INGYENES www.papageno.hu
2019. 13.
40.
KÜLÖNSZÁM
SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ GÁLA 2019. szeptember 22. 20:00 Katona József Színház
Minden hónap második vasárnapján
BÁBELŐADÁSOK gyerekeknek és felnőtteknek!
VÁLTS BÉRLETET!
B32 GALÉRIA ÉS KULTÚRTÉR 1111 Budapest, Bartók Béla út 32. Telefon: +36 1 787 00 39 E-mail: b32@ujbuda.hu b32.jegy.hu www.b32kulturter.hu www.facebook.com/B32kulturter
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
3
A 40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ Az 1979/1980-as évadban adták át első alkalommal a Színikritikusok díját. Azóta rendszerek jöttek, mentek, visszatértek, a díj azonban megmaradt – az alapításakor célként megfogalmazott – szigorúan politikamentes, értékelvű, szakmai alapokon nyugvó elismerésnek. Hogyan lehet a művészeti teljesítményeket egymáshoz hasonlítani, pláne legekkel mérni? Hogyan szavazhatunk, ha bevallottan nem látunk minden előadást? Összeállhat-e a szubjektív értékítéletekből egy objektív végeredmény? Látszólag kibékíthetetlenek az ellentmondások. „Soha nem lehetünk nyugodtak, hogy megnéztünk-e és honoráltunk-e minden kiemelkedőt, nagyszabásút, fontosat” – fogalmazták meg 40 éve fennálló kételyeinket a 2014/2015-ös évad szavazatszámlálói.
Színházi Kritikusok Céhe
A paradoxont az oldja fel, hogy a szélsőségek – azaz a sokféle, akár meglepő szavazat – ellenére a szavazók között mégis közmegegyezés alakul ki, azaz a nyilvánosság előtt is vállalt egyéni véleményekből és preferenciákból összeáll egy hitelesnek tekinthető, objektív kép az adott évadról és a közelmúlt színháztörténetéről. Ami külön-külön viszonylagos, a szavazólapok összeolvasásával máris tendenciává válik, folyamatokat mutat, alkotói pályákat regisztrál, színházi műhelyek munkáját kíséri figyelemmel. Ahogy a világ, úgy a színház és a színikritika társadalmi, politikai, finanszírozási háttere, sőt megítélése is változott. Nem mondhatnánk, hogy előnyére. Tegyük hozzá, nagyrészt rajtunk kívül álló okokból. Ami rajtunk múlt, azt megpróbáltuk megtenni a kritikusdíj folyamatos finomhangolásával, új kategóriákkal, módosuló szavazási módszerekkel és szabályokkal. Tökéletes talán sosem lesz, de tovább dolgozunk rajta. Mert a kritikusdíj egy nagyon komolyan vett játék, amit szeretnénk minél tovább játszani – reméljük, az Önök örömére is.
Jegyvásárlás a díjátadó gálára: katonajozsefszinhaz.hu | jegymester.hu dumaszinhaz_aproverzijo-javitott-v2 másolás.pdf
1
2015. 11. 13.
13:47
Támogatók
C
M
Y
CM
MY
CY
CMY
K
Médiatámogató
Impresszum Felelős kiadó: Papageno Consulting Kft. – Zsoldos Dávid | Szerkesztő: Színházi Kritikusok Céhe – Turbuly Lilla, Papp Tímea | Korrektor: Stuber Andrea | Nyomdai előkészítés: Zsirke Balázs – B-design.hu | Nyomdai munkák: Comorn Kft., 1031 Budapest, Őrlő u. 2. | Ügyvezető igazgató: Bányai Péter | ISSN 2498-9088 Hirdetésfelvétel: sales@papageno.hu | Szerkesztőség: magazin@papageno.hu | Terjesztés: terjesztes@papageno.hu Megjelenik: 2019. augusztus 27-én 10 000 példányban. Az esetleges műsorváltozásokért, valamint az újságban megjelenő hirdetések tartalmáért és a képek jogtisztaságáért a kiadó nem vállal felelősséget.
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
4
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ 2019. szeptember 22. 20:00 Katona József Színház
A színház – az együtt. De létrehozhatunk-e valamit így, együtt, színészek, nézők, kritikusok egy (40.) díjátadó szűk két órája alatt? Ami lehetőleg ünnepi. Méltó. Magyar. És végső soron: hogy kerül a paprikás krumpli az asztalra? Kiderül a 40. Színikritikusdíj-átadón. Ha minden jól megy. Műsorvezető: Ötvös András Közreműködnek a Katona József Színház, az Orlai Produkciós Iroda és a Vaskakas Bábszínház művészei Zenei vezető: Dargay Marcell Rendező: Markó Róbert
BETHLEN MANNA
J. C. GRØNDAHL ÉS ALEX BROUN MŰVE ALAPJÁN
AZ UTOLSÓ TŰZIJÁTÉK FÖLDES ESZTER • UDVAROS DOROTTYA RENDEZŐ: CSÁBI ANNA BETHLEN MANNA PATAKI ÉVA:
NŐKBŐL IS MEGÁRT... HORVÁTH LILI • TORDAI TERI RENDEZŐ: CSEH JUDIT BETHLEN MANNA TÜNET
A. ELLIOT GYURMAFILMJE NYOMÁN
MARY ÉS MAX GŐZ ISTVÁN • GRISNIK PETRA RENDEZŐ: VALCZ PÉTER
6
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
A Színházi Kritikusok Céhének életműdíjasa: POGÁNY JUDIT
Fotó: Nagy Gergő
A Színházi Kritikusok Céhe egy emlékezetes alakításokban gazdag életpályájú, önmagával a kíméletlenségig igényes, a közönséget maximálisan tisztelő nagy művész előtt tiszteleg az életműdíjjal. Pogány Judit több mint fél évszázada lépett először színpadra. Pályája felét a Csiky Gergely Színházban töltötte. Neve összeforrott azzal a korszakkal, amit kaposvári csodának szokás nevezni. Együtt indult Zsámbéki Gáborral és Ascher Tamással, s meghatározó színésznője volt Babarczy Lászlónak, Gazdag Gyulának és Gothár Péternek is. 1978-ban Zsámbékival együtt a Nemzeti Színházba szerződött, de két évvel később visszatért Kaposvárra. 1994-től egy évtizeden át szabadúszó művész, 2004-től az Örkény Színház tagja. Alighanem a legsokoldalúbb magyar színésznő. Játszott gyerekprodukciókban, operettben, musicalben, komédiákban, monodrámában. Igazi lételeme a tragédia, amelyben szélsőséges, nehéz körülmények között élő nők igazságát tudja ábrázolni. Alakításai soha nem egyoldalúak, a legmélyebb pokolban tengődők életében is felfedezi a humort, de a komédiások tragikus énjét is megmutatja. Maximalista. A legkisebb epizódfeladatot is alázattal és odaadó, elmélyült munkával formálja meg. Színházi szerepeinek száma meghaladja a 160-at, s mintegy félszáz filmben és húsz tévéjátékban szerepelt. Nevét azok is ismerik, akik nem látták színpadon, hiszen számos animációs sorozat az ő hangjának is köszönhetően lett népszerű filmen vagy hangoskönyvként.
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
7
Van művész, aki sorsunk részévé válik, akkor is, ha ez nem áll szándékában. Pogány Judit úgy beleépült az életünkbe, hogy lényegében magunkra emlékezünk, amikor szerepeit és munkáit próbáljuk felidézni. Látjuk a filmjeit, halljuk a hangját, s tudjuk, akkor volt velünk – ezer alakja közül épp abban az egyben –, amikor ez meg ez volt fontos nekünk. S már-már megnyugtató, és sokak számára vigasztaló is kicsit, ha tudjuk, hogy ebben a joggal sikeres, nagy és teljes életben nem ment azért semmi se könnyen, s „papírja”, például, máig nincsen. Van persze helyette számos díja, hazai és külföldi elismerése, s egy velünk szoros közelségben élt élete. Bravúros mozgású, csipogó Pinokkióját hosszú időn át játszotta nagy sikerrel. Aztán egyszer csak megérett egy másként megnyilvánuló énje is: pályájának feledhetetlen állomása Charlotte Corday mély és sötét megszólalása a kaposvári Marat/Sade előadásban. Szerepeinek száma felsorolhatatlan. De volt ő önkormányzati képviselői is a rendszerváltás első éveiben, amikor hivatalnokokkal kellett szót értenie. S mai kollégái is ismerik kínosan pontos munkamódszerét, mindenre kiterjedő felkészültségét. Kérlelhetetlen igényessége elsősorban önmagával szemben nyilvánul meg. Az önkritikus aggodalom legyőzését jelenti, amikor – ahogy mesélik – premier után, végre, utolsónak érkezik meg öltözőjéből az ünneplők közé. A „kaposváriság” egyik jelképe ő, noha hosszú ideje Pesten dolgozik már. Mindent képes eljátszani, és mindent el is tud játszani. Okossága, mely a legjobb rendezőket sosem zavarta, ha kell, varázsütésre olvad el, egy-egy leépült figura kedvéért. Raktárában élére hajtogatva áll minden, ami egy alak megépítéséhez szükséges, s ha valami nem lenne ott, megkeresi, s meglesz az is. Hatalmas készlettára tán annak is köszönhető, hogy nem „töröl”, fájón és hibátlanul emlékszik mindenre, ami vele valaha is történt. Lehet, hogy megbocsát, de feledni nem fog, mert nem tud. Akire ránéz, azt óhatatlanul föl is méri, látsszék bármily szelídnek a pillantása. Megítél, s közben megörökít. Gyermekeink gyerekkorába Vuk hőssé válása, unokáink estéibe Bogyó és Babóca számos, lélekkel és koloratúr technikával elmesélt kalandja épült be, neki köszönhetően. Hangja a haza egy része, viszik magukkal a külföldre menők. Ha visszajönnek, miatta is jönnek vissza. S akkor majd látják, hogy itt van, megvan, színpadon van, csodás szakmai teljességben.
A Színházi Kritikusok Céhének életműdíja A Színházi Kritikusok Céhe a 2005/2006-os évadban, kivételes jelleggel posztumusz életműdíjat adományozott a tragikus hirtelenséggel elhunyt Bertók Lajos színművésznek. 2011 óta a tagság évente egyszer titkos szavazással életművéért kritikusdíjat adományozhat olyan, a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, lezárt pályával vagy pályaszakasszal rendelkező 65 év feletti művésznek (színész, rendező, tervező, dramaturg stb.), aki dokumentálhatóan sokat tett a magyar nyelvű színház fejlődéséért, eredményeiért, színvonalának emeléséért, és közvetve vagy közvetlenül hozzájárult, illetve hozzájárul a magyar színházművészet jövőjének alakításához, a fiatalabb színházi generációk neveléséhez, formálásához. Az eddigi életműdíjasok: Törőcsik Mari (2011), Senkálszky Endre (2012), Zsámbéki Gábor (2013), Fodor Tamás (2014), Molnár Piroska (2015), Székely Gábor (2016), Radnóti Zsuzsa (2017), Lázár Kati (2018). 2019-ben titkos szavazás alapján a céh tagjai Pogány Judit színművésznek, az Örkény Színház tagjának szavazták meg az életműdíjat.
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
8
Idővonal 1979 1980
1980 1981
Első alkalommal adják át a Színikritikusok díját, 8 kategóriában.
A majdnem „betiltott” kritikusdíj – a Halleluja-ügy
1995 1996
1994 1995
ÚJ KATEGÓRIA: a legjobb alternatív (2003/2004-től: független) előadás
1988
Átadják a betiltott kritikusdíjakat.
1998 1999
ÚJ KATEGÓRIA: a legjobb előadás
2000 2001
ÚJ KATEGÓRIA: a legígéretesebb pályakezdő; a szavazólapokra kategóriánként 1 helyett 3 jelölt írható
2010 2011
ÚJ KATEGÓRIA: a legjobb gyerekelőadás (2009/2010-ben a kategória neve az ifjúsági előadásokkal is kiegészül)
2009 2010
ÚJ KATEGÓRIA: életműdíj
Önálló kategória a legjobb díszlet és a legjobb jelmez.
december 5.
ÚJ KATEGÓRIA: a legjobb zenésszórakoztató előadás.
1997 1998
1983 1984
ÚJ KATEGÓRIA: a legjobb színházi zene; az első nagyszabású, a közönség számára is nyitott gála, amelyre várományosok kapnak meghívást, a díjazott személye csak a díjátadón derül ki
2008 2009 A díjátadóra színházi „főműsoridőben” kerül sor
2017 2018 RENDKÍVÜLI DÍJ: Kurázsi különdíj
40 év alatt 100 kritikus adta le szavazatát
37 NŐ | 63 FÉRFI
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
9
Az abszolút rekorder SZAKÁCS GYÖRGYI jelmeztervező, aki 14 alkalommal kapta meg a díjat. A képzeletbeli dobogó második fokán két rendező osztozik 13-13 kritikusdíjjal: ZSÓTÉR SÁNDOR, valamint az íróként is díjazott MOHÁCSI JÁNOS. ASCHER TAMÁS 11 rendezéséért kapott díjat. FODOR TAMÁS 10 kritikusdíjából 8-at rendezőként kapott meg, 2-szer színészi alakításait értékelték a szavazók, és megkapta a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját is. Rendezései közül 7 gyerek előadás, amivel a kategória csúcstartója. PINTÉR BÉLA szintén sokoldalú színházi alkotó: 8 rendezése és 2 drámája ért kritikusdíjat. 7-7 díja van ANTAL CSABA díszlettervezőnek és KOVÁCS MÁRTON zeneszerzőnek. A színművészek közül TÖRŐCSIK MARINAK 6 „normál” kritikusdíja mellett életműdíja is van, 5-5 alkalommal kapta meg az elismerést CSÁKÁNYI ESZTER és CSOMÓS MARI. A férfiak között TRILL ZSOLT a csúcstartó 4 kritikusdíjjal. A legjobb új magyar dráma/színpadi szöveg kategóriában a legtöbb alkalommal, 4-szer TÉREY JÁNOS kapta meg a kritikusdíjat. Közülük idén ASCHER TAMÁS, CSÁKÁNYI ESZTER, KOVÁCS MÁRTON és MOHÁCSI JÁNOS gyarapíthatja díjai számát.
10
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
A Színházi Kritikusok Céhének különdíjasa: RADNAI ANNAMÁRIA
Fotó: Horváth Judit
A Színházi Kritikusok Céhe posztumusz különdíjat adományoz Radnai Annamáriának dramaturgi és fordítói munkásságáért. Radnai Annamária (1964–2019) dramaturg, fordító, egyetemi docens, a Színházi Dramaturgok Céhének elnöke, a Nyílt Fórum sorozat egyik alapítója, a Katona József Színház tagja, Csehovdrámák és kortárs orosz szerzők kiváló fordítója. Számos dramaturg növendékén, kollégáján és színházi alkotótársán kívül mi, színikritikusok is vihetjük majd tovább azt, amit műveltségéből, széles látóköréből, igényességéből, biztos ízléséből, szakmai és erkölcsi ethoszából tanulhattunk.
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
11
A LEGJOBB ÚJ MAGYAR DRÁMA/SZÍNPADI SZÖVEG Eklektikon 2048
író: Fábián Péter–Benkó Bence
Egy percig sem unatkozunk, a történet magával ragad minket, mintha egy izgalmas regényt olvasnánk; záporoznak is ránk az ismert idézetek, mégsem érezzük a látottakat-hallottakat iskolásnak. Az Eklektikon 2048 ugyanis nem veszi túl komolyan magát, nem titkolt célja a szórakoztatás: nem fél humoros lenni — olykor sötét, abszurd, vagy éppen mocskos módon, s ugyanígy nem riad vissza sem a káromkodástól, sem a szexualitás említésétől és ábrázolásától —, ez az oldottság, közvetlenség az, aminek részben a darab életközeliségét és szerethetőségét köszönhetjük. Moklovsky Réka: „Dicsőséget a könyvtárosnak!” (Műút)
Megfigyelők
író: Kelemen Kristóf
A ??Kelemen Kristóf által írt és rendezett, az évad kivételes pillanataihoz tartozó előadás 1965 Magyarországán játszódik: nyitómonológja azt a termékeny kettősséget mutatja ?? fel, amely egyszerre szól az állambiztonsági múltról és figyelmeztet a hatalom retorikájának hamisságára. Ezáltal pedig a jelenünkre. Az állambiztonság embere frontálisan beszél hozzánk, és saját igazáról akar meggyőzni: csak a mi védelmünkben teszi, amit tesz. Egyetlen dolgunk vele szemben: résen lenni. A szavak mögé látni, reflektálni – ez az a nézői szerep, amit kiválóan tud aktivizálni az előadás. Tompa Andrea: A bizalmatlanság mindent átsző (Magyar Narancs)
Fotó: Drubina Orsolya
10
író: Székely Csaba Terítékre kerül minden – méghozzá leplezetlenül –, amiről olyannyira fanyalgunk párbeszédet indítani: a prostitúció, az egyházi csalások, a pedofília, a nemi erőszak, a családon belüli bántalmazás. És felteszi a legfontosabb kérdéseket is: létezik-e másik út, mint amit születésünk jelölt ki számunkra? (…) Vagy az első perctől kezdve önmagunk rabjai vagyunk? És ha igen, bűneink mindig csupán sajátjaink? Külön érdem, hogy a lehetséges válaszokat más-más perspektívából vizsgálja, modellálva egyúttal azt is, miként kéne működnünk a társadalomban: nem egyoldalúan (…), hanem megérteni és mérlegelni a másik nézőpontját is. Dézsi Fruzsina: Átutazóban (Dunszt)
A vonzások-taszítások ösztönvilágának kavalkádja kavarog az Ahogy tetszikben, s Pogány Judit, az elementáris színésznő elemében van: ki más fedezhetné fel Rosalinda alakjának shakespeare-i költészetét, mint ő? Hisz Rosalinda szerelmi álruhásdiját is keserűen nézi. Mint maga a drámaköltő. Pályi András: Pogány Judit és a színpadi groteszk (Magyar Hírlap, 1974)
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
12
A LEGJOBB RENDEZÉS 10
rendező: Sebestyén Aba A 10 nem szociografikus igényű couleur locale, inkább a misztériumjátékokra emlékeztet: akárhol (vagyis bármilyen lelakott lakótelepen) játszódhatna akárkivel. (…) A szereplők tragikus sorsukra reflektálva azt firtatják, hogy van-e Isten, és ha van, hogy hagyhatja mindazt, ami megtörtént velük, és mintha a nagy egész, az élére állított kockákból bravúrosan kirakott építmény adna értelmet a szenvedésnek – egyetlen ember élete önmagában nem jelent semmit, legfeljebb a játék részeként. Rádai Andrea: Isten tudja (Magyar Narancs)
Fotó: Dömölky Dániel
Radnóti Színház
A Platonov
rendező: Székely Kriszta Ez most olyan összjáték, amire nem lehet azt mondani egy elismerő, de kicsit unott kézlegyintéssel, hogy a Katona színészei mindent tudnak, ez nem újdonság; hanem amivel a közönség együtt lélegzik: jó helyeken szusszan és nevet, tartja vissza a lélegzetét. A rendezés szépen emeli ki az erkölcsi mérce viszonylagosságát, az emberi természet gyengéit és erősségeit, a bomlás pillanatokból összetevődő folyamatát, a „gyűlölök és szeretek” kettősségét, a helyzetekben rejlő iróniát; kis térben nagy teret ad a színészi játéknak. Molnár Zsófia: Gyermekké tettél (Élet és Irodalom)
Fotó: Horváth Judit
Katona József Színház
A velencei kalmár
rendező: Mohácsi János Remekül vezetett nézői figyelem, csöndek és dörrenések hálózata jellemzi a játékot. Káprázatos a hőbörgő galeri-hadova partitúrája. Egyrészt azért, mert minden eleme ázik és dagad a jelenkor nyelvében, de úgy, mintha Szomory vagy Szép Ernő csippentené föl a mai szleng használható formációit. (…) Másrészt, mert a Mohácsidarabok speciális duplaszövésű dialógusait halljuk. Ezeknek van egy első síkja, a vezérgondolatot kibontó párbeszéd, s van egy második, rojtosra dumált hátlapja, a mellékszereplők karattyolásából szőve. Gabnai Katalin: A velenceiek (Art7)
Fotó: Éder Vera
Miskolci Nemzeti Színház
Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében rendező: Hegymegi Máté
Az alkotók az alcímen kívül semmilyen közvetlen utalást nem tesznek a jelenre, mégis végig érezhető, hogy nagyon is innen nézik Jeanne d’Arc alakját. Hogy az érdekli őket, miért nem vagyunk képesek annyira hinni valamiben, hogy áldozatot is hozzunk érte. És miért hagyjuk magára, aki képes erre. (…) A rendezés nagy erénye, hogy elítélői nem válogatott gazemberek, hanem egyszerűen csak gyarló emberek. Nem rosszabbak és nem jobbak, mint akiket magunk körül látunk, mint amilyenek vagyunk. Turbuly Lilla: Fehéren feketén (Kútszéli Stílus)
Fotó: Dömölky Dániel
Katona József Színház
FERIDUN ZAIMOĞLU – GÜNTER SENKEL – LUK PERCEVAL
MOLIÈRE RENDEZŐ: HEGYMEGI MÁTÉ
NICK PAYNE
CSILLAGKÉPEK RENDEZŐ: SZILÁGYI BÁLINT
2019 2020
FRANZ XAVER KROETZ
A VÁGY RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT
GEORGE BERNARD SHAW
SARTORIUS ÚR HÁZAI, AVAGY SZERELMI HÁZASSÁG RENDEZŐ: VALLÓ PÉTER
SCHWECHTJE MIHÁLY
GINA RENDEZŐ: SCHWECHTJE MIHÁLY
RUZANTE (ANGELO BEOLCO)
CSAPODÁR MADÁRKA RENDEZŐ: SZŐCS ARTUR
7
HELYSZÍNEN JÁTSZUNK AZ EMMI TÁMOGATÁSÁVAL.
radnotiszinhaz.hu
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
14
A LEGJOBB ELŐADÁS 10
rendező: Sebestyén Aba Sebestyén Aba a Székely Csabától megszokott fekete humorral átitatott, ugyanakkor súlyos tétekkel teli történetet sallang- és pátoszmentesen viszi színre úgy, hogy az egész előadásban jelen van a szertartásos áhítat, az emberiség, az ember iránti empátia. Méltóságteljesen, hibáztatás nélkül tárulnak elénk emberi tévedések. Hibák. Bűnök. De Sebestyén nem ítél, hogy az adott cselekedet bűnös-e vagy nem. A válaszok a mi személyes ítéletünktől függenek, amelyet akaratlanul is meghozunk az életszerűen egymásba fonódó, „minden mindennel összefügg” típusú láncszemtörténetek után. Németh Fruzsina Lilla: Szodomává vált a világ (Prae)
Fotó: Dömölky Dániel
Radnóti Színház
A velencei kalmár
rendező: Mohácsi János A Mohácsi-testvérek A velencei kalmárja összegez és jósol, miközben minden eddiginél közelebbről szemléli a veszélyt: ott vagyunk már a kígyó fészkében, ennél nem lehet már beljebb hatolni. (…) Mint a legjobb Mohácsi-előadásokban mindig, itt is kedvtelve-szörnyülködve időz a nézői tekintet a második-harmadik sorban állókon. És a végére megértjük, hogy bizony ők kellettek mindehhez: nélkülük nem tartana most itt a köztársaság. Jászay Tamás: Az utolsó zsidó (Revizor)
Fotó: Éder Vera
Miskolci Nemzeti Színház
Az Ügy
rendező: Halas Dóra, Nagy Fruzsina A lakossági ügyintézésről divatbemutatóba oltott népi daljátékot csinálni eleve annyira őrült ötlet, hogy csak nagyot szólhat, vagy nagyot bukhat – Az Ügy című ősbemutatóból, Nagy Fruzsina és Halas Dóra rendezéséből az előbbi verzió lett. Az előadás rátámadt a közönségre, pontosabban – akár a slam poetry vagy a rockzene műfaja – rámutatott a szóban forgó társadalmi problémákra, amiket aztán szórakoztató formában valahogy segített is helyre tenni. Artner Szilvia Sisso: Ostromolj meg! (szinhaz.net)
Fotó: Nagy Gergő
Soharóza–Trafó Kortárs Művészetek Háza–CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál
Az előadás egyik legkatartikusabb pillanata, amikor Pogány Judit (Liza Drozdova) kétségbeesett rohanásában végigvágódik az utcán, belezuhan a pocsolyába, s a teljesen átázott ruhában és cipőben reszkető testű vézna lány elzokogja: „Eddig igyekeztem bátornak látszani, de most félek a haláltól.” Saád Katalin: A képzőművészet titkos jelenléte (Színház, 1975)
POSzT 2019. Sebestyén Aba – A legjobb rendezés Cári Tibor – A legjobb színházi zene Közönségzsűri díja – Legjobb előadás Sodró Eliza - Színészzsűri díj – Legjobb női alakítás díja
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
16
A LEGJOBB FÜGGETLEN SZÍNHÁZI ELŐADÁS Az Ügy
rendező: Halas Dóra, Nagy Fruzsina Miért ne lehetne a Kodály által egy jellegzetes közösségi tevékenységre felfűzött népdalvilágot egy mai emblematikus nagyvárosi térre, a kifutók, divatbemutatók világára adaptálni? Így lesz a fonóból a fonódó villamosok városának ironikus látlelete. Divatbemutató? Koncert? Nézhetjük így is, úgy is, én színháznak láttam. Meglepő, különleges és jó színháznak, látvány, zene és szöveg szerencsés találkozásának. Turbuly Lilla: Budapesti fonódó (Kútszéli Stílus)
Fotó: Nagy Gergő
Soharóza–Trafó Kortárs Művészetek Háza–CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál
csRSnyés
rendező: Botos Éva Ritkán érzi az ember azt színházban, hogy ma este pont ott van, ahol lenni kell, és az előadás pont arról szól, amiről szólni kell. (…) Simán, csont nélkül átment Csehov Cseresznyéskertje mai tárgyú színdarabbá, amelyben egy független színházat egyre pénztelenebbül vivő család könnyelműen fittyet hány a birtokuk gazdaságos működtetésére vonatkozó lopahini javaslatokra, s el is veszítik a bulinegyed közepén székelő színházukat. (…) Az egész játék személyesnek érződik, ami nyilván elősegíti, hogy minden szereplő jó, mindegyikük megtalálja a maga színészi-emberi kifejezésének legjobb formáját. Stuber Andrea naplója
Fotó: Juhász Éva
Hybridkult Produkció
Megfigyelők
rendező: Kelemen Kristóf Még sose láttam így színre vinni a magyar hatvanas éveket. (…) A Megfigyelők a megszokott moralizáló diskurzus helyett olyan nyomasztó képletet vázol, amely nem adja meg a nézőnek a szereplők utólagos megítélésének luxusát. Kelemen Kristóf harmadik előadása ismét másmilyen, mint az előző volt, és mindkettő más, mint az azt megelőző. De ha van közös pont, akkor az az érdeklődés iránya, amely ismét rendszerszintű, velünk élő problémákra kérdez rá. Herczog Noémi: Időcsapda (Élet és Irodalom)
Fotó: Csányi Krisztina
Trafó Kortárs Művészetek Háza
Pogány Judit nagy önfegyelemmel és belső erővel eléri azt, hogy érdemmé és értékké válnak azok a veleszületett adottságai – alacsony termete, vékony hangja –, amelyekkel régóta is annyit tusázott. Törékenységének és temperamentumának ellentmondásossága: a halálközelség és az élniakarás kettőssége. Anna Petrovna-alakításának különös színt ad, hogy – a rendezés koncepciójának megfelelően – ebbe a figurába is képes komikumot belevinni. Eörsi István: Egy keserű kórkép dicsérete (Színház, 1978)
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
18
A LEGJOBB ZENÉS/SZÓRAKOZTATÓ ELŐADÁS Állami Áruház
rendező: Fábián Péter–Benkó Bence Az előadás is többet akar, mint elővenni egy retrósan és nosztalgikusan kacagtató operettet, ami már akkor is sejthető volt, amikor még be se mutatták az Állami Áruházat, mivel Benkó Bence és Fábián Péter rendezték, a fiatal, független, egyébként pont kaposvári gyökerű k2 társulat vezetői. Azt viszont semmiképp nem lehet mondani, hogy „ellenzéki” előadásról lenne szó; a kecskeméti Állami Áruház inkább arról gondolkodtat el, mennyire működőképes a kettős beszéd harminc évvel a rendszerváltás után; hogy működőképes-e még egyáltalán. Kovács Bálint: Negyvennégy év után megint egy előadás betiltásáról suttognak (Index)
Fotó: Walter Péter
Katona József Színház, Kecskemét
Chicago
rendező: Horváth Csaba Az előadás úgy tesz, mintha egy revü lenne, miközben folyamatosan szórakozik velünk. Végig a show és a színház között billeg, sem komolyan nem engedi magát venni, sem simán szórakozni nem hagy minket. Ez az eldönthetetlenség úgy kelt a zenés színházi előadásoktól joggal elvárt érzelmi és érzéki hullámhegyeket, hogy közben nem temeti maga alá a gondolatokra vágyó intellektust sem. Ahogy egy kritikuskolléga az előadás után mondta, jó lenne sokkal több ilyen jellegű musicalt látni a színpadokon. Török Ákos: Börtöntársak (szinhaz.net)
Fotó: Éder Vera
Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Valahol Európában
rendező: Szőcs Artur Az előadás nem egyszerűen egy múltbeli példára építő pacifista kiáltvány, hanem dühösen igyekszik felrázni a nézőt, élesen fogalmazza meg és mutatja fel könyörtelenül, hova vezet az apátiába süllyedt, morálvesztett világ. (…) A „Nem szabad félni!” mondat azonban mindent felülír, és nem csupán azért, mert ez a záró mondat, ami prózában is elhangzik. Az explicit jelenetek mellett apró, segítő, gondoskodó, védelmező gesztusok erősítik azt a tömegjelenetekben, hogy a legkilátástalanabb helyzetekben is lehet ott valaki, akire váratlanul számíthatunk. Higgyük ezt el? Muszáj. Papp Tímea: Itt, Európában (Revizor)
Fotó: Kelemen József
Szegedi Nemzeti Színház
Pogány Judit hihetetlen beleélőkészséggel és példátlan stilizációval létrehozott Pinokkiója már több mint hibátlan alakítás – az maga az állandó megsemmisítettséggel fenyegetett, ám megsemmisíthetetlen humánum. Oravecz Imre: Mese és antimese (Film Színház Muzsika, 1979)
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
19
A LEGJOBB GYEREK- ÉS IFJÚSÁGI ELŐADÁS A boldog herceg
rendező: Jeles András Jeles András mindig, konokul az ember lényegére kérdez rá; figyelmének középpontjában a mindenkori megalázottak és megszomorítottak állnak. (…) A szent és a profán, a légies és a vaskos, a tragikus és a komikus találkozik és irizál folyton ebben a Jeles-misztériumban is: nyelvezetében, a térben, a szereplőkben. Ölbei Lívia: Ennyi furcsa ember egy rakáson (Art Limes)
Mesebolt Bábszínház, Szombathely–Kőszegi Várszínház
Fotó: Trifusz Ádám
Coraline
rendező: Ascher Tamás
„Okos és érzékeny történet a félelemről, s az annak legyőzéséhez szükséges bátorságról. (…) Milyen nagyszerű, hogy míg mind a könyv, mind a belőle készült film záróepizódja a nyugtalanító lénytől való teljes megszabadulást mutatja be, a remek bábszínpadi változat végén egyszer csak befut a paravánra egy pókmozgású, zöldesszürke selyemkéz, tájékozódik, majd fölágaskodva bejelentkezik. Csak nyugalom. Jön ő majd. Meglehet – értünk.” Gabnai Katalin: Vacogva bár, de falon át (Spiritusz online)
Budapest Bábszínház
Fotó: Éder Vera
Lúdas Matyi
rendező: Markó Róbert
A Bóbita Bábszínház Lúdas Matyija újragondolja az ismert történetet. Nem csinál hőst Lúdas Matyiból, sőt, nyitva hagyja a kérdést, hogy milyen hatalomgyakorló válhat a mihaszna legénykéből. Elgondolkodtat arról is, meddig van értelme az elégtételnek, mikor csap át önmagát gerjesztő bosszúhadjáratba. Mindezt igényes látvány- és mozgásvilággal, minőségi színészi játékkal mutatják meg. Turbuly Lilla: Ahol még a kritikusokra is kíváncsiak (Kútszéli Stílus)
Bóbita Bábszínház, Pécs
Fotó: Keszthelyi Réka
Pogány Judit egyszerre tud autentikus Charlotte Corday lenni – és tudja a módját, hogy ironikusan megmutassa ezt a Corday-t, aki ő maga. Színpadi jelenlétének e belső feszültsége számára alighanem a legfőbb erőforrás. Pályi András: Jelenlét és irónia (Színház, 1982)
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
20
A LEGJOBB NŐI FŐSZEREPLŐ Mészáros Blanka
Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében Mészáros Blanka a fiatal nő lelkiállapotát is nagyon szépen építi fel: egyszerre van benne jelen a megszállottság és a tiszta tudat, a töretlen hitből fakadó hajthatatlanság és az emberi mivoltból következő törékenység. A szemek játéka pontos, minden pillanatban láttatja az aktuálisan domináns érzéseket, legyen az az elhivatottság, a félelem vagy a szeretet. (…) Azt hiszem, vitathatatlan, hogy ez a szerep óriási előrelépés Mészáros Blanka pályáján. Ha egyéb pozitívumai nem lennének az előadásnak, már csak azért érdemes volt megcsinálni, hogy eljátszhassa. Kovács Natália: Nő nadrágban (szinhaz.net)
Fotó: Dömölky Dániel
Katona József Színház
Simkó Katalin Árvácska
Simkó Katalin remekel a fiatal Árvácska szerepében, habár nem válik gyerekké, inkább csak eljátssza a gyerek felszabadult nevetését, félelmét, gesztusait életkorhoz nem köthető kisugárzással. Az előadás jelenében egyszerű asszonyként ábrázolja a múzsát, akinek megvan a maga tartása és határozottsága az egész életen át tartó megalázottság ellenére is – szép folytatása a gyakran feleselő és megkínzott lánynak. Hajnal Márton: Rágódni a csibecsonton (szinhaz.net)
Fotó: Nagy Gergő
Dollár Papa Gyermekei–Trafó Kortárs Művészetek Háza
Szirtes Ági
Rozsdatemető 2.0 Nem tudni pontosan, mit csinál Szirtes Ági, talán lefeszíti kicsit a vállát, megvastagítja a nyakát, kitágítja az orrcimpáit, de egyszer csak mindenki érzi, hogy miként dobol benne finoman az alkohol, s hogy emelkedik meg a vérnyomása. Korszakot meghatározó alakítás az ő Pék Máriája. Akkor is, ha a történet szerint az a képzelt korona aztán elfénytelenedik, meggörbül, és el is gurul valahová. Nincs fej, amelyre illene a továbbiakban. Pék Máriát eltemetik, és Szirtes Ági az ifjúság minden kecsességét bírva újra látható lesz, de már Sós Krisztának nevezik. Gabnai Katalin: Pék Mária koronája (Revizor)
Fotó: Dömölky Dániel
Katona József Színház
Pogány Judit is remek: foggal-körömmel küzd a történetéért, kézzel és lábbal kapálódzik elrablása ellen. Nasztya törékeny alakját, éneklő hangját nem lehet felejteni – a pince tündére ő. Csáki Judit: Idelenn (Kritika, 1993)
Pártolói _________________ _______ kör A Katona támogatói nemcsak művészi munkánkhoz járulnak hozzá, de állandó kedvezménnyel juthatnak jegyekhez, nem maradnak le legnépszerűbb előadásainkról sem, és exkluzív rendezvényeken vehetnek részt. Kerüljön közelebb a Katonához! KATONAJOZSEFSZINHAZ.HU/PARTOLO
KATONAJOZSEFSZINHAZ.HU
A KATONA KIEMELT PARTNERE:
A KATONA BUDAPEST FŐVÁROS ÖNKORMÁNYZATA FENNTARTÁSÁBAN MŰKÖDIK
A FELBECSÜLHETETLEN PILLANATOK TÁMOGATÓJA
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
22
A LEGJOBB NŐI MELLÉKSZEREPLŐ Csákányi Eszter Secondhand
Csákányi Eszter az egyik szerepében – hiszen sokan, sok mindenkit játszanak –, már a modern kor embere. Divatos kosztümös üzletasszony, akiről ugyan kiderül, hogy magányos, de a boldogságról tart magabiztos, közhelyekkel teli, viccelődni próbáló előadásokat. Úgy, hogy közben magát hú, de menőnek, korszerűnek, jó fejnek igyekszik mutatni, akit meg sem érintettek a történelem viharai, aki rendíthetetlenül áll a lábán. Bóta Gábor: Ősrobbanás (fuhu.hu)
Fotó: Horváth Judit
Örkény István Színház
Halász Judit A vándorkutya
Az epizódok központi figurája a demenciás nagymama Halász Judit alakításában. A kedélyes idős hölgy téblábolása remekül alátámasztja a dramaturgiai ötletet, hiszen a néző is csak ide-oda botladozik az izgalmas jelenetváltások között, ahogy a nagymama sem tudja mindig, hogy mikor-hol van. Halász Judit játéka ügyesen egyensúlyozik egy szenilis ember bosszantóan vicces és kétségbeejtően szomorú elveszettsége között, ugyanakkor az idős, bölcs emberek felülemelkedettségét, kissé földöntúli auráját is megteremti a színpadon. Fehér Anna Magda: Vigyázz, az élet harap! (Színház)
Fotó: Dömölky Dániel
Vígszínház
Kerekes Éva Patika
Alkalmi szeretőkhöz menekül a posta-mesterné, Cilike, mígnem elszökik a cigányprímással, akit már az állomáson ígéretesebb partnerekre cserél. Kerekes Éva játékában olyan nőt ismerni fel, aki megkísérli szürke életéből kisajtolni a legtöbb örömöt. A kikapós asszony pazar típusa, aki szüntelen csacsog, kacarászik, viháncol, szélesen gesztikulál, ropja a táncot. De féktelen temperamentuma sejteti a lelkében lappangó lázadást is. Virtuóz játék. Bogácsi Erzsébet: Vezérkanok és asszonyok (Criticai Lapok)
Fotó: Horváth Judit
Örkény István Színház
Sodró Eliza 10
Sodró Eliza (…) színészetének van egy nagyon erős személyes karaktere. (…) Ebben az előadásban ezt teljesen le tudta vetni, amikor pedig használta – abban a párbeszédben, amikor a női orgazmusról beszél – nagyon szépen építette fel a jelenetét, jól működött minden túlzás, amit beletett: a „magas C” és az eltorzított mimika is. Önironikus, humoros, precízen felépített momentum volt. Kovács Natália a Karsai Györggyel közösen írt Párhuzamos nézőpontokban (Színház)
Fotó: Dömölky Dániel
Radnóti Színház
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
23
ÍGY SZAVAZTUNK MI Örüljünk viszont, hogy m nyugodt ég lelkiismeret te szavazni. lehet Nem „ahh l oz képest kell díjaka ” t osztani, sőt legtöb kategóriába b n többen is lennének érdemesek a sokfelé nem osztha első helyre tó . Amíg pedi g kiemelke előadás dő születik, addig va bizonyíték: n a jelenlegi körülménye között is le k het színhá zat csinálni .
Bércz es
A magyar színházat régi gondjai idén is nyomták, sőt újakkal is kellett küzdenie ebben az évadban – a kiváló és jó előadások: a kínálat visz onylag tág köre azonban olyan öröm, amit épp a szavazás alkalma tudatosíthat.
Lászl ó
1985 /
bb a legnagyo rátnak még yzat A kultúraba ető kormán zh ve ne m ei l se intézkedés jóindulatta megszorító lélésre gazdasági ak is tú kn za há ez ín k, s miatta sz tt követniü ktikát kelle ényen irányuló ta észi eredm űv m a tt szesen Vé meglátszo is. elenségen) lás, (eredményt ckázatválla művészi ko ttek le a ve csökkent a st dá kes előa élyt több érde ég csak es y, hogy m érlelődő en műsorról úg bb ze he a ne sem adtak okh oz sikernek. azól1a9p90/ 1991 v a z s óa
Elősz
Tarján Tamás
198 6
198 6/1987
A színházr a leselked ő ve közül talán az a legnag szélyek nincs yobb, ha permanens válságban. Ha nem kényszerül megújhodá folytonos sra, ha a változó viszonyok mellett ne m merül fe nap mint l nap anakro nisztikussá válásának kérdése, tökéletesen ha már mindegy, történik kö rülötte és be hogy mi nne.
ad gyszerű év ad volt, na színház, új Pocsék év a esedett ház, volt, kiür ött a szín kal telítőd teljesítmény, tartalmak mérhető yes díjra esél alig volt nálat volt biztató a g, gazdag kí vé a yből, itt ozik teljesítmén lül ez a kép bontak be előtt, ha jövő. Körül só va ol az ikus t színikrit majd ki huszonhé l. abszolválja ját az elmúlt évadró laló összefog
Már megint úgy gondolom – és voltaképp mindig így van ez –, hogy egyszerre küzdök a bőség meg az ínség zavarával. Volt sok jó előadás – és hát nem volt elég jó előadás.
Csáki Judit
2000/2001
pokhoz Előszó a szavazóla 199 5/1996
Tasnádi István
1993/19 94 ban A szavazatok valójá nem szorulnak magyarázatra.
in Ágnes5 Szűcs Katal20 04/200
Az vil á legjob gos, hogy b, de minde n éva viszon vajon dban y v v is van lagos minő an-e jó? . A jó a ség – A leg an bszolú jo a ross jelzi e t minő zak kö bb gy te ség – ljesít zött Ebből önm egyen mény esz míg a tétikai agában esen jóból é k rt öve éké kategó tö riában bb is lehe tkezik, h t. o t csak , legjo dönté bból c ugyanabba gy s k s n miért kellett éptelenség ak egy (a tö a ). hozzá erre. b annyi Nem is ért bi év, ho e gy rájö m, jjek
Koltai Tamás 2006/200
7
a mostani ltás óta talán színházi A rendszervá bb tta legzaklato a színházi volt en sb űlé Országgy színházi évad. Az új , ak tárgyaln n van ba előadásokról uló lak áta avaznak, os terület törvényt sz ám sz és er rendsz az intézmény zetői nyíltan . Teátrumok ve országban finanszírozása Az k. lna zá liti n po vagy burkolta ültség pedig sz fe a és k harco dúló politikai tikában is jól n és a színikri a színházakba z tükröződik. okh o óla0p10/2011 z a v 2 sza
zó a E lős
Az idézetek a Színház folyóiratban jelentek meg
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
24
A LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ Görög László
A velencei kalmár Mohácsi Shylockot bátran testálta Görög Lászlóra, méltán. Görög lassan bontja ki, miből is van Shylock eltökélt konoksága. Kevélyen távolságtartó, hallgatag fölénnyel barátságtalan; megátalkodott érzéketlenséggel pergeti le magáról az ellene irányuló gyűlöletet – eleinte a rasszista viccek iránti, palástolt kíváncsisága az egyetlen, amivel érző embernek láthatjuk. Proics Lilla: Térdig járunk a parmezánban meg a …miben is? (szinhaz.net)
Fotó: Éder Vera
Miskolci Nemzeti Színház
Kocsis Gergely A Platonov
Miközben Kocsis Gergely Platonovjának szókimondó cinizmusa már-már hisztérikusan szenvedélyes érzelmeket vált ki a környezetéből – barátja feleségétől kezdve egészen az arisztokratikus Anna Petrovnáig –, ő maga látványosan nem tud mit kezdeni a bűvkörében élők végletekig fölkorbácsolt, feltartóztathatatlanul rázúduló érzelmeivel. S ha ez a vonzerő, legalábbis hagyományos értelemben, némileg erőtlennek, sápadtnak tűnik is (úgy látszik, ezt diktálja a kor), mégis működik. Kállai Katalin: Erőtlen vonzerő kora (Art7)
Fotó: Horváth Judit
Katona József Színház
ifj. Vidnyánszky Attila A diktátor
A diktátor színpadi előadásának a kulcsa persze éppúgy, mint a filmé, a diktátor megjelenítése. Chapliné nem lehetne az az igazi Chaplin nélkül. A Vígszínház előadása sem lehetne az igazi ifj. Vidnyánszky Attila nélkül. Az előadás nélküle talán létre sem jöhetett volna. Az ő színészi intelligenciája kell ahhoz, hogy a kisember azonosulhasson és el is különüljön a diktátortól, hogy ami ügyetlenség, naivitás, olykor ostobaság az egyikben rokonszenves, kedves báj, az a másikban visszataszító bunkóság, rikító alkalmatlanság. Zappe László: Lehet valami a levegőben (Fidelio)
Fotó: Dömölky Dániel
Vígszínház
Pogány Judit spórolós Ernájának testtartásában van valami súlyosan merev keménység. Kemények, súlyosak és erőteljesek a mozdulatai, erős a hangja. Ez az asszony keménnyé formálta magát. Lakótelepek büszke angyala, amint tisztes üzletasszonyi életet vizionál a köztiszteletben álló hentesmester oldalán az alagsori konyhában, de még képzelgéseit is szüntelenül megregulázza. Kovács Dezső: Bejön lakásodba az élvezet (Színház, 1996)
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
25
A LEGJOBB FÉRFI MELLÉKSZEREPLŐ Krisztik Csaba
Octopus, avagy Szent György és a sárkány
A meghívott, már sokat tapasztalt színészkollégák közül Krisztik Csaba kiemelkedő alakítást nyújt, Inganga szerepében – bár semmilyen extra trükköt nem mutat be – jelensége egyszerűen lehengerlő. Kutszegi Csaba: A tánc becsülete (is) (Kútszéli Stílus)
Színház- és Filmművészeti Egyetem
Fotó: Éder Vera
Nagy Ervin
A Platonov
És hát a pasasok, lúzerségben, életképtelenségben megannyi variáció. Nagy találat Nagy Ervin Oszipja, a kissé gügye, mindazonáltal éleslátó figura csuda egy alakítás, kissé görbedt tartás, visszanyelt, hadarós beszéd, tompa hang, előre szegezett tekintet... Csáki Judit: Mene, tekel, ufarszin (Revizor)
Katona József Színház
Fotó: Horváth Judit
Znamenák István
Patika
Znamenák István patikusként lehetne jóravaló is. Van benne tartás és házilagos elegancia. Aztán összetörik, talán nem is a szíve, csak a tartása a férfitársadalom elvárásának súlya alatt. Megindító, amikor megroggyan. De aztán újraépül, újratelepít, és majd válik belőle olyan baromállat, mint a többi, abban már hiba nem lesz. Stuber Andrea naplója
Örkény Színház
Fotó: Horváth Judit
Ékkőnek a koronában ott van Pogány Judit Bolondja, megélhetési bohóc, kortalan és nemtelen kerekded manó, rőt hajjal, nejlon esőkabátban, semleges és joviális rezonőrszerepbe burkolózva az élet viharai elől. Koltai Tamás: Mustár és palacsinta (Élet és Irodalom, 2006)
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
26
A LEGJOBB DÍSZLET A velencei kalmár
tervező: Mohácsi András Mohácsi András enigmatikus, nagyszerű díszlete hatalmas, kongó, rozsdás falakat mintázó dobozokból áll. Velence sikátorai – a bolyongás, eltévedés, tévelygés visszatérő motívum a darabban – mellett a néma falak szenvtelen, fenyegető résztvevői az előadásnak: itt irgalmat, könyörületet nem remélhet senki, az ablaktáblákat, ha vannak egyáltalán, senki se nyitja ki, ha segélykiáltást hall az utcáról. Jászay Tamás: Az utolsó zsidó (Revizor)
Fotó: Éder Vera
Miskolci Nemzeti Színház
A vihar
tervező: Cziegler Balázs A vihar képe látványos, szuggesztív: a hang, a stroboszkópos fényhatásokat fokozza a hullámokat helyettesítő hatalmas, zörgő fekete nylonok emelkedése és esése. (…) Ami a katasztrófa nyomán marad, az a szakrális jelleget erősítve leginkább hatalmas halcsontvázra emlékeztető sérült, pőre hajótest. Ez lesz a terepe a további játéknak. Pethő Tibor: A filozófus önkasztrációja (Színház)
Fotó: Éder Vera
Budapest Bábszínház
Megfigyelők
tervező: Schnábel Zita Az 1965-ben játszódó történet látványvilágát tervező Schnábel Zita varázslatos dolgot művelt a fél zsebkendőnyi területen. Ha azt mondom, hogy a részletek a helyükön vannak, nem mondtam semmit; attól a fajta hiperrealizmustól is el vagyunk szokva, amiben a kagylófoteltől a bárszekrényig, a golyóstolltól az ing hajtókájáig minden, de igazán minden eredeti. Olyan kellékek, színek, anyagok, hangulatok, melyek ma is kísértenek, otthonokban, munkahelyeken. Kínosan valóságos, ám az egész hatása mégis vitathatatlanul teátrális, és mint ilyen, ismerősségében is távoli és idegen. Szóval hibátlan. Jászay Tamás: Mi a magyar ma? (Revizor)
Fotó: Csányi Krisztina
Trafó Kortárs Művészetek Háza
Pogány Judit színészi azonosulása, színpadi léte, hiteles kisszerűsége és lelki nagysága úgy ütközik meg a színpadon, hogy az anyai magatartás egyetlen gesztusával, rezdülésével sem kerül szembe. (…) A siker a Pinceszínházban nem a darabé, hanem a színészé, és Pogány Judit szemmel láthatóan élvezte a közönség szeretetének közvetlen, szinte személyes megnyilvánulását. Hogy sokrétű, árnyalt jellemrajzával, eszköztelen szuggesztivitásával újfent bebizonyíthatta, nemcsak jó, de nagy színésznő is. Földes Anna: Két monodráma (Criticai Lapok, 2007)
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
27
A LEGJOBB JELMEZ Az Ügy
tervező: Nagy Fruzsina
Nagy Fruzsina jelmezeit pedig tényleg látni kell. Sárga csekkekből összeállított szoknyák (a feladó rovatban: Soharóza, Budapest, Jurányi u. 1.); viaszosvászon banyatankokba bújtatott nyugdíjasok mamusszal a lábukon; a terhességet és a megszületett gyermek babakocsiját egyaránt magukban rejtő ruhák; tojástartó dobozokba öltözött zombik vagy modern busók; plexibúrába zárt call-centeresek; a bő gatyák és tollas kalpagok futurista változatai (a gatyákon térképvázlatokkal) és még lehetne sorolni. Turbuly Lilla: Budapesti fonódó (Kútszéli Stílus)
Soharóza–Trafó Kortárs Művészetek Háza–CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál
Fotó: Nagy Gergő
Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében
tervező: Kálmán Eszter
Kálmán Eszter jelmezei extrémül kortalan ruhabemutatóra emlékeztetnek. A kifutón a talmi világ jelesei, az egyházi hatalmasságok hímpávákként és piperkőcökként jelennek meg. Az élénk színek kavalkádja, a földet söprő öltözetköltemények alatt már régen nem a Jézus prédikálta árva szívek és szegények szolgái lakoznak, csak a korlátlan hatalomvágy képviselői. Szekeres Szabolcs: Történelem a kifutón (Dionüszosz magazin)
Katona József Színház
Fotó: Dömölky Dániel
Secondhand
tervező: Ignjatovic Kristina A díszlet – a rongyhegy, amely elemeire bontva el- és lehordott ruhák tömkelege – nemcsak tere és terepe, hanem kerete is az előadásnak. Abból indul és oda hull vissza: nincs kiemelkedés, nincs előrelépés. Ignjatovic Kristina ráadásul rengeteg valahai „szépruhát”, becsben tartott darabot is kevert a halmazba, és mikor egy-egy pillanatra magukra rángatják a muszlint és a nejlont, hát az igazán szívfacsaró. Csáki Judit: Egy ajtó (Revizor)
Örkény Színház
Fotó: Horváth Judit
Pogány Judit naturális részletek – külső elhanyagoltság, loncsos ruha, ormótlan papucs – nélkül, csak „belülről” megkülönböztethető szőkén-őszen egyaránt önazonos, a csalódások útját elszántan végigjáró, az élethazugsággal leszámoló Orbánné. Koltai Tamás: Örök darab (Élet és Irodalom, 2009)
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
28
A LEGÍGÉRETESEBB PÁLYAKEZDŐ Markó-Valentyik Anna Ahhoz, hogy valaki jó bábos legyen, a technikai tudás mellett elengedhetetlen a színészi tehetség, különben nem kel életre az élettelen anyag. Markó-Valentyik Anna ilyen unikális tehetség, aki hittel és hitellel képviseli választott műfaját. Teszi ezt színészként és rendezőként, anyaszínházában, a győri Vaskakas Bábszínházban és független társulatokkal, a legkisebbeknek létrehozott babaszínházi produkciókban és a felnőtteknek szóló előadásokban, hogy kivételes érzékenységével a nézőt – kicsiktől nagyokig, életkornak megfelelően – az emberi lét alapkérdéseit illető közös gondolkodásra invitálja. Papp Tímea
Fotó: Orosz Sándor
Tarnóczi Jakab Tarnóczi Jakab még színművészetis hallgatóként letette a névjegyét A Schroffenstein családdal. Már akkor megmutatta, hogy társadalmi kérdésekre érzékeny, képességes alkotó. Rendezett Nagyváradon egy látványos, a fiatal generációt is megszólítani tudó Szentivánéji álmot, a budapesti Katonában pedig a színészvezetésről és az egyén kilátástalan helyzetéről is megosztotta velünk a gondolatait Prométheusz antik, mégis időszerű története kapcsán. Sokat fogunk még hallani róla, és ha szerencsénk van, nem külföldről. Török Ákos
Fotó: Éder Vera
Vizi Dávid Vizi Dávid karizmatikus hőst formál meg ifjú Hábetlerként, robusztus, mégis hajlékony alakot, aki időről időre átváltozik, s aki takarékos eszközökkel vált át a narrátor szerepkörébe a Rozsdatemető 2.0 Katona József színházi előadásában. Könnyedén cipeli vállán a mázsás súlyokat, a családi-történelmi traumákat, a világba feledkező személyiség kemény megpróbáltatásait, mintha csak pehelysúlyokkal játszadozna. Akárcsak a Holt lelkek Csicsikovjaként: erő, robbanékonyság, szenvedély, könnyűség, benső fegyelem jellemzi színpadi jelenlétét. Kovács Dezső
Fotó: Dömölky Dániel
Nem mondhatja el akárki ezt a történetet Málnácskáról és Tökmag királyfiról, még ha Pirinyó Minyó segít is neki menetközben kitalálni azt. Olyan valaki kell, akiben ott lakik az a bánattal mérkőző nagy erő, ami majd’ szétveti a gyermeklelket, de majd megtartja azt felnőtt korban. Ha Pogány Judit énekelne, talán azt mondhatnánk, „megvan neki” a három oktáv. Így most azt mondhatjuk: megvan neki a veleszületett bűbájosság minden tudománya, s a varázslás titkos és tanulható mesterségének minden fogása is. Gabnai Katalin: A Sötétben Látó Tündér (Kritika, 2009)
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
Szokták mondani – nem kevés malíciával –, hogy abból lesz színikritikus, aki alkotóként nem elég tehetséges. (Természetesen ez nem így van!) Vannak viszont olyanok, akiknek kritikusként indult színházi pályájuk, és miután ezzel felhagytak, sikeres, sőt az egykori kollégák által is elismert színházcsinálók lettek. A névsor nem hosszú, de gondolták volna, hogy Bérczes László, az idei gála rendezője, Markó Róbert és Tasnádi István szavazólapjait megtalálhatják a Színház folyóirat archív számaiban?
GONDOLTA VOLNA?
KRITIKUSOK VOLTAK, KRITIKUSDÍJASOK LETTEK
29
MIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR? Az 1998/1999-es évadban díjaztuk először a legígéretesebb pályakezdőket, azóta 14 színművész, 4 rendező és 1 mindkét területen működő alkotó kapta meg az elismerést. Vannak köztük olyanok, akik később – vagy akár még ugyanabban az évben! – „felnőtt” alkotóként is a legjobbnak bizonyultak: Hámori Gabriella / Keresztes Tamás / Krisztik Csaba / Schilling Árpád / Szandtner Anna / Székely Kriszta / Tasnádi Bence / Tenki Réka
HATÁRON TÚLI DÍJAZOTTAK Lehetőségeinkhez mérten vendégjátékokon, fesztiválokon, miniévadokon igyekszünk követni a határon túli magyar alkotók munkáját. Változatos kategóriákban, több kritikusdíj került a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatához, a Yorick Stúdióba, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházba, a Kolozsvári Állami Magyar Színházba, a Szabadkai Népszínházba, az Újvidéki Színházba, 2012-ben pedig a céh Senkálszky Endrének adományozta az életműdíjat.
40. SZÍNIKRITIKUSDÍJ-ÁTADÓ
30
A LEGJOBB SZÍNHÁZI ZENE 10
zeneszerző: Cári Tibor Nem csupán a forma oratorikus, hanem a tartalom szintén, hiszen Cári Tibor dobhártyába kúszó, ott vehemensen zakatoló, lélekbe maró, katartikus zenét írt (…). Adott ezúttal két parádés zenész, Rozs Tamás és Wágner-Puskás Péter, no meg a tíz kiváló színész, akik meglepően remekül énekelnek. A tízparancsolatot fújják, harsogják, máskor suttogják, óriási érzelmi skálán, hatalmas átéltséggel. Bóta Gábor: Istentelenség és istenkeresés (Art7)
Fotó: Dömölky Dániel
Radnóti Színház
A velencei kalmár
zeneszerző: Kovács Márton Kovács Márton és változó összetételű, színészekkel felturbózott zenekara az O sole mio helyett a Fekete gondolában utazik: muzsikájuk éjsötét színekbe öltözteti az amúgy sem ragyogó világot. Jászay Tamás: Az utolsó zsidó (Revizor)
Fotó: Éder Vera
Miskolci Nemzeti Színház
Az Ügy
zeneszerző: Bartha Márk, Halas Dóra, Soharóza Mivel gyakran említést sem teszünk az apró, mindennapos bürokratikus harcokról, hát inkább dalba foglaljuk. Pontosabban Kodály Zoltán Székely fonójának mintájára tematikusan, „kortárs” népdalcsokrokba szedi nekünk a Soharóza soktagú, előadói és hangzás szempontjából is izgalmas kórusa. (…) Az énekesek a többek között hegedűs aláfestéssel, drum ’n’ bass stílust idéző, de a rapet sem megvető hangzásvilággal vagy egyes jeleneteknél csupán a capella dalokban javarészt kisebb kamaracsoportokban, pár sor erejéig szólóban fakadnak dalra. Németh Fruzsina Lilla: Jelmezzel és énekkel a bürokrácia ellen (Prae.hu)
Fotó: Nagy Gergő
Soharóza–Trafó Kortárs Művészetek Háza–CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál
Pogány ismét „sötétben látó tündér”, örömeit is fájdalomból hívja elő. Szívmelengető nézni, ahogy kacsázva repül, kisördögként istenül. Kiváló rendezői döntés, hogy – plusz szavak segítségével is – Arielt ugyancsak egészen közelről társítja Prosperóhoz az előadás. A szolgáló szellem a végén azt sem tudja, mit kezdjen a régtől nagyon vágyott és visszanyert szabadsággal. Ura mellett szeretne szabad lenni, nem egymagában. Tarján Tamás: Varázsszékláb (Kultúra.hu, 2012)