető), Sárik Péter (zongora), Szappanos György (basszusgitár), Banai Szilárd (dob), Csonka Gábor (hegedű), Frankie Lato (hegedű), Szirtes Edina (hegedű, ének), Kézdy Luca (hegedű), Haraszti Krisztina (brácsa), Kertész Endre (cselló), Kalmus Felicián (cselló), Szappanos György (basszusgitár), Berdisz Tamás (dob), Pálhegyi Máté (fuvola), Zsemlye Sándor (szaxofon), Blaskó Mihály (fagott), Szerényi Béla (tekerőlant) 2009. november 9. 19:30 Dresch Quartet

Tagjai: Dresch Mihály (szaxofon, furulya), Lukács Miklós (cimbalom), Szandai Mátyás (bőgő), Baló István (dob) Vendég: Bakai Márton (hegedű) 2009. december 14. 19:30 Tóth Viktor Tercett

Tagjai: Tóth Viktor (altszaxofon), Szandai Mátyás (bőgő), Hamid Drake (dob) Vendég: Hamid Drake (USA)

MUPA_aug-dec.indd 49

24/08/2009 12:10:28

Cassandra Wilson

Elsősorban zenész vagyok Máté J. György

Amikor egy újságíró feltette neki a megválaszolhatatlan kérdést: „Kicsoda Cassandra Wilson?”, az énekesnő nem a zen kóanok vagy a haszid történetek paradox stílusában riposztozott, hanem így felelt: „Mindenekelőtt és elsősorban zenész vagyok.” Fotó: Jenny Bagert

Ugyanezt, persze, több-kevesebb joggal bárki elmondhatná magáról, aki énekesként vagy hangszeresként rendszeresen fellép színpadokon, Cassandra Wilson azonban nem csupán egy közülük. Általában úgy emlegetik, mint a mai vokális jazz egyik legeredetibb alakját, aki közel két és fél évtizedes pályája során (harmincévesen, 1985-ben publikálta első lemezét) tevékenyen hozzájárult a jazz újradeﬁniálásához, a műfaj határvonalainak megváltoztatásához. Jellegzetesen fátyolos, kissé rekedtes és búgó altja kiválóan alkalmas fülbemászó örökzöldek és intim hangulatú saját szerzemények tolmácsolására, s mint azt sok esetben bizonyította, egyedi orgánumával, félreismerhetetlen előadói stílusával és többnyire modernista hangszeres kíséretével szívesen eleveníti fel a blues klasszikusait – Robert Johnsont, Willie Dixont, a Muddy Waterst vagy a Mississippi Fred McDowellt –, illetve készít átiratokat jelentősebb popzenészek, így többek között Bob Dylan, Van Morrison, Neil Young, Joni Mitchell és Sting szerzeményeiből is. A Mississippi állambeli Jacksonban, zenészcsaládban született Cassandra Wilson rövid New Orleans-i kitérővel New Yorkban talált rá saját útjára. Korai munkáin érződik Abbey Lincoln és Betty Carter hatása, de az avantgárd szcéna veterán harsonása, Grachan Moncur III támogatásával, valamint az Association for the Advancement of Creative Musicians és a Black Artist Group zenei világát továbbgondoló M-Base kollektíva közreműködésével Wilson egyelőre hátat fordított a jazz standardek konvencionális kísérettel való előadásának, és avantgarde kontextusban újraértelmezett funk grooveokkal kezdett kísérletezni. Első albumainak zenei világát erősen meghatározta az M-Base vezető ﬁgurája, Steve Coleman altszaxofonos, aki szerzőtársként is sokat tett Wilson énekesi pozíciójának megerősítéséért. A szabad improvizatív muzsika legmodernebb hajtásait felkaroló JMT lemezkiadó jelentette meg Wilson első hét albumát 1985 és 1991 között. Ezek között a merészen meghangszerelt, nagyrészt saját szerzeményeket tartalmazó lemezek között csupán egyetlen akad

MUPA_aug-dec.indd 50

24/08/2009 12:10:42

(Blue Skies,1988), melyen az énekesnő hagyományos jazzrepertoárt vonultat fel zongora-bőgő-dob kísérettel. Ez a kivételes gyűjtemény azonban olyan szakmai sikereket aratott, hogy egyes – az M-Base stílusára csak mértékkel vevő kritikusok – szerint az első pályaszakasz kiemelkedő teljesítménye az 1988-as lemez. Mondani se kell, a Blue Skies se átlagprodukció: a jól ismert jazzdarabok, kiváltképp a Shall We Dance és a Sweet Lorraine, újszerű modulációkkal, szokatlan hajlításokkal és váratlan melodikus bővítményekkel tűnnek ki a feldolgozások tömegéből. Utóbbit például az átlagosnál sötétebb tónusban, Mulgrew Miller zongorakíséretével, egyes szám harmadik személyben énekli, és aki csupán ezt az egy számot ismeri tőle, az is pontosan tudja, hogy Cassandra Wilson milyen ﬁnom eleganciával énekel. Miközben a szakirodalom különbségeket keres a pályaszakaszok termékei között, s igyekszik kimutatni az életmű hullámzó színvonalát, maga az énekesnő a lemezek lényegi összefüggéseit hangsúlyozza. Ő nem fejlődést érzékel saját pályáján, hanem úgy véli, munkái láncszerűen kapcsolódnak egymáshoz, egy-egy album egy bizonyos életszakasz művészileg hű reprezentációja, vagyis azt mutatja meg, az előadó hol tart épp akkor gondolkozásban, érzésekben, világképben. A laikus fül által is érzékelhető változást jelentett Cassandra Wilson művészi karrierjében a Blue Note kiadóhoz való átigazolása 1993-ban. E pályafordulat első eredménye a Blue Light ’Til Dawn című lemez lett. Az arrangement-ok egyszerűsödtek, a hangszerpark méretben csökkent (az 1990es Jumpworldön még öt fúvós egészítette ki a zenekar magját jelentő ritmusszekciót és gitárt), viszont az előadások izgalmas új hangárnyalatokkal bővültek (tangóharmonika, steel gitárok, klarinét). Egyértelmű lett Wilson blues felé fordulása (két Robert Johnson-feldolgozással), s ekkortól nőtt meg érdeklődése a pop- vagy rockdarabok jazzes átiratai iránt is. Ugyanezt az utat járta az énekesnő következő, New Moon Daughter című albumán is, csak az előadások lettek még csiszoltabbak, alkalmasint talán egy kicsit manírosak is. Megszületett az új Cassandra Wilson, a műfaj szeszélyesen kalandos kedvű sztárja. Bizonyosnak tűnik, hogy e máig tartó Blue Note-korszak egyik csúcsteljesítménye a már szokatlan papírtokjával is feltűnést keltő Miles Davis-emléklemez (Traveling Miles, 1999) lett. Míg a Miles-CD szakmai siker volt – sajnos ma már túl keveset beszélnek róla –, a 2002-es Belly Of The Sun igencsak megosztotta a Cassandra-rajongókat. A lemez zeneanyaga nagyrészt nem jazzelemekből állt össze, sokan crossover albumként emlegették, s elhangzottak olyan vélekedések is, miszerint Cassandra Wilson (már) nem is igazi jazzénekesnő.

Fotó: Jenny Bagert

Kétségtelen, hogy az urbánus M-Base korszak után meglepő volt a country-, illetve bluegrass-dominancia a CD-n, amely ugyanakkor ismét erősen személyes művészi megnyilatkozás volt, hazatérés a vidéki Amerikába. Vannak, akik a Glamoured (2003) megjelenésével újabb paradigmaváltást érzékelnek Wilson pályáján. Ismét megnőtt a saját szerzemények jelentősége, további minimalizálódáson mentek át a hangszerelések, és az énekesnő részben elektromos hangszeresekre bízta kíséretét. Legutóbbi lemezén, a Loverlyn tovább szimpliﬁkálta az arrangement-okat, „háziasan” természetes hangvételű albumot készített egy bérelt házban, a szülővárosában. Új lemezének feltűnő jegye, hogy rehabilitálta az eddig

háttérbe szorított akusztikus zongorát. Jason Moran kiszámíthatatlan fordulatokkal teli játéka a CD egyik nagy értéke. De hallgassuk csak meg a Louis Armstrong 1928as előadása óta világhírű St. James Inﬁrmaryt. A hipnotikus modern groove és a blues mesteri keverése világosan jelzi: Cassandra Wilson ma is a régi gyökerekből táplálkozik, más szóval hű önmagához. • 2009. november 5. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Cassandra Wilson (USA)

Km.: Cassandra Wilson (ének), Jonathan Batiste (zongora), Marvin Sewell (gitár), Reginald Veal (bőgő), Herlin Reily (dob), Lekan Babalola (ütőhangszerek)

MUPA_aug-dec.indd 51

24/08/2009 12:10:44

Eliades Ochoa

A cukornád és a dohányföld zenéje Vörös Eszter

Bár lélekszáma még Latin-Amerika spanyolajkú népességének három százalékát sem éri el, Kuba zenéje Brazília kivételével Közép- és Dél-Amerika szinte minden szegletében nyomot hagyott. A két legfontosabb ritmus, a rumba és a son keltette életre a Latin-Amerikát átívelő salsát, úgy, hogy az új stílusok táplálása mellett a régi formák sem tűntek el a szigetország zenei kultúrájából. Az utóbbi segítségére sietett 1997-ben a Buena Vista Social Club világsikere, ami azóta a kubai zene legújabb reneszánszát hozta.

A latin ritmusok iránti fellángolások már a múlt század elején is jellemezték ÉszakAmerika és Európa szórakozóhelyeit. A danzón stílus ekkor lopta be magát a szárnyait bontogató jazzbe, majd az ötvenes években a mambó és a csacsacsa volt kötelező része a táncrendeknek. S az afrikai gyökerű kubai zene őshazájába is visszatért, ahol a kongói soukous zenére is tagadhatatlan hatással volt. A hatvanas évek elejétől tartó amerikai gazdasági blokád a tömegkultúra beáramlását is fékezte, és a son, Kuba „hangja” szép lassan kinőtte magát különböző stílusokba, és időközben modernebb formát is öltött. Nem nyomta el a forradalom zenéje sem, a politikai töltetű, népszerű nueva trova, s bár a zenés lokálok a Castro-rezsim idején teljesen eltűntek, a hagyományőrző házak, a Casa de la Trovák, illetve Casa de la Músicák a tradicionális kubai zene jövőjét erősítették.

MUPA_aug-dec.indd 52

24/08/2009 12:10:48

Kuba zenei történetírója, Fernando Ortíz találóan a cukor és a dohány kölcsönhatásaként határozza meg a szigetország zenéjének kialakulását. A cukornád ültetvényeken ugyanis Afrikából tömegesen behurcolt rabszolgák dolgoztak, és munkadalaikkal és vallásos énekeikkel megteremtették a kubai zene egyik pillérét, az afrikai ritmust. A dohányültetvények főszereplői viszont többnyire spanyol, pontosabban a Kanári-szigetekről elvándorolt földművesek voltak, akik a jellegzetes tízsoros verseiket (décima) utaztatták át az óceánon, és páros táncaikat sem hagyták otthon, amikor mulatságokról volt szó. Az afrikai törzsi kultúrák és az európai (spanyol és valamennyi francia) zeneiség kényszerű házassága hívta életre a ma egyik legnépszerűbb „világzene” ősét, amely ma egy egész nemzetben tartja a lelket a nehéz időszakokban. Ez a vegyes műfaj lett a son, Kuba legfőbb zenei stílusa. Megmaradtak azonban az afrikai és az európai zenék tisztább fajai is, melyek élik a maguk életét, miközben a legkülönfélébb stílusbeli keveredések figyelhetők meg a legújabb idők hangjai között. Kuba afrikai (vagy úgy is mondják, afrokubai) arca továbbra is a rumba. De ne a társastánc versenyeken megszokott rumbára gondoljanak. Inkább képzeljenek maguk elé egy nagy (fekete) tömeget, melynek közepén különféle dobokon többen ütik az összetett ritmusokat, néhányan válaszolgatós kórust alkotva az énekesek „felhívására” reagálnak, s közben férfi és nő erotikus táncot lejt. Méghozzá milyet! Játékos, buja, virtuóz táncot. Az énekes improvizál, a ritmus a kórus részeinél felgyorsul és olykor extatikus hangulatot generál. A hangzás fontos eleme a két „fadarab”, a claves, melyeket egymáshoz ütve a kubai zenék sajátos lüktetését hozzák létre. A rumbát főleg a havannai és a matanzasi kikötőkben és külvárosokban táncolják, amely igazi társasági program. Ma már szinte csak világi témájú dalok hangzanak el, a gyökerek azonban a vallásos szertartások dalait is rejtik. Mai formája három fajta zenére és táncra tagolódik, ezek a guaguanco, a yambú és a columbia. Az utóbbi már egy szinte akrobatikus szóló (férfi) tánccá alakult. Az afrikai hagyományok ilyen intenzív jelenléte nem meglepő, ha belegondolunk, hogy ma még élhet olyan ember Kubában, akinek nagyszülője még rabszolga volt. A zenei paletta másik végén egy sokkal decensebb világ él a vad afro-kubai táncok mellett. A danzón (a szóban benne rejlik a tánc szó) a nagyzenekarok és a báltermek elegáns világát testesíti meg, s idézi fel az európai telepesek hajdani társasági életét. Az úgynevezett orquestra típica, vagyis a tradicionális zenét eredeti felállásban játszó zenekar a legfőbb tolmácsolója az erősen

európai gyökerű stílusnak. Ezek a zenekarok a katonazenekarok mintájára jöttek létre hajdanán, így a hegedű mellett a fúvós hangszereknek is fontos szerep jut. Idővel a gyarmatosítóknak dolgozó afrikai és mulatt személyzet becsempészte a maga ritmusait és harmóniáit a felső tízezer dallamai közé, és létrejött a habanera, a 19. század végi Kuba jellegzetes zenei exportcikke. Két vevőről biztosan tudunk: Bizet a Carmenben külön dalt szentelt a táncnak Habanera címmel, s nem messze, a dél-amerikai kontinensen pedig ebből a ritmusból alakult ki az európai bevándorlók zenéje, az argentin tangó. A 20. század elején a zenekarok átformálódtak és a fúvósokat hegedű, fuvola és bőgő váltotta, és létrejött egy új stílus, a charanga, melyet a harmincas és az ötvenes évek között különösen az Orquestra Aragón tett népszerűvé. Egy másik zenekar, az Orquestra America vezetője, Enrique Jorrín pedig a csacsacsát (ottani írásmóddal: chachachát) találta fel – állítólag a bonyolult kubai ritmusokkal küszködő amerikaiak láttán. A könnyen táncolható csacsacsa pedig olyan bigbandvezéreket ihletett meg, mint Machito, Perez Prado, Tito Puente, aki később a mambó királyává nőtte ki magát. Európa és Afrika találkozásánál pedig ott a son, a zene és a ritmus, ami Kubát annyira egyedivé teszi a latin zene rengetegében. Generációk adják át egymásnak a tudást, ahogy ez a Buena Vista Social Club, az egykori zenészeket tömörítő klub nevét viselő

zenekar történetéből is kiderült. Az öregek átadták a helyet annak a korosztálynak, amelyet Eliades Ochoa, a cowboy kalapos gitáros-énekes is képvisel. Saját maga formálta gitárja a kubai tres gitár rokona: a hat húrból kettőt megduplázott és közelebb húzott, így egyszerre éri el a gitáros és a treses hangzást. Szülei is zenészek voltak, ő maga pedig már 11 évesen utcazenéléssel sietett a család segítségére. Vidékről, a földekről jött, így a son egy sajátos vidéki fajtáját is játssza, s még jóval a Buena Vista sikere előtt karriert csinált hazájában. 26 éve vette át, és azóta is vezeti az egyik legrégebbi kubai zenekart, a Cuarteto Patriát. Hangja jellegzetes sonero- (son énekes) hang, kissé magas, feltűnő, ami a felelgetős énekformánál a vezető énekes esetében követelmény is lehet. Több millió lemezbe vésődött bele ez a tónus, többek között a Buena Vista ikonikus dalával, a Chan Channal (ebben Compay Segundóval énekel) és más, többek között Grammy-díjas albumokon megjelent felvételekkel. Így öröklődik tovább a son nemzedékről nemzedékre, s keveredhet akár a rappel vagy a hiphoppal – a gyökerek nem változnak. •

2009. október 3. 19:30 Fesztivál Színház Eliades Ochoa (Kuba)

MUPA_aug-dec.indd 53

24/08/2009 12:11:02

Breeze Gospel

A hit forradalma Végső Zoltán

Nem tudhatjuk, mit szólna a négy evangélista ahhoz, hogy Jézus életének általuk feldolgozott története milyen formát öltött a 20. században. Az viszont bizonyos, hogy a zenéről való keresztény gondolkodásnak új formát szabó gospel a gyakorlatban is megmutatta, mi mindenre képes a hit és mi mindenre nem használták addig. A műfaj története – már csak kialakulása folytán is – az emberek közötti kapcsolatok megszilárdításáról és a megértésről szól. A gospel szó jelentése jóhír, örömhír, vagy ahogy az Újszövetségben szerepel: evangélium. A zenetörténet jelentős része kötődik keresztény egyházi témákhoz, amelyek közül Jézus élet- és szenvedéstörténete igen nagy hangsúlyt kap. Elég csak J. S. Bach passióit megemlíteni és máris tudjuk, hogy a monumentális, gyakran több-

kórusos zeneművek milyen elementáris hatással festik meg a kereszténység kiindulópontját. A zenei hatás azonban nem csak az előadói apparátussal növelhető; a gospel képviselői másik oldalról közelítenek és a gyülekezet lelki világának legmélyére hatolnak szenvedélyes, a hallgatót is éneklésre és táncra buzdító muzsikájukkal.

Mint oly sok amerikai eredetű műfaj, a gospel története is a gyarmati időkig, a Nyugat-Afrikából az új világba rabszolgaként behurcolt fekete földmunkásokig nyúlik vissza. Az ültetvényeken dolgozó rabszolgák szájhagyomány útján elsajátított dallamokat énekeltek, amelyek témája természetesen a sanyarú sorsból fakad, és Istenhez könyörögtek megváltásért. Ezek a dalok megőrizték afrikai zenei örökségük felelgetős éneklési módját, amely idővel a templomokba is beszivárgott. Az ily módon megénekelt fohász a spirituálé, az európai klasszikus műzenében témaválasztás szerint az oratóriumot említhetnénk vele párhuzamban, hiszen itt nem kizárólag Jézus életéről szólnak a dalok. A spirituáléval először találkozó kívülállókat rögtön megragadta a gyülekezeten úrrá levő vibráló erő és a korántsem formális szertartás résztvevőinek átszellemült éneke. A spirituálé és a gospel gyors terjedésének okai között a szertartásrend oldása is szerepel, de az is biztos, hogy a meggyőződéses térítő és a népszerűséget hajszoló popsztár magatartása sincs nagyon távol egymástól: mindketten hisznek az általuk képviselt értékekben, amelyek a mind nagyobb tömegek által juthatnak el a megdicsőülésig.

Breeze Gospel

MUPA_aug-dec.indd 54

24/08/2009 12:11:12

A gospel egyik első jelentős alakja a metodista lelkész, Charles Albert Tindley volt. Az amerikai polgárháború után 1865-ben Philadelphiába települt, és a helyi templom gondnokaként és kántoraként dolgozott, miközben görög és héber nyelvből, valamint hittudományból doktorátust szerzett. Lelkipásztorként törekedett közösségében a faji különbözőségeket eltörölni, istentiszteletei mindenkihez szóltak, de főként komponistaként alkotott maradandót. A We Shall Overcome-ot a mai napig gyakran hallhatjuk civil mozgalmak himnuszaként, huszadik századi előadásai (többek között Pete Seeger és Joan Baez által) történelmi fordulópontokhoz kötődnek. Az 1921-ben megjelent Gospel Pearls című könyv öszszefoglalta a stíluselmeket. Az afroamerikai templomi zene ezen gyűjteményét a kor négy jelentős gospel előadója és szerzője, Tindley, Charles Price Jones, Lucy Campbel és Thomas Andrew Dorsey (becenevén a „gospel atyja”) jegyzi. Az említett kórusosfelelgetős reszponzoriális énekstílus mellett külön fejezetet szenteltek a jazz hatásainak, az átvett idiómáknak, például a zárlatoknak. Sokak tartják a gospel mindenkori legkiválóbb előadójának az 1911-ben született Mahalia Jacksont, más néven a „gospel kiráynőjét”. A kontraalt Jackson tizenhat évesen lett baptista, és Thomas Dorsey rögtön felﬁgyelt tehetségére; innen kezdve nem volt olyan fekete egyházi zene, amit a ﬁatal Mahalia ne énekelt volna el, mind nagyobb közönség előtt, a Csendes éj például általa

került be a klasszikus gospelrepertoárba. Minden idők leghíresebb gospelelőadása is az ő nevéhez fűződik: Martin Luther King világmegváltó „Van egy álmom…” kezdetű beszéde előtt Jackson elénekelte a Testimony-t, amely King polgárjogi harcának így lett indulója. Ekkor vált világossá, hogy a gospel kilépett a templomok kapuin, és a politikai állásfoglalás egyik legfőbb eszközévé és szimbólumává vált. A dalt az a Bruster atya komponálta, akinek memphisi templomába járt Elvis Presley is, és akinek hatására Presley számos gospelt énekelt. (A gospel fehér ága is jelentős, alapvetéseit a Sacred Harp című könyv foglalja össze.) Mahalia Jacksont Duke Ellington is igyekezett megnyerni kései szakrális szvitjeihez, mert a gospel és a jazz talán ebben az időszakban járt legközelebb egymáshoz: Ellington New Port-i fellépése zenetörténetet írt, amikor a hanyatlófélben lévő big band műfaját hatalmas sikerrel állította ismét színpadra, de hasonló fontosságú volt, hogy közvetlenül utána, 1957-ben ugyanezen a fesztiválon első ízben jelenhettek meg gospel énekesek, hangsúlyozva a stílusok közös gyökereit. Jackson azonban a zenébe vetett mély hite miatt – bár minden adottsága meg volt hozzá – nem akart népszerűségre szert tenni, ezért nemzedékének egy másik kiemelkedő személyisége, Rosetta Tharp nővér lett a gospel első szupersztárja. Tharp egy szál gitárral kísérte magát, később kórus is állt mögé, koncertjei több tízezer érdeklődőt vonzottak, lemezei

ennél is nagyobb példányszámban fogytak – pedig ő sem csinált mást, mint Dorseyék dalait énekelte; csupán kihasználta a média adottságait. A gospel a háború után fokozatosan vált jól promotálható koncerttermi műfajjá, és már nem csak a hívők körének szolgált kívánatos csemegeként. Legnagyobb példányszámban a gospel polihisztora, James Cleveland lemezeit adták el. A mai gospel hangvétele hozzá kötődik, ami sikerinek csúcspontján, a hatvanas évek végén még progresszívnak számított. Holott ő is a klasszikus értékek és az autentikus afrikai gyökerek mentén munkálkodott, miközben a soul, a funky és a nagykórusos technikákat ötvözte; a legtöbb mai modern előadó és zenekar őt tekinti az ihlető forrásnak. A gospel egyfajta kozmikus blues, amely szomorú tapasztalatokat dolgoz fel, de a jövő felé már mosolyogva tekint. Nem nehéz megállapítani, hogy a töretlenül népszerű, ám állandóan változó, mégis a tradíciókból merítő műfaj a kereszténység eddigi utolsó forradalma, és ilyenformán az örök reménység sugaraként tekinthetünk rá. •

2009. december 17. 19:30 Fesztivál Színház Breeze Gospel

Művészetben hallgathat ránk!

A kultúra gondolat és harmónia. Örökértékű. Megtiszteltetés, hogy hozzájárulhatunk a hazai kulturális élet értékeihez és közös világunk tartalmasabbá, gazdagabbá tételéhez. Ezért vezető talk and news rádióként hírt adunk és beszélünk róla.

Felelősséggel a kultúráért! Ajka Balatonfured Budapest Debrecen Esztergom Gyongyos

MUPA_aug-dec.indd 55

88.8 91.8 95.3 93.5 98.1 88.9

Kecskemet Keszthely Papa Tatabanya Veszprem

Kultúra a Klubrádión 97.7 92.2 92.7 96.7 90.6

Hallgasson bele! 55

24/08/2009 12:11:21

Di Naye Kapelye

Soul a kakas már Harkányi László

Magyarországon a klezmer világa a 20. század második felében hosszú időre elcsendesült. Hogy a kelet-európai zsidó népzene mégsem ismeretlen felénk, abban épp egy New York-i muzsikusnak volt óriási szerepe. Bob Cohen több mint két évtizede itt él, zenél és kutatja a jiddis kultúrát. Autentikus hangzású, kirobbanó energiájú együttesét, a Di Naye Kapelyét pedig világszerte a legjobbak közé sorolják. A zsidó népzene éppoly sokféle, mint maga a nép. Dallamait ma megtaláljuk a jazzben, a popban, a színházban, illetve, ami a boldog békeidőket idézi, a legkülönfélébb népzenészek ujjaiban és szívében. Egy tipikus mezőségi repertoárból például aligha hiányozhatnak a lakodalmasok, siratók, cigánytáncok, ritka és sűrű magyarok mellől a zsidócsárdások. Persze már az elmúlt századok klezmerei, vagyis zsidó népzenészei is rengeteg hatásnak voltak kitéve, felfedezhetünk játékukban török, délszláv, román és magyar motívumokat egyaránt. Így fordulhatott elő, hogy az egyik legismertebb dal, amelyet a Szatmárból elszármazott New York-i haszid közösségekben máig magyarul énekelnek, a Micsoda madár, amit a legenda szerint a nagykállói csodarabbi vett egy pásztorﬁútól egy aranyért.

Ami viszont az életérzést, a zene kulcsát adja, amiben a Di Naye Kapelye (Az új együttes) példaértékű, az a zenén túli kultúra: a liturgikus énekek díszítései, amiket a klarinét szinte emberi hangon szólaltat meg, a tánc, amihez a talpalávalót a bőgő és a kontra mellett gyakran a cimbalom adja, a fájdalmak és örömök, amit jiddis nyelv íze és játékossága is közvetít; illetve maga a lélek, aminek két ﬁzikai formája is az örömzenélés része, a hegedű közepén egy kis tartórúd, amely minden rezdülésért felel, valamint a spiritusz, ami például a kóser szilvapálinkában lakozik. Ezt a hagyományt vitték magukkal Amerikába a 20. század első felében a klezmerek, akik azonban a keveredések közepette egyre kevésbé tudták azt életben tartani. A hetvenes években a következő generációnak már újra fel kellett fedeznie

a stílust, ez a revival pedig új irányokhoz és egyre nagyobb elismertséghez vezetett, a Klezmatics együttes tavalyi Grammy-díja is ezt jelzi. Bob Cohen az amerikai klezmerirányzatok helyett magyarországi és moldvai felmenői világát választotta. Amikor a nyolcvanas évek közepén ideköltözött, a néptáncmozgalom magával ragadta, Romániában és Ukrajnában kutatta a még fellelhető gyökereket. Az idős cigányzenészek, akik annak idején a zsidó zenészekkel játszottak esküvőkön, mestereivé váltak. A kilencvenes években alapító tagja volt a Budapest Klezmer Bandnek, azonban az autentikus irányt választva hamarosan saját bandát formált, amely az „igazi” hangzással együtt a régi idők ízeit és tüzét is továbbviszi. Gyűjtéseit világszerte nagyra becsülik, repertoárját játsszák New York-i és párizsi együttesek, de nem csak kutatóként és zenekarvezetőként, hanem muzsikusként is lehengerlő, legújabb, Traktorist című albumát például a tekintélyes világzenei szaklap, a Songlines májusban a legjobb tíz közé sorolta. A lemezen olyan elismert vendégzenészek is szerepelnek, mint Michael Alpert hegedűs vagy Josh Dolgin harmonikás, de a zenekar alaptagjai szintén a műfaj mesterei: Yankl Falk amerikai ortodox kántor és klarinétos mellett Pribojszki Ferenc cimbalmos, Kozma Gyula bőgős és Fekete Antal kontrás játszik. A zenészbarátok sorát a koncerten még egy kiváló klarinétos, Barta János bővíti, illetve egy másik zenei kincs, a kárpátaljai Técsői Banda, akikkel összeszokottan, kötetlenül és rengeteg lélekkel szoktak közösen játszani. •

Di Naye Kapeye

2009. október 1. 20:00 Fesztivál Színház Di Naye Kapelye – Traktorist

Km.: Di Naye Kapelye: Bob Cohen (hegedű, mandolin, koboz, gadulka, cumbus, fuvola, ének), Jack „Yankl” Falk (klarinét, ének), Pribojszki Ferenc (cimbalom, kaval, dob), Kozma „Kosztya” Gyula (bőgő, koboz), Fekete „Puma” Antal (kontra); Técsői Banda: Joszif Jurijevics Csernavec (gombos harmonika), Jurij Alexandrovics Csernavec (dob, plonka, dremba, ének), Mihail Jurijevics Csernavec (kiscimbalom), Ivan Popovics Mikolajovics (hegedű)

MUPA_aug-dec.indd 56

24/08/2009 12:11:24

Ismerje meg

közelebbrôl a zene nagyköveteit

beszélgetések koncertajánlók lemezkritikák

GRAMOFON Klasszikus és Jazz

Évszakonként megjelenô zenei lap www.gramofon.hu

MUPA_aug-dec.indd 57

24/08/2009 12:12:38

Palya Bea, Eva Quartet

Egyszálének meg négyszálének Zipernovszky Kornél

Szólókoncertet ad Palya Bea, az egyik legsikeresebb hazai énekes, idén nyáron megjelent lemezének anyagára alapozva. Nagy kihívás, de örömmel néz elébe, hogy a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a legközvetlenebb műfajban mutathassa meg magát: „csak a hangom, meg ami belül van”. A koncert második felében a bolgár népi ének különleges hagyományait továbbvivő Eva Quartet magyarországi bemutatkozása következik – és ez magában hordozza a Beával közös ﬁnálé ígéretét. Palya Bea már egyszer szerepelt a bolgár énekesekkel közösen, igaz, akkor csak egy hosszabb rögtönzés erejéig, hiszen a különleges bolgár énektechnikát is elsajátította, együtt a Balkán és a Kárpát-medence sok más népének dalaival. Ha ez a kifejezés valaha jelentett valamit, akkor Palya Bea igazi world music felfogású zenész, de több is annál. Eredendően magyar népdalénekes, de sokoldalú muzsikus lett belőle, saját szerzeményei nem csak hazája és a régió dallamvilágából merítenek, a bolgár és cigány népzene mellett az indiai ritmusok, a jazz műfaja is hat a zenéjére. Előző lemezén helyet kaptak francia sanzonok, azóta szefárd dalokból is összeállított műsort. Idén, miután Mexikóban töltött néhány elvonulós hónapot, több mindenen változtatott, másra fokuszál, mint eddig. Szerte a világon gyűjtött zenei kincsekkel a tarsolyában tudatosan keresi azt, ahogyan a legszemélyesebb, legbelsőbb énjét meg tudja mutatni. Most is ugyanolyan szívesen dolgozik kedvenc zenésztársaival, nagy sikerrel lépett fel Szokolay Dongó Balázzsal és Dés Andrással is az amerikai magyar kulturális évad rendezvényein a Carnegie Hallban és a Kennedy Centerben év elején, de mostanában az foglalkoztatja, hogy

teljesen egyedül maradjon hangjával – és persze a közönséggel. A repertoár kiválogatása után, amelyben régebbi dalai is helyet kaptak, az újabb megvalósítás előtt egy fontos fázist iktatott be: a hangzással kísérletezve, akusztikailag térbe helyezve próbálgatta a dalokat. Elhelyezte a térben az élethelyzeteket, lírai és néha drámai töltésű szövegeket, amelyeket maga zenésített meg és a népdalfeldolgozásokat: hol épülő templom már álló falai között, meredek sziklafalon, az óceán partját nyaldosó hullámokkal szemben, hol városi játszótéren énekelte el őket. A daloknak, szövegnek és hangzásnak új értelmet, új összefüggést ad a visszhang ugyanúgy, mint a beszűrődő zaj. A lemez megvalósulásához hasonlóan egyedül a nagyteremben dalolva is újraértelmezi majd a teret, amelyben mindössze egy videovetítés lesz a segítségére. Palya Bea éppen elégszer szerepelt már ezen a színpadon és éppen elég koncertet hallott itt, hogy az akusztikai lehetőségeket teljes mértékben ki tudja használni. Az új repertoár ereje abban rejlik, hogy a legszemélyesebb dalokat és témáikat nem nehéz átélni, hiszen az ember érzelmi életének nagyon is közös helyzeteiről van szó,

Palya Bea pályaíve Ugyan csak 2003-ban lépett elő szólóénekesként, de precíz és alapos alkatához hűen addigra sokoldalúan készült fel erre a pályára. Gyermekkora óta énekel és táncol. Alapító tagja a Folkestra, a Zurgó együtteseknek, és vendégszerepelt Sebő Ferenc, Nagy János, Balázs Elemér és Kiss Ferenc zenekaraiban, miközben néprajz szakra járt, és színházi előadásokban is játszott a Hólyagcirkusz Társulatban. Mind a mai napig izgatja minden, amit megtanulhat. Hírnevét a rengeteg koncert és fesztiválszereplés mellett az Ágról-ágra (Orpheia 2003), az Álom-álom, kitalálom (Gryllus 2004), majd a Psyché (2005) című lemezek alapozták meg. Tavaly jelent meg az Adieux les complexes! egy francia kiadónál, az Egyszálének pedig a Sony magyar leányvállalatánál.

MUPA_aug-dec.indd 58

24/08/2009 12:12:39

Eva Quartet

bár Bea egy belső tükörbe nézett, nem kívülre figyelt, amikor alkotta őket. Egy-két régi sikerszám, a Szép szemű szeretőm, vagy az Elérhetetlen férfi mellett biztosan elhangzik majd az édesapjának ajánlott Szól a kakas már, vagy az Anyám, anyám, Édesanyám, míg az énekestől megszokott groteszk és ironikus hang jellemzi a Megmondókat. A cappella lesz a koncert második fele is, amikor az Eva Quartet lép fel. Annak ellenére, hogy külföldön már többször dolgoztak magyar előadókkal, a Muzsikással és Sebestyén Mártával, Lovász Irénnel és két éve Lantos Zoltánnal, Magyarországon most mutatkoznak be. Legfőbb ideje volt, mert alakulásuk óta dédelgetett kedvencei az európai zenei fesztiváloknak – és nem csak a world music vagy népzenei programokban kapnak helyet, mert igen sokoldalúak. Gergana Dimitrova szoprán, Szófia Kovacseva mezzoszoprán, Evelina Krisztova alt és Daniela Sztoicskova kontraalt zeneakadémiát végzett muzsikusként a Le Mystere des Voix Bulgares nevű híres népdalkórus tagjai voltak, és 1995-ben döntöttek úgy, hogy kvartettet alapítanak. Az együttes zenei vezetője Milen Ivanov, aki vezényel is, és néha egy-egy hangszerrel, például dudával színesíti a műsort.

az egy hangtól, az erősen képzett, feszített intonáció mindig nagyon pontos. Az alaposan kidolgozott harmóniamenetek mellett érdemes külön odaﬁgyelni a dalok között és néha azon belül történő hangszínváltásokra, amelyeknek igazi mesterei. Az Eva Quartet repertoárján a népdalfeldolgozások mellett régi zene is helyet kapott. Harmonies című lemezükön például Veszelin Nikolov feldolgozásában 9–10. századi bolgár zenét énekelnek. Több kortárs zeneszerző is komponált számukra darabokat, és intenzíven foglalkoznak egyházi zenével, mind mai, mind régi szerzők műveivel. Pályafutásuk során meghívták őket a leg-

jelentősebb a cappella fesztiválokra (Voice Mania, Bardentreffen, Vokal Total, Vokal Festival – Düsseldorf, International Choral Festival – Cork stb.) és olyan hírességekkel dolgoztak ki közös projekteket, mint a kubai Miriam Makeba, a lengyel Krzesimir Debski, a román Balanescu Quartet vagy a Camerata Salzburg. •

2009. október 21. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Palya Bea; Eva Quartet (Bulgária)

Különböző hangfekvésük ellenére a magas szintű énektechnikájukkal el tudják érni, hogy az unisono részekben egy hangnak érzékeljük a kvartettet. Még izgalmasabb, amikor egy vagy két szólam elválik ettől

MUPA_aug-dec.indd 59

24/08/2009 12:12:43

Chalaban

Marokkói zene itthonról Vörös Eszter

Ha Közép-Európában valahol marokkói fesztivált rendeznek, a szervezőknek nincs sok választásuk: a magyar Chalaban zenekart hívják. Leginkább két okból. Egyrészt, mert tudják, hogy minőségi zenére számíthatnak, másrészt, mert a környező országokban nincs más, aki az afro-arab fúziós zenét játszaná. Itthon az ország minden részében játszottak már ez alatt az egy évtized alatt, most készült el ötödik lemezük, és a hazai (továbbá a nemzetközi) világzenei palettán igencsak sikeresnek mondhatók. A népszerűség egyik kulcsa feltehetőleg az a nyitottság, amellyel a zenekar a különböző kultúrák felé közelít. A Chalaban alapítója és vezetője, Said Tichiti fő vezérelve is ez: „Számomra a fúziós zenében az a legfontosabb, hogy különböző kultúrák keverednek. Nálunk az afro-arab, tehát az észak-afrikai és a nyugat-afrikai, illetve a nyugati zene ötvöződik, és most szeretnénk nyitni kifejezetten a magyar népzene felé is” – nyilatkozta. Said gondosan ügyel arra, hogy külföldön marokkói-magyar zenekarként mutassa be a Chalabant, már csak azért is, mert tíz éves itt-tartózkodása alatt ő is megkapta a magyar állampolgárságot; mivel szerinte egy nyitott, kozmopolita felfogásban ez a zenekar is lehet a magyar kultúra képviselője külhonban.

illesztenek marokkói dalszövegeket és hoznak létre modern formákat: „Marokkó mindig is egy nyitott szemléletű ország volt. Sok nép megfordult itt. Éltek itt már együtt zsidók, franciák, muzulmánok, berberek, csak hogy néhányat említsek. Marokkó neve azt jelenti: Nyugat. Ez kifejezi, hol foglal helyet a keleti kultúrában.”

Az afrikai ritmusok, a marokkói dalszövegek és a nyugati hangszerek ismerősebb hangzása egy olyan egységet alkot, amely magában Marokkóban is felkeltette a zeneszeretők érdeklődését. Legutóbb 20.000 ember előtt játszottak, megjárták Agadir és Casablanca színpadait, ahol nyitott fülekre talált ez a különleges zenei egyveleg. Said szerint ez egyáltalán nem meglepő, hiszen Marokkó lakosságának közel 70 százaléka ﬁatal, akik mindenre nyitottak, ami Európából érkezik. „Számukra az európai élet az ideális” – meséli. Olyannyira, hogy már túl keveset törődnek a tradicionális berber zenével, inkább nyugati zenei alapokhoz

Said a tíz év során sok jó hazai zenészt gyűjtött maga mellé, így most Vázsonyi János szaxofonos és Jelasity Péter altszaxofonos, Torják Dávid basszusgitáros, Lázár Tibor dobos, Kovács Bálint gitáros alkotja a zenekar magyar tagságát, Said Tichiti, Khalid Moutahirr pedig a marokkói zenét hozza. A koncerteken és a lemezeken gyakran lépnek fel vendégzenészek is, akik a legkülönfélébb zenei stílusokat képviselik.

A fúziós kísérletezések mellett legalább olyan fontos a Chalaban számára a tradicionális marokkói zene. Népdalfeldolgozásokat játszanak, melyek „repetitívek, monotonok, de csöppet sem unalmasak” meséli a zenész, természetesen magyar nyelven. És amit az egyik legfontosabb erényüknek tartanak: olyan tradicionális hangszereken játszanak, amin az országban más nem, ilyen például a guembri, egy afrikai hangszer, amelyet a 16. század óta használnak Marokkóban. Az arab lant, vagy más jellegzetes ütős hangszerek segítenek az autentikus hangzás megőrzésében.

A Chalaban dalai legtöbbször arról szólnak, amiről a dalok mindenhol a világon. A szép női szemekről (Oyoun című dal), a megélhetési problémákról (Kif n-dir, vagyis

Said Tichiti (fotó: Warda)

Mit tehetek?), vallásról (Albaraka). Saidnak azonban lesz egy személyes ihletettségű dala is. Az egyik számot – most dolgozik rajta – Nelson Mandelának írja, annak az embernek, akinek sokan köszönhették szabadságukat. „ A dal a rasszizmusról, a rabszolgaságról szól, azokról a dolgokról, amelyek az én családomat is személyesen érintették.” Said Tichiti édesapja ugyanis rabszolga volt egykor… •

2009. november 3. 19:30 Fesztivál Színház Marokkói est: Chalaban – lemezbemutató koncert; B’net Marrakesh

Km.: Chalaban (tagjai: Said Tichiti/ guembri, lant, ének, ütőhangszerek, Ahmed Tabet/mandolin, ütőhangszerek, ének, Torják Dávid/basszusgitár, Kovács Bálint/gitár, Golovic Ferenc/dob, Vázsonyi János/ szaxofon, Jelasity Péter/szaxofon, Abdul Aziz /ütőhangszerek)

MUPA_aug-dec.indd 60

24/08/2009 12:12:46

Ektar, Justin Adams

Egy húron…? Matisz László

Bár a brit muzsikus, Justin Adams esetében legfeljebb az egyhúros hegedű használata miatt merülhet fel az írásunk címében jelzett közös szál, az Ektar zenekart illetően már művészi koncepcióról beszélhetünk; ahogy a formáció neve (Ek-tar, azaz egy húr) is pontosan erre utal. Nem kizárt, hogy ezen kívül is lesz némi összecsengés az egymást követő koncertek dallamvilágában vagy atmoszférájában – például a mindkét zenekar által használt közel-keleti zenei motívumok által –, de hangzásában aligha. Ezen az estén hangsúlyozottan két koncert lesz, kétféle világszemlélettel, de talán egy tőről fakadó szellemiséggel. Egy biztos: semmi máshoz nem hasonlítható, feltűnően egyedi produkciókra számíthatunk, szinte biztosra vehető nagy rácsodálkozások és izgalmak közepette – ahogy az fél világot átívelő, sőt, időutazások során várható. Az Ektar bizonyára a legkiﬁnomultabb és leginvenciózusabb kortárs, improvizatív kamarazenei formáció – európai viszonylatban is. A kizárólag akusztikusan megszólaló kvartett világzenéje egyeJustin Adams – Les Triaboliques

dülállóan átszellemült, spirituális zene. A ma divatos világzenei (projektszerű, sikerorientált) produkciókkal szemben az Ektar a legnemesebb alapanyagokból, nem ritkán archaikus mélységekből táplálkozik. Nem véletlen, hogy a zenekarhoz, imént sorolt jellemzői okán gyakran és szívesen csatlakoznak igen magasan jegyzett jazzés kortárs-előadóművészek. Ezúttal három kiváló hangszeressel kibővülve hallhatjuk őket, vagyis a Szőke Szabolcs (gadulka, kalimba, sarangi, steel drum), Tóth Evelin (ének, mbira, sansa), Benkő Róbert (nagybőgő) és Kardos Dániel (gitár) alkotta alapfelállás mellett Szalai Péter (tabla), Váczi Dániel (szaxofon) és Sárvári Kovács Zsolt (dobok) szerepel a formációban. A produkció jelentősége nagymértékben köthető egy domináns művészegyéniséghez, a kis túlzással reneszánsz embernek minősíthető

Ektar

Szőke Szabolcshoz, aki nemcsak varázslatos hangszeres játékával, de szerteágazó és rendkívül elmélyült kultúrtörténeti tudásával is meghatározó a zenekar élén. Justin Adams nem kevésbé domináns muzsikus a leginkább különböző összetételű trióformációiban. A brit gitáros zenéjét eddig leginkább Észak-Afrika és a Közel-Kelet zenei világa motiválta – például a desert blues, vagyis a Szahara nomád népeinek meditatív vagy transzzenéje. Egyes vélemények szerint – s talán nem is alaptalanul –, a jól ismert észak-amerikai blues csakis ebből a kultúrkörből származtatható. Adams az elmúlt évtizedben világszerte komoly sikereket könyvelhetett el híres korábbi triója a Juldeh Camara által, melynek köszönhetően nem ritkán fajsúlyos világsztárok – például Robert Plant, Peter Gabriel vagy Sinead O’Conor is – szívesen csatlakoztak egy-egy produkciójához. A közelmúlt groovealapú világzenéje azonban bizonyára tovább ﬁnomodott, gazdagodott azzal, hogy új triója, a Les Triaboliques hangzásában már némi ázsiai, sőt balkáni zenei hatások is megjelentek; viszont továbbra is a modern populáris nyugati zenével fuzionálva. Adams új formációjában Lu Edmonds gitárossal és Ben Mandelson multi-instrumentalistával lesz hallható. •

2009. november 24. 19:30 Fesztivál Színház Ektar, Justin Adams – Les Triaboliques

MUPA_aug-dec.indd 61

24/08/2009 12:12:51

Makám 25, Kaláka 40

Jubiláló népzenészek Frum Zsuzsa

„Jonatán, a kapitány húszéves sem volt talán, / Messze-messze délen járt, és fogott egy pelikánt” – emlékezetes sorok egy feledhetetlen zenekar (élet)művéből. Novemberben két nemzetközileg ismert együttes is látható és hallható lesz a Művészetek Palotájában. A 25 éves Makám jubileumi és lemezbemutató koncertet is tart egyben, míg a Kaláka együttes negyvenedik születésnapját ünnepli – ezúttal kifejezetten felnőttekkel. A világzene hazai követeként ismert zenekar eredetileg Makám és Kolinda néven mutatkozott be, majd 1984-től áttértek a rövidebb Makám elnevezésre. A szó eredetét a perzsa-arab kultúrában kell keresni: zenei szakkifejezés, hangsort és

hangkészletet jelent, ugyanakkor az arab klasszikus zenében makámnak hívják magát a zenei művet is. A zenekar elsősorban a különböző kultúrák ötvözéseként értelmezi a kifejezést, merthogy maguk is erre törekednek dalaikban.

A Krulik Zoltán gitáros-zeneszerző, költő alapította együttes pályafutása alapvetően három korszakra osztható. Kezdetben kamarazenekarként működtek, ekkor az ázsiai, távol-keleti, balkáni, afrikai és a kortárs repetitív zene hatásait gyúrták össze sajátos világgá, és klasszikus oboa, balkáni hegedű, indiai tabla egyaránt felbukkant zenéjükben. A Makám elsőként mutatta meg Magyarországon, hogyan hangzik például az európai népdalok hangkészlete, ha indiai, afrikai ritmussal párosul, vagy hogyan viszonyulnak a balkáni páratlan lüktetéshez az ír dallamok. Második korszakukban a jazz és az avantgárd felől közelítették meg a világzenét, míg nagyjából az ezredfordulótól következett a mostani vokális korszak, melyet a magyar népzene ősi formái, s a dal újrafelfedezése jellemez. Ekkor jelentek meg a zenekarban a jobbnál jobb énekhangok is. Olyan népszerű énekesnők álltak a Makám elé szólistaként, mint Lovász Irén, Palya Bea vagy Szalóki Ági. Az együttes rendre bekövetkező megújulásai mellett a tagok bizonyos értékekhez mindvégig hűek maradtak, ilyenek

Makám

MUPA_aug-dec.indd 62

24/08/2009 12:12:54

A Kodály-módszer félreismerhetetlenül ott lüktet zenéjükben, így nem meglepő, hogy a legkisebbeknek szánt koncertjeiken a gyerekek nemcsak hallgatói, hanem résztvevői is az előadásnak. Az elméleti alapokon túl természetesen hangszeres zenét is tanultak, zongorázni vagy csellózni jártak. E lehetőséget kihasználva egy-egy koncertjükön – a versek hangulatának tökéletes érzékeltetése érdekében – a cselló és a nagybőgő mellett előkerül brácsa, gitár, charango, koboz, mandolin, ukulele, cuatro, kalimba, furulya, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, harangjáték, duda vagy épp a doromb. A Kossuth- és Prima Primissima-díjas zenekar negyven év alatt 25 lemezt jelentetett meg. A Magyar népmesék vagy a Mesék Mátyás királyról fülbemászó dallamai nekik köszönhetően mára beleívódtak kultúránkba. Megismertették és megszerettették a magyar és a külföldi közönséggel József Attila, Weöres Sándor, Arany János, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Kányádi Sándor műveit – és még hosszan sorolhatnánk az általuk népszerűsített költőket.

Kaláka

a tradíció és a modernitás, Kelet és Nyugat, a kollektív és individuális kettőssége, az ősi egység és harmónia keresése. A rendszeres külföldi fesztiválmeghívások mellett (Koppenhága, Delhi, Bombay, Moszkva, Velence, Prága, Párizs, Brüsszel) a Makám a hazai zenei élet aktív részeseként is számos koncertet ad. Novemberben a Művészetek Palotája-beli 25 éves jubileumi estjükön a zenekar új albumát is megismerheti a közönség. Az együttes állandó tagjai mellett vendégelőadók is színpadra lépnek, és az új dalok mellett a régi, jól ismert Makám szerzeményekben sem lesz hiány – bár bizonyos, hogy a tizennégy album anyagából nem lesz könynyű választani. A másik népzenei szülinapos számára sem lehet könnyű összeállítani a repertoárt, hiszen az negyvenesztendős Kaláka több mint ezer dalból szemezgethet. A zenekar nevének jelentése egy erdélyi népszokás: közös munka, bár eredetileg házépítést jelentett. Összetartó, jelentős munkájukat bizonyítja, hogy az 1969-óta működő zenekar megzenésített versein, ﬁlmzenéin generációk nőttek fel. Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Mikó István és Radványi Balázs

már a kezdeteknél is a vers ősi állapotába való visszahelyezését tűzte ki célul, hisz a költeményeket eredetileg nem szavalták, hanem – gondoljunk csak Balassi Bálint munkásságára – énekelték. Az együttes szellemiségét kigondoló Mikó István végül 1973-ig maradt a Kalákával, helyére előbb Dabasi Péter, majd Huzella Péter érkezett, de korábban rövid ideig Kobzos Kis Tamás is játszott az együttesben. 1996-ban csatlakozott a zenekarhoz Becze Gábor, s azóta ebben a felállásban játszanak. Mikó István mellett hosszabb időre Gryllus Vilmos is megvált a zenekartól, hogy más területen próbálja ki tehetségét. A „kalákátlan” tizenöt évben Levente Péterrel és Döbrentey Ildikóval gyermekszínházat alapított, illetve a rádió és a televízió számára készített gyermekműsorokat. A zenekar minden tagja – még a később csatlakozók is – a Lorántffy Zsuzsanna Úti Zenei Általános Iskolában tanult. Az ott alkalmazott Kodály-féle nevelési koncepció valamennyiük zenei ízlését és szellemi horizontját alapjaiban határozta meg. A tananyagnak a kezdetektől része volt a népzene, a kamarazene, a kóruséneklés, a tánc, valamint minden nap volt énekóra.

Noha az elmúlt évtizedekben túlnyomórészt a régi és a mai magyar zene világát kalandozták be, más népek zenéi iránt is mindvégig nyitottak maradtak, így indiai, jiddis és latin-amerikai hatások is megjelentek a Kaláka dallamai között. A Művészetek Palotájában rendezendő jubileumi koncertjükön természetesen – sok egyéb meglepetés mellett – az egykori zenésztársak is feltűnnek majd. •

2009. november 25. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem 25 éves a Makám – jubileumi és lemezbemutató koncert

Tagjai: Bede Sarolta, Hornai Zóra, Korzenszky Klára (ének), Horváth Olga (hegedű, ének), Eredics Dávid (klarinét, kaval, szaxofon, furulya), Krulik Zoltán (gitár, zongora, szintetizátor), Boros Attila (basszusgitár), Keönch László (derbuka, udu, marimba, cajon, dobok) Vendégek: Bognár Szilvia, Lovász Irén, Herczku Ági, Szalóki Ági (ének), Lantos Zoltán, Borlai Gergő, Juhász Endre, Grencsó István, Krulik Eszter, Szokolay Dongó Balázs, Zsemlye Sándor, Mizsei Zoltán 2009. november 28. 19:30 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Kaláka 40 – nagyoknak

MUPA_aug-dec.indd 63

24/08/2009 12:13:27

Ágnes – József Attila – Radnóti

Férﬁszó női hanggal Kovács Bori

A karrierje korai szakaszában Ágnes Vanillaként ismert énekesnő életútja során kígyóként vedlette le magáról előző zenei életét, hogy új stílusokban kipróbálva magát egyre minőségibb zenét hozzon létre. A Művészetek Palotájába a tavaly már nagy sikert arató József Attila-műsorral érkezik, és bemutatja készülő Radnóti-lemezének anyagát is. Frenyó Ágnes karrierje még 1997-ben indult a Message nevű formációban. Az akkori divatnak megfelelően happy hardcore (gyors ütemű elektronikus zene, magasra, kissé gépiesre torzított énekhanggal) stílust megcélzó zenekar leginkább ugródeszkának volt jó, hiszen nemcsak Ágnes hangját, hanem kreatív energiáit is gúzsba kötötte. Az együttes hamarosan meg is szűnt, és ettől kezdve Ágnes a Vanilla nevet fölvéve egyre inkább az igényesebb popzene felé orientálódva szólókarrierbe kezdett.

Innentől kezdve dalai többségének a szövegét ő írta és a zeneszerzésből is jócskán kivette részét, amit az ezredforduló táján nem sok pop énekesnőről lehetett elmondani. 1999-ben megjelent Örök nyár című albuma dallamos, rádióbarát elektronikus alapú popzenét tartalmazott, mely 2001-ben még Arany Zsiráf-jelölést is kapott az év hazai dance albuma kategóriában. Következő munkáján – mely az egyik barátjának születésnapi ajándéknak szánt akusztikus Dejá vu című szerzeményből nőtt

ki –, a 2001-ben megjelent azonos című albumon már bonyolultabbá vált a hangszerelés, az elektronikus megszólalást pedig furulya, szitár és orgona színesítette. Ágnes ekkorra országszerte ismert és sikeres előadóvá vált, dalait a legnagyobb hazai rádiók játszották, több száma listavezető lett és popzenei válogatásokon szerepelt. 2004-ben Csak egy éjszaka volt címmel még megjelentetett egy hasonló stílusú, multimédiás tartalommal megtámogatott nyolc számos kislemezt, 2005-ben azonban mindenkit meglepett, mikor függetlenségének megőrzése végett a nagy kiadóktól elfordulva és a Vanilla nevet elhagyva a József Attila-emlékév alkalmából elkészítette saját József Attila versfeldolgozásait. Olyan elismert elődök után, mint Sebő Ferenc, Hobo, a Kaláka vagy Baksa Soós János (Kex) bátran hozzá mert nyúlni a költeményekhez, és új felfogásban tárta őket a közönség elé. Az ismert, és kevésbé közismert versekben refrént találva igazi dalokká alakította őket, elkapva a költő melankolikus hangulatát. A lemez a Talán eltűnök hirtelen… lendületes, Ágnes popzenei múltját leginkább idéző feldolgozásával indul, melybe egy latin nyelvű kórusbetétet is illesztett. A korong többi dala viszont abszolút visszafogott, elmerengő, lassan folydogáló, pár szintetizátorhangból vagy hangszerből építkező ambientes hangszerelést kapott. A fő énekmotívum nem egyszer többszólamú vokállal vagy gregoriánt idéző, illetve a cappella kórussal egészül ki, teret és testet adva a költeményeknek, de a Szeretők lázadása és az Uram megkapó énekdallamát csupán puritán, egyszerű akusztikus gitárkíséret emeli ki. Ágnes még egy saját verset is ajándékozott kedves költője számára mely Születésnapodra címmel zárja a lemezt. Az album anyagát visszafogott hangulatú „Ambient” koncerteken mutatta be, a dalok pedig még az iskolapadokba is eljutottak, számos iskolában ugyanis a lemez segítségével hozzák közelebb a mai ﬁatalokhoz József Attila költészetét. A CD végül olyan sikeres lett, hogy Férﬁszóval címmel 2008-ban újabb kiadást ért meg. Ágnes karrierje azonban a József Attilaalbum után egy súlyos betegség miatt megtorpant. Bár 2006-ban már megjelent egy online terjesztésű beharangozó maxi Ígéret címmel, az énekesnő csak 2008-ban

64 64

MUPA_aug-dec.indd 64

24/08/2009 12:13:29

épült fel annyira, hogy következő albumát be tudja fejezni. A lemezt végül a júniusban kiadott Titkaid kislemez vezette fel, melyen a Szerelem második vérig című ﬁlm Ne higgy nekem betétdalát dolgozta át rockos felfogásban, a teljes anyag pedig A Gömb címmel októberben látott napvilágot, ismét csak komoly meglepetést okozva a rajongóknak, hiszen a korábbi elektronikus popzenét nagyrészt elhagyva Ágnes a gitárzene felé fordult, és dalait immár klaszszikus rockzenekari felállásra hangszerelve modern pop-rock lemezt készített, torzított gitárokkal, súlyos riffekkel megpakolt metálos felhangokkal, a jazz és az egyházzene hatását sem nélkülözve. A szövegeket – a mélyen hívő családban nevelkedett és civilben teológus hallgató – Ágnes istenhite, és a világban végbemenő negatív folyamatok ellenére is pozitív, optimista életszemlélete hatja át. Többek között beemelte Szent Pál levelét a korong végén hallható A Szeretet Himnusza című dalba, a kissé szintipopot idéző Beteg a Föld pedig annyira megtetszett a Greenpeace-nek, hogy kampánydalának választotta. A Gömb

tökéletes példája annak, hogy Ágnes munkáit az utóbbi években már teljes átfogó koncepció alapján készíti: nemcsak a zene és szöveg születik meg benne, hanem a vizuális megjelenést, a dalok üzenetének képi világra történő átültetését is ő koordinálja, saját ötleteit valósítja meg a videoklipekben és a színpadon egyaránt – A Gömb lemezbemutató koncertjén például űrhajósruhában adta elő a Beteg a Földet. Ágnes a világot jelentő deszkákra 2008 júniusában tért vissza, itt a Művészetek Palotájában, a Hey June! könnyűzenei fesztivál keretében. A Fesztivál Színház visszafogott, bensőséges látványvilágú színpadán elsősorban a József Attilaalbum dalai csendültek fel vonószenekar, férﬁkórus, Havasi Balázs zongoraművész és természetesen Ágnes zenekarának előadásában. Idén viszont már az egész Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem vár az énekesnőre, hogy a Free Style Chamber vonóskar, az Ágnes Vanilla Kórus és Ágnes Vanilla Zenekar (Nagy János – zongora, karmester,

Szabó Viktor – gitár/chapmann stick, Fehérvári Attila – basszusgitár, Gálﬁ Attila – dob) mellett olyan művészek közreműködésével varázsolja el újra a közönséget, mint Dés László vagy Németh Attila színművész. A József Attila-versek mellett felcsendülnek majd a készülő Radnóti-album dalai is, így ismét gondolatokkal teli, izgalmas estének nézünk elébe. •

2009. november 4. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Ágnes – József Attila – Radnóti

Vendégek: Dés László (szaxofon), Németh Attila (színművész) Km.: Ágnes Vanilla Zenekar (tagjai: Nagy János/zongora, karmester, Szabó Viktor/gitár, chapmann stick, Fehérvári Attila/basszusgitár, Gálﬁ Attila/dob), Free Style Chamber Orhestra vonóskar, Ágnes Vanilla Kórus

MUPA_aug-dec.indd 65

24/08/2009 12:14:59

Hobo

József Attila szolgája Sisso

„És lesznek, akik elszörnyülködvén / Ilyesféléket beszélnek egymásnak: / Miket össze nem fecseg ez az ember!” Földes László Hobo, ha nem is dalos pacsirtája, de reszelős hangú bluesapja ennek a nemzetnek. Emlékezetes ﬁlmes, színházi felbukkanásai mellett emblematikus szerepe van az utóbbi évtizedek magyar kultúrájában a József Attila-műsorainak is, amelyek során színházi emberekkel és zenekarával együttműködve dolgozta fel legjelentősebb, még mindig aktuális költőnk verseit. A kitaszítottak zenéjének hőse, a szegények hercege, a rendszer-

váltás előtti underground „Kopaszkutyája”, eddig három zenés József Attila-verzióval turnézott országszerte és a határokon túl. A lejátszott előadások száma lassan eléri a nyolcszázat, amihez koncertjeit hozzáadva azt feltételezhetjük, hogy folyamatosan úton van, szóval egy rendes hobó. 1991-ben született a Légy ostoba! című műsora, amely a budapesti Katona József Színházban került színre először Márta

István zenéjével, Jordán Tamás rendezésében, Antal Csaba díszletében. Ezt követően már nem szokott le József Attiláról. Magyarország messzire van címmel elkészült egy szólóalbuma a költő verseiből, s miközben Jim Morisson-versekkel és -dalokkal is bíbelődött, és megjelent a Blues Jim Morrisonnak című albuma, valamint Beregszászon bemutatták a Hobo Blues Band Vadászatának színpadi változatát Vidnyánszky Attila rendezésében, elkészült egy következő utazó József Attila-műsor 2002-ben Milyen jó lenne nem ütni vissza címmel Kiss Csaba rendezésében, Hárs Viktor zenéjével. A versfeldolgozások fogságában, a következő évben Az akasztottak balladája című műsort mutatta be Francois Villon verseiből az Új Színházban Vidnyánszky Attila rendezésében, Nagy Szabolcs és Hárs Viktor zenéjével, aztán a sort Faludy György verseivel folytatta, hogy visszatérjen József Attilához a költő születésének századik évfordulóján. Tudod, hogy nincs bocsánat című műsorát megint csak Vidnyánszky rendezte, és a megemlékezések alkalmából rengeteget utazott vele. Viszockij-versekkel való foglalatosságát szintén sokan ismerik és szeretik. Nagyon úgy néz ki tehát, hogy Földes László pályáját már a költészet fogja meghatározni a továbbiakban is. Hobó újabb József Attila-estje a Tanítások című kései, hosszú költemény mentén épül fel, és arról kapta a címét is. A blues-rock sztár ismét megidézi tehát a költőt egy istenkereső önálló esttel, amely arról szól, hogy „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”, és melynek keretében talán kiderül, hogy így vagy úgy, de Földes is megjárt belső, külső poklokat, tébolyító helyzeteket, megélt furcsa korszakokat, és talán tud minderről más hangján mesélni nekünk. A Müpában látható először, az intézmény felkérésére készített előadás, amelyet saját maga rendez, de segítségül hívta Cserhalmi Györgyöt és Márta Istvánt, az új versfeldolgozások elkészítésére és a zenekar összefogására Madarász Gábort kérte fel. Hobo saját állítása szerint József Attila szolgája, mi pedig kénytelenek vagyunk hinni neki. •

2009. november 14. 20:00 Fesztivál Színház Hobo – József Attila – Tanítások

MUPA_aug-dec.indd 66

24/08/2009 12:15:01

piknik

kulturรกlis magazin szombat 13-15h

van barรกtod.

MUPA_aug-dec.indd 67

145x210_piknik sajto.indd 1

7/31/09 24/08/2009 4:15:08 12:15:09 PM

Amber Smith

Bilincsek nélkül, lebilincselően Kovács Bori

Míg az angolszász zenekultúrában nagy divatja van az „indie” (independent) gitárzenének, addig hazánkban a hasonló stílust képviselő független zenekaroknak komoly érdektelenséggel kellett megküzdeniük, míg sikerült kialakítaniuk közönségüket. Az Amber Smith nemcsak a hazai úttörők egyike, hanem a legjobb hazai indie zenekar is. Az Amber Smith zenekart Poniklo Imre énekes-gitáros alapította 2000-ben amolyan hobbizenekarként akkori csapata, a kísérletező, vonósokkal kiegészült Fanzine popegyüttes mellett. Hosszú érlelődési folyamat során jutott el odáig, hogy a gitárok mögül kilépve felvállalja a frontemberi szerepet és saját gondolatait tárja a közönség elé. 2004-ig a zenekar körül sok volt a bizonytalanság: nem volt még kialakult közönség, tagok cserélődtek, illetve Imre pár hónapra kiköltözött külföldre. Ennek

ellenére mégis produktívak tudtak lenni: saját kiadásban 2001-ben megjelent a még csak szárnypróbálgató Nincs szükség ránk, továbbá a zenekarra felﬁgyelt egy német kiadó, melynél 2003-ban megjelenhetett a My Little Servant album, és az együttes európai és japán klubturnéra mehetett. 2004-re alakult ki a végleges felállás (Ács Oszkár – basszusgitár; Poniklo Imre – ének, gitár; Kőváry Zoltán – gitár; Bátor Bence – dob), elhagyták a magyar nyelvű szövegeket és angolra váltottak, zenéjüket pedig a

mozgalmas és dallamos basszusfutamokra épülő visszafogottabb, elnyújtottabb gitártémákat alkalmazó hangszerelés kezdte jellemezni. Poniklo Imre igazi független személyiségként mindig az árral szemben próbált úszni, ami az angolszász zenekultúrát csak mértékkel beengedő Magyarországon még nehezebbé tette az érvényesülést. Ennek ellenére először a zenekritikusokat, majd végül a közönséget is meggyőzték az örök körforgás témakörét körbejáró 2006-os rePRINT konceptlemezzel, mely az akkor divatos feszes gitárzene helyett lebegős, álmodozós, hangfüggönyös hangzást kapott. Poniklo közreműködése Yonderboi 2005ös Splendid Isolation című lemezén és az azt követő turnén tovább növelte az Amber Smith ismertségét is, így a 2008ban megjelent Introspecitve albumot már felfokozott várakozás előzte meg. Nem is kellett csalódni, sokan az eddigi legjobb magyar indie lemeznek tartják a koncertek hangulatához közelítő, nyersebb hangzású, több szintetizátort felvonultató CD-t, melyen ezúttal a new wave és David Bowie berlini trilógiájának hatása érezhető, és két nagy slágert is tartalmazott (Introspective, Select All/Delete All). Megérdemelten kapták meg idén a 2008 legjobb alternatív albumának járó Fonogram-díjat. A siker ellenére tavasszal távozott az együttesből Kőváry Zoltán gitáros, hogy immár teljes egészében The Trousers nevű együttesének szentelje magát, az Amber Smith pedig ősztől határozatlan időre visszavonul, mely alatt Poniklo Imre szóló produkciójára, Ács Oszkár pedig a The Twist nevű formációra koncentrál. A főleg az Introspective anyagára épülő Müpa-beli koncert ezért egy fontos korszak kicsúcsosodását és lezárását jelenti, és remélhetőleg nemsokára egy új inspirációktól vezérelt, friss energiától duzzadó zenekarral találkozhatunk. •

2009. október 26. 20:00 Fesztivál Színház Amber Smith – Introspective

MUPA_aug-dec.indd 68

24/08/2009 12:15:10

*AZZYÜ3WINGÜ#$

ÜÜ!ÜJAZZÜARANYKORfNAKÜLEGJOBBÜDALAIÜAÜM}FAJÜKLASSZIKUSAITvLÜmSÜNAPJAINKÜCSILLAGAITvL ÜÜ!Ü Ü*AZZYÜRfDIvÜVADONAT{JÜ#$ JEÜAÜBOLTOKBAN ÜmSÜAÜWWW JAZZY HUÜWEB SHOPJfBAN

MUPA_aug-dec.indd 69

24/08/2009 12:15:22

Szörényi 64

Megkoronázott életmű Végh Dániel

Szörényi Levente búcsúzik a közönségtől: a Művészetek Palotájában utoljára lép színpadra előadóként. A művészt a koncertről és terveiről faggattuk, Gyöngyösi Levente zeneszerzőt, Szörényi pályafutásának kiváló ismerőjét pedig az életműről kérdeztük. Szörényi Levente

– Milyen műsorral készül a december 5-i „Szörényi 64” címmel meghirdetett koncertre, és milyen szempontok alapján válogatja ki az elhangzó számokat? – Kezdjük azzal, hogy miért. A kritikusok szerint az Illés már többször búcsúzott; a Fonográf is megtette a magáét. Jómagam ’94-ben köszöntem el a rendszeres színpadi szereplésektől, vagyis immár tizenöt esztendeje! – mondja Szörényi Levente. Nem beszélve arról, hogy 45 éve volt, amikor „Hatvannégyben épphogy elindultunk”. A véletlenek összjátéka, hogy idén töltöttem be 64. életévemet. Egyszóval, úgy gondoltam, méltó lezárása lenne egy ünnepi koncert ennek a hosszú előadói pályának. Még időben, hiszen egyetértek a nemrég nyilatkozó Paul McCartneyval, rohamosan omlik össze az ember összpontosító képessége. Remélem, nem késtem el… Ami pedig a programot illeti, az est gerincét három szólólemezem, az Utazás, Hazatérés és a Végtelen úton dalai képezik. A koncerten a dalok mellett a Társulat meghívott művészei is fellépnek, azaz a legendás rockoperákból is megszólal majd néhány szám. Azt viszont, hogy pontosan mi lesz hallható, egyelőre titok övezi. Szörényi Levente elárulta viszont, hogy szólista-pályafutását ugyan véglegesen lezárja, de zeneszerzőként tevékeny marad: jövőre az Atilla – Isten kardja felújítását tervezi, valamint egy oratorikus mű létrehozását tűzte ki maga elé. A rockoperákról az operaés oratóriumszerzőként ismert ﬁatal komponistát, Gyöngyösi Leventét kérdeztem, aki tinédzserként maga is közreműködött az István, a király néhány előadásában. – Milyen helyet foglalnak el Szörényi rockoperái a magyar zenetörténetben? – Úgy gondolom, hogy az István, a király rendkívül fontos része a magyar operatörténetnek. Bár a rockopera a beatzenéhez hasonlóan számokból, méghozzá lehetőleg slágerszámokból áll, és voltaképpen a Jézus Krisztus Szupersztár taposta ki az utat a műfaj előtt, a „komoly” műfajok közül az olasz operához, vagy még inkább a Singspielhez tudnám hasonlítani. A daljáték ugyanis némi összekötő szöveget leszámítva szintén kizárólag számokból áll. A Szörényi által kitalált modell az István, a királyban nagyon jól működik – és mivel

MUPA_aug-dec.indd 70

24/08/2009 12:15:24

a darab operaként viselkedik, nyugodtan az operák közé is sorolhatjuk. És nemcsak azért, mert a magyar operatörténet a 20. század második felében rendkívül hiányos. – Szörényi rockoperái mintha elébe mentek volna a ma oly divatos crossover műfajoknak, hiszen a könnyűzenét más műfajokkal, például népzenével ötvözték. Ön, aki saját műveiben rendszeresen él a zenei idézés technikáival, mit gondol Szörényi stílusokat vegyítő zenei koloritjáról? – Nagyon jól sikerült! Egy operában egyébként mindig is helye volt a stíluskeverésnek – és ha a rockoperát operának tekintjük, akkor mindenképpen szerencsés élni vele. Elég csak a Szöktetés a szerájból fantasztikus török zenei világára gondolnunk. Olyan, mintha Mozart világzenét komponált volna, az akkoriban éppen divatos török muzsikát megidézve. Visszatérve Szörényi műveire, az István a királyban a népzene nagyon szerencsésen olvad egybe a többi zenei réteggel. Nem is tudok hirtelen más művet mondani, amiben ilyen jól harmonizálnak a különböző zenei stílusok a szerepekkel. Zseniális ötlet, hogy Réka népzenei, Koppány meg hardrock stílusban énekel. De az Atillának is vannak szenzációs részei: nagyon eredetinek tartottam például a kobzos, ősmagyar sámánszámokat, amiket Deák Bill Gyula énekelt. – A Szörényi-Bródy rockoperák nem csak

színházi körülmények között szólalnak meg, és a december 5-i koncerten a Müpában is nélkülöznünk kell majd a látványos külsőségeket. Mit gondol, megállják a helyüket az István, a király számai díszlet, jelmez és a szuperprodukciók egyéb kellékei nélkül is? – Egyértelműen. Minden szereplőnek nagyon jó számai vannak, mert azok önálló, erős karakterek, amikhez jól körvonalazható zenei anyagok társulnak. A zene nagyon jól adja vissza az alakok pszichológiai törekvéseit, amit egyébként a rendezés dolga kidomborítani. Sarolt, Réka, Koppány, Torda és természetesen István dalai önmagukban is fényesen működnek. – És önmagukban sikeres dalok jellemezték Szörényi pályáját a rockoperák előtt is. Hogyan látja, milyen viszonyban áll Szörényi életművének korai szakasza az István, a király utáni művekkel? – Szörényi rendkívül tehetséges dalszerző volt már pályája legelején is, de azt hiszem, az István, a király minden szempontból a csúcs az életművében. Különleges pillanatban született, és kivételesen szerencsés kézzel nyúltak egy olyan témához, ami nagyon nehéz és nagyon fájdalmas, ráadásul a korszak közhangulata is hozzájárult ahhoz, hogy ekkora attrakció lett belőle. •

Gyöngyösi Levente

2009. december 5. 20:00 Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Szörényi 64

PORT.hu – Minden program egy helyen! A PORT.hu Magyarország legnagyobb kulturális és szabadidős tevékenységeket kínáló portálja, amelynek minőségi szolgáltatásait naponta közel 240 000 egyedi látogató veszi igénybe. A PORT.hu tematikus adatbázisban működő rendszer, amely az állandó rovatok mellett minden évben kiemelt felületen számol be a nagy érdeklődéssel kísért hazai kulturális rendezvényekről és a jelentősebb ünnepek kínálta kikapcsolódási lehetőségekről. Az október 9-én nyitó Budapesti Őszi Fesztivál (BÖF) programkínálatában koncertek, kiállítások, színházi előadások és filmvetítések szerepelnek, amelyekről a PORT.hu kiemelt felületen számol be. A karácsonyi készülődés idején az oldalra látogatókat a PORT.hu Advent rovata segíti naprakész információkkal hazánk adventi rendezvényeiről. A Karácsony rovat az ünnepi események programkínálója: e helyen vásárok, karácsonyi előadások és ünnepi koncertek közül válogathatnak a látogatók. A Szilveszter rovat az újév köszöntő bulik, partik és koncertek ajánlója, amely átfogó képet kíván adni arról, hogy hol, hogyan búcsúztassák az olvasók az elmúlt esztendőt. Látogasson el oldalunkra, és találjon érdeklődésének megfelelő programot! PORT.hu – Minden program egy helyen!

MUPA_aug-dec.indd 71

24/08/2009 12:15:28

Szentivánéji álom

Elvarázsolt éjszaka Filip Viktória

A shakespeare-i tündérvilág Mendelssohn káprázatosan hangszerelt művén keresztül elevenedik meg a Szentivánéji álom kísérőzenéjében. A vidám történet igazi gyerektéma, amit hallgatni és játszani is valódi élvezet. Oberon és Titánia, Hippolyta és Theseus, Lysander és Hermia, Demetrius és Heléna, Vackor és társai, továbbá a tréfamester Puck, a tündérek és természetesen a mesteremberek mulatságos esete az októberi előadáson asztali bábjátékkal gazdagodik a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház öttagú bábcsoportjának jóvoltából. A mesélő Tóth József, a rendező Novák János, az előadás dirigense pedig Antal Mátyás lesz.

– Ön mint világot járt karmester, a Nemzeti Énekkar karigazgatója bábművészekkel is dolgozott már együtt. Mennyiben más

egy bábelőadást kézben tartani, mint egy énekes produkciót vezényelni? – A bábelőadás működtetése nem a karmester feladata. Míg egy opera vagy akárcsak egy zenekari, énekkari est esetében a zenei történés a dirigens kezében van, addig a bábelőadás során a bábosoké a főszerep, akik egy meghatározott koreográﬁát adnak elő a karmester által irányított zenére. Mindez leginkább a balettelőadások mechanizmusához hasonlít. Az ilyen produkciók zenei nehézsége abban áll, hogy az előadásnak van egy szigorúan egyeztetett tempója, sebessége, egy előre

megbeszélt üteme, amit a karmester nem boríthat fel az előadás hevében: másfajta zenei fegyelemre van tehát szükség.

– Hogyan zajlik egy ilyen volumenű előadás előkészítése? – A munkánkat három-négy színpadtechnikus is segíti, akik felmérik a színpad méreteit, azt, hogy mennyi helyet foglal el a zenekar, mennyi tere van a bábművészeknek, hogy tudunk elhelyezkedni úgy, hogy a közönség is megfelelően tudja appercipiálni a látottakat. Fábri Péter dramaturg feladata az, hogy frissítse, korszerűsítse a szövegeket és megpróbálja a helyenként túlzottan romantikus textust közérthetőbbé tenni. A próbák egyrészt a zenei előkészítést jelentik, amit úgy oldunk meg, mint ha egy hangversenyre készülnénk, és van a koreográﬁai előkészítés, amely egy létező hanganyagon, vagy ismert felvételen alapszik. Egy idő után a két csapat találkozik egy próbateremben, majd az előadás helyszínén is kipróbáljuk magunkat.

– Ha visszatekintünk a múltra, akkor milyen hagyományai vannak Magyarországon a Mendelssohn-mű előadásának?

Antal Mátyás

Érték születik A báb, az élő zene és az énekesek dimenzióiból próbálunk egy újfajta játékot „összeszűrni” a Szentivánéji álom előadásakor – nyilatkozta Novák János rendező. - Asztali bábszínházat játszunk majd kórus és szólisták közreműködésével, ahol egy terepasztal lesz a díszlet, amelyen kisebb babák mozognak majd a látható bábszínészek kezében. Fábri Péter dramaturg és Horváth Péter fordító gondoskodik a szövegek frissítéséről. Hasonlóan élményszerű előadás létrehozása a célunk, mint Haydn marionett-operája, az Aki hűtlen, pórul jár esetében, amelyet a Művészetek Palotája felkérésére hívtunk életre. A Haydn-opera kisebb térre adaptáltva, nagyzenekar nélkül, de felkerül a Kolibri Színház repertoárjára, és az idei első premierünk, a Kippkopp és Tipptopp is az egykori Müpa-előadás továbbgondolásaként születik meg. „Értéket hozhatunk létre és értéket tarthatunk meg – ez a legfontosabb eredménye a két intézmény együttműködésének” – tette hozzá Novák.

72 72 MUPA_aug-dec.indd 72

24/08/2009 12:15:31

– Amikor a II. világháború után Otto Klemperer volt a Magyar Állami Operaház vezető karmestere, többször is dirigálta Shakespeare vígjátékához ezt a darabot a Nemzeti Színházban. Az akkori, felnőtteknek szóló előadás nagy sikert aratott, és komoly zenei eseménynek számított Magyarországon. A mű tehát már akkor is megragadta a közönséget, egy megfelelő, színes, mesés előkészítéssel pedig a gyerekekhez is közelebb hozhatja azt. Ezt a muzsikát egyébként dirigálni is nagyon élvezetes, hiszen a zenekari hangszerelés a romantika korához képest is rendkívül pompázatos, rendkívül sok színben tündököl.

– Ön számos gyerekelőadást, ifjúsági sorozatot dirigált már. Mennyiben más gyerekközönségnek játszani? – Ezt a kérdést nem szabad túlmisztiﬁkálni. Ha az előadás igényes, kidolgozott, művészileg színvonalas, akkor az a gyerekekre ugyanúgy hatni fog. Arra azonban nagyon kell vigyázni, hogy ne terheljük túl őket: nincs értelme megalomániás, önmegvalósító dolgokat produkálni. Az viszont tény, hogy a gyerekek jobban szeretik az effektusokban gazdag zenét, amiben a történés a hangszerelés által jobban tetten érhető. Muszorgszkij Egy kiállítás képei, Prokofjev Péter és a Farkas vagy Saint-Saëns Állatok farsangja című műve a legjobb példa erre. Az olyasfajta ifjúsági koncertek igen közel állnak a szívemhez, ahol két különböző

művészeti ág találkozik. Nagyon hasznos, amikor bábok, tánc, irodalom vagy homokfestészet kapcsolódik össze a zenével, mert a sok különböző élmény az egyes benyomásokat is gazdagítja, de igaz ez fordítva is, a gyerekek különös empátiával rendelkeznek, így képesek a különbözőségek közt saját fantáziájuk szerint egészen különös, élő kapcsolatot teremteni.

– A gyerekek rendkívül őszinték és azonnal reagálnak az előadás történéseire. Hogyan lehet ezt kezelni? – Sokat jártam különböző zenekarokkal koncertezni az ország számos városában, ifjúsági sorozatokon vettem részt kultúrházakban, iskolákban. Az a tapasztalatom, hogy nagyon sok múlik a szervezésen. Azokon a helyeken, ahol az ifjúsági hangverseny csak egy kipipálandó esemény, ott azonnal megérzem a hátamon is, hogy a gyerekek sokszor nem ﬁgyelnek eléggé. Ahol viszont már a tanítási folyamat során információkat kapnak a hangversenyről, ahol felöltöznek ünneplőbe – mint ha egy hangversenyterembe jönnének –, abban a pillanatban ünnepnek, fontos eseménynek tekintik a koncertet. Ha a gyerekek kilépnek a saját közegükből és eljönnek a színházba, eljönnek egy-egy koncertre, akkor eleve más hozzáállással ülnek be a nézőtérre.

– Miért tartja fontosnak a gyerekkoncerteket? – Leginkább azért, hogy felneveljük a jövő közönségét, – aminek lehetőségeivel szemben sokszor szkeptikusak az emberek. Tele vagyunk aggodalommal, hogy a komolyabb műfajoknak, a magasabb művészeteknek lesznek-e nézői a jövőben. Véleményem szerint nem szabad pesszimistának lennünk, erőfeszítéseket kell tenni, az igényeket állandóan magas színvonalon kell tartani és akkor nem lesz kérdés a folyamatosság sem. •

MATINÉKONCERTEK 2009. október 25. 11:00 és 15:00 Fesztivál Színház Szentivánéji álom Mendelssohn: Szentivánéji álom, op. 61 Km.: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház művészei Vez.: Antal Mátyás Bábok és színpadkép: Orosz Klaudia Rend.: Novák János

MUPA_aug-dec.indd 73

24/08/2009 12:16:36

Amerigo Tot

Megkonstruálni egy embert Szanyi Erika

Az ember ez esetben Amerigo Tot, akinek a neve valószínűleg nem sokat mond a negyven év alatti korosztálynak, ám az is kérdés, hogy mit mond a negyven évnél idősebbeknek? Mélyi Józseffel, a tárlat kurátorával beszélgettünk.

– Ki volt Amerigo Tot? – Ezt a kérdést próbálja tisztázni a kiállítás. Pontosabban azt, hogy ki volt egykor, és kicsoda ma. Nem klasszikus életmű-kiállítás lesz, hanem sokkal inkább egy kísérlet, amivel megpróbáljuk megkonstruálni őt a ma számára. Tot 1984-es halála óta voltaképpen elfeledett alkotónak számít Magyarországon, ahogy furcsa módon a magyar szobrászatnak is van egy olyan tulajdonsága, hogy egymás után felejtődnek el különböző művészek különböző okokból.

74 74

MUPA_aug-dec.indd 74

24/08/2009 12:16:39

– Ezt az „elfelejtődést” mi okozza? Összefügg azzal, hogy az adott művész külföldön vagy itthon élt?

mennyi maradt ebből a világhírből, egyáltalán: volt-e valaha.

– Ki építette fel a nimbuszát? – Nem függ attól, hogy Magyarországon éltek vagy külföldön. Van, akit azért felejtettek el mert külföldön élt, van akit azért mert itthon valamilyen viszonyba keveredett a hivatalos politikával, van akit meg azért mert nem keveredett. De valamiért a magyar szobrászatra folyamatosan rakódik rá ez a felejtés réteg.

– Rossz csillagzat alatt áll a magyar szobrászat? – Soha nem volt a fontosabb művészetek között számon tartva. A szobrászatnak nincs olyan piaca, mint mondjuk a festészetnek. Ha egy festőnek előkerül egy műve, akkor az piacra kerül, ezáltal pedig a köz is tudomást vesz róla. A szobrászatban nincs ilyen, ami visszafele is hat: mivel nem piacképes művészet, így az érdeklődés fenntartásába sem fektetnek energiát. Miközben rengeteg szobrunk van, amikre ha csak valamilyen különleges esemény miatt nem kerülnek reﬂektorfénybe, rá se hederítünk.

– Mit ért különleges esemény alatt? Egy forradalmat? – Kétségtelen, hogy a szobrok rendelkeznek politikai töltéssel és nehéz velük „bánni”. Egy festmény eltüntetése két mozdulat, egy szobrot viszont dönteni, vágni, szállítani kell. A kiállítás kapcsán azonban inkább a Kis Varsó 2004-es akciójára gondolok, amikor Somogyi József Szántó Kovács-szobrát elvitték Amszterdamba. Bár Somogyi neve nem sokat mond a mai közönségnek, ezen szobra pedig leginkább csak a hódmezővásárhelyieknek jelent bármit is, mégis óriási botrányt kavart az eset. Véleményem szerint viszont ez az installáció pont azon kérdésekre kereste a választ, amire most az Amerigo Tot-kiállítás.

– Ez esetben nem kerülnek elmozdításra köztéri szobrok… – Valóban, de a koncepció bizonyos formán ugyanaz: válasszunk ki egy művészt és helyezzük át egy másik közegbe. A Ludwig Múzeum ugyan nem rendhagyó közeg egy szobrásznak, de legalább akkora abszurdum ma a kortárs művészet berkeiben Amerigo Totról beszélni, mint amekkora a Kis Varsó korábbi akciója volt. Tot gyakorlatilag nincs jelen a kortárs művészeti szcénában, és nem is nagyon tudnak vele mit kezdeni sem a művészek, sem a közönség.

– Egyrészt saját maga munkálkodott rajta, aztán az itteni, zömében kimondatlan, politikai akarat és magától is épült. Az olasz karrierje 1965 körül megszűnt. Akkortól fogva komolyabban érdeklődött a hazajövetele felől és tett is ez irányú lépéseket. Emellett ’63-tól kezdve a magyar állam részéről is tesznek erőfeszítéseket különböző külföldön élő magyar művészek hazacsábítására. Ennek a törekvésnek az eredményeképp jött haza Vasarely, Pierre Széki, Szalay Lajos és még sokan mások.

– Miért volt ez jó a rendszernek? – Ezek a nyitások olasz-francia vonalon működtek jól, mivel ott voltak erősek a baloldali pártok, és a hazatelepülő művészekben is volt baloldali töltés. Propagandaszerepet töltöttek be, az volt a „feladatuk”, hogy megmutassák, hogy milyen nyitott ez a rendszer.

– Még mindig nem válaszolt arra a kérdésre, hogy ki volt Amerigo Tot. – Nehéz válaszolni erre a kérdésre egy-két mondatban. Egy igazi kalandor, egy életművész. Imádták a nők, volt autóversenyző, ejtőernyős a II. világháborúban, szerepelt a Keresztapa második részében. Nem volt egy kiemelkedő művész, és sok mindenhez idomult, de kiváló technikai tudással rendelkezett, gyorsan vágott az agya, és meg tudta csinálni, amit eltervezett. Emellett pedig mindent kipróbált az életben, amit csak lehetett.

– Erről szól majd a kiállítás? Egy életművészről? – Részben. Tot nem volt kiváló művész, de egészen különleges személyiséggel bírt. Épp ezért jó „terep”, hogy megvizsgáljuk a felejtés és az emlékezet témakörét. Hogy az emlékekből, mennyire tudunk (vagy nem) megkonstruálni egy embert. Itt nemcsak az ő személyéhez kapcsolódó felejtésre gondolok, hanem a késő hatvanas évekre is. Mit tudunk kezdeni a hatvanas évekkel? Épp ezért kértem fel kortárs művészeket, a Kis Varsót, Erhardt Miklóst, Várnai Gyulát, Csoszó Gabriellát, Menesi Attilát, a Kerezsi Nemere–Dabi István párost, hogy reﬂektáljanak Amerigo Tot életművére, ezen keresztül pedig magára a korszakra.

Az életművész Amerigo Tot 1909-ben Fehérvárcsurgón Tóth Imre néven látta meg a napvilágot. Születése után állítólag mustban fürösztötték. 1921-ben a család Budapestre költözik, 1927-ben nem érettségizik le, viszont felvételt nyer a Mintarajz Iskolába, amit kitűnő eredménnyel végez el 1930-ban. Ugyanebben az évben felvételt nyer a dessaui Bauhausba, amit azonban otthagy. Tengerésznek áll, majd visszatér Berlinbe, ahonnét gyalogosan érkezik Rómába 1933-ban. 1943-ban átszökik a fronton és csatlakozik az ellenállókhoz. A háború után is Olaszországban marad, 1952-ben a XXIV. Velencei Biennálén az olasz pavilon kiállítója, és több megrendelést is kap. 1966-ben New Yorkban nyílik kiállítása, tanulmányutat tesz Indiában és Japánban. 1974-ben szerepel a Keresztapában Al Pacino testőreként, majd elkészíti VI. Pál pápa portréját, egy kelyhet, amit a pápa a Szent Év megnyitásakor celebrált misén használ, és egy vakolókanalat és kalapácsot, amit a Porta Sacra megnyitásához, illetve befalazásához használ. 1984-ben kórházba kerül, nem sokkal később Rómában hal meg. A művész részletes életrajza és bővebb információk az Amerigo Tot-emlékévről a www.amerigotot.hu oldalon olvashatók.

volna bemutatni, ami valahogy összeköti az akkort és a mostot. Szeretném, ha a kiállítás egy vékony határon maradna: nem ítélne el, de nem is magasztalna. A vállalkozásunk sikerét majd nyilván a közönség fogja megítélni, de én bízom benne.

– Úgy tudom, Tot jóban volt Hemingwayjel is. – Igen, és ehhez az ismeretséghez is kapcsolódik egy nagyon jó történet. Hemingway állítólag egyszer azt mondta Totnak, hogy farmert csak úgy lehet hordani, ha az ember megmártotta azt az Atlanti-óceánban. Tot mindig tucatjával vette a ruháit. Egy rokona épp látogatóba ment hozzá, de nem találta otthon. Mint kiderült, épp Franciaországban van az új tizenkét darab farmerjével, amiket egyesével felvett és besétált velük az óceánba. •

– Szinte csak negyvenesek alkotásai kapnak helyet. Mi indokolta az életkorcezúrát?

– Mi ennek az oka? – Nem nagyon tudják hová tenni. Totnak volt egy felépített nimbusza, ami mára semmivé foszlott. A kiállításon épp azt szeretnénk megnézni, jogos volt-e ez a nimbusz, jogosan tekinthető-e világhírűnek,

– Akik ﬁatalabbak semmit nem tudnak kezdeni ezzel a témával, az idősebbek pedig inkább hommáge-t szeretnének látni-készíteni, viszont én ezt a megközelítést napjainkkal kapcsolatban nem tartom relevánsnak. Inkább a feszültséget szerettem

2009. október 9. – 2010. január 3. Ludwig Múzeum Amerigo Tot

75 75

MUPA_aug-dec.indd 75

24/08/2009 12:16:40

Kulissza – Farkas Tamás

„Magába szippantott a számvitel” Teimer Gábor

A Művészetek Palotája életének egy kevésbé reﬂektorfényben lévő, ám annál fontosabb közreműködője mutatkozik be e lap hasábjain. Farkas Tamással, az intézmény főkönyvelőjével beszélgettünk.

– Erre a szakmára születni vagy készülni kell? – Nem tudom, engem már a középiskolában is erre készítettek fel, bár soha nem erről álmodoztam. A Ratkó-korszak kezdetén született gyermekként egy „öszvér megoldású”, közlekedési tagozatú közgazdasági technikumba jártam, ahol elsajátítottam a könyvelés alapelemeit. Ezt a közgazdasági egyetem áruforgalmi szakán megszerzett diploma, majd a mérlegképes könyvelői képesítés követte. Ezután előbb egy szakszervezet gazdálkodási ügyeit intéztem, majd a valamikori Belügyminisztérium önkormányzati főcsoportjának tagjaként az önkormányzati ﬁnanszírozási rendszer kialakításában vettem részt. A Számvevőszék megalakulásakor a főnökeimmel együtt én is átkerültem az új hivatalba; később aztán a privát szférában, szakértőként dolgoztam. Némiképp ugyan akaratom ellenére, de így szippantott magába a számvitel!

– Ilyen érdekes és izgalmas terület lenne? Miben áll a szépsége? – Messze nem olyan szörnyű, mint ahogy mostanában erről beszélni szokás vagy illik – én a pénzügyi-számviteli ügyek terelgetését kifejezetten kreatív foglalkozásnak tartom. A savát-borsát pedig az állandóan jelen lévő problémamegoldási kényszer, és az ehhez szükséges képességek fejlesztése adja. Hiszen az újabbnál újabb kihívások tartják frissen a szellemet! Minket, másokhoz hasonlóan, a válság állít naponta megoldandó feladatok elé, de az eltérő érdekekből adódó konﬂiktusok feloldása is napi fejtörést jelent.

– Ha jól tudom, a főkönyvelő az igazgató utáni első ember a vállalati hierarchiában. Pontosan miért tartozik felelősséggel? – Nem szívesen állítanék fel rangsort, mert szó sincs arról, hogy mi akarnánk fújni a passzátszelet. Bár alapvető feladatunk az intézmény pénzügytechnikai megfelelőségének biztosítása, a hangsúly a Művészetek Palotájának művészeti arculatán van. Ennél fogva jóval fontosabbnak érzem a programszervezők, a kapcsolattartók

MUPA_aug-dec.indd 76

24/08/2009 12:16:41

munkáját, az általuk végzett szakmai tevékenységet. Azt mondhatom, hogy túl ezen, minden, az intézmény működéséből adódó pénzügyi-gazdasági feladat átfut a kezemen. Így a két játszóhely, a színház és a hangversenyterem működtetésének adminisztratív tevékenységből fakadó pénzügyi kötelezettségek nyomon követése is. Az ebből adódó évi hat-hétezer számla és közel ötvenezer könyvelési tétel nekem és jól képzett kollégáimnak komoly feladatot ad, de mindezzel nagyobb gond nélkül megbirkózunk.

– Ön kezdetektől az intézmény munkatársa. Mi jelentette a legnagyobb élményt az elmúlt négy esztendőben? – Az intézmény megalakulásakor szakértőként voltam jelen, problémamegoldó csoportok munkájában vettem részt, s dolgoztam a pénzügyi–számviteli struktúra kialakításán is. Azt mondhatom, számomra szakmailag a legnagyobb jelentőségű feladatot a „nagyüzemi” működés megkívánta eljárásrend és szabályrendszer megteremtése jelentette. A kezdetek kezdetén előfordult, hogy sárga cetliken érkeztek kiﬁzetési felkérések, amelyek ebben a formában teljesíthetetlenek voltak. Ki kellett tehát dolgozni a pénzügyi teljesítések jogi formáját, rutinját, a ház beindítása a kezdet kezdetén napi 12–14 órás munkarendet kívánt meg, amihez otthon és a szabadidőnkben is hozzátettünk néhány órát. S

ehhez az időszakhoz kapcsolódik egy számomra felejthetetlen, személyes élmény is. A ház még nem üzemelt, de mi már januártól dolgoztunk az előző év zárásán. Kint minden csupa hó volt, s egyszer csak, olyan szépségű fény öntötte el a szobámat, amilyet azelőtt sosem láttam. Mintha mindent porcukorral borítottak volna be! Kiderült, hogy bekapcsolták az épület díszvilágítását. Tulajdonképpen akkor döbbentünk rá, hogy milyen gyönyörű helyen dolgozunk, s azóta is minden télen a kollégáimmal csodájára járunk ennek a jelenségnek. De én csak az ablakomból nyíló kilátásnak köszönhetően tudom azt is, hogy milyen kanyarulat van a Dunában, a város kellős közepén!

– S mivel foglalkozik szívesen a szabadidejében?

– A zene, a művészetek is jelen vannak a család életében? Magánemberként is gyakran látogatja a Művészetek Palotáját? – Igen, amennyire csak lehetséges. A ﬁam tehetségesen zongorázott, a középiskolai felvételi előtt el is kezdték felkészíteni a konzervatóriumra. Zenetudós akart lenni, végül azonban sikerült meggyőznünk, hogy a zene akkor is megmarad az életében, ha emellett más foglalkozást választ. Így aztán sokszor látogatja az előadásokat egyedül is, de jövünk családilag is. Kislányom – aki még szakközépiskolában tanul – legutóbb a nejemmel A walkürt hallgatta meg, s azóta is emlegeti. Én, ha tehetem, a klaszszikus zenei rendezvényeket látogatom a feleségemmel. Az az igazság, hogy sok mindent szívesen meghallgatok, de más muzsika már nem nagyon fog meg. •

– A hobbim a számítástechnika. Már 1982–83-ban megvettem az első számítógépemet, pedig akkoriban ez még nem volt divat. Valamiért ráéreztem a számítástechnika jövőbeli szerepére, s korán megszerzett ismeretemnek köszönhettem a számvevőszéki állásomat is. Az első, egyébként Sinclair típusú gépem a mai napig megvan és működik. Őrületemet átragasztottam a gyermekeimre is. Mindegyik saját, internetkapcsolattal ellátott géppel rendelkezik, s a ﬁam a Pázmány Péter Katolikus Egyetem információtechnológia szakára jár. Ennek ellenére otthon továbbra is én töltöm be a rendszergazda szerepét.

MUPA_aug-dec.indd 77

24/08/2009 12:16:49

Házról házra – La Fenice

A főnix Papp Tímea

A velencei Gran Teatro La Fenice, azaz a főnix, a tűz által született meg és hamvaiból született újjá története során több alkalommal is. A 19. századtól kezdődött európai ismertsége Rossini, Bellini, majd Donizetti operáinak premierjeivel, aztán következett a Verdi-korszak, a 20. században pedig a Velencei Biennáléhoz kapcsolódó zenei fesztivál révén a szimfonikus zene, a század közepén pedig Britten és Stravinsky is otthonra talált a főnix szárnyai alatt.

A világ első kőszínháza Velencében nyílt meg 1637-ben. A San Cassiano névre keresztelt intézményt egy operával, Francesco Manelli és Benedetto Ferrari Andromedájával avatták fel. A századfordulóig sorra nyíltak a teátrumok a városban, a 18. századra a több mint tucatnyi színházból hét kizárólag operákat és táncjátékokat tartott műsoron. A város vezető operaháza a San Benedetto lett, az épület azonban 1774-ben leégett. A telektulajdonosok és a színházbérlők között jogi vita támadt az újjáépítés után a költségeket illetően, és a döntés eredményeképp a pervesztes bérlők inkább új, „szemet és fület gyönyörködtető” teátrum építésébe fogtak a Campo San Fantinon. Az 1789. november 1-jén megjelentetett nyilvános pályázati kiírásra 28-an jelentkeztek, közülük kilencen mutathatták be rajzaikat és makettjeiket a megrendelőknek. A győztes Giannantonio Selva építész lett. Az építkezés 1790 júniusában kezdődött, és két évvel később, 1792. május 16-án megnyílt a Gran Teatro La Fenice. A Gazzetta Urbana Veneta című napilap szerint az épület „mindennek birtokában van, ami egy színháznak fontos: a világos színek, a harmónia, az egyszerre masszív és légies architektúra – nehéz egyszerre megfelelni mindegyik követelménynek, itt azonban csodálatosan sikerült”. A nyitó előadáson Giovanni Paisiello I Giochi d’Agrigento című operáját és egy balettet adtak elő. A Fenice hamar Velence kedvenc színháza lett, a korszak legjobb művészei léptek itt fel, és csak az első évtizedben huszonöt ősbemutatót tartottak. Az első átalakításra 1807-ben került sor: királyi páholy híján ideiglenes loggiát építettek Napóleon látogatására, majd egy évvel később a ház későbbi díszlettervezője, Giuseppe Borsato tervei alapján készült el az állandó uralkodói páholy és a nézőtér. A barokk uralkodóábrázolási tradíciókat követően a múzsák karától övezett Apolló lett az auditórium dísze, amit karácsony másnapján adtak át. 1825 és 1828 között lecserélték az olajlámpákat, és felavatták a hatalmas csillárt, Apolló kocsijának helyére az éjszaka 12 órájának allegóriái, az erkélyek balusztrádjaira pedig akantuszlevél és virágfüzér díszítmény, hangszerek és kerubok ﬁgurái kerültek. Ez az állapot alig nyolc évet élt meg: az épület nagy része 1836. december 17-én egy rossz kályhának köszönhetően a tűz martalékává vált.

MUPA_aug-dec.indd 78

24/08/2009 12:16:50

A tulajdonosok nem késlekedtek, 1837. december 26-án megtartották az újjáépített színházban az első, nemzetiünnep-számba menő előadást. De még mielőtt belefeledkeznénk az építészettörténetbe, lapozzuk fel az operaannaleseket is. Rossini három operájának (Tancredi, Sigismondo, Semiramis) tartják itt a premierjét, Bellini a Fenice megrendelésére írta a tomboló sikerű Il Capulieti e I Montecchi című operát és a kevésbé közönségkedvenc Beatrice de Tendát. Az újjáépítés után indul a Donizetti-rajongás (Belisario, Maria di Rudenz), 1842-ben pedig elkezdődött a színház Verdi-korszaka. A Milánóból érkező Nabucco sikere után 1844-től 1957-ig öt, a Fenice számára komponált darab került színre. Itt mutatták be az Ernanit, az Attilát, a Rigolettót, a Traviatát és a Simon Boccanegrát, s volt időszak, mikor a színház repertoárjának kétharmada Verdi-operákból állt. Szemmel is tartották őt mind az osztrák zsandárok… Az 1848-as forradalmi hév Velencét sem kerülte el. A Fenicébe betörő tömeg nemes egyszerűséggel szétverte a díszpáholyt, amit először kisebb páholyokká alakítottak, majd a Habsburgok hatalom-visszavétele után egy bécsi rendelettel ismét királyfogadásra alkalmassá tettek. 1866-ban, amikor az osztrák megszállás elleni hétéves tiltakozó bezárás után Verdi Álarcosbáljával ismét megnyitotta kapuit a ház, II. Viktor Emmanuelt ünneplendő felkerült a Savoyai-

ház címere, amit 1946-ban, a köztársaság kikiáltását követően a várost védő Szent Márk oroszlánjára cseréltek. Wagner Velencében lelt kellemes otthonra, művei pedig a Fenicében találták meg ugyanezt. Puccini és a város kapcsolata azonban nem volt ennyire felhőtlen, sikert mindössze a Bohémélet és a Tosca aratott, ám egyik sem ősbemutatóként. A századforduló éveiben gazdasági okokból,1915 tavasza és 1920 májusa között a háború miatt maradt zárva az operaház. Békeidőben viszont, csakúgy, mint addig is, egymásnak adták a kilincset a hírességek, sőt 1930-ban elkezdődött a Velencei Biennáléhoz kapcsolódó Korunk zenéje című sorozat, ezáltal felkerült a repertoárra a szimfonikus és kamarazene. A második nagy újjáépítésre 1937-ben került sor. Ennek következtében az épület viszszanyerte neoklasszikus fényét, restaurálták a freskókat és a vasfüggönyt, megnövelték a foyer-t, és a színpadi gépezet is modernizálódott. A következő 59 év nyugalomban telt, csupán a premeierek – Stravinsky: The Rake’s Progress, Britten: A csavar fordul egyet, Nono: Intolleranza, hogy csak a legfontosabb ősbemutatókat említsük az ötvenes-hatvanas évekből – visszhangjával kellett törődni a ház vezetőinek. 1996. január 29-én azonban másodszor is a lángok martalékává lett a főnix. A bíróság hétéves, a város és az építők

heves egymásra mutogatásától kísért per után, 2003-ban mondta ki bűnösnek a két villanyszerelőt, akik az indoklás szerint azért okoztak szándékosan tüzet, mert az épületen dolgozó cégük nem tudta tartani a vállalt határidőket. A 2003. december 14-én, Beethoven, Wagner és Stravinsky muzsikájával megnyitott Fenice jelenleg a 19. századi arcát mutatja, annak megfelelően építették újjá – köszönhetően Visconti 1954-es Érzelem című ﬁlmje nyitó képsorainak, a szalag ugyanis megőrizte az épület egykori arculatát. A régi-új Fenicét azonban korántsem fogadták olyan egyöntetűen lelkesen, mint ahogyan elődeit, az elégedettek mellett a „múlt nevetséges imitálása” helyett modern épületért kiáltók hangja is hallatszott. •

MUPA_aug-dec.indd 79

24/08/2009 12:16:53

Echo Kiss Eszter Veronika Cecilia Bartoli, a csoda (Magyar Nemzet, 2009. május 6.) „Az olasz opera-énekesnő varázsolt a Müpában. Cecilia Bartoli maga a csoda. Semmiben sem mindennapi. Sem az énektechnikájában, sem a műsorválasztásában, de még a színpadi viselkedésében sem […] A ráadásokban még oldottabb volt, tele zenei humorral, áradt lényéből a sugárzó kedvesség és jókedv.” László Ferenc A varázslónő (Fidelio.hu, 2009. május 2.) „Bartoli mindvégig diadalmas érzékiséggel, s hozzá telivér délszaki temperamentummal énekelt, s a védjegyének számító, hasonlíthatatlan koloratúrás futamokat pazarul abszolválta. Méricskélő adagolás, kiszámított porciózás nélkül - ez jellemezte koloratúrázását csakúgy, mint egész pódiumlényét: Bartoli ugyanis púpozott kanállal kínálja az élményt.”

Visszhangok a Müpa eseményeiről

Harald Lacina Parsifal (Der Neue Merker, 2009. június 22.) „Fischer Ádám körültekintően vezényelte a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát, amellyel bizonyította évtizedes tapasztalatát, mint Wagner-karmester. Megfelelő tempókkal az első felvonás elején megadta a Parsifalnak az igazi felszentelési érzést.” Péterﬁ Nagy László Bayreuthi színvonalon (Operaportal.hu, 2009. június 30) „A Bayreuthi Festspielhaus állandó dirigense, Fischer Ádám most is a legmagasabb művészi színvonalat hozta el a Budapesti Wagner-napokra és immáron négy év után nem túlzás a kijelentés, hogy a kezdeményezés méltó módon veszi fel a versenyt a német fesztiválteátrummal.” Szász István Walhalla tündöklése és bukása (Népszava, 2009. június 20.) „Csak tisztelet és köszönet illeti Fischer Ádámot, hogy ezernyi más elfoglaltsága mellett minden esztendőben már–már tényleg wagneri erőfeszítést fordít arra, hogy újra és újra részesüljünk abban a boldogságban, amit a budapesti Wagner–fesztivál jelent. […] A négy este – és még a ráadás, június 28. és 26-án a Parsifal – egyetlen valóban walhallai

A Rajna kincse

építőmestere, bölcs, ha kell, szigorú tanítója, megálmodója Fischer karnagy, akiről nem tudunk elég dicsérő szót ejteni. Olyan intenzitást, a zene olyan átélését, a zenekarvezetés olyan tökéletességét, mint amit nála láttunk, manapság Wagnerkarmesternél aligha tapasztalhattunk.”

Cecilia Bartoli

Pethő Tibor György Nyaralás olasz módra (Magyar Nemzet, 2009. június 3.) „Színházi különlegességet hirdetett programjai közt a múlt héten a Művészetek Palotája. Carlo Goldoni Trilógiájával vendégszerepelt itt a híres milánói Teatro Piccolo. [… ] Kétségtelenül ﬁnom stílusú, korrekt előadást láthattunk, s ez nyilván elsősorban a rendező érdeme, aki maga is szerepet vállalt.”

A walkür

MUPA_aug-dec.indd 80

24/08/2009 12:16:55

MUPA_aug-dec.indd 81

24/08/2009 12:18:35

Michael Roddy Budapest forró Nibelungja vonzza a wagneriánusokat (Reuters, 2009. június 28.) „A cél, hogy azt a generációt is megérintsék, akik a videoképernyőhöz vannak szokva […] Ebben a második éve működő színpadra állításban a zene kapja a főszerepet, és egy olyan új hangversenyteremben szólal meg, ahol „élő” az akusztika, és ahol minden szó és hang kristálytisztán hallható, gyakran mennydörgően hangosan.”

Az istenek alkonya

Metz Katalin Bayreuth fényei Budapesten (Magyar Hírlap, 2009. június 23.) „Árad, hömpölyög, örvénylik, körülölel a muzsika, mint Rajna vize a kincset őrző sellőket. Bénultan hallgatjuk, mint Odüsszeusz a sziréneket. Soha ennél élőbbnek, átélhetőbbnek nem éreztem zenedrámát, mint most, a Wagnernapokon.” Kiss Eszter Veronika A látvány nem mindenható – exkluzív interjú Christian Franzzal (Magyar Nemzet, 2009. június 24.) „Számomra a budapesti Wagner-napok az évad csúcspontja, egész évben ezt várom. Énekeltem már a New York-i Metropolitanben, Bayreuthban, de a Művészetek Palotája számomra mégis mindennek a teteje, egyszerűen fantasztikus.”

Csont András Magyar világszám (Magyar Narancs, 2009. június 25.) „Schörghoffer gyermekké tett bennünket. Amúgy meg hagyta, hogy a zenedráma elbeszélje önmagát, hagyta, hogy a hagyományos operaházakban a sok színpadi mozgástól egyébként láncra vert énekesek ezen a világot jelentő pódiumon most végre kiélhessék magukat. És mindenki élt is az eséllyel, persze a tehetségének megfelelő színvonalon. E téren vitán felül Christian Franz nyújtotta a legnagyobbat, nemcsak játékban, hanem hangilag is (...) Fischer Ádám, a Wagner–napok spiritus rectora ezzel egyértelműen bekerült korunk legnagyobb opera–karmesterei közé, aki teljesítményét szavakba akarja foglalni, az egyszerűen üsse fel a szinonimaszótárt a csodálatos jelzőnél.”

Georg Schiersteiner Wagner-napok Budapesten (Balaton Zeitung, 2009. június 25.) „Amíg a magyar fővárost már minden idők óta kelet Párizsának, Európa fürdővárosának vagy dunai metropolisznak tisztelhettük, most egy kommentátor a svájci www.theaterspielen.ch internetportálon felruházta a „kelet Bayreuthja” jelzővel is, és pedig tette mindezt a minden évben megrendezésre kerülő, sztár művészeket felvonultató Budapesti Wagner-napok visszhangjának köszönhetően.” Kósa Lilián Gombafelhő (Kultissimo.hu, 2009. július 15.) „Vajon hány doboz cigarettát kell még elszívnom, s hány liter kotyogós kávét kell még lefőznöm ahhoz, hogy visszhangot adhassak az elmondhatatlannak? Mert a felocsúdási idő már réges-rég eltelt. Nehezen ugyan, de sikerült feldolgozni a felfoghatatlant. Azt a tényt, hogy végre colorStar koncert volt a Müpában! [...] Sok koncertet neveztünk már etalonnak, de azt hiszem, ezt a durranást irtó nehéz lesz überelni. Kérdés az, hogy kell-e egyáltalán?”

Christian Franz

MUPA_aug-dec.indd 82

24/08/2009 12:18:38

MUPA_aug-dec.indd 83

24/08/2009 12:18:48

www.mupa.hu

Élmény! Minden tekintetben. .

4 1! +

Váltson bérletet a Müpa tavaszi produkcióira! • világsztárok • plusz egy választható elôadás • „ a` la carte” ülôhelyek • az eredeti jegyárakhoz képest 15% kedvezmény • árusítás október 19-tôl G II AA II SS TT RR AA TT ÉÉ G N EE RR EE II N N KK PP AA RR TT N

STRATÉGIAI MÉDIASTRATÉGIAI MÉDIAP A R T N E R E I NPKA R T N E R E I N K

mozi tv színház

Jegyek a Müpa jegypénztárában 1095 Budapest, Komor Marcell u.Komor 1. (tel.: 555-3300), Concert & Media jegyirodáiban (tel.: Budapest, 455-9000), a Libri könyvesboltjaiban, valamint az ismert jegypénztárakban. Bérletek csak a kaphatók Müpa jegypénztáraiban kaphatók: 1095 Budapest, Marcella u. 1., tel.: 555-3300 és 1061 Andrássy út 28., tel.: 555-3310. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. A Müpa szakmai támogatója a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem. ISO 9001:2000 ISO 9001:2000

01-1299-01_berlet2010_tavasz_mupamag_210x297.indd 01-1299-01 berlet2010 tavasz mupamag 210x297 indd 1 MUPA_aug-dec.indd 84

8/24/09 11:00:15 AM 24/08/2009 12:18:48