Series Information
The aim of the series Legal Issues of Services of General Interest is to sketch the framework for services of general interest in the EU and to explore the issues raised by developments related to these services. The Series encompasses, inter alia, analyses of EU internal market, competition law, legislation (such as the Services Directive), international economic law and national (economic) law from a comparative perspective. Sector-specific approaches will also be covered (health, social services). In essence, the present Series addresses the emergence of a European Social Model and will therefore raise issues of fundamental and theoretical interest in Europe and the global economy.
Series Editors
Ulla Neergaard Faculty of Law University of Copenhagen Studiestræde 6 1455 Copenhagen K Denmark
e-mail: ulla.neergaard@jur.ku.dk
Erika Szyszczak Sussex Law School University of Sussex Brighton, BN1 9SP UK
e-mail: E.Szyszczak@sussex.ac.uk
Johan Willem van de Gronden Faculty of Law Radboud University Comeniuslaan 4 6525 HP Nijmegen The Netherlands
e-mail: j.vandeGronden@jur.ru.nl
Markus Krajewski Fachbereich Rechtswissenschaft Universität Erlangen-Nürnberg Schillerstraße 1 91054 Erlangen Germany
e-mail: markus.krajewski@fau.de
This work is dedicated to my grandfather, Viktor Albert Benedikt Walther Titius, who always encouraged me very strongly in the pursuit of my academic career.
Preface
This book is based on my Ph.D. project ‘European Higher Education Institutions under EU Law Constraints—An interdisciplinary analysis of the position of European higher education institutions between directly applicable EU law and their public service mission’. It has been revised and developed further and contains additional new research. I started the project as I craved an academic challenge after having worked outside of academia in Indonesia for a year. At the time of thinking about a research project, a new field of research was emerging: the tensions between the economic and the social in EU law and policy. When I began the research project, I discovered my passion for competition law, a field in which I now feel firmly anchored and in which I am currently researching new exciting topics with a focus on ASEAN. Without the Ph.D. project, I would never have discovered this interest. Since the Ph.D. new developments have taken place within the topics investigated in this book. In particular, the recent developments in UK higher education policy and the adoption of the new Research Framework and General Block Exemption Regulation make the book timely and I hope to be able to make a modest contribution to the relevant debates.
Along the way, there were many people without whom this journey would have never been possible and to whom I would like to express my gratitude. First and foremost I would like to thank my primary Ph.D. supervisor Prof. Dagmar Schiek, who not only provided invaluable feedback and encouragement for my Ph.D., but was also a supportive superior in my work for various research projects and as a teaching assistant for EU law. Even beyond this, she has always been an approachable mentor for any other questions I have had concerning my academic career and progress and I would not be where I am without her.
I would also like to thank my second supervisor Ann Blair for her insights and comments on my work, especially for the interesting discussions about the English higher education system. Professor Susanne Karstedt has very kindly advised me on the empirical part of my work. I am very grateful to all of them.
I would like to thank the School of Law of the University of Leeds for funding my tuition fees with the William Harrison Scholarship and providing travel
assistance for presenting my work at conferences. Furthermore, I would like to sincerely thank the interviewees and their universities for the time and invaluable information the interviewees have given me.
I am also very grateful to my examiners of the Ph.D. project Prof. Michael Dougan and Prof. Michael Cardwell for their feedback and the collegial atmosphere during the viva (even if it was interrupted by a fire alarm). Michael Cardwell has also subsequently been a very keen supporter of my work and suggested the Ph.D. thesis as the University of Leeds contribution for the Jean Blondel Ph.D. prize for which it indeed has been subsequently submitted and shortlisted among the top five theses. I have to thank him and Prof. Alastair Mullis for making this possible.
When it comes to turning the Ph.D. thesis into a book, I have to express my deepest gratitude to Prof. Erika Szyszczak. Not only has she suggested publication in the series, but also stayed with the project. During the process of rewriting of the Ph.D. as a monograph, she has been a very helpful, encouraging and, especially, patient editor. I am sincerely grateful for all her support. I would, of course, also like to thank the other editors of the series (Prof. Johan Willem van de Gronden, Prof. Markus Krajewski and Prof. Ulla Neergaard) for accepting the book as part of the series.
Furthermore, I would like to thank Dr. Albert Sanchez-Graells for his thorough and extremely helpful feedback on the initial draft and for his general encouragement. Useful feedback has also been given by Dr. Mike Gordon and by the members of the ECPR Standing Group on Politics of Higher Education, Research and Innovation (formerly the European Research Area Collaborative Research Network) at various conferences where I have presented parts of this work.
Finally, I would like to thank all my friends, family and colleagues for their encouragement, practical and moral support and their patience. In particular, I owe thanks to Dr. John Mellors, Sam Theisens, Dinnia Joedadibrata, Dr. Jule Mulder, Christiane and Helmut Gideon, Dr. Janna Köke, Beatrice Weihert, Christine Thevissen, Sarah and Jenny Mellors, Dr. Lena Kruckenberg and Dr. Ulrike Vieten for giving feedback on my work or providing practical support such as letting me stay at their homes during the empirical phase of my work. I am deeply grateful to all these as well as to my other friends, family members and colleagues.
Singapore
Andrea Gideon
2.3.1
3.3.3
3.3.4
3.2.3.3
3.2.3.4
3.3.3.1
3.3.3.2
3.3.5.3
4.2.2
4.3.1.1
4.4.2.1
4.4.2.2
5.3
5.2.1
5.3.1
5.3.8
5.3.9
5.3.10
5.4.1
5.4.2
5.4.3
5.4.4
5.4.13
5.6
5.5.5
5.5.6
5.5.7
6.6
5.5.14
5.5.15
Abbreviations
ABA American Bar Association
Abs. Absatz (German for paragraph)
AiF Arbeitsgemeinschaft industrieller Forschungsgemeinschaften (Industrial Research Associations)
BBC British Broadcasting Corporation
BEIS Department for Business, Energy and Industrial Strategy (new UK department)
BERs Block exemptions regulations
BGH Bundesgerichtshof (German Federal Court)
BIS Department for Business, Innovation and Skills (previous name of UK government department)
BMBF Bundesministerium für Bildung und Forschung (Federal Ministry of Education and Research)
BV Besloten vennootschap (private limited liability company in the Netherlands)
BVerfGE Bundesverfassungsgerichtsentscheidung (decision of the German constitutional court)
CE Common Era
CESifo Umbrella organisation of the ‘Center for Economic Studies’ and ‘Information und Forschung’
Charter Charter of Fundamental Rights of the European Union
CHEPS Center for Higher Education Policy Studies, University of Twente
CHERPA Consortium for Higher Education and Research Performance Assessment
CJEU Court of Justice of the European Union
CMA Competition and Markets Authority (UK)
C.M.L. Rev. Common Market Law Review
COM Commission
CöV Heft Rechnungswesen und Controlling in der öffentlichen Verwaltung (Publication on controlling in public administration)
CUP Cambridge University Press
Abbreviations
DFG Deutsche Forschungsgemeinschaft (German Research Foundation)
DG Directorate General (of the European Commission)
EACEA Education, Audiovisual and Culture Executive Agency
EC European Community
ECI European Citizen Initiative
ECJ European Court of Justice (previous name and abbreviation of the CJEU)
ECTS European Credit Transfer System
ed/eds Editor/s
edn Edition
EEC European Economic Community
e.g. Exempli gratia (for example)
EHEA European Higher Education Area
EIoP European Integration online Papers
ELJ European Law Journal
ERA Education Reform Act 1988
EStAL European State Aid Law Quarterly
Et al. Et alii (and others)
Etc. Et cetera (and so forth)
ETSGIs Education and training services of general interest
EU European Union
EUA European University Association
EuZW Europäische Zeitschrift für Wirtschaftsrecht (academic journal)
EZ Ministerie van Economische Zaken (Ministry of Economic Affairs, the Netherlands)
fEC Full Economic Costing (English full costing methodology)
FHEA Further and Higher Education Act 1992 (UK)
FQS Forum: Qualitative Social Research
fte Full-time equivalent
GBER General block exemption regulation
GDP Gross Domestic Product
GERD Gross domestic expenditure on R&D
GG Grundgesetz (German Constitution)
GRUR Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht (journal)
HE Higher education
HEFCE Higher Education Funding Council for England
HEIF Higher Education Innovation Fund
HEIs Higher Education Institutions
HMRC Her Majesty’s Revenue and Customs
HRG Hochschulrahmengesetz (Framework Act for Higher Education)
HSGIs Health services of general interest
i.e. Id est (that is)
Ibid Ibidem (at the same place)
IJELP International Journal for Education Law and Policy
IP/R Intellectual property/rights
Abbreviations
JCMS Journal of Common Market Studies
JGIM Journal of General Internal Medicine
KNAW Koninklijke Nederlandse Akademie van Wetenschappen (Royal Netherlands Academy of Arts and Sciences)
KU Leuven Katholieke Universiteit Leuven (Catholic University Leuven)
LSE London School of Economics and Political Sciences
M Million
MEP Member of the European Parliament
MIT Massachusetts Institute of Technology
n Note
N8 Eight universities in the North of England
NCAs National competition authorities
NHS National Health Service (UK)
NMa Nederlandse Mededingsautoriteit (Netherlands Competition Authority)
No. Number
NWO Nederlandse Organisatie voor Wetenschappelijk Onderzoek (Netherlands Research Council)
OCW Ministerie van Onderwijs, Cultuur en Wetenschap (Ministry for Education, Culture and Sciences)
OECD Organisation for Economic Co-operation and Development
OFT Office of Fair Trading (former UK Competition Authority)
OJ Official Journal
OMC Open Method of Coordination
Ors Others
OUP Oxford University Press
p/pp. Page/s
PACEC Public and Corporate Economic Consultants
para Paragraph
Ph.D. Doctor of Philosophy
PI Principal investigator
PPPs Public–private partnerships
QAA Quality Assurance Agency (UK)
QR Quality-related research funding
QS Quacquarelli Symonds
R&D(&I) Research and development (and innovation)
RCUK Research Councils UK
REF Research Excellence Framework
RIO Research and Innovation Observatory
RVO Rijksdienst voor Ondernemend Nederland (Netherlands Enterprise Agency)
s Section
seq Sequentes (following)
SGEIs Services of general economic interest
SGIs Services of general interest
SMEs Small and medium sized enterprises
Abbreviations
SNIP Small but significant and non-transitory increase in price
SSGIs Social services of general interest
SSRN Social Science Research Network
STEM Science, technology, engineering and maths
STW Stichting voor de Technische Wetenschappen (Technology Foundation)
TEF Teaching Excellence Framework
TEU Treaty on European Union
TFEU Treaty on the functioning of the European Union
THE Times Higher Education
TKI Topconsortia voor Kennis en Innovatie (Top Consortia for Knowledge and Innovation)
TRAC Transparent Approach to Costing
TUD Technische Universiteit Delft
UCAS Universities and Colleges Admission Service
UCU University and College Union
UIFZ Universitäts-Industrie-Forschungs-Zentren (University-industry research centres)
UK United Kingdom
UKRI United Kingdom Research and Innovation
US/USA United States (of America)
UUK Universities UK
UvA Universiteit van Amsterdam
VAT Value added tax
VSNU Vereniging van universiteiten (Association of universities in the Netherlands)
VVDstRL Veröffentlichungen der Vereinigung der Deutschen Staatsrechtslehrer (publication series)
WHW Wet op het hoger onderwijs en wetenschappelijk onderzoek (Higher Education and Research Act)
Cases
CJEU
26/62 Van Gend (Judgment of 5 February 1963, EU:C:1963:1) 13
6/64 Costa (Judgment of 15 July 1964, EU:C:1964:66) 13
56/65 Maschinenbau (Judgment of 30 June 1966, Ulm EU:C:1966:38) 74
5/69 Völk (Judgment of 9 July 1969, EU:C:1969:35) 74
48/69 Imperial Chemical (Judgment of 14 July 1972, Industries EU:C:1972:70) 73
10/71 Muller (Judgment of 14 July 1971, EU:C:1971:85) 57
6/72 Continental Can (Judgment of 21 February 1973, EU:C:1973:22) 92
8/72 Vereeniging van Cementhandelaren (Judgment of 17 October 1972, EU:C:1972:84) 74
155/73 Sacchi (Judgment of 30 April 1974, EU:C:1974:40) 53
173/73 Italy v (Judgment of 2 July 1974, Commission EU:C:1974:71) 94
27/76 United Brands (Judgment of 14 February 1978, EU:C:1978:22) 86
13/77 INNO v ATAB (Judgment of 16 November 1977, EU:C:1977:185) 52, 159
107/82 AEG (Judgment of 25 October 1983, EU:C:1983:293) 81
240/83 ADBHU (Judgment of 7 February 1985, EU:C:1985:59) 95
293/83 Gravier
(Judgment of 13 February 1985, EU:C:1985:69) 34
118/85 Commission v (Judgment of 16 June 1987, Italy EU:C:1987:283) 40, 50
39/86 Lair (Judgment of 21 June 1988, EU:C:1988:322) 34
62/86 Akzo (Judgment of 3 July 1991, EU:C:1991:286) 87
263/86 Humbel (Judgment of 27 September 1988, EU:C:1988:451) 38, 60
42/87 Commission v (Judgment of 27 September 1988, Belgium EU:C:1988:454) 35
18/88 RTT (Judgment of 13 December 1991, EU:C:1991:474) 53, 57
C-340/89 Vlassopoulou (Judgment of 7 May 1991, EU:C:1991:193) 25
C-41/90 Höfner (Judgment of 23 April 1991, EU:C:1991:161) 40, 50, 58, 157, 243
C-2/91 Meng (Judgment of 17 November 1993, EU:C:1993:885) 53
C-159,160/91 Poucet et (Judgment of 17 February 1993, Pistre EU:C:1993:63) 51
C-185/91 Reiff (Judgment of 17 November 1993, EU:C:1993:886) 53, 225
C-189/91 Kirsammer- (Judgment of 30 November 1993, Hack EU:C:1993:907) 94
C-109/92 Wirth (Judgment of 7 December 1993, EU:C:1993:916) 38, 60
C-364/92 Eurocontrol (Judgment of 19 January 1994, EU:C:1994:7) 51
C-157/94 Commission v (Judgment of 23 October 1997, Netherlands EU:C:1997:499) 59
C-244/94 Fédération (Judgment of 16 November 1995, Francaise des Sociétés d’Assurance (FFSA) EU:C:1995:392 ) 51
C-7/95 P John Deere (Judgment of 28 May 1998, EU:C:1998:256) 224
C-343/95 Diego Cali v (Judgment of 18 March 1997, SEPG EU:C:1997:160) 51
C-67/96 Albany (Judgment of 21 September 1999, EU:C:1999:430) 51, 52, 57
C-85/96 Martínez Sala (Judgment of 12 May 1998, EU:C:1998:217) 34
C-203/96 Dusseldorp (Judgment of 25 June 1998, EU:C:1998:316) 58
C-22/98 Becu (Judgment of 16 September 1999, EU:C:1999:419) 52
C-380/98 University of (Judgment of 3 October 2000, Cambridge EU:C:2000:529) 40, 64
C-35/99 Arduino (Judgment of 19 February 2002, EU:C:2002:97) 53, 225
C-184/99 Grzelczyk (Judgment of 20 September 2001, EU:C:2001:458) 33
C-309/99 Wouters (Judgment of 19 February 2002, EU:C:2002:98) 52
C-413/99 Baumbast (Judgment of 17 September 2002, EU:C:2002:493) 33
C-453/99 Courage (Judgment of 20 September 2001, EU:C:2001:465) 108
C-475/99 Ambulanz (Judgment of 25 October 2001, Glöckner EU:C:2001:577) 51, 58
C-53/00 Ferring (Judgment of 22 November 2001, EU:C:2001:627) 95
C-218/00 Cisal (Judgment of 22 January 2002, EU:C:2002:36) 51
C-280/00 Altmark (Judgment of 24 July 2003, EU:C:2003:415) 57, 95, 160,
C-287/00 Commission v (Judgment of 20 June 2002, Germany EU:C:2002:388) 195
C-264, 306, 354, 355/01 (Judgment of 16 March 2004, AOK Bundesverband EU:C:2004:150) 51
C-153/02 Neri (Judgment of 13 November 2003, EU:C:2003:614) 39, 60, 242
C-456/02 Trojani (Judgment of 7 September 2004, EU:C:2004:488) 34
C-65/03 Commission v (Judgment of 1 July 2004, Belgium EU:C:2004:402) 35, 242
C-147/03 Commission v (Judgment of 7 July 2005, Austria EU:C:2005:427) 35, 242
C-205/03 P FENIN (Judgment of 11 July 2006, EU:C:2006:453) 51
C-209/03 Bidar (Judgment of 15 March 2005, EU:C:2005:169) 34
C-95/04 P British (Judgment of 15 March 2007, Airways EU:C:2007:166) 87
C-295-298/04 Manfredi (Judgment of 13 July 2006, EU:C:2006:461) 108
C-519/04 P Meca- (Judgment of 18 July 2006, Medina EU:C:2006:492) 52
C-76/05 Schwarz (Judgment of 11 September 2007, EU:C:2007:492) 39, 242
C-11-12/06 Morgan and Bucher (Judgment of 23 October 2007, EU:C:2007:626) 35
C-281/06 Jundt (Judgment of 18 December 2007, EU:C:2007:816) 39, 242
C-499/06 Nerkowska (Judgment of 22 May 2008, EU:C:2008:300) 35
C-501, 513, 515 and (Judgment of 6 October 2009, 519/06 P GlaxoSmithKline EU:C:2009:610) 73
C-49/07 MOTOE (Judgment of 1 July 2008, EU:C:2008:376) 53
C-113/07 P SELEX (Judgment of 26 March 2009, EU:C:2009:191) 51
C-158/07 Förster (Judgment of 18 November 2008, EU:C:2008:630) 34
C-73/08 Bressol (Judgment of 13 April 2010, EU:C:2010:181) 37, 242
C-56/09 Zanotti (Judgment of 20 May 2010, EU:C:2010:288) 39
C-542/09 Commission v (Judgment of 14 June 2012, the Netherlands EU:C:2012:346) 38
C-10/10 Commission v (Judgment of 16 June 2011, Austria EU:C:2011:399) 40
C-209/10 Post Danmark (Judgment of 27 March 2012, EU:C:2012:172) 87
C-75/11 Commission v (Judgment of 4 October 2012, Austria EU:C:2012:605) 37
C-138/11 Compass (Judgment of 12 July 2012, EU:C:2012:449) 51
C-159/11 Ordine degli (Judgment of 19 December 2012, Ingegneri della Provincia di Lecce EU:C:2012:817) 41
C-226/11 Expedia (Judgment of 13 December 2012, EU:C:2012:795)
C-523-585/11 Prinz and (Judgment of 18 July 2013, Seeberger EU:C:2013:524) 35
C-529/11 Alarape (Judgment of 8 May 2013, EU:C:2013:290) 38
C-20/12 Giersch (Judgment of 20 June 2013, EU:C:2013:411) 38
C-46/12 N. (Judgment of 21 February 2013, EU:C:2013:97) 38
C-140/12 Brey (Judgment of 19 September 2013, EU:C:2013:565) 34
C-220/12 Thiele (Judgment of 24 October 2013, EU:C:2013:683) 35
C-275/12 Elrick (Judgment of 24 October 2013, EU:C:2013:684) 35
C-370/12 Pringle (Judgment of 27 November 2012, EU:C:2012:756) 32
C-523/12 Dirextra (Judgment of 12 December 2013, EU:C:2013:831) 39, 104, 244
C-553/12 P Greek (Judgment of 17 July 2014, Lignite EU:C:2014:2083) 53
C-15/13 Datenlotsen (Judgment of 8 May 2014, EU:C:2014:303) 42
C-113/13 Spezzino (Judgment of 11 December 2014, EU:C:2014:2440) 96, 244
C-333/13 Dano (Judgment of 11 November 2014, EU:C:2014:2358) 34
C-359/13 Martens (Judgment of 26 February 2015, EU:C:2015:118) 35
C-413/13 FNV Kunsten (Judgment of 4 December 2014, Informatie en Media EU:C:2014:2411) 79
C-538/13 eVigilo (Judgment of 12 March 2015, EU:C:2015:166) 41
C-568/13 Data Medical (Judgment of 18 December 2014, Service EU:C:2014:2466) 41
C-67/14 Alimanovic (Judgment of 15 September 2015, EU:C:2015:597) 34
C-233/14 Commission v (Judgment of 2 June 2016, Netherlands EU:C:2016:396) 34
C-298/14 Brouillard (Judgment of 6 October 2015, EU:C:2015:652) 25
C-342/14 X-Steuer- (Judgment of 17 December 2015, beratungsgesellschaft EU:C:2015:827) 25
C-115/15 NA (Judgment of 30 June 2016, EU:C:2016:487) 38
C-81/16 P Spain v Commission (Pending) 57
General Court
T-106/95 FFSA (Judgment of 27 February 1997, EU:T:1997:23) 95
T-46/97 SIC (Judgment of 10 May 2000, EU:T:2000:123) 95
T-55/99 CETM (Judgment of 29 September 2000, EU:T:2000:223) 95
T-112/99 Métropole (Judgment of 18 September 2001, EU:T:2001:215) 73
T-17/02 Olsen (Judgment of 15 June 2005, EU:T:2005:218) 57
T-289/03 BUPA (Judgment of 12 February 2008, EU:T:2008:29) 57, 96, 244, 261
T-169/08 Greek Lignite (Judgment of 20 September 2012, EU:T:2012:448) 53
T-198/09 UOP (Order of 7 March 2013, EU:T:2013:105) 101
T-347/09 Germany (Judgment of 12 September 2013, v Commission EU:T:2013:418) 66
T-79/10 Colt (Judgment of 16 September 2013, EU:T:2013:463) 96
T-488/11 Sarc (Judgment of 12 June 2014, EU:T:2014:497) 48, 107, 211
T-486/11 Orange Polska (Judgment of 17 December 2015, EU:T:2015:1002) 77
T-295/12 Germany v (Judgment of 16 July 2014, Commission EU:T:2014:675) 57, 96
T-309/12 Zweckverband (Judgment of 16 July 2014, Tierkörperbeseitigung EU:T:2014:676) 57, 96
T-461/13 Spain v (Judgment of 26 November 2015, Commission EU:T:2015:891) 57
T-693/14 Hamr (Judgment of 12 May 2016, EU:T:2016:292) 102
T-138/15 Aanbestedingskalender (Pending) 51
Commission Decisions
Aid scheme implemented (Commission Decision 2006/225/EC, by Italy for the reform of the training institutions OJ [2006] L 81/13) 60
Czech Republic Prˇerov Logistics College (State aid NN54/2006) 60
Hungary College of Nyíregyháza Partium Knowledge Centre
The Netherlands E-procurement platform TenderNed
Measures implemented by Slovak Republic for Spolocˇná zdravotná poisťovnˇa, a. s. and Všeobecná zdravotná poisťovnˇa, a. s.
National Cases
BGH Judgment 23 October 1979 (music school)
BVerfGE 27 July 2004 (junior professor)
NMa Besluit bk005-9801 (music schools)
NMa investigation into Amsterdam universities
OFT Case ME/1613/04 (Manchester University merger)
OFT Decision CA98/05/2006
(fee paying schools)
(State aid NN343/2008) 60
(State aid SA.34646) 51
(Commission Decision 2015/248/EU, OJ [2015] L 41/25) 51
(GRUR (1980) 82, 249)
(BVerfGE 111, 226)
(www.nmanet.nl/Images/0005BEMP_ tcm16-97472.pdf)
(https://www.acm.nl/nl/ publicaties/publicatie/10780/NMaaccepteert-maatregelen-vanUvA-en-VU/)
(https://assets.publishing.service.gov.uk/ media/555de401ed915d7ae20000df/ uompublish.pdf)
(https://www.gov.uk/cma-cases/ independent-schools-exchangeof-information-on-future-fees)
78
149
90
78
93
77
OFT Case ME/ 3080/07 (Manchester College merger)
(https://www.gov.uk/cma-cases/ city-college-manchester-manchestercollege-of-arts-and-technology)
Prendergast v Higher Education Authority & Ors ([2008] IEHC 257)
United States v. Brown Univ., No. 91-CV-3274, No. 92-1911 (appeal)
93
89
United States v American Bar Association, No. 95-1211(CR) (D. D. C. 1996)
(Complaint, stipulation: E.D. Pa., filed May 22, 1991)
80 (Decision and order: E.D. Pa., filed Sept. 1992)
80 (Opinion of Third Circuit: 3d Cir. Sept. 17, 1993)
80 (Settlement: Letter of Dec. 22 1993 by the US Department of Justice – Antitrust Division, available on http://www.appliedantitrust.com/ 07_reasonableness/brown/litan_thane_ settlement12_22_1993.pdf) 80
(934 F. Supp. 435) 82
Legislation
Treaties
Treaty establishing the European Economic Community (EEC Treaty)
Single European Act OJ [1987] L 169/1
Treaty of Maastricht on European Union OJ [1992] C 191/01
Treaty on European Union, together with the complete text of the Treaty establishing the European Community OJ [1992] C 224/01 (EU Treaty and EC Treaty)
Treaty of Amsterdam amending the Treaty on European Union, the Treaties establishing the European Communities and related acts OJ [1997] C 340/01
Treaty of Nice amending the Treaty on European Union, the Treaties Establishing the European Communities and certain related acts OJ [2001] C 80/01
Treaty establishing a Constitution for Europe OJ [2004] C 310/01 (European Constitution)
Treaty of Lisbon amending the Treaty on European Union and the Treaty establishing the European Community OJ [2007] C 306/01
Charter of Fundamental Rights of the European Union OJ [2010] C 83/02
Treaty on the Functioning of the European Union (Consolidated version 2012) OJ [2012] C 326/01
Secondary Legislation
Commission Communications
Commission Communication ‘Towards a European Research Area’ COM (2000) 6 final
Commission Communication ‘Services of general interest in Europe’ OJ [2001] C 17/04
Commission Communication ‘Guidelines on the application of Article 81(3) of the Treaty’ OJ [2004] C 101/08
Commission Communication Community framework for state aid for research and development and innovation OJ [2006] C 323/01 (referred to as previous Research Framework)
Commission Communication ‘Implementing the Community Lisbon Programme: Social Services of General Interest in the European Union’ COM(2006) 177 final
Commission Communication ‘Guidance on the Commission’s enforcement priorities in applying Article 82 of the EC Treaty to abusive exclusionary conduct by dominant undertakings’ OJ [2009] C 45/02
Commission Communication on the application of the European Union State aid rules to compensation granted for the provision of services of general economic interest OJ [2012] C 8/02
Commission Communication ‘European Union framework for State aid in the form of public service compensation’ OJ [2012] C 8/03
Commission Communication concerning the prolongation of the application of the Community framework for State aid for research and development and innovation OJ [2013] C 360/1
Commission Communication Criteria for the analysis of the compatibility with the internal market of State aid to promote the execution of import projects of common European interest OJ [2014] C 188/44
Communication from the Commission Framework for State aid for research and development and innovation OJ [2014] C 198/01 (referred to as Research Framework)
Communication from the Commission on the European Citizens’ Initiative “Water and sanitation are a human right! Water is a public good, not a commodity!” COM(2014) 177 final
Communication from the Commission to the European Parliament, the Council, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions ‘Research and innovation as sources of renewed growth’ COM/2014/0339 final
Commission Notices
Commission Notice on the definition of the relevant market for the purposes of Community Competition law OJ [1997] C 372/5
Commission Notice on agreements of minor importance which do not appreciably restrict competition under Article 101(1) of the Treaty on the Functioning of the European Union (De Minimis Notice) OJ [2014] C 291/1
Commission Notice ‘Guidelines on the effect on trade concept contained in Articles 81 and 82 of the Treaty’ OJ [2004] C 101/81
Commission Notice on the notion of State aid as referred to in Article 107(1) of the Treaty on the Functioning of the European Union OJ [2016] C 262/1
Conclusions
Presidency Conclusions, Lisbon European Council 23./24.03.2000
Presidency Conclusions, Brussels European Council, 22 and 23 March 2005
Conclusions, Brussels European Council, 17 June 2010, EUCO13/10 CO EUR 9 CONCL 2
Decisions
Decision 1982/2006/EC concerning the Seventh Framework Programme of the European Community for research, technological development and demonstration activities (2007–2013) OJ [2006] L 412/01
Decision 2012/21/EU on the application of Article 106(2) of the Treaty on the Functioning of the European Union to State aid in the form of public service compensation granted to certain undertakings entrusted with the operation of services of general economic interest OJ [2012] L 7/3
Directives
Directive 77/388/EEC on the harmonization of the laws of the Member States relating to turnover taxes-Common system of value added tax: uniform basis of assessment OJ [1977] L 145/1
Directive 2000/60/EC ‘establishing a framework for Community action in the field of water policy’ OJ [2000] L 327/1
Directive 2004/38/EC on the right of citizens of the Union and their family members to move and reside freely within the territory of the Member States amending Regulation (EEC) No 1612/68 and repealing Directives 64/221/EEC, 68/360/EEC, 72/194/EEC, 73/148/EEC, 75/34/EEC, 75/35/EEC, 90/364/EEC, 90/365/EEC and 93/96/EEC OJ [2004] L 158/77
Directive 2005/36/EC on the recognition of professional qualifications OJ [2005] L 255/22
Directive 2006/111/EC on the transparency of financial relations between Member States and public undertakings as well as on financial transparency within certain undertakings OJ [2006] L 318/17
Directive 2008/6/EC amending Directive 97/67/EC with regard to the full accomplishment of the internal market of Community postal services OJ [2008] L 52/3
Directive 2014/24/EU on public procurement and repealing Directive 2004/18/EC OJ [2014] L 94/65
Directive 2014/104/EU on certain rules governing actions for damages under national law for infringements of the competition law provisions of the Member States and of the European Union OJ [2014] L 349/1
Regulations
Regulation 4064/89/EEC of 21 December 1989 on the control of concentrations between undertakings OJ [1989] L 395/01
Regulation 1/2003/EC on the implementation of the rules on competition laid down in Articles 81 and 82 of the Treaty OJ [2003] L 1/1
Regulation 139/2004/EC on the control of concentrations between undertakings (the EC Merger Regulation) OJ [2004] L 24/1
Regulation 330/2010/EU on the application of Article 101(3) of the Treaty on the Functioning of the European Union to categories of vertical agreements and concerted practices OJ [2010] L 102/1
Regulation 1217/2010/EU on the application of Article 101(3) of the Treaty on the Functioning of the European Union to categories of research and development agreements OJ [2010] L 335/36
Another random document with no related content on Scribd:
kevésbé hasonló elemekből álló tömegekkel (minők a szekták, kasztok, osztályok) megegyező jellemvonásokat tüntet föl és hogy a közös tulajdonságok mellett vannak különös sajátságaik, melyeknek alapján egymástól megkülönböztethetők.
De mielőtt a különböző tömegkategóriákkal foglalkoznánk, összes általános tulajdonságaikat kell először szemügyre vennünk. Úgy járunk el, mint a természettudós, aki az általános és a család összes egyéneinél meglevő tulajdonságok leírásával kezdi, mielőtt azokkal a közös tulajdonságokkal foglalkoznék, amelyek alapján meg lehet különböztetni a családhoz tartozó nemeket és fajokat.
A tömegek lelkét pontosan leírni épen nem könnyű, mert szervezetük változik nemcsak a faj és összetétel szerint, hanem a csoportot hatalmában tartó izgalom természete és mértéke szerint is. De ugyanez a nehézség merül föl az egyes egyén lélektanának tanulmányozásánál. Csak regényben fordul elő, hogy az egyén karaktere élete végéig állandó marad. A jellem látszólagos egyformaságát a környezet egyformasága teremti meg. Különben már más alkalommal kimutattam, hogy minden lelki alkat magában rejti azt a lehetőséget, hogy a jellem megnyilvánuljon olyankor, mikor a környezet hirtelen megváltozik. Innen van, hogy a legvadabb jakobinusok közt akadtak jámbor polgárok, kik a rendes viszonyok közt békés jegyzők vagy tiszteletre méltó hivatalnokok lehettek. Napoleon köztük találta meg legkészebb szolgáit.
Mivel itt a tömegképződés minden fokozatát nem tanulmányozhatjuk, főleg abban az alakban mutatjuk be őket, amikor már teljesen szerveződtek. Azt látjuk majd, hogy mivé lehetnek, nem azt, hogy milyenek mindig. Csak mikor a szerveződés már előre haladt, járulnak hozzá az állandó és változatlan faji alapjellemvonáshoz ama bizonyos új és különös sajátságok és vesz föl a csoportnak egész érzelmi és gondolatvilága egy bizonyos irányt. Ilyenkor látjuk azt, amit föntebb a tömegek lelki egysége törvényének neveztem.
A tömegek lelki sajátságai közt vannak olyanok, amelyek az izolált egyénnél is megvannak; viszont ellenkezőleg vannak teljesen
specifikus és csak az együttességben föllelhető sajátságaik. Ezeket a specifikus sajátságokat fogjuk most tanulmányozni, hogy jelentőségüket biztosan megállapítsuk.
A pszichológiai tömegnél ez a legfeltünőbb: Bármilyenek az alkotó egyének, bármennyire hasonlók vagy nem hasonlók életmódjukat, foglalkozásukat, jellemüket és értelmiségüket tekintve, azáltal hogy tömeggé szerveződtek, egy bizonyos kollektiv léleknek jutnak birtokába és ez másnemű érzésre, gondolkodásra és cselekvésre készteti őket, mint ahogy elkülönítve éreztek, gondolkoztak és cselekedtek. Vannak olyan gondolatok és érzelmek, amelyek csak a tömegben levő egyénnél keletkeznek és válnak tetté. A pszichológiai tömeg átmeneti lény, heterogén elemekből áll, melyek pillanatra vannak összekötve, épen úgy, mint ahogy az élő szervezetet alkotó sejtek egyesülve új lénynek tünnek föl és egészen más tulajdonságaik vannak, mint az egyes sejteknek külön-külön.
Egy bizonyos felfogással ellentétben, – ami annál különösebb, mert olyan mélyen gondolkodó bölcselőnél találjuk, mint Herbert Spencer, – a tömeget alkotó csoportban egyáltalában nincs meg az elemek összege vagy középaránya. Új jellemvonások képződnek és keletkeznek, épen úgy, mint ahogy a chémiában bizonyos elemek, a savak és aljak például, ha új testté egyesülnek, egészen más sajátságaik lesznek, mint azoknak a testeknek külön-külön volt, melyeket alkottak.
Hogy a tömegben levő egyén miben különbözik az izolált egyéntől, nem nehéz megállapítani. De kevésbé könnyű megfejteni a különbség okait.
Hogy ezeket az okokat csak valamennyire is megleljük, emlékezzünk a mai lélektannak erre a megállapítására: nemcsak a szerves életben, hanem az értelem működésében is a tudattalan jelenségeknek van túlnyomó részük. Az értelemnek tudatos élete elenyésző csekélység a tudattalan élet mellett. A legpontosabb analizis, a legmélyebbre ható megfigyelés csak nagyon csekély számát födözte fel a lelki élet tudatos indítóokainak. Tudatos cselekvéseink egy tudattalan, s a főleg az öröklődés hatása folytán
keletkezett szubsztrátumból veszik eredetüket. Ez a szubsztrátum számtalan, ősidőkből lerakódott nyomot tartalmaz, s ezek képezik a faji lelket. Tetteinknek ismeretes okai mögött kétségkívül vannak rejtett ismeretlen okok, ezek mögött pedig még rejtettebb okok vannak, mert azokról mi magunk sem tudunk. Mindennapi cselekvéseink ezeknek a rejtett és figyelmünket kikerülő okoknak okozatai.
A faji lélekben gyökerező tudattalan elemek okozzák, hogy az egy fajhoz tartozó egyének mindnyájan hasonlítanak egymáshoz és első sorban a tudatos elemeknek, a nevelés, de főleg a rendkívüli öröklékenység eredményeinek tulajdonítható a köztük levő különbség. Hasonlók az ösztönök, szenvedélyek és érzelmek az olyan emberekben is, akik értelmi tekintetben egyáltalában nem hasonlítanak egymáshoz. Mindabban, ami érzelem tárgya: vallás, politika, erkölcs, rokonszenv, ellenszenv stb., a legkiválóbb egyének nagy ritkán múlják fölül az átlag emberek színvonalát. A nagy mathematikus és cipőcsinálója közt nagy közbevetés lehet értelmi tekintetben, de jellem tekintetében legtöbbször semmi vagy nagyon csekély különbség van.
Épen ezek az általános jellembeli sajátságok vannak a tudattalan hatása alatt és ezek az egy fajhoz tartozó normális egyének nagy részénél csaknem ugyanazon a fokon vannak meg, s ez lesz a tömegekben általánossá. A kollektiv lélekben az egyének értelmi képességei, ezzel együtt egyéniségük is eltörlődnek. A heterogén elmerül a homogénben és a tudattalan sajátságok lesznek túlnyomók.
Épen a közönséges sajátságok általánosulása magyarázza meg, hogy a tömegek miért nem képesek különösebb értelmet igénylő cselekvések véghezvitelére. Ha válogatott emberek gyülekezete dönt közérdekű kérdésekben, de az illetők más-más foglalkozási ághoz tartoznak, a határozat nem sokkal lesz több értékű, mintha ostoba emberek készítették volna. Valóban csak azok a közönséges sajátságok lesznek általánossá, amelyek minden emberben megvannak. A tömegekben a butaság és nem a gondolkodó ész gyülemlik össze. Nem az «egész világnak» van több esze, mint
Voltairenak, amint ezt gyakorta halljuk, hanem bizonyára Voltairenak van több esze, mint «az egész világnak», ha ez alatt a tömegeket kell értenünk.
Ha azonban a tömeghez tartozó egyéneknél az alantas és mindegyikben meglevő sajátságok általánosulnának, akkor csak középarány származik és nem keletkeznének új sajátságok, melyekről szólottunk. Azt fogjuk most kutatni, mimódon jönnek létre ezek az új tulajdonságok.
Hogy a tömegeknél különös jellemvonások keletkeznek, s amelyek az izolált egyénnél nincsenek meg, ezt különböző okok hozzák létre. Az első az, hogy a tömegben levő egyént, csupán a szám ténye által, legyőzhetetlen hatalom érzete szállja meg s ez teszi lehetővé, hogy enged ösztöneinek, melyeket egymagában szükségszerűleg korlátozott volna. Az ösztönök korlátozásáról annál kevésbé lehet szó, mert a tömeg anonim, következőleg felelőségtelen, s teljesen megszünik a felelősség érzete, ami az egyént mindig visszatartja.
A második ok, a lelki infekció, szintén közreműködik abban, hogy a tömegeknél speciális sajátságok jelentkeznek és azok határozott irányt nyernek. A lelki infekció könnyen megállapítható, de meg nem magyarázott jelenség, melyet a hipnotikus jelenségekhez kell sorolnunk; rögtön rátérünk. A tömegben minden érzelem, minden tett inficiáló természetű és olyan mértékben inficiáló, hogy az egyén könnyen feláldozza személyes érdekét a kollektiv érdeknek. Már pedig ez a természettel homlokegyenest ellenkező cselekmény és az ember csak akkor képes rá, mikor tömegnek alkotó része.
A harmadik ok – és ez még sokkal fontosabb – a tömegben levő egyénnél egészen speciális és olyan sajátságokat hoz létre, amelyek az izolált egyén sajátságaival teljesen ellenkeznek. Beszélni akarok ugyanis a szuggerálhatóságról, melynek egyik hatása különben is a föntebb említett lelki infekció.
Hogy ezt a jelenséget megértsük, idézzük emlékezetünkbe a fiziologiának bizonyos újabb fölfedezéseit. Ma már tudjuk, hogy egy embert különböző eljárások segítségével olyan állapotba hozhatunk,
hogy elvesztve tudatos személyiségét, a személyes tudattól megfosztó egyén minden szuggesztiójának engedelmeskedik és jellemével és egyéniségével legellenkezőbb dolgok elkövetésére képes. A legmélyrehatóbb megfigyelések azt látszanak bizonyítani, hogy az olyan egyén, ki sokáig működésben levő tömeg közé volt szorulva, olyan különös állapotba jut, – az őt körülvevő áramlat vagy valami ismeretlen ok következtében, hogy ez az állapot nagyon közel jár ahhoz az igézethez, amelyet a hipnotizáló a hipnotizáltra gyakorol. A hipnotizált alanynál megbénul a nagy agyvelő működése és rabszolgája lesz a gerincagy minden tudattalan működésének és a hipnotizőr tetszése szerint bánik vele. A személyiség tudata teljesen eltűnt, az akarat és ítélőképesség megszüntek. Minden érzelem és gondolat a hipnotizáló akarata szerint irányul.
Körülbelül ilyen az állapota annak az egyénnek, ki pszichológiai tömegnek alkotó része. Nincs többé tetteinek tudatában. Nála, épúgy, mint a hipnotizált egyénnél, megszűnnek bizonyos képességek, bizonyos képességek ellenben roppant erőre tesznek szert. Szuggesztió befolyása alatt ellenállhatatlan erő ragadja bizonyos tettek elkövetésére. Ez a hév tömegeknél még ellenállhatatlanabb, mint a hipnotizált alanynál, mert a mindenik egyénre egyformán ható szuggesztió növekszik az által, hogy kölcsönössé lesz. Azok az emberek, kiknek egyénisége elég erős arra, hogy a tömegben a szuggesztiónak ellenálljon, nagyon kevesen vannak arra, hogy az ár ellen küzdjenek. Legfeljebb egy másik szuggesztió segítségével megpróbálhatják a más irányba terelést. Innen van például, hogy egy szerencsés szó vagy egy jó alkalommal fölidézett kép visszatartotta néha a tömegeket véres cselekmények elkövetésétől.
A tömegben levő egyén fő jellemvonásai tehát a következők: A tudatos személyiség megszűnése, a tudattalan személyiség előtérbe nyomulása, az érzelmeknek és gondolatoknak a lelki infekció és szuggesztió útján egyugyanazon iránya, s a szuggerált gondolatoknak tetté való átalakulása. Most már nem önmaga többé, hanem gép és akarata nincs többé.
Az egyén azáltal, hogy organizált tömegnek lett részévé, több fokkal sülyedt le a civilizáció lépcsőjén. Izolálva talán művelt ember volt, a tömegben barbár, vagyis ösztöneinek engedelmeskedő. Megvan benne a primitiv lények önkéntelensége, vadsága, enthuziazmusa és hősiessége. Annál könnyebben közelíti meg ezt az állapotot, minél könnyebben befolyásoltatja magát a képek és szavak által, amelyek a tömeget képező egyes egyénekre semmi hatással nincsenek és ragadtatja magát olyan cselekményekre, amelyek ellentétben vannak az ő leghatározottabb érdekeivel és legismertebb szokásaival. A tömegben levő egyén csak porszem a többi porszemek közt, mit a szél tetszése szerint ragad magával.
Ezért látjuk, hogy az esküdtszékek hoznak ítéleteket, miket egyénenként minden esküdt kárhoztatna, és hogy a parlamenti gyűlések fogadnak el törvényeket és rendszabályokat, melyeket a tagok külön-külön visszautasítanának. A konvent emberei különkülön felvilágosodott és békés természetű polgárok voltak. Tömeggé egyesülve nem rettentek vissza attól, hogy a legszörnyűbb indítványokat elfogadják és guillotin alá küldjék a köztudomás szerint legártatlanabb embereket; és hogy saját érdekeikkel ellentétben lemondjanak sértetlenségükről, s önmagukat megtizedeljék.
És nemcsak tettei juttatják a tömegben levő egyént lényeges ellentétbe önmagával. Mielőtt teljesen elveszítené minden függetlenségét, gondolatai és érzelmei átalakulnak annyira, hogy a fösvény tékozlóvá, a kételkedő hivővé, a becsületes alávalóvá, a gyáva hőssé változik. Az összes kiváltságokról való lemondást, amit a nemesség a lelkesültség egy pillanatában 1789 augusztus 4ikének híres éjtszakáján megszavazott, izolálva bizonnyal sohasem fogadta volna el a tagok közül egyetlen egy sem.
A mondottakból következik, hogy a tömeg értelmi tekintetben mindig alatta áll az izolált egyénnek, az érzelmek és az érzelmek okozta tettek szempontjából pedig lehet jobb vagy rosszabb. Minden a szuggesztió módjától függ, melynek a tömeg alá van vetve. Ezt ismerték félre teljesen azok az írók, kik a tömegeket csak büntetőjogi szempontból tanulmányozták. Kétségtelen, hogy a tömeg gyakran bűntettes, de nem egyszer hős is. A tömegek azok főképen, kiket
egy hiedelem vagy tan diadaláért halálba küldenek, akiket lelkesítenek a dicsőségért és becsületért, kiket a keresztes hadjáratok korában kenyér nélkül és fegyvertelenül visznek felszabadítani az Isten sírját a hitetlenektől, vagy 1793-ban megvédeni a haza földjét. Kétségtelen, hogy ez a hősiesség öntudatlan, de ez a hősiesség csinálja a történelmet. Ha csak a hideg ésszel véghezvitt nagy tetteket írnák a népek számlájára, a világ annalesei nagyon keveset jegyeztek volna föl.
MÁSODIK FEJEZET.
A tömegek érzelmei és erkölcsisége.
1. §. A tömegek izgékonysága, változékonysága és ingerlékenysége. – A tömeg játékszere minden külső ingernek és visszatükrözteti ennek folytonos változásait. – Az inger, amelynek engedelmeskedik elég erős arra, hogy mellette minden személyes érdek megszünjék. – A tömeg semmit sem gondol meg előre. – A faj hatása. – 2. §. A tömegek szuggerálhatósága és hiszékenysége. – Fogékonyságuk a szuggesztió iránt. – Elméjükben előhívott képeket valóságnak veszik. – Miért hasonló neműek ezek a képek az összes egyénekre nézve, kik tömeget alkotják. – A tudós és ostoba a tömegben egyenlők lesznek. – Különböző példák az illuziókra, amelyeknek a tömeg egyénei alá vannak vetve. – Lehetetlenség a tömegek tanúvallomásának valami hitelt adni. – Sok tanú megegyezése egyik legrosszabb bizonyíték arra, hogy a tényt megállapítsuk. – A történelmi munkák csekély értéke. – 3. §. A tömegérzelmek túlzottsága és egyoldalúsága. – A tömegek nem ismernek sem kétségest, sem bizonytalant és mindig a szélsőségek felé hajlanak. – Érzelmeik mindig túlhajtottak. – 4. §. A tömegek türelmetlensége, zsarnoksága és maradisága. Ezeknek az érzelmeknek magyarázata. – A tömegek szolgalelkűsége ez erős tekintély előtt. – A pillanatnyi forradalmi ösztönök nem akadályozzák meg a tömegeket abban, hogy a legszélsőbb mértékben konzervativak legyenek. –Ösztönszerűleg ellenségei a változásnak és haladásnak. – 5. §. A tömegek erkölcsisége. – A tömegek erkölcsisége a szuggesztió szerint lehet sokkal alacsonyabb vagy sokkal magasabb, mint az azt alkotó egyéneké. –Magyarázat és példák. – A tömegeket néha olyan érdekek irányítják, melyek kizárólag az izolált egyénnél fordulnak elő. – A tömeg moralizáló szerepe.
Nagy általánosságban kimutattuk a tömegek főjellemvonásait; hátra van, hogy ezeknek a jellemvonásoknak részleteibe hatoljunk.
Mint majd látni fogjuk, a tömegek különös jellemvonásai között nagy számmal vannak olyanok, melyeket épen úgy megtalálhatunk a fejlődés alsó fokán levő lényeknél mint a nők, a vadember és a gyermekek. Ilyenek az izgékonyság, ingerlékenység, a gondolkodó képesség hiánya, az értelem és kritikus ész fogyatékossága, az érzelmek túlzottsága és mások. De ez analogia, s csak mellékesen jegyzem meg. Kifejtése kívül esik ennek a munkának keretén. Különben is semmi hasznát nem vennék a primitiv lények pszichológiájával foglalkozók és kevés meggyőző ereje lenne azok számára, kik ezt nem ismerik.
Kezdem most egymásután azokkal a jellemvonásokkal, amelyeket a tömegek legnagyobb részénél megfigyelhetünk.
1. §. A tömegek izgékonysága, változékonysága és ingerlékenysége.
A tömeget, mint az alapjellemvonások tanulmányozása alkalmával mondottuk, kizárólag a tudattalan vezeti. Tettei sokkal inkább a gerincagy, mint a nagy agy hatása alatt jönnek létre. Ennyiben közeledik a teljesen primitiv lényekhez. Véghezvitt tettei bevégzettek lehetnek végrehajtásukat illetőleg, de nem a nagy agyvelő lévén az irányító, az egyén a véletlen inger következtében cselekszik. A tömeg játékszere minden külső ráhatásnak, és folyton visszatükrözteti változásait. Így rabszolgája a ráható izgalmaknak. Az izolált egyén is ki lehet téve olyan izgalmaknak, mint a tömegben lévő ember; de a nagy agy megmutatja neki az engedelmesség következményeit és nem enged. Ezt a jelenséget fiziológiailag úgy fejezhetjük ki, hogy az izolált egyén uralkodni tud a visszahatásokon, míg a tömegben lévő egyén nem képes.
Ezek az izgalmak, melyeknek a tömeg engedelmeskedik, az ingerhez mérten lehetnek jók vagy kegyetlenek, hősiesek vagy
ostobák, de mindenképen annyira erősek, hogy a személyes érdek, az önfenntartás érdeke nem tud rajtuk erőt venni.
A tömegekre ható ingerek folyton változnak, s a tömegek mindig engedelmeskednek; ezért olyan rendkívül változékonyak. Ez az oka, hogy a legádázabb kegyetlenségből egyszerre átcsapnak a nagylelkűségbe, sőt a tökéletes hősiességbe. A tömeg igen könnyen hóhérrá lesz, de nem kevésbé könnyen lesz vértanúvá. A tömeg kebléből folyt a véráradat, mit a hit győzelme követelt. Nem kell visszamennünk a hőskorba, hogy lássuk, hogy a tömegek e tekintetben mire képesek. Fölkelés alkalmával sohasem kímélték életüket és alig néhány évvel ezelőtt egy tábornok, ki hirtelen népszerűségre vergődött, könnyen talált volna százezer embert, kik készek lettek volna föláldozni magukat az ő ügyéért, ha akarta volna.
A tömegek semmit sem gondolnak meg előre. Egymásután átfutják a legellentétesebb érzelmek skáláját, de mindig a pillanatnyi izgalom hatása alá kerülnek. Olyanok, mint a falevél, amit fölkap az orkán, szétszór minden irányba, azután leejt. Különben majd bizonyos forradalmi tömegek tanulmányozása alkalmával mutatunk néhány példát érzelmeik változékonyságára.
A tömegeknek ez a változékonysága nehezen kormányozhatóvá teszi őket, különösen akkor, ha a közhatalom egy része kezükbe került. Ha nem a mindennapi élet követelményei volnának a dolgoknak láthatatlan mozgatói, a demokráciák nem tartanának sokáig. De a tömegek még akkor sem tudnak sokáig akarni, ha szenvedéllyel akarnak valamit. Tartósan akarni épúgy nem tudnak, mint gondolkozni.
A tömeg nemcsak izgékony és mozgékony. Épúgy, mint a vad ember, nem vet számot azzal, hogy közbejöhet valami a vágy és a vágy teljesülése közé. Ezt annál kevésbé érti meg, minél nagyobb hatalom érzetét adja neki az egyének száma. A tömegben levő egyénre nézve megszünik a kivihetetlenség tudata. A izolált egyén nagyon jól tudja, hogy egymaga nem tud felgyújtani egy palotát, vagy kifosztani egy árúházat, s ha megkísérli, könnyen meggátolják szándékában. De ha tömegnek lesz része, tudatában lesz a sokaság
adta hatalomnak, s ez elég arra, hogy őt a gyilkosság vagy fosztogatás gondolatára szuggerálja és vele jár a rögtöni megkísérlés gondolata. Őrjöngésében elhárítja a váratlan akadályt. Ha az emberi szervezet megtűrné, hogy a düh örökké tartson, azt mondhatnók, hogy a düh a fékentartott tömeg rendes állapota.
A tömegek ingerlékenységét, izgékonyságát és változékonyságát épúgy mint a népek összes érzelmeit, miket tanulmányozni fogunk, módosítják mindig a faji alapsajátságok; ezek alkotják az állandó talajt, melyben az érzelmek gyökereznek. Kétségkívül minden tömeg izgékony és ingerlékeny, de nagy különbség van a fokozatokban. Meglepő a különbség például egy latin és egy angolszász tömeg közt. Történetünk legújabb eseményei élénk világot vetnek erre a pontra. 1870-ben elég volt egy egyszerű távirat egyik nagykövetet ért állítólagos inzultusról, hogy a düh kitörjön, amiből közvetlenül rettentő háború származott. Néhány évvel később egy a Langson melletti jelentéktelen kudarcról szóló távirati jelentés új kitörésre adott alkalmat és a kormányt rögtön megbuktatta. Ugyanekkor az angol expediciónak sokkal súlyosabb balesete Kartoum előtt Angliában csak gyönge emóciót idézett elő és nem került a minisztérium bukásába. A tömegek mindenütt asszonyi természetűek, de legtöbb asszonyiasság van a latin tömegekben. Aki rájuk támaszkodik, igen magasra juthat nagyon gyorsan, de közelében jár folyton a tarpeii sziklának, és biztos, hogy egykor le fog róla zuhanni.
2. §. A tömegek szuggerálhatósága és hiszékenysége.
A tömegek meghatározása alkalmával említettük, hogy általános sajátságaik egyike a rendkívüli szuggerálhatóság és kimutattuk, hogy a szuggesztió mennyire ragadós minden emberi sokadalomban; ez magyarázza meg, hogy az érzelmek roppant gyorsasággal nyernek egy bizonyos határozott irányt.
A tömeg feszült figyelemben van leggyakrabban akkor is, ha közömbösnek gyanítják, s ez könnyűvé teszi a szuggesztiót. Az először nyilvánuló szuggesztió a lelki infekció folytán megszállja az
agyvelőket és nyomban megvan az érzelmi egység. Mint minden szuggerált lénynél az agyat elfoglaló képzet tetté igyekszik változni. A tömegnél egyforma könnyen megy, akár arról van szó, hogy felgyújtson egy épületet, akár arról, hogy önmagát feláldozza.
Minden az izgalom módjától függ és nem, mint az izolált egyénnél, a kivitel és a megfontoló ész közti kapcsolatoktól, ami a megvalósítást meggátolhatná.
És mivel a tömeg folyton a tudattalan határai közt bolyong, s minden szuggesztiónak könnyen aláveti magát és megvan benne az érzelemnek az a hevessége, mely csak az ész befolyása alá menekülni nem tudó lények sajátsága, hiányában minden ítélő észnek, nem is lehet más, mint a legszélsőbb mértékben hiszékeny. Valószínűség nem létezik nála; erre kell gondolnunk, hogy megértsük azt a könnyű módot, amellyel a legendák és a legvalószínűtlenebb történetek keletkeznek és elterjednek.5)
A tömegeknél oly könnyen elterjedő legendák keletkezését nem csupán a teljes hiszékenység okozza. Az is ok még, hogy az események borzasztón elferdítve jutnak az embercsoportok képzeletébe. A legegyszerűbb esemény is átváltozik, ha tömeg látta. A tömeg képekben gondolkozik és a fölidézett kép egész sor más képet hív elő, de ezek nincsenek az elsővel logikai kapcsolatban. Könnyen megértjük ezt az állapotot, ha azokra a különös képzetsorokra gondolunk. amit néha egy élmény felelevenítése előidéz nálunk. Az ész megmutatja nekünk, hogy ezek közt a képek közt nincs összefüggés, de a tömeg ezt nem látja; összezavarja a valódi eseményt azzal, amit az ő mindent kiforgató fantáziája hozzátesz. A tömeg nem választja el a szubjektivet az objektivtől. A képzeletben fölidéződő képet valóságnak veszi, pedig leggyakrabban csak távoli hasonlóságban van a megfigyelt ténnyel.
Ezeknek az elferdítéseknek, amit a tömeg hozzátesz valamely eseményhez, amelynek tanúja, látszólag nagyon sokféléknek és különböző tartalmúaknak kéne lenniök, mert a tömeget alkotó egyének más-más természetűek. De nem így van. A lelki infekció következtében az elferdítés egyfajta és egytartalmú minden egyénnél. A ragályos szuggesztiónak a deformáció lesz a magja,
amit az együttesség valamely tagja először magáévá tesz. Mielőtt Szent György az összes kereszteseknek megjelent volna Jeruzsálem falain, az ott levők közül bizonyára csak egy vette először észre. A csodát, amiről csak egy adott jelt, a szuggesztió és lelki infekció révén mindnyájan észrevették.
A történelemben olyan gyakori kollektiv hallucinációknak mindig ez az eredete; látszólag a hitelességnek minden klasszikus jellemvonása megvan bennük, mert száz meg száz ember által megállapított jelenségről van szó.
Az előzmények megcáfolására nem szabad a tömeget alkotó egyének lelki sajátságait érvül felhozni. Ez a tulajdonság jelentéktelen. Attól a perctől fogva, hogy tömeg közé kerültek, tudós és tudatlan egyformán elveszti megfigyelő képességét.
Ez a tétel képtelenségnek látszhatik. Alapos bizonyítására annyi történelmi eseménnyel kellene előhozakodni, hogy arra több kötet sem volna elegendő.
De mivel nem akarom az olvasót a bebizonyíttatlan állítás hangulatában hagyni, előadok néhány idézésre alkalmas példát azok közül, amelyek véletlenül eszembe jutnak.
A következő eset a legtipikusabb, mert a legkülönbözőbb összetételű, tudatlan és tanult elemekből álló tömegekben előforduló kollektiv hallucinációkból van véve. Erről az esetről Julien Felix hajóhadnagy ád hírt úgy mellesleg a tengeráramokról szóló könyvében és a Revue Scientifique-be is föl van véve.
A la Belle Poule fregát sík tengeren cirkált, hogy a le Berceau korvettet, melyet erős vihar elszakított tőle, megtalálja. Világos nappal történt. Hirtelen az őrszem egy árbocaitól megfosztott hajót jelzett. A legénység a jelzett pont felé fordult és valamennyien, tisztek és matrózok, világosan kivettek egy emberekkel megrakott tutajt, melyet kis hajók vontattak és ezeken vészjelző zászlók lengtek. Az egész kollektiv hallucináció volt. Desfossés tengernagy megrakott emberekkel egy kis hajót, hogy a hajótöröttek segítésére küldje. Amint közeledtek, a hajón levő tisztek és matrózok láttak
«ide-oda mozgó embercsoportokat, kezüket nyujtva, és sokféle hangból összevegyült tompa, zavaros lármát hallottak». Mikor a hajó odaért, nehány lombos faágra bukkantak, amelyek a szomszédos partról odasodródtak. Mikor ez ennyire kézzelfogható bizonyos lett, megszűnt a hallucináció.
Ebből a példából világosan láthatjuk, hogy a kollektiv hallucináció működése az általunk kifejtett módon megy végbe. Egyfelől a tömeg feszült figyelemben volt; másfelől a szuggesztió, amit a tengeren levő hajóroncsot jelző őrszem keltett, a lelki infekció folytán átragadt az összes jelenlevőkre, tisztekre és matrózokra.
Hogy a tömeg elveszítse a tisztán látás képességét azt a dolgot illetőleg, ami előtte történik és a valóságot vele kapcsolatban sem levő hallucinációk helyettesítsék, nem kell neki nagyszámúnak lennie. A tömeg mindenféle emberből van összetéve; ha szemenszedett tudósokból áll is, ezek mindenben fölveszik a tömegek sajátságait, ami az ő szakjukon kívül esik. A megfigyelőképesség és gondolkodó ész, mely mindegyiknél megvan, rögtön megszűnik. Érdekes példát hoz föl erre nézve Davey, a jeles pszichológus, amit nemrégiben az «Annales des Sciences psychiques» közzétett; méltó, hogy itt közöljük. Davey egy kiváló kutatókból álló gyűlést hivott össze, köztük volt Wallace, Angolország egyik legelső tudósa. Miután a tárgyakat tetszésük szerint megvizsgáltatta és lepecsételtette velük, előadta nekik a spiritizmus összes klasszikus jelenségeit: a lélek anyagosítását, a palatáblán való írást stb. Majd írásbeli nyilatkozatot vett a válogatott megfigyelőktől, s ebben azt állították, hogy a megfigyelt jelenségek csak természetfölötti úton-módon voltak lehetségesek, erre aztán megmutatta nekik, hogy ez egy nagyon egyszerű cselfogás eredménye. «Davey kísérletében – írja a közlemény szerzője – a meglepő nem a mutatvány csodálatos volta, mint olyan, hanem a be nem avatott tanúk nyilatkozatainak rettentő gyámoltalansága. A tanúk – mondja – tehetnek nagyon sok határozott és merőben téves nyilatkozatot, de ennek az az eredménye, hogy ha leírásukat exaktnak fogadjuk el, a leírt jelenségeket nem lehet csalásból megmagyarázni. Davey módszere olyan egyszerű, hogy az ember csodálkozik, hogy alkalmazni merészelte; de olyan hatalma volt a
tömeg lelkén, hogy rá tudta beszélni, hogy lát olyasmit, amit nem látott». Ez a hipnitizőr mindenkori hatalma a hipnotizált fölött. S amikor azt látjuk, hogy ezt a hatalmat még kiváló szellemeken is mennyire lehet gyakorolni, ámbár az előzményekben meggyanusítják őket, megérthetjük, hogy milyen könnyű közönséges tömegeket illuzióba ringatni.
Számtalan sok analog példa van. Épen most, hogy ezeket a sorokat írom, a lapok tele vannak két vízbe fúlt kis leány történetével, kiket a Szajnából kihúztak. A gyermekeket először jó csomó tanú határozottan fölismerte. Az összes állítások annyira egybehangzók voltak, hogy a vizsgálóbírónak semmi kétsége sem volt többé. Kiállíttatta a halotti bizonyítványt. Épen akkor mikor készülődtek a temetéshez, véletlen folytán rájöttek, hogy a sejtett áldozatok még bizony életben vannak és csak csekély hasonlóság van köztük és az elmerült leánykák közt. Mint több megelőző példában, az első tanú állítása, aki illuziónak volt áldozata, elég volt arra, hogy a többit szuggerálja.
Hasonló esetekben a szuggesztió kiinduló pontja mindig egy emberben többé-kevésbé határozatlan reminiszcenciák folytán fölkeltett illuzió, azután a lelki infekció az első illuzió közlése által. Ha az első megfigyelő nagyon izgékony természetű, gyakran elég, hogy a holttesten, melyet felismerni vél – eltekintve minden valódi hasonlóságtól – valami különösség, sebhely vagy a ruhának valami ismertető jele van, ez felidézheti egy másik személy képzetét. A fölidézett képzet azután kiinduló pontja lehet annak a megrögződési módnak, amely elfoglalja az értelem egész területét és megbénít minden itélőképességet. Ami ilyenkor a megfigyelő elé tárul, nem maga a tárgy, hanem az elméjében előhívott kép. Ez magyarázza meg azt, hogy a gyermekek holttestének fölismerésében tulajdon anyjuk téved. Ilyen a következő, de már régi eset, amit a lapok újabban közöltek és a hol pontosan nyilvánulni látjuk a szuggesztiónak azt a két módját, melynek működését előadtam.
«Egy gyermeket fölismert egy másik, de ez csalódott. Ebből a félreismeréseknek egész sora származott.
Nagyon különös dolognak voltunk tanúi. Azután való nap, hogy egy iskolás gyerek agnoszkálta a másik holttestét, egy asszony felkiáltott: «Szent Isten, ez az én gyerekem!»
Oda vezették a holttesthez, ruháit szemügyre vette és észrevett a homlokán egy sebhelyet. «Az én szegény gyermekem – mondja – ki még július végén eltűnt; elrabolták tőlem, megölték.
Az asszony házmesterné a Tour-utcában és Chavandret-nak hívják. Oda hívták a sógorát, aki habozás nélkül így szólt: «Ez a kis Philibert!» Az utcának több lakója fölismerte a la Villette-ből való gyerekben Chavandret Philibertet, nem is számítva tanítóját, akinek az iskolai érem volt a bizonyíték.
Nos, a szomszédok, a sógor, a tanító, az anya tévedtek. Hat héttel később állapították meg a gyermek kilétét. Egy Bordeaux-ból való gyermek volt, akit ott megöltek és Párisba hoztak.»6)
Amint látjuk, ezek a felismerések leggyakrabban nőktől, gyermekektől, tehát a benyomások iránt épen legfogékonyabb egyénektől származnak. Egyúttal azt is bizonyítják, hogy ezek a tanúvallomások mennyit érnek a törvényszék előtt. Különösen a gyermekek tanúvallomását nem kellene sohasem igénybe venni. A hatóságok mint közhelyet idézik, hogy az ember ebben a korban nem hazudik. Ha egy csekély, alapos lélektani képzettségük volna, tudnák, hogy épen ellenkezőleg, az ember ebben a korban mindig hazudik. A hazugság persze ártatlan, de azért csak hazugság. Sokkal jobb volna a «fej- vagy írás-játék» szerint elítélni a vádlottat és nem gyermektanúvallomás alapján, mint ez annyiszor történik.
Visszatérve a tömegeken végzett megfigyeléseinkre, az a végső következtetésünk, hogy a kollektiv megfigyelések a legtévesebbek és leggyakrabban egy ember illuzióján alapulnak, aki infekció által szuggerálta a többit. Végtelenségig lehetne előhozakodni olyan esetekkel, melyek a tömegek tanúvallomásának teljes megbízhatatlanságát bizonyítják. Ezrek vettek részt a sedáni csata híres lovastámadásánál, mégis lehetetlenség az ellentmondó nyilatkozatokat látva megtudni, hogy ki vezényelte. Wolseley angol tábornok egy most megjelent könyvben bebizonyította, hogy a
waterlooi csata legfontosabb eseményeit illetőleg, amit a tanúk százai hitelesítettek, eddig a legnagyobb tévedéseket követték el.7)
Ezek az esetek bizonyítják, hogy mennyit ér a tömegek tanúskodása. A logikai kézikönyvek a sok tanúvallomás egybevágóságát a legszilárdabb bizonyosság kategóriáiba számítják, minek alapján megállapíthatjuk valamely tény exaktságát. De a tömegek lélektana arra tanít bennünket, hogy ezen a ponton ki kell javítani a logikai kézikönyveket. A legkevésbé hiteles események bizonyára épen azok, amelyeket legtöbb ember figyelt meg. Azt állítani, hogy egy esetet egybehangzóan állapított meg sok tanú, legtöbbször azt jelenti, hogy a tényálllás jó messze jár az elfogadott híradástól.
Az előzményekből világosan következik, hogy a történelmi munkákat a puszta fantázia termékei gyanánt kell tekintenünk. Nincs más bennük, mint rosszul megfigyelt eseteknek fantasztikus elbeszélése, föleresztve holmi találomra csinált magyarázatokkal. Gipszet habarni hasznosabb mesterség, mint az időt ilyen könyvek írásával fecsérelni. Ha a múlt nem hagyott volna számunkra irodalmi, művészeti és építészeti alkotásokat, teljességgel semmi valót nem tudnánk róla. Van-e egyetlen igaz szó is a nagy emberek élettörténetében, kiknek az emberiség történelmében oly nagy szerepük van, mint Heraklesnek, Buddhának, Jézusnak vagy Mohamednek? Nagyon valószínű, hogy nincs. Különben is az ő valódi életük voltakép nem fontos ránk nézve. Amit érdemes tudnunk, ez csak a nagy ember magában véve, úgy amint a népies legendában kialakult. A legendás hősök és nem a valódi hősök ragadták meg a nép lelkét.
Csak az a baj, hogy a legendák, még ha könyvekbe foglalják is őket, nem maradnak meg változatlanul. A tömegek képzelete szüntelenül alakítja őket korok, de főleg fajok szerint. A biblia kegyetlen Jehovája és szent Teréz szerető Istene közt nagy távolság van; a Kinában tisztelt Buddha és az Indiában imádott Buddha közt sincs semmi közös jellemvonás.
Hogy a hősökről szóló legendákat a tömegek képzelete átalakítsa, nincs szükség évszázadok elmúlására. Az átalakításra gyakran csak néhány esztendő kell. Napjainkban láttuk, hogy a legnagyobb történelmi hősök egyikének legendája kevesebb, mint ötven év alatt milyen változásokon ment keresztül. Napoleon a Bourbonok alatt valami idillikus, emberszerető, liberális személyiség lett, a szegények barátja, akik – a költők szavai szerint –kunyhóikban sok időn keresztül őrzik majd az ő emlékezetét. Harminc évvel később a nagylelkű hős vérszomjas zsarnokká lett, aki bitorolván a hatalmat és szabadságot, három millió ember vesztét okozta csak azért, hogy becsvágyát kielégítse. Napjainkban tanúi vagyunk megint a legenda új alakulásának. Ha majd tizenkét évszázad elmúlik egynéhányszor fölötte, a jövendőbeli tudósok ez ellentmondó elbeszélések alapján kételkedni fognak majd a hős létezésében, mint ahogy kételkedtek néha Buddha létezésében is, és nem látnak majd benne egyebet, mint puszta hitregét vagy a Herakles-monda továbbfejlődését. Bizonyára könnyen megvigasztalódnak majd ezen a bizonytalanságon, mert jobban be lesznek avatva a tömegpszichológiába, mint manapság és tudni fogják, hogy a történelem csak hitregéket örökít meg.
3. §. A tömegérzelmek túlzottsága és egyoldalúsága.
Bármilyen érzelmek nyilvánuljanak is valamely tömegben, jók vagy rosszak, kettős jellemvonást mutatnak: nagyon egyoldalúak és nagyon túlzottak. Ebben a tekintetben, mint sok más egyébben is, a tömeghez tartozó egyén közeledik a primitiv lényekhez. Érzelmi árnyalatokra nem képes, a dolgokat egészükben veszi és nem ismer átmenetet. Az érzelem túlzottsága a tömegben még erősbül azáltal, hogy a megnyilvánult érzelem a szuggesztió és infekció révén gyorsan tovaterjed, s a látható helyeslés, amelyben részesül, nagyban emeli intenzitását.
A tömegérzelmek egyoldalúsága és túlzottsága okozza, hogy nem ismernek sem kétséget, sem bizonytalanságot. A tömeg asszonyok módjára, rögtön a legvégsőkig megy. Az elejtett gyanú
azonnal megdönthetlen bizonysággá lesz. Egy csekélyke ellenszenv vagy rosszalás, amelyből az izolált egyénnél alig lesz valami, rögtön vad gyűlöletté fajúl a tömeghez tartozó egyénnél.
A tömegérzelmek erősségét, féleg a heterogén tömegeknél, fokozza a felelősség hiánya. A biztos bünthetetlenség, amely biztosság annál erősebb, minél nagyobb a tömeg, épúgy, mint a számmal együtt járó momentán hatalom tudata, az együttesség számára lehetővé tesznek olyan érzelmeket és tetteket, hogy azokat az izolált egyén meg nem közelítheti. A tömegben az ostoba, a tudatlan, a kaján megszabadulnak semmiségük és tehetetlenségük tudatától. Ezt egy brutális, múlékony, de szörnyű nagy hatalom tudata helyettesíti.
Szerencsétlenségre a túlzás a tömegeknél a rossz érzelmekben, az ősember ösztöneinek öröklött maradványában nyilvánul. Ezt az izolált és felelős egyénnél a büntetéstől való félelem zabolázza meg. Ezért lehet a tömegeket bűnös kihágásokra olyan könnyen rávenni.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a tömegeket ügyesen szuggerálva ne lehetne hősiességre, nagylelkűségre és a legkiválóbb erényekre képessé tenni. Sőt sokkal inkább, mint az izolált egyént. Még lesz alkalmunk a tömegek erkölcsiségének tanúlmányozása közben visszatérnünk erre a kérdésre.
Az érzelmekben túlzó tömeget csak túlzott érzelmekkel lehet felizgatni. A szónoknak, ha magával akarja ragadni, erős állításokat kell alkalmaznia. Túlozni, erősíteni, ismételni, logikus bizonyítékokat sohasem használni, jól ismert bizonyító eljárásai a néptömegek szónokainak.
A tömeg azt kivánja, hogy hasonló túlzás legyen hőseinek érzelmeiben is. Ép azért szükséges, hogy a tulajdonságok és erények bennük mindig sokszorozva legyenek meg. Nagyon találóan jegyezték meg, hogy a tömeg a szinházban a darab hősétől olyan bátorságot, erkölcsiséget és erényt követel, amilyen az életben sohsem fordul elő.
Joggal beszéltek a különös szinházi optikáról. Kétségkívül van ilyesmi, de szabályainak semmi köze sincs a józan észhez és a logikához. Az a művészet, amely a tömegnek szól, mindenesetre alantas valami, mégis különös készséget kíván. Gyakran lehetetlenség olvasásra megállapítani bizonyos darabok sikerét. A szinházigazgatók, mikor a darabot elfogadják, leggyakrabban maguk is igen bizonytalanok a sikert illetőleg, mert hogy azt megitéljék, tömeggé kellene átváltozniok.8) Még itt kimutathatnánk a fajnak elhatározó befolyását, ha a dologba belemélyednénk. Az a színdarab, amely lelkesíti a tömeget egyik országban, néha semmi vagy tiszteletből származó és konvencionális sikert ér el egy másikban, mert nincsenek meg benne azok a rugók, melyek az új közönséget mozgatni tudnák.
Alig kell hozzátennem, hogy a tömegeknél a túlzások csak az érzelmekre terjednek ki, s egyáltalában nem az értelemre. Már kimutattam, hogy az egyén azáltal, hogy tömegben van, rögtön és feltünő módon veszti értelmi színvonalát. Ez az, amit Tarde is megállapított a tömegbűntényekről szóló fejtegetéseiben. Az érzelem terén tehát a tömegek igen magasra emelkedhetnek vagy igen mélyre sülyedhetnek.
4. §. A tömegek türelmetlensége, zsarnoksága és maradisága.
A tömegek csak egyoldalú és szélsőséges érzelmeket ismernek. A véleményeket, gondolatokat és hiedelmeket, melyeket szuggerálnak nekik, egészükben fogadják vagy vetik el, és úgy fogják föl, hogy azok abszolút igazságok vagy nem kevésbé abszolút tévedések. Ép ezért szuggesztió útján létrejött hiedelemről van itt mindig szó, nem gondolkodás nyújtotta meggyőződésről. Mindenki tudja, hogy a vallásos hiedelmek mennyire türelmetlenek és milyen zsarnoki uralmat gyakorolnak a lelkeken.
A tömeg, nem lévén kétsége az iránt, hogy igazság vagy tévedés valami, azonkívül mivel tisztában van erejével, zsarnoki és türelmetlen egyaránt. Az egyén eltűrheti az ellenmondást vagy vitát, de a tömeg sohasem tűri el. Nyilvános gyűléseken rögtön dühös
kiabálásokkal és goromba fenyegetésekkel felelnek a szónok legcsekélyebb ellenmondására s ezután könnyen tettlegesség és eltávolítása következik a szónoknak, ha folytatja. A közbiztonság őreinek aggasztó jelenléte nélkül iziben elbánnának az ellenmondóval.
A zsarnokság és türelmetlenség általában megvan minden tömegkategóriánál, de fokozatuk nagyon különböző. Itt megint érvényesül a faji alapsajátság; ez uralkodik ugyanis az embernek minden érzelmén és gondolatán. Ez a magyarázata, hogy főleg a latin tömegeknél jut a zsarnokiság és türelmetlenség a legmagasabb fokra. Náluk teljesen megsemmisül az egyéni függetlenség érzete, mely annyira erős az angol-szászoknál. A latin tömegeknek csak szektájuk kollektiv függetlensége iránt van érzékük. Ennek a függetlenségnek pedig az a sajátsága, hogy szüksége van arra, hogy gyorsan és erőszakosan megnyerjen minden hitetlent a saját hitének. A latin népeknél a minden idők jakobinusai – kezdve az inkvizició jakobinusain – nem tudtak a szabadságnak más fogalmához felemelkedni.
A zsarnokiság és türelmetlenség nagyon világos érzelmek a tömegeknél; könnyen felfogják, s a könnyen magukévá teszik és megvalósítják, miután bennük felidézték. A tömegek készek respektálni a nyers erőt, de mérsékelten vannak meghatva a jóságtól, mit csak a gyöngeség egyik formájának tartanak. Kegyes uraikkal sohasem rokonszenveztek, hanem a zsarnokokkal, kik kegyetlenül elbántak velük. Nekik emelték mindig a legmagasabb emlékoszlopokat. Ha a bukott hősnek lábaihoz szivesen sereglenek, ennek az az oka, hogy hatalmának elvesztése után a gyöngék osztályába került, kit megvetnek, mert nem félnek tőle. A tömeg által tisztelt hős tipusa mindig Caesar egyéniségét fogja fölmutatni. Sisakforgója elkábítja őket, tekintélye imponál és kardja félelmet kelt bennük.
A tömeg a gyönge tekintéllyel szemben mindig vérszemet kap a felemelkedésre és szolgailag meghúzza magát az erős tekintély előtt. Ha a tekintély ereje meg-megszakad, a tömeg mindig
