Ének, főzés és társalgás

Vida Ilonka emlékére

Néhány hónappal ezelőtt, amikor Vida Ilonka néni betöltötte a századik életévét, szinte az egész Lendvavidék örült, hiszen egy nagyszerű, sajátos emberi és szellemi adottságokkal megáldott embernek adatott meg ünnepelni a magas jubileumot. Nem véletlenül történt így, ugyanis sokan ismertük Ilonka néni kimagasló hagyományőrző és értékteremtő munkáját, pedig ő nagyon szerény volt, akit kizárólag a feladat érdekelt, így a dicséretek elhangzásakor nemegyszer kellemetlenül érezte magát. Ennek ellenére az elmúlt harminc esztendőben értékteremtő, szorgalmas munkájának elterjedt a híré az egész Muravidéken, valamint Zala vármegyében, Magyarországon és nem utolsósorban Szlovénia-szerte is. Ahogy az év elején sokan örültünk, most sajnos még többen szomorkodunk Vida Ilona elvesztése miatt.

Hármasmalomban néhány év kihagyással (a járvány miatt) idén ismét megszervezték a falunapot. A szokáshoz híven, az ötödik találkozót is kulturális műsor indította, benne a helyi gyerekek és a népdalkör lépett fel, de bemutatkoztak a vendég kórusok Völgyifaluból és Csesztregről is. Az egybegyűlteket Gerencsér József, a HK elnöke és Magyar János, Lendva község pol- gármestere köszöntötte. Hármasmalomba is szívesen érkeznek a falunapra a település egykori lakói, hogy régi ismerősökre leljenek, s velük kellemes hangulatban töltsék a napot. Ilyenkor nem egy múltból való kép és emlék elevenedik fel. A rendezvény helyszíne ismét a faluotthon melletti tér volt, a gesztenyefák alatt, ahol valamikor híres tűzoltóbálokat tartottak.

A Hármasmalmi HK és kultúregyesület szervezésében folyó esemény helyi, hagyományos ételek szabadtéri készítésével folytatódott. A kondérok körül idén 9 csapat ügyeskedett, jóvoltukból az egybegyűltek bográcsot, körömpörköltet, nyárson sült húst, lángost és palacsintát is kóstolhattak. A találkozón olyan jókedv uralkodott, hogy még táncra is perdültek.

Szolarics Nađ Klára

Jubileumi K Zimunkaki Ll T S Csent Ben

Minden kedves érdeklődőt szeretettel meghívunk a 35 éve megalakult csentei hímzőszakkör nagyszabású kiállításmegnyitójára, melyre 2023. június 17-én, szombaton 14.00 órakor kerül sor a helybéli faluotthonban. A kiállítás június 17-én 18 óráig, 18-án pedig 10 és 18 óra között tekinthető meg.

Szervező: Csentei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület

A Lendva-vidék és a magyar közösség intézményei, a petesházi művelődési egyesület és a faluközösség nevében szükséges elmondani, hogy nem kisebb érdemek fűződnek Vida Ilona nevéhez, mint a gyermekáldáskor, illetve kereszteléskor a 20. század elején vidékünkön még rendszeresen készített babaalakú kalács, a „FUMU” kisütésének, valamint az erre vonatkozó hagyománynak átmentése az utókor számára, továbbá a hetési hímzés hagyományos motívumainak a megőrzése és népszerűsítése, valamint a saját tulajdonában lévő régi háziszőttes-példányok adományozása közgyűjteményeinknek, intézményeinknek. Emellett Ilonka néni a 20. század olyan mozaikjait, helytörténeti sajátosságait segített felidézni egyéni életéből merített valós események segítségével, amelyek közül néhányat nélküle aligha ismerhetett volna meg az utókor és az utánunk érkező nemzedék.

Idézzük fel, hogy Vida Ilona a Dávid családban született 1923. január 31-én, Petesházán. Mivel édesapja Hármasmalomból származott, a szomszédos faluban építettek családi házat, ezért gyermekkora jelentős részét Ilona ott töltötte. Majd a sors úgy hozta, hogy visszakerült Petesházára, 1948-ban ugyanis feleségül vette a II. világháborúban a magyar hadseregben tüzérként szolgálatot teljesítő, a Don-kanyart is megjárt petesházi származású Vida István. A házasságukból két fiú született, Ferenc és István. Ilonát és férjét is érintette a megrázó, hamarosan a házasságuk után bekövetkező petesházi kitelepítés, amelynek szomorú élményeit és eseményeit interjúkban több ízben ő is felidézte. Egyik alkalommal azt nyilatkozta, hogy a kitelepítések után legalább tíz évnek el kellett telnie, hogy a lakosság valamennyire megnyugodjon, és valamennyi bizalommal legyen egyik nép a másik iránt.

Vida Ilona élete nem volt könnyű, azonban ő olyan tartalmakkal tudta azt megtölteni – beleértve a család összetartását, a gyermeknevelést, a házkörüli és a mezei munkát, valamint nem utolsósorban a hagyományőrzés felvállalását és annak magas színvonalú művelését – melyek élhetővé tették azt, valamint a családját, szeretteit és a tágabb közösséget gazdagították. Legfontosabb néprajzi jellegű alkotásai, tevékenysége örök értékűnek tekinthetők, hiszen –némely közülük, például a fumu – a tájegységünk és a magyar nemzeti örökség fontos elemét képezik. Ez arra kötelez bennünket, hogy emlékét megőrizzük, értékeit népszerűsítsük!

Ilyenkor nem a búcsúzás fáj a legjobban, hanem az űr, ami velünk marad utána. Ilonka néni, nyugodjon békében!

Tisztelői