Fehér bot helyett piros esernyő Fehér bot helyett piros esernyő

Hebar Jasmina óvónő múlt csütörtökön a Lendvai Könyvtárban bemutatta a Piros esernyő (Rdeči dežnik) című tapintható könyvet, amelyet Radović Marinković Vanda és Jaklovič Činč Kornelija óvónők közreműködésével készített. A szerzők a hézagpótló könyvet a Muraszombati Vakok és Látássérültek Egyesületének ajándékozták

Farkas Brigita brigita.farkas@nepujsag.net

A látássérültek számára készített mű nem hagyományos könyv: a Lendva városát bemutató kalauz tíz szegélyezett táblából áll, melyek egy két részre osztott dobozban vannak. Minden tábla első oldalán a nevezetesség domborműve található, a hátsó oldalon pedig szlovén nyelven és Braille-írással (Bojnec Ivan átirata) feltüntetett szöveg áll.

Hebar Jasmina, aki házasság révén került Lendvára, nyolc turisztikai látnivalót foglalt a könyvébe: a szerző a Vinarium torony, a lendvai vár, a Szentháromság-templom és a Hadik-múmia, a Szent Katalin-templom, a Lendvai

Hebar Jasmina bemutatta a vakok és gyengénlátók számára elkészített tapintható városi kalauzt.

Zsinagóga, a „fehér ház”, a könyvtár, valamint a színházterem mellett döntött. A városon végigkalauzoló piros esernyőt – amely a vakok és gyengénlátók közlekedést segítő eszközét, a fehér botot helyettesíti – szándékosan választotta, hiszen Lendván egykor híres esernyőgyár működött.

Az óvónők célja – a tapintható könyv és a Brailleírás segítségével közelebb hozni a vakok számára azt, amit mások a szemükkel érzékelnek – megvalósult, a Muraszombati Vakok és Látássérültek Egyesülete (amelynek húsz tagja van a Lendvai községből is) nagy szeretettel fogadta a könyvet. Mivel a látássérültek között egyre többen vannak, akik már nem sajátítják el a Braille-írást, így a szerzők egy QR-kód beillesztésében is gondolkodnak, amivel egyszerre lehetne megérinteni és meghallgatni a történetet. A szerző a szöveg magyar nyelvű fordítását is tervezi.