A Magyar MOZDULATMŰVÉSZET TÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁSA

A Magyar MOZDULATMŰVÉSZET TÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁSA Dr. Dienes Gedeon, Fenyves Márk

A Magyar MOZDULATMŰVÉSZET TÖRTÉNETI ÖSSZEFOGLALÁSA Dr. Dienes Gedeon, Fenyves Márk

A XX. SZÁZAD KORAI "TEST REFORM" TÖREKVÉSEI A XIX. és a XX. század nagy felfedezései között van az emberi test felértékelése és mozdulati felszabadítása, annak teljesítmény-centrikus és művészi célú használata, valamint a testről való tudatos gondoskodás hihetetlenül sokoldalú testkultúrává terebélyesedett, de idetartozik a test karbantartásának ("kondicionálásának"), ápolásának, fejlesztésének és egyéb, változatos célú felhasználásának minden fajtája.

Fontos megjegyezni gondolkodásban a testről az egészség, a lélekről teljesség és harmónia, és például az öltözködés kapcsán megjelenő kényelem és praktikum fogalmakat melyek ebben a korszakban nyernek modern, mai tartalmakat.

A XX. századot nyugodtan nevezhetjük a forradalmak századának. Nincsen olyan területe az életnek - főleg a teljesítmény és az esztétikum vonatkozásában - ahol ne zajlott volna le forradalminak nevezhető változás. Így van ez a táncművészetben, ahol a XX. századi forradalmi ívei, csúcsai és kísérletei szintén változásokat hoztak. Ilyenek a modern táncban, pl. Isadora Duncan, a Denishawn iskola, M. Graham, D. Humprey Amerikában, Lábán Rudolf, Mary Wigman Európában, vagy a mozdulatművészeti - mozgásművészeti iskolák Magyarországon.

A XX. század az ember mozdulati megnyilvánulásainak megörökítésében is új helyzetet teremtett, a mozdulatírás (kinetográfia - orcheográfia) megalkotásával, valamint a film (kinematográfia) és a videó - új technológiáinak - alkalmazásával.

A XX. Században egy új tudományterület a táncelmélet születik meg, táncelméletek Delsarte-tól a Dienesféle mozdulatrendszerig (Orkesztika) és Lábán-féle mozdulatrendszerig (Koreutika) és írásáig (Labanotation).

A fejlődés az egészséget és a szépséget célba vevő gimnasztikában mutatkozott meg elsőként. Ennek XIX. századi előfutára volt a francia François Delsarte, akinek gondolatait Amerikában alkalmazták az egészséget megőrző gyakorlatok kialakítására. Az Olimpiák felélesztésével a sportban megjelenik a csúcsteljesítmények követelménye.

Ezek a jelenségek már korábban, a XIX század folyamán több gondolkodót és gyakorlati szakembert késztettek arra, hogy megvizsgálják az emberi mozdulat-lehetőségek szélsőségeinek az egészségre gyakorolt hatását. Megemlítendők a férfigimnasztikai reformok, a német (Jahn), a svéd (Ling) és a XX. század eleji dán (Niels Bukh) tornarendszerei. Különös fontossággal bír a női testkultúra - új szemléletmódú - XX. század eleji fejlődése, mely irányzat első jelentős képviselője a német Bess Mensendieck asszony, aki "Körperkultur des Weibes" ("A nő testkultúrája") címmel és "Praktisch hygienische und praktisch ästhetische Winke" ("Gyakorlati higiéniai és gyakorlati esztétikai intelmek") alcímmel 1906-ban jelentette meg egészséget megőrző testnevelési reformjainak első kiadását.

Megemlítendő még Émile Jaques-Dalcroze, aki olyan zenetanítási módszert dolgozott ki, amelyben a legfontosabb "taneszköznek" a mozdulatot tartotta és ezzel a zenét és a táncot tudatosan közel hozta egymáshoz laxemburg-i és hellerau-i iskolájában.

Az új táncművészeti mozgalom, (nálunk mozdulatművészet, Németországban bewegungskunst) - mint történelmi jelenség - a balett elmechanizálódása, sztereotipizálódása ellen a XX. század elején lépett fel azzal a céllal, hogy "lelket öntsön" a színpadi táncba, hogy érzelmek, jellemek, típusok, megjelenítésére tegye alkalmassá, hogy a mozdulatokat a kifejezés szolgálatába állítsa. Innen van a mozdulatművészet másik neve, a "kifejező tánc" (ausdruckstanz, expressionistic dance stb.). Tapasztalhatjuk XX. század eleji "új színpadi tánc" gyűjtőfogalma alá rendezhető irányzatokat igen sokan és - a fentieken kívül is - igen sok elnevezéssel illették, úgymint szabad tánc, közép-európai tánc, pódium tánc stb.. Mivel a táncosok és táncosnők többnyire szólóesteken mutatták be saját koreográfiáikat ezért van az, hogy az egyes irányzatok erősön kötődnek a tanító és az alkotó művészek neveihez. A szabad táncnak is nevezhető irányzat legjellemzőbb vonása azonban ebben a korai periódusban a kötetlenség, a "szabályok szerinti" táncolás teljes tagadása, vagyis a balett-esztétika jegyében kialakult "helyes" és kötelező mozdulatok elleni fellépés.

2 - http://www.mozdulatmuveszet.hu, http://www.orkesztika.hu

HAZAI KEZDETEK Hazánkban a modern tánc irányzatok, a külföldi táncos reformokhoz képest egy évtizedes késéssel jelennek meg, annak ellenére, hogy 1902. április 19-én - életében először önálló műsorral - a budapesti Uránia Színházból indult Isadora Duncan a "modern táncművészet apostola" és hogy járt nálunk, 1907-ben a kanadai Maud Allan, valamint még 1908 előtt az amerikai modern tánc keleti ihletésű papnője, Ruth SaintDenis is.

Magyarországon a mozdulatművészetnek nevezett új színpadi tánc a XX. század 10-es éveinek elején jelent meg. Ezeket az irányzatokat három iskolateremtő személyiség vezette be és képviselte.

A modern tánc meghonosodása és kifejlődése szempontjából Mensendieck, Duncan-ek és Dalcroze tanításai érdemelnek említést. Madzsar Alice (Madzsar Józsefné Jászi Alice) a női gimnasztika egészség- és szépségideálját hozta haza Bess Mensendieck asszonytól a norvégiai Loftusból, Dr. Dienes Valéria Duncanék természetes mozdulatokon alapuló görög stílusú tánckultúrájából indult ki, Szentpál Olga pedig Dalcrozediplomával jött haza Hellerauból.

Testkultúra címén Madzsar Alice 1912-ben indított tanfolyamot a Mensendieck-féle női torna tanítására, Dr. Dienes Valéria 1912-ben hozta haza Párizsból a Duncan-féle (Isadora és Raymond) szabadtánc gondolatát, melyet Orkesztika néven mozdulatrendszerré fejlesztett, és Szentpál Olga 1919-ben kezdte meg a Dalcrozeféle ritmikus torna - majd később belőle kifejlesztett táncos módszerének - tanítását. Mindhárom iskolának a közös vonása volt, hogy - általánosságban szólva - az emberi test egészségét és/vagy szépségét kívánták biztosítani és a színpadi kifejezéshez felhasználni, vagyis - ha céljaiban nem is, de - eszközeiben, az emberi test józan kezelésében, ez az irányzat kissé hasonlított részben a tornára, részben a táncra.

Rajtuk - valamint a számos iskola, és a fentiek tanítványain - kívül, már a korai 20-as években működő, később maradandó iskolát alapító Kállai Lilit és Berczik Sárát és - az orkesztika fennmaradása szempontjából fontos - Mirkovszky Máriát és Dr. Dienes Gedeont külön is ki kell emelnünk.

Madzsar Alice (Jászi Alice) (1877 - 1935) Dr. Dienes (Geiger) Valéria (1879 - 1978) Szentpál (Stricker) Olga (1895 - 1957) Mirkovszky Mária (1896-1987) Kállai (Klein) Lili (1900 -1996) Berczik Sára (1906 - 1999) Dr. Dienes Gedeon (1914 - 2005) A 1910-es évek második felében és a 1920-as évek elején az új színpadi tánc felkeltette a társadalom egyes rétegeinek - különösen a polgárság - érdeklődését. A három nagy iskola a növendékek testi képzését olyan szintre emelte, hogy művészi igényű színpadi előadásokat tudtak tartani. A színpadi fellépések sikere nagy népszerűséget szerzett ennek a "kategorizálhatatlan" irányzatnak. Érdekes módon az 1925-ben alakult Országos (később Magyar) Testnevelési Főiskola figyelt fel ezekre a mozdulatművészeti iskolákra és előadásaikra, mint megjelenő "vetélytársakra" és megkérdőjelezte a bennük folyó "testnevelés szakszerűségét".

Az 1925. évi 229.230.sz. belügyminiszteri rendelettel a mozdulatművészeti iskolák vezetőinek működési engedélyét a Testnevelési Főiskola diplomájához kötötték, öt év türelmi időt hagyván annak megszerzésére.

Ezzel a rendelkezéssel vélte a belügyminiszter megoldani a Főiskola diplomájának védelmét és a haladó értelmiségi körök vonzásában működő mozdulatművészeti mozgalom korlátozását.

Az egymástól elszigetelten működő mozdulatművészeti iskolák összefogtak, tiltakozó sajtókampányt indítottak és megalapították a Mozdulatkultúra Egyesületet, hogy az iskolavezetők tanítási és tanárképzési jogaiért harcoljon. 1928 májusában az alakuló közgyűlés a következő elnökséget választotta meg: elnök Zichy Géza Lipót gróf, alelnökök dr. Dienes Valéria, Madzsar Alice és Szentpál Olga, főtitkár Pálfy György.

Később az egyesület társelnöki tisztét dr. Dienes Valéria töltötte be.

3 - http://www.mozdulatmuveszet.hu, http://www.orkesztika.hu

Egyik első lépésként az Egyesület a közoktatási miniszterhez intézett memorandumában megmagyarázta, hogy sem a testnevelők, sem a tánctanárok nem tudnak mozdulatművészetet tanítani, de koreográfiai műveket sem tudnak készíteni szemben a 10-15 éves gyakorlati és művészi múlttal rendelkező iskolavezetőkkel, akik a megjelent rendeletben foglaltaknak - életkoruknál fogva sem - képesek eleget tenni.

A hosszas viták eredményeképpen a hatóságok lehetőséget adtak annak bizonyítására, hogy nevezettek képesek a múltjukon alapuló művészi produkciók alkotására.

1929 júniusában rendezte meg a Mozdulatkultúra Egyesület Bethlen Margit grófné meseestjét az akkori három nagy budapesti iskola részvételével. A műsoron Szentpál Olga "Az összeforrt lelkek", Madzsar Alice "Két angyal" és Dienes Valéria "Fehér királylány" c. táncjátékai szerepeltek. Ezt keretezték "Az elvarázsolt kert" és a "Mese a szomorú városról" c. Bethlen-mesék, amelyeket a három iskola csoportjai adták elő. A közös siker után Lázár István filmrendező a Bethlen Margit meseestről filmet készített, amelyet 1930. április 30-án "Élet Halál Szerelem" címmel az UFA filmszínházban mutattak be. (Ismereteink szerint ez volt az egyetlen hivatásos keretben készült mozdulatművészeti film a két világháború között.)

4 - http://www.mozdulatmuveszet.hu, http://www.orkesztika.hu

INTÉZMÉNYESÜLT ISKOLÁK KORSZAKA Az Egyesület elérte, hogy a sérelmes rendeletet módosítsák, ami a 248711/1929. sz. B.M. rendelettel meg is történt. "A Magyar Országos Táncmesterképző Tanfolyam szervezetének újabb megállapítása" címmel.

Ennek értelmében a három iskola vezetői 1929. szeptember 17.-i dátummal, "Nyilvános tanításra képesítő oklevelet" kaptak és így folytathatták mozdulatművészeti tevékenységüket, immár hivatalosan állami engedéllyel. A tanítást évről-évre a belügyi hatóságnál kellett engedélyeztetni. (Ez talán furcsának tűnik, hiszen manapság ez a terület az oktatási-művelődési minisztériumok hatáskörébe tartozna, de akkor erkölcsrendészeti és gyülekezési szabályok miatt a Belügyminiszter felügyelte az iskolák működését.)

Ez volt Magyarország első államilag engedélyezett táncművészeti képzőrendszere.

Ami a tanárképzést illeti, iskolánként két éves tanulmányok után következett a "Táncmesterképző év", az, un. "állami tanfolyam", aminek az elvégzése jogosított fel diplomára. Ennek a tanfolyamnak volt tanulmányi vezetője és több fontos tantárgy (pl. filozófiai és esztétikai alapfogalmak) előadója az Egyesület főtitkára, Pálfy György. A közel két évtizedes működés során a tanfolyam képzési rendje szakmai és politikai okok miatt többször átalakult. De maga az oktatási szerkezet is furcsa öszvérmegoldás volt. Az "Állami Tanfolyam" ugyanis eredetileg táncmesterképzésre jött létre (ma azt mondanánk társastánc-oktatók képzésére), és később ide sorolták be a mozdulatművészeti és a balett képzést.

Az így, közösen elkerült egymásmellettiségben.

"veszély"

elmúltával

az

iskolák

folytatták

tevékenységüket

békés

Azzal a szándékkal, hogy a különböző iskolák növendékei jobban megismerhessék egymás munkásságát az Orkesztikai Intézet 1944. februárjában un. zártkörű bemutatókat kezdett szervezni, Szentpál, Kállai, Berczik és saját növendékei koreográfiáinak bemutatására és szakmai megvitatására.

Időközben mind több külföldi mozdulatművész mutatkozott be hazai színházakban. Volt olyan év, amikor 10-15 külföldi mozdulatművész adott műsort (és nem csak Budapesten). A második világháború táján hatással voltak még hazánk mozdulatművészeire, főként a német Harald Kreutzberg, az osztrák Rosalia Chladek és Hanna Berger, stb..

Az 1930-as években a Madzsar-iskola színpadi működését politikailag nyilvánították "nem kívánatosnak".

Később sokak működését a "zsidó-törvények" tették lehetetlenné. Nem volt azonban példa olyan általános műfaji megbélyegzésre, mint a 1940-es évek végén, amikor "politikai-ideológiai" okokból az irányzatot államilag kihalásra ítélték.

A HÁBORÚ UTÁN A második világháború után sokan úgy érezték, hogy végre eljött az idő, mikor a mozdulatművészeti mozgalom megvalósíthatja sokéves álmait. A tervek közt szerepelt a mozdulatművészetnek a közoktatásba való bevezetése, továbbá egy Mozdulatművészeti Akadémia felállítása felsőfokú művész- és pedagógusképzés céljából. Már az első években a képzéssel kapcsolatban a Testnevelési, Színművészeti és a Zeneművészeti Főiskolán történtek "tapogatódzások". A különféle tantervek előkészítésében többek közt a legaktívabban Berczik Sára, Kállai Lili, Szentpál Olga és Ortutay Gyuláné vettek részt.

Ami a háború miatt félbeszakadt tanárképzést illeti, annyit sikerült elérni, hogy a Belügyminiszter 1561500/1945 sz. B.M. rendelettel újra felállította az Országos Mozdulatművészeti Tanítóképző Tanfolyamot, amely már önálló 3 éves tantervű képzést nyújtott.

Az 1947. augusztusi választások után fordulópont következett, és a mozdulatművészet megszüntetése került szóba. A rákövetkező három-négy év fontosabb eseményei a következők: 1947-ben Szentpál Olga felszámolja iskoláját.

1948 márciusában Pálfy György, a Mozdulatkultúra Egyesület ügyvezető alelnöke lemond tisztségéről, mert a mozdulatművészet önállósodása helyett annak a néptáncos és a testnevelés irányába való orientálódását tapasztalja.

5 - http://www.mozdulatmuveszet.hu, http://www.orkesztika.hu

A Belügyminiszter 1948. december 6.-i 637440/1948 sz. B.M. rendeletével megszünteti az Országos Mozdulatművészeti Tanítóképző Tanfolyamot. Egyúttal a rendelet ígéretet tesz egy olyan táncművészeti iskola felállítására, amely a mozdulatművészeti képzés folyamatosságát és színvonalának emelését biztosítja.

1949-ben a (megszüntetett) Állami Tanfolyam felügyeletét, átveszi a Vallás- és Közoktatásügyi minisztérium (VII.-Művészeti-Főosztály). Ez év folyamán adják ki az utolsó mozdulatművészeti diplomákat. A Tanfolyam utolsó igazgatója Hirschberg Erzsébet.

A Színiakadémián Táncrendezői Szak indul Szentpál Olga vezetése alatt, majd ennek Színművészeti Főiskolává alakulása után (4307/1949.(229) M.T. rendelet) a képzés a néptánc irányába fordul.

1949. április hó 25-én a Mozdulatkultúra Egyesület közgyűlése egyhangúlag kimondja az Egyesület felszámolását.

1949. december 7-én "a népművelési miniszter 8399/1949 (256). számú rendeletében alapfokú táncművészeti és középfokú táncoktató-képző tagozatból álló "Táncművészeti Iskolát" létesít. Itt már nincs szó a mozdulatművészet színvonalának emeléséről, előadóművészeket, koreográfusokat és pedagógusokat képző főiskoláról. 1950 szeptemberében ennek a Táncművészeti Iskolának és az Operaház balettiskolájának összevonásával létrejön az Állami Balettintézet.

A Mozdulatkultúra Egyesület megszűnése után "utolsó bástyaként" a Pedagógusok Szakszervezetének Mozdulatművészeti Szakosztálya maradt, ahol Kállai Lili vívta az "utóvédharcot" a mozdulatművészek érdekében a döntéshelyzetben lévő Táncszövetséggel. A szakosztály elkeseredett harcok után csak később oszlott fel. A vita 1950-51-ben mind a Táncszövetség, mind a szakszervezeti Mozdulatművészeti Szakosztály részéről személyeskedő hangnemre vált, kétségbe vonják a mozdulatművészet szakmaiságát, a mozdulatművészek esztétikai és filozófiai nevelését burzsoá formalizmusnak tekintik, hangsúlyozva az ideológiai "átnevelés" fontosságát stb. A Népművelési Minisztérium megelégelve a vitát 1950 nyarán napirendre tűzte a mozdulatművészet-mozgásművészet kiértékelését és ezzel megpecsételődött a műfaj és művelőinek sorsa.

A műfaj betiltásra kerül, bár ezt valójában semmilyen törvény vagy rendelkezés hivatalosan ki nem mondta.

Számos mozdulatművész kényszerült "szakmát" változtatni, vagy a gyakorlati munkát (tanítás, koreografálás stb.) feladni. Voltak, akik áttértek néptáncra, balettre vagy elméleti munkához fogtak. A tánc művészeti vonulatáról kiszorulók, illetve azok, akik nem kívánták megtagadni elveiket, működésüket olykor más szakmákban folytatták. Többen az egészségügyi területen, a gyógyító gimnasztikában haladtak tovább és értek el maradandó sikereket, mások a sport területén vitték tovább tanításukat, de mindannyiuknak le kellett mondaniuk eredeti céljukról, a mozdulatokkal megvalósított művészetről. A mozdulatművészet színpadi ága ebben a korszakban elhalt, de szellemisége és gyakorlata "búvópatakként" fennmaradt. Voltak olyanok, akik ismereteiket valamilyen gyakorlati módon mégis "átmentették" ezen a 40-éves tilalmi időszakon.

Példaképpen itt Mirkovszky Máriára, Kállai Lilire és Berczik Sárára gondolhatunk.

6 - http://www.mozdulatmuveszet.hu, http://www.orkesztika.hu

A TILTÁS KORSZAKA UTÁN A 60-as, 70-es évektől többen kezdtek más hangot megütni. Főként az elméleti szakemberek érdeklődése fordult a mozdulatművészet felé. Feltétlenül meg kell említeni néhány publikációt, nevezetesen dr. Dienes Valéria és L. Merényi Zsuzsa tollából.

Az 1960-as évek végétől a 80-as éveiben járó Dienes Valéria írásai az Orkesztikai Iskola történetéről, mozdulatrendszeréről olvashatók a táncszakma kiadványaiban. A 70-es évek közepén Vitányi Iván televíziós interjúja egy újabb mozdulatművészeti mozgalom elindulásának kezdetét.

A 1990-es évek eleji változásokkor a "polgári dekadencia" mint minősítés értelmét vesztette, de a dilettantizmus bélyege még évekig megmaradt.

Ami a mozdulatművészeti közösséget illeti, 1991-ben megalakult az Orkesztika Egyesület és a mai napig működő Orkesztika Alapítvány. 1992-ben az Egyesület közgyűlésén felmerült a mozdulatművészeti képzések újraindításának, és Mozdulatkultúra Egyesület újraélesztésének gondolata. 1993. május 15-én alakult újjá - betiltás előtti és új tagokból - a Magyar Mozdulatkultúra Egyesület (MMKE) azzal a szándékkal, hogy összefogja és képviselje a mozdulatművészet hagyománytisztelő és haladó képviselőit és értékeit. Céljai a mozdulatművészet műfajának rehabilitálása és képzési rendszerének kidolgozása. Az egyesület létrehozásában aktív szerepet játszott az idős generáció, E. Kovács Éva, Kármán Györgyné (Vidor Judit), P. Berczik Sára, Szöllősi Ágnes, Dr. Dienes Gedeon.

A Magyar Mozdulatkultúra Egyesület megalakulásától kezdve mozdulatművészeti, mozdulatoktatói és általános mozdulatkulturális képzéssel foglalkozik, akárcsak háború előtti őse. A maga sokrétűségében a mozdulatművészeti tradíció és gondolkodásmód egyedül itt sajátítható el. A képzésben az esztétikai elveken túl érvényesülnek az egészségi szempontok. A természetes mozgásból kiinduló technikák elkerülik a táncszakmáknak az egészség rovására menő túlzásait. A program olyan ismeretanyagot nyújt, amely a mozdulatpedagógiai pályához nélkülözhetetlen lenne, de sajnos nem fér bele egyetlen meglévő hivatalos szakmai keretbe sem.

Mára (2006), a Mozdulatkultúra Egyesület megszűnt független jogi személyiségként létezni, pénz hiányában nem bírta minimalizált szervezetét fenntartani. Tagjai az Orkesztika Alapítvány kereteiben folytatják tevékenységüket.

A művészi vonalon, sok apró kezdeményezés után, 2001-től a hivatalos táncéletben - a Táncművészek Szövetségében - a Magyar Mozdulatművészeti Társulat - Még 1 Mozdulatszínház képviseli ezt a hányattatott sorsú műfajt.

Pedagógiai vonalon - a műfaj elsajátítható Az Orkesztika Alapítvány által fenntartott a Mozdulatművészeti Stúdió nyitott tanfolyami rendszerében

7 - http://www.mozdulatmuveszet.hu, http://www.orkesztika.hu

A MOZDULATMŰVÉSZETRŐL A modern tánc a 19.-20. századforduló táncforradalmából születő táncművészeti irányzatok összefoglaló neve. E modern irányzatok szülőhelye Európa és Amerika. Magyarországon ezt 1912ben elinduló, a két világháború közt virágzó, a negyvenes évek végén, ideológiai-politikai okokból elnémított, de máig tovább élő modern művészeti mozgalmat, mozdulatművészetnek hívjuk.

Képviselőit, nagyfokú szabadság, individuális stílus, előadásmód és technika jellemzi (minden iskola egyedi). Függetlenítették magukat a kanonikus, technikai alapra helyezett klasszikus tánc (balett) kifejezési módjától, stílusától.

Megjelenésükig az individuum ilyen nagyfokú szabadsága nem volt tapasztalható egyetlen táncművészeti mozgalomban sem, így nem véletlen hogy a mozgalom egyes irányzatait szabad táncnak nevezzük.

E művészet valóságtartománya, az emberi mozdulat. Formavilágának a mozdulatlehetőségek szabják határát, melyből a teremtő képzelet választja ki a céljának megfelelőt, így képes a művész akár a hétköznapi mozdulatot is művészetének eszközévé lényegíteni.

A mozdulatművész egyszerre alkotó, előadóművész és rendszerint művészpedagógus, akit mozdulatművészeti individualizmusa folytonos megújulásra, változásra késztet, műve ezért naprakész kortárs művészet. A mester-tanítvány sajátos viszonyában, saját, személyes világán keresztül a mester kalauzolja, vezeti önálló útjára, saját világának kapujába tanítványát. Az önálló, alkotó személyiség kialakítása a mozdulatművészek egyik legfontosabb képzési célja, eszköze a testet és szellemet egyaránt alakító szabadon képző technika. Szemben más táncművészeti irányzatok csak testre koncentráló technikájával, a mozdulatművészeti nevelés középpontjában elsődlegesen a testét birtokló, gondolkodó, cselekvő ember áll.

Rokoninak nevezhető kapcsolatuk "családfákban" mesélhető el. E családok, az egyes rendszerek, módszerek elméleti és gyakorlati tapasztalatainak tovább örökítői, többnyire a század eleje óta. E vonatkozásban a műfajt értékes (talán csak a néptánchoz hasonlítható típusú) tradíció jellemzi.

Az elődök szolgai másolása nem lehet cél, sem eszköz, a helyes út, mely egyszerre kényszer és szabadság az önálló felismerésen - megértésen - kifejezésen keresztül vezet a mozdulatművész számára.

A mozdulatművészt képző módszerek célja a test, szellem, lélek harmonikus egységének felépítése, folytonos változtatásra érett művészek és pedagógusok nevelése, az "egészlegesség" ideájával.

E műfaj legfontosabb hagyománya a fejlődésre, megújulásra, egyéniségre, szabadságra való folytonos törekvés. Történeti fejlődését a tradíció és progresszió egyaránt jellemzi.

8 - http://www.mozdulatmuveszet.hu, http://www.orkesztika.hu