Along These Lines
Writing Sentences and Paragraphs
with Writing from Reading Strategies
Seventh Edition
John Sheridan Biays, Professor Emeritus of English Broward College
Carol Wershoven, Professor Emerita of English Palm Beach State College
Vice President, Portfolio Management: Chris Hoag
Editorial Assistant: Andres Maldonado
Vice President, Product Marketing: Roxanne McCarley
Field Marketing Manager: Michael Coons
Product Marketing Coordinator: Erin Rush
Managing Editor: Joanne Dauksewicz
Development Editor: Nancy Doherty Schmitt
Project Coordination, Text Design, and Electronic Page Makeup: Integra Software Services Pvt. Ltd.
Cover Designer: Pentagram
Cover Illustration: Christopher DeLorenzo
Manufacturing Buyer: Roy L. Pickering, Jr.
Printer/Binder: LSC Communications, Inc.
Cover Printer: Phoenix Color/Hagerstown
Acknowledgments of third-party content appear on page 459, which constitute an extension of this copyright page.
PEARSON, ALWAYS LEARNING, and MYWRITINGLAB are exclusive trademarks in the United States and/or other countries owned by Pearson Education, Inc., or its affiliates.
Unless otherwise indicated herein, any third-party trademarks that may appear in this work are the property of their respective owners and any references to third-party trademarks, logos, or other trade dress are for demonstrative or descriptive purposes only. Such references are not intended to imply any sponsorship, endorsement, authorization, or promotion of Pearson’s products by the owners of such marks, or any relationship between the owner and Pearson Education, Inc., or its affiliates, authors, licensees, or distributors.
Library of Congress Cataloging-in-Publication data on file at the Library of Congress.
Copyright © 2019, 2016, 2012 by Pearson Education, Inc. All Rights Reserved. Printed in the United States of America. This publication is protected by copyright, and permission should be obtained from the publisher prior to any prohibited reproduction, storage in a retrieval system, or transmission in any form or by any means, electronic, mechanical, photocopying, recording, or otherwise. For information regarding permissions, request forms and the appropriate contacts within the Pearson Education Global Rights & Permissions Department, please visit www. pearsoned.com/permissions/.
1 18
Annotated Instructor’s Edition
ISBN 10: 0-134-78235-6
ISBN 13: 978-0-134-78235-5
Student Edition
ISBN 10: 0-134-76784-5
ISBN 13: 978-0-134-76784-0
Loose-leaf Edition
ISBN 10: 0-134-78246-1
ISBN 13: 978-0-134-78246-1
Preface for Instructors ix
Sentence-Level Skills: Grammar for Writers 1
Grammar Step by Step 1
CHAPTER 1 The Simple Sentence 2
Recognizing a Sentence 2
Recognizing Verbs 3
Helping Verbs 5
More than One Main Verb 7
Recognizing Subjects 8
More about Recognizing Subjects and Verbs 10
Recognizing the Core Subject 10
Prepositions and Prepositional Phrases 10
Word Order 13
More on Word Order 14
Word Order in Questions 14
Words that Cannot Be Verbs 15
Recognizing Main Verbs 15
Verb Forms that Cannot Be Main Verbs 16
Chapter Test The Simple Sentence 20
CHAPTER 2 Beyond the Simple
Sentence: Coordination 21
Options for Combining Simple Sentences 22
Option 1: Using a Comma with a Coordinating Conjunction 22
Where Does the Comma Go? 23
Placing the Comma by Using S–V Patterns 24
Compound Sentences 25
Learning the Coordinating Conjunctions 25
Option 2: Using a Semicolon between Two Simple Sentences 26
Option 3: Using a Semicolon and a Conjunctive Adverb 28
Punctuating after a Conjunctive Adverb 28
Chapter Test Beyond the Simple Sentence: Coordination 35
CHAPTER 3 Avoiding Run-on Sentences and Comma Splices 36
Run-on Sentences 36
Steps for Correcting Run-on Sentences 37
Comma Splices 39
Steps for Correcting Comma Splices 40
Chapter Test Avoiding Run-on Sentences and Comma Splices 43
CHAPTER 4 Beyond the Simple Sentence: Subordination 44
More on Combining Simple Sentences 44
Option 4: Using a Dependent Clause to Begin a Sentence 45
Option 5: Using a Dependent Clause to End a Sentence 45
Using Subordinating Words: Subordinating Conjunctions 45
Punctuating Complex Sentences 47
Chapter Test Beyond the Simple Sentence: Subordination 51
CHAPTER 5 Combining Sentences: A Review of Your Options 52
Summary of Options for Combining Sentences 52
Chapter Test Combining Sentences: A Review of Your Options 59
CHAPTER 6 Avoiding Sentence Fragments 60
Avoiding Sentence Fragments 60
Recognizing Fragments: Step 1 61
Recognizing Fragments: Step 2 62
Correcting Fragments 65
Chapter Test Avoiding Sentence Fragments 68
CHAPTER 7 Using Parallelism in Sentences 69
What Is Parallelism? 69
Achieving Parallelism 70
Chapter Test Using Parallelism in Sentences 75
CHAPTER 8 Using Adjectives and Adverbs 76
What Are Adjectives? 76
Adjectives: Comparative and Superlative Forms 77
What Are Adverbs? 79
Hints About Adjectives and Adverbs 81
Do Not Confuse Good and Well, Bad and Badly 81
Do Not Use More + -er, or Most + -est 82
Use Than, Not Then, in Comparisons 82
Adjectives: Multiple Adjective Word Order 83
Chapter Test Using Adjectives and Adverbs 84
CHAPTER 9 Correcting Problems with Modifiers 85
What Are Modifiers? 85
Correcting Misplaced Modifiers 87
Correcting Dangling Modifiers 89
Reviewing the Steps and the Solutions 91
Chapter Test Correcting Problems with Modifiers 94
CHAPTER 10 Verbs: The Present Tense 95
The Simple Present Tense 96
Irregular Verbs in the Simple Present Tense 99
The Simple Present Tense of Be, Have, and Do 99
The Present Progressive Tense 100
The Present Perfect Tense 103
Chapter Test Verbs: The Present Verb Forms 107
CHAPTER 11 Verbs: The Past Tense 108
The Simple Past Tense 109
Irregular Verbs in the Simple Past Tense 109 More Irregular Verb Forms 111
The Past Progressive Tense 114
The Past Perfect Tense 115
Some Tips about Verbs 118
Chapter Test Verbs: Past Tense 119
CHAPTER 12 Verbs: Consistency and Voice 120
Consistent Verb Tenses 120
Active and Passive Voice 122
Avoiding Unnecessary Shifts in Voice 124
Chapter Test Verbs: Consistency and Voice 126
CHAPTER 13 Making Subjects and Verbs Agree 128
Pronouns Used as Subjects 129
Special Problems with Agreement 130 Identifying Count and Noncount Nouns 130 Using Articles with Nouns 131 Finding the Subject 133 Changed Word Order 135 Compound Subjects 136 Indefinite Pronouns 138 Collective Nouns 140
Making Subjects and Verbs Agree: A Review 141
Chapter Test Making Subjects and Verbs Agree 144
CHAPTER 14 Using Pronouns Correctly: Agreement and Reference 145
Pronouns and Their Antecedents 145
Agreement of a Pronoun and Its Antecedent 146
Special Problems with Agreement 147 Indefinite Pronouns 147 Avoiding Gender Bias 147 Collective Nouns 149
Pronouns and Their Antecedents: Being Clear 151
Chapter Test Using Pronouns Correctly: Agreement and Reference 155
CHAPTER 15 Using Pronouns Correctly: Consistency and Case 156
Points of View and Pronoun Consistency 156
Choosing the Case of Pronouns 159 Rules for Choosing the Case of Pronouns 160
Problems in Choosing Pronoun Case 161
Choosing the Correct Pronoun Case in a Related Group of Words 161
Common Errors with Pronoun Case 162
Chapter Test Using Pronouns Correctly: Consistency and Case 165
CHAPTER 16 Punctuation 166
The Period 167
The Question Mark 167
The Semicolon 168
The Comma 169
Other Ways to Use a Comma 175
The Apostrophe 178
The Colon 180
The Exclamation Mark 182
The Dash 182
Parentheses 182
The Hyphen 183
Quotation Marks 184
Capital Letters 186 Numbers 191
Abbreviations 192
CHAPTER 17 Spelling 195
Vowels and Consonants 195
Spelling Rule 1: Doubling a Final Consonant 196
Spelling Rule 2: Dropping the Final e 196
Spelling Rule 3: Changing the Final y to i 197
Spelling Rule 4: Adding -s or -es 198
Spelling Rule 5: Using ie or ei 198
How Do You Spell It? One Word or Two? 201 Words Whose Spelling Depends on Their Meaning 201
A List of Commonly Misspelled Words 203
CHAPTER 18 Words that Sound Alike/Look Alike 207
Words that Sound Alike/look Alike 207
More Words that Sound Alike/look Alike 213
CHAPTER 19 Using Prepositions Correctly 221
Prepositions that Show Time 221
Prepositions that Indicate Place 222
Expressions that Use Prepositions 222
Idiomatic Expressions that Use Prepositions 227
Common “Separable” Idiomatic Expressions 228
Common “Inseparable” Idiomatic Expressions 228
Writing in Stages: The Process Approach 231
Learning by Doing 231 Steps Make Writing Easier 231
CHAPTER 20 Writing a Paragraph: Prewriting 233
Beginning the Prewriting 234
Freewriting, Brainstorming, and Keeping a Journal 234
Finding Specific Ideas 236
Selecting an Idea 239
Adding Details to an Idea 239
Focusing the Prewriting 241
Marking Related Ideas 241 Mapping 242
Forming a Topic Sentence 243
Hints about Topic Sentences 244
CHAPTER 21 Writing a Paragraph: Planning 251
Checking Your Details 251
Adding Details When There Are Not Enough 252
Eliminating Details that Do Not Relate to the Topic Sentence 253
From List to Outline 254 Coherence 256
Determining the Order of Details 256
Where the Topic Sentence Goes 257
CHAPTER 22 Writing a Paragraph: Drafting and Revising 260
Drafting 260
Revising a Draft 261
CHAPTER 23 Writing a Paragraph: Editing and Proofreading 266
Editing and Proofreading Your Paragraph 266
Giving Your Paragraph a Title 268
Reviewing the Writing Process 269
Critical Thinking and the Writing Process 270
Lines of Detail: A Walk-Through Assignment 271
Topics for Writing Your Own Paragraph 271
Topics for Critical Thinking and Writing 274
CHAPTER 24 Writing a Narrative Paragraph 275
What Is Narration? 275
Give the Narrative a Point 276
Hints for Writing a Narrative Paragraph 277
Using a Speaker’s Exact Words in Narrative 279
Writing the Narrative Paragraph in Steps 279
PREWRITING Narration 279
Listing Ideas 280
Adding Specific Details by Brainstorming 280
Focusing the Prewriting 282
Coherence: Grouping the Details and Selecting a Logical Order 283
Unity: Selecting a Topic Sentence 283
PLANNING Narration 289
DRAFTING AND REVISING Narration 293
Transitions 294
EDITING AND PROOFREADING Narration 296
Lines of Detail: A Walk-Through Assignment 298
Topics for Writing Your Own Narrative Paragraph 300
Topics for Critical Thinking and Writing 301
CHAPTER 25 Writing a Descriptive Paragraph 302
What Is Description? 302
Hints for Writing a Descriptive Paragraph 303
Using Specific Words and Phrases 303
Using Sense Words in Your Descriptions 306
Writing the Descriptive Paragraph in Steps 308
PREWRITING Description 308
Focusing the Prewriting 310
Grouping the Details 310
PLANNING Description 312
DRAFTING AND REVISING Description 314
Transitional Words and Phrases 314
EDITING AND PROOFREADING
Description 316
Additional Focus on Supporting Details and Word Choice 316
Lines of Detail: A Walk-Through Assignment 318
Topics for Writing Your Own Descriptive Paragraph 318
Topics for Critical Thinking and Writing 319
CHAPTER 26 Writing an Illustration Paragraph 320
What Is Illustration? 320
Hints for Writing An Illustration Paragraph 321
Knowing What Is Specific and What Is General 321
Writing the Illustration Paragraph in Steps 323
PREWRITING Illustration 323
Adding Details to an Idea 323
Creating a Topic Sentence 324
PLANNING Illustration 326
DRAFTING AND REVISING Illustration 329
Using Effective Transitions 329
EDITING AND PROOFREADING
Illustration 331
Lines of Detail: A Walk-Through Assignment 333
Topics for Writing Your Own Illustration Paragraph 334
Topics for Critical Thinking and Writing 335
CHAPTER 27 Writing a Process Paragraph 336
What Is Process? 336
A Process Involves Steps in Time Order 337
Hints for Writing a Process Paragraph 337
Writing the Process Paragraph in Steps 339
PREWRITING Process 339
Writing a Topic Sentence for a Process Paragraph 340
PLANNING Process 341
DRAFTING AND REVISING Process 344
Using the Same Grammatical Person 344
Using Transitions Effectively 345
Revised Draft of a Process Paragraph 347
EDITING AND PROOFREADING Process 348
Lines of Detail: A Walk-Through Assignment 350
Topics for Writing Your Own Process Paragraph 351
Topics for Critical Thinking and Writing 352
CHAPTER 28 Moving from Paragraphs to Essays 353
What Is an Essay? 353
Comparing the Single Paragraph and the Essay 354
Organizing an Essay 355
Writing the Thesis 355
Hints for Writing a Thesis 356
Writing the Essay in Steps 358
PREWRITING An Essay 358
Listing Ideas 359
PLANNING An Essay 361
Hints for Outlining 361
Revisiting the Prewriting Stage 363
DRAFTING AND REVISING An Essay 366
Writing the Introduction 366
Where Does the Thesis Go? 366
Hints for Writing the Introduction 367
Writing the Body of the Essay 369
How Long are the Body Paragraphs? 370
Developing the Body Paragraphs 370
Writing the Conclusion 371
Revising Your Draft 373
Transitions within Paragraphs 374
Transitions between Paragraphs 374
Revised Draft of an Essay 375
EDITING AND PROOFREADING An Essay 380
Creating a Title 380
Final Version of an Essay 380
Lines of Detail: A Walk-Through Assignment 383
Topics for Writing Your Own Essay 384
Topics for Critical Thinking and Writing: An Essay 387
Topics for Writing Your Own Narrative Essay 387
Topics for Critical Thinking and Writing: Narrative Essay 387
Topics for Writing Your Own Descriptive Essay 387
Topic for Critical Thinking and Writing:
Descriptive Essay 388
Topics for Writing Your Own Illustration Essay 388
Topics for Critical Thinking and Writing: Illustration Essay 388
Topics for Writing Your Own Process Essay 388
Topics for Critical Thinking and Writing: Process Essay 389
CHAPTER 29 Writing From Reading 390
What Is Writing from Reading? 391
Attitude 391
Prereading 391
Why Preread? 391
Forming Questions before You Read 392
An Example of the Prereading Step 392
Reading 394
An Example of the Reading Step 394
Rereading with Pen or Pencil 394
An Example of Rereading with Pen or Pencil 395
What the Notes Mean 396
Writing a Summary of a Reading 397
PREWRITING Summary 397
Selecting a Main Idea 398
PLANNING Summary 399
DRAFTING AND REVISING Summary 400
EDITING AND PROOFREADING Summary 401
The Role of Critical Thinking as You Read 402
Writing a Reaction to a Reading 402
PREWRITING Reaction 402
Selecting a Topic, Listing and Developing Ideas 403
PLANNING Reaction 403
DRAFTING AND REVISING Reaction 404
EDITING AND PROOFREADING Reaction 404
Writing about Agreement or Disagreement with a Point in a Reading 405
PREWRITING Agree or Disagree 405
PLANNING Agree or Disagree 406
DRAFTING AND REVISING Agree or Disagree 406
EDITING AND PROOFREADING Agree or Disagree 407
Writing for an Essay Test 407
Before the Test: The Steps of Reading 407
During the Test: The Stages of Writing 408
PREWRITING Essay Test 408
PLANNING Essay Test 408
DRAFTING AND REVISING Essay Test 408
EDITING AND PROOFREADING Essay Test 408
Organize Your Time 409
Writing from Reading: A Summary of Options 409
Lines of Detail: A Walk-Through Assignment 409
Topics for Writing from Reading: “Part-Time Job May Do Teenagers More Harm than Good” 410
Writing from Reading 411
Reading Comprehension: O Pioneers! 413
Topics for Writing from Reading: O Pioneers! 414
Topics for Critical Thinking and Writing: O Pioneers! 414
Appendix: Readings for Writers 415
Writing From Reading: “Marjory Stoneman Douglas: Patron Saint of the Everglades” by Varla Ventura 415
Reading Comprehension 417
Discussion Prompts/Writing Options 417
Topics for Critical Thinking and Writing 418
Narration: “First Comes Love” by Sonnie Trotter 419
Reading Comprehension 420
Discussion Prompts/Writing Options 420
Topics for Critical Thinking and Writing 420
Narration: “Bullet to Blue Sky” by Yesenia De Jesus 422
Reading Comprehension 425
Discussion Prompts/Writing Options 425
Topics for Critical Thinking and Writing 425
Description: “The Girl with the Blue Skin” by Jordan Barbour 427
Reading Comprehension 429
Discussion Prompts/Writing Options 429
Topics for Critical Thinking and Writing 430
Description: “A White Heron” by Sarah Orne Jewett 431
Reading Comprehension 432
Discussion Prompts/Writing Options 433
Topics for Critical Thinking and Writing 433
Illustration: “Meet the Neighbors” by Peter Lovenheim 434
Reading Comprehension 436
Discussion Prompts/Writing Options 436
Topics for Critical Thinking and Writing 436
Illustration: “With a Job on the Side” by Anya Kamenetz 437
Reading Comprehension 438
Discussion Prompts/Writing Options 438
Topics for Critical Thinking and Writing 438
Process: “My Immigrant Experience” by Eugene Volokh 440
Reading Comprehension 442
Discussion Prompts/Writing Options 442
Topics for Critical Thinking and Writing 443
Process: “Seven Ways to Change the World” by Monica Bourgeau 444
Reading Comprehension 447
Discussion Prompts/Writing Options 447
Topics for Critical Thinking and Writing 447
The Multipattern Essay: “How Ramen Got Me Through Adolescence” by Veronique Greenwood 449
Reading Comprehension 451
Discussion Prompts/Writing Options 451
Topics for Critical Thinking and Writing 451
The Simple Sentence CHAPTER 1
Quick Question
True or False: There is only one verb in this sentence: Students should come to class on time.
(After you study this chapter, you will be confident of your answer.)
Learning Objectives
In this chapter, you will learn to:
❶ Identify subjects and verbs in sentences.
❷ Identify action verbs and being verbs in sentences.
❸ Identify helping verbs in sentences.
❹ Identify the subjects of sentences.
❺ Identify prepositional phrases and correct word order.
❻ Use verbs correctly in sentences.
Identifying the crucial parts of a sentence is the first step in many writing decisions: how to punctuate, how to avoid sentence fragments, and how to be sure that subjects and verbs agree (match). Moving forward to these decisions requires a few steps backward—to basics.
❶ Identify subjects and verbs in sentences.
RECOGNIZING A SENTENCE
Let’s start with a few definitions. A basic unit of language is a word. examples: dog, rock, table
A group of related words can be a phrase. examples: broken glass, in the water, brand new car
When a group of words contains a subject and a verb, it is called a clause When the word group has a subject and a verb and makes sense by itself, it is called a sentence or an independent clause. If you want to check whether you have written a sentence and not just a group of related words, you first have to check for a subject and a verb. Locating the verbs first can be easier.
RECOGNIZING VERBS
Verbs are words that express some kind of action or being. Action verbs tell what somebody or something does.
action verbs:
Grandparents hold valuable information about family history. She writes a daily blog.
The class posts on the discussion board every Monday. You wrote a paper in English class last term. Marco completed the job application. My brother drives like a maniac. The team studies together in the library. I believe her story.
Sometimes a verb tells what something or somebody is. Such verbs are called being verbs. Words like feels, looks, seems, smells, sounds, and tastes are also part of the group called being verbs. Look at some examples of being verbs and their functions in the following sentences:
being verbs:
A book is a common birthday gift. The instructor looks tired today. I feel good.
Steve is a good swimmer. He seems fascinated by his phone. They are the best students in my class. I felt angry after hearing the news. His garage is a disaster zone.
Exercise 1 Practice: Recognizing Action Verbs
Underline the action verbs in the following sentences.
1. The mother hugged the child.
2. On Tuesday, traffic blocked the intersection.
3. The Web site loaded slowly.
4. Most old people remind me of my grandparents.
5. The pet store opens at 11:00 a.m.
6. Nick never goes to a gym on the weekends.
❷ Identify action verbs and being verbs in sentences.
Collaborate
7. A city bus takes me to work in the morning.
8. Karen needs your help after school.
Exercise 2 Practice: Recognizing Being Verbs
Underline the being verbs in the following sentences.
1. My study habits were not effective.
2. The blueberry pie tastes delicious.
3. Your dog was a good and loyal friend.
4. Snapchatting seems fun.
5. Jade Beach is a popular gathering place for students.
6. Professor Duvale is a well-known blues musician.
7. Your plan for improvement sounds clear and reasonable.
8. The ocean looks magnificent today.
Exercise 3 Collaborate: Writing Sentences with Specific Verbs
With a partner or group, write two sentences using each of the verbs listed. Each sentence must have at least five words. When you have completed the exercise, share your answers with another group or with the class. The first one is done for you.
1. verb: dragged
sentence 1: I dragged the heavy bag across the floor.
sentence 2: Lori dragged herself to class on Friday morning.
2. verb: smells
sentence 1:
sentence 2:
3. verb: argues
sentence 1:
sentence 2:
4. verb: seem
sentence 1:
sentence 2:
5. verb: chatted
sentence 1:
sentence 2:
6. verb: wins
sentence 1:
sentence 2:
7. verb: was sentence 1:
sentence 2:
8. verb: were sentence 1:
sentence 2:
Helping Verbs
The verb in a sentence can be more than one word. There can be helping verbs in front of the main verb (the action verb or being verb) in statements. Questions often have a helping verb. Do, does, and did are used in questions without the verb to be or another helping verb. The Info Box lists some frequently used helping verbs.
INFO BOX Common Helping Verbs
am had might were can has must will could have shall would did is should do/does may was
Here are some examples of sentences with main and helping verbs: main and helping verbs: You should have answered the telephone. (The helping verbs are should and have.)
The restaurant will notify the lucky winner. (The helping verb is will.) Babies can recognize their mothers’ voices. (The helping verb is can.) I am thinking about eating pizza for both lunch and dinner. (The helping verb is am.)
Exercise 4 Practice: Recognizing the Complete Verb: Main and Helping Verbs
Underline the complete verb (both main and helping verbs) in each of the following sentences.
1. Caroline has studied Spanish since she was seven.
2. Did she build her snowman by herself?
3. I will be taking my final exams next week.
4. Annette should have apologized for being late.
5. Tina and Stan are paying for their son’s trip to Spain.
6. My little nephew can sing really funny songs.
7. By Friday, I must make a decision about surgery.
8. Does this class end at 4:00 p.m.?
❸ Identify helping verbs in sentences.
sentence 1: sentence 2: Collaborate
Exercise 5 Collaborate: Writing Sentences with Helping Verbs
Complete this exercise with a partner or group. First, ask one person to add at least one helping verb to the verb given. Then work together to write two sentences using the main verb and the helping verb(s). Appoint one spokesperson for your group to read all your sentences to the class. Notice how many combinations of main and helping verbs you hear. The first one is done for you.
1. verb: complained verb with helping verb(s): must have complained sentence 1: My supervisor must have complained about me. sentence 2: She must have complained twenty times yesterday.
2. verb: denying verb with helping verb(s): sentence 1: sentence 2:
3. verb: forgive verb with helping verb(s): sentence 1: sentence 2:
4. verb: said verb with helping verb(s): sentence 1: sentence 2:
5. verb: given verb with helping verb(s): sentence 1: sentence 2:
6. verb: expecting verb with helping verb(s): sentence 1: sentence 2:
7. verb: broken verb with helping verb(s): sentence 1:
sentence 2:
8. verb: encourage verb with helping verb(s):
More than One Main Verb
Helping verbs can make the verb in a sentence longer than one word, but there can also be more than one main verb.
more than one main verb: Antonio begged and pleaded for the last piece of cake. I ran to the car, tossed my hiking gear in the trunk, and jammed the key in the ignition.
The tutor reviews verbs and explains sentence structure.
Exercise 6 Practice: Recognizing Main Verbs
Some of the sentences that follow have one main verb; some have more than one main verb. Underline all the main verbs in each sentence.
1. Every weekend, my brother drives to his girlfriend’s house, honks his car horn, and waits for her in his car.
2. Kansky and Stamos sell silver rings and leather belts at the flea market.
3. Alicia borrowed my clothes but rarely returned them.
4. My favorite place on campus has private study rooms.
5. Your mother called and invited us to lunch this weekend.
6. A drunk driver shattered one car’s taillight, smashed another’s front end, and skidded into a trash can.
7. Felice ordered a hamburger for lunch and cut it into small pieces.
8. Some of the animals in his paintings look like dragons or other fantastic creatures from an imaginary world.
Exercise 7 Practice: Recognizing Verbs in a Selection
from “The Tell-Tale Heart”
This selection is from “The Tell-Tale Heart,” a horror story by Edgar Allan Poe. In it, an insane murderer has killed an old man and buried him under the floor. When the police arrive, they find nothing, but the murderer is convinced that he—and the police—can hear the old man’s heart beating under the floor. In this selection, the murderer describes what he feels as he hears the heart beat louder and louder.
Underline all the verbs in the selection. Notice how a careful choice of verbs can make writing exciting and suspenseful.
The officers were satisfied. My manner had convinced them. I was singularly at ease. They sat, and while I answered cheerfully, they chatted of familiar things. But, ere* long, I felt myself getting pale and wished them gone. My head ached, and I fancied* a ringing in my ears: but still they sat and still chatted. The ringing became more distinct—it continued and became more distinct: I talked more
❹ Identify the subjects of sentences. TEACHING TIP
freely to get rid of the feeling: but it continued and gained definitiveness—until, at length,* I found that the noise was not within my ears.
No doubt I now grew very pale—but I talked more fluently, and with a heightened voice. Yet the sound increased—and what could I do? . . . I gasped for breath—and yet the officers heard it not. I talked more quickly, more vehemently;* but the noise steadily increased. I arose and argued about trifles, in a high key and with violent gesticulations,* but the noise steadily increased. Why would they not be gone? I paced the floor to and fro with heavy strides, as if excited to fury by the observation of the men—but the noise steadily increased. Oh God! What could I do? I foamed—I raved—I swore! . . . It grew louder—louder—louder! And still the men chatted pleasantly, and smiled. Was it possible they heard not? Almighty God! —no, no! They heard!—they suspected!—they knew!
*ere: before
*fancied: imagined
*at length: after a time
*vehemently: furiously
*gesticulations: gestures
RECOGNIZING SUBJECTS
After you learn to recognize verbs, you can easily find the subjects of sentences because subjects and verbs are linked. If the verb is an action verb, for example, the subject will be the word or words that answer the question “Who or what is doing that action?” Follow these steps to identify the subject: sentence with an action verb: The cat slept on my bed.
Step 1: Identify the verb: slept
Step 2: Ask, “Who or what slept?”
Step 3: The answer is the subject: The cat slept on my bed. The cat is the subject.
If the verb is a being verb, the same steps apply to finding the subject. sentence with a being verb: Clarice is his cousin.
Step 1: Identify the verb: is
Step 2: Ask, “Who or what is his cousin?”
Step 3: The answer is the subject: Clarice is his cousin. Clarice is the subject.
Just as there can be more than one verb, there can be more than one subject. examples:
Coffee and a doughnut are a typical snack for my dad. His father and grandfather own a landscaping service.
Exercise 8 Practice: Recognizing Subjects in Sentences
Underline the subjects in the following sentences.
1. The students like to sit outside in the sun.
2. Sylvia Jong might have gone to the wrong classroom.
3. Biology and algebra are difficult subjects for me.
4. An owl woke me in the middle of the night.
5. Lorraine and Pierre have family members in Haiti.
6. Smoking is becoming an expensive and socially unacceptable habit.
7. Greed and arrogance led Carter into a mess he could not get out of.
8. Peanuts can cause dangerous allergic reactions in some people.
Exercise 9 Collaborate: Adding Subjects to Sentences
Working with a partner or group, complete the following paragraph by adding subjects to the blank lines. Before you fill in the blanks, discuss your answers and try to come to an agreement about the worst movie, the worst music video, and so on. When you have completed the paragraph, share your answers with another group or with the class.
This year has seen many achievements in the arts and entertainment, but it has also seen many creative disasters. On movie screens, there have been some terrible movies. Without a doubt, ___________________________ was the worst movie of the year. It should never have been made. On television, ___________________________ was the worst and also the most irritating show. Every time I see it, I want to turn it off or kick in the television screen. ___________________________ and ___________________________ take the prize for the worst actor and actress of the year. They should consider other careers. In the field of music, ___________________________ ranks as the least successful music video of the year. ___________________________ is the most annoying song because the radio played it far too often. Last, ___________________________ is the most annoying singer.
Collaborate
❺ Identify prepositional phrases and correct word order.
TEACHING TIP
MORE ABOUT RECOGNIZING SUBJECTS AND VERBS
Recognizing the Core Subject
When you look for the subject of a sentence, look for the core word or words; do not include descriptive words around the subject. Look for the noun (people, places, or things), not for the words that describe it.
the core subject:
Interesting digital texts are needed to engage students.
Cracked sidewalks and rusty railings made the neighborhood unwelcoming.
Prepositions and Prepositional Phrases
Prepositions are usually short words that often signal a kind of position or possession, as shown in the following Info Box.
INFO BOX
Some Common Prepositions
aboutbeforebyinsideonunder abovebelowdownintoontoup acrossbehindduringlikeoverupon afterbeneathexceptnearthroughwith amongbesideforof to within aroundbetweenfromofftowardwithout at beyondin
TEACHING TIP
A prepositional phrase is made up of a preposition and its object. Here are some prepositional phrases. In each one, the first word is the preposition; the other words are the object of the preposition.
prepositional phrases:
about the house of mice and men around the bend off the mark between two treeson the stairs during class up the big hill near my shoes with his friends
An old memory trick can help you remember prepositions. Think of a house. Now, think of a series of words you can put in front of the house.
around the house through the house by the house to the house behind the house near the house between the houses under the house over the house on the house off the house from the house These words are prepositions.
You need to know about prepositions because they can help you identify the subject of a sentence. Here is an important grammar rule about prepositions:
Nothing in a prepositional phrase can ever be the subject of a sentence.
Prepositional phrases describe people, places, or things. They may also describe the subject of a sentence, but they never include the subject. Whenever you are looking for the subject of a sentence, begin by putting parentheses around all the prepositional phrases: parentheses and prepositional phrases: The park (behind my apartment) has a playground (with swings and slides).
Nothing in the prepositional phrase can be the subject. Once you have eliminated these phrases, you can follow the steps to find the subject of the sentence.
Step 1: Identify the verb: has
Step 2: Ask, “Who or what has?”
Step 3: The answer is the subject: The park. The park is the subject. By marking off the prepositional phrases, you are left with the core of the sentence. There is less to look at.
(Across the street) a child (with a teddy bear) sat (among the flowers). subject: child
The student (from Jamaica) won the contest (with ease). subject: student
Exercise 10 Practice: Recognizing Prepositional Phrases, Subjects, and Verbs
Put parentheses around the prepositional phrases in the following sentences. Then underline the subjects and verbs, putting S above the subject and V above the verb.
1. Two of my family members graduated from Columbia High School in 2017.
2. The athlete ran across the track and flew over the finish line.
3. A bunch of chocolates and a card lay on the desk.
4. The girl with the long black hair was new to the neighborhood.
5. The mud on my shoes came from a deep puddle in front of the steps.
6. Nothing except a huge bowl of ice cream can soothe the pain of that algebra test.
7. The employees worked over a long weekend to complete the project behind the new building.
8. At one point, the troops were driving through dangerous territory without clear directions.
Exercise 11 Collaborate: Writing Sentences with Prepositional Phrases
Do this exercise with a partner. First, add one prepositional phrase to the core sentence. Then ask your partner to add a second prepositional phrase to the same sentence. For the next sentence, switch places. Let your partner add the first phrase; you add the second. Keep switching places throughout the exercise. When you have completed the exercise, share your sentences (the ones with two prepositional phrases) with the class. The first one is done for you.
1. core sentence: Employees are concerned.
Add one prepositional phrase: Employees are concerned about their paychecks.
Add another prepositional phrase: Employees at the central plant are concerned about their paychecks.
2. core sentence: Eduardo studied.
Add one prepositional phrase:
Add another prepositional phrase:
3. core sentence: The lecture began.
Add one prepositional phrase:
Add another prepositional phrase:
4. core sentence: A man in black appeared.
Add another prepositional phrase:
Add another prepositional phrase:
Collaborate
Word Order
When we speak, we often use a simple word order: first, the subject; then, the verb. For example, someone would say, “He lost the key.” He is the subject that begins the sentence; lost is the verb that comes after the subject. However, not all sentences use such a simple word order. Prepositional phrases, for example, can change the word order. To identify the subject and verb, follow these steps:
prepositional phrase and changed subject–verb order: Behind the cabinet was a box of coins.
Step 1: Mark off the prepositional phrases with parentheses: (Behind the cabinet) was a box (of coins). Remember that nothing in a prepositional phrase can be the subject of a sentence.
Step 2: Find the verb: was
Step 3: Who or what was? A box was. The subject of the sentence is box
After you change the word order of this sentence, you can see the subject (S) and the verb (V) more easily.
A box of coins was behind the cabinet.
(Even though coins is a plural word, you must use the singular verb was because box is the singular subject.)
Exercise 12 Practice: Finding Prepositional Phrases, Subjects, and Verbs in Complicated Word Order
Put parentheses around the prepositional phrases in the following sentences. Then underline the subjects and verbs, putting an S above each subject and a V above each verb.
1. Across the street from my grandmother’s store is an empty lot with cracked cement.
2. By a border of yellow daisies stood a black dog with a yellow collar.
3. Behind all Mario’s tattoos and muscles hid a shy man with a longing for approval.
4. Inside her desk is a new tablet in a zippered case.
5. From somewhere in the darkened room came the loud sound of someone snoring happily.
6. Among the stuff for sale on the table is a faded photograph of someone fishing in a boat.
S V
TEACHING TIP
7. Through the halls echoed the sound of happy parents waiting to greet their children.
8. Beyond the horizon is a new adventure.
More on Word Order
The expected word order of a subject followed by a verb will change when a sentence starts with There is(are), There was(were), Here is(are), or Here was(were). In such cases, look for the subject after the verb:
S–V order with There is(are), Here is(are):
There are a supermarket and a laundromat near my apartment.
Here is my best friend.
To understand this pattern, you can change the word order:
A supermarket and a laundromat are there, near my apartment.
My best friend is here.
You should also note that even when the subject comes after the verb, the verb has to match the subject. For instance, if the subject refers to more than one thing, the verb must refer to more than one thing:
There are a supermarket and a laundromat near my apartment. (Two things, a supermarket and a laundromat, are near my apartment.)
Word Order in Questions
Questions have a different word order. The main verb and helping verb are not next to each other, except in short questions (often called tag questions).
word order in questions:
question: Did you study for the test?
(tag question version: You studied for the test, didn’t you?)
subject: you verbs: did, study
To understand this concept, you can think about answering the question. If someone accused you of not studying for the test, you might say, “I did study for it.” You would use two words as verbs.
question: Will she take that history course next semester? (tag question version: She’ll take that history course next semester, won’t she?)
subject: she
verbs: will, take
question: Is Charles making the coffee?
subject: Charles verbs: is, making
Exercise 13 Practice: Recognizing Subjects and Verbs in Questions and Here is(are), There is(are) Word Order
Underline the subjects and verbs in the following sentences, putting an S above each subject and a V above each verb.
1. There is somebody with a barking dog next door.
2. Have we driven off the main road and missed the right exit?
3. Do you expect an answer to that question?
4. Here is our chance for a quick snack.
5. Would Ms. Sung like a gift card for her birthday?
6. Over on the next block there are a barber shop and a shoe store.
7. There was a long line at the concert.
8. Can I borrow your calculator for the test?
Words that Cannot Be Verbs
Sometimes there are words that look like verbs in a sentence, but they are not verbs. Such words include adverbs (words like always, often, nearly, never, ever) that are placed close to the verb but are not verbs. Another word that is not a verb is not. Not is placed between a helping verb and a main verb, but it is not part of the verb. When you are looking for verbs in a sentence, be careful to eliminate words like often and not.
They will not accept his credit card. (The complete verb is will accept.) Mark can often repair his truck by himself. (The complete verb is can repair.)
Be careful with contractions.
He hasn’t called Maria since last weekend. (The complete verb is has called. Not is not a part of the verb, even in contractions.)
Don’t you speak Spanish? (The complete verb is do speak.)
Won’t you come to the movie? (The complete verb is will come. Won’t is a contraction for will not.)
Recognizing Main Verbs
If you are checking to see if a word is a main verb, try the pronoun test. Combine your word with this simple list of pronouns: I, you, he, she, it, we, and they. A main verb is a word such as look or pulled that can be combined with the words on this list. Now try the pronoun test.
For the word look: I look, you look, he looks, she looks, it looks, we look, they look
❻ Use verbs correctly in sentences.
For the word pulled: I pulled, you pulled, he pulled, she pulled, it pulled, we pulled, they pulled
But the word never can’t be used alone with the pronouns: I never, you never, he never, she never, it never, we never, they never (Never did what?)
Never is not a verb. Not is not a verb either, as the pronoun test indicates: I not, you not, he not, she not, it not, we not, they not (These combinations don’t make sense because not is not a verb.)
Verb Forms that Cannot Be Main Verbs
There are two verb forms that are not main verbs. An -ing verb by itself cannot be the main verb, as the pronoun test shows.
For the word taking: I taking, you taking, he taking, she taking, it taking, we taking, they taking
If you see an -ing verb by itself, correct the sentence by adding a helping verb.
He taking his time. (Taking, by itself, cannot be a main verb.) correction: He is taking his time.
The other verb form that cannot be the main verb is called an infinitive. An infinitive is the form of the verb that has to placed in front of it. The Info Box lists some common infinitives.
INFO BOX Some Common Infinitives
to call to eat to live to smile to care to fall to make to talk to drive to give to run to work
Try the pronoun test and you’ll see that infinitives can’t be main verbs:
For the infinitive to live: I to live, you to live, he to live, she to live, we to live, they to live
If you see an infinitive being used as a verb, correct the sentence by adding a main verb.
He to live in a better house. correction: He wants to live in a better house.
The infinitives and the -ing verbs just don’t work as main verbs. You must put a verb with them to make a correct sentence.
Exercise 14 Practice: Correcting Problems with Infinitive or -ing Verb Forms
Most—but not all—of the following sentences are faulty; an -ing verb or an infinitive may be taking the place of a main verb. Correct the sentences that have errors.
1. Nobody in the store paying attention to the customers.
2. A lack of quality jobs in our state sending many people into debt.
TEACHING TIP
Another random document with no related content on Scribd:
II.21) Berlin, 1856 január 30-án.
Későre kaptam meg a Magyar Sajtó 149-ik számát, melyben ön Signora Ristori czimű czikkemet megtámadja. Ez az oka, hogy feleletemmel csaknem elkéstem. Nem baj. Néhány czikkére teendő megjegyzésem most se fölösleges, s fölhívásom, a melyet önhöz intézek, még most is teljesíthető.
Az ön czikke, pár indokolatlan állítás s néhány alkalmasint szerepeiből emlékében maradt dagályos phrásison kívül, nem foglal magában egyebet, mint a már mástól reám kimondott hazafiatlanság vádját. E kényelmes és népszerű vád mindenütt divatos, de sehol se annyira, mint nálunk, a minek, fájdalom, megvan a maga igen természetes oka. Angolországban nem egy journalista vádolja Dickenst és Thackerayt hazafiatlansággal. Miért? Mert kiméletlenül leplezgetik föl az angol társadalom sebeit. Én végtelenül kevesebbet tettem, csak színészeink hanyagsága, tragédiaköltőink könnyelműsége s közönségünk philister hajlamai fölött humorizáltam s önök mégis oly érdemet tulajdonítanak nekem, a minővel e két nagy regényíró bír.
Ezután nem fogok többé vitatkozni e vád ellen, sőt úgy fogom venni, mint bókot. Valóban kezdek büszke lenni az önöktől reám ruházott hazafiatlan czímre, ha elgondolom, hogy kit neveznek önök hazafias kritikusnak. Önök szerint – legalább beszédeik és tapasztalataim után azt kell sejtenem – az a hazafi kritikus, a ki fejtegetés és birálat helyett üres phrásisokat farag; leplezi fogyatkozásainkat, mégis előhaladásunkban remél, kérkedőn hirdeti dicsősségünket s a tehetséget a nem tehetséggel, az érdemet a nyegleséggel egy sorba helyezi; rosszakaratnak hirdeti az elvek jogos szenvedélyét s a magánérdekek szenvedélyének hódol, tekintélyt követel, épen oly pártos, mint következetlen, untalan a
haza nevét koptatja s azt hiszi, hogy ezáltal már szolgálta is.
Idézzek-e adatokat? Ezelőtt egy évvel idéztem eleget, noha csak egyetlen lapból, ha kivánják, idézni fogok többet és tízannyit. Én ennek a kritikának határozott és kérlelhetetlen ellensége vagyok, mert nevetségessé tesz bennünket az idegenek előtt; mert nem termékenyíti az irodalmat; mert eszmezavart idéz elő; mert lehangolja a becsvágyat; mert hizeleg a hiúság szeszélyeinek; mert fölbátorítja a könnyelműséget és hanyagságot.
Van-e szükség kritikusra vagy nincs? ez oly kérdés, mely irodalmunkban újra föllátszik merülni. Elég szégyen, hogy e kérdésről még most is vitáznunk kell, miután oly kritikusaink voltak, mint Kazinczy, Kölcsey, Bajza, Erdélyi, s munkálkodásaik oly jótékony hatását mutatják föl irodalmi évkönyveink. Részemről nem vitázok s utasítok minden írót s olvasót irodalmunk multjára. Vigasztalásul mégis mondhatók mindenkinek annyit, hogy a kritikus nagy költőt és művészt épen úgy nem teremtett soha, mint nem tudott elnyomni. A nagy költő és művész, azon a nagy befolyáson kívül, melyet kora gyakorol reá, mindig maga teremti magát, ha van elég tehetsége s ha nem restel mindent megtenni tehetségének kifejtésére. A kritika csak az utat egyengeti számukra, csak az ízlés érdekeit védi, csak gyönyörködik és haragszik; csak tapasztal, észlel, fejteget s hátrahagyja tanulmányai és küzdelmei tanulságát, melynek a legnagyobb költő is hasznát veheti, ha a legtöbb esetben nem is föltétlenül. Szigorú legyen-e a kritika vagy nem, az másodrangú kérdés, a fődolog az, hogy legyen elve, jelleme és mértéke. Én a szigorú kritika híve vagyok, mert visszahat kedélyemre azon csaknem a nevetségességig ment üres engedékenység és pártosság, a mi irodalmi közlönyeinknek majdnem mindegyikében divatos, mert meg vagyok győződve, hogy irodalmunk e válságos korszakában szükség van őszinte, szigorú szóra, sőt éles gúnyos hangra is, mind az írók, mind a közönség irányában.
Miért magasztaljam én a mi közönségünket, midőn kötelességét csak félig teljesíti azzal, hogy bizonyos irányban némi élénkülő részvétet mutat irodalmunk és művészetünk iránt? Ez a közönség
untatlan ajkain hordja a nyelv és nemzeti műveltség ügyét és érdekében sokkal kevesebbet tesz, mint a mennyit tehetne.
Nem szégyen-e, hogy egyetlen tudományos folyóiratunk a részvétlenség miatt nem felelhet meg hivatásának? Nem szégyen-e, hogy közönségünkben nem találkoznak annyian, a kik részvények útján, mi másutt is szokás, egy irodalmunkhoz méltó tudományos folyóiratot alapítsanak, mely a tudományok európai fejlődését figyelemmel kisérhesse és hazai tudományosságunkal is előmozdítsa? Ezelőtt húsz évvel az akkori szükségekhez képest volt ilyen folyóiratunk. Most alig van. Ezelőtt tíz-húsz évvel volt kritikai folyóiratunk, sőt voltak különféle szakfolyóiratunk is. Most alig van egy-kettő. Nem szégyen-e, hogy oly művekből, melyek fordításban idegen nemzeteknél is figyelmet gerjesztettek, nálunk alig kél el néhány példány? Nem szégyen-e, hogy kevés kivétellel azoknak az íróknak van legtöbb közönségük, a kiknek a legtöbb ismerősük vagy oly jóbarátjuk van, kik elég fáradhatatlanok összehajhászni az előfizetőket. Valóban, ha szavaim hatását remélhetném, a gúny és fájdalom legélesebb fegyvereit használnám közönségünk ellen, mely kegyúrnak, maecenásnak hiszi magát s még kötelességét sem teljesíti egészen.
Miért ne legyen szigorú a kritika az írók irányában is? Csecsemő korát éli e irodalmunk, nincs-e, ha nem is nagy, de elég díszes multja? Nem voltak-e, nincsenek-e oly íróink is, kik akármily irodalomban becsülettel megállhatnának? Miért ne legyen önérzetünk, melylyel a mult emléke s a jövő reménye egyaránt emeljenek? Miért ne követeljünk egymástól többet, mint a mennyit adunk; annyit, a mennyit adhatnánk. Miért álljunk össze egymás dicsőítésére azért, hogy ellenségeinknek jogos szatirákra, sikerült torzképekre adjunk alkalmat? Aztán elvégre is a művészetet és irodalmat soha sem tarthatja fön, csak emelheti a pusztán nemzeties részvét; szükségeseké kell magukat tenniök, különben elvesznek, haszontalanokká válnak. Nekem kevés hítem van oly irodalomba, mely csak a nemzeti érzésre támaszkodik s nem egyszersmind a tudománynak és míveltségnek a viszonyokból követelt szükségeire. Sötét világfájdalmas nézet – mondhatják sokan. E vád ellen sem fogom többé védeni magam; úgy veendem, mint bókot, szánakozván
azon derült méretű boldogokon, kiknek oly jó kedvök van Még egyszer mondom, hogy az irodalomnak és művészetnek szükségesekké kell magukat tenniök s ezért tartozik az itészet magasabb szempontokból kiindulva. Ezt próbáltam én meg néhány czikkben a szépirodalmat illetőleg, melyben némi jártasságom van, s nem vádol a lelkiismeret, hogy rosszat tettem. Bár kisértenék meg mások is ugyanezt irodalmunk más ágaiban s többi készültséggel és kitartással, mint én. A mozgalom élet jele, a nyugalom lassú halál. Előbbre kell vinnünk szükségesebbé kell tennünk irodalmunkat s minden lehetőt megtennünk érdekében, a mit még nem tettünk meg. Ez legyen az irodalomi kritika és közönség jelszava. Ez eszme nem ábránd, álmodozás, sőt nagyon is rideg, fájó és gúnyos igazság. De miért beszéltem én mindezt – mondhatja ön – hiszen önt csak a színház és tapsok, csak a dráma és jó szerepek, csak költői, azaz magasztaló birálatok érdeklik. Igaza van. Hadd szóljak hát ezekről.
A fővárosi közönség tiszteletet érdemel, hogy köteleségét híven teljesíti és színházán annyi részvét és szeretettel csügg. De vajon minden tiszteletünk mellett nem lehet-e megrónunk azon tulajdonságát, hogy a magasabb, a valódi drámai költészet iránt nem viseltetik elég érdekkel? Én voltam tanuja színházunkban oly jelenetnek, melyben a közönség fölfedezte, hogy Shakspeare nem nagy költő. Tapasztaltam, hogy a páholyok legtöbbször társalogni szoktak, midőn az úgynevezett szavalati drámák kerülnek színpadra. Az sem kerülte el figyelmemet, hogy a színésznő szép öltözékével néha nagyobb hatást idézett elő, mint játékával; hogy némely színész modoros fogásait inkább megtapsolják, mind szerepének valóban művészien csinált részeit. Ezt önön is tapasztaltam. A szinészek jól tudják mindezt, valamint a költők is s nincs annyi büszkeségük, hogy a közönséget, alázó hódolat helyett, meghódítani igyekezzenek, közönségünk igen sokszor nem annyira a költők és színészek becsvágyát táplálja, mint inkább hiúságaiknak hizeleg; nem annyira azon igyekszik, hogy színházunkban a költészet és magyar szó bájai tartsanak ünnepet, mint inkább, hogy látványa és puszta időtöltése legyen. Aztán a koszorú is oly olcsó lett már, hogy maholnap ingyen adják, míg a sok kihívás miatt utoljára éjfélig fog tartani az előadás. Miért ne legyen a szellemi
jutalomnak becse? Miért váljék a taps és koszorú költészete a legridegebb prózává? Mindezt, sőt ennél többet is tartozik elmondani a kritika s ha a közönség sértve érzi magát, szabadságában áll pedansnak nevezni a kritikust, ki aztán ismét azzal vigasztalhatja magát; bizony ez többé kevésbbé másutt is úgy van azon különbséggel, hogy másutt a színház ügye nem oly jelentékeny, mint nálunk.
S vajon a színészet irányában mért ne legyen szigorú a kritika? Mai szülött-e színészetünk s félszázados multja nem elég díszes-e? Igaz, szinházi viszonyaink nem állanak a legjobban, de szinészeink állása eléggé biztosítva van arra, hogy művészetöknek élhessenek. Miért ne kivánjunk tőlük igyekezettel, előhaladását, tanulmányt. Miféle eredményt idéztek elő engedékeny birálataink? Ösztönzés és önérzet helyett oly fönhéjázást, melyet ha valaki illetni mer, csaknem a gonosztevő hirébe jő, oly önelégültséget, mely csak nevetséges lenne, ha nem volna egyszersmind számandó is. De a szigorú birálat csak elkeseredést, csak daczot szül – mondhatja ön, állítását saját példájával igazolva mind a multból mind a jelenből. Meglehet. De a kritika nem tartozik számba venni az egyéni szeszélyeket, s ha helyes eszméket fejteget, mindenesetre szélesbbíti az ízlési látkört, gondolatokat ébreszt s elébb utóbb némi jó eredményt szül, ha nem is épen annyit, mennyit az itész jóhiszeme remél. S miért legyen az itész engedékeny a drámaírók iránt? Annyira kevés önérzetük legyen-e, hogy oly gyönge műveket is magasztaljunk, minöknél már jobbakat birunk? Miért ne követelhetnök drámairodalmunk továbbfejlődését? Miért ne mondjuk drámaíróinknak, hogy ha szeretik a dicsőséget, szeretniök kell az utat is, mely oda vezet? Igaz, drámaíróink nincsenek oly jól díjazva, de a díj és jutalom még sohasem teremtett jó drámát. Francziaországban elég jól vannak díjazva a drámaírók mégis elég haszontalan művet írnak. Schiller negyedrész annyit se kapott drámáiból, mint amennyit a sok mostani rossz német drámaíró kap, mégis a német drámairodalom egyik alapítója lett. Katona nem, hogy kapott volna valamit «Bánkbán»jáért; sőt belé vesztett, mégis oly művet írt, melyre akármely nemzet csaknem oly büszke lehetne, mint mi.
A díj igen szükséges, igen jó, de nem minden. Tekintsünk vissza irodalmunk multjára, s tanuljunk meg onnan valamit, mit, úgy látszik feledni akarunk. Kifizette meg Kazinczynak azt, hogy egész életét nyelvünk megújításának s irodalmunk emelkedésének szentelte?
Senki; de azért ő nem csüggedt el, hatás-e Vörösmartynak eleinte egyenként többet azon művekért, melyekkel költészetünkben korszakot alkotott, mint a mennyit mi kapunk néhány jelentéktelen hirlapi czikkeinkért? Nem, s ő mégis tudott dolgozni. Eszményies, ábrándos fölfogás, fogják mondani sokan, de én tényekről, személyekről szólok, kiknek oly sokat köszönhet irodalmunk, nemzetiségünk, becsületünk. Ne vénüljünk meg, mielőtt még ifjak lettünk volna, ne engedjük kialudni szívünkben a lelkesedést, ha mindjárt többet kellene is szenvednünk érette, mint elődeink!
Most áttérek az ön czikkének azon két indokolatlan állítására, melyekről föntebb emlékeztem.
Ön így szól: «Miként fogja föl e fohász (tudniillik az én czikkem) a tragédiát, vagy általában fölfogja-e?… abba most nem ereszkedem, csak azt jegyzem meg, hogy ez a sopánkodás, egyéb gyarlóságai mellett, még csak nem is eredeti, hanem utánzása és visszhangja azon híres franczia classikai párt sápítozásainak, mely azért vált leginkább bohózatossá, mert a franczia classicitást állította föl, mint legmagasabb eszmény képét az újkori tragédiának». Mi módon juthatott ön e gondolathoz, nem tudom elképzelni. Alkalmasint ez is olynemű geniálitás és szívbensőség, a mit az én prózai és szívtelen gyengeségem föl nem foghat. Ristori-czikkem távolról sem fejtegette a tragédia alapelveit; a franczia drámai iskolának pedig se classikai, se romantikai elméletét nem állította föl eszményképül. E mellett régibb czikkeimben annyira nem hirdettem soha a franczia classikai iskola idő és hely egységét s más sajátságait, hogy ezekkel épen homlokegyenest ellenkező nézeteket fejtegettem, mindig Shakespearere hivatkozva. Legfeljebb Alfierival állhatna ön elő. De mit mondodtam én? Azt, hogy Alfieri bárminő iskolához tartozott is, valódi költő, oly drámaköltő volt, kihez hasonlót a németek Goethén és Schilleren kívül nem tudnak fölmutatni. Vajon iskoláját védtem-e? Vajon nem költői, tehetsége mellett szolaltam-e föl a német kritikusok ellenében, kik iránta igazságtalanok? Vajon Racine és
Corneille költői tehetségét nem ismerték-e el a franczia romantikai iskola vezérei s legelhatározottabb hívei is, noha iskolájokat a leghevesebben támadták meg? Aztán Mirrá-ját nem mondotta-e a legkétesebb becsű tragédiának, a mit ön jónak látott elhallgatni, hogy erkölcstelennek mutathasson be, mint a ki egy lánynak atyja iránti szerelmébe gyönyörködöm? Vajon nem azzal vádoltam e mindig tragédiaíróinkat, hogy az erkölcsi világrend törvényeit nem értik eléggé, s épen azért nem képesek előidézni se erős tragikai összeütközést, se költői igazságszolgáltatást? Hogy ön mindezt nem akarja tudni. Nem csodálkozom, mert tudom, hogy nálunk az a legdivatosabb polemia, mely az eszméket nem támadja meg, hanem elfacsarja és haszontalankodik, de azon megint ön csodálkozhatnék, ha én az ily eljárás iránt a legkisebb tisztelettel is viseltetem. A mi egyébiránt az önök erkölcsi és aesthetikai elveit illeti, azokat épen nincs kedvem magamévá tennem.
Ha ön föntebb idézett soraiban nem a tragédia elméletére czéloz, hanem arra, mit azok nem jelenthetnek; a tragédia elvállására s azt hiszi, hogy én azon tragikai stil és hagyományok iránt, mit a classikai dráma a franczia és olasz színészetben hátrahagyott, rokonszenvvel viseltetem, akkor mond valami olyant, a mit Ristori czikkemből kiolvashatni. A franczia classikai dráma igen természetes okoknál fogva nagy mértékben kifejté a franczia színészetben a pathoszt, az emelkedett szavalatot. Mint mindennek, úgy ennek is megvan a maga árnyoldala, de fényoldala oly nagy, hogy a franczia színészet dicsőségét alkotja. Corneille és Racine nem hijába írták oly szépen, mindig találkoztak színészek és színésznők egész Rachelig, kik verseikkel elbájolják a félvilágot. Bármennyit gunyolódjanak a németek a franczia színészet pathoszával, ők a szavalatban soha sem tudtak annyi bájt fejtene ki, annyi hatást idézni elő s hijába hivatkoznak az angolokra, kik hasonlókép nagyra becsülik a pathoszt, a minek mi is tanúi lehettünk Aldriage vendégszerepléseikor.
A franczia classikai dráma másfelől nagyban elősegíté a színészeti plastika kifejlődését is. A költők tárgyaikat nagyrészt a görög vagy római mythologiából és történetekből vévén, már maga az öltözék kényszeríté a színészeket némi plastikára, a mit a régi
classikai irodalom és művészet iránti rokonszenv még inkább elősegített. Teljességgel nem szándékozom a franczia classikai dráma elméletét akkor védeni, midőn azt már az idők és kritikusok egyaránt megbuktatták, csak azon hagyományait érintem röviden, melyeket a franczia színészetben hátrahagyott. A franczia classikai dráma sok tekintetben szembe tette magát a keresztyén világnézettel s így nélkülöznie kellett korunk legerősbb tragikai elemeit; továbbá az idő és hely egységével tűrhetlen békót fűzött a költőkre; míg végre a jellem alkotásban soha sem emelkedett az egyéniségig, csak typosokat teremtett, a szenvedélyeknek csak általánosított képviselőit festette. Azonban az általánosított szenvedélyeket a költészet és ékesszólás nagy erejével állítá elő s hozzá szoktatta a szinészeket a szenvedélyek élénk festéséhez, a mit ezek már csak azért is kénytelenek voltak megtenni, hogy az egyéniség hiányát valami egyébbel pótolják. Az élénk és pathetikus franczia nép oly előszeretettel csüggött a classikai dráma e színészeti hagyományain, hogy midőn a romantikai iskola győzelemre jutott is, ezek csak módosultak de nem vesztették el jogaikat. Mindez miért ne érdemelné meg a magyar itészek és szinészek figyelmét. Miért ne mondhatná valaki közülünk, hogy a német színészet befolyása nem volt reánk mindig jótékony s nem árt másfelé is tekintgetnünk? Miért ne mernök sejteni, hogy nyelvünk hangzatosbb mint a német és több és másnemű pathoszt kíván? Miért ne higyjük, hogy szónoki nép vagyunk, s nem ártana, ha e művészetet színészeink is mívelnék, midőn más úgysem mívelheti? Miért ne erősíthetnök, hogy az egyénítés, mi az újabb színészet legnagyobb hódítmánya, s miben az angolok és németek annyira kitünők, nem hogy kizárnák pathoszt, de a szükséges módosítások mellett épen megkívánja? Miért ne kívánhatnók meg, hogy a magasabb tragédiákban bizonyos tragikai stylünk alakuljon meg, annyival inkább, hogy e tekintetben már birunk némi hagyományokkal is? – Miért ne bölcselkedhetnék valaki e kérdésekről egy franczia vagy olasz előadás erős benyomásai után? Én ugyan Ristori czikkemben mindezt nem tevém, csak a közönség, tragédiaírók és színészek kölcsönös vádjai fölött humorizáltam; csak a szavalat és pathosz mellőzése, csak azon nyugodtság és hidegség ellen keltem ki, mi tragédiáink előadásaiban uralkodóvá
vált, de ha tettem volna is, követék-e valami nagy bűnt? Mindebből láthatja ön, hogy nem vagyok épen a legrosszabb akaratú ember, sőt az ön kedvéért fölveszem egy pillanatra a jó ember szerepét is. Ezennel kinyilatkoztatom, hogy én megnem bocsájtva semminemű hanyagságot, nem bámulva semminemű és bármennyire bámult ferdeséget, az ön és más jelesb színészeink és színésznőink tehetségeit, őszintén becsülöm s ha a tragödiákban igen sokkal kevésbbé méltánylom önöket, mint más itész, annak oka az én polemikus itészetem, mely szépirodalmunk és színészetünk néhány vezérelvét ostromolja s nem annyira a tehetségek fényoldalait tünteti föl, mindinkább iskoláik árnyoldalaira mutat. Nem tudom, érti-e ön e mondatot, de magyarul van mondva s épen nem új eszme.
Lássuk most már azon második indokolatlan állítást. Ön azt mondja, hogy e mondatomnak: «Az ő (Ristori) érdemei nem pusztán a franczia, olasz színészeti iskola kitünő sajátságain alapulnak, melyeket annyira hűn képvisel» – nincs értelme. Hogy miért, azt természetesen nem mondja meg. Ennek így is megvan a maga értelme, de még inkább meglesz, ha ön a rá közvetlenül következő mondatot is elolvasná, mely ez: «Neki meg van az a sajátsága, mi minden művészetben csak a lángészi stb.» Ebben se logikus, se æsthetikai ellenmondas nincs, s azt teszi, hogy a Ristori érdem, nem pusztán a franczia-olasz színészeti iskola kitünő sajátságaié, melyek már magokban is nagy hatásnak, hanem egyszersmind a lángészé.
Ennyit nem annyira feleletül az ön czikkére, melyben egyetlen a dologra vonatkozó gondolat sincs, hanem inkább rövid itészi pályán némi igazolással, melyről ha nem is örökre, de legalább egy időre lelépni szándékozom. De mielőtt lelépnék, még végig akarok önnel vivni egy harczot a tragödia fölött, ha mindjárt tragikomikailag ütne is ki. Ön azt mondja: miként fogom én föl e tragédiát, vagy egyátalában fölfogom-e, abba most nem ereszkedik. De kérem, én fölhívom, hogy ereszkedjék bele és fejtse ki nézeteit szemben az enyéimmel. Azonban nézeteimet a tragédiáról nem fogja megtalálhatni Ristoricikkemben, melyben majd semmi sincs, mi határozottan ide vonatkozhatnék. Elméletem a tragödiáról leginkább fellelhető Diocletian-ról írt birálatomban, mely a Pesti Napló mult évi folyamának valamelyik szeptemberi számában jelent meg. Ez épen
nem kimerítő czik, csak könyed hirlapi dolgozat, mint minden czikkem, de elég arra, hogy kimerítő vitatkozást alapjául szolgáljon. Kiváncsi vagyok hallani az ön nézeteit, mert őszintén megvallom, hogy azokat eddigi czikkeiből sehogy sem tudtam kivenni, s azt hiszem ezzel más sincs különben.
Aztán a tragédia elméletéről vitatkoznunk épen nem fölösleges, mert irodalmunk e tekintetben igen szegény. Tehát harcz és háború!
Hadd kürtöljön a várkapus, nyiljanak meg a sorompók, csattogjon a fegyver, s a közönség készüljön egy mérges párviadal szemléletére, mely ha nem is fog oly nagyszerűen kiütni, mint a Toldié, de talán méltó lesz arra, hogy Toldy irodalomtörténetébe följegyezze. Akár én essem el, akár ön, küzdelmünk az irodalomra nézve nem lesz minden haszon nélküli. Azonban előre figyelmeztetem, hogy a dologhoz kell szólania, különben ott hagyom önt is, mint Török Jánost s ön is kénytelen lesz maga önmagát sebezni össze. Egyébiránt lehet ön szenvedélyes, eszmékért szabad szenvedélyesen küzdeni; lehet gúnyos is, e fegyvert nagy írók is használják, csak azokat a czifra phrasisokat kerülje, melyeket úgy látszik, költészetnek képzel, de én prózának is kevesellek s a polemia legtöredékenyebb fegyvereinek tartok.
Ön bizonyosan engedni fog fölhívásomnak, különben azt a jogos gyanút kelti föl, hogy inkább szeret kötekedni, mind irodalmilag polemizálni s több bátorsága van vádakkal állani elő, mint eszmékkel. Tegyen ön bármit, én mindenkép ki leszek elégítve, s ha kritikai pályám fölött pálczát tört is a közönség, azt a mivel bevégzem, alkalmasint méltányolni fogja; mert vagy az eszmét polémiájára adok alkalmat, vagy leálarczozok egy fönhéjózó és eszme nélküli polemikust.
III.22) Berlin, április 26-án.
Ön a mult év végén megtámadván Ristoriról írt czikkemet, a többek közt azt mondá rólam, hogy a tragédiát nem értem. Erre bátor valék fölhívni önt, hogy állítását indokolja és fejtse ki nézeteit szemben az enyéimmel, s minthogy Ristori-czikkemben semmi sincs, a mi szorosan a tragédia elméletére vonatkoznék, utasítám önt oly czikkemre, a Szigligeti Diocletián-járól írt birálatomra, mely épen ezt fejtegeti. Ez által nem egyebet akartam elérni, mint azt, hogy az ellenem megindult hazafiuskodó polemiát az æsthetikai térre vigyem, a hova tulajdonkép tartozik s ott vagy az eszmék polemiájára adjak alkalmat, vagy leálarczozzam önt, mint fenhéjázó és eszme nélküli polemikust.
S miként fogadta ön fölhivásomat? Egyszerűen visszautasítá, azt mondván rólam, hogy velem vitába nem bocsátkozhatik, mert ahhoz nekem se «szellemi erőm» se «szakértelmem» se «tapasztalatom» se «érettségem» se «érzékem» nincs. Jól van. De ha ön engemet, mint írót ennyire megvet, nem kellett volna annyira figyelmére méltatnia, hogy megtámadjon; vagy ha kegyeskedett leereszkedni hozzám s azt mondani rólam, hogy a tragédiát nem értem, méltóztatott volna egyszersmind állítását indokolni is, össze meg összetörvén a tragédiáról írt elméletemet. Mibe került volna ez önnek? Óriási ereje mily könnyen semmivé tehet vala oly törpét, a minő én vagyok. Ugyan miért nem tett semmivé? Mennyi dicsőség háromlot volna önre! Azok a lyrai költők, a kikkel én oly igazságtalanul bántam, fönséges ódákban halhatatlanították volna önt; a szinésznők és szinészek, kiket én néha megróni mertem, a közügyért félre téve minden személyes rangkórt, lakomát rendeztek volna az ön tiszteletére s Török János, ez idő szerint legnagyobb hazafi, kit én elég rossz szivű valék rágalmazni, elérzékenyülve nyújtotta volna önnek a hazafikoszorút s mindig compact betűkkel
szedette volna az ön nevét vezérczikkeiben újdonságaiban is, mint a Széchenyiét és Komlóssy Idáét. Mennyire elvakithatta önt a büszkeség, hogy mind ezt nem gondolta meg.
Hagyján! Csakhogy igazán meg tudott volna vetni engem. De ön nem képes elég büszke lenni, sőt még elég gőgös sem. Végetlenül jobban játszik a színpadon, mint a tárczában. E tárczai vendégszereplése sehogy sem sikerült. Mennyit nem beszél ön az egyenítésről s mennyire nem tudja önmagát, mint büszke művészt egyéníteni. Higyje meg, e szerepet nagyon rosszul játsza. Mindjárt az első jelenetben nagy hibát ejt. A büszke művész, a ki engem oly mélyen megvet, nem átalja oda alázni magát, hogy velem három hónapig foglalkozzék. Ez oly ellenmondás, melyet még Török János sem tudna összeegyeztetni, pedig ő az effélékben figyelemre méltó furfangosságot fejt ki. Úgy van: ön büszkén visszautasítja ugyan fölhivásomat, de ugyanakkor egyszersmind czikkeket kezd meg ellenem, melyekből ötöt három hónap alatt szerencsésen be is végezett. S mit foglalnak magukban e nagy erőlködések közt írt czikkek? Vajon bonczolat alá veszik-e az én tragédiáról írt elméletemet? Nem, hiszen ön engemet megvet, nem akar vitázni velem, legkevésbbé oly dologról, mi megérdemli a fáradtságot. Mit tesz hát ön? Birálni törekszik azon czikkemet, melyben önt vitára hivtam föl. Azonban e czikkemben újra semmi sincs, mi szorosan a tragédia elméletére vonatkoznék, mert az nem akart egyéb lenni, mint felhívás, itészi eljárásom igazolása s felvilágosítása azon két ráfogásnak, melyek ön első czikkének egész tartalmát tették. E szerint önnek úgynevezett birálatában, igen természetesen, e pontok védveit kellett volna ostromolnia. S mit tesz ön? Megtámadja nézeteimet a tragédiáról, vagy jobban mondva holmi összetépett, elfacsart mondataimból, oly mesterséggel, melyet a legutolsó zugprókátor is megvetne, oly széptani nézeteket következtet és fog reám, melyeket soha nem vallottam. Hova sülyed az ön büszkesége? Csaknem Fallstaff mesterségéig. Valóban Fallstaff nem mond annyi valótlanságot, mint a mennyi ráfogást ön használ ellenem czikkeiben. Sajnálom egész vitánkat. Nem kellett volna alkalmat adnom arra, hogy a legelső magyar színész s annyira kitünő æsthetikus magát ennyire compromittálja, ha ugyan
journalistikánk némely pontokban nem kezdene oda jutni, hol többé semmi se compromissio.
Most már mit csináljak önnel, miután az eszmék polemiája lehetetlenné vált köztünk? Leálarczozzam-e mint fenhéjázó és eszme nélküli polemikust? Nem teszem, mert ha tenném, négy nagy tárczát kellene tele irnom s öt-hat napig untatnom a közönséget azzal, hogy én ezt meg ezt mondottam, s nem azt, a mit ön reám fog; nogy állitásaimnak értelme ez meg ez, s nem az, a mit ön mond; hogy innen is amonnan is kikapott mondataimat így meg így ferdíti el; hogy itt meg itt nem ellenem beszél s tulajdonkép mindent, helyest és helytelent, össze-viszza zavar s egyetlen gondolatot sem fejt ki végig. Nem lehet visszaélnem e lapok szerkesztője és olvasói türelmével, kik különben is már megunták az én hosszadalmas Ristori-peremet. Aztán azt hiszem, hogy ön az én segítségem nélkül is eléggé leálarczozta magát. Minthogy azonban ezt se ön, se mindenik olvasó nem tartozik elhinni, ezennel győzöttnek nyilatkoztatom magamat; önnek engedek minden diadalt, leteszem fegyvereimet, föltétlenül meghódolok s eltűröm, hogy valamikép Török János magát nem rég («Magyar Sajtó» 97. sz.) Megváltónkhoz hasonlította, kiről a gonosz és irástudó farizeusok kétélü fegyverei visszapattantak: úgy ön Hunyady dicsőségével kérkedhessék, kin Cilley ármányai megtörtek s az egész színházi személyzet elénekelhesse fölöttem: «Meghalt a cselszövő, nincsen többé viszály!»… Úgy hiszem e nyilatkozatommal megelégszik ön s épen nem fogja rossz néven venni, ha daczára föltétlen meghódolásomnak, polemiája egyetlen pontjára pár megjegyzést teszek. Nem cáfolni akarok, isten mentsen, sőt ellenkezőleg ön legsúlyosb vádját szándékozom igazolni, bevallván bünömet. Utolsó czikkének végén ön ezt mondja: «A költőről jut eszembe, hogy Vörösmarty utolsó költeményére, a «Vén czigány»-ra ez a berlini polemikus oly értelemben fejezte ki kritikáját, hogy e költeménynek csupán a feje (első verse) emberi: a többi része se nem hús, se nem hal, mint Fallstaff jegyzi meg a csaplárosnéról. Tanulságos példa ismét arra, mikép szokott a hivatlan itészkedő saját magára irni legkegyetlenebb birálatot. Ime ez a polemikus itészkedő világosan
kimondja magáról, hogy neki sem a költői mélységhez érzéke, sem a művészi nagyságról fogalma nincs.»
Ön geniális ember lévén, ki gondolkodás nélkül, öntudatlan szokott irni, alkalmasint nem tudja, hogy e sorokban tulajdonkép mit fejezett ki. Azért megmagyarázom. Ön sem többet, sem kevesebbet nem fejezett ki, mint ezt: lássátok ez ember nemcsak Egressy Gáborról szólott tiszteletlenül, hanem Vörösmartyról is, ime e törpe a nemzet mindenik nagy fiát megtámadja. E fogás bizonyosan megtette a maga hatását. Ha sikerül Török Jánosnak handabandáit Széchenyi nevével takargatni, miért ne sikerülne Egressy Gábornak fenhéjázó és eszme nélküli polemiáját a Vörösmarty nevének aegise alá helyezni? Miért, ugyan miért ne? Egyébiránt azon tény, mit ön ellenem végsoraimban fölhoz, igaz s csak kissé van elferdítve. A dolog így áll: Vörösmarty «Vén czigányát» nyilvánosan, lapban soha se biráltam ugyan, hanem a «Magyar szép könyve» egyik szerkesztőjének szállásán, hol több iró volt jelen, midőn véleményemet kérdezték körülbelül így nyilatkoztam felőle: e költemény első versszaka kitünő szép, a másodikban már kiesik a költő az alaphangulatból, több helyt dagályba csap, míg forma tekintetében nem mindenütt ismerhetni meg benne a régi Vörösmartyt. Nem vitatom: vajon magántársaságban mondott szavaiért felelős-e az ember a közönség előtt s vajon volt-e önnek joga az úgynevezett birálatomat nyilvánossá tenni? Mindegy. A mit mondok, soha sem szégyeltem és tudom mindig indokolni s ha a kérdéses költemény kezemnél volna, avagy itt helye lehetne, hogy azt biráljam, nem mulasztanám el bővebben kifejteni véleményemet. Azonban, ha én Vörösmarty e költeményét nem tartom valami kitünőnek s legkevésbbé oly remeknek, mint ön, következik-e ebből az, hogy én Vörösmartyt nem tisztelem s nem tartom egyik legnagyobb magyar költőnek? Bizonyára nem. Igaz, én Vörösmartynak még több ily s ezeknél gyöngébb költeményét is tudnám előszámlálni; igaz, se eposzait, se drámáit nem birtam annyira magasztalni mint mások, de ha azon költeményeiről van szó, melyekben ő valóban nagy ha azon hatás jő kérdés alá, melyet ő nyelvünkre s nemzeti érzésünk felköltésére tett, ha szóval egész költői pályájáról kell szólani, alkalmasint inkább és nyomósabban
tudnám azt méltányolni, mint ön, a minthogy ezt tettem is. Meglehet, hogy ön e szavaimat, kissé elferdített kiadásban, mint kegyetlenséget, vérárulást, nemzeti bűnt fogja hirdetni. Nem botránkoznám meg benne. Van irodalmunkban egy nem annyira párt, mint csoport, – ide tartozik ön is, – mely brutalitással akar terrorisalni minden neki nem tetsző irodalomtörténeti vagy széptani véleményt. E párt kegyelete otromba dicsőítés, nemzeti önérzete émelyitő kérkedés s hazafisága a sértett hiúság vagy üzérkedés nyeglesége. De elég. Oly ponthoz értem, mely mindig indulatossá tesz. Jobb hallgatnom, különben is elég rossz hirem van.
