Nincs időm olvasni?

Köztudott: az olvasás javítja a koncentrációt, fejleszti a memóriát, bővíti a szókincsünket, növeli a tudást, magabiztosabb társalkodóvá tesz – és még számos haszna van. A mindennapi tapasztalat és a kutatások mégis azt bizonyítják, hogy a fiatalok egyre kevesebb alkalommal vesznek könyvet a kezükbe, helyette az internet, a közösségi hálózatok és a sorozatdarálás (bindzselés) kerül előtérbe.

A múlt héten a Lendvai Könyvtár szervezésében létrejött Könyvmoly olvasási projekt zárórendezvénye mégis arra enged következtetni, hogy „van könyv az alagút végén”. Közel 170 fiatal ugyanis vette a fáradságot, keresett magának egy (magyar nyelvű) könyvet, amelyet időben el is olvasott, sőt írásos véleményt is alkotott róla. Igaz, a projekt sikerességében nem elhanyagolható tényező a tanárok (és a szülők) buzdítása, támogatása sem. És itt álljunk meg egy percre.

Nem magától értetődő ugyanis, hogy a gyerek könyvet olvas, illetve megszereti az olvasást, ha erre senki sem készíti fel. Miután a gyerekek megtanulnak önállóan olvasni, szülőként gyakran felhagyunk azzal, hogy olvassunk nekik, illetve motiváljuk őket a kikapcsolódás egyik legkellemesebb tevékenységére. Pedig a közös olvasás egyrészt segít nekik a nehezebb témák feldolgozásában és megértésében, másrészt az értő figyelés gyakorlására is kiváló. Érdemes odafigyelni arra is, hogy a gyerek örömmel élje meg az olvasást (lehet, hogy nem pont Jókai a jó megoldás), és magától vonódjon bele, ne pedig kényszerből tegye. Az olvasás kapjon helyet a gyerek mindennapi rutinjában: ha ugyanis egyszer rögződik benne az olvasáshoz való vonzalom, mindig talál időt az olvasásra.

És ne feledjük: a gyerek a szülő példáját követi. Ha azt látja, hogy szeretjük az időnket olvasással tölteni, számára is természetes(ebb) lesz, hogy könyv után nyúljon, ha unatkozik.