Where can buy Using r for numerical analysis in science and engineering 1st edition victor a. bloomf
for
Victor A. Bloomfield
Visit to download the full and correct content document: https://textbookfull.com/product/using-r-for-numerical-analysis-in-science-and-engine ering-1st-edition-victor-a-bloomfield/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant download maybe you interests ...
Vitamin A and Carotenoids Chemistry Analysis Function and Effects 1st Edition Victor R Preedy
Using R for Numerical Analysis in Science and Engineering
Victor A. Bloomfield
Using R for Numerical Analysis in Science and Engineering
Victor A. Bloomfield
University of Minnesota Minneapolis, USA
Chapman & Hall/CRC The R Series
John M. Chambers
Department of Statistics Stanford University Stanford, California, USA
Duncan Temple Lang Department of Statistics University of California, Davis Davis, California, USA
Series Editors
Torsten Hothorn
Division of Biostatistics University of Zurich Switzerland
Hadley Wickham RStudio Boston, Massachusetts, USA
Aims and Scope
This book series reflects the recent rapid growth in the development and application of R, the programming language and software environment for statistical computing and graphics. R is now widely used in academic research, education, and industry. It is constantly growing, with new versions of the core software released regularly and more than 5,000 packages available. It is difficult for the documentation to keep pace with the expansion of the software, and this vital book series provides a forum for the publication of books covering many aspects of the development and application of R.
The scope of the series is wide, covering three main threads:
• Applications of R to specific disciplines such as biology, epidemiology, genetics, engineering, finance, and the social sciences.
• Using R for the study of topics of statistical methodology, such as linear and mixed modeling, time series, Bayesian methods, and missing data.
• The development of R, including programming, building packages, and graphics.
The books will appeal to programmers and developers of R software, as well as applied statisticians and data analysts in many fields. The books will feature detailed worked examples and R code fully integrated into the text, ensuring their usefulness to researchers, practitioners and students.
Published Titles
Using R for Numerical Analysis in Science and Engineering , Victor A. Bloomfield
Event History Analysis with R, Göran Broström
Computational Actuarial Science with R, Arthur Charpentier
Statistical Computing in C++ and R, Randall L. Eubank and Ana Kupresanin
Reproducible Research with R and RStudio, Christopher Gandrud
Displaying Time Series, Spatial, and Space-Time Data with R, Oscar Perpiñán Lamigueiro
Programming Graphical User Interfaces with R, Michael F. Lawrence and John Verzani
Analyzing Baseball Data with R, Max Marchi and Jim Albert
Growth Curve Analysis and Visualization Using R, Daniel Mirman
R Graphics, Second Edition, Paul Murrell
Customer and Business Analytics: Applied Data Mining for Business Decision Making Using R, Daniel S. Putler and Robert E. Krider
Implementing Reproducible Research, Victoria Stodden, Friedrich Leisch, and Roger D. Peng
Dynamic Documents with R and knitr, Yihui Xie
MATLAB® is a trademark of The MathWorks, Inc. and is used with permission. The MathWorks does not warrant the accuracy of the text or exercises in this book. This book’s use or discussion of MATLAB® software or related products does not constitute endorsement or sponsorship by The MathWorks of a particular pedagogical approach or particular use of the MATLAB® software.
CRC Press is an imprint of Taylor & Francis Group, an Informa business
No claim to original U.S. Government works Version Date: 20140220
International Standard Book Number-13: 978-1-4398-8449-2 (eBook - PDF)
This book contains information obtained from authentic and highly regarded sources. Reasonable efforts have been made to publish reliable data and information, but the author and publisher cannot assume responsibility for the validity of all materials or the consequences of their use. The authors and publishers have attempted to trace the copyright holders of all material reproduced in this publication and apologize to copyright holders if permission to publish in this form has not been obtained. If any copyright material has not been acknowledged please write and let us know so we may rectify in any future reprint.
Except as permitted under U.S. Copyright Law, no part of this book may be reprinted, reproduced, transmitted, or utilized in any form by any electronic, mechanical, or other means, now known or hereafter invented, including photocopying, microfilming, and recording, or in any information storage or retrieval system, without written permission from the publishers.
For permission to photocopy or use material electronically from this work, please access www.copyright.com (http://www.copyright.com/) or contact the Copyright Clearance Center, Inc. (CCC), 222 Rosewood Drive, Danvers, MA 01923, 978-750-8400. CCC is a not-for-profit organization that provides licenses and registration for a variety of users. For organizations that have been granted a photocopy license by the CCC, a separate system of payment has been arranged.
Trademark Notice: Product or corporate names may be trademarks or registered trademarks, and are used only for identification and explanation without intent to infringe.
Visit the Taylor & Francis Web site at http://www.taylorandfrancis.com
and the CRC Press Web site at http://www.crcpress.com
MATLAB R isaregisteredtrademarkofTheMathWorks,Inc.andisusedwithpermission.TheMathWorksdoesnotwarranttheaccuracyofthetextorexercisesin thisbook.Thisbook’suseordiscussionofMATLAB R softwareorrelatedproducts doesnotconstituteendorsementorsponsorshipbyTheMathWorksofaparticular pedagogicalapproachorparticularuseoftheMATLAB R software.
The NumericalMathematics, DifferentialEquations, Optimization,and TimeSeries taskviewsareparticularlypertinenttothematerialinthisbook.
Perhapsthebestresourceforsearchingthehelppagesofcontributedpackagesto findparticularfunctionsisthe findFn functioninthe sos package.Itsdocumentationstates“The sos packageprovidesameanstoquicklyandflexiblysearchthehelp pagesofcontributedpackages,findingfunctionsanddatasetsinsecondsorminutes thatcouldnotbefoundinhoursordaysbyanyothermeansweknow.”
Another random document with no related content on Scribd:
ősállapot után sóhajtozott. Schlegel kiválóan mint æsthetikus szerepelt s egy négy kötetes munkájában majd minden nemzet drámairodalmát megbírálta. Über die dramatische Kunst und Literatur czímű munkájának sok érdeme lehet, de semminemű érdem nem ellensúlyozhatja azokat a nyomorult kritikákat, melyekkel e könyvben Molièret sárba tiporni igyekszik. Valóban, más nemzetek a francziákat a költészet majd minden nemében felülmulják, de a vígjátékban nem mérkőzhetnek velök, s Molière, a komikus, majd oly magasan áll az európai irodalomban, mint Shakespeare, a tragikus. S íme, épen Németországon áll elő egy oly kritikus, ki Molièret lenézi, azon a Németországon, melynek maig sincs egyetlen kitűnő vigjátékírója; csak Kotzebueval dicsekedhetik, s egyik legnagyobb költője Goethe gyöngénél gyöngébb vígjátékokat hagyott hátra. Azt érthetni, hogy a francziáktól akkortájt a csatatéren annyiszor megalázott Németország örömujjongva fogadott egy oly kritikust, ki a legnagyobb franczia költő dicsőségében gázol, de az megfoghatatlan, hogy Magyarországon is találkozhattak oly kritikusok, kik Schlegel uszályhordozóivá alázták magokat. Ezelőtt tizenkét évvel Dandin György-öt Schlegel kardjával támadta meg egyik kritikusunk, ezelőtt két évvel egy másik szintén Schlegel Corpus Jurisából olvasott halálos ítéletet Tartuffe-re. Csodálatos, hogy most Fösvény-e ellen senki sem hívta segítségül Schlegel bölcseségét. Vagy talán meg is történt, csak én nem olvastam.
II.
De mit mond tulajdonkép Schlegel? Sajnálja, nagyon sajnálja, hogy Molière annyira elrontotta Plautust, kinek egyik művéből kölcsönözte tárgyát. Sokszor veti Molière szemére azt a léha vádat, hogy latin, olasz és spanyol elődeitől egyet-mást kölcsönzött, azonban itt megelégszik azzal, ha kimdndhatja, hogy a mit kölcsönzött, tökéletesen elrontotta. És mivel rontotta el? Szerinte épen azzal, mi a darab érdeme, hogy tudniillik alapeszmében, cselekvényben, jellemrajzban különbözik a Plautus vígjátékától. Schlegel dicséri Plautus egyszerű cselekvényét s hibáztatja, hogy a Molière-é bonyolultabb; tetszik neki, hogy Plautusnál az egész cselekvény központja a kincs ellopása, melyet a fösvény épen az által idéz elő, hogy gondosan rejtegeti; megrója Molièret, hogy a kincs rejtegetésére nem helyez oly nagy súlyt, mint Plautus, hogy egy pár felvonáson át a kincsről nincs is szó s Molière igen művészietlenül lepi meg nézőit, midőn a szolga az ellopott kincscsel belép.
Ez ellenvetés mind állana, ha Molière nem akart volna egyebet, mint Plautus vígjátékát reprodukálni. Azonban történetesen egészen új vígjátékot írt s mind alapeszméje, mint jellemrajza másnemű cselekvényt kivántak. Molière fösvénye harczban áll gyermekeivel fösvénysége és szerelme miatt, s így a jellem és helyzet e bonyolultsága szükségeskép bonyolultabb cselekvényt kíván, minő a Plautusé; a kincs rejtegetése is épen azért nem válhatik a cselekvény központjává s csak mint másodrendű dolognak kell szerepelnie. Schlegel oly követeléssel áll elő, mely szerint Molière kénytelen lett volna vagy csak Plautust másolni, vagy saját eredeti conceptióját megrontani. S vajon miért művészietlen meglepetés az a jelenet, midőn a szolga az ellopott kincscsel belép? La Flèche nem haragszik-e Harpagonra, Kleant nincs-e a legnagyobb szorultságban? A szolgát kettős indok ösztönzi e lépésre: a Harpagon elleni gyűlölet s a segítni kivánás urán, míg Kleant az
ellopott kincsben eszközt talál arra nézve, hogy vagy elszöktesse a leányt, vagy pedig lemondásra kényszerítse atyját.
Azonban halljuk Schlegel fontosabb gáncsait, melyek ha állanának, valóban megdönthetnék Molière Fösvény-ét. «Molière –úgymond – a fösvénység minden nemét egy személyben halmozta össze, s mégis az a fösvény, ki kincsét elássa s az, ki uzsorára kölcsönöz, bajosan lehet ugyanazon személy. Harpagon éhezteti lovait, de hát miért van kocsija és lova? Ez csak oly embert illet meg, ki aránytalan csekély költséggel bizonyos rang tekintélyét kívánja megőrizni. A komikai jellemrajz hamat véget érne, ha Molière csak egy fösvény jellemét rajzolná. Molièrenek legnevezetesb eltérése Plautustól az, hogy hogy emez csak kincsőrzőt állít előnkbe, amaz pedig még szerelmessé is teszi fösvényét. A szerelmes vén ember nevetséges, az aggódó fösvény szintén az. Könnyű belátni, hogy az éles ellentétet szül, ha a fösvénység szenvedélyéhez, mely az embert különhuzóvá és zárkózottá teszi, a szerelmet csatoljuk, mely közlékeny és pazar szenvedély. Azonban a fösvénység rendesen jó óvszer a szerelem ellen. Hol a finomabb jellemzés, vagy erkölcsi hatás, minthogy itt erre kiváló súlyt helyeznek, Plautusnál-e vagy Molièrenél? Harpagont a mint végig nézi a fösvény és a vén szerelmes, mindkettő elégülten térhet haza a színházból. A fösvény azt fogja magában mondani: «Én legalább nem vagyok szerelmes», a vén szerelmes pedig: «Én legalább nem vagyok fösvény». A magasabb vígjáték az emberi bohóságokat, bármily feltünők legyenek is, a dolgok rendes kerékvágásában rajzolja; a mit csak kivételességeknek, a felfordultság idétlen szülöttének gondolhatni, csak túlzó bohózatba illhetik be».
Schlegel, úgy látszik, épen oly figyelmetlenül olvasta el Molière Fösvény-ét, mint a mennyire nem érti vagy nem akarja érteni a complicált szenvedélyek lélektani és műveszi jogosultságát. Ellenkezést lát abban, hogy Harpagon elássa kincsét és mégis uzsorára kölcsönöz. De vajon Harpagon oly fösvény-e, ki abban találja örömét, ha a holt kincsben gyönyörködhetik; azért ássa el a tízezer tallérát, mert nem akarja uzsorára kiadni, vagy azért, mert még nem akadt erre jó alkatom? A mű minden sora ez utóbbi kérdést igenli. Harpagon tízezer tallérát azelőtt való nap hozták
haza, melyen a mű kezdődik «Mindamellett – mond (I. felv 5-ik jel.)
– nem tudom, tettem-e, hogy tízezer tallért, a mit tegnap meghoztak, kertemben ástam el». Már ebből is látszik, hogy ő nem igen szokott magánál pénzt tartani, hanem uzsoráskodik s épen a nagy uzsorával visszakerült pénze okoz neki nagy aggodalmat. Harpagon, hacsak a körülmények nem kényszerítik, nem szokott magánál pénzt tartani. «Bizony nem kis gondot ad – kiált fel (I. felv. 4-ik jelenet) – ha az ember egy jó csomó pénzt rejteget magánál s be boldog, ki jól elhelyezte vagyonkáját s csak annyit tart kezénél, a mi napról-napra kell». Molière az egész műben úgy jellemzi fösvényét, mint egy telhetetlen embert, ki minél több pénzre vágyik s ezt fösvénységgel és uzsorával igyekszik elérni, de sehol sem olyannak, a ki a mit bevesz, rejtegeti, elássa szenvedélyből. Mellőzve a Simon mesterrel való jelenetét, csak az első felvonás ötödik jelenetét említem, midőn fiának így szól: «Ha szerencséd van a játékban, haszonra kellene fordítanod, s a mit nyersz, kiadnod becsületes kamatra, hogy annak idején megtaláld. Egyébiránt, mellőzve a többit, szeretném tudni, mire való mind e szalag, mely tetőtől talpig elborít s nadrágot tartani nem elég-e egy féltuczat kapocs? Szükséges-e parókákra vesztegetni a pénzt, ha az ember saját természetes haját viselheti, a mi semmibe sem kerül. Fogadnék reá, hogy paróka és szalag husz pistolra rúg s husz pistol évenkint, csak 8% kamattal tizennyolcz livret, hat sout, nyolcz fillért jövedelmez. Azt tanácsolja-e fiának, hogy megtakarított pénzét elrejtse, vagy azt, hogy uzsorára adja?
Nem az uzsorás fösvény szól-e belőle? Íme, mily alaptalan az egész ellenvetés. Nem Molière következetlen, hanem Schlegel nem fogta föl Harpagon jellemét s nagyfelületesen a kincsásást és uzsorát csak magában tekintve a legigazságtalanabb ítéletre vetemedett. Az az ellenvetés is, hogy miért tart a fösvény kocsit és lovakat, ha fösvény csak oly ellenvetés, mint a fennebbi. Molière vígjátékainak főbb személyei nagyrészt a nemesi osztályhoz vagy a vagyonos polgársághoz tartoznak. Hogy Harpagon úri ember, több körülmény mutatja, bár a cselekvény nem tette szükségessé, hogy a költő Harpagon társadalmi állásáról részletes felvilágosítást adjon. Harpagonnak szakácsa, cselédjei vannak, sőt fiának szolgát tart. Valér nem állhat vala be hozzá udvarmesternek, ha Harpagon holmi obscurus szatócs. Ha a társadalom alsó fokán állana, szabadon
élhetne aljas szenvedélyének, de így kötve van, kénytelen megőrizni társadalmi állásának külszínét s a lehető olcsón úri házat tartani. Ez is egyik komikai vonás benne. Schlegel követelése itt is, mint mindenütt, csak rosszabbá tenné a vígjátékot.
A nagy német kritikus megvetően néz le a törpe franczia költőre, a fösvénység és szerelem között is ellenkezést lát s lehetőségét csak a legritkább kivételességnek hirdeti. S ezt Schlegel mondja, ki bámulja Shakespearet, azt a Shakespearet, ki a drámaírók között leginkább használ bonyolúlt szenvedélyeket, vagy jobban mondva, különböző szenvedélyekből összeolvasztott jellemeket. Miért csak
Molière kontár, miért nem Shakespeare is? Miért csak Harpagon kivételes szörny, miért nem Shylock, Macbeth is és így tovább? E szempontból kiindulva, Schlegelnek Shakespeareről szóltában először is Shylockot kellett volna megtámadni ilyformán: Könnyű belátni, hogy az éles ellentétet szül, ha a pénzvágyat, mely ravasz és tartózkodó szenvedély, összekapcsoljuk a boszúval, mely meggondolatlan és koczkáztató; a nyereség áhítozása rendesen jó óvszer a boszú ellen. Macbethet így kellett volna megtámadnia: Mily össze nem illő dolgokat kever össze ez a Shakespeare; a nagyravágyó azért nagyravágyó, mert merész, azért merész, mert nem hajt senkire, legkevésbbé a feleségére s ezt a Macbethet, ki áhítja a koronát, feleségének kell a véres tettre ösztönözni. Papucshős és királygyilkos, minő szörnyű kivételesség. Így lehet végigmenni az egész Shakespearen s csodálatos, hogy Schlegel a bölcs szempontot, az éles analysist nem alkalmazza Shakespeare is. Vagy talán mérsékelni kellene magát, mert Shakespeare angol s az angolok szövetsegesei voltak azon német fejedelmeknek, kiket Schlegel szolgált s kik nem kevesebb szerencsével harczoltak a francziák, mint ő Molière ellen. Schlegel tulajdonkép azért hibáztatja Molièret, mi egyik ok arra nézve, hogy sokkal nagyobb költőnek tartsuk őt, mint tragikus társait, Corneillet és Racinet, kik nagyrészt egy uralkodó szenvedélyt rajzolnak, míg Molière több szenvedélyt vegyít egy főszemélybe, hasonlóan Shakespearehez, bár nem tudja épen oly életteljesen összeolvasztani, mint a nagy britt költő. Innen van, hogy Molière typusai némileg hajlanak az egyénhez és sokkal közelebb állanak az élethez, mint a franczia classicismus bármely
teremtménye. Csaknem elmondhatni, hogy Molière jellemrajza mintegy középet képez az egyéni és eszményi közt. Ha Molière Fösvény-ében hiba van, az nem a fösvénység és szerelem vegyítése, a mi épen oly természetes, mint komikai, hanem az, hogy nem mindenütt olvad egy életteljes egészszé. Harpagonban ugyan van hiúság, fiatalabb óhajt lenni, szeretne tetszeni a hölgyeknek, e mellett azért házasodik, hogy gazdagabb legyen, felesége hozzon valamit a házhoz, azonban mindez talán élénkebben és természetesben olvadhatna be a jellemrajzba. De ki tehet róla, hogy Molière nem épen Shakespeare a jellemrajzban? Így is nagy költő marad s egyedül méltó az európai drámairodalomban, hogy Shakespeare mellett foglaljon helyet.
A mit Schlegel a fösvény erkölcsi hatásáról mond, az épen nevetséges. Ő úgy látszik, azt hiszi, hogy a fösvényről, nagyravágyóról vagy féltékenyről írt művek csak a fösvények, nagyravágyók és féltékenyek számára készülnek s az író erkölcsi hatása egyedül az, ha a fösvény, nagyravágyó vagy féltékeny egészen magára ismer, azaz a színpadi fösvény egészen ő. Így egyetlen tragédiának, egyetlen vígjátékának sem volt és lesz soha erkölcsi hatása. A közönség nagy része azt fogja mondani Schlegel szerint: én nem vagyok se féltékeny, se fösvény, se nagyravágyó, nem tartozik reám az egész; a valóságos fösvény, nagyravágyó, vagy féltékeny, kik nem találják a rajzon minden szőrszálakat, rosz photografnak nevezik a költőt s erkölcsi épület nélkül hagyják oda a szinházat, a kritikus pedig előáll és ír ilyforma kritikát: Othellónak nincs erkölcsi hatása, mert sok féltékeny lesz a színházban, ki így fog szólani: «Én legalább nem vagyok szerecsen»; ha pedig szerecsen találna lenni, ez így vigasztalja magát: «Én legalább nem vagyok féltékeny»; Macbeth hatása olyan, mint Othellóé, mert a nős ember így fog szólani: «Reám ugyan sok hatása van a feleségem ösztönzéseinek, de legalább nem vagyok nagyravágyó»; a nagyravágyó pedig így kiált fel: «Én ugyan nagyravágyó vagyok, de nem hallgatok nőmre, sőt nincs is nőm!» E szempontból tönkre lehet tenni az egész drámairodalmat s az a hatás, melyet a moralisták követelnek a drámából, sokkal többet ér, mint az, a mivel Schlegel épen oly bárgyun, mint nagy garral elő mert állani.
Szolgáljanak Molière Fösvény-éről e hevenyében összeírt polemikus jegyzetek némi elégtételül, szemben azon igazságságtalan kritikákkal, melyeket Schlegel nyomán nem egyszer olvashattunk irodalmunkban.
NEM SZABAD A KIRÁLYLYAL TRÉFÁLNI.
Vigjáték 3 felvonásban. Irta Kovács Pál. Előadatott a Nemzeti Szinházban 1864 október 14-én.
«A történeti vígjáték színpadunkon – írja egyik laptársunk – azt lehet mondani, csaknem gagyogó gyermekkorát éli. Szépen megindult már ugyan, de nem halad elég biztosan, önállóan, gyakran idegen támaszt keres, hogy megállhasson. De bár még gyönge, mégis látszik, hogy van életereje, s lassanként fejlő vonásai szebb jövővel kecsegtetnek.» A gagyogó gyermek alatt nem tudjuk mit ért laptársunk. Azt-e, hogy történeti vígjátékot csak most kezdenek drámaíróink, vagy azt, hogy mindeddig nem mutathatunk fel sikerültebb kisérletet e nemben. Az úgynevezett történelmi vígjáték irodalmunkban épen oly régi, mint a nem történelmi vígjáték. Írt ilyesmit már Kisfaludy Károly is, ki a magyar vígjáték úttörője. Gaálnak Király Ludason czímű vígjátéka szintén ilyen, valamint a Szigligeti Rózsá-ja és Kinizsi-je is. A különbség történeti régibb és újabb vígjátékaink között leginkább csak az, hogy amazokon a német vígjáték hatása érzik, emezeken pedig a franczia, kivált Scribe. Laptársunk, úgy látszik azt hiszi, hogy csak egy pár év óta van úgynevezett történelmi vígjátékunk s az napról-napra szebben fejlődik. Csodálkozunk, hogy ez épen a jelen vígjáték előadásakor jutott laptársunk eszébe, mert bármily tisztelettel legyünk különben a jeles író iránt, ki kell mondanunk, hogy e műve legkevésbbé sikerült mindazon művek között, melyek e nemben harmincz év óta színpadunkon megfordultak. Laptársunk egyszersmind a történelmi vígjáték akadályait is megemliti. Gyors fejlődésének legnagyobb
akadályát abban találja, hogy a közérzület igen komoly kegyelettel viseltetik minden fényesebb történeti név s legkivált a nagy emlékű régi magyar királyok iránt. Tehát ha a közönség lemond a magyar történelem nagy emberei iránti kegyeletéről, történelmi vígjátékaink sokkal sikerültebbek lesznek. Ily áron nincs kedvünk történelmi jó vígjátékot vásárolni, s a melyik költőnek a nemzeti kegyelet akadály, jól teszi, ha békét hagy a drámának. Megérdemelné-e az a költő nevét, ki Szent Lászlóból, Hunyadi Jánosból, Mátyás királyból, Nagy Lajosból, komikai személyeket merne faragni, s lenne-e annak a közönségnek nemcsak nemzeti önérzete, de ízlése is, mely ilyesmit eltűrne? A költő bárhonnan vegye tárgyát, akár a multból, akár a jelenből, mindenesetre olyat kell választania, melyből komikumot fejthet ki. A történelemben is találhatni komikai tárgyat, bár kevesebbet, mint a jelen életben, mely a vígjáték valódi tere; de hogy oly tárgyból igyekezzünk komikumot kisajtolni, mely azzal homlokegyenest ellenkezik, az a legművészietlenebb valami.
Kovács Pál nem törekedett ily művészietlenségre, s nem ő, hanem laptársunk hibás, midőn a mű egyik legnagyobb hibáját abban találja, hogy Mátyás nem elég víg személy, s bohócza vidorabb. Az lesz vala szép, ha Mátyás király komikai hősként szerepel, bohócza pedig komolykodik. Mátyás hibásan rajzolt alak, de nem azért, hogy nincs benne semmi élet. Szerzőnk igen helyesen Bánffit vette föl komikai hősnek, a mint hogy ezt kivánta maga a történelmi adoma, mely a mű alapjául szolgált. Bánffit féltékenysége teszi komikai személylyé, s épen a királynak kell megtréfálnia, kire oktalanul gyanakodott. Ez magában elég jó tárgy, de kidolgozása nagyon elhibázott, mind a cselekvényt, mind a jellemeket illetőleg. Az expositio vontatott. Szerző a helyett, hogy nézőit hirtelen tájékozza s a cselekvényt megkezdje egy hosszas és ízetlen jelenetben a várnagyot és nejét lépteti föl, azután még királyt és bohóczát. Egy felvonás felét pazarolja arra, mire elég lett volna egy rövid jelenet. Tárgyához képest sokkal természetesben kezdődik vala a vígjáték s indul meg a cselekvény, ha Bánffinak hírűl hoznák, hogy a király meg akarja látogatni, s Bánffi féltékenységből hozzáfog neje rejtegetéséhez. Igy az expositio gyorsabbá válhatik, a főhős is előbbre nyomulhat, s komikai oldalai inkább feltárulhatnak. Szerző e
vontatott expositiot még azzal tetézi, hogy azt a jelenetet, mely az egész cselekvényre elhatározóan befoly, a színfalak mögött viteti véghez. Bánffi az álruhába öltözött Mátyás királyra bízza nejét, hogy vigye át a Dunán rejtekhelyére. Szerző távolról sem indokolja e nehezen indokolható tényt. De ha képes indokolni s előttünk hajtja végre, valódi komikai helyzetet rajzolhat. Ennyi az első felvonás, mely legjobb az egészben.
Ezután a mű még inkább gyöngül és unalmasodik. A főcselekvény lassan mozog, mellékesemények borítják el, melyek egész episodokká nőnek. Egy pár mellékszemély, például a várnagy és neje, aránytalanul sok helyet foglalnak el és Bánffiné, kit igen jól lehetett volna használni a cselekvény gyorsítása- és élénkítésére, csaknem néma személy. Feltünő, hogy a főhős, kiben leginkább volna meg a komikum magva, sehogy sem tud maga iránt komikai érdeket gerjeszteni. A physikai és lélektani valószínűtlenségek egész sora vonul el előttünk, melyeket nem feledtethetnek a néhol igen is durva élczek és üres hazafi frázisok. Szóval, e mű sokkal gyöngébb, mint társai, az a két eredeti, szintén történelmi vígjáték, melyek a mult év végén s a jelen tavaszán adattak, s melyek szintén igen gyöngék. Nem tudjuk, drámaíróink miért erőltetik a történelmi vígjátékot, mely kétes becsű genre, s melyhez úgy látszik nem igen van szerencséjök.
NADÁNYI.
Tragédia 5 felvonásban Irta Szigligeti Ede Előadatott a Nemzeti Szinházban 1864 október 31-én
Szigligeti e legújabb tragédiájáról meglehetős egyformán nyilatkoztak a lapok s mint nem sikerült vagy csak részben sikerült művet elitélték. Nincs kedvem vitatkozni menynyiben van igazok s mennyiben nincs. A végeredményben egyet értek velök, ha indokolásokat nem helyeselhetem is. Olyat is róttak meg benne, mi jó vagy legalább nem hiba. Azonban van e műben valami, a mi a kritikust nagyon érdekelheti, ha figyelemmel kisérte Szigligeti pályáját. Szigligeti eddigi tragédiáit inkább a szerkezet virtuozitása tüntette ki, mint a tragikai mélyebb conceptio s az erősb szenvedélyek sikerült rajza. Föllépte nevezetes mozzanat volt a magyar dráma fejlődésében: erősb érzéke volt a drámai forma iránt, mint elődei bármelyikének, s technikai ügyességével néha fedezte a belső fogyatkozásokat is. Épen azzal ajándékozta meg a magyar szinpadot, mire idő szerint legnagyobb szüksége volt. S ime e művében a drámai forma oly laza, mintha nem Szigligeti írta volna, s a technikai virtuozitást inkább csak egy pár jelenetben vehetni észre. Ellenben a tragikai mélyebb conceptio s az erősb szenvedélyek rajza felé való törekvés szembetünőbb, mint régebbi műveiben, habár nem a valódi siker kiséretében. Uj forduló pont-e ez Szigligeti költészetében vay csak esetlegesség? Emelkedni fog-e vagy sülyedni mint tragédiaköltő? Ki mondja meg, de figyelmet érdemlő jelenség.
Nadányi cselekvénye sokkal előbb kezdődik, mint a hogy a mű alapjául szolgáló tragikai összeütközés kivánná. Csaknem másfél felvonást expositiónak nevezhetni. Igaz, hogy az első felvonásban is drámai haladást látunk, de e részletnek csak külső s nem belső
kapcsolata van a valódi cselekvénynyel, mely Nadányi megszabadulásával kezdődik. A vár ostroma Nadányi elfogatása, a tragikus alappal szemben mind csak események és valósággal nem a cselekvény részei. Vajon nem érthetnők-e meg a egész cselevényt, ha a mű a börtönjeleneten kezdődnék? A két rabnak úgy sincs miről beszéljen, s itt szépen elbeszélhetné egyik a másiknak, hogyan jutott fogságba, minő pártviszály szaggatja. Erdélyt, kivált ha Zámbót épen akkor vezetnék be a börtönbe. Azonban ezzel csak a cselekvény megkezdésének hibáját kivánom kimutatni s nem egyszersmind ezt a tanácsot adni, hogy Szigligeti így könyűszerűen kijavíthatná művét. Csak lényeges átdolgozással lehet megjavítani mind az expositio, mind a szerkezet hibáját. Nem egy felesleges személy és jelenet van itt, s mellőzve egy s más, mit a szerző czélja megkivánt volna. Bizonyára csak nyert volna a mű, ha Zámbó, Imrefi, Géczi helyett Bátorival többet foglalkozik a szerző s az első felvonás helyett a végső felvonásokat teszi gyorsabb menetűvé. De nemcsak a lassúság árt a végfelvonásokban, hanem a tablószerűség is. Hiányzik bennök a természetes folytonosság, s mi több, Nadányi bukásának fokozatai olyanok, hogy itt vagy amott már bevégződni hisszük a cselekvényt Nadányi és neje nem tudnak se élni, se halni, részint a cselekvény vontatottsága miatt, részint más okból, mi sokat levon a végjelenet hatásából.
De a mily gyönge e szerkezete, majdnem oly erős törekvést látunk a tragikai hatás felé. Sajnálhatni, hogy e törekvést nem koronázta siker. Azt hiszem nemcsak én, hanem a közönség is örömest megbocsátana egy kis formátlanságot, számos technikai hibát, ha valódi tragikai hatás élveiben részesülhetne. Nadányiné, hogy megmentse férje életét, föláldozza erényét s nemcsak magát teszi semmivé, hanem férjét. A gyalázat kínjai közt, a bosszu hevében. Nadányi, a hős a szabaság bajnoka orgyilkossá sülyed, s midőn a zsarnok halála után az ország felszabadul, nem csak barátjai vetik meg e tette miatt, hanem az uj fejedelem is, sőt ez üldözteti és meggyilkoltatja. Mindebben elég tragikai elem rejlik, talán egyszerre igen sok is. Alig van nehezebb feladat mint egy oly nő rajza, ki erényét erényből áldozza föl, épen azért, kinek szerelmét e tette által nemcsak örökre eljátsza, hanem boldogtalanná is teszi.
Valóban senkinek sem merném ajánlani ilyesmi feldolgozását, mert inkább csak kinozni fogja az embert, mint meghatni. A fő baj az, hogy a míg egyrészt növekedik a tragikai érdek, addig másfelől romlik. Szigligeti e bajt még azzal tetézi, hogy a nő küzdelmét a tett előtt nem rajzolja s a tett után nem mint őrültet, vagy öngyilkost lépteti föl. Nadányiné csak válni akar, mert gyermekéért élni kell. A néző vele együtt egyszerre csak kijózanodik s puszta sajnálatnál alig érezhet egyebet. S mire való az a sok jeremiád? Oly nő, ki önfeláldozásában oly tettre képes arra is képes lesz, hogy ne élje tul gyalázatát. Vajon nem lett volna-e jobb, ha Nadányiné nem igy téved, ha Báthori a jövő reményben ad kegyelmet a férjnek vagy más okból; ha Nadányiné, mert férje tilalma ellenére járta az udvart, gyanuba jő a világ előtt s ebből származnak a bonyodalmak? Nadányi felfogása már jobb, de bukásában a rajzolt körülmények között nem hihetünk. A szerző Báthorit a legelvetemültebb zsarnoknak tünteti föl. Imrefin kivül senki sincs, a ki vesztét nem óhajtaná. S íme halála után egyszerre csak Nadányi ellen fordul a közvélemény. A tény igaz, de a drámában nincs hozzá kulcsunk. Ha a drámában szereplő Nadányi más, mint a történelmi: a bukás indokát is ahhoz képest kellett volna módosítani. Nadányi nem oly nevezetes történelmi személy, hogy a költőek sok szabadságot ne engedjen. Bukásában szerepet kellett volna játszani a politikai viszonyoknak is; ezeknek rajza talán érthetőbbé tette volna azt, mit így bajosan érthetünk.
AZ ÁLDOZAT.
Tragédia 5 felvonásban Irta Vörösmarty Mihály Előadatott a Nemzeti Szinházban 1864 november 18-án
A költő halála évnapjának előestéjén adatott e tragédia és nagyszámú közönség jelenlétében. Örömest jegyezzük fel mind a szinház mint a közönség kegyeletének e nyilatkozását. Vörösmarty ugyan nem mint drámairó nagy, de az ő korszakot alkotó költői géniusza hatását, kivált nyelv és szellem tekintetében, érezte a szinpad is. E mellett ő volt a Nemzeti Szinház első kritikusa, a ki a szinház megujításától fogva éveken át fáradhatlan figyelemmel kisérte az előadásokat s jeles kritikáival nem csekély mértékben segíté elő a szinészek és drámairók művészibb törekvéseit. Ő az első magyar szinkritikus, ki megérdemli e nevet, s az Athenaeum nagy befolyását a drámairókra és szinészekre senki sem tagadhatja, ki ismeri akkori viszonyainkat. Sajnáljuk hogy e kegyeletes nap ünnepélyességét némi gáncscsal kell megzavarnunk. Egyik laptársunk azt jegyezte meg, hogy kettős világítással és jobb zenével kellett volna a szinháznak megünnepelni e napot. Mi szivesen elengedjük mind a kettős világítást, mind a jó zenét, de nem engedhetjük el Vörösmarty jámbusainak csonkítását, változtatását, mely az egész előadás alatt többször sértette fülünket. Nem mondhatni, hogy szinészeink ne igyekeztek volna emelni azt est ünnepélyességét. Kivált Jókainénak volt egy jelenete (III felv. II jelenet), melyhez hasonlót mostanság nem igen láttunk tőle, midőn Szabolcs lábához omlik, s a fájdalom, félelem, önvád és enyhület érzései közt kiált fel: «Oh ég, Szabolcs!» Felekiné is jól betöltötte helyét, mint Csillár, bár meggyilkolt mátkája holtteste mellett több szenvedélyt és kétségbeesést óhajtottunk volna. A többiek igyekezetét és készültségét sem akarjuk tagadni, azonban e szép
nyelv és versek megrontását egy Talmának sem tudnók megbocsátani, kivált oly műben, melynek legfőbb ereje épen a szép nyelvben rejlik. Különösen Lendvaira kell panaszolnunk. Többször megvontatta a jámbusokat s néhol a legszebb sorokban. Élénken emlékezünk, hogy e sort:
Igen, hazátok dús, nagy büszke hon, Méltó hazája bátor férfiaknak,
így mondotta:
Méltó hazája jeles férfiaknak
s mindjárt alább öt–hat verssort hagyott ki. Az és és az kihagyása vagy odatétele, a hol nem kellett volna, többször előfordult. Felekiné nem egy ily kisebb hibát ejtett például:
Aggódva várom, a mint szólni fogsz,
így mondotta: szólani fogsz, másutt az egyaránt-ot egyiránt-tal cserélte föl. A többi szereplők is mindnyájan követtek ily hibát. Nem anynyira szerep-nemtudással vádoljuk szinészeinket, mint inkább azzal, hogy a jámbus zengése iránt nem igen van kifejlődve érzékök. Egy szótag hiányát vagy fölöslegét nem érzik meg, pedig ha éreznék, a vers zengésével a szavak is inkább emlékökbe tapadnának. Semmit sem lehet könyv nélkül jobban megtanulni, mint a verset, ha értjük és érezzük rhythmusát.
A mű tapintatos scenirozását dicsérnünk kell, de figyelmeztetjük a rendezőséget, hogy az utolsó felvonást maga a költő megváltoztatta, még pedig igen helyesen és igy nyomatta ki. A szinház birtokában levő első kidolgozás kéziratát a nyomatott szerint kellene módosítani. A költő e felvonásban oly lényeges változtatásokat tett, melyek mind a cselekvényt gyorsabbá teszik, mind a jellemrajzra befolynak.
MONTJOYE.
Dráma 5 felvonásban Irta Feuillet Octáv, forditotta Deák Farkas Előadatott a Nemzeti Szinházban 1864 deczember 12-én
Az újabb franczia drámairókról szólván, már többször érintettem azt a különbséget, mely e nemzet régibb és újabb drámai iskoláját jellemzi, sőt nagyjában össze is hasonlítottam e két korszakot: Hugo Viktor, Dumas és Scribe korszakát, napjaink mozgalmával, melynek Feuillet, ifjabb Dumas és Sardou kiválóbb képviselői. Tehetek-e róla, hogy ez állítást semmi sem bizonyítja erősebben mint épen Feuillet Montjoye-ja, mert a legélesebben tünteti föl a franczia ujabb dráma fény- és árnyoldalait?
A régibb és újabb franczia dráma közt egyik legfőbb különbség az, hogy amaz kereste, sőt vadászta a hatást, ez mintegy megvetni látszik; amaz nagy súlyt helyezett a cselekvény gyors fejlődésére, emez egész regényi kényelemmel fejleszt; amaz a bonyolítás kedvéért sokszor mindent föláldozott, valószinűséget és jellemrajzot, s némikép az ellentétre és meglepetésre alapította rendszerét; emez a bonyolításra keveset ad, cselekvénye inkább szegény, mint egyszerű, de örömest foglalkozik a viszonyok rajzával; amaz nagy, néha igen durva vonásokat használt, emez kedveli a finom részletezést egész az elmosódásig; amaz barátja a páthosznak, bár másneműek, mint a Corneille- és Racine-é, és szerette minél élénkebben, minél vadabban festeni a szenvedélyeket; emez kerüli a nagy felindulást, s elemében találja magát, ha elmés társalgással, szellemes reflexiókkal gyönyörködtetheti hallgatóit. Montjoye tükörként sugároztatja vissza az újabb franczia drámának e sajátságait. Majdnem két hosszu felvonást foglal el az expositio. A mit Hugo egy pár felvonások jelenetben eligazított volna, arra Feuilletnek kellenek. A harmadik és negyedik felvonásban gyorsabb
fejlődés következik s valóban drámai összeütközéseket látunk, de ime az ötödik felvonásban már semmi drámai, a személyek nem tesznek egyebet, mint elmondják, a mi a negyedik és ötödik felvonás között történt, oly nemű változásokat, melyeket a dráma szűk keretében nem is tárgyalhatni.
Ily katastrophát Hugo kevésbbé tehetséges tanítványai is elutasítottak volna, ily katastropha nem egyéb, mint hadat izenni a specifikus drámai compositiónak. Nem tudom, vajon Montjoye eregényből írt dráma-e, de azt a hatást teszi, mintha az volna. Általában az újabb franczia drámának jellemvonása, hogy csak annyiban tud dráma lenni, mennyiben a regény is az, melynek szintén vannak drámai mozzanatai. S épen ez a pont az, melyben a fraczia régibb dráma végtelenül felülmulja az újabbat. Az újabb drámának vannak ugyan negativ érdemei, melyeket abban foglalhatni össze, hogy kerüli a képzelet kicsapongásait, a szinpadi hatás mesterkéltségét; azonban elvből vagy erőtlenségből, de oly határozottan és annyira compositio ellen, hogy tisztán drámai szempontból, minden nagy árnyoldalai mellett is a régibb dráma részére kell állanunk.
De nem csak formára nézve különbözik az új franczia dráma a régitől, hanem tartalomra és felfogására nézve is. A régibb dráma a történelemből szerette szedni tárgyait, s csak később merült a jelen társadalom birálatába, midőn a romaticismus a socialismussal vegyült; de Hugo és Dumas, mint drámairók, nem csatlakoztak a romanticismus e fordulatához. Az új dráma épen nem kedveli a történelmet, csak a jelen élethez fordul előszeretettel, de már nem socialista, sem köztársasági, csak democrata, s ragadt valami reá a napoleoni korszakból, némi könnyelmű élvezetvágy, egy kis tág lelkiismeret; nem idealista, józan, de szeret moralizálni, nem tudhatni, képmutatásból-e vagy szívből; mindamellett elnéző, engedékeny, sőt néha cynikus is a maga finom módja szerint. Hugó és Dumas csak drámáknak nevezték műveiket, hogy megkülönböztessék magukat Corneille- és Racinetől, de tulajdonkép leginkább tragédiákat irtak. Az újabb drámairók nem igen irnak tragédiát; feldolgoznak ugyan egyet-mást a romanticismus hagyományaiból, de a magok rendszere szerint, s lehetőleg
őrizkednek az erős felindulástól. Különösen Feuillet a polgári, vagy a mi Francziaországban mindegy, a szalondrámákat kedveli. Úgy látszik, ellenszenve van a tragikum iránt. Nála a befejezésben jóra fordul minden, az összeütközések kibékülnek, a hős megjavul, s azzal a kétes becsű vigaszszal bocsájtja el hallgatóit, hogy tévedéseink és bűneink nemesise épen nem kiengesztelhetlen. Csak elérzékenyítni kivánja közönségét, de nem tragikailag meghatni. A tévedt vagy bűnös szenvedélyek bünhődését, a kérlelhetlen nemesist, mintegy száműzték a franczia ujabb drámából, s épen ez a második fő különbség a régibb és újabb franczia dráma közt. Hugó és Dumas kedvelték a tragikumot, bár majd mindig vegyítettek bele valami bizarrt, groteszket, s a véghatást néha megzavarta a kegyetlenség vagy iszony. Lehet, ez abból is folyt, hogy a tragikumnak, oly neme iránt viseltettek nagy előszeretettel, mely jogos ugyan, de kevésbbé természetes, s épen azért nehezebb, mint a szokottabb. Nem a tévedők vagy bűnbe sodortak tragikuma volt igazi elemök, hanem a nagy bűnösöké, úgyszólva szörnyeké, kik kész bünösökként lépnek föl, s mint III-ik Richard, merészen haladnak pályájokon, míg végre a siker pillanatában minden ellenök fordul és semmivé lesznek; avagy oly bünösöké, kik egy nemesebb érzés hatása alatt javulni kezdenek, részvétet keltenek magok iránt, de már késő, a multat jóvá nem tehetik, s épen a fölébredt nemes érzés bonyodalmai készítik elő nemesisöket. Kivált Hugo a tragikum ez utóbbi nemét kedvelte. Ilyen a többek között Borgia Lucretiá-ja; ilyen, noha más árnyalattal, a Király mulat czimű drámájában Triboulet. Mindkét műben sokat lehet hibáztatni; az elvetemültség és erény vegyületének rajza, a lélektani legnehezebb feladatok egyike, kivált oly költőnek, mint Hugo, ki az ellentétből egész drámai rendszert alkotott; de azt el kell ismernünk, hogy mindkét mű tragikai hatásra törekszik s a költőnek sokkal több érzéke van a nemesis iránt, mintsem feltartóztassa a viszonyok kényszerűségét, s az ily hősöket megjavítani s az ellenök küzdő szenvedélyeket kibékítni merje. A mit a régibb franczia dráma nem mert, nagyon ismeri az újabb. Eddig csak kerülte a tragikumot s oly tárgyakat választott, melyeket többé-kevésbbé tragikai katastropha nélkül is tárgyalhatni: mert, a mint Montjoye mutatja, divatba jő előszedni a romanticismus kedvencz tárgyait, oly tárgyakat,
melyeket szükségképpen tragikailag kell feldolgozni, és feldolgozzák tragikai katastropha nélkül.
Montjoye egy erkölcsi szörny, sőt annyiban felülmulja mind III-ik Richardot, mint Borgia Lucretiát, a mennyiben III ik Richardban a testi rútság gonoszságának egyik forrása; Borgia Lucretiát pedig a női féktelen szenvedélyek tették elvetemültté. Montjoye nyugodt ember, hideg számító, és negatiója minden erkölcsnek, minden idealismusnak. Nem annyira szenvedélye ragadja, mint rendszere, elvei vezérlik. Csalással veti meg vagyona alapját, gúnyt űz a házasságból és barátságból, eszköznek tekint minden embert, még saját gyermekeit is, s gazdagodni, élvezni minden törekvése. Igaz, nem gyilkol mint III-ik Richard, nem mérgeztet mint Borgia Lucretia, s finom modor alá rejti elvetemültségét: de az a dolog lényegén keveset változtat; Montjoye épen úgy hadat izen az egész erkölcsi világrendnek, mint amazok. S mit mível Feuillet? Polgári tragédia helyett egy Kotzebue-féle érzékeny drámát ir: ezt a rettentő embert megjavítja és boldoggá teszi, csak azért, mert neje, kit nem szeretett, oda hagyja; mert leánya, kit eszköznek tekint, elájul sebesült kedvese mellett, kit ő sebesített meg egy párbajban. Egy franczia kritikus épen ugy csodálkozik Feuillet merészségén, hogy nem félt ily rettentő embert rajzolni, mint azon, hogy a közönség és kritika nem találta hűtelennek, mert ily ember nincs Francziaországban. Legyen nekem szabad még nagyobb csodálkozással kérdenem: nem kigunyolása-e ez a lélektannak, erkölcsnek s mindenek felett a tragikumnak? Ha ily tragikai összeütközést ki lehet békiteni, akkor nincs tragikum; akkor nem csak Coriolán, Brutus tragikuma kegyetlenség, hanem az III-ik Richárdé és Borgia Lucrétiáé is. Feuillet ki fogja javítani: mily megható lesz, midőn Richárd kibékül népével és ellenségeivel s egy derék öreg ur válik belőle; Borgia nem fog elveszni saját fiától kapott sebében, hanem összeölelkezik vele s holtig boldogul élnek. Feuillettől egy Don Juant is várhatunk, ki megjavulva, mint boldog és engedelmes férj végzi pályáját. Feuillet finom érzékenysége ki nem állhatja a nemesis kérlelhetetlen bosszuját; elég merész rettentő alakot rajzolni, de nem elég bátor azt rettentően lakoltatni is.
A drámai összeütközések kibékéltetése bizonyára nehéz, de nem lehetetlen, s ha ritkán sikerül, oka rendesen az, hogy az összeütközés sokkal erősb, mintsem kibékíteni lehessen. Ezért rossz hirűek a tragikai katastropha nélküli drámák. A drámairók rendesen nagy tévedéseket, erős összeütközéseket vesznek föl, mert hatni akarnak; de nem veszik észre, hogy a véghatást épen azzal rontják el, hogy az előzmények ellenére a katastropha olyan, mely az összeütközést mintegy erőszakosan állítja meg s nagy tévedés következményeit, bocsánat és bűnbánat által, némi hamis sentimentálismussal jóra fordítja. De merjen bármit e tekintetben a drámaíró, talán még eltürhetni, de a nagy bűnök drámáját derült katastrophával végezni, művészeti lehetetlenség. Montjoye nem egyes tévedés vagy bűn képviselője, hanem az egész erkölcsi világ negatiója. Ily embert oly kevéssé változtathat meg egy ájulás, ha mindjárt saját leánya ájulása is, mint nem békíthet ki se velünk, se az erkölcsi nemesítéssel az a körülmény, hogy szét osztja millióit, elűzött nejét visszaveszi s fiával vitézen harczol Magentánál. A ki annyi szivet megmérgezett, annyi viszonyt széttépett, ki gúnyt űz mindennel a mi az emberi szívnek szent – egy pillanatnyi szenvedéssel, vagyis inkább ellágyulással vásárolja meg boldogságát, s millióival vált magának bűnbocsátó czédulát. Az erőszakos Hugo a könnyelmű Dumas ilyet nem mertek volna, s már magában ez is mutatja, mennyire felülmulja a franczia régibb dráma az újabbat. Sokat merhet a költő, lángeszétől függ a siker, de kettő a leglángeszűbb drámaírónak sem fog sikerülni: az ártatlanok szenvedtetése s a nagy bűnösök boldoggá tétele. Ha Feuillet és társai nem kedvelik a tragikumot, ám legyen izlésök szerint; de aztán ne fogjanak oly tárgyhoz, mely tragikai katastrophát kiván, s kivált a romanticismusok erkölcsi szörnyeit ne rajzolgassák. Úgy látszik az újabb franczia drámát javítási düh szállotta meg, de csak hőseik javulnak s nem egyszersmind közönségök. Az erkölcsöt, a javulást prédikálják s akaratlanul is a könnyelműséget és erkölcstelenséget bátorítják föl. Tulajdonkép nem azt hirdetik: javuljatok és boldoggá lesztek; hanem azt: tévedhettek, bünöket követhettek el, azok következményei nem épen oly félelmesek, az erkölcsi világ nemesise nem boszuló cherub, csak jámbor nagybácsi, a ki mindent megbocsát a gyermekeknek, ha felfogadják, hogy jók lesznek; űzd el
