AGROFEED
A Z AG RO F E E D K F T. S E R T É S H Í R L E V E L E
2011. | 4. negyedéves szám
Disznóölés Magyarországon 1990-2011 Az elmúlt évszázadban a sertéstenyésztés sikerágazatként járult hozzá a magyar gazdaság eredményéhez. A 80-as évek óta ez a sikeres ágazat folyamatos veszteségeket szenvedve jelenleg csak vegetál. 1984-ben még közel 750 ezer kocát tartottak Magyarországon. Ma ez nem éri el a 200 ezer darabot! A 80-as évekig a magyar sertéstenyésztés majdnem képes volt lépést tartani a sertéstenyésztésben vezető piaci pozíciókat betöltő európai országokkal. 9858
S e r té s A ny a k o c a
e ze r d a ra b
8664 6175
749 672
5522
5042
4287 3915 3955
485 456 356
312
293
4094
3683 3181 3000
282 281 250
225
185
Törzstenyészeteink elfogadható teljesítményt nyújtó genetikával látták el a termelő üzemeket és az akkor még intenzíven működő háztáji egy részét. A háztáji gazdaságok ugyan jelentős százalékban „gyártották” a gyenge vágóértéket produkáló vágósertést, de ezt az akkori piac még elviselte. Volt viszont egy jelentős előnyünk, – az állategészségügyi státuszunk. A 80-as években Európában megjelenő betegségektől Magyarország a 90-es évek közepéig mentes volt. Ebben az időben Nyugat-Európa már úszott a PRRS és Cirkovírus betegségekben. Ekkor ahelyett, hogy minden erőnkkel megpróbáltuk volna ezeknek a betegségeknek a behurcolását megakadályozni, szélesre tártuk a kaput a nyugat-európai hibridek PRRS fertőzött tenyész és hízó alapanyaga előtt, és állami támogatással (!)megfertőztük az ország sertésállományát a betegséggel. Ez a betegség új fejezetet nyitott a magyarországi sertéstenyésztés történetében, hiszen a fertőzött állományok jelentős hozamvesztesége és a drasztikusan megnövekedett gyógyszerköltség az egyébként is gyenge jövedelmezőséget veszteségbe taszította. Közben a 70-es 80-as évek elején épült telepek teljes fizikai és erkölcsi amortizációja lezajlott. A teljesen elhibázott fejlesztési koncepciók, amelyekre a támogatásokat igényelni lehetett sok esetben alig javították a termelés hatékonyságát. A régi épületekbe rengeteg kompromisszummal beleerőltetett technológiák messze nem az elvárt szinten termelnek. Közben a korábban még működő magyarországi törzstenyészetek nagy része felszámolásra került, eltűnt. A jelenleg működő törzstenyészetekben
található tenyészállatok létszáma olyan csekély, amely populáció teljesítménye ma már nagyon nehezen képes versenyezni a közben megjelenő nyugati hibridekkel. Tőlünk nyugatra viszont hatalmas ütemben fejlesztették az ágazatot. Évente új technológiák jelentek meg, amelyekkel kiszolgálták a szapora, nagy teljesítményű kocaállományokat, illetve az eddig elképzelni sem mert 8501000 gramm napi testtömeg gyarapodást produkáló végtermék hízókat. Ehhez természetesen megteremtették a takarmányozási hátteret is. Így egy kocától évente 5-8 hízóval többet bocsátanak ki, mint a magyar átlag. A piac ezt a teljesítményt árazta be. Ezzel az árral kellene versenyeznünk! Ehhez viszont ezt a teljesítményt kellene produkálni. Ennél gyengébb teljesítménnyel a sertéstartók egyre gyakrabban termelnek veszteséget. A setés ágazat alacsony jövedelmezősége, illetve a veszteséges termelés évek óta tartó folyamat. A kisüzemi termelés reakciója a leggyorsabb, így azokból a falvakból is eltűnt a sertéstartás, amelyek hagyományosan sertéstartó vidékek voltak. Jelenleg ki lehet mondani, hogy nincs sertés a háztájiban. A falvakban csak nagyon kevesen vállalkoznak arra, hogy állattenyésztéssel foglalkozzanak. Ezen keveseknek meg kell küzdeni a magyar falut lakóparknak tekintő többséggel, akik nem viselik el a falu belterületén, vagy közelében működő állattartó telepet. (Finnyás honfitársainknak javasolnám, hogy tegyenek egy körutazást ausztriai vagy bajorországi falvakba.) Még a korábban hagyományosan állattenyésztéssel foglalkozó önkormányzatok is gyakran korlátozzák a település közigazgatási határain belül tartható állatok létszámát. Legtöbb helyen ezt 49 sertésben határozták meg… Az Európai Unió országaiból korlátozás nélkül érkezik Magyarországra a sertéshús. Ezzel a vágósertés árát a húsiparok, illetve a multinacionális láncok mindig „kordában tartják”. Az árak letörésében nagy szerepe van a feketegazdaságnak, az ÁFA-val történő spekulációnak is. Ezen kívül természetesen az euro-forint árfolyam is meghatározó az ár kialakítása szempontjából. Az árversenyben csak a már említett paramétereket produkáló termelők képesek eredményesen, vagy nulla körüli jövedelmezőséggel termelni. (kocánként 24 hízósertés, 3,0 kg/kg alatti telepi fajlagos takarmány felhasználás.) A feladat az ezen paraméterek melletti termelési szint megszervezése. E nélkül nem nőni, hanem továbbra is csökkenni fog a magyarországi kocaállomány. A maradék termelő üzemek pedig lassan külföldi tulajdonba kerülnek (dán, német, olasz, osztrák). Ez a folyamat Szlovákiában már lezajlott, ahol a sertésállomány nagyobbik hányada dán termelői csoportok kezében van. Sajnos erre a magyar sertés ágazatnak is meg van miden esélye. Ezt kellene elkerülni. Bolla Kálmán