Bejárati tér – az otthonunk arca?

Egy felújítás alkalmával nemrég elgondolkodtam a bejárati helyiségről. Ha belegondolunk, ez az a tér, amely fogad bennünket nap mint nap. Ha párhuzamot vonunk az emberi testtel, ez az otthonunk arca, ezt látja meg először a látogató. Így fontos, hogy itt is egy kellemes teret alkossunk, amely minden alkalommal rendezett és vonzó, így melegen fogad bennünket nap mint nap.

Az idei első lakberendezési cikkhez egy ös zszekapcsolt bejárati tér és lépcsőház belső elrendezését készítettem el. Ez egy hetvenes években épült típusházban található. A meglévő bejárat pozícióját megtartottuk, de kitágítottuk. Itt a fő cél az volt, hogy amikor megérkezünk, legyen a helyiség funkcionális és elegáns is egyben. A helyiség, amely fogad bennünket, legyen tágas, tudjon lélegezni, és a ház alapterülete lehetővé is teszi ezt. A megrendelő kívánsága, hogy érkezéskor le tudják rakni a lábbeliket és a kabátokat, és emellett maradjon hely a többi kelléknek is.

Az anyag- és formahasználatban egy klasszikus, de azért modern forma- és színvilágot követtünk. Világos szekrények mellett döntöttünk az aránylag alacsony belmagasság miatt. A szekrényeket sötét kiegészítőelemekkel kombináltuk, ilyen a festmény és a tükör. Mindezek mellett nem maradhatott el a fa gyönyörű textúrája és meleg hatása, ezért a bejárati részen falburkolati kiegészítő formájában alkalmaztuk, a lépcsőházban pedig burkolatként és kor- látként látja el a szerepét. A lépcsőkorlát impozáns vertikális központi elem lett, mely végigfut mindhárom emeleten és összefogja azokat. Igen, lezárja kissé a teret, de csak annyira, hogy még mindig nem zavaró és megragadja a megfigyelő tekintetét. A transzparens lépcsőházat falilámpákkal világítottuk meg, melyek kellemes, hangulatos fényt adnak ebben a térben is, ahol nincs direkt természetes fény.

Összegezve, a tér dinamikus és érdekes. Minden eleme folytán történik valami: a bejárat menti tükör, lene éleszteni a kerámiakészítést, a házi szőttesek készítését, az üvegre festést, a farsangi szokásokat, az összes kihalásra ítélt dolgokat. (…) mely ügyesen tágítja a teret, szemben a festmény, mely elviszi a gondolatainkat egy tengerparti utazásra, a tágas hallban a pad, majd a lépcső és korlátja. Az otthonunk vonzó arculattal fogad bennünket, amely mindenkiben meg fog maradni kellemes emlékként.