Mozdulatművészetről (ENG-HU) definition

A MOZDULATMŰVÉSZETRŐL A modern tánc a 19.-20. századforduló táncforradalmából születő táncművészeti irányzatok összefoglaló neve. E modern irányzatok szülőhelye Európa és Amerika.

Magyarországon ezt 1912-ben elinduló, a két világháború közt virágzó, a negyvenes évek végén, ideológiai-politikai okokból elnémított, de máig tovább élő modern művészeti mozgalmat, mozdulatművészetnek hívjuk.

Képviselőit, nagyfokú szabadság, individuális stílus, előadásmód és technika jellemzi (minden iskola egyedi). Függetlenítették magukat a kanonikus, technikai alapra helyezett klasszikus tánc (balett) kifejezési módjától, stílusától.

Megjelenésükig az individuum ilyen nagyfokú szabadsága nem volt tapasztalható egyetlen táncművészeti mozgalomban sem, így nem véletlen hogy a mozgalom egyes irányzatait szabad táncnak nevezzük.

E művészet valóságtartománya, az emberi mozdulat. Formavilágának a mozdulatlehetőségek szabják határát, melyből a teremtő képzelet választja ki a céljának megfelelőt, így képes a művész akár a hétköznapi mozdulatot is művészetének eszközévé lényegíteni.

A mozdulatművész egyszerre alkotó, előadóművész és rendszerint művészpedagógus, akit mozdulatművészeti individualizmusa folytonos megújulásra, változásra késztet, műve ezért naprakész kortárs művészet. A mester-tanítvány sajátos viszonyában, saját, személyes világán keresztül a mester kalauzolja, vezeti önálló útjára, saját világának kapujába tanítványát. Az önálló, alkotó személyiség kialakítása a mozdulatművészek egyik legfontosabb képzési célja, eszköze a testet és szellemet egyaránt alakító szabadon képző technika. Szemben más táncművészeti irányzatok csak testre koncentráló technikájával, a mozdulatművészeti nevelés középpontjában elsődlegesen a testét birtokló, gondolkodó, cselekvő ember áll.

Rokoninak nevezhető kapcsolatuk "családfákban" mesélhető el. E családok, az egyes rendszerek, módszerek elméleti és gyakorlati tapasztalatainak tovább örökítői, többnyire a század eleje óta. E vonatkozásban a műfajt értékes (talán csak a néptánchoz hasonlítható típusú) tradíció jellemzi.

Az elődök szolgai másolása nem lehet cél, sem eszköz, a helyes út, mely egyszerre kényszer és szabadság az önálló felismerésen - megértésen - kifejezésen keresztül vezet a mozdulatművész számára.

A mozdulatművészt képző módszerek célja a test, szellem, lélek harmonikus egységének felépítése, folytonos változtatásra érett művészek és pedagógusok nevelése, az "egészlegesség" ideájával.

E műfaj legfontosabb hagyománya a fejlődésre, megújulásra, egyéniségre, szabadságra való folytonos törekvés. Történeti fejlődését a tradíció és progresszió egyaránt jellemzi.

ABOUT THE ART-OF-MOVEMENT The term „modern dance” is the general denomination of those movements of the artistic dance that were born from the dance revolution around the turn of the 19th and 20th century. The place of this revelation was Europe and America. What is meant under the term „art-ofmovement” is the movement of modern art, that started in Hungary in1912, was prosperous between the World Wars, and was pushed to silence in the 1940’s, being marked by the state as a kind of art that is "bourjois, formalist, estranged fromthe socialist ideology" and by the profession as "dilettant". However, art-of-movement survived this period, and still exists.

The characteristics of its representatives are the high level of liberty, the individual style, presentation and technique, each school is different from the others. They made themselves independent from the canonized technique-based classical dance, the ballet’s ways of expression and style.

This high level of the individual’s freedom have never been experienced in any other dance movements until their appearance, so it’s not a coincidence to call some lines of this movement „free dance”.

This art’s domain is the human movement. Its form is limited by the possibilities of movements, from which possibilities the creating spirit choses what’s adequate for its purpose, so the artist is capable to transfigure even the most common movement to the vehicle of his art.

The movement artist is creator and performer simultaneously, and usually pedagogue, whose artof-movmental individualism drives to revolve and change continuously, his art is an up to date, contemporary piece. In the unique relationship of the master and student, the master guides and leads his student through his particular reality, makest to find the studen his own personal way to the gates of his world. To form the self-based creative personality is the most important aim in the education of the movement artists, its tool is the freely formative technique of the body and spirit. In contrast with other streams of dance, that concentrate exclusively on the bodily technique, in the center of the art-of-movement education is the body- concious, reflective, active personality.

The uncovering their cousinly relationship is if we think of them as „family trees”. These families are the transmittors of each systems and methods’ theoretical and practical experiences, that exsist mostly from the beginning of the 20th century. In this regard the art of movement has valuable tradition, (which’s type can be only compared to the folk dance’s) The exact mimicry of the ancestors can neither be intention nor instrument. The right way, that is force and freedom at the same time, leads through the self-made realization, understanding and expression for the movement artist.

The aim of the methods that forming a movement artist is to build up the harmonious union of the body, the mind and the spirit, to train artists and pedagogues mature for continuous fluctuation within the ideal of „wholeness”.

This art’s most important tradition is the continuous intention of development, renewal, individuality and freedom. The equally important characteristics of its historical evolution are the tradition and progressivity.