PLAZMAMEGHAJTÁSÚ RAKÉTÁVAL JUTHATUNK EL A MÉLYŰRIG

Mivel az űrkutatás iránt megnövekedett érdeklődés miatt egyre többen gondolkodnak a mélyűr felfedezésének lehetőségén, elindulhat a ma ismerteknél sokkal nagyobb hatótávolságú rakéták fejlesztése. Egy biztató prototípus már készült, a Princetoni Plazmafizikai Laboratóriumban – adta hírül a Science Daily. Az Amerikai Energiaügyi Minisztérium tudományos intézményében egy olyan plazma alapokon nyugvó meghajtórendszert kísérleteztek ki, ami nemcsak növeli a rakéta élettartamát, hanem kellő mennyiségű energiát is termel egy mélyűrbe tartó expedícióhoz. A Hall-effektus nyomán Hall tolómotor névre keresztelt eszköz csak miniatürizált (mindössze 2,5 cm átmérőjű), de működőképes modellje a végső rakétának. A meghajtást valóban plazma biztosítja, és kétféle: hengeres, illetve fal nélküli motorral tesztelték a hatékonyságát. Az előbbi egy több mint húsz éve létező koncepció, és az ESA, Dél-Korea, valamint Szingapúr is fontolgatja a gyakorlati alkalmazását, míg az utóbbi azért érdekes, mert megoldást kínálhat a csatornaerózió csökkentésére. Ez jó ideje megoldásra váró probléma, például kisebb műholdak esetében, hiszen a gyűrűformájú meghajtórendszereik finoman szólva is lehetnének tartósabbak.

A fal nélküli Hall tolómotorok hiába tűntek paradigmaváltó elképzelésnek, ha a széles kiáramlás miatt csak alacsony teljesítményre voltak képesek. A Princeton tudósai ezt úgy hidalták át, hogy a rendszerbe szegmentált elektródát, illetve koncentrikus vezetőt telepítettek. Kiderült, hogy ilyen formában egyrészt fokozható a rakéta tolóereje, másrészt megelőzhető a plazma összecsuklása, ami meg-megszakítaná az energiaellátás folyamatosságát.

Okosipar.hu