Buy Strategies for successful writing: a rhetoric, research guide, reader and handbook, rental editi
Strategies for Successful Writing: A Rhetoric, Research Guide, Reader and Handbook, Rental Edition, 12th Edition Reinking
Visit to download the full and correct content document: https://textbookfull.com/product/strategies-for-successful-writing-a-rhetoric-research-g uide-reader-and-handbook-rental-edition-12th-edition-reinking/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant download maybe you interests ...
Strategies for Successful Writing: A Rhetoric, Research Guide, Reader and Handbook, Rental Edition, 12th Edition Reinking
PEARSON, ALWAYS LEARNING, and Revel are exclusive trademarks in the U.S. and/or other countries owned by Pearson Education, Inc. or its affiliates.
Unless otherwise indicated herein, any third-party trademarks that may appear in this work are the property of their respective owners and any references to third-party trademarks, logos or other trade dress are for demonstrative or descriptive purposes only. Such references are not intended to imply any sponsorship, endorsement, authorization, or promotion of Pearson’s products by the owners of such marks, or any relationship between the owner and Pearson Education, Inc. or its affiliates, authors, licensees or distributors.
Library of Congress Cataloging-in-Publication Data
Names: Reinking, James A., author. | Von der Osten, Robert, author. Title: Strategies for successful writing : a rhetoric, research guide, reader, and handbook / James A. Reinking, Robert Von Der Osten. Description: Twelfth edition. | Boston : Pearson Education, Inc., 2018. | Includes index.
Identifiers: LCCN 2018017201| ISBN 9780135203415 (Student edition) | ISBN 0135203414 (Student edition)
Subjects: LCSH: English language–Rhetoric–Handbooks, manuals, etc. | English language–Grammar–Handbooks, manuals, etc. | Report writing–Handbooks, manuals, etc. | College readers.
Classification: LCC PE1408 .R426 2018 | DDC 808/.0427–dc23 LC record available at https://lccn.loc.gov/2018017201
Rental Edition
ISBN-10: 0-13-520341-4
ISBN-13: 978-0-13-520341-5
Instructor’s Review Copy
ISBN-10: 0-13-520349-X
ISBN-13: 978-0-13-520349-1
Loose-Leaf Edition
ISBN-10: 0-13-520351-1
ISBN-13: 978-0-13-520351-4
Access Code Card
ISBN-10: 0-13-516479-6
ISBN-13: 978-0-13-516479-2
Revel Combo Card
ISBN-10: 0-13-525990-8
ISBN-13: 978-0-13-525990-0
8
11
9
12
Explore,WriteResearch, 351
19
20 Documenting Sources:
22
Cigarette” from Persepolis: The Story of a Childhood by Marjane Satrapi
Description
the Full Moon Shines Its Magic Over Monument Valley by John V. Young
What It Feels Like to Lie Face Down and Let a Wildfire Burn Over You by Brian
Ground-Source Heat Pumps: Mother Earth
Wrap You in Warmth by Perfect Home
Julie Mehretu Reaches for New Heights by Hillary M. Sheets
Illustration
497
Accidental Discoveries by Lexi Krock 501
If You’re Happy and You Know It, Must I Know, Too? by Judith Newman 506
A Pain Pill Among Friends: The Quick and Quiet Way Young People Are Getting Hooked on Opioids by Elizabeth Millard 509
Classification
A Tale of Four Learners by Bernice McCarthy 515
7 Types of Employees to Weed Out by Jeff Schmitt 521
What Kind of Procrastinator Are You? by Alina Vrabie 524
Comparison
Grant and Lee: A Study in Contrasts by Bruce Catton 528
What’s the Key to Turning Around Rust Belt Cities? by Alana Semuels 531
Are Video Games Now More Sophisticated Than Cinema? by Jane Graham 533
Cause and Effect
For Cops, Citizen Videos Bring Increased Scrutiny. Are Incidents Caught on Tape Hindering Officers? by Kevin Johnson 538
Your Addiction to Social Media Is No
Accident by Julian Morgans 542
Why We Keep Stuff: If You Want to Understand People, Take a Look at What They Hang on To by Caroline Knapp 545
Definition
The Blended Economy by Marc Zwelling 549
Krumping by Marti Bercaw 551
From E. B. White to Colin Kaepernick: What Does Democracy Mean Today? by Rick Hampson 553
Argument
Going Nuclear by Patrick Moore 558
Ten Reasons Why New Nuclear Was a Mistake—Even Before Fukushima by Alexis Rowell 562
Freedom of Speech on Campus Is an Essential Part of College by Elliot Hirshman 567
Why Colleges Have a Right to Reject Hateful Speakers Like Ann Coulter by Aaron R. Hanlon 570
No One Is Prepared to Stop the Robot Onslaught. So What Will We Do When It Arrives? by Steve LeVine 574
Workers Refuse to Rage Against the Machine: Some Employees Embrace Automation, and Keep Their Job by Nathan Bomey 581
Thematic Table of Contents
Who We Are
“The Cigarette” from Persepolis: The Story of a Childhood by Marjane Satrapi 473
“Aunt Parnetta’s Electric Blisters” by Diane Glancy 468
“A Pain Pill Among Friends: The Quick and Quiet Way Young People Are Getting Hooked on Opioids” by Elizabeth Millard 509
“A Tale of Four Learners” by Bernice McCarthy 515
“What Kind of Procrastinator are You?” by Alina Vrabie 524
“What’s the Key to Turning Around Rust Belt Cities?” by Alana Semuels 531
“Why We Keep Stuff: If You Want to Understand People, Take a Look at What They Hang on To” by Caroline Knapp 545
“From E. B. White to Colin Kaepernick: What Does Democracy Mean Today?” by Rick Hampson 553
“Freedom of Speech on Campus Is an Essential Part of College” by Elliot Hirshman 567
“Why Colleges Have a Right to Reject Hateful Speakers Like Ann Coulter” by Aaron R. Hanlon 570
“No One Is Prepared to Stop the Robot Onslaught. So What Will We Do When It Arrives?” by Steve LeVine 574
“Workers Refuse to Rage Against the Machine: Some Employees Embrace Automation, and Keep Their Job” by Nathan Bomey 581
Our Relationship to Nature
“Aunt Parnetta’s Electric Blisters” by Diane Glancy 468
“When the Full Moon Shines Its Magic over Monument Valley” by John V. Young 482
“What It Feels Like to Lie Face Down and Let a Wildfire Burn Over You” by Brian Mockenhaupt 487
“Ground-Source Heat Pumps: Mother Earth Will Wrap You in Warmth” by Perfect Home HVAC Design.Com 490
“Let’s Get Vertical!” by Beth Wald 494
“Going Nuclear” by Patrick Moore 558
“Ten Reasons Why New Nuclear Was a Mistake–Even Before Fukushima” by Alexis Rowell 562
Education, Learning, and Work
“The Perfect Picture” by James Alexander Thom 466
“Aunt Parnetta’s Electric Blisters” by Diane Glancy 468
“The Cigarette” from Persepolis: The Story of a Childhood by Marjane Satrapi 473
“Julie Mehretu Reaches for New Heights” by Hillary M. Sheets 497
“Accidental Discoveries” by Lexi Krock 501
“A Tale of Four Learners” by Bernice McCarthy 515
“What Kind of Procrastinator Are You?” by Alina Vrabie 524
“Freedom of Speech on Campus Is an Essential Part of College” by Elliot Hirshman 567
“Why Colleges Have a Right to Reject Hateful Speakers Like Ann Coulter” by Aaron R. Hanlon 570
“No One Is Prepared to Stop the Robot Onslaught. So What Will We Do When It Arrives?” by Steve LeVine 574
“Workers Refuse to Rage Against the Machine: Some Employees Embrace Automation, and Keep Their Job” by Nathan Bomey 581
Popular Culture and the Arts
“The Perfect Picture” by James Alexander Thom 466
“The Cigarette” from Persepolis: The Story of a Childhood by Marjane Satrapi 473
“Julie Mehretu Reaches for New Heights” by Hillary M. Sheets 497
“If You’re Happy and You Know It, Must I Know, Too?” by Judith Newman 506
“Are Video Games Now More Sophisticated than Cinema?” by Jane Graham 533
“Why We Keep Stuff: If You Want to Understand People, Take a Look at What They Hang on To” by Caroline Knapp 545
“Your Addiction to Social Media Is No Accident” by Julian Morgans 542
“The Blended Economy” by Marc Zwelling 549
“Krumping” by Marti Bercaw 551
“Freedom of Speech on Campus Is an Essential Part of College” by Elliot Hirshman 567
“Why Colleges Have a Right to Reject Hateful Speakers Like Ann Coulter” by Aaron R. Hanlon 570
Science and Technology
“What It Feels Like to Lie Face Down and Let a Wildfire Burn Over You” by Brian Mockenhaupt 487
“Ground-Source Heat Pumps: Mother Earth Will Wrap You in Warmth” by Perfect Home HVAC Design.com 490
“Accidental Discoveries” by Lexi Krock 501
“A Pain Pill Among Friends: The Quick and Quiet Way Young People Are Getting Hooked on Opioids” by Elizabeth Millard 509
“Are Video Games Now More Sophisticated Than Cinema?” by Jane Graham 533
“For Cops, Citizen Videos Bring Increased Scrutiny. Are Incidents Caught on Tape Hindering Officers?” by Kevin Johnson 538
“Your Addiction to Social Media Is No Accident” by Julian Morgans 542
“Going Nuclear” by Patrick Moore 558
“Ten Reasons Why New Nuclear Was a Mistake–Even Before Fukushima” by Alexis Rowell 562
“No One Is Prepared to Stop the Robot Onslaught. So What Will We Do When It Arrives?” by Steve LeVine 574
“Workers Refuse to Rage Against the Machine: Some Employees Embrace Automation, and Keep Their Job” by Nathan Bomey 581
Our Economy
“7 Types of Employees to Weed Out” by Jeff Schmitt 521
“What’s the Key to Turning Around Rust Belt Cities?” by Alana Semuels 531
“Why We Keep Stuff: If You Want to Understand People, Take a Look at What They Hang on To” by Caroline Knapp 545
“Your Addiction to Social Media Is No Accident” by Julian Morgans 542
“The Blended Economy” by Marc Zwelling 549
“No One Is Prepared to Stop the Robot Onslaught. So What Will We Do When It Arrives?” by Steve LeVine 574
“Workers Refuse to Rage Against the Machine: Some Employees Embrace Automation, and Keep Their Job” by Nathan Bomey 581
Diversity in Our Democratic Lives
“Aunt Parnetta’s Electric Blisters” by Diane Glancy 468
“The Cigarette” from Persepolis: The Story of a Childhood by Marjane Satrapi 473
“A Tale of Four Learners” by Bernice McCarthy 515
“7 Types of Employees to Weed Out” by Jeff Schmitt 521
“What Kind of Procrastinator Are You?” by Alina Vrabie 524
“Krumping” by Marti Bercaw 551
“From E. B. White to Colin Kaepernick: What Does Democracy Mean Today?” by Rick Hampson 553
“Freedom of Speech on Campus Is an Essential Part of College” by Elliot Hirshman 567
“Why Colleges Have a Right to Reject Hateful Speakers Like Ann Coulter” by Aaron R. Hanlon 570
Struggling with Ethical Issues
“The Perfect Picture” by James Alexander Thom 466
“The Cigarette” from Persepolis: The Story of a Childhood by Marjane Satrapi 473
“For Cops, Citizen Videos Bring Increased Scrutiny. Are Incidents Caught on Tape Hindering Officers?” by Kevin Johnson 538
“Your Addiction to Social Media Is No Accident” by Julian Morgans 542
“Freedom of Speech on Campus Is an Essential Part of College” by Elliot Hirshman 567
“Why Colleges Have a Right to Reject Hateful Speakers Like Ann Coulter” by Aaron R. Hanlon
Preface
The twelfth edition of Strategies for Successful Writing: A Rhetoric, Research Guide, Reader, and Handbook is a comprehensive text that offers ample material for a full-year composition course. Instructors teaching a one-term course can make selections from Chapters 1 to 18, from whatever types of specialized writing suit their students’ needs, and from appropriate essays in the Reader.
Because we strongly believe that an effective composition text should address students directly, we have aimed for a style that is conversational yet clear and concise. We believe that our style invites students into the book, lessens their apprehensions about writing, and provides a model for their own prose. This style complements our strong studentbased approach to writing, and together they help create a text that genuinely meets students’ needs.
What’s New in the Twelfth Edition
The enthusiastic response to the eleven previous editions both by teachers and students has been very gratifying. The twelfth edition retains the many popular features of the previous editions, including the strong and consistent focus on critical thinking throughout the text, and it incorporates a number of improvements suggested by users and reviewers that will considerably enhance the utility of the text. The following changes are noteworthy.
• Civil Writing is discussed in every chapter. To address the growing cultural challenges posed by social media and the increasingly hostile discourse in many media, this text stresses the importance and characteristics of civil writing to supplement the already strong emphasis on ethical writing.
• Exploring Your Field of Writing throughout the text encourages students to view writing in
context and to research the roles of and expectations for writing in various fields and academic disciplines. These features enhance the transfer of learning from the classroom to the workplace.
• An emphasis on visual rhetoric focuses on multimedia approaches to writing and texts. New images appear at the start of each chapter, and each image is accompanied by a Journal Activity to encourage prewriting.
• Journal Activities across the text increase student participation and offer a wide range of prewriting prompts. The Revel version includes Shared Writing activities that allow students to collaborate on a single writing assignment.
• The Reader has been enhanced. Nearly half of the professional selections are new to this edition, with essays reprinted from a variety of media in a range of styles on current topics. To acknowledge the increasing emphasis on visual texts and to match student interest, a selection from a graphic novel has been included.
Classic Pedagogy
In addition to the new features discussed above, the twelfth edition continues the pedagogy of previous editions.
• Color highlighting of key passages in sample texts identifies different writing strategies in action.
• Graphic organizers in the form of flowcharts (found at the end of most chapters) provide guidelines for the recursive process of developing essays.
• Sample student essays (one in each of the writing strategies chapters) are annotated to draw students’ attention to writers’ strategies.
• Learning objectives frame each chapter’s content to guide students in achieving the goals of the chapter.
• The text provides short, relevant, and engaging samples of the principles and writing strategies being discussed.
• Connected-discourse exercises remain a hallmark of the handbook.
Organization
The text is divided into four parts: the rhetoric, the research guide, the reader, and the handbook
The Rhetoric
The Rhetoric consists of 18 chapters, grouped into four parts. The first part includes four chapters. Chapter 1 introduces students to the purposes of writing; the need for audience awareness, which includes a discussion of discourse communities; and the qualities of good writing, including attention to document design. Chapter 2 offers suggestions for effective and critical reading and thinking. Chapter 3 looks at planning and drafting stages. Chapter 4 takes students through the various revision stages, starting with a systematic procedure for revising the whole essay and then moving to pointers for revising its component parts. Checklists pose key questions for students to consider. Chapters 3 and 4 are unified by an unfolding case history that includes the first draft of a student paper, the initial revision marked with changes, and the final version. Notes in the margin highlight key features of the finished paper. Students can relate the sequence of events to their own projects as they work through the various stages. Both chapters offer suggestions for writing online, and Chapter 4 explains peer evaluation of drafts, collaborative writing, and maintaining and reviewing a portfolio.
In the second part, we shift from full-length essays to the elements that comprise them. Chapter 5 first discusses paragraph unity; it then takes up the topic sentence, adequate development, organization, coherence, and finally introductory, transitional, and concluding paragraphs. Throughout Chapter 5, as elsewhere, carefully selected examples and exercises form an integral part of the instruction.
Chapter 6 focuses on strategies for creating effective sentences. Such strategies as coordinating
and subordinating ideas and using parallelism help students increase the versatility of their writing. The concluding section offers practical advice on crafting and arranging sentences so that they work together harmoniously. Some instructors may wish to discuss the chapters on paragraphs and sentences in connection with revision.
Chapter 7, designed to help students improve their writing style, deals with words and their effects. We distinguish between abstract and concrete words as well as between specific and general terms, and we also discuss the dictionary and thesaurus. Levels of diction—formal, informal, and technical—and how to use them are explained, as are tone, various types of figurative language, and irony. The chapter concludes by pointing out how to recognize and avoid wordiness, euphemisms, clichés, mixed metaphors, and sexist language.
The nine chapters in the third part (Chapters 8–16) feature the various strategies, or modes, used to develop papers. These strategies, which follow a general progression from less to more complex, are presented as natural ways of thinking, as problem-solving strategies, and therefore as effective ways of organizing writing. One chapter is devoted to each strategy. Each chapter includes (among other relevant topics) a section on thinking critically about the mode, writing in a civil manner , exploring writing in different fields , considering the ethics of writing in that mode, and critically synthesizing sources.
The discussion in each chapter follows a similar approach: first explaining the key elements of the strategy; next pointing out typical classroom and on-the-job applications to show students its practicality; and then providing specific planning, drafting, and revising guidelines. Practical heuristic questions are also posed. A complete student essay, accompanied by questions, follows the discussion section. These student essays represent realistic, achievable goals and spur student confidence, while the questions reinforce the general principles of good writing and underscore the points we make in our discussions. Carefully chosen writing suggestions follow the questions in most chapters. All chapters conclude with a section titled “Critical Synthesis with Sources.” These sections explain
and illustrate how students can advance their writing purpose by synthesizing material from various sources. Synthesis, of course, helps students develop and hone their critical reading and thinking skills. Furthermore, the instructor’s resource manual, Teaching Composition with Strategies for Successful Writing, includes suggestions for using the Reader essays and writing strategies to build assignments around themes.
The fourth and final part of the Rhetoric concentrates on two specialized types of college and onthe-job writing. Chapter 17 offers practical advice on studying for exams, assessing test questions, and writing essay answers. To facilitate student comprehension, we analyze both good and poor answers to the same exam question and provide an exercise that requires students to perform similar analyses. Chapter 18 focuses on writing about literature, film, and television. The chapter focuses on plot, point of view, character, setting, symbols, irony, theme, and other elements that students will most likely be asked to write about. For each element, we first present basic features and then offer writing guidelines. Diverse examples illustrate these elements. The chapter distinguishes writing an explication, a review, and a literary analysis. The chapter ends with sections that detail the development of a student paper and explain how to include the views of others when writing about literature.
The Explore, Research, Write Guide
The Research Guide consists of four chapters. Chapter 19 is a thorough and practical guide to writing library research papers. A sample pacing schedule not only encourages students to plan their work and meet their deadlines but also enables them to track their progress. As in Chapters 3 and 4, a progressive case history gradually evolves into an annotated student paper. The chapter also includes a detailed account of how to handle a variety of quotations and avoid plagiarism.
Chapter 20 details and illustrates the correct formats for bibliographical references and in-text citations for the MLA style, and Chapter 21 does the same for the APA systems of documentation. Guidelines are based on the 2009 edition of the Publication Manual of the American Psychological
Association and current online updates as well as the 2016 (eighth) edition of the MLA Handbook. Our detailed treatment in Chapters 19, 20, and 21 should make supplemental handouts or a separate research-paper guide unnecessary.
Chapter 22 offers an in-depth discussion of interview, questionnaire, and direct-observation reports. After pointing out the nature, usefulness, and requirements of primary research, we explain how to plan and write each report, concluding with an annotated student model that illustrates the guidelines.
The Reader
The Reader, sequenced to follow the order of the strategies presented in the Rhetoric, expands the text’s utility by providing a collection of 30 carefully selected professional models that illustrate the various writing strategies. These readings display a wide variety of style, tone, and subject matter and were originally published in a wide range of sources. These essays, together with the nine student models that accompany the various strategy chapters, should make a separate reader unnecessary.
Supplementing Chapter 2 on reading strategies, the Reader comes with reading suggestions for each strategy that detail how to read the essays of a given type, how to read essays critically, and how to read the essays as a writer.
Each essay clearly illustrates the designated pattern; each has been thoroughly checked for student interest; and each provides a springboard for a stimulating discussion. In making our selections we have aimed for balance and variety:
1. Some are popular classics by acknowledged prose masters; some, anthologized for the first time, are by fresh, new writers.
2. Some are straightforward and simple some challenging and complex.
3. Some adopt a humorous, lighthearted approach; some a serious, thoughtful one.
4. Some take a liberal stance, some a conservative one; and some address ethnic, gender, and cultural diversity.
5. A few are rather lengthy; most are relatively brief. The first essay in each strategy section is annotated in the margin to indicate the features of the
strategy. These annotations not only facilitate student understanding but also help link the Rhetoric and Reader into an organic whole. A brief biographical note about the author precedes each selection, and stimulating questions designed to enhance student understanding of structure and strategy follow it. A journal activity before the selection encourages students to engage in prewriting before they read the essay. In addition, a section titled “Toward Key Insights” poses one or more broad-based questions prompted by the essay’s content. Answering these questions, either in discussion or writing, should help students gain a deeper understanding of important issues. Finally, we include a writing assignment suggested by the essay’s topic. The final selection for each strategy identifies the ways in which the essay uses multiple strategies
The Handbook
The comprehensive Handbook, which features tab indexing on each page for easy access to all material, consists of three parts: “Sentence Elements,” “Editing to Correct Sentence Errors,” and “Editing to Correct Faulty Punctuation and Mechanics.” Explanations skirt unneeded grammatical terminology and are reinforced by sets of sentence exercises. We also include connected-discourse exercises unfolding narratives that engage and retain student interest and therefore facilitate learning—in the “Sentence Errors” and “Punctuation and Mechanics” sections. Extra sets of 20-item exercises that parallel those in the Handbook are available in the downloadable Instructor’s Manual (ISBN 9780135203361) to instructors who adopt the book. Instructors can use the Handbook either as a reference guide or as a basis for class discussion.
RevelTM
Revel is an interactive learning environment that deeply engages students and prepares them for class. Media and assessment integrated directly within the authors’ narrative let students read, explore interactive content, and practice in one continuous learning path. Thanks to the dynamic reading experience in Revel, students come to class prepared to discuss, apply, and learn from instructors and from each other.
• A series of 300 fully editable essay assignments invite students to write on compelling, wideranging writing topics. You can choose from an array of writing prompts in the following genres or methods of development: Argument/ Persuasion; Comparison/Contrast; Critique/ Review; Definition; Description; Exposition; Illustration; Narration; Process Analysis; Proposal; and Research Project. Assignments can be graded using a rubric based on the WPA Outcomes for First-Year Composition. You can also upload essay prompts and/or rubrics of your own.
• 200 Shared Media assignments ask students to interpret and/or produce various multimedia texts to foster multimodal literacy. Shared Media activities include analyzing or critiquing short professional videos on topics of contemporary interest; posting brief original videos or presentation slides; and sharing original images—such as posters, storyboards, concept maps, or graphs.
Format Options
Below are format options by which Strategies for Successful Writing is available.
Revel Access Card
Students can purchase a physical Revel access code card at their campus bookstore.
INSTANT ACCESS Students can purchase access directly from Pearson to start their subscription immediately.
PRINT UPGRADE Students can choose to have a printed loose-leaf version sent to them with free shipping.
Revel Combo Card
The Revel Combo Card provides an all-in-one access code and loose-leaf print reference (delivered by mail)
Print Rental
Students can rent the text from their campus bookstore or directly from Pearson. Barnes & Noble and Follett bookstores are partners in this program.
Rent to Own
If a student has rented the text from either Pearson or their campus bookstore, they can choose to permanently own the text by paying a flat ownership fee.
EBook
Students can choose to purchase or rent the EBook version of the text.
Supplements
Make more time for your students with instructor resources that offer effective learning assessments and classroom engagement. Pearson’s partnership with educators does not end with the delivery of course materials; Pearson is there with you on the first day of class and beyond. A dedicated team of local Pearson representatives will work with you not only to choose course materials but also to integrate them into your class and assess their effectiveness. Our goal is your goal—to improve instruction with each semester.
Pearson is pleased to offer the following resources to qualified adopters of Strategies for Successful Writing . These supplements are available to instantly download from Revel or on the Instructor Resource Center (IRC); please visit the IRC at www.pearson.com/us to register for access.
• INSTRUCTOR’S RESOURCE MANUAL
Create a comprehensive roadmap for teaching classroom, online, or hybrid courses. Designed for new and experienced instructors, the Instructor’s Resource Manual includes learning objectives, lecture and discussion suggestions,
activities for in or out of class, research activities, participation activities, and suggested readings, series, and films as well as a Revel features section. Available within Revel and on the IRC.
• POWERPOINT PRESENTATION Make lectures more enriching for students. The accessible PowerPoint Presentation includes a full lecture outline, photos, and figures from the textbook and Revel edition. Available on the IRC.
Acknowledgments
Like all textbook writers, we are indebted to many people. Our colleagues at Ferris State University and elsewhere, too numerous to mention, have assisted us in several ways: critiquing the manuscript; testing approaches, essays, and exercises in their classrooms; and suggesting writing models for the text.
We would like to thank all those faculty members who forwarded student work to be considered for the 9th and 10th editions and that have been continued in the 12th. These essays are powerful evidence of the effective teaching of all of the contributors and their tremendous impact on student lives: David Burlingame, Heald College; Sandra Cusak, Heald College & Reedley College; Ruth Dalton, Montgomery College; Linda Gary, Tyler Junior College; Vicki Holmes, University of Nevada Las Vegas; Theresa Mlinarcik, Macomb Community College; Emily Moorer, Hinds Community College; Carol Osborne, Coastal Carolina University; Roseann Shansky, Ferris State University; Efstathia Siegel, Montgomery College; and Geraldine Yap, Cosumnes River College.
In addition, we thank our reviewers, whose many suggestions have greatly improved our text: Linda Brender, Macomb Community College; Amber Brooks, Georgia Perimeter College; Joann Bruckwicki, Tyler Junior College; Jim Brueggeman, Western Technical College; Kimberley Carter, Virginia College; Tammy L. Cherry, Florida State College at Jacksonville; Scott Contor, Oakland Community College (Auburn Hills); Patricia Cullinan, Truckee Meadows Community College;
Edwin Cummings, Bryant and Stratton College; Sonia Delgado-Tall, Kennedy-King College; Lisa Eutsey, Diné College; Tammy M. Forbes, Patrick Henry Community College; Anthony Gancarski, Virginia College; Maura Irving, Lackawanna College; Suzanne Martens, Grand Rapids Community College; Arch Mayfield, Wayland Baptist University; Robin McGinnis, Daymar College Bowling Green; Torria Norman, Black Hawk College; Summerlin Page, Central Carolina Community College; Sarah Peters, Collin College; Philip Poulter, Texas State Technical College; Jim Richey, Tyler Junior College; Nancy M. Risch, Caldwell Community College; Kevin Sanders, University of Arkansas–Pine Bluff; Arvis Scott, McLennan Community College; Andrea Serna, National American University; Marianne Trale, Community College of Allegheny County; Gina Wilkerson, Black Hawk College; and Josh Woods, Kaskaskia College.
Special thanks are also due to the outstanding team at Pearson, whose editorial expertise, genial guidance, and promotional efforts have been vital to this project: Aron Keesbury, Pearson’s Portfolio Manager for English; Cynthia Cox, Managing Editor for English at Ohlinger Studios; Steven Rigolosi, Development Editor and Editor-in-Chief at Cambria & Calibri; Tom Stover, Project Manager; and Ali Arnold, whose marketing expertise will help our book find its way.
Special thanks go to Kyra Hunting and Elyse Glass, who have provided the personal support that has made both the work of teaching as well as the editing of this book possible, and to my new grandson, Asher, who inspires me with the possibility for the future.
To the Student
No matter what career you choose, your ability to communicate clearly and effectively will directly affect your success. In the classroom, your instructor will often evaluate your mastery of a subject by the papers and examinations you write. Prospective employers will make judgments about your qualifications and decide whether to offer you an interview on the basis of your job application letter and résumé. On the job, you will be expected to write clear, accurate reports, memos, and letters.
There is nothing mysterious about successful writing. It does not require a special talent, nor does it depend on inspiration. It is simply a skill, and like any other skill, it involves procedures that can be learned. Once you understand them and the more you practice, the easier writing becomes.
Strategies for Successful Writing will help you become a successful writer. And after you graduate it can serve as a useful on-the-job reference. The first, third, and fourth chapters explore the fundamentals of writing and the general steps in planning, drafting, and revising papers. Chapter 2 will help you read more effectively for college and show you how to read as a writer. The next three chapters focus on paragraphs, sentences, and writing style. The next nine chapters explain the basic writing strategies you can use for most writing projects. The final six chapters turn to specialized writing—essay examinations, papers about literature, library research papers, and papers based on your own original research results. The book concludes with a Reader and, if you are using the complete version of the text, a Handbook.
From time to time you have probably had the unpleasant experience of using textbooks that seemed to be written for instructors rather than students. In preparing this book, we have tried never to forget that you are buying, reading, and using it. As a result, we have written the text with your needs in mind. The book uses simple, everyday language and presents directions in an easy-to-follow format. The chapters on writing strategies provide examples of student essays that supplement the professional essays in the Reader. These student examples represent realistic, achievable goals. When you compare them to the professional examples, you’ll see that students can indeed do excellent work. We are confident that by learning to apply the principles in this text, you will write well, too.
Here’s wishing you success!
J.A.R. R.v.d.O.
This page intentionally left blank
Rhetoric
Chapter 1 Writing: A First Look
Learning
Objectives
In this chapter, you will learn how to:
1.1 Establish the purpose for your writing.
1.2 Determine the audience for your writing.
1.3 Identify the qualities of good writing.
1.4 Employ techniques to think critically about your writing.
1.5 Apply writing techniques for multimedia.
1.6 Write ethically and avoid plagiarism.
Journal Activity Connecting Image and Chapter Content
In what ways does the photo fit or not fit your experience of looking forward in this course (specifically) and to college (in general)? What other images might you choose to represent your experience?
John Fedele/Blend Images/Getty Image
Why write? Aren’t texting, e-mail, voice mail, and smartphones dooming ordinary writing? Not long ago, some people thought and said so, but events haven’t supported that prediction. In fact, many forms of electronic communication, such as blogging and tweeting, have increased the amount of writing that people do. The written word still flourishes both on campus and in the world of work.
Writing offers very real advantages to both writers and readers:
• It gives writers time to reflect on and research what they want to communicate, letting them shape and reshape the material to their satisfaction.
• It makes communication more precise and effective.
• It provides a permanent record of thoughts, actions, and decisions that can be viewed by multiple readers.
• It lets us process more complex information and ideas, because we can reread material.
What kind of writing will people expect you to do?
• At college you may be asked to write lab reports, project proposals, research papers, essay exams, or marketing plans. Some instructors may ask you to create webpages, blogs, or professional online posts.
• Job hunting requires application letters. On the job, you might describe the advantages of new computer equipment, report on a conference you attend, explain a new procedure, or suggest a new security system.
• Personally, you may need to defend a medical reimbursement, request a refund for a faulty product, or find a solution to a personal problem.
The ability to write will help you earn better grades, land the job you want, and advance in your career. Writing will help you create the future you want in a competitive world.
When we write, it is often in response to a situation that shapes the purpose of and audience for our writing. We rarely write in isolation. Instead, we write to others who have an interest in our message.
The Purposes of Writing
1.1 Establish the purpose for your writing.
Whenever you write, some clear purpose should guide your efforts. If you don’t know why you’re writing, neither will your reader. Fulfilling an assignment doesn’t qualify as a real writing purpose. An authentic purpose requires you to answer this question: What do I want this piece of writing to do for both my reader and me?
Purpose, as you might expect, grows out of the writing situation. You explore the consequences of the greenhouse effect in a report for your science instructor. You write an editorial for the college newspaper to air your frustration over inadequate campus parking. You propose that your organization replace an outdated piece of equipment with a state-of-the-art model.
Following are four common general writing purposes, two or more of which often join forces in a single piece:
TO INFORM We all have our areas of expertise and often share that information with one another. On a class instructional site, a student in computer science could post a blog on how to create a webpage. In publications, a medical researcher can share her research with other doctors and other research professionals.
TO PERSUADE You probably have strong views on many issues, and these feelings sometimes impel you to try swaying your reader. In a letter to the editor, you might attack a proposal to establish a nearby chemical waste dump. Or, alarmed by a sharp jump in state unemployment, you might write to your state senator and argue for a new job-training program.
TO EXPRESS YOURSELF When you text a friend, you choose words and phrases that show who you are. By your topics, word choices, examples, and turns of phrase, you display a bit of yourself.
TO ENTERTAIN Some writing merely entertains; other writing couples entertainment with a more serious purpose. A lighthearted approach can help your reader absorb dull or difficult material.
More Specific Purposes
Besides having one or more general purposes , each writing project has its own specific purpose. Having a specific purpose assists you at every stage of the writing process. It helps you define your audience; select the details, language, and approach that best suit your needs; and avoid going off in directions that won’t interest your readers. The following example, which appeared on the Internet, has a clear and specific purpose.
4 Reasons Why You Shouldn’t Text and Drive
Distracted driving has become a dangerous practice on our streets and highways. In the United States, 3,328 people were killed in motor vehicle crashes that involved distracted driving in 2012 alone, while an estimated 421,000 people were injured in motor vehicle crashes involving a distracted driver according to distraction.gov. That was a nine percent increase from the estimated 387,000 people injured in 2011. So why should you NOT text and drive?
Aside from the statistics of numbers of crashes, deaths and injuries, here are some graphics that can show you just what it is you’re doing when you choose to text and drive, why it is so dangerous, and what can be done to prevent it.
1. You’re Taking Your Eyes Off the Road
Five seconds is the minimal amount of time your attention is taken away from the road when you’re texting and driving. If you’re traveling at 55 mph , then that means you will drive the length of a football field without looking at the road. As any Aggie fan knows, a lot can happen in 100 yards.
Title clearly defines purpose of text.
1 Essay immediately focuses on key problem.
2 Directly states the reason for the essay.
4
3 Given audience, uses boldface headers to make the main points stand out.
Uses language readers will understand to make a strong impact.
Of all the activities associated with distracted driving, sending text messages is the most dangerous. A person is 23 times more likely to have a motor vehicle crash while sending a text message, than if they were only driving. That number towers over the other activities associated with distracted driving.
5
2. You May Think You Can Do It . . . But You Can’t, Safely
71 percent of teens and young people say they have composed or sent SMS messages while driving (according to NHTSA.gov). 78 percent of teens and young adults say they have read an SMS message while driving according to (NHTSA.gov).
Uses visual to attract reader’s eyes; offers clear visual contrast of texting to other distractions.
of teens and young adults say they have read an SMS message while driving. Source: NHTSA.gov
A big part of the problem: People don’t think it’s a problem.
77 percent of young adults are very or somewhat confident that they can safely text while driving. 55 percent of young adult drivers claim it’s easy to text while they drive.
But it’s a big problem: Teens who text while driving spend approximately 10% of their driving time outside of their lane.
6 Uses key statistics to make point and reaffirms it with a visual that shows how much 71% and 78% are.
Source: Used with Permission from Texting Thumb Bands. URL: http://www.textingand drivingsafety.com/ texting-and-driving-stats
Source: Used with Permission from Texting Thumb Bands. URL: http:// www.textinganddriving safety.com/texting-anddriving-stats of teens and young people say they have composed/sent SMS messages while driving. Source: NHTSA.gov
Teens who text while driving spend approximately 10% of their driving time outside of their lane SOME DON’T THINK IT’S A PROBLEM.
of young adults are very or somewhat confident that they can safely text while driving of young adult drivers claim it’s easy to text while they drive ....but it is a problem.
3. It’s Illegal in a Lot of Places
Texas is one of only seven states that doesn’t completely ban texting while driving, but many local jurisdictions have passed laws making it illegal in their cities. The state also has laws banning texting while driving in certain situations. Here’s a list of the state laws:
Texas has banned the use of handheld phones and texting in school zones
Ban on all cell phone (handheld and hands-free) for bus drivers (Primary law)
Ban on all cell phone (handheld and hands-free) for novice drivers (Primary law)
Ban on texting for novice drivers (Primary law)
Ban on texting for bus drivers (Primary law)
Note: In Texas, bus driver laws pertain to bus drivers with passengers age 17 and under. Novice drivers are defined as all drivers at the intermediate stage, first 12 months.
Sources: Dallas Morning News, distraction.gov
4. Hey Adults! You Have to Set the Example!
Why wouldn’t young drivers think it’s okay to text and drive? They’ve seen other people do it, perhaps even their parents. This is where adults can help educate on the dangers of distracted driving—by setting the example and taking the “it can wait” approach.
There are also many different resources for parents to help educate their kids about distracted driving. From text-free-driving pledges to drivecams that monitor a driver’s activity and provide real-time video, there are lots of ways to curb this growing epidemic.
Source: Based on http://www.textinganddrivingsafety.com/texting-and-driving-stats
Conclusion: It’s Dangerous! Just Don’t Do It!
“BUT ADULTS DO IT, TOO!”
15% of young drivers have seen their parents drive while talking on a cell phone
of kids age 12–17 have been in a car while the driver was texting
of young drivers have seen their parents text while driving
of adults have sent or received text massages while driving
Clearly restates the intent of the piece.
Graphic will attract attention of visually oriented readers to show how common texting while driving is for adults.
Used with Permission from Texting Thumb Bands. URL: http://www .textinganddrivingsafety .com/texting-and-drivingstats
Clearly the purpose here is to get people not to text and drive. It uses a bold title and visuals to catch readers’ attention. It provides clear reasons identified in bold and supports them with evidence. It uses visuals to present data and to hold reader attention. All the reasons focus on the same purpose: persuading readers of the dangers of texting and driving. It ends with a bold and clear conclusion that is memorable.
Now examine this paragraph, which does not have a specific purpose:
Imagine people so glued to their computers that they forget to eat or sleep and even miss work. It is like a strange version of a zombie movie. What could have eaten their brains? Video games can be addictive as players struggle to get to the next level. Still, this negative effect is exaggerated. But there are a number of qualities that make a video game player want to keep coming back to the game, and any good game designer needs to know those qualities.
Is the paragraph trying to convince game addicts to quit? Is it a humorous analogy, or is it a serious recommendation to game designers? Once the writer decides on a purpose, the paragraph can be focused.
The stereotype of gamers holds that they are so glued to their computers that they forget to eat, sleep, or work. While this stereotype is a gross exaggeration, game designers do want their players to be hooked on their games. There are in fact several qualities that make video players want to keep returning to a favorite game, and any good game designer needs to know those qualities.
Journal Activity Identifying Purpose
1. What is the purpose of “4 Reasons Why You Shouldn’t Text and Drive”? How do the elements of the text achieve that purpose?
2. How do the images in the document help achieve the purpose of the text?
The Audience for Your Writing
1.2 Determine the audience for your writing. Everything you write is aimed at some audience—a person or group you want to reach. The ultimate purpose of all writing is to have an effect on a reader (even if that reader is you), and therefore purpose and audience are closely linked. You would write differently about your college experience to a young relative, your best friend, your parents, your advisor, or a future employer.
• School is fun and I am learning a lot—to a young relative to reassure
• I went to the greatest party—to your best friend to entertain
• I have learned many things that will help me contribute to your company—to a potential employer to persuade him or her to hire you
It is important to recognize that writing, even texting, is very different from face-toface conversations.
Face-to-Face
You can observe body language and vary what you are saying in response.
You can respond to immediate questions.
Writing
You don’t get to see how people are responding.
It is hard for people to get questions to you.
There is little record of what you say. Readers can reread your text.
Once written work has left your hands, it’s on its own. You can’t call it back to clear up a misunderstanding or adjust your tone. What this means is that as a writer, you need to anticipate your readers’ needs and responses. Establishing rapport with your audience is easy when you’re writing for your friends or someone else you know a great deal about. You can then judge the likely response to what you say. Often, though, you’ll be writing for people you know only casually or not at all: employers, customers, fellow citizens, and the like. In such situations, you’ll need to assess your audience before starting to write and/or later in the writing process.
Another random document with no related content on Scribd:
bátran pattant fel a kemencepadkáról, a Nagy Bűbájos előtt mélyen meghajtotta magát s mondá:
– Adjon Isten jó reggelt, Nagy Bűbájos! Kinyitottam bizony a pislogómat, de mi tűrés-tagadás, féltem egy kicsit ebben a nagy csendességben.
– Köszönd, hogy jó kedvemben találtál, te aprólék, – mondá a Nagy Bűbájos, s közben letelepedett a nagy karosszékbe, – mert bizony mondom, nem lett volna időd a félelemre. Látod-e azokat a tégelyeket, meg azokat a fazekakat?
Szikra arrafelé nézett, amerre a Nagy Bűbájos mutatott s pisze orrocskáját elfintorította.
– Csak nem pácoltál volna engem is a patkányfogak közé oh, csudás kotyvalékok nagy mestere, ha véletlenül bal lábbal kelsz fel az ágyadból?
– Úgy? – komorodott fel egy kissé a Nagy Bűbájos. Úgy látszik, belekukucskáltál a tégelyeimbe, te aprólék, te.
– Oh, Nagy Bűbájos, bocsáss meg nékem, de töltött káposztára fájt a fogam s azt hittem, találok valamelyikben. Hajh, keservesen csalódtam!
A Nagy Bűbájos arca most ismét barátságosan mosolygott, aztán belenyult feneketlennek látszó mély zsebébe, onnan piros, ropogós cipót huzott ki, meg egy akkora gombolyag turót, mint egy jó nagy labda.
– No, aprólék, egyél, – biztatta jóságosan a Nagy Bűbájos.
Hiszen nem kellett valami erősen biztatni Szikrát, mert zöldetvöröset látott a szeme, muzsikált a gyomra rettenetesen, egy-kettőre asztal mellé telepedett s alig tekintett szét a Nagy Bűbájos: volt cipó, nincs cipó, volt túró, nincs túró.
– Oh, Nagy Bűbájos, bocsáss meg szegény fejemnek, – mondá Szikra, amikor már hült helye volt cipónak is, túrónak is, –megfeledkeztem rólad, s lám kenyeret is, túrót is elettem előled.
– Hát te mit gondolsz rólam, te aprólék, te, – vigyorodott el a Nagy Bűbájos arca, – azt hiszed, hogy én effélével élek? A te gazdád emberfia, annak holmi cipó, meg túró is jó, s jó a szolgájának is; de a Nagy Bűbájos, jegyezd meg magadnak, tüzes parazsat eszik s kigyóbőrből sajtolt bort iszik reá.
Szikra önkéntelen felszisszent a tüzes parázsra, a kigyóbőrből sajtolt borra pedig elfintorította pisze orrát.
– Már pedig én, – mondá alázatosan Szikra, – inkább eszem kenyeret s túrót s iszom utána friss forrásvizet. Igy élek én, amióta az eszemet birom.
– Tudom, fiam, tudom, – mondta jóságosan a Nagy Bűbájos, –hiszen azért hagytalak magadra, mert nem akartam, hogy lássad, mivel táplálkozom én. Nem akartalak a magam ételére-italára fogni tégedet.
Azzal kihuzott a zsebéből egy mázas korsót, letette az asztalra:
– Nesze, fiam, igyál, ihol a te italod.
Szikra jót huzott a korsóból, illedelmesen megköszönte Nagy Bűbájosnak a jóságát, aztán kiváncsian nézett föl rá, s várta, hogy mit határozott az ő gazdája dolgában.
A Nagy Bűbájos most felállt és a kemencéhez lépett, a tüzet eloltotta, a falról leakasztott egy durvaszövésű kék köpenyeget, a kamrából kihozta a varázspálcáját, aztán az ajtó mellett fekvő tányérszemű kutyához lépett. Mélyen aludt a kutya, mint a fekete föld, rettentő vastag szemhéjai mint valami vastag bőrfüggönyök takarták el a szemét, veres szájából két hatalmas fog ágaskodott ki, szörnyű nagy körmű lábai meredten nyultak végig a földön. A Nagy Bűbájos a varázspálcájával jól fejbe sujtotta a kutyát, s Szikra azt hitte, hogy nem lát jól, újra meg újra megdörzsölte a szemét, de hiába dörzsölte, mert csak azt látta, amit először látott: a tányérszemű kutya eltünt nyomtalan, s helyén egy szürke pamutgombolyag hengergett a földön. A Nagy Bűbájos felvette a gombolyagot, a zsebébe dugta, aztán mintha az egész dologban nem lett volna semmi csudálatos, Szikra felé fordult és mondá:
– Hát ezzel csak készen volnék, indulhatnék a nagy útra, de mit csináljak veled, te aprólék, te?
Hej, de elmelegedett erre Szikra! Bizony semmi kedve sem volt arra, hogy ő is gombolyaggá, vagy ki tudja, mivé változzon. Mélyen meghajolt a Nagy Bűbájos előtt, aztán fejét kérően emelte rá:
– Oh, Nagy Bűbájos, engedd, hogy maradjak meg a saját bőrömben. Még igen kevés ideje, hogy benne járok, se nem szorít, se nem bő, éppen én hozzám illő. Aztán, ha meghagysz a bőrömben s magaddal viszel, mennyi mindent láthatnék, hallhatnék, tapasztalhatnék a te társaságodban! Oh, engedd meg, Nagy Bűbájos, hogy bujjak a zsebedbe. Esküszöm az én kedves gazdám életére, hogy bármi történjen útközben, meg nem ijedek, meg sem pisszenek.
A Nagy Bűbájos egy kicsit elgondolkozott, aztán vállatvont:
– Hát jól van, te aprólék, én nem bánom, bújj a zsebembe, de aztán a te bajod, ha valamihez hozzálapítlak, vagy amikor a zsebkendőmet keresem, kirántlak és földre pottyantlak. Igen, igen, hát csak bújj a zsebembe s induljunk, mert telik, múlik az idő, már pedig nagy út áll előttünk.
Szikra felkapaszkodott a Nagy Bűbájos zsebébe, de mielőtt belebújt volna, alázatosan megkérdezte:
– Ne haragudj a kérdésemért, oh, Nagy Bűbájos, de szeretném tudni, hová s merre viszel?
– Hallod-e, – ráncolta össze a homlokát a Nagy Bűbájos – ha már most elkezded a kérdezősködést, mogyoróvá varázsollak, – de amikor látta Szikra megszeppent arcát, jóságosan hozzátette:
– A Föld Szelleméhez megyünk, aprólék, mert ő az egyetlen, aki megszabadítja a te gazdádat.
Szikra most már nagy örömmel ugrott bele a Nagy Bűbájos zsebébe, amely olyan mély volt, hogy még a sapkájának a csücske sem látszott ki belőle. Bizony, nem esett valami kényelmes ülés
ebben a zsebben, mert temérdek mákhéj, vastag pókláb s a jó ég tudja, még mi minden volt benne. Bezzeg szurták, szurkálták, izgatták szegény Szikrát ezek, de nem sokáig türte, egy-kettőre kihajigált mindent a zsebből, s mialatt a Nagy Bűbájos eloltotta a tüzet és gondosan bezárta a varázslószoba ajtaját, azalatt Szikra jó nagy lyukat hasított a zseben, éppen a szeme tájékán s mindjárt ki is könyökölt rajta, akárcsak egy valóságos ablakon. Hát hiába vágott magának ablakot, mert amint a Nagy Bűbájos kilépett az ajtón, olyan sűrű sötétség fogta körül, hogy fejszével lehetett volna vágni azt. A Nagy Bűbájosnak azonban nem sokáig tartott ez az út ebben a rettenetes sötétségben, egy-kettőre kint voltak a sárga sziklán, amelyről a hó egészen eltisztult, amíg ő a Nagy Bűbájos szobájában aludt. Szeme-szája tátva maradt a csodálkozástól Szikrának, s bár megigérte a Nagy Bűbájosnak, hogy pisszenni sem fog, nagy csudálkozásában összecsapta a tenyerét s felkiáltott a Nagy Bűbájoshoz:
– Oh, Nagy Bűbájos, oh, mindent tudó mester, hogyan lehetséges az, hogy tegnap még derekamig ért a hó, s ma már nyoma sincs, de sőt, mindenfelé sarjadzik, zöldel a fű?
Elkacagta magát a Nagy Bűbájos, de úgy kacagott, hogy egész teste táncolt belé, táncolt a zseb is, benne Szikra is, aztán, amikor jól kikacagta magát, mondá:
– Rég volt az a tegnap, te aprólék, amikor te énhozzám jöttél. Nem háborgattalak alvásodban addig, amíg be nem köszönt a tavasz, mert a Föld Szelleméhez csak akkor lehet bejutni, egész télen át alszik, s alvásában senki léleknek nem szabad megzavarnia. No, meg aztán egyéb sem kellett volna nekem, mint hogy egész télen át hallgassam a te fecsegésedet, locsogásodat.
Ezzel aztán vége is szakadt a beszélgetésnek, ismét sötétség borult a Szikra fejére, mert a Nagy Bűbájos a nyaka köré terítette a durva kék köpönyeget, s érezte Szikra, hogy mind följebb és följebb emelkednek, szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben, s úgy kihevült Szikra ebben a szertelen gyors repülésben, hogy a Nagy Bűbájos teste szinte lángot vetett a nagy
forróságtól. Nagy Bűbájos hirtelen lenyult a zsebébe, s amikor érezte, hogy Szikra már-már tüzet fogott, a körmével meghasított egy felettük nyargaló felhőt s annak a vizét föléje csurgatta. No, éppen ideje volt, mert már úgy füstölgött a Nagy Bűbájos zsebe, mint ahogy füstölgött volt a sas tolla, amikor Szikra ennek a hátán fölrepült a Sárga szikla tetejére. Hát csak csurgott, csurgott az eső Szikrára, bőrig ázott, még a foga is vacogott, de ő csak az ő kedves gazdájára gondolt, s nem törődött többet a maga bajával. Sokáig, igen sokáig szállt a Nagy Bűbájos a magas levegőégben, a szél már meg is szárította az átázott zsebben kucorgó Szikrát, amikor a Nagy Bűbájos egyszerre csak hirtelen, váratlan megállt s a vak sötétségből egyszerre olyan világosságba került Szikra, hogy csak hunyorogva tudott kinézni a magacsinálta ablakon. A Nagy Bűbájos ledobta magáról a kék köpenyeget, s ím ott voltak a ragyogó, napfényben tündöklő tenger partján.
– No, te aprólék, – szólalt meg a Nagy Bűbájos – nem égetted-e ki a zsebemet?
Szikra jó kedvvel dugta ki a fejét a kis ablakon:
– Kiégetni éppen nem égettem, oh, Nagy Bűbájos, de bizony, bizony, kicsi hija volt, hogy lángra nem lobbantam, porrá nem égtem. S már-már mind azon sóhajtoztam, hogy soha, soha nem fogom látni az én drága jó gazdámat, ő sem engem.
– No, ne félj, – mondá a Nagy Bűbájos – most olyan helyre megyünk, ahol nem gyulsz meg.
– Hová, hová, oh, Nagy Bűbájos?
– A tenger fenekére, te aprólék, te. De jól vigyázz, hogy ki ne sodorjon a víz a zsebemből, mert ott bizony meg nem kereslek, ha megszakad is a gazdád szive utánad.
Szikra ijedten nézett a tengerre, aztán felsóhajtott:
– Haj, haj, mi lesz velem, amíg a tenger fenekére érünk? Sokszor megkóstolom én a tenger vizét.
– Mit, talán félsz? Hát akkor csak ülj le ide, s várj, amíg visszajövök.
– Ne, ne haragudj rám, oh, Nagy Bűbájos, – kérlelte Szikra – de hát nemcsak a nevem Szikra, az vagyok magam is, csuda-e, hogy a vizet sohasem szerettem? Hogy a víztől mindig reszkettem?
– Jó, jó, elég volt a nyelvelésből, fecsegésből, locsogásból, hunyd be a szemedet, fogd be az orrodat meg a szájadat, jól belékapaszkodj a zsebembe, aztán majd csak lesz, ahogy lesz.
Úgy tett Szikra, ahogy a Nagy Bűbájos mondta, úgy összehuzódott a zsebben, ahogy csak tudott, aztán a Nagy Bűbájos leszállt a tengerbe. Lassan, nyugodalmasan ereszkedett lefelé, de szegény Szikrát úgy csapkodták, verdesték a hullámok, hogy egyszer ki is sodródott a Nagy Bűbájos zsebéből, ég felé fordult a lába, ijedtében lekapta orráról a kezét, hogy azzal is belékapaszkodjék a Nagy Bűbájos zsebébe, s ím egyszerre csak nagyot zökkentek, felnyitotta a szemét Szikra, s hát, volt viz, nincs viz, volt tenger, nincs tenger, – ott feküdt a földön, mellette meg ott állt a Nagy Bűbájos vigyorogva.
– No, aprólék, itt volnék a „fazék“ fenekén, még annál is lejjebb. (Egyszerüen fazéknak nevezte a Nagy Bűbájos a tengert). Sok viz kortyog-e a gyomrocskádban?
Prüszkölt, hápogott, krákogott Szikra, ugyancsak törülte arcáról a csurgó vizet, aztán nagy vígan felelte:
– Nem azért vagyok én Szikra, hogy megijedjek egy kis fazék viztől.
– No, a nyelvednek semmi baja sem esett, – mondá Nagy Bűbájos – pedig nem ártott volna, ha elveszted a hegyét, s itt marad ebben a fazekacskában. Itt ugyan soha többet meg nem találnád, s nem locsognál, fecsegnél többet olyan sokat.
Egy kicsit sütkéreztek a napon, amíg mindkettejüknek megszáradt a ruhájuk, aztán Szikra ismét visszatelepedett a Nagy Bűbájos zsebébe, a Nagy Bűbájos pedig elővette a varázsvesszejét,
rásujtott egy sziklára, amely magasan emelkedett ki a többi szikla közül. Szikra kinézett az ő ablakán, s jól látta, amint a szikla lassan megmozdult, a helyéből kifordult s Nagy Bűbájos ott áll egy gyémánt ajtó előtt. Egy kicsit gondolkozott a Nagy Bűbájos, aztán alig hallható hangon mormolta e bűbájos szavakat:
– Nyilj ki, nyilj ki, gyémánt ajtó, ereszd be Nagy Bűbájost a Föld Szelleméhez!
Aztán csak rásuhintott varázsvesszejével, nagyot csikordult a gyémánt ajtó, egyszeribe kinyilt, Nagy Bűbájos belépett, s az ajtó nyomban bedöndült utána. Hosszú, végtelen hosszú sziklafolyosón mentek keresztül, de ezek a sziklák tiszta csupa gyémántsziklák voltak, s úgy világítottak, mintha ezer ablak lett volna vágva a szikla oldalába. A folyosó végén arany ajtóhoz értek, ott is elmormogta a varázsszavakat Nagy Bűbájos:
– Nyilj ki, nyilj ki, arany ajtó, engedd be a Nagy Bűbájost a Föld Szelleméhez.
Rásuhintott erre a varázsvesszejével, kinyilt egyszeribe az arany ajtó is, s amint belépett a Nagy Bűbájos, bedöndült utána. Ismét egy igen-igen hosszú folyosón mentek végig, de itt már nem volt olyan nagy világosság, mert színarany volt mind a szikla, amelyek közt elhaladtak. Ennek a folyosónak a végén ezüst ajtó állott, s mint a két első, úgy nyilt ki ez is.
Ezüst sziklák közt haladtak végig s ennek a végén vaskapuhoz értek, amely olyan nagy volt, hogyha három akkora Nagy Bűbájos, mint amekkora, meghajlás nélkül is átférhet rajta. Itt azonban szörnyű nagy sárkánykutya állott, s amikor meglátta Nagy Bűbájost, kitátotta rettentő nagy száját, úgy rohant Nagy Bűbájos felé. Szikra vissza is kapta nagy hirtelen a fejét az ő kicsi ablakából, de a Nagy Bűbájosnak még a szemepillája sem rebbent meg. Varázsvesszejével csak megérintette a kutyát, az nyomban meglapult, nyöszörgött, vinnyogott, farkát behúzta s félre oldalgott a kapu mellől. Nagy Bűbájos ismét elmormogta a varázsszavakat, s szörnyű nagy csikordulással nyilt ki az ajtó. Amint ez a kapu is bedöndült utánuk, volt mit lásson Szikra, aki most nekibátorodott és
kinézett az ablakán. Mint a hangyák, úgy futkostak szerte-széjjel, össze-vissza a kis fekete manók, törpék, tengeri sellők, vizitündérek, bámulták a Nagy Bűbájost, ráncigálták a vállára vetett köpenyeget, huzgálták övig érő szakállát, aztán ráfonódtak a lábára, úgy, hogy az óriás Nagy Bűbájos meg sem tudott moccanni. Egyideig csak nézte, nézte, mosolyogva nézte Nagy Bűbájos, hogy ezek az apró jószágok mint lábatlankodnak körülötte, Szikra is az ablakán keresztül felfelfricskázta, akit csak elért a kezével, de végre is csak úgy tudott megszabadulni tőlük Nagy Bűbájos, hogy istenesen megrázta magát, s nagy csomókban, sikoltozva hullottak le róla ezek a furcsa apróságok. Ugyancsak kellett vigyáznia a jó Nagy Bűbájosnak, hogy rá ne lépjen valamelyikre, amig elébb-elébb lépdegélt.
A vaskapú kristály üvegterembe nyilt, beragyogott oldalán Isten áldott napja s amerre lépett Nagy Bűbájos, a földön mindenütt virág és gyümölcs hevert, a sellők, a manók, a tündérek hangos kacagással játszadoztak köztük s dobálták egymást arany almával, arany körtével, arany dióval s arany mogyoróval. Bezzeg, hogy jószivvel kiugrott volna Szikra a Nagy Bűbájos zsebéből, hogy játszadozzon velük s lakmározzon a sok minden jóból, de a Nagy Bűbájos félre sem pillantva ment, mendegélt előre, mignem egy selyem kárpithoz ért, azt félrehúzta, s most egyszerű nagy terembe jutottak, ahol nagy lánggal égett a tűz. A tűz mellett egy nagy-nagy öblös karosszék állott üresen, a Nagy Bűbájos e szék elé lépett, varázsvesszejét maga körül megforgatta s ezt mondotta:
– Föld Szelleme, te nagy úr, mindenek ura, parancsolója, Bűbájosok ellensége, jere elő hívásomra föld alól, víz alól, a levegőégből, akárhol vagy, halld meg hívásomat!
Amint elhangzott Nagy Bűbájos hívása, egyszerre megrendült az üvegterem, magasra csapott a tűz lángja, ekkor a Nagy Bűbájos köpönyegébe burkolózott, az üvegterem keleti sarkába nézett, s im, halljatok csudát, ahogy odapillantott, nagy darab helyen meghasadt a föld, sűrű, fekete füst gomolyodott ki belőle, s a füst közül halványan tünedeztek elő egy óriás alak körvonalai. Még a vér is megfagyott Szikra ereiben, amikor a Nagy Bűbájos hangjánál százszorta erősebb hang dördült végig a sziklafalak között.
– Hogy mertél munkámban megzavarni, Nagy Bűbájos? Mit gondolsz, ki s mi vagyok én, a Föld Szelleme! Hogy nagy munkámban akárki megzavarhat?
– Oh, Föld Szelleme, – hajolt meg mélyen a Nagy Bűbájos, – jól ismerem én a te nagy hatalmadat, s azt is tudom, mennyire gyűlölsz minket, bűbájosokat.
– Hogyne gyűlölnélek, – vágott a Nagy Bűbájos szavába a Föld Szelleme, – amikor belekontárkodtok az én munkámba. Többet akartok tudni nálam. Im, ezt még meg megbocsátom, de azt soha meg nem bocsátom nektek, hogy hét esztendővel ennekelőtte, holdtöltekor, elraboltátok tőlem legkedvesebb kutyámat, a Mindentudót.
– Oh, hatalmas Föld Szelleme, megesmérem, hogy van okod a gyűlöletre, de nem maradtál adósunk, mert te nevelted fel a csudafát Tündérországban, s most neveled a másikat Mirkó király országában. Ahol pedig ezek a fák felnőnek, ott vége a mi hatalmunknak.
Hej, Szűz Mária, Szent József, akkorát kacagott most a Föld Szelleme, hogy csak úgy táncolt belé az üvegterem, s szegény Szikra két kézzel kapaszkodott belé a Nagy Bűbájos zsebébe, hogy ki ne repüljön onnét.
– Hát, ezt jól eltaláltam, úgy-e, Nagy Bűbájos? Nem is nyugszom meg addig, amig annyi csudafa nem nő, hogy valamennyien vissza nem húzódtok Bűbájos-országba, ott aztán tőlem bűbájoskodhattok, ahogy nektek jólesik. De nincs időm arra, hogy veled fecsegjek, mondd el szaporán, hogy miért jöttél, mert azt tudom, hogy nem jó kedvedből jöttél ide.
– Azért jöttem, – mondá a Nagy Bűbájos – mert vissza akarom adni neked a te Mindentudó kutyádat, hadd legyen vége köztünk az örökös háborúskodásnak.
– Úgy? Visszaadod? – kacagott hangosan a Föld Szelleme –aztán mi kéne érte?
A Nagy Bűbájos erre kevés szóval elmondta, hogyan lett virággá Bűbájos a csudafán, s kérte a Föld Szellemét, hogy szabadítsa meg őt s ennek fejében visszaszerzi a kutyáját.
Mély hallgatásba merült a Föld Szelleme, végre aztán megszólalt:
– Hát jó, teljesítem kérésedet, mert Mindentudó kutyám ezer Bűbájosnál is többet ér. Nem szívesen teszem, mert hiszen azért ajándékoztam meg Tündérországot a csudafával, hogy megmenekedjen tőletek. De nyisd ki a füledet s hallgass ide: ha még egyszer valamelyitek a lábát Tündérországba beteszi, hozzám ugyan hiába jöttök, kis ujjamat sem mozdítom azért, aki oda merészkedik.
– Hallottam szavaidat, Föld Szelleme, minden szavad parancs nekem s parancs az összes bűbájosoknak. De hát gyerünk gyorsan, mert, ha sok időt vesztünk, hiába szabadítjuk meg ezt a szerencsétlen Emberfiát, a szabadulásból nem sok haszna lesz.
– És én Mindentudó kutyámat mikor kapom meg? – kérdezte a Föld Szelleme.
Mondá Nagy Bűbájos ünnepélyesen:
– Abban a pillanatban, amelyben előttem áll az Emberfia, melletted fog sündörögni, ugrándozni a Mindentudó is.
Többet egy szót sem szóltak, azt is lassan mondták, a Nagy Bűbájos maga körül összevonta a köpönyegét, s Föld Szellemével együtt eltüntek a föld hasadékán át. Sem akkor nem tudta, sem azután nem tudta Szikra, hogy ébren volt-e, aludt-e, mert olyan nagy sötétségben szálltak, hogy még az ujja hegyét sem látta. Egyszerre aztán megtorpant a Föld Szelleme is, Nagy Bűbájos is, im, ott voltak Tündérországban, mégpedig a csudafa előtt.
Holdas éjszaka volt, a teli hold megvilágította a csudafát, s most tán még szebb volt, ragyogóbb, szemkápráztatóbb, mint nappal. És csend volt, mélységes csend a csudafa körül, hogy Szikra még egy elkésett méhecskének a zümmögését is hallotta. A Föld Szelleme
odalépett a csudafához, s mielőtt még megkondultak volna a virágok, kezét rátette a fa egyik ágára. Szegény szív-virág, még most is könnyezett.
– Nézd, nézd, Föld Szelleme, – mondá Nagy Bűbájos, s rámutatott a szív-virágra, – ez az a Bűbájos, akit egykori alakjára vissza kellene változtatnod.
Fölemelte most mind a két kezét Föld Szelleme s mondá halkan, alig hallhatóan:
Ragyogj, ragyogj, holdvilág, Hullj le, hullj le, szív-virág!
Ezalatt a Nagy Bűbájos és Szikra mind a szív-virágot nézték, az meg lassan fejét lehajtotta, aztán halkan felsóhajtott, s egyszerre csak lehullt az ágról, ott hevert a Föld Szelleme előtt. Nézte, nézte Föld Szelleme, aztán lehajolt, a virágot felemelte, ráfuvintott és suttogta:
– Földre hullott virág, légy azzá, aki voltál.
Ebben a pillanatban a virágot szép gyöngén leejtette a földre, s im halljatok csudát, ott állt Bűbájos a maga valóságában, csillogóvillogó szemével csodálkozva nézett körül, Nagy Bűbájoshoz szaladt, térdét átölelte s mondta nagy boldogan:
– Eljöttél hát értem, te Nagy Bűbájos, hogy a csudafától megszabadíts engem! Mivel háláljam meg e nagy jóságodat?
– Ne nekem köszönd ezt, fiam, – mondá Nagy Bűbájos, – hanem köszönd a Föld Szellemének, mert itt viríthattál volna, míg a világ s még két nap, ha ő kérésemre ide nem jön, s ki nem szabadít téged.
Bűbájos most a Föld Szelleméhez futott, de az szóhoz sem engedte jutni, rámennydörgött a Nagy Bűbájosra:
– Ne köszönjétek, amit tettem, mert nem jószívvel tettem. Add vissza a kutyámat, Nagy Bűbájos. Aztán minél messzébb inaljatok
innen, mert bizony mondom, ha még egyszer magához ölel valakit a csudafa, soha, mig a világ, meg nem szabadul innen.
A Nagy Bűbájos nem is mondatta ezt magának kétszer, kivette a zsebéből a szürke gombolyagot, rásuhintott varázsvesszejével s egyszeribe ott állt előttük a tányérszemű kutya.
No, de olyan ugrándozást, szűkölést a világ még nem látott, amilyent a tányérszemű kutya művelt, amikor régi gazdáját megpillantá. Nyalta-nyalogatta, rá-ráugrált, körülszaladgálta, szertelen jó kedvében majd felfordította. A Föld Szelleme, amikor kedves kutyája jól kiörvendezhette magát, szót sem szólt, csak rátette a kezét, s úgy eltünt a levegőégben, mintha a föld nyelte volna el.
Bezzeg, a bűbájosok sem tátották el a szájukat, amint eltünt a Föld Szelleme, szaladva-szaladtak az Arany folyó partjára, ott fölkapaszkodtak a földre szállott holdsugarakra, a következő pillanatban már az Arany folyónak a tulsó partján voltak. Ideje is volt, mert a csudafán már lassan ringatózni kezdtek a virágok, s amint a Föld Szelleme eltünt, az ágak is nyujtózkodtak, mind hosszabbrahosszabbra, hogy magukhoz emeljék a két Bűbájost. Ezek azonban ekkor már felemelkedtek a levegőégbe, a csudafa ágai csak egyszer kondultak össze, mindjárt el is némultak. A túlsó parton aztán letelepedtek, mert ott már semmitől sem kellett tartani. Bezzeg, hogy itt Szikra is kipattant a zsebből, szertelen örömében táncra perdült, sapkáját a levegőbe dobálta, csak úgy csengett erdő, mező, amint dalolta:
Kicsi nekem ez a ház, Kirúgom az oldalát, hopp!
Kicsi nekem ez a csűr, Kirepülök, mint a fürj, hopp!
A bűbájosok jó ideig mosolyogva nézték Szikra nagy jó kedvét, de aztán lefülelték, a harmatos fűben meghengergették, mert a nagy
tánctól úgy neki tüzesedett, hogy csak úgy pattogtak már belőle a szikrák.
– Hát most hová, merre, édes fiam, – kérdezte a Nagy Bűbájos a kis Bűbájost, amikor ez mindent elmondott szép rendibe, úgy, ahogy történt.
– Én most itt maradok, oh, Nagy Bűbájos, mert éppen most van letelőben a hetedik esztendő, amikor Mirkó király országában is akkorára nő a csudafa, mint Tündérországban. Amint kitelt a hét esztendő, a király s a királynő eljönnek a leányukért. Ihol, itt van a zsebemben az arany iskátulya, ebben van a sastoll, a pillangó szárnyának a pora és a Csengővisszhangnak a gyöngye, megpróbálok ezekkel minden bűbájosságot, hátha magamhoz tudom csalogatni a hétszer szép királykisasszonyt, mielőtt hazaérne.
– Ejnye, ejnye, hát nem volt elég neked a sok s nagy szenvedésből? – csóválgatta fejét a Nagy Bűbájos. – Még mindig nem tudsz lemondani arról a lányról, aki véresre sujtotta az arcodat?
Bűbájos szeméből kicsordult a könny, szomorúan mondta:
– Oh, Nagy Bűbájos, egyedül a hétszer szép királykisasszony válthat meg a varázslattól, és én addig kűzdök érte, mig vagy enyém lesz, vagy a kűzdésbe belepusztulok.
Nem igen tetszett ez a beszéd a Nagy Bűbájosnak, de még annyira sem tetszett Szikrának, ki elszontyolodva ült gazdája lábánál.
– No, ezért kínlódhatánk, – duzzogott Szikra. – Alig mentettünk ki egyik bajból, fut belé a másikba.
A Nagy Bűbájos azonban sokkal jobban ismerte Bűbájost, semhogy meg is próbálta volna lebeszélni. Felállt és búcsúzódni kezdett:
– Vilámodik már, fiam. Te tudhatod, hogy nappal járni nem szeretek, csak éjszaka. Hát járj szerencsével, s ha megint bajba
kerülnél, szalaszd hozzám ezt az aprólékot, hogyha tudok, segítek rajtad.
Nagy búsan megölelték egymást, aztán Szikra fejére barackot nyomott a Nagy Bűbájos, amitől ez hármat is bukfencezett, beburkolózott kék köpenyegébe s a hold világa mellett eltünt a Nagy Bűbájos.
– No, Szikra, fiam, – szólalt most meg Bűbájos – derekasan viselted magadat, dícsérem az eszedet, de most aztán egy-kettő, perdülj haza, rendet csinálj a házban, kertben, hogy amikor hazamegyek, mint a fényes nap, minden úgy ragyogjon.
– Oh, hát én nem maradhatok veled? – pityeredett el Szikra.
– Nem, fiam, nem maradhatsz, – mondá nagy komolyan Bűbájos – mert én most nem igen leszek a magam képében, s te csak terhemre lennél, el is árulhatnál, s még nagyobb bajba kerülnék. Hanem, hogy sokat ne kelljen fáradoznod, ihol, beleduglak a felhőmbe, abban szépen haza repülhetsz.
– Jaj de jó, jaj de jó, – örvendezett a kis bohó – repülni, repültem eleget a Nagy Bűbájos zsebében, repültem a sas hátán is, de felhőben még sohasem repültem.
Bűbájos most leintette a fák felett gomolygó felhőt, Szikrát belécsongojította, varázsvesszejével megsuhintotta. A felhő lassan felemelkedett a magas levegőégbe, s eltünt egy szempillantás alatt nyomtalan.
Egyedül maradt Bűbájos, a hold elbujt a hegyek mögé, s Hajnal kisasszony arany haja megvillant az ég alján. Bűbájos behúzódott egy sűrű ciheresbe, ahonnét jól átláthatott Tündérországba, aztán hanyatt feküdt, nézte, nézte az eget, egyszerre csak bekoppant a szeme s aludt mélyen, mint a fekete föld.
Mirkó király és felesége ezalatt szép lassan közeledtek Tündérország felé. Mondjam-e, hogy egész úton nem igen
beszélgettek egyébről, csak a leányukról, hogy milyen is lett hét hosszú esztendő alatt. Vajjon nem hült-e el tőlük? S hátha úgy megszerette szép Tündérországot, hogy haza sem akar jönni? Ilyenkor egy kicsit elszontyolodtak, aztán megint megvígasztalódtak s mert nincs az a hosszú út, amelynek egyszer vége ne szakadjon, egyszerre csak ott voltak az Arany folyó partján. De volt-e öröm odaát, szép Tündérországban! A királykisasszony éppen ott labdázott a tulsó part mentén a tündérkisasszonyokkal, a tréfacsináló Retek pedig ott üldögélt egy magas szikla tetején, csuporkájából nagy szappanbuborékokat fujt a levegőbe s egyszerre csak úgy lecsapta a csuporkát, hogy ezer darabba tört, s lekiáltott a szikláról a királykisasszonynak:
– Hagyma legyen a nevem, ha nem jön errefelé Mirkó király virágos hajója! Nézz arra, nézz arra, hétszer szép királykisasszony, jönnek a szüleid!
Hej, lett erre futás! Eszük nélkül szaladtak mind ahányan voltak a hajó elébe, Retek azonban a palotába szaladt, s lelkendezve jelentette a tündérkirálynőnek Mirkó királyék érkezését. Éppen harisnyát kötött a királynő, nosza, lecsapta a harisnyát kötőtűstől, mindenestől, összekiabálta a szolgálóleányokat, egyiket erre, másikat arra szalasztotta, aztán beszaladtak a belső leányok, öltöztették a királynőt, s mire a hajó kikötött, ő is ott volt aranyos hintaján.
De azt emberi szó nem tudja elmondani, mily nagy volt az öröm! Sírt örömében Mirkó király s a királyné, s nem győzték eléggé csudálni a királykisasszony csudaszépségét, mert bizony mondom, nem is hétszer, de hetvenhétszer szebb volt, mint amikor idehozták. Amikor aztán valamennyien kiörvendezték magukat, még föl sem mentek a palotába, mondta a tündérkirálynő:
– Jőjjenek, jőjjenek, édes komámuram, komámasszony, nézzék meg a csudafát, s hogy mi lett az én keresztlányom ellenségéből.
Nosza, odamentek, nézi, nézi, keresi a tündérkirálynő a szívvirágot, felteszi még a pápaszemet is, de bizony ott híre-pora sem
volt a szív-virágnak. Három kicsi nebánts-virág volt a helyén. Hajnalban nyilt ki mind a három.
– Megszabadította valaki a Bűbájost! – kiáltott magánkívül a tündérkirálynő s szörnyű haragjában pofon rittyentette Retket, aki körülötte lábatlankodott.
– Megmenekült, – sóhajtott halkan a királykisasszony, de a lelke elmosolyodott, mert igen-igen megsajnálta a szüntelen könnyező szív-virágot.
Hát bizony egy kicsit elszomorodva lépkedett fel a társaság a palota lépcsőjén, de aztán lassankint megvígasztalódtak, jókedvre derültek, mert hiszen Mirkó király országában is virágzik már a csudafa, ezer virág rajta. A királykisasszony, hogy megvígasztalja Retket, aki elszontyolodott a pofon miatt, piros szalagot font a hajába, s megigérte, hogy hazaviszi magával. Egyéb sem kellett Reteknek, elfelejtette a pofont, s ebéd után olyan ugribugri táncot járt, hogy valamennyien a hasukat fogták a nagy kacagásban.
Nosza, a tündér fiúk s lányok is kedvet kaptak a táncra, a muzsikásokat felrendelték a palotába, szólt a zene, ropták a táncot, lett nagy heje-huja, dinom-dánom. Táncolt a királykisasszony is, még mosolygott is, de hiába táncolt, hiába mosolygott, nem volt igazi jó kedve s szüntelen bujdosott az elméje: Oh Istenem, Istenem, vajjon hová tünhetett a csudafáról az a csudálatos szemű, értem síró csunya Bűbájos?
Csengő-Visszhang.
Mióta világ a világ, nem tartott oly sokáig a dinom-dánom a tündérkirálynő palotájában, mint most, amikor Mirkó király és a királyné eljöttek a leányuk után. Nap nap után, hét hét után elröppent, hogy észre se vették. Minden nap úgy tetszett, mintha csak tegnap érkeztek volna ide. Már a vége felé járt a nyár, amikor egy reggel Mirkó király Isten tudja micsoda álmot látott, elég az hozzá, így szólt a feleségéhez:
– No, feleség, azt gondolom, elég volt a dinom-dánomból, készülődjünk s menjünk haza, vigyük a lányunkat, éppen elég hosszú ideig volt idegen országban.
– Bizony, bizony, – mondotta a királyné is – ideje, hogy útra keljünk s mindjárt magához is rendelte a belső leányokat, meg az inasokat, a padlásról lehordatta azt a rengeteg sok ládát, amibe ennekelőtte két esztendővel ide hozták a leánya sok drága holmiját és nagy serényen nekiláttak a készülődésnek. Hej, elszomorodott a tündérkirálynő, amikor a készülődést észrevette! Hogy is ne szomorodott volna el, amikor hét esztendő leforgásán úgy megszerette a királykisasszonyt, mintha szívéről szakadt édes leánya lett volna. Nem is mert arra gondolni, hogy egyszer majd eljönnek érette, hazaviszik a szülei, s Isten tudja, látja-e többé vagy sem. De hiába reménykedett, hiába búcsálódott szegény, semmiképpen sem tudta ott tartóztatni a királyt s a királynét. Égett a föld a talpuk alatt, féltek, hogy egy-kettőre beköszönt az ősz, gyorsan elrepül, ősz után rájuk szakad a tél, s hogy mennek majd haza téli időben? Mit tehetett tündérkirálynő, ő is maga elé rendelte a tündérkisasszonyokat, sorra kinyittatta a gyémántos, aranyos,
ezüstös szekrényeket s rengeteg ládát töltetett meg mindenféle drágakövekkel. Volt ott annyi drágakő, hogy tizenkét királykisasszonyt is férjhez adhattak volna vele.
A rengeteg sok ládát felvirágozott hajón vitték át az Arany folyó tulsó partjára, ott szekerekre rakták s amikor minden a tulsó partra került, útnak indult a király s a királyné is, a királykisasszony is, gyalog sétáltak le a folyó partjára, ott búcsuztak el a tündérkirálynőtől keserves könnyhullatással. Szegény tündérkirálynő, úgy elereszkedett a sok sírástól, hogy három tündérleány vette fel a karjára, úgy vitte vissza a palotába. Sírt Retek is, de csak egyik szeme sírt, a másik kacagott, mert a királykisasszony beváltotta igéretét, szép gyöngén kézen fogta, úgy lépegetett vele apja s anyja után a virágos hajóra. Már az Arany folyó közepén voltak s még akkor is integettek fehér selyemkendőjükkel a tündérkisasszonyok, vissza integetett a királykisasszony is, de még Retek is előhúzta zsebéből vérveres zsebkendőjét, kézzel-lábbal integetett a tündérkisasszonyok felé, bizony, beléfordult volna a folyóba, ha a kabátja szélénél fogvást vissza nem rántja a királykisasszony. Amint kikötöttek a hajóval, mindjárt el is helyezkedtek a hintókban. Első hintóban ült a király s a királyné, mögöttük a királykisasszony Retekkel egy hintóban, a többi hintóban a fő-főminiszter, a hopmester s mindenféle nagy urak, meg a belső leányok. Hintók előtt s hintók mögött egy-egy regiment katona, így indult hazafelé a rengeteg nagy erdőn keresztül hét ország ura, Mirkó király.
Amerre haladt a menet, bokrok mögé rejtőzködve mindenütt settenkedett Bűbájos, le nem vette szemét a szépséges szép királykisasszonyról. Hetek óta itt leskelődött szegény, várta éjjelnappal szakadatlan, mikor halad erre kíséretével a király. Most aztán, hogy végre látta útra kelni a királyt, látta egész bizonyossággal, hogy viszik haza a királykisasszonyt, nem érzett éhséget sem szomjúságot, nem érzett fáradtságot, futva-futott, lépést tartott a hintókkal, természetesen, vigyázva, hogy ő lásson mindent, de őt ne lássa senki.
Teltek, multak a napok, egyszer aztán Bűbájos észrevette, hogy, amikor útközben megpihentek, a szolgálóleányok kacagva vették körül Retket, a királykisasszony pedig mélyen elgondolkozva sétált az erdő sűrűje felé. Hiszen Bűbájosnak sem kellett több, hirtelen előszedte az arany iskátulyát, kivette belőle a pillangó himporát, két ujja között megdörzsölte, s abban a szempillantásban, gyönyörűséges, csudaszép pillangó lett belőle. Arany volt a szárnya, s a szeme most is úgy fénylett, mintha valóságos alakjában lett volna, ragyogott, csillogott. Kapta-fogta magát s a királykisasszony elé röppent. Hej, Uram Teremtőm, mit nem művelt a csudaszép pillangó! Le-leröppent a királykisasszony lába mellé, aztán ismét felröppent, aranyos szárnyával meg-meglegyintette, cirókáltamorókálta a királykisasszony arcát. Le-leröppent a vállára is, de csak egy pillanatra, s amint kezével feléje kapott a királykisasszony, menten tovább röppent. Aztán egyszerre csak nem repdesett a királykisasszony körül, hanem szállt virágról-virágra, szemmelláthatóan csalta-csalogatta a királykisasszonyt, mind beljebb és beljebb az erdőbe. A királykisasszony pedig esze nélkül szaladt utána, nem törődve, hogy haját, ruháját itt is ott is megtépték a bokrok, meg is hasogatták, elbűvölten szaladt a csudaszép pillangó után, mindegyre utána kapott, amint virágra leszállt, de hajh! hasztalan! Amikor már-már azt hitte, hogy övé a csudaszép pillangó, tovább röppent s jó messzire szállt le.
Közben Reteknek, amikor már jól kijátszotta magát a szolgálóleányokkal, feltünt, hogy a királykisasszony milyen régen besétált az erdő sűrűjébe s még mindig nem tért vissza. Nosza, megfutamodott, esze nélkül szaladt árkon-bokron át, nézett jobbrabalra, előre-hátra, aztán egyszerre megpillantotta a királykisasszonyt, amint szélsebesen szaladt a pillangó után. A királykisasszony nem vette észre, hogy Retek szalad utána, ám észrevette Bűbájos s bosszúsan repült fel egy vadalmafára. Könnyes szemmel nézett fel a királykisasszony a fára, de amikor észrevette, hogy ott áll mellette Retek, haragosan szólt rá:
– Mért szaladtál utánam? Látod, nagy zajt csaptál, s ezzel elriasztottad ezt a csudaszép pillangót, amikor éppen szinte a kezemben volt. Miattad repült fel arra a fára!
Retek felnézett a vadalmafára, s amint megpillantotta a pillangót, reszketni kezdett egész testében, akár a nyárfalevél.
– Hát neked mi bajod esett ilyen hirtelen? – kérdezte a királykisasszony.
Egy szó nem sok, annyit sem tudott kinyögni Retek, némán mutatott a pillangóra. A királykisasszony most újra felnézett a vadalmafára, nézte, nézte, sokáig nézte a pillangót, s im, látta, hogy a szeméből lassan hullanak a könnycseppek, éppen úgy, mint nemrégen hulltak a szív-virágból. És csak most tünt fel a királykisasszonynak, hogy a pillangó szeme kivilágra olyan, amilyen volt a szív-virágé.
Retek most nem habozott tovább, megfogta a királykisasszony kezét, erővel kivezette az erdő sűrűjéből. Ahol lehetett, futvafutottak, de a királykisasszony rémülten nézett vissza meg újra vissza, vajjon a pillangó nem követi-e, de az most ott lebegett a vadalmafa felett, s le nem vette a szemét a királykisasszonyról. Oly halovány volt a királykisasszony, amikor Retekkel a szállásukhoz visszaérkezett, hogy a király s a királyné rémülten kérdezték, mi baja esett?
– Egy pillangót kergettem az erdőben, édes szüleim, – sietett válaszolni, nehogy Retek megelőzze – s pillangókergetés közben egy kígyó kerengett elébem, attól ijedtem meg.
Sem a király sem a királyné nem firtatta tovább a dolgot, aztán ismét felkerekedtek, a királykisasszony beült a hintajába, Retek melléje, s amint elindult a hintó, kérdezte a királykisasszony:
– Mondd csak, Retek, mit gondolsz, hogyan lehetett annak a pillangónak olyan szeme, mint Bűbájosnak?
Reteknek a nagy ijedtségtől úgy kocogott a foga, hogy sokáig szólni sem tudott, végre nagy nehezen összeszedte magát s mondta:
– Annak bizony úgy volt olyan szeme, amilyen a Bűbájosé, hogy az a pillangó maga Bűbájos volt. S ha idejében utól nem érlek téged,
