Gyermekvédelmi útmutató

GYERMEKVÉDELMI ÚTMUTATÓ L’HERMITAGE TARTOMÁNY JOGOK, UTASÍTÁSOK ÉS IRÁNYMUTATÁSOK

TARTALOM 1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

Előszó Bevezetés Intézményes elkötelezettség európai kontextusban.

A gyermekvédelem tartományi politikája.

Szervezési diagram.

Szavak jegyzéke Gyermekvédelemi iránymutatások és ajánlások a mindennapokban.

A visszaéléseket jelző indikátorok A gyermekvédelem veszélyeztetése esetén követendő protokollok és eljárások.

Képzés.

Kapcsolódó Intézmények Magyarországon.

Függelékek: I. II. III.

IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV.

Referenciaként szolgáló marista dokumentumok.

Gyermekjogi Egyezmény A gyermekvédelem hivatkozási alapjául szolgáló írások: Köznevelési Törvény, Szociális és családügyi törvények, Polgári Törvénykönyv, Büntető Törvénykönyv, Büntetés Végrehajtási Jogszabályok Jegyzéke, Törvények, Határozatok, Köriratok, Magyarországon érvényben lévő nemzetközi törvények és egyezmények.

Gyakorlati útmutató a szülőknek.

Gyakorlati útmutató a tanároknak és nevelőknek. Útmutató az igazgatóknak és a közösségek elöljáróinak.

Gyakorlati útmutató a gyermekeknek.

A gyermekvédelem tartományi politikájának megismerését, és a mellette való elköteleződést igazoló Nyomtatvány.

Az első jelzés Nyomtatványa Az intézkedéseket rögzítő karton Az áldozat fogadása.

A vádlott.

Kommunikáció a médiák felé.

Segédanyag a tartományi politika elindításának értékeléséhez.

Segédanyag a belső audithoz.

1. ELŐSZÓ Kedves Olvasó!

Ez a kezedben lévő írás abból a felhívásból született, mellyel a Marista Testvérek Rendje minden igazgatási egységhez (minden Tartományhoz) fordult, azzal a céllal, hogy egy elfogadott, megismert és a gyakorlatban alkalmazott protokoll alapján tudja biztosítani a gyermekek és fiatalok védelmét.

Mi, mint a L’Hermitage Tartomány, kétféleképpen válaszoltunk erre a felhívásra. Egyrészt azzal, hogy nevelési munkánk megszokott gyakorlatának elemeit szintézisbe foglaltuk, elrendeztük, és leírtuk. Másrészt azzal, hogy felkínálunk néhány segédeszközt és ügymenetet. Az volt a célunk, hogy ellássuk magunkat a korunknak és környezetünknek megfelelő intézkedésekkel, és meggyőződhessünk arról, hogy biztosítani tudjuk azon gyermekek és fiatalok fejlődését, akikhez küldetésünk szól, biztonságuk, védelmük, jogaik tiszteletben tartásának és előmozdításának legjobb körülményei között.

Ez az Útmutató sok ember munkájának gyümölcse. Különösen is köszönetet szeretnénk mondani a reflexiós csoportnak, odaadásukért és hozzáértésükért : Michel Binauld testvér, Llorenç Claramunt Úr, Pere Ferré Testvér, Xavier Giné Testvér, Christophe Schietse Úr, Lluís Serra Testvér és Gabriel Villa-Real Testvér, (aki a koordinátor volt). Ez a csoport felépítette a munka vázlatát, megvalósított számos konzultációt, és megírta a dokumentumot.

Az Útmutató fontossága nem a szöveg önmagában, hanem annak ismerete és megvalósítása, azoknak a gyermekeknek és fiataloknak érdekében, akikért szenvedélyesen megéljük a ránk bízott nevelési missziót.

Ez pedig mindannyiunk felelőssége: nevelőké, családoké, csoportvezetőké és az iskolán kívüli tevékenységek, sportolási programok és apostoli mozgalmak vezetőié, a technikai személyzeté... vagyis, a marista közösség egész nevelő közösségének felelőssége. S éppen úgy, ahogy az élet növekszik és fejlődik, a dokumentumot is dinamikus jellegűnek tekintjük, mely nyitott arra, hogy mindig az éppen felbukkanó szükségletekre adjon választ.

Azt kívánjuk, hogy ez a dokumentum hozzájárulhasson ahhoz, hogy a Marista Nevelési Missziója c. dokumentum felhívásának életet adjon: „Mi, marista nevelők, osztozunk [Marcellin Champagnat, Ferenc Testvér, és az Első testvérek] álmában, követjük ezt az álmot, hogy a fiatalok, és különösen a leginkább rászorulók életét és helyzetét átalakítsuk, teljes, emberi és spirituális nevelésben részesítvén őket, melynek alapja a mindegyikük iránti személyes szeretetünk” (MEM, 30).

Testvéri szeretettel, Pere Ferré Testvér, tartományi vikárius Maurice Berquet Testvér, Tartományfőnök

Barcelona, 2013. december 13.

2. BEVEZETÉS A Nemzetközi Gyermekjogi Egyezmény 1989-ben történt jóváhagyása, a gyermekek jogai elismerésének és védelmének progresszív folyamatának eredményét jelenti. Ugyanakkor, ez az Egyezmény a kiskorúak legfőbb érdekeit foglalja össze, alapvető szabályt hozva létre.

Az utóbbi évek során, a kiskorúakon (az Egyezmény alapján 0-tól 18 éveseken) történt visszaélések és más bántalmazások felderítése jelentős előrehaladást mutatott. Annak erős tudatosodása, hogy a gyermekek védelmére mily nagy szükség van, és a társadalom minden részének e téma iránti fogékonnyá tétele, kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy ez a súlyos probléma láthatóbb lett.

A jelen dokumentum célja az, hogy hatékony választ adjon a gyermekeken való szexuális visszaélések, vagy a gyermekek súlyos bántalmazásának gyanújára, vagy igazolt eseteire, és hatékonyan fejlessze ki azokat a stratégiákat, melyeknek célja, hogy a szexuális visszaéléseket és a bántalmazásokat megelőzzük.

A gyermekvédelem mindannyiunk felelőssége a mi nevelési intézményeinkben. A jelen dokumentum iránymutatásokat, vagy kritériumokat kíván nyújtani mindazoknak, akik közvetlenül, vagy közvetett módon részt vesznek iskoláink, szociális intézményeink, mozgalmaink és más, a L’Hermitage Marista Tartomány marista missziójához kapcsolódó tevékenységeinkben.

3. RENDI ELKÖTELEZŐDÉS EURÓPAI KONTEXTUSBAN A L’Hermitage Marista Tartomány európai konstellációja, a hozzánk tartozó nevelési és szociális intézmények, valamint mindazon személyek, akik ezekben részt veszünk, kijelentjük: 1.- Hogy elköteleződünk amellett, hogy minden szükséges intézkedést megteszünk a gyermekek jóllétének előmozdítása érdekében, különösen azok jóllétéért, akik nem ismerik jogaikat, hogy védelmezzük őket minden sérelemtől, kizsákmányolástól és visszaéléstől, és hogy védjük jogaikat. Ez az elköteleződésünk abból az alapvető meggyőződésből fakad, hogy a gyermekek megérdemlik, hogy szeretettel és tisztelettel bánjanak velük és méltányosan kezeljék őket. A gyermekek, mint személyek méltósága sérthetetlen. Az ő biztonságukat és védelmüket mindig legfőbb prioritásunknak fogjuk tekinteni.

2.- Indítást érzünk arra, hogy új lendülettel dolgozzunk, olyan együttműködési hálózatokban egyesülve, melyek megkönnyítik a gyermekek hozzáférését az ezekben az ügyekben őket érintő információkhoz, elősegítve ezzel, hogy tudatára ébredjenek annak, hogy ők e jogok alanyai, és hogy kidolgozzuk azokat a módszereket és eszközöket, melyek lehetővé teszik számukra, hogy intézményeinkben az őket érintő politikában szignifikáns módon részt vehessenek.

Ezen elköteleződéseink élettapasztalatunkból és a gyermekekkel és fiatalokkal való kapcsolatainkból fakadnak, és a minden ember iránti érzékenység, a szolidaritás keresztény és marista hagyományában gyökereznek, az az Emberi Jogok mellett egyre tudatosabb elkötelezett emberiség iránti aggodalommal:   

  



Maga Jézus megengedi, hogy a kis gyermekek Hozzá jöjjenek, őket állítja példaként azok elé, akik Országához akarnak tartozni (Mk 10,15) és amit egy emberrel is tesznek, azt úgy tekinti, hogy vele tették (Mt 25,40). Szigorú ítélet alá vonja azt, aki egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül (Lk 17,2).

Alapítónk, Szent Marcellin Champagnat, életét adta azért, hogy egy teljes egészében a gyermekeknek szentelt Rendet alapítson, és kijelenti, hogy ahhoz, hogy a gyermekeket neveljük, szeretni kell őket, mégpedig mindegyiküket egyenlően kell szeretni (Életrajz, XXIII. fejezet, 550. old.).

Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (1989) azt kéri tőlünk, hogy karoljunk fel minden olyan törvényes, adminisztratív, szociális és nevelési eszközt, mely képes a gyermekeket megvédeni minden sérelemtől, fizikai vagy mentális visszaéléstől, a gondoskodás hiányától, vagy nem kielégítő bánásmódtól, a bántalmazástól, kizsákmányolástól, beleértve a szexuális visszaéléseket is (CDN – ENSs, 19.1. cikkely).

A Marista Nevelési Misszió c. dokumentum (1998) kijelenti, hogy más személyekkel és intézményekkel együtt elfogadjuk azon fiatalok védelmét, akik áldozatok, vagy akiknek a jólétét és jogait bármilyen módon sértik. (204. szám) Európában, többek között a “Construire une Europe pour et avec les enfants” [A gyermekekkel és a gyermekért építeni Európát] c. program, arra ösztönöz minket, hogy olyan helyet építsünk fel, melyben a gyermekek otthon érzik magukat, biztonságban és boldogan élhetnek.

A Mendes-ban rendezett Missziós Találkozó (2007) dokumentuma hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogainak védelme és előmozdítása megkívánja, hogy tevékenységeinket az Egyház szociális tanítása irányítsa (struktúrák, politika, magatartás) (5.1. pont), hogy a kritikus, átfogó, szolidáris, az Evangéliumból merített marista nevelés eszközével mozdítsuk elő az Emberi Jogokat, minden szociális intézményünkben és projektünkben (5.2. pont), hogy bátran leplezzük le azokat a szociális, gazdasági, politikai, kulturális és vallási struktúrákat, melyek elnyomják a gyermekeket és fiatalokat (5.3 pont) és hogy személyes, közösségi és rendi életünkkel legyünk tanúi jogaik védelmének (5.4. pont).

A XXI. Általános Káptalan (2009) sürget minket, hogy jelenlétünk továbbra is legyen erősen szignifikáns a szegény gyermekek és fiatalok körében. Mária és József képét tárja elénk, amint sietve Egyiptomba menekültek, hogy megvédjék a gyermek Jézust, mint inspirációt, hogy szakavatottak legyünk a gyermekek és fiatalok jogainak védelmében, a nyilvános fórumokon bátran és prófétai erővel álljunk ki, és mint indítást, hogy szembeszálljunk az olyan társadalom-, gazdaság-, kultur-, és valláspolitikával, mely elnyomja a fiatalokat és a gyermekeket (A XXI. Általános Káptalan Aktái 55. oldal).

4. A GYERMEKVÉDELEM TARTOMÁNYI POLITIKÁJA Mi, a L’Hermitage Tartomány Marista Testvérei, úgy tekintjük, hogy a gyermekek és fiatalok nevelése, akár iskolai keretek között, akár a szociális intézményekben, missziónk lényeges eleme, mely rendi karizmánk keretei között folyik, és lényeges eleme a Gyermekjogi Egyezménynek. Az a karizma, melyet Szent Marcellin elindított, Jézus Krisztus Evangéliumából fakad, és az Egyház közösségében éljük meg azt. Ez a karizma kiemeli a gyermekek iránti szeretetet, mint pedagógiája motorját és eszközét. A Gyermekjogi Egyezmény, melyet az ENSZ Közgyűlése az 1989. november 20-i 44/25 határozatában fektetett le, és ami 1990. szeptember 2-án lépett hatályba, egész sor komoly törvénykezési értékkel bíró alapelvet nyújt a jogokról és a szabadságról. Ezzel az Egyezménnyel összhangban, általában gyermeknek1 tekintünk „minden 18 évnél fiatalabb embert”,2 és kifejezzük azt a meggyőződésünket, hogy a gyermeknek, „figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után”3 Tevékenységünk politikája határozottan és elkötelezetten a gyermekek és fiatalok jogainak előmozdítására, valamint védelmükre irányul. Projektünk magját a szeretet alapján álló nevelés képezi, mely alapvető kritériumként hivatkozási alapul szolgál mindazoknak, akik tevékenyen részt vesznek intézményeinek iskolai, vagy szociális nevelési tevékenységében. Az a tény, hogy a gyermek kiskorú, hogy teljes érettségig a növekedése során fejlődik, és hogy neveléséhez szüksége van a felnőttek segítségére, soha nem foglalja magában jogainak és szabad döntéseinek csökkentését. A gyermek sebezhetősége a felnőtteket semmi olyan joggal nem ruházza fel, hogy személyiségét anélkül formálják, hogy önazonosságát és személyes értékét teljes mértékben tiszteletben tartanák. Ez a látásmód ellentétes az évszázados, jogait figyelmen kívül hagyó gyakorlattal. A gondolkodásmód megváltozása nélkülözhetetlen ott, ahol erre szükség van, hogy az Evangélium értékeivel, és a Gyermekjogi Egyezmény iránymutatásaival összhangba kerüljön.

Meggyőződésünk e javaslat felé tart, ugyanakkor pedig energikusan kifejti, hogy teljes mértékben elutasítjuk a gyermekekkel, vagy fiatalokkal való bármiféle visszaélést, vagy bántalmazást, bármilyenek is a körülményei. Az ő szükségleteik minden egyéb érték felett fellebbezhetetlen elsőséget élveznek. Ha súlyos működésbeli zavar, vagy a tisztelet hiánya lép fel, akkor az átláthatóságot, nem pedig az eltitkolást segítjük elő; az igazságot, egyéni kívánalmak, vagy egy kör kritériumaival szemben.

Mindenki, aki marista nevelési keretek között dolgozik, a gyermekeket és fiatalokat, mint saját jogokkal és felelősséggel bíró egyéneket tekinti, feladataik gyakorlása során, az abból fakadó következményekkel együtt. A Marista Testvérek kifejezik azt a kívánságukat, hogy együttműködjenek a családdal és a nyilvános és magán intézményekkel, annak érdekében, hogy a gyermekeket és fiatalokat, minden helyzetben és kivétel nélkül, ne bántalmazzák, hanem tartsák tiszteletben, neveljék és szeressék.

Mi, Marista Testvérek, azon dolgozunk, hogy a szülők, a nevelő személyzet, a gyermekek és fiatalok körében, elmélyítsük és terjesszük az értékeket, az alapelveket, a gyermekek jogait és szabadságát, annak érdekében, hogy miután ezeket megismerték, teljesítsék, tartsák tiszteletben és védelmezzék.

1

Az Egyezmény kontextusában gyermeknek tekintünk minden 18 évét be nem tltött fiút, vagy lányt.

Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény, 1. cikk.

3 Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény, Bevezetés 2

SZERVEZÉSI DIAGRAM Gyermekvédelem L’Hermitage Tartomány

Legfőbb elöljárok

Tartományi Tanács

GyVTK Gyermek védelmi Tartományi Küldött

GyVTCs Gyermekvédelmi Tartományi Csoport (GyVTK+GyVK(4)+Tanácsadók)

Tartományi fórumok

GyVTCs - Katalónia

GyVTCs - Franciaország

GyVTCs - Magyarország

GyVTCs - Görögország

A GyV nemzeti csoportja [GyVTK,GyVK-CAT, SOM ig.]

A GyV nemzeti csoportja [GyVTK,GyVK-FR,Tutelle kepviselője, tanácsadók.]

A GyV nemzeti csoportja [GyVTK,GyVK-HON,MISZ elnőke, tanácsadók.]

A GyV nemzeti csoportja [GyVTK,GyVK-GR, CGA koordinátora, tanácsadók.]

GyVTCs - Algéria A GyV nemzeti csoportja [[GyVTK,Tartományfőnök algériai küldöttje ]

ALGÉRIA GyVB - Katalónia Gyermekvédelmi Bizottság [GyVK-Cat, SOM Ig.,Tanácsadók]

GyVB - Franciaország Gyermekvédelmi Bizottság [GyVK-FR, Tutelle képviselője.,Tanácsadók]

GyVB - Görögország GyVB - Magyarország Gyermekvédelmi Bizottság [GyVK-HON, MISZ elnőke.,Tanácsadók]

Gyermekvédelmi Bizottság [GyVK-GR, CGA koordinátora.,Tanácsadók]

Fr.ország Gyermekvédelmi Bizottságához kapcsolt

KATALÓNIA

FRANCIAORSZÁG

MAGYARORSZÁG

GRÈCE

SVÁJC



Gyermekvédelmi Tartományi Csoport: o Az eljárási protokollok elindításának és az információk átadásának biztosítása visszaélés esetén, a protokollok és a tartományi politika frissítése. o Ügyel a tartományi protokoll elindítására, és a gyermekek jogainak előmozdítására, munka és megelőzés. o Biztosítja a kommunikációt tartományi szinten. o Ismertnek kell lennie az intézmények és a közösségek szintjén. o A gyermekvédelem koordinátorai számára gondoskodni kell sajátos képzésről, tartományi és helyi szinten. o Ismerniük kell a helyi realitást és az ország saját protokolljait.



Nemzeti Gyermekvédelmi Csoport: o Ellenőrzi a GyV tartományi politikájának elindítását. o Biztosítja a protokollok alkalmazását az adott ország szintjén.



Gyermekvédelmi Csoport: o Nemzeti terv felállítása a visszaélések megelőzése és a gyermekvédelem elindítására. o Felügyel a terv megfelelően kommunikálására, és a képzéshez szükséges struktúrák elindítására. o A visszaélés eseteinek kezelése a felállított protokoll alapján, kapcsolatot tartva a kiküldöttel. o Ügyel arra, hogy a különböző területeken legyenek tanácsadók. o A helyi törvénykezés megfelelő ismerete.



A Gyermekvédelmi Koordinátor (minden egyes országban): Kapcsolatban áll a tartományi képviselővel; az országban lévő kiküldött feladatának folytatását biztosítja; ügyel arra, hogy a gyermekvédelemről tudomást szerezzenek: kanalizálja országában a konkrét kezdeményezéseket; ügyel a tartományi politika megvalósítására országában. A tartományi képviselő és a többi koordinátorral csoportban dolgozik. Összehangolja a visszaélések eseteinek kezelését és követését, helyi szinten, érintkezésben maradva a tartományi küldöttel.



Tanácsadók: o Tartományi szinten. o « Vésztartalék» az ország szintjén, a különböző területeken (pszichológiai, törvénykezési, médiák...). Arról van szó, hogy szükség esetén legyen erre kijelölt forrás, és tudjunk kihez fordulni .

5. SZAVAK JEGYZÉKE Az alábbi szójegyzék célja, hogy felsorolja azokat a sajátos kifejezéseket, melyeket ebben a gyermekvédelemről összeállított tartományi dokumentumban használunk, annak érdekében, hogy ezeket a szavakat, vagy kifejezéseket világosan meghatározzuk, egy-egy kifejezés esetleges félreértése, kétértelműsége, vagy téves magyarázatának elkerülése érdekében.

Addikció: egy drogtól, szertől, vagy viselkedési módtól való függőségi állapot.

Affektivitás: egy személy érzéseinek, érzelmeinek és szenvedélyeinek együttese. Állítás: a fiatalkorúval való visszaéléssel való első vád, melyet olyan felnőtt követett el, aki aktuálisan funkcióban van, korábban volt funkcióban, vagy elhunyt. Bármilyen kommunikációs formában átadott vád, beleértve a névtelen feljelentéseket is. Bizonyos állítások lehetnek hazugok, mások pedig hitelt érdemlők, vagyis valószínűleg valós alappal rendelkezők.

Bizalmas dokumentum: Olyan dokumentum, melynek terjesztését a Tartomány által megadott kritériumok és procedúrák, valamint az érvényben lévő kánonjog és polgárjog szabályozzák.

Bizalmas légkör: Olyan beszélgetések és kapcsolatok létrehozása, melyek alapja a kölcsönös bizalom, az őszinteség, a figyelmes meghallgatás, a kölcsönös tisztelet és jóakarat.

Bizalmas viszony: túlzottan, vagy nem helyénvaló bizalmas gesztusok és magatartásmódok a másikkal való kapcsolatban.

Biztonsági terv: egy szervezet hivatalos ellenőrző programja, melyet egy olyan személyre irányultan írtak le, aki (már bekövetkezett tényként) kiskorúval visszaélt.

Elővigyázatosság alapelve : olyan emberi magatartás, mely odafigyel mindarra, ami kárt okozhat, gondolva tettei következményeire, és minden hibát elkerülni próbáló magatartás Empátia: A másik ember szenvedésébe, érzésébe való beleérző képesség.

Erőszak (fizikai, erkölcsi, vagy pszichológiai) : az erő, vagy a fizikai, verbális, vagy pszichológiai erőszak alkalmazása a meggyőzésre, uralkodásra, kár, vagy halál okozására. Magában foglalja a veréseket, sebeket, szenvedést...

Exhibícionizmus: olyan magatartás, mely megpróbálja felhívni magára mások figyelmét azzal, hogy szemérmetlen testtartást vesz fel, ami odáig mehet, hogy nemi szerveit, intim testrészeit mutogatja, vagy pedig az önkielégítést nyilvánosan gyakorolja. Magában foglalja azt is, hogy érzéseit, gondolatait, intim világát szemérmetlenül tárja fel.

Feljelentés: olyan vád benyújtása, melyet vagy egy harmadik személy, vagy maga a gyermek tesz meg, olyan felnőtt által elkövetett gyermekkel való visszaélésről, aki jelenleg funkcióban van, funkcióban volt, vagy elhunyt. Az Intézményhez bármilyen kommunikációs eszközzel intézett feljelentés, beleértve a névtelen feljelentést is.

Fogdosás: főképpen kézzel történt megérintés, szexuális élvezet elérése céljából.

Gyermek: a serdülőkornál fiatalabb kiskorú (aki még nem érte el a kamaszkort).

Gyermek pornográfia: Gyermekeket és kiskorúakat is tartalmazó, obszcén részletek jelenléte bizonyos irodalmi, művészeti, vagy audiovizuális alkotásokban (előadások, publikációk, mozi, internet,...)

GyV: Gyermekvédelem GyVB: Gyermekvédelmi bizotság (ld. szervezési diagram) GyVK : Gyermekvédelmi Koordinátor (ld. szervezési diagram) GyVTCs: Gyermekvédelmi Tartományi Csoport (ld. szervezési diagram) GyVTK : Gyermekvédelmi Tartományi Küldött (ld. szervezési diagram) Hanyagság: magában foglalja a közbelépés minden hiányosságát, amikor egy gyermek valamilyen nagy bajtól, vagy fejlődésére káros hatással lévő rossztól szenved. Magában foglal minden, a gyermekvédelem terén mutatkozó hiányosságot is.

Hátrány: A társadalmi életben való tevékenység minden olyan korlátozása, vagy szűkítése hátrányt jelent, melyet a környezetében lévő személytől szenved el, és ami egy, vagy több fizikai, érzékszervi, mentális, kognitív, vagy pszichés funkció lényeget érintő, tartós, vagy végleges romlását, halmozott fogyatékosságot, vagy munkaképtelenséget okozó egészségkárosodást jelent.

HR: Házirend Ig: Igazgató Intimitás: intim, mély, bensőséges jelleg Jogok: olyan jogok és előnyök, melyet rendes körülmények között érvényesíteni lehet.

A gyermekek, mint fejlődésben lévő emberi lények, olyan jogok alanyai, melyeket az ENSZ Nemzetközi Gyermekjogi Egyezménye fektetett le 1989-ben (ld. Gyermekjogi Egyezmény).

Kiskorú: minden, a törvényes felnőtt kort be nem töltött ember Laxizmus: túlzottan engedékeny, toleráns magatartás. Semmiféle tekintélyről nem tesz tanúságot.

LE: Legfőbb elöljáró Legfőbb elöljárók: Tartományfőnök, Tartományi Vikárius, Tartományi Tanácsadó.

Megkülönböztetés: az a képesség, hogy a dolgokat egészségesen tudjuk értékelni, kritikától mentes intelligencia.

MIOK: Marista Intézmények Országos Koordinátora Obszcén: aki szándékosan és nyíltan sérti a szemérmet, különösen szexuális jellegű, vagy ürülékre vonatkozó mutogatással, szavakkal, vagy magatartással. Önkényesség: olyan önkényes felfogás, vagy gyakorlat, melynek célja a másik alávetése. Önveszélyes magatartásmód: A veszélyes magatartásmód olyan, egymástól nagyon eltérő magatartásmódokat jelent, melyek által többé-kevésbé szándékosan veszélybe sodorja magát az illető: megengedett, vagy tiltott pszichotróp szerek fogyasztása, szökések (és minden csavargás), bűnözés, erőszak, táplálkozási szokások, bizonyos testi jegyekkel való ártalom (tetoválás), extrém sportok gyakorlása, veszélyes közlekedési magatartás (autóhoz kötött rollerezés...) védekezés nélküli szexuális kapcsolat, ordáliás (ld. definíció), vagy szuicid (önpusztító) magatartás. Összedörgölőzés: egy másik személlyel való « dörgölőzés », a szexuális élvezet elérésének eszközeként.

Pederasztia: Gyermeken, vagy kiskorún elkövetett szexuális visszaélés.

Pedofília: egy felnőtt gyermekek – lányok, vagy fiúk - iránti szexuális vonzódása; kiskorúval való szexuális kapcsolat. A pedofília büntetendő.

Rend: A Mária Iskolatestvérek Szerzetesrend: FMS Rigorizmus: az erkölcsi és vallási szabályokhoz való merev ragaszkodás Serdülőkor: a gyermekkor és az ifjúkor közötti átmeneti időszak, amelyben a szexuális jellegzetességek kifejlődnek, és a fiziológiai növekedés felgyorsulása miatt az az időszak, mely a reproduktív funkciók eléréséhez vezet.

Simogatás: gyengéd érintések, melyek lehetnek érzelem gazdagok, vagy érzékiek.

Szemérem: az a magatartásmód, melyben az illemet sértő, a nagyon személyes dolgok említésétől, különösen is a szexuális dolgok említésétől megütközést érzünk.

Szegregáció: egy személy, egy csoport elkülönítése Szexuális kapcsolat: A szexuális kapcsolat kér partner közötti simogatásokat jelent, akik szexuális izgalmat, vagy gyönyört akarnak elérni. Nem korlátozódik csupán a behatolás aktusára, sem pedig az orgazmus teljes elérésére, (ami a szexuális élvezet csúcsa); magában foglalja a csókot, az érintéseket, a simogatást, a partner testének feltárását, az orális érintkezést, a kölcsönös maszturbációt, stb.

Tag: olyan személy, aki a Marista Testvérek Rendje felelőssége alá tartozik, a (testvérek) saját szabályzata szerint. A Rend oktatási intézményeiben működő tanítók, vagy más világi személyek nem függenek feltétlenül ez utóbbitól (az egyes országok statútumai szerint), de magatartásuk és tetteik hatással lehet a Rendről kialakított képre és hírnévre.

Tartományfőnök Testvér: az a Testvér, aki a Rend saját szabályzata által ráruházott felelősségeket hordozza. A Tartomány számára ő a Rend képviselője.

Tekintéllyel bíró felnőtt: mindazok a személyek, akik természettől, funkciójuktól, helyzetüktől, vagy állapotuktól fogva tekintéllyel bírnak.

TF: Tartományfőnök Titoktartás: a személyes információkat csak a megengedett személyek előtt tárjuk fel, a Tartomány által igazolt okokból, vagy pedig azért, mert ezen információk átadása törvényes előírások alá esik.

TV: Tartományi Vikáriusz Veszélyeztetett személy: olyan személy, aki már elkövetett egy (vagy több) szexuális visszaélést kiskorúval, és aki valószínűleg újból visszaélhet egy kiskorúval, ha nem kezelik, és/vagy nem felügyelnek rá.

Visszaélés: különböző típusú visszaélések léteznek, melyeknek áldozatul eshetnek a gyermekek, ezek leírása (a gyermekeken való visszaélések különböző típusai) 

Az érzelmi jellegű visszaélés: magában foglalja a gyermekekkel való minden féle rossz bánásmódot érzelmi téren.



Aktív bantalmazás, fizikai visszaélés: magában foglal minden olyan tettet, ami a gyermekeknek tényleges vagy potenciális sérülést, fájdalmat okoz, rosszat tesz.



Szexuális visszaélés: egy kiskorú és egy felnőtt közötti olyan találkozást, vagy egymásra hatást foglal magában, melyben a kiskorút arra használják, hogy a felnőttben szexuális izgalmat keltsen. Ez akkor jön létre, amikor a felnőtt a kiskorút szexuális téren provokálja, magában foglalva közvetlen szexuális kapcsolatot, éppúgy, mint egy nem szexuális jellegű érintkezést, mint a fogdosás, exhibicionizmus, és a pornográfiai jellegű anyagok osztogatása, továbbadása és/vagy megmutatása.

Zaklatás: olyan cselekedet, mely valakit folytonos nyomásnak, szexuális, erkölcsi, vagy pszichés jellegű impulzusoknak tesz ki.

6. GYERMEKVÉDELMI MINDENNAPOKBAN

IRÁNYMUTATÁSOK

ÉS

TANÁCSOK

A

1. A felnőttek gyermekekkel, és a gyermekeknek a többi gyermekkel való viselkedésének irányelvei.

Felnőttek / kiskorúak Ajánlatos Tisztelet, jó szándék, figyelmes meghallgatás, empátia, távolságtartás, a bizalom légkörének megteremtése, hátralépés, diszkréció, bizonyságot tenni a megkülönböztetésről, amennyiben szükséges, a protokollok követése.

Kerülendő Nem engedjük, hogy túláradjanak rajtunk az érzelmeink.

Elhamarkodott ítéletet hozni.

Kizárt Bizalmaskodás, Fizikai kontaktus, akár szándékos, akár elfogadott.

A problémákat egyedül és kapkodva akarjuk megoldani.

Fizikai, erkölcsi, vagy pszichés erőszak.

A tekintéllyel bíró felnőtt státuszát ne használjuk fel megkérdőjelezhető célok érdekében.

Barátságtalan megjegyzések a fizikumról, a ruházatról, a névről, a vallásról...,

2. Iránymutatások a fizikai kontaktusról.

Ajánlatos Az átélt helyzettől tartsuk tiszteletben a megfelelő távolságot.

Kerülendő A magyarázatra gesztusok.

Amennyire csak lehet, kerüljünk minden fizikai kontaktust a gyermekekkel, vagy fiatalokkal.

Üdvözléskor kerüljük a diákok ölelését.

szoruló

Szeretetteljesen köszöntsük a fiatalokat, elkerülve a fizikai kontaktust és a bizalmaskodást.

Kerüljük az olyan játékokat és tevékenységeket, melyek rendszeres fizikai kontaktussal járnak.

Gesztusainkkal alkalmazkodjunk a gyermekek korához.

Ne táncoljunk a gyermekekkel és a fiatalokkal.

Mindegyikükkel viselkedjünk.

Kerüljük a fizikai kontaktust igénylő vízi játékokat.

Kizárt Bizalmaskodás, hosszas fizikai érintkezés, akár szándékos, akár elfogadott.

Egyedül maradni egy fiatallal, félreeső, vagy nem látható helyen.

Fizikai erőszak.

Simogatások.

egyformán

Szexuális kapcsolat a diákokkal, vagy tanulókkal.

3. Irányelvek a gyermekeknek, vagy fogyatékos fiataloknak nyújtandó intim ápolásról, valamint tanácsok arra vonatkozóan, hogyan járjunk el.

Ajánlatos Tartsuk tiszteletben az e téren érvényben lévő szabályozást.

Folyamodjunk szakemberekhez.

Kerülendő Kerüljünk a szükséges segédeszköz nélküli (kesztyű) minden fizikai kontaktust.

Kizárt Ügyetlenség, mely a gyermek, vagy a fiatal szenvedéséhez, vagy kellemetlenségéhez vezet.

Kerüljük jelenlétét.

Ne rögtönözzünk a képességeink, vagy képzettségünket meghaladó

hozzáértő más

gyermekek

Legyünk a lehető legtermészetesebbek, és a lehető legnagyobb tisztelettel járjunk el.

területeken.

Kerüljük a durva, és túl gyors gesztusokat.

Tisztelettel és természetesen nyúljunk a gyermekhez az ápolás során, és bizonyos gesztusokhoz kérjük beleegyezését.

A fogyatékos gyermek méltóságát tiszteletben tartva járjunk el.

4. Irányelvek azok számára, akik gyermekfelügyelők a diákotthonokban.

Ajánlatos jó szándék, figyelmes meghallgatás, empátia, távolság, a bizalom légkörének megteremtése, hátralépés, kötelező óvatosság, visszafogottság, bizonyságot tenni a megkülönböztetésről, amennyiben szükséges, a protokollok követése.

Igazságérzet.

Hangulatváltozások nélküliség.

Példát adni.

Kerülendő Önkényesség, haverkodás, vagy lazaság, merevség.

Kizárt Exhibícionizmus, Az uralkodó pozíció kihasználása.

5. Irányelvek azokra az esetekre, amikor a gyermekek és fiatalok a testvérek közösségében élnek.

Ajánlatos Írásos dokumentum létrehozása, mely meghatározza a fiatalok, de a közösség kötelezettségeit is.

Világosan lefektetni a közös élet követendő szabályait, és azt rendszeresen kiértékelni.

Hozzászokási idő elfogadása.

Tiszteletben tartani a fiatal magánszféráját és szabadságát Világos körülhatárolni a területeket: - közös, - csak a fiataloké, - a közösségé A bizalom légkörének kialakítása Tudjunk közös időket élni.

Legyünk figyelmesek a fiatalok iránt, tolakodás nélkül.

Kerülendő Ne legyünk indiszkrétek, sem kutakodók.

Ne keltsünk olyan benyomást, hogy figyeljük a fiatalokat.

Kizárt Ne lépjünk be magánszférájába, engedély nélkül.

a

fiatalok előzetes

Ne maradjunk egyedül egy fiatallal elszigetelt, vagy félreeső helyen.

6. Közlekedés és a központon kívüli tevékenységek.

Ajánlatos Tartsuk tiszteletben a gyermekek közlekedésére, és a külső tevékenységekre vonatkozó az érvényben lévő szabályozást.

Tartsuk tiszteletben az óvatosság, és az utazás és a közlekedés módjának az illető gyermek korához alkalmazkodó alapelvét .

Az intézményen kívül még jobban figyeljünk oda.

Ellenőrizzük, engedélyt (igazgatóság, szülők, stb...).

hogy

minden megkértek-e adminisztráció,

Kerülendő Kerüljünk minden, megváltozásából bizalmaskodást.

a

keretek adódó

Kerüljük a kísérők minden megkülönböztetés nélküli megválasztását, amennyiben nem szakemberek.

Kizárt A nem tervezett, és elő nem készített utazások.

Veszélyes, kereteken kívüli, és előzőleg nem engedélyezett tevékenységek.

Felügyelet nélkül magukra hagyni a fiatalokat és gyermekeket.

Túlságosan hosszú szabadidőket hagyni.

Bizonyos kor után, a hálókban a kétneműség.

Ellenőrizzük, hogy megfelel-e a befogadó hely az ott tartózkodás, vagy a tevékenység céljának.

Jól tervezzük tevékenységeket.

meg

a

7. Irányelvek az érzelmi világ nevelésére, és a gyermekekkel és fiatalokkal való veszélyes magatartásmódok megelőzése Ajánlatos Ügyeljünk arra, hogy e kérdésekről minden fiatallal beszéljünk, intézményeinkben, tartományi szinten.

Partnereket találni, aki ezt a témát szakmai hozzáértéssel tudja megközelíteni.

A beszélgetéseket korához alkalmazzuk.

a

Kerülendő A kérdés kerülése, vagy teljesen szabadkezet adva.

Kizárt Indiszkrét, tapintatlan magatartás a fiatalok iránt.

Csupán a technikai és szervi tájékoztatásra korlátozódni.

Belépni a területére.

Nevelési értékeinkkel ellentétes üzenetet közvetíteni.

Célzatos, vagy magyarázatra szoruló szavak.

A fiatalok jelenlétében, vagy szolgálatunk ne dohányozzunk, és ne igyunk alkoholt.

A fiatalok szavai felett ítélkezni.

fiatalok

intim

gyermekek

A nevelőket tegyük érzékennyé e kérdések iránt, és biztosítsuk a képzésüket.

Tiszteljük a fiatalokat, és neveljük tiszteletre őket.

Tegyük érzékennyé a gyermekeket és a fiatalokat a veszélyes magatartásmódokra.

Rossz példát mutatni a függőség, vagy a veszélyes magatartás tárgyában.

8. A gyermekekkel való visszaélés megelőzésének protokollja.

Fontos, hogy beszéljünk a gyermekeknek és a fiataloknak a szexualitásról, de nem tehetjük ezt akárhogyan, és az is fontos, hogy ki beszél róla.

Az érzelmi életre nevelés a fiatalok képzésének egyik összetevője kell, hogy legyen. Mivel erről a családokban nem mindig beszélnek, a Marista iskolának átfogó válaszokat kell tudni adni azokra a kérdésekre, melyeket a gyermekek és a fiatalok e téren feltesznek. Ehhez azt javasoljuk, hogy forduljatok a helyi, az Egyház által elismert és jó hírű szervezetekhez, hogy hiteles és hozzáértő szakemberektől kapjatok segítséget.

Ugyanakkor, fontosnak tartjuk, hogy a fiatalokat lássuk el alapvető óvatossági tanácsokkal, hogy elkerüljük, hogy olyan helyzetekbe keveredjenek, melyekben veszélybe kerülhet a biztonságuk.

Végül, nyilvánvalónak tűnik, hogy a nevelők, tanárok, a szülők, és mindenki, aki egy marista iskolában a gyermekkel és fiatalokkal dolgozik, legyen fogékony az érzelmi életre való nevelés kérdései iránt.

A Tartomány elkötelezi magát amellett, hogy képzéseket és reflexiós utakat kínálva előmozdítsa és segítse ezt a fogékonyságot.

Ajánlatos Ahhoz, hogy ezekről a témákról beszéljünk, fontos, hogy olyan helyet, és olyan pillanatot válasszunk, ami elősegíti a bizalmas légkört.

Engedjétek, hogy felszínre kerüljenek a gyermekek kérdései, és amikor előkerülnek, válaszoljatok rájuk, a választ a gyermek életkorához alkalmazva.

Kerülendő Megpróbálni igazságot.

megédesíteni

az

Lezseren, iróniával, vagy gúnyosan megközelíteni a szexualitás kérdéseit.

Megkerülni a kérdést.

Kizárt Hazugságokat mondani.

A gyermekek túlmenően válaszolni.

kérdésén

Betolakodni a gyermekek intimitásába, precíz és illetlen kérdéseket tenni fel a gyermekeknek.

Az e téren szerezett tapasztalatunkról beszélni.

saját

Világos és igaz feleleteket adni.

Ráerőltetni saját intimitásunkat a gyermekekre, vagy fiatalokra.

Ha nem tudjátok, mit válaszoljatok, akkor mondjátok a gyermeknek, hogy utánanéztek.

A gyermekeket és fiatalokat választani, mint bizalmasunkat.

9. A magánélet tiszteletben tartása, a személyes adatok, új technológiák és társadalmi hálók.

Ajánlatos A magánéletre és a személyes adatokra vonatkozó, érvényben lévő törvények ismerete és tiszteletben tartása,.

A nevelő testület tagjainak (nevelők, személyzet, szülők, diákok) az új technológiák és társadalmi hálózatok használatának kockázatairól.

A kiskorúakkal és családokkal való kommunikáció során az intézményes kapcsolatok használata a társadalmi hálózatokban.

Az

intézmények

belső

Kerülendő A kiskorúak és nevelők közötti személyes kapcsolatok a társadalmi hálók útján.

Lehetővé tenni a kiskorúaknak, hogy a társadalmi hálók útján megismerjék nevelők személyes életének részleteit.

Kizárt Az intézmény hírnevét, vagy a nevelő szerepét sérteni, megütközést keltő személyes részletek nyilvánosságra hozatalával (írások, fényképek, videók...) a társadalmi hálókon, és ellentmondásban a nevelői üzenettel. E publikációkat a kiskorúak előtt láthatóvá tenni.

A kiskorúakról magánjellegű és intim információk elérésének keresése, a társadalmi hálók útján, azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljunk rájuk.

szabályzatába egy olyan paragrafus beillesztése, mely korlátozza az olyan modern eszközök használatát, melyek lehetővé teszik felvételek készítését (web-kamera, mobil telefonok, kamerák...).

A társadalmi hálózatok terén ugyanazt az irányvonalat tartani a kiskorú diákokkal és a nagy gyerekekkel, és a volt diákokkal szintén.

7. A VISSZAÉLÉSEKET JELZŐ INDIKÁTOROK SZABÁLYZATA Bármilyen szakmai környezetben dolgozzatok is, fontos megismerni a visszaélések esetei jelzésének törvényes kötelezettségét, valamint a gyermekvédelem tartományi politikáját, és alkalmazni annak alapelveit és protokollját.

Az indikátorokat illetően, melyek segíthetnek az esetleges visszaélések eseteinek felismerésében, alapvető fontosságú, hogy ne feledkezzünk el arról, hogy: számos olyan személy, aki bántalmazások, vagy szexuális visszaélések áldozata volt, nem ad specifikus jelet, sokszor, a kis jelek összegződése teszi lehetővé, hogy megalapozza a gyanút. Ettől kezdve fontos, hogy összegyűjtsük a gyermek környezetében lévő személyek megfigyeléseit.

Két nem elhanyagolható szempont  a gyermek helyzete, különösen, ha nagyon fiatal és/vagy fogyatékkal él  a szülők magatartása.

A jelek két formában mutatkozhatnak meg: 1. Konkrét, látható nyomok 2. pszichés megnyilvánulások, melyek eltérőek lehetnek a gyermek kora szerint 1.

KONKRÉT, LÁTHATÓ NYOMOK:

gyanús és/vagy ismétlődő sebek véraláfutások, hematómák, sebek, égések, harapások, törések és koponya sérülések, krónikus bőrproblémák rossz fog- és testi higiénia terhesség egy gyermeknél szexuálisan terjedő betegségek jelenléte a növekedésben való elmaradás (mely a táplálék és/vagy az affektivitás hiányából eredhet) folyamatos elhanyagoltság a ruházatban nem jelenik meg a szakemberrel megbeszélt találkozón, érvényes mentség nélkül.

2. PSZICHÉS MEGNYILVÁNULÁSOK A bántalmazás pszichés megnyilvánulásait a szakmai kontextus és a gyermek életkora alapján kell értékelni. Két tényezőt nem hanyagolhatunk el : az erőszakoskodás gyakoriságát és időtartamát, valamint a gyermek és a bántalmazás elkövetője közötti lévő kapcsolatot.

A pszichés megnyilvánulások lényegében a kognitív zavarok és a magatartási zavarok formájában jelentkeznek, mint hirtelen hangulatváltozás regresszív magatartás (különösen bepisilés) magába fordulás, mély szomorúság, rossz önértékelés, szorongás alvási és étkezési zavarok gyakori és/vagy nehezen magyarázható betegségek balesetekre való hajlam szökés, öngyilkossági kísérlet a szexuális aktivitásra utaló magatartás, szöveg, vagy pedig részletes ismeretek, melyek nem felelnek meg a gyermek életkorának, a fiatalabbakon való szexuális gyakorlat,

bűnözés, prostitúció toxikománia, különösen alkohol, drog fogyasztás, orvosi előírás nélküli rendszeres gyógyszerfogyasztás.

Bár sokféle magatartás lehet a bántalmazás jele, nem szabad elfeledkezni arról, hogy a pszichés zavarok oka lehet más « strukturálisabb » szenvedés is: szegénység, az egyik szülő munkanélkülisége, a családok elszakadása, hosszú kórházi tartózkodás. Az említett indikátorokat nem kell tehát a priori a bántalmazás, vagy a szexuális visszaélés feltétlen bizonyítékának tekinteni.

8. A GYERMEKVÉDELEM VESZÉLYEZTETÉSE PROTOKOLLOK ÉS ELJÁRÁSOK.

ESETÉN

KÖVETENDŐ

Feljelentések és az ügymenet követése

JELZÉS FOGADÁSA - TÁJÉKOZÓDÁS - ELLENŐRZÉS

Feljelentések és az eljárások követése/Aktuális BEMENET

Legfőbb előljárok

GyVTK

GyVK

Tartományi politika

Visszaélésről való feljentés kéhez vétele (1)

Visszaélésről való feljentés kéhez vétele (1)

Visszaélésről való feljentés kéhez vétele (1)

Nemzeti Csoport

Gyermekvédelmi bizottság

Intézmény igazgatója

Kimenetel

Visszaélésről való feljentés kéhez vétele (1)

Tartományi protokollok

Intézkedéseket rögzítő nyomtatvány

Az ország normatívai és törvényei

Dosszié nyitása (2)

Visszaélés esetének kartonja Viselkedési normák Vádak hlytállósága Első jelzés nyomtatványa

Nem

Igen

Befejezés

Feljegyzés nyomtatványa

Igen

Igen

Oui Az áldozat fogadása (4)

Ügyirat minta

Intézkedéseket rögzitő karton

Jelentés a találkozásról A vádlottt fogadása (5) Jelentés a találkozásról

VÁLASZOK

A követendő stratégia meghatározása (6)

Dosszié (7)

(1)

A panaszok és feljelentések fogadása :

-

­

­

­ ­ ­ ­

A követendő stratégia meghatározása (6)

Lehetséges, hogy a panasz, vagy a visszaélés közlése nagyon különböző utakon érkezik: o Helyi szinten (iskola, szociális intézmény,...): nevelők, tanárok, GyVK, pszichológus, orvos, pályaválasztási tanácsadó, … o Telefonon, vagy az intézmény elektronikus postáján : melyet az ország koordinátorai fogadnak + GyVTK. o Telefonhívás, kommentár, sajtó, szülővel való beszélgetés, ügyvéd, társadalmi hálók...

Amikor megismertük a tényeket /információkat, a személynek, a hírek terjesztése helyett, ki kell töltenie az «Első jelzés Nyomtatványát” és azt eljuttatni az Igazgatóhoz. Mindenesetre a nyomtatványt a gyermekvédelem elektronikus címére is elküldhetjük, melyet a személyzet minden tagjának ismernie kell.

A központ (iskolák, szociális intézmények, mozgalmak, tevékenységek...) teljes személyzetének világosan tudnia kell, hogy az aktuális, vagy korábbi lehetséges visszaélésekre vonatkozó információkat és panaszokat az Igazgató kapja meg.

Ily módon biztosak vagyunk abban, hogy a panasz eljut a szervezési diagramban jelzett fórumokhoz, hogy arra válaszoljon.

Az áldozat személyét bizalmasan kell kezelni.

Ha az információ, vagy feljelentés nem jut el közvetlenül a helyi szintre, akkor a GyVK kell tájékoztatni, és neki kell az «eset dossziéját» megnyitnia, és kapcsolatba lépnie a helyi Igazgatóval, és az ország intézményinek Felelősével.

Az első időszakban, a következőknek van tudomásuk a dologról : Igazgató, GyVK, GyVTK (ő az, aki a legfőbb Elöljárók tudomására hozza, és tájékoztatja őket).

­

Ha a visszaélés vádlottja kiskorú, akkor a központ HR-jét és a protokollt kell követni.

Iránymutatások az iskola, szociális intézmény, mozgalom, vagy más gyermekekre vonatkozó tevékenység személyzetének.

1.

Ha egy kiskorú azt állítja, hogy rajta, vagy valaki máson visszaélést követnek el, vagy követtek el.

-

2.

Ha egy család állítja azt, hogy a gyermekén visszaéléseket követnek, vagy követtek el.

-

-

-

3.

Fogadjuk a családot, létesítsünk nyugodt és bizalommal teli légkört, egyszerűen hallgassuk meg, anélkül, hogy arra ösztönöznénk, hogy többet mondjon az esetről, és anélkül, hogy védekező álláspontra helyezkednénk. Ne álljunk egyik pártra se. Ne ítélkezzünk, vagy ne minősítsük a feltárt tényeket.

Legyenek megértő és empatikus szavaink. Fejezzük ki az ügy súlyos voltát, és hogy szükség van egy olyan személyre, aki felelősen hordozhatja annak követését.

Hangsúlyozzuk azt a bátorságot, melynek köszönhetően ki tudta fejezni a visszaélés esetét.

Közöljük a családdal, hogy van egy olyan személy, akinek feladata a kiskorúak védelme, és hogy ő lesz a felelős az ügy követéséért. Magyarázzuk meg, hogy értesíteni fogjuk a megtett lépésekről. Magyarázzuk meg azt is, hogy a családnak és az iskolának úgy kell eljárnia, hogy megvédjük a kiskorú gyermek intimitását, és hogy iskolai életet lehető legnagyobb rendben folyjon. Értékeljük a család indulatait, érdeklődjünk a kisgyermek állapotáról, és mérjük fel, milyen közvetlen választ adjunk (a találkozás összegzése).

A beszélgetést követően : o Töltsük ki az « Első jelzés Nyomtatványát”. o Közöljük az esetet, és adjuk tovább az információt az intézmény Igazgatójának.

Ha egy felnőtt állítja, hogy egy kiskorún visszaélést követnek el, vagy követtek el, aki nem tartozik a központ személyzetéhez.

-

-

-

4.

Fogadjuk a gyermeket, teremtsünk nyugodt és bizalommal teli légkört, egyszerűen hallgassuk meg, anélkül, hogy erőltetnénk, hogy több információhoz jussunk. Kerüljük a fizikai kontaktust.

Legyenek megértő és empatikus szavaink. Fejezzük ki a tárgy súlyos voltát, és azt, hogy szükség van valakire, aki felelősen tudja követni a helyzetet.

Hangsúlyozzuk azt a bátorságot, melynek köszönhetően ki tudja fejezni a visszaélés esetét.

Mondjuk el a kiskorú gyermeknek, hogy van egy olyan személy, akinek feladata a kiskorúak védelme, és hogy ő lesz az ügy követésének felelőse. Értékeljük a kiskorú gyermek indulatait, ügyeljünk a jóllétére, és határozzuk meg a közvetlenül adandó választ (a találkozás összegzése).

A beszélgetés után : o Töltsük ki az « Első jelzés Nyomtatványát”. o Közöljük az esetet, és továbbítsuk az információt az intézmény Igazgatójának.

Fogadjuk a személyt, hozzunk létre nyugodt és bizalommal teli légkört. Hallgassuk meg, és igyekezzünk eljutni az alapvető tényekhez, valamint az információ forrásának ismeretére, hogy lehetővé váljon az eset további követése. Ne álljunk erre, vagy arra a pártra. Ne ítéljük meg és ne is minősítsük a feltárt tényeket.

Fejezzük ki, hogy súlyos ügyről van szó. Magyarázzuk meg, hogy a Rendnek megvan a kiskorúak védelmére vonatkozó politikája, és a kialakult protokollja. Tudassuk vele, hogy van egy olyan személy, akinek feladata a kiskorúak védelme, és hogy ő lesz felelős az ügy követéséért.

Köszönjük meg, hogy közölte velünk az esetet.

A találkozást követően : o Töltsük ki az « Első jelzés Nyomtatványát”. o Közöljük az esetet, és adjuk tovább az információt az intézmény Igazgatójának.

Ha egy felnőtt állítja azt, hogy visszaéléseket követtek el rajta, amikor kiskorú volt (vagy pedig egy harmadik személy esetét tárja elénk).

-

Fogadjuk a személyt, hozzunk létre nyugodt és bizalommal teli légkört, egyszerűen hallgassuk meg, anélkül, hogy erőltetnénk, hogy több információhoz jussunk. Kerüljük a fizikai kontaktust.

Tudassuk, hogy van egy olyan személy, akinek feladata a kiskorúak védelme, és hogy ő lesz felelős az ügy követéséért. Járjunk el nagy óvatossággal, kerüljük az elhamarkodott megoldásokat.

-

Legyenek megértő és empatikus szavaink. Fejezzük ki, hogy súlyos esetről van szó, és hangsúlyozzuk azt a bátorságot, mely lehetővé tette, hogy tudassa a visszaélés esetét. Értékeljük a személy indulatosságát, magatartását, és, ha erről van szó, elvárásait és/vagy kéréseit.

Mérjük fel, milyen közvetlen választ adjunk (a találkozás összegzése).

A beszélgetést követően: o Töltsük ki az « Első jelzés Nyomtatványát”. o Közöljük az esetet, és továbbítsuk az információt a GyVK felé.

(2) ­

Egy eset dossziéja: o A GyVK nyitja. o Magában kell foglalnia :  A dosszié nyitásának kartonját, a feltételezett áldozat személyes adataival.  Az « Első jelzés Nyomtatványát, melyet az a személy töltött ki, akinek tudomására jutott az eset (ld. minta)  Az ügy különböző meghallgatói által végrehajtott lépések felsorolását (telefonhívás, megbeszélések, postai küldemény...). (ld. minta)

(3) ­

Információszerzés. Ez a terhelő adatok tartalmának ellenőrzése. o Az áldozatra vonatkozó lényeget érintő tények ellenőrzése, pl. : a megfelelő időpontokban jelen volt-e a jelzett iskolában, vagy hiányzott? o A vádlottra vonatkozó lényeget érintő adatok ellenőrzése, mint pl., pontos-e egy meghatározott közösségbe való kinevezés az adott időpontban. o A vádlott korábbi élete egész történetének ellenőrzése. o Annak ellenőrzése, hogy a törvényes rendőri eljárások lehetővé teszik-e a vádlottal való találkozást.

­

A GyVK az intézmény Igazgatójával elkészítik az eset első kiértékelését, és tervet készítenek az azokról a tevékenységekről, melyeket azonnal el kell indítani (lehetséges találkozás a kiskorúval, a szüleivel, a vádlott személlyel...).

­

Ha az eset nem megbízható, akkor a GyVK lezárja a dossziét, és annak lezárását írásban igazolja. A GyVK és az intézmény Igazgatója meghatározzák, milyen legyen az ügy megfelelő kommunikációja. E téren számíthatnak a Gyermekvédelmi Bizottságra és a Tanácsadókra.

Ha az ügy helytálló, akkor a GyVK összehívja a Gyermekvédelmi Bizottságot, hogy megtervezzék azokat a tevékenységeket, melyeket el kell indítani, a követendő stratégiát, a szükséges eszközökkel és tanácsokkal, és a Tartományi Küldött tudomására hozza. Értesítik az érintett civil és egyházi hatóságokat is.

­

(4) ­ ­

Az áldozatot ketten fogadják : GyVK+ MIOK (Az áldozatnak is lehet kísérője) Ld. 11. Függelék

(5) ­ ­ ­

A (világi) vádlottat ketten fogadják : GyVK + MIOK. (A vádlott hozhat magával valakit, akiben megbízik).

A vádlottat (szerzetes testvér) hárman fogadják : GyVTK, GyVK + TE. (A vádlott hozhat magával valakit, akiben megbízik).

Ld. 12. Függelék

(6) -

Gyermekvédelmi Bizottságot (valamint a GyVTK, adott esetben) hogy az tanácsadókkal együtt meghatározzák a követendő stratégiát.

A tanácsadó ellenőrzik a vádak elévülését, az ország törvényei alapján.

Ha a vádlott egy testvér, akkor a Nemzeti Csoport, valamint a Tanácsadók összeülnek.

Szerezhetünk információkat helyi szinten. o Dönteni arról, hogy a vádlott a nevelési intézményben marad-e : ha a tények hitelt érdemlőek, akkor legalábbis átmeneti felfüggesztés szükséges, amíg súlyos hiba miatt elküldik.

o

Ha a vádlott egy testvér, akkor átmenetileg nem lehet a nevelési intézményben, és minden olyan közösségben, mely kiskorúakkal van kapcsolatban, mindaddig, amíg a fiatalok és gyermekek közötti jelenlét alól véglegesen felfüggesztik.

A GyVK (ha a vádlott egy testvér, akkor az GyVTK-val) kapcsolatban áll a Ig-val.

A GyVK kapcsolatban áll az áldozattal (és a családokkal, adott esetben).

A GyVK kapcsolatban áll a vádlottal. Ha a vádlott egy testvér, akkor a GyVTK, vagy egy TE lép kapcsolatba vele.

A vádlottnak a Tartomány ügyvédjétől eltérő ügyvéddel kell rendelkeznie.

A kommunikációs tanácsadók kialakítják a kommunikáció követendő stratégiáját. (Ld. XII. Függelék) Szóvivő :(három lehetőség) 1. GyVK a GyVTK-val.

2. A GyVTK 3. Vagy egy, a nemzeti csoport által kijelölt személy.

A tények közlése az illetékes civil (és egyházi) hatóságoknak.

(7) Dosszié : A lefolytatott eljárás naplója.

A kapott információk.

9. KÉPZÉS A tartomány gyermekvédelmi politikájának alkalmazása, mint ahogy az e dokumentum tartalmát képező protokollok és iránymutatások működtetése megkívánja azt, hogy a különböző csoportokhoz (marista testvérek, vezetők, a fiatalok nevelői) alkalmazott képzéseket indítsunk el és fejlesszünk ki.

Az alábbiakban néhány iránymutatást nyújtunk, mely azt célozza meg, hogy a Tartomány minden országában felállítsunk egy képzési tervet a gyermekvédelemről. Ezeket a terveket úgy kell elkészíteni, hogy belső egységben legyenek az egyes csoportoknak kínált képzések egészével.

A csoport, melynek a képzés

Elvárások

Tartalmi egységek

2 Norma Megelőzni azt, ami káros a gyermekeknek káros.

5 Norma Oly módon nevelni, hogy biztosítsuk a gyermekkel védelmét.

6 Norma Hirdetni a « gyermekvédelem » üzenetét

(Ezeket alkalmazni kell azokhoz a csoportokhoz, akiknek a képzés szól) A tartományi dokumentumnak a gyermekvédelemre vonatkozó fejezeteit jelezzük.

Testvérek

Vezetők [Gyermekvédelm i tartományi küldött, a gyermekvédelem koordinátorai, az

A vezetőknek képzést javaslunk arról, hogy hogyan hallgassák meg a panaszokat, és hogyan indítsák el a kiskorúval való visszaélés elkövetőjére, és a gyermekekkel való

A képzés ideje

A gyermekvédelemről szóló tartományi deklaráció.

C.5 Tartományi szervezési diagram.

C.5 Az országnak azon törvényei és normái, melyek alkalmazhatók.

III. Függelék A gyermekvédelem tartományi politikájáról szóló információ.

IV, V, VI és VII Függelék A gyermekvédelemre vonatkozó iránymutatások és ajánlások. C.7 A visszaélés eseteinek azonosítására szolgáló jelzőrendszerek C.8 Követendő protokollok és ügymenetek, amikor egy kiskorú védelme veszélyeztetett.

C.9

Ezt a képzést minden testvér számára biztosítani kell, a bevezető képzés és a továbbképzések különböző szintjein.

Képzési Útmutató referenciái : PRÉNOVICIÁTUS c. 3 Antropológiai alapfogalmak 140, 141 NOVICIÁTUS c. 4 Önmagunkkal való egység 210 POSZTNOVICIÁTUS c. 5 Értékek, melyeket az első időszakban kell interiorizálni 304 FOLYAMATOS KÉPZÉS C. 6 Antropológiai mag 367 382, 388

A gyermekvédelemről szóló tartományi deklaráció.

C.5 Tartományi szervezési diagram.

C.5 Az országnak azon törvényei és normái, melyek

Ezt a képzést mindenki számára biztosítani kell, akiknek a következő funkciókat kell betölteniük: Tartományi Küldött, GyVK, az intézmények igazgatói és az oktatók

intézmények igazgatói, képzők , a Tartományi Tanács tagjai]

helytelen viselkedésre vonatkozó fegyelmi eljárásokat. (5)

Nevelők

Mindazoknak, akik a tartomány apostoli intézményeiben kiskorúakkal dolgoznak, a gyermekvédelemre vonatkozóan képzésben kell részesülnie.

Ez a képzés magában foglal egy bevezetést, mely a gyermekvédelemre vonatkozó rendi politikáról, valamint a különböző ügymenetekről szól.

Az egész személyzet számára és az önkénteseknek is alkalmat nyújtunk arra, hogy a gyermekekkel való lehetséges visszaéléseket megismerje, felismerje, és választ tudjon adni rá.

A személyzetnek azon tagjai és azok az önkéntesek, akiknek a kiskorúak védelmére vonatkozó sajátos felelősségük van, rendelkezniük kell a megfelelő hozzáértéssel. (5)

[Tanárok, nevelők, oktatók, csoportvezetők, önkéntesek]

alkalmazhatók.

III. Függelék A gyermekvédelem tartományi politikájáról szóló információ.

IV, V, VI és VII Függelék A gyermekvédelemre vonatkozó iránymutatások és ajánlások. C.7 A visszaélés eseteinek azonosítására szolgáló jelzőrendszerek C.8 Követendő protokollok és ügymenetek, amikor egy kiskorú védelme veszélyeztetett.

C.9 Az áldozat és a vádlott fogadása.

XI et XII Függelék Kommunikáció a médiákkal XIII Függelék Segédanyagok: audit és a rendszer értékelése.

XIV et XV Függelék A gyermekvédelemről szóló tartományi deklaráció.

C.5 Tartományi szervezési diagram.

C.5 Az országnak azon törvényei és normái, melyek alkalmazhatók.

III. Függelék A gyermekvédelem tartományi politikájáról szóló információ.

IV, V, VI és VII Függelék A gyermekvédelemre vonatkozó iránymutatások és ajánlások. C.7 A visszaélés eseteinek azonosítására szolgáló jelzőrendszerek C.8 Követendő protokollok és ügymenetek, amikor egy kiskorú védelme veszélyeztetett.

C.9

Ezt a képzést a következő személyek mindegyike számára biztosítani kell : tanárok, szociális nevelők, Technikai dolgozók, nevelők, oktatók, csoportvezetők, edzők, azok az önkéntesek, akik egy marista intézmény keretei között működnek.

Kiskorúak

Segítséget nyújtunk a gyermekeknek, és tanácsokat adunk nekik, hogy hogyan védjék meg magukat.

A kiskorúak tudatában vannak annak, hogy joguk van a visszaélésekkel szembeni védelemre.

(5 et 6)

A gyermekvédelemről szóló tartományi deklaráció.

C.5 Tartományi szervezési diagram.

C.5 Az országnak azon törvényei és normái, melyek alkalmazhatók.

III. Függelék A gyermekvédelem tartományi politikájáról szóló információ.

IV, V, VI és VII Függelék

Ezt a képzést biztosítani kell minden kiskorú számára, aki a marista intézményekbe jár. Meg kell ismételni legalább az óvodáskor, alsó tagozat, felső tagozat, középiskolás kor elején.

10. KAPCSOLÓDÓ INTÉZMÉNYEK MAGYARORSZÁGON

ESZTERGOM A gyermekvédelem területén dolgozó intézmények.

- Nevelési tanácsadó Esztergom, Baross Gábor utca 3.

Tel: 06-33/400-027 Vezető: Bretzné Novák Marianna

- Védőnők Esztergom Simor János u.

Tel: 06-33/ 311-837 Vezető: Dubniczki Ildikó

- Gyermekjóléti szolgálat Esztergom, Aranyhegyi út 5 Tel: 06-33/415-435 Vezető: Tordai Vilmos

- Rendőrség Esztergom, Kiss János Alt. út 27.

Tel06-33/510-240 Vezető: Debreczeni István rendőr Alezredes, Rendőrségi Főtanácsadó

- Magyar Máltai Szeretett Szolgálat.

Családsegítő szolgálat Esztergom, Kossuth Lajos út 42.

Tel: 06-33/412-614 Vezető: Czifráné Hidas Ágnes - Gyámhatóság Esztergom Járási Gyámhivatal Esztergom, Bottyán János u.

Tel: 06-30/ 500-065 Vezető: Markuj Lajosné - Gyermekorvosok Dr. Torkos Ágnes Esztergom, Hősök tere 1.

Tel: 06-33/ 412-914 Dr. Tokos László Esztergom, hősök tere 1.

Tel: 06-33/ 400-505

- Vöröskereszt Magyar Vöröskereszt Hely Szervezete Esztergom, Kaán út 5/a Tel: 06-70/ 933-8547.

Területi munkatárs: Tarján Istvánné - Népjóléti szolgálat Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Dorog Tel: 06-33/ 503-027 Vezető: Dr. Solti Hilda - Családok Átmeneti Otthona Esztergom, Baross Gábor út Tel: 06-33/ 311-739 Vezető: Tittmann Lászlóné.

KARCAG

A gyermekvédelem területén dolgozó intézmények.

- Nevelési tanácsadó: Karcagi Pedagógiai Szakszolgálat 5300 Karcag, Kossuth tér 4.

Intézmény vezetője: Farkas Lajosné Tel: 06 59/503-324 - Gyermekjóléti szolgálat: Karcagi Többcélú Kistérségi Társulás Szociális Szolgáltató Központ Gyermekjóléti Szolgálat 5300 Karcag, Püspökladányi út 33.

Tel.: 59/311-006 e-mail: szszkkarcag@gmail.com

- Gyermekorvos: Dr. Vass Éva, Tel.: 06 59/311-233 - Iskolai védőnő: Védőnői Szolgálat Karcag Széchenyi István sugárút 27.

Tel: 06 59/312-919 - Rendőrség: 5300 Karcag, Kossuth tér 1.

Tel.: 06 59/ 500-250 - ANTSZ

- Családsegítő szolgálattal: Karcagi Többcélú Kistérségi Társulás Szociális Szolgáltató Központ - Gyámhatóság: Karcagi Járási Gyámhivatal Vezető: Balogh Mariann Cím: Karcag, Kossuth tér 1.

Telefon: 06 59/500-610, 311-998 - Polgármesteri hivatallal: Karcagi Városi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal Jegyző: Rózsa Sándor Igazgatási és szociális Csoport Potornai Rita- gyámügyi ügyintéző Laczikó Istvánné, Kréz Tamás - szociális igazgatási ügyintéző Cím: Karcag, Kossuth tér 1.

Telefon: 06 59/500-650,

Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, ÁNTSZ 5300 Karcag, Város udvar 2 .

Tel : (59) 311 - 428 - Vöröskereszt: Magyar Vöröskereszt Területi Szervezete Kovács Mária területi munkatárs Cím: 5300 Karcag , Zöldfa út 48.

Mobil: 06-70/933-8480 E-mail: karcagvoroskereszt@gmail.com - Gyermek Átmeneti Otthona Karcagi Többcélú Kistérségi Társulás Gyermekek Átmeneti Otthona 5321 Kunmadaras, Kunhegyesi út 27.

Tel.: 06- 59- 327- 158 E-mail: gyaomadaras@externet.hu

FÜGGELÉKEK:

I. II. III.

IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV.

Referenciaként szolgáló marista dokumentumok.

Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény A gyermekvédelem hivatkozási alapjául szolgáló írások: Köznevelési Törvény, Szociális tárgyú törvények, Családjogi Törvény, Polgári Törvénykönyv, Büntető Törvénykönyv, Büntetés Végrehajtási Jogszabályok , Törvények, Határozatok, Köriratok, Magyarországon érvényben lévő nemzetközi törvények és egyezmények Gyakorlati útmutató a szülőknek.

Gyakorlati útmutató a tanároknak és nevelőknek. Útmutató az igazgatóknak és a szerzetes közösségek elöljáróinak.

Gyakorlati útmutató a gyermekeknek.

A gyermekvédelem tartományi politikájának megismerését, és a mellette való elköteleződést igazoló Nyomtatvány.

Az Első jelzés Nyomtatványa Az intézkedések nyilvántartási kartonja Az áldozat fogadása.

A vádlott.

Kommunikáció a médiák felé.

Segédanyag a tartományi politika elindításának értékeléséhez.

Segédanyag a belső audithoz.

I. FÜGGELÉK REFERENCIAKÉNT SZOLGÁLÓ MARISTA DOKUMENTUMOK A Marista Rend nevelési és lelkipásztori gyakorlatát megvilágító értékek együttese sajátos látásmódot mutat be a gyermekekről és fiatalokról, azt a látásmódot, ami Szent Marcellin Champagnat, «a gyermekek és fiatalok, különösen a legelhagyatottabbak keresztény nevelésének céljára» létrehozott Rend alapítójának látásmódja volt”4. A Marista Testvérek alapokmánya5 kiemeli az Evangéliumtól ihletett személyes kapcsolat kulcsfontosságú elemit. A Názáreti Jézus nagyon világos, amikor a gyermekekről beszél, például állítva őket : “aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.” (Mt 18,4). A befogadás kötelező magatartássá válik : “aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda” (Lk 18,17), és “aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be” (Lk 9,48). A marista lelkiséget ez a teológiai és evangéliumi forrás táplálja: “Nem tudok úgy látni egy gyermeket, hogy ne éreznék vágyat arra, hogy katekizmusra tanítsam őt, és elmondjam neki, Jézus Krisztus mennyire szereti őt”. Ebből a szempontból tekintve, a nevelés a szeretet feladatának, a példa és a fiatalok körében való hosszas jelenlétnek gyümölcse lesz : “Ahhoz, hogy a gyermekeket jól neveljük, szeretni kell őket”.

Testvérek és világi tagok, akik e marista projekt örökösei vagyunk, arra kaptunk meghívást, hogy “segítsük a gyermekeket és fiatalokat, hogy mindenek előtt jó keresztények és jó polgárok váljanak belőlük”. Ez olyan építőelemeket magában foglal, mint az érdek nélküli szeretet, az odaadás, a szív nyitottsága és készsége, a mai fiatalok várakozásaira és szükségleteire adott válaszok, dinamikus magatartás, hogy eléjük menjünk oda, ahol vannak. Másrészt, lelkipásztori küldetésünk megkívánja, hogy az Evangéliumot hirdessük nekik, hogy feltárjuk előttük Jézus Krisztus személyét, strukturált és koherens vallásos kultúrát kínáljunk nekik, és hogy az iskolán kívüli tevékenységekben is részt vegyünk. Így, vagy úgy, de alázattal, egyszerűen, és nagylelkűen kell odafigyelnünk rájuk. A nevelők a hivatásukat kereső fiatalok bizalmasaivá és tanácsadóivá válnak. A legelhagyatottabb, a legszegényebb és a legvédtelenebb gyermekek és fiatalok prioritást élveznek.

Az új kihívások, a mai legjobb szociális és kultúrális irányulásoknak megfelelően, a fiatalokat saját képzésük művelőinek, a gyermekek jogait pedig a remény nyilvánvaló jelének tekintik. Ezek az értékek nem fogják eltűntetni a hagyományos látásmódot, de gazdagítják azokat az új pedagógiai és lelkipásztori kontextusban.

Innen ered a gyermekek jogainak védelme mellett való kiállás, biztonságuk és védelmük fontossága.

Mindezek érdekében, radikálisan és teljességgel ki kell zárnunk azokat a magatartásmódokat, melyek megsérthetnék a gyermekek és fiatalok erkölcsi integritását, visszaélések, vagy bármilyen más vétkes magatartás által : “Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is a kicsinyek közül” (Lk 17,2). A polgári és egyházi törvényhozás nagyon világos e helyzetekkel kapcsolatosan. Ezeket nagy gonddal kell követni.

E dokumentumok tartalmát, mely a gyermekek védelméről szól, azoknak az értékeknek összessége inspirálta, melyekre már utaltunk. Összefoglalva, arra kaptunk meghívást, hogy két attitűdöt éljünk meg : ápoljuk a szeretetet és a tiszteletet a nevelési kapcsolatokban, és kivétel nélkül mindig kerüljük az olyan magatartásmódokat, melyek megsérthetnék a gyermekek és fiatalok jogai melletti kiállást, az ő védelmüket és biztonságukat, különösen tekintettel a legelhagyatottabbakra.

4

Konstitúciók és Statútumok, 2 Konstitúciók és Statútumok, Marista Nevelési Misszió [Mission Éducative Mariste], Az Evangélium hirdetői a fiatalok körében, [Évangélisateurs parmi les jeunes], Mendés, 2007. a Rendfőnök Iránymutatója, mint legjellegzetesebbek 5

II. FÜGGELÉK EGYEZMENY A GYERMEK JOGAIROL BEVEZETÉS Az Egyezmény részes államai tekintetbe véve, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában2 meghirdetett elveknek megfelelően, az emberi közösség valamennyi tagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése a szabadság, az igazságosság és a világbéke alapja, figyelembe véve, hogy az Egyesült Nemzetek népei az Alapokmányban ismételten kinyilvánították az alapvető emberi jogokba, az emberi személyiség méltóságába és értékébe vetett hitüket, és elhatározták, hogy előmozdítják a társadalmi haladást, és hogy nagyobb szabadságban, jobb életfeltételeket teremtenek, felismerve azt, hogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az emberi jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányokban, meghirdették azt és megállapodtak abban, hogy az ezekben említett valamennyi jogot és szabadságot mindenki, minden megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül gyakorolhatja, emlékeztetve arra, hogy az Egyesült Nemzetek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában kimondták, hogy a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot, abban a meggyőződésben, hogy a családnak a társadalom alapvető egységeként és valamennyi tagja fejlődésének és jólétének természetes környezeteként meg kell kapnia azt a védelmet és támogatást, amelyre szüksége van ahhoz, hogy a közösségben szerepét maradéktalanul betölthesse, felismerve, hogy a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges, hogy családi környezetben, boldog szeretetteljes és megértő légkörben nőjön fel, tekintetbe véve, hogy a gyermeknek teljes mértékben felkészültnek kell lennie önálló élet vitelére a társadalomban, valamint, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányában meghirdetett eszmények, különösen a béke, az emberi méltóság, a türelmesség, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás szellemében szükséges nevelni, figyelembe véve, hogy a gyermek jogairól szóló 1924. évi Genfi Nyilatkozat, és a Közgyűlés által 1959. november 20-án elfogadott, a Gyermek Jogairól Szóló Nyilatkozat kimondta, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya3 (különösen ennek a 23. és 24. cikkében), a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya4 (különösen ennek 10. cikkében), valamint a gyermekek jólétével foglalkozó szakosított intézmények és nemzetközi szervezetek alapszabályai és idevágó okmányai elismerték a gyermeknek nyújtandó különleges védelem szükségességét, figyelembe véve, hogy - amint azt a Gyermek Jogairól Szóló Nyilatkozat is említi - „a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után” egyaránt, emlékeztetve a Gyermekek Védelmére és Jólétére Alkalmazandó Szociális és Jogi Elvekről Szóló Nyilatkozatnak, főleg az örökbefogadás és a családban való elhelyezés hazai és nemzetközi gyakorlatának szempontjából figyelembe vett rendelkezéseire, továbbá az Egyesült Nemzeteknek a fiatalkorúakat illető igazságszolgáltatással kapcsolatos minimális szabályokat tartalmazó Gyűjteménye (Pekingi Szabályok), valamint a Nők és Gyermekek Szükségállapot és Fegyveres Konfliktus Idején Való Védelméről Szóló Nyilatkozat rendelkezéseire,

felismerve, hogy a világ minden országában vannak különösen nehéz körülmények között élő gyermekek, és szükséges az, hogy ezeknek a gyermekeknek különös figyelmet szenteljenek, elismerve, hogy a gyermek védelmében és harmonikus fejlődésében minden egyes nép hagyományai és kulturális értékei jelentősek, felismerve a nemzetközi együttműködés jelentőségét a gyermekek életkörülményeinek minden országban, és különösen a fejlődő országokban való javításában, a következőkben állapodtak meg: I. RÉSZ 1. cikk Az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.

2. cikk 1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és biztosítják a joghatóságuk alá tartozó gyermekek számára az Egyezményben lefektetett jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen a gyermeknek vagy szüleinek vagy törvényes képviselőjének faja, színe, neme, nyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzeti, nemzetiségi vagy társadalmi származása, vagyoni helyzete, cselekvőképtelensége, születési vagy egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül.

2. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetéstől és megtorlástól, amely szülei, törvényes képviselői vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt.

3. cikk 1. A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok, a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintő döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsősorban.

2. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy a gyermek számára, figyelembe véve szülei, gyámjai és az érte törvényesen felelős más személyek jogait és kötelességeit, biztosítják a jólétéhez szükséges védelmet és gondozást, e célból meghozzák a szükséges törvényhozási és közigazgatási intézkedéseket.

3. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermekkel foglalkozó és védelmét biztosító intézmények, hivatalok és létesítmények működése megfeleljen az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak, különösen a biztonság és az egészség területén, valamint ezek személyzeti létszámával és szakértelmével, továbbá a megfelelő ellenőrzés meglétével kapcsolatban.

4. cikk Az Egyezményben részes államok meghoznak minden olyan törvényhozási, közigazgatási vagy egyéb intézkedést, amelyek az Egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez szükségesek. Amennyiben gazdasági, szociális és kulturális jogokról van szó, ezeket az intézkedéseket a rendelkezésükre álló erőforrások határai között és szükség esetén, a nemzetközi együttműködés keretében hozzák meg.

5. cikk

Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülőknek vagy, adott esetben a helyi szokás szerint, a nagycsaládnak vagy a közösségnek, a gyámoknak vagy más, a gyermekért törvényesen felelős személyeknek azt a felelősségét, jogát és kötelességét, hogy a gyermeknek az Egyezményben elismert jogai gyakorlásához, képességei fejlettségének megfelelően, iránymutatást és tanácsokat adjanak.

6. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy minden gyermeknek veleszületett joga van az életre.

2. Az Egyezményben részes államok a lehetséges legnagyobb mértékben biztosítják a gyermek életben maradását és fejlődését.

7. cikk 1. A gyermeket születésekor anyakönyvezik és ettől kezdve joga van ahhoz, hogy nevet kapjon, állampolgárságot szerezzen és lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint ahhoz, hogy ezek neveljék.

2. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy ezeket a jogokat hazai törvényhozásuknak és a tárgyra vonatkozó nemzetközi okmányokban vállalt kötelezettségeiknek megfelelően érvényre juttassák, különösen akkor, ha ennek hiányában a gyermek hontalanná válna.

8. cikk 1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy törvénysértő beavatkozás nélkül tiszteletben tartják a gyermeknek saját személyazonossága - ideértve állampolgársága, neve, családi kapcsolatai - megtartásához fűződő, a törvényben elismert jogát.

2. Ha a gyermeket törvénytelen módon megfosztják személyazonossága alkotó elemeitől vagy azoknak egy részétől, az Egyezményben részes államok megfelelő segítséget és védelmet nyújtanak ahhoz, hogy személyazonosságát a lehető legrövidebb időn belül helyreállítsák.

9. cikk 1. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetőségének fenntartásával és az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelően úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges. Ilyen értelmű döntés szükséges lehet bizonyos különleges esetekben, például akkor, ha a szülők durván kezelik vagy elhanyagolják gyermeküket, illetőleg ha különválva élnek és dönteni kell a gyermek elhelyezéséről.

2. A jelen cikk 1. bekezdésében említett minden esetben valamennyi érdekelt félnek lehetőséget kell adni az eljárásban való részvételre és véleményük ismertetésére.

3. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a mindkét szülőjétől vagy ezek egyikétől külön élő gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenek felett álló érdekeivel ellenkezik.

4. Amennyiben az elválasztás az Egyezményben részes állam által foganatosított intézkedés folytán következett be - mint a szülők vagy egyikük vagy a gyermek letartóztatása, szabadságvesztés-büntetése, száműzetése, kiutasítása vagy halála (ideértve azt is, ha a halál a letartóztatás folyamán következett be bármely okból) -, a részes állam, kérelemre, a szülőkkel, a gyermekkel vagy, szükség esetén valamely

más családtaggal közli a családtag vagy családtagok tartózkodási helyére vonatkozó lényeges adatokat, kivéve, ha ezeknek az adatoknak a nyilvánosságra hozatala hátrányos a gyermek jólétére nézve. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak továbbá arról is, önmagában az említett kérelem benyújtása ne járjon hátrányos következményekkel az érdekelt személy vagy személyek számára.

10. cikk 1. Az Egyezményben részes államokra a 9. cikk első bekezdésében foglaltak értelmében háruló kötelezettségeknek megfelelően, a részes államoknak pozitív szellemben, emberiességgel és kellő gondossággal kell megvizsgálniuk bármely gyermeknek vagy szüleinek családegyesítés céljából valamely részes államba való beutazása vagy onnan való kiutazása iránti kérelmét. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak továbbá arról is, hogy az ilyen kérelem előterjesztése ne járjon hátrányos következményekkel a kérelem előterjesztői és családtagjaik számára.

2. Annak a gyermeknek, akinek szülei különböző államokban bírnak állandó lakóhellyel, joga van, kivételes körülményektől eltekintve, mindkét szülőjével rendszeresen személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést fenntartani. Ennek megvalósítására, valamint az Egyezményben részes államokra a 9. cikk 1. bekezdése ételmében háruló kötelezettségeknek megfelelően, a részes államok tiszteletben tartják a gyermeknek és szüleinek azt a jogát, hogy bármely országot, beleértve a sajátjukat is, elhagyják és visszatérjenek saját országukba. Bármely ország elhagyásának joga csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vethető alá, amelyek az állam biztonságának, a közrendnek, a közegészségügynek, a közerkölcsnek, valamint mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükségesek, és amelyek összhangban vannak az Egyezményben elismert egyéb jogokkal.

11. cikk 1. Az Egyezményben részes államok intézkedéseket tesznek, hogy megakadályozzák a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatását és ott-tartását.

2. Ebből a célból az Egyezményben részes államok előmozdítják a kétoldalú és többoldalú megállapodások megkötését, illetőleg a meglévő megállapodásokhoz való csatlakozást.

12. cikk 1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.

2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.

13. cikk 1. A gyermeknek joga van a véleménynyilvánítás szabadságára. Ez a jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát, nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának megfelelő formában.

2. Ennek a jognak a gyakorlása csak a törvényben kifejezetten megállapított korlátozásoknak vethető alá, amelyek

a) mások jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg b) az állam biztonsága, a közrend, a közegészségügy, vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek.

14. cikk 1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a gyermek jogát a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságra.

2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják a szülőknek vagy, adott esetben, a gyermek törvényes képviselőinek azt a jogát és kötelességét, hogy a gyermeket e jogának gyakorlásában képességei fejlettségének megfelelően irányítsák.

3. A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a közrend, a közegészségügy, a közerkölcs, vagy mások alapvető jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.

15. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermek egyesülési és békés gyülekezési jogát.

2. E jogok gyakorlását csak a törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg a közegészségügy és a közerkölcs, vagy mások jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.

16. cikk 1. A gyermeket nem szabad alávetni magánéletével, családjával, lakásával vagy levelezésével kapcsolatban önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni jogtalan támadásnak.

2. Ilyen beavatkozás vagy támadás ellen a gyermeket megilleti a törvény védelme.

17. cikk Az Egyezményben részes államok elismerik a tömegtájékoztatási eszközök feladatának fontosságát, és gondoskodnak arról, hogy a gyermek hozzájusson a különböző hazai és nemzetközi forrásokból származó tájékoztatáshoz és anyagokhoz, nevezetesen azokhoz, amelyek szociális, szellemi és erkölcsi jóléte előmozdítását, valamint fizikai és szellemi egészségét szolgálják. Ebből a célból a részes államok: a) előmozdítják azt, hogy a tömegtájékoztatási eszközök - a 29. cikk szellemének megfelelően - a gyermek számára szociális és kulturális szempontból hasznos tájékoztatást és anyagokat terjesszenek; b) előmozdítják a nemzetközi együttműködést a különféle hazai és nemzetközi, kulturális forrásokból származó ilyenfajta tájékoztatás és anyagok előállítása, cseréje és terjesztése érdekében; c) előmozdítják a gyermekkönyvek előállítását és terjesztését; d) előmozdítják, hogy a tömegtájékoztatási eszközök különösen vegyék figyelembe az őslakossághoz, illetőleg a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermek nyelvi szükségleteit;

e) elősegítik a gyermek jólétére ártalmas információk és anyagok elleni védelmét megfelelően szolgáló irányelvek kidolgozását a 13. és a 18. cikk rendelkezéseinek figyelembevételével.

18. cikk 1. Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy biztosítsák annak az elvnek az elismertetését, amely szerint a szülőknek közös a felelősségük a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért. A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre, illetőleg, adott esetben a gyermek törvényes képviselőire hárul. Ezeket cselekedeteikben mindenekelőtt a gyermek mindenek felett álló érdekének kell vezetnie.

2. Az Egyezményben említett jogok biztosítása és előmozdítása érdekében a részes államok megfelelő segítséget nyújtanak a szülőknek és a gyermek törvényes képviselőinek a gyermek nevelésével kapcsolatban reájuk háruló felelősség gyakorlásához, és gondoskodnak gyermekjóléti intézmények, létesítmények és szolgálatok létrehozásáról.

3. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy a dolgozó szülők gyermekei számára biztosítsák olyan szolgáltatások és gyermekőrző intézmények igénybevételének jogát, amelyekre jogosultak.

19. cikk 1. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden arra alkalmas, törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelési intézkedést, hogy megvédjék a gyermeket az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, az elhagyás vagy az elhanyagolás, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás - ideértve a nemi erőszakot is - bármilyen formájától mindaddig, amíg szüleinek vagy valamelyik szülőjének, illetőleg törvényes képviselőjének vagy képviselőinek, vagy bármely más olyan személynek, akinél elhelyezték, felügyelete alatt áll.

2. Ezek a védelmi intézkedések szükség szerint olyan hatékony eljárásokat foglalnak magukban, amelyek a gyermek és gondviselői számára szükségesek szociális programok létrehozását teszik lehetővé, továbbá a fentebb leírt rossz bánásmód eseteiben hozzájárulnak a cselekmény felismeréséhez, bejelentéséhez, a jelentés illetékes helyre juttatásához, vizsgálatához, kezeléséhez és az esetek figyelemmel kíséréséhez; szükség szerint magukban foglalják a bírói beavatkozással kapcsolatos eljárást is.

20. cikk 1. Minden olyan gyermeknek, aki ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől, vagy aki saját érdekében nem hagyható meg e környezetben, jogosult az állam különleges védelmére és segítségére.

2. Az Egyezményben részes államok hazai jogszabályainak megfelelően intézkednek helyettesítő védelem iránt az ilyen gyermek számára.

3. Ez a helyettesítő védelem történhet családnál való elhelyezés, az iszlám jog kafalah-ja szerinti gondnokság, örökbefogadás, illetőleg szükség esetén megfelelő gyermekintézményekben való elhelyezés formájában. A megoldás kiválasztásánál kellően figyelembe kell venni a gyermek nevelésében megkívánt folyamatosság szükségességét, valamint nemzetiségi, vallási, kulturális és nyelvi származását.

21. cikk

Azoknak a részes államoknak, amelyek elfogadják és/vagy engedélyezik az örökbefogadást, biztosítaniuk kell azt, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekei érvényesüljenek, és ezért a) gondoskodnak arról, hogy a gyermek örökbefogadását csakis az illetékes hatóságok engedélyezzék, amelyek az ügyre alkalmazandó törvény és eljárások értelmében, valamint valamennyi megbízható adat alapján meggyőződtek arról, hogy figyelemmel a gyermeknek szüleivel, rokonaival és törvényes képviselőivel kapcsolatos helyzetére, az örökbefogadás megtörténhet, és hogy adott esetben az érdekelt személyek az ügy ismeretében és az esetleg szükséges felvilágosítás után beleegyezésüket adták az örökbefogadáshoz; b) elismerik, hogy a külföldre történő örökbefogadás a gyermek számára szükséges gondozás biztosítása másik eszközének tekinthető, ha a gyermek származási országában nem helyezhető el gondozó vagy örökbefogadó családban, vagy nem nevelhető megfelelően. c) gondoskodnak arról, hogy külföldre történő örökbefogadás esetén a gyermek a hazai örökbefogadással egyenértékű biztosítékok és szabályok előnyeit élvezhesse; d) megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy külföldre történő örökbefogadás esetén a gyermek elhelyezése ne járjon jogtalan haszonszerzéssel az ebben résztvevő személyek számára; e) az e cikkben említett célkitűzéseket esetenként két- és többoldalú megegyezések és megállapodások megkötésével érik el, és ennek keretében minden lehető erőfeszítéssel gondoskodnak arról, hogy a gyermek külföldi elhelyezését erre illetékes hatóságok vagy szervek foganatosítsák.

22. cikk 1. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket, hogy az a gyermek, aki akár egymagában, akár apjával és anyjával vagy bármely más személlyel együtt az erre vonatkozó nemzetközi vagy hazai szabályok és eljárások értelmében menekült helyzetének elismerését kéri vagy menekültnek tekintendő, megkapja az Egyezményben és más emberi jogokkal kapcsolatos vagy humanitárius jellegű egyéb nemzetközi okmányokban, amelyekben az említett államok részesek, elismert jogok élvezetéhez szükséges védelmet és humanitárius támogatást.

2. Ebből a célból az Egyezményben részes államok, amennyiben szükségesnek tartják, együttműködnek az Egyesült Nemzetek Szervezetének és az Egyesült Nemzetek Szervezetével együttműködő egyéb kormányközi és nem kormányközi szervezeteknek azokban az erőfeszítéseiben, amelyek arra irányulnak, hogy az ilyen helyzetben lévő gyermekeket védjék és segítsék, továbbá arra, hogy bármely menekült gyermek szüleit vagy más családtagjait felkutassák a családegyesítéshez szükséges adatok megszerzése céljából. Ha sem az apát, sem az anyát vagy bármely más családtagot sem sikerül megtalálni, akkor az Egyezményben lefektetett elvek szerint a gyermeket ugyanabban a védelemben kell részesíteni, mint bármely más, a családi környezetétől bármely okból véglegesen vagy ideiglenesen megfosztott gyermeket.

23. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik, hogy a szellemileg vagy testileg fogyatékos gyermeknek emberi méltóságát biztosító, önfenntartását előmozdító, a közösségi életben való tevékeny részvételét lehetővé tevő, teljes és tisztes életet kell élnie.

2. Az Egyezményben részes államok elismerik a fogyatékos gyermeknek a különleges gondozáshoz való jogát, és a rendelkezésükre álló forrásoktól függő mértékben, az előírt feltételeknek megfelelő fogyatékos gyermeknek és eltartóinak, kérelemre, a gyermek állapotához és szülei vagy gondviselői helyzetéhez alkalmazkodó segítséget biztosítanak.

3. Tekintettel a fogyatékos gyermek sajátos szükségleteire, a 2. bekezdés értelmében nyújtott segítség a gyermek szüleinek vagy gondviselőinek anyagi erőforrásait figyelembe véve, lehetőség szerint ingyenes, és úgy kell alakítani, hogy a fogyatékos gyermek valóban részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, gyógyító-nevelésben, munkára való felkészítésben és szabadidőtevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák személyisége lehető legteljesebb kibontakoztatását kulturális és szellemi területen egyaránt.

4. Az Egyezményben részes államok a nemzetközi együttműködés szellemében előmozdítják a fogyatékos gyermekek megelőző egészségügyi ellátásával, orvosi, pszichológiai és funkcionális kezelésével, a gyógyító-nevelés módszereivel és a szakképzési intézményekkel kapcsolatos információk cseréjét és terjesztését, valamint az adatok hozzáférhetőségének biztosításával lehetővé teszik a részes államok számára, hogy ezeken a területeken javíthassák lehetőségeiket és szakismereteiket, bővíthessék tapasztalataikat. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlődő országok szükségleteit.

24. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a lehető legjobb egészségi állapothoz való jogát, valamint, hogy orvosi ellátásban és gyógyító-nevelésben részesülhessen. Erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy egyetlen gyermek se legyen megfosztva az ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételére irányuló jogától.

2. Az Egyezményben részes államok erőfeszítéseket tesznek a fenti jog teljes körű megvalósításának biztosítására, és alkalmas intézkedéseket tesznek különösen arra, hogy a) csökkentsék a csecsemő- és a gyermekhalandóságot; b) biztosítsák minden gyermek számára a szükséges orvosi ellátást és egészségügyi gondozást, legfontosabbnak tekintve az egészségügyi alapellátás fejlesztését; c) küzdjenek a betegség és a rosszultápláltság ellen, az egészségügyi alapellátás keretében is, különösen a könnyen rendelkezésre bocsátható technikák felhasználásával, valamint tápláló élelmiszerek és ivóvíz szolgáltatásával, figyelembe véve a természeti környezet szennyezésével járó veszélyeket és kockázatokat; d) biztosítsák az anyák terhesség alatti és szülés utáni gondozását; e) tájékoztassák a társadalom valamennyi csoportját és különösen a szülőket és a gyermekeket a gyermek egészségére és táplálására, a szoptatás előnyeire, a környezet higiéniájára és tisztántartására, a balesetek megelőzésére vonatkozó alapvető ismeretekről, továbbá megfelelő segítséget nyújtsanak ezen ismeretek hasznosításához; f) fejlesszék a megelőző egészséggondozást, a szülői tanácsadást, valamint a családtervezési nevelést és szolgálatokat.

3. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas, hatékony intézkedést annak érdekében, hogy megszüntessék a gyermekek egészségére káros hagyományos szokásokat.

4. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy elősegítik és előmozdítják az e cikkben elismert jog teljes megvalósításának fokozatos biztosítására irányuló nemzetközi együttműködést. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlődő országok szükségleteit.

25. cikk Az Egyezményben részes államok elismerik az illetékes hatóságok által gondozásra, védelemre, illetőleg fizikai vagy elmeápolásra elhelyezett gyermeknek azt a jogát, hogy időszakosan felül kell vizsgálni az említett kezelést és az elhelyezésével kapcsolatos minden egyéb körülményt.

26. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek a szociális biztonsághoz, így a társadalombiztosítás juttatásaihoz való jogát, és megteszik a szükséges intézkedéseket arra, hogy hazai jogszabályaiknak megfelelően biztosítsák e jog teljes megvalósulását.

2. A juttatásokat, amennyiben szükségesek, a gyermek és az eltartásáért felelős személyek anyagi erőforrásainak és helyzetének, valamint a gyermek által vagy nevében a juttatás elnyerésére előterjesztett kérelemre vonatkozó bármely más meggondolás alapján kell engedélyezni.

27. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek jogát olyan életszínvonalhoz, amely lehetővé teszi kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődését.

2. Elsősorban a szülők, vagy a gyermekért felelős más személyek alapvető feladata, hogy lehetőségeik és anyagi eszközeik határai között biztosítsák a gyermek fejlődéséhez szükséges életkörülményeket.

3. Az Egyezményben részes államok, az adott ország körülményeit és a rendelkezésre álló eszközöket figyelembe véve, megfelelő intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a szülőt, illetőleg a gyermek más gondviselőit segítsék e jog érvényesítésében, és szükség esetén anyagi segítséget nyújtanak, valamint segítő programokat hoznak létre különösen az élelmezéssel, a ruházkodással és a lakásüggyel kapcsolatban.

4. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést arra, hogy a gyermektartásdíjat behajtsák a szülőktől vagy a gyermekkel szemben pénzügyi felelősséggel tartozó bármely más személytől, saját területükön és külföldön egyaránt. Különösen azokra az esetekre figyelemmel, amelyekben a gyermekkel szemben pénzügyi felelősséggel tartozó személy nem ugyanabban az államban él, mint a gyermek, a részes államok előmozdítják a nemzetközi megállapodásokhoz való csatlakozást vagy ilyenek megkötését, valamint bármely más, alkalmas megegyezés elfogadását.

28. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek az oktatáshoz való jogát, és különösen e jog gyakorlásának fokozatos, az esélyegyenlőség alapján való gyakorlása céljából: a) az alapfokú oktatást mindenki számára kötelezővé és ingyenessé teszik; b) előmozdítják a középfokú oktatás, különböző, mind általános, mind szakirányú formáinak megszervezését, és ezeket minden gyermek számára megnyitják és hozzáférhetővé teszik, továbbá

intézkedéseket tesznek az oktatás ingyenességének bevezetésére és szükség esetére pénzügyi segítségnyújtásra; c) minden arra alkalmas eszközzel biztosítják, hogy bárki képességeitől függően bejuthasson a felsőoktatásba; d) minden gyermek számára nyílttá és hozzáférhetővé teszik az iskolai és pályaválasztási tájékoztatást és tanácsadást; e) intézkedéseket tesznek az iskolába járás rendszerességének előmozdítására és a lemorzsolódás csökkentésére.

2. Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést annak érdekében, hogy az iskolai fegyelmet a gyermeknek mint emberi lénynek a méltóságával összeegyeztethetően és az Egyezménynek megfelelően alkalmazzák.

3. Az Egyezményben részes államok elősegítik és előmozdítják a nemzetközi együttműködést az oktatásügy területén, különösen annak érdekében, hogy megszüntessék a tudatlanságot és az írástudatlanságot az egész világon, és megkönnyítsék a tudományos és technikai ismeretek megszerzését, valamint a korszerű oktatási módszerek megismerését. Ebben a tekintetben különösen figyelembe veszik a fejlődő országok szükségleteit.

29. cikk 1. Az Egyezményben részes államok megegyeznek abban, hogy a gyermek oktatásának a következő célokra kell irányulnia: a) elő kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését; b) a gyermek tudatába kell vésni az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben tartását; c) a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet, valamint annak az országnak, amelyben él, továbbá esetleges származási országának a nemzeti értékei iránti és a sajátjától különböző kultúrák iránti tiszteletet; d) fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlőség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport és az őslakosok közötti barátság szellemében tudja vállalni a szabad társadalomban az élettel járó mindenfajta felelősséget; e) a gyermek tudatába kell vésni a természeti környezet iránti tiszteletet.

2. A jelen cikk vagy a 28. cikk rendelkezései semmiképpen sem értelmezhetők úgy, hogy sérthessék a természetes vagy jogi személyeknek oktatási intézmény-alapítási és vezetési szabadságát, feltéve, hogy jelen cikk 1. bekezdésében felsorolt elveket tiszteletben tartják, és az adott intézményekben az oktatás megfelel az állam által előírt minimális szabályoknak.

30. cikk Azokban az államokban, amelyekben nemzetiségi, vallási és nyelvi kisebbségek, illetőleg őslakosságból származó személyek léteznek, az őslakossághoz vagy az említett kisebbséghez tartozó

gyermek nem fosztható meg attól a jogától, hogy saját kulturális életét élje, vallását vallja és gyakorolja, illetőleg csoportjának többi tagjával együtt saját nyelvét használja.

31. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek a pihenéshez és a szabadidő eltöltéséhez, a korának megfelelő játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát, azt, hogy szabadon részt vehessen a kulturális és művészeti életben.

2. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és elősegítik a gyermek teljes mértékű részvételi jogát a kulturális és művészeti életben, és előmozdítják, az egyenlőség feltételeinek biztosítása mellett, a gyermek számára alkalmas szabadidő-intézmények, szórakoztató, művészeti és kulturális tevékenységek megszervezését.

32. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a gyermeknek azt a jogát, hogy védelemben részesüljön a gazdasági kizsákmányolás ellen, és ne legyen kényszeríthető semmiféle kockázattal járó, iskoláztatását veszélyeztető, egészségére, fizikai, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlődésére ártalmas munkára.

2. Az Egyezményben részes államok törvényhozási, közigazgatási, szociális és oktatásügyi intézkedéseket tesznek a jelen cikk végrehajtásának biztosítására. Ebből a célból és figyelembe véve más, nemzetközi okmányok idevágó rendelkezéseit, a részes államok különösen: a) meghatározzák az alkalmaztatáshoz szükséges legalacsonyabb életkort vagy életkorokat; b) megfelelően szabályozzák a munkaidőt és az alkalmaztatási feltételeket; c) megfelelő büntetésekkel vagy más szankciókkal biztosítják a jelen cikk hatékony végrehajtását.

33. cikk Az Egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést, ideértve a törvényhozási, közigazgatási, szociális és nevelésügyi intézkedéseket, arra, hogy megvédjék a gyermekeket az erre vonatkozó nemzetközi egyezményekben meghatározott kábító- és pszichotrop szerek tiltott fogyasztásától, és hogy megakadályozzák a gyermekeknek e szerek tiltott előállításában és kereskedelmében való felhasználását.

34. cikk Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy megvédik a gyermeket a nemi kizsákmányolás és a nemi erőszak minden formájától. Ebből a célból az államok hazai, kétoldalú és többoldalú síkon különösen az alábbiak megakadályozására tesznek intézkedéseket: a) a gyermek ösztönzése vagy kényszerítése törvénytelen nemi tevékenységre; b) a gyermekek kizsákmányolása prostitúció vagy más törvénytelen nemi tevékenység céljára; c) a gyermekek kizsákmányolása pornográf jellegű műsorok vagy anyagok elkészítése céljára.

35. cikk

Az Egyezményben részes államok hazai, kétoldalú és többoldalú síkon meghoznak minden alkalmas intézkedést arra, hogy megakadályozzák a gyermekek bármilyen formában történő elrablását, eladását vagy a velük való kereskedelmet.

36. cikk Az Egyezményben részes államok megvédik a gyermeket a jólétére bármilyen szempontból káros kizsákmányolás bármely más formája ellen is.

37. cikk Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a) gyermeket ne lehessen sem kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. Tizennyolc éven aluli személyek által elkövetett bűncselekményekért sem halálbüntetést, sem szabadlábra helyezés lehetőségét kizáró életfogytiglan tartó szabadságvesztést ne legyen szabad alkalmazni; b) gyermeket törvénytelenül vagy önkényesen ne fosszanak meg szabadságától. A gyermek őrizetben tartása vagy letartóztatása, vagy vele szemben szabadságvesztés-büntetés kiszabása a törvény értelmében csak végső eszközként legyen alkalmazható a lehető legrövidebb időtartammal; c) a szabadságától megfosztott gyermekkel emberségesen és az emberi méltóságnak kijáró tisztelettel, életkorának megfelelő szükségleteinek figyelembevételével bánjanak. Különösképpen el kell különíteni a szabadságától megfosztott gyermeket a felnőttektől, kivéve, ha a gyermek mindenek felett álló érdekében ennek ellenkezője tűnik ajánlatosabbnak; a gyermeknek, rendkívüli körülményektől eltekintve, joga van levelezés és látogatások útján kapcsolatban maradni családjával; d) a szabadságától megfosztott gyermeknek joga legyen igen rövid idő alatt jogsegély vagy bármely más alkalmas segítséget igénybe venni, valamint joga legyen arra is, hogy szabadságelvonásának törvényességével kapcsolatban bírósághoz vagy más illetékes, független és pártatlan hatósághoz forduljon, és hogy az ügyben sürgősen döntsenek.

38. cikk 1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat, hogy tiszteletben tartják és tartatják a nemzetközi humanitárius jognak fegyveres konfliktus esetén reájuk vonatkozó azokat a szabályait, amelyek által nyújtott védelem a gyermekekre is kiterjed.

2. Az Egyezményben részes államok minden lehető gyakorlati intézkedés megtételével gondoskodnak arról, hogy a tizenötödik életévüket be nem töltött személyek ne vegyenek részt közvetlenül az ellenségeskedésekben.

3. Az Egyezményben részes államok tartózkodnak attól, hogy tizenötödik életévüket be nem töltött személyeket besorozzanak fegyveres erőikbe. Amennyiben tizenötödik életévüket betöltött, de tizennyolc éven aluli személyeket besoroznak, az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy a legidősebbek besorozásának adjanak elsőbbséget.

4. Az Egyezményben részes államok a fegyveres konfliktus esetén a polgári lakosság védelmét illetően a nemzetközi humanitárius jog értelmében reájuk háruló kötelezettségüknek megfelelően megtesznek

minden lehető gyakorlati intézkedést a fegyveres konfliktus által érintett gyermekek védelemben és gondozásban részesítésére.

39. cikk Az egyezményben részes államok megtesznek minden alkalmas intézkedést arra, hogy az elhanyagolás, a kizsákmányolás és a durva bánásmód, a kínzás vagy a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód bármely más formájának, illetőleg a fegyveres konfliktusnak áldozatává vált bármely gyermek testi és szellemi rehabilitációját és a társadalomba való beilleszkedését megkönnyítsék. Ennek a rehabilitációnak és a társadalomba való beilleszkedésnek a gyermek egészségét, önbecsülését és emberi méltóságát fejlesztő körülmények között kell történnie.

40. cikk 1. Az Egyezményben részes államok elismerik a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy abban bűnösnek nyilvánított gyermeknek olyan bánásmódhoz való jogát, amely előmozdítja a személyiség méltósága és értéke iránti érzékének fejlesztését, erősíti a mások emberi jogai és alapvető szabadságai iránti tiszteletét, és amely figyelembe veszi korát, valamint a társadalomba való beilleszkedése és abban építő jellegű részvétele elősegítésének szükségességét.

2. Ebből a célból, valamint figyelemmel a nemzetközi okmányok erre vonatkozó rendelkezéseire, az Egyezményben részes államok különösen gondoskodnak arról, hogy a) a gyermeket ne lehessen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítani, vádolni vagy abban bűnösnek nyilvánítani, olyan cselekmény vagy mulasztás miatt, amely az elkövetés idején sem a hazai, sem a nemzetközi jog értelmében nem volt bűncselekmény; b) a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított gyermeknek legalább az alábbi biztosítékokra legyen joga: (i) mindaddig ártatlannak tekintsék, ameddig bűnösségét a törvény szerint be nem bizonyították; (ii) a legrövidebb határidőn belül közvetlenül vagy szülei, illetőleg adott esetben törvényes képviselői útján tájékoztassák az ellene emelt vádakról, és védelme előkészítéséhez és benyújtásához jogsegélyben vagy bármely más alkalmas segítségben részesüljön; (iii) ügyét késedelem nélkül illetékes, független és pártatlan hatóság vagy bíróság a törvény értelmében igazságos eljárás során, ügyvédjének vagy egyéb tanácsadójának, valamint - hacsak különösen koránál vagy helyzeténél fogva ez nem mutatkozik ellentétesnek a gyermek mindenek felett álló érdekével - szüleinek vagy törvényes képviselőinek jelenlétében bírálja el; (iv) ne lehessen kényszeríteni arra, hogy maga ellen tanúskodjék vagy beismerje bűnösségét; kérdéseket intézhessen vagy intéztethessen az ellene valló tanúkhoz, és a mellette valló tanúk ugyanolyan feltételek mellett jelenhessenek meg és legyenek meghallgathatók, mint az ellene valló tanúk; (v) ha bűncselekmény elkövetésében bűnösnek nyilvánítják, e határozat és az ehhez fűződő bármely intézkedés ellen a törvénynek megfelelően, jogorvoslattal élhessen illetékes, független és pártatlan felsőbb hatóságoknál vagy bíróságnál;

(vi) díjmentesen vehessen igénybe tolmácsot, amennyiben nem ért vagy nem beszél a tárgyaláson használt nyelven; (vii) magánéletét teljes mértékben tartsák tiszteletben az eljárás minden szakaszában.

3. Az Egyezményben részes államok minden erejükkel azon lesznek, hogy előmozdítsák különleges törvények és eljárások elfogadását, hatóságok és intézmények létrehozását a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy abban bűnösnek nyilvánított gyermekek számára és különösen a) olyan legalacsonyabb életkort állapítsanak meg, amelyen alul a gyermekkel szemben bűncselekmény elkövetésének vélelme kizárt; b) minden lehetséges és kívánatos esetben tegyenek intézkedéseket e gyermekek ügyének bírói eljárás mellőzésével való kezelésére, annak fenntartásával, hogy az emberi jogokat és a törvényes biztosítékokat teljes mértékben be kell tartani.

4. Rendelkezések egész sorát, így különösen a gondozással, az irányítással és a felügyelettel, a tanácsadással, a próbára bocsátással, a családi elhelyezéssel, általános és szakmai oktatási programokkal és nem intézményes megoldásokkal kapcsolatban rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy a gyermekek számára jólétüknek megfelelő, valamint helyzetükhöz és az elkövetett bűncselekményhez mért elbánást lehessen biztosítani.

41. cikk Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem érinti a) az Egyezményben részes valamely állam hazai jogszabályainak; vagy b) az ebben az államban hatályban lévő nemzetközi jognak a gyermek jogai megvalósulása szempontjából kedvezőbb rendelkezéseit.

II. RÉSZ 42. cikk A részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyezmény elveit és rendelkezéseit hatékony és arra alkalmas eszközökkel a felnőttek és a gyermekek széles körében ismertetik.

43. cikk 1. A részes államok által az Egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítése területén elért előrehaladás vizsgálatára megalakul a Gyermek Jogainak Bizottsága, amely az alábbiakban meghatározott feladatokat látja el.

2. A Bizottság tíz olyan magas erkölcsiségű szakértőből áll, akik elismerten tájékozottak az Egyezményben említett területen. A Bizottság tagjait az Egyezményben részes államok saját állampolgáraik közül választják, és azok személyes minőségükben vesznek részt a Bizottságban, figyelembe véve a méltányos földrajzi elosztás biztosítását és a főbb jogrendszereket.

3. A Bizottság tagjait a részes államok által jelölt személyek jegyzéke alapján titkos szavazással választják. Minden részes állam egy jelöltet nevezhet meg állampolgárai közül.

4. Az első választást az Egyezmény hatálybalépését követő hat hónapon belül tartják meg. A további választásokat kétévenként tartják meg. A választás időpontja előtt legalább négy hónappal az Egyesült Nemzetek Főtitkára írásban felhívja az Egyezményben részes államokat, hogy két hónapon belül közöljék jelöltjeik nevét. A Főtitkár ezután az ily módon jelölt személyekről betűrendes névjegyzéket készít, feltüntetve az e személyeket jelölő részes államokat, és a névjegyzéket megküldi az Egyezményben részes államoknak.

5. A választásra az Egyezményben részes államoknak az Egyesült Nemzetek Főtitkára által az Egyesült Nemzetek székhelyére összehívott értekezletén kerül sor. Az értekezleten, amelynek határozatképességéhez a részes államok kétharmadának részvétele szükséges, a Bizottságba beválasztottnak azokat a jelölteket kell tekinteni, akik a legtöbb szavazatot, valamint a részes államok jelenlevő és szavazó képviselői szavazatainak abszolút többségét elnyerték.

6. A Bizottság tagjait négy évre választják. A tagok újrajelölés esetén újra választhatók. Az első választás alkalmával megválasztott tagok közül ötnek a megbízatása két év elteltével megszűnik. Ennek az öt tagnak a nevét nyomban az első választás után az értekezlet elnöke sorshúzás útján állapítja meg.

7. A Bizottság valamely tagjának elhunyta vagy lemondása esetén, vagy ha bármely más okból valamely tag kijelenti, hogy nem tudja tovább ellátni feladatait a Bizottságban, az ezt a tagot korábban jelölő részes állam saját állampolgárai közül jelöl ki másik szakértőt a megüresedett hely betöltésére az eredeti megbízatás lejártáig, a Bizottság hozzájárulásával.

8. A Bizottság megállapítja ügyrendi szabályzatát.

9. A Bizottság tisztségviselőit kétévi időtartamra választja.

10. A Bizottság üléseit általában az Egyesült Nemzetek székhelyén vagy a Bizottság által meghatározott bármely más alkalmas helyen tartja. A Bizottság általában évenként ülésezik. Az ülésszakok időtartamát szükség esetén a Közgyűlés jóváhagyásával az Egyezményben részes államok értekezlete állapítja meg és módosítja.

11. Az Egyesült Nemzetek Főtitkára a Bizottság rendelkezésére bocsátja azt a személyzetet és azokat a berendezéseket, amelyek az Egyezmény által a Bizottságra ruházott feladatok hatékony ellátásához szükségesek.

12. A Bizottság tagjai az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének jóváhagyásával az Egyesült Nemzetek anyagi eszközeinek terhére, a Közgyűlés által megállapított módozatok és feltételek szerint járandóságot kapnak.

44. cikk 1. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat, hogy az Egyesült Nemzetek Főtitkárának közvetítésével az Egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében elfogadott intézkedésekről és e jogok gyakorlásában elért előrehaladásról jelentést terjesztenek a Bizottság elé, éspedig: a) az Egyezménynek az adott államra vonatkozó hatálybalépésétől számított két éven belül; b) ezt követően ötévenként.

2. A jelen cikk végrehajtása során készített jelentéseknek rá kell mutatniuk az Egyezményben említett kötelezettségek maradéktalan teljesítését gátló tényekre és nehézségekre. A jelentéseknek elegendő

adatot kell tartalmazniuk ahhoz, hogy a Bizottság pontos képet alkothasson magának az Egyezménynek az adott országban való végrehajtásáról.

3. Az Egyezményben részes azon államok, amelyeknek első jelentése teljes körű volt, a jelen cikk 1. bekezdésének b) pontja értelmében előterjesztendő további jelentéseikben nem kötelesek megismételni a korábban közölt alapadatokat.

4. A Bizottság az Egyezményben részes államoktól kiegészítő felvilágosításokat kérhet az Egyezmény végrehajtásával kapcsolatban.

5. A Bizottság tevékenységéről a Gazdasági és Szociális Tanács útján kétévenként jelentést terjeszt a Közgyűlés elé.

6. Az Egyezményben részes államok jelentéseiket széles körben terjesztik saját országukban.

45. cikk Az Egyezmény hatékony végrehajtásának előmozdítása és az Egyezményben említett területen a nemzetközi együttműködés elősegítése céljából: a) az Egyesült Nemzetek szakosított intézményei, az ENSZ Gyermekalapja és más szervei jogosultak képviseltetni magukat az Egyezmény olyan rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatos vizsgálatok során, amelyek feladatkörükbe tartoznak. A Bizottság felhívhatja a szakosított intézményeket, az ENSZ Gyermekalapját, vagy bármely más, általa alkalmasnak tartott szervet, hogy szakmai véleményt adjanak az Egyezmény végrehajtásáról a feladatkörükbe tartozó területeken. Felhívhatja a szakosított intézményeket, hogy jelentést terjesszenek elé az Egyezmény végrehajtásáról a tevékenységi körükbe tartozó területeken; b) a Bizottság amennyiben szükségesnek tartja, megküldheti a szakosított intézményeknek az ENSZ Gyermekalapjának és az egyéb illetékes szerveknek az Egyezményben részes államok bármely olyan jelentését, amelyben azok tanácsot vagy technikai segítséget kérnek, illetőleg jelzik, hogy ilyenre szükségük van; adott esetben mellékelheti az említett kéréssel vagy jelzéssel kapcsolatos észrevételeit és javaslatait; c) a Bizottság ajánlhatja a Közgyűlésnek, kérje fel a Főtitkárt a Bizottság számára a gyermek jogait érintő egyes sajátos kérdések tanulmányozására; d) a Bizottság az Egyezmény 44. és 45. cikkének végrehajtása során beszerzett adatokon alapuló általános jellegű javaslatokat és ajánlásokat is tehet. Ezeket az általános jellegű javaslatokat megküldi minden érdekelt részes államnak és felhívja rájuk a Közgyűlés figyelmét, adott esetben mellékelve hozzájuk az Egyezményben részes államok észrevételeit.

III. RÉSZ 46. cikk Az Egyezmény minden állam számára aláírásra nyitva áll.

47. cikk Az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

48. cikk Az Egyezményhez bármely állam csatlakozhat. A csatlakozási okiratokat az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

49. cikk 1. Az Egyezmény a huszadik megerősítő vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál való letétbe helyezését követő harmincadik napon lép hatályba.

2. Annak az államnak a tekintetében, amely az Egyezményt a huszadik megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése után erősíti meg vagy csatlakozik ahhoz, az Egyezmény a megerősítő vagy csatlakozási okirata letétbe helyezésétől számított harmincadik napon lép hatályba.

50. cikk 1. Az Egyezményben részes bármely állam módosítást javasolhat és annak szövegét megküldheti az Egyesült Nemzetek Főtitkárának. Az Egyesült Nemzetek Főtitkára ezután a módosító javaslatot eljuttatja az Egyezményben részes államokhoz azzal a kéréssel, hogy közöljék vele, kívánják-e a részes államok értekezletének összehívását a javaslat megtárgyalása és szavazásra bocsátása céljából. Amennyiben a Főtitkár e közlésének napjától számított négy hónapon belül a részes államok legalább egyharmada az értekezlet összehívása mellett nyilatkozik, az Egyesült Nemzetek Főtitkára az Egyesült Nemzetek égisze alatt összehívja az értekezletet. Az értekezleten jelenlevő és szavazó részes államok többsége által elfogadott módosítást jóváhagyásra az Egyesült Nemzetek Közgyűlése elé kell terjeszteni.

2. A jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései szerint elfogadott bármely módosítás akkor lép hatályba, ha azt a Közgyűlés jóváhagyta, és a részes államok kétharmados többsége elfogadta.

3. A hatályba lépett módosítás az azt elfogadó részes államokat kötelezi, a többi részes államot továbbra is az Egyezmény rendelkezései, valamint az általuk korábban elfogadott módosítások kötelezik.

51. Cikk 1. Az Egyesült Nemzetek Főtitkára veszi át és küldi meg valamennyi államnak azoknak a fenntartásoknak a szövegét, amelyekkel valamely állam a megerősítéskor vagy csatlakozáskor él.

2. Az Egyezmény tárgyával és céljával összeegyeztethetetlen fenntartás nem fogadható el.

3. A fenntartás bármikor visszavonható az Egyesült Nemzetek Főtitkárához intézett közléssel; a Főtitkár ezt az Egyezményben részes valamennyi állam tudomására hozza. A közlés a Főtitkár által való átvételének napján válik hatályossá.

52. Cikk Az Egyezményt bármely részes állam felmondhatja az Egyesült Nemzetek Főtitkárához intézett írásbeli közléssel. A felmondás a róla szóló közlésnek a Főtitkár által való átvételét követő egy év elteltével lép hatályba.

53. Cikk Az Egyezmény letéteményese az Egyesült Nemzetek Főtitkára.

54. Cikk

Az Egyezmény eredeti példányát, amelynek arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál helyezik letétbe.

Ennek hiteléül a kormányaik által kellő felhatalmazással ellátott alulírott meghatalmazottak az Egyezményt aláírták.

III. FÜGGELÉK A GYERMEKVÉDELEM HIVATKOZÁSI ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ ÍRÁSOK MAGYARORSZÁGON 

Írásos tájékoztatás a gyermek és ifjúságvédelmi felelős elérhetőségéről:(11/1994./VI.8/ MKM r. 6.§ /5/ alapján), ami azt jelenti, hogy közzé kell tenni nyilvános helyen az elérhetőséget.



A közoktatási intézmények a fentiek alapján, a következő törvény által előírt gyermekvédelmi feladatait a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. Törvény (Közoktatási törvény),



1989-es ENSZ egyezmény,



a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet szabályozza



és a 1997. évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról.



Ezek alapján az iskola és a pedagógus gyermekvédelmi feladatait konkrétan szabályozzák: Ktv. 121.§ 14. (Közoktatási törvény)



Ktv. 19. § (7) d),



11/1994 (VI.8) MKM rendelet 6. §



229/2012. (VIII.28.) Kormányrendelet 2013. szeptember 1-jei hatállyal módosultak



149/1997. (IX.10.) korm. Rend.



A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvényt



2010. évi LXVI. törvény (továbbiakban: törvény) 2010. augusztus 30-ai hatállyal bevezette az

Ktv. 41. § (6)),

iskoláztatási támogatás jogintézményét. 

A 2010. szeptember 16. napjától hatályos, egyes gyermekvédelmi tárgyú kormányrendeletek módosításáról

szóló

237/2010.

(IX.

13.)

kormányrendelet,

felfüggesztéséről 

331/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 23. § (1) és (13) a jegyző felé

az

iskoláztatási

támogatás

IV. FÜGGELÉK

GUIDE PRATIQUE POUR LES PARENTS

V. FÜGGELÉK GUIDE PRATIQUE POUR LES PROFESSEURS ET LES EDUCATEURS

VI. FÜGGELÉK GUIDE POUR LES DIRECTEURS ET LES SUPERIEURS DE COMMUNAUTE

VII. FÜGGELÉK

LES

GUIDE PRATIQUE ENFANTS

POUR

VIII. FÜGGELÉK

A GYERMEKVÉDELEM TARTOMÁNYI POLITIKÁJÁNAK MEGISMERÉSÉT, ÉS A MELLETTE VALÓ ELKÖTELEZŐDÉST IGAZOLÓ NYOMTATVÁNY. Kijelentem, hogy a L’Hermitage Marista Tartomány gyermekvédelmi politikájának egy példányát megkaptam és elolvastam. Feltételeit elfogadom, hű leszek azokhoz, és minden tőlem telhetőt megteszek ezek megvalósítása érdekében.

Aláírás :

Dátum :

IX. FÜGGELÉK AZ ELSŐ JELZÉS NYOMTATVÁNYA 1. A nyomtatványt kitöltő személyre vonatkozó információk Vezetéknév és utónév Telefonszám / Mobil Nevelési központ Beosztás

email-cím

Dátum és időpont Aláírás

2. A feljelentésre/gyanúra vonatkozó információk A feljelentés/gyanú jelzésének dátuma és időpontja Hogyan jutottak az információhoz ?

(A nyomtatványhoz csatolni kell minden kapott írásos dokumentumot).

3. A kiskorúra, vagy feltételezett áldozatra vonatkozó részletek Vezetéknév és utónév Telefon/Mobil Születési dátum, hely Nevelési központ Osztály / Csoport

Lakcím

4. Nyugtalanító tényezők, gyanú, vagy vád (Be kell illeszteni az incidens(ek) időpontjait, helyszíneit, vallomásait, ha vannak ilyenek).

5. A feltételezett elkövetőre vonatkozó részletek Vezetéknév és utónév Születési dátum, hely Telefon/Mobil Nevelési központ Beosztás A kiskorúval/ áldozattal való viszony (szülő/testvér/bizalmas/tanár/társaság...)

Lakcím

A gyermekekkel és fiatalokkal való jelenlegi kapcsolata (ha tudunk ilyenről).

Minden egyéb kiegészítő információ

6. A feljelentést tevő, illetve aggodalmát kifejező személy adatai.

Ki jött el ?

Vezetéknév és utónév Telefon / Mobil Lakcím Milyen kapcsolatban áll a kiskorúval, vagy feltételezett áldozattal?

Email-cím

Ha a kiskorú gyermek, vagy a feltételezett áldozat jött el : Érzelmi állapot

Ha kísérővel jött, ki volt a kísérő (név, cím)?

Mit mondott el?

(Ha lehetséges, akkor az általa használt kifejezéseket gyűjtsük össze).

Összegzések és a gyermekvédelemért felelős személlyel való találkozásra vonatkozó utasítások.

7. A nyomtatvány leadása A Központ Igazgatójának benyújtott nyomtatvány leadásának dátuma és időpontja

X. FÜGGELÉK AZ INTÉZKEDÉSEK NYILVÁNTARTÁSI KARTONJA Nyilvántartás

A nyilvántartás típusa Dátum és időpont A kitöltést végző személy

Auktor Címzettek Tartalom Következtetések/Megjegyezések Körülmények

XI. FÜGGELÉK AZ ÁLDOZAT FOGADÁSA 1. BEVEZETÉS Az alábbi irányadó dokumentumnak az a célja, hogy egy visszaélés áldozatának meghallgatása, és adott esetben a visszaélés elkövetőjének feljelentése, megfelelőképpen történjen. E dokumentum célja tehát az, hogy a lehető legtöbb adatot összegyűjtsünk, és gyakorlati útmutatásokat tudjunk nyújtani az Ország Gyermekvédelmi Koordinátorának (GyVK).

2. A BESZÉLGETÉS RÉSZTVEVŐI : 1. AZ ÁLDOZAT Az, aki visszaélésnek esett áldozatul, és feljelentést tesz, már átélte a szorongások és a bizalmatlanság, a félelem, a kétség belső szenvedéseit. Nem fogja tudni könnyen kifejezni magát. A lényeges az, hogy elhatározta, hogy beszélni fog.

A történtek elmondása talán sebeket okoz, mivel az áldozat újra átéli az elszenvedett visszaélés drámáját. Ez pedig személyével kapcsolatban újra, és még több szorongást, kétséget és zavart kelthet benne. Az áldozat szembe kerül az őt hallgató személy félelmével, reakciójával : vajon hisz majd nekem ?

Az áldozat nemcsak érzéseit és érzelmeit fejezheti ki, hanem azt is el kell magyaráznia, hogyan történtek a dolgok, és olyan részletekkel is szolgálnia kell, melyek a feljelentés tartalmát és objektivitását adják. Ez pedig fájdalmas.

A feljelentést tevő áldozat lehetséges magatartásmódjai.  Ellenséges: gyűlölködő, vagy kritizáló magatartást tanúsít a felnőttel, vagy az intézménnyel szemben.  A bosszúállás és a lázadás érzése a visszaélés elkövetőjével, a felnőttekkel általában, az intézménnyel (iskola, központ...) szemben.  Bizalmatlanság a felnőtt, a tekintély iránt.  Szégyenli elmondani azt, ami történt, és a részletekről beszélni.  Zavart, és nem világosak a magyarázatai.  Az Isten és az Egyház iránti gyűlölet kifejezése.  Lesújtott, mély fájdalomról tanúskodik. Szomorúság.  Kéri, hogy tegyenek igazságot.  Reménytelenség, egzaltált lelkiállapot és türelmetlenség.

2. AZ, AKI FOGADJA Annak, aki egy áldozatot fogad GyVK, figyelmesen kell tudni hallgatni, és a saját helyén kell maradnia. Le kell tudnia mondani saját érzelmeiről, érzéseiről, megélt élményeiről, véleményeiről és meggyőződéseiről, annak érdekében, hogy objektív legyen, és az áldozatot meg tudja érteni.

Segítenie kell az áldozatot abban, hogy szabadon kifejezhesse magát, tartózkodnia kell tehát személyes megítélésétől. Az áldozat a fontos ; az, amit ő mond, és ahogyan mondja.

Az áldozatot fogadó személy bizonyos személyes tapasztalatai befolyással lehetnek arra, hogy mit válaszol az áldozatnak : kerülni kell azt, hogy védekező állásba helyezkdejünk.

A fogadó személy munkájára befolyást gyakorolhatnak az alábbi tényezők:



Más áldozatokkal megélt korábbi tapasztalatok.

Minden személy különböző, és különbözőek az élményeik is. Minden történetre, és minden egyénre nyitottnak lenni.  Előítéletek a feljelentést tevő személlyel szemben.  A visszaélés megértése.

Ha nem akarjuk elveszíteni az objektivitást a vád meghallgatásában, akkor nem foglalhatunk állást az áldozattal, vagy az áldozatot elkövetővel szemben, Önmagunkkal, vagy az áldozattal szembeni elvárások.

Ezek akadályozzák a fogadó személy objektivitását, és személyes frusztrációhoz vezetik őt, vagy azt, aki a feljelentést tette.

Annak számára, aki az áldozatot fogadja, fontos, hogy rendszeresen vegyen részt szupervízión, vagy legyen olyan segítője, akivel az információt ellenőrizheti, és objektív tud maradni.

Az áldozatot fogadó személy magatartása Az, aki visszaélés áldozata lett, intenzív érzelmek, és zavaros érzések világában él. Ahhoz, hogy elmondja a történetét, bátorságra van szüksége. Éppen ezért, a meghallgatás a biztatás és az elfogadás folyamata. De a meghallgatás a tények és a részletek világosságra jutása is. A meghallgatás folyamat, amely elhárítja az akadályokat, hogy az áldozat beszélni tudjon mindarról, ami történt, hogy hogyan és miért történt.

Annak, aki az áldozatot meghallgatja, nyitottnak és előítéletektől mentesnek kell maradnia.

Javaslatok a másik meghallgatásához:  Éreztessük azzal, aki beszélni fog, hogy fontos. Egyszerűen azzal, hogy odafigyelünk rá.  Fordítsunk rá időt, és igyekezzünk meghallgatni, kivárni és megérteni azt, amit közölni akarnak veled.  Kritika nélkül hallgatni, szubjektív és személyes kommentárok nélkül.  Kerüljük a szétszórtságot. Aki beszél, az észreveszi ezt!  Nem csak az fontos, amit elmond neked, hanem az is, hogy hogyan mondja el.  Hagyjuk, hogy a személy a maga ritmusában haladjon.  Ha kérdést kell feltenni, akkor ez a világosság érdekében legyen. Kevés kérdést tegyünk fel, és ritkán szakítsuk félbe a beszédét.  Lehet tisztázni e szavakkal : « ezzel kapcsolatban magyarázd el nekem ezt a dolgot ».  Kerüljük azokat a kérdéseket, melyeknek nincs jelentőségük, vagy amelyek egy kihallgatás benyomását keltenék.  Kerüljük az olyan kérdéseket, melyekből úgy gondolhatnák, hogy nem hiszünk annak, aki beszél.  Annak, aki az áldozatot meghallgatja, előre óvakodnia kell attól, hogy úgy tűnjön, mintha védekező állásponton lenne.  Kerüljük azt, hogy félbeszakítsuk saját ötleteinkkel, vagy gondolatainkkal. Amikor meghallgatjuk egy személy történetét, az sokak számára már annak a jele, hogy elfogadjuk őt és megbízunk benne.  Kerüljük azt, hogy befejezzük annak mondatait, aki beszél, vagy hogy témát váltsunk.  Hagyjuk, hogy folytassa!  Amit a másik óriásinak tekint, azt mi ne minimalizáljuk.  Tudnunk kell elismerni annak fájdalmát, aki beszél, és bátorságát, hogy elmondja azt.

3. AZ ÁLDOZATTAL VALÓ TALÁLKOZÁS  

A találkozás helye o Magán jellegű környezetben, semleges és kellemes helyen.

Kinek kell ott lennie ?

o

 

 

  





A Tartomány részéről, a GyVK-nak és egy másik személynek, akit a Gyermekvédelmi Bizottság jelöl ki. o Kérjük meg az áldozatot, hogy őt is kísérje el egy olyan személy, akiben ő megbízik.

A találkozás célja o Hogy meghallgassuk a történetét. o Hogy gyógyító választ adjunk.

Magatartásmódok o Tisztázzuk a feljelentővel, hogy mennyire nyugtalanítja őt az, hogy jelentkezett. o A mi figyelmünk középpontjában mindenek előtt az a személy áll, aki egy másik személy visszaélése miatt szenved. o Az ügy minden lépését finoman, becsületesen és világosan kell tennünk. o Az a rossz, amit a személy érez, nem mindig áll arányban a visszaélés súlyosságával. Az érzéseket nem mindig a logika irányítja! o A visszaélést feljelentő érzelmi érintettségét nem annak kell megítélnie, aki az illetőt meghallgatja. Ez egyedül a feljelentőre tartozik. Tisztelettel és méltósággal bánjunk vele. o A feljelentőnek tudnia kell, hogy hiszel benne, és hogy társa kívánsz lenni, amikor gyógyulást keres. o “Mi segíthetne neked most?” –ezt a kérdést kell feltennünk minden pillanatban. o Kínáld fel a személynek, hogy szabadon döntsön arról, akarja-e folytatni az ügyet.

Bizalmas jelleg.

Amikor megkapod a visszaélésről szóló feljelentéseket, és válaszolsz rájuk, akkor fontos, hogy a feljelentést tevő megértő meghallgatása közben, vagy azt követően, tisztázd a visszaélés részleteit.

Ezzel a meghallgatott személy érzi, hogy bízol benne, most pedig meg akarod nyugtatni őt arról, hogy meghallgattad, mire is van szüksége. Amikor ugyanezen a szinten egy másik személlyel lépsz kapcsolatba, tiszteletet kell tanúsítanod.

Tégy fel kérdéseket, hogy feltárd és megértsd a dolgokat, és hogy jobban meg tudd érteni, a feljelentő miért éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy elmondja történetét.

Fontos, hogy mindig megkérjük a feljelentőt, hogy mondja el világosan saját aggodalamait afelől, hogy vallomást tegyen, az ezzel együtt járó érzésekkel.

Tisztázni az ügyet és rávilágítani az elvárásokra. o Amikor a feljelentők várakozásainak tárgyáról beszélünk, akkor hasznos arra biztatni őket, hogy leírják, mit várnak ; nemcsak sajátmaguk számára, hanem mások számára is, akik részesei lehetnek a történetnek. Bármilyen kultúrában is történjen a feljelentés, hasznos rávilágítani a feljelentő elvárásaira, az adott hely törvényei és a lelkipásztori figyelem vonatkozásában. o Mi hozott téged ide? o Hol tartasz most? o Mit szeretnél, hogy történjen? o Mi segíthetne téged a gyógyulásban?

Megvilágítani a választási lehetőségeket o Hogyan tudjuk folytatni ezt a beszélgetést:  Például: írsz, és módot találunk egy harmadik találkozásra. o Lehetséges találkozás a vétség elkövetőjével? o A közvetítés lehetséges menete (mediátor). o Tisztázni, hogy milyen választ várnak a testvérektől.  A bocsánatkérések érvényeségi feltétele.  Terv (Gyermekvédelmi Bizottásg által kidolgozott stratégia).  Kárpótlás.  Aláírt megállapodás.

A következő fokozat megtervezése. o A Rend szervezési diagrammjára való hivatkozás.

4. BOCSÁNATKÉRÉS Amikor valami rosszat követtek el, akkor rendjén való, hogy bocsánatot kérjen egy alkalmas személy, vagy az elöljáró.  Az időpont : o Az eljárás kezdete, amennyiben az ügy világos és igazolt. o Később, ha az ügy az értékelés során megerősítést nyert. o Ha az ügy nem nyert határozott megerősítést, akkor mindenesetre illendő egy általános bocsánatkérés. Például, mindazért a kárért, amit elszenvedhettél, amikor a Marista testvérekre voltál bízva. 

A bocsánatkérés megfogalmazását a helyzet kontextusa határozhatja meg : o A büntető rend terén megfelelő lehet egy formális bocsánatkérés, a hírközlő eszközök közleményének útján. o A polgári bíróság előtt folytatott perben, a bíróság által előírt közvetítés magában foglalhatja a megfelelő bocsánatkérést. o A marista protokoll és általában az Egyházé, azt ajánlja, hogy nyújtsunk be egy bocsánatkérési mintát.



A cél mindig az áldozat gyógyulása. o Hogy meghallgassák. o Hogy higgyenek neki. o Könnyítsenek a terhén. o A gyógyulás, vagy a kárpótlás gesztusa gyakran a bocsánatkéréssel kezdődik. o Ha lehetséges, akkor a visszaélés hatásaival összefüggő valamiféle kárpótlás.



A bocsánatkérés kifejezése. o A bocsánatkérést mindig egy olyan személy fejezi ki, akinek megfelelő a státusza és/vagy a rendi elöljáró.



A bocsánatkérés néhány lehetséges eleme: Elismerés  Megköszönjük, hogy megjelentél, hogy elmondd a téged ért visszaélés történetét.  Szomorúságot és zavart éreztem, amikor hallgattam, mit kell elmondanod.  Nagyon nehéz lehetett eljutni odáig, hogy írj, vagy telefonálj.

Marista felelősség  Amit leírtál, az felháborító arra nézve, amit a Marista Testvérek képviselnek, és alapítójuk, Champagnat Atya eszméjére nézve.  A Marista Testvérek szégyennek érezik azt, amit egyik tagjuk tett ebben az igen szomorú történetben.  A szülőknek joguk van arra, hogy gyermekeik számára nemcsak jó nevelést várjanak el a testvérek iskolájában, hanem azt is, hogy gyermekük biztonságban legyen, és hogy gondoskodjanak róla.  Mint fiatalnak, jogod van ahhoz, hogy biztonságos és érzelemgazdag légkörben élj.  A Testvérek bocsánatot kérnek tőled azért a sebért és elszenvedett fájdalomért, ami akkor ért, amikor rájuk voltál bízva.

Szakmai válasz  Biztosítani szeretnénk téged arról, hogy a Marista Testvérek tanultak az elmúlt tapasztalataikból, és már minden iskolájukban és más apostoli intézményükben létrehozták

 

azokat a szakmai protokollokat és normákat, melyek garantálni kívánják, hogy a legfőbb prioritás a rájuk bízott gyermekek biztonsága és védelme.

Minden iskolánkban, és nevelési intézményünkben dolgozó személy munkaidejének keretei között részt vesz olyan képzési órákon, melyeken közelebbről megismerkedik ezekkel a protokollokkal, és mélyebben megérti a rájuk bízott fiatalok védelmének folyamatát.

Iskolánk diákjai is részesülnek a gyermekvédelemre és saját jogaikra vonatkozó folyamatos nevelésben.

Összegzés  Sajnos, a tröténteket már nem változtathatjuk meg.  Bízunk abban, hogy ennek a bocsánatkérésnek számodra jótékony hatása lesz, és a gyógyulás forrásává válik, hogy életed útján előre juss.

5. KÁRPÓTLÁS   

Az eredményektől függetlenül, felajánlunk egy megelőző segítséget, és a pszichológiai kísérést.

Az ország törvényhozásának megfelelően járunk el.

Követjük a helyi Egyház előírásait.

XII. FÜGGELÉK A VÁDLOTT 1. MEGELŐZŐEN  Megbizonyosodni a vádak megbízhatóságáról.  Utánanézni, hogy a feltételezett vétség elévült-e, vagy sem.

2. TALÁLKOZÁS A VÁDLOTTAL   

A (világi) vádlottat az ország Gyermekvédelmi Koordinátora (GyVK) és az országben lévő Marista Intézmények Koordinátora (MIOK) fogadja. (Elkísérheti őt egy olyan személy, akiben megbízik).

A (szerzetes testvér) vádlottat a Tartomány Gyermekvédelmi Küldöttje, a GyVK és a Legfőbb Elöljárók valamelyike, TF vagy TV fogadja. (Elkísérheti őt egy olyan személy, akiben megbízik).

Találkozunk a vádlottal. o Alkalmas időt, helyet tűzzünk ki, és biztosítsuk a bizalmas légkört.

Iránymutatások a találkozáshoz :          

 

Ismertetjük a vádlottal a vád lényeges elemeit.

Röviden ismertetjük, hogy milyen személyes és törvényes segítség áll a vádlott rendelkezésére.

Tisztázzuk a titoktartás és a törvény határait.

Biztosítjuk a vádlottat arról, hogy tiszteletben fogjuk tartani a jogait, valamint minden, az ügyben érintett személy jogait is.

A vádat a lehető legnagyobb körültekintéssel írjuk le, és kérjünk választ a vádlottól.

Alapvető dolog, hogy a Rend tiszteletben tartja a törvényt, és a bírói eljárás menetét.

Kötelesek vagyunk a tájékoztatni a hatóságokat.

Tisztázni kell, hogy a hivatalos eljárás bírói eljárás során beidézhetik a Rend képviselőjét, hogy vallomást tegyen, vagy interjút készíthetnek vele, és hogy az ügy egyik elemeként van jelen.

Mondjuk el a vád megvilágításához nélkülözhetetlen részleteket.

Amennyire lehetséges, a jelen esetekre kívánatos az áldozat identitását megvédeni.

A vádlottal röviden ismertessük a vádak elismerésének, vagy elfogadásának következményeit, belefoglalva ebbe a kiskorúak körében végzett munkáját és jelenlétét is. o Hozzunk döntést arról, hogy a vádlott nevelési intézményben maradhat-e: ha a tények hitelt érdemlőek, akkor legalább is ideiglenes felfüggesztés szükséges, amíg azt megszüntetik, súlyos vétség miatt. o Ha a vádlott szerzetes testvér, el kell távolítani őt az intézménytől, és minden olyan közösségtől, amelyik kiskorúakkal áll kapcsolatban, a gyermekek és fiatalok közötti jelenléte végleges felfüggesztéséig.

Adjunk időt arra, hogy az ismertetett vádakra reagálni tudjon.

A vádlott lehetséges reakciói : o Nem kommentálja? o Ügyvédet kér? o Aggódik az áldozatokért. o Tanácsot/segítséget keres. o Mindeddig ismeretelen részletekkel szolgál. o Azonnal elismeri a vádakat.

o o o

Meglepődik a vádakon. Implicit módon elismeri a vádlottal való közeli kapcsolatát.

Megpróbálja tagadni a tényekért való felelősségét.

Azzal vádolja az áldozatot, hogy hasznot akar húzni belőle.

A vádlott a missziója által nyújtott szolgálat mögé bújik, és támadásnak tekinti a vádakat.

Iránymutatások a téma folytatásához:    



Vizsgáljuk meg az ezek után követendő eljárás egészét (törvényes szinten, a munka területén...).

Vizsgáljuk meg egészében a kommunikációs eszközök bevonásának témáját, abban az esetben, ha ezidáig bevontuk azokat, és abban az esetben is, ha eddig nem vontuk be őket.

Ha bírói, vagy rendőrségi eljárásra számítunk, akkor mutassuk be a rendelkezésünkre álló, vagy előírt törvényes eszközöket.

Ratifikáljuk, a vádlott kapcsolódó segítségeket: a) Rendelkezésre álló törvényes segítség: ha egy szerzetes testvérről van szó, akkor ügyvédjének a Tartomány ügyvédjétől eltérőnek kell lennie. b) A rendelkezésre álló pszichológiai segítség.

Lássuk világosan az áthelyezés, vagy ideiglenes felfüggesztés esetleges lépéseit, menetét, melyeket tanulmányozni kell, vagy pedig azonnal meg is kell tenni.

XIII. FÜGGELÉK KOMMUNIKÁCIÓ A MÉDIÁK FELÉ Ez a függelék egy sor kritériumot és gyakorlati útmutatást mutat be, melyeket számításba kell vennünk, amikor a kommunikáció stratégiáját megtervezzük, melyet mindig a kommunikációs tanácsadókkal együtt kell kialakítanunk.

Ennek a stratégiának felelőse a GyVK, a GyVTK-val egyeztetve.

(Részlet a FERE-ből, a válságos időben való ügyvezetésről szóló dokumentumból) 1. ÁLTALÁNOS ALAPELVEK, MELYEK IRÁNYT ADNAK A KOMMUNIKÁCIÓNKNAK A következőket olyan kritériumoknak, vagy általános alapelveknek tekintjük, melyek Irányt adnak kommunikációnk módjának: *Igazság és átláthatóság: az információnknak tisztességesnek, és jó minőségűnek kell lennie. Minden olyan adatot közlünk, melyet biztosnak tekintünk, bármikor. Ha valamilyen információt nem adunk meg, akkor megmondjuk, miért. Soha ne tévesszünk meg, és ne hazudjunk. *Az információ minősége: Információnk minősége és világossága megkapó legyen. * Anticipáció: mi kezdeményezzük az információ átadását, mivel személyek szükségeinek akarunk megfelelni, nem csupűn más külső kommunikációkra kívánunk reagálni. * Gyorsaság: gyorsnak kell mutatkoznunk a megfelelő információ üzenetének kidolgozásában, mégpedig minél súlyosabb az eset, annál gyorsabbnak. * Kontinuitás: a kommunikáció iránti felelősségünk azután sem fejeződik be, hogy egy eset aktualitásának impulzusa csökkent; a későbbiekben valamilyen módon ismertetjük, hogyan folytak le a dolgok, feltéve, hogy ez a személyre nézve pozitív.

2. A KOMMUNIKÁCIÓ FÁZISAI Ahhoz, hogy jó minőségű kommunikációt érjünk el, azt javasoljuk, hogy a felelős Bizottság kövesse az alábbi fázisokat : 2.1 Összegyűjtünk minden információt, melyek a tényekre, és a közvetlen jövőre vonatkoznak.

Ennek az információnak az alábbiakat kell magában foglalnia:  Tények: a tények objektív és őszinte leírása.  Következmények és jelentőség: a gyermekre, a családra, az iskolára (iskolaotthonra) az intézményre való visszahatás.  A kommunikációs eszközök által kapott ismeret: már meglévő közlés, vagy elképzelésünk arról, hogy erre sor kerül.  Meghozott intézkedések: azoknak az intézkedéseknek együttese, amelyeket az ügy körül meghoztak.  A tények lehetséges értékelés, az esetleg előfordulható még rosszabb helyzet irányában: előfordulhat a legrosszabb.  A központ, vagy személyzetének közvetlen, vagy közvetett felelőssége: felelősségünk becsületes elismerése.

2.2 Határozzuk meg az érintett « közönségeket » Ebben a fázisban arról van szó, hogy határozzuk meg, kik azok a személyek, melyek azok az intézmények, akiket, ill. amelyeket a kérdéses tények érintenek : A közvetlenül érintett személyek: kommunikációnk első helyen álló közönségét a kiskorú, vagy kiskorúak, és azok családjai jelentik. 

A közvetlenül érintett személyek: kommunikációnk első helyen álló közönségét a kiskorú, vagy kiskorúak, és azok családjai jelentik.

   

A belső közönség : nevelők, az adminisztráció tagjai, technikai munkatársak, diákok, a diákok szülei.

A kommunikációs eszközök, figyelembe véve azok sajátosságait: területi lefedettség, és hogy valamire szakosodott, vagy általános kommunikációs eszközök.

Információs irodák.

Egyéb: nevelési, vagy politikai intézmények, és más szervezetek.

2.3 Egy szóvivő kinevezése.

A helyzetet követő Bizottságnak megfelelően, a kommunikációs eszközök előtt bizonyos esetekben a Központ Igazgatója, más estekben a Tartományfőnök, vagy az ő adott országbeli képviselője, vagy a Tartományi Küldött, vagy a Missziós Tanács Koordinátora lesz a szóvivő.

Az Intézményben világosan meg kell mondani, hogy a többieknek a szóvivőre kell hivatkozni, amikor valaki információt kér.

2.4 Tisztázni kell azokat az alapvető üzeneteket, melyeket át kell adni.

Ebben a helyzetben az üzenetek, melyeket közvetíteni kell, rendkívül érzékenyek, mivel kényes dolgokról van szó, és egy egész közösségre kiterjedő ijedtséget kelt. Éppen ezért nagyon óvatosnak kell lenni, egyrészt azért, hogy a különféle érzékenységeket ne sértsük, másrészt pedig azért, hogy megvédjük az érintett személyek intimitását.

Az üzeneteknek figyelembe kell venniük azt, hogy :  az emberek várják azt, hogy láthassák, amint gondunk van arra, ami történik, és arra, hogy ki a felelős érte,  az emberek tudni akarják, hogy mit fognak tenni az ügy megoldása érdekében,  az emberek tudni akarják, hogy mit fognak tenni azért, hogy elkerüljük, hogy az eset megismétlődhessen.  Az üzeneteknek világosan és egyértelműen kifejezésre kell juttatniuk aggodulmunkat az érintett személyek iránt, és a bennünk keltett mélységes felháborodást.

Abban az esetben, amikor a tények biztosak, az üzenetnek tartalmaznia kell az alábbi információt:  a tények elismerése általánosságban,  a közvetlenül alkalmazott intézkedéseket úgy a vétkes felé, mint az áldozat felé,  ha egyetlen incidensről van szó, a már meglévő megelőző eszközökről, és azokról, amelyeket alkalmazni fogunk annak érdekében, hogy elkerüljük, hogy az eset megismétlődhessen.

Abban az esetben, ha a tények hamisak, az információnak tartalmaznia kell:  a tények leírását, melyek hitelt érdemlően bizonyítják a vádak, vagy híresztelések hamis voltát,  a rövid távon alkalmazott intézkedéseket, melyekkel az intézménnyel és a konkrét személyekkel szembeni hamis feljentésekre és vádakra választ adunk,  azokat az intézkedéseket, melyekkel a központ rendelkezik, hogy a helytelen bánásmód helyzeteit kinyomozza, megelőzze, elkerülje,  azokat az aggodalmakat és gondokat, melyeket az ilyen híresztelések az iskolai közösségben keltenek.

2.5 Az alkalmazni kívánt kommunikációs eszközök kiválasztása.

Aszerint választunk ki adott, vagy más kommunikációs eszközöket, hogy az információ kihez szól: telefonhívás, sms, sajtókonferencia, hivatalos közlemény, újságcikk,...

Az alapvető üzeneteknek megtalálhatónak kell lenniük a központ honlapján.

2.6 Gondosan kell eljárni az eslő pillanatot követő kommunikációval.

Amikor úgy tűnik, hogy a hír intenzitása már veszített az erejéből, fontos, hogy továbbra is gondunk legyen arra, hogy megfelelő információt nyújtsunk, biztosítva ezzel a kritikus pillanatban terjesztett üzenetek folyamatos követését:  A személyekkel való törődés, és a tények következményei.

  

Biztosíték arról, hogy minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg hasonló esetek.

A “belső közönség” felé a lehető legteljesebben továbbadjuk az információt, közvetlen és személyes (írásos, vagy szóbeli) közlések útján.

Ezzel párhuzamosan a következő hónapok során megvizsgáljuk, hogy érdemes-e a médiákhoz eljuttatni az újságcikket, a kezdeti helyzet újbóli vizsgálatának aktualizált információval együtt,

3. ÁLTALÁNOS FIGYELMEZTETÉSEK Befejezséképpen pedig, az alábbiakban egy sor általános figyelmeztetést találunk, melyeket a kommunikáció ügymenete során figyelembe kell vennünk:            

Mindig álljunk az újságírók rendelkezésére, és az üzenetet, amit át szeretnénk adni, alaposan készítsük elő. Ha az adott pillanatban nem áll módunkban őket fogadni, akkor jelöljünk meg számukra egy másik időpontot.

A magyarázatokban legyünk világosak, egyszerűek és rövidek.

Ne tegyünk olyan tanúságot, hogy bizonyos médiák előnyben részesítenénk.

Nyilvánosan ne javítsuk ki a médiákat.

Ne alkalmazzunk védekező álláspontot, hanem menjünk elébe a felvetődő kérdéseknek.

Ne kicsinyeljük le a problémát, és ne is próbáljunk csekély jelentőséget tulajdonítani egy olyan helyzetnek, ami súlyos lehet.

A médiákat egyetlen esetben se vádoljuk.

Helyezkedjünk a lehető legrosszabb helyzetbe: melyben a tények bizonyosak, és ebben a mi felelősségünk is szerepet játszik.

Soha ne hamisítsuk meg egyetlen adatot sem olyan üzenetekkel, melyekről tudjuk, hogy nem igazak, vagy komoly kétségünk van felőlük.

Ne adjunk információkat a személyekről, amennyiben ezáltal intimitásukat megsértjük, vagy ha a későbbiekben valamivel vádolják őket.

Ne folyamodjunk a « kommentár nélkül » megjegyzéshez, és olyan dolgot ne mondjunk el egy újságírónak, melyről megkérjük, hogy ne közölje. Ha valamit hivatalosan nem hozhatunk nyilvánosságra, akor ennek meg kell mondani az okát, és közölni kell a határidejét.

Kerüljük a munkára, vagy a politikára vonatkozó kommentárokat.

XIV. FÜGGELÉK

SEGÉDANYAG A TARTOMÁNYI POLITIKA ELINDITÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSÉHEZ 2001 óta több, az Egyesült Királyságban és Svájcban található segélyszervek, a Gyermekbántalmazást Megelőző Nemzeti Szervezettel (NSPCC)6 egységben, közösen dolgozták ki a gyermekvédelemre vonatkozó témákat, azzal a céllal, hogy megosszák ismereteiket és tapasztalataikat, és közös látásmódra jussanak a témában. Ezek a szervezetek alkotják azt, ami a « Gyermekvédelmi Koalíció» néven ismert7.

2006-ban ez a koalíció egy sor dokumentumot alkotott meg, melyeket így hívnak : « Vigyázzunk a gyermekek biztonságára. A gyermekvédelem kritériumai. » Az alábbi dokumentumot e dokumentum alapján dolgoztuk ki.

Az idézett munka új standardeket javasol, melyek objektív eszközök arra, hogy a kiskorúak védelmének szervezeti politikája hatékonyságát és alkalmazását előmozdítsuk.

Az alábbi eszköz a Marista Testvérek Rendje által ajánlott standardeket használja: 1.Standard 2.Standard 3.Standard 4.Standard 5.Standard 6.Standard 7.Standard 8.Standard 9.Standard

A kiskorúak védelmének írásba foglalt politikája.

Előzzük meg a gyermekek jogainak megsértését.

A gyermekekkel való magatartás írásos utasításai.

A standardek megvalósítása különböző helyeken.

A gyermekvédelemre nevelni, és alkalmassá tenni.

A « gyermekvédelem » üzenetét közvetíteni.

Technikai segítséghez és támogatáshoz való hozzájutás.

Választ adni a kiskorúakon való visszaélés gyanúira és vádjaira.

A standardek megvalósítása és szupervíziója.

Az alábbiakban egy sor, szekciókba foglalt előfeltételt fogtok találni, melyek e standarekre hivatkoznak.

Bemutatjuk nektek a « Bizonyságok » (evidenciák) olyan együttesét is, melyek lehetővé teszik ezen előfeltételek teljesülésének ellenőrzését. Meg kell jelölni a « Bizonyságok » ellenőrzésének dátumát.

Tartományi politika(1, 6, 8 és 9) ELŐFELTÉTEL

BIZONYSÁG Az ellenőrzés dátuma

A Tartomány rendelkezik a Rendfőnök és annak Tanácsa által jóváhagyott gyermekvédeli politikával

6 7

National Society for the Prevention of Cruelty to Children Keeping Children Safe Coalition

· A politika dokumentumának egy példánya.

Megjegyzések

A politika világosan és könnyen érthetően van megírva.

· A politika különböző nyelvekre lefordított példánya.

Ezt a politikát közzé tették, kiosztották a Tartomány minden testvérének, és minden olyan személynek, aki a Tartomány apostoli tevékenysége során gyermekekkel dolgozik.

A szöveg átvételét igazoló, aláírt nyomtatvány.

A politikát a Tartományfőnök és annak Tanácsa jóváhagyta.

A Tartományi Tanács Jegyjőkönyve Tartomány és annak Tanácsa által aláírt példány.

A szöveg átvételét igazoló, aláírt nyomtatvány.

E politika megvalósítása kötelező, minden Testvér és jelölt számára, valamint kivétel nélkül minden, a Testvérekkel együttműködő elkötelezett személy számára és az önkéntesekre is.

A politikát a Tartományfőnök testvér minden újabb mandátumának kezdetén (három évenként) újból átnézik, és ha a Tartományban valamilyen jelentős változásra került sor, vagy a törvényhozás szintjén került sor változtatásra, akkor azt erre alkalmazni kell.

A politikának világosan le kell írnia, hogy mit értünk visszaélésen.

Aláírt példány, a jóváhagyás dátumával és a dokumentummal együtt.

Szójegyzék

A Tartomány világosan bemutatja, másrészt pedig hozzáférhetővé A tartományi politika teszi a gyermekek és fiatalok védelme mellett való deklarációja, A elköteleződéséről szóló információt. terjesztés elemei.

A Tartomány minden szintjén, és/vagy a különböző apostoli területeken van egy, vagy több, a gyermekvédelemre kijelölt, világosan meghatározott felelősségekkel rendelkező személy. A Tartomány kinevez egy olyan felelős személyt, akinek megbizatása az, hogy feleljen a visszaélésekre vonatkozó vádakra, vagy jelentésekre.

Megadták a terv megvalósításához szükséges emberi és gazdasági forrásokat.

Szervezési diagramm A kinevezési levelek másolata

A politikákat és gyakorlatokat felülvizsgálják a Tartomány mandátumának kezdetén, tekintettel a szükségletekre, a törvényhozásra, az iránymutatásokra, és a Rend gyakorlati tapasztalataira vonatkozó változásait érintő változásokra.

A jóváhagyás dátumát és a dokumentumot tartalmazó aláírt példány

A kinevezési levél másolata

Az érintett személyekre vonatkozó folyamatok megvalósítása, és a A kinevezési levél gyermek- és ifjúságvéelemmel kapcsolatos politikák és a másolata gyakorlatok folyamatos felülvizsgálata.

A Képzési terv másolata Végrehajtjuk a szükséges alkalmazásokat, a gyermekvédelem Aláírt példány, a politikájának és folyamatainak megvalósításámak szupervíziója jóváhagyás érdekében. dátumával, és a dokumentummal

Normatívák és protokolok (2, 3, 4, 6, 8 és 9) ELŐFELTÉTELEK

BIZONYSÁG

A Tartományon kívül és a Tartományon belül is világos működési módok vannak arra vonatkozóan, hogy egy apostoli tevékenység vezetői el tudják mondani aggodalmaikat – ha szükségesnek ítélik, akkor bizalmasan – egy másik vezetőnek a gyermekek és fiatalok iránt való elfogadhatatlan magatartásával kapcsolatban.

Útmutatók

A projekteknek és a programoknak biztosítaniuk kell a gyermekek számára azt, hogy megfelelő módon bánnak velük, és minden pillanatban megvédik őket.

Az információs technika – mint az elektornikus levelezés, a C6 és HR numerikus fényképezőképek, honalpok, web, internet - megfelelő használatára vonatkozóan megvannak az előírások, annak érdekében, hogy biztosak lehesünk abban, hogy a gyermekek nincsenek kitéve veszélynek, visszaéléseknek, és nem használhatják ki őket.

Vannak írásos viselkedési szabályok. A viselkedési stanardek C6 iránymutatásait a Rend szolgáltatja, melyek megfelelőek, és amelyeket a felnőttektől elvárnak a kiskorúak iránt, különösen azoktól, akik a diákotthonokban a gyermekek felelősei, és azoktól, akik fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkoznak.

A Tartomány apostoli tevékenységére vonatkozóan rendelkezésünkre állnak a gyermekektől a más gyermekek iránt elvárt, és általuk is elfogadott viselkedési iránymutatások.

HR

Léteznek alternatív és pozitív utak arra, hogy a kiskorúak viselkedését jó irányba tereljék, kizárva a fizikai büntetést, és a lealacsonyító és megalázó bánásmód minden formáját, tiszteletben tartva a kiskorúak méltóságát.

C6

Világos következményekkel jár ezen iránymutatások alkalmazásának elmulasztása, és annak az intézménynek fegyelmi eljárásaihoz kapcsolódnak, ahol ezek fennálnak.

A Tartomány azt kéri, hogy apostoli tevékenységei során figyeljünk a a társadalmi jólét és a kiskorúak védelmének törvényes rendjére, abban a környezetben, ahol missziójukat gyakorolják.

Megvan a megfelelő eljárás arra, hogy a kiskorúak védelmével kapcsolatos lehetséges incidensekről és aggodalmakról tájékoztassunk és ezekre válaszoljunk, hogy a gyermekekkel való visszaélés eseteit a helyi rendszernek megfelelően kezeljük.

A Képzési Tervbe való integrálás.

Vannak iránymutatások az információs eljárásra vonatkozóan, melyeknek alapja a gyermekvédelem helyi rendszere és forrásai.

C8

A szülőknek, vagy gyámoknak megadjuk a szükséges információkat, hogy egy gyermeken, vagy fiatalon történt visszaélés esetén hova fordulhatnak.

Az adott információ mindenki számára – a kiskorúakat is beleértve - könnyen érthető keretek között, és nyelven lesz.

Útmutatók.

A Tartományban mindenki tudja, ki a gyermekvédelmi felelős, és hogyan lehet kapcsolatba lépni vele.

Útmutatók.

C8

Útmutatók.

Rendelkezésre állnak a kiskorúak védelmének helyi szolgálataival való kapcsolatba lépéshez szükséges információk. Ezek a szolgálatok többek között magukban foglalják a kiskorúak védelmének szolgálatait, a nemzeti hatóságokat, a sürgős orvosi ellátást, és a telefonos segítségnyújtást helyi szinten.

Útmutatók.

Megtesszük a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy a politikában HR és az ügymenetkben jelen legyen a gyermekek szempontja, és ellenőrizzük, hogy ezek hogy működnek.

Világos gyermekvédelmi eljárásmódok vannak, melyek részletes útmutatót nyújtanak arról, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha aggodalmak merülnek fel egy gyermek biztonságát, vagy jólétét illetően.

C8

A gyermekvédelem eljárásainak menete mindenki által ismert (pl. Útmutatók. mindazok a Testvérek és Világi tagok, akik a Tartomány olyan apostoli tevékenységeiben, melyben gyermekek is részt vesznek, felelős pozíciót töltenek be). Ezeket aktívan elő kell segíteni.

Fontos kiemelni a nyelvezet típusát, a kommunikáció különféle lehetőségeit, és meg kell bizonyosodni arról, hogy mindenki könnyen hozzájuthat az információhoz.

A gyermekvédelem eljárás módjai összhangban állnak a nemzetközi kritériumokkal, és az e téren lévő helyes gyakorlattal.

Ezekben figyelembe kell venni azokat a problémákat is, melyek a különböző nemzeti környezetből adódhatnak.

Külső ellenőrzés

Létezik olyan eljárás, mely az incidenseket, az aggodalmakat, vagy a kapott jelentéseket dokumentálja, és teljes biztonsággal őrzi meg, oly módon, hogy az információk bizalmas volta mindig biztosítva legyen.

A Tartomány különféle apostoli tevékenységeiben felállítunk egy C8 működési módot arra, hogy a fiatalok szüleinek, vagy gyámjainak a gyermekekkel szemben való elfogadhatatlan, vagy velük visszaélő magatartására vonatkozó panaszait fogadni tudjuk. Ez az eljárás pontos és meghatározott határidőn belül folyik le, hogy a panaszokra választ adjunk.

Létezik egy útmutató a titoktartásról, és az információ cseréről, Tartományi mely világosan kimondja azt, hogy legfőképpen az áldozat nyilatkozat védelmét kell tekintetbe venni.

Az Állam által megkívánt, a hatóságok felé való értesítésre, és a C8 kiskorúak védelmére vonatkozó törvényes felelősségek világosan illeszkednek egymáshoz.

Minden Tartományban meg kell lennie annak a világos ügymenetnek, hogy a nemrégiben, vagy régen történt visszaélések vádjaira hogyan válaszoljanak.

Megvan az az írásos terv, mely megmutatja, hogy a gyermekvédelem érdekében milyen lépéseket kell tenni. Fel kell tüntetni a felelős nevét, a szükséges intézkedéseket fel kell tüntetni, és azt a határidőt is, ami alatt egy ügy végére kell járni.

Minden incidenst, vádat, és visszaélésről való feljelentést rögzítenek és ellenőriznek.

A Gyermekek Jogainak Kultúrája (3 és 4)

C8

C8 Szervezési diagramm

C8 Dossziék, HR

ELŐFELTÉTELEK

BIZONYSÁG

3.4 Az ügyvezetők és az igazgató személyzet előmozdítja a személynek tekintett gyermekek meghallgatásának és az irántuk való tiszteletnek a kultúráját.

Nevelési projekt

4.2 Egyértelműen elismerjük az ENSz Gyermekjogi Egyezményét, és annak területi megfelelőjét, a gyermekvédelem alapjaként.

Nevelési projekt Tartományi Nyilatkozat

4.3 Megvan a párbeszéd és vita részvételt elősegítő menete, mely által a helyi szinten elfogadhatónak tekintett magatartásmódok, és a Gyermekjogi Egyzemény által elfogadhatónak tekintett magatartásmódok közötti különbségek feloldhatók. (Ld. 5 függelék).

A szerzetes testvérek képzése (2 és 5) ELŐFELTÉTEL

BIZONYSÁG

Megvan a szerzetesi életre jelentkezők kiválasztásának világos menete

Képzési Útmutató

A Testvéreknek és a szerzetesi életre jelentkezőknek a szexualitásról közös képzésben kell részesülniük, mely magában foglal érzelmi, lelki, pszichológiai és fizikai elemeket, és ugyanakkor a nőtlenségben való egészséges tisztaságra való nevelést.

A külső, vagy belső képzések résztvevői

A küldöttek képzése (5) ELŐFELTÉTELEK

BIZONYSÁG

Azok, akik a kiskorúakon való visszaélésekkel, és a gyermekek iránti helytelen viselkedéssel kapcsolatban a panaszok fogadásának, és a fegyelmi eljárások elindításának felelősei, képzésben részesülnek.

A külső, vagy belső képzések résztvevői

A nevelők képzése (5) ELŐFELTÉTELEK

BIZONYSÁG

Mindazoknak, akik a Tartomány apostoli intézményeiben kiskorúakkal dolgoznak, képzést kell kapniuk a gyermekvédelemről; ez a képzés magában foglalja a Rend gyermekvédelmi politikájába való bevezetést, és az ehhez kapcsolódó eljárásokat.

Az egész személyzetnek és az önkénteseknek is alkalmakat kínálunk arra, hogy megtanulják felismerni a kiskorúakon történt lehetséges visszaéléseket, és hogy ezekre választ tudjanak adni.

A külső, vagy belső képzések résztvevői, Aláírt lap a részvételről.

A személyzet és az önkéntesek közül azoknak, akiknek a kiskorúak védelmében sajátos felelősségük van, megvan a képességük arra, hogy ennek megfeleljenek.

A külső, vagy belső képzések résztvevői.

A külső, vagy belső képzések résztvevői.

A kiskorúak képzése (5 és 6) ELŐFELTÉTELEK

BIZONYSÁG

A gyermekeket segítséggel és tanácsokkal látjuk el, hogy hogyan védjék meg magukat.

Útmutató és az útmutató bemutatása

A kiskorú gyermekek tudatában vannak a visszaélésekkel szembeni védekezéshez való jogaiknak.

Útmutató és az útmutató bemutatása

Irányítás és kísérés (7) ELŐFELTÉTELEK

BIZONYSÁG

A Tartomány, és annak apostoli intézményei megismertetik, hogy hova kell fordulni a gyermekekkel, vagy felnőttekkel szembeni visszaélésekkel kapcsolatos segítségért és tanácsért.

Útmutató

A Testvérek, és a személyzet azon tagjai, akiknek a kiskorúak védelmében sajátos felelősségük van, hozzá tudnak férni a témával kapcsolatos információkhoz, segítséghez, és szakmai tájékoztatáshoz.

Külső és belső képzéseken való részvétel tanácsadók

Az esetnek megfelelően, országos és helyi szinten megvannak a kapcsolatok a gyermekjóléti téren jogosult intézményekkel, akik információt, segítséget, és tájékoztatást tudnak nyújtani a gyermekeknek, és a személyzetnek.

Minden egyes ország Gyermekvédelmi Tanácsának aktái

Megtesszük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy támogassuk azokat a személyeket, akikkel az intézmény, valamint a személyzet tagjai dolgoznak, egy incidens, vagy a visszaélés vádja, vagy egy panasz során és azt követően.

C8

XV. FÜGGELÉK SEGÉDANYAG A BELSŐ AUDITHOZ Ez a segédanyag annak képzeletbeli formája, hogy felmérjük, milyen távol, vagy milyen közel áll az intézmény a gyermekvédelemre vonatkozó normák betartásához. Jelzi azt, hogy miben kell javítani.

Ennek a szemléletnek alapja George Varnava és a korábbi Gyermekek és Erőszak Fórum (NCB)8. Az NSPCC, a szerzők engedélyével felhasználta ezt az anyagot azzal a céllal, hogy a gyermekvédelmi audit segédanyagaként használja.

A kontrollok használata.

A következőkben bemutatott kontroll kérdéseket azért tesszük fel, hogy meghatározzuk a minimális elvárásokat (kritériumokat), melyeket minden, a gyermekvédelemben elkötelezett intézménynek igyekeznie kell teljesíteni. Mindamellett, annak megfelelően, hogy szervezetünk a kiskorúakkal milyen természetű munkát végez, és a környezetnek, valamint az éghajlatnak, és munkájuk körülményeinek megfelelően, némelyik kontroll fontosabbnak tűnhet a másiknál. Ez az audithoz nyújtott segédanyag hasznos útmutató lesz; törölhetünk kritériumokat, vagy kiegészíthetjük azokat, hogy biztosítsuk egy sajátos tevékenységben a megfelelő fontosságot.

Mielőtt elkezdené, készítsen egy másolatot a kérdőívről, jelölje meg a dátumot, és kövesse az útmutatásokat. Ezzel megőrzi a dokumentumot, hogy ellenőrizhesse a fejlődést egy későbbi időpontban.

A belső audit segédanyaga a szervezet hat különböző területére való figyelmet kíván: 1. A gyermekek és a szervezet.

2. A gyermekvédelmet segítő politikák és eljárások.

3. A gyermekeknek okozott károk megelőzési módjai.

4. Megvalósítás és képzés.

5. Információ és kommunikáció.

6. Követés és ellenőrzés.

Minden területen hat kritérium, vagy norma van. Olvassa el mindegyik állítást, és döntse el, melyik a megfelelő : A : Igen, B : Részben, C : Nem. Válassza ki az A, B, vagy C választ, annak megfelelően, hogy melyiket tartja megfelelőnek.

A L’Hermitage Tartomány a gyermekek és fiatalok A szolgálatában 1.

2.

3.

8

A Rend tájékoztatja mindazokat a személyeket, akikkel kapcsolatba lép, a gyermekek védelméért való felelősségéről.

A személyzet és a többi felelős gyermekekkel való viselkedése jelzi azt, hogy tájékoztatták őket a Tartomány gyermekvédelemre vonatkozó politikájáról.

A Tartomány intézményeiben az ENSz Gyermekjogi Egyezménye, és más, a gyermekek jogaira vonatkozó munkaeszköz jól elterjedt.

National Children’s Bureau

B

C

4.

5.

6.

Vannak olyan programok és segédanyagok, melyek biztosítják azt, hogy a gyermekeket meghallgatják, és konzultálnak velük, és hogy tiszteletben tartják jogaikat.

A gyermekvédelem tartományi politikája világosan kimondja, hogy minden gyermeknek egyenlő joga van arra, hogy megvédjék.

A gyermekvédelem tartományi politikája kimondja, hogy a gyermekek viselkedésének korrigálását erőszak nélkül gyakorolják, és anélkül, hogy őket méltóságukban megsértenék, vagy megaláznák.

Politikák és intézkedések a gyermekvédelem érdekében 1.

2.

3.

4.

5.

6.

2.

3.

4.

5.

6.

2.

C

A

B

C

A

B

C

A tartományi politika hangsúlyozza, hogy a felelősöknek ébernek kell lenniük, azoknak a személyeknek felvételénél, akiknek a fiatalokkal kell dolgozniuk, különösen azt, hogy ellenőrizzék, képesek-e a tervezett funkcióik gyakorlására.

Vannak a magatartásra, vagy a viselkedés leírására vonatkozó direktívák, melyeket elvárnak a személyzettől, és más munkatársaktól, különösen akkor, amikor a kiskorúakkal való tevékenységekről van szó.

A tartományi politika az intézmények személyzete előtt egyértelműen bemutatja, milyen fegyelmi következményekkel jár az, ha a kiskorú fiatalokkal való viselkedés módját és betartandó iránymutatásait nem tartják tiszteletben.

Vannak az infomációs technikai eszközök - az internet, web-oldalak, digitális kamerák, stb., - megfelelő alkalmazására vonatkozó előrások, annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek ne legyenek veszélyes helyzetetknek kitéve.

A tartományi politika előírja a diákotthonok, vagy táborok esetén betartandó viselkedést, és hogy mire kell gondot fordítani az ilyen jellegű aktivitásokhoz kapcsolódó sajátos helyzetekben.

A tartományi politika előírta és széles körben közölte az arra vonatkozó lehetőségeket, hogy teljesen bizalmasan és titkosan elmondhassák aggodalmaikat, olyan elfogadhatatlan viselkedési módokról, melynek a személyzet egy másik tagjánál tanúi.

Megvalósítás és képzés 1.

B

A l’Hermitage Tartománynak a gyermekvédelemről írásos politikája van, és rendelkezik olyan programokkal, melyek biztosítják azt, hogy a gyermekek mindattól védve vannak, ami árthatna nekik.

A marista misszió felelős szervei minden egyes országban elismerik és támogatják ezt a politikát, valamint a megkötött egyezményeket.

A politikát és a megkötött egyezményeket a marista misszió minden tevékeny résztvevőjének kötelező érvényűen be kell tartania. Érvényben vannak a gyermekvédelem világos intézkedései, melyek részletes iránymutatást nyújtanak arról, hogy milyen lépéseket kell tenni akkor, ha a gyermekek biztonságával és jólétével kapcsolatban aggályaink vannak.

Vannak a gyermekvédelemért felelős, kinevezett személyek. Az ő funkciójuk és felelősségük világosan meghatározott.

A gyermekvédelem intézkedései a Tartomány minden országának sajátos körülményeit is figyelembe veszik.

A gyermekekkel való visszaélések megelőzése 1.

A

Egyértelmű iránymutatások vannak a személyzet, a munkatársak, és más szervezetek számára, a gyermekvédelem módjára vonatkozóan.

A gyermekvédelem a Tartomány minden egyes ország kultúrájához alkalmazott módon kerül megvalósításra, de anélkül, hogy

3.

4.

5.

6.

megengedne olyan tetteket, melyek a kiskorúakra nézve hátrányosak lennének.

Van egy írásos terv, melyben meg van jelölve, hogy milyen következő lépést kell megtenni a kiskorúak védelme érdekében, minden egyes ország törvényhozásához kapcsolódóan.

A személyzet minden tagja, az önkénteseket is beleértve, az intézménybe való belépésekor képzést kap. Ez a képzés magában foglalja a Tartomány gyermekvédelmi politikájába való bevezetést, és az e téren való intézkedéseket.

A tartomány előírja a képzési időt az intézmények személyzete számára, annak érdekében, hogy felismerjék azokat a jeleket, melyek visszaélést engednek feltételezni, és hogy ezekre választ tudjanak adni.

Az országok és az intézmények vezetőit fogékonnyá tették a gyermekvédelem terén megkívánt magatartásmódok standardjeire, és a tartományi politika elvárásaira.

Információ és kommunikáció 1.

2.

3.

4.

5.

6.

Követés és ellenőrzés 1.

2.

3.

4.

5.

6.

A

B

C

A

B

C

A gyermekek tudatában vannak annak, hogy joguk van arra, hogy minden visszaéléstől megvédjék őket.

A Tartományban mindenki tudja azt, hogy ki a kiskorúak védelmére, tartományi küldöttként kinevezett személy, és hogy hogyan lehet kapcsolatba lépni vele.

Minden országban könnyen megtalálható a kiskorúak védelméről való részletes információ, és rendelkezünk e téren a helyi védett helyek, nemzeti hatóságok, és sürgős orvosi segítség forrásaival.

A tartomány előmozdítja azon tájékoztatásokat, melyeket a kiskorúaknak kell nyújtani arról, hogy visszaélés, zaklatás, és megfélelmlítés esetén hogyan jussanak információkhoz arról, hogy hova fordulhatnak segítségértt és tanácsért (‘bullying’).

A tartománynak minden egyes országban megvannak a kiskorúak védelmével foglalkozó intézményei.

A gyermekvédelemért különös felelősséggel bíró személyeknek rendelkezésére áll a megfelelő segítség, támogatás és információ.

Érvényben vannak a Tartomány által felállított a gyermekvédelmi intézkedések teljesítésének szupervíziójára vonatkozó tervek.

A kiskorúak védelmének politikája a tartományi indikátorok tárgya, mely lehetővé teszi a gyermekek és szülők elégedettségének jelzését, ennek a politikának az intézményekben való hatására, hatékonyságára vonatkozóan.

A Tartomány felhasználja a gyermekvédelmi rendszer megvalósítása terén szerzett tapasztalatait, hogy e téren befolyásolni tudja politikája és gyakorlata fejlődését.

Minden incidenst, visszaéléssel való vádat és aggályt rözítünk, és ellenőrzünk.

A politikát és a gyakorlatot rendszeresen, legalább három évenként, felülvizsgáljuk.

A gyermekekkel, szülőkkel és gyámokkal való konzultáció a gyermekvédelem politikájának és gyakorlatának részét képezi.

1. Les enfants et l'organisation

6. Le suivi et la revue

2. Les politiques et les procédures

5. L'information et la communication

3. Éviter les atteintes aux enfants

4. L'application et la formation

A gyermekek és a szervezet

Követés és a vizsgálat

Információ és a kommunikáció

Politikák és eljárások

Kerüljük a gyemekek veszélyeztetését

Az alkalmazás és a képzés